Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-09 03:59:17
Üzenet elküldve: 2014-06-09 03:59:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*A pipát illető megjegyzésre megingatja fejét, hogy jelezze, nem számít, s nem is az osztozásra gondolt. És ez tény, csupán kiszaladt a száján a szitok a felgyűlt feszültség és érzések hatására, és persze amiatt, hogy most három napig semmiképp sem kaphat érte, ha úgy esne jól. Pedig ahogy az előbb is égett a vágytól némi füstért, biztosan fog még így érezni a következő napokban.*
~Így jártam.~
*Kagan elzárkózik a beszédtől, noha bő egy órája még ő akarta faggatni a lányt. Nem ért egyet igazán most sem, de nem fog vitatkozni, ahhoz már fáradt - s eddig is megvoltak nélküle, pedig a jelek szerint akad azért olyasmi, amiről más véleményen vannak. Utóbbi egyébként nemigen zavarja, egyvalamit leszámítva. Hogy miért gondolja úgy a törzsfő, hogy nem áll jóformán választás előtt; ahol döntenie kell a kötelesség és egy másik élet - vagy saját élete és vágyai között. A mérleg nyelve persze előbbi felé billen, hiszen Umi esetében is ő döntött úgy, hogy a gondját viseli majd, szárnyai alá veszi.
Kivételesség ide vagy oda, fél év múltán úgyis vissza kell térjen. Ha akkor alkalmasabb lesz az idő, akár maradhat is, fél év aligha változtat az ilyesféle érzéseken, amikkel Kagan viseltet iránta. Vagy ha mégis... akkor pedig úgy kell legyen, s kár is lett volna már most elhatározásra jutni. De ez csak az ő személyes, félig-városi véleménye, így megtartja magának.
Az erős, érdes kéz végigfut arcán, s közben az egykori mély seb még mindig halványan vöröslő vonalán is orcáján, nem hagyva tovább gazdáját, hogy a fal gerendáit bámulja maga előtt, szótlanul.
Egyetlen, még mindig nyugodt kérdést kap, amire rögtön tudja is a választ. Ő maga is oldalt dől kényelmesen, homlokát pedig -ha lehet- a férfiének támasztja, hogy egész közelről révedhessen sárgás íriszeibe, s így válaszolhasson.*
- Csak azt, hogy akármi is történjék addig... akármi. Kiengedsz, ha letelik a három napom. Fél év múlva úgyis visszajövök, ha addig nem is. De tégy esküt, hogy kiengedsz.
*Hangja egyre halkulva rebegi a szavakat, pillantása mélyen fúródik a férfiéba, rebbenés nélkül, s reméli, hogy nem kell külön kérje az itteni szokások szerinti, vérrel kötött megállapodást ahhoz, hogy olyan ígéretet kapjon, amit aztán a másik be is tart.*
*A pipát illető megjegyzésre megingatja fejét, hogy jelezze, nem számít, s nem is az osztozásra gondolt. És ez tény, csupán kiszaladt a száján a szitok a felgyűlt feszültség és érzések hatására, és persze amiatt, hogy most három napig semmiképp sem kaphat érte, ha úgy esne jól. Pedig ahogy az előbb is égett a vágytól némi füstért, biztosan fog még így érezni a következő napokban.*
~Így jártam.~
*Kagan elzárkózik a beszédtől, noha bő egy órája még ő akarta faggatni a lányt. Nem ért egyet igazán most sem, de nem fog vitatkozni, ahhoz már fáradt - s eddig is megvoltak nélküle, pedig a jelek szerint akad azért olyasmi, amiről más véleményen vannak. Utóbbi egyébként nemigen zavarja, egyvalamit leszámítva. Hogy miért gondolja úgy a törzsfő, hogy nem áll jóformán választás előtt; ahol döntenie kell a kötelesség és egy másik élet - vagy saját élete és vágyai között. A mérleg nyelve persze előbbi felé billen, hiszen Umi esetében is ő döntött úgy, hogy a gondját viseli majd, szárnyai alá veszi.
Kivételesség ide vagy oda, fél év múltán úgyis vissza kell térjen. Ha akkor alkalmasabb lesz az idő, akár maradhat is, fél év aligha változtat az ilyesféle érzéseken, amikkel Kagan viseltet iránta. Vagy ha mégis... akkor pedig úgy kell legyen, s kár is lett volna már most elhatározásra jutni. De ez csak az ő személyes, félig-városi véleménye, így megtartja magának.
Az erős, érdes kéz végigfut arcán, s közben az egykori mély seb még mindig halványan vöröslő vonalán is orcáján, nem hagyva tovább gazdáját, hogy a fal gerendáit bámulja maga előtt, szótlanul.
Egyetlen, még mindig nyugodt kérdést kap, amire rögtön tudja is a választ. Ő maga is oldalt dől kényelmesen, homlokát pedig -ha lehet- a férfiének támasztja, hogy egész közelről révedhessen sárgás íriszeibe, s így válaszolhasson.*
- Csak azt, hogy akármi is történjék addig... akármi. Kiengedsz, ha letelik a három napom. Fél év múlva úgyis visszajövök, ha addig nem is. De tégy esküt, hogy kiengedsz.
*Hangja egyre halkulva rebegi a szavakat, pillantása mélyen fúródik a férfiéba, rebbenés nélkül, s reméli, hogy nem kell külön kérje az itteni szokások szerinti, vérrel kötött megállapodást ahhoz, hogy olyan ígéretet kapjon, amit aztán a másik be is tart.*
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-09 00:38:11
Üzenet elküldve: 2014-06-09 00:38:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*Ha hamari ember lenne, számtalan léha és bohókás, vagy elhamarkodott választ adhatna. Ehelyett csak szótlanul hallgatja Nabiit, majd idő közben mellé is telepszik.*
~ Mondja ezt a nő, aki miután cserealapnak ajánlja a testét, odaadná magától is, csak mert... miért is? Mert hasonlítok valakire, majd 12 év távlatából. ~ *ezt már nem mondja, csak hanyatt dőlve a plafonra bámul. Ő például arra nem számított, hogy a nő még alkonyatkor is itt lesz - hiszen a fene se gondolta, hogy a húga ilyen megoldást választ.*
~ Nem mintha nem lett volna rá példa, csak nem volt szokásban. ~ *talán már ez sem volt véletlen.*
- Kellesz, igen. *erősíti meg, mert amit kimondott, azt nem szívja vissza, bár láthatóan kissé kényelmetlen neki, hogy ezen a mondatán lovagolnak. Az a Kagan, akit a törzs harcosainak java ismer és "elvár", nem ilyen.*
*Nabi komor arccal tápászkodik fel, ebből Kagan - nagyon jó megfigyelőképességről téve tanúbizonyságot - rájön, hogy megint nem jót mondott.*
~ Gyötörsz itt, asszony. ~ *hörren benne először a pislákoló düh, de inkább magára mérges.*
- Lenn hagytam én is. *legalábbis így emlékszik, így nem tud segéd-pipát nyújtani Nabiinak - de akkor sem nyújtana, ha itt lenne. Pontosan tudja, mire való ilyenkor a bagó: időnyerésre és idegnyugtatásra.*
- Nem kértem, hogy válassz. *ez persze így nem teljesen igaz, de szigorúan véve így is lehet nézni. Innentől csak hallgat, nem felel, de a lány szavaira megvillan benne egy pillanatra a Fenevad; az a Kagan Thargodar, kinek kezéhez százak vére tapad.*
~ Vajon ha Llias külön paranccsal menne, s megszüntetné a problémát, elhinnéd, hogy nincs közöm hozzá? ~ *parázslik fel a topázsárga tekintet, ám végül kihuny. Okozzon bár már most, látatlanban sok problémát Umi (ráadásul, ahogy Nabii szavaiból kiveszi, nem csak neki, hanem nővérének is), a Fenevad húzása megoldást nem nyújtana. Nem így. Nem most.*
- Hosszú még az éj, és a kérdések ideje lejárt. *az a tény, hogy Nabiiban egyáltalán felmerült, hogy válasszon, egyelőre elegendő neki azon kérdésére, hogy mi az, amire a nő vágyik. Az, amit tennie kell, szintén egyértelmű, túlontúl is; Kagan nem akar versenyre kelni egy ilyen kötelékkel. Féloldalasan heveredik a nő mellé, keze végigsiklik az arcon, nem hagyva ki a sebhelyet is, mely számára inkább csak bizonyság, mint csúf billog, majd újra érinti a szájat, mint nemrég, a csacska fecsegésnél, aztán megfogja Nabii állát és maga felé fordítja.*
- Egyre válaszolj csak... mit vársz most tőlem...? *a kérdés egyszerű, és a válasz sem lehet túl bonyolult, talán csak egy szó, nem több. Mégis, igen könnyen lehet tévútra menni...*
*Ha hamari ember lenne, számtalan léha és bohókás, vagy elhamarkodott választ adhatna. Ehelyett csak szótlanul hallgatja Nabiit, majd idő közben mellé is telepszik.*
~ Mondja ezt a nő, aki miután cserealapnak ajánlja a testét, odaadná magától is, csak mert... miért is? Mert hasonlítok valakire, majd 12 év távlatából. ~ *ezt már nem mondja, csak hanyatt dőlve a plafonra bámul. Ő például arra nem számított, hogy a nő még alkonyatkor is itt lesz - hiszen a fene se gondolta, hogy a húga ilyen megoldást választ.*
~ Nem mintha nem lett volna rá példa, csak nem volt szokásban. ~ *talán már ez sem volt véletlen.*
- Kellesz, igen. *erősíti meg, mert amit kimondott, azt nem szívja vissza, bár láthatóan kissé kényelmetlen neki, hogy ezen a mondatán lovagolnak. Az a Kagan, akit a törzs harcosainak java ismer és "elvár", nem ilyen.*
*Nabi komor arccal tápászkodik fel, ebből Kagan - nagyon jó megfigyelőképességről téve tanúbizonyságot - rájön, hogy megint nem jót mondott.*
~ Gyötörsz itt, asszony. ~ *hörren benne először a pislákoló düh, de inkább magára mérges.*
- Lenn hagytam én is. *legalábbis így emlékszik, így nem tud segéd-pipát nyújtani Nabiinak - de akkor sem nyújtana, ha itt lenne. Pontosan tudja, mire való ilyenkor a bagó: időnyerésre és idegnyugtatásra.*
- Nem kértem, hogy válassz. *ez persze így nem teljesen igaz, de szigorúan véve így is lehet nézni. Innentől csak hallgat, nem felel, de a lány szavaira megvillan benne egy pillanatra a Fenevad; az a Kagan Thargodar, kinek kezéhez százak vére tapad.*
~ Vajon ha Llias külön paranccsal menne, s megszüntetné a problémát, elhinnéd, hogy nincs közöm hozzá? ~ *parázslik fel a topázsárga tekintet, ám végül kihuny. Okozzon bár már most, látatlanban sok problémát Umi (ráadásul, ahogy Nabii szavaiból kiveszi, nem csak neki, hanem nővérének is), a Fenevad húzása megoldást nem nyújtana. Nem így. Nem most.*
- Hosszú még az éj, és a kérdések ideje lejárt. *az a tény, hogy Nabiiban egyáltalán felmerült, hogy válasszon, egyelőre elegendő neki azon kérdésére, hogy mi az, amire a nő vágyik. Az, amit tennie kell, szintén egyértelmű, túlontúl is; Kagan nem akar versenyre kelni egy ilyen kötelékkel. Féloldalasan heveredik a nő mellé, keze végigsiklik az arcon, nem hagyva ki a sebhelyet is, mely számára inkább csak bizonyság, mint csúf billog, majd újra érinti a szájat, mint nemrég, a csacska fecsegésnél, aztán megfogja Nabii állát és maga felé fordítja.*
- Egyre válaszolj csak... mit vársz most tőlem...? *a kérdés egyszerű, és a válasz sem lehet túl bonyolult, talán csak egy szó, nem több. Mégis, igen könnyen lehet tévútra menni...*
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-09 00:13:03
Üzenet elküldve: 2014-06-09 00:13:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hrallh - Kagan és Nabii//
- Szabadon jöttem.
