Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-27 16:42:17
Üzenet elküldve: 2017-05-27 16:42:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Dalpárbaj//
- Volt már valami, amiből ne csináltam volna versenyt? *Költői kérdés, nyilván ritkán fordul elő olyan helyzet, amiből ne próbálna a maga számára győzelmet kreálni. Ebben az esetben igaz, kérdéses, hogy ki is lenne az igazi győztes?*
- Nem kéne elmennem a vizitációra, ha szimplán elmondjuk… *Leutánozza Khant, és megcsapja az egészet egy adag gúnnyal. Nyilván csak csipkelődik, bár az azért a sértettség is magas szinten dolgozik benne továbbra is, és bár még mindig nem kívánja ezt a gyerekes dacot most ráborítani a férfire, de valahol ebben a pillanatban jut el az agyáig, hogy pontosan mi is a baja jelenleg a férjével, és, hogy ez talán kicsit mélyebbről gyökerezik, mint azt eddig gondolta volna. Kellő mennyiségű rum mellett talán majd indítványoz egy komolyabb hangvitelű beszélgetést, vagy az is lehet, hogy inkább visszasepri az egészet a szőnyeg alá.*
- Rendben, ám amennyiben az igazi Vörös talál bármit, úgy kötelezően be kell tartanod a gyógyuláshoz szükséges szabályokat. A rossz betegeket ugyanis nem szereti. *Kezét a szája elé tartva suttog, mintha valóban egy harmadik fél lenne a párbeszéd alanya.
Elkapja a felé hajított kardot, és megforgatja a kezében. Olyan, mint a tenger után egy út menti pocsolyában vergődni, degradáló egy ilyen egyszerűen megmunkált kardot kezébe fogni a sajátja után.
Ellenben Khan felvetésére mégis kíváncsian kapja fel a fejét.*
- Hallottam már róla, de afféle legendának tartottam csak ezt is, mint azt, hogy van ahol a nők nadrágban járnak. *Egy ideig ízlelgeti magában a játék szabályait, frappáns revansokban mindketten mesterien járnak el, de a férfi valahogy jobban ért a betűk szavakká formálásához, mint ahogyan teszi azt ő.*
- Mh, kedvemre való ez a küzdelem, még akkor is, ha egy régvolt nőcsábász küzd velem. *A dalköltők tehetsége viszont hiányzik belőle, még akkor is, ha az improvizáláshoz egyébként van érzéke, így talán nem is fog zsigerből menni számára a szájalás, vagy olykor több idő kell, mire kitalál valamit, de kezdetnek már érzi magában az erőt.*
- Ide figyelj csodagyerek, ha a magvaidat elhintetted, nem én fogom öntözni a veteményesedet. *Ha Khan azt gondolta, hogy megússza a korábbi témát, hát téved, mert hát Dynti is csak nőből van, mint a többi ezer is, és mint olyan, szurkálódni mégis csak szeret, ugyan a rímelés nem sikerült, de ez neki most mindegy. És persze a szavai mellé, a mozdulat is érkezik. Nem ront rá a férfire, mégsem egy élet-halál küzdelemről van szó, de azért a kardja is úgy érinti a másikat, ahogy beszéddel is teszi, óvatosan megpiszkálja a másik kardjának végét.*
- Volt már valami, amiből ne csináltam volna versenyt? *Költői kérdés, nyilván ritkán fordul elő olyan helyzet, amiből ne próbálna a maga számára győzelmet kreálni. Ebben az esetben igaz, kérdéses, hogy ki is lenne az igazi győztes?*
- Nem kéne elmennem a vizitációra, ha szimplán elmondjuk… *Leutánozza Khant, és megcsapja az egészet egy adag gúnnyal. Nyilván csak csipkelődik, bár az azért a sértettség is magas szinten dolgozik benne továbbra is, és bár még mindig nem kívánja ezt a gyerekes dacot most ráborítani a férfire, de valahol ebben a pillanatban jut el az agyáig, hogy pontosan mi is a baja jelenleg a férjével, és, hogy ez talán kicsit mélyebbről gyökerezik, mint azt eddig gondolta volna. Kellő mennyiségű rum mellett talán majd indítványoz egy komolyabb hangvitelű beszélgetést, vagy az is lehet, hogy inkább visszasepri az egészet a szőnyeg alá.*
- Rendben, ám amennyiben az igazi Vörös talál bármit, úgy kötelezően be kell tartanod a gyógyuláshoz szükséges szabályokat. A rossz betegeket ugyanis nem szereti. *Kezét a szája elé tartva suttog, mintha valóban egy harmadik fél lenne a párbeszéd alanya.
Elkapja a felé hajított kardot, és megforgatja a kezében. Olyan, mint a tenger után egy út menti pocsolyában vergődni, degradáló egy ilyen egyszerűen megmunkált kardot kezébe fogni a sajátja után.
Ellenben Khan felvetésére mégis kíváncsian kapja fel a fejét.*
- Hallottam már róla, de afféle legendának tartottam csak ezt is, mint azt, hogy van ahol a nők nadrágban járnak. *Egy ideig ízlelgeti magában a játék szabályait, frappáns revansokban mindketten mesterien járnak el, de a férfi valahogy jobban ért a betűk szavakká formálásához, mint ahogyan teszi azt ő.*
- Mh, kedvemre való ez a küzdelem, még akkor is, ha egy régvolt nőcsábász küzd velem. *A dalköltők tehetsége viszont hiányzik belőle, még akkor is, ha az improvizáláshoz egyébként van érzéke, így talán nem is fog zsigerből menni számára a szájalás, vagy olykor több idő kell, mire kitalál valamit, de kezdetnek már érzi magában az erőt.*
- Ide figyelj csodagyerek, ha a magvaidat elhintetted, nem én fogom öntözni a veteményesedet. *Ha Khan azt gondolta, hogy megússza a korábbi témát, hát téved, mert hát Dynti is csak nőből van, mint a többi ezer is, és mint olyan, szurkálódni mégis csak szeret, ugyan a rímelés nem sikerült, de ez neki most mindegy. És persze a szavai mellé, a mozdulat is érkezik. Nem ront rá a férfire, mégsem egy élet-halál küzdelemről van szó, de azért a kardja is úgy érinti a másikat, ahogy beszéddel is teszi, óvatosan megpiszkálja a másik kardjának végét.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-26 18:47:21
Üzenet elküldve: 2017-05-26 18:47:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Udvar//
-Gondolod?
*Örül meg a Baldrol vicces megjegyzésének, és szívből reméli, hogy a férfiból a próféta szól, és kis barátja senkiből nem vált ki ellenségességes érzéseket, vagy irtózatot. Nem szeretne többé megválni tőle, de Vadvédet sem akarja elhagyni. Szeret itt lenni, és egy percig nem vágyik vissza a városba, sőt. Ha innen valaha kiteszik, nem lesz más választása, mint hogy világgá menjen a lehető legmesszebb Artheniortól. Mikor a férfi tekintete találkozik az övével, mint aki álomból ébredt, zavartan hebegni kezd és persze rossz szokásához híven árulkodón megjelenik arcán a pír.*
-Öhm, tessék?
*Szakítja el végre pillantását a másik arcáról és finoman megrázza a fejét, hogy kitisztuljon.*
-Ja igen, hát... Igazából ő talált meg engem, de igen. Még egész fiatal kis kamasz róka lehetett.
*Kedves, szeretettel teli mosollyal nézi a kis vörös ténykedését, közben tovább mesél.*
-Kislány korom óta minden nap kijártam az Artheniori erdőbe, és néhány éve, egy napon a kelleténél tovább maradtam kint. Bevallom, megzavart a szürkület és kicsit eltévedtem, jobban mondva, nem ismertem fel az ismerős helyeket. Mindegy is.
~A lényeget mond, mert elunja melletted az életét!~
-Szóval az éjszakai neszek akkor még ismeretlenek voltak és mi tagadás, félelmetesebbek, mint most. Hagytam, hogy a pánik úrrá legyen rajtam és úgy futottam, mint az űzött vad, de nem tudtam merre.
*Elmélyül a történetben, és az emléktől szemöldökét összehúzza, hátán végig fut a hideg és egy apró reszketés. Rozsdást nézi, de szeme előtt a sötét erdő és az ismeretlen árnyak mozognak megint.*
-Valamiben megbotlottam, aztán zuhanni kezdtem. Beleestem egy mély lukba az egyik nagy fa tövében. Ott kuporgott a kis Rozsdás, aki először persze bátran megmorgott, és vicsorgott rám.
*Arcát megint megenyhíti a szeretet, de sajnos túlságosan belemélyedt, hogy ne mesélje tovább, pedig innen már szinte egyértelmű a történet.*
-Azt gondoltam, hogy ha az anyja visszajön, végem. Mégsem mertem kimászni az ismeretlenbe. Idővel közelebb jött, és megszaglászott. Talán érezte, hogy milyen elveszett vagyok, mert mellém bújt és együtt kuporogtunk a sötétben. Végül pár órával később, meghallott valamit, megbökdösött, majd kimászott a lukból. Nem akartam egyedül maradni, így én is kibújtam, és meghallottam az apám hangját, ahogy engem szólogat. Rozsdás elbújt, én pedig apához rohantam.
*Megáll egy pillanatra és elmereng, mielőtt összegzi az érzéseit.*
-Annál jobban, csak egyszer féltem életemben. De talán bolond is vagyok, hogy nem félek jobban a világtól. Ki tudja?
*Időközben testtartása is megváltozott az emlék erejétől és most már nem Rozsdást nézi, hanem fejét lehajtva, a nyakában függő medált szorongatja.*
~Na, éppen így kell megölni a hangulatot. Gratulálok!~
-Bocsánat. Elkalandoztam, és sokat beszélek.
*Újra mosolyt varázsolva az arcára elengedi az emléket és a férfire néz, hogy lássa, mennyire rossz a helyzet.*
-Igen, fiatalon találkoztunk, aztán követni kezdett, mintha vigyázna rám.
*Darálja le zavartan a rövid, verziót.*
~Amit eredetileg kellett volna.~
*Kissé idegesen fordul inkább Rozsdás felé, nem tudja mi javítana a helyzeten, ha tovább beszélne, vagy ha inkább elhallgatna végre. Végül reménykedő, visszafogott mosollyal fordul a férfi felé.*
-Miért nem mesélsz inkább te magadról? Rólam már sok mindent tudsz.
~Ha akartad, ha nem.~
*Közben míg ő mesélt, Rozsdás felfedezte a széna kupacok adta lehetőségeket, és beléjük bujkálva vájt alagutakat, amiken ki be rohangál és túrja egyre mélyebbre magát, mintha keresne valamit.*
-Gondolod?
*Örül meg a Baldrol vicces megjegyzésének, és szívből reméli, hogy a férfiból a próféta szól, és kis barátja senkiből nem vált ki ellenségességes érzéseket, vagy irtózatot. Nem szeretne többé megválni tőle, de Vadvédet sem akarja elhagyni. Szeret itt lenni, és egy percig nem vágyik vissza a városba, sőt. Ha innen valaha kiteszik, nem lesz más választása, mint hogy világgá menjen a lehető legmesszebb Artheniortól. Mikor a férfi tekintete találkozik az övével, mint aki álomból ébredt, zavartan hebegni kezd és persze rossz szokásához híven árulkodón megjelenik arcán a pír.*
-Öhm, tessék?
*Szakítja el végre pillantását a másik arcáról és finoman megrázza a fejét, hogy kitisztuljon.*
-Ja igen, hát... Igazából ő talált meg engem, de igen. Még egész fiatal kis kamasz róka lehetett.
*Kedves, szeretettel teli mosollyal nézi a kis vörös ténykedését, közben tovább mesél.*
-Kislány korom óta minden nap kijártam az Artheniori erdőbe, és néhány éve, egy napon a kelleténél tovább maradtam kint. Bevallom, megzavart a szürkület és kicsit eltévedtem, jobban mondva, nem ismertem fel az ismerős helyeket. Mindegy is.
~A lényeget mond, mert elunja melletted az életét!~
-Szóval az éjszakai neszek akkor még ismeretlenek voltak és mi tagadás, félelmetesebbek, mint most. Hagytam, hogy a pánik úrrá legyen rajtam és úgy futottam, mint az űzött vad, de nem tudtam merre.
*Elmélyül a történetben, és az emléktől szemöldökét összehúzza, hátán végig fut a hideg és egy apró reszketés. Rozsdást nézi, de szeme előtt a sötét erdő és az ismeretlen árnyak mozognak megint.*
-Valamiben megbotlottam, aztán zuhanni kezdtem. Beleestem egy mély lukba az egyik nagy fa tövében. Ott kuporgott a kis Rozsdás, aki először persze bátran megmorgott, és vicsorgott rám.
*Arcát megint megenyhíti a szeretet, de sajnos túlságosan belemélyedt, hogy ne mesélje tovább, pedig innen már szinte egyértelmű a történet.*
-Azt gondoltam, hogy ha az anyja visszajön, végem. Mégsem mertem kimászni az ismeretlenbe. Idővel közelebb jött, és megszaglászott. Talán érezte, hogy milyen elveszett vagyok, mert mellém bújt és együtt kuporogtunk a sötétben. Végül pár órával később, meghallott valamit, megbökdösött, majd kimászott a lukból. Nem akartam egyedül maradni, így én is kibújtam, és meghallottam az apám hangját, ahogy engem szólogat. Rozsdás elbújt, én pedig apához rohantam.
*Megáll egy pillanatra és elmereng, mielőtt összegzi az érzéseit.*
-Annál jobban, csak egyszer féltem életemben. De talán bolond is vagyok, hogy nem félek jobban a világtól. Ki tudja?
*Időközben testtartása is megváltozott az emlék erejétől és most már nem Rozsdást nézi, hanem fejét lehajtva, a nyakában függő medált szorongatja.*
~Na, éppen így kell megölni a hangulatot. Gratulálok!~
-Bocsánat. Elkalandoztam, és sokat beszélek.
*Újra mosolyt varázsolva az arcára elengedi az emléket és a férfire néz, hogy lássa, mennyire rossz a helyzet.*
-Igen, fiatalon találkoztunk, aztán követni kezdett, mintha vigyázna rám.
*Darálja le zavartan a rövid, verziót.*
~Amit eredetileg kellett volna.~
*Kissé idegesen fordul inkább Rozsdás felé, nem tudja mi javítana a helyzeten, ha tovább beszélne, vagy ha inkább elhallgatna végre. Végül reménykedő, visszafogott mosollyal fordul a férfi felé.*
-Miért nem mesélsz inkább te magadról? Rólam már sok mindent tudsz.
~Ha akartad, ha nem.~
*Közben míg ő mesélt, Rozsdás felfedezte a széna kupacok adta lehetőségeket, és beléjük bujkálva vájt alagutakat, amiken ki be rohangál és túrja egyre mélyebbre magát, mintha keresne valamit.*
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-26 16:14:18
Üzenet elküldve: 2017-05-26 16:14:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyterem//
*A jutalomfalat kérdésére ő is körbeforog maga körül, hogy végigfuttathassa tekintetén az asztal maradékain, majd szemei megakadnak egy kis sajton.*
~Vajon a rókák szeretik a sajtot?~
*Gondolatban megrántja a vállát.*
~A sajtot mindenki szereti.~
*Így odalép és Narára nézve megerősítésért becsomagolja egy papírba, majd zsebre teszi.*
- A sajtot mindenki szereti.
