Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:09:13
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:09:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Nabii - lószemle //
*Isurii nagyon kellemetlenül fogja magát érezni az elkövetkezendő pár napban - míg hozzá nem szokik a jelenséghez-, ha ez vált szokássá a táborban, míg elvoltak. Kramlaf nyugodtan baktathat mögötte, ő akkor is előrelódul deres kancáját gyorsabb tempóra ösztönözve. Fáradt már az állat, így csak pár rövid vágtaugrást hajlandó megtenni, de több nem is nagyon kell a hóhajúnak, mert eléri vele célját.
Kagannak biccent egyet, majd kékjei a sebhelyes arcúra szegeződnek és ha más feladata nincs - a két ló ellátásán kívül -, akkor maga után inti.*
-Gyere velem.
*Egy mosolyt is arcára erőltet, bár kicsit fáradt és egyáltalán nem tudta neki megmagyarázni senki, hogy mi a nagy tömörülés oka. Ez az egyetlen lány lett volna? Jobban belegondolva -és megnézve-, lehetséges.*
-Most azonnal szeretnél elvinni egy lovat?
*Teszi szegezi a kérdést a remélhetőleg vele tartó lánynak. Választól függetlenül összeráncolja a szemöldökét és elpillant a Csarnok alatt, a hegy oldalában lévő istálló felé. Nem túl nagy, mert sajátjaik bírják a hideget, télen-nyáron ki vannak csapva. Bizonyára most is odakint legelészik pár. Ő már tudja melyikeket érdemes összeereszteni, melyik szeret inkább magányosan legelészni, melyik melyiket szokta megcsípni féltékenységből és melyik sárlik éppen. De az elmúlt napokban nem volt itt, hogy gondoskodjon róluk.*
-Van kint három lovunk, Barackkal együtt *emeli meg a sárga ló kantárszárát kezében* - 3 gazdátlan állatunk van, ami nem képzi egyik törzstag tulajdonát sem.
*Kíváncsian pislog Nabiira, de egyelőre nem igazán tudja a pici nőt elképzelni egyik hidegvérűjükön, vagy kislovukon sem. De mi van ha épp arra vágyik... ?*
*Isurii nagyon kellemetlenül fogja magát érezni az elkövetkezendő pár napban - míg hozzá nem szokik a jelenséghez-, ha ez vált szokássá a táborban, míg elvoltak. Kramlaf nyugodtan baktathat mögötte, ő akkor is előrelódul deres kancáját gyorsabb tempóra ösztönözve. Fáradt már az állat, így csak pár rövid vágtaugrást hajlandó megtenni, de több nem is nagyon kell a hóhajúnak, mert eléri vele célját.
Kagannak biccent egyet, majd kékjei a sebhelyes arcúra szegeződnek és ha más feladata nincs - a két ló ellátásán kívül -, akkor maga után inti.*
-Gyere velem.
*Egy mosolyt is arcára erőltet, bár kicsit fáradt és egyáltalán nem tudta neki megmagyarázni senki, hogy mi a nagy tömörülés oka. Ez az egyetlen lány lett volna? Jobban belegondolva -és megnézve-, lehetséges.*
-Most azonnal szeretnél elvinni egy lovat?
*Teszi szegezi a kérdést a remélhetőleg vele tartó lánynak. Választól függetlenül összeráncolja a szemöldökét és elpillant a Csarnok alatt, a hegy oldalában lévő istálló felé. Nem túl nagy, mert sajátjaik bírják a hideget, télen-nyáron ki vannak csapva. Bizonyára most is odakint legelészik pár. Ő már tudja melyikeket érdemes összeereszteni, melyik szeret inkább magányosan legelészni, melyik melyiket szokta megcsípni féltékenységből és melyik sárlik éppen. De az elmúlt napokban nem volt itt, hogy gondoskodjon róluk.*
-Van kint három lovunk, Barackkal együtt *emeli meg a sárga ló kantárszárát kezében* - 3 gazdátlan állatunk van, ami nem képzi egyik törzstag tulajdonát sem.
*Kíváncsian pislog Nabiira, de egyelőre nem igazán tudja a pici nőt elképzelni egyik hidegvérűjükön, vagy kislovukon sem. De mi van ha épp arra vágyik... ?*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:08:08
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:08:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// A Kapunál, Otthon //
*Kramlaf igencsak jól érzi, mert a csattanás - melyet ezúttal Kagan irányoz meg felé - menetrendszerűen megkapja, ha semmi közbe nem jön. Középerős, nevelő-szankcionáló jellegű tasli ez, amolyan miheztartás végett.*
- Sok a fölös duma. *indokolja meg a nyaklevest, mert bár most beszédet, mi több: részletes beszámolót vár Kramlaftól, abban nem kell szerepelnie Nabii méltatásának.*
- Lehet. *néz ő is a nő után elgondolkozva, de ez rábízza a sorsra, vagy a Szellemekre.*
- Hihetetlen. Azt hinné az ember, ezek a városiak állandóan minket kajtatnak valami miatt. *mérgelődik, és megfogadja: ha lehetősége lesz rá, elsöpri ezt a nyomorult városőrséget, mindenestül.*
- Hogy miért nem tudják az elf szukákat vagy a fekete elf kanokat zaklatni, rejtély. *de közben Kramlaf jelzi, hogy van még miről beszélni.*
*Egyre komorabb és komorabb arckifejezéssel hallgatja a férfit, mert bizony a kirándulások nem úgy sült el, ahogy Kagan eltervezte. Nagyon nem.*
- Micsoda vadbarmok. *Thargodarban a verekedést szigorúan veszik, és rituálisan gyakorolják - elég széles körben, de akkor sem az "utca" közepén" hogy másokat zavarjanak vele.*
- Hmmm. *kissé elfordul Kramlaftól, majd hirtelen int neki.*
- Kövess, Kalapácsöklű. *aztán szót sem szólva felkapaszkodik a Kapu melletti gyilokjáróra, hogy kelet felé, a Folyón túlra tekintsen.*
- Jól jártatok el, nehéz körülmények között. Többet nem fogjuk a városi kalmár kutyáknak értékesíteni a kincset, hanem megtartjuk. Te világlátott ember vagy, csak szószátyár, de ez majd elmúlik, ha eleget verünk érte. *mosolyodik el, majd kelet felé int.*
- Azt mondom: enyém a föld, míg a szem ellát, Keletre és Nyugatra, Északra és Délre. De... *vonja össze a szemöldökét.*
- Míg délre és nyugatra a senkiföldje húzódik, mire rajtam kívül talán csak a Város urai tartanak igényt - és ők csak jöjjenek és vegyék el - addig északra és keletre a folyó az, mi határt szab. De én ura leszek e földnek... és mindannak, mi rajta van. Látod arra a szántókat? *mutat a folyón túli szántóföldek felé.*
- Serény, szorgos földtúró nép lakja, kik hamarosan oltalmam alá kerülnek: vér vagy arany által, egyre megy. De kell, ki szemem és fülem, no meg nyelvem lesz ott Keleten. *várakozás teljesen fordul Kramlaf felé.*
- Ki dicső híremet, Őseim Hitét és jelen valónkat közvetíti a botor földműveseknek.
*Kramlaf igencsak jól érzi, mert a csattanás - melyet ezúttal Kagan irányoz meg felé - menetrendszerűen megkapja, ha semmi közbe nem jön. Középerős, nevelő-szankcionáló jellegű tasli ez, amolyan miheztartás végett.*
- Sok a fölös duma. *indokolja meg a nyaklevest, mert bár most beszédet, mi több: részletes beszámolót vár Kramlaftól, abban nem kell szerepelnie Nabii méltatásának.*
- Lehet. *néz ő is a nő után elgondolkozva, de ez rábízza a sorsra, vagy a Szellemekre.*
- Hihetetlen. Azt hinné az ember, ezek a városiak állandóan minket kajtatnak valami miatt. *mérgelődik, és megfogadja: ha lehetősége lesz rá, elsöpri ezt a nyomorult városőrséget, mindenestül.*
- Hogy miért nem tudják az elf szukákat vagy a fekete elf kanokat zaklatni, rejtély. *de közben Kramlaf jelzi, hogy van még miről beszélni.*
*Egyre komorabb és komorabb arckifejezéssel hallgatja a férfit, mert bizony a kirándulások nem úgy sült el, ahogy Kagan eltervezte. Nagyon nem.*
- Micsoda vadbarmok. *Thargodarban a verekedést szigorúan veszik, és rituálisan gyakorolják - elég széles körben, de akkor sem az "utca" közepén" hogy másokat zavarjanak vele.*
- Hmmm. *kissé elfordul Kramlaftól, majd hirtelen int neki.*
- Kövess, Kalapácsöklű. *aztán szót sem szólva felkapaszkodik a Kapu melletti gyilokjáróra, hogy kelet felé, a Folyón túlra tekintsen.*
- Jól jártatok el, nehéz körülmények között. Többet nem fogjuk a városi kalmár kutyáknak értékesíteni a kincset, hanem megtartjuk. Te világlátott ember vagy, csak szószátyár, de ez majd elmúlik, ha eleget verünk érte. *mosolyodik el, majd kelet felé int.*
- Azt mondom: enyém a föld, míg a szem ellát, Keletre és Nyugatra, Északra és Délre. De... *vonja össze a szemöldökét.*
- Míg délre és nyugatra a senkiföldje húzódik, mire rajtam kívül talán csak a Város urai tartanak igényt - és ők csak jöjjenek és vegyék el - addig északra és keletre a folyó az, mi határt szab. De én ura leszek e földnek... és mindannak, mi rajta van. Látod arra a szántókat? *mutat a folyón túli szántóföldek felé.*
- Serény, szorgos földtúró nép lakja, kik hamarosan oltalmam alá kerülnek: vér vagy arany által, egyre megy. De kell, ki szemem és fülem, no meg nyelvem lesz ott Keleten. *várakozás teljesen fordul Kramlaf felé.*
- Ki dicső híremet, Őseim Hitét és jelen valónkat közvetíti a botor földműveseknek.
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:07:47
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:07:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Karámépítésnél//
*A tejmestert el is találta a lány. Közben Trodd megnézi és látja, hogy csak fügével dobálják őket. A tejmester ott is hagyja a kalapáló Troddot. Ellenben a földművest megszólítják ami miatt kiegyenesedik és megnézi ki volt az. Kicsit feljebb is csúszik a szemöldöke de, másból nem látszik meglepettség. Ugyanis egy óriásnő ajánlotta fel a segítséget. Trodd általában nemet mondana ha egy nő segíteni szeretne de, most úgy érzi kivételt tehet. Előbb vet egy pillantást a vörös hajú lányt cirógató tejmesterre majd megszólal.*
-Jól van. A nevem Trodd Molound. Meg kéne tartani ott a gödörben míg beásom.
*A földeken nem épp a jólneveltség volt a legfontosabb erény. Ezért van, hogy Trodd csak bemutatkozik. Náluk munka közben nem nagyon ismerkedtek.*
*A tejmestert el is találta a lány. Közben Trodd megnézi és látja, hogy csak fügével dobálják őket. A tejmester ott is hagyja a kalapáló Troddot. Ellenben a földművest megszólítják ami miatt kiegyenesedik és megnézi ki volt az. Kicsit feljebb is csúszik a szemöldöke de, másból nem látszik meglepettség. Ugyanis egy óriásnő ajánlotta fel a segítséget. Trodd általában nemet mondana ha egy nő segíteni szeretne de, most úgy érzi kivételt tehet. Előbb vet egy pillantást a vörös hajú lányt cirógató tejmesterre majd megszólal.*
-Jól van. A nevem Trodd Molound. Meg kéne tartani ott a gödörben míg beásom.
