Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-07 09:40:05
Üzenet elküldve: 2017-02-07 09:40:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// JK fogadós //
//Mogrim nyomában//
*A kis hölgy is észrevehetően felméri Mogrimot, ezt érzékeli is a kis gnóm. Feltűnően furcsának találja, hogy a lányka ennyire bámulja, sőt a szemkontaktust nemhogy kerüli hanem folyamatosan fenntartja. Mogrim kíváncsi smaragd szemeivel kutatja, hogy a lány mit akarhat ezzel. ~Vajon szemmel akar verni? Vagy ez valami ráolvasás?~ Nem tudja eldönteni de furcsának találja. Ezzel nem nagyon lehet zavarba hozni, mert ami érdekes azt ő is megnézi magának és a lány viselkedése kíváncsivá teszi. A fiatal vendége hamar rátér jövetele céljára. Mogrim elmosolyodik amint Worenth mestere nevét meghallja.*
- Köszönöm, hogy elhoztad a mester üzenetét Tyilaria. Ha visszatérnél kérlek add át neki, hogy nagyon szorgalmasan dolgozom a tanulmányaimon és a fejlődésemen. *Ha fegyverrel kényszerítették volna akkor sem jött volna rá, hogy Tyilaria azért van itt, hogy átadja mestere üdvözletét és intelmeit. ~Worenth mester nagyon kedves, hogy gondol rám.~*
- Átadnád még neki szívélyes üdvözletem és a többieknek is Synmirán? *Kicsit elhamarkodott kérés mert igazából még azt sem tudja, hogy a lány közülük való vagy csak Synmirán járt és elhozta a mestere üdvözletét.*
- Azt megkérdezhetem, hogy a Szilánkokhoz tartozol? Régi tag vagy, netalán új? *Szokásához híven csak úgy záporoztatja a kérdéseket mert ezúttal sem tud úrrá lenni kíváncsiságán. A rendelést természetesen rögzíti fejben és bólint, hogy meglesz, amit kért a lány. Amint megkapja a kérdéseire a választ már indul is a rendelés teljesítésére. Összességében Tyilaria személyisége nagyon érdekes neki. Fiatalsága ellenére egyáltalán nem tűnik szégyenlősnek és még csak zavarban sincs annak ellenére, hogy talán idegen helyen és idegen személyek között van. Amíg nem bizonyosodik meg jobban, hogy kiféle-miféle a fiatal vendége addig kissé bizalmatlanul vele kapcsolatban.*
//Mogrim nyomában//
*A kis hölgy is észrevehetően felméri Mogrimot, ezt érzékeli is a kis gnóm. Feltűnően furcsának találja, hogy a lányka ennyire bámulja, sőt a szemkontaktust nemhogy kerüli hanem folyamatosan fenntartja. Mogrim kíváncsi smaragd szemeivel kutatja, hogy a lány mit akarhat ezzel. ~Vajon szemmel akar verni? Vagy ez valami ráolvasás?~ Nem tudja eldönteni de furcsának találja. Ezzel nem nagyon lehet zavarba hozni, mert ami érdekes azt ő is megnézi magának és a lány viselkedése kíváncsivá teszi. A fiatal vendége hamar rátér jövetele céljára. Mogrim elmosolyodik amint Worenth mestere nevét meghallja.*
- Köszönöm, hogy elhoztad a mester üzenetét Tyilaria. Ha visszatérnél kérlek add át neki, hogy nagyon szorgalmasan dolgozom a tanulmányaimon és a fejlődésemen. *Ha fegyverrel kényszerítették volna akkor sem jött volna rá, hogy Tyilaria azért van itt, hogy átadja mestere üdvözletét és intelmeit. ~Worenth mester nagyon kedves, hogy gondol rám.~*
- Átadnád még neki szívélyes üdvözletem és a többieknek is Synmirán? *Kicsit elhamarkodott kérés mert igazából még azt sem tudja, hogy a lány közülük való vagy csak Synmirán járt és elhozta a mestere üdvözletét.*
- Azt megkérdezhetem, hogy a Szilánkokhoz tartozol? Régi tag vagy, netalán új? *Szokásához híven csak úgy záporoztatja a kérdéseket mert ezúttal sem tud úrrá lenni kíváncsiságán. A rendelést természetesen rögzíti fejben és bólint, hogy meglesz, amit kért a lány. Amint megkapja a kérdéseire a választ már indul is a rendelés teljesítésére. Összességében Tyilaria személyisége nagyon érdekes neki. Fiatalsága ellenére egyáltalán nem tűnik szégyenlősnek és még csak zavarban sincs annak ellenére, hogy talán idegen helyen és idegen személyek között van. Amíg nem bizonyosodik meg jobban, hogy kiféle-miféle a fiatal vendége addig kissé bizalmatlanul vele kapcsolatban.*
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-06 18:17:38
Üzenet elküldve: 2017-02-06 18:17:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
*Kicsit forgatja a szemeit, aztán laposan néz Zarasra. Hirtelen nem is tud mit mondani. Hazudni nem akar, mert arról nincs szó, hogy ne lenne megelégedve a teljesítményével, de esze ágában sincs, hogy ezt az orrára kösse. Így is jobban meg van elégedve magával a kelleténél, semmi szükség rá, hogy még inkább elteljen önmagával, ha ez egyáltalán még lehetséges. Szerencsére arról nem tud, hogy a szürke hajú tökéletességesség az előbbi megjegyzését is elismerésnek vette, különben most verhetné a fejét a falba. Különben is, ha nem teljesen vak és süket, akkor tisztában lehet vele, hogy nem vallott kudarcot.*
- Nem is nagyon lehetnél idegen, hiszen mégis egy fedél alatt élünk. Az lenne a baj, ha nem így lenne. De ez másokra is igaz. Például Worenth mester sem lesz idegen és a többiek sem.
*Elhallgat és a változatosság kedvéért elvörösödik. Az jut eszébe, Zaras talán arra gondolt, hogy folytatni szeretné amolyan titkos kapcsolatként. Már ez is elég szégyenletes, de az még inkább, hogy ha jobban belegondol, annyira nem is lenne ellenére. Hiszen a másik nem is annyira ronda, és hihetetlen magabiztossága, azaz önteltsége ellenére kifejezetten kellemes társaság. Abban pedig nagyon bízik, hogy szavait Zaras nem értelmezi úgy, hogy hasonló ismeretséget kíván kötni a mágusmesterrel és a többi szilánkkal.*
- Azt hiszem, bizonyos mértékig mindenki szeret incselkedni a veszéllyel, még ha ez egyénenként más és más. Valaki verekedni szeret, párbajozni, hadakozni, más kockázik és inkább veszít mint nyer. És van, aki elfoglalja más szobáját.
*Tudja, hogy a szürke hajú nem ilyen veszélyekre gondolt, de nem foglalkozik vele. Akkor pedig pláne nem, amikor Zaras megérinti a hasát és egy szintén ijesztő, de nem valószínűtlen eshetőséget vázol fel.*
- Ne is mondj ilyet! Ezt te sem akarhatod. Nem akarhatod, hogy lépten-nyomon elhintsd a magod és azt sem, hogy Loka ezt megtudja. Félsz tőle, igazam van?
*A kicsit ijedt arckifejezést itt kiegészül egy árnyalatnyi kárörömmel, mert pontosan emlékszik rá, hogy Zaras milyen szemekkel pislogott gyermekei anyjára azon a napon, amikor elindultak Artheniorba.*
- De ha jobban belegondolok, egy gyerek még nem bizonyíték. Miért kéne rád hasonlítania? Jó, az ikreket le sem tagadhatnád azzal a hajszínnel, de ez még változhat. Ahogy nőnek sötétedhet, és a végén még olyan koromfekete is lehet, mint Lokának. Akkor pedig kiderül, hogy Zaras uraság magjánál erősebb volt Loka méhe?
*Felkuncog, mert szinte teljesen biztos benne, hogy bármi ilyesmit Synmira szépfiúja a természet csúf árulásaként élne meg. A sikolyra még szélesebben mosolyodik el, aztán Zaras ötletére kis tétovázás és az ezt követő ügyeskedés után bokájáig tűri le a szoknyáját, hogy onnan már le tudja rúgni. Nem tiltakozik, kényelmesen elhelyezkedik az elfen, tenyereivel támasztva magát. Nem is akar teljes súllyal ránehezedni, és így látja az arcát is.*
- Először is, nem értek hozzá annyira, mint szeretnék. Jó mesterem volt, de tudom, hogy még nagyon sokat kell tanulnom. Ebben sem hasonlítunk: én nem hiszem, hogy tökéletes vagyok. Másodszor egy alkimista által készített italok annyiban varázslatosabbak, ha ez jó szó, hogy hatásosak. Gyógyítanak, növelik az elme hatalmát, fürgébbé, ügyesebbé tesznek, még ha csak időlegesen is. Bár a mágusok ismerik a módját, hogy a hatást maradandóvá tegyék.
*Egy pillanatra elgondolkodik*
- Igazad lehet, ha így nézzük, ha azt vesszük, hogy az alkímia és a mágia jól kiegészítheti egymást, akkor varázslatosak. Az alapanyagok pedig rendkívül változatosak. Az italok javarészt növényi kivonatokból készülnek, de ásványi anyagok is részei a receptúráknak. Sőt, hallottam olyan alkimistáról is aki olyasféle porral kísérletezik, ami hevesen ég, és olyan fegyverhez akarja felhasználni, ami az íjakat és számszeríjakat egyszeriben idejétmúlttá teszi. De ez szerintem csak mendemonda.
*Ő most amúgy is egészen mást tart varázslatosnak. Azokat a furcsán szürke szemeket, de nem létezik, hogy ezt el is mondja. Inkább csak csavar egyet-kettőt a csípőjén egy hamis vigyorral, és az a piszkos gondolata támad, hogy vajon van-e annyira tökéletes Zaras, hogy ezt az egymáshoz simuló altesteken is érezze. Aztán elbiccenti a fejét.*
- Mondd csak, hányadik vagyok a sorban?
