Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-23 18:28:37
Üzenet elküldve: 2014-02-23 18:28:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar erődépítés//
* Igen, tudja hogy a férfiak nem bántják. A nők gonoszabbak vele a kinézete miatt. Jó, nem kimondott szépség, se nem sudár, se nem karcsú, vékonyka, hanem...gömböc. Nem tudja miként vigasztalhatná meg, s közben Azil is felbukkan segítségért. *
- Mindjárt jövök Hildi.
* Meg kell mosnia a kezét, mielőtt bármilyen sebhez nyúlna, könyékig összekente magát a sárral. *
- Igen, Hildi is besegített, a lányka akit mellettem láttál. Jó segítség, csak problémás kicsit az, alakja miatt. Sokat bántják miatta.
* Nem, nem is beszél róla többet, nem illik, főleg nem egy férfi előtt. De azért eltöpreng azon, hogyan segíthetne a lányon. *
- Isurri is besegített, Kagan húga.
* Említi meg a másik lányt is, akit láthatott mellette, had tudja meg a nevét. *
- Csak ideiglenesen, ha kész lesz a tábor, építünk egy nagyobbat, hogy egy egész szarvas elférjen benne.
- Chiari vagyok és gyógyító, de egy ideje már én figyelek a főzésre is a törzsben. Nem maradtunk sokan.
* Látja kötözés közben kibújni a sátorból férjét is, aki elindul követ törni, ahogy az tervbe is volt véve. Mikor bekötötte az utolsó sebet is, elmutat épp a dombon lefelé tartó férfi után. *
- Ő pedig Xomorr a férjem.
- Nem tudom még milyen a folyó, de ha van benne hal, halászhatsz, a főzést még egy ideig elbírom egyedül is. A többit viszont nem tudom, most az építkezéssel lesz a legtöbb munka és amíg a vadászaink tudnak szerezni néhány vadat, te lesz a hasatok is.
* Elégedetten nézi, amit még egyvalaki jóllakik abból, amit főzött, a böfögés hallatán pedig elmosolyodik. Szakácsnak ez dicséretként hat, mert azt jeleni, finom és laktató volt az étel. *
- Egészségedre.
* Visszatér Hildi és a füstölő mellé. Bepakol némi ágat és meggyújtja. *
- Lássuk csak, mennyire ereszti ki a füstöt.
* A kisebb tűz elég ahhoz, hogy megszáradjon a repedésekbe tömött sár. Ha az megszilárdul, elvileg, csak azon a nyíláson át jöhet ki a füst, ahol a húst beteszi. *
- Remek lesz.
* A tábortűz felé pillant és az üstre, amiben a tegnapi maradék van még. Ideje lenne már új adagot főzni, ez kevés lesz. ~Hol van már Akheel és a másik lány? Csak nem esett bajuk?~ Valamit ki kell találni addig. *
- Hildi, életben tudnád tartani a füstölőben a tüzet? Nem kell, hogy túl nagy lángokkal égjen. Megnézem mit tudok kezdeni a vacsoránkkal.
* Visszasétál az üsthöz, de bárhogy nézi, nem lesz több a tartalom benne, mint az elébb. ~A kancatejet nem szereti mindenki, valami meleg kellene. A fekete lé, nem, attól némelyek nem fognak tudni aludni este. Kerít egy kisebb üstöt és megtölti vízzel, a tűz fölé teszi. Maradt még zöldség, némi szárított hús, fűszerek.~ Ha minden kötél szakad, estére lesz leves, ami több a semminél. Keres a szerszámok között egy kisebb fejszét. Csendesen tűnik el a közeli erdő felé és egy bükkfát keres, nem kószál messzire, de nem is megy a fát vágó társai közelébe. Két, nem túl nagy ágat húzva maga után tér vissza a füstöléshez. Hildi mellé húzza a két ágat és leteszi a fejszét. *
- A húsok füstöléséhez ez a fa a legjobb, a bükk. Finomabb ízt ad a húsnak.
* Tanítja Hildit, amire tudja. *
- Feltettem egy adag levest főni, egy kicsit eszünk belőle, a levével megtöltünk néhány kulacsot és körbeadjuk a többieknek, még vacsora előtt. Felmelegít minket.
* Megsimogatja a lány arcát és töpreng még valamin, majd eszébe is jut, hogy mit kellene még tennie. *
- Áh, meg is van. Van egy krémem, bekenjük veled az arcodat, és a többiekét is. Megvéd a csípős széltől, nem fog nagyon kipirosodni és kirepedezni a bőrünk. Ezt itt megcsináljuk még, addigra megfő a leves is. Bekenjük magunkat, eszünk és utána segítesz körbevinni a levest és a krémet is. Rendben?
* Valahogy biztos benne, hogy Hildi segít neki. Jó, szolga, tehát így vagy úgy azt kell tennie, amit mond, jóformán. De más az, ha valaki kéri és persze az is, hogy elsőként kap a levesből. Legallyazzák a két ágat, felaprítja, mivel nem vastag, hamar végeznek. Ezt a többi fával együtt a füstölő mellett hagyják. *
- Gyere, menjünk.
* A leves sűrűjéből szed a lánynak, magának is, csak kevesebbet, mert az étvágya nem a régi most. Utána elővesz négy üres kulacsot, amelyiknek kicsit szélesebb a szája és megtöltögetik ketten a levessel. Magához veszi még a krémet és óvatosan bekeni vele Hildi arcát és a kezét is, hogy jobban bírja a csípős hideg szelet. Úgy sem látszik a krém az arcon, legfeljebb fényleni fog egy rövid ideig zsírossága miatt. *
- Gyere Hildi, adjunk inni a többieknek is a levesből. Ezt a kulacsot vidd a kútásókhoz, mond nekik hogy leves van benne, igyanak. Itt van a krém is, kenjék be a bőrüket a szél ellen. Én a másik hárommal elmegyek a kőfejtőkhöz és a favágókhoz.
* Az nagyobb táv és többen vannak, egy másik adag krémet vesz magához, a három kulacsot a vállára akasztja és a közelebbi kőtörők felé indul. Igen, csak a férjéhez megyen elsőként, felé tart. Mindenki kap a levesből és a krémből is. Egye fene, még Ugug is. Mindenki bekenheti magát a krémmel, akár Isurri is, ha nem használt már korábban mást a hideg ellen és nem érzi szükségét. *
- Egy kis elsősegély a hideg szél ellen, krém a bőrötökre és meleg leves.
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.23 18:29:03
* Igen, tudja hogy a férfiak nem bántják. A nők gonoszabbak vele a kinézete miatt. Jó, nem kimondott szépség, se nem sudár, se nem karcsú, vékonyka, hanem...gömböc. Nem tudja miként vigasztalhatná meg, s közben Azil is felbukkan segítségért. *
- Mindjárt jövök Hildi.
* Meg kell mosnia a kezét, mielőtt bármilyen sebhez nyúlna, könyékig összekente magát a sárral. *
- Igen, Hildi is besegített, a lányka akit mellettem láttál. Jó segítség, csak problémás kicsit az, alakja miatt. Sokat bántják miatta.
* Nem, nem is beszél róla többet, nem illik, főleg nem egy férfi előtt. De azért eltöpreng azon, hogyan segíthetne a lányon. *
- Isurri is besegített, Kagan húga.
* Említi meg a másik lányt is, akit láthatott mellette, had tudja meg a nevét. *
- Csak ideiglenesen, ha kész lesz a tábor, építünk egy nagyobbat, hogy egy egész szarvas elférjen benne.
- Chiari vagyok és gyógyító, de egy ideje már én figyelek a főzésre is a törzsben. Nem maradtunk sokan.
* Látja kötözés közben kibújni a sátorból férjét is, aki elindul követ törni, ahogy az tervbe is volt véve. Mikor bekötötte az utolsó sebet is, elmutat épp a dombon lefelé tartó férfi után. *
- Ő pedig Xomorr a férjem.
- Nem tudom még milyen a folyó, de ha van benne hal, halászhatsz, a főzést még egy ideig elbírom egyedül is. A többit viszont nem tudom, most az építkezéssel lesz a legtöbb munka és amíg a vadászaink tudnak szerezni néhány vadat, te lesz a hasatok is.
* Elégedetten nézi, amit még egyvalaki jóllakik abból, amit főzött, a böfögés hallatán pedig elmosolyodik. Szakácsnak ez dicséretként hat, mert azt jeleni, finom és laktató volt az étel. *
- Egészségedre.
* Visszatér Hildi és a füstölő mellé. Bepakol némi ágat és meggyújtja. *
- Lássuk csak, mennyire ereszti ki a füstöt.
* A kisebb tűz elég ahhoz, hogy megszáradjon a repedésekbe tömött sár. Ha az megszilárdul, elvileg, csak azon a nyíláson át jöhet ki a füst, ahol a húst beteszi. *
- Remek lesz.
* A tábortűz felé pillant és az üstre, amiben a tegnapi maradék van még. Ideje lenne már új adagot főzni, ez kevés lesz. ~Hol van már Akheel és a másik lány? Csak nem esett bajuk?~ Valamit ki kell találni addig. *
- Hildi, életben tudnád tartani a füstölőben a tüzet? Nem kell, hogy túl nagy lángokkal égjen. Megnézem mit tudok kezdeni a vacsoránkkal.
* Visszasétál az üsthöz, de bárhogy nézi, nem lesz több a tartalom benne, mint az elébb. ~A kancatejet nem szereti mindenki, valami meleg kellene. A fekete lé, nem, attól némelyek nem fognak tudni aludni este. Kerít egy kisebb üstöt és megtölti vízzel, a tűz fölé teszi. Maradt még zöldség, némi szárított hús, fűszerek.~ Ha minden kötél szakad, estére lesz leves, ami több a semminél. Keres a szerszámok között egy kisebb fejszét. Csendesen tűnik el a közeli erdő felé és egy bükkfát keres, nem kószál messzire, de nem is megy a fát vágó társai közelébe. Két, nem túl nagy ágat húzva maga után tér vissza a füstöléshez. Hildi mellé húzza a két ágat és leteszi a fejszét. *
- A húsok füstöléséhez ez a fa a legjobb, a bükk. Finomabb ízt ad a húsnak.
* Tanítja Hildit, amire tudja. *
- Feltettem egy adag levest főni, egy kicsit eszünk belőle, a levével megtöltünk néhány kulacsot és körbeadjuk a többieknek, még vacsora előtt. Felmelegít minket.
* Megsimogatja a lány arcát és töpreng még valamin, majd eszébe is jut, hogy mit kellene még tennie. *
- Áh, meg is van. Van egy krémem, bekenjük veled az arcodat, és a többiekét is. Megvéd a csípős széltől, nem fog nagyon kipirosodni és kirepedezni a bőrünk. Ezt itt megcsináljuk még, addigra megfő a leves is. Bekenjük magunkat, eszünk és utána segítesz körbevinni a levest és a krémet is. Rendben?
* Valahogy biztos benne, hogy Hildi segít neki. Jó, szolga, tehát így vagy úgy azt kell tennie, amit mond, jóformán. De más az, ha valaki kéri és persze az is, hogy elsőként kap a levesből. Legallyazzák a két ágat, felaprítja, mivel nem vastag, hamar végeznek. Ezt a többi fával együtt a füstölő mellett hagyják. *
- Gyere, menjünk.
* A leves sűrűjéből szed a lánynak, magának is, csak kevesebbet, mert az étvágya nem a régi most. Utána elővesz négy üres kulacsot, amelyiknek kicsit szélesebb a szája és megtöltögetik ketten a levessel. Magához veszi még a krémet és óvatosan bekeni vele Hildi arcát és a kezét is, hogy jobban bírja a csípős hideg szelet. Úgy sem látszik a krém az arcon, legfeljebb fényleni fog egy rövid ideig zsírossága miatt. *
- Gyere Hildi, adjunk inni a többieknek is a levesből. Ezt a kulacsot vidd a kútásókhoz, mond nekik hogy leves van benne, igyanak. Itt van a krém is, kenjék be a bőrüket a szél ellen. Én a másik hárommal elmegyek a kőfejtőkhöz és a favágókhoz.
* Az nagyobb táv és többen vannak, egy másik adag krémet vesz magához, a három kulacsot a vállára akasztja és a közelebbi kőtörők felé indul. Igen, csak a férjéhez megyen elsőként, felé tart. Mindenki kap a levesből és a krémből is. Egye fene, még Ugug is. Mindenki bekenheti magát a krémmel, akár Isurri is, ha nem használt már korábban mást a hideg ellen és nem érzi szükségét. *
- Egy kis elsősegély a hideg szél ellen, krém a bőrötökre és meleg leves.
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.23 18:29:03
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-23 16:58:07
Üzenet elküldve: 2014-02-23 16:58:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar erődépítés //
*Bár rövid idő alatt megkedvelte vendégüket, nem felejtette el, hogy nem ismerik egymást. Elég kevés személy bírja feltétlen bizalmát a törzs berkein belül.*
-Nincs hideg.
*Válaszolja vissza. Nem fázik, de itt fent -érzése szerint- jobban fúj a szél, aminek nem kell feltétlen hidegnek lennie, hogy kifújja szemét és arcát. Közeledik a tavasz, enyhül az idő.*
-Rabszolga lennél?
*Kíváncsiskodik. Minden egyes tagja a törzsnek a köz érdekét szolgálja képességei szerint, de ez nem azt jelenti, hogy pár kiváltságos személyen kívül mindenki más rabszolga itt. A szó szoros értelmében vett rabszolgájuk talán már nincs is, csak kettő-három, de még előttük is ott van a feljebb lépésre való lehetőség. Egyiküket sem tartják láncra verve, szabadon távozhatnak, ha úgy döntenek. Kramlaf is szabadon távozhat, hiszen szabad akaratából állt közéjük is.*
-Honnan tudod, hogy a testvére vagyok?
*Érdeklődik, de igyekszik visszafogni kíváncsiságát. Előbb utóbb kiderült volna, bár ő szándékosan nem szokta "elárulni" magát.*
- Én sem vagyok a puszta szülötte. A hegyekben születtem.
