Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 19:19:40
Üzenet elküldve: 2014-06-07 19:19:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Hallgatja az elf lány mentegetőzését, s kissé elmosolyodik tőle. Számára kicsit mulatságos, ahogy a lány olyan miatt mentegetőzi, ami nem is szükséges.
A lány vállrántása elszomorítja a mágust, mert valahol mélyen belül, abban reménykedett, hogy az elf leány türelmesebben próbálja megérteni, azt, amiről kérdezi. De hát ismét bebizonyosodott, hogy a mágia megértése nem a fajoktól függ, hanem a jellemtől.
Hallja, ahogy a Szellemjáró egy megjegyzést tesz rá, de inkább nem válaszol neki. Már megszokta, hogy provokálják, kigúnyolják csak azért, hogy olyat tegyen, ami nem helyes. Végül csak biccent a nőnek, hogy jelezze, megértette az üzenetet. Majd visszafordul Freyai-hoz.*
-Nem sértettél meg, csak már kezd elegem lenni, hogy mutatványosnak gondolnak az emberek. *megérti a lány csalódását, egy pillanatra az Ifjú Farkasra emeli a tekintetét, hogy választ kapjon a fel nem tett kérdésre, majd vissza néz a lányra.* Holnap mutatok egy trükköt. *mosolyog a lányra.*
*Amikor elkezdődnek a mesélések, akkor Argus gyorsan kényelembe helyezi magát, hogy tudjon figyelni a kibontakozó történetekre, és a bennük megbújó igazságokra.*
*Nabi története elsőre egyszerűnek tűnik a számára, majd ahogy bontakozik ki a kegyetlenség, úgy egyre jobban kelti fel a férfi figyelmét, és egyre több kérdés merül fel benne. Párszor már nyitná a száját, hogy kérdezzen, de inkább még sem teszi, csak hallgat.*
*Hallgatja a Szellemjáró történetét, hogyan szálltak partra a hatalmas Thargodrymek, és hogyan szorították őket a hegyekbe a régi idők mágusai. A nő közben ismét Argusra emeli a tekintetét. A borostyán szempár megvetésről mesél a férfinak, de nem érti, hogy mivel vívta ki ezt a nőből. Kagant megérti, hiszen csak egy harcos, de a nővel ugyan azon az úton haladnak.*
~Az Öt Elem Rendje. Az ő tudásuk elegendő lenne, de sajnos mára elveszett, s csak a kontárok könyveiben maradtak fent.~
*Végül a nagy vezér nyitja szólásra ajkait, s bele kezd Thargarodok történetébe. Már számtalanszor hallotta ezt a történetet, de még soha nem hallotta ebből a szemszögből. Az orkok túl egyszerűen mesélik el, az emberek pedig, akik ott sem voltak, azok túl színesen. Végre olyan forrásból ismeri ezt a hatalmas legendát, amely felbecsülhetetlenen értékű számára. Eddig úgy ült, mint aki kíváncsi az eddig elhangzott történetekre, de úgy is tudja a végüket, de most egy pillanat alatt lelkes kisfiúként kezd el viselkedni.*
-Igen. *lelkesedik, amikor a vezér megkérdezi, hogy folytassa -e.*
*Hallgatja az elf lány mentegetőzését, s kissé elmosolyodik tőle. Számára kicsit mulatságos, ahogy a lány olyan miatt mentegetőzi, ami nem is szükséges.
A lány vállrántása elszomorítja a mágust, mert valahol mélyen belül, abban reménykedett, hogy az elf leány türelmesebben próbálja megérteni, azt, amiről kérdezi. De hát ismét bebizonyosodott, hogy a mágia megértése nem a fajoktól függ, hanem a jellemtől.
Hallja, ahogy a Szellemjáró egy megjegyzést tesz rá, de inkább nem válaszol neki. Már megszokta, hogy provokálják, kigúnyolják csak azért, hogy olyat tegyen, ami nem helyes. Végül csak biccent a nőnek, hogy jelezze, megértette az üzenetet. Majd visszafordul Freyai-hoz.*
-Nem sértettél meg, csak már kezd elegem lenni, hogy mutatványosnak gondolnak az emberek. *megérti a lány csalódását, egy pillanatra az Ifjú Farkasra emeli a tekintetét, hogy választ kapjon a fel nem tett kérdésre, majd vissza néz a lányra.* Holnap mutatok egy trükköt. *mosolyog a lányra.*
*Amikor elkezdődnek a mesélések, akkor Argus gyorsan kényelembe helyezi magát, hogy tudjon figyelni a kibontakozó történetekre, és a bennük megbújó igazságokra.*
*Nabi története elsőre egyszerűnek tűnik a számára, majd ahogy bontakozik ki a kegyetlenség, úgy egyre jobban kelti fel a férfi figyelmét, és egyre több kérdés merül fel benne. Párszor már nyitná a száját, hogy kérdezzen, de inkább még sem teszi, csak hallgat.*
*Hallgatja a Szellemjáró történetét, hogyan szálltak partra a hatalmas Thargodrymek, és hogyan szorították őket a hegyekbe a régi idők mágusai. A nő közben ismét Argusra emeli a tekintetét. A borostyán szempár megvetésről mesél a férfinak, de nem érti, hogy mivel vívta ki ezt a nőből. Kagant megérti, hiszen csak egy harcos, de a nővel ugyan azon az úton haladnak.*
~Az Öt Elem Rendje. Az ő tudásuk elegendő lenne, de sajnos mára elveszett, s csak a kontárok könyveiben maradtak fent.~
*Végül a nagy vezér nyitja szólásra ajkait, s bele kezd Thargarodok történetébe. Már számtalanszor hallotta ezt a történetet, de még soha nem hallotta ebből a szemszögből. Az orkok túl egyszerűen mesélik el, az emberek pedig, akik ott sem voltak, azok túl színesen. Végre olyan forrásból ismeri ezt a hatalmas legendát, amely felbecsülhetetlenen értékű számára. Eddig úgy ült, mint aki kíváncsi az eddig elhangzott történetekre, de úgy is tudja a végüket, de most egy pillanat alatt lelkes kisfiúként kezd el viselkedni.*
-Igen. *lelkesedik, amikor a vezér megkérdezi, hogy folytassa -e.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 19:18:52
Üzenet elküldve: 2014-06-07 19:18:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Trodd, Niana - karámnál//
* Niana lelkes, ha munkáról van szó. Ahogy szokták a szép szavúak mondani, lételeme a munka. Főleg a fizikai, szellemihez ugye nem ért igazán, mert nem sok sütnivalója van. Azok is mind a munkáihoz szükséges ismeretek: a kapa melyik végét kell a földbe vágni, mikor mit kell ültetni és hogyan, időjárástól függően kell e locsolni, hogyan kell kapálni úgy óvatosan, hogy ne nyesse le egyetlen suhintással a termést, hogyan kell gondozni egynémely jószágot, karámépítés és a többi és a többi.*
- Én pihenni miután bőrig áztunk Chiari kedvessel és Cys-el. Ássak kicsit én is?
* Ajánlja fel a csere lehetőségét és át is veszi az ásót, hogy jobban be tudjon segíteni. Mostan már úgy sincs meleg, nagyon megizzadni nem fog és a kemény föld a mai sétálgatás, kosár és Chiari kedves cipelés után nem nagyon lesz neki megerőltető. Közben jön az a törpe, akit ő cipelt a tűzhöz Chiari kedves elé, hogy a sebét ellássák. A kötés ott is van, de azt már nem tudja, hogy azt nem Chiari kedves tette fel rá, mert a törpe "elkószált". *
- Sok van még. Hozhatnál néhány fáklyát, hogy lássunk is majd később, mert este lészen, mire készen lesz.
* Na igen, Niana megmondja a frankót. Látni is kéne valamit, ha úgy végeznek, abban besegíthet a törpe férfiú. *
A hozzászólás írója (Niana Tamita Gornov) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.07 19:19:06
* Niana lelkes, ha munkáról van szó. Ahogy szokták a szép szavúak mondani, lételeme a munka. Főleg a fizikai, szellemihez ugye nem ért igazán, mert nem sok sütnivalója van. Azok is mind a munkáihoz szükséges ismeretek: a kapa melyik végét kell a földbe vágni, mikor mit kell ültetni és hogyan, időjárástól függően kell e locsolni, hogyan kell kapálni úgy óvatosan, hogy ne nyesse le egyetlen suhintással a termést, hogyan kell gondozni egynémely jószágot, karámépítés és a többi és a többi.*
- Én pihenni miután bőrig áztunk Chiari kedvessel és Cys-el. Ássak kicsit én is?
* Ajánlja fel a csere lehetőségét és át is veszi az ásót, hogy jobban be tudjon segíteni. Mostan már úgy sincs meleg, nagyon megizzadni nem fog és a kemény föld a mai sétálgatás, kosár és Chiari kedves cipelés után nem nagyon lesz neki megerőltető. Közben jön az a törpe, akit ő cipelt a tűzhöz Chiari kedves elé, hogy a sebét ellássák. A kötés ott is van, de azt már nem tudja, hogy azt nem Chiari kedves tette fel rá, mert a törpe "elkószált". *
- Sok van még. Hozhatnál néhány fáklyát, hogy lássunk is majd később, mert este lészen, mire készen lesz.
* Na igen, Niana megmondja a frankót. Látni is kéne valamit, ha úgy végeznek, abban besegíthet a törpe férfiú. *
A hozzászólás írója (Niana Tamita Gornov) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.07 19:19:06
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 18:58:12
Üzenet elküldve: 2014-06-07 18:58:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Tűznél //
* Némán hallgatja a mesét, csak úgy, mint a többi ki a tűz köré gyűlt. Figyelnek a történetre, van ki elsőnek hallja, van ki már ismerte, s van ki át is élte…
Némi mozgás kelti csak fel a fiú figyelmét, ahogy a tűz mögül a sötétségből a vörös hajú , túlontúl kíváncsi lány kit Akheel ként mutattak be miután a haját babrálta… ő lép Leandana mellé s valamit átnyújt számára, néhány szó kíséretében mit úgysem hall a fiú, de nem is időzik ott tovább a jeges tekintet visszavonul Kagan ra hiszen ekkor ejt szót őseiről a Worfok ról melyet egy biccentéssel is megtold.
A történet pedig szövődik tovább… A múlt meséje. Büszke rá a fiú, hogy ősei mit meg tettek e vidékért s azok kik most itt ülnek, valószínűleg nem is tudnak róla. Tekintete lassan körbe jár nézi az embereket, idegenek , más vidék szülöttei. Néhány valószínűleg tényleg nem tudják mit tettek a Harcosok északon. Mi mindentől óvták a vidéket északon, vérüket nem sajnálva, fiaikat nem kímélve. Sosem kértek dicsőítést és eztán sem fognak.
„Talpig feketében vonultak, a semmiből jöttek, és oda is távoztak. Mögöttük nem maradt más csak a pusztulat. A Magas hegyek árnyai voltak, őrjöngőn pusztítva az ellenséges hadat. Legyen az ork, ember vagy más idegen fajzat. Nincs irgalom, sem kegyelem! Az ellenséged sem kegyelmez neked! Ezt ne feledd! Mi ölünk, odafenn majd válogatnak. ”
Csupán egy kóbor gondolat a régi mesék egyikéből… Tanítás mi megragadt.
A jeges szempár lassan ismét visszakúszik Kaganra ahogy a mese a támadás éjszakájához ér. Egy leány ki okként szolgált. Szemei átvonulnak a Hófehér hajú lányra, ő volna az? Majd vissza Kaganra. Feje enyhét bólint egyetértőn, szinte ő maga sem veszi észre a mozdulatot, önkéntelen reakció, ahogy a tűzbe réved egy pillanatra. Ő sem tenne másként, ha valaki számára fontos kerülne bajba… Eddig ismeretlen volt számára mindez. Rozsdabarna hajzuhatag, ibolya szempár, vajon merre jár?
Hallgatva a mesét egyre erősebb benne az érzés mit akkor este érzett: bármit megtenne a másikért, csak úgy, mint Kagan tette.
Állkapcsa aprót megfeszül az elszántság jeleként, majd a kék szemek ismét Kagant figyelik, immár a mesére fókuszálva a gondolatait. Némán várva a folytatást s közben egy újabb korty az édes vörös nedűből. *
* Némán hallgatja a mesét, csak úgy, mint a többi ki a tűz köré gyűlt. Figyelnek a történetre, van ki elsőnek hallja, van ki már ismerte, s van ki át is élte…
Némi mozgás kelti csak fel a fiú figyelmét, ahogy a tűz mögül a sötétségből a vörös hajú , túlontúl kíváncsi lány kit Akheel ként mutattak be miután a haját babrálta… ő lép Leandana mellé s valamit átnyújt számára, néhány szó kíséretében mit úgysem hall a fiú, de nem is időzik ott tovább a jeges tekintet visszavonul Kagan ra hiszen ekkor ejt szót őseiről a Worfok ról melyet egy biccentéssel is megtold.