*Bólint lassan, kimérten, már komoly pillantást vetve Kaganra.*
- De akkor még nem tudtam, hogy annyira... "kivételesnek" tartasz, valami számomra rejtélyes oknál fogva, hogy legszívesebben itt fognál a falaitok között.
*Magyarázata igen egyszerű, a legpontosabb és legőszintébb színvallás. Hiszen nem számított rá, hogy több lenne a mai egy olyan éjszakánál, mikor kellőképpen jól érzik magukat egymással, aztán reggel mennek mindketten, amerre látnak.
Nem tetszik neki, ahogy Kagan kigúnyolja a szóhasználatát, őszintén szólva nem is érti, mi vele a baj. Ám ezen nem is agyal sokáig, betudja a kettejük életútja hozta ismereteknek - hiszen ő maga azért félig-meddig városi, s valamennyire azért megszokta már az ottani körmönfont, kásakerülgető fogalmazásmódot. A kérdésre viszont, amit előzőleg ő tett fel, s most a férfi csak visszadobja neki, elmosolyodik.*
- Igazad van, én is csak azt tudom, amit látok és amit eddig hallottam. De azt is hallottam, hogy kellek és nem akarsz kiengedni...
*Újabb egyszerű válaszok, az egyszerű kérdésre és felvetésre. A következő dolgok azonban, amiket Kagan szinte az orra alá dörgöl, lesorvasztják arcáról az előzőleg oda telepedett mosolyt, ennek helyébe pedig árulkodó keserűség-féle telepszik.
Nem is válaszol azonnal, a kupát megfogva feláll, elsétál a férfi mellett, hogy az asztalnál töltsön még magának bort.*
- Még a pipám sincs nálam, hogy rohadna meg...
*Károg ízesen maga elé, majd mélyet sóhajt, s le is hajtja a frissen a kupába került bor jó felét. Csak ez után fordul ismét a törzsfő felé, tekintete feszültségről árulkodik, ám hangja jóval kevésbé veszi át ezen vonást.*
- Nem választhatok kettőtök közt. Ezt még te sem várhatod el, Amon Ruadh ura. Ahogy én sem kérhetném, hogy szakíts itt mindennel és gyere velem... Bárhová. A húgom ugyanúgy rám van utalva, ahogy a tieid terád. Ugyanúgy kötelesség vár engem is otthon, ahogy téged itt tart... Nem hagyhatom el. Még nem.
*Újabb korty bor, majd tölt a másik kupába is, s azt Kagan kezébe nyomva megindul vissza a hevenyészett ágy felé. Még a törzsfőt is kézenfogja -ha engedi-, hogy magával húzza oda.*
- Egyébként is, hátravan még két nap és két éj, te magad mondtad ezt is. Minek sietni? Az elég idő lehet kicsit jobban megismerni is egymást. Nehogy egyébként olyasmibe ugorj bele, amiről később derül csak ki, hogy mégsem tetszik.
*Leül a szőrméken, akár vele tart végül Kagan, akár nem, s iszik még egy kortyot, majd vállat von, s ad egy kis segítséget is ahhoz, szerinte hogyan is lehetne ezt véghez vinni.*
- Kérdezz, amit csak akarsz.
- Szabadon jöttem.
*Bólint lassan, kimérten, már komoly pillantást vetve Kaganra.*
- De akkor még nem tudtam, hogy annyira... "kivételesnek" tartasz, valami számomra rejtélyes oknál fogva, hogy legszívesebben itt fognál a falaitok között.
*Magyarázata igen egyszerű, a legpontosabb és legőszintébb színvallás. Hiszen nem számított rá, hogy több lenne a mai egy olyan éjszakánál, mikor kellőképpen jól érzik magukat egymással, aztán reggel mennek mindketten, amerre látnak.
Nem tetszik neki, ahogy Kagan kigúnyolja a szóhasználatát, őszintén szólva nem is érti, mi vele a baj. Ám ezen nem is agyal sokáig, betudja a kettejük életútja hozta ismereteknek - hiszen ő maga azért félig-meddig városi, s valamennyire azért megszokta már az ottani körmönfont, kásakerülgető fogalmazásmódot. A kérdésre viszont, amit előzőleg ő tett fel, s most a férfi csak visszadobja neki, elmosolyodik.*
- Igazad van, én is csak azt tudom, amit látok és amit eddig hallottam. De azt is hallottam, hogy kellek és nem akarsz kiengedni...
*Újabb egyszerű válaszok, az egyszerű kérdésre és felvetésre. A következő dolgok azonban, amiket Kagan szinte az orra alá dörgöl, lesorvasztják arcáról az előzőleg oda telepedett mosolyt, ennek helyébe pedig árulkodó keserűség-féle telepszik.
Nem is válaszol azonnal, a kupát megfogva feláll, elsétál a férfi mellett, hogy az asztalnál töltsön még magának bort.*
- Még a pipám sincs nálam, hogy rohadna meg...
*Károg ízesen maga elé, majd mélyet sóhajt, s le is hajtja a frissen a kupába került bor jó felét. Csak ez után fordul ismét a törzsfő felé, tekintete feszültségről árulkodik, ám hangja jóval kevésbé veszi át ezen vonást.*
- Nem választhatok kettőtök közt. Ezt még te sem várhatod el, Amon Ruadh ura. Ahogy én sem kérhetném, hogy szakíts itt mindennel és gyere velem... Bárhová. A húgom ugyanúgy rám van utalva, ahogy a tieid terád. Ugyanúgy kötelesség vár engem is otthon, ahogy téged itt tart... Nem hagyhatom el. Még nem.
*Újabb korty bor, majd tölt a másik kupába is, s azt Kagan kezébe nyomva megindul vissza a hevenyészett ágy felé. Még a törzsfőt is kézenfogja -ha engedi-, hogy magával húzza oda.*
- Egyébként is, hátravan még két nap és két éj, te magad mondtad ezt is. Minek sietni? Az elég idő lehet kicsit jobban megismerni is egymást. Nehogy egyébként olyasmibe ugorj bele, amiről később derül csak ki, hogy mégsem tetszik.
*Leül a szőrméken, akár vele tart végül Kagan, akár nem, s iszik még egy kortyot, majd vállat von, s ad egy kis segítséget is ahhoz, szerinte hogyan is lehetne ezt véghez vinni.*
- Kérdezz, amit csak akarsz.
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 23:28:57
Üzenet elküldve: 2014-06-08 23:28:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*Kagan Thargodar, ahogy azt a nap folyamán többször elsorolta, mindenekelőtt törzsfő, fejedelem, klánvezér. Nem erőssége a gyengéi kimutatása, és nem is tartja azt előnynek - még egy nő előtt sem, kettős magányukban. Más világból, más szokásokból építkezik, és messze nem volt annyit a civilizált népek között, mint Nabii - ha a nő most érkezett volna meg Isshriából, egész beszélgetésük és estéjük másképp zajlana.*
~ Valószínűleg már letepertem volna, ő meg karmolna és küzdene, mint egy hiúz. ~ *állapítja meg magában. A nő nevetése őt nem ingerli mosolyra, sőt: kissé össze is szűkül a szeme.*
- Szabadon jöttél ide, Nabii... *szólal meg végül, lassan, megfontoltan.*
- Bár én nem hiszek a szabad akaratban. *ezt Darelnek már kifejtette a tűznél - a szabad akarat illúzió csupán, és legerősebben az olyan férfiak fejében tartja magát, mint Darel. Vagy mint Kagan.*
- Már most sem szívesen. *biccent a kijelentésre, mert ez az igazság, és bár szükséges esetben szemrebbenés nélkül tud hazudni - portyákon, más törzsfőkkel való tárgyaláson, kufárokkal való egyezkedésen - most nem látja értelmét, hogy tereljen.*
- Ha "megteszed"... *kissé gúnyosan húzza el a szót, hiszen ez a fajta megfogalmazás szinte olyan, mintha Nabii áldozatot hozna, vagy kegyet gyakorolna; márpedig Kagan szerint erről szó sincs.*
- Legalább tényleg tudod majd, mi az, amit itt hagysz három nap múlva. *egy igric vagy egy selyembe öltözött hősszerelmes bizonyára másképp fogalmazott volna, de Kagan tudja, miről beszél. Az ő figyelmét sem kerülte el, mennyire gyorsan beilleszkedett Nabii, szinte mintha ide tartozott volna - ellentétben a civilizált népekkel, akiknek igen sokáig tartott, mire felvették Thargarod szívverésének ritmusát.*
- "Nem is ismersz, honnan tudhatnád...?" *dobja vissza a labdát, de szavaiban nincs gúny, csak derűs szurkálódás.*
- Kérdezd magad: ilyennek látsz? És ami még fontosabb: elegendő lenne? *Kagan sem ostoba, és az eddigiek alapján Nabiit sem tartja sem butának, sem éretlen fruskának, ki mindenét eldobná egy jó kis bujálkodásért. Lassan közelebb lép, és most ő kérdez.*
- Kérdezd magad: mi az, amit te vársz? Mi az...amire te vágysz? És mi az... ami kell? *háromszintű kérdés a reményről, a vágyakról és a tervekről.*
*Kagan Thargodar, ahogy azt a nap folyamán többször elsorolta, mindenekelőtt törzsfő, fejedelem, klánvezér. Nem erőssége a gyengéi kimutatása, és nem is tartja azt előnynek - még egy nő előtt sem, kettős magányukban. Más világból, más szokásokból építkezik, és messze nem volt annyit a civilizált népek között, mint Nabii - ha a nő most érkezett volna meg Isshriából, egész beszélgetésük és estéjük másképp zajlana.*
~ Valószínűleg már letepertem volna, ő meg karmolna és küzdene, mint egy hiúz. ~ *állapítja meg magában. A nő nevetése őt nem ingerli mosolyra, sőt: kissé össze is szűkül a szeme.*
- Szabadon jöttél ide, Nabii... *szólal meg végül, lassan, megfontoltan.*
- Bár én nem hiszek a szabad akaratban. *ezt Darelnek már kifejtette a tűznél - a szabad akarat illúzió csupán, és legerősebben az olyan férfiak fejében tartja magát, mint Darel. Vagy mint Kagan.*
- Már most sem szívesen. *biccent a kijelentésre, mert ez az igazság, és bár szükséges esetben szemrebbenés nélkül tud hazudni - portyákon, más törzsfőkkel való tárgyaláson, kufárokkal való egyezkedésen - most nem látja értelmét, hogy tereljen.*
- Ha "megteszed"... *kissé gúnyosan húzza el a szót, hiszen ez a fajta megfogalmazás szinte olyan, mintha Nabii áldozatot hozna, vagy kegyet gyakorolna; márpedig Kagan szerint erről szó sincs.*
- Legalább tényleg tudod majd, mi az, amit itt hagysz három nap múlva. *egy igric vagy egy selyembe öltözött hősszerelmes bizonyára másképp fogalmazott volna, de Kagan tudja, miről beszél. Az ő figyelmét sem kerülte el, mennyire gyorsan beilleszkedett Nabii, szinte mintha ide tartozott volna - ellentétben a civilizált népekkel, akiknek igen sokáig tartott, mire felvették Thargarod szívverésének ritmusát.*
- "Nem is ismersz, honnan tudhatnád...?" *dobja vissza a labdát, de szavaiban nincs gúny, csak derűs szurkálódás.*
- Kérdezd magad: ilyennek látsz? És ami még fontosabb: elegendő lenne? *Kagan sem ostoba, és az eddigiek alapján Nabiit sem tartja sem butának, sem éretlen fruskának, ki mindenét eldobná egy jó kis bujálkodásért. Lassan közelebb lép, és most ő kérdez.*
- Kérdezd magad: mi az, amit te vársz? Mi az...amire te vágysz? És mi az... ami kell? *háromszintű kérdés a reményről, a vágyakról és a tervekről.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 23:04:23
Üzenet elküldve: 2014-06-08 23:04:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*Úgy tűnik, Kagant nem üti úgy szíven a dolog, mint őt. Újra az a rideg, szófukar valaki, akinek megismerte. Furcsa, hogy most viszont ez lepi meg.*
~Pedig nem kellene.~
*Az előző szavak, melyeket leginkább vallomásnak nevezne, azt éreztették, hogy a sok mindent túlélt, s kemény véráldozatot hozott törzsfő azért sebezhető, s nem teljesen az a kemény szikla, akinek mutatja magát. Talán megint csak tévedett - vagy talán csak Kagan is felismerte, hogy olyan oldalát mutatta meg neki, amit eddig talán senkinek. Már ha valóban igaz az, amit mondott, hogy senkiről sem gondolta még úgy, hogy megérdemli.