*Bár az elf szerint kitüntetett helyzetben van, hogy részesülhetett belőle, van egy olyan érzése, hogy ezt sokaknak mondta már.*
//Fehérnépek napja//
*Kicsit forgatja a szemeit, aztán laposan néz Zarasra. Hirtelen nem is tud mit mondani. Hazudni nem akar, mert arról nincs szó, hogy ne lenne megelégedve a teljesítményével, de esze ágában sincs, hogy ezt az orrára kösse. Így is jobban meg van elégedve magával a kelleténél, semmi szükség rá, hogy még inkább elteljen önmagával, ha ez egyáltalán még lehetséges. Szerencsére arról nem tud, hogy a szürke hajú tökéletességesség az előbbi megjegyzését is elismerésnek vette, különben most verhetné a fejét a falba. Különben is, ha nem teljesen vak és süket, akkor tisztában lehet vele, hogy nem vallott kudarcot.*
- Nem is nagyon lehetnél idegen, hiszen mégis egy fedél alatt élünk. Az lenne a baj, ha nem így lenne. De ez másokra is igaz. Például Worenth mester sem lesz idegen és a többiek sem.
*Elhallgat és a változatosság kedvéért elvörösödik. Az jut eszébe, Zaras talán arra gondolt, hogy folytatni szeretné amolyan titkos kapcsolatként. Már ez is elég szégyenletes, de az még inkább, hogy ha jobban belegondol, annyira nem is lenne ellenére. Hiszen a másik nem is annyira ronda, és hihetetlen magabiztossága, azaz önteltsége ellenére kifejezetten kellemes társaság. Abban pedig nagyon bízik, hogy szavait Zaras nem értelmezi úgy, hogy hasonló ismeretséget kíván kötni a mágusmesterrel és a többi szilánkkal.*
- Azt hiszem, bizonyos mértékig mindenki szeret incselkedni a veszéllyel, még ha ez egyénenként más és más. Valaki verekedni szeret, párbajozni, hadakozni, más kockázik és inkább veszít mint nyer. És van, aki elfoglalja más szobáját.
*Tudja, hogy a szürke hajú nem ilyen veszélyekre gondolt, de nem foglalkozik vele. Akkor pedig pláne nem, amikor Zaras megérinti a hasát és egy szintén ijesztő, de nem valószínűtlen eshetőséget vázol fel.*
- Ne is mondj ilyet! Ezt te sem akarhatod. Nem akarhatod, hogy lépten-nyomon elhintsd a magod és azt sem, hogy Loka ezt megtudja. Félsz tőle, igazam van?
*A kicsit ijedt arckifejezést itt kiegészül egy árnyalatnyi kárörömmel, mert pontosan emlékszik rá, hogy Zaras milyen szemekkel pislogott gyermekei anyjára azon a napon, amikor elindultak Artheniorba.*
- De ha jobban belegondolok, egy gyerek még nem bizonyíték. Miért kéne rád hasonlítania? Jó, az ikreket le sem tagadhatnád azzal a hajszínnel, de ez még változhat. Ahogy nőnek sötétedhet, és a végén még olyan koromfekete is lehet, mint Lokának. Akkor pedig kiderül, hogy Zaras uraság magjánál erősebb volt Loka méhe?
*Felkuncog, mert szinte teljesen biztos benne, hogy bármi ilyesmit Synmira szépfiúja a természet csúf árulásaként élne meg. A sikolyra még szélesebben mosolyodik el, aztán Zaras ötletére kis tétovázás és az ezt követő ügyeskedés után bokájáig tűri le a szoknyáját, hogy onnan már le tudja rúgni. Nem tiltakozik, kényelmesen elhelyezkedik az elfen, tenyereivel támasztva magát. Nem is akar teljes súllyal ránehezedni, és így látja az arcát is.*
- Először is, nem értek hozzá annyira, mint szeretnék. Jó mesterem volt, de tudom, hogy még nagyon sokat kell tanulnom. Ebben sem hasonlítunk: én nem hiszem, hogy tökéletes vagyok. Másodszor egy alkimista által készített italok annyiban varázslatosabbak, ha ez jó szó, hogy hatásosak. Gyógyítanak, növelik az elme hatalmát, fürgébbé, ügyesebbé tesznek, még ha csak időlegesen is. Bár a mágusok ismerik a módját, hogy a hatást maradandóvá tegyék.
*Egy pillanatra elgondolkodik*
- Igazad lehet, ha így nézzük, ha azt vesszük, hogy az alkímia és a mágia jól kiegészítheti egymást, akkor varázslatosak. Az alapanyagok pedig rendkívül változatosak. Az italok javarészt növényi kivonatokból készülnek, de ásványi anyagok is részei a receptúráknak. Sőt, hallottam olyan alkimistáról is aki olyasféle porral kísérletezik, ami hevesen ég, és olyan fegyverhez akarja felhasználni, ami az íjakat és számszeríjakat egyszeriben idejétmúlttá teszi. De ez szerintem csak mendemonda.
*Ő most amúgy is egészen mást tart varázslatosnak. Azokat a furcsán szürke szemeket, de nem létezik, hogy ezt el is mondja. Inkább csak csavar egyet-kettőt a csípőjén egy hamis vigyorral, és az a piszkos gondolata támad, hogy vajon van-e annyira tökéletes Zaras, hogy ezt az egymáshoz simuló altesteken is érezze. Aztán elbiccenti a fejét.*
- Mondd csak, hányadik vagyok a sorban?
*Bár az elf szerint kitüntetett helyzetben van, hogy részesülhetett belőle, van egy olyan érzése, hogy ezt sokaknak mondta már.*
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-06 16:12:02
Üzenet elküldve: 2017-02-06 16:12:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
// JK fogadós //
//Mogrim nyomában//
*Ez gyorsan ment, nem is kellett sokáig keresni Mogrimot, hiszen ő maga toppan be elé, élő nagyságában.
Mind a ketten egymást végigmérik, habár Aria lehet más okból méricskéli a kis gnómot. Egy ábrándos mosoly mellett tetőtől talpig tüzetesen szemügyre veszi magának.*
~ Lehetséges, hogy téged kérjelek?~
*Végül a leányzó egyenesen Mogrim szemébe néz amennyiben a másik el nem fordítja a fejét.
Pár pillanat múlva Aria a lényegre is tér, hogy mi célból van itt, s kereste fel a gnómot. Utána majd rendel az étlapról.*
- Üdvözletem Mogrim úrfi, a nevem Tyilaria. Üzenetem van Worenth mestertől, miszerint el kellett utaznia, s azt mondja gyakorolj szorgalmasan.
*A széles mosoly továbbra is ott van az ”elf” arcán, s rögtön elkezdi bújni az étlapot, azért ki ki pillant alóla. Miután sikerült kiválasztania az étket, rögtön mondja is a rendelését.*
- A Sziklakirály kincsei, s ha van akkor akkor fekete teát, ízesítés nélkül.
*Közben igen furcsa gondolatok járnak Aria fejében.*
~ Meg tudnálak zabálni.~
*Természetesen ezeket nem mondja ki hangosan, mert nem szetetné amúgy sem ha félreértenék.
Innentől annyi a teendője, hogy vár a menüjére.*
//Mogrim nyomában//
*Ez gyorsan ment, nem is kellett sokáig keresni Mogrimot, hiszen ő maga toppan be elé, élő nagyságában.
Mind a ketten egymást végigmérik, habár Aria lehet más okból méricskéli a kis gnómot. Egy ábrándos mosoly mellett tetőtől talpig tüzetesen szemügyre veszi magának.*
~ Lehetséges, hogy téged kérjelek?~
*Végül a leányzó egyenesen Mogrim szemébe néz amennyiben a másik el nem fordítja a fejét.
Pár pillanat múlva Aria a lényegre is tér, hogy mi célból van itt, s kereste fel a gnómot. Utána majd rendel az étlapról.*
- Üdvözletem Mogrim úrfi, a nevem Tyilaria. Üzenetem van Worenth mestertől, miszerint el kellett utaznia, s azt mondja gyakorolj szorgalmasan.
*A széles mosoly továbbra is ott van az ”elf” arcán, s rögtön elkezdi bújni az étlapot, azért ki ki pillant alóla. Miután sikerült kiválasztania az étket, rögtön mondja is a rendelését.*
- A Sziklakirály kincsei, s ha van akkor akkor fekete teát, ízesítés nélkül.
*Közben igen furcsa gondolatok járnak Aria fejében.*
~ Meg tudnálak zabálni.~
*Természetesen ezeket nem mondja ki hangosan, mert nem szetetné amúgy sem ha félreértenék.