A történet pedig szövődik tovább… A múlt meséje. Büszke rá a fiú, hogy ősei mit meg tettek e vidékért s azok kik most itt ülnek, valószínűleg nem is tudnak róla. Tekintete lassan körbe jár nézi az embereket, idegenek , más vidék szülöttei. Néhány valószínűleg tényleg nem tudják mit tettek a Harcosok északon. Mi mindentől óvták a vidéket északon, vérüket nem sajnálva, fiaikat nem kímélve. Sosem kértek dicsőítést és eztán sem fognak.
„Talpig feketében vonultak, a semmiből jöttek, és oda is távoztak. Mögöttük nem maradt más csak a pusztulat. A Magas hegyek árnyai voltak, őrjöngőn pusztítva az ellenséges hadat. Legyen az ork, ember vagy más idegen fajzat. Nincs irgalom, sem kegyelem! Az ellenséged sem kegyelmez neked! Ezt ne feledd! Mi ölünk, odafenn majd válogatnak. ”
Csupán egy kóbor gondolat a régi mesék egyikéből… Tanítás mi megragadt.
A jeges szempár lassan ismét visszakúszik Kaganra ahogy a mese a támadás éjszakájához ér. Egy leány ki okként szolgált. Szemei átvonulnak a Hófehér hajú lányra, ő volna az? Majd vissza Kaganra. Feje enyhét bólint egyetértőn, szinte ő maga sem veszi észre a mozdulatot, önkéntelen reakció, ahogy a tűzbe réved egy pillanatra. Ő sem tenne másként, ha valaki számára fontos kerülne bajba… Eddig ismeretlen volt számára mindez. Rozsdabarna hajzuhatag, ibolya szempár, vajon merre jár?
Hallgatva a mesét egyre erősebb benne az érzés mit akkor este érzett: bármit megtenne a másikért, csak úgy, mint Kagan tette.
Állkapcsa aprót megfeszül az elszántság jeleként, majd a kék szemek ismét Kagant figyelik, immár a mesére fókuszálva a gondolatait. Némán várva a folytatást s közben egy újabb korty az édes vörös nedűből. *
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 18:57:30
Üzenet elküldve: 2014-06-07 18:57:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
//Esti mese//
* A törzsfő belekezd a történetbe. Cysmin csak figyel, hallgatja a szavakat. Ezek után, amit hallott, őszintén tiszteli ezeket az embereket (és nem embereket). A részleteket hallva megborzong.*
~ Ez rémes, nagyon rémes!~
* A szerzeteslánynak sem volt könnyű élete, keveredett már kisebb-nagyobb verekedésekbe, de ilyen komoly és veszélyes küzdelemben még soha nem vett részt. A törzsfő a saját testvérét is megölte!*
~ Bát nem Kagan támadt a bátyjára, hanem fordítva.~
* Cysmin nem tud róla, hogy lenne testvére, bár a családját sem ismerte. De ha lett volna családja, akkor el nem tudta volna képzelni, hogy egymás torkának essenek. A szerzetesek között is csak gyakorlásképp verekdtek, nem volt céljuk halálos sebet ejteni a másikon.
Kagan kérdésére már válaszol is.*
- Igen. Ez a történet igazán izgalmas.
A hozzászólás írója (Cysmin Meccalmon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.07 18:57:53
//Esti mese//
* A törzsfő belekezd a történetbe. Cysmin csak figyel, hallgatja a szavakat. Ezek után, amit hallott, őszintén tiszteli ezeket az embereket (és nem embereket). A részleteket hallva megborzong.*
~ Ez rémes, nagyon rémes!~
* A szerzeteslánynak sem volt könnyű élete, keveredett már kisebb-nagyobb verekedésekbe, de ilyen komoly és veszélyes küzdelemben még soha nem vett részt. A törzsfő a saját testvérét is megölte!*
~ Bát nem Kagan támadt a bátyjára, hanem fordítva.~
* Cysmin nem tud róla, hogy lenne testvére, bár a családját sem ismerte. De ha lett volna családja, akkor el nem tudta volna képzelni, hogy egymás torkának essenek. A szerzetesek között is csak gyakorlásképp verekdtek, nem volt céljuk halálos sebet ejteni a másikon.
Kagan kérdésére már válaszol is.*
- Igen. Ez a történet igazán izgalmas.
A hozzászólás írója (Cysmin Meccalmon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.07 18:57:53
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 16:11:48
Üzenet elküldve: 2014-06-07 16:11:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
//Esti mese//
*Úgy tűnik, a történet még azoknak is érdekes, kik - ha jóval ifjabban is - maguk is jelen voltak; azok pedig, akik először hallják, még nem is tudják, mi fog következni.*
- Olyan, mintha tegnap lett volna... *kezd bele a folytatásba.*
- A Thargodrym-főváros, mert város volt már, tele volt emberekkel, orkokkal, félvérekkel. Legalább kétezer, ha nem több vendég volt hivatalos a lakodalomra! Gondoljátok végig ezt a számot, és adjátok hozzá mindazokat, akik kísérőként szegődtek a meghívottak mellé! Utólag úgy tűnik, megszámlálhatatlan sokaság volt ott... vademberek és vad orkok, mindenhonnan! *ahogy visszagondol, alig tudja felmérni az alkalmi sátorok rengetegét, a sok latrinát, a sziklába vájt odúkat, és a rengeteg lényt.*
- Kétszáz vadász csak azért járta az erdőket Pirtianestől a Nap Karavánpihenőjéig, hogy ellássa e hatalmas tömeget. Százával a bölény, a szarvas, a vadkan ezrével a nyúl, a fajd, a túzok, az őz! Patakokban folyt a bor, a ser és megannyi idegen ital, mit a törzsek zsákmányoltak, vagy kaptak ajándékba. *hagyja, hogy a csapat elképzelje a lakodalom méreteit, és csak ezután folytatja, nagy beleéléssel.*
- A menyasszonypénzből meg lehetett volna venni Artheniort, Tanácsostól-flottástól-őrségestől; nagy árat kértek a tisztavérű Thargodrymért, a Vasbordájú ivadékáért! Mintha az ilyesmit meg lehetne venni ork-kezek mocskolta, lopott aranyon?! *hördül fel méltatlankodva, és a méltatlankodása csak részben megjátszott.*
- Ott voltam én is, a harmadik fiú, két bátyámmal; az egyik nagyon jóindulatú, de végtelenül egyszerű, míg a másik, ki ennél fogva a törzsfő posztjának várományosa volt, nagyon aljas és végtelenül gerinctelen féreg volt. *rövid időre elhallgat, míg legyűri magában a fellángoló dühöt, mely elég erős volt ahhoz, hogy testvérgyilkosságba kergesse.*
- Történetünk kezdetén még éjszaka volt... sötét éjszaka. Nem avathattam be túl sok embert, hiszen elég egyetlen rossz szó, és miszlikbe tépnek minket az orkok. De nem hagyhattam e gyalázatot... és meglepetésemre nem csak bennem buzgott az Ősök Igaz Vére! Rokonaim közül többen is - kik első szóra, kik a helyzet követelte kellő pillanatban - mellém álltak; nélkülük nem lennénk itt...*emlékük előtt tisztelegve némi italt löttyint a tűzbe, áldozva az ősöknek.*
- Végül azok, akik követtek a halálba, alig fél tucatnyian voltak. Waldran és Riordan Thargodrym, Valian de Bravadore, Hrothgaar Skllagrymmson, Harath Hardoghar, a kis Akheel és Xomorr. Mindössze ennyien... *hét harcos; ebből öt még mindig velük van.*
- Tervünk a meglepetésre alapult; arra, hogy villámgyorsan végzünk az ork vezérekkel, és letörve saját véreink ellenállását, a Thargodrymeket ellenük vezetve diadalt aratunk. Ó, botor ifjúság, mit is reméltünk? *megrázza a fejét, néha elfeledi, hogy fiatalon mennyire naiv is tud lenni az ember.*
- A törpének kellett kezdenie a harcot: rég unt és utált mesterét acéllal koronázva felgyújtania a műhelyeket és sátrakat, riadalmat keltve külső és belső őrségben egyaránt. És ebben nem is csalatkoztunk... de az ork fattyú Grobak ravaszabb volt, mint amilyennek kinézett. Talán tekintetem árult el, vagy ő maga is fondorlattal élt volna, de saját testőrségét maga mellett tartotta. *összeszorított száj jelzi, csúnya részek közelednek.*
- Fertályóráig vártam, és néztem, ahogy a zöld féreg a húgomat bámulva csorgatja a nyálát... menyasszonya akkor még gyermek volt, asszonyiságának vörös holdja csak évekkel később nyílt ki, de az ork fattyúnak ez nem számított. Ott vártunk hát, együtt ittunk a kutyákkal, vedeltünk, hogy féken tartsuk magunkat, végül aztán nem lehetett tovább várni: 5-en vetettük rá magunkat másfél-tucatra. Pengék villantak az éjben, halálhörgés, a vér szaga terítette be a nászasztalt és környékét: a sziklákon patakokban folyt a dögök vére! Hirtelen saját bátyám perdült elém, karddal kezében: "Áruló kutya, megdöglesz!", s már össze is csaptunk. Percek múlva kiontott beleibe fulladt bele, nem messze tőle a vén ork féreg kivérzett teteme, míg én rohantam, hogy megelőzzem a hírt, megelőzzem a bukást... *megrázza a fejét.*
- De elkéstem. A hír, a testvérgyilkosság híre előbb ért a harcosok közé, mint én... szóljatok hát: folytassam szavam?
//Esti mese//
*Úgy tűnik, a történet még azoknak is érdekes, kik - ha jóval ifjabban is - maguk is jelen voltak; azok pedig, akik először hallják, még nem is tudják, mi fog következni.*
- Olyan, mintha tegnap lett volna... *kezd bele a folytatásba.*
- A Thargodrym-főváros, mert város volt már, tele volt emberekkel, orkokkal, félvérekkel. Legalább kétezer, ha nem több vendég volt hivatalos a lakodalomra! Gondoljátok végig ezt a számot, és adjátok hozzá mindazokat, akik kísérőként szegődtek a meghívottak mellé! Utólag úgy tűnik, megszámlálhatatlan sokaság volt ott... vademberek és vad orkok, mindenhonnan! *ahogy visszagondol, alig tudja felmérni az alkalmi sátorok rengetegét, a sok latrinát, a sziklába vájt odúkat, és a rengeteg lényt.*
- Kétszáz vadász csak azért járta az erdőket Pirtianestől a Nap Karavánpihenőjéig, hogy ellássa e hatalmas tömeget. Százával a bölény, a szarvas, a vadkan ezrével a nyúl, a fajd, a túzok, az őz! Patakokban folyt a bor, a ser és megannyi idegen ital, mit a törzsek zsákmányoltak, vagy kaptak ajándékba. *hagyja, hogy a csapat elképzelje a lakodalom méreteit, és csak ezután folytatja, nagy beleéléssel.*
- A menyasszonypénzből meg lehetett volna venni Artheniort, Tanácsostól-flottástól-őrségestől; nagy árat kértek a tisztavérű Thargodrymért, a Vasbordájú ivadékáért! Mintha az ilyesmit meg lehetne venni ork-kezek mocskolta, lopott aranyon?! *hördül fel méltatlankodva, és a méltatlankodása csak részben megjátszott.*
- Ott voltam én is, a harmadik fiú, két bátyámmal; az egyik nagyon jóindulatú, de végtelenül egyszerű, míg a másik, ki ennél fogva a törzsfő posztjának várományosa volt, nagyon aljas és végtelenül gerinctelen féreg volt. *rövid időre elhallgat, míg legyűri magában a fellángoló dühöt, mely elég erős volt ahhoz, hogy testvérgyilkosságba kergesse.*
- Történetünk kezdetén még éjszaka volt... sötét éjszaka. Nem avathattam be túl sok embert, hiszen elég egyetlen rossz szó, és miszlikbe tépnek minket az orkok. De nem hagyhattam e gyalázatot... és meglepetésemre nem csak bennem buzgott az Ősök Igaz Vére! Rokonaim közül többen is - kik első szóra, kik a helyzet követelte kellő pillanatban - mellém álltak; nélkülük nem lennénk itt...*emlékük előtt tisztelegve némi italt löttyint a tűzbe, áldozva az ősöknek.*
- Végül azok, akik követtek a halálba, alig fél tucatnyian voltak. Waldran és Riordan Thargodrym, Valian de Bravadore, Hrothgaar Skllagrymmson, Harath Hardoghar, a kis Akheel és Xomorr. Mindössze ennyien... *hét harcos; ebből öt még mindig velük van.*
- Tervünk a meglepetésre alapult; arra, hogy villámgyorsan végzünk az ork vezérekkel, és letörve saját véreink ellenállását, a Thargodrymeket ellenük vezetve diadalt aratunk. Ó, botor ifjúság, mit is reméltünk? *megrázza a fejét, néha elfeledi, hogy fiatalon mennyire naiv is tud lenni az ember.*
- A törpének kellett kezdenie a harcot: rég unt és utált mesterét acéllal koronázva felgyújtania a műhelyeket és sátrakat, riadalmat keltve külső és belső őrségben egyaránt. És ebben nem is csalatkoztunk... de az ork fattyú Grobak ravaszabb volt, mint amilyennek kinézett. Talán tekintetem árult el, vagy ő maga is fondorlattal élt volna, de saját testőrségét maga mellett tartotta. *összeszorított száj jelzi, csúnya részek közelednek.*
- Fertályóráig vártam, és néztem, ahogy a zöld féreg a húgomat bámulva csorgatja a nyálát... menyasszonya akkor még gyermek volt, asszonyiságának vörös holdja csak évekkel később nyílt ki, de az ork fattyúnak ez nem számított. Ott vártunk hát, együtt ittunk a kutyákkal, vedeltünk, hogy féken tartsuk magunkat, végül aztán nem lehetett tovább várni: 5-en vetettük rá magunkat másfél-tucatra. Pengék villantak az éjben, halálhörgés, a vér szaga terítette be a nászasztalt és környékét: a sziklákon patakokban folyt a dögök vére! Hirtelen saját bátyám perdült elém, karddal kezében: "Áruló kutya, megdöglesz!", s már össze is csaptunk. Percek múlva kiontott beleibe fulladt bele, nem messze tőle a vén ork féreg kivérzett teteme, míg én rohantam, hogy megelőzzem a hírt, megelőzzem a bukást... *megrázza a fejét.*
- De elkéstem. A hír, a testvérgyilkosság híre előbb ért a harcosok közé, mint én... szóljatok hát: folytassam szavam?
