Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-17 19:52:39
Üzenet elküldve: 2017-03-17 19:52:39
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Ki mondta neked, hogy az vagy? *Teszi fel a kérdést, mert még nem érti egészen mi is folyik a lány fejében, és ha hihet a bátyjai igazságának akkor nem is fogja soha. Véznának se mondaná annyira. Persze hozzá képest az és a félvérek sose lesznek különösebben erősek. Talán ezért nem fejlődtek ki rajta azok az izmok, meg a női nemen nem is annyira szép a kockás has. Bár ez lehet az ő véleménye.
Ha engedi neki, és ha már nincs útban a nyílvessző akkor Aoneer megsimogatja a lány hasát. Ha van is rajta valami felesleg az nem számottevő.*
-Nem, nincs itt semmi. Szép sima hasad van. Jó sokat kéne szenvedned azért, hogy dagi lehess. *Válaszolja, úgy érzi a vicc témaköre még mindig messze áll tőle. Valóban szeretne fejlődni benne ha ez néha kellemetlen is. Nem lehet végig holt komoly ha a lány végig ilyen vidám mellette. Talán még húzhatnák ezt a beszélgetést egy darabig, de itt az ideje, hogy bemenjenek és töltsenek valamit Alyo üres hasába, meg persze a sajátjába is.
Az ő kapcsolatuk is nagyjából így kezdődött. Egy gyors afférként. A lány felajánlkozott, Aoneer elfogadta, csak ő többre tartja magát, minthogy pusztán ezért bókoljon, és ez után abbahagyja. Volt akkoriban egy olyan gyanúja, hogy a lánynak csak egy görbe estére van szüksége. Meg persze olyan is, hogy majd álmában elvágják a torkát. Szerencsére egyik sem lett igaz.
Bent a fogadóban valami komolyabb sültfélét rendel. Marhát, disznót, neki az mindegy. Egy malacot nyilván nem fognak levágni az ő tiszteletére, de a zsírosbödönök mélyén még csak akad egy sütnivaló szelet ami a téli vágásból megmaradt. Igen az valóban könnyebben elkészíthető és majd szívesen osztozik rajta a lánnyal.
Széles mosollyal és örömmel néz vissza a mellé húzódó félvérre, bár az ő kezei az asztalon meg a sisakon maradnak.
Örül? Erre valahogy nem tud mit mondani. Ha szimplán kijelentené, hogy ő márpedig jobban örülne, ha a föld nyelné el most azonnal az egész vashegyet annak minden népével együtt, és a sötét isten röhögne a tetején undok sötét alakjában. Akkor nem kéne ide jönnie ahhoz, hogy a lánnyal találkozzon, és nem kéne aggódnia a sámánasszony véleménye miatt. Az élet sokkal egyszerűbb lenne. Viszont úgy érzi ezzel egy kicsit megbántaná a lányt így inkább csak hümment majd kissé megváltoztatja a felé küldött mondatot.*
-Örülök, hogy veled vagyok.
-Ki mondta neked, hogy az vagy? *Teszi fel a kérdést, mert még nem érti egészen mi is folyik a lány fejében, és ha hihet a bátyjai igazságának akkor nem is fogja soha. Véznának se mondaná annyira. Persze hozzá képest az és a félvérek sose lesznek különösebben erősek. Talán ezért nem fejlődtek ki rajta azok az izmok, meg a női nemen nem is annyira szép a kockás has. Bár ez lehet az ő véleménye.
Ha engedi neki, és ha már nincs útban a nyílvessző akkor Aoneer megsimogatja a lány hasát. Ha van is rajta valami felesleg az nem számottevő.*
-Nem, nincs itt semmi. Szép sima hasad van. Jó sokat kéne szenvedned azért, hogy dagi lehess. *Válaszolja, úgy érzi a vicc témaköre még mindig messze áll tőle. Valóban szeretne fejlődni benne ha ez néha kellemetlen is. Nem lehet végig holt komoly ha a lány végig ilyen vidám mellette. Talán még húzhatnák ezt a beszélgetést egy darabig, de itt az ideje, hogy bemenjenek és töltsenek valamit Alyo üres hasába, meg persze a sajátjába is.
Az ő kapcsolatuk is nagyjából így kezdődött. Egy gyors afférként. A lány felajánlkozott, Aoneer elfogadta, csak ő többre tartja magát, minthogy pusztán ezért bókoljon, és ez után abbahagyja. Volt akkoriban egy olyan gyanúja, hogy a lánynak csak egy görbe estére van szüksége. Meg persze olyan is, hogy majd álmában elvágják a torkát. Szerencsére egyik sem lett igaz.
Bent a fogadóban valami komolyabb sültfélét rendel. Marhát, disznót, neki az mindegy. Egy malacot nyilván nem fognak levágni az ő tiszteletére, de a zsírosbödönök mélyén még csak akad egy sütnivaló szelet ami a téli vágásból megmaradt. Igen az valóban könnyebben elkészíthető és majd szívesen osztozik rajta a lánnyal.
Széles mosollyal és örömmel néz vissza a mellé húzódó félvérre, bár az ő kezei az asztalon meg a sisakon maradnak.
Örül? Erre valahogy nem tud mit mondani. Ha szimplán kijelentené, hogy ő márpedig jobban örülne, ha a föld nyelné el most azonnal az egész vashegyet annak minden népével együtt, és a sötét isten röhögne a tetején undok sötét alakjában. Akkor nem kéne ide jönnie ahhoz, hogy a lánnyal találkozzon, és nem kéne aggódnia a sámánasszony véleménye miatt. Az élet sokkal egyszerűbb lenne. Viszont úgy érzi ezzel egy kicsit megbántaná a lányt így inkább csak hümment majd kissé megváltoztatja a felé küldött mondatot.*
-Örülök, hogy veled vagyok.
