//Hrallh - majd a sátraknál//
- Azért vagyok _én_ a Szellemjáró, mert _én_ vagyok a legjobb!
*ezt már valószínűleg csak magának mondja, nem fordult meg az előbb sem, mikor Kagan beszélt, nem fordul meg most sem, hogy ellenőrizz azt, hogy a férfi itt van-e még.
Erre születni kell valóban, a számfeletti ujja tette lehetővé számára azt, hogy kitanulja ezt a szakmát. Kora gyermekkorától fogva tehetséges volt, és igen szorgalmas is. Talán a legszorgalmasabb. Cserébe viszont csak távolról nézte ahogy a gyerekek játszanak, illetve volt egy-két próbálkozása a lógásra, de nagyon hamar letörték a szarvát.
Gyermekként nem volt több, mint egy árnyék, boglyas hajú kisgyermek, majd boglyas hajú kamaszlány, nem csúnya, nem is szép, inkább csak átlagos. Méregkeverő, gyógyító, írástudó, a Szellemek kegyeltje, aki könnyen kiismeri az embereket, könnyen a bizalmukba férkőzik. Nem csak a mérgek kotyvasztását tanulta meg, hanem a konyhában is kiismeri magát. Illetve azt is megtanulta, hogy hogyan kell "kezelni" a férfiakat, bár ezt jobbára csak könyvekből, és utóbb a gyakorlatban tökéletesítette. Egyszóval tökéletes volt. Csak a Pengék voltak hátra, azok esetében pedig nagyon a levegőben lógott az, hogy eleve túl sem éli.
Mindent összevetve jó, is, hogy Kagan magára hagyta így legalább tud egy kicsit meditálni, kiüríteni az agyából minden gondolatot. A Szellemek általában ilyenkor férkőznek az elméjébe, és ilyenkor mutatnak neki ezt-azt - nyilván az őt tudat alatt foglalkoztató dolgok generálják ezeket a "látomásokat". Hosszú-hosszú percekig nem moccan, csak lehunyt szemmel, lehajtott fejjel térdel ott, ahol Kagan hagyta. Ezúttal azonban a látomások elkerülik, minden bizonnyal azért nem foglalkoztatja különösebben ez a dolog, olyannyira közömbösek az érzései, hogy már-már arra gondol, hogy valami komoly probléma van vele. Pedig nincsen, csak belőle valahogy hiányzik minden olyan érzés amitől a nők ilyenkor teljesen meghülyülnek. Ő viszont nem érzi azt, hogy bármi felül tudna kerekedni a racionális énjén - momentán. Úgy fél órát tölthet csendes elmélkedéssel, vagyis azzal, hogy igyekszik semmire sem gondolni. Mindent ki is tud zárni. Három dolgot kivéve: az éhséget és az álmosságot és Kagan sallere is ott ég az arcán. Ez utóbbi talán látszik is, de ezt tükör nélkül nem tudja megmondani.
Hamarosan ő is elhagyja a Hrallht, no egyelőre nem azért, hogy csatlakozzon a többiekhez, hanem azért, hogy kicsit ledőljön bóbiskolni. Azért vet egy pillantást a tűz körül ülőkre, tekintete például hosszasan időzik Eruannán és azon gondolkodik, hogy mennyire jól tud az elf masszírozni. Meg kéne masszíroztassa magát majd alkalomadtán. Aztán Brennust nézi egy hosszú pillanatig, majd Cessát. Ez utóbbiról megállapítja, hogy szélsebesen nő ki a gyermekkorból, egyébként idáig is szemtelen volt, de nyilván most jön majd csak a java. A körön kívül áll, így aztán simán észlelhetik a többiek, ha ránéznek akkor biccentéssel üdvözöl bárkit, azonban nem időzik túl sokat, hanem inkább elvonul a sátrába. Vagyis Kagan sátrába.*