*Mosolyog a férfire. A törzstagok közül nagyon kevesen vannak már olyanok, akik a kezdetek óta velük tartanak. Legtöbbjük út közben csatlakozott. Tíz évnyi vándorlás alatt bőven volt alkalmuk gyarapítani soraikat, de sajnos veszteségük nagyobb volt még így is.*
-Mert ez olyan női dolog lenne. Nem igaz?
*Kérdezi bizonytalanul. Még segített is Chiarinak készülődni, de nem ért sokat a sütéshez, főzéshez.
Hogy mennyire volt jobb az elfoglaltság, amit a fazéklesés helyett talált magának, arról lehetne vitatkozni. Kagan őt sem kímélte, sőt... érzése szerint a hozzá közel állóktól többet elvár, mint a többiektől.
Ahogy Kram nem hallotta meg figyelmeztetését, úgy ő is elengedte füle mellett a vadászaikra vonatkozó kérdést.
Isu nem az esetleges kedvestől, hanem bátyjától féltette Kramlafot, így szavai mögé gondolni egyéb kapcsolatot... nem érdemes.*
-Hát... őzek, szarvasok bizonyára vannak.
*Pislog a férfire meglepetten. Hirtelen nem is tudja mit mondjon. Olyan evidens számukra a dolog, hogy soha senki nem fogalmazza meg közülük. Épp ezért neki is végig kell most gondolnia.*
-Vaddisznó, esetleg valami kecske-féle. Fácán, nyúl...
*Sorol fel pár erdei állatot. Ezekből már szép kis vacsorát lehet rittyenteni.*
-Nem lesz más választásod.
*Mosolyog ismét a férfire. Kedvére való az idegen -ez látszik is Isurii vonásain- a maga minden hibájával együtt. Vagy talán pont azok miatt.
Az ork közelében egészen biztos nem időzne még ennyit sem. Ha teheti elkerüli messzire.*
-Egészen olyan érzésem van, mintha az egyik vadászunkkal beszélgetnék. *nevet halkan* -Állandóan éhes! Össze kéne ismerkednetek.
Inkább mondd el mivel foglalkoztál mielőtt közénk álltál!
*Veti fel, hátha így el tudnak szakadni a vacsora kérdéskörétől.*
*Bár rövid idő alatt megkedvelte vendégüket, nem felejtette el, hogy nem ismerik egymást. Elég kevés személy bírja feltétlen bizalmát a törzs berkein belül.*
-Nincs hideg.
*Válaszolja vissza. Nem fázik, de itt fent -érzése szerint- jobban fúj a szél, aminek nem kell feltétlen hidegnek lennie, hogy kifújja szemét és arcát. Közeledik a tavasz, enyhül az idő.*
-Rabszolga lennél?
*Kíváncsiskodik. Minden egyes tagja a törzsnek a köz érdekét szolgálja képességei szerint, de ez nem azt jelenti, hogy pár kiváltságos személyen kívül mindenki más rabszolga itt. A szó szoros értelmében vett rabszolgájuk talán már nincs is, csak kettő-három, de még előttük is ott van a feljebb lépésre való lehetőség. Egyiküket sem tartják láncra verve, szabadon távozhatnak, ha úgy döntenek. Kramlaf is szabadon távozhat, hiszen szabad akaratából állt közéjük is.*
-Honnan tudod, hogy a testvére vagyok?
*Érdeklődik, de igyekszik visszafogni kíváncsiságát. Előbb utóbb kiderült volna, bár ő szándékosan nem szokta "elárulni" magát.*
- Én sem vagyok a puszta szülötte. A hegyekben születtem.
*Mosolyog a férfire. A törzstagok közül nagyon kevesen vannak már olyanok, akik a kezdetek óta velük tartanak. Legtöbbjük út közben csatlakozott. Tíz évnyi vándorlás alatt bőven volt alkalmuk gyarapítani soraikat, de sajnos veszteségük nagyobb volt még így is.*
-Mert ez olyan női dolog lenne. Nem igaz?
*Kérdezi bizonytalanul. Még segített is Chiarinak készülődni, de nem ért sokat a sütéshez, főzéshez.
Hogy mennyire volt jobb az elfoglaltság, amit a fazéklesés helyett talált magának, arról lehetne vitatkozni. Kagan őt sem kímélte, sőt... érzése szerint a hozzá közel állóktól többet elvár, mint a többiektől.
Ahogy Kram nem hallotta meg figyelmeztetését, úgy ő is elengedte füle mellett a vadászaikra vonatkozó kérdést.
Isu nem az esetleges kedvestől, hanem bátyjától féltette Kramlafot, így szavai mögé gondolni egyéb kapcsolatot... nem érdemes.*
-Hát... őzek, szarvasok bizonyára vannak.
*Pislog a férfire meglepetten. Hirtelen nem is tudja mit mondjon. Olyan evidens számukra a dolog, hogy soha senki nem fogalmazza meg közülük. Épp ezért neki is végig kell most gondolnia.*
-Vaddisznó, esetleg valami kecske-féle. Fácán, nyúl...
*Sorol fel pár erdei állatot. Ezekből már szép kis vacsorát lehet rittyenteni.*
-Nem lesz más választásod.
*Mosolyog ismét a férfire. Kedvére való az idegen -ez látszik is Isurii vonásain- a maga minden hibájával együtt. Vagy talán pont azok miatt.
Az ork közelében egészen biztos nem időzne még ennyit sem. Ha teheti elkerüli messzire.*
-Egészen olyan érzésem van, mintha az egyik vadászunkkal beszélgetnék. *nevet halkan* -Állandóan éhes! Össze kéne ismerkednetek.
Inkább mondd el mivel foglalkoztál mielőtt közénk álltál!
*Veti fel, hátha így el tudnak szakadni a vacsora kérdéskörétől.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-23 13:21:32
Üzenet elküldve: 2014-02-23 13:21:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar erődépítés //
* A lány várakozó pillantására feltűnik neki, csapdát, gúnyt kereshet de ki tudja? Hősünk pacifista, ha nem kell nem harcol, ha harcolni kell nem öl. Ha ölnie kell azért teszi, hogy ő ne haljon meg.Ezért nem sérti meg, nincs oka rosszba lenni Isuriival. *
- Nos, ez esetben leköteleztél, * Billenti oldalra fejét ivás előtt és nagyokat kortyol. *
- Ahogy gondolod Hólány, én már észre sem veszem ezeket a gyenge szellőket, de ezek szerint hideg van. * Ahogy felemeli kezét, Kramlaf elfogadja a lány nem akar róla beszélni nem is forszírozza, de érzi a bánatát, amit próbál elrejteni, a legrosszabb technika amit ember lánya elkövethet. Mégis ha a lánynak jó így, neki nem tiszte ítélkezni. Lehet ő csinálja jól. A pillanatnyi elmélkedés már nem is látszódik hősünk arcán, mire a tejszínű elemeli kezeit arca elől. *
- Túlságosan jóságos vagy, az orkokat a törzsed úgy vélem nem szereti, rabszolga ahogy én. És a felügyelőnk sem tűnik gyenge embernek. De bevallom meglepett, hogy Kagan testvére vagy, és ilyen segítőkész, ami még jobb pedig nem nézel ki minket mert nem vagyunk a puszta szülöttei - legalábbis engem, - és másak a szokásaink. * Nem tolakodásként mondhatja, csupán egy magas rangú személy gyakran felhúzza orrát és figyelmen kívül hagyja az apró porszemeket amik alatta vannak. Mint emberek.
Szántszándékkal nem veszi észre a kedvessel kapcsolatban elejtett mondatát Isuriinak de megjegyzi, a lánynak biztos van udvarlója és kellemetlen pillanatok történhetnének, ha nem négy szem közt lennének. És ha rákérdezne még téves feltevésre gondolhatna. *
- Miért lenne ez szégyen?
* Megenged magának egy nevetést. *
- Én sem tudom, biztos volt jobb dolog is mint abba kukucskálni. * Nem korholja a lányt, csupán göndöríti a beszélgetés fonalát, amely reméli hamarosan beindul. *
- Ugye jó vadászaitok vannak? Nem szeretnék éhen maradni. * Röhög és simogatja pocakját, jobbról balra, fentről lefelé. *
- Nem tudod véletlenül mi él az erődben? Én mikor mentem a szekér után az erdőt végigfutottam, valamelyik óriás áldásos tevékenysége miatt. Ezért nem tudtam megfigyelni egyetlen mozdulatot sem. * Nevetve mentegetődzik, és reméli a lány tud valamilyen leírást adni. *
- Igazából most már annyira nem vagyok éhes, a víz megtöltötte valamelyest a hasam, de bevallom nem vetnék meg egy kevés élelmet. De kivárom a sorom. * Mosolyog *
~ Vajon mi lehet a fazékban? ~
A hozzászólás írója (Az élvhajhász Kramlaf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.23 13:31:14
* A lány várakozó pillantására feltűnik neki, csapdát, gúnyt kereshet de ki tudja? Hősünk pacifista, ha nem kell nem harcol, ha harcolni kell nem öl. Ha ölnie kell azért teszi, hogy ő ne haljon meg.Ezért nem sérti meg, nincs oka rosszba lenni Isuriival. *
- Nos, ez esetben leköteleztél, * Billenti oldalra fejét ivás előtt és nagyokat kortyol. *
- Ahogy gondolod Hólány, én már észre sem veszem ezeket a gyenge szellőket, de ezek szerint hideg van. * Ahogy felemeli kezét, Kramlaf elfogadja a lány nem akar róla beszélni nem is forszírozza, de érzi a bánatát, amit próbál elrejteni, a legrosszabb technika amit ember lánya elkövethet. Mégis ha a lánynak jó így, neki nem tiszte ítélkezni. Lehet ő csinálja jól. A pillanatnyi elmélkedés már nem is látszódik hősünk arcán, mire a tejszínű elemeli kezeit arca elől. *
- Túlságosan jóságos vagy, az orkokat a törzsed úgy vélem nem szereti, rabszolga ahogy én. És a felügyelőnk sem tűnik gyenge embernek. De bevallom meglepett, hogy Kagan testvére vagy, és ilyen segítőkész, ami még jobb pedig nem nézel ki minket mert nem vagyunk a puszta szülöttei - legalábbis engem, - és másak a szokásaink. * Nem tolakodásként mondhatja, csupán egy magas rangú személy gyakran felhúzza orrát és figyelmen kívül hagyja az apró porszemeket amik alatta vannak. Mint emberek.
Szántszándékkal nem veszi észre a kedvessel kapcsolatban elejtett mondatát Isuriinak de megjegyzi, a lánynak biztos van udvarlója és kellemetlen pillanatok történhetnének, ha nem négy szem közt lennének. És ha rákérdezne még téves feltevésre gondolhatna. *
- Miért lenne ez szégyen?
* Megenged magának egy nevetést. *
- Én sem tudom, biztos volt jobb dolog is mint abba kukucskálni. * Nem korholja a lányt, csupán göndöríti a beszélgetés fonalát, amely reméli hamarosan beindul. *
- Ugye jó vadászaitok vannak? Nem szeretnék éhen maradni. * Röhög és simogatja pocakját, jobbról balra, fentről lefelé. *
- Nem tudod véletlenül mi él az erődben? Én mikor mentem a szekér után az erdőt végigfutottam, valamelyik óriás áldásos tevékenysége miatt. Ezért nem tudtam megfigyelni egyetlen mozdulatot sem. * Nevetve mentegetődzik, és reméli a lány tud valamilyen leírást adni. *
- Igazából most már annyira nem vagyok éhes, a víz megtöltötte valamelyest a hasam, de bevallom nem vetnék meg egy kevés élelmet. De kivárom a sorom. * Mosolyog *
~ Vajon mi lehet a fazékban? ~
A hozzászólás írója (Az élvhajhász Kramlaf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.23 13:31:14
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-23 08:41:39
Üzenet elküldve: 2014-02-23 08:41:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar erődépítés //
*Se Kagan, se a hatujjú egymás közti beszéde, és óriásokon élezett nyelve nem foglalkoztatja most, hiszen már kezdte feltüzelni magát egy jó kis bunyóra. Testedzésnek, és unaloműzésnek is kiváló lenne egy testvérek közötti bunyó. És rávigyorog Krumkóra, mikor ő is hergelvén magát bénaságát ismétli. De mikor a föld megmozdul és elharsogja a figyelmeztető szót már nem jár ilyesmi eszében, sőt. Mi több az önzetlenség gödrévé változtatja e helyet, mikor a meglepetés okozta kihagyást kihasználva megmarkolja a cseppet sem kicsinyke bratyó grabancát és a gödör falára "hajítja". Ekképp próbálja menteni őt, lesz ami lesz. S hogy maga alatt "vágja" a fát vagy az istenek tudják mit, az csak eztán derül ki. Ugyanis beszakad, s szép lassan, ahogy testtömege húzza lefelé csúszik.*
-Áááá! *Kapaszkodót keres, és meg is találja egyik csákányának nyelében, amit jól belevág a talajba, míg a vezér által odadobott kötél nem érkezik meg. Addig viszont megkapja a testedzést. Lóg ott, a semmiben, a víz fölött, mibe apróbb -nagyobb darabok hullanak alá.*
-Bátyóóó! *Visszhangzik a kútban amúgy is öblös hangján. Majd megragadja a kötelet, és persze minden bizonnyal a felé nyúló kötélsodrony bivaly erejű kart, és kikecmereg nagy nehezen. Fújtatva, prüszkölve és sárosan-földesen áll kissé remegő tappancsokkal immár a gödör szélén. És persze fogadja a "gratulációkat", mik közül elsőnek vérének szavait veszi magára.*
-Nem akartam. *Szinte sírósra görbül pofája, de egy cseppnyi könny, annyi sem hagyja el szemgödrét. Annyira azért nem bébi, sem nem érzékeny teremtés ő.