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-16 21:43:43
Üzenet elküldve: 2017-03-16 21:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Talán hagynám magam, hogy el tudj kapni.
*Mert egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy Alyo kacagva el tudna szaladni Aoneer elől, már csak azért is mert jóval nagyobb helyismerettel rendelkezik, a hazai pálya előnye ugyebár. De ettől függetlenül simán hagyná magát elkapni, igen, kifejezetten élvezetét lelné némi kergetőzésben. Persze ez gyerekesnek mondható, de miért kellene mindig komolynak lenni? Aoneer már így is sokkal komolyabb, mint az egészséges, a lány meg olyan kis bohém, neki simán belefér egy kis fogócska, aminek a végén aztán Aoneer a vállára kaphatja és a fenekét paskolhatja, ő meg természetesen kapálózna, már csak az illendőség kedvéért is.*
- Szóval szerinted nem vagyok dagi?
*Kérdezi mosolyogva, egyebekben senki nem mondott neki soha olyat, hogy kövér lenne, ez a saját kis agyszüleménye, hiszen annyi kockás hasat látni körülnézve és az övé nem az, illetve soha nem is volt az. Valószínűleg fizikai adottság lehet, talán egyszer beletörődik, de valószínűbb, hogy nem, hiszen nőből van. Egyébként tény és való, hogy nem rajongják körbe a férfiak, de leginkább azért, mert a legtöbbjükkel együtt nőtt fel és szinte testvérek, a testvérek pedig ugratják egymást. Az újonnan csatlakozók pedig valahogy nem mozgatták meg sosem. Volt már dolga férfiakkal, de az a pár csupán felejthető kaland, nem jutott el a dolog odáig, hogy dicsérgetni kezdjék, vagy ha mégis, akkor ott abba is hagyták, mikor kibeszélték a bugyijából. Alyo meg van olyan vidám természet, hogy néhány szoknyapecér miatt ne haragudjon az összes férfira, a szavaiknak viszont nem hisz feltétlenül. Aoneert amúgy is másnak érzi, mint a többi férfit, maga sem tudja, hogy miért. A kék szemei miatt, amiknek olyan árnyalatuk van, amit sosem látott még azelőtt.
Odabent Aoneer egyből a kezébe veszi a dolgokat, így nemsokára kijön a konyhából az öreg törpe szakácsnő, hogy felvegye a rendelésüket. Alyo gyorsan elmondja, hogy ő valami csirkepaprikás-félére vágyik, meg egy nagy tál nokedlire. Az asszonyság elmondja, hogy várnia kell, mert a csirke még kapirgál hátul, de Alyo ki tudja ezt várni, a szakácsnő gyorsnak látszik, legfeljebb majd felfalja Aoneerét, ha az előbb elkészül, végül is ha az alapanyag már nem kérődzik, akkor az meggyorsítja a folyamatot.
A sisak mellé odakerül az íj meg a tegez is, a szék támlájára a lány többi ruhája, a széket egyébként Aoneeré mellé húzza, az asztalra könyököl, állát a tenyerébe teszi, és így nézi a férfit.*
- Örülök, hogy itt vagy!
*Mondja el újra mosolyogva. Persze továbbra is tisztában van azzal, hogy a férfi talán egy púpot is szívesebben látná a hátán, mint a Vashegyet, de Alyo akkor is nagyon örül.*
A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.16 21:45:32
- Talán hagynám magam, hogy el tudj kapni.
*Mert egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy Alyo kacagva el tudna szaladni Aoneer elől, már csak azért is mert jóval nagyobb helyismerettel rendelkezik, a hazai pálya előnye ugyebár. De ettől függetlenül simán hagyná magát elkapni, igen, kifejezetten élvezetét lelné némi kergetőzésben. Persze ez gyerekesnek mondható, de miért kellene mindig komolynak lenni? Aoneer már így is sokkal komolyabb, mint az egészséges, a lány meg olyan kis bohém, neki simán belefér egy kis fogócska, aminek a végén aztán Aoneer a vállára kaphatja és a fenekét paskolhatja, ő meg természetesen kapálózna, már csak az illendőség kedvéért is.*
- Szóval szerinted nem vagyok dagi?
*Kérdezi mosolyogva, egyebekben senki nem mondott neki soha olyat, hogy kövér lenne, ez a saját kis agyszüleménye, hiszen annyi kockás hasat látni körülnézve és az övé nem az, illetve soha nem is volt az. Valószínűleg fizikai adottság lehet, talán egyszer beletörődik, de valószínűbb, hogy nem, hiszen nőből van. Egyébként tény és való, hogy nem rajongják körbe a férfiak, de leginkább azért, mert a legtöbbjükkel együtt nőtt fel és szinte testvérek, a testvérek pedig ugratják egymást. Az újonnan csatlakozók pedig valahogy nem mozgatták meg sosem. Volt már dolga férfiakkal, de az a pár csupán felejthető kaland, nem jutott el a dolog odáig, hogy dicsérgetni kezdjék, vagy ha mégis, akkor ott abba is hagyták, mikor kibeszélték a bugyijából. Alyo meg van olyan vidám természet, hogy néhány szoknyapecér miatt ne haragudjon az összes férfira, a szavaiknak viszont nem hisz feltétlenül. Aoneert amúgy is másnak érzi, mint a többi férfit, maga sem tudja, hogy miért. A kék szemei miatt, amiknek olyan árnyalatuk van, amit sosem látott még azelőtt.