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 15:47:43
Üzenet elküldve: 2014-06-07 15:47:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mirakh, Learon és Akheel - Learon sátránál//
*Learon nem szól semmit kutyája méltatására, hiszen őt nem kedveli úgy, mint a kecskéket, hanem egyenlő társként kezeli. Valahogy már a viszonya, mint a többi állatával. A kutya engedi a simogatást, sőt, bújik is a férfi tenyerébe, hogy még többet kapjon, de Learon csak pisszeg neki, ebből ért a jószág, és tovább áll, a saját dolgára, összeterelgetni a csirkéket és a kakast. Mikor végeznek, a törpe vissza szándékozik menni a karámépítőkhöz. Ez Learonnak nincs ellenére, mert ami igaz, az igaz, ő is elfáradt és inkább kellemesen töltené az idejét. Jelenleg két lehetősége áll fenn. Vagy alszik, vagy beszélget Akheelal. A második sokkal barátságosabbnak tűnik. Úgyis el akarta magyarázni a lánynak, hogy ne nézze a karját... Ezért el is köszön a törpétől.*
-Én köszönöm Uramnak, hogy segíthettem! A mielőbbi viszont látásra!
*Hajol meg a másik felé, ezután hívja Akheelt, amire a lány gyorsan elő is kerül. Learon, miközben beszél a lányhoz, gyorsan el is készít egy apró tüzet a napközben összetákolt tűzrakóhelyére. Első mondata végén, már lobog is a kicsiny láng, mely csak arra hivatott, hogy meleg fénnyel világítsa meg őket. Barátságos hanggal kezd beszélgetést a Vadász irányába, miközben ledobja magáról a köpenyét is, és ládájába teszi, így már látszik a vállán éktelenkedő rózsaszín heg.*
-Láttam, hogy nézted a karom.
*Ezzel leül egy sámlira, és kezével hívogatja Akheelt.*
-Harci sérülés.
*Magyarázza a dolgot.*
-Tudtommal, ez nálatok büszkeség.
*Ha a lány odamegy mellé, Learon elkezdi simogatni a lány fejét, hasát, akármit, amit elér, és a másik enged. Mutat egy kis láda irányába.*
-Abban találsz pogácsát!
*Ezután a lefedett sajtok irányába. Rengeteg félét találhat a lány. Fűszereset, olyat, amiben hagyma van, másikban paprika és még sok egyéb másik finomság. Ő maga szomját csillapítandó, egy kis tejet melegít a tűzön, miközben -Ha a Vadász engedi- simogatja Akheelt.*
*Learon nem szól semmit kutyája méltatására, hiszen őt nem kedveli úgy, mint a kecskéket, hanem egyenlő társként kezeli. Valahogy már a viszonya, mint a többi állatával. A kutya engedi a simogatást, sőt, bújik is a férfi tenyerébe, hogy még többet kapjon, de Learon csak pisszeg neki, ebből ért a jószág, és tovább áll, a saját dolgára, összeterelgetni a csirkéket és a kakast. Mikor végeznek, a törpe vissza szándékozik menni a karámépítőkhöz. Ez Learonnak nincs ellenére, mert ami igaz, az igaz, ő is elfáradt és inkább kellemesen töltené az idejét. Jelenleg két lehetősége áll fenn. Vagy alszik, vagy beszélget Akheelal. A második sokkal barátságosabbnak tűnik. Úgyis el akarta magyarázni a lánynak, hogy ne nézze a karját... Ezért el is köszön a törpétől.*
-Én köszönöm Uramnak, hogy segíthettem! A mielőbbi viszont látásra!
*Hajol meg a másik felé, ezután hívja Akheelt, amire a lány gyorsan elő is kerül. Learon, miközben beszél a lányhoz, gyorsan el is készít egy apró tüzet a napközben összetákolt tűzrakóhelyére. Első mondata végén, már lobog is a kicsiny láng, mely csak arra hivatott, hogy meleg fénnyel világítsa meg őket. Barátságos hanggal kezd beszélgetést a Vadász irányába, miközben ledobja magáról a köpenyét is, és ládájába teszi, így már látszik a vállán éktelenkedő rózsaszín heg.*
-Láttam, hogy nézted a karom.
*Ezzel leül egy sámlira, és kezével hívogatja Akheelt.*
-Harci sérülés.
*Magyarázza a dolgot.*
-Tudtommal, ez nálatok büszkeség.
*Ha a lány odamegy mellé, Learon elkezdi simogatni a lány fejét, hasát, akármit, amit elér, és a másik enged. Mutat egy kis láda irányába.*
-Abban találsz pogácsát!
*Ezután a lefedett sajtok irányába. Rengeteg félét találhat a lány. Fűszereset, olyat, amiben hagyma van, másikban paprika és még sok egyéb másik finomság. Ő maga szomját csillapítandó, egy kis tejet melegít a tűzön, miközben -Ha a Vadász engedi- simogatja Akheelt.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 15:23:56
Üzenet elküldve: 2014-06-07 15:23:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
//Esti mese//
*Hiába érezni egyre erősebben az este érkezésének illatát, még mindig akad olyan, aki nem lel nyugtot. Például egy újabb érkező, a vöröses hajú, aki a Szellemjárónak ad valamit, majd tovább is áll.
Nem nagyon gyötri a kíváncsiság, mi lehet az ajándékozás tárgya, hiszen ez legkevésbé sem tartozik rá. Csupán a távolodó alakot figyeli meg kicsit, ahogy előzőleg a zöld ruhást is. Bár nevet igen keveset tud még párosítani az arcok mellé -szám szerint talán hat-hetet-, de ez nem sokat jelent. A külsejüket megjegyezve is fel fogja ismerni őket később, s talán úgy majd könnyebben jegyzi meg a temérdek nevet is.
Kagan történetének folytatása még jobban leköti, mint azt képzelte. Bár életéből jópár évet nem is igazán Isshriában, hanem az azt övező erdő szélén tudta le, távol a várostól, az ottani népektől és így pletykálkodásaiktól is, azért hallotta már a Thargodrymok nevét. Nem túl sokszor és mindössze pár összefüggésben, mint például "Nem szerencsés velük ujjat húzni" és a "Az ő területeikre még a lábad se tedd!"... De ezt a két szabályt viszont alaposan belé nevelték, s össznépileg be is tartották az Őrségben. Így nem is akadhatott gondjuk velük, azok jóformán rájuk sem hederítettek így - mintha csak egy marok légy lennének a vacsora körül.
Tartották szépen a távolságot, ezzel is mintegy főt hajtva előttük, megelégedve azzal, ami nekik így jutott. De szó mi szó, elég is volt mindaz a terület, zsákmány és jószág a jóval kevésbé népes és valamivel békésebb kis csapatuknak, amire így szert tehettek. Értelme sem lett volna lázadniuk az öregek által hozott szabály ellen, s többet követelni bármiből is.
Mindezek ellenére szeretett volna többet tudni róluk mindig - hogy miért kell tőlük tartani, milyenek is ők; de hiába nyüstölte feljebbvalóit, csak szinte semmitmondó válaszokat kapott. Hogy amazok sokan vannak, s a kegyelmet nem nagyon ismerik... És hogy tapasztalat szüli a "törvényt". Így hát kénytelen volt akkor beletörődni, hogy csomóra van kötve azok nyelve, akik beszélhetnének - és most midennél mélyebb érdeklődéssel figyeli a mesélő vezért, aki a Szellemjáróhoz hasonlóan megoszt vele rengeteg olyasmit, amiket évekig hiába hallgatott volna meg, szóra éhes fülekkel.
Az imént még olyan gondolatok jártak fejében, amikbe egy jólnevelt, gátlásos hölgyecske menten belepirulna, ám most kíváncsisága és tudásszomja felülkerekedik ezen. Hiszen megtudhatja végre -ráadásul ezúttal bárki nyüstölése nélkül-, kiket félhetett, s kitket tisztelhetett régi családja úgy; s egyben azt is, mi minden történt ott Északon az után, hogy elhagyta a vidéket.
Kagan történetének kezdete előtt nagyjából két esztendővel érezte úgy, hogy nincs maradása tovább a városnak még csak a környékén sem. Akkor vágott bele a kószálásba, s olyan messze igyekezett, amennyire csak tudott. Még az onnét érkező hírek is elkerülték füleit, s nagyjából hat évvel ezelőttig -mikor visszatért oda-, azt sem tudta, hogy a városnak vége. Nem látott mást, csak a romokat, miknek helyén új élet csak a burjánzó erdő képében támadt. Gazzal benőtt kőtömb halmokat, porladó fagerendákat, s egy kisebb, lassan cseperedő fenyvest még a csillagtorony helyén is.
Máig sem tudja pontosan, mi vezetett pusztulásra, de nem érez fájdalmat ezzel kapcsolatban. Számára a város akkor megszűnt létezni, mikor családját felszámolták ott, az erdő szélén.
Bőven akad Kagan történetében meglepetés, beleértve az orkokkal közösködést, s az említett tervezett nászt is. Ők maguk sem kedvelték a környék zöldbőrűit, velük volt mindig a legtöbb gond. Annyira, hogy ő maga talán a saját nyakát szegte volna, ha hozzá akarják adni egyhez.
A történetszál aztán megszakad, pedig szinte inná a szavakat. Fakó tekintete folyamatosan Kaganon függ, hogy ha annak pillantása rá tévedne, bólinthasson, hogy igenis, kéri a folytatást, még ha tudja is, hogy most olyasmiről esik szó épp, amit biztosan saját bőrén is megérzett jópár a hallgatóságból. Közbeszólni viszont nem kíván, még akkor sem, ha a kisebb tömeg zúgva igenelne. Úgy érzi, a helyeslő gesztus, s az arcán ülő izgatott érdeklődés egyértelmű jelzése, hogy meg akarja ismerni az itteniek múltját...*
//Esti mese//
*Hiába érezni egyre erősebben az este érkezésének illatát, még mindig akad olyan, aki nem lel nyugtot. Például egy újabb érkező, a vöröses hajú, aki a Szellemjárónak ad valamit, majd tovább is áll.
Nem nagyon gyötri a kíváncsiság, mi lehet az ajándékozás tárgya, hiszen ez legkevésbé sem tartozik rá. Csupán a távolodó alakot figyeli meg kicsit, ahogy előzőleg a zöld ruhást is. Bár nevet igen keveset tud még párosítani az arcok mellé -szám szerint talán hat-hetet-, de ez nem sokat jelent. A külsejüket megjegyezve is fel fogja ismerni őket később, s talán úgy majd könnyebben jegyzi meg a temérdek nevet is.
Kagan történetének folytatása még jobban leköti, mint azt képzelte. Bár életéből jópár évet nem is igazán Isshriában, hanem az azt övező erdő szélén tudta le, távol a várostól, az ottani népektől és így pletykálkodásaiktól is, azért hallotta már a Thargodrymok nevét. Nem túl sokszor és mindössze pár összefüggésben, mint például "Nem szerencsés velük ujjat húzni" és a "Az ő területeikre még a lábad se tedd!"... De ezt a két szabályt viszont alaposan belé nevelték, s össznépileg be is tartották az Őrségben. Így nem is akadhatott gondjuk velük, azok jóformán rájuk sem hederítettek így - mintha csak egy marok légy lennének a vacsora körül.
Tartották szépen a távolságot, ezzel is mintegy főt hajtva előttük, megelégedve azzal, ami nekik így jutott. De szó mi szó, elég is volt mindaz a terület, zsákmány és jószág a jóval kevésbé népes és valamivel békésebb kis csapatuknak, amire így szert tehettek. Értelme sem lett volna lázadniuk az öregek által hozott szabály ellen, s többet követelni bármiből is.
