Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 254 (5061. - 5063. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
5063. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-21 11:00:07
Üzenet elküldve: 2024-10-21 11:00:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Kifogy a sör a kupájából. Talán többet ivott most éhomra mint kellett volna, de tudja, hogy nagy tiszteletlenség visszautasítani a meghívást, ha azt az ember attól kapja, aki majdan a vezére lesz. Ő ugyanis magában már így gondolkodik: hogy Yagnar a vezére lesz. A jarl-ja, vagy hogy mondják ezek a népek.
Halkan koppan a kupa alja az asztallapon. Rábólint Yagnar szavaira, tényleg kíváncsi arra, hogy merre vetette a sorsa. Feláll, vállára veszi tegezét, kényelmesre igazítja a szíját.*
- Én is köszönöm az italt, Yagnar. Megszolgálom neked. *-mondja, miközben a férfi szemeibe pislant. Nem csak úgy, udvariasságból mondta ezeket a szavakat.
Csatlakozik a jarl-hoz ahogy az elindul, közben hallgatja a mondandóját; a fejében élő térkép, amit emlékeiből és egyéb tudásaiból építgetett fel ezidáig, most pár újabb részlettel bővül ki. Ha Yagnar szívesen beszél, úgy ő szívesen hallgat. Ebben mindig is jó volt. Ha arra kerül a sor, persze, kinyitja a száját maga is, de mindig is inkább arra volt kíváncsi, hogy mások mit mondanak, ha tehetik. Megpróbálja megjegyezni a két nevet amit a férfitől hall, bár nem biztos benne hogy most ez sikerülni is fog neki. A Hét Varjúról maga is hallott már, de nem tudja, hogy ki lehet az a nő, akit Yagnar említ. Amikor ő járt ott, akkor egy fickó volt a pultban, két karddal is a derekán, mintha arra készülne, hogy bármelyik pillanatban rá támadhatnak. Bár – a Kikötőben még ez is lehetséges.*
- Tudok lovagolni. *-válaszolja. Felfedezi, hogy az alsó ajka enyhén mintha zsibbadna. Ennie kellett volna, nem inni. Kjenar-ra pislant, kissé féloldalasan elmosolyodik.-* És ami azt illeti, a nyeregben ülve lőni is.
*Tudna mesélni, ha kérdeznék. Talán majd fogják is. De nem veszi el Yagnartól a szót sokáig, noha biztos benne, hogy a jarl ugyanolyan szívesen hallgat is, mint beszél. Egy dolgot még azért hozzáfűz, csak hogy szórakoztassa a kovácsot, mert úgy veszi észre, hogy az kiváltképp szereti a könnyű dolgokat.*
- Sőt, a bokámnál fogva egy faágról lógatva is tudok lőni. *-mondja-* Tanúsíthatná ezt az a botcsinálta emberkereskedő is, akinek egyszer beletévedtem a csapdájába. De nehéz átlőtt torokkal elmesélni bármit is, úgy hiszem.
*Kifogy a sör a kupájából. Talán többet ivott most éhomra mint kellett volna, de tudja, hogy nagy tiszteletlenség visszautasítani a meghívást, ha azt az ember attól kapja, aki majdan a vezére lesz. Ő ugyanis magában már így gondolkodik: hogy Yagnar a vezére lesz. A jarl-ja, vagy hogy mondják ezek a népek.
Halkan koppan a kupa alja az asztallapon. Rábólint Yagnar szavaira, tényleg kíváncsi arra, hogy merre vetette a sorsa. Feláll, vállára veszi tegezét, kényelmesre igazítja a szíját.*
- Én is köszönöm az italt, Yagnar. Megszolgálom neked. *-mondja, miközben a férfi szemeibe pislant. Nem csak úgy, udvariasságból mondta ezeket a szavakat.
Csatlakozik a jarl-hoz ahogy az elindul, közben hallgatja a mondandóját; a fejében élő térkép, amit emlékeiből és egyéb tudásaiból építgetett fel ezidáig, most pár újabb részlettel bővül ki. Ha Yagnar szívesen beszél, úgy ő szívesen hallgat. Ebben mindig is jó volt. Ha arra kerül a sor, persze, kinyitja a száját maga is, de mindig is inkább arra volt kíváncsi, hogy mások mit mondanak, ha tehetik. Megpróbálja megjegyezni a két nevet amit a férfitől hall, bár nem biztos benne hogy most ez sikerülni is fog neki. A Hét Varjúról maga is hallott már, de nem tudja, hogy ki lehet az a nő, akit Yagnar említ. Amikor ő járt ott, akkor egy fickó volt a pultban, két karddal is a derekán, mintha arra készülne, hogy bármelyik pillanatban rá támadhatnak. Bár – a Kikötőben még ez is lehetséges.*
- Tudok lovagolni. *-válaszolja. Felfedezi, hogy az alsó ajka enyhén mintha zsibbadna. Ennie kellett volna, nem inni. Kjenar-ra pislant, kissé féloldalasan elmosolyodik.-* És ami azt illeti, a nyeregben ülve lőni is.
*Tudna mesélni, ha kérdeznék. Talán majd fogják is. De nem veszi el Yagnartól a szót sokáig, noha biztos benne, hogy a jarl ugyanolyan szívesen hallgat is, mint beszél. Egy dolgot még azért hozzáfűz, csak hogy szórakoztassa a kovácsot, mert úgy veszi észre, hogy az kiváltképp szereti a könnyű dolgokat.*
- Sőt, a bokámnál fogva egy faágról lógatva is tudok lőni. *-mondja-* Tanúsíthatná ezt az a botcsinálta emberkereskedő is, akinek egyszer beletévedtem a csapdájába. De nehéz átlőtt torokkal elmesélni bármit is, úgy hiszem.
5062. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-19 21:23:43
Üzenet elküldve: 2024-10-19 21:23:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
- Úgy hírlik néhány falu ugyancsak dölyfössé vált a legutóbbi találkozás óta. Kapára, kaszára kapó parasztok... De hallottam már fizetett zsoldosokról is.
* A bátor, szükségtelenül elszánt falusiakra csak legyint, igazán szórakozást sem jelentenek. Na de ha tényleg zsoldosok... Az már valami.
Tervezgetésük mintha máris igazi cselekvésre késztetné a jarlt, buzgón felpattan, s ő is így tesz. *
- Hála a serért, Yagnar. Remélem hamarosan viszonozhatom.
* Míg rövid terepszemlét tart Haldornak, addig elsomfordál vizelni, neki úgysem mondanak újat ezek a szavak. Dolga végeztével épp a Hét Varjú említésére tér vissza. *
- Fogadósasszony? Nem tudom valóban az-e. Azt beszélik sok kétes alak fordul meg a háza táján, s talán ágya környékén is.
* Vezérük sem tűnik teljesen meggyőzöttnek, így elraktározza magában, hogy jobb lesz vigyázni, ha valaha odasodorná a szél. *
- Megülöm a lovat, ha van olyan amelyik megbír.
* Végigpillant saját magán. *
- Legtöbbjüket csak a patájuknál fogva látom, de azért boldogulok. Hát te, Haldor? Az íjászok jó cimborái szoktak lenni a lovaknak. Tudsz-e úgy, nyeregből nyilazni, akár a lihanechi hosszúéltűek?
* Míg visszafelé haladnak, sorban számba veszi teendőit és készleteiket. Bizonyosan több társa is megfordul majd a kovácsműhelyben a csata előtt. *
- Úgy hírlik néhány falu ugyancsak dölyfössé vált a legutóbbi találkozás óta. Kapára, kaszára kapó parasztok... De hallottam már fizetett zsoldosokról is.
* A bátor, szükségtelenül elszánt falusiakra csak legyint, igazán szórakozást sem jelentenek. Na de ha tényleg zsoldosok... Az már valami.
Tervezgetésük mintha máris igazi cselekvésre késztetné a jarlt, buzgón felpattan, s ő is így tesz. *
- Hála a serért, Yagnar. Remélem hamarosan viszonozhatom.
* Míg rövid terepszemlét tart Haldornak, addig elsomfordál vizelni, neki úgysem mondanak újat ezek a szavak. Dolga végeztével épp a Hét Varjú említésére tér vissza. *
- Fogadósasszony? Nem tudom valóban az-e. Azt beszélik sok kétes alak fordul meg a háza táján, s talán ágya környékén is.
* Vezérük sem tűnik teljesen meggyőzöttnek, így elraktározza magában, hogy jobb lesz vigyázni, ha valaha odasodorná a szél. *
- Megülöm a lovat, ha van olyan amelyik megbír.
* Végigpillant saját magán. *
- Legtöbbjüket csak a patájuknál fogva látom, de azért boldogulok. Hát te, Haldor? Az íjászok jó cimborái szoktak lenni a lovaknak. Tudsz-e úgy, nyeregből nyilazni, akár a lihanechi hosszúéltűek?
* Míg visszafelé haladnak, sorban számba veszi teendőit és készleteiket. Bizonyosan több társa is megfordul majd a kovácsműhelyben a csata előtt. *
5061. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-19 15:42:43
Üzenet elküldve: 2024-10-19 15:42:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
-Egy hat bizony. *Lehúzza a korsó tartalmát, majd jólesően megtörli szakállát alkarjával.*
-Összegyűlünk, felkészülünk, aztán... *Sárga tekintetében sajátos fény csillan.*
-Találkozunk a harctéren. Már ha lesz harctér! Nem lennék meglepve, ha inkább fejet hajtanak a falusiak. Nem ontok vért feleslegesen. De ha a szükség úgy hozza... *Vállat von.
Kjenar következő szavaira felhorkan.*
-Ha tartott is szeretőket a hadúr, azok már rég felszívódtak onnét. Merthogy én nem találtam ott senki mást, csak egy kotnyeles kapuőrt. Az meg amúgy is túl szőrös volt az én ízlésemnek.
*Feláll az asztal mellől, hisz ez a kurta csevej is ráébresztette, mennyi még a tennivaló.*
-Ideje visszaindulunk. Alighanem Haldor is szívesen körbenéz, s a jó acél sem pattan ki magától a földből. *Elmorzsol egy halovány mosolyt. Ugyan, hogy győzhetné le őket bárki, ha ily harcostársak állnak mellette? Nem holmi szentimentális gondolatok gyötrik; ahogy elnézi a másik kettőt, bizonyos benne, hogy a közeljövőben éri őket a vég.
Megvárja persze, míg amazok is végeznek az itallal, mielőtt az ajtó felé venné az irányt. Búcsúképp biccent még a söntés felé, mielőtt a nyakába venné a visszafelé vezető földutat.*
-Ameddig a szem ellát, az mind Thargföld. *Magyarázza kifelé menet Haldornak.*
-Egész a Vaserdőig. Vagy ahogy a kikötőiek nevezik, Kikötői erdőségig. Én nemigen értek a földmíveléshez... Az én őseim inkább elvették, ami megillette őket. De bolond lennék, ha megvetném a földtúrást. Számos szabad parcella akad még a birtokokon. Sajtmester Learon és a Angolnaevő Trodd a legnagyobb földbirtokosok a vidéken. *Szívesen regél.*
-Barátaink is akadnak, földünkön kívül is, ha nem is sok. Sokan szimpatizálnak velünk Artheniorból. És a Kikötőből is. Ha utóbbi felé visz Titeket a balszerencse, hát a Hét Varjú Tavernát válasszátok. *Sejtelmes mosoly költözik arcára.*
-A fogadósasszony furcsa szerzet, de férfiszemnek való látvány. Jóbarátja a thargoknak. Legalábbis elmondása szerint. *Hümmög egy sort. Lehet, hogy kissé csapongó, de saját gondolatait is igyekszik épp rendbe szedni.*
-Lovagolni tudtok-e? *Sandít társaságára. Kérdésével természetesen nem csak Haldort, de Kjenart is célozza. Ő ugyan megüli a lovat, de közel sem tartja magát jó lovasnak. Ismer olyat a Vashegyen, aki két lábra kapja a lovat maga alatt, s úgy is a hátán marad, de olyat is, ki akkor sem lenne hajlandó felmászni egy hátasra, ha az élete múlna rajta.*
-Egy hat bizony. *Lehúzza a korsó tartalmát, majd jólesően megtörli szakállát alkarjával.*
-Összegyűlünk, felkészülünk, aztán... *Sárga tekintetében sajátos fény csillan.*
-Találkozunk a harctéren. Már ha lesz harctér! Nem lennék meglepve, ha inkább fejet hajtanak a falusiak. Nem ontok vért feleslegesen. De ha a szükség úgy hozza... *Vállat von.
Kjenar következő szavaira felhorkan.*
-Ha tartott is szeretőket a hadúr, azok már rég felszívódtak onnét. Merthogy én nem találtam ott senki mást, csak egy kotnyeles kapuőrt. Az meg amúgy is túl szőrös volt az én ízlésemnek.
*Feláll az asztal mellől, hisz ez a kurta csevej is ráébresztette, mennyi még a tennivaló.*
-Ideje visszaindulunk. Alighanem Haldor is szívesen körbenéz, s a jó acél sem pattan ki magától a földből. *Elmorzsol egy halovány mosolyt. Ugyan, hogy győzhetné le őket bárki, ha ily harcostársak állnak mellette? Nem holmi szentimentális gondolatok gyötrik; ahogy elnézi a másik kettőt, bizonyos benne, hogy a közeljövőben éri őket a vég.
Megvárja persze, míg amazok is végeznek az itallal, mielőtt az ajtó felé venné az irányt. Búcsúképp biccent még a söntés felé, mielőtt a nyakába venné a visszafelé vezető földutat.*
-Ameddig a szem ellát, az mind Thargföld. *Magyarázza kifelé menet Haldornak.*
-Egész a Vaserdőig. Vagy ahogy a kikötőiek nevezik, Kikötői erdőségig. Én nemigen értek a földmíveléshez... Az én őseim inkább elvették, ami megillette őket. De bolond lennék, ha megvetném a földtúrást. Számos szabad parcella akad még a birtokokon. Sajtmester Learon és a Angolnaevő Trodd a legnagyobb földbirtokosok a vidéken. *Szívesen regél.*
-Barátaink is akadnak, földünkön kívül is, ha nem is sok. Sokan szimpatizálnak velünk Artheniorból. És a Kikötőből is. Ha utóbbi felé visz Titeket a balszerencse, hát a Hét Varjú Tavernát válasszátok. *Sejtelmes mosoly költözik arcára.*
-A fogadósasszony furcsa szerzet, de férfiszemnek való látvány. Jóbarátja a thargoknak. Legalábbis elmondása szerint. *Hümmög egy sort. Lehet, hogy kissé csapongó, de saját gondolatait is igyekszik épp rendbe szedni.*
-Lovagolni tudtok-e? *Sandít társaságára. Kérdésével természetesen nem csak Haldort, de Kjenart is célozza. Ő ugyan megüli a lovat, de közel sem tartja magát jó lovasnak. Ismer olyat a Vashegyen, aki két lábra kapja a lovat maga alatt, s úgy is a hátán marad, de olyat is, ki akkor sem lenne hajlandó felmászni egy hátasra, ha az élete múlna rajta.*
5060. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-14 12:09:12
Üzenet elküldve: 2024-10-14 12:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Yagnar szavai azt mutatják a számára, hogy a jarl teljesen jól tisztában van azzal, hogy mire és hogyan szolgál egy íjász.*
- Baj bizony. *-biccent, és korsóját előbb a jarl felé emelve kiissza a maradék sört maga is.
