//Őrség//
*Már jócskán benne jár a délutánban, sokáig kóborolt az erdőben, de nem igazán érdekli. Végre kitörhetett belőle közben a sok érzés, amit eddig el kellett fojtson, s ettől máris valamivel könnyebbnek érzi magát, s tisztábbnak - még ha csak lelki szinten is.
Mikor végre elapadnak könnyei, letörli arcát, s összeszedi magát. Ahogy halad előre, s kezdenek tisztulni gondolatai, egyre inkább butaságnak érzi az előző gondolatokat. Hiszen mi van akkor, ha egy pimasz kis fruska hisztériázik, vagy megsértődik valami miatt, ami nem úgy esik, ahogy ő szeretné? Az élet nem így működik, az ember nem azt és nem úgy kapja, amit csak kíván. De hát honnan is tudná ő ezt? Ő csak egy buta nagylány, aki eddig elzárva élt pont attól a világtól, amibe hirtelen beletaszították. Ráadásul komplett örültek vették körül - olyanok, akik pusztán azért maradtak fenn máig is, mert hátulról, lesből képesek csak támadni, s még azt is a gyengék és a nők módszerével: méreggel.*
~És egyébként is, annyi mindent túléltem már, kétszer röhögtem a halál képébe, közvetlen közelről. Ugyan, hogy lehetne "ellenfél" épp egy bakfis? Ne lennék képes elbánni vele meg a szeszélyeivel? Nevetséges...~
*Már szinte nevet, mikor a láthatáron valami oda nem illő épület formája bontakozik ki. Járt már a kikötőben, ennek nyomát valószínűleg egy életre magán fogja viselni, akárcsak az Arjellel való találkozásét. De biztosan emlékszik, hogy nem volt még csak hasonló építmény sem a környéken akkor.*
~Talán egy másik karavánpihenő, vagy őrtorony? Máguslak? Mi a franc?~
*Száját elhúzva megáll pár percre, hogy felmérje az építményt.*
~Valami gazdag kastélynak semmi esetre sem tűnik. De még körbe is van kerítve. Nofene!~
*Mivel lábai már kezdenek fáradni, s azt feltételezi, hogy nem valami ártó lények lakják a helyet -elvégre azt aligha tűrné meg a város... vagy legalábbis hallotta volna a hírét, ha valami gonosz dolgok történnek itt-, úgy dönt, közelebb merészkedik. Hátha szerencsével jár, elvégre meglátása ekkora területen akár még lovakat is tarthatnak. Akkor meg talán még megfelelőt is nagyobb eséllyel kapna itt, mint a kikötőben. Vagy ha téved is, már az is megtenné, ha kicsit megpihenhetne, kinyújthatná fáradt lábait, mielőtt tovább vonul. Még ha be sem engedik végül, legalább a dombra leülve, a falak vetette árnyékban...
Ábrándozik egy sort a lehetőségekről, miközben lépteit az erődítmény felé irányítja. Egyre közelebb érve egy kisebb tömeget lát összegyűlve a kapu előtt. Öt-hat fő lehet talán, de a nagyja nem, vagy csak alig tűnik veszélyesnek, így még mindig nem érzi úgy, hogy jobb lenne, ha sarkon fordul. Mindössze lépésein lassít, ahogy egyre közelebb ér.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.29 20:24:00