"Talán később" - ennyivel letudja ő is a kisebb vitát, s nem is próbálja győzködni. Tény, hogy vélhetően nem is menne vele sokra, hiszen akármit is hozna fel indokként, hogy meggyőzze, a tény, hogy őrá odakint vár egy teljesen rá utalt lány, egy szinte még gyermek; akkor is tény maradna. Ahogy az is tény, hogy ha elkezdene érvelni, minden elérhető fűszálba belekapaszkodva, hogy maradásra bírja, Nabii hite ezzel együtt meginogna abban, hogy valóban egy erős, határozott valakihez van szerencséje.
Felkapja azért a kupát, mielőtt megindulnak -hiszen rendhez szokott, s a holminak nyilván nem szanaszét van a helye a toronyban-, de ahogy lefelé haladnak, a férfi mögött lépkedve megmosolyogja, hogy nem okozott neki csalódást a fura belenyugvással.
Letelepszik ismét a leterített szőrméken, a kupát maga mellé állítva, s csak nézi Kagant, és ahogy az bámulja őt. Mondhatni, farkasszemet néz vele, megpróbálja kitalálni, miért is olyan hallgatag a másik, s miért áll ott úgy, mint akit csak oda tettek. Aztán, ahogy rádöbben, mit is akarhat, előbb lassan, egyre szélesebbre szaladnak ajka szegletei, szemöldökei is megemelkednek kissé, majd végül halkan, röviden elneveti magát. Vidáman, őszintén, ahogy még nem tette, mióta itt van.*
- Most azt várod, hogy...?
*Kivár egy pillanatot, de csupán ennyit. Választ nem igazán vár, hiszen a kérdés pusztán költői.*
- Ha megteszem, három nap múlva úgy fogod gondolni, hogy mégsem engedsz el...
*Alsó ajkába harap, hunyorít, s fejét is kissé oldalra biccentve ötli ki a lehetséges másik verziót.*
- Vagy ez lenne a te érved a maradásom mellett? Amivel el akarod érni, hogy ne is vágyjak többé a falakon túlra?
*Alsó ajkába harapva mélázik még egy pillanatot.*
- Az utóbbira tippelnék. Olyan vagy, aki mindent megtesz azért, hogy elérje, amit akar. Vagy nincs igazam?
*Mire befogja száját, pillantása kihívóvá válik, bal szemöldökével még mindig a magasban. Nem ejtették ám őt sem a fejére, csak többnyire megtartja magának a hasonló felismeréseket. Ám most a bor valamivel felszabadultabbá, közlékenyebbé tette, feloldva valamennyit sajátos szigorú tartásából.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.08 23:09:48
*Úgy tűnik, Kagant nem üti úgy szíven a dolog, mint őt. Újra az a rideg, szófukar valaki, akinek megismerte. Furcsa, hogy most viszont ez lepi meg.*
~Pedig nem kellene.~
*Az előző szavak, melyeket leginkább vallomásnak nevezne, azt éreztették, hogy a sok mindent túlélt, s kemény véráldozatot hozott törzsfő azért sebezhető, s nem teljesen az a kemény szikla, akinek mutatja magát. Talán megint csak tévedett - vagy talán csak Kagan is felismerte, hogy olyan oldalát mutatta meg neki, amit eddig talán senkinek. Már ha valóban igaz az, amit mondott, hogy senkiről sem gondolta még úgy, hogy megérdemli.
"Talán később" - ennyivel letudja ő is a kisebb vitát, s nem is próbálja győzködni. Tény, hogy vélhetően nem is menne vele sokra, hiszen akármit is hozna fel indokként, hogy meggyőzze, a tény, hogy őrá odakint vár egy teljesen rá utalt lány, egy szinte még gyermek; akkor is tény maradna. Ahogy az is tény, hogy ha elkezdene érvelni, minden elérhető fűszálba belekapaszkodva, hogy maradásra bírja, Nabii hite ezzel együtt meginogna abban, hogy valóban egy erős, határozott valakihez van szerencséje.
Felkapja azért a kupát, mielőtt megindulnak -hiszen rendhez szokott, s a holminak nyilván nem szanaszét van a helye a toronyban-, de ahogy lefelé haladnak, a férfi mögött lépkedve megmosolyogja, hogy nem okozott neki csalódást a fura belenyugvással.
Letelepszik ismét a leterített szőrméken, a kupát maga mellé állítva, s csak nézi Kagant, és ahogy az bámulja őt. Mondhatni, farkasszemet néz vele, megpróbálja kitalálni, miért is olyan hallgatag a másik, s miért áll ott úgy, mint akit csak oda tettek. Aztán, ahogy rádöbben, mit is akarhat, előbb lassan, egyre szélesebbre szaladnak ajka szegletei, szemöldökei is megemelkednek kissé, majd végül halkan, röviden elneveti magát. Vidáman, őszintén, ahogy még nem tette, mióta itt van.*
- Most azt várod, hogy...?
*Kivár egy pillanatot, de csupán ennyit. Választ nem igazán vár, hiszen a kérdés pusztán költői.*
- Ha megteszem, három nap múlva úgy fogod gondolni, hogy mégsem engedsz el...
*Alsó ajkába harap, hunyorít, s fejét is kissé oldalra biccentve ötli ki a lehetséges másik verziót.*
- Vagy ez lenne a te érved a maradásom mellett? Amivel el akarod érni, hogy ne is vágyjak többé a falakon túlra?
*Alsó ajkába harapva mélázik még egy pillanatot.*
- Az utóbbira tippelnék. Olyan vagy, aki mindent megtesz azért, hogy elérje, amit akar. Vagy nincs igazam?
*Mire befogja száját, pillantása kihívóvá válik, bal szemöldökével még mindig a magasban. Nem ejtették ám őt sem a fejére, csak többnyire megtartja magának a hasonló felismeréseket. Ám most a bor valamivel felszabadultabbá, közlékenyebbé tette, feloldva valamennyit sajátos szigorú tartásából.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.08 23:09:48
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:59:13
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:59:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Mivel nem nyomja el mindenféle pacsulival a saját szagát, van neki. Mivel éppen tegnap fürdött, már visszanyerte sajátját. Bőréről lekopott az iszap és a folyó vizének illata, csak ruháin érződik, hogy bizony régen voltak elővéve utoljára. Nem öltözködik sokat: van egy téli- és egy nyári kollekciója. E kettőt váltogatja az időjárástól függően.*
-Én se.
*Vallja be őszintén, bár ennek leginkább annyi oka volt, hogy mindig elfelejtette mennyinél tartott, mire oda került volna a sor, hogy folytathatta volna.*
-Hát az őszintét!
*Vágja rá habozás nélkül, kissé szórakozottan. Learon kissé belekavarodik a válaszba, de Akheel nem veszi fel a dolgot. Nem is nagyon érti legtöbb esetben, hogy miért illene nőiesen megsértődnie, amiért a férfi nem csak áldhatja a Szellemeket, mert könnyen előfordulhatna, hogy egy-egy sértés kellően megindokolná Akheelnak a csonkolást -szó szerint véres kezű jelen pillanatban is-.*
-Ilyen remek Vadász nem terem a parasztlányok közt!
*Lelkesedik fel egy picit, ahogy végre arra tereli a szót, amiben igazán jó.*
-Egyszerre két őzet és egy szarvast is hazacipeltem egyedül az erdőből!
*Fel is emeli a fejét, ismét ficeregni kezd Learon keze alatt, ahogy felelevenednek benne legutóbbi vadászatának emlékei.*
-Holnap foghatnánk neked valami jószágot! Köll valami? Madár, vagy pocok? Oszt' hallottam eccer a Zanyámtól, hogy a városiak tartanak pici ketrecbe pockokat! *Sárga szemei egészen elkerekednek, így pillant fel a férfire.*
-Hát teljesen bolondok! Beviszik a házba amit a másik ajtón kikergetnek... Mer' a patkányt meg azt meg, azt nem szeretik! *Kezd belel lelkesen és olyan hévvel adja elő a történetet, mintha legalább világmegváltó terveinek egyikét mutatná be a nagyközönségnek.*
*Mivel nem nyomja el mindenféle pacsulival a saját szagát, van neki. Mivel éppen tegnap fürdött, már visszanyerte sajátját. Bőréről lekopott az iszap és a folyó vizének illata, csak ruháin érződik, hogy bizony régen voltak elővéve utoljára. Nem öltözködik sokat: van egy téli- és egy nyári kollekciója. E kettőt váltogatja az időjárástól függően.*
-Én se.
*Vallja be őszintén, bár ennek leginkább annyi oka volt, hogy mindig elfelejtette mennyinél tartott, mire oda került volna a sor, hogy folytathatta volna.*
-Hát az őszintét!
*Vágja rá habozás nélkül, kissé szórakozottan. Learon kissé belekavarodik a válaszba, de Akheel nem veszi fel a dolgot. Nem is nagyon érti legtöbb esetben, hogy miért illene nőiesen megsértődnie, amiért a férfi nem csak áldhatja a Szellemeket, mert könnyen előfordulhatna, hogy egy-egy sértés kellően megindokolná Akheelnak a csonkolást -szó szerint véres kezű jelen pillanatban is-.*
-Ilyen remek Vadász nem terem a parasztlányok közt!
*Lelkesedik fel egy picit, ahogy végre arra tereli a szót, amiben igazán jó.*
-Egyszerre két őzet és egy szarvast is hazacipeltem egyedül az erdőből!
*Fel is emeli a fejét, ismét ficeregni kezd Learon keze alatt, ahogy felelevenednek benne legutóbbi vadászatának emlékei.*
-Holnap foghatnánk neked valami jószágot! Köll valami? Madár, vagy pocok? Oszt' hallottam eccer a Zanyámtól, hogy a városiak tartanak pici ketrecbe pockokat! *Sárga szemei egészen elkerekednek, így pillant fel a férfire.*
-Hát teljesen bolondok! Beviszik a házba amit a másik ajtón kikergetnek... Mer' a patkányt meg azt meg, azt nem szeretik! *Kezd belel lelkesen és olyan hévvel adja elő a történetet, mintha legalább világmegváltó terveinek egyikét mutatná be a nagyközönségnek.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:31:30
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:31:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Learon is igencsak jól érzi magát, de neki nem kell ehhez egyéb, csak Akheel bőrének, hajának tapintása, és a leányzó illata. Már, ha ezt illatnak lehet nevezni. Hívogató és kellemes a férfi orrának, de mégis inkább szagnak titulálható. Mi egyéb kellhetne neki a boldogsághoz, ha nem Akheel? Most más nem igazán jut eszébe, amire lecserélné a mellette nyugvó leányzót. Sajnálja a dolgot, de nem tud válaszolni a másik kérdésére.*
-Nem tudom, nem számolom.