Igazán még nem ismeri ezt a két férfit, de a legelső benyomásai máris sokat finomodtak velük kapcsolatban. Már érti, hogy az az össze-összemosolygás amit akkor látott közöttük mikor megérkezett, nem annak szólt, hogy rajta nevetnek -vagy legalábbis nem csak annak-, hanem a jarl egyszerűen ilyen ember lehet. Könnyen és jól megtalálja a szót bárkivel, nem nyomasztja tekintéllyel és hatalommal a másikat. Hiszen most is olyan magától értetődőn rendeli az újabb korsókat, mintha már több nyara egymással szolgálnának.*
- Köszönöm! *-biccent Yagnar-nak. Persze az ilyen italozásnak megvan az a vonzata is, hogy így igen hamar ki lehet alakítani azt az érzést az emberben, hogy az tartozik a másiknak. Nem hiszi hogy ez lenne a háttérben különben, de van, aki ilyenre is használ egy egyszerű italmeghívást.
Kíváncsian hallgatja a jarl szavait a közelgő csatáról. Kissé meglepi a hír, de rábólint Kjenar szavaira.*
- Egy hat..? Bőven elég, hogy pihenjen az ember. Ha több lenne, már sok is lenne. *-már megszokta, hogy szinte mindig talpon van s úton valamerre. Ez a pár nap, ami előtte áll, kapóra jön majd: pihenhet, tovább gyakorolhat -talán az említett másik íjásszal is összemérheti magát-, kitöltheti tegezét pár új nyíllal, amikhez majd Kjenar-tól kér vasból hegyeket..
A tervezgetésből Yagnar újabb kérdése zökkenti ki. Felpislant a sörből, és elmosolyodik. A másik olyan téma, ami férfiak között sűrűn előjön a harci tettek mellett. Bár az asszonyok kérdését is lehet harci dologként felfogni. Néha tényleg nincs sok különbség.*
- Nem, tharg leánnyal még nem találkoztam. *-semmilyen értelemben. Yagnar megjegyzése és a Kjenar szemében szinte felcsillanó fény viszont sokat elárul.-* Tüzesebbek? No, ezt jó tudni.
*Kjenar kérdése elárulja a számára azt is, hogy Yagnar sem vehetett még eddig magához asszonyt. Ez nem túl meglepő, a fegyverforgatók közül kevesen házasodnak. A kovács farkasra vonatkozó megjegyzésén egy pillanatra meghökken, majd halkan belenevet a kupájába.*
*Yagnar szavai azt mutatják a számára, hogy a jarl teljesen jól tisztában van azzal, hogy mire és hogyan szolgál egy íjász.*
- Baj bizony. *-biccent, és korsóját előbb a jarl felé emelve kiissza a maradék sört maga is.
Igazán még nem ismeri ezt a két férfit, de a legelső benyomásai máris sokat finomodtak velük kapcsolatban. Már érti, hogy az az össze-összemosolygás amit akkor látott közöttük mikor megérkezett, nem annak szólt, hogy rajta nevetnek -vagy legalábbis nem csak annak-, hanem a jarl egyszerűen ilyen ember lehet. Könnyen és jól megtalálja a szót bárkivel, nem nyomasztja tekintéllyel és hatalommal a másikat. Hiszen most is olyan magától értetődőn rendeli az újabb korsókat, mintha már több nyara egymással szolgálnának.*
- Köszönöm! *-biccent Yagnar-nak. Persze az ilyen italozásnak megvan az a vonzata is, hogy így igen hamar ki lehet alakítani azt az érzést az emberben, hogy az tartozik a másiknak. Nem hiszi hogy ez lenne a háttérben különben, de van, aki ilyenre is használ egy egyszerű italmeghívást.
Kíváncsian hallgatja a jarl szavait a közelgő csatáról. Kissé meglepi a hír, de rábólint Kjenar szavaira.*
- Egy hat..? Bőven elég, hogy pihenjen az ember. Ha több lenne, már sok is lenne. *-már megszokta, hogy szinte mindig talpon van s úton valamerre. Ez a pár nap, ami előtte áll, kapóra jön majd: pihenhet, tovább gyakorolhat -talán az említett másik íjásszal is összemérheti magát-, kitöltheti tegezét pár új nyíllal, amikhez majd Kjenar-tól kér vasból hegyeket..
A tervezgetésből Yagnar újabb kérdése zökkenti ki. Felpislant a sörből, és elmosolyodik. A másik olyan téma, ami férfiak között sűrűn előjön a harci tettek mellett. Bár az asszonyok kérdését is lehet harci dologként felfogni. Néha tényleg nincs sok különbség.*
- Nem, tharg leánnyal még nem találkoztam. *-semmilyen értelemben. Yagnar megjegyzése és a Kjenar szemében szinte felcsillanó fény viszont sokat elárul.-* Tüzesebbek? No, ezt jó tudni.
*Kjenar kérdése elárulja a számára azt is, hogy Yagnar sem vehetett még eddig magához asszonyt. Ez nem túl meglepő, a fegyverforgatók közül kevesen házasodnak. A kovács farkasra vonatkozó megjegyzésén egy pillanatra meghökken, majd halkan belenevet a kupájába.*
5059. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-12 22:37:32
Üzenet elküldve: 2024-10-12 22:37:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
* Eszébe ötlik Kjenarnak a gondolat, hogy ahhoz képest, hogy a kezdetekben Haldor a vezért kereste, jól nem tájékoztatták, hogy megtalálta. Csendesen derül ezen egyet magában.
Rövid köszönömöt mormol az újabb körért. Igazán bőkezűen bánik velük uruk az este, hát botor volna nem kiélvezni. Talán hamarosan viszonozhatja a szívességet a portyázáson szerzett csecsebecsékkel, jóféle itallal. Gazdag települések is vannak arrafelé, ahol szép nyugodtan ücsörögnek a vagyonjukon a kövérre hízott polgárok. *
- Egy hat? Nagyszerű hír. Összegyűlűnk addigra mindannyian időben?
* Nem aggódik túlzottan, de népe szívesen szóródik szét a szélrózzsa összes iranyába, ha nincs dologidő, hogy a maguk útját járják.
Szinte biztosra vette, hogy ha eljő az elsők témájának ideje, akkor a söröskorsók meghozzák annak minden fajtájának említését. Szinte biztosra veszi, hogy az íjásznak még nem volt dolga közülükvalóval, így nem szeretné elrontani az élményt, ha majd bekövetkezik, ezért csak tömören válaszol. *
- Nem vagyok pelyhesállú suhanc már Yagnar. És szerzetesi önmegtartóztatást sem fogadtam. Bár igaz, az utóbbi időben a Pusztákon nem igen volt társaságom, csak az öreg mester, s a felesége, az meg nem volt valami férfiszív-derítő látvány... Talán akad pár nőszemély a csata után, aki titkon jobb szeretne inkább egy tharg harcost ágyába, semmint tohonya, elpuhult férjurát.
* Körbekacag és megkeresi a korsó fenekét. Miután lekoppantja az asztalra, kíváncsian Yagnarra pislant. *
- És mi van veled, jóuram? Azt beszélik Kagan tartott néhány ágyast, rabszolgát ágyának melegítésére. Nem rejtegetsz fent a kőfalak közt valami jóravaló asszonyt, vagy többet? A mi vezérünk csak nem egy szőrös farkassal osztja meg fekhelyét egyedül.
* Nem hallott róla, hogy felesége lenne, vagy lett volna. Kedves húgát akár ajánlaná is, ha nem adták volna már oda a kezét egy másik úrnak, fent a hegyekben. *
* Eszébe ötlik Kjenarnak a gondolat, hogy ahhoz képest, hogy a kezdetekben Haldor a vezért kereste, jól nem tájékoztatták, hogy megtalálta. Csendesen derül ezen egyet magában.
Rövid köszönömöt mormol az újabb körért. Igazán bőkezűen bánik velük uruk az este, hát botor volna nem kiélvezni. Talán hamarosan viszonozhatja a szívességet a portyázáson szerzett csecsebecsékkel, jóféle itallal. Gazdag települések is vannak arrafelé, ahol szép nyugodtan ücsörögnek a vagyonjukon a kövérre hízott polgárok. *
- Egy hat? Nagyszerű hír. Összegyűlűnk addigra mindannyian időben?
* Nem aggódik túlzottan, de népe szívesen szóródik szét a szélrózzsa összes iranyába, ha nincs dologidő, hogy a maguk útját járják.
Szinte biztosra vette, hogy ha eljő az elsők témájának ideje, akkor a söröskorsók meghozzák annak minden fajtájának említését. Szinte biztosra veszi, hogy az íjásznak még nem volt dolga közülükvalóval, így nem szeretné elrontani az élményt, ha majd bekövetkezik, ezért csak tömören válaszol. *
- Nem vagyok pelyhesállú suhanc már Yagnar. És szerzetesi önmegtartóztatást sem fogadtam. Bár igaz, az utóbbi időben a Pusztákon nem igen volt társaságom, csak az öreg mester, s a felesége, az meg nem volt valami férfiszív-derítő látvány... Talán akad pár nőszemély a csata után, aki titkon jobb szeretne inkább egy tharg harcost ágyába, semmint tohonya, elpuhult férjurát.
* Körbekacag és megkeresi a korsó fenekét. Miután lekoppantja az asztalra, kíváncsian Yagnarra pislant. *
- És mi van veled, jóuram? Azt beszélik Kagan tartott néhány ágyast, rabszolgát ágyának melegítésére. Nem rejtegetsz fent a kőfalak közt valami jóravaló asszonyt, vagy többet? A mi vezérünk csak nem egy szőrös farkassal osztja meg fekhelyét egyedül.
* Nem hallott róla, hogy felesége lenne, vagy lett volna. Kedves húgát akár ajánlaná is, ha nem adták volna már oda a kezét egy másik úrnak, fent a hegyekben. *
5058. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-12 00:20:28
Üzenet elküldve: 2024-10-12 00:20:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Nem szól közbe és nem is mosolyodik el, miközben hallgatja társait. Figyel. Nem csak a szavakra, de az arcizmok apró rezdüléseire is. Nem hőskölteményeket hall, még csak nem is olyan regéket, amikkel különösen dicsekedni érdemes. Ezért tudja, hogy igaz, amit hall.*
-Addig jó, míg nem kerül a csata sűrűjébe. Ott már baj van. *Feleli meg Haldor észrevételét az íjászlét mibenlétéről. Felhajtja maga is a korsója maradék tartalmát, majd int a csapos felé.*
-Még egy kört! *Azzal meg is fizeti a 27 aranyat a három Tharg házi sörért cserébe.
Köszönetképp biccent a söntés irányába távozó szolgáló felé, majd újfent társai felé fordul.*
-Tudjátok, a jelek mind egy irányba mutatnak. *A korsót markoló kezének mutatóujjával int ki az ablakon.*
-A Szántóföldek felé. Ott fogjuk megvívni első csatánk. Hagyok még egy hatot, hogy felkészüljenek a vashegyiek. Azután lecsap a vasököl. *Komoran elmosolyodik. Nem ez lesz az első portyája a szántóföldeken.*
-Rorkir, a Vérgőzösök fia, a két hosszúfülű, Karheia, tulajdon vérem, a Horgadar leány... És persze Ti, hogy csak népünk legjavát említsem. Senki sem állíthat meg minket. Hanem most igyuk ki a korsónk, aztán uccu neki, vissza a Vashegyre. Lesz teendőnk bőven. *Nem sieti azért el a dolgot. Meghagyja társainak - és persze magának - hogy kényelmes tempóban végezzék be a tharg házi sört.*
-Na és a tharg leányok? *Úgy érzi, jobban fog csúszni az ital mindnyájuknak, ha könnyebb témát üt fel.*
-Volt-e szerencsétek már a Vashegyen? Bordélyunk az nincs, de... *Bizalmaskodva hajol közelebb Haldorhoz.*
-Figyelmeztetlek, a tharg leányok tüzesebbek, mint bármelyik a négy város között, vagy azokon túl. *Kedélyesen felhümment, majd ültében felegyenesedve ismét ajkához emeli a korsót.*
-Hát Te Kjenar? Akadt horogra már menyecske?
*Nem szól közbe és nem is mosolyodik el, miközben hallgatja társait. Figyel. Nem csak a szavakra, de az arcizmok apró rezdüléseire is. Nem hőskölteményeket hall, még csak nem is olyan regéket, amikkel különösen dicsekedni érdemes. Ezért tudja, hogy igaz, amit hall.*
-Addig jó, míg nem kerül a csata sűrűjébe. Ott már baj van. *Feleli meg Haldor észrevételét az íjászlét mibenlétéről. Felhajtja maga is a korsója maradék tartalmát, majd int a csapos felé.*
-Még egy kört! *Azzal meg is fizeti a 27 aranyat a három Tharg házi sörért cserébe.
Köszönetképp biccent a söntés irányába távozó szolgáló felé, majd újfent társai felé fordul.*-Tudjátok, a jelek mind egy irányba mutatnak. *A korsót markoló kezének mutatóujjával int ki az ablakon.*
-A Szántóföldek felé. Ott fogjuk megvívni első csatánk. Hagyok még egy hatot, hogy felkészüljenek a vashegyiek. Azután lecsap a vasököl. *Komoran elmosolyodik. Nem ez lesz az első portyája a szántóföldeken.*
-Rorkir, a Vérgőzösök fia, a két hosszúfülű, Karheia, tulajdon vérem, a Horgadar leány... És persze Ti, hogy csak népünk legjavát említsem. Senki sem állíthat meg minket. Hanem most igyuk ki a korsónk, aztán uccu neki, vissza a Vashegyre. Lesz teendőnk bőven. *Nem sieti azért el a dolgot. Meghagyja társainak - és persze magának - hogy kényelmes tempóban végezzék be a tharg házi sört.*
-Na és a tharg leányok? *Úgy érzi, jobban fog csúszni az ital mindnyájuknak, ha könnyebb témát üt fel.*
-Volt-e szerencsétek már a Vashegyen? Bordélyunk az nincs, de... *Bizalmaskodva hajol közelebb Haldorhoz.*
-Figyelmeztetlek, a tharg leányok tüzesebbek, mint bármelyik a négy város között, vagy azokon túl. *Kedélyesen felhümment, majd ültében felegyenesedve ismét ajkához emeli a korsót.*
-Hát Te Kjenar? Akadt horogra már menyecske?