Mindezek ellenére szeretett volna többet tudni róluk mindig - hogy miért kell tőlük tartani, milyenek is ők; de hiába nyüstölte feljebbvalóit, csak szinte semmitmondó válaszokat kapott. Hogy amazok sokan vannak, s a kegyelmet nem nagyon ismerik... És hogy tapasztalat szüli a "törvényt". Így hát kénytelen volt akkor beletörődni, hogy csomóra van kötve azok nyelve, akik beszélhetnének - és most midennél mélyebb érdeklődéssel figyeli a mesélő vezért, aki a Szellemjáróhoz hasonlóan megoszt vele rengeteg olyasmit, amiket évekig hiába hallgatott volna meg, szóra éhes fülekkel.
Az imént még olyan gondolatok jártak fejében, amikbe egy jólnevelt, gátlásos hölgyecske menten belepirulna, ám most kíváncsisága és tudásszomja felülkerekedik ezen. Hiszen megtudhatja végre -ráadásul ezúttal bárki nyüstölése nélkül-, kiket félhetett, s kitket tisztelhetett régi családja úgy; s egyben azt is, mi minden történt ott Északon az után, hogy elhagyta a vidéket.
Kagan történetének kezdete előtt nagyjából két esztendővel érezte úgy, hogy nincs maradása tovább a városnak még csak a környékén sem. Akkor vágott bele a kószálásba, s olyan messze igyekezett, amennyire csak tudott. Még az onnét érkező hírek is elkerülték füleit, s nagyjából hat évvel ezelőttig -mikor visszatért oda-, azt sem tudta, hogy a városnak vége. Nem látott mást, csak a romokat, miknek helyén új élet csak a burjánzó erdő képében támadt. Gazzal benőtt kőtömb halmokat, porladó fagerendákat, s egy kisebb, lassan cseperedő fenyvest még a csillagtorony helyén is.
Máig sem tudja pontosan, mi vezetett pusztulásra, de nem érez fájdalmat ezzel kapcsolatban. Számára a város akkor megszűnt létezni, mikor családját felszámolták ott, az erdő szélén.
Bőven akad Kagan történetében meglepetés, beleértve az orkokkal közösködést, s az említett tervezett nászt is. Ők maguk sem kedvelték a környék zöldbőrűit, velük volt mindig a legtöbb gond. Annyira, hogy ő maga talán a saját nyakát szegte volna, ha hozzá akarják adni egyhez.
A történetszál aztán megszakad, pedig szinte inná a szavakat. Fakó tekintete folyamatosan Kaganon függ, hogy ha annak pillantása rá tévedne, bólinthasson, hogy igenis, kéri a folytatást, még ha tudja is, hogy most olyasmiről esik szó épp, amit biztosan saját bőrén is megérzett jópár a hallgatóságból. Közbeszólni viszont nem kíván, még akkor sem, ha a kisebb tömeg zúgva igenelne. Úgy érzi, a helyeslő gesztus, s az arcán ülő izgatott érdeklődés egyértelmű jelzése, hogy meg akarja ismerni az itteniek múltját...*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 15:18:04
Üzenet elküldve: 2014-06-07 15:18:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Learon, Akheel, Mirakh-Learon sátránál//
*Miközben Learon sátrához sétálnak, a férfi elmondja, hogy leginkább tejjel, sajttal, meg persze tejet adó állatokkal foglalkozik. Mirakh összevont szemöldökkel mered a tejmester béna kezére.*
~Derekasan dolgozhat, ha fél kézzel elbìr egy tehénnel.~
*Gondolja magában, ám inkább nem szól semmit. Majd az idő eldönti, mi legyen a sorsa. Eközben meg is érkeznek a sátorhoz, ahol egy nagyra nőtt kutya fogadja őket. Mirakh először óvatossá válik, ám nem érez agresszivitást a kutya részéről, így csupasz kezét nyújtja felé, hogy az megszaglássza. Ha engedi ezután meg is vakargatja az állat füle tövét.*
-Szép jószág, bár egy kicsit közvetlen. No de lássuk a medvét.-
*Ezzel leül az alá rakott sámlira, és hagyja, hogy Learon dolgozzon.Még fél kézzel is könnyen és gyorsan boldogul a sebtisztitással, újrakötözéssel, így mire az alkohol okozta fájdalom elmúlik, már tiszta kötés feszül a törpe lábán.*
-Köszönöm a gyors segítséget. Most már mennem kell, hogy lássam, hogy haladnak a karámmal.-
*Ezzel biccent egyet, majd lassan elsétál, vissza a karámhoz. Akheelt megpillantva csak vigyorog egyet, és kezével a karám felé mutat.*
//Trodd, Niana-karámnál//
*Sok minden nem változott, mióta itt hagyták a dolgozókat. Mirakh egy darabig figyeli az erőfeszítéseiket, majd kardövét is a pajzsa mellé rakva a nöstény mellé áll.*
-Kagan szólt, hogy minél előbb legyen kész a karám, úgyhogy jöttem, hogy ha kell, segítek.-
*Mondja a törpe, és igyekszik felmérni a helyzetet.*
*Miközben Learon sátrához sétálnak, a férfi elmondja, hogy leginkább tejjel, sajttal, meg persze tejet adó állatokkal foglalkozik. Mirakh összevont szemöldökkel mered a tejmester béna kezére.*
~Derekasan dolgozhat, ha fél kézzel elbìr egy tehénnel.~
*Gondolja magában, ám inkább nem szól semmit. Majd az idő eldönti, mi legyen a sorsa. Eközben meg is érkeznek a sátorhoz, ahol egy nagyra nőtt kutya fogadja őket. Mirakh először óvatossá válik, ám nem érez agresszivitást a kutya részéről, így csupasz kezét nyújtja felé, hogy az megszaglássza. Ha engedi ezután meg is vakargatja az állat füle tövét.*
-Szép jószág, bár egy kicsit közvetlen. No de lássuk a medvét.-
*Ezzel leül az alá rakott sámlira, és hagyja, hogy Learon dolgozzon.Még fél kézzel is könnyen és gyorsan boldogul a sebtisztitással, újrakötözéssel, így mire az alkohol okozta fájdalom elmúlik, már tiszta kötés feszül a törpe lábán.*
-Köszönöm a gyors segítséget. Most már mennem kell, hogy lássam, hogy haladnak a karámmal.-
*Ezzel biccent egyet, majd lassan elsétál, vissza a karámhoz. Akheelt megpillantva csak vigyorog egyet, és kezével a karám felé mutat.*
//Trodd, Niana-karámnál//
*Sok minden nem változott, mióta itt hagyták a dolgozókat. Mirakh egy darabig figyeli az erőfeszítéseiket, majd kardövét is a pajzsa mellé rakva a nöstény mellé áll.*
-Kagan szólt, hogy minél előbb legyen kész a karám, úgyhogy jöttem, hogy ha kell, segítek.-
*Mondja a törpe, és igyekszik felmérni a helyzetet.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 12:18:46
Üzenet elküldve: 2014-06-07 12:18:46
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
// tűznél//
*Kettejük közül Kagan a nagy mesemondó, persze Lea is tud, ha akar, sőt van egy csomó rajta lefűzve, régebben ezeket mutogatta a törzs gyerekeinek, úgy mondta a mesét. Azonban momentán nincs a törzsnek egy, azaz egy darab gyereke sem. A felnőttek pedig nem élvezik annyira a mesekönyveket. Meg aztán Kagan az, akinek a tulajdonképpeni őseiről van szó. Bár a Thargodrymek voltak olyan nagyképűek, hogy minden északi törzset - kiváltképpen törzsfőt - maguktól eredeztessenek, így pedig Lea is egy nagyon távoli rokon.
Elmerengve bámul a tűzbe, amíg Kagan tüzeli a népet. Ritkán jut eszébe az apja, de most valahogy felúszik lelki szemei előtt a férfi arca. Természetesen ismeri a születésének a történetét, így aztán számára nem volt meglepetés, amikor egy pár éve, egy határvita után a foglyok között ott volt az apja. Apa és lánya persze rögtön felismerték egymást, és valaki meg is jegyezte Leának, hogy mennyire hasonlít a rabszíjra fűzött törzsfőre. Aki először fenyegetőzött, aztán már könyörgött. Lea akkor sem hatódott meg tőle, és most sem érzékenyül el az emlék felidézése miatt. A Szellemek pedig szívesen fogadták az áldozatot...
A merengésből Akheel riasztja fel, alig észrevehetően összerezzen csak, mikor a lány hozzáér. Érzi persze a matatást, úgyhogy lenéz. Ezúttal felszalad a fél szemöldöke, tekintetében ott a kérdés, mikor hátrafordul a Vöröshöz: honnan a fenéből szerezted? Nem vár igazán választ, úgyhogy bólint a lánynak, aki ezek után távozik is. Remélhetőleg nem újabb fülekért. Felemeli Akheel "zsákmányát", két ujjal a tűz felé fordítva. Kétségtelenül emberi fül, Lea pedig mosolyogva, fejrázva teszi le maga mellé. Majd csinál belőle Akheelnek lógós fülbevalót. Aztán pár év múlva Akheel fül-fülbevalója is olyan legendává válhat, mint Lea állítólagos nyelv-nyaklánca.
Mikor Kagan már belekezd a mesébe akkor akkor Lea minden figyelme a férfira összpontosul. Ismeri persze a történetet és Kagan mesemondó stílusát is, azonban őt is elragadja minden egyes alkalommal a dolog. Pláne, hogy már tudja előre azt, hogy hol is ér véget a mese. Itt, ezen a helyen ahol ülnek. És hol is kezdődött? Azon az éjszakán amiről Kagan most mesélni fog. Lea persze nem tör ki hangos igenelésben, ő csak alig észrevehetően bólint. Felidézik hát újra azt az éjszakát...*
*Kettejük közül Kagan a nagy mesemondó, persze Lea is tud, ha akar, sőt van egy csomó rajta lefűzve, régebben ezeket mutogatta a törzs gyerekeinek, úgy mondta a mesét. Azonban momentán nincs a törzsnek egy, azaz egy darab gyereke sem. A felnőttek pedig nem élvezik annyira a mesekönyveket. Meg aztán Kagan az, akinek a tulajdonképpeni őseiről van szó. Bár a Thargodrymek voltak olyan nagyképűek, hogy minden északi törzset - kiváltképpen törzsfőt - maguktól eredeztessenek, így pedig Lea is egy nagyon távoli rokon.
Elmerengve bámul a tűzbe, amíg Kagan tüzeli a népet. Ritkán jut eszébe az apja, de most valahogy felúszik lelki szemei előtt a férfi arca. Természetesen ismeri a születésének a történetét, így aztán számára nem volt meglepetés, amikor egy pár éve, egy határvita után a foglyok között ott volt az apja. Apa és lánya persze rögtön felismerték egymást, és valaki meg is jegyezte Leának, hogy mennyire hasonlít a rabszíjra fűzött törzsfőre. Aki először fenyegetőzött, aztán már könyörgött. Lea akkor sem hatódott meg tőle, és most sem érzékenyül el az emlék felidézése miatt. A Szellemek pedig szívesen fogadták az áldozatot...
A merengésből Akheel riasztja fel, alig észrevehetően összerezzen csak, mikor a lány hozzáér. Érzi persze a matatást, úgyhogy lenéz. Ezúttal felszalad a fél szemöldöke, tekintetében ott a kérdés, mikor hátrafordul a Vöröshöz: honnan a fenéből szerezted? Nem vár igazán választ, úgyhogy bólint a lánynak, aki ezek után távozik is. Remélhetőleg nem újabb fülekért. Felemeli Akheel "zsákmányát", két ujjal a tűz felé fordítva. Kétségtelenül emberi fül, Lea pedig mosolyogva, fejrázva teszi le maga mellé. Majd csinál belőle Akheelnek lógós fülbevalót. Aztán pár év múlva Akheel fül-fülbevalója is olyan legendává válhat, mint Lea állítólagos nyelv-nyaklánca.
Mikor Kagan már belekezd a mesébe akkor akkor Lea minden figyelme a férfira összpontosul. Ismeri persze a történetet és Kagan mesemondó stílusát is, azonban őt is elragadja minden egyes alkalommal a dolog. Pláne, hogy már tudja előre azt, hogy hol is ér véget a mese. Itt, ezen a helyen ahol ülnek. És hol is kezdődött? Azon az éjszakán amiről Kagan most mesélni fog. Lea persze nem tör ki hangos igenelésben, ő csak alig észrevehetően bólint. Felidézik hát újra azt az éjszakát...*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 09:27:41
Üzenet elküldve: 2014-06-07 09:27:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Bóklászás//
*Zavartan heherészik. Hát igen, van olyan időszak, amivel nem tud egykönnyen elszámolni, még magának sem. Elindul Xomorr mellett a tűzhöz, közben csak fél füllel hallgatja a bárdot. Sok jövevény, sok új név.. Felét sem tudja megjegyezni. Majd idővel úgyis kialakul a dolog, akkor meg minek ismerkedjen oly buzgón? Főleg ha cimborája sem értékeli többségüket - a jelek szerint - túl nagyra.