*A földeken nem épp a jólneveltség volt a legfontosabb erény. Ezért van, hogy Trodd csak bemutatkozik. Náluk munka közben nem nagyon ismerkedtek.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 19:50:51
Üzenet elküldve: 2014-06-02 19:50:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
// Karámépítésnél - sajt. //
*Learon egészen meglepődik a dolgon, mikor a lány bújik a tenyerébe, de még nem foglalkozik a dologgal, hiszen úgy érzi a lány, csak kedves akar vele lenni, és ez így sikerült neki most. Biztosan hangosan nevetne fel, ha megtudná, hogy a lány éppen a sajtkészítést próbálja kigondolni... Egészen meglepődik azon a gondolaton, hogy a kecskéit megegyék. Rápillant, a mellette mekegő aprócska jószágra, majd megrázza a fejét.*
~Téged ugyan nem esznek meg!~
*Ezután tér rá a lány kérdésére.*
-Nos, és sosem ettem meg a kecskéim.
*Mondja ki az egyszerű tényt. Egyedül a csirkéket és nagyon ritkán a malacot eszi meg, de a kecskét soha. Ha le is vágták régen az öregebb állatokat, Learon sosem kóstolta még meg a húsát.*
-A tejéből lesz a sajt, de majd meglátod!
*Próbálja ezzel csitítani a kíváncsiskodó lányt. Nem azért, mert nem beszél róla szívesen, hanem, mert meg akarja hagyni a dolgot holnapra, meglepetésképpen. Az most nem lenne jó neki, ha a lány lenőné a poént. De csak záporoznak a kérdések, mire Learon azonnal választ is ad.*
-Szerintem a legkisebb. Meg fogod találni! Egy szalmabála van mellette és egy kutya őrzi.
*Ez jutott csak eszébe hirtelen, de szándékozik még ma megmutatni a lánynak, ha végeznek a karámmal, amiben ő bizony most nem segít. Hiába, a kis Akheel most sokkal fontosabbnak tűnik, mint holmi munka. Hiába ígérte is meg. Ekkor, mikor éppen megböki a lány hasát csupán a vicc kedvéért, az hirtelen hanyatt fekszik. Learon azonnal húzza vissza a kezét, mintha megijedne. Ekkor jön a parancs, amin Learon felhúzza a szemöldökét. Nem is kicsit. Annyira, hogy nem is tudná jobban.*
-Szabad? Megengeded?
*Ha elhangzik a válasz, Learon végül belemegy a játékba, de csak azért, nehogy megsértse a lányt, ha már olyan kedves volt vele. Vidáman kezd bele a simogatásba. Pontosan úgy, mintha kedvenc kutyájával tenné... Hiszen másképpen nem is tudja. Nem kérte meg még senki ilyenre. Sőt, ilyen forma dologgal, hogy has-simogatás, embereknél még nem is találkozott. Elhangzik a következő kérdés. Már vágná is rá a választ, miszerint "ezer örömmel!". De tudja, hogy a Vezér, még csak ki sem engedi őt.*
-Tudod, nagyon szeretnék, de Kagan Uram nem hiszem, hogy engedné...
*Kezd bele kissé szomorúbban. Még mindig vidám, hogy is ne lenne az? De már egy kicsikét kevésbé, hiszen végül is nem mehet el a lánnyal sétálni egyet az erdőbe, akárhogy is szeretné.*
-Meg amúgy is! Nekem itt dolgozni kéne!
*Pillant a háta mögé, a többi dolgozóra utalva. Ezzel paskol kettőt finoman Akheel pocakjára, hogy tudassa vele, ő befejezte, munkája van. Persze, ha a lány nagyon ragaszkodik, abban az esetben, még tud várni...*
*Learon egészen meglepődik a dolgon, mikor a lány bújik a tenyerébe, de még nem foglalkozik a dologgal, hiszen úgy érzi a lány, csak kedves akar vele lenni, és ez így sikerült neki most. Biztosan hangosan nevetne fel, ha megtudná, hogy a lány éppen a sajtkészítést próbálja kigondolni... Egészen meglepődik azon a gondolaton, hogy a kecskéit megegyék. Rápillant, a mellette mekegő aprócska jószágra, majd megrázza a fejét.*
~Téged ugyan nem esznek meg!~
*Ezután tér rá a lány kérdésére.*
-Nos, és sosem ettem meg a kecskéim.
*Mondja ki az egyszerű tényt. Egyedül a csirkéket és nagyon ritkán a malacot eszi meg, de a kecskét soha. Ha le is vágták régen az öregebb állatokat, Learon sosem kóstolta még meg a húsát.*
-A tejéből lesz a sajt, de majd meglátod!
*Próbálja ezzel csitítani a kíváncsiskodó lányt. Nem azért, mert nem beszél róla szívesen, hanem, mert meg akarja hagyni a dolgot holnapra, meglepetésképpen. Az most nem lenne jó neki, ha a lány lenőné a poént. De csak záporoznak a kérdések, mire Learon azonnal választ is ad.*
-Szerintem a legkisebb. Meg fogod találni! Egy szalmabála van mellette és egy kutya őrzi.
*Ez jutott csak eszébe hirtelen, de szándékozik még ma megmutatni a lánynak, ha végeznek a karámmal, amiben ő bizony most nem segít. Hiába, a kis Akheel most sokkal fontosabbnak tűnik, mint holmi munka. Hiába ígérte is meg. Ekkor, mikor éppen megböki a lány hasát csupán a vicc kedvéért, az hirtelen hanyatt fekszik. Learon azonnal húzza vissza a kezét, mintha megijedne. Ekkor jön a parancs, amin Learon felhúzza a szemöldökét. Nem is kicsit. Annyira, hogy nem is tudná jobban.*
-Szabad? Megengeded?
*Ha elhangzik a válasz, Learon végül belemegy a játékba, de csak azért, nehogy megsértse a lányt, ha már olyan kedves volt vele. Vidáman kezd bele a simogatásba. Pontosan úgy, mintha kedvenc kutyájával tenné... Hiszen másképpen nem is tudja. Nem kérte meg még senki ilyenre. Sőt, ilyen forma dologgal, hogy has-simogatás, embereknél még nem is találkozott. Elhangzik a következő kérdés. Már vágná is rá a választ, miszerint "ezer örömmel!". De tudja, hogy a Vezér, még csak ki sem engedi őt.*
-Tudod, nagyon szeretnék, de Kagan Uram nem hiszem, hogy engedné...
*Kezd bele kissé szomorúbban. Még mindig vidám, hogy is ne lenne az? De már egy kicsikét kevésbé, hiszen végül is nem mehet el a lánnyal sétálni egyet az erdőbe, akárhogy is szeretné.*
-Meg amúgy is! Nekem itt dolgozni kéne!
*Pillant a háta mögé, a többi dolgozóra utalva. Ezzel paskol kettőt finoman Akheel pocakjára, hogy tudassa vele, ő befejezte, munkája van. Persze, ha a lány nagyon ragaszkodik, abban az esetben, még tud várni...*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 19:35:53
Üzenet elküldve: 2014-06-02 19:35:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// A Kapunál, Otthon //
~ Micsoda szépség. Remélem nálunk marad. ~ * Vizslatja haja alól a nőstényt miközben két keze mélyen Barack nyeregtáskájában matat. A dolgait, ami igazából a törzs dolgai, benne hagyja nemes egyszerűségében a táskában, így a hóhajú még biztosan mérgelődni fog miatta. A kis csomag drágakő egy ujján függ bal kezén, míg a nehéz arannyal teli zsákot erős markában tartja. Kagan kijelentésére biccent, megérti, külön kihallgatás, valamint a hölgynek most dolga is van. Átadja, a kantárszárát a lófelelősének egy apró " megmondtam " mosoly keretében. Biccent és oda is szól. *
- Ha megkérhetlek Isurii, * Hosszú hatásszünet. * a szépséges vendégünket ne tartsd túl sokáig a szemünktől rejtve. * Már érzi hogy nyakán csattanás lesz, így lép vissza törzsfője mellé. Az ismeretlen nő arcát nézve. *
- Remélem itt tartod. * Jegyzi meg mosollyal az arcán a nő csípőjét követve tekintetével. Ám hamar megembereli magát főleg a szemeknek köszönhetően, no nem olyan mint elsőként hogy majd megfagy benne a vér, de így is taszító tud lenni. *
- Salanel hátramaradt hátvédnek, mivel az őrség sikeresen megtalálta mint egy verekedés szemtanúját. * Mondja enyhe gesztikulálássál, ám itt kinyújtja kezét mintegy magának állj-t parancsolva. *
- Kezdem az elején, * Körbenéz mennyire kell halkan beszélnie. * megérkeztünk a kikötőbe annak rendje és módja szerint. Mivel én voltam a csapat szája, ezért bementem egy Rumos rókalyuk nevű eléggé lezüllött fogadóba. Diszkréten megtudtam azt, hogy volt ott egy alkoholista kinézetű tündér, aki valamilyen ékszerésszel volt. Mindezt tíz arany fejében. A rokonról semmit nem tudtak, mintha nem is létezett volna. Ezután Isurii döntésére becsüst kerestünk mivel Valian a " tündérkert " felé vette az irányt, ezt is a kocsmából tudtuk. Az emberek egy eléggé rossz környék felé mutogattak, megtaláltuk végül de nem arra. Salanel vigyázta kint a lovakat és mi egy áll történettel bementünk az üzletbe mikor is egy verekedés harapódzódott el odakint. Erről nem tudunk semmit majd Salanelt kérdezd. * Vizslatón néz Kaganra, ha sokat beszélt befejezi, ha nem akkor folytatja. *
- Hamisnak nyilvánított egy gyűrűt a kutyafattya és megkérdezte a történetünket. Nos Isurii, engem meglepve szerzetesnek adta ki magunkat akik adományokat akarnak eladni. Ekkor hátráltam ki mint aktív szereplő mivel úgy láttam jól kézben tartja a húgod a helyzetet. A verekedés kint elfajult, hangok alapján tudtam. Ezután nevetséges három napot kért a szajré megbecsülésére és eléggé kapzsi arccal, ezért eljöttünk. A lovainkra felülve saját táskámban tartva az aranyat hazajöttünk, mivel Salanelt a városi őrség, feltehetőleg, faggatta. Hamarabb eljöttünk hogy bármit tudjak az akkori eseményekről, de gyilkosság történt. * Mondja tagoltan, értelmesen és lényegre törően. *
- A ránk bízott kincs hiánytalanul itt van. * Néz le a zsákokra. * A húgod biztonságban és félvérünk is hamarosan befut, remélhetőleg. * Fújja ki a levegőt és várja a pofonokat. *
~ Micsoda szépség. Remélem nálunk marad. ~ * Vizslatja haja alól a nőstényt miközben két keze mélyen Barack nyeregtáskájában matat. A dolgait, ami igazából a törzs dolgai, benne hagyja nemes egyszerűségében a táskában, így a hóhajú még biztosan mérgelődni fog miatta. A kis csomag drágakő egy ujján függ bal kezén, míg a nehéz arannyal teli zsákot erős markában tartja. Kagan kijelentésére biccent, megérti, külön kihallgatás, valamint a hölgynek most dolga is van. Átadja, a kantárszárát a lófelelősének egy apró " megmondtam " mosoly keretében. Biccent és oda is szól. *
- Ha megkérhetlek Isurii, * Hosszú hatásszünet. * a szépséges vendégünket ne tartsd túl sokáig a szemünktől rejtve. * Már érzi hogy nyakán csattanás lesz, így lép vissza törzsfője mellé. Az ismeretlen nő arcát nézve. *