5057. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-09 12:33:19
Üzenet elküldve: 2024-10-09 12:33:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Meglepett-halk mordulással fogadja Yagnar szavait, amivel az válaszol a neki feltett kérdésre. Hó! Tehát nem hogy magasabb szintű katonai vezető elé vitte az őr, hanem egyenesen a Thargok vezetőjéhez. Persze ez nem sok mindenen változtat, pláne úgy, hogy már egy asztalnál ülnek és sör van a kezük ügyében.
Hallgatja Yagnar szavait. Egyre jobban rálát általuk a thargok valódi világára, arra, amiről nem igen hallhatott ebben a formában máshol, mástól. Hogy zavarná-e az, hogy a legyőzött ellenféltől zsákmányoljon? Nem. Zsoldosként ez nem volt szokatlan dolog. A jarl hamar elkanyarítja a szót egy olyan témára, ami harcosok között szinte köznapinak számít. Előre dől és az asztalra könyököl, ujjai nyugodtan simulnak a korsóra. Kissé félrebiccentett fejjel hallgatja Yagnar történetét, ami igazából nem sokban tér el azoktól, amiket eddig hallott. Az első vér igen kevés embernek marad meg boldog, vagy izgató emlékként. Akiknek igen, azoktól meg nem árt óvakodni. De Yagnar félmondata ami a sajnálatra vonatkozik jelzi neki azt, hogy a férfi nem csak egy vérgőzös, gyilkolásra teremtett gólem. És ezt tisztelni is kezdi benne. A történet végén halkan felnevet, kissé megemeli italát, és iszik egy kortyot Yagnar-ra.
Ezután Kjenar veszi át a szót. Az eddigi közbe-közbekotyogott szavai alapján olyas valakinek véli a fickót, aki sajátos humorral rendelkezik, és nem fél kinyitni sem a száját, hogy megossza ezt a társaival. A története is megerősíti ezt, leginkább a vége. Halkan felnevet, Kjenar-ra is megemeli a korsót, és iszik az ő egészségére is. Ezután hüvelykjével megtörli száját, hümment, és belekezd saját meséjébe.*
- Én nem tudom, nekem ki volt az első. *-vállvonva néz előbb a jarlra, majd a kovácsra.-* Akkortájt volt, amikor az akkori kapitányom alatt négyen tanultuk az íjjal bánást. Kint voltunk valami erdő mellet, az mindegy is már, hogy hol. Egy este rajtaütöttek a táborunkon, az erdő felől. Talán tízen lehettek. Mi, legények, akkor még nem lőttünk semmire, ami nagyobb volt mint egy nyúl. A kapitány parancsára viszont azonnal sorba álltunk, és ahogy tanultuk, kifeszítettük az ideget. Szerintem mind a négyünk keze remegett. Az első nyilakkal hármat szedtünk le. A második körben még kettőt. Hozzánk már csak két idióta jutott el, az egyiknek a karjában volt egy nyíl, a másik megúszta mindkét rundot. Hárman addigra inkább visszaszaladtak az erdőbe. A kapitány előbb a sebesültet vágta le, utána azt a megmaradt egyet. Mi csak aztán mehettünk oda megnézni a lenyilazott testeket. Mi négyen mind egyforma, fácánnal tollazott nyilakat használhattunk akkor. Nem tudtuk megmondani, hogy kinek a nyilai voltak a testekben. Abban biztos vagyok, hogy legalább egy nyilam célt talált, de hogy melyik, és kit..
*Megrázza a fejét.*
- Nekem csak ilyen történet jutott. Egy íjász nemigen kerül a csata sűrűjébe.
*Meglepett-halk mordulással fogadja Yagnar szavait, amivel az válaszol a neki feltett kérdésre. Hó! Tehát nem hogy magasabb szintű katonai vezető elé vitte az őr, hanem egyenesen a Thargok vezetőjéhez. Persze ez nem sok mindenen változtat, pláne úgy, hogy már egy asztalnál ülnek és sör van a kezük ügyében.
Hallgatja Yagnar szavait. Egyre jobban rálát általuk a thargok valódi világára, arra, amiről nem igen hallhatott ebben a formában máshol, mástól. Hogy zavarná-e az, hogy a legyőzött ellenféltől zsákmányoljon? Nem. Zsoldosként ez nem volt szokatlan dolog. A jarl hamar elkanyarítja a szót egy olyan témára, ami harcosok között szinte köznapinak számít. Előre dől és az asztalra könyököl, ujjai nyugodtan simulnak a korsóra. Kissé félrebiccentett fejjel hallgatja Yagnar történetét, ami igazából nem sokban tér el azoktól, amiket eddig hallott. Az első vér igen kevés embernek marad meg boldog, vagy izgató emlékként. Akiknek igen, azoktól meg nem árt óvakodni. De Yagnar félmondata ami a sajnálatra vonatkozik jelzi neki azt, hogy a férfi nem csak egy vérgőzös, gyilkolásra teremtett gólem. És ezt tisztelni is kezdi benne. A történet végén halkan felnevet, kissé megemeli italát, és iszik egy kortyot Yagnar-ra.
Ezután Kjenar veszi át a szót. Az eddigi közbe-közbekotyogott szavai alapján olyas valakinek véli a fickót, aki sajátos humorral rendelkezik, és nem fél kinyitni sem a száját, hogy megossza ezt a társaival. A története is megerősíti ezt, leginkább a vége. Halkan felnevet, Kjenar-ra is megemeli a korsót, és iszik az ő egészségére is. Ezután hüvelykjével megtörli száját, hümment, és belekezd saját meséjébe.*
- Én nem tudom, nekem ki volt az első. *-vállvonva néz előbb a jarlra, majd a kovácsra.-* Akkortájt volt, amikor az akkori kapitányom alatt négyen tanultuk az íjjal bánást. Kint voltunk valami erdő mellet, az mindegy is már, hogy hol. Egy este rajtaütöttek a táborunkon, az erdő felől. Talán tízen lehettek. Mi, legények, akkor még nem lőttünk semmire, ami nagyobb volt mint egy nyúl. A kapitány parancsára viszont azonnal sorba álltunk, és ahogy tanultuk, kifeszítettük az ideget. Szerintem mind a négyünk keze remegett. Az első nyilakkal hármat szedtünk le. A második körben még kettőt. Hozzánk már csak két idióta jutott el, az egyiknek a karjában volt egy nyíl, a másik megúszta mindkét rundot. Hárman addigra inkább visszaszaladtak az erdőbe. A kapitány előbb a sebesültet vágta le, utána azt a megmaradt egyet. Mi csak aztán mehettünk oda megnézni a lenyilazott testeket. Mi négyen mind egyforma, fácánnal tollazott nyilakat használhattunk akkor. Nem tudtuk megmondani, hogy kinek a nyilai voltak a testekben. Abban biztos vagyok, hogy legalább egy nyilam célt talált, de hogy melyik, és kit..
*Megrázza a fejét.*
- Nekem csak ilyen történet jutott. Egy íjász nemigen kerül a csata sűrűjébe.
5056. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-08 17:43:10
Üzenet elküldve: 2024-10-08 17:43:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
* Félvér vagy egész, neki aztán egyre megy. Amíg jól bánik az íjjal, tiszteli Őseiket és törvényeiket, addig felőle három füle is lehet, meg pikkelyes farka. *
- Csinos legény vagy ne aggódj. Még egy kicsit megnöveszted az arcszőröd, és a mi leányaink odáig lesznek érted.
* Dörmögve felnevet és végigsimít saját vörhenyes szakállán. Talán kezd lazulni az új fiú, na, majd a ser megoldja a hangulatukat.
Odabent kellemes a légkör. Hallgatván az elbeszélést, nem állja meg, hogy közbe ne kurjantson. *
- Nem értem. Hát nem így vagyunk ezzel mindnyájan? Egészséges férfiember, egészséges vágyakkal, hol a probléma?
* Őszinte büszkeséggel hallgatja a szavakat, melyek népét dicsérik. Jó kedéllyel Yagnarra hunyorog, jelezvén egyre jobban tetszik neki a fickó. *
- Ezek szerint nem a megfelelő embereket kérdezted. Ugyanis, bizonyos artheniori körökben pontosan ezek vagyunk. Mocsokban túró barbár disznók, egészség!
* Ezen kellemes szavakra újfent nagyot kortyol a söréből. Kezdeti félszegsége szerencsésen elpárolgott.
Sokan mást tartanak a becsületről, mint a thargok, érdekelné, vajon egy nyelvet beszélnek-e, s ízlik-e majd a valódi vasnépi fajta e messziről jött idegennek? Vagy az első fosztogatástól megkeseredik a szó a szájában? Nem mindenkinek való ez a szilaj élet, mely a dicső halálban hisz, és nem a jámbor életben. *
- Sosem feledem. Én pelyhesállú kölök voltam, az meg egy fél lábbal a sírban lévő öregember, akit valószínűleg azért vittek magukkal jószágra portyázni, mert máskülönben otthon érte volna meg a halál.
* Megvonja a vállát. *
- Nem éreztem legyőzhetetlennek és világraszólóan hősiesnek magam, de talán legalább pár kecske megmenekült attól, hogy...
* Mondandójának másik fele szerencsésen a taverna hangosodó morajlásába olvad, ám a történet lehetséges kimenetele mindenki számára világossá válhat az ábrázatán szétterülő otromba vigyortól. *
* Félvér vagy egész, neki aztán egyre megy. Amíg jól bánik az íjjal, tiszteli Őseiket és törvényeiket, addig felőle három füle is lehet, meg pikkelyes farka. *
- Csinos legény vagy ne aggódj. Még egy kicsit megnöveszted az arcszőröd, és a mi leányaink odáig lesznek érted.
* Dörmögve felnevet és végigsimít saját vörhenyes szakállán. Talán kezd lazulni az új fiú, na, majd a ser megoldja a hangulatukat.
Odabent kellemes a légkör. Hallgatván az elbeszélést, nem állja meg, hogy közbe ne kurjantson. *
- Nem értem. Hát nem így vagyunk ezzel mindnyájan? Egészséges férfiember, egészséges vágyakkal, hol a probléma?
* Őszinte büszkeséggel hallgatja a szavakat, melyek népét dicsérik. Jó kedéllyel Yagnarra hunyorog, jelezvén egyre jobban tetszik neki a fickó. *
- Ezek szerint nem a megfelelő embereket kérdezted. Ugyanis, bizonyos artheniori körökben pontosan ezek vagyunk. Mocsokban túró barbár disznók, egészség!
* Ezen kellemes szavakra újfent nagyot kortyol a söréből. Kezdeti félszegsége szerencsésen elpárolgott.
Sokan mást tartanak a becsületről, mint a thargok, érdekelné, vajon egy nyelvet beszélnek-e, s ízlik-e majd a valódi vasnépi fajta e messziről jött idegennek? Vagy az első fosztogatástól megkeseredik a szó a szájában? Nem mindenkinek való ez a szilaj élet, mely a dicső halálban hisz, és nem a jámbor életben. *
- Sosem feledem. Én pelyhesállú kölök voltam, az meg egy fél lábbal a sírban lévő öregember, akit valószínűleg azért vittek magukkal jószágra portyázni, mert máskülönben otthon érte volna meg a halál.
* Megvonja a vállát. *
- Nem éreztem legyőzhetetlennek és világraszólóan hősiesnek magam, de talán legalább pár kecske megmenekült attól, hogy...
* Mondandójának másik fele szerencsésen a taverna hangosodó morajlásába olvad, ám a történet lehetséges kimenetele mindenki számára világossá válhat az ábrázatán szétterülő otromba vigyortól. *
5055. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-06 02:05:20
Üzenet elküldve: 2024-10-06 02:05:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Figyelmesen hallgatja Haldor történetét. Kíváncsi természet, az érdeklődés pedig ki is ül arcára. Mindig szerette a messziről jött vándorok beszámolóit.*
-Úgy láttál vért, tüzet, s nem most mocskolod be először a pengéd. Nekem ennyi elég. *Ismét csak szájához emeli a söröskorsót, ügyelve rá, hogy az ne fusson ki szakállára.*
-A jarl törzsem elöljáróját jelentette. Itt a nagy elődöm hadúrként hivatkozott magára. Becsvágyó cím, illik egy tharg vezérhez. Én mégis megmaradtam jarl. *Ivott már tharg sört odafenn az ünnepélyen. Ugyanakkor megint csak meg kell állapítania, hogy erősebb fajta lehet, mint általánosságban a hasonló jellegű nedűk.*
-Becsület. *Idézi a szót merengve, mit Haldor említett.*
-Az akad nálunk bőven. Nem kérem még, hogy tégy nekem esküt, Haldor. Előbb szeretném megnézni, miként rántasz kardot az oldalamon. *Komoran elmosolyodik.*
-Nem csak zsoldot kaphatsz, de a zsákmányból és a prédából is kiveheted a részed. Mi, thargok a legtöbb dolgot megosztjuk egymással. És nem félünk elvenni a jussunk azoktól, kik gyöngék azt megvédelmezni. *Látszik, az ő szemében ez távol áll a fosztogatástól. Ismét csak sörébe kortyol.*
-Emlékszel az elsőre? Akinek elvetted az életét. Hát te Kjenar? *Sosem hagyná ki e körkérdést. A tapasztalatlan harcos első szárnycsapásai mindig remek anekdoták. A thargoknál pedig többek között ez az élmény avanzsál valakit férfivá is.*
-Az enyém egy Thargodrym legény volt. Ők vérünk árulói voltak az óföldön. Más törzsekkel, na meg orkokkal szövetkeztek, hogy hatalmuk alá hajtsák a vidéket. Miattuk kellett eljönnünk. *Magyarázza Haldornak, elvégre Kjenar jól ismeri a históriát.*
-De a lényeg; ez nem olyan hegyomlás fajta volt, mint a Thargodrymek általában. Nyeszlett kölyök volt. Félrecsaptam a pajzsát, majd a mellkasába vágtam a fokost. Aztán a koponyájába, itt ni! *Homloka tetejére mutat.*
-Nem hagytam lélegzetet sem számára. Hajtott a vér és a gyűlölet. De mikor lepillantottam rá, egy egyszerű, riadt kölyköt láttam, hasonló korút, mint én. Ő azonban velem ellentétben épp abban a pillanatban lehelte ki a lelkét. Azt kívántam, bár egy ork lenne a helyében. Azt nem sajnálnám. *Nagyot szusszan, majd megcsóválja fejét.*
-Persze tesszük, mit meg kell tenni az ilyen helyzetekben. Már nem sajnálom. Fegyvert ragadott vérei ellen és nem ő volt az egyetlen. Aztán persze valaki fejbe kólintott csak az Ősök tudják mivel, úgyhogy eszméletlen vészeltem át a csatát. *Felhorkan.*
-Ti jöttök!