Odabent Aoneer egyből a kezébe veszi a dolgokat, így nemsokára kijön a konyhából az öreg törpe szakácsnő, hogy felvegye a rendelésüket. Alyo gyorsan elmondja, hogy ő valami csirkepaprikás-félére vágyik, meg egy nagy tál nokedlire. Az asszonyság elmondja, hogy várnia kell, mert a csirke még kapirgál hátul, de Alyo ki tudja ezt várni, a szakácsnő gyorsnak látszik, legfeljebb majd felfalja Aoneerét, ha az előbb elkészül, végül is ha az alapanyag már nem kérődzik, akkor az meggyorsítja a folyamatot.
A sisak mellé odakerül az íj meg a tegez is, a szék támlájára a lány többi ruhája, a széket egyébként Aoneeré mellé húzza, az asztalra könyököl, állát a tenyerébe teszi, és így nézi a férfit.*
- Örülök, hogy itt vagy!
*Mondja el újra mosolyogva. Persze továbbra is tisztában van azzal, hogy a férfi talán egy púpot is szívesebben látná a hátán, mint a Vashegyet, de Alyo akkor is nagyon örül.*
A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.16 21:45:32
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-16 20:12:29
Üzenet elküldve: 2017-03-16 20:12:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nagyasszony áldását, úgy látszik a félvér valami nagyon közeli, már már biztos dolognak tartja ami nemsokkára be fog következni, illetve olyan dolognak ami becses és fontos. Aoneernek kicsit más a hozzáállása Lea véleményéhez, meg amúgy az egész Leandanához is, de ezt most nem kívánja ecsetelni. A "marhasághoz" mint definícióhoz is más a hozzáállása, hiszen ha egy szárnyas démon elfogása és kivallatása már őrület akkor a marhaság biztos valami hétköznapi jelenség amit úton útfélen elkövet és el is fog követni.*
-Hát ehhez biztos. *Motyogja maga elé halkan. És amíg nem tervez a törzs tenni valamit addig elég barátjuk is lesz. Szerencsére amennyire a gyűlésen látta és hallotta, a törzs képességei és célkitűzései nagyjából fedik egymást.*
-A gatyámat teszem rá, hogy sikerülne. *Mármint elkapni Alyot. Az egy kicsit veszett ügy lenne, ha a másiknak kéne teljesítenie valamit ahhoz, hogy hozzásegítse őt egy fogadás megnyeréséhez amiből aztán neki lesz kára. Aztán meg is kapja erre a választ egy feléje szegeződő nyílhegy formájában. Kissé valóban elbambult, de ezek után ha csak szemmel is, de elfogadja a kiívást. Semmi kedve most az erejét fitogtatni. Nem egy lánnyal szemben, nem egy íjásszal szemben és nem akkor amikor már majdnem eljutottak az ebédlőasztalig.*
-Bár most túl sok előnyöm lenne. És amilyen éhes vagyok tényleg felfalnálak a végén. *Mondja Alyo szemébe nézve, a nyílvesszővel szinte alig foglalkozva. Tudja, hogy nem fogják leszúrni, egyébként meg nem lehet tudni incselkedik e, vagy komolyan beszél.*
-Hogy lehetsz zsíros, ha hizlalni kell? *Néz egy kicsit értetlenül. Érti ő, hogy itt valami vicc akart kibontakozni csak ez az egy dolog mégis szöget ütött a fejébe. A nők önértékelését nem érti, és máskor se értette. Bizonyos hölgyeknek elég, ha egy vagyont érő kelme fedi őket és máris szépnek, vagy legalábbis reprezentáltnak érzik magukat, mások meg egyáltalán nem is foglalkoznak ilyesmivel. Sejtése szerint Alyo elég hanyagolt lehetett a helyi férfiak körében. Senki nem volt itt aki be akarta volna törni miatta a városőr fejét, a lány sem gyászol senkit, tudtával, és még a kapuba is kiállították, pedig ő már bizonygatja egy ideje, hogy Alyo eléggé szép teremtés. Talán mégis van valami ebben a "fattyú" dologban amit nem egészen ért.
Visszaadja a ruhákat, a nyilakat, ő pedig kezében tartja a sisakot beérve meg lerakja az asztalra maga mellé. Igen így máris otthonosabb. Máris jobban emlékezteti őt az őrségi kantinra.
Alyo kérésére először csak körbenéz a helyiségben. Kissé zavarban van, de amint látja nincs itt senki akit zavarna az ha üvöltözni kezd.*
-Kocsmárosné!? *Kiált be végül. Az mondjuk szép lesz ha a végén egy szakállas öreg ember jön elő, ezzel a vékony dudorászó hanggal.*
-Gyújtsa be a kemencét vendég jött.