- Remélem itt tartod. * Jegyzi meg mosollyal az arcán a nő csípőjét követve tekintetével. Ám hamar megembereli magát főleg a szemeknek köszönhetően, no nem olyan mint elsőként hogy majd megfagy benne a vér, de így is taszító tud lenni. *
- Salanel hátramaradt hátvédnek, mivel az őrség sikeresen megtalálta mint egy verekedés szemtanúját. * Mondja enyhe gesztikulálássál, ám itt kinyújtja kezét mintegy magának állj-t parancsolva. *
- Kezdem az elején, * Körbenéz mennyire kell halkan beszélnie. * megérkeztünk a kikötőbe annak rendje és módja szerint. Mivel én voltam a csapat szája, ezért bementem egy Rumos rókalyuk nevű eléggé lezüllött fogadóba. Diszkréten megtudtam azt, hogy volt ott egy alkoholista kinézetű tündér, aki valamilyen ékszerésszel volt. Mindezt tíz arany fejében. A rokonról semmit nem tudtak, mintha nem is létezett volna. Ezután Isurii döntésére becsüst kerestünk mivel Valian a " tündérkert " felé vette az irányt, ezt is a kocsmából tudtuk. Az emberek egy eléggé rossz környék felé mutogattak, megtaláltuk végül de nem arra. Salanel vigyázta kint a lovakat és mi egy áll történettel bementünk az üzletbe mikor is egy verekedés harapódzódott el odakint. Erről nem tudunk semmit majd Salanelt kérdezd. * Vizslatón néz Kaganra, ha sokat beszélt befejezi, ha nem akkor folytatja. *
- Hamisnak nyilvánított egy gyűrűt a kutyafattya és megkérdezte a történetünket. Nos Isurii, engem meglepve szerzetesnek adta ki magunkat akik adományokat akarnak eladni. Ekkor hátráltam ki mint aktív szereplő mivel úgy láttam jól kézben tartja a húgod a helyzetet. A verekedés kint elfajult, hangok alapján tudtam. Ezután nevetséges három napot kért a szajré megbecsülésére és eléggé kapzsi arccal, ezért eljöttünk. A lovainkra felülve saját táskámban tartva az aranyat hazajöttünk, mivel Salanelt a városi őrség, feltehetőleg, faggatta. Hamarabb eljöttünk hogy bármit tudjak az akkori eseményekről, de gyilkosság történt. * Mondja tagoltan, értelmesen és lényegre törően. *
- A ránk bízott kincs hiánytalanul itt van. * Néz le a zsákokra. * A húgod biztonságban és félvérünk is hamarosan befut, remélhetőleg. * Fújja ki a levegőt és várja a pofonokat. *
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 19:16:11
Üzenet elküldve: 2014-06-02 19:16:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Karámépítésnél - sajt. //
*Akheel csak nézi a férfit, csak nézi mozdulatlanul hosszú pillanatokig, de nagyon úgy tűnik, hogy nem viccel. Saját, állandóan megújuló kajaforrásra lelt Learon személyében. A puszta gondolatba is belebizsereg egész lénye. Ha összeverekedett volna az imént valamelyik jövevénnyel a tűznél, most erősen elgondolkozna azon, hogy nem halt-e meg véletlenül. Persze, még így is simán benne lehet a pakliban, látott ő már erőtől duzzadó harcost egyik pillanatról a másikra összeesni. Picit elmélázik még ezen, közben lassan, komótosan rágja meg a szájában lévő falatot.
Szívesen bújik bele az őt simogató -és neki ételt adó- kézbe arcával az ösztönös kis lény, de a sajtkészítési folyamat ismertetése hallatán értetlenül rázza meg fejét.*
~Hogy mi?!~
*Megpróbálja elképzelni a kecske-anyukát és Learont és azt, hogy ebből a párosból hogyan lesz sajt, de... inkább mégsem.*
-Minek kell az hozzá? Nem esszük meg?
*Kecske amit nem esznek, vagy nem áldoznak fel... Ilyet sem hallott még. Azt tudja, hogy a tej belőle jön, de a húst mindig is jobban szerették a tejnél itt a törzsben.*
-Melyik a te sátrad?
*Pislog körbe érdeklődve. Néha azt se tudja melyik a sajátja, s igazából nem is nagyon számít neki, mert "értéktárgyait" mindig magánál hordja egy kis övtáskában.
A kis bökésre hanyatt veti magát és "büdösbogár"-pózban várja a folytatást. Ha az nem jönne magától, hát nem rest rászólni legújabb kedvencére.*
-Simogass!
*Mondja ezt bólogatva, olyan hangsúllyal, mintha a világ legegyértelműbb dolga lenne ez. A falnivalót mellei közé pakolja, így teljesen tökéletesen hozzáférhet a Sajtosember az ő szent Pocakjához.*
-Akarsz állatokat fogni az erdőben?
*Érdeklődik a földön fekve.*
-Az nekem megy. Megmutatom neked is! *Bizonygatja lelkesen, ha Learon beadta a derekát és dögönyözi Akheel hasát, akkor néha jóleső mormogó-nyekergő hangokat is hallat, szemeit félig lecsukva hunyorog fel a másikra.
Persze mancsait a sajton és a fügén tartja! Rosszabb, mint egy kóbor kutya e tekintetben.*
*Akheel csak nézi a férfit, csak nézi mozdulatlanul hosszú pillanatokig, de nagyon úgy tűnik, hogy nem viccel. Saját, állandóan megújuló kajaforrásra lelt Learon személyében. A puszta gondolatba is belebizsereg egész lénye. Ha összeverekedett volna az imént valamelyik jövevénnyel a tűznél, most erősen elgondolkozna azon, hogy nem halt-e meg véletlenül. Persze, még így is simán benne lehet a pakliban, látott ő már erőtől duzzadó harcost egyik pillanatról a másikra összeesni. Picit elmélázik még ezen, közben lassan, komótosan rágja meg a szájában lévő falatot.
Szívesen bújik bele az őt simogató -és neki ételt adó- kézbe arcával az ösztönös kis lény, de a sajtkészítési folyamat ismertetése hallatán értetlenül rázza meg fejét.*
~Hogy mi?!~
*Megpróbálja elképzelni a kecske-anyukát és Learont és azt, hogy ebből a párosból hogyan lesz sajt, de... inkább mégsem.*
-Minek kell az hozzá? Nem esszük meg?
*Kecske amit nem esznek, vagy nem áldoznak fel... Ilyet sem hallott még. Azt tudja, hogy a tej belőle jön, de a húst mindig is jobban szerették a tejnél itt a törzsben.*
-Melyik a te sátrad?
*Pislog körbe érdeklődve. Néha azt se tudja melyik a sajátja, s igazából nem is nagyon számít neki, mert "értéktárgyait" mindig magánál hordja egy kis övtáskában.
A kis bökésre hanyatt veti magát és "büdösbogár"-pózban várja a folytatást. Ha az nem jönne magától, hát nem rest rászólni legújabb kedvencére.*
-Simogass!
*Mondja ezt bólogatva, olyan hangsúllyal, mintha a világ legegyértelműbb dolga lenne ez. A falnivalót mellei közé pakolja, így teljesen tökéletesen hozzáférhet a Sajtosember az ő szent Pocakjához.*
-Akarsz állatokat fogni az erdőben?
*Érdeklődik a földön fekve.*
-Az nekem megy. Megmutatom neked is! *Bizonygatja lelkesen, ha Learon beadta a derekát és dögönyözi Akheel hasát, akkor néha jóleső mormogó-nyekergő hangokat is hallat, szemeit félig lecsukva hunyorog fel a másikra.
Persze mancsait a sajton és a fügén tartja! Rosszabb, mint egy kóbor kutya e tekintetben.*
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 19:09:20
Üzenet elküldve: 2014-06-02 19:09:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// A Kapunál //
*A Kapu igazából hol zárva, hol nyitva, akkora most az "engedélyezett" és a "fekete" forgalom. Kagan Thargodar pedig nem tudja, éppen miért van nyitva a Kapu, csak azt, hogy egy idegen nőstény ácsorog benn azok után, hogy ő erre nem adott engedélyt.*
*Azt persze teljesen megérti, hogy Dharren mitől "lágyult el", de akkor is: egy őrségparancsnok tudjon parancsolni magának, legelőször is. De egy időre felhagy az idegen lány fixírozásával, ugyanis megérkezik a Kikötői Kompánia.*
- Húgom! *viszonozza a rövid ölelést.*
- Végy le a vállamról egy kis terhet, Isurii. Látogatónk lovat szeretne... és ebben te vagy az illetékes. *biccent Nabii Dhariah Khaal felé.*
- Addig én kifaggatom a Kalapácsöklűt, mit végeztetek. *szól Kramlaf után, nehogy eltűnjön ő is az istálló felé. Isurii, miközben megmutatja az eladó lovaikat, el tudja látni a lovaikat.*
*Amíg Isurii és Nabii túlesnek az első körön, és elindulnak az istálló felé, Kagan vár, és elgondolkozva stíröli az apró nőt. Tekintetében egyelőre jóval több a méla számítás, mint az egészséges férfiúi érdeklődés, de azért keveredik e kettő, és mint a törzs vezérének, úgy érzi, bőséges joga van megnézegetni bármilyen nőstény Thargarodon és a Foglalt Földeken belül.*
*Csak miután a lányok elmentek, fordul Kramlaf felé.*
- Jóféle. *ciccent, aztán topázszín tekintete komoran sötétül el.*
- Mondd hát, mit végeztetek? Hol van Salanel, és miért látom még mindig nálatok a kincseket, amikkel elküldtelek?
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.02 19:09:35
*A Kapu igazából hol zárva, hol nyitva, akkora most az "engedélyezett" és a "fekete" forgalom. Kagan Thargodar pedig nem tudja, éppen miért van nyitva a Kapu, csak azt, hogy egy idegen nőstény ácsorog benn azok után, hogy ő erre nem adott engedélyt.*
*Azt persze teljesen megérti, hogy Dharren mitől "lágyult el", de akkor is: egy őrségparancsnok tudjon parancsolni magának, legelőször is. De egy időre felhagy az idegen lány fixírozásával, ugyanis megérkezik a Kikötői Kompánia.*
- Húgom! *viszonozza a rövid ölelést.*
- Végy le a vállamról egy kis terhet, Isurii. Látogatónk lovat szeretne... és ebben te vagy az illetékes. *biccent Nabii Dhariah Khaal felé.*
- Addig én kifaggatom a Kalapácsöklűt, mit végeztetek. *szól Kramlaf után, nehogy eltűnjön ő is az istálló felé. Isurii, miközben megmutatja az eladó lovaikat, el tudja látni a lovaikat.*
*Amíg Isurii és Nabii túlesnek az első körön, és elindulnak az istálló felé, Kagan vár, és elgondolkozva stíröli az apró nőt. Tekintetében egyelőre jóval több a méla számítás, mint az egészséges férfiúi érdeklődés, de azért keveredik e kettő, és mint a törzs vezérének, úgy érzi, bőséges joga van megnézegetni bármilyen nőstény Thargarodon és a Foglalt Földeken belül.*
*Csak miután a lányok elmentek, fordul Kramlaf felé.*
- Jóféle. *ciccent, aztán topázszín tekintete komoran sötétül el.*
- Mondd hát, mit végeztetek? Hol van Salanel, és miért látom még mindig nálatok a kincseket, amikkel elküldtelek?
