// MoMoMoNoLe //
*Mofi ugyan szintén látja az óriáson, hogy nem éppen a legstabilabb állapotában van, de ettől függetlenül sokkal jobbnak ítéli Morwon helyzetét, mint ahogyan azt Mogrim teszi. Emellett pedig, még úgy is gondolja, hogy a kapuzárás előtti beérés sokkal fontosabb, mint az ő testi épsége. Ha baleset éri, az nem feltétlenül lesz az ő hibája, ha azonban elkésik, az már biztosan az ő számlájára róható fel. Emellett pedig kérdés nélkül invitálta fajtársát erre a helyre, bár nem igazán tudja, hogy mennyire kell az ilyesmire engedélyt kérni, így ebben is igen pozitívan vélekedik.*
~Az őrnek jeleztem a kapuban, hogy hova megyünk, úgyhogy Leandana kisasszony küldethetett volna értünk, ha szüksége lenne ránk. Ráadásul visszaérünk a kapuzárás előtt, és még sok klántagot is személyesen megismertem. Sőt, még feladatot is szereztem magamnak. Leandana kisasszony biztosan nagyon büszke lesz rám, ha majd ez a fülébe jut. Tudom, hogy mindenről tud, és ha elújságolnám, az olyan lenne, mintha dicsekednék. Azt nem szabad.~
*Azt először nehezen hiszi el, hogy Notalia, akit egyetlen szál lepelben talált a házak előtt, kifizette volna a számlájukat, ám gyorsan rájön, hogy ez csak egy erős ferdítés Mogrim Úrfi részéről. Mint jó kereskedő, ő maga is tudja, hogy mennyire szívmelengető érzés a sok hideg és rideg üzletelés után valakinek szívjóságból segíteni, így készségesen úgy tesz, mintha elhinné a gnóm történetét, és hálásan bólint.*
– Köszönjük szépen, Mogrim Úrfi! Minden nagyon finom volt, most már biztosan többet fogunk ide járni.
*A kétkedést persze látja a gnóm szemében, így arról is igyekszik megnyugtatni, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.*
– Higgye el, Mogrim Úrfi, ha még Learon Mester is velünk tart, semmi bajunk nem eshet.
*Mondja magabiztosan a kutyát szorongató férfi felé fordulva, és kicsit kihúzza magát, összeszedelőzködik, indulásra készen állva.*
– Én biztos vagyok abban, hogy ha még létezik ilyesfajta mágia, én azt előkerítem Morw Úrfinak, akár a föld alól is. És ha Önnek pedig állatokra lenne szüksége, Learon Mester, akkor csak nyugodtan tessék szólni nekem.
*Mivel Morw Úrfi is szedelődzködik, Mofi igyekszik Notaliat valahogy felsegíteni a székről ismét, bár inkább bízza ezt a két férfira, így csak úgy tesz, mintha segítene, hogy jelezze, ő is ki szeretné venni a részét a dologból. Ha pedig minden megvan, a fizetés, az elköszönés, és Noti is felkerül az óriás vállára, vagy valamely egyéb biztonságos helyre, akkor ő is nyel egy nagyot. Most jön az a rész, hogy kimerészkednek a szürkületbe, és el kell gyalogolni egészen a kapuig a sötétben.*
~Most Notinak van szüksége segítségre. Légy bátor, és akkor biztosan sikerülni fog. Persze, ő kiütötte magát, hogy ne vegyen észre semmit az egészből! Majd a szokásosnál is lassabban megyek, és akkor biztosan felemel valamelyikük, hogy ne kelljen rám várni. Jó lenne, ha Lord is itt lenne. Vele nem félnék annyira...~