*Vigyorog a lányra, majd zsebre dugott kézzel elindul az udvarra. Persze csak a kis vörös után. Egyelőre amúgy is úgy tűnik, hogy a bundás állatnak nem erős oldala a bizalom az északi iránt.*
//Udvar//
*A kimenetel után a helyszínt is rókakoma dönti el, legalább is Nara nem variál, így a férfi sem ad ötleteket, csak jókedvűen nézi a mosolygós Narát.*
~Hogy lehet mindig ilyen jó kedve?~
- Akkor jó az ízlése.
*Nevet fel halkan.*
- Ha a lovakkal meg Bolhással kijön, akkor a csapattal is ki fog jönni.
*Viccelődik egy kicsit.*
- Na és hogyan találkoztatok? Ha így hallgat rád meg bízik benned, akkor gondolom még egészen kis korában találtatok egymásra.
*Pillant le a másikra, majd felvont szemöldökkel nézi végig, ahogy vöröske végigszalad a karámok mellett, majd mindent gondosan megjelöl, orra pedig fáradhatatlanul szimatolja a levegőt.*
- Helyes kis jószág.
*Néz megint Narára, akinek minden bizonnyal elkapja hosszan tartó pillantását, aminek csak megörül.
Kezdi elhinni, hogy nem csak a szeme csal. A kérdés csupán az, hogy mer a kockáztatni ismét. Nem szívesen tépne fel régi sebeket, ahogyan innen sem akar elmenni. Ez lehet talán az új otthona. Vajon egy új környezet új esélyeket is ad? Hiszen Nara olyan gyönyörű és ráadásul úgy látszik önmagáért kedveli. Furcsa, de ha rá néz, mellette nem látja azt a bizonyos másik arcot. Csak Mylnara létezik mellette. Ahogy mosolyog és időnként fülig pirul. Igazán csinos, mikor ellepi a vörös pír. Talán most még többet megtudhat róla. Őszintén szólva mindent tudni akar. És ez igazán ritka az ő esetében.*
*A jutalomfalat kérdésére ő is körbeforog maga körül, hogy végigfuttathassa tekintetén az asztal maradékain, majd szemei megakadnak egy kis sajton.*
~Vajon a rókák szeretik a sajtot?~
*Gondolatban megrántja a vállát.*
~A sajtot mindenki szereti.~
*Így odalép és Narára nézve megerősítésért becsomagolja egy papírba, majd zsebre teszi.*
- A sajtot mindenki szereti.
*Vigyorog a lányra, majd zsebre dugott kézzel elindul az udvarra. Persze csak a kis vörös után. Egyelőre amúgy is úgy tűnik, hogy a bundás állatnak nem erős oldala a bizalom az északi iránt.*
//Udvar//
*A kimenetel után a helyszínt is rókakoma dönti el, legalább is Nara nem variál, így a férfi sem ad ötleteket, csak jókedvűen nézi a mosolygós Narát.*
~Hogy lehet mindig ilyen jó kedve?~
- Akkor jó az ízlése.
*Nevet fel halkan.*
- Ha a lovakkal meg Bolhással kijön, akkor a csapattal is ki fog jönni.
*Viccelődik egy kicsit.*
- Na és hogyan találkoztatok? Ha így hallgat rád meg bízik benned, akkor gondolom még egészen kis korában találtatok egymásra.
*Pillant le a másikra, majd felvont szemöldökkel nézi végig, ahogy vöröske végigszalad a karámok mellett, majd mindent gondosan megjelöl, orra pedig fáradhatatlanul szimatolja a levegőt.*
- Helyes kis jószág.
*Néz megint Narára, akinek minden bizonnyal elkapja hosszan tartó pillantását, aminek csak megörül.
Kezdi elhinni, hogy nem csak a szeme csal. A kérdés csupán az, hogy mer a kockáztatni ismét. Nem szívesen tépne fel régi sebeket, ahogyan innen sem akar elmenni. Ez lehet talán az új otthona. Vajon egy új környezet új esélyeket is ad? Hiszen Nara olyan gyönyörű és ráadásul úgy látszik önmagáért kedveli. Furcsa, de ha rá néz, mellette nem látja azt a bizonyos másik arcot. Csak Mylnara létezik mellette. Ahogy mosolyog és időnként fülig pirul. Igazán csinos, mikor ellepi a vörös pír. Talán most még többet megtudhat róla. Őszintén szólva mindent tudni akar. És ez igazán ritka az ő esetében.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-26 13:11:49
Üzenet elküldve: 2017-05-26 13:11:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nagyterem//
*Vesz egy mély levegőt és gondolatait visszatereli a realitás mezejére, ám felpillantva meglepetten pislog körbe, mert Trayäk időközben eltűnt Bolhással együtt. Baldrol szavaira meg is torpan és nem is kell sokáig mérlegelnie az ajánlatot, azonnal bólint rá.*
-Remek ötlet. Ha nem lefeküdni ment, akkor úgyis találkozunk odakint.
~Bár azt sem bánnám, ha oda indult volna. Ráférne.~
*Meg persze az sem utolsó, hogy így végre megpróbálhatja jobban megismerni Baldrolt. A saját üres tányérjára már ügyet sem vet, de visszalép az ételekhez és bizonytalanul feltesz egy kérdést, félig Baldrolnak, félig magának.*
-Szükségem lenne valami finomra, ami alkalmas apró jutalomfalatkának is. Vagy így reggeli után nincs is már értelme?
*Fél percig morfondírozik és válogat a maradék sültek között, végül úgy dönt, néhány falatnál nem lesz szükség többre.*
-Mehetünk is.
*Mosolyog a férfire és Rozsdást is magához inti.*
-Rozsdás! Gyere, megyünk!
*A róka, mint akibe villám csapott, felkapja a fejét az immáron kiürült és fényesre nyalt tálból, majd a száját nyalva indul a lány felé. Mikor azonban Nara az északi mellé sorol kifelé menet, a kis vörös bizalmatlanul behúzza a nyakát, és a férfit méregetve, nagy ívben eléjük kocog, megcélozva a kijáratot.*
~Sosem fogom megérteni, hogy csinálja ezt. Miből gondolja, hogy kimegyünk és nem fel a szobákhoz? Rejtély...~
//Udvar//
*Újra a friss levegőre érve mélyet sóhajt és egy nyugalmasabb helyet keresve néz körbe. Rozsdás azonban hamar eldönti helyettük a kérdést, mert a lányra pillant, majd az istállók felé iramodik megint.*
-Azt hiszem kedveli a lovakat.
*Nevet fel a lány és boldogan pillant Baldrolra, miközben magában próbálja felmérni, vajon milyen hangulatban lehet az északi.*
-Mindjárt ráveszem, hogy közelebb jöjjön és bemutatlak titeket, csak még felfedez kicsit. Minden és mindenki új most itt neki.
*Magyarázkodik egy pillanatra bűnbánó arcot vágva, de a mosoly szinte azonnal visszaköveteli magának ajkait.*
~Addig talán, ha hajlik rá, megpróbálhatok ismerkedni. Úgy látom ma nyitott és jókedvű.~
*Észre sem veszi, hogy tekintetét a férfi arcán felejti és már már zavarba ejtően fürkészi a vonásait.*
~Nem tudom mitől lett jobban, vagy mitől ilyen jókedvű, de bármi legyen is az oka, remélem sokáig így marad. Csak el ne szúrd!~
*Inti magát megint, miközben valószínűleg jó úton halad efelé a tolakodó bambaságának hála.*
*Vesz egy mély levegőt és gondolatait visszatereli a realitás mezejére, ám felpillantva meglepetten pislog körbe, mert Trayäk időközben eltűnt Bolhással együtt. Baldrol szavaira meg is torpan és nem is kell sokáig mérlegelnie az ajánlatot, azonnal bólint rá.*
-Remek ötlet. Ha nem lefeküdni ment, akkor úgyis találkozunk odakint.
~Bár azt sem bánnám, ha oda indult volna. Ráférne.~
*Meg persze az sem utolsó, hogy így végre megpróbálhatja jobban megismerni Baldrolt. A saját üres tányérjára már ügyet sem vet, de visszalép az ételekhez és bizonytalanul feltesz egy kérdést, félig Baldrolnak, félig magának.*
-Szükségem lenne valami finomra, ami alkalmas apró jutalomfalatkának is. Vagy így reggeli után nincs is már értelme?
*Fél percig morfondírozik és válogat a maradék sültek között, végül úgy dönt, néhány falatnál nem lesz szükség többre.*
-Mehetünk is.
*Mosolyog a férfire és Rozsdást is magához inti.*
-Rozsdás! Gyere, megyünk!
*A róka, mint akibe villám csapott, felkapja a fejét az immáron kiürült és fényesre nyalt tálból, majd a száját nyalva indul a lány felé. Mikor azonban Nara az északi mellé sorol kifelé menet, a kis vörös bizalmatlanul behúzza a nyakát, és a férfit méregetve, nagy ívben eléjük kocog, megcélozva a kijáratot.*
~Sosem fogom megérteni, hogy csinálja ezt. Miből gondolja, hogy kimegyünk és nem fel a szobákhoz? Rejtély...~
//Udvar//
*Újra a friss levegőre érve mélyet sóhajt és egy nyugalmasabb helyet keresve néz körbe. Rozsdás azonban hamar eldönti helyettük a kérdést, mert a lányra pillant, majd az istállók felé iramodik megint.*
-Azt hiszem kedveli a lovakat.
*Nevet fel a lány és boldogan pillant Baldrolra, miközben magában próbálja felmérni, vajon milyen hangulatban lehet az északi.*
-Mindjárt ráveszem, hogy közelebb jöjjön és bemutatlak titeket, csak még felfedez kicsit. Minden és mindenki új most itt neki.
*Magyarázkodik egy pillanatra bűnbánó arcot vágva, de a mosoly szinte azonnal visszaköveteli magának ajkait.*
~Addig talán, ha hajlik rá, megpróbálhatok ismerkedni. Úgy látom ma nyitott és jókedvű.~
*Észre sem veszi, hogy tekintetét a férfi arcán felejti és már már zavarba ejtően fürkészi a vonásait.*
~Nem tudom mitől lett jobban, vagy mitől ilyen jókedvű, de bármi legyen is az oka, remélem sokáig így marad. Csak el ne szúrd!~
*Inti magát megint, miközben valószínűleg jó úton halad efelé a tolakodó bambaságának hála.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-26 10:34:34
Üzenet elküldve: 2017-05-26 10:34:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanácskozás és dalpárbaj//
- Ez pont úgy hangzik, mintha versenyt akarnál belőle csinálni, melyikünk éri el előbb. *Felemás vigyort láttat kifelé menet, ahogy ezt megjegyzi. Mi tagadás, az egész kollektívából valószínűleg ők azok, a leginkább elüthetnek mind viselkedésben, mind megszólalásaikban: itt, Erdőmélye szívében nincs más útja a boldogulásnak, minthogy egy egészséges szervezet egészeként, mindenki kiveszi a részét a munkából, ami nem szűnik meg egyik napról a másikra. Mindig van mit csinálni, gyaníthatóan ugyanis a vadont uraló szellementitások nem hunynak szemet csak úgy. Sylweran bosszúságát valószínűleg ez is táplálta, hisz érthetően minden venár-jelölt fejébe verte már az első napon, hogy a tetteknek (ellentétben a világ más szegleteivel) konzekvenciáik vannak és azokat ritkán kell csak az elkövetőnek egyedül viselnie. Így például az, hogy ők tettek egy kis kitérőt a feltérképezetlen területeken alakulhatott volna szerencsétlenebbül is, mondjuk azzal, ha a szellemek által kegyelt lényekre emelnek kezet. Persze mint mindig, a saját magával folytatott vitában is megtalálja a kiskaput és rögtön elintézettnek tekinti azzal a magyarázattal, hogy Dyn éppenséggel a segítségükre volt, hiszen megmentette az egyik nőstény kölkét, megóvva ezzel egy ártatlan életet. Mi szolgálhatna nemesebb gesztusként egy csak abból értő teremtmény számára, ha nem valami ilyen?
Kényesen kerüli a továbbiakban viszont azt a témát, ami a női hálók problematikájáig tántorgott, remélvén, hogy Vöröse memóriája is elég hézagos lesz hozzá, hogy mire kiérnek a sárral dagasztott udvarra, már ne tudja visszaidézni, hogy is volt pontosan az az affér Khannal meg az úrnő érintetlenségének megóvásával.*
- 'ttomén. *Vállat ránt a kérdésre. Ezzel majd ráér akkor foglalkozni, ha ott áll, térdel vagy ül vagy fekszik (tudja is ő) Jezabiel műhelyében.* Egyébként is azt hittem, hogy a gnóm a mechanikus ketyerékkel foglalkozik csak. Majd elmondom neki, hogy bennem nem fogaskerekek meg csavarok vannak. Bár nem kéne elmennem vizitációra, ha szimplán elmondjuk, hogy a füvekre a nem kívánt gyerekáldás miatt volt szükségünk. *Megforgatja a szemét és tettetten összefűzi karjait is mellkasa előtt. Valójában nem bánja a dolgot, a kis tudósnő sem fog tudni többet megmondani róla, amivel ő maga ne lenne tisztában máris. Egyébként is, mi új lehet a nap és csillagok alatt egy olyannak, aki már látta a Fátyol túloldalát?*
- És magunk közt szólva, nem is szívesen bíznám magam kóklerekre, úgyhogy mindenképp helyét érzem egy magánkivizsgálásnak is, az _igazi_ Vörösnél. *Végigfuttatja mutatóujja hegyét a fegyverállványokra akasztott kardmarkolatokon, hogy tetszésére két ujj közé csípjen egyet és egy rántást követően a lánynak hajítsa. Mire Dyn elkapja (ha) már az ő markában is ott van egy hasonló, aminek gyorsan le is ellenőrzi egyensúlyát azzal, hogy mutató- és középsőujjára fekteti. Ezzel egyúttal kijelöli a lány gyakorlócsapásainak célpontját is saját személyében.*
- Hallottál már a dalpárbajról, galambom? A nagyvárosokban kedvelt formája ez az erő és művészi tehetség fitogtatásának. Pofon egyszerű a szabály: a két fél vívásba kezd, miközben minden vágást és riposztot egy-egy sor, helyben költött mondatnak kell követnie. Természetesen úgy, hogy köthető legyen az előzőhöz, még jobb, ha rímmel válaszolnak egymásra. A párbajt az veszíti el, aki először kiesik a ritmusból, nem tudja folytatni a szavalást vagy - értelemszerűen - feladásra kényszerül.