Innentől annyi a teendője, hogy vár a menüjére.*
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-06 14:53:28
Üzenet elküldve: 2017-02-06 14:53:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// JK fogadós //
//Mogrim nyomában//
*Belépéskor olyan lendülettel halad és ténykedik, hogy észre sem veszi, hogy Arraele úr éppen egy vendéggel van elfoglalva. ~Jaj de botor vagyok, jobban kellene figyelnem!~ Alig fújja ki a levegőt, nem sokkal utána belép egy vendég. Gyors végigmérés után leszűri, hogy egy fiatal, elf lánnyal van dolga. ~Nem túl fiatal ahhoz, hogy fogadóba járogasson?~ Mogrim sem túl idős a maga 26 évével de a leányzót még húsznak sem nézi. Ettől függetlenül még ehet egy jót, meg ihat is, kivéve persze Kagan öklét és a hasonlóan tömény italokat nem. A kis hölgy nem sokat teketóriázik és egy szabad asztalhoz oda is telepedik. Jó fogadós lévén már suhan is az apró gnóm Lauwirra asztalához.*
- Üdvözlöm kisasszony! Mogrim Jorlin vagyok a fogadós. Mivel szolgálhatok Önnek? *Kedvesen fogadja a fiatal leányzót és egy széles mosoly is felkerül a fiatalos arcára amint megáll a lány asztala mellett.*
//Mogrim nyomában//
*Belépéskor olyan lendülettel halad és ténykedik, hogy észre sem veszi, hogy Arraele úr éppen egy vendéggel van elfoglalva. ~Jaj de botor vagyok, jobban kellene figyelnem!~ Alig fújja ki a levegőt, nem sokkal utána belép egy vendég. Gyors végigmérés után leszűri, hogy egy fiatal, elf lánnyal van dolga. ~Nem túl fiatal ahhoz, hogy fogadóba járogasson?~ Mogrim sem túl idős a maga 26 évével de a leányzót még húsznak sem nézi. Ettől függetlenül még ehet egy jót, meg ihat is, kivéve persze Kagan öklét és a hasonlóan tömény italokat nem. A kis hölgy nem sokat teketóriázik és egy szabad asztalhoz oda is telepedik. Jó fogadós lévén már suhan is az apró gnóm Lauwirra asztalához.*
- Üdvözlöm kisasszony! Mogrim Jorlin vagyok a fogadós. Mivel szolgálhatok Önnek? *Kedvesen fogadja a fiatal leányzót és egy széles mosoly is felkerül a fiatalos arcára amint megáll a lány asztala mellett.*
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-06 14:36:28
Üzenet elküldve: 2017-02-06 14:36:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Mogrim nyomában//
*Szépen, komótosan, járja az utat, de végül a célállomáshoz megérkezik.*
~ Remélem nem a futár létet fogom kiérdemelni, Synmirában.~
*Lassan meg is találja Vaskorsó Taverna fogadóját.*
~ Ha már itt vagyok akkor, harapok valami finomat.~
*Belép az ajtón, majd körülnéz. Keres egy szabad asztalt, ahová leülhet, s várja a személyzetet.*
~ Ennyi lesz az egész, hogy egy szimpla üzenetet átadok, s ahogy végeztem szabad vagyok? Viszont arra is kíváncsi vagyok, hogy Worenth meddig marad távol?~
*Valahol örül, miszerint az első feladat nem annyira bonyolult, és ahogy ezzel végzett, utána le is megy a tisztásra meditálni. De először mindent szépen sorban, előbb a kötelesség.*
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-06 13:09:17
Üzenet elküldve: 2017-02-06 13:09:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// JK fogadós //
// Visszatérés //
*Tisztes távolból, ahol még egyben, teljes egészében láthatja a fogadót megáll, hogy gyönyörködhessen. Nem mintha ő építette volna magát a Vaskorsó épületét, mégis úgy tekint rá, mint saját gyermekére. Megítélése szerint a taverna jó állapotban van, nem szükséges felújítást eszközölni rajta. Ha éppen mégis erre lenne szükség, hát levezényelné azt is szíve szerint. Itt már azért lenne egy két gond az építészettel mert ahhoz nem sokat konyít. Ahhoz viszont lenne érzéke, hogy mi hova kerüljön vagy, hogy mi, hogy nézzen ki. Az építési részét meg elvégezné az, akinek éppen ez a szakmája. Miután kigyönyörködi magát, a póniját szépen visszavezeti az istállóba. Megvakarja a füle tövét mert igazán megérdemeli Cukorfalat a dicséretet. Hűségesen hordja viszi aprócska gazdáját. Megköti a szokásos helyén és friss abrakot kerít neki. A víz az sajnálatosan elfogyott, ezt pedig rögvest pótolni szeretné. Egy vödörrel indul meg a kinti kúthoz, amiből friss vizet merít. Egy tele vödörrel indul vissza az istállóhoz és megtölti a póni előtti itatót friss kútvízzel. Cukorfalat egyelőre nagy abrakolásban van és a vízzel valószínű csak akkor fog foglalkozni, ha a hasa már tele lesz. Miután ellátja a póniját elindul befelé. Az ajtón belépve megcsapja a jó meleg levegő és frissen sült étel illata.*
- Szép napot mindenkinek! *Köszönti illendően a benti vendégeket. Nem telik bele sok idő és Arraele urat is kiszúrja.*
- Már itt is vagyok Arraele uram. Remélem nem okozott nagy vesződséget Önnek a helyettesítésem. *Őszintén reméli, hogy az idős tündért nem terhelte túl a kérésével. Kabátját nyomban leveti a melegre való tekintettel és felakasztja a pulton belül egy sarki szögre. Visszatérve a tündérhez körbetekint a fogadón. Semmi nem égett le, nem gyulladt fel, nincsenek kocsmai verekedésre utaló jelek, törött bútorok. Ez nagyon megnyugtató. Nincs más hátra mint, hogy megköszönje a tündér kedvességét, hogy kisegítette.*
// Visszatérés //
*Tisztes távolból, ahol még egyben, teljes egészében láthatja a fogadót megáll, hogy gyönyörködhessen. Nem mintha ő építette volna magát a Vaskorsó épületét, mégis úgy tekint rá, mint saját gyermekére. Megítélése szerint a taverna jó állapotban van, nem szükséges felújítást eszközölni rajta. Ha éppen mégis erre lenne szükség, hát levezényelné azt is szíve szerint. Itt már azért lenne egy két gond az építészettel mert ahhoz nem sokat konyít. Ahhoz viszont lenne érzéke, hogy mi hova kerüljön vagy, hogy mi, hogy nézzen ki. Az építési részét meg elvégezné az, akinek éppen ez a szakmája. Miután kigyönyörködi magát, a póniját szépen visszavezeti az istállóba. Megvakarja a füle tövét mert igazán megérdemeli Cukorfalat a dicséretet. Hűségesen hordja viszi aprócska gazdáját. Megköti a szokásos helyén és friss abrakot kerít neki. A víz az sajnálatosan elfogyott, ezt pedig rögvest pótolni szeretné. Egy vödörrel indul meg a kinti kúthoz, amiből friss vizet merít. Egy tele vödörrel indul vissza az istállóhoz és megtölti a póni előtti itatót friss kútvízzel. Cukorfalat egyelőre nagy abrakolásban van és a vízzel valószínű csak akkor fog foglalkozni, ha a hasa már tele lesz. Miután ellátja a póniját elindul befelé. Az ajtón belépve megcsapja a jó meleg levegő és frissen sült étel illata.*
- Szép napot mindenkinek! *Köszönti illendően a benti vendégeket. Nem telik bele sok idő és Arraele urat is kiszúrja.*
- Már itt is vagyok Arraele uram. Remélem nem okozott nagy vesződséget Önnek a helyettesítésem. *Őszintén reméli, hogy az idős tündért nem terhelte túl a kérésével. Kabátját nyomban leveti a melegre való tekintettel és felakasztja a pulton belül egy sarki szögre. Visszatérve a tündérhez körbetekint a fogadón. Semmi nem égett le, nem gyulladt fel, nincsenek kocsmai verekedésre utaló jelek, törött bútorok. Ez nagyon megnyugtató. Nincs más hátra mint, hogy megköszönje a tündér kedvességét, hogy kisegítette.*
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-06 11:39:25
Üzenet elküldve: 2017-02-06 11:39:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Fogadós helyettes//
*Bris nem helyi és a gnóm személye annyira nem is érdekli, hogy ismerje annak a hátterét. Feltűnően csalódik hát a válaszán.*
-Akkor majd megkérdezem ha találkozunk. Ez esetben tudna hozni még egy ilyen ribizlibort?
*Nem egy nagyivó, de ráfér. Amúgy is egy ideig nem fog iszogatni miután elindult a városba. Kell néhány könyv és pár dolgot megbeszélne a papokkal. Az ő szemében a papok még mindig a tudományok és nem az istenek követői. Remélhetőleg nem fog csalódni. Viszont addig is el kellene döntenie mi az új kutatási területe.*
*Bris nem helyi és a gnóm személye annyira nem is érdekli, hogy ismerje annak a hátterét. Feltűnően csalódik hát a válaszán.*
-Akkor majd megkérdezem ha találkozunk. Ez esetben tudna hozni még egy ilyen ribizlibort?
*Nem egy nagyivó, de ráfér. Amúgy is egy ideig nem fog iszogatni miután elindult a városba. Kell néhány könyv és pár dolgot megbeszélne a papokkal. Az ő szemében a papok még mindig a tudományok és nem az istenek követői. Remélhetőleg nem fog csalódni. Viszont addig is el kellene döntenie mi az új kutatási területe.*
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-06 09:44:33
Üzenet elküldve: 2017-02-06 09:44:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadós helyettes - Bris//
*Érzi a finom, készülőben lévő ételét. Füstölt sonka és bab illatát szűri ki, amit biztosan felismer.*
~Ez finom lesz!~
*Dörzsöli össze tenyerét a nagy lakoma előtt. Képzeletben már falatozik is amikor a vézna alak megszólítja. Nincs hozzászokva, hogy az intésekre figyeljen. Egész életében a maga földjének ura volt, nem parancsolt neki senki sem. Mogrimot helyettesítve kénytelen úgy tenni mintha fogadós lenne. Némi kelletlenséggel de odasétál a férfi asztalához.*
- Bökd csak ki fiam, mit akarsz mondai?
*Valamin nagyon erőlködik az idegen azt látja.*
~A nevem legalább megjegyezte.~
- Nézd ez egy jó kérdés. Én csak helyettesítek. Majd Mogrimot, a gnómot kérdezd meg erről.
*Az öreg tündér nem fűz hozzá többet mivel tücsköt-bogarat nem fog összehordani arról, amihez nem ért.*
*Érzi a finom, készülőben lévő ételét. Füstölt sonka és bab illatát szűri ki, amit biztosan felismer.*
~Ez finom lesz!~
*Dörzsöli össze tenyerét a nagy lakoma előtt. Képzeletben már falatozik is amikor a vézna alak megszólítja. Nincs hozzászokva, hogy az intésekre figyeljen. Egész életében a maga földjének ura volt, nem parancsolt neki senki sem. Mogrimot helyettesítve kénytelen úgy tenni mintha fogadós lenne. Némi kelletlenséggel de odasétál a férfi asztalához.*
- Bökd csak ki fiam, mit akarsz mondai?
*Valamin nagyon erőlködik az idegen azt látja.*
~A nevem legalább megjegyezte.~
- Nézd ez egy jó kérdés. Én csak helyettesítek. Majd Mogrimot, a gnómot kérdezd meg erről.