Viszont Lea örömtáncos felvetésére arra kapja fejét, és befogja ártatlan tekintetébe a lányt, és persze észleli igazán Kagant is.*
-Megtaláltuk! *Feledi előbbi feddést, és bizony valóban a tánc gondolata foglalkoztathatja, mert egyre szélesebbre húzódik az a nagy szája, és már testvére vállát lapogatja örömében. Egészen addig, mígnem egy szójátékon annyira megütközik, hogy csak bambul az emberre, és mellkasára bök kezével, szavak nélkül kérdezvén pusztán tekintetével. "ÉN?" És ehhez jön még Lea ujjmozdulata és szigorú nézése, ezért testvérére sandít, mintegy menedéket keresvén, támaszt. De az biztos, hogy megfélemlítésből ez az anya-apa szerepet játszó páros páratlan. Így kissé lesunyt fejjel, és bűnbánó képpel vonszolja magát elé, úgy, ahogy parancsolta. Mert hisze annyira magabiztos és tekintélyt parancsoló, akarnok, hogy egyszerűen nincs menekvés. Beleesik a csapdájába, no. És igen, tűri a csípős kis övcsapásokat, néha szisszenve, és ugrándozva, ha érzékenyebb helyen érte. Kissé rosszalja, és túlzónak érzi, de nincs meg a szókincse ahhoz, hogy kimagyarázza, hogy tulajdonképpen elérték, amit akartak.
De a néhányadik után inkább csiklandanak a flegma csapások, és mikor a rosszcsontok táncát emlegeti Kagan, több se kell neki, elvigyorodik immár. Eddigre leesett neki, hogy inkább féltésből, óvásból és szeretetből mondták ezek itt, amit, sem mint hogy komolyan bántani akarnák. Ezért a tánc és nóta összekapcsolódik elméjében, és danolászásra vetemedik, miközben furcsa cammogó táncra perdül. Ha már ennyire emlegették, előbb Lea -aki mellesleg maga is toporog-, aztán maga a vezér is.*
-Lesz mit inni!
*Kacag és mély hangján próbál dallamosan dünnyögni, mint korábban a szekerek mellett.
Kacag és dúdol. Dúdol és hahotázik.*
*Se Kagan, se a hatujjú egymás közti beszéde, és óriásokon élezett nyelve nem foglalkoztatja most, hiszen már kezdte feltüzelni magát egy jó kis bunyóra. Testedzésnek, és unaloműzésnek is kiváló lenne egy testvérek közötti bunyó. És rávigyorog Krumkóra, mikor ő is hergelvén magát bénaságát ismétli. De mikor a föld megmozdul és elharsogja a figyelmeztető szót már nem jár ilyesmi eszében, sőt. Mi több az önzetlenség gödrévé változtatja e helyet, mikor a meglepetés okozta kihagyást kihasználva megmarkolja a cseppet sem kicsinyke bratyó grabancát és a gödör falára "hajítja". Ekképp próbálja menteni őt, lesz ami lesz. S hogy maga alatt "vágja" a fát vagy az istenek tudják mit, az csak eztán derül ki. Ugyanis beszakad, s szép lassan, ahogy testtömege húzza lefelé csúszik.*
-Áááá! *Kapaszkodót keres, és meg is találja egyik csákányának nyelében, amit jól belevág a talajba, míg a vezér által odadobott kötél nem érkezik meg. Addig viszont megkapja a testedzést. Lóg ott, a semmiben, a víz fölött, mibe apróbb -nagyobb darabok hullanak alá.*
-Bátyóóó! *Visszhangzik a kútban amúgy is öblös hangján. Majd megragadja a kötelet, és persze minden bizonnyal a felé nyúló kötélsodrony bivaly erejű kart, és kikecmereg nagy nehezen. Fújtatva, prüszkölve és sárosan-földesen áll kissé remegő tappancsokkal immár a gödör szélén. És persze fogadja a "gratulációkat", mik közül elsőnek vérének szavait veszi magára.*
-Nem akartam. *Szinte sírósra görbül pofája, de egy cseppnyi könny, annyi sem hagyja el szemgödrét. Annyira azért nem bébi, sem nem érzékeny teremtés ő.
Viszont Lea örömtáncos felvetésére arra kapja fejét, és befogja ártatlan tekintetébe a lányt, és persze észleli igazán Kagant is.*
-Megtaláltuk! *Feledi előbbi feddést, és bizony valóban a tánc gondolata foglalkoztathatja, mert egyre szélesebbre húzódik az a nagy szája, és már testvére vállát lapogatja örömében. Egészen addig, mígnem egy szójátékon annyira megütközik, hogy csak bambul az emberre, és mellkasára bök kezével, szavak nélkül kérdezvén pusztán tekintetével. "ÉN?" És ehhez jön még Lea ujjmozdulata és szigorú nézése, ezért testvérére sandít, mintegy menedéket keresvén, támaszt. De az biztos, hogy megfélemlítésből ez az anya-apa szerepet játszó páros páratlan. Így kissé lesunyt fejjel, és bűnbánó képpel vonszolja magát elé, úgy, ahogy parancsolta. Mert hisze annyira magabiztos és tekintélyt parancsoló, akarnok, hogy egyszerűen nincs menekvés. Beleesik a csapdájába, no. És igen, tűri a csípős kis övcsapásokat, néha szisszenve, és ugrándozva, ha érzékenyebb helyen érte. Kissé rosszalja, és túlzónak érzi, de nincs meg a szókincse ahhoz, hogy kimagyarázza, hogy tulajdonképpen elérték, amit akartak.
De a néhányadik után inkább csiklandanak a flegma csapások, és mikor a rosszcsontok táncát emlegeti Kagan, több se kell neki, elvigyorodik immár. Eddigre leesett neki, hogy inkább féltésből, óvásból és szeretetből mondták ezek itt, amit, sem mint hogy komolyan bántani akarnák. Ezért a tánc és nóta összekapcsolódik elméjében, és danolászásra vetemedik, miközben furcsa cammogó táncra perdül. Ha már ennyire emlegették, előbb Lea -aki mellesleg maga is toporog-, aztán maga a vezér is.*
-Lesz mit inni!
*Kacag és mély hangján próbál dallamosan dünnyögni, mint korábban a szekerek mellett.
Kacag és dúdol. Dúdol és hahotázik.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-23 02:35:26
Üzenet elküldve: 2014-02-23 02:35:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar erődépítés //
*Feltűnő jelenség, pedig az esetek többségében azon igyekszik miként húzza meg magát, s maradjon észrevétlen.*
-Hólány...
*Ízlelgeti a nevet, mellyel a férfi őt illette. Egy pillanatig várakozón méregeti a másikat, mintha azt várná, hogy egy frappáns kiegészítéssel élezi ki szavait, de azok bántó élével nem találkozik.*
-Téged kínállak először.
*Válaszol az előrelátó Kramlafnak, így a férfi tudhatja, hogy társainak is hagynia illene, ha csak nem akarja megfuttatni Isuriit még egy körrel.*
-Oh, csak a hideg szél teszi.
*Emeli kezeit arca elé, mintha az bármit javítana a dolgon, de hiába takargatja kipirult, duzzadt arcát az avatott szem láthatja: könnyeit hullatta a lány.*
-Jobban fúj idefent.
*Egészíti ki kegyes kis hazugságát.*
-Gondoltam megszomjazhattatok a munkában, hát hoztam egy kis vizet.
*Az elmúlt napokban megváltozott valami. Még nem tudja pontosan micsoda, de mintha kicsit magabiztosabb lenne. Hogy ez mivel van összefüggésbe? Ki tudja?*
-Nem vagyok a kedvesed.
*Szögezi le határozottan, bár nem ő az akit az efféle nyelvbotlás zavarni szokott így kellő vérmességgel és vehemenciával nem is tudja előadni a "figyelmeztetést".
Ha Kramlaf Kagan mellett szólja el magát, abból akadhatnak gondok. Kellemetlen helyzet és félreértés lenne mindannyiuk számára. Jobb megelőzni a bajt.*
-És bevallom, szégyen szemre, nem tudom mi készül a fazékban.
*Enged meg egy valamivel életvidámabb mosolyt magának.*
-A vadászaink zsákmányából készül majd sült. De még nem láttam őket visszatérni.
~Persze, ez nem jelent semmit.~
-Gondolom éhesek vagytok már... *Kapaszkodik erőtlenül a beszélgetés fonalába.*
*Feltűnő jelenség, pedig az esetek többségében azon igyekszik miként húzza meg magát, s maradjon észrevétlen.*
-Hólány...
*Ízlelgeti a nevet, mellyel a férfi őt illette. Egy pillanatig várakozón méregeti a másikat, mintha azt várná, hogy egy frappáns kiegészítéssel élezi ki szavait, de azok bántó élével nem találkozik.*
-Téged kínállak először.
*Válaszol az előrelátó Kramlafnak, így a férfi tudhatja, hogy társainak is hagynia illene, ha csak nem akarja megfuttatni Isuriit még egy körrel.*
-Oh, csak a hideg szél teszi.
*Emeli kezeit arca elé, mintha az bármit javítana a dolgon, de hiába takargatja kipirult, duzzadt arcát az avatott szem láthatja: könnyeit hullatta a lány.*
-Jobban fúj idefent.
*Egészíti ki kegyes kis hazugságát.*
-Gondoltam megszomjazhattatok a munkában, hát hoztam egy kis vizet.
*Az elmúlt napokban megváltozott valami. Még nem tudja pontosan micsoda, de mintha kicsit magabiztosabb lenne. Hogy ez mivel van összefüggésbe? Ki tudja?*
-Nem vagyok a kedvesed.
*Szögezi le határozottan, bár nem ő az akit az efféle nyelvbotlás zavarni szokott így kellő vérmességgel és vehemenciával nem is tudja előadni a "figyelmeztetést".
Ha Kramlaf Kagan mellett szólja el magát, abból akadhatnak gondok. Kellemetlen helyzet és félreértés lenne mindannyiuk számára. Jobb megelőzni a bajt.*
-És bevallom, szégyen szemre, nem tudom mi készül a fazékban.
*Enged meg egy valamivel életvidámabb mosolyt magának.*
-A vadászaink zsákmányából készül majd sült. De még nem láttam őket visszatérni.
~Persze, ez nem jelent semmit.~
-Gondolom éhesek vagytok már... *Kapaszkodik erőtlenül a beszélgetés fonalába.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-23 01:12:45
Üzenet elküldve: 2014-02-23 01:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar erődépítés //
* A lány tejfehér haja, mint mindig most is magára vonja a figyelmet kipirult arcával, remekül néz ki. Azért csak nem egy egyszerű séta volt a hegyek közt. Mosollyal várja a kis hölgyet és elegáns meghajlással köszönti, de barna íriszét nem veszi le társa szeméről, ez az első amit belevernek, hogy sose vegye le a szemét senkiről, nem fogják paranoiásnak hinni, de elég tisztelettudó a meghajlása. Bármilyen udvarban megállná helyét. *
- Üdvözletem, mi szél hozott erre Hólány? *Pillant le mosolyogva a valamivel alacsonyabb lányra, fáradt, izzadt fázik, álmos éhes és szomjas. De mégis a lányra az egyetlen emberre, aki őt is emberként kezeli barátjaként néz, rá és félreteszi minden fizikai baját. Mikor meghallja hogy a víz őt illeti kénytelen kiengedni, egy enyhe nevetést. *
- Kedvességed felülmúlhatatlan. Mennyi van még belőle? Megihat az egészet? *Nem telhetetlen, csupán jobb tisztázni, mielőtt kiissza és kiderül hogy rosszat tett. Annyit iszik amennyit a lány mond. A körülbelül két literes kulacs, meg sem kottyan neki ha ki kellene inni. Hát ha még sör lenne benne! *
- Mi szél hozta erre szépséged és bánatod? * Teszi fel az udvarias kérdést Kramlaf Isuriinak. Mivel látta bánatát, a mosolya mindent elárul. Nem az a kedves mint reggel a lovakkal való tanulás és foglalkozás folytán. Ebben a mondatban feltette a kérdést miszerint mi bántotta meg a lányt. Ha az válaszolni akar rá megteheti, de figyelmen kívül hagyhatja akár és nem alakul ki közöttük, kínos csend ami megöli az emberi személyiség egyediségét. De mindenek előtt kiderül magától jött vagy ukázt kapott. Tehát foglalkozik e Kagan a terepen lévőkkel vagy nem? *
- Mi jó rotyog a fazékban kedvesem, meg tudnád mondani? *Miután még nincs miről beszélniük ezért megkérdez egy fontos ámde teljesen átlagos információt, amelyet a hölgy tudhat, és ecsetelhet. Mi, milyen állagú, mennyi, és miből készült. És mindenek előtt, mi a neve. Mert lehet, hogy hősünknek teljesen idegen mint a reggeli fekete lé amit behabzsolt. Vajon mi lehetett a neve?
Ahogy beszélgetnek feltámad a szél, lebegteti, a hajukat, Kramlaf arcán a szőrzet lassan kezd elvadulni, haja is túl nagy már, ideje lenne kerítenie egy ollót és egy éles kést. *
* A lány tejfehér haja, mint mindig most is magára vonja a figyelmet kipirult arcával, remekül néz ki. Azért csak nem egy egyszerű séta volt a hegyek közt. Mosollyal várja a kis hölgyet és elegáns meghajlással köszönti, de barna íriszét nem veszi le társa szeméről, ez az első amit belevernek, hogy sose vegye le a szemét senkiről, nem fogják paranoiásnak hinni, de elég tisztelettudó a meghajlása. Bármilyen udvarban megállná helyét. *
- Üdvözletem, mi szél hozott erre Hólány? *Pillant le mosolyogva a valamivel alacsonyabb lányra, fáradt, izzadt fázik, álmos éhes és szomjas. De mégis a lányra az egyetlen emberre, aki őt is emberként kezeli barátjaként néz, rá és félreteszi minden fizikai baját. Mikor meghallja hogy a víz őt illeti kénytelen kiengedni, egy enyhe nevetést. *
- Kedvességed felülmúlhatatlan. Mennyi van még belőle? Megihat az egészet? *Nem telhetetlen, csupán jobb tisztázni, mielőtt kiissza és kiderül hogy rosszat tett. Annyit iszik amennyit a lány mond. A körülbelül két literes kulacs, meg sem kottyan neki ha ki kellene inni. Hát ha még sör lenne benne! *
- Mi szél hozta erre szépséged és bánatod? * Teszi fel az udvarias kérdést Kramlaf Isuriinak. Mivel látta bánatát, a mosolya mindent elárul. Nem az a kedves mint reggel a lovakkal való tanulás és foglalkozás folytán. Ebben a mondatban feltette a kérdést miszerint mi bántotta meg a lányt. Ha az válaszolni akar rá megteheti, de figyelmen kívül hagyhatja akár és nem alakul ki közöttük, kínos csend ami megöli az emberi személyiség egyediségét. De mindenek előtt kiderül magától jött vagy ukázt kapott. Tehát foglalkozik e Kagan a terepen lévőkkel vagy nem? *
- Mi jó rotyog a fazékban kedvesem, meg tudnád mondani? *Miután még nincs miről beszélniük ezért megkérdez egy fontos ámde teljesen átlagos információt, amelyet a hölgy tudhat, és ecsetelhet. Mi, milyen állagú, mennyi, és miből készült. És mindenek előtt, mi a neve. Mert lehet, hogy hősünknek teljesen idegen mint a reggeli fekete lé amit behabzsolt. Vajon mi lehetett a neve?
