//Karámnál//
*Érdeklődve hallgatja a fiú szavait. Az hogy nem tartozik közéjük némi meglepetést okoz neki. Úgy gondolta, hogy aki így teljesíti mások kérését, azok már régebb óta együtt vannak. *
- Egy napja? Milyen pletykák? *Ismétli a férfi szavait, majd ahogy végignéz rajta, pillantása megállapodik a férfi lábánál.*- A lábaddal mi történt? *Kíváncsiskodik tovább.*
- Nekem nem úgy tűnnek, mint valami félelmetes társaság lennének. Vagy legalábbis morcogák. *Néz vissza a válla fölött a tábortűz felé, s az ott ülő társaságot figyeli.* - Bár az is igaz, hogy te csak jobban ismered őket, ha még csak egy nappal korábbról is.
*Mosolyodik rá a fiúra, ahogy tekintetét visszaemeli rá. Lassan megérkeznek az istállóhoz. Azonban amellett két alak áll egy gödör felett és tanácskoznak. Vagyis annak tűnik számára. Egy fél pillanatra megáll és félrehajtott fejjel figyeli a két férfit. Solaras zökkenti ki ismét a nézelődéséből, ahogy füle mellett prüszköl egyet, majd szájával a hajában kutat valami ehető dolog után.
A lányt hirtelen éri a ló érintése, mire először a nyakát behúzza, majd ahogy végigsimít annak fején elneveti magát.*
- Köszönöm tényleg a segítséget.
*Szól még egyszer a fiúhoz. Az egyre melegedő idő miatt tovább haladnak az istálló hűvösséget jelentő belseje felé. Majd a fekete paripához fordul, miután szétnéz a helységben.*
- Egyezzünk meg abban, hogy megszabadítalak minden terhedtől, leszerellek, teljesen, utána meg is kefélem a szép szőrzeted, ha találok hozzá lókefét, és addig te itt fog egy helyben állni, és nem csavarogsz el, amíg én néha, néha másfelé nézek, rendben? És ha mindennel végeztünk kapsz finom, friss szalmát és tiszta vizet.
*Alkudozik a paripával. Az csak bólint egyet, mire a lány elkezdi lecsatolni először a nyerget. Mozdulatai szinte rutinosak, bárki figyelné, látná, hogy nem először teszi ezt. A ló hasához hajolva, ha már ott jár, megnézi, hogy melyik nemből is való a vétel.*
- Csődör, tudtam én. *Paskolja meg a Solaras farát.* - Csak épp biztos nem voltam benne. Hazudni meg nem szerettem volna Akheelának. Kedves teremtésnek bizonyul, nem? *Beszél halkan a paripához. A nyerget a kinti kerítéshez viszi, és felakasztja a többi mellé. Majd megjegyzi, hogy melyik is volt az övék, nehogy majd távoztával mást vigyenek el. Visszatérve az istállóba látja, hogy Solaras betartotta ígéretét. Úgy állt ott, ahogy hagyta is. A nyeregtakarót is leveszi a paripa hátáról, majd még egy kört téve kirakja a nyereg mellé. A kantárt csak egy közelben lévő kiálló szögre akasztja fel. Majd végigsimít a paripa orrnyergén, hogy végre megszabadult minden felesleges dologtól. Szétnézve a karámban keres egy a ló lekefélésére alkalmas eszközt. Hamar is talál egyet. De még mielőtt érte menne, az egyik itatóhoz vezeti a lovat, amely mellett szalma is található.*
- Tessék, egyél, igyál, ahogy jól esik. Még lecsutakollak, aztán pihenhetsz is. *Magyarázza az alanynak. A keféért megy, majd neki lát Solaras alapos megtisztításához. Az elmúlt két nap pora, és még ki tudja hány napé, amikor még Darel elmondása alapján a fiúval volt kint, száll a levegőbe. Beletelik egy kis időbe, mire a szőre ismét szép fényes fekete lesz. Nem kapkodja el a gondoskodását. Ha valaki figyeli, láthatja, hogy teljesen átszellemülten végzi a tisztogatást. Közben halkan dúdol egy számára nyugtatólag ható dalt. A sörényéből is kiszedi az oda nem illő apró növényeket, majd az ujjaival átfutva megfésüli.
Mire mindennel végez, tenyerei majdnem olyan sötét színűek lettek, mint a paripa szőre. Nem foglalkozik vele túl sokat, belesepri tenyerét ruhájának aljába, a maradék piszok, meg ami rajta marad, majd megmossa valahol. Még mielőtt kimenne, még egyszer Solaras elé áll.*
- Sokat mozogtál az elmúlt napokban, és sajnos még hosszabb út fog rád várni, szóval pihenjél légy szíves. Aztán meg majd igyekszem elmagyarázni gazdádnak, hogy hosszabb távon nem egészséges, ha ketten utaznak rajtad, és majd bevezetem gondozásod apró titkaiba is. Tündérkertet követően, már magának kell istápolnia téged, addig meg majd szép lassan hozzászoktatom. Pihenjél csak, a többi paripát meg ne bántsd, vagy szekáld, vagy bármi ilyesmit.
*Mosolyodik el, majd még egyszer végigsimít az orrnyergén, majd hátat fordít neki és kilép az istállóból. Még egy fél pillanatra megáll a három férfit figyelni és a bicegő szőke hajúhoz fordul.*
- Még egyszer köszönöm, hogy elkísért.
*Majd ha még mondd neki valamit, akkor azt még meghallgatja, ha nem, akkor visszasétál a tábortűzhöz, és ha a mágus mellett még van szabad hely, akkor leül mellé és hallgatja, hogy miről is folyik most a diskurálás.*