*Figyelmesen hallgatja Haldor történetét. Kíváncsi természet, az érdeklődés pedig ki is ül arcára. Mindig szerette a messziről jött vándorok beszámolóit.*
-Úgy láttál vért, tüzet, s nem most mocskolod be először a pengéd. Nekem ennyi elég. *Ismét csak szájához emeli a söröskorsót, ügyelve rá, hogy az ne fusson ki szakállára.*
-A jarl törzsem elöljáróját jelentette. Itt a nagy elődöm hadúrként hivatkozott magára. Becsvágyó cím, illik egy tharg vezérhez. Én mégis megmaradtam jarl. *Ivott már tharg sört odafenn az ünnepélyen. Ugyanakkor megint csak meg kell állapítania, hogy erősebb fajta lehet, mint általánosságban a hasonló jellegű nedűk.*
-Becsület. *Idézi a szót merengve, mit Haldor említett.*
-Az akad nálunk bőven. Nem kérem még, hogy tégy nekem esküt, Haldor. Előbb szeretném megnézni, miként rántasz kardot az oldalamon. *Komoran elmosolyodik.*
-Nem csak zsoldot kaphatsz, de a zsákmányból és a prédából is kiveheted a részed. Mi, thargok a legtöbb dolgot megosztjuk egymással. És nem félünk elvenni a jussunk azoktól, kik gyöngék azt megvédelmezni. *Látszik, az ő szemében ez távol áll a fosztogatástól. Ismét csak sörébe kortyol.*
-Emlékszel az elsőre? Akinek elvetted az életét. Hát te Kjenar? *Sosem hagyná ki e körkérdést. A tapasztalatlan harcos első szárnycsapásai mindig remek anekdoták. A thargoknál pedig többek között ez az élmény avanzsál valakit férfivá is.*
-Az enyém egy Thargodrym legény volt. Ők vérünk árulói voltak az óföldön. Más törzsekkel, na meg orkokkal szövetkeztek, hogy hatalmuk alá hajtsák a vidéket. Miattuk kellett eljönnünk. *Magyarázza Haldornak, elvégre Kjenar jól ismeri a históriát.*
-De a lényeg; ez nem olyan hegyomlás fajta volt, mint a Thargodrymek általában. Nyeszlett kölyök volt. Félrecsaptam a pajzsát, majd a mellkasába vágtam a fokost. Aztán a koponyájába, itt ni! *Homloka tetejére mutat.*
-Nem hagytam lélegzetet sem számára. Hajtott a vér és a gyűlölet. De mikor lepillantottam rá, egy egyszerű, riadt kölyköt láttam, hasonló korút, mint én. Ő azonban velem ellentétben épp abban a pillanatban lehelte ki a lelkét. Azt kívántam, bár egy ork lenne a helyében. Azt nem sajnálnám. *Nagyot szusszan, majd megcsóválja fejét.*
-Persze tesszük, mit meg kell tenni az ilyen helyzetekben. Már nem sajnálom. Fegyvert ragadott vérei ellen és nem ő volt az egyetlen. Aztán persze valaki fejbe kólintott csak az Ősök tudják mivel, úgyhogy eszméletlen vészeltem át a csatát. *Felhorkan.*
-Ti jöttök!
5054. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-01 09:40:02
Üzenet elküldve: 2024-10-01 09:40:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Amikor visszakapja az íját és a tegezt, egy gyors pillantással felméri őket. Úgy látja, hogy szerencsére nem esett bajuk -azért tulajdonképpen ebben bízott-, így az íjon átlépve, gyakorlott mozdulattal leajzza azt. Az ideget csak a felső szarvról akasztja le, majd lazán az íjra tekeri azt, azoknak a szokása szerint, akik bármikor készen állnak elővenni és harcra kész állapotba fogni a fegyvert. Ezután az íjat a tegez erre szolgáló zseb-részébe csúsztatja, és átveti azt a vállán. Rögtön nyugodtabbnak érzi magát. A hátbaveregetés váratlanul éri, de egy mosollyal és biccentéssel fogadja.*
- Köszönöm! *-mondja-* Nem fogok gondot okozni nektek vele.
*Érdeklődve hallgatja Yagnar történetét, tekintete a férfi nyakára siklik, halkan hümment ahogy nem lát ott semmit. Mivel csak annyit tud a férfiról egyelőre, hogy az szeret viccelődni, ezért nem tudja eldönteni, hogy most komolyan beszél-e vagy sem; de mivel látott már gyógyítókat és alkimistákat munka közben, azon sem lepődne meg, ha tényleg komolyan beszélne. Némelyik zöld löttyöt olyan erősre keveri meg az ügyesebb hozzáértő, hogy egy fél- vagy háromnegyed-részt halott embert is szinte visszahoz a halál torkából.*
- Valóban akkora farkas lenne? *-kottyantja a két férfi szavai közé-* Láttam már nagyot belőlük, de.. Hm.. Talán tényleg nem gond akkor, ha nincs itt velünk.
*Nem mintha félne egy farkastól. Legalábbis biztos távolból nem.*
- Az én.. fajtámnak? *-kérdez vissza. Nem ez az első, amikor észreveszi a finom célzást Yagnar részéről. Elmosolyodik, de valahogy kissé szájbiggyesztve.-* Az én fajtám nem különösebben büszkélkedhet sok mindennel. Félvér vagyok.
*Ráadásul igen zavarba ejtő módon: a fülei miatt valóban sokan hitték már tisztavérű hosszúéletűnek. Amikor pedig kiderült a valóság, bizony volt olyan, aki megvetéssel fordult felé, a kevert vérű, a fattyú felé. Talán ezért is találta meg olyan könnyen a helyét mindig azok között, akik maguk is valamiképp számkivetettek voltak; és ilyen emberek -és más fajúak- gyakran álltak zsoldosnak. Bérencként senkit sem érdekel a vér színe vagy szaga.*
- Anyám volt az elf, apám pedig az ember. *-fűzi még hozzá, hogy a Vaskorsó felé tartó útjuk csöndjét kicsit kitöltse maga is-* Mindig is szerettem arra gondolni, hogy a szépségemet anyámtól örököltem, az éles eszemet pedig az apámtól. Persze lehet, hogy ez csak vágyálom.
*Elvigyorodik, őszintén, szélesen, most először a két férfi társaságában. Bizony, azért van humora neki is, ha épp nem ideges.
A Vaskorsót már látta idefelé jövet is, de most van lehetősége közelről is felmérnie. Tisztességesen megépített épületnek látja, és belülről is tetszik neki; volt már sokkal vacakabb helyen, és a Vaskorsó kifejezetten kellemes. Leginkább az ételillat miatt. Gyomra jelzi neki éhét.
Lekanyarítja válláról a tegezt, azt az asztalnak dönti, maga pedig kényelmesen elhelyezkedik. Bár érzi hogy Kjenar feszeng kicsit, nem igyekszik a kovács segítségére. Sőt, valamiféle módon most maga szórakozik épp olyan jól, mint ahogy a kovács vigyorgott rajta odakint. Yagnar érkezése oldja fel a helyzetet, illetve a három korsónyi sör, amit magával hoz. Egy pillanatra kérdőn néz a férfira amikor az „jarl”-nak nevezi magát, nem ismeri ezt a kifejezést. Magában úgy tippeli, hogy valójában ez valami magasabb katonai vezért jelenthet, hiszen Yagnar szavai is arra utalnak, hogy szerette volna olcsóbban megkapni az italokat. Köszönő fejmozdulattal fogadja el az italt.*
- És a jó egészségre! *-csatlakozik maga is a köszöntéshez, majd korsóját a többiekéhez koppintja. Iszik az italból egy óvatos kortyot, azt kellemesen erős sörként azonosítja, finomnak, ráadásul. Hüvelykujjával megtörli felső ajkát, halkan szusszant.*
- No, *-mondja, és asztaltársaira néz-* akkor sorjában.
*Korsóját Kjenar felé biccenti egy kicsit.*
- Siheder voltam, mikor először ragadtam fegyvert zsoldért. Még éppen húsz éves sem voltam. Úgyhogy van ennek vagy.. tizenöt-tizenhat nyara is. *-tekintete Yagnar felé fordul-* Ennyi idő alatt pedig épp eleget láttam. Mindenféle regulát, szedett-vedett csapatokat, olyan zászlóaljakat, hogy epét hánynál tőlük. Egyszer, igaz csak nagyon rövid ideig, de szolgáltam valaki alatt, aki a legnagyobb dolognak a világon a saját férfiasságát tartotta. Ühüm.. még ha az is volt, csak addig, amíg a Kikötőben nem egy rossz asszonynak próbálta odalógatni.
*Elvigyorodik, kortyol.*
- Aztán ebből szép lassan elegem lett. A társaimmal, mármint az értelmesebbjével beszélgetve hallottam először rólatok. Már akkor felkaptam a fejem. Aztán hébe-hóba mindig jött valami szó a thargokról, amikre ekkor már figyeltem is. Tudjátok, én eldöntöttem, hogy nem olyan valaki alatt akarok szolgálni, aki egy tuskó, olyanokkal, akik nem sokban különböznek egy sertéstől. És épp itt jön a képbe az, amit általában hallani rólatok. Hogy bár kemény kézzel, de jól és hatékonyan vannak vezetve az embereitek. Hogy mindenkinek megvan a maga becsülete, és lehetősége bizonyítani azt, hogy mit is ér valójában. Na, és ezt keresem én. Hogy végre ne mocskokkal és bűnözőkkel kelljen egy tűz körül ülnöm. *-megemeli a kupáját Yagnar és Kjenar felé, újra kortyol egy jólesőt. Ezután Yagnar-ra pislant.-* Ha nem haragszol meg a kérdésemért, de mi az a jarl? Így nevezted magad, se sosem hallottam még ezt a szót.
*Amikor visszakapja az íját és a tegezt, egy gyors pillantással felméri őket. Úgy látja, hogy szerencsére nem esett bajuk -azért tulajdonképpen ebben bízott-, így az íjon átlépve, gyakorlott mozdulattal leajzza azt. Az ideget csak a felső szarvról akasztja le, majd lazán az íjra tekeri azt, azoknak a szokása szerint, akik bármikor készen állnak elővenni és harcra kész állapotba fogni a fegyvert. Ezután az íjat a tegez erre szolgáló zseb-részébe csúsztatja, és átveti azt a vállán. Rögtön nyugodtabbnak érzi magát. A hátbaveregetés váratlanul éri, de egy mosollyal és biccentéssel fogadja.*
- Köszönöm! *-mondja-* Nem fogok gondot okozni nektek vele.
*Érdeklődve hallgatja Yagnar történetét, tekintete a férfi nyakára siklik, halkan hümment ahogy nem lát ott semmit. Mivel csak annyit tud a férfiról egyelőre, hogy az szeret viccelődni, ezért nem tudja eldönteni, hogy most komolyan beszél-e vagy sem; de mivel látott már gyógyítókat és alkimistákat munka közben, azon sem lepődne meg, ha tényleg komolyan beszélne. Némelyik zöld löttyöt olyan erősre keveri meg az ügyesebb hozzáértő, hogy egy fél- vagy háromnegyed-részt halott embert is szinte visszahoz a halál torkából.*
- Valóban akkora farkas lenne? *-kottyantja a két férfi szavai közé-* Láttam már nagyot belőlük, de.. Hm.. Talán tényleg nem gond akkor, ha nincs itt velünk.
*Nem mintha félne egy farkastól. Legalábbis biztos távolból nem.*
- Az én.. fajtámnak? *-kérdez vissza. Nem ez az első, amikor észreveszi a finom célzást Yagnar részéről. Elmosolyodik, de valahogy kissé szájbiggyesztve.-* Az én fajtám nem különösebben büszkélkedhet sok mindennel. Félvér vagyok.
*Ráadásul igen zavarba ejtő módon: a fülei miatt valóban sokan hitték már tisztavérű hosszúéletűnek. Amikor pedig kiderült a valóság, bizony volt olyan, aki megvetéssel fordult felé, a kevert vérű, a fattyú felé. Talán ezért is találta meg olyan könnyen a helyét mindig azok között, akik maguk is valamiképp számkivetettek voltak; és ilyen emberek -és más fajúak- gyakran álltak zsoldosnak. Bérencként senkit sem érdekel a vér színe vagy szaga.*
- Anyám volt az elf, apám pedig az ember. *-fűzi még hozzá, hogy a Vaskorsó felé tartó útjuk csöndjét kicsit kitöltse maga is-* Mindig is szerettem arra gondolni, hogy a szépségemet anyámtól örököltem, az éles eszemet pedig az apámtól. Persze lehet, hogy ez csak vágyálom.
*Elvigyorodik, őszintén, szélesen, most először a két férfi társaságában. Bizony, azért van humora neki is, ha épp nem ideges.
A Vaskorsót már látta idefelé jövet is, de most van lehetősége közelről is felmérnie. Tisztességesen megépített épületnek látja, és belülről is tetszik neki; volt már sokkal vacakabb helyen, és a Vaskorsó kifejezetten kellemes. Leginkább az ételillat miatt. Gyomra jelzi neki éhét.
Lekanyarítja válláról a tegezt, azt az asztalnak dönti, maga pedig kényelmesen elhelyezkedik. Bár érzi hogy Kjenar feszeng kicsit, nem igyekszik a kovács segítségére. Sőt, valamiféle módon most maga szórakozik épp olyan jól, mint ahogy a kovács vigyorgott rajta odakint. Yagnar érkezése oldja fel a helyzetet, illetve a három korsónyi sör, amit magával hoz. Egy pillanatra kérdőn néz a férfira amikor az „jarl”-nak nevezi magát, nem ismeri ezt a kifejezést. Magában úgy tippeli, hogy valójában ez valami magasabb katonai vezért jelenthet, hiszen Yagnar szavai is arra utalnak, hogy szerette volna olcsóbban megkapni az italokat. Köszönő fejmozdulattal fogadja el az italt.*
- És a jó egészségre! *-csatlakozik maga is a köszöntéshez, majd korsóját a többiekéhez koppintja. Iszik az italból egy óvatos kortyot, azt kellemesen erős sörként azonosítja, finomnak, ráadásul. Hüvelykujjával megtörli felső ajkát, halkan szusszant.*
- No, *-mondja, és asztaltársaira néz-* akkor sorjában.