*Az öreg tündér nem fűz hozzá többet mivel tücsköt-bogarat nem fog összehordani arról, amihez nem ért.*
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-05 22:37:01
Üzenet elküldve: 2017-02-05 22:37:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
* Sokat dolgozott volna rajta? Talán anélkül, hogy észrevette volna. De hát mindig is ilyen volt, ebbe született bele, maga körül is csak ezt látta, ezt tapasztalta, erre nevelték, és egyáltalán nem gondolja rossz dolognak, hát hogyan lehetne más? *
- Minden kétséget kizáróan kitüntetett pozícióban van, Syl'dor kisasszony. Remélem, tetszik is önnek, hogy a kontinens legtökéletesebb urával hálhat. Nagy szégyen lenne, ha nem tudnám vágyait kielégíteni.
* Érdeklődve hallgatja Daewe magyarázatát. Így mindjárt értelmet nyer minden, és minden kétsége elszáll. Sőt, a lány úgy adja elő magát, hogy Zaras talán most először érzi saját magát igazi misztikumnak. Bár ez valószínűleg csak az előadásmód miatt van így. Syl'dorék Daewejének éppen most sikerült még többet hozzáadni az amúgy is tökéletesnek vélt személyiséghez. *
- Ezek szerint te is szeretsz játszani a veszélyes dolgokkal. Hidd el, nem sokáig leszek idegen számodra.
* Kacsint egyet még, mielőtt a komolyabb vizekre eveznének, ahol is megakad egy mondat közepette. Ekkor csap le egy (döglött) kígyó gyorsaságával a leányzó. Elfünknek esélye sem volt kivédeni a támadást, na, meg nem is igazán állt szándékában. A csóknak köszönhetően mosolyogni kezd. A takaró alatt kezével megpróbálja megérinteni Daewe hasát, amolyan nyomatékként szavainak. *
- Nem mondom el, de ha esetleg célba ért a magom, tudod… Akkor nem is kellenek a szavak.
* A reakció egy pillanatra megijeszti. Pont úgy fest, mint Loka. Talán van igazság abban a szólásban, hogy minden asszony sárkány, s márpedig két sárkány közt nincs igazán nagy különbség. A sárkányok pedig akkor veszélyesek csak igazán, ha a tojásaikat, vagy saját területüket, vagy igazukat védik. A jelen helyzetet nyugodtan besorolhatjuk a kettes kategóriába. Nem mintha számítana, hiszen a hatása nagyjából ugyanaz.
Bimbója szorításainál csak fel-felnyög, a csavarásnál viszont egy igazán, Zarastól egyáltalán nem várt, nőies sikolyt hallat, amit egy köhögéssel zár. *
- Sárkány.
* Feleli nyelvét kiöltve, és szegény, hadirokkant mellbimbóját dörzsölve, pátyolgatva. Támadójával ellentétben, ő nem csap sehova. Még. Pedig nem is egy lehetősége lenne rá.
A szoknyaigazítást ő ficánkolásként érzékeli, még az egyik bordája is megsínyli a dolgot. *
- Mi lenne, ha levennéd? Vetkőzz le te is.
* Úgyis csak útban lesz, és persze Zarasnak nincs semmilyen hátsószándéka, csupán nem akarja, hogy összegyűrődjön, vagy még foltosabb legyen. A rövid leckére odafigyel. Az már egészen más kérdés, hogy nem feltétlenül ért mindent. Vagyis igazából azt nem érti, hogy mégis hogy a fenébe működhetnek ezek az italok? Rá is kérdez a dologra, miután az orrpeckelés, és az azt követő horkantás megtörtént. De mint ma elég sokszor, most is megenged magának egy kis pajkosságot. *
- Először is. Nagyon értesz a kotyvalékokhoz is, ahogy hallottam.
* Köhint is egyet, aztán rátér arra, ami valójában érdekli. *
- Miből készülnek ezek az italok? És mi bennük más, varázslatosabb, mint bármely másikban?
* Ha már az idejük limitált, akkor használják ki, élvezzék egymást, magára húzza a lányt, hogy a mellkasa az ő mellkasának nyomódjon, öle az ölének. Még egy pici puszit is nyom a szájára. *
- Így kényelmesebb, nem?
//Fehérnépek napja//
* Sokat dolgozott volna rajta? Talán anélkül, hogy észrevette volna. De hát mindig is ilyen volt, ebbe született bele, maga körül is csak ezt látta, ezt tapasztalta, erre nevelték, és egyáltalán nem gondolja rossz dolognak, hát hogyan lehetne más? *
- Minden kétséget kizáróan kitüntetett pozícióban van, Syl'dor kisasszony. Remélem, tetszik is önnek, hogy a kontinens legtökéletesebb urával hálhat. Nagy szégyen lenne, ha nem tudnám vágyait kielégíteni.
* Érdeklődve hallgatja Daewe magyarázatát. Így mindjárt értelmet nyer minden, és minden kétsége elszáll. Sőt, a lány úgy adja elő magát, hogy Zaras talán most először érzi saját magát igazi misztikumnak. Bár ez valószínűleg csak az előadásmód miatt van így. Syl'dorék Daewejének éppen most sikerült még többet hozzáadni az amúgy is tökéletesnek vélt személyiséghez. *
- Ezek szerint te is szeretsz játszani a veszélyes dolgokkal. Hidd el, nem sokáig leszek idegen számodra.
* Kacsint egyet még, mielőtt a komolyabb vizekre eveznének, ahol is megakad egy mondat közepette. Ekkor csap le egy (döglött) kígyó gyorsaságával a leányzó. Elfünknek esélye sem volt kivédeni a támadást, na, meg nem is igazán állt szándékában. A csóknak köszönhetően mosolyogni kezd. A takaró alatt kezével megpróbálja megérinteni Daewe hasát, amolyan nyomatékként szavainak. *
- Nem mondom el, de ha esetleg célba ért a magom, tudod… Akkor nem is kellenek a szavak.
* A reakció egy pillanatra megijeszti. Pont úgy fest, mint Loka. Talán van igazság abban a szólásban, hogy minden asszony sárkány, s márpedig két sárkány közt nincs igazán nagy különbség. A sárkányok pedig akkor veszélyesek csak igazán, ha a tojásaikat, vagy saját területüket, vagy igazukat védik. A jelen helyzetet nyugodtan besorolhatjuk a kettes kategóriába. Nem mintha számítana, hiszen a hatása nagyjából ugyanaz.
Bimbója szorításainál csak fel-felnyög, a csavarásnál viszont egy igazán, Zarastól egyáltalán nem várt, nőies sikolyt hallat, amit egy köhögéssel zár. *
- Sárkány.
* Feleli nyelvét kiöltve, és szegény, hadirokkant mellbimbóját dörzsölve, pátyolgatva. Támadójával ellentétben, ő nem csap sehova. Még. Pedig nem is egy lehetősége lenne rá.
A szoknyaigazítást ő ficánkolásként érzékeli, még az egyik bordája is megsínyli a dolgot. *
- Mi lenne, ha levennéd? Vetkőzz le te is.
* Úgyis csak útban lesz, és persze Zarasnak nincs semmilyen hátsószándéka, csupán nem akarja, hogy összegyűrődjön, vagy még foltosabb legyen. A rövid leckére odafigyel. Az már egészen más kérdés, hogy nem feltétlenül ért mindent. Vagyis igazából azt nem érti, hogy mégis hogy a fenébe működhetnek ezek az italok? Rá is kérdez a dologra, miután az orrpeckelés, és az azt követő horkantás megtörtént. De mint ma elég sokszor, most is megenged magának egy kis pajkosságot. *
- Először is. Nagyon értesz a kotyvalékokhoz is, ahogy hallottam.
* Köhint is egyet, aztán rátér arra, ami valójában érdekli. *
- Miből készülnek ezek az italok? És mi bennük más, varázslatosabb, mint bármely másikban?
* Ha már az idejük limitált, akkor használják ki, élvezzék egymást, magára húzza a lányt, hogy a mellkasa az ő mellkasának nyomódjon, öle az ölének. Még egy pici puszit is nyom a szájára. *
- Így kényelmesebb, nem?
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-04 13:00:28
Üzenet elküldve: 2017-02-04 13:00:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Fogadós helyettes//
*Bris tovább gondolkodik evés közben, viszont nem ismeri eléggé sem a fogadót, sem pedig egy fogadós életét ahhoz, hogy el tudja képzelni mire volna itt szükség. Ekkor egy szerinte remek ötlete támad. Miután a tényleg finom ételt elfogyasztotta az asztalához inti az idősebb gnómot. Mikor odaért akkor feltűnően elkezd gondolkozni és csettint is párat mintha a nyelve hegyén lenne amit mondani akar majd eszébe is jut.*
-Arraele úr ha jól emlékszem! Az étel valóban nagyszerű volt. Adja át az üdvözletemet a szakácsnénak. Mondja nehéz egy ilyen fogadót üzemeltetni?
*Bris tovább gondolkodik evés közben, viszont nem ismeri eléggé sem a fogadót, sem pedig egy fogadós életét ahhoz, hogy el tudja képzelni mire volna itt szükség. Ekkor egy szerinte remek ötlete támad. Miután a tényleg finom ételt elfogyasztotta az asztalához inti az idősebb gnómot. Mikor odaért akkor feltűnően elkezd gondolkozni és csettint is párat mintha a nyelve hegyén lenne amit mondani akar majd eszébe is jut.*
-Arraele úr ha jól emlékszem! Az étel valóban nagyszerű volt. Adja át az üdvözletemet a szakácsnénak. Mondja nehéz egy ilyen fogadót üzemeltetni?