Ahogy beszélgetnek feltámad a szél, lebegteti, a hajukat, Kramlaf arcán a szőrzet lassan kezd elvadulni, haja is túl nagy már, ideje lenne kerítenie egy ollót és egy éles kést. *
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 22:03:24
Üzenet elküldve: 2014-02-22 22:03:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar erődépítés //
*Nem botladozik nagyon, hiszen észak szülötte ő. Elszokott ugyan a egyes vidéktől, de nem ügyetlenebb annál, mint amilyen általában. A kulacs annyira nem húzza, hiszen csak egy átlagos méretűt cipel. Azt még ő is elbírja különösebb erőlködés nélkül.
Nem túl nagy, de pár korty jutni fog belőle mindenkinek.
Kicsit neki van keseredve a korábbi szóváltás miatt, bár összességében nem zárult rosszul Kagannal rögtönzött kis beszélgetésük. Mire felér a felé intő férfihoz, addigra elpárolognak a fájó emlékek.*
-Szia.
*Köszönti a másikat. Különös, de támadt egy olyan sejtése reggel, mintha Kramlaf már rég egy lenne övéi közül. Kósza gondolat volt csupán, lányos megérzés, semmi több.*
-Hoztam egy kis vizet. Nem sok, de több a semminél.
*Nyújtja át egy szomorkás mosoly keretében a kulacsot.*
*Nem botladozik nagyon, hiszen észak szülötte ő. Elszokott ugyan a egyes vidéktől, de nem ügyetlenebb annál, mint amilyen általában. A kulacs annyira nem húzza, hiszen csak egy átlagos méretűt cipel. Azt még ő is elbírja különösebb erőlködés nélkül.
Nem túl nagy, de pár korty jutni fog belőle mindenkinek.
Kicsit neki van keseredve a korábbi szóváltás miatt, bár összességében nem zárult rosszul Kagannal rögtönzött kis beszélgetésük. Mire felér a felé intő férfihoz, addigra elpárolognak a fájó emlékek.*
-Szia.
*Köszönti a másikat. Különös, de támadt egy olyan sejtése reggel, mintha Kramlaf már rég egy lenne övéi közül. Kósza gondolat volt csupán, lányos megérzés, semmi több.*
-Hoztam egy kis vizet. Nem sok, de több a semminél.
*Nyújtja át egy szomorkás mosoly keretében a kulacsot.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 21:44:52
Üzenet elküldve: 2014-02-22 21:44:52
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Rolko és Krumko úgy tűnik, hogy birkozószőnyegen aludt, nagyon bennük van az erő ma. Lea Kagan szavaira a szemét forgatja, mintegy jelezve a férfinak, hogy igaza van. Mondjuk Krumko és Rolko mellett általában ott a baj egyből, ha nincs akkor csinálnak ők, ez pedig most sincsen másképpen.*
- NAMOSTMÁRAZTÁN!!
*kiáltja olyan stílusban, mint egy gyermekeire nagyon mérges, de azért gyengéd anya. Kezeit csípőre teszi, szemöldökét összehúzza, borostyán szemei pedig szabályosan villámokat szórnak. Az egész kiállásában van valami, amitől a rossz gyerekek - ez esetben óriások - általában elszégyellik magukat.
Nagyon nem lenne jó ha beleszakadnának, több okból sem. Egyrészt baromi nehéz lenne kiszedni őket onnan, ha pedig nem sikerül akkor ott maradnak, hullájuk pedig megmérgezi a vizet. Amennyiben ugye ez bekövetkezik akkor nemhogy vizük nem lesz, de két harcostól - és ezzel együtt kiváló munkaerőtől is - búcsút vehetnek. Mivel Kagan meg a szigorú tanfelügyelőt adja - vagy a szigorú apát esetleg - ezért nagy esély van arra, hogy a fivérek beszüntetik a kakaskodást. Remélhetőleg. Ha nem akkor az is lehet még, hogy vacsora nélkül mennek aludni, csak úgy büntetésből. *
- Örömtáncot kéne járjatok nem pedig emberkedni...
*vagyis jelen esetben ugyebár óriáskodni.*
- De azt sem a gödörben!
*itt már a mutatóujját is lengeti a két melák előtt mintegy feddőleg. Egyébiránt hallja ő is, hogy placcsan valami behulló törmelék, legszívesebben Kagan nyakába ugrana örömében. Mert nagyon örül annak is, hogy megvan a kút, annak is, hogy van benne víz, de leginkább annak, hogy a Saga ennyire pontosan jelölte a helyet. Ez nagyon is biztató jel Lea szerint. Mert persze a Szellemek szerint is. Mondjuk nem csak Kagan nyakába szeretne beleugrani, hanem szívesen ugrabugrálna is, mint egy örömködő kisgyerek. Arca pirul csak ki az izgatottságtól, meg idegesen toporog. Mondjuk meg kéne kóstolni, vagyis valakivel kóstoltatni, aztán ha az a valaki életben marad - minden különösebb károsodás nélkül - akkor kezdeni csak örülni.*
*Rolko és Krumko úgy tűnik, hogy birkozószőnyegen aludt, nagyon bennük van az erő ma. Lea Kagan szavaira a szemét forgatja, mintegy jelezve a férfinak, hogy igaza van. Mondjuk Krumko és Rolko mellett általában ott a baj egyből, ha nincs akkor csinálnak ők, ez pedig most sincsen másképpen.*
- NAMOSTMÁRAZTÁN!!
*kiáltja olyan stílusban, mint egy gyermekeire nagyon mérges, de azért gyengéd anya. Kezeit csípőre teszi, szemöldökét összehúzza, borostyán szemei pedig szabályosan villámokat szórnak. Az egész kiállásában van valami, amitől a rossz gyerekek - ez esetben óriások - általában elszégyellik magukat.
Nagyon nem lenne jó ha beleszakadnának, több okból sem. Egyrészt baromi nehéz lenne kiszedni őket onnan, ha pedig nem sikerül akkor ott maradnak, hullájuk pedig megmérgezi a vizet. Amennyiben ugye ez bekövetkezik akkor nemhogy vizük nem lesz, de két harcostól - és ezzel együtt kiváló munkaerőtől is - búcsút vehetnek. Mivel Kagan meg a szigorú tanfelügyelőt adja - vagy a szigorú apát esetleg - ezért nagy esély van arra, hogy a fivérek beszüntetik a kakaskodást. Remélhetőleg. Ha nem akkor az is lehet még, hogy vacsora nélkül mennek aludni, csak úgy büntetésből. *
- Örömtáncot kéne járjatok nem pedig emberkedni...
*vagyis jelen esetben ugyebár óriáskodni.*
- De azt sem a gödörben!
*itt már a mutatóujját is lengeti a két melák előtt mintegy feddőleg. Egyébiránt hallja ő is, hogy placcsan valami behulló törmelék, legszívesebben Kagan nyakába ugrana örömében. Mert nagyon örül annak is, hogy megvan a kút, annak is, hogy van benne víz, de leginkább annak, hogy a Saga ennyire pontosan jelölte a helyet. Ez nagyon is biztató jel Lea szerint. Mert persze a Szellemek szerint is. Mondjuk nem csak Kagan nyakába szeretne beleugrani, hanem szívesen ugrabugrálna is, mint egy örömködő kisgyerek. Arca pirul csak ki az izgatottságtól, meg idegesen toporog. Mondjuk meg kéne kóstolni, vagyis valakivel kóstoltatni, aztán ha az a valaki életben marad - minden különösebb károsodás nélkül - akkor kezdeni csak örülni.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 20:37:33
Üzenet elküldve: 2014-02-22 20:37:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
* Kell fortyogását hallva önkéntelenül is elmosolyodik. ~ Úrfi? Vajon mit gondolhat rólam? ~ elmélkedik a korát illető kérdéseken, hisz maga sem tudja pontosan hány évvel ezelőtt született meg. Ami biztos, hogy nemsokkal miután "újraébredt" találkozott a saját vérvonalának leszármazottjával, s az ő elmondása alapján legalább az ükapjának kell lennie. Ami azt jelenti, hogy legalább száznyolcvan-kétszáz évig lehetett bezárva Carsus mágikus cellájába. Moon elmondása szerint, Corvust ez idő alatt az istenek haragja és járvány sújtotta és a földrész elnéptelenedett. A leány is hajóval érkezett ide messzi földről.
Úrfinak tehát nem mondaná magát, sőt nemesnek sem, hiszen vér alapján sohasem volt nemes, de mint a város egyik legfélelmetesebb orgyilkos céhének vezére, bizonyos körökbe több tiszteletet kapott mint a legtöbb nemes. És ő legtöbbször ezekben a körökben mozgott.
Tisztában van vele, hogy a múlt már semmit sem jelent, befolyás és hatalom nélkül senki sem tart tőle, a neve is feledésbe merült, s a képességei is megkoptak már, de ami a legjobban bántja, hogy a hosszú álom alatt, mágikus képességeit is teljesen elvesztette. Azelőtt a holdvérűek iskoláján tanait űzte, s végül már jobb mágus volt mint orgyilkos vagy méregkeverő. Abban is biztos, hogy ébredése csak úgy vált lehetővé, hogy Carsus aki a cellát teremtette, meghalt, és alkotmánya az ő erejével szertefoszlott. ~ Jó sokáig húzta a rohadék. ~ ez neki egy újabb esélyt adott, egy újabb kezdetet, a régi elhasznált testben.
Ezért hát az önkéntelen mosoly, hisz az ember nem is tudja, milyen mulatságos számára amit mondott. *
- Fejszéink alapján, ugyanannyik vagyunk. - * vigyorodik el, és elhátrál mint egy kisgyerek aki rosszat tett, jóvátételként pedig azonnal nekilát, egy újabb fácska kidöntésének. Nem gondolja, hogy a férfi tényleg bántaná őt. Ő tűnik az eddigiek közül a legszigorúbbnak, mégis sokkal lágyabb szívet vél, a zord megnyilvánulások mögött.
Ahogy sejtette Kell dühe hamar elapad, és egy vastag fához küldi, amit biza nehéz lesz kidöntenie. Neki áll csapkodni, ám egy erősebb ütés után a fejsze úgy beékelődik, hogy még lábbal a törzsnek feszülve sem tudja kihúzni belőle. *
- Nem tudom kihúzni. Beékelődött. - * szól Kellnek karjait tehetetlenül széttárva. *
* Kell fortyogását hallva önkéntelenül is elmosolyodik. ~ Úrfi? Vajon mit gondolhat rólam? ~ elmélkedik a korát illető kérdéseken, hisz maga sem tudja pontosan hány évvel ezelőtt született meg. Ami biztos, hogy nemsokkal miután "újraébredt" találkozott a saját vérvonalának leszármazottjával, s az ő elmondása alapján legalább az ükapjának kell lennie. Ami azt jelenti, hogy legalább száznyolcvan-kétszáz évig lehetett bezárva Carsus mágikus cellájába. Moon elmondása szerint, Corvust ez idő alatt az istenek haragja és járvány sújtotta és a földrész elnéptelenedett. A leány is hajóval érkezett ide messzi földről.
Úrfinak tehát nem mondaná magát, sőt nemesnek sem, hiszen vér alapján sohasem volt nemes, de mint a város egyik legfélelmetesebb orgyilkos céhének vezére, bizonyos körökbe több tiszteletet kapott mint a legtöbb nemes. És ő legtöbbször ezekben a körökben mozgott.
Tisztában van vele, hogy a múlt már semmit sem jelent, befolyás és hatalom nélkül senki sem tart tőle, a neve is feledésbe merült, s a képességei is megkoptak már, de ami a legjobban bántja, hogy a hosszú álom alatt, mágikus képességeit is teljesen elvesztette. Azelőtt a holdvérűek iskoláján tanait űzte, s végül már jobb mágus volt mint orgyilkos vagy méregkeverő. Abban is biztos, hogy ébredése csak úgy vált lehetővé, hogy Carsus aki a cellát teremtette, meghalt, és alkotmánya az ő erejével szertefoszlott. ~ Jó sokáig húzta a rohadék. ~ ez neki egy újabb esélyt adott, egy újabb kezdetet, a régi elhasznált testben.
Ezért hát az önkéntelen mosoly, hisz az ember nem is tudja, milyen mulatságos számára amit mondott. *
- Fejszéink alapján, ugyanannyik vagyunk. - * vigyorodik el, és elhátrál mint egy kisgyerek aki rosszat tett, jóvátételként pedig azonnal nekilát, egy újabb fácska kidöntésének. Nem gondolja, hogy a férfi tényleg bántaná őt. Ő tűnik az eddigiek közül a legszigorúbbnak, mégis sokkal lágyabb szívet vél, a zord megnyilvánulások mögött.