*A nagyasszony áldását, úgy látszik a félvér valami nagyon közeli, már már biztos dolognak tartja ami nemsokkára be fog következni, illetve olyan dolognak ami becses és fontos. Aoneernek kicsit más a hozzáállása Lea véleményéhez, meg amúgy az egész Leandanához is, de ezt most nem kívánja ecsetelni. A "marhasághoz" mint definícióhoz is más a hozzáállása, hiszen ha egy szárnyas démon elfogása és kivallatása már őrület akkor a marhaság biztos valami hétköznapi jelenség amit úton útfélen elkövet és el is fog követni.*
-Hát ehhez biztos. *Motyogja maga elé halkan. És amíg nem tervez a törzs tenni valamit addig elég barátjuk is lesz. Szerencsére amennyire a gyűlésen látta és hallotta, a törzs képességei és célkitűzései nagyjából fedik egymást.*
-A gatyámat teszem rá, hogy sikerülne. *Mármint elkapni Alyot. Az egy kicsit veszett ügy lenne, ha a másiknak kéne teljesítenie valamit ahhoz, hogy hozzásegítse őt egy fogadás megnyeréséhez amiből aztán neki lesz kára. Aztán meg is kapja erre a választ egy feléje szegeződő nyílhegy formájában. Kissé valóban elbambult, de ezek után ha csak szemmel is, de elfogadja a kiívást. Semmi kedve most az erejét fitogtatni. Nem egy lánnyal szemben, nem egy íjásszal szemben és nem akkor amikor már majdnem eljutottak az ebédlőasztalig.*
-Bár most túl sok előnyöm lenne. És amilyen éhes vagyok tényleg felfalnálak a végén. *Mondja Alyo szemébe nézve, a nyílvesszővel szinte alig foglalkozva. Tudja, hogy nem fogják leszúrni, egyébként meg nem lehet tudni incselkedik e, vagy komolyan beszél.*
-Hogy lehetsz zsíros, ha hizlalni kell? *Néz egy kicsit értetlenül. Érti ő, hogy itt valami vicc akart kibontakozni csak ez az egy dolog mégis szöget ütött a fejébe. A nők önértékelését nem érti, és máskor se értette. Bizonyos hölgyeknek elég, ha egy vagyont érő kelme fedi őket és máris szépnek, vagy legalábbis reprezentáltnak érzik magukat, mások meg egyáltalán nem is foglalkoznak ilyesmivel. Sejtése szerint Alyo elég hanyagolt lehetett a helyi férfiak körében. Senki nem volt itt aki be akarta volna törni miatta a városőr fejét, a lány sem gyászol senkit, tudtával, és még a kapuba is kiállították, pedig ő már bizonygatja egy ideje, hogy Alyo eléggé szép teremtés. Talán mégis van valami ebben a "fattyú" dologban amit nem egészen ért.
Visszaadja a ruhákat, a nyilakat, ő pedig kezében tartja a sisakot beérve meg lerakja az asztalra maga mellé. Igen így máris otthonosabb. Máris jobban emlékezteti őt az őrségi kantinra.
Alyo kérésére először csak körbenéz a helyiségben. Kissé zavarban van, de amint látja nincs itt senki akit zavarna az ha üvöltözni kezd.*
-Kocsmárosné!? *Kiált be végül. Az mondjuk szép lesz ha a végén egy szakállas öreg ember jön elő, ezzel a vékony dudorászó hanggal.*
-Gyújtsa be a kemencét vendég jött.
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-16 09:56:11
Üzenet elküldve: 2017-03-16 09:56:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ha a nagyasszony áldását adja.
*Bólint mosolyogva. Mindazonáltal ő úgy gondolja, hogy ha Aoneer nem csinál valami hatalmas marhaságot, akkor ennek nincsen semmi akadálya. Alyo meg reméli, hogy nem csinál semmi marhaságot, sőt rácáfol arra, hogy kattantnak vélik. Végtére is nem az ellenségei és a javát akarják, még akkor is ha Aoneer számára ez feldolgozhatatlan.*
- Van elég barátunk.
*Hangzik a válasz, ami egyben kitérő és témalezáró válasz is, hiszen nagyon sok mindenről nem fecserészhet Aoneerrel, pedig szívesen megtenné.*
- Amilyen az én szerencsém, legközelebb nem sikerül ilyen szépen betalálnom!
*Mert lehet, hogy szerény, de ugyanakkor szerencsés is, hisz például alig fúj a szél, és Aoneer sem aljaskodott, hogy mondjuk egy jól irányzott fenékbe csípéssel megzavarja. Fordított esetben Alyo nem hagyta volna ki a lehetőséget, aztán pedig gonoszul azzal froclizná a másikat, hogy elhibázta.*
- Gondolod, hogy el tudnál előbb kapni?
*Kihívó a kérdés, sőt a mosoly is, meg a lány egész testtartása, és mivel Aoneer éppen azzal foglalatoskodik, hogy testzsír arányait vizsgálja, így talán fel sem tűnik neki, hogy Alyo szabad baljába valahogy odakerült a csípőjén viselt tegezből egy nyílvessző, aminek hegye a férfi hasához ér. Természetesen nem akarja leszúrni, valószínűleg ereje sem lenne hozzá. Nem is feszíti sokáig hozzá, csupán egy pillanat az egész, és máris visszakerül a többi mellé a tegezbe.*
- Áh, zsíros falat vagyok én, meg aztán a fél fogadra nem lennék elég, tutira nem laknál jól. Én a helyedben először ketrecbe zárnám magam és jól felhízlalnám, vagyis még jobban.
*Ez egy olyan stratégiai pillanat, amikor a zsírosságát prezentálandó össze kell csippenteni baljával a hasán a hájnak vélt bőrt. Jó, a kövértől azért bőven messze van, de kerekded ez tény, formásnak mondható, de nyilván mást lát a férfiszem, és mást az önmagával rendkívül kritikus seszínű pillantás. Ez utóbbi látja a zsírpárnákat itt-ott, a túl nagy orrot, vagy a nem elég kerek feneket. Hiába, a nők már csak ilyenek.*
- Pedig kár lenne egy kis darabot is veszni hagyni!
*Ismétli meg Aoneer előbbi szavait, átveszi a kezét, meg a ruháit és a nyilait, aztán mehetnek is. Megéhezett a nagy virtuskodásra, de simogatja önérzetét az a két bevitt találat, a harmadik vesszőt kicsit megviselte a fémmel való találkozás, de akkor sem hagyhatják itt ebek harmincadjára.*
- Te mondd, hogy rendelnénk! A te hangod mélyebb!
*csicsergi már odabent, mikor lepakolta cókmókját és a pulthoz támaszkodott. A konyhából hallatszik a dudorászás, szóval lesz aki kiszolgálja őket, így nem kell egymást felszolgálniuk, vagy legalábbis csak később.*
- Ha a nagyasszony áldását adja.