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.02 19:09:35
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 18:01:43
Üzenet elküldve: 2014-06-02 18:01:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Karámépítésnél//
*Learon már kezdené is a válasz adását, a kis vadócnak, de ekkor valami történik a lánnyal. Learon hitetlenkedve bámul rá, hiszen először, sőt másodszor sem tud rájönni, mit találhatott a lány a sajtban, amitől abbahagyta a nyannyogást. Kikerekedett szemekkel bámul az Akheel ölébe nyugvó ételre, hiszen első ötlete az, hogy borsra haraphatott, de nem.*
~Ez bizony natúr sajt, nem raktam bele semmit.~
*Utolsó elkeseredésében beletúr szakállába, hátha attól rájön a dologban rejlő csavarra, de nem. Azonban a lány kisegíti hamar, hisz következő kérdésével rávilágít a dologra.*
~Szóval ez volt a baj? Butuska Akheel!~
*Azonban hiába gondol ilyeneket, nagyon aranyosnak tartja a lányt, ezért hirtelen ötlettől vezérelve, megsimogatja a buksiját, és egy biztató mosollyal az arcán válaszol.*
-Hát, nem megmondtam, hogy azért jöttem?
~Dehogy nem mondtad! Legalább hasznos leszel valakinek.~
-De megmondtam!
*Teljesen felélénkül újra, mikor a lány elkezdi kérdezgetni. Ez már Learon fogára való téma, de úgy dönt, jobb dolgot fog mondani a lánynak, mintsem az unalmas, száraz tényeket a sajtkészítéssel kapcsolatban. Felkapja a lába körül ólálkodó kis kecskéjét, és a karjában tartva beszél tovább.*
-Ketten kellünk a sajthoz. Az ő anyukája.
*Mutatja fel a kicsit.*
-És én. De tudod mit? Holnap reggel várlak a sátramnál, és akkor majd mindent megmutatok!
*Vigyorog a Vadászra. Ő lenne a világ legboldogabb embere, ha Akheel tényleg eljönne, és érdekelné a sajtkészítés. De, hogy még vonzóbbá tegye a dolgot a lánynak, ráerősít a dologra, miután leteszi az állatkát.*
-Ha eljössz, ígérem annyi finom, és különleges sajtot ehetsz, hogy megfájdul a pocakod!
*Ezzel ujjával finoman megböki a lány hasát.*
*Learon már kezdené is a válasz adását, a kis vadócnak, de ekkor valami történik a lánnyal. Learon hitetlenkedve bámul rá, hiszen először, sőt másodszor sem tud rájönni, mit találhatott a lány a sajtban, amitől abbahagyta a nyannyogást. Kikerekedett szemekkel bámul az Akheel ölébe nyugvó ételre, hiszen első ötlete az, hogy borsra haraphatott, de nem.*
~Ez bizony natúr sajt, nem raktam bele semmit.~
*Utolsó elkeseredésében beletúr szakállába, hátha attól rájön a dologban rejlő csavarra, de nem. Azonban a lány kisegíti hamar, hisz következő kérdésével rávilágít a dologra.*
~Szóval ez volt a baj? Butuska Akheel!~
*Azonban hiába gondol ilyeneket, nagyon aranyosnak tartja a lányt, ezért hirtelen ötlettől vezérelve, megsimogatja a buksiját, és egy biztató mosollyal az arcán válaszol.*
-Hát, nem megmondtam, hogy azért jöttem?
~Dehogy nem mondtad! Legalább hasznos leszel valakinek.~
-De megmondtam!
*Teljesen felélénkül újra, mikor a lány elkezdi kérdezgetni. Ez már Learon fogára való téma, de úgy dönt, jobb dolgot fog mondani a lánynak, mintsem az unalmas, száraz tényeket a sajtkészítéssel kapcsolatban. Felkapja a lába körül ólálkodó kis kecskéjét, és a karjában tartva beszél tovább.*
-Ketten kellünk a sajthoz. Az ő anyukája.
*Mutatja fel a kicsit.*
-És én. De tudod mit? Holnap reggel várlak a sátramnál, és akkor majd mindent megmutatok!
*Vigyorog a Vadászra. Ő lenne a világ legboldogabb embere, ha Akheel tényleg eljönne, és érdekelné a sajtkészítés. De, hogy még vonzóbbá tegye a dolgot a lánynak, ráerősít a dologra, miután leteszi az állatkát.*
-Ha eljössz, ígérem annyi finom, és különleges sajtot ehetsz, hogy megfájdul a pocakod!
*Ezzel ujjával finoman megböki a lány hasát.*
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 17:39:05
Üzenet elküldve: 2014-06-02 17:39:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Kapunál//
*Megint új érkezők, újabb nevek, bemutatás... Mintha neki nem lenne szája vagy egyáltalán joga ahhoz, hogy szóljon. De mindegy is, így legalább leszűrik azt, amit ők maguk akarnak tudni.*
~Csak ne lennének ilyen mocskosul sokan!~
*Eleinte próbálja elraktározni a neveket, hátha később szükség lesz rájuk, ám mikor már az ötödiket hallja meg, feladja a próbálkozást. Az előzőeket is rendre elfelejtette, olyan gyors egymásutánban hallotta őket. No, nem a névmemóriájával van ekkora gond, jóval inkább az a baja, hogy többnyire még ideje sem lenne felfogni az egyiket, már el is hangzik a következő. S ha ez még nem is lenne elég, gondolatai csak akörül járnak, hogy egyre kevésbé érzi jól magát ebben a hirtelen tömegben.*
- Üdv, Xomorr Corrg... Üdv, Kagan Thargodar...
*Köszönti ő maga is a két férfit azzal a lendülettel,hátha így nem származik gondja később a nevekkel. S bár nem nyugtatják meg a vállasabb férfitól hallott szavak -melyek alig mondanak többet annál, amit az előző férfi is kifejtett-, s jobb híján csak bólint megint, aztán beletörődik, hogy még mindig csak várnia kell.
Mikor aztán nyílik a kapu, hogy láss csodát - még többen legyenek.
Már épp azon jár az esze, hogy nagyon nem jó helyre, vagy pont rosszkor érkezett, s inkább el is búcsúzna, megköszönve az eddigi figyelmet, mikor látóterébe kerül a két legutóbb érkező, méghozzá lovakon. Csupán emiatt dönt úgy, hogy marad még kicsit, hátha már szerencséje lesz és végre akad is valaki, aki segítségére lehet. Pillantása egész sokáig elidőzik a másik nő lován, ami igazán tetszik is neki. Ha ő arról lemondana, az meg is felelhetne neki, hiszen szinte teljesen olyan, mint sajátja volt... Ám biztos benne, hogy nem válna meg tőle a lány, aki most a vállas férfi nyakába borul - és akinek természetesen már nem is emlékszik többre a nevéből annál, hogy K-val kezdődött.*
~De hátha akad még egy ilyen hátas. Ha nem, akkor nagyon-nagyon csalódott leszek.~
*Mivel a maradás mellett döntött, végre le is teszi rövidkardját valahová, noha nem szívesen válik meg tőle - főleg ilyen tömegben. Ugyan egyelőre fogalma sincs, merre kellene, de biztos benne, hogy ha látják rajta a szándékot, kisegítik. Persze, azt igyekszik megjegyezni, hová, s kihez kerül az acél, hiszen attól függetlenül, hogy úgy-ahogy megérti az óvintézkedést (bár kétli, hogy ha akár eszébe is jutna megtámadni bárkit, ennyien nem lennének képesek egy pillanat alatt lefegyverezni), nem célja a fegyverről végképp lemondani.
Aztán tovább vár, ki tudja, meddig még, s reménykedik abban, hogy késlekedése miatt Umi nem esik kétségbe.*
*Megint új érkezők, újabb nevek, bemutatás... Mintha neki nem lenne szája vagy egyáltalán joga ahhoz, hogy szóljon. De mindegy is, így legalább leszűrik azt, amit ők maguk akarnak tudni.*
~Csak ne lennének ilyen mocskosul sokan!~
*Eleinte próbálja elraktározni a neveket, hátha később szükség lesz rájuk, ám mikor már az ötödiket hallja meg, feladja a próbálkozást. Az előzőeket is rendre elfelejtette, olyan gyors egymásutánban hallotta őket. No, nem a névmemóriájával van ekkora gond, jóval inkább az a baja, hogy többnyire még ideje sem lenne felfogni az egyiket, már el is hangzik a következő. S ha ez még nem is lenne elég, gondolatai csak akörül járnak, hogy egyre kevésbé érzi jól magát ebben a hirtelen tömegben.*
- Üdv, Xomorr Corrg... Üdv, Kagan Thargodar...
*Köszönti ő maga is a két férfit azzal a lendülettel,hátha így nem származik gondja később a nevekkel. S bár nem nyugtatják meg a vállasabb férfitól hallott szavak -melyek alig mondanak többet annál, amit az előző férfi is kifejtett-, s jobb híján csak bólint megint, aztán beletörődik, hogy még mindig csak várnia kell.
Mikor aztán nyílik a kapu, hogy láss csodát - még többen legyenek.
Már épp azon jár az esze, hogy nagyon nem jó helyre, vagy pont rosszkor érkezett, s inkább el is búcsúzna, megköszönve az eddigi figyelmet, mikor látóterébe kerül a két legutóbb érkező, méghozzá lovakon. Csupán emiatt dönt úgy, hogy marad még kicsit, hátha már szerencséje lesz és végre akad is valaki, aki segítségére lehet. Pillantása egész sokáig elidőzik a másik nő lován, ami igazán tetszik is neki. Ha ő arról lemondana, az meg is felelhetne neki, hiszen szinte teljesen olyan, mint sajátja volt... Ám biztos benne, hogy nem válna meg tőle a lány, aki most a vállas férfi nyakába borul - és akinek természetesen már nem is emlékszik többre a nevéből annál, hogy K-val kezdődött.*
~De hátha akad még egy ilyen hátas. Ha nem, akkor nagyon-nagyon csalódott leszek.~
*Mivel a maradás mellett döntött, végre le is teszi rövidkardját valahová, noha nem szívesen válik meg tőle - főleg ilyen tömegben. Ugyan egyelőre fogalma sincs, merre kellene, de biztos benne, hogy ha látják rajta a szándékot, kisegítik. Persze, azt igyekszik megjegyezni, hová, s kihez kerül az acél, hiszen attól függetlenül, hogy úgy-ahogy megérti az óvintézkedést (bár kétli, hogy ha akár eszébe is jutna megtámadni bárkit, ennyien nem lennének képesek egy pillanat alatt lefegyverezni), nem célja a fegyverről végképp lemondani.