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-04 11:25:29
Üzenet elküldve: 2017-02-04 11:25:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadós helyettes//
*Elkezd kiürül a fogadó népe ami a tündérnek jót jelent.*
~Ideje, már mert kezdek álmosodni.~
*Nagyokat ásítva teszi kezét a szája elé. Egyszerű földművessége ellenére nem egy neveletlen paraszt. Nem is egy úri öreg mivel annyira sosem volt módos, meg hát nem is olyan családba született, mint egyesek. Valamennyi tartalékot azért gyűjtögetett élete során, ezek viszont befektetésben vannak, hogy kamatozzon a jövedelme. Így lesz miből fedezni a kiadásait öreg korára. Családja nincs, aminek következtében magára marad ha leesik a lábáról. Ezt nagyon nem lenne kedve megvárni.*
~Ez a Mogrim gyerek jó lenne nekem fullajtárnak, de Eeyrára mondom nem akar kötélnek állni, még...~
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.04 11:26:38
*Elkezd kiürül a fogadó népe ami a tündérnek jót jelent.*
~Ideje, már mert kezdek álmosodni.~
*Nagyokat ásítva teszi kezét a szája elé. Egyszerű földművessége ellenére nem egy neveletlen paraszt. Nem is egy úri öreg mivel annyira sosem volt módos, meg hát nem is olyan családba született, mint egyesek. Valamennyi tartalékot azért gyűjtögetett élete során, ezek viszont befektetésben vannak, hogy kamatozzon a jövedelme. Így lesz miből fedezni a kiadásait öreg korára. Családja nincs, aminek következtében magára marad ha leesik a lábáról. Ezt nagyon nem lenne kedve megvárni.*
~Ez a Mogrim gyerek jó lenne nekem fullajtárnak, de Eeyrára mondom nem akar kötélnek állni, még...~
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.04 11:26:38
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-03 21:48:20
Üzenet elküldve: 2017-02-03 21:48:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
*Van egy olyan érzése, hogy Zaras rájátszik erre a fene nagy arroganciájára. Nem igazán lehet komolyan venni amit mond, érezhetően maga sem akarja, hogy komolyan vegyék. Másfelől viszont biztos van ennek alapja, nem is kevés. Márpedig sohasem kedvelte azt, ha valaki ennyire sokat hisz magáról. A probléma csak az, hogy ennek a szürke hajúnak ez valahogy jól áll. Biztos sokat dolgozott rajta.*
- Ó, Tökéletes Uraság, aki híján van minden hibának! Igazán megtisztel és hálára kötelez, hogy figyelmével tüntetett ki egy egy olyan tökéletlen teremtményt, mint én. Nem is érdemeltem ily kegyet, hogy megossza velem a nyoszolyáját. Vagy valaki más nyoszolyáját, amit éppen talált. Remélem méltónak találtattam erre a bizalomra!
*Egy pillanatig sem rejti véka alá, hogy gúnyolódik, de erről is Zaras tehet. Viszont a hangján az is érződik, hogy ezzel nem az a célja, hogy megbántsa a szürke hajú tökélyt, csak ugratni akarja. És mivel elég kevélynek, hiúnak látszik, talán sikerülni is fog.
A kérdés után, ahogy Zaras kicsit elhúzódik, azonnal utána is kúszik, hogy a távolság ne legyen köztük nagyobb pár hajszálnyival. Ennek tekintetében kicsit furcsa, amit mond.*
- El. Annyira más vagy, annyira fura, annyira idegen. Nemcsak a magad megingathatatlan tökéletességébe vetett hited, vagy az idegesítő dölyfösséged miatt. Nem is tudom. Azt hiszem még nem is találkoztam olyan figurával, mint te. ÉS valahogy azt is érzem, hogy - figyelj, nagy szavak jönnek! - a veszély aurája vesz körül. Hiszen ha valaki Lokával kezd, annak kedvelnie kell a veszélyt. De ezt nem szeretni mindenki. Szóval nem is tudom... Riasztasz, de mégis itt vagyok. Fura, nem?
*Aztán már félig a másikon heverve néz Zaras arcába és amikor az elakad, gyorsan egy csókot nyom az ajkára.*
- Nem derül ki. Hogy derülne ki? Elmondom? Nem. Elmondod? Csak nem... Hát akkor?
*Szinte idilli helyzet. Kellemesen elernyedve hevernek egy kevésbé kényelmes ágyban, mintha még valami gyöngédség is lebegne a szobában, erre jön Zaras az ő megjegyzéseivel. Daewe arca egy pillanatra megmerevedik, nemcsak a szemei, de mintha a pupillái is tágra nyílnának.*
- Koty-va-lék?...
*Ha Zaras ezzel számolt, nem tévedett, valóban az elevenébe talált. Minden egyes szótagnál jobban szorítja meg az ujjai között tartott mellbimbót, a végén pedig csavar is rajta egy jókorát. Aztán szinte ugrik egyet fektében egy kicsit indokolatlanul hangos fájdalomkiáltás kíséretében. Azt hitte, hogy minden hímek legtökéletesebbike csak cirógatja a fenekét, nem is esett rosszul, erre most alattomosan belecsíp. Nagyot.*
- Dög!
*Csap rá tenyérrel a másik mellkasára, persze nem nagy erővel, aztán visszamászik a takaró alá, és hogy kevesebb meglepetés érje, a még mindig dereka köré gyűrt szoknyáját is lejjebb rángatja. Eszébe jut, hogy úgy fog kinézni a ruhadarab, mint amit a kutyák szájából rángattak ki, hogy a testnedvek okozta foltokra ne is gondoljon. De ezzel most nem foglalkozik, sokkal fontosabbnak tartja, hogy még egy kicsit feküdhessenek egymás mellett. Vagy egymáson. És persze azt is, hogy felhívja Zaras figyelmét néhány tévedésére. Ezért félkönyökre emelkedik és olyan arccal kezd el beszélni, ahogy egy felettébb türelmes magiszter oktatja kissé ütődött tanítványát.*
- Kotyvalékokkal valóban boszorkányok dolgoznak. Varjúháj, denevérköröm, szhylla uszony... babonaság, hatástalan babonaság. Az alkímia viszont tudomány. Mert mit csinál a harcos, ha súlyos sebet kap? Lábadozik hetekig, hónapokig valami koszos ispotályban, remegve fohászkodva, hogy sebe ne üszkösödjön el, és valaha még lábra állhasson. Vagy felhajt egy kis üvegcse varázsos elixírt, amit egy alkimista készített, és láss csodát: pár perc után a sebek összeforrtak, nincs sebláz, legfeljebb egy kiadós alvás kell még és némi pálinka. Vagy mit tesz a mágus, ha olyasmire készül, amihez itt
*Megkocogtatja mutatóujjával a fiú halántékát.*
- nincs elég tudomány? A legközelebbi alkimistától beszerez egy varázsitalt és rögtön úgy érzi, hogy elméje bármit be tud fogadni a világegyetemből. Vagy itt van egy tökéletes elf.
*Az ujja imént Zaras halántékánál maradt, most a homloka közepére csúszik. Onnan leszalad az orrán és végigcirógatja az ajkát.*
- Tökéletes minden szempontból, nem kétséges, de arra gondol, hogy lehetne méééég tökéletesebb, még fürgébb, még gyorsabb. És mit tett ekkor ez a tökéletes példánya fajának?
*Itt már nagyon jókedvűen cseng a hangja, majdnem nevet. Aztán egy hirtelen mozdulattal megfordítja kézfejét és azok az ujjak, amelyek eddig Zaras ajkain lebegtek, felpeckelik az orrát. A kétségkívül tökéletes orrát. De legalábbis megpróbálja*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.03 21:50:57
//Fehérnépek napja//
*Van egy olyan érzése, hogy Zaras rájátszik erre a fene nagy arroganciájára. Nem igazán lehet komolyan venni amit mond, érezhetően maga sem akarja, hogy komolyan vegyék. Másfelől viszont biztos van ennek alapja, nem is kevés. Márpedig sohasem kedvelte azt, ha valaki ennyire sokat hisz magáról. A probléma csak az, hogy ennek a szürke hajúnak ez valahogy jól áll. Biztos sokat dolgozott rajta.*
- Ó, Tökéletes Uraság, aki híján van minden hibának! Igazán megtisztel és hálára kötelez, hogy figyelmével tüntetett ki egy egy olyan tökéletlen teremtményt, mint én. Nem is érdemeltem ily kegyet, hogy megossza velem a nyoszolyáját. Vagy valaki más nyoszolyáját, amit éppen talált. Remélem méltónak találtattam erre a bizalomra!
*Egy pillanatig sem rejti véka alá, hogy gúnyolódik, de erről is Zaras tehet. Viszont a hangján az is érződik, hogy ezzel nem az a célja, hogy megbántsa a szürke hajú tökélyt, csak ugratni akarja. És mivel elég kevélynek, hiúnak látszik, talán sikerülni is fog.
A kérdés után, ahogy Zaras kicsit elhúzódik, azonnal utána is kúszik, hogy a távolság ne legyen köztük nagyobb pár hajszálnyival. Ennek tekintetében kicsit furcsa, amit mond.*
- El. Annyira más vagy, annyira fura, annyira idegen. Nemcsak a magad megingathatatlan tökéletességébe vetett hited, vagy az idegesítő dölyfösséged miatt. Nem is tudom. Azt hiszem még nem is találkoztam olyan figurával, mint te. ÉS valahogy azt is érzem, hogy - figyelj, nagy szavak jönnek! - a veszély aurája vesz körül. Hiszen ha valaki Lokával kezd, annak kedvelnie kell a veszélyt. De ezt nem szeretni mindenki. Szóval nem is tudom... Riasztasz, de mégis itt vagyok. Fura, nem?
*Aztán már félig a másikon heverve néz Zaras arcába és amikor az elakad, gyorsan egy csókot nyom az ajkára.*
- Nem derül ki. Hogy derülne ki? Elmondom? Nem. Elmondod? Csak nem... Hát akkor?
*Szinte idilli helyzet. Kellemesen elernyedve hevernek egy kevésbé kényelmes ágyban, mintha még valami gyöngédség is lebegne a szobában, erre jön Zaras az ő megjegyzéseivel. Daewe arca egy pillanatra megmerevedik, nemcsak a szemei, de mintha a pupillái is tágra nyílnának.*
- Koty-va-lék?...