*Bólint mosolyogva. Mindazonáltal ő úgy gondolja, hogy ha Aoneer nem csinál valami hatalmas marhaságot, akkor ennek nincsen semmi akadálya. Alyo meg reméli, hogy nem csinál semmi marhaságot, sőt rácáfol arra, hogy kattantnak vélik. Végtére is nem az ellenségei és a javát akarják, még akkor is ha Aoneer számára ez feldolgozhatatlan.*
- Van elég barátunk.
*Hangzik a válasz, ami egyben kitérő és témalezáró válasz is, hiszen nagyon sok mindenről nem fecserészhet Aoneerrel, pedig szívesen megtenné.*
- Amilyen az én szerencsém, legközelebb nem sikerül ilyen szépen betalálnom!
*Mert lehet, hogy szerény, de ugyanakkor szerencsés is, hisz például alig fúj a szél, és Aoneer sem aljaskodott, hogy mondjuk egy jól irányzott fenékbe csípéssel megzavarja. Fordított esetben Alyo nem hagyta volna ki a lehetőséget, aztán pedig gonoszul azzal froclizná a másikat, hogy elhibázta.*
- Gondolod, hogy el tudnál előbb kapni?
*Kihívó a kérdés, sőt a mosoly is, meg a lány egész testtartása, és mivel Aoneer éppen azzal foglalatoskodik, hogy testzsír arányait vizsgálja, így talán fel sem tűnik neki, hogy Alyo szabad baljába valahogy odakerült a csípőjén viselt tegezből egy nyílvessző, aminek hegye a férfi hasához ér. Természetesen nem akarja leszúrni, valószínűleg ereje sem lenne hozzá. Nem is feszíti sokáig hozzá, csupán egy pillanat az egész, és máris visszakerül a többi mellé a tegezbe.*
- Áh, zsíros falat vagyok én, meg aztán a fél fogadra nem lennék elég, tutira nem laknál jól. Én a helyedben először ketrecbe zárnám magam és jól felhízlalnám, vagyis még jobban.
*Ez egy olyan stratégiai pillanat, amikor a zsírosságát prezentálandó össze kell csippenteni baljával a hasán a hájnak vélt bőrt. Jó, a kövértől azért bőven messze van, de kerekded ez tény, formásnak mondható, de nyilván mást lát a férfiszem, és mást az önmagával rendkívül kritikus seszínű pillantás. Ez utóbbi látja a zsírpárnákat itt-ott, a túl nagy orrot, vagy a nem elég kerek feneket. Hiába, a nők már csak ilyenek.*
- Pedig kár lenne egy kis darabot is veszni hagyni!
*Ismétli meg Aoneer előbbi szavait, átveszi a kezét, meg a ruháit és a nyilait, aztán mehetnek is. Megéhezett a nagy virtuskodásra, de simogatja önérzetét az a két bevitt találat, a harmadik vesszőt kicsit megviselte a fémmel való találkozás, de akkor sem hagyhatják itt ebek harmincadjára.*
- Te mondd, hogy rendelnénk! A te hangod mélyebb!
*csicsergi már odabent, mikor lepakolta cókmókját és a pulthoz támaszkodott. A konyhából hallatszik a dudorászás, szóval lesz aki kiszolgálja őket, így nem kell egymást felszolgálniuk, vagy legalábbis csak később.*
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-15 23:05:15
Üzenet elküldve: 2017-03-15 23:05:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Na, ugye.~ *Jön ki a pillantásából mikor a lány a tortákat említi, de ez is egy olyan téma, ami már komolyabb magyarázatra szorul és nem lényeges annyira, hogy ezzel is húzzák az időt, meg egymás türelmét. Ha a lány amúgy nem égeti a tortákat, és hirtelen jön neki egy, ami tönkre van menve akkor gyanús lesz, hogy az valaki másnak a műve.*
-Vagyis ha a nagyasszony áldását adja a "barátságunkra". *Fut át egy sunyi vigyor a képén, de inkább elengedi a gondolatot. Ők ketten biztos nem ellenségek, a törpével sincs baja, sem Worenthel, vagy Daranellel. Akikkel baja van az Kagan akit onnan ismer, hogy megfutamodott. A szellemjáró, akit onnan ismer, hogy fejükre idézett egy barbár istent... Aztán úgy látszik el is hagyta. És Laor aki számára egy a világon mászkáló számtalan puhatestűből. Elég kellemetlenül indítottak. A dologgal kapcsolatban két domináns véleménye van, az egyik, hogy jól válogatta meg a barátait, a másik, hogy ha minden kapcsolata pont fordítva alakult volna, és a három barátja ellenség, a három ellensége barát lenne, akkor nyugodtan járkálhatna a vashegyen, akár egy ház méretű harci szekérrel is. Tehát itt a közösség barátjának lenni nem egészen azt jelenti, amit a szó sugall.*
-Hány "barátotok" van most? *Teszi fel a kérdést. Ő látott itt sötételfeket, óriásokat, régen még orkokat is. Színes egy társaság, és vannak olyan színek, amiket kifejezetten nem kedvel. Elsősorban ezért nem tudott megbékélni a helyiek többségével.*
-Majd legközelebb. *Válaszolja már ő is nevetve, és próbálva megérint a lány karját, ám amikor az elhúzza, előle visszakozik. Még mindig fél, hogy valami bajt csinál. A nevetés abbamarad, és csak akkor mosolyodik, el újra mikor látja a lányt felkészülni egy újabb lövéshez. Ekkor arca leginkább egy villódzó tükörre emlékeztethet a hirtelen változások terén hisz a tény, hogy a lány ismét kínozni fogja, magát az íjjal nem érinti valami jól.