Egy ideig nem beszél, mert azon gondolkozik, mit és mennyit mondjon el. Az már jó szokásává vált, hogy gyakorta elhallgatja mások elől az olyan információkat, amelyek rá nézve.. hátőő, kínosan érintik valamilyen téren. És efféle szokott akadni bőven egy-egy hasonló kiruccanásán. Vagyis hogy csapdába esik, majd később eszét veszte, hanyatt-homlok menekül egy kukacember elől - na, az nem valami dicső. Idővel úgyis elő fogja adni, alaposan kiszínezve a történetet, de az nem most lesz. Legfontosabb dolga szedni a kondérból, és aztán buzgón lapátolgatni befelé az ételt. Közben tovább hallgatja Xomorr-t, és buzgón bólogat szavaira, mintha figyelne. A tűz körüli nyüzsgés sem igazán tudja megragadni érdeklődését. Nem bánja, hogy a bárd szintén nem húzódik nagyon közel hozzájuk. Több száj, még több kérdés.
Egy idő után aztán kezd tele lenni a has, ekkor már nagyobbakat lélegzik, s jut némi ideje Xomorr-ra is.*
- Hát tudod *mondja két csámcsogás között* - Egyszer régebben voltam ilyen helyzetben. Másnap tértem magamhoz, és nagyon másnap volt, elhiheted.. Szóval arra ébredek, hogy ki vagyok kötözve az ágyhoz. Ott áll fölöttem a meglehetősen öreg, dagadt, kéjsóvár némber. Hogy hogy az istenben tudtam felszedni, az a mai napig rejtély, mert már tipikusan az a kategória, amit az ital sem tud megszépíteni. Hm, gyanítom, valami csere történhetett menet közben.. Mindegy. Tehát ott áll és vigyorogva bámul rám, mint valami idióta hiéna. Mondom neki, meg vagyok kötözve, aszondja rá, igen, és ez így is fog maradni egy darabig. Mondom neki, erős késztetést érzek, hogy kimenjek a latrinára, azt mondja, menj ki nyugodtam, tettem alád rongyokat..
*Bron rámered Xomorr-ra.*
- Hjahh, tudod-e, miket tett velem? Hát ne akard. Most azt kívánom, inkább lettem volna ott megkötözve néhány röpke órácskára, mint a dutyiban, ahová bezártak.
*Néhány másodpercig elképesztően bamba pofát vág, majd végül kitör belőle a röhögés.*
- Haha, ez még zsenge ifjúkoromban történt! De nem számít. Teli a hasam végre, nagyjából kipihentem magam, és biztonságos helyen tobzódom. Nosza nézzünk körül egy kicsit, égek a vágytól, hogy jobban szemügyre vegyem az erődöt!
*Zavartan heherészik. Hát igen, van olyan időszak, amivel nem tud egykönnyen elszámolni, még magának sem. Elindul Xomorr mellett a tűzhöz, közben csak fél füllel hallgatja a bárdot. Sok jövevény, sok új név.. Felét sem tudja megjegyezni. Majd idővel úgyis kialakul a dolog, akkor meg minek ismerkedjen oly buzgón? Főleg ha cimborája sem értékeli többségüket - a jelek szerint - túl nagyra.
Egy ideig nem beszél, mert azon gondolkozik, mit és mennyit mondjon el. Az már jó szokásává vált, hogy gyakorta elhallgatja mások elől az olyan információkat, amelyek rá nézve.. hátőő, kínosan érintik valamilyen téren. És efféle szokott akadni bőven egy-egy hasonló kiruccanásán. Vagyis hogy csapdába esik, majd később eszét veszte, hanyatt-homlok menekül egy kukacember elől - na, az nem valami dicső. Idővel úgyis elő fogja adni, alaposan kiszínezve a történetet, de az nem most lesz. Legfontosabb dolga szedni a kondérból, és aztán buzgón lapátolgatni befelé az ételt. Közben tovább hallgatja Xomorr-t, és buzgón bólogat szavaira, mintha figyelne. A tűz körüli nyüzsgés sem igazán tudja megragadni érdeklődését. Nem bánja, hogy a bárd szintén nem húzódik nagyon közel hozzájuk. Több száj, még több kérdés.
Egy idő után aztán kezd tele lenni a has, ekkor már nagyobbakat lélegzik, s jut némi ideje Xomorr-ra is.*
- Hát tudod *mondja két csámcsogás között* - Egyszer régebben voltam ilyen helyzetben. Másnap tértem magamhoz, és nagyon másnap volt, elhiheted.. Szóval arra ébredek, hogy ki vagyok kötözve az ágyhoz. Ott áll fölöttem a meglehetősen öreg, dagadt, kéjsóvár némber. Hogy hogy az istenben tudtam felszedni, az a mai napig rejtély, mert már tipikusan az a kategória, amit az ital sem tud megszépíteni. Hm, gyanítom, valami csere történhetett menet közben.. Mindegy. Tehát ott áll és vigyorogva bámul rám, mint valami idióta hiéna. Mondom neki, meg vagyok kötözve, aszondja rá, igen, és ez így is fog maradni egy darabig. Mondom neki, erős késztetést érzek, hogy kimenjek a latrinára, azt mondja, menj ki nyugodtam, tettem alád rongyokat..
*Bron rámered Xomorr-ra.*
- Hjahh, tudod-e, miket tett velem? Hát ne akard. Most azt kívánom, inkább lettem volna ott megkötözve néhány röpke órácskára, mint a dutyiban, ahová bezártak.
*Néhány másodpercig elképesztően bamba pofát vág, majd végül kitör belőle a röhögés.*
- Haha, ez még zsenge ifjúkoromban történt! De nem számít. Teli a hasam végre, nagyjából kipihentem magam, és biztonságos helyen tobzódom. Nosza nézzünk körül egy kicsit, égek a vágytól, hogy jobban szemügyre vegyem az erődöt!
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-06 23:52:18
Üzenet elküldve: 2014-06-06 23:52:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mirakh, Learon és Akheel - Learon sátránál//
*Akheel miután letudta ügyeit Leandanával, aki reggel majd foglalkozik a dolgával, visszasettenkedik Learon sátra mellé. A jámbor farkaskutya őrzi az egyik oldalt, Akheel a másik oldalt. Épp csak nem liheg nyelvét lógatva!
A törpe és a kecskepásztor munkáról folytatott diskurzusáról lemarad. Egy pillanatig úgy tűnhet, mintha komolyan elgondolkozna valamin, közben figyeli a tűz körüli csoportot, de... Akheel és a komoly gondolkozás?! Áh, esélytelen. Valószínűleg csak bambul és lelkét melengeti a népes törzs látványával.
Nem mozdul a sátor mellől, csak akkor ül fel, mikor Mirakh és Learon kijön onnan. Érdeklődve figyeli az új kötést, majd sárga tekintete a sajtosember arcára vándorol. Be kéne mennie a sátorba? De hát neki idekint is jó. Kellemes az idő és legalább szemmel tudja tartani a többieket is. Ha bármi gond lenne, rá mindig számíthat Kagan.*
-Nyu?
*Fordul ismét a férfi felé, ám már annyira nincs beszédes kedvében a jelek szerint. Kicsit el is fáradt, na meg... el is szontyolodott. Szent meggyőződése, hogy Learon meg fog halni.*
*Akheel miután letudta ügyeit Leandanával, aki reggel majd foglalkozik a dolgával, visszasettenkedik Learon sátra mellé. A jámbor farkaskutya őrzi az egyik oldalt, Akheel a másik oldalt. Épp csak nem liheg nyelvét lógatva!
A törpe és a kecskepásztor munkáról folytatott diskurzusáról lemarad. Egy pillanatig úgy tűnhet, mintha komolyan elgondolkozna valamin, közben figyeli a tűz körüli csoportot, de... Akheel és a komoly gondolkozás?! Áh, esélytelen. Valószínűleg csak bambul és lelkét melengeti a népes törzs látványával.
Nem mozdul a sátor mellől, csak akkor ül fel, mikor Mirakh és Learon kijön onnan. Érdeklődve figyeli az új kötést, majd sárga tekintete a sajtosember arcára vándorol. Be kéne mennie a sátorba? De hát neki idekint is jó. Kellemes az idő és legalább szemmel tudja tartani a többieket is. Ha bármi gond lenne, rá mindig számíthat Kagan.*
-Nyu?
*Fordul ismét a férfi felé, ám már annyira nincs beszédes kedvében a jelek szerint. Kicsit el is fáradt, na meg... el is szontyolodott. Szent meggyőződése, hogy Learon meg fog halni.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-06 23:34:51
Üzenet elküldve: 2014-06-06 23:34:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Tűznél //
*Kissé elmosolyodik, élvezve a figyelmet és a csalóka népszerűséget, ami általában a mesemondók sajátja.*
- Legyen hát! *biccent, és végigtekint a hallgatóságon, már amennyire az éj sötétje, és a tábortűz lángjai lehetővé teszik. Elsőként Isuriira, majd Leandanára vet egy-egy pillantást: talán nekik, és a sátorban fekvő Cessának vannak a legdurvább emlékei a most következő történetről, de azért minden Thargodarnak kemény éjszakája volt akkor.*
- 10 éve már, hogy a konok és megtörhetetlen Thargodarok odahagyták őseik csarnokait, véreiket és világukat... *kezd bele lassan, vontatottan, miközben rövid ideig felveszi a "harcot" Nabiival. Aztán tekintete végigseper Thargarodon, erőt merít a látványból, mely igazolja akkori tetteit.*
- Őseink csarnokait, melyek homlokzatára a Rúnamesterek és törpe vájárok a THARGODRYM nevet vésték... az Isten Pörölye, úgy mondják a tudorok, ez volt hát nevünk. *rövid szünetet tart, kissé a lángokba mered, majd folytatja.*
- Ám... addigra elmúltak a hősi idők, s a dicső napok mind feledésbe merültek. Rég volt, mikor az Igaz Ősök birodalmat alapítva hódították meg a vidéket innen a Nap Karavánpihenőig, a tengerparttól a Worfok büszke sziklaplatójáig. *biccentés Darel felé, de csak rövid, és közben ki sem esik a meséből.*
- Mire történetünk elkezdődött, a Thargodrymek már rég a posvány és a züllés útjára léptek. Vérüket idegen, alantas népek szennyezték, nagyjaik pedig összeszűrték a levet a zöldbőrű fattyakkal, kiket orkoknak is neveznek. Igen, barátaim...*emeli fel a kezét.*
- Ily szörnyűségekre vetemedtek. Orkokkal. Azokkal az orkokkal, kik nyolc évszázada a Hegyi Birodalom gerincét törték, évszázados küzdelemre késztetve a felföldiek minden törzsét. Azokkal az orkokkal, akik a Négy Város minden vidékét lerohanták, és porig rombolták ezt a várost is, mit magunk mögött hagytunk...végezhettek volna alaposabb munkát is, nem igaz? *villan fel a mosolya, némi humorral oldva a régi idők sötét napjainak emlékét.*
- Nem tagadom... ezen "Nagyok" a véreim voltak, közvetlen családom; apám, két bátyám, nagybátyáim zöme. *megrázza a fejét, és úgy tűnik, mintha őt, a mesemondót, valóban zavarná a dolog. És valóban: Kagan Thargodar egész életében azért fog harcolni, hogy ezt a szégyent lemossa.*
- Az utolsó nagy vezér, ki még a Thargodrymek és szövetségeseik minden törzsét vezérlő fejedelemként uralta, s kit nagyapámként tisztelhettem, már halott volt. Ő nem tűrte volna a gyalázatot... *nem, az öreg tényleg nem, véresre korbácsoltatott volna mindenkit, aki csak meg meri említeni.*
- De fia és az ő fiainak zöme már lehetőséget látott az erős ork törzsekben. Kisebbik bátyám, kit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Joryknak, holott a Kutyaszülte Szukafattya jobban illik rá... nos ez a Joryk feleségül vette az a nevelt lányát az orkok nagyfőnökének, Grobak Hrodgának...*itt szünet addig, míg Kagan a tűzbe köp, és amíg elmúlik a várható felhördülés.*
- Ezért a... kegyért, e nagybecsű ajándékért apám... *grimasz, összeszorított száj, haragosan villámló tekintet.*
- Egy tisztavérű, Áldott Thargodart ígért a vén orkfajzatnak, bemocskolva nevünk és örök gyalázatra kárhoztatva saját véreit. Ez a történet a Lakodalomnak és tervezett násznak a története...*újra végignéz a hallgatóságon, és felteszi a kérdést.*
- Akarjátok hát hallani a folytatást?