Ahogy sejtette Kell dühe hamar elapad, és egy vastag fához küldi, amit biza nehéz lesz kidöntenie. Neki áll csapkodni, ám egy erősebb ütés után a fejsze úgy beékelődik, hogy még lábbal a törzsnek feszülve sem tudja kihúzni belőle. *
- Nem tudom kihúzni. Beékelődött. - * szól Kellnek karjait tehetetlenül széttárva. *
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 15:05:56
Üzenet elküldve: 2014-02-22 15:05:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Bundája heveny összetaknyolására már nem is reagál, annyiszor törölte már Isurii könnyes szemét és egyebét az ő vállába. A leány végül a sátrába tér, így Kagan foglalkozhat az óriásaival. Kell is.*
*Valahonnan lentről, az óriások bömbölésén túl Xomorr dala hallik, de Kagan ezúttal nem lehet műértő törzsfő, ugyanis vaduló és kellően tompa óriásokkal van körülvéve. Krumko először észre sem veszi, ugyanis kihívást kapott, ami komoly dolog. Legalábbis komoly két testvér között. Elhajol Krumko hadonászó csákánya elől, majd karba fűzött kézzel várja, hogy valami történjen. Sejti is, hogy mi lesz az.*
- Ebből baj lesz. *osztja meg Leandanával intuícióit egy lemondó sóhaj keretében. És tényleg.*
- Hegyomlás, ja. *temeti arcát egyik kezébe elkínzott tekintettel, amikor a deszkák beszakadnak a melákok alatt. Térül, és a Leandana által említett kötelet gyors mozdulatokkal hozzáerősíti a szekér oldalához.*
- Nesztek, hülyék. *veti oda a kötél végét, ha valamelyiknek szüksége lenne rá - síkosak a kövek, könnyen belecsúszhatnak, főleg most, mikor a kezdődő pánik belemar az izmok munkájába.*
*Eszébe sem jut, hogy ő maga húzza ki az óriásokat. Ereje talán lenne, hogy segítsen, de ahhoz nem, hogy akár egyet, vagy - ismerve Krumkót és Rolkót - kettőt megtartson. Hárman esnének a kútba, ami adott esetben 40-50 méter mély is lehet... vagy még több.*
~ Ki tudja, mi van ennek a dombnak a mélyén. Szikaüreg, föld alatti folyó, mélységi tó? Vagy csak a tömör sziklaágy? ~ *valószínűleg sosem fogja megtudni, hacsak el nem hordják a hegyet, vagy varázsos eszközöket nem alkalmaznak.*
*Ami azonban elégedettséggel tölti el, az a halk hang, ami a hangoskodó testvérek zaján túl is hallatszik.*
~ Víz. Víz van az alján. ~ *ez jó hír, meg is osztja rögvest.*
- Hallod, Lea?! A csobbanásokat! Halkabban, böte barbár babócák, mert összeütöm a fejetek! *mordul a két sivalkodó óriásbébire, és megvárja, amíg kimásznak, és kiszuszogják magukat.*
- Igen. Ez víz. *erősíti meg halk szavakkal, ha végre megbizonyosodik a dologról. Krumkóra és Rolkóra néz, majd int nekik.*
- Gyertek csak ide. Ide, ide elém. Gyerünk. * Flegma mozdulattal előhúz egy rövid övdarabot a bundája rejtekéből, kettőbe hajtja, majd 2-3-at ráhúz mindkét óriás oldalára-hátára. Csak úgy lazán, felesleges lenne erőből, mert amúgy sem fáj nekik túlzottan - a nevelési hatás a lényeg.*
- Hát mit mondtam nektek, ebadták!? *mordul fel.*
- Ha beleszakadtok a kútba, oda a munka, és még kihúzni sem tudunk titeket rendesen! Sziklafejű rosszcsont banda, csak táncoltok az idegeimen! Hát kinek beszéltem én az előbb?
*Bundája heveny összetaknyolására már nem is reagál, annyiszor törölte már Isurii könnyes szemét és egyebét az ő vállába. A leány végül a sátrába tér, így Kagan foglalkozhat az óriásaival. Kell is.*
*Valahonnan lentről, az óriások bömbölésén túl Xomorr dala hallik, de Kagan ezúttal nem lehet műértő törzsfő, ugyanis vaduló és kellően tompa óriásokkal van körülvéve. Krumko először észre sem veszi, ugyanis kihívást kapott, ami komoly dolog. Legalábbis komoly két testvér között. Elhajol Krumko hadonászó csákánya elől, majd karba fűzött kézzel várja, hogy valami történjen. Sejti is, hogy mi lesz az.*
- Ebből baj lesz. *osztja meg Leandanával intuícióit egy lemondó sóhaj keretében. És tényleg.*
- Hegyomlás, ja. *temeti arcát egyik kezébe elkínzott tekintettel, amikor a deszkák beszakadnak a melákok alatt. Térül, és a Leandana által említett kötelet gyors mozdulatokkal hozzáerősíti a szekér oldalához.*
- Nesztek, hülyék. *veti oda a kötél végét, ha valamelyiknek szüksége lenne rá - síkosak a kövek, könnyen belecsúszhatnak, főleg most, mikor a kezdődő pánik belemar az izmok munkájába.*
*Eszébe sem jut, hogy ő maga húzza ki az óriásokat. Ereje talán lenne, hogy segítsen, de ahhoz nem, hogy akár egyet, vagy - ismerve Krumkót és Rolkót - kettőt megtartson. Hárman esnének a kútba, ami adott esetben 40-50 méter mély is lehet... vagy még több.*
~ Ki tudja, mi van ennek a dombnak a mélyén. Szikaüreg, föld alatti folyó, mélységi tó? Vagy csak a tömör sziklaágy? ~ *valószínűleg sosem fogja megtudni, hacsak el nem hordják a hegyet, vagy varázsos eszközöket nem alkalmaznak.*
*Ami azonban elégedettséggel tölti el, az a halk hang, ami a hangoskodó testvérek zaján túl is hallatszik.*
~ Víz. Víz van az alján. ~ *ez jó hír, meg is osztja rögvest.*
- Hallod, Lea?! A csobbanásokat! Halkabban, böte barbár babócák, mert összeütöm a fejetek! *mordul a két sivalkodó óriásbébire, és megvárja, amíg kimásznak, és kiszuszogják magukat.*
- Igen. Ez víz. *erősíti meg halk szavakkal, ha végre megbizonyosodik a dologról. Krumkóra és Rolkóra néz, majd int nekik.*
- Gyertek csak ide. Ide, ide elém. Gyerünk. * Flegma mozdulattal előhúz egy rövid övdarabot a bundája rejtekéből, kettőbe hajtja, majd 2-3-at ráhúz mindkét óriás oldalára-hátára. Csak úgy lazán, felesleges lenne erőből, mert amúgy sem fáj nekik túlzottan - a nevelési hatás a lényeg.*
- Hát mit mondtam nektek, ebadták!? *mordul fel.*
- Ha beleszakadtok a kútba, oda a munka, és még kihúzni sem tudunk titeket rendesen! Sziklafejű rosszcsont banda, csak táncoltok az idegeimen! Hát kinek beszéltem én az előbb?
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 13:56:32
Üzenet elküldve: 2014-02-22 13:56:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar erődépítés //
* Xomorr, félig pihent ugyan, de kicsattan a munkakedvtől, biztos jót neki az alvás míg ők keményen dolgoztak, de legalább már itt van. *
- Gyerünk, gyerünk, nekem tetszik a muzsika, barátom. Így legalább a gyönyörű orkunk is tudja majd tartani a ritmust.
* A hátba verés, eltántorítja, épp ezért foghegyről ránéz a zöldbőrűre, nem akar semmi bajt. Pedig ő párbajra számított a dominanciáért, a bugyuta barátjától. Épp ezért olyan védekező állást vett fel, az agyarassal szemben, amely átlagosnak tűnik avatatlan szemeknek. Amint látja, hogy röhög az ork megnyugszik, és elkezdi tovább vinni kövét, ha a Ugug nem állna vissza munkába arra is fel van készülve, rögtön fel tudja venni ugyan azt az állást. De legközelebb nem lesz kegyes, földhöz vágja a megtermett sámánt. Mert érezte, ez nem egy baráti legyintés volt. *
* Ekkor veszi észre a hóhajút, aki a tábor felől közeledik hozzájuk, enyhén botladozik a hegyoldalban, legalábbis a közeledő félhomály ezt engedi láttatni. Látszik nincs hozzászokva a magassághoz, amit ha lenéz jó ötven, hetven méter, bár néhol eléri a százat is. *
~ Szegény lány, biztos félhet itt vagy legalábbis nem érzi otthon magát. Egy nomád lány,
- bármennyire kemény - nomád marad. Azt sajnálom, akinek itt kellesz maradnia őrségben. ~
~ Hasonlít ez a sziklás hegyoldal, ahhoz az ötezer lépcsőhöz, ami felvezet a kolostoromba. Az én gyönyörű kolostoromba, ami a felhők fölött van, több ezer méteren, és csak a legjobbak tehetik meg az utat, kitéve a természet, és a fizika viszontagságainak, amiket még sokszor mi sem értünk. Egyszer lebegve jön fel az illető, pedig mágikus képessége egyenlő a nullával. Ahogy a mester mesélte, volt hogy fiatalon indultak és aggastyánként értek fel, de velem is történt egy furcsaság, egy mag volt a zsebemben, és ahogy telt fent az idő, nőtt a magocska, és a két napos út végére, egy futónövény volt, ami segített a mászásban, de a tetején elszáradt. Azok a szép, és érthetetlen idők. ~
* Int Isuriinak, innen pedig úgy látszik, hogy a lány észrevette és arra vette az irányt. Egy kulacs, is van nála. Remélhetőleg nem kancatej, mivel hősünk már lassan a kiszáradás küszöbén áll és köztudott hogy az ilyenek, csak szomjassá teszik az embert. Ezért kell vigyázni az olyan fogadóssal, akinek a söre nem itatja magát.
Mert akkor vizezi a rohadék. *
* Xomorr, félig pihent ugyan, de kicsattan a munkakedvtől, biztos jót neki az alvás míg ők keményen dolgoztak, de legalább már itt van. *
- Gyerünk, gyerünk, nekem tetszik a muzsika, barátom. Így legalább a gyönyörű orkunk is tudja majd tartani a ritmust.
* A hátba verés, eltántorítja, épp ezért foghegyről ránéz a zöldbőrűre, nem akar semmi bajt. Pedig ő párbajra számított a dominanciáért, a bugyuta barátjától. Épp ezért olyan védekező állást vett fel, az agyarassal szemben, amely átlagosnak tűnik avatatlan szemeknek. Amint látja, hogy röhög az ork megnyugszik, és elkezdi tovább vinni kövét, ha a Ugug nem állna vissza munkába arra is fel van készülve, rögtön fel tudja venni ugyan azt az állást. De legközelebb nem lesz kegyes, földhöz vágja a megtermett sámánt. Mert érezte, ez nem egy baráti legyintés volt. *
* Ekkor veszi észre a hóhajút, aki a tábor felől közeledik hozzájuk, enyhén botladozik a hegyoldalban, legalábbis a közeledő félhomály ezt engedi láttatni. Látszik nincs hozzászokva a magassághoz, amit ha lenéz jó ötven, hetven méter, bár néhol eléri a százat is. *
~ Szegény lány, biztos félhet itt vagy legalábbis nem érzi otthon magát. Egy nomád lány,
- bármennyire kemény - nomád marad. Azt sajnálom, akinek itt kellesz maradnia őrségben. ~
~ Hasonlít ez a sziklás hegyoldal, ahhoz az ötezer lépcsőhöz, ami felvezet a kolostoromba. Az én gyönyörű kolostoromba, ami a felhők fölött van, több ezer méteren, és csak a legjobbak tehetik meg az utat, kitéve a természet, és a fizika viszontagságainak, amiket még sokszor mi sem értünk. Egyszer lebegve jön fel az illető, pedig mágikus képessége egyenlő a nullával. Ahogy a mester mesélte, volt hogy fiatalon indultak és aggastyánként értek fel, de velem is történt egy furcsaság, egy mag volt a zsebemben, és ahogy telt fent az idő, nőtt a magocska, és a két napos út végére, egy futónövény volt, ami segített a mászásban, de a tetején elszáradt. Azok a szép, és érthetetlen idők. ~
* Int Isuriinak, innen pedig úgy látszik, hogy a lány észrevette és arra vette az irányt. Egy kulacs, is van nála. Remélhetőleg nem kancatej, mivel hősünk már lassan a kiszáradás küszöbén áll és köztudott hogy az ilyenek, csak szomjassá teszik az embert. Ezért kell vigyázni az olyan fogadóssal, akinek a söre nem itatja magát.
Mert akkor vizezi a rohadék. *
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 12:20:55
Üzenet elküldve: 2014-02-22 12:20:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
-Nem sírok!
*Vágja rá durcásan. Könnyei potyognak ugyan, de ő nem sír. Nem tudja elapasztani a szivárgó sós patakot, de legalább letöri nyomát az arcáról egy elnagyolt mozdulattal.*
~Melyikünk Élete?~
*Teszi fel a kérdés, de már csak magában. Nem veszekedni, vagy vitatkozni jött, pusztán meg szerette volna osztani aggályait bátyjával, mint testvérével.
Megérti, ha nem bízik a törzs valamely tagjában, ha arra nyomós okot ad az illető. Megérti, ha nem bízik egy csatlakozottban, de azt nem érti meg benne miért nem bízott Kagan. Soha, semmi olyat nem tett, mely megalapozhatta volna ezt a bizalmatlanságot irányába. Mindig a vezér mellett volt, mindig szemet hunyt, fejet hajtott, soha nem követelt.*
-Nem védhetsz meg mindentől.
*Dünnyögi bátyjának, mert sejteni véli, hogy csak óvni akarja minden túlzó intézkedésével. De a fejlődéshez szüksége van csalódásokra és fájdalomra is. Kagan megtapasztalta milyen következményekkel járhat egy téves döntés, ezért felelős és jó vezetőjük. Ahhoz, hogy húga is nyomába érhessen neki is élnie kell.
Hevesen csimpaszkodik bele a férfi nyakába egy ölelés erejéig. Könnyeinek maradékát a másik ruháiba törli.*
-Megyek.
*Bontakozik ki az ölelésből és sátrukba tér, hogy megmossa arcát. Kifelé jövet tűnik fel neki a cövekként, céltalanul ácsorgó Hildi, de nincs kedve odamenni hozzá. Korábban is próbált jó szót intézni a szolgálóhoz, de egy olyan vigyorért, melyet ezért cserébe kapott nem kockáztatná meg újból.