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.26 10:34:51
- Ez pont úgy hangzik, mintha versenyt akarnál belőle csinálni, melyikünk éri el előbb. *Felemás vigyort láttat kifelé menet, ahogy ezt megjegyzi. Mi tagadás, az egész kollektívából valószínűleg ők azok, a leginkább elüthetnek mind viselkedésben, mind megszólalásaikban: itt, Erdőmélye szívében nincs más útja a boldogulásnak, minthogy egy egészséges szervezet egészeként, mindenki kiveszi a részét a munkából, ami nem szűnik meg egyik napról a másikra. Mindig van mit csinálni, gyaníthatóan ugyanis a vadont uraló szellementitások nem hunynak szemet csak úgy. Sylweran bosszúságát valószínűleg ez is táplálta, hisz érthetően minden venár-jelölt fejébe verte már az első napon, hogy a tetteknek (ellentétben a világ más szegleteivel) konzekvenciáik vannak és azokat ritkán kell csak az elkövetőnek egyedül viselnie. Így például az, hogy ők tettek egy kis kitérőt a feltérképezetlen területeken alakulhatott volna szerencsétlenebbül is, mondjuk azzal, ha a szellemek által kegyelt lényekre emelnek kezet. Persze mint mindig, a saját magával folytatott vitában is megtalálja a kiskaput és rögtön elintézettnek tekinti azzal a magyarázattal, hogy Dyn éppenséggel a segítségükre volt, hiszen megmentette az egyik nőstény kölkét, megóvva ezzel egy ártatlan életet. Mi szolgálhatna nemesebb gesztusként egy csak abból értő teremtmény számára, ha nem valami ilyen?
Kényesen kerüli a továbbiakban viszont azt a témát, ami a női hálók problematikájáig tántorgott, remélvén, hogy Vöröse memóriája is elég hézagos lesz hozzá, hogy mire kiérnek a sárral dagasztott udvarra, már ne tudja visszaidézni, hogy is volt pontosan az az affér Khannal meg az úrnő érintetlenségének megóvásával.*
- 'ttomén. *Vállat ránt a kérdésre. Ezzel majd ráér akkor foglalkozni, ha ott áll, térdel vagy ül vagy fekszik (tudja is ő) Jezabiel műhelyében.* Egyébként is azt hittem, hogy a gnóm a mechanikus ketyerékkel foglalkozik csak. Majd elmondom neki, hogy bennem nem fogaskerekek meg csavarok vannak. Bár nem kéne elmennem vizitációra, ha szimplán elmondjuk, hogy a füvekre a nem kívánt gyerekáldás miatt volt szükségünk. *Megforgatja a szemét és tettetten összefűzi karjait is mellkasa előtt. Valójában nem bánja a dolgot, a kis tudósnő sem fog tudni többet megmondani róla, amivel ő maga ne lenne tisztában máris. Egyébként is, mi új lehet a nap és csillagok alatt egy olyannak, aki már látta a Fátyol túloldalát?*
- És magunk közt szólva, nem is szívesen bíznám magam kóklerekre, úgyhogy mindenképp helyét érzem egy magánkivizsgálásnak is, az _igazi_ Vörösnél. *Végigfuttatja mutatóujja hegyét a fegyverállványokra akasztott kardmarkolatokon, hogy tetszésére két ujj közé csípjen egyet és egy rántást követően a lánynak hajítsa. Mire Dyn elkapja (ha) már az ő markában is ott van egy hasonló, aminek gyorsan le is ellenőrzi egyensúlyát azzal, hogy mutató- és középsőujjára fekteti. Ezzel egyúttal kijelöli a lány gyakorlócsapásainak célpontját is saját személyében.*
- Hallottál már a dalpárbajról, galambom? A nagyvárosokban kedvelt formája ez az erő és művészi tehetség fitogtatásának. Pofon egyszerű a szabály: a két fél vívásba kezd, miközben minden vágást és riposztot egy-egy sor, helyben költött mondatnak kell követnie. Természetesen úgy, hogy köthető legyen az előzőhöz, még jobb, ha rímmel válaszolnak egymásra. A párbajt az veszíti el, aki először kiesik a ritmusból, nem tudja folytatni a szavalást vagy - értelemszerűen - feladásra kényszerül.
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.26 10:34:51
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-25 21:11:23
Üzenet elküldve: 2017-05-25 21:11:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyterem-Nara//
-Persze, várjuk meg!
*Helyesel a lány szavaira. Igazából jelenleg bármit mondhatna, a férfi csak helyeselné elképzeléseit, amíg azok a józan ész keretein belül mozognak.
Nem gondolta volna, hogy Mylanrával ilyen jól ki fog jönni ilyen rövid idő alatt. Pedig ittlétük óta nem sokat beszélgettek. Jó, igazából egyáltalán nem beszélgettek a betegséges, majd rossz lelkiállapotából kifolyólag a hangulata miatt. Vajon, ha ennyi minden nem jött volna össze, akkor most hol tartanának?*
- Talán nem sértődne meg.
*Néz kedves mosollyal Narára, miközben lopva a mélységi felé pillant, aki közben feltápászkodott a helyéről és elindult a konyha irányába. Talán mindegy is hogy mutat e trükköket vagy sem. A lány szavai viszont csak ekkor jutnak el az északi agyáig.*
~Kettesben?~
*Erre a szóra mindenesetre felfigyel, de mire érdemben reagálhatna rá, a másik már hátat is fordít neki.
Baldrol lelki szemei előtt viszont csak azt látja, amint a lány elpirul.*
~Most zavarba hoztam vagy... Á, az nem lehet, hiszen olyan keveset... tényleg kedvel?~
*Azzal lendületesen feláll a helyéről és elindul a lány után.*
- Trayäk a konyhába ment. Mit gondolsz? Menjünk addig ki hátul az udvarba? Akkor rendesen bemutathatnád legújabb barátunkat.
*És persze tényleg kettesben maradhatnának végre valahol, nem csak éjszakánként a folyosón, míg felkíséri.*
-Persze, várjuk meg!
*Helyesel a lány szavaira. Igazából jelenleg bármit mondhatna, a férfi csak helyeselné elképzeléseit, amíg azok a józan ész keretein belül mozognak.
Nem gondolta volna, hogy Mylanrával ilyen jól ki fog jönni ilyen rövid idő alatt. Pedig ittlétük óta nem sokat beszélgettek. Jó, igazából egyáltalán nem beszélgettek a betegséges, majd rossz lelkiállapotából kifolyólag a hangulata miatt. Vajon, ha ennyi minden nem jött volna össze, akkor most hol tartanának?*
- Talán nem sértődne meg.
*Néz kedves mosollyal Narára, miközben lopva a mélységi felé pillant, aki közben feltápászkodott a helyéről és elindult a konyha irányába. Talán mindegy is hogy mutat e trükköket vagy sem. A lány szavai viszont csak ekkor jutnak el az északi agyáig.*
~Kettesben?~
*Erre a szóra mindenesetre felfigyel, de mire érdemben reagálhatna rá, a másik már hátat is fordít neki.
Baldrol lelki szemei előtt viszont csak azt látja, amint a lány elpirul.*
~Most zavarba hoztam vagy... Á, az nem lehet, hiszen olyan keveset... tényleg kedvel?~
*Azzal lendületesen feláll a helyéről és elindul a lány után.*
- Trayäk a konyhába ment. Mit gondolsz? Menjünk addig ki hátul az udvarba? Akkor rendesen bemutathatnád legújabb barátunkat.
*És persze tényleg kettesben maradhatnának végre valahol, nem csak éjszakánként a folyosón, míg felkíséri.*
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-25 16:48:26
Üzenet elküldve: 2017-05-25 16:48:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tanácskozás//
*Egy idő után inkább úgy dönt, jobban járnak, ha Khanra bízza a duma részét a dolognak és törődik valami olyannal, amit nagyon szeret, a hasával. Nem stresszeli túl a dolgot, hogy az itteni rangviszonyoknak megfelelő felettesének is úgy hazudik, mint a vízfolyás, és nem is ez az a pillanat, amikor megpróbálja megfejteni, honnan ered ez a kényszeres cselekvés.
Nagyokat falatozgat, amikor megbánja, hogy engedte az urát, hogy megeredjen a nyelve. Megáll a szája a rágásban és sötét pillantást vet a férfire, amikor a gyakran megjárt női hálókról készülne monológot folytatni. Pontosan ez a tekintete az, amely azt igyekszik sugallni a párja felé, hogy „Talán nem kéne”. Igyekszik sértettségét a jelenlevők között elfedni azzal, hogy egy nagy pohár vízzel borítja le a reggelit és mellkasa előtt keresztbefonva a karját, hintázni kezd a széken. Csendben, mint egy pszichopata.
De persze őt nem olyan fából faragták, hogy érzelmeit leküzdje, így a környezete számára is érezhetően meg van feszülve. Így a folytatás már szinte magától értető a nyelvbotláson ért férfi számára is.*
- Vagy esetleg megkérhetjük Khant, hogy a macskaizék nejeinek hálójába jutva próbáljon meg tárgyalni.
*A továbbiakhoz sem neki, sem pedig a többieknek nincs már hozzáfűzni valója, így amint Syl szélnek ereszti őket, kitolja maga elől a széket, majd két lábra pattan.*
- Rendben főni, és szólj, ha szükséged van ránk. *Biccent egyet felé, és a termetében megvágott óriásnak is, majd elsőként hagyja el a termet.
Ilyenkor annyira nőnek érzi magát, és ezek a bosszús pillanatai azok, amelyeket gondosan igyekezett évekig elkerülni azzal, hogy nem osztotta meg az életét más eltérő nemű egyeddel. Hiszen pontosan tudja, hogy nincs oka nehesztelni a másikra, amiért annak múltja magára hagyott nőkkel van tele, ahogy fordítva sem lehetne Khannak joga amiatt piszkálni őt, amiért megosztotta a társaságát más férfiakkal, viszont akkor sem tud mit kezdeni azzal, hogy mérges. Erre csak egy jó módszer van.*
- És mit kívánsz tenni, ha tényleg ki akar vizsgálni a gnóm? Mik lesznek a betegséged tünetei? *Kimérten beszél már a folyosón, mert tényleg kíváncsi mit eszelt ki a hitvese. Mivel továbbra sem él a gyanúval, hogy a kór valós lenne, így pusztán csak a fantázia szüleményeire kíváncsi.
Szapora léptekkel halad előre, ki az udvarra, ahol kapásból magához szólít egy gyakorlókardot, ha már a sajátja továbbra is árván méltatlankodik egy gödör alján.
Megáll egy pillanatra és a gyakorlóbábúk között váltogatja a tekintetét. Az áldozatát keresi, hogy mérgét annak elpüfölésével engedje szabadjára, minthogy a korábbi félre nem érthető célozgatásától eltekintve, nem akar semmit a férfi képébe vágni, de ez az idegállapot is tarthatatlan.*
- Vajon mennyi idő kell mire kicsapnak innen minket? *Végig gondolva a dolgot, csináltak néhány szabályellenes kirohanást, de valahol mégis csak jól jöttek ki belőle azzal, hogy felfedeztek egy addig ismeretlent fajt.*
- Válassz nekem egyet. *Mutat a bábuk felé. Valamelyik ma meglakol mindenért.*
*Egy idő után inkább úgy dönt, jobban járnak, ha Khanra bízza a duma részét a dolognak és törődik valami olyannal, amit nagyon szeret, a hasával. Nem stresszeli túl a dolgot, hogy az itteni rangviszonyoknak megfelelő felettesének is úgy hazudik, mint a vízfolyás, és nem is ez az a pillanat, amikor megpróbálja megfejteni, honnan ered ez a kényszeres cselekvés.
Nagyokat falatozgat, amikor megbánja, hogy engedte az urát, hogy megeredjen a nyelve. Megáll a szája a rágásban és sötét pillantást vet a férfire, amikor a gyakran megjárt női hálókról készülne monológot folytatni. Pontosan ez a tekintete az, amely azt igyekszik sugallni a párja felé, hogy „Talán nem kéne”. Igyekszik sértettségét a jelenlevők között elfedni azzal, hogy egy nagy pohár vízzel borítja le a reggelit és mellkasa előtt keresztbefonva a karját, hintázni kezd a széken. Csendben, mint egy pszichopata.
De persze őt nem olyan fából faragták, hogy érzelmeit leküzdje, így a környezete számára is érezhetően meg van feszülve. Így a folytatás már szinte magától értető a nyelvbotláson ért férfi számára is.*
- Vagy esetleg megkérhetjük Khant, hogy a macskaizék nejeinek hálójába jutva próbáljon meg tárgyalni.
*A továbbiakhoz sem neki, sem pedig a többieknek nincs már hozzáfűzni valója, így amint Syl szélnek ereszti őket, kitolja maga elől a széket, majd két lábra pattan.*
- Rendben főni, és szólj, ha szükséged van ránk. *Biccent egyet felé, és a termetében megvágott óriásnak is, majd elsőként hagyja el a termet.
Ilyenkor annyira nőnek érzi magát, és ezek a bosszús pillanatai azok, amelyeket gondosan igyekezett évekig elkerülni azzal, hogy nem osztotta meg az életét más eltérő nemű egyeddel. Hiszen pontosan tudja, hogy nincs oka nehesztelni a másikra, amiért annak múltja magára hagyott nőkkel van tele, ahogy fordítva sem lehetne Khannak joga amiatt piszkálni őt, amiért megosztotta a társaságát más férfiakkal, viszont akkor sem tud mit kezdeni azzal, hogy mérges. Erre csak egy jó módszer van.*
- És mit kívánsz tenni, ha tényleg ki akar vizsgálni a gnóm? Mik lesznek a betegséged tünetei? *Kimérten beszél már a folyosón, mert tényleg kíváncsi mit eszelt ki a hitvese. Mivel továbbra sem él a gyanúval, hogy a kór valós lenne, így pusztán csak a fantázia szüleményeire kíváncsi.
Szapora léptekkel halad előre, ki az udvarra, ahol kapásból magához szólít egy gyakorlókardot, ha már a sajátja továbbra is árván méltatlankodik egy gödör alján.
Megáll egy pillanatra és a gyakorlóbábúk között váltogatja a tekintetét. Az áldozatát keresi, hogy mérgét annak elpüfölésével engedje szabadjára, minthogy a korábbi félre nem érthető célozgatásától eltekintve, nem akar semmit a férfi képébe vágni, de ez az idegállapot is tarthatatlan.*
- Vajon mennyi idő kell mire kicsapnak innen minket? *Végig gondolva a dolgot, csináltak néhány szabályellenes kirohanást, de valahol mégis csak jól jöttek ki belőle azzal, hogy felfedeztek egy addig ismeretlent fajt.*
- Válassz nekem egyet. *Mutat a bábuk felé. Valamelyik ma meglakol mindenért.*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-24 12:13:22
Üzenet elküldve: 2017-05-24 12:13:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Tanácskozás//
*Nem sokat tud hozzátenni az egészhez, ami eszébe jut az elhangzik, ami meg nem jut eszébe, az nem is fog egy ilyen gusztustalan esős viharos átvirrasztott éjszaka után. A tapasztalati tanulásba még beleszólna, de most inkább elengedi, így is kaptak eleget. Ő is, sőt valószínűleg mindenki jobban tanul tapasztalatból, de biztonságosabb elmondás alapján tanulni, hogy ne essen bajunk nekünk, vagy másoknak. Leginkább csak igyekszik nagyon odafigyelő arcot vágni, esetleg bólogat ha olyan van, afelé fordul aki éppen beszél, de már nagyon aludna inkább, főleg hogy most még tele is rakta a hasát.*
- Nem hiszem hogy most sok haszna lenne, így az éjszaka után.