*Ezzel le is tudja a dolgot. Semmi oka nem volt számon tartani éveit, hiszen se előbb, se később nem fog meghalni, ha tudja ezt a számot. Akheel megnyugodhat, nem tűnne butának. Hogyha eddig nem tűnt annak a Vadász, hát ezután már nem igazán tudna változtatni. Rögtön jön a következő kérdés is. Learon habozik, de Akheel bizonyára kitartana kérdése mellett. Ennek tudatában azonban válaszol nemsokára.*
-Hát, nem is tudom erre mit mondjak!
*Tudja ő, csak próbálja húzni a dolgot, hátha mégsem kellene válaszolnia, de mégis kell. Azonban nem ad egyértelmű választ, sőt. Nem is a kérdésre válaszol, hiszen, ha nem szeretné, hát mégsem fog.*
-Ilyennel, mint te, még biztosan nem!
*Belegondolva, ez nem egészen úgy sült el, mint ahogy ő akarta. Azonban a tőle telhető legjobban próbálja korrigálni, de az sem olyanra sikerül, mint kéne neki.*
-Na nem mintha nem lenne jó veled!
~Maradj inkább csöndben és hallgasd a tücsköket, te szerencsétlen!~
*Szidja meg magát. Ilyen egyértelmű utalásokat tenni, merőben botor ötlet, hiszen még a végén kikarmolja a szemét a Vadász.*
*Learon is igencsak jól érzi magát, de neki nem kell ehhez egyéb, csak Akheel bőrének, hajának tapintása, és a leányzó illata. Már, ha ezt illatnak lehet nevezni. Hívogató és kellemes a férfi orrának, de mégis inkább szagnak titulálható. Mi egyéb kellhetne neki a boldogsághoz, ha nem Akheel? Most más nem igazán jut eszébe, amire lecserélné a mellette nyugvó leányzót. Sajnálja a dolgot, de nem tud válaszolni a másik kérdésére.*
-Nem tudom, nem számolom.
*Ezzel le is tudja a dolgot. Semmi oka nem volt számon tartani éveit, hiszen se előbb, se később nem fog meghalni, ha tudja ezt a számot. Akheel megnyugodhat, nem tűnne butának. Hogyha eddig nem tűnt annak a Vadász, hát ezután már nem igazán tudna változtatni. Rögtön jön a következő kérdés is. Learon habozik, de Akheel bizonyára kitartana kérdése mellett. Ennek tudatában azonban válaszol nemsokára.*
-Hát, nem is tudom erre mit mondjak!
*Tudja ő, csak próbálja húzni a dolgot, hátha mégsem kellene válaszolnia, de mégis kell. Azonban nem ad egyértelmű választ, sőt. Nem is a kérdésre válaszol, hiszen, ha nem szeretné, hát mégsem fog.*
-Ilyennel, mint te, még biztosan nem!
*Belegondolva, ez nem egészen úgy sült el, mint ahogy ő akarta. Azonban a tőle telhető legjobban próbálja korrigálni, de az sem olyanra sikerül, mint kéne neki.*
-Na nem mintha nem lenne jó veled!
~Maradj inkább csöndben és hallgasd a tücsköket, te szerencsétlen!~
*Szidja meg magát. Ilyen egyértelmű utalásokat tenni, merőben botor ötlet, hiszen még a végén kikarmolja a szemét a Vadász.*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:30:57
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:30:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*Józanító szavak, melyeket kap, és épp jókor, ha önmaga lenne most, ő is pontosan így gondolkodna.*
~ Megint az a kereskedő? ~ *bár már elvetették a lehetőségét a dolognak, sosem lehet tudni.*
- Igaz. *biccent és nem vitatkozik - csalódott lett volna, ha Nabii végleg beadja a derekát. Meghazudtolta volna mindazt, amit a lány magáról mesélt, vagy amit eddig megosztott vele.*
~ Kihívás vagy... de nem foglak kérlelni. ~ *Ajkára halvány, pajzán, talán már kajánnak tűnő mosoly húzódik; amit minden férfi megtanul idővel, az az, hogy egy nőt nem érdemes napvilágnál az éjszaka mondott szavaira emlékeztetni. Most megtanulta, hogy két emelet alatt is lehet sokat felejteni.*
- Túltárgyaltuk. *hunyorog a derű a szemében, mely csak a halál emlegetésére tompul el. Megrázza a fejét, de nem mondd semmit, hiszen mindenki a saját szintjén, a saját bőrébe zárva nyomorog; ő pedig nem lehet sem őrszelleme, sem megváltója senkinek.*
- Talán később... de most gyere. *fogja kézen ismét a kis nőstényt, és ha nem áll ellen a lány, elindul lefelé. Tett egy próbát, mert úgy érezte, ezt kell tennie, és Kagan Thargodar eléggé bízik az ösztöneiben ahhoz, hogy gyakran kövesse azokat. Talán tévedett, de...*
~ Megtudtam, amit meg kellett tudnom. ~ *például, hogy a nő nem nyakló nélküli törtető, és nem csapott le a kínálkozó alkalomra. Lefelé menet Kagan magának felnevet, rádöbbenve, hogy az elmúlt 10 év mennyire elnyűtte ezen a téren.*
~ Egy gyanakvó szemétláda vagy. ~ *somolyog saját magán, s félúton újra elengedve a lány kezét, fáklyát markol. Lelassít, hogy Nabii egyik kezével rá támaszkodhasson lefelé menet; így érnek vissza a szőrmék termébe.*
*Mikor leérnek, már nem mosolyog, csak egy asztalra teszi a kupát és az üveget, majd Nabii felé fordul. Láthatóan nem törte le az elutasítás, de nem is kapcsolt át "akkor üzekedjünk, aztán mehetünk aludni" hangulatba.*
~ Arról nem is beszélve, hogy nem eszik olyan forrón, asszony... ~ *egyszerűen csak másik terepet keres - olyat, ahol esélye van nyerni. Ha odafent lelki kérdésekről, érvekről és ellenérvekről kezdenek vitázni, menthetetlenül elvérzik; itt viszont - ki tudja? Nem szól semmit, nem is mozdul, csak pillantásával próbálja magához húzni Nabiit*
*Józanító szavak, melyeket kap, és épp jókor, ha önmaga lenne most, ő is pontosan így gondolkodna.*
~ Megint az a kereskedő? ~ *bár már elvetették a lehetőségét a dolognak, sosem lehet tudni.*
- Igaz. *biccent és nem vitatkozik - csalódott lett volna, ha Nabii végleg beadja a derekát. Meghazudtolta volna mindazt, amit a lány magáról mesélt, vagy amit eddig megosztott vele.*
~ Kihívás vagy... de nem foglak kérlelni. ~ *Ajkára halvány, pajzán, talán már kajánnak tűnő mosoly húzódik; amit minden férfi megtanul idővel, az az, hogy egy nőt nem érdemes napvilágnál az éjszaka mondott szavaira emlékeztetni. Most megtanulta, hogy két emelet alatt is lehet sokat felejteni.*
- Túltárgyaltuk. *hunyorog a derű a szemében, mely csak a halál emlegetésére tompul el. Megrázza a fejét, de nem mondd semmit, hiszen mindenki a saját szintjén, a saját bőrébe zárva nyomorog; ő pedig nem lehet sem őrszelleme, sem megváltója senkinek.*
- Talán később... de most gyere. *fogja kézen ismét a kis nőstényt, és ha nem áll ellen a lány, elindul lefelé. Tett egy próbát, mert úgy érezte, ezt kell tennie, és Kagan Thargodar eléggé bízik az ösztöneiben ahhoz, hogy gyakran kövesse azokat. Talán tévedett, de...*
~ Megtudtam, amit meg kellett tudnom. ~ *például, hogy a nő nem nyakló nélküli törtető, és nem csapott le a kínálkozó alkalomra. Lefelé menet Kagan magának felnevet, rádöbbenve, hogy az elmúlt 10 év mennyire elnyűtte ezen a téren.*
~ Egy gyanakvó szemétláda vagy. ~ *somolyog saját magán, s félúton újra elengedve a lány kezét, fáklyát markol. Lelassít, hogy Nabii egyik kezével rá támaszkodhasson lefelé menet; így érnek vissza a szőrmék termébe.*
*Mikor leérnek, már nem mosolyog, csak egy asztalra teszi a kupát és az üveget, majd Nabii felé fordul. Láthatóan nem törte le az elutasítás, de nem is kapcsolt át "akkor üzekedjünk, aztán mehetünk aludni" hangulatba.*
~ Arról nem is beszélve, hogy nem eszik olyan forrón, asszony... ~ *egyszerűen csak másik terepet keres - olyat, ahol esélye van nyerni. Ha odafent lelki kérdésekről, érvekről és ellenérvekről kezdenek vitázni, menthetetlenül elvérzik; itt viszont - ki tudja? Nem szól semmit, nem is mozdul, csak pillantásával próbálja magához húzni Nabiit*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:09:32
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:09:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Akheel még talán maga sem tudta eldönteni, hogy -a sajton túl- van e valami különleges oka annak, hogy itt van. Nem érzi rosszul magát, kifejezetten jól érzi magát, de ez nem is csoda, hiszen megvan a napi simi adag, figyelnek rá és teljesen nagyon jól is lakott. Minden adott a boldogsághoz.
A választ hallva csak vigyorog a tűzre. Hroti lyukas krumplijai sem voltak semmik, ez a megfogalmazás is hasonlóan szórakoztatja, mint kívülállót.*
-Mé', ez hányadik nyarad?
*Abban bízik, hogy nem mond túl magas számot a férfi... De csak mert Akheel nem igazán tud elszámolni sokáig, butánnak tűnni pedig nem szeretne Learon előtt.
Annyit elkönyvel magában, hogy nem egy zöldfülűvel lenne dolga, ami már csak azért is jó, mert ő határozottan annak minősíthető. Ami azt illeti a fantáziáját e téren némely erdei vad is képes túlszárnyalni. Vélhetőleg ez is az oka annak, hogy különösebben nagy élményt nem jelentett számára az a kevés alaklom sem, mikor szeretőként volt férfi társaságában.*
-Azt' milyen nőstényekkel esett meg?
*Kérdezősködik tovább, nem észlelve, hogy talán kényes lehet a téma a másik számára. Talán ha elkezdi leírni eddigi asszonyait a másik, akkor talál köztük olyat, amelyik hasonlóan nézhetett ki, mint most a Vadász.*
*Akheel még talán maga sem tudta eldönteni, hogy -a sajton túl- van e valami különleges oka annak, hogy itt van. Nem érzi rosszul magát, kifejezetten jól érzi magát, de ez nem is csoda, hiszen megvan a napi simi adag, figyelnek rá és teljesen nagyon jól is lakott. Minden adott a boldogsághoz.
A választ hallva csak vigyorog a tűzre. Hroti lyukas krumplijai sem voltak semmik, ez a megfogalmazás is hasonlóan szórakoztatja, mint kívülállót.*
-Mé', ez hányadik nyarad?
*Abban bízik, hogy nem mond túl magas számot a férfi... De csak mert Akheel nem igazán tud elszámolni sokáig, butánnak tűnni pedig nem szeretne Learon előtt.
Annyit elkönyvel magában, hogy nem egy zöldfülűvel lenne dolga, ami már csak azért is jó, mert ő határozottan annak minősíthető. Ami azt illeti a fantáziáját e téren némely erdei vad is képes túlszárnyalni. Vélhetőleg ez is az oka annak, hogy különösebben nagy élményt nem jelentett számára az a kevés alaklom sem, mikor szeretőként volt férfi társaságában.*
-Azt' milyen nőstényekkel esett meg?