*Korsóját Kjenar felé biccenti egy kicsit.*
- Siheder voltam, mikor először ragadtam fegyvert zsoldért. Még éppen húsz éves sem voltam. Úgyhogy van ennek vagy.. tizenöt-tizenhat nyara is. *-tekintete Yagnar felé fordul-* Ennyi idő alatt pedig épp eleget láttam. Mindenféle regulát, szedett-vedett csapatokat, olyan zászlóaljakat, hogy epét hánynál tőlük. Egyszer, igaz csak nagyon rövid ideig, de szolgáltam valaki alatt, aki a legnagyobb dolognak a világon a saját férfiasságát tartotta. Ühüm.. még ha az is volt, csak addig, amíg a Kikötőben nem egy rossz asszonynak próbálta odalógatni.
*Elvigyorodik, kortyol.*
- Aztán ebből szép lassan elegem lett. A társaimmal, mármint az értelmesebbjével beszélgetve hallottam először rólatok. Már akkor felkaptam a fejem. Aztán hébe-hóba mindig jött valami szó a thargokról, amikre ekkor már figyeltem is. Tudjátok, én eldöntöttem, hogy nem olyan valaki alatt akarok szolgálni, aki egy tuskó, olyanokkal, akik nem sokban különböznek egy sertéstől. És épp itt jön a képbe az, amit általában hallani rólatok. Hogy bár kemény kézzel, de jól és hatékonyan vannak vezetve az embereitek. Hogy mindenkinek megvan a maga becsülete, és lehetősége bizonyítani azt, hogy mit is ér valójában. Na, és ezt keresem én. Hogy végre ne mocskokkal és bűnözőkkel kelljen egy tűz körül ülnöm. *-megemeli a kupáját Yagnar és Kjenar felé, újra kortyol egy jólesőt. Ezután Yagnar-ra pislant.-* Ha nem haragszol meg a kérdésemért, de mi az a jarl? Így nevezted magad, se sosem hallottam még ezt a szót.
5053. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-30 22:14:57
Üzenet elküldve: 2024-09-30 22:14:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
* Kjenar képe is felderül a javaslatra. *
- Igaz beszéd. Rúgjunk ki a hámból, ki tudja mikor lesz alkalom rá legközelebb.
* Bár a hosszadalmas mulatságok csak nemrégiben értek véget a Vashegyen, azok nagy részéből a kovács kimaradt.
Kíváncsi, mit szól a jövevény a képtelenül hangzó szavakra. Ő maga sem érti még egészen, hogy s mint eshettek meg Yagnarral a dolgok. De az Ősök tervei... Meghát, saját szemével látta a méretes farkast, és a néha-néha elfehéredő szemmel a semmibe bámuló vezérüket. Hallott már történeteket, hogy ember s állat osztoznak egymás testén vagy épp lelkén. Különös jelenségek voltak abban az időben, úgy hallotta mások is visszatértek porhüvelyükbe Lanawinszerte. *
- Nézd el nekik Yagnar. Sokan csak hallanak ezt-azt... Néhányuknak idő kell hogy megemésszék a látványát.
* A Taverna otthonos látványt nyújt, és kósza illatfelhők hirdetik, itt bizony nem csak a sör kapható. *
- Rég volt már, de nem panaszkodom.
* Félszegen megvonja a vállát, ami szokatlanul hat a termetes alakján. *
- Sokszor észre sem veszem, hogy rohan az idő, bele tudok feledkezni a zajkeltésbe. Sokan már most szeretnének felkészülni, így munka mindig adódik.
* Úgy tesz, ahogy Yagnar tanácsolja, helyet sem kell nagyon keresniük, akad bőven. Néhány pillanatnyi csend után, a zsoldos felé fordul. Nem túl jó a társalgásban, be kell vallania, így homlokráncolva gyötrődik röviden a megfelelő szavakon. *
- Ehem. Szóval, mióta szolgálsz fizetett kardként? Vagy íjként.
* Hálásan biccent az érkező Yagnarnak, neki jobban megy az ilyesmi. *
- Mivel jarl vagy, talán bízhatnak benne hogy nem üres zsebekkel érkezel.
Szavad ne feledd hosszúéltű!
* Mielőtt az elf belekezdene a regélésbe, felemeli a korsót. *
- Nnna. Az Ősök segítsék mibelénk! Fenékig!
* Lendületesen meghúzza az italt, majd elégedetten csettint a nyelvével. Alkarjával megdörgöli a szakállát, majd hátradől. *
- Most jöhet a regélés.
* Kjenar képe is felderül a javaslatra. *
- Igaz beszéd. Rúgjunk ki a hámból, ki tudja mikor lesz alkalom rá legközelebb.
* Bár a hosszadalmas mulatságok csak nemrégiben értek véget a Vashegyen, azok nagy részéből a kovács kimaradt.
Kíváncsi, mit szól a jövevény a képtelenül hangzó szavakra. Ő maga sem érti még egészen, hogy s mint eshettek meg Yagnarral a dolgok. De az Ősök tervei... Meghát, saját szemével látta a méretes farkast, és a néha-néha elfehéredő szemmel a semmibe bámuló vezérüket. Hallott már történeteket, hogy ember s állat osztoznak egymás testén vagy épp lelkén. Különös jelenségek voltak abban az időben, úgy hallotta mások is visszatértek porhüvelyükbe Lanawinszerte. *
- Nézd el nekik Yagnar. Sokan csak hallanak ezt-azt... Néhányuknak idő kell hogy megemésszék a látványát.
* A Taverna otthonos látványt nyújt, és kósza illatfelhők hirdetik, itt bizony nem csak a sör kapható. *
- Rég volt már, de nem panaszkodom.
* Félszegen megvonja a vállát, ami szokatlanul hat a termetes alakján. *
- Sokszor észre sem veszem, hogy rohan az idő, bele tudok feledkezni a zajkeltésbe. Sokan már most szeretnének felkészülni, így munka mindig adódik.
* Úgy tesz, ahogy Yagnar tanácsolja, helyet sem kell nagyon keresniük, akad bőven. Néhány pillanatnyi csend után, a zsoldos felé fordul. Nem túl jó a társalgásban, be kell vallania, így homlokráncolva gyötrődik röviden a megfelelő szavakon. *
- Ehem. Szóval, mióta szolgálsz fizetett kardként? Vagy íjként.
* Hálásan biccent az érkező Yagnarnak, neki jobban megy az ilyesmi. *
- Mivel jarl vagy, talán bízhatnak benne hogy nem üres zsebekkel érkezel.
Szavad ne feledd hosszúéltű!
* Mielőtt az elf belekezdene a regélésbe, felemeli a korsót. *
- Nnna. Az Ősök segítsék mibelénk! Fenékig!
* Lendületesen meghúzza az italt, majd elégedetten csettint a nyelvével. Alkarjával megdörgöli a szakállát, majd hátradől. *
- Most jöhet a regélés.
5052. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-29 21:33:23
Üzenet elküldve: 2024-09-29 21:33:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
-Tudjátok, jól esik néha az ilyesmi. Leülni egy jó korsó ital mellé és nem gondolni a megannyi tennivalóra, mi előttünk áll. Régi időket idéz fel bennem. *Maguk mögött hagyják a kapukat, s Haldor is visszakapja fegyvereit.*
-Ne aggódj. Többé nem kell megválnod szeretett íjadtól, ha jössz és mész. *Vigyorodik el és ha teheti, hátba is veregeti a félvért.*
-Csak ne lődd ki senki szemét. Vagy át a torkát. Tudod, egyszer keresztül lőtték a nyakam. Itt ni! *Torkára mutat. Azon nincs nyoma sérülésnek, szavai mégsem árulkodnak tréfáról.*
-Nem lett jó vége. *Teszi még hozzá. Tisztában van vele, mennyire hihetetlenül hangzik története, de ez nem befolyásolja. Elvégre aki az Ősök Szellemét követi, annak nincs olyan, hogy hihetetlen.
Kjenar szavai felkuncog.*
-Az az átokverte farkas akkor is az ember farába mar, ha senki sem kéri rá. Skollhat a neve. De ha megbocsájtasz, ő ma nem kísér el minket. A helyiek frászt kapnak tőle. *A vén ordas valóban megtermett példány.*
-De ha megmérettetnéd magad, ne vegye el a kedved, hogy nem kell ölre menni. *Elmorzsol egy vigyort.*
-Odafenn, Thargarodon van gyakorlótér. És néhány nappal ezelőtt érkezett az óföldről egy thargleány. Ügyesen céloz, tanúja voltam. Bizonyosan kihívóra lelnél. Még akkor is, ha mondják, a Te fajtádnak élesebb a szeme. *Szeme sarkából pillant az íjászra. Még mindig nem győződött meg róla, hogy kevert vérűvel vagy tisztával van-e dolga. Talán most kiderül.
Néhány perc lankás baktatás után elérik a Vaskorsó Tavernát. A sokat látott építmény impozáns a maga módján, s megfelelő forgalmat is generál. Helyi parasztok, délnek tartó vándorok vagy a Vagyhegyről érkezők rendszerint megfordulnak itt.
Akad itt istálló is, ám mivel ők kutyagolnak, mindenféle hátráltató tényező nélkül léphetnek be a fogadóba. Odabenn ezen a korai órán csak néhány paraszt iszogat komótosan. Látszólag nem sietnek sehova.*
-Szánom, de nemigen emlékszem, hogy lett volna alkalmam tiszteletem tenni a Vaskorsóban. *Magyarázza leginkább Kjenarnak, ahogy belépnek a ivóba.*
-Te mikor pihentél legutóbb? Tudod, folyton hallom a kalapács hangját az üllőn. Nem mondom, hogy nem örül a szívem a temérdek acél láttán, de annak már kevésbé örülne, ha idő előtt kidőlnél a munka miatt. Szükségem van a fokosodra. Dobjátok le magatokat, míg szót váltok a csapossal. *Egy rövid időre magára is hagyja a párost, míg összeismerkedik a fogadóssal. Nem árt az ilyen ismertség, főleg a közelmúlt eseményei fényében.
Hamar gazdát cserél 27 arany is, hogy ismét csatlakozva kompániájához visszatérjen 3 korsó Tharg házi sörrel. *
-Azt gondolná az ember, hogy ha jarl, biztos olcsóbban mérik majd neki a pintjét. *Kedélyesen felszusszan.*
-Hát nem így van. De mesélj végre, Haldor. *Valóban kíváncsi.*
-Mi hozott ide téged a kalandvágyon felül? Mit hajkurászol oly nagyon? Ha tetszik, amit hallunk, tán mi is regélünk. Akad mit. Ráadásul a jó ital mellett mondják, a nyelv is megered. A jó történetekre. *Korsóját koccintásra emeli a másik kettő felé.*
-Tudjátok, jól esik néha az ilyesmi. Leülni egy jó korsó ital mellé és nem gondolni a megannyi tennivalóra, mi előttünk áll. Régi időket idéz fel bennem. *Maguk mögött hagyják a kapukat, s Haldor is visszakapja fegyvereit.*
-Ne aggódj. Többé nem kell megválnod szeretett íjadtól, ha jössz és mész. *Vigyorodik el és ha teheti, hátba is veregeti a félvért.*
-Csak ne lődd ki senki szemét. Vagy át a torkát. Tudod, egyszer keresztül lőtték a nyakam. Itt ni! *Torkára mutat. Azon nincs nyoma sérülésnek, szavai mégsem árulkodnak tréfáról.*
-Nem lett jó vége. *Teszi még hozzá. Tisztában van vele, mennyire hihetetlenül hangzik története, de ez nem befolyásolja. Elvégre aki az Ősök Szellemét követi, annak nincs olyan, hogy hihetetlen.
Kjenar szavai felkuncog.*
-Az az átokverte farkas akkor is az ember farába mar, ha senki sem kéri rá. Skollhat a neve. De ha megbocsájtasz, ő ma nem kísér el minket. A helyiek frászt kapnak tőle. *A vén ordas valóban megtermett példány.*
-De ha megmérettetnéd magad, ne vegye el a kedved, hogy nem kell ölre menni. *Elmorzsol egy vigyort.*
-Odafenn, Thargarodon van gyakorlótér. És néhány nappal ezelőtt érkezett az óföldről egy thargleány. Ügyesen céloz, tanúja voltam. Bizonyosan kihívóra lelnél. Még akkor is, ha mondják, a Te fajtádnak élesebb a szeme. *Szeme sarkából pillant az íjászra. Még mindig nem győződött meg róla, hogy kevert vérűvel vagy tisztával van-e dolga. Talán most kiderül.
Néhány perc lankás baktatás után elérik a Vaskorsó Tavernát. A sokat látott építmény impozáns a maga módján, s megfelelő forgalmat is generál. Helyi parasztok, délnek tartó vándorok vagy a Vagyhegyről érkezők rendszerint megfordulnak itt.
Akad itt istálló is, ám mivel ők kutyagolnak, mindenféle hátráltató tényező nélkül léphetnek be a fogadóba. Odabenn ezen a korai órán csak néhány paraszt iszogat komótosan. Látszólag nem sietnek sehova.*
-Szánom, de nemigen emlékszem, hogy lett volna alkalmam tiszteletem tenni a Vaskorsóban. *Magyarázza leginkább Kjenarnak, ahogy belépnek a ivóba.*
-Te mikor pihentél legutóbb? Tudod, folyton hallom a kalapács hangját az üllőn. Nem mondom, hogy nem örül a szívem a temérdek acél láttán, de annak már kevésbé örülne, ha idő előtt kidőlnél a munka miatt. Szükségem van a fokosodra. Dobjátok le magatokat, míg szót váltok a csapossal. *Egy rövid időre magára is hagyja a párost, míg összeismerkedik a fogadóssal. Nem árt az ilyen ismertség, főleg a közelmúlt eseményei fényében.
Hamar gazdát cserél 27 arany is, hogy ismét csatlakozva kompániájához visszatérjen 3 korsó Tharg házi sörrel.
*-Azt gondolná az ember, hogy ha jarl, biztos olcsóbban mérik majd neki a pintjét. *Kedélyesen felszusszan.*
-Hát nem így van. De mesélj végre, Haldor. *Valóban kíváncsi.*
-Mi hozott ide téged a kalandvágyon felül? Mit hajkurászol oly nagyon? Ha tetszik, amit hallunk, tán mi is regélünk. Akad mit. Ráadásul a jó ital mellett mondják, a nyelv is megered. A jó történetekre. *Korsóját koccintásra emeli a másik kettő felé.*
5051. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-20 18:49:34
Üzenet elküldve: 2024-04-20 18:49:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- Már van házam itt.