*El is mosolyodik ahogy Sylweran kérdésére válaszol.*
- Majd ha felkeltem megkereslek miatta.
~Meg más miatt is...~
*Legalább lesz egy nagyon jó ürügye hogy miért legyen kettesben az elfel.*
- Megyek is, lefekszem.
*Látszik rajta hogy ráfér az alvás, a falat meg most a többiekre bízza, majd azt is megnézi ha legközelebb kint jár. Ha senkinek nincs ellenvetése, vagy nem hoznak még fel valami fontos témát, akkor tényleg így is tesz. Ha esetleg a két jómadár sem maradna tovább, őket még megvárja és kiengedi maga előtt, de ha nagyon maradnának még akkor itt hagyja a hármast. Igazából azon kívül hogy "hivatalból", mutatóba itt volt, meg hogy megreggelizett, nem sok haszna volt, sem jelentősége. Syl úgyis beavatja majd mindenbe, úgyis átbeszélik majd maguk közt, a vezér talán még Jezabiel véleményét is kikéri.*
*Nem sokat tud hozzátenni az egészhez, ami eszébe jut az elhangzik, ami meg nem jut eszébe, az nem is fog egy ilyen gusztustalan esős viharos átvirrasztott éjszaka után. A tapasztalati tanulásba még beleszólna, de most inkább elengedi, így is kaptak eleget. Ő is, sőt valószínűleg mindenki jobban tanul tapasztalatból, de biztonságosabb elmondás alapján tanulni, hogy ne essen bajunk nekünk, vagy másoknak. Leginkább csak igyekszik nagyon odafigyelő arcot vágni, esetleg bólogat ha olyan van, afelé fordul aki éppen beszél, de már nagyon aludna inkább, főleg hogy most még tele is rakta a hasát.*
- Nem hiszem hogy most sok haszna lenne, így az éjszaka után.
*El is mosolyodik ahogy Sylweran kérdésére válaszol.*
- Majd ha felkeltem megkereslek miatta.
~Meg más miatt is...~
*Legalább lesz egy nagyon jó ürügye hogy miért legyen kettesben az elfel.*
- Megyek is, lefekszem.
*Látszik rajta hogy ráfér az alvás, a falat meg most a többiekre bízza, majd azt is megnézi ha legközelebb kint jár. Ha senkinek nincs ellenvetése, vagy nem hoznak még fel valami fontos témát, akkor tényleg így is tesz. Ha esetleg a két jómadár sem maradna tovább, őket még megvárja és kiengedi maga előtt, de ha nagyon maradnának még akkor itt hagyja a hármast. Igazából azon kívül hogy "hivatalból", mutatóba itt volt, meg hogy megreggelizett, nem sok haszna volt, sem jelentősége. Syl úgyis beavatja majd mindenbe, úgyis átbeszélik majd maguk közt, a vezér talán még Jezabiel véleményét is kikéri.*
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-24 07:41:41
Üzenet elküldve: 2017-05-24 07:41:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A tűzifák kupaca szépen gyarapodik a fal tövében, sőt, az évszakra való tekintettel valószínűleg ez már nagyon sokáig elég lesz a banyának, meg az esős, hideg napokra, így lassan időszerű lenne új elfoglaltság után nézni. Felpillant az őrtoronyba, int az aktuális őrszemnek, mielőtt feltűnik neki, hogy a gyorstalpalós csapat elindul a tető alá. Az árva fiú felé fordul a mélységi, úgy adja ki a következő feladatát.*
-Söpörj a könyvtárban. Vagy a nagyteremben, vagy ahova azok mennek. De szerintem ha beülsz melléjük sem szól rád senki. Eredj.
*A maradék földön heverő fát még összeszedi, és a stócra rakja, abban a szép rendben, ahogy eddig Sadmyr pakolta, majd egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve megölel egy jó nagy csokorral, és megindul vele banya felé a konyhába, hátha fogytán van a tűzifának.*
-Söpörj a könyvtárban. Vagy a nagyteremben, vagy ahova azok mennek. De szerintem ha beülsz melléjük sem szól rád senki. Eredj.
*A maradék földön heverő fát még összeszedi, és a stócra rakja, abban a szép rendben, ahogy eddig Sadmyr pakolta, majd egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve megölel egy jó nagy csokorral, és megindul vele banya felé a konyhába, hátha fogytán van a tűzifának.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-23 18:16:31
Üzenet elküldve: 2017-05-23 18:16:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Tanácskozás//
*Sylweran bólogat Shiriqa szavaira, majd Khan felé fordul, amikor elkezdenek beszélni.*
- Mindenképpen menj el Jezabielhez, azután pedig majd megbeszéljük, hogy mi lehet a bajod. Én is szólok majd neki, ha visszatért, hogy fel tudjon készülni rád. *mondja Khannak, miután letudják a férfi különös betegségéről szóló részt.
Ezután Dynti beszél arról, hogy tapasztalatból mindig is többet tanult.*
- Értem, és ez jó is. De egy csapat részeként szem előtt kell tartanotok a csapat többi tagját is. *Khan szavaira azért elvigyorodik, ami a falon lévő rést illeti.*
- Akkor jó, ha nem vészes, de azért nem árt majd megnézni. *tudja le ennyivel a dolgot.
Ezek után végre a macskalényekre terelődik a szó, és Sylweran figyelmesen végighallgatja az egészet, próbálván minden részletre alaposan rákoncentrálni.*
- Értem. És étel. Ez egy jó ötlet. *biccent elismerően a nő szavaira. Azután ismét a férfira pillant.*
- Mágikus módon? Nem hinném. *rázza meg a fejét.*- Amit Jezabiel tudott is, az sem lett volna szerintem jó rá, de sajnos a változások miatt már nem tudja. Én inkább amellett voksolnék, amit Dynti mondott. Igen, ahogyan Te is mondod, ejtsünk néhány vadat. Az a biztos. Milyen amulett? *vonja össze ekkor Khan mondandója végén szemöldökét az elf.*
- A pecsétekre gondolsz? Szerintem arra. *tudja be egy nyelvbotlásnak a dolgot, miután elgondolkodik egy kissé rajta, és erre jut a végén.*
- Igen, azt mindenképpen vinni kell.
*A végén egy ideig még agyal látszólag, majd nagyot sóhajt, és visszanéz a párosra.*
- Rendben van, menjetek. Köszönöm, hogy elmondtátok mindezt. Gondolkozom még rajta, aztán valószínűleg este a vacsoránál gyűjtök csapatokat, talán már holnapra. *mondja.*- Mehettek, köszönöm. Te is Shiriqa. *fordul a nőhöz.*
- Ha csak nem szeretnél még valamit hozzáfűzni, vagy megvitatni velem a dolgot, pihenj le, rád fér. *mosolyog a lányra, majd Dyntire és Khanra is, így ereszti el őket végül, hogy mindenki mehessen a maga dolgára, amíg ő egy ideig még biztosan agyal a történetek, és kitalálja mi és hogyan legyen.
Ezek után meg majd megy, és megnézi azt a falat is magának.*
*Sylweran bólogat Shiriqa szavaira, majd Khan felé fordul, amikor elkezdenek beszélni.*
- Mindenképpen menj el Jezabielhez, azután pedig majd megbeszéljük, hogy mi lehet a bajod. Én is szólok majd neki, ha visszatért, hogy fel tudjon készülni rád. *mondja Khannak, miután letudják a férfi különös betegségéről szóló részt.
Ezután Dynti beszél arról, hogy tapasztalatból mindig is többet tanult.*
- Értem, és ez jó is. De egy csapat részeként szem előtt kell tartanotok a csapat többi tagját is. *Khan szavaira azért elvigyorodik, ami a falon lévő rést illeti.*
- Akkor jó, ha nem vészes, de azért nem árt majd megnézni. *tudja le ennyivel a dolgot.
Ezek után végre a macskalényekre terelődik a szó, és Sylweran figyelmesen végighallgatja az egészet, próbálván minden részletre alaposan rákoncentrálni.*
- Értem. És étel. Ez egy jó ötlet. *biccent elismerően a nő szavaira. Azután ismét a férfira pillant.*
- Mágikus módon? Nem hinném. *rázza meg a fejét.*- Amit Jezabiel tudott is, az sem lett volna szerintem jó rá, de sajnos a változások miatt már nem tudja. Én inkább amellett voksolnék, amit Dynti mondott. Igen, ahogyan Te is mondod, ejtsünk néhány vadat. Az a biztos. Milyen amulett? *vonja össze ekkor Khan mondandója végén szemöldökét az elf.*
- A pecsétekre gondolsz? Szerintem arra. *tudja be egy nyelvbotlásnak a dolgot, miután elgondolkodik egy kissé rajta, és erre jut a végén.*
- Igen, azt mindenképpen vinni kell.
*A végén egy ideig még agyal látszólag, majd nagyot sóhajt, és visszanéz a párosra.*
- Rendben van, menjetek. Köszönöm, hogy elmondtátok mindezt. Gondolkozom még rajta, aztán valószínűleg este a vacsoránál gyűjtök csapatokat, talán már holnapra. *mondja.*- Mehettek, köszönöm. Te is Shiriqa. *fordul a nőhöz.*
- Ha csak nem szeretnél még valamit hozzáfűzni, vagy megvitatni velem a dolgot, pihenj le, rád fér. *mosolyog a lányra, majd Dyntire és Khanra is, így ereszti el őket végül, hogy mindenki mehessen a maga dolgára, amíg ő egy ideig még biztosan agyal a történetek, és kitalálja mi és hogyan legyen.
Ezek után meg majd megy, és megnézi azt a falat is magának.*
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-21 18:35:46
Üzenet elküldve: 2017-05-21 18:35:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Venár gyorstalpaló//
- Rendben van. *biccent mosolyogva Wäor felé.
Ő nem ismeri annyira a férfit, hogy tudja van miért aggódni, és elég jóhiszemű ahhoz, hogy higgyen neki. Hiszen miért hazudjon erről? Ha pedig probléma lenne, az előbb vagy utóbb úgyis meglátszik majd.
Ezután Legranra pillant.*
- Minden rendben? Legran, ugye? Szótlan vagy. *mosolyog kedvesen a lányra.*- Ha bármi gond van, csak szólj nyugodtan, mindent megtudunk oldani. Remélhetőleg. *teszi még hozzá, mert azért tényleg mindent biztosan nem.
Közben Sunuko kérdésére terelődik a szó is, Meruwiel pedig megválaszolja, amennyire megtudja. Bár talán nem azt mondja, amit a férfi vált tőle. De aztán hamar kiderül, hogy mégis csak jól gondolta.*
- Rendben, akkor örülök, ha sikerült elmagyaráznom és megválaszolnom a kérdésedet. *mondja vidáman a férfinak.*
- A könyvtár pedig... sajnos nem annyira sokszínű, mint mondjuk Artheniorban, de remélhetőleg a szükséges dolgokat mind megfogod találni. *teszi még hozzá a férfi szavait hallva.*
- Na, menjünk tovább. *indítványozza, hogy induljanak a könyvtárba, ám ekkor a Yeza és Wäor közt kialakuló apróbb kis közjátékra felvonja már a szemöldökét. Hirtelen olyan az arca, ami arra enged következtetni, hogy dorgálás következik, ám végül csak felnevet a lány.*
- Látom vidám társaság vagytok. Ennek örülök. Mindig kell a vidámság, a tréfa meg a lelkesedés az életben. *mondja derűsen, majd int a kezével, hogy azért haladjanak, mert hát ettől függetlenül mindennek megvan a maga helye és ideje.
Kisvártatva belépnek az udvarról a műhelybe nyíló ajtón át, ám nem a forgó, nyikorgó, hatalmas gépek felé mennek, amelyek bizonyára elcsodálkoztatják a többieket...*
- Ezek Jeza munkái.
*...hanem egy kis ajtó felé tartanak. Amikor benyit Meruwiel, ellép az ajtótól, hogy előre engedje a többieket. Odabent kellemes félhomály fogadja az újakat. Olyasféle, amitől még nem vakul meg az ember olvasás közben, de nem is szúrja ki a nap az ember szemét. A teremben van még egy ajtó, ami az alkimista laborba vezet, és egy csigalépcső, ami már a balszárny lakórészeihez. A falnál egyébként ezek kivételével nincs szabad hely, mindenhol polcos magas szekrények sorakoznak, sok poros, szakadt, vagy éppen teljesen újnak tűnő könyvvel és pergamennel. Középen egy viszonylag hosszabb, sötétebb asztal foglal helyet pár székkel, és rajta néhány éppen nem égő lámpással és gyertyával. Kényelmesen el fognak itt férni.*
- Foglaljatok helyet. *lép be végül mögöttük Meruwiel, és bezárja az ajtót.*
- Itt nyugodtan lehetünk. Szerintem elég a fény, de ha többet szeretnétek, nyugodtan gyújtsatok meg néhány gyertyát. Nem foglak sokáig itt tartani titeket, ígérem. És amúgy is bármikor visszajöhettek ide, csak ha egy könyvet elvisztek, akkor ott van egy pergamen... *mutat az irányba.*- Meg egy toll és tinta, és arra írjátok fel a neveteket és a könyv vagy tekercs címét, hogy tudjuk, hogy kinél van. Ha meg visszahozzátok, akkor egyszerűen húzzátok ki, amit írtatok. Ez csak azért kell, hogy feleslegesen ne keresse itt senki. *mosolyog.*
- Na... beszéljünk még kevésbé unalmas témákról. *lesz széles a mosolya.*- Például, hogy mit gondoltok Vadvédről? Vagy a csapatról így elsőre? Meg hát... bármi gondotok van, vagy óhajotok, akkor mondjátok nyugodtan. Beszéljük ki.
- Rendben van. *biccent mosolyogva Wäor felé.
Ő nem ismeri annyira a férfit, hogy tudja van miért aggódni, és elég jóhiszemű ahhoz, hogy higgyen neki. Hiszen miért hazudjon erről? Ha pedig probléma lenne, az előbb vagy utóbb úgyis meglátszik majd.
Ezután Legranra pillant.*
- Minden rendben? Legran, ugye? Szótlan vagy. *mosolyog kedvesen a lányra.*- Ha bármi gond van, csak szólj nyugodtan, mindent megtudunk oldani. Remélhetőleg. *teszi még hozzá, mert azért tényleg mindent biztosan nem.