*Kérdezősködik tovább, nem észlelve, hogy talán kényes lehet a téma a másik számára. Talán ha elkezdi leírni eddigi asszonyait a másik, akkor talál köztük olyat, amelyik hasonlóan nézhetett ki, mint most a Vadász.*
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:06:41
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:06:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*Mély levegőt kell vegyen az első kijelentés után. Torka egy pillanat törtrésze alatt szárad ki úgy, mintha homokot nyelne, így innia is kell, mohón dönti hát le torkán azt a fűszeres bort, kupáját azonban nem tartja Kagan elé, hogy töltse újra. Egyszerűen leteszi inkább a földre maguk mellé. Hátat fordít a látképnek, derekát a korlátnak veti, s mindkét karjával fel is könyököl rá.
Hosszan nézi Kagant, majd fejét hátravetve a sötét égen fénylő csillagokra réved. Ha akarná sem tagadhatná le, hogy gondolkodik - de még azt sem, hogy az eddiginél is mélyebb érzések gyötrik.
Mikor végül megszólal, ugyanolyan tárgyilagos, mint mikor először találkozott a férfivel.*
- Nem is ismersz, honnan tudhatnád, hogy ide-, vagy neked való vagyok-e vagy sem? Csak azt tudod rólam, amit látsz belőlem, semmi többet, s ez feleannyi sincs, mint amit én tudok rólad. Ennyit tudsz, meg azt, hogy feljöttem ide.
*Fejét csak ekkor emeli fel újra, pillantásával a férfiét keresve.*
- De kétlem, hogy nem jönne veled ide bárki, akit akarsz, hogy jöjjön. Rengeteg nő van itt és még több fog érkezni, ebben biztos vagyok. Akik magányosak, vagy csak eltévedtek... ahogy te is mondtad. Szebbnél szebb és fiatalabb nők, Kagan.
*Megköszörüli torkát.*
- Én máshová tartozom. A húgomhoz, akit nem hozhatok ide. Úgy senki sem járna jól. Makacs, nagyszájú és gyakran hiszem úgy, hogy szándékosan keresi a bajt. Ide olyan valaki nem kell.
*Megingatja fejét, hogy kellő nyomatékot adjon a kijelentésnek.*
- Neked egyébként sem kellhet olyan, akinek a legszebb álma, hogy végre meghal.
*Súlyos szavak ezek, s kettős érzései miatt csak még nehezebbé válnak. Nem csak kimondania teher mindezt - érezni még nagyobb. Főleg, hogy nem egészen biztos benne, hogy nem fogja-e nagyon korán, igazán megbánni e szavakat.*
- Talán később...
*A megkezdett mondat félbemarad. Gondolatai kavarognak már, ő sem igazán tudja, mit fűzhetne még hozzá. Vagy hogy egyáltalán, érdemes-e még ragoznia a szavakat.*
*Mély levegőt kell vegyen az első kijelentés után. Torka egy pillanat törtrésze alatt szárad ki úgy, mintha homokot nyelne, így innia is kell, mohón dönti hát le torkán azt a fűszeres bort, kupáját azonban nem tartja Kagan elé, hogy töltse újra. Egyszerűen leteszi inkább a földre maguk mellé. Hátat fordít a látképnek, derekát a korlátnak veti, s mindkét karjával fel is könyököl rá.
Hosszan nézi Kagant, majd fejét hátravetve a sötét égen fénylő csillagokra réved. Ha akarná sem tagadhatná le, hogy gondolkodik - de még azt sem, hogy az eddiginél is mélyebb érzések gyötrik.
Mikor végül megszólal, ugyanolyan tárgyilagos, mint mikor először találkozott a férfivel.*
- Nem is ismersz, honnan tudhatnád, hogy ide-, vagy neked való vagyok-e vagy sem? Csak azt tudod rólam, amit látsz belőlem, semmi többet, s ez feleannyi sincs, mint amit én tudok rólad. Ennyit tudsz, meg azt, hogy feljöttem ide.
*Fejét csak ekkor emeli fel újra, pillantásával a férfiét keresve.*
- De kétlem, hogy nem jönne veled ide bárki, akit akarsz, hogy jöjjön. Rengeteg nő van itt és még több fog érkezni, ebben biztos vagyok. Akik magányosak, vagy csak eltévedtek... ahogy te is mondtad. Szebbnél szebb és fiatalabb nők, Kagan.
*Megköszörüli torkát.*
- Én máshová tartozom. A húgomhoz, akit nem hozhatok ide. Úgy senki sem járna jól. Makacs, nagyszájú és gyakran hiszem úgy, hogy szándékosan keresi a bajt. Ide olyan valaki nem kell.
*Megingatja fejét, hogy kellő nyomatékot adjon a kijelentésnek.*
- Neked egyébként sem kellhet olyan, akinek a legszebb álma, hogy végre meghal.
*Súlyos szavak ezek, s kettős érzései miatt csak még nehezebbé válnak. Nem csak kimondania teher mindezt - érezni még nagyobb. Főleg, hogy nem egészen biztos benne, hogy nem fogja-e nagyon korán, igazán megbánni e szavakat.*
- Talán később...
*A megkezdett mondat félbemarad. Gondolatai kavarognak már, ő sem igazán tudja, mit fűzhetne még hozzá. Vagy hogy egyáltalán, érdemes-e még ragoznia a szavakat.*
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:51:12
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:51:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál-éjjel//
*Learonnak bizonyára nem menne el a kedve, ha bármi ilyesmit látna a lánynál. A gyermekiség pedig plusz pont általában, hiszen az csak jó, ha semmiségekkel is meg lehet lepni, esetleg le lehet foglalni Akheelt. Nem is akar olyanokra gondolni, hogy csak addig kell a Vadásznak, amíg lehet ételt szerezni tőle. Még, ha így is van, hát akkor sem akar tudatában lenni a dolognak. Jó neki azt hinni, hogy nem csak a sajtok, egyéb ételek miatt van vele a leányzó, hanem mint ember is tetszik neki. Ami béna kezét illeti, bizony, hogy érzi Akheel buksiját. Csupán az izmok mentek tönkre a vállában. Ekkor jön válasz a kérdésre. Nem teljesen olyan, amilyet a férfi várt, de mégis, illik a Vadászhoz ez a válasz. Tényleg nem tipikusan "asszonyállat". Úgy válaszol, hogy direkt nem veszi bele a lányt ebbe a kategóriába, pedig igazán szeretné, ha megtehetné.*
-Bizony, furcsák tudnak lenni!
*Helyesel Akheel szavaira. Fogalma sincs, hogy a Vadász kivel van jóban, és kivel nem, de arra magától is rájött, hogy nem kenyere a szépítkezés. Nem lenne ezzel semmi baj, ha nem csurom véresen lenne... Még ez egyszerű, minden szépítést nélkülöző lány változat is sugároz magából valami bájt és szépséget, ez persze Learon álláspontja, azzal nincs tisztában, hogy ez másoknak tetszik-e. Akheel következő kérdésével kényes pontra tapint, de Learon nem mutatja jelét, hogy zavarná a kérdés, pedig nagyon is. Mindenesetre ezt is elmagyarázza a lánynak.*
-Ó dehogynem! Volt szép számmal fiatalabb koromban. De lassan két éve már, hogy egy sem volt. Pedig mikor a faluban a mezőn voltunk! Ott aztán jó párszor megesett megesett... *Nem tudja, hogy fejezze ki magát, hiszen úgy, ahogy akarja gondolatban, nem teheti végül emellett dönt.*
-Sok minden.
*Nem akarja tovább szaporítani a szót. Miért is beszélne a régi asszonyairól, amikor Akheelt a karjaiban tartja. Most inkább róla kéne beszélni, nem egyebekről. Learon úgy gondolja, elszaladt vele a ló, de lehet, hogy félreértette a kérdést, és nem is erre vonatkozott. Hiszen miért is akarná hallani a lány, hogy volt-e neki eddig valakije? Hangosan sóhajt egyet és ujjaival beletúr a Vadász hajába, hiszen el is felejtette a simogatást, miközben mesélt.*
*Learonnak bizonyára nem menne el a kedve, ha bármi ilyesmit látna a lánynál. A gyermekiség pedig plusz pont általában, hiszen az csak jó, ha semmiségekkel is meg lehet lepni, esetleg le lehet foglalni Akheelt. Nem is akar olyanokra gondolni, hogy csak addig kell a Vadásznak, amíg lehet ételt szerezni tőle. Még, ha így is van, hát akkor sem akar tudatában lenni a dolognak. Jó neki azt hinni, hogy nem csak a sajtok, egyéb ételek miatt van vele a leányzó, hanem mint ember is tetszik neki. Ami béna kezét illeti, bizony, hogy érzi Akheel buksiját. Csupán az izmok mentek tönkre a vállában. Ekkor jön válasz a kérdésre. Nem teljesen olyan, amilyet a férfi várt, de mégis, illik a Vadászhoz ez a válasz. Tényleg nem tipikusan "asszonyállat". Úgy válaszol, hogy direkt nem veszi bele a lányt ebbe a kategóriába, pedig igazán szeretné, ha megtehetné.*
-Bizony, furcsák tudnak lenni!
*Helyesel Akheel szavaira. Fogalma sincs, hogy a Vadász kivel van jóban, és kivel nem, de arra magától is rájött, hogy nem kenyere a szépítkezés. Nem lenne ezzel semmi baj, ha nem csurom véresen lenne... Még ez egyszerű, minden szépítést nélkülöző lány változat is sugároz magából valami bájt és szépséget, ez persze Learon álláspontja, azzal nincs tisztában, hogy ez másoknak tetszik-e. Akheel következő kérdésével kényes pontra tapint, de Learon nem mutatja jelét, hogy zavarná a kérdés, pedig nagyon is. Mindenesetre ezt is elmagyarázza a lánynak.*
-Ó dehogynem! Volt szép számmal fiatalabb koromban. De lassan két éve már, hogy egy sem volt. Pedig mikor a faluban a mezőn voltunk! Ott aztán jó párszor megesett megesett... *Nem tudja, hogy fejezze ki magát, hiszen úgy, ahogy akarja gondolatban, nem teheti végül emellett dönt.*
-Sok minden.