*Egészen szívmelengető lehetne Tharasy invitálása, ha nem tudná, hogy csupán abból fakad, hogy fajtársa később is combjai közé férkőzhessen. Nem hibáztatja ezért a fiatal férfit, jelenleg ő sem óhajtja ennél komolyabban elmélyíteni ismeretségüket.*
- Illetve nem az enyém, de a tulaja befogadott oda, s egészen be is rendezkedtem. Szeretnéd majd megnézni?
*A munka és a vigyorgás persze nem kerüli el figyelmét, s úgy dönt, hogy rá is kérdez.*
- S miféle munka illene hozzám, hüm? Kapálás, ruhamosás, esetleg a hatalmasok gyermekeinek dajkálása?
*Próbálja elképzelni magát bármelyik szerepben, de képtelen rá. Inkább vetné le magát egy szikla tetejéről, mintsem hogy mások cselédjévé váljon, s bizony a thargok között aligha lenne igazi helye egy Relael fajtájú leánynak. Eddig is javarészt mások vendégszeretetét élvezte, s maradék vagyonát költögette.*
- De, talán.
*Biztos benne, hogy még jócskán hideg a víz, de kalandvágya felülkerekedik rajta.*
- De a dézsa olyan unalmas, ez annyival jobb móka lenne. Aztán pedig *megvonja vállait.* akár felmelengethetsz ha nagyon dideregnék.
*Legszebb mosolyát villantja meg Tharasynak, akiről úgy sejti, hogy ez éppen eléggé meggyőzi majd ahhoz, hogy ne legyen képes nemet mondani neki.*
- Biztos a korral jár.
*Kacagja.*
- Áh nem, fiatal lányként is szerettem már kiosonni az éjszaka közepén.
*Közelebb hajolva suttogja, mintha egy hétpecsétes titkot árulna el éppen.*
- A nővéremmel sokszor megkaptuk a magunkét ezért.
*Ezzel el is könyveli sikerét, s ahogy érkeztek, úgy távoznak is. Relael jókedvűen kapaszkodik Tharasy felkarjába, ezzel gondoskodva arról, hogy botladozása közben ne törje nyakát.*
- Én Artheniorba születtem, biztos azért vagyok ilyen alacsony. *Relael is jól tudja, hogy gondolatmenete hibás, ámbár ez nem zavarja most.* Csak kislányként jártam Lihanechben, de a családom mesélt róla ezt-azt. Biztos impozánsabb, mint az az égetnivaló porfészek.
*Miközben elhallgatja fajtársát még mindig csodálkozva pislog fel rá és gyönyörködik a férfi magas termetében.*
- Fákon biztos nem élnek. Nagyon fejlett az a város, jellemzőek rá a magas épületek, és tényleg mindenhol víz csörgedezik, még az út szélén is. Csatornának hívják. Oh, és minden út le van kövezve!
*Utóbbi időben egyre inkább úgy érzi, hogy abban a városban volna inkább helye.*
- De azt tudom, hogy eléggé zárkózottak, nem úgy mint Artheniorban.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.20 18:53:07
//Örökölt sors//
- Már van házam itt.
*Egészen szívmelengető lehetne Tharasy invitálása, ha nem tudná, hogy csupán abból fakad, hogy fajtársa később is combjai közé férkőzhessen. Nem hibáztatja ezért a fiatal férfit, jelenleg ő sem óhajtja ennél komolyabban elmélyíteni ismeretségüket.*
- Illetve nem az enyém, de a tulaja befogadott oda, s egészen be is rendezkedtem. Szeretnéd majd megnézni?
*A munka és a vigyorgás persze nem kerüli el figyelmét, s úgy dönt, hogy rá is kérdez.*
- S miféle munka illene hozzám, hüm? Kapálás, ruhamosás, esetleg a hatalmasok gyermekeinek dajkálása?
*Próbálja elképzelni magát bármelyik szerepben, de képtelen rá. Inkább vetné le magát egy szikla tetejéről, mintsem hogy mások cselédjévé váljon, s bizony a thargok között aligha lenne igazi helye egy Relael fajtájú leánynak. Eddig is javarészt mások vendégszeretetét élvezte, s maradék vagyonát költögette.*
- De, talán.
*Biztos benne, hogy még jócskán hideg a víz, de kalandvágya felülkerekedik rajta.*
- De a dézsa olyan unalmas, ez annyival jobb móka lenne. Aztán pedig *megvonja vállait.* akár felmelengethetsz ha nagyon dideregnék.
*Legszebb mosolyát villantja meg Tharasynak, akiről úgy sejti, hogy ez éppen eléggé meggyőzi majd ahhoz, hogy ne legyen képes nemet mondani neki.*
- Biztos a korral jár.
*Kacagja.*
- Áh nem, fiatal lányként is szerettem már kiosonni az éjszaka közepén.
*Közelebb hajolva suttogja, mintha egy hétpecsétes titkot árulna el éppen.*
- A nővéremmel sokszor megkaptuk a magunkét ezért.
*Ezzel el is könyveli sikerét, s ahogy érkeztek, úgy távoznak is. Relael jókedvűen kapaszkodik Tharasy felkarjába, ezzel gondoskodva arról, hogy botladozása közben ne törje nyakát.*
- Én Artheniorba születtem, biztos azért vagyok ilyen alacsony. *Relael is jól tudja, hogy gondolatmenete hibás, ámbár ez nem zavarja most.* Csak kislányként jártam Lihanechben, de a családom mesélt róla ezt-azt. Biztos impozánsabb, mint az az égetnivaló porfészek.
*Miközben elhallgatja fajtársát még mindig csodálkozva pislog fel rá és gyönyörködik a férfi magas termetében.*
- Fákon biztos nem élnek. Nagyon fejlett az a város, jellemzőek rá a magas épületek, és tényleg mindenhol víz csörgedezik, még az út szélén is. Csatornának hívják. Oh, és minden út le van kövezve!
*Utóbbi időben egyre inkább úgy érzi, hogy abban a városban volna inkább helye.*
- De azt tudom, hogy eléggé zárkózottak, nem úgy mint Artheniorban.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.20 18:53:07
5050. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-16 11:20:47
Üzenet elküldve: 2024-03-16 11:20:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nem fűz semmi mást a fürdés dolgához. Ha egy dolgot megtanult Thaleenától, az az, hogy parttalan a próbálkozása, hogy meggyőzze igazáról. A fürdést pedig nem éli meg kellemetlen élménynek, épp ellenkezőleg. Ugyanakkor feleslegesnek tartja.
Ahogy immáron felöltözve baktatnak ki az istállóból, érzi, tisztább az ő feje is. Nem is vett magához annyi bódító italt, mint az elf, de immáron teljesen ura gondolatainak. Nem kerüli el figyelmét, ahogy Relael egy bájos mosolyt küld az őt áhítatos vigyorgás közepette bámuló, pocakos Frakancnak. A paraszt vagy felettébb illuminált állapotban van, vagy Relael láttán gyökereztek földbe lábai, mindenesetre képes utánafordulni, így akkora baj nem lehet. Biztos benne, hogy akadtak más szemlélők is, hisz egészen sok időt töltöttek az istállóban. Meri remélni, hisz ez a vén csirkefogó, aki minden napját az ivóban tölti, aligha hiteles szemtanú.*
-Addig maradsz, amíg kedved tartja. Felőlem ide is költözhetsz. Itt mindig van munka. *Sokat sejtető vigyorral követi az elfet a fogadóba.*
-Van valahol elfekvőben egy ócska dézsa... *Ő már csak tudja, hisz húga rendszeresen megfüröszti. Igaz, ami igaz, ez minden bizonnyal nincs rajta a kínálatlistán. Azt is kötve hiszi, hogy Relael az ilyen hideg fürdőkhöz szokott. Ezt azonban a következőkkel hamar megcáfolja a fajtárs.*
-A folyóba? *Szemmel láthatóan meglepett. Nem gondolta volna, hogy egy efféle fürdőzés nem derogál az elfnek; habár az istálló után nem kellene csodálkoznia.*
-Nem lesz az hideg neked? *Sok kedve nincs a dologhoz, azonban ahogy tekintete lesiklik az erőteljesen kerekedő idomokra, vállat von.*
-Kalandvágyó vagy. Ezt szeretem. *Nem szereti, ha megfosztják dolgoktól, a lány ruhája pedig most megfosztja a látványtól. Nem, mintha nem elégült volna ki az iménti együttlét során, de Relael társasága újítóan hat rá.*
-Voltaképp nincs is messze. *Acélkék szemei felcsillannak. Lenne dolga bőven, ám az elfel elütni az idejét sokkal jobb móka. Határozottan rossz hatással vannak egymásra, de ha ez a gondolat realizálódna is benne, a legkevésbé sem érdekli őt.
Amennyiben a nemesebbik fajtárs elszánja magát és nekiindul, hát követi. Nem kellene messzebb legyen fertályóránál a folyó, addig pedig nem rest szóval tartani az elfet.*
-Mi thargok nem igazán vagyunk jó úszók. Ahonnét mi jövünk, ott kevés az ilyen folyó és a tó. *Nem szabadkozik, csak jár a szája.*
-Hanem Te ott Lihanechben biztos jól kitanultad. Igaz, hogy fákon élnek, mint a madarak? És hogy ódzkodnak a más fajúaktól?
//Örökölt sors//
*Nem fűz semmi mást a fürdés dolgához. Ha egy dolgot megtanult Thaleenától, az az, hogy parttalan a próbálkozása, hogy meggyőzze igazáról. A fürdést pedig nem éli meg kellemetlen élménynek, épp ellenkezőleg. Ugyanakkor feleslegesnek tartja.
Ahogy immáron felöltözve baktatnak ki az istállóból, érzi, tisztább az ő feje is. Nem is vett magához annyi bódító italt, mint az elf, de immáron teljesen ura gondolatainak. Nem kerüli el figyelmét, ahogy Relael egy bájos mosolyt küld az őt áhítatos vigyorgás közepette bámuló, pocakos Frakancnak. A paraszt vagy felettébb illuminált állapotban van, vagy Relael láttán gyökereztek földbe lábai, mindenesetre képes utánafordulni, így akkora baj nem lehet. Biztos benne, hogy akadtak más szemlélők is, hisz egészen sok időt töltöttek az istállóban. Meri remélni, hisz ez a vén csirkefogó, aki minden napját az ivóban tölti, aligha hiteles szemtanú.*
-Addig maradsz, amíg kedved tartja. Felőlem ide is költözhetsz. Itt mindig van munka. *Sokat sejtető vigyorral követi az elfet a fogadóba.*
-Van valahol elfekvőben egy ócska dézsa... *Ő már csak tudja, hisz húga rendszeresen megfüröszti. Igaz, ami igaz, ez minden bizonnyal nincs rajta a kínálatlistán. Azt is kötve hiszi, hogy Relael az ilyen hideg fürdőkhöz szokott. Ezt azonban a következőkkel hamar megcáfolja a fajtárs.*
-A folyóba? *Szemmel láthatóan meglepett. Nem gondolta volna, hogy egy efféle fürdőzés nem derogál az elfnek; habár az istálló után nem kellene csodálkoznia.*
-Nem lesz az hideg neked? *Sok kedve nincs a dologhoz, azonban ahogy tekintete lesiklik az erőteljesen kerekedő idomokra, vállat von.*
-Kalandvágyó vagy. Ezt szeretem. *Nem szereti, ha megfosztják dolgoktól, a lány ruhája pedig most megfosztja a látványtól. Nem, mintha nem elégült volna ki az iménti együttlét során, de Relael társasága újítóan hat rá.*
-Voltaképp nincs is messze. *Acélkék szemei felcsillannak. Lenne dolga bőven, ám az elfel elütni az idejét sokkal jobb móka. Határozottan rossz hatással vannak egymásra, de ha ez a gondolat realizálódna is benne, a legkevésbé sem érdekli őt.
Amennyiben a nemesebbik fajtárs elszánja magát és nekiindul, hát követi. Nem kellene messzebb legyen fertályóránál a folyó, addig pedig nem rest szóval tartani az elfet.*
-Mi thargok nem igazán vagyunk jó úszók. Ahonnét mi jövünk, ott kevés az ilyen folyó és a tó. *Nem szabadkozik, csak jár a szája.*
-Hanem Te ott Lihanechben biztos jól kitanultad. Igaz, hogy fákon élnek, mint a madarak? És hogy ódzkodnak a más fajúaktól?
5049. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-08 14:18:37
Üzenet elküldve: 2024-03-08 14:18:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael nem is egészen érti, hogy Tharasy a "mi népünk" alatt mire gondolt pontosan, s végül arra jut, hogy biztos thargként definiálja magát. Nem felel erre végül semmit, csupán egy kétkedő arckifejezéssel jutalmazza meg fajtársát.
Tharasy nem kapkodja el a készülődést, ezért miután magára rángatta ruháját, van lehetősége arra, hogy valamelyest fixálja megjelenését. Persze nem több ez tűzoltásnál, de legalább addig is kellőképpen lefoglalja magát.*
- Minek? Hogy-hogy minek? Hiszen két napig friss vagy és üde, nem viszket a fejbőröd, nem ragadós érzésű a bőröd. Kellemesen érzed magadat.
*Nem teszi hozzá azt, hogy az a két nap igen engedékeny becslés, tekintve, hogy Tharasy látszólag nem túl elővigyázatos az összekoszolódással szemben.*
- Meg a partnered is. Bár azt nem tudom neked mennyire fontos szempont ez.
*Nehezen tudja eldönteni Tharasyról, hogy milyen típusú is ő. Szenvedélyes, az már biztos, de elsőre önzőnek is tűnik, akit nem sok minden foglalkoztat a saját kielégülésén kívül.*
~ Szóval egy átlagos férfi. ~
- Mindenhogy jól mutatok, de köszönöm.
*Arroganciája ellenére fürdőzik a hozzáintézett bókban. Nem mindenkitől fogadja el, bizonyos személyektől nem többek ezek számára üres szavaknál és udvarias gesztusnál, de Tharasytól őszintének érzi.*
- Nem, ezt sosem tudtam megszokni.
*Amint fajtársa magára rángatja csizmáját, kissé bizonytalan egyensúllyal, de elindul az istálló kijárata felé. Ha találkoznak is másokkal, akik tanúi lehettek a jelenetnek, Relael akkor sem zavartatja magát, sőt, egy elragadó mosolyt intéz feléjük.*
- Nem tudom, ameddig kedvem tartja. Miért, te mit szeretnél meddig maradjak?