*Kissé elmosolyodik, élvezve a figyelmet és a csalóka népszerűséget, ami általában a mesemondók sajátja.*
- Legyen hát! *biccent, és végigtekint a hallgatóságon, már amennyire az éj sötétje, és a tábortűz lángjai lehetővé teszik. Elsőként Isuriira, majd Leandanára vet egy-egy pillantást: talán nekik, és a sátorban fekvő Cessának vannak a legdurvább emlékei a most következő történetről, de azért minden Thargodarnak kemény éjszakája volt akkor.*
- 10 éve már, hogy a konok és megtörhetetlen Thargodarok odahagyták őseik csarnokait, véreiket és világukat... *kezd bele lassan, vontatottan, miközben rövid ideig felveszi a "harcot" Nabiival. Aztán tekintete végigseper Thargarodon, erőt merít a látványból, mely igazolja akkori tetteit.*
- Őseink csarnokait, melyek homlokzatára a Rúnamesterek és törpe vájárok a THARGODRYM nevet vésték... az Isten Pörölye, úgy mondják a tudorok, ez volt hát nevünk. *rövid szünetet tart, kissé a lángokba mered, majd folytatja.*
- Ám... addigra elmúltak a hősi idők, s a dicső napok mind feledésbe merültek. Rég volt, mikor az Igaz Ősök birodalmat alapítva hódították meg a vidéket innen a Nap Karavánpihenőig, a tengerparttól a Worfok büszke sziklaplatójáig. *biccentés Darel felé, de csak rövid, és közben ki sem esik a meséből.*
- Mire történetünk elkezdődött, a Thargodrymek már rég a posvány és a züllés útjára léptek. Vérüket idegen, alantas népek szennyezték, nagyjaik pedig összeszűrték a levet a zöldbőrű fattyakkal, kiket orkoknak is neveznek. Igen, barátaim...*emeli fel a kezét.*
- Ily szörnyűségekre vetemedtek. Orkokkal. Azokkal az orkokkal, kik nyolc évszázada a Hegyi Birodalom gerincét törték, évszázados küzdelemre késztetve a felföldiek minden törzsét. Azokkal az orkokkal, akik a Négy Város minden vidékét lerohanták, és porig rombolták ezt a várost is, mit magunk mögött hagytunk...végezhettek volna alaposabb munkát is, nem igaz? *villan fel a mosolya, némi humorral oldva a régi idők sötét napjainak emlékét.*
- Nem tagadom... ezen "Nagyok" a véreim voltak, közvetlen családom; apám, két bátyám, nagybátyáim zöme. *megrázza a fejét, és úgy tűnik, mintha őt, a mesemondót, valóban zavarná a dolog. És valóban: Kagan Thargodar egész életében azért fog harcolni, hogy ezt a szégyent lemossa.*
- Az utolsó nagy vezér, ki még a Thargodrymek és szövetségeseik minden törzsét vezérlő fejedelemként uralta, s kit nagyapámként tisztelhettem, már halott volt. Ő nem tűrte volna a gyalázatot... *nem, az öreg tényleg nem, véresre korbácsoltatott volna mindenkit, aki csak meg meri említeni.*
- De fia és az ő fiainak zöme már lehetőséget látott az erős ork törzsekben. Kisebbik bátyám, kit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Joryknak, holott a Kutyaszülte Szukafattya jobban illik rá... nos ez a Joryk feleségül vette az a nevelt lányát az orkok nagyfőnökének, Grobak Hrodgának...*itt szünet addig, míg Kagan a tűzbe köp, és amíg elmúlik a várható felhördülés.*
- Ezért a... kegyért, e nagybecsű ajándékért apám... *grimasz, összeszorított száj, haragosan villámló tekintet.*
- Egy tisztavérű, Áldott Thargodart ígért a vén orkfajzatnak, bemocskolva nevünk és örök gyalázatra kárhoztatva saját véreit. Ez a történet a Lakodalomnak és tervezett násznak a története...*újra végignéz a hallgatóságon, és felteszi a kérdést.*
- Akarjátok hát hallani a folytatást?
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-06 23:18:54
Üzenet elküldve: 2014-06-06 23:18:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mirakh, Learon és Akheel - Learon sátránál//
*Learon végül is örömmel nyugtázza, hogy a lány inkább vele tart, mint, hogy a többiekkel legyen a tűznél. Nem is tudja, mit gondoljon erre, de nagyon jó érzés neki. Közben Mirakh, a törpe egy igen érdekes kérdést vet fel.*
~Hogy férfimunka? Én úgy láttam az az óriás egy nő!~
*De ezt, persze nem mondja ki. Miért is tenné? nem akar belekötni abba, hogy a másik mondata értelmetlen volt. Jobb neki a béke. Közben azért válaszol is. Kecskéi pedig szépen megindulnak utána, vissza a sátrához, egy percre sem magára hagyva Learont.*
-Kérem, én kecskével és tejjel foglalkozom! Most már tehénnel is, mert ugye van a táborban.
*Mikor közelebb érnek a sátorhoz, Learon kutyája nagy örömmel üdvözli őket, szinte ledönti a lábáról Learont, de ő most nem ér rá a kutyával foglalkozni. Mivel a Mirakh elmondta, hogy sietni akar, ő igyekezni fog, hogy ez az ügy gyorsan lezáruljon. Elő is szedegeti a kötszert és némi alkoholt a nagy faládájából, amiben mindezeket tárolja. Leülteti a törpét, jobb híján egy sámlira és miután saját kezét fertőtlenítette, leszedi a másik lábáról a kötést. Nem ügyetlenkedik, hiába egy keze van, az ilyen apróbb mozdulatokat már volt értelme gyakorolni. Nyugodtan kicsomózza a másik kontár munkáját. Átmossa alkohollal a másik sebét, majd leöblíti vízzel, és ezután jön rá a tiszta, fehér kötés. Mire készen van, eltelik egy kis idő, közben Akheel elmászkált, de Learon mondta neki, hogy nyugodtan menjen, így nem tulajdonít nagy hasat a dolognak. Biztosan visszajön. Ha a lány kutakodna, észreveheti, hogy a sajtok egy része, csupán egy polcon sorakozik, letakarva. Mikor készen van a másikkal, a régi kötést összehajtja, és bedobja egy fatálkába, amit szemetesként használ. Később ezt még elégeti. Semmi helye a táborban egy mocskos rongynak. Összecsapja a tenyerét.*
-Készen is vagyunk Törpeuram! Nemsokára jobb lesz, mint volt! Örültem a szerencsének!
*Mosolyog a másikra. Észrevette, hogy az lenézi őt, de mit is várjon az ember a harcosoktól? Végül is, ha baj lesz, ők fogják megvédeni az állatait. Ezután a lányt kezdi el keresni. Nem kiabál, csupán rendes hangon szólal meg.*
-Akheel! Itt vagy?
*Néz körül, hiszen már jócskán besötétedett. Ha megtalálja a lányt, int neki, hogy jöjjön.*
*Learon végül is örömmel nyugtázza, hogy a lány inkább vele tart, mint, hogy a többiekkel legyen a tűznél. Nem is tudja, mit gondoljon erre, de nagyon jó érzés neki. Közben Mirakh, a törpe egy igen érdekes kérdést vet fel.*
~Hogy férfimunka? Én úgy láttam az az óriás egy nő!~
*De ezt, persze nem mondja ki. Miért is tenné? nem akar belekötni abba, hogy a másik mondata értelmetlen volt. Jobb neki a béke. Közben azért válaszol is. Kecskéi pedig szépen megindulnak utána, vissza a sátrához, egy percre sem magára hagyva Learont.*
-Kérem, én kecskével és tejjel foglalkozom! Most már tehénnel is, mert ugye van a táborban.
*Mikor közelebb érnek a sátorhoz, Learon kutyája nagy örömmel üdvözli őket, szinte ledönti a lábáról Learont, de ő most nem ér rá a kutyával foglalkozni. Mivel a Mirakh elmondta, hogy sietni akar, ő igyekezni fog, hogy ez az ügy gyorsan lezáruljon. Elő is szedegeti a kötszert és némi alkoholt a nagy faládájából, amiben mindezeket tárolja. Leülteti a törpét, jobb híján egy sámlira és miután saját kezét fertőtlenítette, leszedi a másik lábáról a kötést. Nem ügyetlenkedik, hiába egy keze van, az ilyen apróbb mozdulatokat már volt értelme gyakorolni. Nyugodtan kicsomózza a másik kontár munkáját. Átmossa alkohollal a másik sebét, majd leöblíti vízzel, és ezután jön rá a tiszta, fehér kötés. Mire készen van, eltelik egy kis idő, közben Akheel elmászkált, de Learon mondta neki, hogy nyugodtan menjen, így nem tulajdonít nagy hasat a dolognak. Biztosan visszajön. Ha a lány kutakodna, észreveheti, hogy a sajtok egy része, csupán egy polcon sorakozik, letakarva. Mikor készen van a másikkal, a régi kötést összehajtja, és bedobja egy fatálkába, amit szemetesként használ. Később ezt még elégeti. Semmi helye a táborban egy mocskos rongynak. Összecsapja a tenyerét.*
-Készen is vagyunk Törpeuram! Nemsokára jobb lesz, mint volt! Örültem a szerencsének!
*Mosolyog a másikra. Észrevette, hogy az lenézi őt, de mit is várjon az ember a harcosoktól? Végül is, ha baj lesz, ők fogják megvédeni az állatait. Ezután a lányt kezdi el keresni. Nem kiabál, csupán rendes hangon szólal meg.*
-Akheel! Itt vagy?
*Néz körül, hiszen már jócskán besötétedett. Ha megtalálja a lányt, int neki, hogy jöjjön.*
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:54:12
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:54:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Tűznél //
* A régi idők emlékei, a múlt öröksége, ahogy a nő beszél a múltjáról a fiú sok hasonlóságot vél felfedezni. Persze csak nyomokban… A kiképzés mozzanatai jutnak eszébe, hogyan lett az ami… Mindenki hordozza a maga keresztjét. A történet végén a Szellemjáró kap szót s kezd mesébe, a régi időkről. Időkről melyeket a fiú is ismer. Jeges szeme most Lea felé fordul s így hallgatja a múltból táplálkozó mesét. Legalább most más szemszögből is hallja majd a dolgokat, egyenest egy törzsbeli szájából. Nemsoká tart a mese de érdeklődését felkeltette. Leandana mikor végez rögvest Kaganra emeli tekintetét jelezve átveheti a mesélést. Mielőtt megtenné még sustorog pár szót a zöld ruhába öltözött lánnyal és amaz el is indul engedelmesen.
Végül a vezér fel tápászkodik így mindenki rá figyel. A fiú sem tesz másként. Hallgatja a parádét, arcára parányi mosoly ül „Műsort a népnek”. Kell neki a bíztatás, ad neki szót a nagyra nőtt nomád. *
- Halljuk a történeted, Északi.
* Szól a fiú végül megtörve a csendet. Valóban kíváncsi vajon mi más a történetben amit ő ismer. Bizonyára sok minden… hiszen csupán néhány szóba említette neki nagyapja a Thagodrym nevet, s a harcokat, melyeket a hosszú évszázadokkal ez előtt vívtak a messzi, fagyos északon. Akkor még Farkasokként rettegték és tisztelték a fiú ősi nomád vérvonalát. Később pedig mint a Fekete Légió ment híre a csapatoknak és tartották fel a betolakodókat melyek Artheniort és a déli vidéket akarták rabigába hajtani… valószínűleg ezekről a városiak s a déliek mit sem tudnak. A Farkasok sosem kértek dicshimnuszt, vagy elismerést. Sosem ezért tették amit…
Egy apró bólintás még a vezér felé ha amaz reá figyel aminek nagy az esélye hiszen ő hangot adott magának ellentétben a többiekkel (egyelőre). Majd egyet kortyol a kupából mit kapott, s borral öblíti torkát miután figyel majd a történetre, de inkább a lényegre mintsem a parádéra…
A Nap korong már igencsak eljárt felettük, lemenőben, a távolban, a Hold pedig átvette az uralmat. A tűz most a domináns a táborban, nagy fénnyel borítja a sátrak előtti részt ahol a csoport ül. Fogynak a borok s vele párhuzamban az étel is a gyomrok mélyére kerül. Idegenek, északiak, Déliek, Az erdő szülöttei, vegyes társaság, mindenki más tájról, még is kellemes a hangulat. *
* A régi idők emlékei, a múlt öröksége, ahogy a nő beszél a múltjáról a fiú sok hasonlóságot vél felfedezni. Persze csak nyomokban… A kiképzés mozzanatai jutnak eszébe, hogyan lett az ami… Mindenki hordozza a maga keresztjét. A történet végén a Szellemjáró kap szót s kezd mesébe, a régi időkről. Időkről melyeket a fiú is ismer. Jeges szeme most Lea felé fordul s így hallgatja a múltból táplálkozó mesét. Legalább most más szemszögből is hallja majd a dolgokat, egyenest egy törzsbeli szájából. Nemsoká tart a mese de érdeklődését felkeltette. Leandana mikor végez rögvest Kaganra emeli tekintetét jelezve átveheti a mesélést. Mielőtt megtenné még sustorog pár szót a zöld ruhába öltözött lánnyal és amaz el is indul engedelmesen.
Végül a vezér fel tápászkodik így mindenki rá figyel. A fiú sem tesz másként. Hallgatja a parádét, arcára parányi mosoly ül „Műsort a népnek”. Kell neki a bíztatás, ad neki szót a nagyra nőtt nomád. *
- Halljuk a történeted, Északi.