Aztán tovább vár, ki tudja, meddig még, s reménykedik abban, hogy késlekedése miatt Umi nem esik kétségbe.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:59:19
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Három vándor//
* Bólint a betegesség kérdésére, Kagan tényleg egy báty azon felül hogy törzsfő így Isuriinak okosan kell lavíroznia. *
- Minek izgulsz. Ha szerinted meg fogja érteni, akkor meg fogja érteni. * Mosolyog és bólint a nőnek próbálva eloszlatni kételyeit. Elég közel járnak már szinte érezhető a Thargodar szag, ő is otthon érzi magát. *
- Ó, a léptetés mesterével beszélsz. A lassúság császárával! És a kényelem koronázatlan királyával! * Emelei meg hangját udvari hangvételűre, majd nevet az öniróniáján. *
- De a viccet félretéve, tényleg jó Barack, nem néz ki egy csatalónak de az én komótos kényelmes lovastempómhoz pontosan tökéletes. Már csak tartani kéne megtanulni. * Jegyzi meg a kialakuló bajszát harapdálva. Egy pillanatra feldereng előtte egy gyermek lovas fehér hajjal aki bepirulva halad a naplementében. Igen ez lehetett a hóhajú. Az álom elnyúlása átváltozik valósággá ahogy enyhén furcsán ül lován és saját parancsnoki hevétől megriadva bújik el. *
- Ahogy kívánod, azért ott leszek melletted. * Mondja félhangosan biztatva hogy nőjön fel a feladathoz. *
- Azért vagy te parancsnok mert mi tudjuk mit csinálunk, te pedig tudod ki mit csinál. Becsülendő, kevesen tudnak sikeresek lenni ebben a szakmában. Valamint minket könnyű terelgetni, Salanel szótlan én meg ugatni tanuló kutya. * Nevet fel és idézi fel értetlen arcát maga előtt. *
- Remek volt, határozottan tetszett! Bár megoszthattad volna velem Tasur. Ja igen és ezt a táborba nem használjuk. * Komolyság pendül hangjában majd elneveti magát miközben meglátják maguk előtt a tábort. *
//Három vándor - Őrség//
- Csak a szokásos. * Mondja egyre kényelmesebben ülve lován. Már nem kell sok és ott is vannak, plusz felfelé haladva kényelmesebben ülhet. Lába kengyelébe akasztva a ló pedig valahogy ösztönösen tudja hogy nem kell felágaskodnia. Avagy lusta hozzá. Messziről azt a benyomást keltheti a szerzetes mintha tudna lovagolni. Pedig az emelkedő teljes valójában azon gondolkodik, hogy kellene felegyenesednie a lónak való parancsadás nélkül. *
- Isuriii, míg nem megyünk be a táborba én felelek érted, had élvezzem már ezt a kevés kényelmet még Barack pihe puha farán. * Mondja eléggé álmosan, elvégre a kevés ringás mintha egy anya lenne. *
- Üdv! * Kiált oda a többieknek akik ott vannak és hasizomból felhúzva magát sikeresen lelép Barack hátáról. Megsimogatja orrát majd elkezdi vezetni a lovat. *
- Barack gyere együnk valamit, fogadok te is éhes vagy. * Mondja felzárkózva a kis Thargodar mögé. *
* Bólint a betegesség kérdésére, Kagan tényleg egy báty azon felül hogy törzsfő így Isuriinak okosan kell lavíroznia. *
- Minek izgulsz. Ha szerinted meg fogja érteni, akkor meg fogja érteni. * Mosolyog és bólint a nőnek próbálva eloszlatni kételyeit. Elég közel járnak már szinte érezhető a Thargodar szag, ő is otthon érzi magát. *
- Ó, a léptetés mesterével beszélsz. A lassúság császárával! És a kényelem koronázatlan királyával! * Emelei meg hangját udvari hangvételűre, majd nevet az öniróniáján. *
- De a viccet félretéve, tényleg jó Barack, nem néz ki egy csatalónak de az én komótos kényelmes lovastempómhoz pontosan tökéletes. Már csak tartani kéne megtanulni. * Jegyzi meg a kialakuló bajszát harapdálva. Egy pillanatra feldereng előtte egy gyermek lovas fehér hajjal aki bepirulva halad a naplementében. Igen ez lehetett a hóhajú. Az álom elnyúlása átváltozik valósággá ahogy enyhén furcsán ül lován és saját parancsnoki hevétől megriadva bújik el. *
- Ahogy kívánod, azért ott leszek melletted. * Mondja félhangosan biztatva hogy nőjön fel a feladathoz. *
- Azért vagy te parancsnok mert mi tudjuk mit csinálunk, te pedig tudod ki mit csinál. Becsülendő, kevesen tudnak sikeresek lenni ebben a szakmában. Valamint minket könnyű terelgetni, Salanel szótlan én meg ugatni tanuló kutya. * Nevet fel és idézi fel értetlen arcát maga előtt. *
- Remek volt, határozottan tetszett! Bár megoszthattad volna velem Tasur. Ja igen és ezt a táborba nem használjuk. * Komolyság pendül hangjában majd elneveti magát miközben meglátják maguk előtt a tábort. *
//Három vándor - Őrség//
- Csak a szokásos. * Mondja egyre kényelmesebben ülve lován. Már nem kell sok és ott is vannak, plusz felfelé haladva kényelmesebben ülhet. Lába kengyelébe akasztva a ló pedig valahogy ösztönösen tudja hogy nem kell felágaskodnia. Avagy lusta hozzá. Messziről azt a benyomást keltheti a szerzetes mintha tudna lovagolni. Pedig az emelkedő teljes valójában azon gondolkodik, hogy kellene felegyenesednie a lónak való parancsadás nélkül. *
- Isuriii, míg nem megyünk be a táborba én felelek érted, had élvezzem már ezt a kevés kényelmet még Barack pihe puha farán. * Mondja eléggé álmosan, elvégre a kevés ringás mintha egy anya lenne. *
- Üdv! * Kiált oda a többieknek akik ott vannak és hasizomból felhúzva magát sikeresen lelép Barack hátáról. Megsimogatja orrát majd elkezdi vezetni a lovat. *
- Barack gyere együnk valamit, fogadok te is éhes vagy. * Mondja felzárkózva a kis Thargodar mögé. *
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:46:56
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:46:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mirakh//
*Egy kicsit elszomorítja, hogy nem kaphatja meg az ork fejét, de legalább tudja kinél kell puncsolnia, ha annyira akarja. Na majd meg is keresi Brennust ha jobban lesz! Addig nem is erőlteti tovább a dolgot.*
//Karámépítésnél//
*Akheel kicsinek kicsi, de a hölgy fogalmától keresve sem találhatnának távolabb álló nőstényként kerek e táborban. Mivel teli van a szája csak jó nagyot bólint Learon felé köszönés ként. Nem túl bonyolult lény, könnyen le lehet kenyerezni -szó szerint-.*
-És amannak mi a neve?
*Kérdez újabbat, mert észre sem vette, hogy Learon tereli a témát. Niana egyébként a jelek szerint segít majd Troddnak, Akheel így nyugodtan majszolgathatja a sajtját, mint aki jól végezte dolgát.
Az újabb feleletet hallva megáll a falat a szájába és felpillant Learonra, mint aki rohadt bogyóra harapott. Pár pillanatig bámul így a férfire, még szemei is elhomályosodnak kissé. Valamiféle megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába. Sírna, de ha ez megtörténne, akkor az amolyan "jó sírás" lenne.*
-Té... tényleg?
*Kérdezi végül hitetlenkedve. Tart tőle, hogy a másik csak ugratja. Ez így túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!*
-Aha.
*Fordul vissza elgondolkodva a sajt felé.*
-Te tényleg mindig fogsz nekem sajtot adni? *Nem hagyja nyugodni a téma a kis bélpoklost.*
-Te csinálod? Hogy csinálod? *Élénkül fel újra és egy darabot arca elé emel, hogy jobban szemügyre vehesse. Hátha magától is rájön... Hátha...*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.02 16:48:05
*Egy kicsit elszomorítja, hogy nem kaphatja meg az ork fejét, de legalább tudja kinél kell puncsolnia, ha annyira akarja. Na majd meg is keresi Brennust ha jobban lesz! Addig nem is erőlteti tovább a dolgot.*
//Karámépítésnél//
*Akheel kicsinek kicsi, de a hölgy fogalmától keresve sem találhatnának távolabb álló nőstényként kerek e táborban. Mivel teli van a szája csak jó nagyot bólint Learon felé köszönés ként. Nem túl bonyolult lény, könnyen le lehet kenyerezni -szó szerint-.*
-És amannak mi a neve?
*Kérdez újabbat, mert észre sem vette, hogy Learon tereli a témát. Niana egyébként a jelek szerint segít majd Troddnak, Akheel így nyugodtan majszolgathatja a sajtját, mint aki jól végezte dolgát.
Az újabb feleletet hallva megáll a falat a szájába és felpillant Learonra, mint aki rohadt bogyóra harapott. Pár pillanatig bámul így a férfire, még szemei is elhomályosodnak kissé. Valamiféle megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába. Sírna, de ha ez megtörténne, akkor az amolyan "jó sírás" lenne.*
-Té... tényleg?
*Kérdezi végül hitetlenkedve. Tart tőle, hogy a másik csak ugratja. Ez így túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!*
-Aha.