Közben Sunuko kérdésére terelődik a szó is, Meruwiel pedig megválaszolja, amennyire megtudja. Bár talán nem azt mondja, amit a férfi vált tőle. De aztán hamar kiderül, hogy mégis csak jól gondolta.*
- Rendben, akkor örülök, ha sikerült elmagyaráznom és megválaszolnom a kérdésedet. *mondja vidáman a férfinak.*
- A könyvtár pedig... sajnos nem annyira sokszínű, mint mondjuk Artheniorban, de remélhetőleg a szükséges dolgokat mind megfogod találni. *teszi még hozzá a férfi szavait hallva.*
- Na, menjünk tovább. *indítványozza, hogy induljanak a könyvtárba, ám ekkor a Yeza és Wäor közt kialakuló apróbb kis közjátékra felvonja már a szemöldökét. Hirtelen olyan az arca, ami arra enged következtetni, hogy dorgálás következik, ám végül csak felnevet a lány.*
- Látom vidám társaság vagytok. Ennek örülök. Mindig kell a vidámság, a tréfa meg a lelkesedés az életben. *mondja derűsen, majd int a kezével, hogy azért haladjanak, mert hát ettől függetlenül mindennek megvan a maga helye és ideje.
Kisvártatva belépnek az udvarról a műhelybe nyíló ajtón át, ám nem a forgó, nyikorgó, hatalmas gépek felé mennek, amelyek bizonyára elcsodálkoztatják a többieket...*
- Ezek Jeza munkái.
*...hanem egy kis ajtó felé tartanak. Amikor benyit Meruwiel, ellép az ajtótól, hogy előre engedje a többieket. Odabent kellemes félhomály fogadja az újakat. Olyasféle, amitől még nem vakul meg az ember olvasás közben, de nem is szúrja ki a nap az ember szemét. A teremben van még egy ajtó, ami az alkimista laborba vezet, és egy csigalépcső, ami már a balszárny lakórészeihez. A falnál egyébként ezek kivételével nincs szabad hely, mindenhol polcos magas szekrények sorakoznak, sok poros, szakadt, vagy éppen teljesen újnak tűnő könyvvel és pergamennel. Középen egy viszonylag hosszabb, sötétebb asztal foglal helyet pár székkel, és rajta néhány éppen nem égő lámpással és gyertyával. Kényelmesen el fognak itt férni.*
- Foglaljatok helyet. *lép be végül mögöttük Meruwiel, és bezárja az ajtót.*
- Itt nyugodtan lehetünk. Szerintem elég a fény, de ha többet szeretnétek, nyugodtan gyújtsatok meg néhány gyertyát. Nem foglak sokáig itt tartani titeket, ígérem. És amúgy is bármikor visszajöhettek ide, csak ha egy könyvet elvisztek, akkor ott van egy pergamen... *mutat az irányba.*- Meg egy toll és tinta, és arra írjátok fel a neveteket és a könyv vagy tekercs címét, hogy tudjuk, hogy kinél van. Ha meg visszahozzátok, akkor egyszerűen húzzátok ki, amit írtatok. Ez csak azért kell, hogy feleslegesen ne keresse itt senki. *mosolyog.*
- Na... beszéljünk még kevésbé unalmas témákról. *lesz széles a mosolya.*- Például, hogy mit gondoltok Vadvédről? Vagy a csapatról így elsőre? Meg hát... bármi gondotok van, vagy óhajotok, akkor mondjátok nyugodtan. Beszéljük ki.
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-20 21:34:52
Üzenet elküldve: 2017-05-20 21:34:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Venár gyorstalpaló//
*Szó szerint cseng Meruwiel ajkain. Őt mindig is érdekelték a bizarrabbnál bizarrabb mesék az ember (na és a többi fő faj) és a természetbeli entitások közt, és ez a történet nem kivétel. A szavahihetőségét őt is megkérdőjelezné, de ez nem befolyásolja abban, hogy oldalra hajlított fejjel hallgassa végig őt. Kielégítő választ kapott, és bár a sok új információ csak még több kérdést vet fel, nem megfelelő a helyszín és az idő arra hogy mindezekre választ kapjon. Talán a könyvtárban valóban kielégítheti mérhetetlen tudásszomját. Végre, egy jó ok amiért a kolostorban betanulta az írás-olvasás művészetét: nem volt egyszerű, ráadásul az olvasás nehézsége rettenetesen függ az író kézügyességétől is, de ha mindent leírnak papírra (vagy állatbőrbe, pergamenbe; elérhető nyersanyagtól függően), akkor ki ő, hogy panaszkodjon emiatt.*
- Köszönöm, jelenleg ennyit akartam tudni. Bízok benne hogy a könyvtár is tartalmaz információt az itteni környezetről. - *Igazság szerint minél elébb tájékozódni akar az őket körbeölelő erdőt illetően. Legrannal (Aki tekintetét illetően nem éppen nagy rajongója a fejmosásnak) és Jezabiellel órák hosszat kaptattak benn a rengetegben, és nemcsak tájékozódási képességét vesztette el e hosszú idő alatt, de még magabiztosságát és terepérzékét is. Ha nem lettek volna ott társai, minden gyanús zajra fölkapta volna a fejét és minden elsuhanó árnyra fegyvert rántott volna. Fenébe is, ebben abban a zöld rengetegben majdnem minden egyforma! És milyen nagy!
Lassan szokásához hívően elrévedő tekintetet vesz föl, teljes mértékben fittyet hányva az alantas külvilági eseményekre, csöndben haladva Meruwiel mellett a könyvtár felé. Így amikor szeme sarkából egy gyorsan suhanó árnyat vesz észre és tompa puffanást hall, meglepetésében olyan gyorsan pördül meg, hogy hallja tulajdon csontja reccsenését, szemében a "Hol-Az-Elpusztítandó-Veszély-Forrása?!" tekintettel. Észrevévén a féllábas Yezát, és az előttük lévő Wäoreynt, fejét fájdalmas lassúsággal a kettő között forgatja, agyában lévő kerekek pedig serényen működnek, az adott helyzetet dolgozva föl. Majd végeredményként vállát megvonva Meruwiel felé fordul, szó nélkül kérvén őt arra, hogy folytassák az útjukat a könyvtár felé. Ez a reggel neki ma már elég stresszes.*
~ Egek, le kell nyugodnom, vagy szívrohamot kapok egy legközelebbi harangzengéskor. ~
*Szó szerint cseng Meruwiel ajkain. Őt mindig is érdekelték a bizarrabbnál bizarrabb mesék az ember (na és a többi fő faj) és a természetbeli entitások közt, és ez a történet nem kivétel. A szavahihetőségét őt is megkérdőjelezné, de ez nem befolyásolja abban, hogy oldalra hajlított fejjel hallgassa végig őt. Kielégítő választ kapott, és bár a sok új információ csak még több kérdést vet fel, nem megfelelő a helyszín és az idő arra hogy mindezekre választ kapjon. Talán a könyvtárban valóban kielégítheti mérhetetlen tudásszomját. Végre, egy jó ok amiért a kolostorban betanulta az írás-olvasás művészetét: nem volt egyszerű, ráadásul az olvasás nehézsége rettenetesen függ az író kézügyességétől is, de ha mindent leírnak papírra (vagy állatbőrbe, pergamenbe; elérhető nyersanyagtól függően), akkor ki ő, hogy panaszkodjon emiatt.*
- Köszönöm, jelenleg ennyit akartam tudni. Bízok benne hogy a könyvtár is tartalmaz információt az itteni környezetről. - *Igazság szerint minél elébb tájékozódni akar az őket körbeölelő erdőt illetően. Legrannal (Aki tekintetét illetően nem éppen nagy rajongója a fejmosásnak) és Jezabiellel órák hosszat kaptattak benn a rengetegben, és nemcsak tájékozódási képességét vesztette el e hosszú idő alatt, de még magabiztosságát és terepérzékét is. Ha nem lettek volna ott társai, minden gyanús zajra fölkapta volna a fejét és minden elsuhanó árnyra fegyvert rántott volna. Fenébe is, ebben abban a zöld rengetegben majdnem minden egyforma! És milyen nagy!
Lassan szokásához hívően elrévedő tekintetet vesz föl, teljes mértékben fittyet hányva az alantas külvilági eseményekre, csöndben haladva Meruwiel mellett a könyvtár felé. Így amikor szeme sarkából egy gyorsan suhanó árnyat vesz észre és tompa puffanást hall, meglepetésében olyan gyorsan pördül meg, hogy hallja tulajdon csontja reccsenését, szemében a "Hol-Az-Elpusztítandó-Veszély-Forrása?!" tekintettel. Észrevévén a féllábas Yezát, és az előttük lévő Wäoreynt, fejét fájdalmas lassúsággal a kettő között forgatja, agyában lévő kerekek pedig serényen működnek, az adott helyzetet dolgozva föl. Majd végeredményként vállát megvonva Meruwiel felé fordul, szó nélkül kérvén őt arra, hogy folytassák az útjukat a könyvtár felé. Ez a reggel neki ma már elég stresszes.*
~ Egek, le kell nyugodnom, vagy szívrohamot kapok egy legközelebbi harangzengéskor. ~
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-20 20:25:49
Üzenet elküldve: 2017-05-20 20:25:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Venár gyorstalpaló//
*Ó, eszében sincs ködösíteni kettejükről, a megjegyzése csupán Wäor látványos kinyilatkoztatásának szól. A csipkelődésből viszont egész sziporkaháború alakul ki. Ebben mindketten elismert méltóságok. Annak idején a növendékek egész hadát "szórakoztatták" ilyen csípős csörtékkel. Wäor pedig szemmel láthatólag vérszemet is kap, hogy újra közönsége akad hozzá.
Sunukotól végül nem tud meg semmi lényegit az északi és a kis félvér estéjének alakulásáról. Emiatt egy kicsit azért csalódott, de majd szerét ejti a nap folyamán, hogy kiderítse, amit tudni akar.
A másik újonc leányzó szemmel láthatóan jobban bírja ezt az edzés dolgot, mint ő. Vagy csak nagyobb benne az elszántság iránta. Mindenesetre úgy tűnik, a másik kettős korántsem egy páros. Vagy ők aztán tényleg a ködösítés mesterei.
Ami az erdőt meg a benne tiszteletben tartott életet illeti, Yezának vannak fenntartásai. Az erdő ugyanis nem olyannak tűnik a számára, mint ami ugyanezt megtenné őneki. A legtöbb dolog, amit az itt elterülő rengeteg magába foglal, valószínűleg nem nézné többnek, mint vacsorának. Ez pedig így nem a legígéretesebb felállás.
Szerencsére a betűkkel való hadilábon állás terén még időben tudott menteni. De meg is fizet érte, hogy Wäort is kénytelen volt belevonni a füllentésbe. Már a felé nyújtott kéz gesztusára gyanakodni kezd. A vadász sosem volt az a kézen fogós típus. Legfeljebb az a megragadós "Most velem jössz!" fajta.
Nem is téved, amikor turpisságot sejt a dolog mögött.*
- Talán keresek is egyet! *vágja Wäor után. De mivel a nyakleves elől meglóg a galád, valamivel mégis muszáj levezetnie az ingert. Jobb híján (mivel a fránya merőkanáltól idejekorán megszabadult), lekapja az egyik csizmáját és a vadász után hajítja.* - Végre egy ALKALMASAT, te tulok!
*A többiek felé csak megvonja a vállát és elmosolyodik.*
- Ha nem tudna épp ilyen jól hízelegni is, ma kint aludna.
*Azzal megindul a társasággal a könyvtár felé, remélhetőleg út közben be is tudja majd gyűjteni a csizmáját.*
*Ó, eszében sincs ködösíteni kettejükről, a megjegyzése csupán Wäor látványos kinyilatkoztatásának szól. A csipkelődésből viszont egész sziporkaháború alakul ki. Ebben mindketten elismert méltóságok. Annak idején a növendékek egész hadát "szórakoztatták" ilyen csípős csörtékkel. Wäor pedig szemmel láthatólag vérszemet is kap, hogy újra közönsége akad hozzá.
Sunukotól végül nem tud meg semmi lényegit az északi és a kis félvér estéjének alakulásáról. Emiatt egy kicsit azért csalódott, de majd szerét ejti a nap folyamán, hogy kiderítse, amit tudni akar.
A másik újonc leányzó szemmel láthatóan jobban bírja ezt az edzés dolgot, mint ő. Vagy csak nagyobb benne az elszántság iránta. Mindenesetre úgy tűnik, a másik kettős korántsem egy páros. Vagy ők aztán tényleg a ködösítés mesterei.
Ami az erdőt meg a benne tiszteletben tartott életet illeti, Yezának vannak fenntartásai. Az erdő ugyanis nem olyannak tűnik a számára, mint ami ugyanezt megtenné őneki. A legtöbb dolog, amit az itt elterülő rengeteg magába foglal, valószínűleg nem nézné többnek, mint vacsorának. Ez pedig így nem a legígéretesebb felállás.
Szerencsére a betűkkel való hadilábon állás terén még időben tudott menteni. De meg is fizet érte, hogy Wäort is kénytelen volt belevonni a füllentésbe. Már a felé nyújtott kéz gesztusára gyanakodni kezd. A vadász sosem volt az a kézen fogós típus. Legfeljebb az a megragadós "Most velem jössz!" fajta.
Nem is téved, amikor turpisságot sejt a dolog mögött.*
- Talán keresek is egyet! *vágja Wäor után. De mivel a nyakleves elől meglóg a galád, valamivel mégis muszáj levezetnie az ingert. Jobb híján (mivel a fránya merőkanáltól idejekorán megszabadult), lekapja az egyik csizmáját és a vadász után hajítja.* - Végre egy ALKALMASAT, te tulok!
*A többiek felé csak megvonja a vállát és elmosolyodik.*
- Ha nem tudna épp ilyen jól hízelegni is, ma kint aludna.
*Azzal megindul a társasággal a könyvtár felé, remélhetőleg út közben be is tudja majd gyűjteni a csizmáját.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-20 15:23:47
Üzenet elküldve: 2017-05-20 15:23:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Venár gyorstalpaló//
*Felhő ül homlokára Yeza megjegyzése hallatán. Hacsak nem vakok közé keveredtek, bárki számára elég nyilvánvaló lehet, hogy ők ketten együtt vannak. Együtt érkeztek, egy szobában laknak, egy ágyon osztoznak. Ez ám az erős barátság! A dolgok ilyetén való ködösítését legfeljebb úrilányos sallangnak tudhatná be. Csak hát a vörösről tapasztalatai alapján nem az úrilányság ugrik be elsőre.*
- Ó, hogyne, megtennéd kérlek, hogy felveted magad arra az asztalra? *fintorog pimaszul és tenyérbemászón. A kiképzés azonban már sodorja is magával őket. Ráérnek ott is piszkálni egymást. Megteszi majd egy-két csípés is abba a formás hátsóba. Vagy néhány fals és pikáns tanács az írás-olvasásnál, ha már egyszer kedvese belehelyezte a bizalmát.*
- Egy percig sincs miért aggódni *indít selymamosolyt Meruwiel felé, amiből az őt ismerők már sejthetnék, hogy azért mégiscsak volna miért. Kár, hogy ilyenekből meglehetősen kevés van.*
- Annyit új dolgot fog tanulni, hogy még maga is elámul.