*Nem akarja tovább szaporítani a szót. Miért is beszélne a régi asszonyairól, amikor Akheelt a karjaiban tartja. Most inkább róla kéne beszélni, nem egyebekről. Learon úgy gondolja, elszaladt vele a ló, de lehet, hogy félreértette a kérdést, és nem is erre vonatkozott. Hiszen miért is akarná hallani a lány, hogy volt-e neki eddig valakije? Hangosan sóhajt egyet és ujjaival beletúr a Vadász hajába, hiszen el is felejtette a simogatást, miközben mesélt.*
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:30:37
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:30:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*Kagan maga sem tudja, mi folyik most körülötte, és azt sem, hogy szokásához híven miért nem küzd ellene. Pedig kellene.*
~ Miért? Miért is...? ~ *kapja fel kissé fejét, sőt, enyhén hátra is hőköl. A topázszín szemek szinte felvillannak, mint a ragadozó nagymacskáké, aztán tompán elrévednek néhány pillanatra. Hogy a vágy lenne ily erős? Talán, de nem valószínű - akkor már egymást tépnék-karmolnák odalenn a szőrmék és bőrök között. Szerelem lenne, az első látásra fajtából? Ugyan, dehogy. Sem Kagan, sem Nabii nem az a típus, és elmúltak már a vadóc ifjúi évek; egyikőjük túl gyakorta, másikjuk túl ritkán, vagy egyáltalán nem küzdött ezen a páston.*
~ Azért... ~ *talán varázslat lesz, ugyanaz a kósza mágia, mely már az Arthenior melletti táboruk óta űzi-zargatja őket; vagy talán a hely ősi ereje, mi színvallásra és önvizsgálatra kényszerít sokakat a rátarti Thargodarok közül? Ez már valószínűbb, de míg korábban minden gond nélkül felismerte e behatást, és sikerrel küzdött is ellene, most valahogy nem akaródzik neki lázadni.*
~ Talán azért, ahogy a szemembe mertél nézni ott, a tábortűz mellett. Talán mert van, hogy a Szellemek egymás mellé rendelnek, és van, hogy csak egymás mellé sodornak lelkeket... ~ *de egy vezér, egy Thargodar nem beszélhet "talán"-okban, és egy igazi férfi ilyen kérdésre nem válaszolhat talányokban. Az a széptevők, a trubadúrok, igricek és széllelbélelt léhűtők eszköze.*
- Mert kellesz nekem. *biccent végül, és ebben elég sok minden benne van. Nem fiatal már, nem fog féltérdre esve, rózsával szájában szerelmes dalokat szavalni, mint a legendák ostoba lovagjai.*
- Mert az én életemben sem volt még, kiről úgy éreztem, megérdemli... *pedig még a városban is járt, megannyi törzsfő megannyi leányát ajánlották neki vándorlása során, de egy sem volt jó. Azt persze nem tudja, nem tudhatja, hogy amit most érez, gondol, hisz, mennyire reális, mennyire igaz - de vannak pillanatok, mikor nem érdemes kutatni a valót.*
- Mert feljöttél velem ide. *megint egy szimpla mondat, és megannyi mögöttes tartalom. A Thargodarok, kiknek ősei idegen világból, vagy talán a szomszéd kontinensről érkeztek, saját nyelvvel rendelkeznek, melynek szemantikája és szókészlete sokkal inkább alkalmas a rejtett utalások, mélyebb jelentések rövid közlésekkel való kimondására, mint a civilizált nyelvek leíró-magyarázó nyelvezete.*
*Kagan maga sem tudja, mi folyik most körülötte, és azt sem, hogy szokásához híven miért nem küzd ellene. Pedig kellene.*
~ Miért? Miért is...? ~ *kapja fel kissé fejét, sőt, enyhén hátra is hőköl. A topázszín szemek szinte felvillannak, mint a ragadozó nagymacskáké, aztán tompán elrévednek néhány pillanatra. Hogy a vágy lenne ily erős? Talán, de nem valószínű - akkor már egymást tépnék-karmolnák odalenn a szőrmék és bőrök között. Szerelem lenne, az első látásra fajtából? Ugyan, dehogy. Sem Kagan, sem Nabii nem az a típus, és elmúltak már a vadóc ifjúi évek; egyikőjük túl gyakorta, másikjuk túl ritkán, vagy egyáltalán nem küzdött ezen a páston.*
~ Azért... ~ *talán varázslat lesz, ugyanaz a kósza mágia, mely már az Arthenior melletti táboruk óta űzi-zargatja őket; vagy talán a hely ősi ereje, mi színvallásra és önvizsgálatra kényszerít sokakat a rátarti Thargodarok közül? Ez már valószínűbb, de míg korábban minden gond nélkül felismerte e behatást, és sikerrel küzdött is ellene, most valahogy nem akaródzik neki lázadni.*
~ Talán azért, ahogy a szemembe mertél nézni ott, a tábortűz mellett. Talán mert van, hogy a Szellemek egymás mellé rendelnek, és van, hogy csak egymás mellé sodornak lelkeket... ~ *de egy vezér, egy Thargodar nem beszélhet "talán"-okban, és egy igazi férfi ilyen kérdésre nem válaszolhat talányokban. Az a széptevők, a trubadúrok, igricek és széllelbélelt léhűtők eszköze.*
- Mert kellesz nekem. *biccent végül, és ebben elég sok minden benne van. Nem fiatal már, nem fog féltérdre esve, rózsával szájában szerelmes dalokat szavalni, mint a legendák ostoba lovagjai.*
- Mert az én életemben sem volt még, kiről úgy éreztem, megérdemli... *pedig még a városban is járt, megannyi törzsfő megannyi leányát ajánlották neki vándorlása során, de egy sem volt jó. Azt persze nem tudja, nem tudhatja, hogy amit most érez, gondol, hisz, mennyire reális, mennyire igaz - de vannak pillanatok, mikor nem érdemes kutatni a valót.*
- Mert feljöttél velem ide. *megint egy szimpla mondat, és megannyi mögöttes tartalom. A Thargodarok, kiknek ősei idegen világból, vagy talán a szomszéd kontinensről érkeztek, saját nyelvvel rendelkeznek, melynek szemantikája és szókészlete sokkal inkább alkalmas a rejtett utalások, mélyebb jelentések rövid közlésekkel való kimondására, mint a civilizált nyelvek leíró-magyarázó nyelvezete.*
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:20:40
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:20:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Nem a férfiak álma. Még ha alacsony, de izmos alkata szemet is gyönyörködtet, a legtöbbjüknek elmegy tőle a kedve, ha megnyilvánul a benne lakozó örök gyermek és nyálát csorgatva bambul egy pillangó felett, vagy addig eszik egy ínséges időszak után, hogy hányhatnékja támad, vagy, vagy, vagy...bármi hasonló.
A történethez persze hozzá tartozik az is, hogy Akheelnek is viszonylag ritkán van igénye a férfitársaságra. A harcosok közt bőven kijut neki belőlük annyi, amennyire szüksége van, a többit pedig megoldja egyedül, elvégre elég nagy kislány már.
Ám Learon iránti rajongása nem csillapodhat, míg kitartanak sajtos készletei. És ettől függetlenül is igazán kedves fickónak tűnik, még ha nem is a törzs tagja és még ha béna is az egyik karja.
Arra még mindig kíváncsi, hogy vajon érzi-e mozdíthatatlan végtagja alatt az ő kócos hajának tapintását. De annyira nem fontos, hogy megkérdezze.*
-Csak kérdeztöm. *dünnyög* - Néha furák azok az asszonyállatok. *Magyarázza már magabiztosabban, mintha ő véletlen sem lehetne egy az említett "fajtából".
Még nem az, így nyugodt szívvel beszél a társsal élő nőkről úgy, mintha nem legalább egy másik világról származnának.*
-Sose lehet tudni azoknál.
*A törzs harcosai náluk jóval egyszerűbbek. Még az olyan magának való, furcsa figurákon is könnyebben kiigazodna, mint Kell. Hrotival és Mirakhal is jól kijön, pedig ők törpék! A félvérű Salanellel a legjobb vadászni! Az óriás testvérekkel imád játszani!
De nem igazán beszéli jól a lányok - asszonyok közös nyelvét a jelek szerint. Nem elég, hogy teljesen érdektelen a szépítkezést illető általános témákban, még feladatai szerint is viszonylag ritkán kerül velük össze. Elenyel az egyetlen, akivel azonos beosztásuk van, de az elf lány még annyit sem beszél, mint a szófukarabb férfiak.*
-Sose volt?
*Kérdezi, ha már témánál vannak, talán mesél neki valamit Learon eddigi életéről, s megtudja mivel foglalkozott, mivel találkozott az előtt, hogy a táborba érkezett csak azért, hogy Akheelnek sajtot készíthessen.*
*Nem a férfiak álma. Még ha alacsony, de izmos alkata szemet is gyönyörködtet, a legtöbbjüknek elmegy tőle a kedve, ha megnyilvánul a benne lakozó örök gyermek és nyálát csorgatva bambul egy pillangó felett, vagy addig eszik egy ínséges időszak után, hogy hányhatnékja támad, vagy, vagy, vagy...bármi hasonló.
A történethez persze hozzá tartozik az is, hogy Akheelnek is viszonylag ritkán van igénye a férfitársaságra. A harcosok közt bőven kijut neki belőlük annyi, amennyire szüksége van, a többit pedig megoldja egyedül, elvégre elég nagy kislány már.
Ám Learon iránti rajongása nem csillapodhat, míg kitartanak sajtos készletei. És ettől függetlenül is igazán kedves fickónak tűnik, még ha nem is a törzs tagja és még ha béna is az egyik karja.
Arra még mindig kíváncsi, hogy vajon érzi-e mozdíthatatlan végtagja alatt az ő kócos hajának tapintását. De annyira nem fontos, hogy megkérdezze.*
-Csak kérdeztöm. *dünnyög* - Néha furák azok az asszonyállatok. *Magyarázza már magabiztosabban, mintha ő véletlen sem lehetne egy az említett "fajtából".
Még nem az, így nyugodt szívvel beszél a társsal élő nőkről úgy, mintha nem legalább egy másik világról származnának.*
-Sose lehet tudni azoknál.
*A törzs harcosai náluk jóval egyszerűbbek. Még az olyan magának való, furcsa figurákon is könnyebben kiigazodna, mint Kell. Hrotival és Mirakhal is jól kijön, pedig ők törpék! A félvérű Salanellel a legjobb vadászni! Az óriás testvérekkel imád játszani!
De nem igazán beszéli jól a lányok - asszonyok közös nyelvét a jelek szerint. Nem elég, hogy teljesen érdektelen a szépítkezést illető általános témákban, még feladatai szerint is viszonylag ritkán kerül velük össze. Elenyel az egyetlen, akivel azonos beosztásuk van, de az elf lány még annyit sem beszél, mint a szófukarabb férfiak.*
-Sose volt?
*Kérdezi, ha már témánál vannak, talán mesél neki valamit Learon eddigi életéről, s megtudja mivel foglalkozott, mivel találkozott az előtt, hogy a táborba érkezett csak azért, hogy Akheelnek sajtot készíthessen.*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:02:01
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:02:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*Melléfogott, valóban. Bár a másik nem rója meg ezért. Sőt, kimondottan türelmesnek tűnik ahhoz képest, amilyen ridegen és távolságtartón például a gyilokjárón viselkedett... De nem érti. Nem és nem tudja felfogni, miért hall ilyeneket, s miért épp ő kell hogy hallja. És miért így.
Pedig mikor Kagan a táborról beszél, maroknyi kis csapatáról, még neki is dől a hozzá képest magas korlátnak, hogy kicsit áthajolva innét fentről is megnézze a falakkal körülzárt területet. Még egyszer, mint Isuval a délután - de mégis kicsit másként. Úgy néz le a területre, mint ahol otthonra kéne leljen. Mert valamilyen furcsa oknál fogva olyan érzése támad, mintha Kagan arra akarna rávilágítani, hogy... maradjon. Talán megint csak félreért valamit. Talán nem emiatt hangsúlyozza a törzsfő, hogy annyi mindenkit befogadtak, s hogy mennyire lerí róla, hogy magányos... Talán. De valamiért mégis így érzi.
És tény, hogy bár nem sok mindent látott még az itteni életből, az itt lakókból - de akihez eddig szerencséje volt, az nem vetette meg, nem akarta, hogy eltakarodjon... sőt! Isu és a várandós asszony is igen segítőkész volt, s igazából el sem tudná mondani, mennyire jól esett ez, milyen régen tapasztalt ehhez foghatót. És azt is be kell vallja magának, hogy jól is érezte magát ma, szinte pont olyan jól, mint annak idején az Őrségben.
De várnak rá odakint. Számítanak rá. Nem is egy, nem is két fő. Ők az új családja, még ha társra nem is talál köztük olyan értelemben, ahogy az jól esne már.
Ideje sincs tiltakozni a csók ellen, mely meg is fojtja a gondolatait egy rövid időre, s újra felkorbácsolja a lángot.
Ellen kell álljon, mert máskülönben sosem tudja meg, hogy a zavaró gondolatok igazat súgnak-e. És tisztán kell lásson, mielőtt bármi olyasmibe belevág, aminek visszafordíthatatlan következményei lesznek. Ígéret ide vagy oda.
Szabad keze végigfut ismét az erős mellkason, de ezúttal azért, hogy ott megállapodva gyengéd határozottsággal tolja el magától kissé a férfit, ezzel meg is szakítva a csókot. Ha ez megtörténik, most ő teszi fel a kérdést, ami megfogalmazódott benne:*
- Miért? Miért mondod ezeket? És miért épp nekem?