Felmar egy kulacsot, megölti és az órák óta kemény munkát végzők (kőtörők, favágók) felé veszi az irányt.
A kútásó óriások mellett ott van Leandana, miattuk nem aggódik, de talán a többieknek is jól esne egy kis figyelmesség, így nekiindul friss vízzel töltött kulacsával.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.22 12:31:28
-Nem sírok!
*Vágja rá durcásan. Könnyei potyognak ugyan, de ő nem sír. Nem tudja elapasztani a szivárgó sós patakot, de legalább letöri nyomát az arcáról egy elnagyolt mozdulattal.*
~Melyikünk Élete?~
*Teszi fel a kérdés, de már csak magában. Nem veszekedni, vagy vitatkozni jött, pusztán meg szerette volna osztani aggályait bátyjával, mint testvérével.
Megérti, ha nem bízik a törzs valamely tagjában, ha arra nyomós okot ad az illető. Megérti, ha nem bízik egy csatlakozottban, de azt nem érti meg benne miért nem bízott Kagan. Soha, semmi olyat nem tett, mely megalapozhatta volna ezt a bizalmatlanságot irányába. Mindig a vezér mellett volt, mindig szemet hunyt, fejet hajtott, soha nem követelt.*
-Nem védhetsz meg mindentől.
*Dünnyögi bátyjának, mert sejteni véli, hogy csak óvni akarja minden túlzó intézkedésével. De a fejlődéshez szüksége van csalódásokra és fájdalomra is. Kagan megtapasztalta milyen következményekkel járhat egy téves döntés, ezért felelős és jó vezetőjük. Ahhoz, hogy húga is nyomába érhessen neki is élnie kell.
Hevesen csimpaszkodik bele a férfi nyakába egy ölelés erejéig. Könnyeinek maradékát a másik ruháiba törli.*
-Megyek.
*Bontakozik ki az ölelésből és sátrukba tér, hogy megmossa arcát. Kifelé jövet tűnik fel neki a cövekként, céltalanul ácsorgó Hildi, de nincs kedve odamenni hozzá. Korábban is próbált jó szót intézni a szolgálóhoz, de egy olyan vigyorért, melyet ezért cserébe kapott nem kockáztatná meg újból.
Felmar egy kulacsot, megölti és az órák óta kemény munkát végzők (kőtörők, favágók) felé veszi az irányt.
A kútásó óriások mellett ott van Leandana, miattuk nem aggódik, de talán a többieknek is jól esne egy kis figyelmesség, így nekiindul friss vízzel töltött kulacsával.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.22 12:31:28
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 11:52:10
Üzenet elküldve: 2014-02-22 11:52:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar erődépítés//
*Egyáltalán nem hallja, hogy a főnök épp békíteni akarja őket. Nagyon nehéz az óriásokkal kommunikálni, ha épp egymásnak esnének. Márpedig most egy hajszál választja el őket, hogy a verbális agresszió átcsapjon fizikaiba, s a kútnak szánt gödör egy harci veremmé alakuljon.
Ekkor érkezik a kritika...*
- HA! BÉNA! HA! *Elakadnak a szavai, azt se tudja, hogy mit válaszoljon erre a vádra. Még hogy béna... BÉNA?!... nem, egyáltalán nem az. Mélyen meg lett sértve, a sértettség pedig bőszíti, nem kell az öcskös hozzátoldott mondata ahhoz, hogy nekilássanak az öklözésnek. Krumkó is épp azon van, hogy megragadja a másik óriás vállát, hogy megkocogtassa a másik koponyáját.*
- HŰ! *Mielőtt összefejelhetnének, Krumkó alaposan megdöbben. Hirtelen bizonytalanná vált a lába alatt a talaj, recseg-ropog, mintha az is haragudna. Nem kell kétszer mondani, máris igyekszik felkapaszkodni a gödör oldalán, hogy minél előbb biztos talaj legyen a lábai alatt. Nem kifejezetten higgadt vagy szakszerű a művelet, de a nyers erő és az igyekezett bizonyára hamar a csúcsra juttatja. Ha testvére később érne fel, akkor megragadja a grabancát és kirántja. Ha fordítva lenne a dolog, valószínűleg ugyanez történne.*
- Tönkretetted a tavunkat. *Lihegi, amint fent vannak és a földre huppannak. A gödör alját vizsgálja, próbálva rájönni, hogy az miért akarta elnyelni őket. Talán azért, mert a testvéri szeretet ellenére verekedtek volna? Gyakran akkor jöttek a hegyomlások, lavinák is...*
*Egyáltalán nem hallja, hogy a főnök épp békíteni akarja őket. Nagyon nehéz az óriásokkal kommunikálni, ha épp egymásnak esnének. Márpedig most egy hajszál választja el őket, hogy a verbális agresszió átcsapjon fizikaiba, s a kútnak szánt gödör egy harci veremmé alakuljon.
Ekkor érkezik a kritika...*
- HA! BÉNA! HA! *Elakadnak a szavai, azt se tudja, hogy mit válaszoljon erre a vádra. Még hogy béna... BÉNA?!... nem, egyáltalán nem az. Mélyen meg lett sértve, a sértettség pedig bőszíti, nem kell az öcskös hozzátoldott mondata ahhoz, hogy nekilássanak az öklözésnek. Krumkó is épp azon van, hogy megragadja a másik óriás vállát, hogy megkocogtassa a másik koponyáját.*
- HŰ! *Mielőtt összefejelhetnének, Krumkó alaposan megdöbben. Hirtelen bizonytalanná vált a lába alatt a talaj, recseg-ropog, mintha az is haragudna. Nem kell kétszer mondani, máris igyekszik felkapaszkodni a gödör oldalán, hogy minél előbb biztos talaj legyen a lábai alatt. Nem kifejezetten higgadt vagy szakszerű a művelet, de a nyers erő és az igyekezett bizonyára hamar a csúcsra juttatja. Ha testvére később érne fel, akkor megragadja a grabancát és kirántja. Ha fordítva lenne a dolog, valószínűleg ugyanez történne.*
- Tönkretetted a tavunkat. *Lihegi, amint fent vannak és a földre huppannak. A gödör alját vizsgálja, próbálva rájönni, hogy az miért akarta elnyelni őket. Talán azért, mert a testvéri szeretet ellenére verekedtek volna? Gyakran akkor jöttek a hegyomlások, lavinák is...*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 11:44:41
Üzenet elküldve: 2014-02-22 11:44:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar-erődépítés //
* Gyorsan végzik a munkát, talán nem is pihennek közben. A vékonyabb törzsű fa már elérte a dőléshatárt, de Liry itt abbahagyja és egy kérdést intéz a másik két robotoló férfi felé. Szerinte az erdőszellemek látják mit tesznek, s bosszújuk talán utoléri őket, majd akkor, mikor a legkevésbé sem számítanak arra. A fába vágott balta nyelére támaszkodva kifújja magát. Kimelegedett a tartalmas munkavégzéstől, de ahogy látja a többiek még így is előrébb vannak, mint ő.*
- Ha ha. Komolyan kérdeztem. Hallottam már, hogy egy vándor véletlenül erdei nimfába vágta a fejszéjét... * Itt kis szünetet tart, talán a másik tekintetével is találkozik.*
- ... egy bosszuálló nimfába. * Nem is folytatja, a többit már elképzelhetik maguk is, ha egy kis fantázia szorult beléjük. Kétli, hogy az erdő szélén találkozna ilyen és ehhez hasonló lényekkel. Az is lehet, hogy csupán könyvekből olvasott dajkamese az egész, de azt is kétli,ha léteznének egy csorbult élű baltával védekezni tudna ellenük. Folytatja amibe belekezdett, miközben a két férfi nem éppen barátságos szóváltását hallgatja. Túl sok hasonlót hallott már a táborban. Nem ritka a rivarizálás, vagy az egymásra fújás az itt lévő hímek közt. Csupán egy észrevétlen szemforgatás a reakciója a kakaskodásra, majd a kis fa kidől, s már a következő számításbavehetőt keresi akvamarinszín tekintetével. Már éppen, hogy belekezdene, mikor a barna hajú férfi más feladatot ajánl neki, Liry bedig a combja mellé ereszti az éppen már suhintásra készített fegyvert. Bólint és már megy is legallyazni a kidöntött törzseket, alig hallhatóan fellélegzik, hogy könnyebb munkát kapott. Szorgosan tördécseli róla az ágakat, s közben ő is arra a vastag törzsre pillant, mely az elfnek lett feladata. Lombkoronája szinte égbevesző, tényleg jó lesz figyelni, hogy merre dől majd.*
- Mennyi állat élőhelye lehet. * Mondja, mikor a kezébe akad egy lehullott kis madárfészek. Teszi amit tennie kell, de ezzel kapcsolatos érzelmei arcán is látszanak.*
* Gyorsan végzik a munkát, talán nem is pihennek közben. A vékonyabb törzsű fa már elérte a dőléshatárt, de Liry itt abbahagyja és egy kérdést intéz a másik két robotoló férfi felé. Szerinte az erdőszellemek látják mit tesznek, s bosszújuk talán utoléri őket, majd akkor, mikor a legkevésbé sem számítanak arra. A fába vágott balta nyelére támaszkodva kifújja magát. Kimelegedett a tartalmas munkavégzéstől, de ahogy látja a többiek még így is előrébb vannak, mint ő.*
- Ha ha. Komolyan kérdeztem. Hallottam már, hogy egy vándor véletlenül erdei nimfába vágta a fejszéjét... * Itt kis szünetet tart, talán a másik tekintetével is találkozik.*
- ... egy bosszuálló nimfába. * Nem is folytatja, a többit már elképzelhetik maguk is, ha egy kis fantázia szorult beléjük. Kétli, hogy az erdő szélén találkozna ilyen és ehhez hasonló lényekkel. Az is lehet, hogy csupán könyvekből olvasott dajkamese az egész, de azt is kétli,ha léteznének egy csorbult élű baltával védekezni tudna ellenük. Folytatja amibe belekezdett, miközben a két férfi nem éppen barátságos szóváltását hallgatja. Túl sok hasonlót hallott már a táborban. Nem ritka a rivarizálás, vagy az egymásra fújás az itt lévő hímek közt. Csupán egy észrevétlen szemforgatás a reakciója a kakaskodásra, majd a kis fa kidől, s már a következő számításbavehetőt keresi akvamarinszín tekintetével. Már éppen, hogy belekezdene, mikor a barna hajú férfi más feladatot ajánl neki, Liry bedig a combja mellé ereszti az éppen már suhintásra készített fegyvert. Bólint és már megy is legallyazni a kidöntött törzseket, alig hallhatóan fellélegzik, hogy könnyebb munkát kapott. Szorgosan tördécseli róla az ágakat, s közben ő is arra a vastag törzsre pillant, mely az elfnek lett feladata. Lombkoronája szinte égbevesző, tényleg jó lesz figyelni, hogy merre dől majd.*
- Mennyi állat élőhelye lehet. * Mondja, mikor a kezébe akad egy lehullott kis madárfészek. Teszi amit tennie kell, de ezzel kapcsolatos érzelmei arcán is látszanak.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 08:21:52
Üzenet elküldve: 2014-02-22 08:21:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Míg korábban a mesebeli tóbéli halakat utánozva, bátyja vicceskedő utánzásán is felbuzdulva maga is tátogatja pofáját, majd vidoran folytatja a munkát. Olykor göcögve felnevet, hiszen jó kedéllyel gyorsabban és hatékonyabban is megy a munka. Igaz ez nála nem tudatos, csak afféle "végre van értelme a munkának" reakció.
Ámde mindezt kissé lelombozza és más utakra terelgeti testvére szeretetteljes kaparása, melynek okán hamarjában felhorgad benne az ősi vér. És mint ilyenkor általában a fizikai kontaktust választja ennek levezetésére. De nem csákánnyal esik ám neki kedvenc bátyusának, de puszta kézzel kívánja megleckéztetni. Lea, de bárki más is jól teszi, ha nem áll közéjük, mikor fivéri bunyóba keverednek. Néha kell az ilyen, mondhatni szükségletük.*
-BÉNA vagyol! *Kiáltja alig egy, fél lépésről a másik pofájába nemi nyállal fröcsögve. Ezért közben a mindkét kezét lefoglaló -egyik nagyobb, mint másik- csákányt úgy vágja a gödör aljába, hogy az újabb "lékeket" eredményez a fene tudja milyen ingatag fedőkövön.*
-Legyűrlek megejst! *Toldja még meg, és máris grabancáért nyúl, mármint Krumkó gallérját markolászná. Ekkor harsanhat amúgy Kagan intő felszólítása, de meglehet már későn.
Ugyanis a két testes behemót súlya alatt recsegni -ropogni kezd a kút teteje, a gödör alja. A föld megremegni érződik, ekképp azon grabancon ragadós lendülettel rántja oldalvást testvérét, a gödör széles pereme felé. Nem mondhatni, hogy ijedtében, vagy a bölcsebb szavak értelmezése okán, ámde inkább ösztönből cselekedve. És milyen jól teszi, ha sikerrel jár!*
-Hegyomlááás! *Üvölti figyelmeztetően, mert még kölyökkorukban, mikor kettecskén éldegéltek volt szerencséjük ilyesféle érzethez. Akkor is efféleképpen mozdult a föld talpa alatt. Akkor fél hegyoldalak zúdultak alá, omlottak le. Itt azonban -tudtán kívül- ők tűnnének el a süllyesztőben. De valahogy ez eddig nem ért el tudatáig.*
*Míg korábban a mesebeli tóbéli halakat utánozva, bátyja vicceskedő utánzásán is felbuzdulva maga is tátogatja pofáját, majd vidoran folytatja a munkát. Olykor göcögve felnevet, hiszen jó kedéllyel gyorsabban és hatékonyabban is megy a munka. Igaz ez nála nem tudatos, csak afféle "végre van értelme a munkának" reakció.