*Aztán ártatlan arccal kezét nyújtja Yeza felé. Vélhetően azért, hogy romantikus módon, andalogva kísérje át a könyvtárba. Helyette megforgatja előtte kézfejét, hogy alaposan szemügyre vehesse.*
- Látod, ez a zálog rá, hogy pazar tudást szerezhess. Képzeld el, mire lehetsz majd képes, ha egy alkalmas vessző kerül a kezed közé.
*Ezen mondat zárultával megiramodik, nehogy egy kósza nyakleves utolérje. Irány a könyvtár. Régen volt könyvtárban. Nehéz terep, mindenki csendben van, úgy pedig hogy tekerjen ki mondjuk egy nyakat tisztességgel az ember?*
*Felhő ül homlokára Yeza megjegyzése hallatán. Hacsak nem vakok közé keveredtek, bárki számára elég nyilvánvaló lehet, hogy ők ketten együtt vannak. Együtt érkeztek, egy szobában laknak, egy ágyon osztoznak. Ez ám az erős barátság! A dolgok ilyetén való ködösítését legfeljebb úrilányos sallangnak tudhatná be. Csak hát a vörösről tapasztalatai alapján nem az úrilányság ugrik be elsőre.*
- Ó, hogyne, megtennéd kérlek, hogy felveted magad arra az asztalra? *fintorog pimaszul és tenyérbemászón. A kiképzés azonban már sodorja is magával őket. Ráérnek ott is piszkálni egymást. Megteszi majd egy-két csípés is abba a formás hátsóba. Vagy néhány fals és pikáns tanács az írás-olvasásnál, ha már egyszer kedvese belehelyezte a bizalmát.*
- Egy percig sincs miért aggódni *indít selymamosolyt Meruwiel felé, amiből az őt ismerők már sejthetnék, hogy azért mégiscsak volna miért. Kár, hogy ilyenekből meglehetősen kevés van.*
- Annyit új dolgot fog tanulni, hogy még maga is elámul.
*Aztán ártatlan arccal kezét nyújtja Yeza felé. Vélhetően azért, hogy romantikus módon, andalogva kísérje át a könyvtárba. Helyette megforgatja előtte kézfejét, hogy alaposan szemügyre vehesse.*
- Látod, ez a zálog rá, hogy pazar tudást szerezhess. Képzeld el, mire lehetsz majd képes, ha egy alkalmas vessző kerül a kezed közé.
*Ezen mondat zárultával megiramodik, nehogy egy kósza nyakleves utolérje. Irány a könyvtár. Régen volt könyvtárban. Nehéz terep, mindenki csendben van, úgy pedig hogy tekerjen ki mondjuk egy nyakat tisztességgel az ember?*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-19 10:53:55
Üzenet elküldve: 2017-05-19 10:53:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Venár gyorstalpaló//
*Reggeli után természetesen a többiekkel, és csinálja a többiekkel a gyakorlatokat, meg egyebeket, még csak sumákolni sem próbál, ami esetében nagy szó. Habár meglehet, ez annak köszönhető, hogy próbálja értelmezni a helyzetet. Mert hát fárasztó dolog ez, amit épp csinálnak, meg a futás is szégyen, de hasznos, ám valahogy edzés alatt eddigi tapasztalatai alapján valami egészen mást képzelt el. Jó, mondjuk futás az volt. De általában perceken belül mindenki kék, zöld meg lila lett, esetleg begyűjtött néhány vágást, zúzást, vagy ha a "kiképzőnek" esetleg rossz napja volt, netalántán bal lábbal kelt (ja, és ő sosem volt kék, zöld meg lila, legalábbis nem a kiképzéstől), akkor valaki általában félhulla állapotban távozott a helyszínről. Illetve, elvitték, mert hát félhullaként nem nagyon szoktak sétálni. Legfeljebb kúszni. Itt meg egyenesen le kellett volna tennie a kardját, ha hozta volna. Hát ez zavaros. És érthetetlen.
A többiek bájcseveje különösebben nem zavarja, ők is csacsogtak egymással anno, aminek az érte járó, színfoltokat hagyó tasli se vetett véget. Ő viszont egyelőre inkább kimarad ebből, addig biztosan, amíg valami értelmes magyarázatot nem talál a komolytalan helyzetre. Ha egy edzést ép tagokkal megúszik, akkor az gyanús.
A Sunuko kérdésére adott válasz pedig csak még jobban összezavarja. Szemöldökei előbb szép nagy ívet formáz, majd elgondolkozva ráncolja őket. Ezek biztos valamiféle elf dolgok. Tényleg, meg kell majd számolnia, mennyi tisztavérű hegyesfülű van itt. No de kellett már rosszabb, vagy furább elvekhez is alkalmazkodnia, ezzel se lesz gond. Elméletileg. Aztán majd elválik, mi lesz a gyakorlatban, sose féltette magát igazán.
Az elmetágítás gondolata, sőt az ígéret, miszerint most az jön, egyenesen sötét fellegeket fest feje fölé. Nem tette fel a mancsát, elvégre ismeri a betűket is, meg a számokat is. Csak nem szereti őket, és nem is éppen gyors az olvasásban meg a számolásban. Boldogan ellene ő ezek nélkül is, csak bökjenek rá, mi kell holtan, és hova kell bökni a nemes cél érdekében.*
*Reggeli után természetesen a többiekkel, és csinálja a többiekkel a gyakorlatokat, meg egyebeket, még csak sumákolni sem próbál, ami esetében nagy szó. Habár meglehet, ez annak köszönhető, hogy próbálja értelmezni a helyzetet. Mert hát fárasztó dolog ez, amit épp csinálnak, meg a futás is szégyen, de hasznos, ám valahogy edzés alatt eddigi tapasztalatai alapján valami egészen mást képzelt el. Jó, mondjuk futás az volt. De általában perceken belül mindenki kék, zöld meg lila lett, esetleg begyűjtött néhány vágást, zúzást, vagy ha a "kiképzőnek" esetleg rossz napja volt, netalántán bal lábbal kelt (ja, és ő sosem volt kék, zöld meg lila, legalábbis nem a kiképzéstől), akkor valaki általában félhulla állapotban távozott a helyszínről. Illetve, elvitték, mert hát félhullaként nem nagyon szoktak sétálni. Legfeljebb kúszni. Itt meg egyenesen le kellett volna tennie a kardját, ha hozta volna. Hát ez zavaros. És érthetetlen.
A többiek bájcseveje különösebben nem zavarja, ők is csacsogtak egymással anno, aminek az érte járó, színfoltokat hagyó tasli se vetett véget. Ő viszont egyelőre inkább kimarad ebből, addig biztosan, amíg valami értelmes magyarázatot nem talál a komolytalan helyzetre. Ha egy edzést ép tagokkal megúszik, akkor az gyanús.
A Sunuko kérdésére adott válasz pedig csak még jobban összezavarja. Szemöldökei előbb szép nagy ívet formáz, majd elgondolkozva ráncolja őket. Ezek biztos valamiféle elf dolgok. Tényleg, meg kell majd számolnia, mennyi tisztavérű hegyesfülű van itt. No de kellett már rosszabb, vagy furább elvekhez is alkalmazkodnia, ezzel se lesz gond. Elméletileg. Aztán majd elválik, mi lesz a gyakorlatban, sose féltette magát igazán.
Az elmetágítás gondolata, sőt az ígéret, miszerint most az jön, egyenesen sötét fellegeket fest feje fölé. Nem tette fel a mancsát, elvégre ismeri a betűket is, meg a számokat is. Csak nem szereti őket, és nem is éppen gyors az olvasásban meg a számolásban. Boldogan ellene ő ezek nélkül is, csak bökjenek rá, mi kell holtan, és hova kell bökni a nemes cél érdekében.*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-18 16:07:28
Üzenet elküldve: 2017-05-18 16:07:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanácskozás//
*Mint a csínyen kapott két gyerek, akiknek letolták a nadrágját és most sodrófával felváltva verik el a seggüket, remélvén, hogy az így adott lecke megérteti velük a történet tanulságát, ami... mi is?*
~ Ha hazudsz, csináld jól és ne tudják meg, hogy hazudtál. ~
*Persze errefelé nem ilyen népek élnek és e tekintetben Dyn és Khan valóban kilógnak a sorból. Hiába vesznek részt mindenki mással együtt a gyakorlatozásokon vagy ülnek közös asztalhoz velük, Vadvéd lakói javarészt más közegben szocializálódtak és ha ismerik is hírből a hazugságot, a kerülőutas megoldásokat, gyakorolni egyik sem lenne képes, mert (szerencsés módon) életük egyetlen pontján sem volt szükségük bármelyik alkalmazására is. Nem úgy egy olyan kiugrott nemeskisasszonynak, aki jegyese haragja elől úgy bújt el, hogy felcsapott tengeri fosztogatónak. Vagy ott van az érme másik oldala, a hajdanán félvak zsoldos, aki vérrel pecsételt okmányt kapott arról, hogy ő márpedig lovag és úr, hogy aztán mindezt eldobva hajóra szálljon maga is és megnézze, mi van a horizont alá bukó vizeken túl. Mint utóbb arról elsőkézben értesült, önnön sorsának utolsó pillanata, de ez egy másik történet, ami túl messze vezetne az "itt és most"-ból ezért nem is enged nagyobb teret az ide terelődő gondolatoknak. Egyébként is elérti asszonya megjegyzését a vöröslátogatásról és hogyhogynem, az egy rugóra járó agy rögtön meg is súgja neki, min beszélnek össze Sylweranék feje fölött.*
- Jó, hát nem olyan vészes, mármint elég ügyes mászónak kell ahhoz az embernek lennie, hogy átjárónak használja. Magamról pedig azért elmondhatom, hogy jártam már egy-két női hálóban, amelyekhez nehezebb út vezetett a toronyfalon keresztül. Khm. *Köhögéssel leplezve nyelvbotlását, gyorsan igazít még a szavakon, hátha nem túl késő.* Mármint a kisasszonyok méltóságát veszélyeztető egyének fülön csípése végett csakis.
~ Ennek semmi értelme. ~
*Mindegy is, képzeletbeli vállvonással engedi szabadon a dolgot, nem úgy Dyn, akitől majd kap (ezért is) egy fejreolvasást. De nem most, mert ez a privilégium Sylwerant illeti meg mindaddig amíg hivatalos ügyben az irodában vannak.*
- Hm. *Mellkasa előtt összefont karokkal hajol a térkép fölé újra, még egyszer végigjárva az útvonalat, amit Dynnel a Védből való megpattanásuk után követtek az erdőn keresztül és némi másodlagos korrekció után határozottan ki meri jelenteni, hogy azt követve képes lenne elvezetni egy csapatot a farkasveremhez és a macskaemberek kolóniájához is. Amiről viszont a teremben a négy ember közül hárman látszólagos egyetértést mutatnak, ő utolsóként némileg más álláspontot képvisel, részint a zsoldoséletből hozott mentalitás miatt, másfelől szimplán amiatt, hogy empátiája és törődése egyetlen másik személyig terjed ki (önmagán kívül). Ő nem feltétlenül ért egyet a békés megközelítéssel, hogy mégsem ad ennek hangot, arra viszont nyomós oka van, amit mindenki mással elfogadott, amikor venár-jelöltté vált, s ha a közösség életét irányítani akaró mesterséges szabályoknak nem feltétlenül, az ezek felett álló törvényeket tiszteletben tartja. Ami az odakinti életet irányítja, az hatalmasabb bármelyiküknél is, ezért ha fegyverrel a kézben masíroznának a macskaemberekhez, talán feleslegesen maguk ellen fordítanák a nekik otthont adó erdőséget is.*
- Nincs rá mód, hogy mágikus úton beszéljen valaki velük? Gondolatok, érzelmek útján. *Csak körülírni tudja a dolgot ami nem több elképzelésnél, de az ő fejében is él egy misztikus köd a mágiatudományokban jártasokról és a képességeikről. Ez alapján Khan nem tartja kizártnak, hogy akár konkrétan kimondott szavak nélkül is megértessék magukat a lényekkel.*
- Vagy maradunk a bevált módszereknél, elejtünk néhány vadat és a békés szándék jeleként odatoljuk eléjük. A többit meg majd meglátjuk. Ja meg mindenképp vigyünk olyan amuletteket, amiket a múltkor a fiókban hagytunk. *Természetesen neki sincs ötlete, milyen függőkről beszél Shiri és Syl. Ez az információ biztos azon alkalmak egyike alatt hangzott el, amikor nyitott szemmel aludt a padban.*
- Ha más nincs, akkor visszamennék célzást gyakorolni. Mostanság már nagy biztonsággal találom el a gyakorlóbábot. Mármint valamelyiket amellett, amelyikre eredetileg célzok.
*Mint a csínyen kapott két gyerek, akiknek letolták a nadrágját és most sodrófával felváltva verik el a seggüket, remélvén, hogy az így adott lecke megérteti velük a történet tanulságát, ami... mi is?*
~ Ha hazudsz, csináld jól és ne tudják meg, hogy hazudtál. ~
*Persze errefelé nem ilyen népek élnek és e tekintetben Dyn és Khan valóban kilógnak a sorból. Hiába vesznek részt mindenki mással együtt a gyakorlatozásokon vagy ülnek közös asztalhoz velük, Vadvéd lakói javarészt más közegben szocializálódtak és ha ismerik is hírből a hazugságot, a kerülőutas megoldásokat, gyakorolni egyik sem lenne képes, mert (szerencsés módon) életük egyetlen pontján sem volt szükségük bármelyik alkalmazására is. Nem úgy egy olyan kiugrott nemeskisasszonynak, aki jegyese haragja elől úgy bújt el, hogy felcsapott tengeri fosztogatónak. Vagy ott van az érme másik oldala, a hajdanán félvak zsoldos, aki vérrel pecsételt okmányt kapott arról, hogy ő márpedig lovag és úr, hogy aztán mindezt eldobva hajóra szálljon maga is és megnézze, mi van a horizont alá bukó vizeken túl. Mint utóbb arról elsőkézben értesült, önnön sorsának utolsó pillanata, de ez egy másik történet, ami túl messze vezetne az "itt és most"-ból ezért nem is enged nagyobb teret az ide terelődő gondolatoknak. Egyébként is elérti asszonya megjegyzését a vöröslátogatásról és hogyhogynem, az egy rugóra járó agy rögtön meg is súgja neki, min beszélnek össze Sylweranék feje fölött.*
- Jó, hát nem olyan vészes, mármint elég ügyes mászónak kell ahhoz az embernek lennie, hogy átjárónak használja. Magamról pedig azért elmondhatom, hogy jártam már egy-két női hálóban, amelyekhez nehezebb út vezetett a toronyfalon keresztül. Khm. *Köhögéssel leplezve nyelvbotlását, gyorsan igazít még a szavakon, hátha nem túl késő.* Mármint a kisasszonyok méltóságát veszélyeztető egyének fülön csípése végett csakis.