* Szól a fiú végül megtörve a csendet. Valóban kíváncsi vajon mi más a történetben amit ő ismer. Bizonyára sok minden… hiszen csupán néhány szóba említette neki nagyapja a Thagodrym nevet, s a harcokat, melyeket a hosszú évszázadokkal ez előtt vívtak a messzi, fagyos északon. Akkor még Farkasokként rettegték és tisztelték a fiú ősi nomád vérvonalát. Később pedig mint a Fekete Légió ment híre a csapatoknak és tartották fel a betolakodókat melyek Artheniort és a déli vidéket akarták rabigába hajtani… valószínűleg ezekről a városiak s a déliek mit sem tudnak. A Farkasok sosem kértek dicshimnuszt, vagy elismerést. Sosem ezért tették amit…
Egy apró bólintás még a vezér felé ha amaz reá figyel aminek nagy az esélye hiszen ő hangot adott magának ellentétben a többiekkel (egyelőre). Majd egyet kortyol a kupából mit kapott, s borral öblíti torkát miután figyel majd a történetre, de inkább a lényegre mintsem a parádéra…
A Nap korong már igencsak eljárt felettük, lemenőben, a távolban, a Hold pedig átvette az uralmat. A tűz most a domináns a táborban, nagy fénnyel borítja a sátrak előtti részt ahol a csoport ül. Fogynak a borok s vele párhuzamban az étel is a gyomrok mélyére kerül. Idegenek, északiak, Déliek, Az erdő szülöttei, vegyes társaság, mindenki más tájról, még is kellemes a hangulat. *
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:43:56
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:43:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Learon, Akheel, Mirakh-karámnál//
*A törpe sosem szerette az efféle feladatokat. Az, hogy kezdjen meg egy fejtés, vagy alakítson ki állásokat a csatatéren, az az ő világa, nem az, hogy felügyeljen néhány parasztot, ahogy karámot építenek. Fáradt tekintettel nézi a férfit meg az óriásnőt, ahogy dolgoznak. Sajnos igazat kell adnia a Learon nevűnek, félkézzel nem lehet efféle munkát végezni. Míg ezen töpreng, Learon elküldi a Vadászt vacsorázni, így kettesben mennek tovább.*
-Nem bánom, menjünk, de izibe, mert azt akarom, hogy a karám még ma fel legyen húzva. Épp elég időt vesztegettek el. Nem kell nagy felhajtás a lábamra, csak egy rendes kötés. Amíg odaérünk, meghallgatom, hogy ha már férfi munkát nem tud végezni, akkor mit is csinál.-
*Keményen beszél a férfival, de tudja, hogy ilyen a törzs. Ha nem tud megfelelni, kihullik. Kardját leszámítva minden fegyverét, felszerelését a karámnál hagyja, hisz úgy sem tűnik el.*
*A törpe sosem szerette az efféle feladatokat. Az, hogy kezdjen meg egy fejtés, vagy alakítson ki állásokat a csatatéren, az az ő világa, nem az, hogy felügyeljen néhány parasztot, ahogy karámot építenek. Fáradt tekintettel nézi a férfit meg az óriásnőt, ahogy dolgoznak. Sajnos igazat kell adnia a Learon nevűnek, félkézzel nem lehet efféle munkát végezni. Míg ezen töpreng, Learon elküldi a Vadászt vacsorázni, így kettesben mennek tovább.*
-Nem bánom, menjünk, de izibe, mert azt akarom, hogy a karám még ma fel legyen húzva. Épp elég időt vesztegettek el. Nem kell nagy felhajtás a lábamra, csak egy rendes kötés. Amíg odaérünk, meghallgatom, hogy ha már férfi munkát nem tud végezni, akkor mit is csinál.-
*Keményen beszél a férfival, de tudja, hogy ilyen a törzs. Ha nem tud megfelelni, kihullik. Kardját leszámítva minden fegyverét, felszerelését a karámnál hagyja, hisz úgy sem tűnik el.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:19:58
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:19:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Learon, Mirakh és Akheel - karámnál//
*Azt sem hitte volna Learon, hogy Akheel megöli, ha a vezér nőcskéivel hetyeg, aztán visszahozott két fület a "vadászatból". De ez nem volt igazi vadászat, nem volt nagy kihívás egyrészről, másrészről ő állatokra van specializálódva. Kétlábú bajtársaival legfeljebb birkózik, vagy célba lőnek. Klasszikus értelemben vett párharcban ritkán van része a Vándornak.
Magában nyugtázza a dicséretet és önelégülten bólint hozzá egy akkorát, hogy a feje kis híján leesik a nyakáról.
Akheel bár hallja miket mond még neki Learon, ez nem változtat azon, hogy kitartóan ücsörög mellettük, míg ellátja Mirakh sebét. Először ki kéne pakolnia gyomrából, hogy egyáltalán legyen helye a vacsorának, de ez egyelőre nem olyan sürgős. Majd egy arra alkalmasabb, nyugalmas pillanatban elvonul.
Addig is... őrt ül a sátor előtt. Reggel meg fogja keresni a dugi sajtot és a fügét is, de most nincs sok kedve hozzá. Csak nagyot szusszant és még a fiúk elvannak, lephömbörödik a földre.
//Tűznél//
Ha túl sokáig szöszmötölnek, akkor Akheel kihasználja az alkalmat és felkeresi Leandanát a tűz mellett. Mikor már befejezte a mondandóját, a Vadász sunyiban, hátulról odacsúsztatja combjaira a két véres fület. Nem célja észrevétlennek maradni, de nem akar sok vizet zavarni.*
-Megcsinálod nekem szépre?
*Sutyorog a Szellemjárónak behúzott nyakkal, majd a választ követően visszasomfordál a kecskepásztorhoz és a törpéhez.*
*Azt sem hitte volna Learon, hogy Akheel megöli, ha a vezér nőcskéivel hetyeg, aztán visszahozott két fület a "vadászatból". De ez nem volt igazi vadászat, nem volt nagy kihívás egyrészről, másrészről ő állatokra van specializálódva. Kétlábú bajtársaival legfeljebb birkózik, vagy célba lőnek. Klasszikus értelemben vett párharcban ritkán van része a Vándornak.
Magában nyugtázza a dicséretet és önelégülten bólint hozzá egy akkorát, hogy a feje kis híján leesik a nyakáról.
Akheel bár hallja miket mond még neki Learon, ez nem változtat azon, hogy kitartóan ücsörög mellettük, míg ellátja Mirakh sebét. Először ki kéne pakolnia gyomrából, hogy egyáltalán legyen helye a vacsorának, de ez egyelőre nem olyan sürgős. Majd egy arra alkalmasabb, nyugalmas pillanatban elvonul.
Addig is... őrt ül a sátor előtt. Reggel meg fogja keresni a dugi sajtot és a fügét is, de most nincs sok kedve hozzá. Csak nagyot szusszant és még a fiúk elvannak, lephömbörödik a földre.
//Tűznél//
Ha túl sokáig szöszmötölnek, akkor Akheel kihasználja az alkalmat és felkeresi Leandanát a tűz mellett. Mikor már befejezte a mondandóját, a Vadász sunyiban, hátulról odacsúsztatja combjaira a két véres fület. Nem célja észrevétlennek maradni, de nem akar sok vizet zavarni.*
-Megcsinálod nekem szépre?
*Sutyorog a Szellemjárónak behúzott nyakkal, majd a választ követően visszasomfordál a kecskepásztorhoz és a törpéhez.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:09:05
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:09:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
//Esti-mese//
*A zöld ruhás lány valami fontos feladatot kaphat, mert amint azt kiosztja rá a vezér, el is siet. Az ezüsthajú figyelemmel kíséri még egy rövid ideig, s megpróbálja kitalálni, hol lehet ilyen sürgős dolga. De nem jár sok sikerrel. Egész hamar rádöbben, hogy még túl keveset ismer ahhoz a kisebb városnak is beillő területből, hogy ezt megállapítsa. Akármennyire sajnálja is most a dolgot, kénytelen így feladni a találgatást.
Ekkor pillantása áttér a Szellemjáróra, aki épp ekkor kezd bele a mesébe. Ő sem húzza túl sokáig a történet regélését... de Nabii anélkül sem érzi csorbának a mesét, hogy a barna hajú ódákat zengett volna közben. Számára így is kitett egy kerek egészet - hiszen sok emléket és érzést keltett, még ha sebet nem is tép fel igazán.
Elsőként a tűz mágusainak említése vált ki belőle erős érzelmet. Nem, nem kedveli őket, mert korábban volt neki is szerencséje ilyenekhez... És azóta ódzkodik egyszerűen nagyjából mindentől, ami mágia. Nem gyűlöli ugyan, vagy veti meg a varázshasználókat; sőt, el is ismeri, hogy sok esetben igen hasznos az efféle tudás. De valahogy az a pár nap akkor elég volt ahhoz, hogy máig is erősen tartson tőlük, még akkor is, ha baráti szándékúnak tűnnek. Aztán hamarosan, az erőd és a kincsek említésére enyhül kicsit az arca. Szerette a saját, biztonságos és jól védhető erődjüket annak idején, s az azalatti kamrákban rejtőző kincseiket - meg néha a kevésbé sajátokat is. Még egy fölényes félmosolyt is megér az emlék.*
~Szép idők voltak azok. Az igazi otthon.~
*Pillantását a Szellemjáró történetének hallgatása közben csak egyszer kaphatja el a vezér. Ám aki ekkor igen hosszan visszanéz a férfire, az egy elszánt, erős, -minden tekintetben- vad asszony, ajka szegletében halvány, magabiztos mosollyal, és büszke tartással, miközben még íriszei acélján is szikrát vet a tűz, mely arcán is megvillogja a hosszú forradást.
Az alacsony ezüsthajú kétségtelenül jóval kevésbé városi nő, mint olyan, aki a szabad ég alatt szeret lenni, nem pedig kőhalmok között, s inkább csutakot ragad, mint hogy díszes ruhák vásárolgatásával töltse szabad perceit. És... ráadásul tizenkét igencsak hosszú év van a háta mögött...
Ez mind leolvasható arcáról akkor is, mikor a vezér felemelkedik, s belefog a hangulatkeltésbe. Az ő hangulata már akkor megvan, mikor a férfi magához ragadja a szót, de mosolya kicsivel szélesebbre húzódik, amint elkapja a sárga pillantást. Láthatólag úgy inná a szavakat, ahogy a tűz kebelezi be a rá öntött olajat.
Kényelmesebben helyezkedik el, ismét megtámaszkodik háta mögött, hogy anélkül nézhessen fel a magas alakra, hogy elgémberedjen a nyaka, ha "Kagan, a Vasbordájú leszármazottja", hosszú mesét tárna elé.
Egyik lábát még félig ki is nyújtja maga elé, de ügyel arra, hogy nehogy bárkinek is útban legyen.
Lelkes, beleélő előadásmódot vár a hangulatkeltés után, s kíváncsian várja, megkapja-e...*
//Esti-mese//
*A zöld ruhás lány valami fontos feladatot kaphat, mert amint azt kiosztja rá a vezér, el is siet. Az ezüsthajú figyelemmel kíséri még egy rövid ideig, s megpróbálja kitalálni, hol lehet ilyen sürgős dolga. De nem jár sok sikerrel. Egész hamar rádöbben, hogy még túl keveset ismer ahhoz a kisebb városnak is beillő területből, hogy ezt megállapítsa. Akármennyire sajnálja is most a dolgot, kénytelen így feladni a találgatást.
Ekkor pillantása áttér a Szellemjáróra, aki épp ekkor kezd bele a mesébe. Ő sem húzza túl sokáig a történet regélését... de Nabii anélkül sem érzi csorbának a mesét, hogy a barna hajú ódákat zengett volna közben. Számára így is kitett egy kerek egészet - hiszen sok emléket és érzést keltett, még ha sebet nem is tép fel igazán.
Elsőként a tűz mágusainak említése vált ki belőle erős érzelmet. Nem, nem kedveli őket, mert korábban volt neki is szerencséje ilyenekhez... És azóta ódzkodik egyszerűen nagyjából mindentől, ami mágia. Nem gyűlöli ugyan, vagy veti meg a varázshasználókat; sőt, el is ismeri, hogy sok esetben igen hasznos az efféle tudás. De valahogy az a pár nap akkor elég volt ahhoz, hogy máig is erősen tartson tőlük, még akkor is, ha baráti szándékúnak tűnnek. Aztán hamarosan, az erőd és a kincsek említésére enyhül kicsit az arca. Szerette a saját, biztonságos és jól védhető erődjüket annak idején, s az azalatti kamrákban rejtőző kincseiket - meg néha a kevésbé sajátokat is. Még egy fölényes félmosolyt is megér az emlék.*
~Szép idők voltak azok. Az igazi otthon.~
*Pillantását a Szellemjáró történetének hallgatása közben csak egyszer kaphatja el a vezér. Ám aki ekkor igen hosszan visszanéz a férfire, az egy elszánt, erős, -minden tekintetben- vad asszony, ajka szegletében halvány, magabiztos mosollyal, és büszke tartással, miközben még íriszei acélján is szikrát vet a tűz, mely arcán is megvillogja a hosszú forradást.
Az alacsony ezüsthajú kétségtelenül jóval kevésbé városi nő, mint olyan, aki a szabad ég alatt szeret lenni, nem pedig kőhalmok között, s inkább csutakot ragad, mint hogy díszes ruhák vásárolgatásával töltse szabad perceit. És... ráadásul tizenkét igencsak hosszú év van a háta mögött...