*Ha Zaras ezzel számolt, nem tévedett, valóban az elevenébe talált. Minden egyes szótagnál jobban szorítja meg az ujjai között tartott mellbimbót, a végén pedig csavar is rajta egy jókorát. Aztán szinte ugrik egyet fektében egy kicsit indokolatlanul hangos fájdalomkiáltás kíséretében. Azt hitte, hogy minden hímek legtökéletesebbike csak cirógatja a fenekét, nem is esett rosszul, erre most alattomosan belecsíp. Nagyot.*
- Dög!
*Csap rá tenyérrel a másik mellkasára, persze nem nagy erővel, aztán visszamászik a takaró alá, és hogy kevesebb meglepetés érje, a még mindig dereka köré gyűrt szoknyáját is lejjebb rángatja. Eszébe jut, hogy úgy fog kinézni a ruhadarab, mint amit a kutyák szájából rángattak ki, hogy a testnedvek okozta foltokra ne is gondoljon. De ezzel most nem foglalkozik, sokkal fontosabbnak tartja, hogy még egy kicsit feküdhessenek egymás mellett. Vagy egymáson. És persze azt is, hogy felhívja Zaras figyelmét néhány tévedésére. Ezért félkönyökre emelkedik és olyan arccal kezd el beszélni, ahogy egy felettébb türelmes magiszter oktatja kissé ütődött tanítványát.*
- Kotyvalékokkal valóban boszorkányok dolgoznak. Varjúháj, denevérköröm, szhylla uszony... babonaság, hatástalan babonaság. Az alkímia viszont tudomány. Mert mit csinál a harcos, ha súlyos sebet kap? Lábadozik hetekig, hónapokig valami koszos ispotályban, remegve fohászkodva, hogy sebe ne üszkösödjön el, és valaha még lábra állhasson. Vagy felhajt egy kis üvegcse varázsos elixírt, amit egy alkimista készített, és láss csodát: pár perc után a sebek összeforrtak, nincs sebláz, legfeljebb egy kiadós alvás kell még és némi pálinka. Vagy mit tesz a mágus, ha olyasmire készül, amihez itt
*Megkocogtatja mutatóujjával a fiú halántékát.*
- nincs elég tudomány? A legközelebbi alkimistától beszerez egy varázsitalt és rögtön úgy érzi, hogy elméje bármit be tud fogadni a világegyetemből. Vagy itt van egy tökéletes elf.
*Az ujja imént Zaras halántékánál maradt, most a homloka közepére csúszik. Onnan leszalad az orrán és végigcirógatja az ajkát.*
- Tökéletes minden szempontból, nem kétséges, de arra gondol, hogy lehetne méééég tökéletesebb, még fürgébb, még gyorsabb. És mit tett ekkor ez a tökéletes példánya fajának?
*Itt már nagyon jókedvűen cseng a hangja, majdnem nevet. Aztán egy hirtelen mozdulattal megfordítja kézfejét és azok az ujjak, amelyek eddig Zaras ajkain lebegtek, felpeckelik az orrát. A kétségkívül tökéletes orrát. De legalábbis megpróbálja*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.03 21:50:57
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-03 16:46:28
Üzenet elküldve: 2017-02-03 16:46:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eldac, Syvyan//
- Szerintem vegyünk ki egy szobát a barátunknak, ott biztosan kényelmesebben alhat, mint itt.
*Javasolja az elfnek, aztán nekilát, hogy felhörpintse az utolsó kortyot, és hogy felálljon, szedelőzködjön.*
- Nekem van még egy kis dolgom a kovácsnál.
*magyarázza Syvyannak, mikor már a köpenyét kanyarintja a vállára. A pultra leszámolja a szoba árát, leginkább Eldac pénzéből szeretné ezt megtenni. Aztán ha kell, akkor segít felvonszolni az emeletre, de aztán a maga részéről tényleg muszáj mennie.*
- Ha nem akarsz idekinn éjszakázni, akkor javaslom, hogy tarts velem.
*Javasolja Syvyannak, mikor Eldacot elintézték. Aztán a maga részéről Alyo tényleg megy.*
- Szerintem vegyünk ki egy szobát a barátunknak, ott biztosan kényelmesebben alhat, mint itt.
*Javasolja az elfnek, aztán nekilát, hogy felhörpintse az utolsó kortyot, és hogy felálljon, szedelőzködjön.*
- Nekem van még egy kis dolgom a kovácsnál.
*magyarázza Syvyannak, mikor már a köpenyét kanyarintja a vállára. A pultra leszámolja a szoba árát, leginkább Eldac pénzéből szeretné ezt megtenni. Aztán ha kell, akkor segít felvonszolni az emeletre, de aztán a maga részéről tényleg muszáj mennie.*
- Ha nem akarsz idekinn éjszakázni, akkor javaslom, hogy tarts velem.
*Javasolja Syvyannak, mikor Eldacot elintézték. Aztán a maga részéről Alyo tényleg megy.*
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-03 15:50:51
Üzenet elküldve: 2017-02-03 15:50:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
* A lány felháborodása, vagy inkább annak szavai kettő, de ellentétes érzelmet váltanak ki belőle; az önelégültség, melyet a tökéletességéről tett megjegyzés vált ki, illetve a keserűség, a lány szavainak jelentése miatt. *
- Daewe... Én nem...
* Ha a lány nem néz a szemébe, úgy hiheti azt, hogy halálosan komolyan beszél. *
- Nem vagyok tökéletes... Ugyanis hiányzik belőlem a hiba!
* Nevet fel, segítve betakarózni. A következőkre azonban elkomorodik. *
- Téged... Elriasztalak?
* Felsőtestét elhúzza a lánytól, hogy a szemébe nézhessen. Kissé fájó hallani azt, hogy valakinek, legyen szó bárkiről, nem felel meg. *
- Tudom, persze. De ha egyszer kiderülne...
* Félbehagyja a mondatot, de őszerinte felesleges is befejezni. Bár talán még ő maga sem tudja, mit akart mondani.
A mellkasára fekvő elftől olyan melegség járja át, ami akkor szokta, mikor Lokával van. A lüktető melegség, mely mellbimbójából árasztja el testét, egyre jobban átjárja, még a jó kedv is visszaszáll belé. *
- Miért? Tán nem vagy boszorkány? Aki mindenféle kotyvalékot tart a szobájában?
* Nevet fel, bár sejti, mi következik a válasza után, szóval nem lesz egy hosszú kacaj. Akárhogy is, elfünk készenáll megvívni a csípés-csatát; ha Daewe erősebben szorít rá, úgy egy szisszenéd kíséretében caíp bele ő is a takaró alatt a lány fenekébe. *
//Fehérnépek napja//
* A lány felháborodása, vagy inkább annak szavai kettő, de ellentétes érzelmet váltanak ki belőle; az önelégültség, melyet a tökéletességéről tett megjegyzés vált ki, illetve a keserűség, a lány szavainak jelentése miatt. *
- Daewe... Én nem...
* Ha a lány nem néz a szemébe, úgy hiheti azt, hogy halálosan komolyan beszél. *
- Nem vagyok tökéletes... Ugyanis hiányzik belőlem a hiba!
* Nevet fel, segítve betakarózni. A következőkre azonban elkomorodik. *
- Téged... Elriasztalak?
* Felsőtestét elhúzza a lánytól, hogy a szemébe nézhessen. Kissé fájó hallani azt, hogy valakinek, legyen szó bárkiről, nem felel meg. *
- Tudom, persze. De ha egyszer kiderülne...
* Félbehagyja a mondatot, de őszerinte felesleges is befejezni. Bár talán még ő maga sem tudja, mit akart mondani.
A mellkasára fekvő elftől olyan melegség járja át, ami akkor szokta, mikor Lokával van. A lüktető melegség, mely mellbimbójából árasztja el testét, egyre jobban átjárja, még a jó kedv is visszaszáll belé. *
- Miért? Tán nem vagy boszorkány? Aki mindenféle kotyvalékot tart a szobájában?
* Nevet fel, bár sejti, mi következik a válasza után, szóval nem lesz egy hosszú kacaj. Akárhogy is, elfünk készenáll megvívni a csípés-csatát; ha Daewe erősebben szorít rá, úgy egy szisszenéd kíséretében caíp bele ő is a takaró alatt a lány fenekébe. *
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-03 15:32:03
Üzenet elküldve: 2017-02-03 15:32:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//MoMoMoNoLe//
*Learon végignézi, ahogy Morw odaad száz aranyat Mogrimnak, és ekkor eldönti, hogy ha ideje, meg az óriás türelme engedi, megpróbálja megtanítani neki a számokat, hiszen úgy sokkal hasznosabb lenne, és nem szórná a pénzt. Persze, jó helye van a csaposnál, de ha nem Amoni lenne éppenséggel, hanem a városból való, pénz éhes alak, akkor egészen más lenne a helyzet. Akkor kár lenne az aranyakért.*
-Akkor indulás! Viszont látás, Uram! *Biccent egyet Mogrim felé távozáskor. A tündérek felkapásán és Mofi sikkantásán kacag egy jót. Ez a két kedvenc faja. Az óriások és a tündérek. Együtt pedig szinte mindig fergetegesek tudnak lenni. Ezzel ő is elindul kifelé az ajtón, végig Morwon után. Szedi a lábait, hiszen ő azért kisebb mint az óriás. Van fizikuma, de alapvető lassúságához már hozzá van szokva.*
-Igazad van Morw. Nagy szerencse! *Nem igazán tudja értelmezni a hallottakat, de abból még senkinek nem esett baja, ha igazat adtak neki. Talán kissé örülni is fog neki a férfi, ha egyáltalán felfogja. A sötétbőrűekre enyhén megrázza magát és szinte érzi a fantom fájdalmat a baljában. Jobb nem is gondolni a mélységiekre.*
*Learon végignézi, ahogy Morw odaad száz aranyat Mogrimnak, és ekkor eldönti, hogy ha ideje, meg az óriás türelme engedi, megpróbálja megtanítani neki a számokat, hiszen úgy sokkal hasznosabb lenne, és nem szórná a pénzt. Persze, jó helye van a csaposnál, de ha nem Amoni lenne éppenséggel, hanem a városból való, pénz éhes alak, akkor egészen más lenne a helyzet. Akkor kár lenne az aranyakért.*
-Akkor indulás! Viszont látás, Uram! *Biccent egyet Mogrim felé távozáskor. A tündérek felkapásán és Mofi sikkantásán kacag egy jót. Ez a két kedvenc faja. Az óriások és a tündérek. Együtt pedig szinte mindig fergetegesek tudnak lenni. Ezzel ő is elindul kifelé az ajtón, végig Morwon után. Szedi a lábait, hiszen ő azért kisebb mint az óriás. Van fizikuma, de alapvető lassúságához már hozzá van szokva.*
-Igazad van Morw. Nagy szerencse! *Nem igazán tudja értelmezni a hallottakat, de abból még senkinek nem esett baja, ha igazat adtak neki. Talán kissé örülni is fog neki a férfi, ha egyáltalán felfogja. A sötétbőrűekre enyhén megrázza magát és szinte érzi a fantom fájdalmat a baljában. Jobb nem is gondolni a mélységiekre.*
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-02 20:47:55
Üzenet elküldve: 2017-02-02 20:47:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadós helyettes//
*Elérkezett a perc, hogy Mogrim nagy sebbel-lobbal elrohan.*
- Jól van fiam, majd jössz, mikor jössz.