*Fordul vissza elgondolkodva a sajt felé.*
-Te tényleg mindig fogsz nekem sajtot adni? *Nem hagyja nyugodni a téma a kis bélpoklost.*
-Te csinálod? Hogy csinálod? *Élénkül fel újra és egy darabot arca elé emel, hogy jobban szemügyre vehesse. Hátha magától is rájön... Hátha...*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.02 16:48:05
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:42:47
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:42:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűznél//
*Már indulna a kapuhoz, amikor előbb a lány, aztán a vezér szól hozzá.Akheel, a maga egyszerű módján érdeklődik, hogy megkaphatja-e az ork fejet. Mirakh a fejét rázza, úgy válaszol.*
-Nem. Ezt Brennusnak hoztam, a póznán a helye, ahogy Kagan is mondta.-
*Ezzel ezt le is zárta, sőt, hogy el ne felejtse, fel is veszi a fejet. Eközben Kagan csupán annyit közöl, hogy ne álljon be az őrségbe, hanem segítsen két parasztnak karámot építeni. Ezen kissé összeszalad a szemöldöke, de nem szól semmit. Ilyen esetekben nála a segítség egy alapos fejmosást is magában hordoz. Soha nem szerette a rendetlenséget. Ezek után valóban elindul, előbb a póznára tűzi a fejet, majd a kapunál adja le az új parancsot. Itt botlik bele Xomorrba, a törzs bárdjába.*
-Nem maradhatok, segítenem kell a szolgáknak, hogy végre kész legyen az a karám.-
*Nyomja meg kardja markolatát, mintegy jelezve, hogy nincs ínyére a dolog. Biccent egyet, és elindul a készülő illat nyomába.Szerencsére nem kell tévelyegnie, ugyanis nem kis segítséget kap. Egy óriás nősténytől. A nő pár szó után a megfelelő helyre vezeti, sőt noszogatja is kissé, majd eltűnik.*
//Gyógyitói sátor//
*Mirakh óvatosan lép be a sátorba. Egész életében utálta, ha mások ruhának nézték és varrni tanultak a bőrén. Félő ezúttal sem lesz másképp. Chiarit kezdi keresni, és hamar meg is találja, méghozzá terhesen.*
~Nocsak.~
*Tudja le a dolgot, majd megszólal.*
-Üdv Chiari, rég láttalak. Benneteket.-
*Azért ki nem hagyná, hogy ne tegyen egy jó célzást a leendő gyermekre.*
-Egy nyamvadt ork combon vágott a rozsdás vackával. Beközöztem, de nem vagyok felcser.-
*Amíg beszél, leveszi a kötést, így láthatóvá válik a szétszakadt nadrág alatt, egy jó arasznyi hosszú, varrosodásnak indult, vágott seb.*
-Rendbe raknád ha megkérlek?-
*Kérdezi, miközben leteszi fegyvereit, pajzsát és leül egy arra alkalmas eszközre.*
*Már indulna a kapuhoz, amikor előbb a lány, aztán a vezér szól hozzá.Akheel, a maga egyszerű módján érdeklődik, hogy megkaphatja-e az ork fejet. Mirakh a fejét rázza, úgy válaszol.*
-Nem. Ezt Brennusnak hoztam, a póznán a helye, ahogy Kagan is mondta.-
*Ezzel ezt le is zárta, sőt, hogy el ne felejtse, fel is veszi a fejet. Eközben Kagan csupán annyit közöl, hogy ne álljon be az őrségbe, hanem segítsen két parasztnak karámot építeni. Ezen kissé összeszalad a szemöldöke, de nem szól semmit. Ilyen esetekben nála a segítség egy alapos fejmosást is magában hordoz. Soha nem szerette a rendetlenséget. Ezek után valóban elindul, előbb a póznára tűzi a fejet, majd a kapunál adja le az új parancsot. Itt botlik bele Xomorrba, a törzs bárdjába.*
-Nem maradhatok, segítenem kell a szolgáknak, hogy végre kész legyen az a karám.-
*Nyomja meg kardja markolatát, mintegy jelezve, hogy nincs ínyére a dolog. Biccent egyet, és elindul a készülő illat nyomába.Szerencsére nem kell tévelyegnie, ugyanis nem kis segítséget kap. Egy óriás nősténytől. A nő pár szó után a megfelelő helyre vezeti, sőt noszogatja is kissé, majd eltűnik.*
//Gyógyitói sátor//
*Mirakh óvatosan lép be a sátorba. Egész életében utálta, ha mások ruhának nézték és varrni tanultak a bőrén. Félő ezúttal sem lesz másképp. Chiarit kezdi keresni, és hamar meg is találja, méghozzá terhesen.*
~Nocsak.~
*Tudja le a dolgot, majd megszólal.*
-Üdv Chiari, rég láttalak. Benneteket.-
*Azért ki nem hagyná, hogy ne tegyen egy jó célzást a leendő gyermekre.*
-Egy nyamvadt ork combon vágott a rozsdás vackával. Beközöztem, de nem vagyok felcser.-
*Amíg beszél, leveszi a kötést, így láthatóvá válik a szétszakadt nadrág alatt, egy jó arasznyi hosszú, varrosodásnak indult, vágott seb.*
-Rendbe raknád ha megkérlek?-
*Kérdezi, miközben leteszi fegyvereit, pajzsát és leül egy arra alkalmas eszközre.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:32:07
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:32:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Karámépítésnél//
*Learon is átveszi a lány szűnni nem akaró jókedvét. Hirtelen még annak is örül, hogy a lány megdobálta fügével, hiszen ezzel jókedve lett. Learon szem előtt tartja mások jókedvét is, a magáé mellett. Nagyon szimpatikus neki a lány. Ami a legjobban tetszik neki, az Akheel egyszerűsége. valahogy más, mint itt a többiek, és ez jó. Felettébb hasznos, ha valaki jókedvű is tud lenni ebben a táborban. Ha lehet, Learonnak még nagyobb mosolya lesz, mikor látja, a Vadász örül az ajándéknak. Learon nem tudja, hogy a lány szinte minden ehetőnek örül, így ettől a dologtól büszke lesz magára, nem is kicsit. Mikor meglátja, hogy a lány elkezd enni, Learon mégiscsak belevisz valami illemet a beszélgetésbe. Ki se bírná, hogy ne kívánjon jó étvágyat az előtte nyamnyogó kis hölgynek.*
-Jó étvágyat, Akhíl, a Vadász!
*A tőle telhető legjobban próbálja kiejteni beszélgetőpartnere nevét. Ez nagyjából sikerül is neki. De ekkor a beszélgetés menetét, a lány veszi át. Kérdez, és rögtön sokat egyszerre. Learon nem akarja megtörni a szimpátiát, nem tudja, hogyan is reagálna a Vadász, ha megtudná, hogy béna a bal karja, ezért egy sarkított valóságot állít elé.*
-Azért nem segítek *Egy pillanatra csendben marad, elgondolkozik, de végül a lány szavával válaszol.* -annak, mert neked hoztam sajtot!
~Talán így jó is lesz.~
*Learonnak feltűnik, hogy, Akheel magának tette a megállapítást, ezért nem is válaszol rá. Azonban van másik kérdés, is, amire választ kell adnia.*
~Miért jöttem? Mégis miért is?~
*Próbálja magának is röviden, de mivel csak hosszasan tudná kifejezni magát, nem teszi. Nem akarja körmondatokkal összezavarni a lányt, hiszen, ha ő rövid, tőmondatokban beszél, Learon is így tesz.*
-Mint mondtam. *Kezd bele a magyarázatba.* Azért jöttem, hogy neked hozzak sajtot, és maradok is, hogy mindig tudjak adni neked, ha kérsz!
*Vigyorog rá a másikra. Reméli, hogy megfelelő volt a válasz, bár kicsit hosszú mondat lett. Közben Trodd felé is elpillant, hogy szükség van-e a segítségére, de mint látja, jelenleg, még beszélgethet, hiszen egy óriáslány is megjelent, segíteni vágyással. Learon magában köszönetet is mond neki, hiszen így nem a félkarúnak kell majd tartania a karámot. Visszafordítja a tekintetét a lányra.*
-Finom?
*Kérdi mosolyogva, a sajtdarabra mutatva.*
*Learon is átveszi a lány szűnni nem akaró jókedvét. Hirtelen még annak is örül, hogy a lány megdobálta fügével, hiszen ezzel jókedve lett. Learon szem előtt tartja mások jókedvét is, a magáé mellett. Nagyon szimpatikus neki a lány. Ami a legjobban tetszik neki, az Akheel egyszerűsége. valahogy más, mint itt a többiek, és ez jó. Felettébb hasznos, ha valaki jókedvű is tud lenni ebben a táborban. Ha lehet, Learonnak még nagyobb mosolya lesz, mikor látja, a Vadász örül az ajándéknak. Learon nem tudja, hogy a lány szinte minden ehetőnek örül, így ettől a dologtól büszke lesz magára, nem is kicsit. Mikor meglátja, hogy a lány elkezd enni, Learon mégiscsak belevisz valami illemet a beszélgetésbe. Ki se bírná, hogy ne kívánjon jó étvágyat az előtte nyamnyogó kis hölgynek.*
-Jó étvágyat, Akhíl, a Vadász!
*A tőle telhető legjobban próbálja kiejteni beszélgetőpartnere nevét. Ez nagyjából sikerül is neki. De ekkor a beszélgetés menetét, a lány veszi át. Kérdez, és rögtön sokat egyszerre. Learon nem akarja megtörni a szimpátiát, nem tudja, hogyan is reagálna a Vadász, ha megtudná, hogy béna a bal karja, ezért egy sarkított valóságot állít elé.*
-Azért nem segítek *Egy pillanatra csendben marad, elgondolkozik, de végül a lány szavával válaszol.* -annak, mert neked hoztam sajtot!
~Talán így jó is lesz.~
*Learonnak feltűnik, hogy, Akheel magának tette a megállapítást, ezért nem is válaszol rá. Azonban van másik kérdés, is, amire választ kell adnia.*
~Miért jöttem? Mégis miért is?~
*Próbálja magának is röviden, de mivel csak hosszasan tudná kifejezni magát, nem teszi. Nem akarja körmondatokkal összezavarni a lányt, hiszen, ha ő rövid, tőmondatokban beszél, Learon is így tesz.*
-Mint mondtam. *Kezd bele a magyarázatba.* Azért jöttem, hogy neked hozzak sajtot, és maradok is, hogy mindig tudjak adni neked, ha kérsz!
*Vigyorog rá a másikra. Reméli, hogy megfelelő volt a válasz, bár kicsit hosszú mondat lett. Közben Trodd felé is elpillant, hogy szükség van-e a segítségére, de mint látja, jelenleg, még beszélgethet, hiszen egy óriáslány is megjelent, segíteni vágyással. Learon magában köszönetet is mond neki, hiszen így nem a félkarúnak kell majd tartania a karámot. Visszafordítja a tekintetét a lányra.*
-Finom?
*Kérdi mosolyogva, a sajtdarabra mutatva.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:04:24
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:04:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Karámépítésnél//
*A dolgozó fazon meglehetősen unalmasnak tűnik, mert nem igazán reagál rá, de épp ezért fel is hagy a macerálásával. Na meg úgy tűnik csak meg tudtak állapodni és legalább egyikük munkához látott!
Learon azonban annál viccesebb! Sikerül a homloka közepére loccsantania egy jól érett, megcsócsált fügét és még hátra is hőköl hangosan. Akheel elégedetten kacarászni kezd ültében és újabb fügét emel ki a kosárból.*
-Szia!
*Köszön vissza a hozzá lépő áldozatnak Akheel. Sárga szemeiben huncut jókedv csillog, vigyora nem olvad le arcáról. Az előkerülő, csomagolt valami az, ami eltereli figyelmét. Mohón szegeződik rá a ragadozó tekintet miközben bizalmatlanul felé is szimatol a Vadász.*
-Nyáh!
*Marja ki a férfi kezéből a nagy darab sajtot és a fügés edényt maga mellé téve - a Learontól távolabb eső oldalára - ölébe veszi az ajándékot. Nagy a szerelem!*
-Szia Learon!
*Dünnyögi szórakozottan, közben a csomagot bontogatja, szemét le sem veszi az ételről.*
-Akhíl, a Vadász!
*Büszkén húzza ki magát az erdőjáró, ahogy kiejti a szavakat ajkán, de a fennkölt pillanat csak egy szívdobbanásig tart. Akheel hamar visszaroskad a sajt fölé.*
-Nom segítessz a... annak?
*Kalimpál jobbjával Trodd irányába.*
-Te most jöttél. *Állapítja meg leginkább csak magának.* - Miért jöttél? *Fordul a napsárga tekintet ismét Learonra, Akheel pedig csöndben nyammogva várja a választ. A jelek szerint nagyon ízlik neki a sajt. Bár neki majdnem minden ízlik, ami ehető.*
*A dolgozó fazon meglehetősen unalmasnak tűnik, mert nem igazán reagál rá, de épp ezért fel is hagy a macerálásával. Na meg úgy tűnik csak meg tudtak állapodni és legalább egyikük munkához látott!
Learon azonban annál viccesebb! Sikerül a homloka közepére loccsantania egy jól érett, megcsócsált fügét és még hátra is hőköl hangosan. Akheel elégedetten kacarászni kezd ültében és újabb fügét emel ki a kosárból.*
-Szia!
*Köszön vissza a hozzá lépő áldozatnak Akheel. Sárga szemeiben huncut jókedv csillog, vigyora nem olvad le arcáról. Az előkerülő, csomagolt valami az, ami eltereli figyelmét. Mohón szegeződik rá a ragadozó tekintet miközben bizalmatlanul felé is szimatol a Vadász.*
-Nyáh!
*Marja ki a férfi kezéből a nagy darab sajtot és a fügés edényt maga mellé téve - a Learontól távolabb eső oldalára - ölébe veszi az ajándékot. Nagy a szerelem!*
-Szia Learon!