*Ravasz mosollyal arcán löki be a taverna ajtaját, hogy a söntéshez botladozzon, majd ott felkönyökölve megpihenjen.*
- Várjál, itt lehet egyáltalán fürdeni? Nem is emlékszem.
*Homlokát ráncolva igyekszik felidézni az épület elrendezését, de nehezen képes koncentrálni, ezért rövidesen fel is adja.*
- Vagy! Van egy jobb ötletem.
*Lelkesen felcsattan, láthatóan még mindig illuminált és ebből fakadóan jó a kedve.*
- Menjünk fürdeni a folyóba! Mit szólsz?
//Örökölt sors//
*Relael nem is egészen érti, hogy Tharasy a "mi népünk" alatt mire gondolt pontosan, s végül arra jut, hogy biztos thargként definiálja magát. Nem felel erre végül semmit, csupán egy kétkedő arckifejezéssel jutalmazza meg fajtársát.
Tharasy nem kapkodja el a készülődést, ezért miután magára rángatta ruháját, van lehetősége arra, hogy valamelyest fixálja megjelenését. Persze nem több ez tűzoltásnál, de legalább addig is kellőképpen lefoglalja magát.*
- Minek? Hogy-hogy minek? Hiszen két napig friss vagy és üde, nem viszket a fejbőröd, nem ragadós érzésű a bőröd. Kellemesen érzed magadat.
*Nem teszi hozzá azt, hogy az a két nap igen engedékeny becslés, tekintve, hogy Tharasy látszólag nem túl elővigyázatos az összekoszolódással szemben.*
- Meg a partnered is. Bár azt nem tudom neked mennyire fontos szempont ez.
*Nehezen tudja eldönteni Tharasyról, hogy milyen típusú is ő. Szenvedélyes, az már biztos, de elsőre önzőnek is tűnik, akit nem sok minden foglalkoztat a saját kielégülésén kívül.*
~ Szóval egy átlagos férfi. ~
- Mindenhogy jól mutatok, de köszönöm.
*Arroganciája ellenére fürdőzik a hozzáintézett bókban. Nem mindenkitől fogadja el, bizonyos személyektől nem többek ezek számára üres szavaknál és udvarias gesztusnál, de Tharasytól őszintének érzi.*
- Nem, ezt sosem tudtam megszokni.
*Amint fajtársa magára rángatja csizmáját, kissé bizonytalan egyensúllyal, de elindul az istálló kijárata felé. Ha találkoznak is másokkal, akik tanúi lehettek a jelenetnek, Relael akkor sem zavartatja magát, sőt, egy elragadó mosolyt intéz feléjük.*
- Nem tudom, ameddig kedvem tartja. Miért, te mit szeretnél meddig maradjak?
*Ravasz mosollyal arcán löki be a taverna ajtaját, hogy a söntéshez botladozzon, majd ott felkönyökölve megpihenjen.*
- Várjál, itt lehet egyáltalán fürdeni? Nem is emlékszem.
*Homlokát ráncolva igyekszik felidézni az épület elrendezését, de nehezen képes koncentrálni, ezért rövidesen fel is adja.*
- Vagy! Van egy jobb ötletem.
*Lelkesen felcsattan, láthatóan még mindig illuminált és ebből fakadóan jó a kedve.*
- Menjünk fürdeni a folyóba! Mit szólsz?
5048. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-02 18:36:23
Üzenet elküldve: 2024-03-02 18:36:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*A nászuk nem csak látványos, de kellően hangos is. Csak szeme sarkából szúr ki a félhomályos istállóból egy-egy, szemét meresztgető átutazót. Hogy ki fia borjai, azt nem tudná megmondani, de nem is igazán érdekli. Teljes figyelmét Relaelnek szenteli ugyanis, s ahogy heves szeretkezésük egy hangos nyögés kíséretében beteljesül általa, úgy hátrébb is lép, hogy leülve pihenhessen meg.
Egy vigyorral jutalmazza a frappáns kis megjegyzést.*
-Elkopni? Nagy szó az a mi népünknél, sokáig bírjuk szusszal. *Vigyorodik el. Nem rémlik neki, mikor alkalmazta a "mi népünk" kifejezést elfekre. Leginkább a thargokat illette e frázis részéről, s most kicsit meg is lepi magát vele. Szavainak azért némileg ellentmondanak zsibbadó izmai és verejtékgyöngyös bőre.
A szalmában ülve nézi, miként lép Relael a ruhái után. Megint csak van szerencséje szemügyre venni az elf kellemes vonalait. Kevésbé nyúlánk fajta, annál formásabb; akár egy tökéletesen sikerült félvér.*
-Fürdeni. Persze. *Hajtja hátra fejét a szalmában. Őt sem a bőrére tapadt kosz, sem az izzadtsággal vegyes istállószag nem zavarja különösen.*
-Csatlakozom hozzád. *Fordítja fejét a lány felé.*
-De fürdeni? Minek? Két nap és ugyanilyen szagom lesz. *Szórakozottan húz ki egy hosszú hajfonatot tarkója alól. Nagyot sóhajt, majd feltápászkodik, hogy megkeresse ruháit. Ha rajta múlna, alighanem pihenne egy-két órát itt, az istállóban.*
-Szerintem jól mutatsz így is. *Enged meg egy farkasvigyort Relael felé, ahogy nadrágját ráncigálja fel magára.*
-Pont úgy festesz és szaglasz, mint akit alaposan megcsináltak egy istállóban. *Búgja tovább, miközben már csizmáját húzza.*
-Ha itt maradnál, hamar megszoknád ezt. Meddig is maradsz?
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.02 18:38:51
//Örökölt sors//
*A nászuk nem csak látványos, de kellően hangos is. Csak szeme sarkából szúr ki a félhomályos istállóból egy-egy, szemét meresztgető átutazót. Hogy ki fia borjai, azt nem tudná megmondani, de nem is igazán érdekli. Teljes figyelmét Relaelnek szenteli ugyanis, s ahogy heves szeretkezésük egy hangos nyögés kíséretében beteljesül általa, úgy hátrébb is lép, hogy leülve pihenhessen meg.
Egy vigyorral jutalmazza a frappáns kis megjegyzést.*
-Elkopni? Nagy szó az a mi népünknél, sokáig bírjuk szusszal. *Vigyorodik el. Nem rémlik neki, mikor alkalmazta a "mi népünk" kifejezést elfekre. Leginkább a thargokat illette e frázis részéről, s most kicsit meg is lepi magát vele. Szavainak azért némileg ellentmondanak zsibbadó izmai és verejtékgyöngyös bőre.
A szalmában ülve nézi, miként lép Relael a ruhái után. Megint csak van szerencséje szemügyre venni az elf kellemes vonalait. Kevésbé nyúlánk fajta, annál formásabb; akár egy tökéletesen sikerült félvér.*
-Fürdeni. Persze. *Hajtja hátra fejét a szalmában. Őt sem a bőrére tapadt kosz, sem az izzadtsággal vegyes istállószag nem zavarja különösen.*
-Csatlakozom hozzád. *Fordítja fejét a lány felé.*
-De fürdeni? Minek? Két nap és ugyanilyen szagom lesz. *Szórakozottan húz ki egy hosszú hajfonatot tarkója alól. Nagyot sóhajt, majd feltápászkodik, hogy megkeresse ruháit. Ha rajta múlna, alighanem pihenne egy-két órát itt, az istállóban.*
-Szerintem jól mutatsz így is. *Enged meg egy farkasvigyort Relael felé, ahogy nadrágját ráncigálja fel magára.*
-Pont úgy festesz és szaglasz, mint akit alaposan megcsináltak egy istállóban. *Búgja tovább, miközben már csizmáját húzza.*
-Ha itt maradnál, hamar megszoknád ezt. Meddig is maradsz?
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.02 18:38:51
5047. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-21 12:07:03
Üzenet elküldve: 2024-02-21 12:07:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Tharasy megfigyelése helytálló, hiszen Relael valóban szívesen ízleli meg újra és újra fajtársa csókját. Sokáig nem kereste mások közelségét, Denjaar volt az első, akivel hosszú idő óta először hasonló igényekre lelt, ám a férfi nem minden területen adja meg neki azt, amire szüksége volna. Úgy tűnik viszont Tharasy ezeket a hiányosságokat képes pótolni, a nemes kisasszony pedig örömmel raktároz el az élményből minél többet a következő ínséges időszakra.
Testét ismételten elönti a forróság és figyelme jócskán beszűkül. Szépen lassan veszti el érdeklődését a külvilág felé, és csak az érzékeit izgató hangokra, érintésekre, behatásokra koncentrál. Feltehetően mindkettejük örömére hangját is örömmel ereszti ki, ezzel tovább hergelve szenvedélyét. Hogy mindez szándékos volt, a produkció része, vagy csak megfeledkezett magáról, aligha dönthető el biztosan. Relael mindenesetre látványosan leli örömét Tharasy közelségében.
A kérdésekre kéjes mosoly terül el arcán, de válaszolni képtelen rájuk, mert képtelen bármi frappáns replikával előállni. Egyébként is túl sok ráfordítás volna ez, nem éri meg a fáradozást jelenleg.
Viharos táncuk során elkerüli őt a gyönyör, de ez nem vesz el a légyott értékéből. Pihegve kapaszkodik továbbra is Tharasyba, amíg elgyengült lábaiba ismét visszatér az erő és valamelyest egyensúlyát is képes lesz egymaga megőrizni. Addig is bókol kissé újdonsült szeretőjének, úgy érzi ennyit megengedhetnek magának.*
- A végtelenségig képes lennék erre.
*Sóhajtja.*
- Egészen addig, amíg teljesen elkoptatlak.
*Kajánc vigyorral ereszti el fajtársát, hogy ruháiért botladozzon. Bár kellemetlen a számára, de leül a szalmára, hogy öltözködhessen. Még mindig szédül és maradék erejét is felemésztette Tharasy, ezért nem rest minden adandó alkalmat megragadni.
Izzadt bőrére több ponton szalmaszálak tapadnak, kócos, megviselt és feltehetően büdös is, ezt pedig nem bírja elviselni. Undorítónak érzi magát.*
- Muszáj fürdenem.
*Sziszegi ingerülten. Nem tehet róla, makulátlan külsejének hiánya rögtön kihozza a sodrából.*
- Szívesen venném, ha csatlakoznál hozzám.
*Bájos mosolyának egy fakó próbálkozásával örvendezteti meg fajtársát, s bizakodik abban, hogy ez elegendő lesz a számára. Nem csak bújni szeret hozzá, de kifejezetten érdekli is a fiatal férfi rétegelt személyisége.*
//Örökölt sors//
*Tharasy megfigyelése helytálló, hiszen Relael valóban szívesen ízleli meg újra és újra fajtársa csókját. Sokáig nem kereste mások közelségét, Denjaar volt az első, akivel hosszú idő óta először hasonló igényekre lelt, ám a férfi nem minden területen adja meg neki azt, amire szüksége volna. Úgy tűnik viszont Tharasy ezeket a hiányosságokat képes pótolni, a nemes kisasszony pedig örömmel raktároz el az élményből minél többet a következő ínséges időszakra.
Testét ismételten elönti a forróság és figyelme jócskán beszűkül. Szépen lassan veszti el érdeklődését a külvilág felé, és csak az érzékeit izgató hangokra, érintésekre, behatásokra koncentrál. Feltehetően mindkettejük örömére hangját is örömmel ereszti ki, ezzel tovább hergelve szenvedélyét. Hogy mindez szándékos volt, a produkció része, vagy csak megfeledkezett magáról, aligha dönthető el biztosan. Relael mindenesetre látványosan leli örömét Tharasy közelségében.
A kérdésekre kéjes mosoly terül el arcán, de válaszolni képtelen rájuk, mert képtelen bármi frappáns replikával előállni. Egyébként is túl sok ráfordítás volna ez, nem éri meg a fáradozást jelenleg.
Viharos táncuk során elkerüli őt a gyönyör, de ez nem vesz el a légyott értékéből. Pihegve kapaszkodik továbbra is Tharasyba, amíg elgyengült lábaiba ismét visszatér az erő és valamelyest egyensúlyát is képes lesz egymaga megőrizni. Addig is bókol kissé újdonsült szeretőjének, úgy érzi ennyit megengedhetnek magának.*
- A végtelenségig képes lennék erre.
*Sóhajtja.*
- Egészen addig, amíg teljesen elkoptatlak.
*Kajánc vigyorral ereszti el fajtársát, hogy ruháiért botladozzon. Bár kellemetlen a számára, de leül a szalmára, hogy öltözködhessen. Még mindig szédül és maradék erejét is felemésztette Tharasy, ezért nem rest minden adandó alkalmat megragadni.
Izzadt bőrére több ponton szalmaszálak tapadnak, kócos, megviselt és feltehetően büdös is, ezt pedig nem bírja elviselni. Undorítónak érzi magát.*
- Muszáj fürdenem.
*Sziszegi ingerülten. Nem tehet róla, makulátlan külsejének hiánya rögtön kihozza a sodrából.*
- Szívesen venném, ha csatlakoznál hozzám.
*Bájos mosolyának egy fakó próbálkozásával örvendezteti meg fajtársát, s bizakodik abban, hogy ez elegendő lesz a számára. Nem csak bújni szeret hozzá, de kifejezetten érdekli is a fiatal férfi rétegelt személyisége.*
5046. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-19 12:36:22
Üzenet elküldve: 2024-02-19 12:36:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Természetesen viszonozza a csókot. Megállapítja magában, hogy Relael előszeretettel és módfelett szenvedélyesen kergeti nyelvét sajátjával, ő pedig nem különb módon viszonozza ezt. Ha teheti, nem is hagyja kurtán-e mozzanatot, mert felettébb kellemesnek találja.*
-Hadd figyeljenek. Olyat még úgy sem nagyon láttak, mint Te. *Azzal a lendülettel veszi ismét birtokba a már ismerős terepet, ami most sem kevésbé forró és ellenállhatatlan. Persze magasságkülönbségük okán ehhez alkalmazkodnia kell a pozitúrához, amit Relael azzal, hogy körülfonta egyik lábával, már valahol elő is készített számára. Mindkét kezével az elf combjai alá nyúl, majd a formás fenekénél fogva emeli feljebb az elfet a földtől, a kifutó ajtajához préselve a lány hátát. Szerencséjére amaz nem túl nehéz, de még így is szüksége van erejére. Nagy hátrán így, hogy sem a karcsú nyakat, sem a formás testet nem érintheti a művelet közben, de ez legyen a legnagyobb gondja. Megefszülő izmokkal tartja meg az elfet, erőlködése pedig így nem csak közös táncuk tempójának szól.*
-Minden hosszúéletű szuka ilyen kellemes? *Kérdi, a szavakat szigorúan ritmusukhoz igazítva. A legkevésbé sem bánja, ha meghallják őket odakinn, épp ellenkezőleg. Bizonyosan megakad a tekintete néhány parasztnak az üzekedő pároson, de ez lenne a célja is.*
-Vajon az íze is más a nemeseknek? *Teszi fel a költői kérdést, de leginkább csak kéjes gondolatai viszik magukkal őt. Majdnem biztos benne, hogy igen. Mindenesetre saját igényeivel van elfoglalva most leginkább, ha már lehetősége nyílt ilyesmire.