~ Ennek semmi értelme. ~
*Mindegy is, képzeletbeli vállvonással engedi szabadon a dolgot, nem úgy Dyn, akitől majd kap (ezért is) egy fejreolvasást. De nem most, mert ez a privilégium Sylwerant illeti meg mindaddig amíg hivatalos ügyben az irodában vannak.*
- Hm. *Mellkasa előtt összefont karokkal hajol a térkép fölé újra, még egyszer végigjárva az útvonalat, amit Dynnel a Védből való megpattanásuk után követtek az erdőn keresztül és némi másodlagos korrekció után határozottan ki meri jelenteni, hogy azt követve képes lenne elvezetni egy csapatot a farkasveremhez és a macskaemberek kolóniájához is. Amiről viszont a teremben a négy ember közül hárman látszólagos egyetértést mutatnak, ő utolsóként némileg más álláspontot képvisel, részint a zsoldoséletből hozott mentalitás miatt, másfelől szimplán amiatt, hogy empátiája és törődése egyetlen másik személyig terjed ki (önmagán kívül). Ő nem feltétlenül ért egyet a békés megközelítéssel, hogy mégsem ad ennek hangot, arra viszont nyomós oka van, amit mindenki mással elfogadott, amikor venár-jelöltté vált, s ha a közösség életét irányítani akaró mesterséges szabályoknak nem feltétlenül, az ezek felett álló törvényeket tiszteletben tartja. Ami az odakinti életet irányítja, az hatalmasabb bármelyiküknél is, ezért ha fegyverrel a kézben masíroznának a macskaemberekhez, talán feleslegesen maguk ellen fordítanák a nekik otthont adó erdőséget is.*
- Nincs rá mód, hogy mágikus úton beszéljen valaki velük? Gondolatok, érzelmek útján. *Csak körülírni tudja a dolgot ami nem több elképzelésnél, de az ő fejében is él egy misztikus köd a mágiatudományokban jártasokról és a képességeikről. Ez alapján Khan nem tartja kizártnak, hogy akár konkrétan kimondott szavak nélkül is megértessék magukat a lényekkel.*
- Vagy maradunk a bevált módszereknél, elejtünk néhány vadat és a békés szándék jeleként odatoljuk eléjük. A többit meg majd meglátjuk. Ja meg mindenképp vigyünk olyan amuletteket, amiket a múltkor a fiókban hagytunk. *Természetesen neki sincs ötlete, milyen függőkről beszél Shiri és Syl. Ez az információ biztos azon alkalmak egyike alatt hangzott el, amikor nyitott szemmel aludt a padban.*
- Ha más nincs, akkor visszamennék célzást gyakorolni. Mostanság már nagy biztonsággal találom el a gyakorlóbábot. Mármint valamelyiket amellett, amelyikre eredetileg célzok.
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-17 07:55:36
Üzenet elküldve: 2017-05-17 07:55:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyterem//
*Egy pillanatra ébredt csak meg, nem többre, nyomokban még a vele szemben ülő kettő válaszára is emlékszik, de például az elhangzott név akármi is lehetne, talán Sylweran is bemutatkozhatott volna, az sem hagy benne nyomot, végképp nem egy idegen név. A felejtés oka pedig további ki tudja hány perc sötétség, amiből megébredvén egy érezhetően szellősebb nagyterem látványa tárul elé a sarokból, meg a valahogy elé varázsolódott étel.*
~Hát ezt meg ki hozta?~
*Teszi fel magában a kérdést, miközben Bolhás már vele szemben az asztal túloldalán csorgó nyállal szemez a gazdája ételével is. Az övéért nem nyúl, elégszer kikapott már azért, de ettől még úgy lesi, mintha le sem tudná venni róla a szemét.*
-Ja, te sem ettél még egy falatot sem. Bocs.
*Jegyzi meg a kormos a kutyájának, aki valójában már többet evett mint másik két becsületes venár, saját szemtelenségének és Nara jóindulatának köszönhetően.*
-Na kerítsünk neked valamit, te kópé.
*Mondja miközben felkel, és ahogy megkerüli az asztalt, megvakarja a mellé soroló kutya füle tövét.*
-Ez jó lesz?
*Emel meg egy szál kolbászt, aminek a vége bár le van vágva, gazdája nincs.*
~Madárétkűek.~
*Ledobná a padlóra a kutyának, de nem akarja, hogy zsírfoltos legyen a nagyterem, alternatíva után kutatva pedig szembe jön vele egy a földön lévő tányér. Meg is kuncogja a dolgot az orra alatt.*
~Valaki még mindig aznapos.~
*Majd leteszi a kolbászt a tányérba, amit épp fél perce nyalt tisztára a kutya.*
-De rágd is meg, oké?
*Figyelmezteti a kutyát, aki képes és lenyeli az egészet egyben, hogy aztán kihányja két perc múlva, majd maga is elvonul megenni a reggelijét. A tányérokat egybe gyűjti az étel lelőhelye mellé, a középső asztalra. A két lány meg Sadmyr már ott sürög-forog, takarítanak a koszos népség után, Tray pedig lelkiismeretfurdalás nélkül gyarapítja a mosatlan halmazát. A legifjabb kapná fel azokat, amiket a mélységi tesz le, de annak jobb ötlete van ennél.*
-Te velem jössz.
*Böki oda élesen a kis szőkének, majd Tanától egy mosollyal kér elnézést.*
~Szeretek azzal a lánnyal beszélgetni.~
*Nem gúnyos ő, tényleg ennyit kommunikációt igényel.
//Udvar//
A sarkában a kölyökkel lép ki az udvarra, ahol a venár gyorstalpaló folyik, majd a műhely mögé igyekszik, ahol a tűzifát szokták aprítani. Fel is marja a baltát, hisz azzal az egyértelmű szándékkal jött, hogy banyának holnap is legyen min varázsolnia.*
-Halmozd az aprított fát oda.
*Mutat a fal tövébe.*
-És fülelj oda is közben.
*Kacsint a kis fickóra egy fél mosoly társaságában, ahogy a háta mögé Meruwiel, és az újoncok felé mutat hüvelykujjával.*
*Egy pillanatra ébredt csak meg, nem többre, nyomokban még a vele szemben ülő kettő válaszára is emlékszik, de például az elhangzott név akármi is lehetne, talán Sylweran is bemutatkozhatott volna, az sem hagy benne nyomot, végképp nem egy idegen név. A felejtés oka pedig további ki tudja hány perc sötétség, amiből megébredvén egy érezhetően szellősebb nagyterem látványa tárul elé a sarokból, meg a valahogy elé varázsolódott étel.*
~Hát ezt meg ki hozta?~
*Teszi fel magában a kérdést, miközben Bolhás már vele szemben az asztal túloldalán csorgó nyállal szemez a gazdája ételével is. Az övéért nem nyúl, elégszer kikapott már azért, de ettől még úgy lesi, mintha le sem tudná venni róla a szemét.*
-Ja, te sem ettél még egy falatot sem. Bocs.
*Jegyzi meg a kormos a kutyájának, aki valójában már többet evett mint másik két becsületes venár, saját szemtelenségének és Nara jóindulatának köszönhetően.*
-Na kerítsünk neked valamit, te kópé.
*Mondja miközben felkel, és ahogy megkerüli az asztalt, megvakarja a mellé soroló kutya füle tövét.*
-Ez jó lesz?
*Emel meg egy szál kolbászt, aminek a vége bár le van vágva, gazdája nincs.*
~Madárétkűek.~
*Ledobná a padlóra a kutyának, de nem akarja, hogy zsírfoltos legyen a nagyterem, alternatíva után kutatva pedig szembe jön vele egy a földön lévő tányér. Meg is kuncogja a dolgot az orra alatt.*
~Valaki még mindig aznapos.~
*Majd leteszi a kolbászt a tányérba, amit épp fél perce nyalt tisztára a kutya.*
-De rágd is meg, oké?
*Figyelmezteti a kutyát, aki képes és lenyeli az egészet egyben, hogy aztán kihányja két perc múlva, majd maga is elvonul megenni a reggelijét. A tányérokat egybe gyűjti az étel lelőhelye mellé, a középső asztalra. A két lány meg Sadmyr már ott sürög-forog, takarítanak a koszos népség után, Tray pedig lelkiismeretfurdalás nélkül gyarapítja a mosatlan halmazát. A legifjabb kapná fel azokat, amiket a mélységi tesz le, de annak jobb ötlete van ennél.*
-Te velem jössz.
*Böki oda élesen a kis szőkének, majd Tanától egy mosollyal kér elnézést.*
~Szeretek azzal a lánnyal beszélgetni.~
*Nem gúnyos ő, tényleg ennyit kommunikációt igényel.
//Udvar//
A sarkában a kölyökkel lép ki az udvarra, ahol a venár gyorstalpaló folyik, majd a műhely mögé igyekszik, ahol a tűzifát szokták aprítani. Fel is marja a baltát, hisz azzal az egyértelmű szándékkal jött, hogy banyának holnap is legyen min varázsolnia.*
-Halmozd az aprított fát oda.
*Mutat a fal tövébe.*
-És fülelj oda is közben.
*Kacsint a kis fickóra egy fél mosoly társaságában, ahogy a háta mögé Meruwiel, és az újoncok felé mutat hüvelykujjával.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-16 19:56:16
Üzenet elküldve: 2017-05-16 19:56:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Venár gyorstalpaló//
*Hamar túlesnek a bemelegítésen, és a kis testmozgáson, mert edzésnek ez azért nem nevezhető. Mivel Meruwiel is csinálja velük a gyakorlatokat, már csak megszokásból is, na meg nem árt ha kondiban van Sylweran edzésére, ezért észre sem veszi, hogy Yeza lecsal egy kicsit a fekvőtámaszból. De talán akkor se szólna ha látná, hiszen ez az újoncok dolga. Ha nem hiszik el, hogy jobb ez a kis "szenvedés", mint felkészületlenül Sylweran edzéstervébe kerülni, hát az az ő bajuk. Gondolná legalábbis, ha gondolná.
Viszont hamar a fejtágításra kerül a sor, Yeaz pedig felemeli a kezét az írás olvasás kérdésére.*
- Akkor Wäor biztos, hogy segít megleszel? *kérdezi a lányt kedvesen.*- Ha kell, én is állok rendelkezésedre. *mosolyog. Végül felteszi a kérdést, hogy van e valakinek kérdése, és Sunuko reagál is rá. Sőt!*
- Ez már nem is egy kérdés. *mosolyog viccelődve a lány, de persze egyáltalán nem gond, hogy többet kérdez a férfi. Elgondolkodva fürkészi Sunuko arcát egy kis ideig.*
- Sylweran mindig arra tanít minket, hogy minden élet értékes. Ugyanakkor vannak lények, amik... nos, amik sajnos alapjáraton rossz szándékúak. Én azt mondanám, hogy ezek inkább valamiféle entitások, mint tényleges állatok. Sylwerannak például folyamatosan van erre egy-két nagyon jó története. Például, ha már az erdőről kérdeztél, régebben, még Vadvéd felépítése előtt itt az erdőben Shiriqával és a Nővérrel - őt sajnos már nem ismerhetitek, de reméljük, hogy rálel az útjára, és visszatér majd - szóval velük vágott át az erdőn, amikor egy hatalma,s korhadó fába botlottak, amit valamiféle árnyéklények őriztek. Sylweran persze próbált velük szót érteni, de sötét mágia alkothatta őket, szerinte. Végül közös erővel legyőzték őket, és megmentették a fát, ami egy erdőszelem volt, és adott nekik egy különleges követ is, ami mindig Sylnél van, a Vallatókövet. *mesél.*
- Hogy elhiszem e ezt a dolgot? Sokan nem igazán hiszik szerintem. *von vállat.*- De Sylweran nyakán ott a heg, és miért is hazudtak volna hárman is ugyanarról? *teszi fel a nagy kérdést.*
- Na pedig számomra Sylweran szavahihetősége is elég lenne, hiszen ismerem már egy ideje. Tehát feltételezhetjük, hogy más ilyen ártó lény is lakozhat az erdőben. És akár azt is, hogy ennek az erdőszellemnek köszönhetjük, hogy itt lehetünk. De ezt lehet, hogy csak én gondolom így. Sylweran nem mondta ezt sosem konkrétan. Mindenesetre úgy építettük fel Vadvédet is, hogy az erdőtől csak annyit vettünk el, amennyit kellett, és folyamatosan ültettünk el a kivágott fák helyett is magokat. A szentélyben is kiemelt helye van az erdőszellemeknek. Szóval mondhatjuk azt hiszem, hogy az erdővel az együttműködésünk eddig elfogadó és békés. Ő óv minket, mi pedig óvjuk őt. Valahogy így. Hogy más értelmes lakóval milyen lehet a kapcsolat? Hát ez attól függ, mire gondolsz ezalatt, mert ez elég tág fogalom. Szóval ha nem válaszoltam volna meg a kérdésedet, akkor fejtsd ki nekem nyugodtan. *mondja továbbra is kedvesen.*
- Egyébként közben gyertek, induljunk el. Ne álljunk itt, miközben elkezd tűzni a nap a fejünkre. Elég lesz majd akkor, ha hőn szeretett vezérünkkel teszitek ezt. *vigyorog.*- Gyertek, menjünk be a könyvtárba. *indul is el közben, és a bal szárny felé vezető őket, ahol a raktár és a műhely között ott szunnyad az alkimista labor, és Vadvéd kicsiny, de érdekes könyvtára.*
*Hamar túlesnek a bemelegítésen, és a kis testmozgáson, mert edzésnek ez azért nem nevezhető. Mivel Meruwiel is csinálja velük a gyakorlatokat, már csak megszokásból is, na meg nem árt ha kondiban van Sylweran edzésére, ezért észre sem veszi, hogy Yeza lecsal egy kicsit a fekvőtámaszból. De talán akkor se szólna ha látná, hiszen ez az újoncok dolga. Ha nem hiszik el, hogy jobb ez a kis "szenvedés", mint felkészületlenül Sylweran edzéstervébe kerülni, hát az az ő bajuk. Gondolná legalábbis, ha gondolná.