*Dünnyögi szórakozottan, közben a csomagot bontogatja, szemét le sem veszi az ételről.*
-Akhíl, a Vadász!
*Büszkén húzza ki magát az erdőjáró, ahogy kiejti a szavakat ajkán, de a fennkölt pillanat csak egy szívdobbanásig tart. Akheel hamar visszaroskad a sajt fölé.*
-Nom segítessz a... annak?
*Kalimpál jobbjával Trodd irányába.*
-Te most jöttél. *Állapítja meg leginkább csak magának.* - Miért jöttél? *Fordul a napsárga tekintet ismét Learonra, Akheel pedig csöndben nyammogva várja a választ. A jelek szerint nagyon ízlik neki a sajt. Bár neki majdnem minden ízlik, ami ehető.*
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 15:23:51
Üzenet elküldve: 2014-06-02 15:23:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Három vándor//
*Isurii nehezen lazul le, főleg ha ilyen komoly, egész törzset érintő dolgokról van szó, de igyekszik megfogadni Kramlaf tanácsát és nem kommentálja szavait, csak szusszant egyet, kifújja a fáradt gőzt.*
-Beteg?! Ne ijesztgesd, mert soha többé nem tehetem ki a lábam a sátorból!
*Somolyog maga elé és elképzeli miként reagálna arra a hírre bátjya, hogy legjobban féltett húga lebetegedett a kikötőben.*
-Áh, szerintem a városban történtek utána meg fogja érteni, csak úgy izgulok!
*Morzsolgatja a kezében lévő szárat. Atsun valamivel élénkebb a friss élmények hatása alatt, mint a barátságos Barack.*
-A végére még profi lovassá válsz!
*Pillant oldalra hirtelen ötlettől vezérelve a nyeregben magabiztosan ülő férfire.*
-Neehem, én nem vagyok parancsnok.
*Kicsit össze is szakad a ló hátán, nyakát vállai közé ejtve szűköl.*
-Ha nem vagytok mellettem, elvesztem volna. Örülök, hogy elkísértetek.
*Mosolyog kedvesen a szerzetesre.*
-Mooth barát...
*Vigyorodik el szélesen, felidézve közös kalandjukat. Nagyon izgult, hogy ne szúrja el a kis meséjét.*
-Hogy tetszett a mesém?
//Három vándor - Őrség//
*A kaput megpillantva kis híján leborul a lováról szegény lány. Azt hitte hazatérnek, nyugalom lesz és békesség, kipihenhetik az túra fáradalmait, de a kapu előtt kisebb tömeg nyomorog.*
-Mi van itt?!
*Hunyorog hitetlenkedve még tisztes távolságból és megszaporázza lova lépteit a domb alján.*
-Gyá'!
*Itt már nagy baj nem történhet, így el mer távolodni kísérőjétől. Út közben azért ügyelt arra, hogy ne kerüljenek egymástól messze. Csak reméli, hogy számos teendőik közepette azért kaput nyitnak előtte -már ha zárva van- és gond nélkül belovagolhat a páros.*
-A Szellemekre! Mi ez a tömeg?
*Szegezi kérdését az ott lévők valamelyikének, de bátyja is érkezik, így Isu lepattan lováról és ha Kagannak van egy szusszanásnyi ideje fogadni vérét is, úgy egy puszit nyom arcára és egy karral átöleli futólag. Minden más ráér később. Egyelőre választ vár valakitől, utasítást bátyjától.
Ha nem kap, úgy Krammal elindulnak leszerszámozni lovaikat.*
*Isurii nehezen lazul le, főleg ha ilyen komoly, egész törzset érintő dolgokról van szó, de igyekszik megfogadni Kramlaf tanácsát és nem kommentálja szavait, csak szusszant egyet, kifújja a fáradt gőzt.*
-Beteg?! Ne ijesztgesd, mert soha többé nem tehetem ki a lábam a sátorból!
*Somolyog maga elé és elképzeli miként reagálna arra a hírre bátjya, hogy legjobban féltett húga lebetegedett a kikötőben.*
-Áh, szerintem a városban történtek utána meg fogja érteni, csak úgy izgulok!
*Morzsolgatja a kezében lévő szárat. Atsun valamivel élénkebb a friss élmények hatása alatt, mint a barátságos Barack.*
-A végére még profi lovassá válsz!
*Pillant oldalra hirtelen ötlettől vezérelve a nyeregben magabiztosan ülő férfire.*
-Neehem, én nem vagyok parancsnok.
*Kicsit össze is szakad a ló hátán, nyakát vállai közé ejtve szűköl.*
-Ha nem vagytok mellettem, elvesztem volna. Örülök, hogy elkísértetek.
*Mosolyog kedvesen a szerzetesre.*
-Mooth barát...
*Vigyorodik el szélesen, felidézve közös kalandjukat. Nagyon izgult, hogy ne szúrja el a kis meséjét.*
-Hogy tetszett a mesém?
//Három vándor - Őrség//
*A kaput megpillantva kis híján leborul a lováról szegény lány. Azt hitte hazatérnek, nyugalom lesz és békesség, kipihenhetik az túra fáradalmait, de a kapu előtt kisebb tömeg nyomorog.*
-Mi van itt?!
*Hunyorog hitetlenkedve még tisztes távolságból és megszaporázza lova lépteit a domb alján.*
-Gyá'!
*Itt már nagy baj nem történhet, így el mer távolodni kísérőjétől. Út közben azért ügyelt arra, hogy ne kerüljenek egymástól messze. Csak reméli, hogy számos teendőik közepette azért kaput nyitnak előtte -már ha zárva van- és gond nélkül belovagolhat a páros.*
-A Szellemekre! Mi ez a tömeg?
*Szegezi kérdését az ott lévők valamelyikének, de bátyja is érkezik, így Isu lepattan lováról és ha Kagannak van egy szusszanásnyi ideje fogadni vérét is, úgy egy puszit nyom arcára és egy karral átöleli futólag. Minden más ráér később. Egyelőre választ vár valakitől, utasítást bátyjától.
Ha nem kap, úgy Krammal elindulnak leszerszámozni lovaikat.*
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 15:23:36
Üzenet elküldve: 2014-06-02 15:23:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
* Mindjárt átveti magát a palánkon! Ezt a tumultust és zajt már nem bírja sokáig. Inkább előszedi az íját a válláról és sorban lenyilaz mindenkit. Csak szép komótosan, ráérősen, hisze messzire el tud lőni innen! Végül viszont már értetlenül néz a bárdra és a vezérre, mert nyitott kapuról szó sincs! A kapu zárva volt, és csak annyi időre nyílt ki, míg a nőszemélyt beengedte, mert róla le tudnak húzni némi pénzt. A hölgyike után rögtön vissza is zárta a kaput. Az óriás fickó azért kénytelen kiabálni, mert a kapu zárva van és ő meg kint áll a kapu előtt. Kagan bődülésére ő csak értetlenül felhúzza mindkét vállát és a jelenleg is zárt kapura pislog nagy szemekkel, mint egy béka. *
* Mindjárt átveti magát a palánkon! Ezt a tumultust és zajt már nem bírja sokáig. Inkább előszedi az íját a válláról és sorban lenyilaz mindenkit. Csak szép komótosan, ráérősen, hisze messzire el tud lőni innen! Végül viszont már értetlenül néz a bárdra és a vezérre, mert nyitott kapuról szó sincs! A kapu zárva volt, és csak annyi időre nyílt ki, míg a nőszemélyt beengedte, mert róla le tudnak húzni némi pénzt. A hölgyike után rögtön vissza is zárta a kaput. Az óriás fickó azért kénytelen kiabálni, mert a kapu zárva van és ő meg kint áll a kapu előtt. Kagan bődülésére ő csak értetlenül felhúzza mindkét vállát és a jelenleg is zárt kapura pislog nagy szemekkel, mint egy béka. *
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 15:08:46
Üzenet elküldve: 2014-06-02 15:08:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Tábortűz //
*Ő ugyan nem kívánt csatlakozni a tumultushoz, de Xomorr - a szokásos bárdos-igrices túlkombinálás folytán - már be is rántja a csoportos megbeszélősdibe. Pedig Kagan éppen csak szabadult az előzőből.*
- Aha. *biccent, lapos pillantást vetve a dalnokra, ám az már perdül is odébb. Való igaz, a kapunál most van gond elég.*
- Azt mondtam, a Kapu csukva marad, és csak a visszatérő törzstagoknak nyitjátok ki! *bődül el jogos felháborodásában, hogy megszegték a parancsait.*
- Kaput becsukni, most! *elég a jópofiból, most már elég. Kagan topázsárga tekintete csak ez után fordul a sebhelyes arcú nő felé, és nem lehet nem eltéveszteni a mérlegelést az arcán. Végül azonban bólint csupán.*
- Kagan Thargodar vagyok. *ezúttal nem hangzik el a számtalan cím és jogosítvány, mindössze ennyi: Kagan Thargodar.*
- Fegyvereid tedd le, aztán várj itt. Hamarosan lesz, ki foglalkozik veled. *ő nem lókufár, és nem is annyira specialistája a hátasoknak. Majd ha Isurii visszaér, vagy valaki a lovasnépek fiai közül rá fog érni, akkor lehet szó kupeckedésről.*
*Ő ugyan nem kívánt csatlakozni a tumultushoz, de Xomorr - a szokásos bárdos-igrices túlkombinálás folytán - már be is rántja a csoportos megbeszélősdibe. Pedig Kagan éppen csak szabadult az előzőből.*
- Aha. *biccent, lapos pillantást vetve a dalnokra, ám az már perdül is odébb. Való igaz, a kapunál most van gond elég.*
- Azt mondtam, a Kapu csukva marad, és csak a visszatérő törzstagoknak nyitjátok ki! *bődül el jogos felháborodásában, hogy megszegték a parancsait.*
- Kaput becsukni, most! *elég a jópofiból, most már elég. Kagan topázsárga tekintete csak ez után fordul a sebhelyes arcú nő felé, és nem lehet nem eltéveszteni a mérlegelést az arcán. Végül azonban bólint csupán.*
- Kagan Thargodar vagyok. *ezúttal nem hangzik el a számtalan cím és jogosítvány, mindössze ennyi: Kagan Thargodar.*
- Fegyvereid tedd le, aztán várj itt. Hamarosan lesz, ki foglalkozik veled. *ő nem lókufár, és nem is annyira specialistája a hátasoknak. Majd ha Isurii visszaér, vagy valaki a lovasnépek fiai közül rá fog érni, akkor lehet szó kupeckedésről.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 15:05:03
Üzenet elküldve: 2014-06-02 15:05:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség + Karámosok//
* Megnézi magának az ismeretlen apró leánykát, de közben azért figyeli a tumultust maga körül. Bólogat közben nagyokat, hogy megyen ám, megyen már és szól a vezérnek. Aztán meg mégis marad, mert odakintről kiabál valaki. Lenéz rá és azért annyit lát, hogy magas, vagyis fajtája béli óriás az. Aztán meg meg már nem nagyon kell sietnie sehová, mert Xomorr jön őrnek és Kagan vezér is itten van már. Akkor neki nincsen is már dolga, nahát akkor keres. S talál is, merthogy az új törpe bácsinak jelenése van Chiari kedves előtt. *
- Gyere velem, mutatom hol van Chiari kedves, hogy ne kelljen a orrod után menned.
