//Thargarod felé, félúton, de már megérkezve//
*Daeros csak bólint, hogy megértette mindazt, amit az őrszem neki mondott, majd megvárja amíg beengedik. Ez is megtörténik, s nem is kell rá túl sokat várnia, úgyhogy beljebb fárad az erődbe. Odabent leoldja a válláról az íjat és a tegezt, majd átadja őket. Ezután következik a kard, melynek övét szintén leoldja, s a családi örökség máris az őrszem kezében pihen. Furcsa módon ismerősnek tűnik neki a férfi, noha meg nem tudná mondani, honnan is. Csak amolyan furcsa érzés kerítette hatalmába a Vadászt, amint belépett az erődbe. Afféle, amit igazán az ember fia megmagyarázni sem tud, csupán csak ott van gondolatai legmélyén, s mint az idegesítő szúnyog, birizgálja az agyát. Megfoghatatlan dolgok ezek, s a Vadász nem is szándékozik több időt rájuk pazarolni.
A vadászkését nem adja át, de cseppet sem azért, mert csúnya tervei volnának vele. Egyszerűen eszébe sem jut fegyverként gondolni rá, hiszen számára az munkaeszköz. Persze kár volna tagadni, hogy az éles penge, amit leginkább nyúzáshoz szokott használni, ne lenne adott esetben halálos fegyver. Persze ha az őr átkutatja és megtalálja nála, akkor nem ellenkezik, készségesen átadja azt is, más fegyvernek minősülő tárgy meg aligha van nála, legfeljebb az öklei meg a fogai.
Biccent a férfinak, aki arra utasítja, hogy kövesse, s Daeros pontosan így is fog tenni. Alaposan körülnéz az erődben, mely jelenlegi formájában inkább tűnik tábornak, vagy ahhoz hasonlónak. A furcsa déja vu érzés tovább erősödik benne, ahogy egyre több arcot lát, melyek között akad olyan, aki felől majdnem bizonyos, hogy látta már korábban.
Az egyik sátorba épp csak egy kósza pillantást vet, azonban amit odabent lát, némi szemöldökráncolásra készteti. Egy nő, aki szintén nagyon is ismerős neki, éppen valamit csinál, de hogy mit az mellékes, a lényeg az, hogy teljesen pucér. Mielőtt még bárki azt gondolná, Daerosnak esze ágában sincs az ilyesmitől begerjedni, csupán mint férfi, önkéntelenül is végigméri a nőt, mert hát éppenséggel látványnak nem egy utolsó. Látott már csúnyábbakat is, annyi szent.
Aztán lassan összeáll neki a kép: persze, hogy ismerős volt a tábor, hiszen járt már benne. Noha nem itt, hanem a pusztán találkozott ezekkel az emberekkel, s ezt abból szűrte le, hogy felismerte a férfit, akit Kagannak hívtak, s a Thargodar törzs vezére volt legutóbb, mikor találkoztak. A nagy darab fickó ott áll a kút mellett a hóhajú húgával, kire Daeros szintén nagyon is jól emlékszik, még a nevére is: Isurii. Van ott egy második nő is, akire sok mindent lehet mondani, de hogy szemrevaló volna, azt aligha. Hasonló heg csúfítja el amúgy sem épp szépséges arcát, mint Daerosnak, s ettől a férfinak már meg is van róla a véleménye. A Vadász ugyanis legkevésbé sem az egyenjogúság híve, sőt, mélységes megvetéssel viseltet minden olyan nő iránt, aki úgy véli harcosnak született.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.09 22:03:53