*Kiáltja utána a sietősen távozó gnómnak.*
~Elég egy mókus módra rohangál ez az ifjonc. Sebaj, majd benő a feje lágya.~
*Saját gyermekkora már megkopott így sokat kell gondolkodnia rajta, hogy miket is csinált. Sajna nem túl sok jót mondhat el ifjonci korából. Igazi csirkefogó volt, nem az tipikusan mintagyerkőc.*
- Asszonyságod készítene nekem valami finomat, hogy ne éhen feküdjön le egy magamfajta öregember?
*A törpe szakácsnőnek beveti legtitkosabb fegyverét, a szegény öregember sajnálatát, hogy valamicske ételt kicsikarjon belőle.*
~Elvégre Mogrim azt mondta, hogy a fogyasztásomat is állja, amíg megérkezik. Én meg éhes vagyok!~
*Elérkezett a perc, hogy Mogrim nagy sebbel-lobbal elrohan.*
- Jól van fiam, majd jössz, mikor jössz.
*Kiáltja utána a sietősen távozó gnómnak.*
~Elég egy mókus módra rohangál ez az ifjonc. Sebaj, majd benő a feje lágya.~
*Saját gyermekkora már megkopott így sokat kell gondolkodnia rajta, hogy miket is csinált. Sajna nem túl sok jót mondhat el ifjonci korából. Igazi csirkefogó volt, nem az tipikusan mintagyerkőc.*
- Asszonyságod készítene nekem valami finomat, hogy ne éhen feküdjön le egy magamfajta öregember?
*A törpe szakácsnőnek beveti legtitkosabb fegyverét, a szegény öregember sajnálatát, hogy valamicske ételt kicsikarjon belőle.*
~Elvégre Mogrim azt mondta, hogy a fogyasztásomat is állja, amíg megérkezik. Én meg éhes vagyok!~
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-02 20:35:10
Üzenet elküldve: 2017-02-02 20:35:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A beteg//
*Végül kettesben maradnak, újra. Ewi pedig ennél nem is lehetne nyugodtabb, még hasa közepe táján éledni kezdő fájdalma ellenére sem. Véleménye szerint vele most már semmi rossz nem történhet, hiszen kapott gyógyszert, Jaz megnyugtatta, hogy nem hagyja itt, és még kérhet bármit is, mi hite szerint javítana állapotán. Ennél több nem is kellhet most szöszkénknek, s bár érdemben nem tud hozzátenni gyógyulásához, úgy bólint a félvér utasítására, mint ki már hozzá is kezdett az egészségesebbé váláshoz.
Ehhez hűen haldokolni véletlen sem kezd el, egy csendes mosollyal viszont annál kíváncsibban figyeli, vajon mire készül a másik. Mikor pedig megérti, s még az emlékezetes jelenet is felelevenítésre kerül, gyengécske kacajt hallat. Bizony, akkoriban még közel sem kerekedett ilyen szépen, mint most, bizonyos helyeken. Csak aztán nehogy újra csontkollekcióvá váljon a kilátásba helyezett sok hányástól. Ahelyett viszont, hogy sudár alkata miatt aggodalmaskodna tovább, úgy dönt, játékba kezd, mit már nem egyszer játszottak, ő és a fél-elf.*
- Te mindig ilyen gebe voltál?
*Kérdi hangjában ügyetlenül bújtatott mosollyal, felidézve a kevésbé kedves megjegyzést, mit annó kapott, mikor a fiú már háttal áll. Tekintete közben az említett fenéken állapodik meg, minden elítélendő gondolatot mellőzve, csupán azért, mert az imént megtiltották neki.*
*Végül kettesben maradnak, újra. Ewi pedig ennél nem is lehetne nyugodtabb, még hasa közepe táján éledni kezdő fájdalma ellenére sem. Véleménye szerint vele most már semmi rossz nem történhet, hiszen kapott gyógyszert, Jaz megnyugtatta, hogy nem hagyja itt, és még kérhet bármit is, mi hite szerint javítana állapotán. Ennél több nem is kellhet most szöszkénknek, s bár érdemben nem tud hozzátenni gyógyulásához, úgy bólint a félvér utasítására, mint ki már hozzá is kezdett az egészségesebbé váláshoz.
Ehhez hűen haldokolni véletlen sem kezd el, egy csendes mosollyal viszont annál kíváncsibban figyeli, vajon mire készül a másik. Mikor pedig megérti, s még az emlékezetes jelenet is felelevenítésre kerül, gyengécske kacajt hallat. Bizony, akkoriban még közel sem kerekedett ilyen szépen, mint most, bizonyos helyeken. Csak aztán nehogy újra csontkollekcióvá váljon a kilátásba helyezett sok hányástól. Ahelyett viszont, hogy sudár alkata miatt aggodalmaskodna tovább, úgy dönt, játékba kezd, mit már nem egyszer játszottak, ő és a fél-elf.*
- Te mindig ilyen gebe voltál?
*Kérdi hangjában ügyetlenül bújtatott mosollyal, felidézve a kevésbé kedves megjegyzést, mit annó kapott, mikor a fiú már háttal áll. Tekintete közben az említett fenéken állapodik meg, minden elítélendő gondolatot mellőzve, csupán azért, mert az imént megtiltották neki.*
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-02 08:15:13
Üzenet elküldve: 2017-02-02 08:15:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
// JK fogadós //
*Bris látszólag nyugodtan üldögél az asztalánál, de valójában lázasan tervezget.*
~Mire van itt vajon szükség? Talán a hordók szállítását oldjam meg, hogy könnyebb legyen? Esetleg valahogyan a világítást? Olyan zárat tervezzek az ajtóra amilyet még senki nem látott? Nem! Valami olyasmi kellene amilyen még nem volt. Valami amivel a nevemet is ismertebbé teszem. Ami miatt sokan idejönnek és mikor megkérdezik ki volt az a zseniális személy aki ezt építette akkor azt mondhatják, hogy ez Bris Mostale találmánya. Igen-igen.~
*Ábrándozásából a pultos zökkenti ki aki az ételét hozza. Láthatja, hogy Bris figyelme mintha teljesen máshol járna.*
-Értem, értem, köszönöm. Nagyszerű.
*Bris látszólag nyugodtan üldögél az asztalánál, de valójában lázasan tervezget.*
~Mire van itt vajon szükség? Talán a hordók szállítását oldjam meg, hogy könnyebb legyen? Esetleg valahogyan a világítást? Olyan zárat tervezzek az ajtóra amilyet még senki nem látott? Nem! Valami olyasmi kellene amilyen még nem volt. Valami amivel a nevemet is ismertebbé teszem. Ami miatt sokan idejönnek és mikor megkérdezik ki volt az a zseniális személy aki ezt építette akkor azt mondhatják, hogy ez Bris Mostale találmánya. Igen-igen.~
*Ábrándozásából a pultos zökkenti ki aki az ételét hozza. Láthatja, hogy Bris figyelme mintha teljesen máshol járna.*
-Értem, értem, köszönöm. Nagyszerű.