* Integet neki, hogy kövesse és siet is előre. Vagyis tesz három lépést vár, hogy a másik utolérje őt. Közepesen csigabiga tempóban elkíséri a kis fickót Chiari kedveshez, aki nagy adag étel mellett ücsörög és figyel rája, hogy szépen főjön, finomra. Megböki, hogy menjen és intézze dolgát, ő meg megyen tovább. Rolko nincsen még itten, ezért tovább megy, hogy mihez is kezdhetne magával. Aztán veszi észre, hogy egy emberke küszködik lécfélékkel, egy másik meg talán segíteni próbál neki. Nézegeti őket egy darabig és kezdi sejdíteni, hogy mi lesz abból. Mert bár óriás és nem sok sütnivalója van, foglalkozott ő is állatokkal és a karámépítésnél, javításnál is segített. Főleg cipelni és tartani, ide-oda pakolni. Nagy léptekkel megy oda hozzájuk, főleg a küszködőbb alakhoz (Trodd). *
- Szia, segítsek neked?
* A másik alak, illetve a vörös hajú dobálós egyelőre nem foglalkoztatja annyira. *
* Megnézi magának az ismeretlen apró leánykát, de közben azért figyeli a tumultust maga körül. Bólogat közben nagyokat, hogy megyen ám, megyen már és szól a vezérnek. Aztán meg mégis marad, mert odakintről kiabál valaki. Lenéz rá és azért annyit lát, hogy magas, vagyis fajtája béli óriás az. Aztán meg meg már nem nagyon kell sietnie sehová, mert Xomorr jön őrnek és Kagan vezér is itten van már. Akkor neki nincsen is már dolga, nahát akkor keres. S talál is, merthogy az új törpe bácsinak jelenése van Chiari kedves előtt. *
- Gyere velem, mutatom hol van Chiari kedves, hogy ne kelljen a orrod után menned.
* Integet neki, hogy kövesse és siet is előre. Vagyis tesz három lépést vár, hogy a másik utolérje őt. Közepesen csigabiga tempóban elkíséri a kis fickót Chiari kedveshez, aki nagy adag étel mellett ücsörög és figyel rája, hogy szépen főjön, finomra. Megböki, hogy menjen és intézze dolgát, ő meg megyen tovább. Rolko nincsen még itten, ezért tovább megy, hogy mihez is kezdhetne magával. Aztán veszi észre, hogy egy emberke küszködik lécfélékkel, egy másik meg talán segíteni próbál neki. Nézegeti őket egy darabig és kezdi sejdíteni, hogy mi lesz abból. Mert bár óriás és nem sok sütnivalója van, foglalkozott ő is állatokkal és a karámépítésnél, javításnál is segített. Főleg cipelni és tartani, ide-oda pakolni. Nagy léptekkel megy oda hozzájuk, főleg a küszködőbb alakhoz (Trodd). *
- Szia, segítsek neked?
* A másik alak, illetve a vörös hajú dobálós egyelőre nem foglalkoztatja annyira. *
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 14:23:21
Üzenet elküldve: 2014-06-02 14:23:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Karámépítésnél//
*Learon egy ideig hallgatja és figyeli Troddot, és már mondaná, hogy siessen, hogy végre Learon is munkához láthasson végre, amikor is valami csattan pontosan a homloka közepén. Learon nagyon megijed. Egy hangos "HŐŐŐ!!!" kiáltás közepette lép hátra vagy hátra vagy hármat, és azonnal homlokához kap, hogy megtudja, mit is vágtak hozzá fejéhez. Mikor törli le, vet egy pillantást kezére.*
~Hogy az a? Füge?~
*Megállapítja, hogy tényleg az a gyümölcs-e, amire ő először gondolt. Ezt a szagából tudja véglegesíteni. Miközben egy előkotorászott ronggyal tisztogatja homlokát, körbe is néz, hogy hol van támadója, és igazából ki az, aki megdobálta. Elképzelése sincs ki vetemedne ilyen felelőtlen gaztettre, de hamarosan megtalálja a lányt. Szemei elkerekednek emiatt.*
~Egy? Egy lány?~
*Haragja azonnal egy féloldalas mosolyba csap át. Learont nem olyan fából faragták, aki ilyenen felkapná a vizet, de így, hogy a támadó egy nő, még leszidni sem tudja. Nem ám! Learont nem olyan fából faragták, hogy hangot emeljen bárki lányára. Inkább odamegy hozzá, hogy tegyen valamit a vélhetően unatkozó kis hölgyért. Az illedelmes magázódást hanyagolja, hiszen végül is, mégiscsak meg lett dobálva.*
-Szia!
*Nem tartja a kezét, hogy a másik beletegye, egy kézcsók erejéig, hanem a lehető legegyszerűbben köszönti őt. Majd egy darab sajtot vesz ki erszényéből. Ha már alkalma van rá, megkínálja a lányt, hátha evés közben nem fog dobálózással törődni. A darab úgy fél kilós sajt egy piros szövetbe csomagolva kerül Akheel kezébe, ha elveszi Learontól.*
-Nesze sajt! Finom, addig se dobálsz.
*Mosolyog a másikra biztatóan, hogy biztos gazdát cseréljen a finomság. Ezután, mivel Trodd még mindig dolgozik, Learon beszélgetésbe próbál elegyedni a másikkal.*
-Learon vagyok. Téged, hogy kell nevezni, kedves fügedobáló?
*Learon egy ideig hallgatja és figyeli Troddot, és már mondaná, hogy siessen, hogy végre Learon is munkához láthasson végre, amikor is valami csattan pontosan a homloka közepén. Learon nagyon megijed. Egy hangos "HŐŐŐ!!!" kiáltás közepette lép hátra vagy hátra vagy hármat, és azonnal homlokához kap, hogy megtudja, mit is vágtak hozzá fejéhez. Mikor törli le, vet egy pillantást kezére.*
~Hogy az a? Füge?~
*Megállapítja, hogy tényleg az a gyümölcs-e, amire ő először gondolt. Ezt a szagából tudja véglegesíteni. Miközben egy előkotorászott ronggyal tisztogatja homlokát, körbe is néz, hogy hol van támadója, és igazából ki az, aki megdobálta. Elképzelése sincs ki vetemedne ilyen felelőtlen gaztettre, de hamarosan megtalálja a lányt. Szemei elkerekednek emiatt.*
~Egy? Egy lány?~
*Haragja azonnal egy féloldalas mosolyba csap át. Learont nem olyan fából faragták, aki ilyenen felkapná a vizet, de így, hogy a támadó egy nő, még leszidni sem tudja. Nem ám! Learont nem olyan fából faragták, hogy hangot emeljen bárki lányára. Inkább odamegy hozzá, hogy tegyen valamit a vélhetően unatkozó kis hölgyért. Az illedelmes magázódást hanyagolja, hiszen végül is, mégiscsak meg lett dobálva.*
-Szia!
*Nem tartja a kezét, hogy a másik beletegye, egy kézcsók erejéig, hanem a lehető legegyszerűbben köszönti őt. Majd egy darab sajtot vesz ki erszényéből. Ha már alkalma van rá, megkínálja a lányt, hátha evés közben nem fog dobálózással törődni. A darab úgy fél kilós sajt egy piros szövetbe csomagolva kerül Akheel kezébe, ha elveszi Learontól.*
-Nesze sajt! Finom, addig se dobálsz.
*Mosolyog a másikra biztatóan, hogy biztos gazdát cseréljen a finomság. Ezután, mivel Trodd még mindig dolgozik, Learon beszélgetésbe próbál elegyedni a másikkal.*
-Learon vagyok. Téged, hogy kell nevezni, kedves fügedobáló?
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 13:52:30
Üzenet elküldve: 2014-06-02 13:52:30
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Őrség//
*Bólogat a Dharren és a nő szavaira, bár nem érti. Miért akarna valaki lovat pont tőlük? Oké, hogy kibírták a hosszú utat északról idáig, de erről nem sokan tudnak. Az egyetlen lehetséges megoldás hogy a nő az első útjába eső nagyobb tábornál körülnézett lóügyben, eszerint viszont biztos sietős a dolga, talán kergetik is. Míg ezen gondolkozik megérkezik Mirakh és előadja a kettőzött őrségről szóló utasítást.*
-Rendben van. Másnak már ne szólj ha tényleg visszajössz: én leszek a negyedik. Az asszonyt a vacsora környékén találod, csak menj az orrod után. *Mosolyog a rég látott bajtársra.*
-Nos Nabii Dhariah Khaal, én Xomorr Corrg vagyok a Thargodarok bárdja. A törzs harcosokból áll, nem lókupecekből, ezért okozott meglepetést számunkra kérésed, ám ahogy nézem sietős a dolgod, úgyhogy talán nincs akadálya hogy megváljunk az egyik patásunktól. De már itt is van Kagan vezér, vele megbeszélheted a részleteket.
-Kagan, ő itt Nabii Dhariah Khaal és lovat szeretne venni tőlünk. *Felel a kérdésre és ezzel el is fordul, hadd üzleteljenek egymás közt, ő addig is a kapu túloldalára fókuszál.*
-Üdv Derin Errdon! Én Xomorr Corg vagyok a Thargodarok bárdja. *És meg kell kérdeznem Isut van e a most tanult varázslatai közt hangrögzítő-visszamondó, mert lassan papagájnak érzem magam.* -Mesélj, mihez értesz pontosan, milyen munkákat végeztél már? *Egy ötödik óriás nem jönne rosszul a törzsnek ebben még akkor is biztos ha lassan mindannyiuknak tele a hócipője az újonnan jöttekkel.*
A hozzászólás írója (Xomorr Corrg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.02 13:53:00
*Bólogat a Dharren és a nő szavaira, bár nem érti. Miért akarna valaki lovat pont tőlük? Oké, hogy kibírták a hosszú utat északról idáig, de erről nem sokan tudnak. Az egyetlen lehetséges megoldás hogy a nő az első útjába eső nagyobb tábornál körülnézett lóügyben, eszerint viszont biztos sietős a dolga, talán kergetik is. Míg ezen gondolkozik megérkezik Mirakh és előadja a kettőzött őrségről szóló utasítást.*
-Rendben van. Másnak már ne szólj ha tényleg visszajössz: én leszek a negyedik. Az asszonyt a vacsora környékén találod, csak menj az orrod után. *Mosolyog a rég látott bajtársra.*
-Nos Nabii Dhariah Khaal, én Xomorr Corrg vagyok a Thargodarok bárdja. A törzs harcosokból áll, nem lókupecekből, ezért okozott meglepetést számunkra kérésed, ám ahogy nézem sietős a dolgod, úgyhogy talán nincs akadálya hogy megváljunk az egyik patásunktól. De már itt is van Kagan vezér, vele megbeszélheted a részleteket.
-Kagan, ő itt Nabii Dhariah Khaal és lovat szeretne venni tőlünk. *Felel a kérdésre és ezzel el is fordul, hadd üzleteljenek egymás közt, ő addig is a kapu túloldalára fókuszál.*
-Üdv Derin Errdon! Én Xomorr Corg vagyok a Thargodarok bárdja. *És meg kell kérdeznem Isut van e a most tanult varázslatai közt hangrögzítő-visszamondó, mert lassan papagájnak érzem magam.* -Mesélj, mihez értesz pontosan, milyen munkákat végeztél már? *Egy ötödik óriás nem jönne rosszul a törzsnek ebben még akkor is biztos ha lassan mindannyiuknak tele a hócipője az újonnan jöttekkel.*
A hozzászólás írója (Xomorr Corrg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.02 13:53:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143