*Halk, de egyáltalán nem úgy, mint aki tart tőle, hogy a visszautasításért kijár majd egy csípős pofon.*
*Melléfogott, valóban. Bár a másik nem rója meg ezért. Sőt, kimondottan türelmesnek tűnik ahhoz képest, amilyen ridegen és távolságtartón például a gyilokjárón viselkedett... De nem érti. Nem és nem tudja felfogni, miért hall ilyeneket, s miért épp ő kell hogy hallja. És miért így.
Pedig mikor Kagan a táborról beszél, maroknyi kis csapatáról, még neki is dől a hozzá képest magas korlátnak, hogy kicsit áthajolva innét fentről is megnézze a falakkal körülzárt területet. Még egyszer, mint Isuval a délután - de mégis kicsit másként. Úgy néz le a területre, mint ahol otthonra kéne leljen. Mert valamilyen furcsa oknál fogva olyan érzése támad, mintha Kagan arra akarna rávilágítani, hogy... maradjon. Talán megint csak félreért valamit. Talán nem emiatt hangsúlyozza a törzsfő, hogy annyi mindenkit befogadtak, s hogy mennyire lerí róla, hogy magányos... Talán. De valamiért mégis így érzi.
És tény, hogy bár nem sok mindent látott még az itteni életből, az itt lakókból - de akihez eddig szerencséje volt, az nem vetette meg, nem akarta, hogy eltakarodjon... sőt! Isu és a várandós asszony is igen segítőkész volt, s igazából el sem tudná mondani, mennyire jól esett ez, milyen régen tapasztalt ehhez foghatót. És azt is be kell vallja magának, hogy jól is érezte magát ma, szinte pont olyan jól, mint annak idején az Őrségben.
De várnak rá odakint. Számítanak rá. Nem is egy, nem is két fő. Ők az új családja, még ha társra nem is talál köztük olyan értelemben, ahogy az jól esne már.
Ideje sincs tiltakozni a csók ellen, mely meg is fojtja a gondolatait egy rövid időre, s újra felkorbácsolja a lángot.
Ellen kell álljon, mert máskülönben sosem tudja meg, hogy a zavaró gondolatok igazat súgnak-e. És tisztán kell lásson, mielőtt bármi olyasmibe belevág, aminek visszafordíthatatlan következményei lesznek. Ígéret ide vagy oda.
Szabad keze végigfut ismét az erős mellkason, de ezúttal azért, hogy ott megállapodva gyengéd határozottsággal tolja el magától kissé a férfit, ezzel meg is szakítva a csókot. Ha ez megtörténik, most ő teszi fel a kérdést, ami megfogalmazódott benne:*
- Miért? Miért mondod ezeket? És miért épp nekem?
*Halk, de egyáltalán nem úgy, mint aki tart tőle, hogy a visszautasításért kijár majd egy csípős pofon.*
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 20:58:20
Üzenet elküldve: 2014-06-08 20:58:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Learon egyszerűen hagyja, hogy a lány olyan helyzetet keressen, ami neki is elviselhető. Eszében sincs kényelmetlenséget okozni Akheelnak, neki az a legfontosabb, jelen helyzetben, hogy mindkettejüknek jó legyen, de főleg a Vadásznak. Learon is kissé simul a másik testéhez, bár ez annyira nem látványos, ahogyan azt a lány teszi. Fogalma sincs róla, hogy a lányt ritkán környékezik meg, de ha valaki elmondaná neki, valószínűleg akkor sem hinné el. Ahogy elnézi a kecses, gyönyörű Akheelt, szinte képtelenségnek tartja, hogy bárki is nemet mondjon a lányra. Folyamatosan szemmel tartja a leányzó minden egyes megmoccanó izmát, idomát, és bugyuta módon vigyorog, de ez nem is tűnik fel neki. Ebből csak akkor zökken ki, mikor a Vadász megszólal. Learonnak kell először pár pillanat, hogy egyáltalán tekintetét újra a másik elragadó szempárjába fúrhassa, hiszen hiába lélegzetelállító a lélektükre, testének egyéb részei sem festenek máshogy, így nehéz a választás, melyik részeket foglalja le szemeivel, de végül mégis megkeresi Akheel tekintetét. Egy pillanatig még semmi fontosat nem mond a leányzó, ezt Learon annak tudja be, hogy a Vadász azt szeretné, ha Learon minden figyelme a szavain lenne. Nem is gondol olyanra, hogy esetleg nem tudná, mit akar mondani. De ekkor elhangzik a kérdés. Nem is várta, hogy a kis vörös ennyire előre gondolkodik. Persze, a kérdés logikus, ha már az ölében van, de mégis... Learonnak eszébe sem jutott volna a dolog. Kell neki vagy tíz másodperc, mire felfogja a hallottakat, majd szája válaszra nyílik.*
-Nincs. Miért érdekel?
*Kérdezi a másiktól, a szerinte egyértelmű dolgot, de mégis, Akheeltől szeretné hallani, mi volt az indíttatása. Biztató mosollyal segíti a lányt a gondolkodásban.*
*Learon egyszerűen hagyja, hogy a lány olyan helyzetet keressen, ami neki is elviselhető. Eszében sincs kényelmetlenséget okozni Akheelnak, neki az a legfontosabb, jelen helyzetben, hogy mindkettejüknek jó legyen, de főleg a Vadásznak. Learon is kissé simul a másik testéhez, bár ez annyira nem látványos, ahogyan azt a lány teszi. Fogalma sincs róla, hogy a lányt ritkán környékezik meg, de ha valaki elmondaná neki, valószínűleg akkor sem hinné el. Ahogy elnézi a kecses, gyönyörű Akheelt, szinte képtelenségnek tartja, hogy bárki is nemet mondjon a lányra. Folyamatosan szemmel tartja a leányzó minden egyes megmoccanó izmát, idomát, és bugyuta módon vigyorog, de ez nem is tűnik fel neki. Ebből csak akkor zökken ki, mikor a Vadász megszólal. Learonnak kell először pár pillanat, hogy egyáltalán tekintetét újra a másik elragadó szempárjába fúrhassa, hiszen hiába lélegzetelállító a lélektükre, testének egyéb részei sem festenek máshogy, így nehéz a választás, melyik részeket foglalja le szemeivel, de végül mégis megkeresi Akheel tekintetét. Egy pillanatig még semmi fontosat nem mond a leányzó, ezt Learon annak tudja be, hogy a Vadász azt szeretné, ha Learon minden figyelme a szavain lenne. Nem is gondol olyanra, hogy esetleg nem tudná, mit akar mondani. De ekkor elhangzik a kérdés. Nem is várta, hogy a kis vörös ennyire előre gondolkodik. Persze, a kérdés logikus, ha már az ölében van, de mégis... Learonnak eszébe sem jutott volna a dolog. Kell neki vagy tíz másodperc, mire felfogja a hallottakat, majd szája válaszra nyílik.*
-Nincs. Miért érdekel?
*Kérdezi a másiktól, a szerinte egyértelmű dolgot, de mégis, Akheeltől szeretné hallani, mi volt az indíttatása. Biztató mosollyal segíti a lányt a gondolkodásban.*
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 20:28:43
Üzenet elküldve: 2014-06-08 20:28:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Nem érdemes túl sokat várni Akheeltől, de ha a közelsége rengeteg pozitív energiával tölti fel a másikat, az mindenféleképpen jó élmény számára is, még ha ő nem is gondol igazán bele a helyzetbe. A fólyóparton sem spilázta túl a dolgokat Waldran társaságában, most sem fogja, ám azt ő is érzi, hogy mennyire más a kettő. Learon türelme vélhetőleg végtelen, ha Akheel társaságát keresi.
Nyakát behúzva szorítja vállához az őt cirógató kezet, mert a finom érintés már-már csiklandozza.
Még egy picit szuszog úgy, ahogy éppen van, de nyomni kezdi hasát Learon lába, úgyhogy felkerekedik és keresztülmászva a férfin, hátulról megkerüli, majd fejét lehajtva a másik keze alá furakszik.
Hihetetlen műsort tud produkálni. Kúszik, mászik, tekereg, ficereg az apró, ruganyos test, de valamiért ritkán környékezik meg a kis kócost. Persze, elég jól el is van így, saját kis álomvilágában.*
-Figyi...
*Szólal meg, de még nem igazán tudja mit szeretne mondani, így eltart pár pillanatig mire kitalálja miért is hívta fel magára Learon figyelmét. Miért szeretné annyira, hogy rá figyeljen, hogy ezt még szóvá is teszi.*
-Van asszonyod?
*Kérdezi végül magát is meglepve. Nem mintha sokat számítana a válasz, ha csak nem olyan méretes példány, mint Niana, bármelyik szuka torkát át tudná harapni puszta fogával, ha kellően felfűti a harci láz. De jobb a békesség maguk közt.*
*Nem érdemes túl sokat várni Akheeltől, de ha a közelsége rengeteg pozitív energiával tölti fel a másikat, az mindenféleképpen jó élmény számára is, még ha ő nem is gondol igazán bele a helyzetbe. A fólyóparton sem spilázta túl a dolgokat Waldran társaságában, most sem fogja, ám azt ő is érzi, hogy mennyire más a kettő. Learon türelme vélhetőleg végtelen, ha Akheel társaságát keresi.
Nyakát behúzva szorítja vállához az őt cirógató kezet, mert a finom érintés már-már csiklandozza.
Még egy picit szuszog úgy, ahogy éppen van, de nyomni kezdi hasát Learon lába, úgyhogy felkerekedik és keresztülmászva a férfin, hátulról megkerüli, majd fejét lehajtva a másik keze alá furakszik.
Hihetetlen műsort tud produkálni. Kúszik, mászik, tekereg, ficereg az apró, ruganyos test, de valamiért ritkán környékezik meg a kis kócost. Persze, elég jól el is van így, saját kis álomvilágában.*
-Figyi...
*Szólal meg, de még nem igazán tudja mit szeretne mondani, így eltart pár pillanatig mire kitalálja miért is hívta fel magára Learon figyelmét. Miért szeretné annyira, hogy rá figyeljen, hogy ezt még szóvá is teszi.*
-Van asszonyod?