Csak akkor engedi el az elfet, mikor ereje és állóképessége végéhez ért.*
//Örökölt sors//
*Természetesen viszonozza a csókot. Megállapítja magában, hogy Relael előszeretettel és módfelett szenvedélyesen kergeti nyelvét sajátjával, ő pedig nem különb módon viszonozza ezt. Ha teheti, nem is hagyja kurtán-e mozzanatot, mert felettébb kellemesnek találja.*
-Hadd figyeljenek. Olyat még úgy sem nagyon láttak, mint Te. *Azzal a lendülettel veszi ismét birtokba a már ismerős terepet, ami most sem kevésbé forró és ellenállhatatlan. Persze magasságkülönbségük okán ehhez alkalmazkodnia kell a pozitúrához, amit Relael azzal, hogy körülfonta egyik lábával, már valahol elő is készített számára. Mindkét kezével az elf combjai alá nyúl, majd a formás fenekénél fogva emeli feljebb az elfet a földtől, a kifutó ajtajához préselve a lány hátát. Szerencséjére amaz nem túl nehéz, de még így is szüksége van erejére. Nagy hátrán így, hogy sem a karcsú nyakat, sem a formás testet nem érintheti a művelet közben, de ez legyen a legnagyobb gondja. Megefszülő izmokkal tartja meg az elfet, erőlködése pedig így nem csak közös táncuk tempójának szól.*
-Minden hosszúéletű szuka ilyen kellemes? *Kérdi, a szavakat szigorúan ritmusukhoz igazítva. A legkevésbé sem bánja, ha meghallják őket odakinn, épp ellenkezőleg. Bizonyosan megakad a tekintete néhány parasztnak az üzekedő pároson, de ez lenne a célja is.*
-Vajon az íze is más a nemeseknek? *Teszi fel a költői kérdést, de leginkább csak kéjes gondolatai viszik magukkal őt. Majdnem biztos benne, hogy igen. Mindenesetre saját igényeivel van elfoglalva most leginkább, ha már lehetősége nyílt ilyesmire.
Csak akkor engedi el az elfet, mikor ereje és állóképessége végéhez ért.*
5045. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 19:38:47
Üzenet elküldve: 2024-02-18 19:38:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael sem firtatja mások életének erőszakos elvételét illető témájukat, holott szívesen érdeklődne Tharasy ilyen jellegű tapasztalatairól. Ámbár azt érzi, hogy ennek nem most van itt az ideje.*
- Nocsak
*Tharasy másik nemre való nyitottsága meglepi, hiszen cseppet sem gondolná, hogy a hozzá hasonló barbár alakok ilyesmit megengednének maguknak.*
- Micsoda nyitottság és mennyi meglepetés.
*Tűnődve cirógatja fajtársa bőrét. Láthatóan szívesen a mélyére ásna ennek a témának, de nem teszi meg a következő lépéseket, s ezzel hagyja elillanni a pillanatot.*
- Igazad van. Nincs miért aggódnom.
*Felnevet saját kijelentésén, mely sejtetni engedi, hogy az Ördögvigyor továbbra is munkál szervezetében.*
- Csak lehet? *Csalódottan lebiggyeszti alsó ajkát.* Nem szeretek lehetekre és talánokra alapozni.
*Szinte kiábrándultan sóhajt, ennek ellenére a jelzést követően rögtön oldalra dől és a szalmába veti magát, hogy végre Tharasy is képessé váljon a szabad mozgásra.
Engedelmesen fekszik a szúrós felületen, s vár. A szükség idejében igazít magán, karjaival fajtársa nyakába kapaszkodva segít testének biztosabb megtartásában. Látszólag jól szórakozik, kicsit kacarászik is közben. Nem gyakran hordozzák ölben, holott igazán megérdemelné, legalábbis Relael így véli.
Feltűnik neki, hogy Tharasy vigyáz rá. Nem lát ebbe túlzottan sokat, de értékeli, hogy másodjára is vigyázva helyezi le őt. Továbbra is a fölé magasodó fiatal férfiba kapaszkodik, aki jelenlegi helyzetében a stabilitást jelenti számára. Hátánál érzi az érdes, kemény anyagot, de nem bánja, hiszen figyelme egészen máshova terelődik.*
- Azt hiszem nincs.
*Gonosz kis mosollyal emelkedik lábujjhegyre, s pipiskedve követel magának egy kurta csókot bemelegítésnek. Egyik lábát megemelve Tharasy dereka köré fűzi, s ezzel is valamelyest feljebb emeli magát. Az istenek csúfos játéka, hogy fajtársaihoz képest ennyire elmarad magasságban, ehhez a relatíve apró testhez viszont annál nagyobb büszkeség párosul.*
- Aztán ne felejtsd el visszafogni a hangodat, még a végén felfigyelnek ránk.
*Búgó hangjából kiérezhető a játékosság, elvégre cseppet sem tart attól, hogy felkeltik mások érdeklődését, akkor biztosan nem ment volna bele Tharasy feltételébe. Sőt, akad abban némi izgalom is, hogy néhány kíváncsi tekintet megállapodik rajtuk.*
//Örökölt sors//
*Relael sem firtatja mások életének erőszakos elvételét illető témájukat, holott szívesen érdeklődne Tharasy ilyen jellegű tapasztalatairól. Ámbár azt érzi, hogy ennek nem most van itt az ideje.*
- Nocsak
*Tharasy másik nemre való nyitottsága meglepi, hiszen cseppet sem gondolná, hogy a hozzá hasonló barbár alakok ilyesmit megengednének maguknak.*
- Micsoda nyitottság és mennyi meglepetés.
*Tűnődve cirógatja fajtársa bőrét. Láthatóan szívesen a mélyére ásna ennek a témának, de nem teszi meg a következő lépéseket, s ezzel hagyja elillanni a pillanatot.*
- Igazad van. Nincs miért aggódnom.
*Felnevet saját kijelentésén, mely sejtetni engedi, hogy az Ördögvigyor továbbra is munkál szervezetében.*
- Csak lehet? *Csalódottan lebiggyeszti alsó ajkát.* Nem szeretek lehetekre és talánokra alapozni.
*Szinte kiábrándultan sóhajt, ennek ellenére a jelzést követően rögtön oldalra dől és a szalmába veti magát, hogy végre Tharasy is képessé váljon a szabad mozgásra.
Engedelmesen fekszik a szúrós felületen, s vár. A szükség idejében igazít magán, karjaival fajtársa nyakába kapaszkodva segít testének biztosabb megtartásában. Látszólag jól szórakozik, kicsit kacarászik is közben. Nem gyakran hordozzák ölben, holott igazán megérdemelné, legalábbis Relael így véli.
Feltűnik neki, hogy Tharasy vigyáz rá. Nem lát ebbe túlzottan sokat, de értékeli, hogy másodjára is vigyázva helyezi le őt. Továbbra is a fölé magasodó fiatal férfiba kapaszkodik, aki jelenlegi helyzetében a stabilitást jelenti számára. Hátánál érzi az érdes, kemény anyagot, de nem bánja, hiszen figyelme egészen máshova terelődik.*
- Azt hiszem nincs.
*Gonosz kis mosollyal emelkedik lábujjhegyre, s pipiskedve követel magának egy kurta csókot bemelegítésnek. Egyik lábát megemelve Tharasy dereka köré fűzi, s ezzel is valamelyest feljebb emeli magát. Az istenek csúfos játéka, hogy fajtársaihoz képest ennyire elmarad magasságban, ehhez a relatíve apró testhez viszont annál nagyobb büszkeség párosul.*
- Aztán ne felejtsd el visszafogni a hangodat, még a végén felfigyelnek ránk.
*Búgó hangjából kiérezhető a játékosság, elvégre cseppet sem tart attól, hogy felkeltik mások érdeklődését, akkor biztosan nem ment volna bele Tharasy feltételébe. Sőt, akad abban némi izgalom is, hogy néhány kíváncsi tekintet megállapodik rajtuk.*
5044. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-15 19:49:03
Üzenet elküldve: 2024-02-15 19:49:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*A válaszra csak sötéten elmosolyodik. Hogy Relael megnézné ölés közben... Furcsa túlzásnak érzi, de azért a gondolat valahol simogatja a vérben és mocsokban nevelkedett hosszúéletű fantáziáját.*
-Én is téged. *Hagyja helyben. Nem néz ki a nemesből, hogy ölne, de azt már megtapasztalta, hogy képes rá. Kíváncsi, vajon amaz oltott e már ki életet, ugyanakkor nem óhajtja kéjenc perceiket ily sötét témák felé lökni.
Végigsimít az elf combjain, de a következőket csak azzal a sajátos mosolyával nyugtázza.*
-Nem gondolom, hogy a thargföldi parasztlányok vagy parasztfiúk miatt féltékeny lennél. *Noha a thargok előtt az effajta elhajlást jobb elrejteni, Relael nem olyannak tűnik, aki különösebben megbotránkozik, ha ilyesmi üti meg fülét.*
-Nem a Te súlycsoportod.
*Relael ábrázatából rögtön kitalálja, hogy amaz egyáltalán nincs ellenére az árnak, amit kér tőle. Ezt alátámasztják szavai is, amire ő csak szemeit forgatja. Tekintettel rá, hogy a Relaellel való hempergés bizony kompromisszumokkal jár, nem ellenkezik. Tisztában van vele, hogy ha a legjobb kemencében akarja megsüttetni a cipóját, akkor bizony meg kell fizetnie az árát. Főleg, hogy a pék minden kétséget kizáróan erőfölényben van.*
-Lehet, hogy oda foglak vinni. *Megpaskolja az elf combjait, hogy jelezze, ehhez bizony le kell róla fordulnia. Ha így tesz a lány, úgy feltápászkodik a földről, s sebtiben leszedegeti a testére ragadt, durva szalmaszálakat, mielőtt az elfhez fordulna.
Egy kurta pillantással végigméri a lányt. Ajkait nedvesíti a tökéletesnek ható test látványától. Ő maga szemmel láthatóan igen csak készen áll a légyottra. Most azonban még bír vérével és leguggol Relael mellé, hogy egyik kezét térdhajlatába akassza, míg másikkal átkarolja a lapockáit.
Kisebb nyögés árán emelkedik fel. Az elf nem nehéz, ugyanakkor most ő sincs a legjobb erejében, hiába a látszólag megfeszülő, szép izmok.
Komótosan hordozza az istálló általa kinézett sarkába a fajtársát, majd óvatosan elengedi, hogy amaz háttal az üres kifutó ajtajának támaszkodhasson, szemben vele. Ő két kézzel megtámaszkodik Relael feje mellett, hogy kellőképp fölé magasodhasson. Itt már könnyedén kiszúrja őket bárki, aki épp elhalad a fogadó melletti úton.*
-Egyéb kívánság, hölgyem? *Hideg szemei kajánul csillannak a zöldekre, s mosolya sem sokkal különb. Jobbja végigszalad Relael vállán, mellén, majd megállapodik a csípőjén. Tekintetét azonban a finom arcocskán tartja, mint a farkas, aki azt várja, hogy falhasson.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.15 20:16:59
//Örökölt sors//
*A válaszra csak sötéten elmosolyodik. Hogy Relael megnézné ölés közben... Furcsa túlzásnak érzi, de azért a gondolat valahol simogatja a vérben és mocsokban nevelkedett hosszúéletű fantáziáját.*
-Én is téged. *Hagyja helyben. Nem néz ki a nemesből, hogy ölne, de azt már megtapasztalta, hogy képes rá. Kíváncsi, vajon amaz oltott e már ki életet, ugyanakkor nem óhajtja kéjenc perceiket ily sötét témák felé lökni.
Végigsimít az elf combjain, de a következőket csak azzal a sajátos mosolyával nyugtázza.*
-Nem gondolom, hogy a thargföldi parasztlányok vagy parasztfiúk miatt féltékeny lennél. *Noha a thargok előtt az effajta elhajlást jobb elrejteni, Relael nem olyannak tűnik, aki különösebben megbotránkozik, ha ilyesmi üti meg fülét.*
-Nem a Te súlycsoportod.
*Relael ábrázatából rögtön kitalálja, hogy amaz egyáltalán nincs ellenére az árnak, amit kér tőle. Ezt alátámasztják szavai is, amire ő csak szemeit forgatja. Tekintettel rá, hogy a Relaellel való hempergés bizony kompromisszumokkal jár, nem ellenkezik. Tisztában van vele, hogy ha a legjobb kemencében akarja megsüttetni a cipóját, akkor bizony meg kell fizetnie az árát. Főleg, hogy a pék minden kétséget kizáróan erőfölényben van.*
-Lehet, hogy oda foglak vinni. *Megpaskolja az elf combjait, hogy jelezze, ehhez bizony le kell róla fordulnia. Ha így tesz a lány, úgy feltápászkodik a földről, s sebtiben leszedegeti a testére ragadt, durva szalmaszálakat, mielőtt az elfhez fordulna.
Egy kurta pillantással végigméri a lányt. Ajkait nedvesíti a tökéletesnek ható test látványától. Ő maga szemmel láthatóan igen csak készen áll a légyottra. Most azonban még bír vérével és leguggol Relael mellé, hogy egyik kezét térdhajlatába akassza, míg másikkal átkarolja a lapockáit.
Kisebb nyögés árán emelkedik fel. Az elf nem nehéz, ugyanakkor most ő sincs a legjobb erejében, hiába a látszólag megfeszülő, szép izmok.
Komótosan hordozza az istálló általa kinézett sarkába a fajtársát, majd óvatosan elengedi, hogy amaz háttal az üres kifutó ajtajának támaszkodhasson, szemben vele. Ő két kézzel megtámaszkodik Relael feje mellett, hogy kellőképp fölé magasodhasson. Itt már könnyedén kiszúrja őket bárki, aki épp elhalad a fogadó melletti úton.*
-Egyéb kívánság, hölgyem? *Hideg szemei kajánul csillannak a zöldekre, s mosolya sem sokkal különb. Jobbja végigszalad Relael vállán, mellén, majd megállapodik a csípőjén. Tekintetét azonban a finom arcocskán tartja, mint a farkas, aki azt várja, hogy falhasson.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.15 20:16:59
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063