Viszont hamar a fejtágításra kerül a sor, Yeaz pedig felemeli a kezét az írás olvasás kérdésére.*
- Akkor Wäor biztos, hogy segít megleszel? *kérdezi a lányt kedvesen.*- Ha kell, én is állok rendelkezésedre. *mosolyog. Végül felteszi a kérdést, hogy van e valakinek kérdése, és Sunuko reagál is rá. Sőt!*
- Ez már nem is egy kérdés. *mosolyog viccelődve a lány, de persze egyáltalán nem gond, hogy többet kérdez a férfi. Elgondolkodva fürkészi Sunuko arcát egy kis ideig.*
- Sylweran mindig arra tanít minket, hogy minden élet értékes. Ugyanakkor vannak lények, amik... nos, amik sajnos alapjáraton rossz szándékúak. Én azt mondanám, hogy ezek inkább valamiféle entitások, mint tényleges állatok. Sylwerannak például folyamatosan van erre egy-két nagyon jó története. Például, ha már az erdőről kérdeztél, régebben, még Vadvéd felépítése előtt itt az erdőben Shiriqával és a Nővérrel - őt sajnos már nem ismerhetitek, de reméljük, hogy rálel az útjára, és visszatér majd - szóval velük vágott át az erdőn, amikor egy hatalma,s korhadó fába botlottak, amit valamiféle árnyéklények őriztek. Sylweran persze próbált velük szót érteni, de sötét mágia alkothatta őket, szerinte. Végül közös erővel legyőzték őket, és megmentették a fát, ami egy erdőszelem volt, és adott nekik egy különleges követ is, ami mindig Sylnél van, a Vallatókövet. *mesél.*
- Hogy elhiszem e ezt a dolgot? Sokan nem igazán hiszik szerintem. *von vállat.*- De Sylweran nyakán ott a heg, és miért is hazudtak volna hárman is ugyanarról? *teszi fel a nagy kérdést.*
- Na pedig számomra Sylweran szavahihetősége is elég lenne, hiszen ismerem már egy ideje. Tehát feltételezhetjük, hogy más ilyen ártó lény is lakozhat az erdőben. És akár azt is, hogy ennek az erdőszellemnek köszönhetjük, hogy itt lehetünk. De ezt lehet, hogy csak én gondolom így. Sylweran nem mondta ezt sosem konkrétan. Mindenesetre úgy építettük fel Vadvédet is, hogy az erdőtől csak annyit vettünk el, amennyit kellett, és folyamatosan ültettünk el a kivágott fák helyett is magokat. A szentélyben is kiemelt helye van az erdőszellemeknek. Szóval mondhatjuk azt hiszem, hogy az erdővel az együttműködésünk eddig elfogadó és békés. Ő óv minket, mi pedig óvjuk őt. Valahogy így. Hogy más értelmes lakóval milyen lehet a kapcsolat? Hát ez attól függ, mire gondolsz ezalatt, mert ez elég tág fogalom. Szóval ha nem válaszoltam volna meg a kérdésedet, akkor fejtsd ki nekem nyugodtan. *mondja továbbra is kedvesen.*
- Egyébként közben gyertek, induljunk el. Ne álljunk itt, miközben elkezd tűzni a nap a fejünkre. Elég lesz majd akkor, ha hőn szeretett vezérünkkel teszitek ezt. *vigyorog.*- Gyertek, menjünk be a könyvtárba. *indul is el közben, és a bal szárny felé vezető őket, ahol a raktár és a műhely között ott szunnyad az alkimista labor, és Vadvéd kicsiny, de érdekes könyvtára.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-15 21:41:54
Üzenet elküldve: 2017-05-15 21:41:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli - A nagyteremben//
*Izgatott türelmét megjutalmazzák az égiek, és Baldrol válasza nyomán kifújja tüdejéből az idáig önkéntelenül bent tartott levegőt, arca pedig őszinte boldogságtól ragyog fel.*
-Lesz is rá alkalmad mindjárt!
*Mondja lelkesen, és a kis vörösre sandít, aki még mindig a tányérja tartalmával van elfoglalva.*
-Csak szerintem várjuk meg, míg az újak kimennek.
~Meruwiel már fel is kelt a helyéről, szóval remélhetőleg a többség rövidesen távozik.~
*Nem is tudatosodik benne igazán, hogy ettől a gondolattól a kelleténél nagyobb lelkesedés és egyben izgalom járja át, és nem csak Rozsdás miatt. Baldrolra néz, de tekintetében van valami, amitől arcáról nem tudja levakarni a mosolyt és finoman el is pirul, ezért figyelmét újra a tányérjának szenteli, míg az, és a terem is lassan kiürülni látszik végre. Közben gondolatai ide-oda röppennek a közelmúlt és a jelen eseményei között. Trayäk, Baldrol és Rozsdás között.*
~A mélységit elnézve, tényleg inkább egy forró fürdő és egy puha ágy járna neki, semmint idomítási leckék az udvaron a tegnapi vihar hagyta sárban.~
*Gondolja bűnbánón, és rögtön meg is osztja hallgatásának okát az északival is.*
-Trayäk azt mondta, hogy a reggeli után mutat az udvaron néhány idomítási fogást, ami jól jöhet Rozsdás nevelésekor.
*A férfi arcát fürkészve kivár egy pillanatot, majd folytatja.*
-De azt hiszem igazad van. Ráfér a pihenés. Máskor is lesz rá alkalmunk.
*Megvárja a férfi helyeslő, vagy ellenző, de mindenképpen támogató szavait, mielőtt üres tányérját eltolva a mélységi felé indulna, hogy megkérje, halasszák el a bemutatót. Mielőtt azonban felállna, még vissza fordul Baldrol felé egy lelkes mosollyal.*
-Így bőven lesz időnk kettesben.
*Ahogy kimondja, a saját fülét is megüti szavainak kettőssége, így arcát el is futja a pír, de jobbnak érzi nem magyarázkodni.*
~Ha kinyitom a szám, úgyis csak rontok a helyzeten.~
-Mármint mára nincs más dolgom.
*Motyogja maga elé alig hallható hangon, miközben már inkább fordul is a másik asztal felé.*
~Vegyél mély levegőt és próbálj ne nagyon hülyét csinálni ma magadból... Őt ne kergesd el, kérlek.~
*Szólal meg fejében a jól ismert öndorgáló énje és egy új, még kimondatlan gondolatot is megfogalmaz végre, ami egy ideje némán mardossa belülről.*
*Izgatott türelmét megjutalmazzák az égiek, és Baldrol válasza nyomán kifújja tüdejéből az idáig önkéntelenül bent tartott levegőt, arca pedig őszinte boldogságtól ragyog fel.*
-Lesz is rá alkalmad mindjárt!
*Mondja lelkesen, és a kis vörösre sandít, aki még mindig a tányérja tartalmával van elfoglalva.*
-Csak szerintem várjuk meg, míg az újak kimennek.
~Meruwiel már fel is kelt a helyéről, szóval remélhetőleg a többség rövidesen távozik.~
*Nem is tudatosodik benne igazán, hogy ettől a gondolattól a kelleténél nagyobb lelkesedés és egyben izgalom járja át, és nem csak Rozsdás miatt. Baldrolra néz, de tekintetében van valami, amitől arcáról nem tudja levakarni a mosolyt és finoman el is pirul, ezért figyelmét újra a tányérjának szenteli, míg az, és a terem is lassan kiürülni látszik végre. Közben gondolatai ide-oda röppennek a közelmúlt és a jelen eseményei között. Trayäk, Baldrol és Rozsdás között.*
~A mélységit elnézve, tényleg inkább egy forró fürdő és egy puha ágy járna neki, semmint idomítási leckék az udvaron a tegnapi vihar hagyta sárban.~
*Gondolja bűnbánón, és rögtön meg is osztja hallgatásának okát az északival is.*
-Trayäk azt mondta, hogy a reggeli után mutat az udvaron néhány idomítási fogást, ami jól jöhet Rozsdás nevelésekor.
*A férfi arcát fürkészve kivár egy pillanatot, majd folytatja.*
-De azt hiszem igazad van. Ráfér a pihenés. Máskor is lesz rá alkalmunk.
*Megvárja a férfi helyeslő, vagy ellenző, de mindenképpen támogató szavait, mielőtt üres tányérját eltolva a mélységi felé indulna, hogy megkérje, halasszák el a bemutatót. Mielőtt azonban felállna, még vissza fordul Baldrol felé egy lelkes mosollyal.*
-Így bőven lesz időnk kettesben.
*Ahogy kimondja, a saját fülét is megüti szavainak kettőssége, így arcát el is futja a pír, de jobbnak érzi nem magyarázkodni.*
~Ha kinyitom a szám, úgyis csak rontok a helyzeten.~
-Mármint mára nincs más dolgom.
*Motyogja maga elé alig hallható hangon, miközben már inkább fordul is a másik asztal felé.*
~Vegyél mély levegőt és próbálj ne nagyon hülyét csinálni ma magadból... Őt ne kergesd el, kérlek.~
*Szólal meg fejében a jól ismert öndorgáló énje és egy új, még kimondatlan gondolatot is megfogalmaz végre, ami egy ideje némán mardossa belülről.*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-15 16:11:11
Üzenet elküldve: 2017-05-15 16:11:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli - A nagyteremben//
*Meruwiel kérdésére csak hosszabb érzékkihagyás után válaszolt csak: el volt foglalva azzal hogy a lehető leggyorsabban elfogyassza azt a maradékot ami a tányérján van; még egy ételtolvajlás elő ne forduljon, akármennyire szereti is a négylábúakat.*
- Tökéletesen! - *Feleli egy korty frissítő tea és egy falatnyi kenyér közt.* - Bár nem azonnal találtam meg a szobámat, valamilyen csoda folytán egyszer sem nyitottam másvalakikre. Még az ágy is kényelmes volt!* - Neki, aki már hozzászokott a csupasz füvön való alváshoz is, igazán nem volt oka panaszra. jobbjával hüvelyk-és mutatóujját egymáshoz érintve, kört alkotva vele tódította meg "értékelését".
Sajnos, nem sajnos, de Wäoreyn megjegyzését is meghallotta: súlyos köhögőroham fogja el ettől, mivel agyába villannak azok a pillanatképek amik a tegnap estéről megmaradtak. Gyorsan stabil helyzetbe is hozzá magát és önuralmát, majd végre üres tányérját, mivel nem tudja mit csináljon vele, előretolja és föláll az asztalról. Eljött egy kis reggeli edzés ideje.*
- Hát akkor kívánj is nekem szerencsét. Majd később! - *rázza meg még egyszer Baldrol kezét, és kezével intve köszön a többitől miközben a többieket követve kifelé indul.*
//Venár gyorstalpaló//
*Kint hűvös szél csiklandozza arcát, mintha csak a kinti világ akarná üdvözölni. Be is szív mélyet az aromájából halhatatlan harcosnak érezvén magát ezzel.
Fegyverét és páncélját szobájában hagyta egy kis ládában, ha tolvajok nincsenek (reméli), akkor kár emiatt aggódnia, a többit pedig megjegyzés nélkül veszi tudomásul. Karját, majd lábát megfeszítve nyújt, kisebb erőlködéssel, mert ő ugyebár nem az a rugalmas fajta. Majd a többiekkel párhuzamosan kezd kocogni a gyakorlópályán, Wäoreynhez hasonlóan lassan de biztosan. Igazából olyan tempóval próbál, amilyet a többiek diktálnak maguknak, így se feltűnőnek, se "véznának" nem tűnhet ki. Remélhetőleg.
A kis szünet alkalmával odaállít elé a nemrég az asztalt támasztó vöröshajú asszony. Kérdését kissé furcsállja, de attól még udvariasan válaszol rá:*
- Igen, Sunuko. Baldrolnak hívják azt az északit, de semmi komoly témáról nem esett szó. Bemutatkozás, kis bevezető, ilyesmi. nagyon barátságos volt... - *Egy kicsit megáll.* -...Yeza, ugye? Örvendek. - *Kezet nyújtani már nincs ideje, mert folytatniuk kell a bemelegítést. nagyobb megerőltetés nélkül el is végzi őket, tömör fizikumának köszönhetően.
Mikor Meruwiel kérdést vár, ő nem rest kimondani a magáét:*
- Nekem lenne egy kérdésem: az erdő lakói közül mindegyik kis-és nagyvad élete értékes, vagy vannak olyan lények is amelyeket kifejezetten vadászni kell? Olyan fajok, melyek nagyon veszélyesek emberre is, állatra is. És pontosan milyen a kapcsolat a Vadvéd és az erdő értelmesebb lakói közt? - *Tudja, hogy valószínűleg nem ilyeneket várt Meruwiel, de olthatatlan tudásszomja nem hagyta nyugodni.*
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.15 16:13:19
*Meruwiel kérdésére csak hosszabb érzékkihagyás után válaszolt csak: el volt foglalva azzal hogy a lehető leggyorsabban elfogyassza azt a maradékot ami a tányérján van; még egy ételtolvajlás elő ne forduljon, akármennyire szereti is a négylábúakat.*
- Tökéletesen! - *Feleli egy korty frissítő tea és egy falatnyi kenyér közt.* - Bár nem azonnal találtam meg a szobámat, valamilyen csoda folytán egyszer sem nyitottam másvalakikre. Még az ágy is kényelmes volt!* - Neki, aki már hozzászokott a csupasz füvön való alváshoz is, igazán nem volt oka panaszra. jobbjával hüvelyk-és mutatóujját egymáshoz érintve, kört alkotva vele tódította meg "értékelését".
Sajnos, nem sajnos, de Wäoreyn megjegyzését is meghallotta: súlyos köhögőroham fogja el ettől, mivel agyába villannak azok a pillanatképek amik a tegnap estéről megmaradtak. Gyorsan stabil helyzetbe is hozzá magát és önuralmát, majd végre üres tányérját, mivel nem tudja mit csináljon vele, előretolja és föláll az asztalról. Eljött egy kis reggeli edzés ideje.*
- Hát akkor kívánj is nekem szerencsét. Majd később! - *rázza meg még egyszer Baldrol kezét, és kezével intve köszön a többitől miközben a többieket követve kifelé indul.*
//Venár gyorstalpaló//
*Kint hűvös szél csiklandozza arcát, mintha csak a kinti világ akarná üdvözölni. Be is szív mélyet az aromájából halhatatlan harcosnak érezvén magát ezzel.
Fegyverét és páncélját szobájában hagyta egy kis ládában, ha tolvajok nincsenek (reméli), akkor kár emiatt aggódnia, a többit pedig megjegyzés nélkül veszi tudomásul. Karját, majd lábát megfeszítve nyújt, kisebb erőlködéssel, mert ő ugyebár nem az a rugalmas fajta. Majd a többiekkel párhuzamosan kezd kocogni a gyakorlópályán, Wäoreynhez hasonlóan lassan de biztosan. Igazából olyan tempóval próbál, amilyet a többiek diktálnak maguknak, így se feltűnőnek, se "véznának" nem tűnhet ki. Remélhetőleg.
A kis szünet alkalmával odaállít elé a nemrég az asztalt támasztó vöröshajú asszony. Kérdését kissé furcsállja, de attól még udvariasan válaszol rá:*
- Igen, Sunuko. Baldrolnak hívják azt az északit, de semmi komoly témáról nem esett szó. Bemutatkozás, kis bevezető, ilyesmi. nagyon barátságos volt... - *Egy kicsit megáll.* -...Yeza, ugye? Örvendek. - *Kezet nyújtani már nincs ideje, mert folytatniuk kell a bemelegítést. nagyobb megerőltetés nélkül el is végzi őket, tömör fizikumának köszönhetően.
Mikor Meruwiel kérdést vár, ő nem rest kimondani a magáét:*
- Nekem lenne egy kérdésem: az erdő lakói közül mindegyik kis-és nagyvad élete értékes, vagy vannak olyan lények is amelyeket kifejezetten vadászni kell? Olyan fajok, melyek nagyon veszélyesek emberre is, állatra is. És pontosan milyen a kapcsolat a Vadvéd és az erdő értelmesebb lakói közt? - *Tudja, hogy valószínűleg nem ilyeneket várt Meruwiel, de olthatatlan tudásszomja nem hagyta nyugodni.*
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.15 16:13:19
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346