*Kérdezi végül magát is meglepve. Nem mintha sokat számítana a válasz, ha csak nem olyan méretes példány, mint Niana, bármelyik szuka torkát át tudná harapni puszta fogával, ha kellően felfűti a harci láz. De jobb a békesség maguk közt.*
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 20:25:42
Üzenet elküldve: 2014-06-08 20:25:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*Thargarodban az időt Kagan számítása szerint számolják, így ha komolyan felszívja magát, akkor a három nap az három nap lesz. Vagy három hét. Azonban minden valószínűség szerint csak enyhén csalódott képet vágva fog nézni, legalábbis ügyeik jelen állása szerint.*
*Kagan nem gondolatolvasó, és amúgy sem törné magát, hogy a Nagy Ő-vel töltött első éjszakát utánozza le; ő saját jogán tervez különleges lenni minden téren, mindenhol.*
- Tehát emlékszel. *konstatálja, ahogy a lány felsorolja, mit lát, és az kihez tartozik. Valóban, ez is igaz, de most nem erre gondolt, hiszen Nabii korábbi szavaiból indult ki.*
~ "- Valakinek, akire képes vagyok felnézni... És aki gyúlékony gondolatokat ébreszt bennem. Megfelel így a válasz?" ~ *így hangzott, és Kagan ezért hozta fel. Nem azért, hogy megmutassa, mi az, ami az övé, és amit a sajátjának tart, nem.*
- Nem erre gondoltam. *fordul ő is kifelé, és végigtekint a keleti oldalon.*
- Én elsősorban őket látom. *csak állával biccent, és a poharát billenti a tábor felé.*
- Ezt a kis törzset... nem is törzs, alig nemzetség mára. Ezért... nem zavarom el a kapuink elől ezt a sok idegent. Pedig nézd meg őket: azért jönnek hozzánk, mert magányosak, eltévelyedettek, elveszettek, akárcsak mi magunk. *a lány felé fordul, és maga felé fordítja.*
- Akárcsak te. *ó, persze lehetséges, hogy ott van a húga, akit nagyon félt, és talán még társai is vannak, akikhez hosszabb-rövidebb időre odacsapódhat, de Nabii Dhariah Khaalról mindezzel együtt üvölt a magányosság érzete; hullámokban gördül le róla, mint a hideg a völgyekbe szakadt jégtömbökről.*
- Amit még látok... az a jövő. A lehetőség...egy esély. *leteszi a kilátó karfájára a kupát, és immár két kézzel húzza magához a megszokottnál alacsonyabb, de korántsem törékeny nőt.*
- Az élet összességében kegyetlen, komisz és kurta, mint egy erdei feketegnóm. Meg kell ragadnunk... minden lehetőséget, hogy éljünk, igazán. Bizonyosságot ne keress, az nincs, de... *ekkor rádöbben, hogy ő az, ki talán feleslegesen fecseg, és saját beszédét akasztja meg egy csókkal, mi jóval kevésbé puhatolózó-felmérő jellegű, mint az előző. Ebben már benne van Kaganból minden, ami igazán kifejezi őt magát. A lélek tüze, a szerető szenvedély, egy magányos ember vágyódása, egy Thargodar konok elszántsága, egy vezető figyelmessége, egy barbár vad, zabolátlan ereje.*
~ Mert egy igazi csókban legyen benne minden, ami vagy... ~
*Thargarodban az időt Kagan számítása szerint számolják, így ha komolyan felszívja magát, akkor a három nap az három nap lesz. Vagy három hét. Azonban minden valószínűség szerint csak enyhén csalódott képet vágva fog nézni, legalábbis ügyeik jelen állása szerint.*
*Kagan nem gondolatolvasó, és amúgy sem törné magát, hogy a Nagy Ő-vel töltött első éjszakát utánozza le; ő saját jogán tervez különleges lenni minden téren, mindenhol.*
- Tehát emlékszel. *konstatálja, ahogy a lány felsorolja, mit lát, és az kihez tartozik. Valóban, ez is igaz, de most nem erre gondolt, hiszen Nabii korábbi szavaiból indult ki.*
~ "- Valakinek, akire képes vagyok felnézni... És aki gyúlékony gondolatokat ébreszt bennem. Megfelel így a válasz?" ~ *így hangzott, és Kagan ezért hozta fel. Nem azért, hogy megmutassa, mi az, ami az övé, és amit a sajátjának tart, nem.*
- Nem erre gondoltam. *fordul ő is kifelé, és végigtekint a keleti oldalon.*
- Én elsősorban őket látom. *csak állával biccent, és a poharát billenti a tábor felé.*
- Ezt a kis törzset... nem is törzs, alig nemzetség mára. Ezért... nem zavarom el a kapuink elől ezt a sok idegent. Pedig nézd meg őket: azért jönnek hozzánk, mert magányosak, eltévelyedettek, elveszettek, akárcsak mi magunk. *a lány felé fordul, és maga felé fordítja.*
- Akárcsak te. *ó, persze lehetséges, hogy ott van a húga, akit nagyon félt, és talán még társai is vannak, akikhez hosszabb-rövidebb időre odacsapódhat, de Nabii Dhariah Khaalról mindezzel együtt üvölt a magányosság érzete; hullámokban gördül le róla, mint a hideg a völgyekbe szakadt jégtömbökről.*
- Amit még látok... az a jövő. A lehetőség...egy esély. *leteszi a kilátó karfájára a kupát, és immár két kézzel húzza magához a megszokottnál alacsonyabb, de korántsem törékeny nőt.*
- Az élet összességében kegyetlen, komisz és kurta, mint egy erdei feketegnóm. Meg kell ragadnunk... minden lehetőséget, hogy éljünk, igazán. Bizonyosságot ne keress, az nincs, de... *ekkor rádöbben, hogy ő az, ki talán feleslegesen fecseg, és saját beszédét akasztja meg egy csókkal, mi jóval kevésbé puhatolózó-felmérő jellegű, mint az előző. Ebben már benne van Kaganból minden, ami igazán kifejezi őt magát. A lélek tüze, a szerető szenvedély, egy magányos ember vágyódása, egy Thargodar konok elszántsága, egy vezető figyelmessége, egy barbár vad, zabolátlan ereje.*
~ Mert egy igazi csókban legyen benne minden, ami vagy... ~
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 18:46:13
Üzenet elküldve: 2014-06-08 18:46:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség a kapuban//
* Igazán leadhatná az őrségeben a helyét estére. Csak sajnos most nem tudna rendesen elaludni Mirakh hírei miatt. A fene tudja, hogy hány ork lébecol odakint valahol? Egy, vagy sok? Semennyi? Ki tudja, hogy Brennus milyen nyomokat hagyott maga után, mire ideért, és amiket a törpe barátjuk követett. Itt van Salanel, Elenyel már lepihent. Majd hajnalban, hajnalban ő is ledől és napközben alszik valamennyit. Az újakat is megnézi magának, hogy akkor kik vannak a táborukban, vagyis otthonukban és minek? Na meg hogy kivel tudna kezdeni valamit? A franc esne Rolkoba, hogy még mindig a folyónál pancsikázik! Még ha küldetésben is van. Na de akkor meg a Krumko hol van? Őt se látta már jó ideje. Agyára mehetett a jólét, eszik és alszik csak, színét sem látni sehol, pedig nem egy apró fickó. *
* Igazán leadhatná az őrségeben a helyét estére. Csak sajnos most nem tudna rendesen elaludni Mirakh hírei miatt. A fene tudja, hogy hány ork lébecol odakint valahol? Egy, vagy sok? Semennyi? Ki tudja, hogy Brennus milyen nyomokat hagyott maga után, mire ideért, és amiket a törpe barátjuk követett. Itt van Salanel, Elenyel már lepihent. Majd hajnalban, hajnalban ő is ledől és napközben alszik valamennyit. Az újakat is megnézi magának, hogy akkor kik vannak a táborukban, vagyis otthonukban és minek? Na meg hogy kivel tudna kezdeni valamit? A franc esne Rolkoba, hogy még mindig a folyónál pancsikázik! Még ha küldetésben is van. Na de akkor meg a Krumko hol van? Őt se látta már jó ideje. Agyára mehetett a jólét, eszik és alszik csak, színét sem látni sehol, pedig nem egy apró fickó. *
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 15:19:26
Üzenet elküldve: 2014-06-08 15:19:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// tűznél//
* Végignézve a törzsön nem tartja túl hihetőnek a Szellemjáró történetét. Nagyon is túlzónak hat. A távolról érkező nép, ami mindenben jobb másoknál, mindenkit leigáz.
Kagan folytatásában már inkább kezd értelmet és hihetőséget nyerni a tábor múltja. Olyannyira, hogy a végére teljességgel lehetetlen eldönteni igaz-e vagy sem. Ez mondjuk nem is érdekli túlságosan Lliast, neki aztán lényegtelen, hogy más azt tartja-e magáról, hogy ősapja Lanawin négy városán uralkodott, vagy hogy nagyanyja egy utolsó szajha volt.
Maga a történet nagyszerű volt. Megfelelő mennyiségű izgalommal, vérrel és tragédiával. Nem elhanyagolható az sem, hogy a táborlakók viselkedésére is többé kevésbé magyarázatot ad.
~Ezért megérte fent maradni.~ Ismeri el, miközben feltápászkodik ülőhelyéről, hogy olyat keressen, ahol aludni tud. Végignézve a tűz körül ülőkön, hozzáadva azokat az ismeretlen arcokat, akiket napközben látott úgy dönt újfent a szabad ég alatt éjszakázik. Nincs kedve senkivel sem osztoznia fedélen, ami a lehetséges vendégek számát tekintve másképp nem tűnik elkerülhetőnek. Köpenyét megkeresve, egy félreeső sátor oldalánál ledőlve hamarjában álomra is hajtja fejét.*
* Végignézve a törzsön nem tartja túl hihetőnek a Szellemjáró történetét. Nagyon is túlzónak hat. A távolról érkező nép, ami mindenben jobb másoknál, mindenkit leigáz.
Kagan folytatásában már inkább kezd értelmet és hihetőséget nyerni a tábor múltja. Olyannyira, hogy a végére teljességgel lehetetlen eldönteni igaz-e vagy sem. Ez mondjuk nem is érdekli túlságosan Lliast, neki aztán lényegtelen, hogy más azt tartja-e magáról, hogy ősapja Lanawin négy városán uralkodott, vagy hogy nagyanyja egy utolsó szajha volt.
Maga a történet nagyszerű volt. Megfelelő mennyiségű izgalommal, vérrel és tragédiával. Nem elhanyagolható az sem, hogy a táborlakók viselkedésére is többé kevésbé magyarázatot ad.
~Ezért megérte fent maradni.~ Ismeri el, miközben feltápászkodik ülőhelyéről, hogy olyat keressen, ahol aludni tud. Végignézve a tűz körül ülőkön, hozzáadva azokat az ismeretlen arcokat, akiket napközben látott úgy dönt újfent a szabad ég alatt éjszakázik. Nincs kedve senkivel sem osztoznia fedélen, ami a lehetséges vendégek számát tekintve másképp nem tűnik elkerülhetőnek. Köpenyét megkeresve, egy félreeső sátor oldalánál ledőlve hamarjában álomra is hajtja fejét.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 10:00:13
Üzenet elküldve: 2014-06-08 10:00:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél majd a sátorban//
* Vége a mesének. Cysmin jól megjegyezte az elhangzottakat, s még egy kicsit pörög is az agya, hogy mi lett volna ha... Gondolja, hogy a fehér hajú lány az, akit meg kellett menteni. Ő már el is megy pihenni, s mások is nyugovóra térnek. A szerzetes lány is elindul a sátorba. Ő ugyan már aludt, de nem olyan sokat. Egy kis időbe beletelik, de végül elalszik. Álmában visszatér a szerzetesek közé. A tanítója áll ott mellette, s elkezdi mesélni neki azt a történetet, hogy hogy került hozzájuk. Cysmin közbevág.*
"Te tudod, hogy kik voltak a szüleim, s mért hagytak itt?"
* A szerzetes bólint.*
"Tudni akarom kik ők!"
* De az álomnak vége. A lány felébred. Sajnos sosem tudta, hogy ki az apja és az anyja. A szerzetesek tudták. Talán ő is kideríthetné valahogy... De aztán újra visszaalszik, s az egészet elfelejti. Vagy legalábbis nem törődik ezzel a kérdéssel.*
* Vége a mesének. Cysmin jól megjegyezte az elhangzottakat, s még egy kicsit pörög is az agya, hogy mi lett volna ha... Gondolja, hogy a fehér hajú lány az, akit meg kellett menteni. Ő már el is megy pihenni, s mások is nyugovóra térnek. A szerzetes lány is elindul a sátorba. Ő ugyan már aludt, de nem olyan sokat. Egy kis időbe beletelik, de végül elalszik. Álmában visszatér a szerzetesek közé. A tanítója áll ott mellette, s elkezdi mesélni neki azt a történetet, hogy hogy került hozzájuk. Cysmin közbevág.*
"Te tudod, hogy kik voltak a szüleim, s mért hagytak itt?"
* A szerzetes bólint.*
"Tudni akarom kik ők!"
* De az álomnak vége. A lány felébred. Sajnos sosem tudta, hogy ki az apja és az anyja. A szerzetesek tudták. Talán ő is kideríthetné valahogy... De aztán újra visszaalszik, s az egészet elfelejti. Vagy legalábbis nem törődik ezzel a kérdéssel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143