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-02 07:01:01
Üzenet elküldve: 2017-02-02 07:01:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// MoMoMoNoLe//
*A kutyust Mofi eddig is észrevette, de mivel úgy sejti, hogy az állat terelő feladatokat láthat el, azaz a nyájat védi az esetleges támadásoktól, így legyőzi magában azt a késztetést, hogy megkérdezze, meg lehet-e simagatni. Nem szeretné, ha a pásztor azt hinné, hogy a munkakutyáját holmi ölebnek nézi. Az azonban, hogy még ő is a védelmükre kel, már tényleg elegendő, akkor is, ha ennek csak közvetett megnyilvánulása van, azaz a gazdája jelenti ki. Abban teljesen biztos, hogy sikerrel fog járni előbb-utóbb, inkább azon gondolkodik el, hogy nem volt-e elhamarkodott az ajánlata a pásztor felé.*
~Remélem azért látja rajtam, hogy nem vagyok egy nagyhangú valaki. Ha egy egész gulyát vagy csordát kérne tőlem, ahhoz azért már kellenénk többen is, hogy hazatereljük őket. Pár tyúkocskát még Lord is elbír egy kocsin, ketrecben, és azt hiszem Learon Mester is csak tyúkokat említett. Biztos nem fog olyat kérni, amit nem tudunk teljesíteni.~
*Még egyszer elköszön a gnómtól, aki láthatóan nagyon örül az óriás nagylelkűségének, a többi asztaltársaság felé is meghajol, további jó étvágyat kívánva. Még hallja ugyan, hogy a pásztor felkéri az óriást a cipelésükre, ám ha először nem Notit venné a hátára Morw, akkor nem lenne ideje felkészülni. Így azonban behunyja a szemét, és bár remeg egy picit, és erősen kapaszkodik Morwon ruhájába, mindössze egy apró sikkantással, de egyébként szótlanul tűri mind az éj sötétjét, mind a magasságot. A később megbeszéljük rész az ő esetében maximum a megérkezés után fog történni, amikor az óriás majd leteszi, addig ugyanis a tündérke meg sem mer mukkanni. Csukott szemmel még azt sem ellenőrizheti, hogy fajtársa jól van-e.*
*A kutyust Mofi eddig is észrevette, de mivel úgy sejti, hogy az állat terelő feladatokat láthat el, azaz a nyájat védi az esetleges támadásoktól, így legyőzi magában azt a késztetést, hogy megkérdezze, meg lehet-e simagatni. Nem szeretné, ha a pásztor azt hinné, hogy a munkakutyáját holmi ölebnek nézi. Az azonban, hogy még ő is a védelmükre kel, már tényleg elegendő, akkor is, ha ennek csak közvetett megnyilvánulása van, azaz a gazdája jelenti ki. Abban teljesen biztos, hogy sikerrel fog járni előbb-utóbb, inkább azon gondolkodik el, hogy nem volt-e elhamarkodott az ajánlata a pásztor felé.*
~Remélem azért látja rajtam, hogy nem vagyok egy nagyhangú valaki. Ha egy egész gulyát vagy csordát kérne tőlem, ahhoz azért már kellenénk többen is, hogy hazatereljük őket. Pár tyúkocskát még Lord is elbír egy kocsin, ketrecben, és azt hiszem Learon Mester is csak tyúkokat említett. Biztos nem fog olyat kérni, amit nem tudunk teljesíteni.~
*Még egyszer elköszön a gnómtól, aki láthatóan nagyon örül az óriás nagylelkűségének, a többi asztaltársaság felé is meghajol, további jó étvágyat kívánva. Még hallja ugyan, hogy a pásztor felkéri az óriást a cipelésükre, ám ha először nem Notit venné a hátára Morw, akkor nem lenne ideje felkészülni. Így azonban behunyja a szemét, és bár remeg egy picit, és erősen kapaszkodik Morwon ruhájába, mindössze egy apró sikkantással, de egyébként szótlanul tűri mind az éj sötétjét, mind a magasságot. A később megbeszéljük rész az ő esetében maximum a megérkezés után fog történni, amikor az óriás majd leteszi, addig ugyanis a tündérke meg sem mer mukkanni. Csukott szemmel még azt sem ellenőrizheti, hogy fajtársa jól van-e.*
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-02-01 19:51:01
Üzenet elküldve: 2017-02-01 19:51:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fehérnépek napja//
- Annyira, de annyira passzoltok egymáshoz! Mindkettőben az a mérhetetlen gőg, megingathatatlan hit önmagatok tökéletességében és mások tökéletlenségében. És miért is? A szürke haj vagy a zöld szem miatt? A születésetek jogán? Vagy azért mert, mágiában, fegyverforgatásban jók vagytok? Mindegy is.
*Mintha kicsit felháborodott lenne a hangja, de annyira azért nem, hogy el is húzódjon a Zygendar ficsúrtól. Ahhoz most túl kellemesen érzi magát. Csak annyira erőlteti meg magát, hogy elkezdjen tapogatózni a takaró után. Kezd libabőrös lenni, kicsit fázik már, és amúgy sem illendő nagy pucéran heverészni. Ezt nem tudná megindokolni, de nem is kell, főleg azután, hogy magukra húzta a pokrócot.*
- Nem mintha olyan jól ismerném bármelyikőtök is, úgyhogy szólj, ha tévedek. De szerintem ez az arrogancia csak egy hasonlónak elviselhető. Mindenki mást riaszt.
*Érzi, hogy ebben nem kevés ellentmondás van, hiszen épp most hancúroztak egy jót és még élénken emlékszik rá, hogy nem is olyan régen mennyire ellenszenvesnek találta Zarast. Úgyhogy gyorsan folytatja, mielőtt a szürke hajú lecsaphatna a magas labdára.*
- Engem is. Csak néha nem árt azzal is megismerkedni, ami furcsa, szokatlan vagy ijesztő. Mert lehet, hogy tévedünk. Ha pedig mégsem, hát új élménnyel lehetünk gazdagabbak. Néha kellemessel, néha nem.
*Persze csak froclizza a másikat, igazság szerint már messze nem olyan antipatikus neki Zaras, mint annak idején, és ha ott még nem is tart, hogy bármeddig is tovább gondolná a jelenlegi állapotot, negatív benyomásokról sem beszélhet. A következő megjegyzésre aztán megállnak az ujjai, melyek hegyével eddig apró köröket írt a fiú mellkasára, és nem kis megrökönyödéssel szólal meg.*
- Nem mi. Hanem ki. Ő. Ugye nem gondolod komolyan, hogy szó nélkül hagyna egy ilyen háromszöget? Szerintem te is pontosan tudod, hogy mindkettőnknek úgy jó, ha ezt meg sem említed neki.
*Aztán pedig úgy tűnik, hogy Zaras egy ártatlan megjegyzésen kicsit felhúzza magát. Engedelmesen arra fordítja a fejét, amerre a másik akarja, és kicsit csodálkozva pislog.*
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Nem abban az értelemben használtam a szót, ahogy a félvérekre alkalmazzák. Csak... vannak helyek, ahol akkor tekintik elfogadottnak a gyermeknemzést, ha azt menyegző előzte meg. De van egy olyan érzésem, hogy te ezt nem tartod annyira fontosnak.
*Hasra fordul Zaras mellett, átkarolja a fiút, és állát annak mellkasára támasztja, úgy néz az arcába. Egy elég szemtelen mosollyal.*
- Egyébként szerintem csak a szád nagy. Félsz tőle. Csak akkor lennél jobban megijedve, ha megtudná, hogy mit műveltünk. Akkor pedig én lennék a bűnös, a csábító boszorkány, aki bevitte a málnásba a szegény, ártatlan Zarast, akit csak ösztönei mozgattak. Jól mondom?
*Azok az égszínkék szemek vidáman csillognak, de mintha lenne bennük valami figyelmeztetés, hogy Zaras jól gondolja meg, hogy mit válaszol. Ezt az érzést erősítheti az is, hogy hüvelyk- és mutatóujjai közé csípi a széltoló egyik mellbimbóját, egyelőre csak finoman szorítva. De csak egy gyors csuklómozdulat, hogy kegyetlenül megcsavarja.*
//Fehérnépek napja//
- Annyira, de annyira passzoltok egymáshoz! Mindkettőben az a mérhetetlen gőg, megingathatatlan hit önmagatok tökéletességében és mások tökéletlenségében. És miért is? A szürke haj vagy a zöld szem miatt? A születésetek jogán? Vagy azért mert, mágiában, fegyverforgatásban jók vagytok? Mindegy is.
*Mintha kicsit felháborodott lenne a hangja, de annyira azért nem, hogy el is húzódjon a Zygendar ficsúrtól. Ahhoz most túl kellemesen érzi magát. Csak annyira erőlteti meg magát, hogy elkezdjen tapogatózni a takaró után. Kezd libabőrös lenni, kicsit fázik már, és amúgy sem illendő nagy pucéran heverészni. Ezt nem tudná megindokolni, de nem is kell, főleg azután, hogy magukra húzta a pokrócot.*
- Nem mintha olyan jól ismerném bármelyikőtök is, úgyhogy szólj, ha tévedek. De szerintem ez az arrogancia csak egy hasonlónak elviselhető. Mindenki mást riaszt.
*Érzi, hogy ebben nem kevés ellentmondás van, hiszen épp most hancúroztak egy jót és még élénken emlékszik rá, hogy nem is olyan régen mennyire ellenszenvesnek találta Zarast. Úgyhogy gyorsan folytatja, mielőtt a szürke hajú lecsaphatna a magas labdára.*
- Engem is. Csak néha nem árt azzal is megismerkedni, ami furcsa, szokatlan vagy ijesztő. Mert lehet, hogy tévedünk. Ha pedig mégsem, hát új élménnyel lehetünk gazdagabbak. Néha kellemessel, néha nem.
*Persze csak froclizza a másikat, igazság szerint már messze nem olyan antipatikus neki Zaras, mint annak idején, és ha ott még nem is tart, hogy bármeddig is tovább gondolná a jelenlegi állapotot, negatív benyomásokról sem beszélhet. A következő megjegyzésre aztán megállnak az ujjai, melyek hegyével eddig apró köröket írt a fiú mellkasára, és nem kis megrökönyödéssel szólal meg.*
- Nem mi. Hanem ki. Ő. Ugye nem gondolod komolyan, hogy szó nélkül hagyna egy ilyen háromszöget? Szerintem te is pontosan tudod, hogy mindkettőnknek úgy jó, ha ezt meg sem említed neki.
*Aztán pedig úgy tűnik, hogy Zaras egy ártatlan megjegyzésen kicsit felhúzza magát. Engedelmesen arra fordítja a fejét, amerre a másik akarja, és kicsit csodálkozva pislog.*
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Nem abban az értelemben használtam a szót, ahogy a félvérekre alkalmazzák. Csak... vannak helyek, ahol akkor tekintik elfogadottnak a gyermeknemzést, ha azt menyegző előzte meg. De van egy olyan érzésem, hogy te ezt nem tartod annyira fontosnak.
*Hasra fordul Zaras mellett, átkarolja a fiút, és állát annak mellkasára támasztja, úgy néz az arcába. Egy elég szemtelen mosollyal.*
- Egyébként szerintem csak a szád nagy. Félsz tőle. Csak akkor lennél jobban megijedve, ha megtudná, hogy mit műveltünk. Akkor pedig én lennék a bűnös, a csábító boszorkány, aki bevitte a málnásba a szegény, ártatlan Zarast, akit csak ösztönei mozgattak. Jól mondom?
*Azok az égszínkék szemek vidáman csillognak, de mintha lenne bennük valami figyelmeztetés, hogy Zaras jól gondolja meg, hogy mit válaszol. Ezt az érzést erősítheti az is, hogy hüvelyk- és mutatóujjai közé csípi a széltoló egyik mellbimbóját, egyelőre csak finoman szorítva. De csak egy gyors csuklómozdulat, hogy kegyetlenül megcsavarja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063