Ámde mindezt kissé lelombozza és más utakra terelgeti testvére szeretetteljes kaparása, melynek okán hamarjában felhorgad benne az ősi vér. És mint ilyenkor általában a fizikai kontaktust választja ennek levezetésére. De nem csákánnyal esik ám neki kedvenc bátyusának, de puszta kézzel kívánja megleckéztetni. Lea, de bárki más is jól teszi, ha nem áll közéjük, mikor fivéri bunyóba keverednek. Néha kell az ilyen, mondhatni szükségletük.*
-BÉNA vagyol! *Kiáltja alig egy, fél lépésről a másik pofájába nemi nyállal fröcsögve. Ezért közben a mindkét kezét lefoglaló -egyik nagyobb, mint másik- csákányt úgy vágja a gödör aljába, hogy az újabb "lékeket" eredményez a fene tudja milyen ingatag fedőkövön.*
-Legyűrlek megejst! *Toldja még meg, és máris grabancáért nyúl, mármint Krumkó gallérját markolászná. Ekkor harsanhat amúgy Kagan intő felszólítása, de meglehet már későn.
Ugyanis a két testes behemót súlya alatt recsegni -ropogni kezd a kút teteje, a gödör alja. A föld megremegni érződik, ekképp azon grabancon ragadós lendülettel rántja oldalvást testvérét, a gödör széles pereme felé. Nem mondhatni, hogy ijedtében, vagy a bölcsebb szavak értelmezése okán, ámde inkább ösztönből cselekedve. És milyen jól teszi, ha sikerrel jár!*
-Hegyomlááás! *Üvölti figyelmeztetően, mert még kölyökkorukban, mikor kettecskén éldegéltek volt szerencséjük ilyesféle érzethez. Akkor is efféleképpen mozdult a föld talpa alatt. Akkor fél hegyoldalak zúdultak alá, omlottak le. Itt azonban -tudtán kívül- ők tűnnének el a süllyesztőben. De valahogy ez eddig nem ért el tudatáig.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 08:06:48
Üzenet elküldve: 2014-02-22 08:06:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar erődépítés//
*Valahogy nem vidul fel, pedig tényleg őszintén hálás Chiarinak azért, hogy próbálkozik azzal, hogy jobb kedvre derítse. Még az új(abb) ruha és a vacsora ígérete sem dobja fel.*
- Köszönöm, nagyon kedves vagy...
*mondja azért halkan, mert úgy illik, hogy megköszönje. Közben azon gondolkodik, hogy Chiaritól vette-e már el valaha valamit. Valószínűleg igen, szinte mindenki holmija között matatott már, és magához vette azt, ami tetszett neki, legyen az ékszer, hajdísz, valami kis apróság. Ami tetszett neki azt megtartotta, ami nem azt eldobta. Pár apróságot a csomagjában hordott, volt amit más rabszolgákkal cserélt el mondjuk ételre. A batyu persze ottmaradt a Hold karavánpihenőjénél esett támadásnál. Az is csoda egyáltalán, hogy fel tudott mászni az öszvér hátára még azelőtt, hogy bárki megtette volna ezt, aztán lehet, hogy valaki ezért nagyon pipa lett, vagy esetleg meg is halt azért, mert hátas híján nem tudott elmenekülni.*
- Nem mindenki, aha... A nők nyilván nem...
*Hildit kezdettől bántják, ha mást nem hát röhögnek rajta, folyamatosan megalázzák, volt már, hogy pucéran kellett állnia amíg azon röhögtek, hogy hogy lehet valakinek ekkora "segge", vagy kocához hasonlították aki már vágósúlyban van. A nők gonoszabbak, mint a férfiak, és sokuknak jól esik az, hogy van aki náluk csúnyább, vagy kövérebb, mert az ilyenek mellett önmagukat sokkal szebbnek, tökéletesebbnek érzik. Amúgy is folyton a hibát keresik egymásban, Hildiben meg nagyon könnyű találni. Férfiak sokkal kevesebbszer illetik/illették bántó szavakkal, mint nőt pedig nem fedezték fel maguknak, vélhetően nem is fogják.
De minden rossz szóért, csúfolódásért megfizetett, mert bosszújában ugye elvett mindig is ezt-azt. A legaljasabb húzásai közé az olyasmik tartoznak, mint mikor a kedves tárgyakat elássa, tűzbe dobja, folyóba veti. Csak, hogy a gazdája sose találja meg többé. A jelentéktelenebb dolgokat önmaga szórakoztatására vette el, csak mert jól esik neki ez a fajta veszélyérzet, amikor ott van a lebukás lehetősége a levegőben. Isurii kencéit is inkább önmaga örömére használta.
Az érkező óriásra rácsodálkozik, de nem szól semmit, még akkor sem, amikor Chiari odébb megy vele. Ő vár. Némán. Nem moccanva eddigi helyéről, mert nem kapott engedélyt arra, hogy bárhová is menjen.*
*Valahogy nem vidul fel, pedig tényleg őszintén hálás Chiarinak azért, hogy próbálkozik azzal, hogy jobb kedvre derítse. Még az új(abb) ruha és a vacsora ígérete sem dobja fel.*
- Köszönöm, nagyon kedves vagy...
*mondja azért halkan, mert úgy illik, hogy megköszönje. Közben azon gondolkodik, hogy Chiaritól vette-e már el valaha valamit. Valószínűleg igen, szinte mindenki holmija között matatott már, és magához vette azt, ami tetszett neki, legyen az ékszer, hajdísz, valami kis apróság. Ami tetszett neki azt megtartotta, ami nem azt eldobta. Pár apróságot a csomagjában hordott, volt amit más rabszolgákkal cserélt el mondjuk ételre. A batyu persze ottmaradt a Hold karavánpihenőjénél esett támadásnál. Az is csoda egyáltalán, hogy fel tudott mászni az öszvér hátára még azelőtt, hogy bárki megtette volna ezt, aztán lehet, hogy valaki ezért nagyon pipa lett, vagy esetleg meg is halt azért, mert hátas híján nem tudott elmenekülni.*
- Nem mindenki, aha... A nők nyilván nem...
*Hildit kezdettől bántják, ha mást nem hát röhögnek rajta, folyamatosan megalázzák, volt már, hogy pucéran kellett állnia amíg azon röhögtek, hogy hogy lehet valakinek ekkora "segge", vagy kocához hasonlították aki már vágósúlyban van. A nők gonoszabbak, mint a férfiak, és sokuknak jól esik az, hogy van aki náluk csúnyább, vagy kövérebb, mert az ilyenek mellett önmagukat sokkal szebbnek, tökéletesebbnek érzik. Amúgy is folyton a hibát keresik egymásban, Hildiben meg nagyon könnyű találni. Férfiak sokkal kevesebbszer illetik/illették bántó szavakkal, mint nőt pedig nem fedezték fel maguknak, vélhetően nem is fogják.
De minden rossz szóért, csúfolódásért megfizetett, mert bosszújában ugye elvett mindig is ezt-azt. A legaljasabb húzásai közé az olyasmik tartoznak, mint mikor a kedves tárgyakat elássa, tűzbe dobja, folyóba veti. Csak, hogy a gazdája sose találja meg többé. A jelentéktelenebb dolgokat önmaga szórakoztatására vette el, csak mert jól esik neki ez a fajta veszélyérzet, amikor ott van a lebukás lehetősége a levegőben. Isurii kencéit is inkább önmaga örömére használta.
Az érkező óriásra rácsodálkozik, de nem szól semmit, még akkor sem, amikor Chiari odébb megy vele. Ő vár. Némán. Nem moccanva eddigi helyéről, mert nem kapott engedélyt arra, hogy bárhová is menjen.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-22 07:41:10
Üzenet elküldve: 2014-02-22 07:41:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
- Persze, hogy benne lesztek, ha mondom!!
*mondja mosolyogva "bátyuskájának", aki ezek után egyből turbó-üzemmódba kapcsol, így aztán a gödör nagyon gyorsan mélyül, no meg ugye már kapja is a nyakába a földet-sarat. A két óriás eszmecseréjébe nem szól bele, mivel ez nem lesz akkora gödör, hogy tó legyen, kiábrándítani pedig nem akarja őket. Rajzol inkább, és közben nem vesz tudomást arról sem, hogy kisebb testvéri csetepaté van kialakulóban, nem elmeroggyant ő, hogy beleszóljon két óriás dolgába. Közéjük állni sem fog, ugyanis túl kedvesek neki a fogai és a szájában, nem pedig erszényben az övén. Egy szó, mint száz: nem akar megsérülni. A szemét persze forgatja azért. Ugyan hallja az irdatlan döndülést, ahogyan a csákány sziklát ér, de egyelőre inkább marad a helyén, legalább addig amíg a tesztoszteron gőz kicsit eloszlik a gödörben.
Viszont közben visszaérkezik Kagan, aki megkísérli lecsendesíteni a torzsalkodó Wiegar fivéreket. Amíg ez nem sikerül addig Lea nem megy közelebb, csak feláll és úgy kukkant be a gödörbe.*
- Akkora, hogy az egész erődítményt kiszolgálta. Bővizű.
*ennél többet nem nagyon tudnak róla, annyit csak, hogy mély és kikövezett, ha leengednek bele valamit akkor kiderül a pontos mélysége is, no meg persze az a nagyon fontos kérdés, hogy van-e benne még víz. Ha nincs akkor kicsit odébb kell ásni, és reménykedni. Ha a két óriás kimászott, akkor Lea is közelebb megy - a papírokat beletekeri kabátjába azon a helyen, ahol eddig ült.*
- Drágáim az egyik szekéren van kötél, azt hiszem, hogy azon...
*mutat az egyik irányába, amin sejteni véli a kötelet, vagyis a köteleket, mert van sok rövidebb - húsz-harminc méteres darabok -, de azokat össze lehet kötni egy hosszabbá. Ezek után meglepően atletikus mozdulattal ugrik be a gödörbe.*
- Ha nem látunk semmit, akkor először beledobunk egy követ. Ha placcsan akkor van víz, ha puffan akkor nincs...
*Ha az alja sötétbe vész akkor jöhet az általa említett módszer, ha egyből látszik, hogy teli van földdel, akkor fölösleges dobálózni. Mondjuk Lea arról meg van győződve, hogy összességében egyszerűbb újat ásni, mint egy régi alján abban reményben ásni és lapátolni, hogy vizet érnek. Ráadásul akkor vödrönként kell felhúzni a kiásott földet.*
- Persze, hogy benne lesztek, ha mondom!!
*mondja mosolyogva "bátyuskájának", aki ezek után egyből turbó-üzemmódba kapcsol, így aztán a gödör nagyon gyorsan mélyül, no meg ugye már kapja is a nyakába a földet-sarat. A két óriás eszmecseréjébe nem szól bele, mivel ez nem lesz akkora gödör, hogy tó legyen, kiábrándítani pedig nem akarja őket. Rajzol inkább, és közben nem vesz tudomást arról sem, hogy kisebb testvéri csetepaté van kialakulóban, nem elmeroggyant ő, hogy beleszóljon két óriás dolgába. Közéjük állni sem fog, ugyanis túl kedvesek neki a fogai és a szájában, nem pedig erszényben az övén. Egy szó, mint száz: nem akar megsérülni. A szemét persze forgatja azért. Ugyan hallja az irdatlan döndülést, ahogyan a csákány sziklát ér, de egyelőre inkább marad a helyén, legalább addig amíg a tesztoszteron gőz kicsit eloszlik a gödörben.
Viszont közben visszaérkezik Kagan, aki megkísérli lecsendesíteni a torzsalkodó Wiegar fivéreket. Amíg ez nem sikerül addig Lea nem megy közelebb, csak feláll és úgy kukkant be a gödörbe.*
- Akkora, hogy az egész erődítményt kiszolgálta. Bővizű.
*ennél többet nem nagyon tudnak róla, annyit csak, hogy mély és kikövezett, ha leengednek bele valamit akkor kiderül a pontos mélysége is, no meg persze az a nagyon fontos kérdés, hogy van-e benne még víz. Ha nincs akkor kicsit odébb kell ásni, és reménykedni. Ha a két óriás kimászott, akkor Lea is közelebb megy - a papírokat beletekeri kabátjába azon a helyen, ahol eddig ült.*
- Drágáim az egyik szekéren van kötél, azt hiszem, hogy azon...
*mutat az egyik irányába, amin sejteni véli a kötelet, vagyis a köteleket, mert van sok rövidebb - húsz-harminc méteres darabok -, de azokat össze lehet kötni egy hosszabbá. Ezek után meglepően atletikus mozdulattal ugrik be a gödörbe.*
- Ha nem látunk semmit, akkor először beledobunk egy követ. Ha placcsan akkor van víz, ha puffan akkor nincs...
*Ha az alja sötétbe vész akkor jöhet az általa említett módszer, ha egyből látszik, hogy teli van földdel, akkor fölösleges dobálózni. Mondjuk Lea arról meg van győződve, hogy összességében egyszerűbb újat ásni, mint egy régi alján abban reményben ásni és lapátolni, hogy vizet érnek. Ráadásul akkor vödrönként kell felhúzni a kiásott földet.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-21 21:08:29
Üzenet elküldve: 2014-02-21 21:08:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar- erődépítés //
* Egy pillanat erejéig felvonja szemöldökét, csupán az értetlenkedés végett, hisz ő valóban Dharrenhez- bár ő nem tudja a nevét- intézte a kérdést, nem pedig a szószátyárhoz, Kramlafhoz. De mindegy is, mert a választ így is úgy is megkapta, ami máris felkelti érdeklődését. *
- Leandn... Landana... Leandana... * Gurgulázik, mire végre sikerül helyesen kinyögnie a hallott nevet.* - A szellemjáró? Tán ő a sámánotok?
* Ő meg nem áll a munkával, miközben beszél, habár ütéseinek súlya a sziklákon talán valamelyest gyengébb, miközben a másiktól érdeklődik. A Szellemjáró máris érdekes, kíváncsi lenne, hogy a Thargodarok miben, mikben hisznek, megőrizték-e ősi vallásuk, miben az orkokkal osztoztak, s tartják-e szokásaikat, félik-e az ősök szellemét, a természet erőit? E kérdéseket úgy sejti nem ettől az alaktól fogja megtudni, így nem pazarolja tovább a szót, tör, zúz, hord, tör, zúz, hord és így tovább, hadd fogyjon a domboldal, a táborban meg gyűljön az építőanyag.