Alyo szerény volt. Legalábbis szerinte. A teljesítmény, amit nyújt jó, és ha van is feljebb az íjászat tudományában, akkor az innentől már szükségtelen. Ha valaki tíz lépésről betalál, egy ujjnyi résen annak már nem kell hová fejlődnie, az őrtorony tetejéről pedig úgysem fogja senki utánacsinálni. Mi több már az is elég, ha képes eltalálni az ellenfelet, elvégre nem mindenkinek van olyan fejlett páncélzata, mint a városőrnek.*
-És, ha én, kaplak el előbb? *Teszi fel a kérdést mikor már kezébe kerül a puha alkar, és valahol feljebb a liluló foltot nyugton hagyva játékosan vizsgálgatni kezdi a lány húsát. A folt egyébként nem néz ki jól, nem mintha tudna vele kezdeni valamit, de az aggódás általában nem logikus érzelem.*
-Nincs rajtad sok hús, de egy jó pörköltet talán el lehetne készíteni. Kis májpástétommal meg vesepecsenyével. Kár lenne egy kis darabot is veszni, hagyni. *Az utolsó mondatot kissé lágyabban, kevesebb éllel mondja ki. Minden mástól elvonatkoztatva ezt az egyet tényleg komolyan gondolta. Valahol persze tényleg szeretné megkóstolni a lányt, de az egy egészen másik kérdés.*
-Na gyerünk rendeljünk valamit mielőtt tényleg felfaljuk magunkat. *Mondja nem sokkal később, majd finoman elengedi a lányt és elindul, hogy drága lovagi sisakját, és a három kilőtt nyílvesszőt összegyűjtse. Az utolsó valami elképesztő módon pattant le a fémszerkezetről, alig látni a nyomát. Nem fogja kijavíttatni, ha van horpadás itt ott a páncélon attól csak félelmetesebbnek látszik az egész. Ahhoz mondjuk több karc kéne, de azt jobb lenne valódi harcokban beszerezni.*
~Na, ugye.~ *Jön ki a pillantásából mikor a lány a tortákat említi, de ez is egy olyan téma, ami már komolyabb magyarázatra szorul és nem lényeges annyira, hogy ezzel is húzzák az időt, meg egymás türelmét. Ha a lány amúgy nem égeti a tortákat, és hirtelen jön neki egy, ami tönkre van menve akkor gyanús lesz, hogy az valaki másnak a műve.*
-Vagyis ha a nagyasszony áldását adja a "barátságunkra". *Fut át egy sunyi vigyor a képén, de inkább elengedi a gondolatot. Ők ketten biztos nem ellenségek, a törpével sincs baja, sem Worenthel, vagy Daranellel. Akikkel baja van az Kagan akit onnan ismer, hogy megfutamodott. A szellemjáró, akit onnan ismer, hogy fejükre idézett egy barbár istent... Aztán úgy látszik el is hagyta. És Laor aki számára egy a világon mászkáló számtalan puhatestűből. Elég kellemetlenül indítottak. A dologgal kapcsolatban két domináns véleménye van, az egyik, hogy jól válogatta meg a barátait, a másik, hogy ha minden kapcsolata pont fordítva alakult volna, és a három barátja ellenség, a három ellensége barát lenne, akkor nyugodtan járkálhatna a vashegyen, akár egy ház méretű harci szekérrel is. Tehát itt a közösség barátjának lenni nem egészen azt jelenti, amit a szó sugall.*
-Hány "barátotok" van most? *Teszi fel a kérdést. Ő látott itt sötételfeket, óriásokat, régen még orkokat is. Színes egy társaság, és vannak olyan színek, amiket kifejezetten nem kedvel. Elsősorban ezért nem tudott megbékélni a helyiek többségével.*
-Majd legközelebb. *Válaszolja már ő is nevetve, és próbálva megérint a lány karját, ám amikor az elhúzza, előle visszakozik. Még mindig fél, hogy valami bajt csinál. A nevetés abbamarad, és csak akkor mosolyodik, el újra mikor látja a lányt felkészülni egy újabb lövéshez. Ekkor arca leginkább egy villódzó tükörre emlékeztethet a hirtelen változások terén hisz a tény, hogy a lány ismét kínozni fogja, magát az íjjal nem érinti valami jól.
Alyo szerény volt. Legalábbis szerinte. A teljesítmény, amit nyújt jó, és ha van is feljebb az íjászat tudományában, akkor az innentől már szükségtelen. Ha valaki tíz lépésről betalál, egy ujjnyi résen annak már nem kell hová fejlődnie, az őrtorony tetejéről pedig úgysem fogja senki utánacsinálni. Mi több már az is elég, ha képes eltalálni az ellenfelet, elvégre nem mindenkinek van olyan fejlett páncélzata, mint a városőrnek.*
-És, ha én, kaplak el előbb? *Teszi fel a kérdést mikor már kezébe kerül a puha alkar, és valahol feljebb a liluló foltot nyugton hagyva játékosan vizsgálgatni kezdi a lány húsát. A folt egyébként nem néz ki jól, nem mintha tudna vele kezdeni valamit, de az aggódás általában nem logikus érzelem.*
-Nincs rajtad sok hús, de egy jó pörköltet talán el lehetne készíteni. Kis májpástétommal meg vesepecsenyével. Kár lenne egy kis darabot is veszni, hagyni. *Az utolsó mondatot kissé lágyabban, kevesebb éllel mondja ki. Minden mástól elvonatkoztatva ezt az egyet tényleg komolyan gondolta. Valahol persze tényleg szeretné megkóstolni a lányt, de az egy egészen másik kérdés.*
-Na gyerünk rendeljünk valamit mielőtt tényleg felfaljuk magunkat. *Mondja nem sokkal később, majd finoman elengedi a lányt és elindul, hogy drága lovagi sisakját, és a három kilőtt nyílvesszőt összegyűjtse. Az utolsó valami elképesztő módon pattant le a fémszerkezetről, alig látni a nyomát. Nem fogja kijavíttatni, ha van horpadás itt ott a páncélon attól csak félelmetesebbnek látszik az egész. Ahhoz mondjuk több karc kéne, de azt jobb lenne valódi harcokban beszerezni.*
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-15 20:02:38
Üzenet elküldve: 2017-03-15 20:02:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem égetek oda tortákat, csak a ráspolyossal tenném meg, hogy biztosan eljusson hozzád.