Ez mind leolvasható arcáról akkor is, mikor a vezér felemelkedik, s belefog a hangulatkeltésbe. Az ő hangulata már akkor megvan, mikor a férfi magához ragadja a szót, de mosolya kicsivel szélesebbre húzódik, amint elkapja a sárga pillantást. Láthatólag úgy inná a szavakat, ahogy a tűz kebelezi be a rá öntött olajat.
Kényelmesebben helyezkedik el, ismét megtámaszkodik háta mögött, hogy anélkül nézhessen fel a magas alakra, hogy elgémberedjen a nyaka, ha "Kagan, a Vasbordájú leszármazottja", hosszú mesét tárna elé.
Egyik lábát még félig ki is nyújtja maga elé, de ügyel arra, hogy nehogy bárkinek is útban legyen.
Lelkes, beleélő előadásmódot vár a hangulatkeltés után, s kíváncsian várja, megkapja-e...*
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-06 21:54:05
Üzenet elküldve: 2014-06-06 21:54:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
//Esti-mese//
*Isurii szép csöndesen ücsörög, mondhatni elvan, mint a befőtt. Hallgatja a történteket erről is, arról is.
Úgy néz ki gyanúja beigazolódik, s nem véletlen passzolt bele az összképbe Nabii olyan könnyen: ha hasonló helyről jött, akkor ezen nincs mist csodálkozni.
Leandana történetét ő már személy szerint sokszor hallotta, de soha nem fogja elégszer hallani. Ezt követően Kagan akcióbe lendül és elkezdi csinálni a parádét, szítja a hangulatot. Isurii csak somolyog az orra alatt, de ha van aki válaszol a vezérnek, úgy követi saját "Igeeen!"-ével a sorban.*
~Még a végén ma is táncos mulatságot ülünk!~
*Suhan át agyán. Annyira nem is bánná a dolgot, mert legutóbb ő volt az egyik, aki tartotta a frontot, így szórakoznia nem igazán sikerült. Persze, most is hulla fáradt, de ki törődik már vele? Most fiatal, most kell hajtania magát, míg bírja...*
//Esti-mese//
*Isurii szép csöndesen ücsörög, mondhatni elvan, mint a befőtt. Hallgatja a történteket erről is, arról is.
Úgy néz ki gyanúja beigazolódik, s nem véletlen passzolt bele az összképbe Nabii olyan könnyen: ha hasonló helyről jött, akkor ezen nincs mist csodálkozni.
Leandana történetét ő már személy szerint sokszor hallotta, de soha nem fogja elégszer hallani. Ezt követően Kagan akcióbe lendül és elkezdi csinálni a parádét, szítja a hangulatot. Isurii csak somolyog az orra alatt, de ha van aki válaszol a vezérnek, úgy követi saját "Igeeen!"-ével a sorban.*
~Még a végén ma is táncos mulatságot ülünk!~
*Suhan át agyán. Annyira nem is bánná a dolgot, mert legutóbb ő volt az egyik, aki tartotta a frontot, így szórakoznia nem igazán sikerült. Persze, most is hulla fáradt, de ki törődik már vele? Most fiatal, most kell hajtania magát, míg bírja...*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-06 20:47:23
Üzenet elküldve: 2014-06-06 20:47:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
//Esti-mese//
*Kramlaf és Argus is csendben van, ez sokkal több, mint amit reálisan, külső retorzió nélkül várhatott volna. Ennek megfelelően hangulata egyre jobb, és míg Leandana nekikészül, hogy előadja a Saga zanzásított, rövid változatát (prózában, a dalok és versek nélkül), ő maga Nabii tekintetét keresi, egy kis szemezgetésre; keresve, mennyire mély az a seb, amit ez a téma feltép. Már ha egyáltalán.*
*Közben Cysmin is nekiiramodik, hogy elintézze Kagan dolgát. A vezér csak bízni tud benne, hogy legalább nagyjából kényelmes lesz a bundák halmaza, és hogy a kis szerzetes a bort, és nem a vörösecetet viszi fel. Leandana is belekezd, és Kagant elragadja a történet hulláma, vissza, két évezreddel ezelőttre, mikor Wegtoren még csak néhány őrült mágus vályogból és bazaltból összerótt tornya, meg néhány letelepedett sivatagi nomád kunyhója volt.*
~ „Wes nor dos Transores, wes nor dos Slavranes
Wes nor dos Acksares on wes nor dos Iordexes
Súl nor narsol on nidra non trodor
Wes nor Gots fhraggesor!” ~
*Egyike legősibb, ha nem legősíbb fennmaradt dalaiknak; egyfajta bemutatkozás, névjegy, önazonosságtudat.*
- Mi valánk az Istennek ostora. *suttogja maga elé az utolsó mondatot a közös nyelven is. Leandana befejezi hát a Sagát, így minden bizonnyal Kagannak kell jönnie.*
- Jól van, Cysmin. Egyél, ha még éhes vagy, és figyelj! A Thargodarok dicső története következik. *bólint a kis szerzetesnek, aki - minden hibája ellenére - tiszteletre méltóan szívós és eltökélt. Kagan pedig fejet hajt az ilyen tulajdonságok előtt még akkor is, ha mondjuk nem egy csatlakozni vágyó lányban, hanem egy ellenségben egyesülnek. Csak utóbbi esetben általában a sírja előtt hajt fejet; volt már rá példa.*
*A csontot, és a rajta maradt húst lazán Cessa kutyájának dobja (akárcsak a törzs tagjai, úgy a kis négylábú sem olyan csontsovány, mint fél évvel ezelőtt), és feláll. Pipáját sem veszi kézbe, nincs most rá szüksége, mert ezúttal ő fog mesélni.*
- Ma este a Thargodarok születéséről fogtok hallani. Vérről, harcról, halálról fogtok hallani! Megtudjátok, milyen az igazi diadal, az igazi bosszú és a végső harag! Akarjátok hallani? *tekint végig a tűz körül ülőkön, és ha nem kap kellő motiválást, nem lesz mese. Ugyanis Kagan is a nagy mesemondók közé tartozik, aki hangulatot és beleélést is teremt a szöveg mellé.*
- Akarjátok hallani a Thargodarok Véres Hajnalának történetét?!
//Esti-mese//
*Kramlaf és Argus is csendben van, ez sokkal több, mint amit reálisan, külső retorzió nélkül várhatott volna. Ennek megfelelően hangulata egyre jobb, és míg Leandana nekikészül, hogy előadja a Saga zanzásított, rövid változatát (prózában, a dalok és versek nélkül), ő maga Nabii tekintetét keresi, egy kis szemezgetésre; keresve, mennyire mély az a seb, amit ez a téma feltép. Már ha egyáltalán.*
*Közben Cysmin is nekiiramodik, hogy elintézze Kagan dolgát. A vezér csak bízni tud benne, hogy legalább nagyjából kényelmes lesz a bundák halmaza, és hogy a kis szerzetes a bort, és nem a vörösecetet viszi fel. Leandana is belekezd, és Kagant elragadja a történet hulláma, vissza, két évezreddel ezelőttre, mikor Wegtoren még csak néhány őrült mágus vályogból és bazaltból összerótt tornya, meg néhány letelepedett sivatagi nomád kunyhója volt.*
~ „Wes nor dos Transores, wes nor dos Slavranes
Wes nor dos Acksares on wes nor dos Iordexes
Súl nor narsol on nidra non trodor
Wes nor Gots fhraggesor!” ~
*Egyike legősibb, ha nem legősíbb fennmaradt dalaiknak; egyfajta bemutatkozás, névjegy, önazonosságtudat.*
- Mi valánk az Istennek ostora. *suttogja maga elé az utolsó mondatot a közös nyelven is. Leandana befejezi hát a Sagát, így minden bizonnyal Kagannak kell jönnie.*
- Jól van, Cysmin. Egyél, ha még éhes vagy, és figyelj! A Thargodarok dicső története következik. *bólint a kis szerzetesnek, aki - minden hibája ellenére - tiszteletre méltóan szívós és eltökélt. Kagan pedig fejet hajt az ilyen tulajdonságok előtt még akkor is, ha mondjuk nem egy csatlakozni vágyó lányban, hanem egy ellenségben egyesülnek. Csak utóbbi esetben általában a sírja előtt hajt fejet; volt már rá példa.*
*A csontot, és a rajta maradt húst lazán Cessa kutyájának dobja (akárcsak a törzs tagjai, úgy a kis négylábú sem olyan csontsovány, mint fél évvel ezelőtt), és feláll. Pipáját sem veszi kézbe, nincs most rá szüksége, mert ezúttal ő fog mesélni.*
- Ma este a Thargodarok születéséről fogtok hallani. Vérről, harcról, halálról fogtok hallani! Megtudjátok, milyen az igazi diadal, az igazi bosszú és a végső harag! Akarjátok hallani? *tekint végig a tűz körül ülőkön, és ha nem kap kellő motiválást, nem lesz mese. Ugyanis Kagan is a nagy mesemondók közé tartozik, aki hangulatot és beleélést is teremt a szöveg mellé.*
- Akarjátok hallani a Thargodarok Véres Hajnalának történetét?!
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-06 19:59:49
Üzenet elküldve: 2014-06-06 19:59:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon, Mirakh és Akheel - karámnál//
*Learon látja, hogy Akheel megnyugszik most, hogy elrakta a rongyot. Meg is jegyzi egy életre, hogy a Vadász közelébe semmi tisztálkodószert ne vigyen soha többet.*
~Még a végén annyira megvadulna szegény, hogy megharap.~
*Ezt persze nem feltételezi igazából, csak valamiért eszébe jutott ez az eshetőség is. Ki tudja miért? Közben a lány beletörli a mancsát a nadrágjába. Ez jó jel abban a tekintetben, hogy Learon úgy érzi, hogy ha csak egy kicsit is, de tudott hatni a lányra. Úgyhogy ezért meg is dicséri.*
-Köszönöm Akheel, jó lesz!
*Mosolyog a kis vadócra. Learon nem is tudja mi jár a fejében. Azonban az igen csak feltűnik neki, hogy a lány a karját bámulja. Sosem szerette ezt, de most elnézi, sőt, eldönti, hogy a későbbiekben el is fogja magyarázni a lánynak, hogy ez afféle harci sérülés, nem holmi betegség. Közben látja a Vadászon, hogy tekintete a tűz körül, és a kondéroknál időzik.*
~Persze, biztos éhes! Mikor nem az?~
*Úgy dönt, hogy engedi enni Akheelt. Ő, ugyanakkor viszont nem éhes, úgyhogy lesz ideje a törpére. Viszont szeretné Akheel társaságát élvezni, úgyhogy eképpen szól hozzá.*
-Kérlek Akheel, egyél valamit a többiekkel, mert látom, éhes vagy!
*Tart egy pár másodperces szünetet, hogy a Vadász feldolgozza a hallottakat, utána folytatja.*
-Ha végeztél, keress meg, mert szeretnék desszertet adni!
*Learon úgy emlékszik, még maradt némi pogácsája, amit szeretne megosztani a lánnyal. Hátha szereti. Azonban nem akarja teli etetni, mielőtt normális főtt ételt nem evett volna. Ha a lány távozik, akkor a törpével elindul a sátorba.*
*Learon látja, hogy Akheel megnyugszik most, hogy elrakta a rongyot. Meg is jegyzi egy életre, hogy a Vadász közelébe semmi tisztálkodószert ne vigyen soha többet.*
~Még a végén annyira megvadulna szegény, hogy megharap.~
*Ezt persze nem feltételezi igazából, csak valamiért eszébe jutott ez az eshetőség is. Ki tudja miért? Közben a lány beletörli a mancsát a nadrágjába. Ez jó jel abban a tekintetben, hogy Learon úgy érzi, hogy ha csak egy kicsit is, de tudott hatni a lányra. Úgyhogy ezért meg is dicséri.*
-Köszönöm Akheel, jó lesz!
*Mosolyog a kis vadócra. Learon nem is tudja mi jár a fejében. Azonban az igen csak feltűnik neki, hogy a lány a karját bámulja. Sosem szerette ezt, de most elnézi, sőt, eldönti, hogy a későbbiekben el is fogja magyarázni a lánynak, hogy ez afféle harci sérülés, nem holmi betegség. Közben látja a Vadászon, hogy tekintete a tűz körül, és a kondéroknál időzik.*
~Persze, biztos éhes! Mikor nem az?~
*Úgy dönt, hogy engedi enni Akheelt. Ő, ugyanakkor viszont nem éhes, úgyhogy lesz ideje a törpére. Viszont szeretné Akheel társaságát élvezni, úgyhogy eképpen szól hozzá.*
-Kérlek Akheel, egyél valamit a többiekkel, mert látom, éhes vagy!
*Tart egy pár másodperces szünetet, hogy a Vadász feldolgozza a hallottakat, utána folytatja.*
-Ha végeztél, keress meg, mert szeretnék desszertet adni!
*Learon úgy emlékszik, még maradt némi pogácsája, amit szeretne megosztani a lánnyal. Hátha szereti. Azonban nem akarja teli etetni, mielőtt normális főtt ételt nem evett volna. Ha a lány távozik, akkor a törpével elindul a sátorba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143