Kramlaf krákogása, nyáladzása fel sem tűnik neki, orkból van, miért is tűnne, de mikor az ember hím megkeresi saját "termékét" a kövek közt, s romantikusan elmereng a látványában, az már kiadós röhögésre készteti a zöldbőrűt. Úgy kacag, mintha csak fulladna, a hangok mélyről, mennydörgésszerűen szakadnak fel torkából.*
- Nem láttál még csulát, sem lemenő napkorongot, emberfajzat? Ejj de kis ábrándos, nyikhaj legény vagy te, hallod!
* Közben a Kramlaf nevű már nem a földet bámulja, hanem a lemenő nap aranyló fényében mosdatja arcát, tekintete olyan átlényegült, mintha nőstények falnák alsó fertályát közben, úgyhogy Ugug a röhögéstől nyáladzva, csupán a heccelést megtoldván egy barátságos, kedves gesztussal úgy háton vágja lapátméretű mancsával az eget bámuló férfit, hogy az jó, ha orra nem bukik álmélkodásának közepette.
No de alig fog hozzá újra a munkának, érkezik is az a muzsikus fazon... jókor tud időzíteni az is, épp mikor nyakukon a sötét. Kalapácsot ragad, s csattogni kezd ő is, na meg dalra fakad. Utóbbi jobban megy neki, mint a munka, mondjuk a szövegben sehol egy ádáz csata, kegyetlen horda, vagy leszakadt, véres cafat, de legalább van benne sör!*
- Kobzos! Télleg van sörötök, vagy csak a szád jár?
* Hunyorog az éneklő alak felé a homlokáról aláhulló izzadtságcseppektől gyötörten, szeme mégis felcsillan a hűs, habzó ital nevének hallatán. Be kéne már rúgni, úgy orkosan... *
* Egy pillanat erejéig felvonja szemöldökét, csupán az értetlenkedés végett, hisz ő valóban Dharrenhez- bár ő nem tudja a nevét- intézte a kérdést, nem pedig a szószátyárhoz, Kramlafhoz. De mindegy is, mert a választ így is úgy is megkapta, ami máris felkelti érdeklődését. *
- Leandn... Landana... Leandana... * Gurgulázik, mire végre sikerül helyesen kinyögnie a hallott nevet.* - A szellemjáró? Tán ő a sámánotok?
* Ő meg nem áll a munkával, miközben beszél, habár ütéseinek súlya a sziklákon talán valamelyest gyengébb, miközben a másiktól érdeklődik. A Szellemjáró máris érdekes, kíváncsi lenne, hogy a Thargodarok miben, mikben hisznek, megőrizték-e ősi vallásuk, miben az orkokkal osztoztak, s tartják-e szokásaikat, félik-e az ősök szellemét, a természet erőit? E kérdéseket úgy sejti nem ettől az alaktól fogja megtudni, így nem pazarolja tovább a szót, tör, zúz, hord, tör, zúz, hord és így tovább, hadd fogyjon a domboldal, a táborban meg gyűljön az építőanyag.
Kramlaf krákogása, nyáladzása fel sem tűnik neki, orkból van, miért is tűnne, de mikor az ember hím megkeresi saját "termékét" a kövek közt, s romantikusan elmereng a látványában, az már kiadós röhögésre készteti a zöldbőrűt. Úgy kacag, mintha csak fulladna, a hangok mélyről, mennydörgésszerűen szakadnak fel torkából.*
- Nem láttál még csulát, sem lemenő napkorongot, emberfajzat? Ejj de kis ábrándos, nyikhaj legény vagy te, hallod!
* Közben a Kramlaf nevű már nem a földet bámulja, hanem a lemenő nap aranyló fényében mosdatja arcát, tekintete olyan átlényegült, mintha nőstények falnák alsó fertályát közben, úgyhogy Ugug a röhögéstől nyáladzva, csupán a heccelést megtoldván egy barátságos, kedves gesztussal úgy háton vágja lapátméretű mancsával az eget bámuló férfit, hogy az jó, ha orra nem bukik álmélkodásának közepette.
No de alig fog hozzá újra a munkának, érkezik is az a muzsikus fazon... jókor tud időzíteni az is, épp mikor nyakukon a sötét. Kalapácsot ragad, s csattogni kezd ő is, na meg dalra fakad. Utóbbi jobban megy neki, mint a munka, mondjuk a szövegben sehol egy ádáz csata, kegyetlen horda, vagy leszakadt, véres cafat, de legalább van benne sör!*
- Kobzos! Télleg van sörötök, vagy csak a szád jár?
* Hunyorog az éneklő alak felé a homlokáról aláhulló izzadtságcseppektől gyötörten, szeme mégis felcsillan a hűs, habzó ital nevének hallatán. Be kéne már rúgni, úgy orkosan... *
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-21 19:07:17
Üzenet elküldve: 2014-02-21 19:07:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar erődépítés//
*Úgy hadonászik a csákánnyal, hogy félő, valamelyik arra járó fejét keresztüldöfi az egyik csapása. Szerencsére van annyi esze a táborlakóknak, hogy nem közelítik meg az óriást... csak az öcskösnek kell aggódnia, de elég mélyen van a gödörben. Számára a gondot a nyakába zúduló sárrögök jelentik.*
- HAHA. HA. *Hangosan felröhög a halacskák hallatán, ez tetszik neki. Lesz egy hatalmas tavuk, benne hatalmas, cuppogó halak. Meg is mutatja, hogy milyen.*
- CUPP. CUPP. Megesszük mindet! *Cuppog kettőt, elcsücsörítve méretes ajkait. Szélesen elvigyorodva jelenti ki elhatározását, mielőtt újabb és újabb csapásokat intézne a gödör szélére. Szélesedig, lassan lekászálódhat a testvére mellé, már csak pár percre lenne szüksége. Lenne... de nem lesz annyi ideje, az öcskös kötekedik.*
- Ha? Tán nem tetszik, azt mondod? Ha? - *Kihullik a kezeiből a csákány, mert rögvest azon van, hogy a még kissé szűkös, de kettejük számára már épp elegendő szélességű gödör mélyére kerüljön. Közvetlen a testvére arcába.*
- Ha? Szemembe mondd, a szemembe! BAJOD VAN? - *Nem csak a közelükben lévő deszka recseg és ropog az iménti csákánycsapás nyomán, hanem az idősebbik óriás hangja is. Még lökdösődne is, de arra kevés a hely. Inkább verbálisan izmozik, szemei szikráznak - inkább izgatottan, semmint dühösen. Ezt persze egy kívülálló, alacsonyabb termet meg nem mondaná, mert valószínűleg eddigre összecsinálta magát.*
A hozzászólás írója (Krumko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.21 19:08:29
*Úgy hadonászik a csákánnyal, hogy félő, valamelyik arra járó fejét keresztüldöfi az egyik csapása. Szerencsére van annyi esze a táborlakóknak, hogy nem közelítik meg az óriást... csak az öcskösnek kell aggódnia, de elég mélyen van a gödörben. Számára a gondot a nyakába zúduló sárrögök jelentik.*
- HAHA. HA. *Hangosan felröhög a halacskák hallatán, ez tetszik neki. Lesz egy hatalmas tavuk, benne hatalmas, cuppogó halak. Meg is mutatja, hogy milyen.*
- CUPP. CUPP. Megesszük mindet! *Cuppog kettőt, elcsücsörítve méretes ajkait. Szélesen elvigyorodva jelenti ki elhatározását, mielőtt újabb és újabb csapásokat intézne a gödör szélére. Szélesedig, lassan lekászálódhat a testvére mellé, már csak pár percre lenne szüksége. Lenne... de nem lesz annyi ideje, az öcskös kötekedik.*
- Ha? Tán nem tetszik, azt mondod? Ha? - *Kihullik a kezeiből a csákány, mert rögvest azon van, hogy a még kissé szűkös, de kettejük számára már épp elegendő szélességű gödör mélyére kerüljön. Közvetlen a testvére arcába.*
- Ha? Szemembe mondd, a szemembe! BAJOD VAN? - *Nem csak a közelükben lévő deszka recseg és ropog az iménti csákánycsapás nyomán, hanem az idősebbik óriás hangja is. Még lökdösődne is, de arra kevés a hely. Inkább verbálisan izmozik, szemei szikráznak - inkább izgatottan, semmint dühösen. Ezt persze egy kívülálló, alacsonyabb termet meg nem mondaná, mert valószínűleg eddigre összecsinálta magát.*
A hozzászólás írója (Krumko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.21 19:08:29
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-21 15:04:54
Üzenet elküldve: 2014-02-21 15:04:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar-erődépítés //
*Karja mozdul, lendül a fejsze, a fába marva forgácsot röpít szét, és ez ismétlődik újra és újra. Addig nem is áll meg, míg ki nem dől a kiszemelt törzs, majd a következőhöz lép. Egyelőre közepes vastagságúakon dolgozik, ám tudja, az építéshez nem árt majd néhány vaskosabb darab is ezek mellé. Lyriana is befut mégiscsak, úgy tűnik észbekapott, és hamar igyekszik munkába állni. Ezt jó dolognak tartja a maga részéről, látja is az igyekvést. Nem is fog szólni a dolgok nehéz indulásáról Kagannak, határozza el. Már ha ez az igyekezet fennmarad a munka alatt is. A lány is beáll fát dönteni, ám egy-kettő után, hogy nehogy sértésnek tűnhessen, úgy gondolja, nem árt neki más feladatot adnia. Na meg a közben elhangzott kérdésre is reagál.*
- Hát, nem hinném, na meg muszáj elvégezni ezt a munkát. Nem nagyon gondolkoztam még ezen, az erdő az erdő, a fa az fa nekem, szellemek nélkül. Aggaszt a lehetőség, hogy megorrolnak rád? Hm...mellesleg favágásra jók leszünk ketten ezzel a fickóval ni - int fejével a sötételf felé - Viszont le is kéne gallyazni a kidöntötteket. Kicsit könnyebb, de ugyanolyan fontos dolog ez is.
*Megvárja, a lány mit reagál, majd meghallva a sötételf pajtáskodását ismét mordulva fordul felé, sötét tekintettel. Tán ideje tisztázniuk néhány dolgot. Úgy néz ki, hogy a másik tényleg valami úrimódi lehetett a sajátjainál, de azok az idők már elmúltak.*
- Testvéred ám a csizmám talpa...még egy ilyen, és betört pofázmánnyal dolgozhatsz tovább, nemes úrfi... Tán nem csak a tenyered kell törni, hogy lásd, már nem vagy semmi. Itt nem. - oldalt fordulva köp egyet, hirtelen felhorgadt dühe kicsit enyhól is - Kell tüzelő is, na meg az építkezéshez is pár vaskosabb törzs. Utána meglátjuk még, miből van még hiány. Állj is neki ott annak, hogy ne unatkozz. Ne aggódj, én is egy hasonlónak ugrok neki. És rendesen csináld, ha jót akarsz. És szólj, mielőtt dőlni kezd.
*Egy elég megtermett vastagságú fára mutatott rá, ezért is tette hozzá az óvintézkedést. Itt már nem árt figyelniük, mikor-merre fog dőlni a leendő építőanyag, mely megteheti a kapuhoz gerendának vastagsága alapján. Szavához híven ő is hasonlóba vágja bele a szerszámot, és folytatja a munkát.*
*Karja mozdul, lendül a fejsze, a fába marva forgácsot röpít szét, és ez ismétlődik újra és újra. Addig nem is áll meg, míg ki nem dől a kiszemelt törzs, majd a következőhöz lép. Egyelőre közepes vastagságúakon dolgozik, ám tudja, az építéshez nem árt majd néhány vaskosabb darab is ezek mellé. Lyriana is befut mégiscsak, úgy tűnik észbekapott, és hamar igyekszik munkába állni. Ezt jó dolognak tartja a maga részéről, látja is az igyekvést. Nem is fog szólni a dolgok nehéz indulásáról Kagannak, határozza el. Már ha ez az igyekezet fennmarad a munka alatt is. A lány is beáll fát dönteni, ám egy-kettő után, hogy nehogy sértésnek tűnhessen, úgy gondolja, nem árt neki más feladatot adnia. Na meg a közben elhangzott kérdésre is reagál.*
- Hát, nem hinném, na meg muszáj elvégezni ezt a munkát. Nem nagyon gondolkoztam még ezen, az erdő az erdő, a fa az fa nekem, szellemek nélkül. Aggaszt a lehetőség, hogy megorrolnak rád? Hm...mellesleg favágásra jók leszünk ketten ezzel a fickóval ni - int fejével a sötételf felé - Viszont le is kéne gallyazni a kidöntötteket. Kicsit könnyebb, de ugyanolyan fontos dolog ez is.
*Megvárja, a lány mit reagál, majd meghallva a sötételf pajtáskodását ismét mordulva fordul felé, sötét tekintettel. Tán ideje tisztázniuk néhány dolgot. Úgy néz ki, hogy a másik tényleg valami úrimódi lehetett a sajátjainál, de azok az idők már elmúltak.*
- Testvéred ám a csizmám talpa...még egy ilyen, és betört pofázmánnyal dolgozhatsz tovább, nemes úrfi... Tán nem csak a tenyered kell törni, hogy lásd, már nem vagy semmi. Itt nem. - oldalt fordulva köp egyet, hirtelen felhorgadt dühe kicsit enyhól is - Kell tüzelő is, na meg az építkezéshez is pár vaskosabb törzs. Utána meglátjuk még, miből van még hiány. Állj is neki ott annak, hogy ne unatkozz. Ne aggódj, én is egy hasonlónak ugrok neki. És rendesen csináld, ha jót akarsz. És szólj, mielőtt dőlni kezd.
*Egy elég megtermett vastagságú fára mutatott rá, ezért is tette hozzá az óvintézkedést. Itt már nem árt figyelniük, mikor-merre fog dőlni a leendő építőanyag, mely megteheti a kapuhoz gerendának vastagsága alapján. Szavához híven ő is hasonlóba vágja bele a szerszámot, és folytatja a munkát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143