*Illetve még sosem sütött semmiféle süteményt, de régen Kalácsfalván volt egy néni, Darna aki mindenféle finomságokat sütött. Kár, hogy ő is eltűnt a háború során, pedig elleshetné tőle a tortasütés minden csínját-bínját. Mármint ha igénye lenne rá, de annyira nincsen, végül is ő nem valami háziasszony, hogy ilyenekre legyen rászorulva.*
- A barátainknál hagyunk fegyvert, ha barátok leszünk, akkor nálad is lehet.
*Mármint, ha "hivatalosan", mert Alyoval nyilván barátok, vagy legalábbis szeretők, talán szerelmesek is. Alyo mindenképpen az.*
- Kár, hogy nem tetted fel a gatyád!
*nevet a lány, Aoneer meg törheti a fejét, hogy Alyo vajon csak szerény volt, mikor azt mondta, hogy nem elég jó? Ha ő ilyen jól lő, akkor vajon mennyire lehet jó az apja, akinek állítása szerint sosem érhet a nyomába? Vagy egyszerűen csak szerencséje volt? Valószínűleg a lány kritikus szemmel nézi saját magát, így azt igazság félúton lehet, és valójában nem olyan rossz, mint amennyire állítása szerint az, meg hát kicsit szerencsés is.
Mikor Aoneer a karja felé nyúl (a jobbjával tartja a fegyvert, és a ballal húzza ki, hiszen balkezes), akkor kicsit könyékkel tessékeli odébb, miközben újabb nyilat húz elő, hogy újra elengedje a sisak irányába. Ezúttal nem akar belőni a szemrésen, csak eltalálni, valahol a jobb oldalán sikerül is, de a vessző gellert kap a hűvös fémen, emiatt hetyke ívben repül el, hogy kicsit odébb a földbe álljon.*
- Életben hagyhatod az artheniori kovácsot.
*Most már engedi a férfinak, hogy megfoghassa a karját, ami szinte azonnal lilulni kezd, nemhiába használ alkarvédőt, pont a slendrián testtartása miatt. Pár nap és elmúlik, nem számít. De azért úgy hangzik, mintha Aoneer aggódna kicsit, és ez nagyon jól esik a lánynak.*
- Pedig kénytelen leszek megölni, bár nem vagy csecsemő, de az izmos testedből remek saslik lesz. Omlós, ízletes, fehérborban pácolom majd. A kövér hivatalnokokban semmi kihívás nincsen, megölni is könnyű őket, és a húsuk is túl zsíros.
*Vigyorogva néz a férfira, és beszéd közben leakasztja az ideget az íj egyik száráról, majd lazán feltekeri a fára. Aztán elindul, hogy összeszedje a vesszőit. A fából nem bírja kihúzni, úgyhogy ezt Aoneernek kell megtenni.*
- Nem égetek oda tortákat, csak a ráspolyossal tenném meg, hogy biztosan eljusson hozzád.
*Illetve még sosem sütött semmiféle süteményt, de régen Kalácsfalván volt egy néni, Darna aki mindenféle finomságokat sütött. Kár, hogy ő is eltűnt a háború során, pedig elleshetné tőle a tortasütés minden csínját-bínját. Mármint ha igénye lenne rá, de annyira nincsen, végül is ő nem valami háziasszony, hogy ilyenekre legyen rászorulva.*
- A barátainknál hagyunk fegyvert, ha barátok leszünk, akkor nálad is lehet.
*Mármint, ha "hivatalosan", mert Alyoval nyilván barátok, vagy legalábbis szeretők, talán szerelmesek is. Alyo mindenképpen az.*
- Kár, hogy nem tetted fel a gatyád!
*nevet a lány, Aoneer meg törheti a fejét, hogy Alyo vajon csak szerény volt, mikor azt mondta, hogy nem elég jó? Ha ő ilyen jól lő, akkor vajon mennyire lehet jó az apja, akinek állítása szerint sosem érhet a nyomába? Vagy egyszerűen csak szerencséje volt? Valószínűleg a lány kritikus szemmel nézi saját magát, így azt igazság félúton lehet, és valójában nem olyan rossz, mint amennyire állítása szerint az, meg hát kicsit szerencsés is.
Mikor Aoneer a karja felé nyúl (a jobbjával tartja a fegyvert, és a ballal húzza ki, hiszen balkezes), akkor kicsit könyékkel tessékeli odébb, miközben újabb nyilat húz elő, hogy újra elengedje a sisak irányába. Ezúttal nem akar belőni a szemrésen, csak eltalálni, valahol a jobb oldalán sikerül is, de a vessző gellert kap a hűvös fémen, emiatt hetyke ívben repül el, hogy kicsit odébb a földbe álljon.*
- Életben hagyhatod az artheniori kovácsot.
*Most már engedi a férfinak, hogy megfoghassa a karját, ami szinte azonnal lilulni kezd, nemhiába használ alkarvédőt, pont a slendrián testtartása miatt. Pár nap és elmúlik, nem számít. De azért úgy hangzik, mintha Aoneer aggódna kicsit, és ez nagyon jól esik a lánynak.*
- Pedig kénytelen leszek megölni, bár nem vagy csecsemő, de az izmos testedből remek saslik lesz. Omlós, ízletes, fehérborban pácolom majd. A kövér hivatalnokokban semmi kihívás nincsen, megölni is könnyű őket, és a húsuk is túl zsíros.
*Vigyorogva néz a férfira, és beszéd közben leakasztja az ideget az íj egyik száráról, majd lazán feltekeri a fára. Aztán elindul, hogy összeszedje a vesszőit. A fából nem bírja kihúzni, úgyhogy ezt Aoneernek kell megtenni.*
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-15 18:28:56
Üzenet elküldve: 2017-03-15 18:28:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szája egyik oldalát gyenge félmosolyra húzza. Érti a lány incselkedését, csak egyszerűen nem lenne vicces, ha a sisak valóban megsérülne egy lövéstől. Ő nem kovács, jártas a vértek vizsgálatában, de a fémhez magához nem ért, szóval átverhetik a mesterek, ami egy ennyire drága sisak esetében akár az életébe is kerülhet.*
-Hát, ha sikerül átlőni akkor nem enni megyek, hanem vissza Artheniorba, és a kovács képébe vágom a kreálmányát. *A mosoly erős keserédes arckifejezéssel vegyül. Nem, ezt egyáltalán nem szeretné meglátni, megérni. A kellemetlenségnek egy nagyon súlyos foka lenne.
Az összeszedés viszonylag hamar megvan az íj Alyo házából, a sisak a lezárt részről, és a férfi viszi is a vasbödönt, hogy Alyo majd rá is tudjon lőni. Egyébként nem nagy részről van szó, nagyobb, vastagabb fejű nyilak át sem férnek rajta, egyszerűen megakadnak, mint egy gyerek a sikátorban aki rosszul mérte fel annak szélességét. Lehajtott rostély mellett a szemrés szinte tökéletes védelmet nyújt. Szinte. A fegyvertárat természetesen visszazárják, mert a vért nem két arany volt és már indulhatnak is lefelé.*
-Nem is értem. Ha engednétek én egész nap fegyverekkel járkálnék. *Említi meg. Viszont úgy látszik a legtöbben nincsenek ennyire oda a saját gyilokjaikért. Persze sokakat látott fegyverben, az pedig mindjárt kiderül tudják e használni.*
-Ki tudja, sose voltam még börtönben. *Próbálja rövidre zárni a beszélgetés tortákra vonatkozó részét. Igazából senkit nem tud aki a börtönbekerülése után akár egy szóra is méltatná. A családja talán írna neki valami visszafogottat, de a bajtársaitól nem nagyon várhat semmit.*
-De rólad nem hinném, hogy folyton odaégett tortákat készítesz. *Már említette a félvér, hogy jó szakács. Ezt persze még maga is le akarja ellenőrizni, de ki tudja. A barbároknak nincs nagy kapcsolatuk az édességekkel lehet a lánynak is pont ez a gyenge pontja.*
-Kár. *Válaszolja megjátszott csalódottsággal, miközben felrakja a sisakot az említett oszlopra. Ha sikerül a keresztüllövés akkor a nyílhegy egyből a fába áll majd be, és nem karcolja össze a vasat a túloldalon. Ha nem akkor talán lesz egy két karcolás, de azok sem a mélyebb fajtából.*
-Akkor maradjunk a marhánál. *Lépked el a sisaktól, és próbálja kijelölni a lánynak a távolságot. Nem akarja lehetetlen helyzetbe hozni. Bizonyos távolság mellett egyszerűen nem lehet rendesen lőni. A szél egyszerűen elfújja a vesszőt. Alig tesz meg tíz lépést hosszú lábaival, mely tíz méternél is többnek felelhet meg, a célpont máris lehetetlenül kicsinek tűnik. Ő általában messzire lő és a számszeríj erejét használja ki ahhoz, hogy irtózatos erővel üsse át az ellenfél páncélját. Most azonban nem ez a lényeg. Egy kicsit korrigál a távolságon, hogy az ne legyen egyszerű és ne legyen lehetetlen majd végül megállapodik és kijelöli a helyet.
A lány ruháit megfogja és karjára teríti amíg az lő. Nem a célpontot figyeli, tekintete elmereng a félvér alakján ahogy az az íjat feszíti, meg persze a tartását próbálja elemezni egy egykori őrmester szemével. Úgy látszik ha elkészül a visszacsapó íja együtt kell majd nekilátniuk a tanulásoz. Szívesen kijavítaná persze amit a másik csinál, de amennyit javítani tudna annyit el is rontana rajta.
Aztán a nyíl elrepül és a következő pillanatban már hallani is lehet, ahogy a fém megcsúszik a vason, és a kis rés bevezeti a nyíl fejét a lyukba. Ha ez nem lenne elég elrettentő a lány ezt még meg is ismétli, a másik szemgödörbe is hamar beillesztve egy nyilat.*
-Még jó, hogy nem tettem rá a gatyámat. *Sóhajtja. Igen ezzel a veszéllyel a jövőben számolnia kell, ám tekintetét most jobban izgatja az ami a lány karjával történt. Talán sokad rangú probléma de mikor a győzedelmes félvér leány mellé lép, üres karjával mégis a lány valamikor az íjat tartó balja felé nyúl. Kiskorában csapta meg a kezét utoljára sima íjjal, azóta csak számszeríjakat használt.*
-Te jól vagy? *Teszi fel a kérdést, bár úgy látja a leányzó túl fogja élni a történteket.* -Ha ez ezzel jár akkor inkább ne ölj meg. *Próbál viccelni, és persze ő is örül a kapuőr győzelmének. Örül mert ez azt jelenti a lány a vashegyen biztonságban van, és itt lesz legközelebb is amikor visszajön. Reméli még visszajöhet.*
*Szája egyik oldalát gyenge félmosolyra húzza. Érti a lány incselkedését, csak egyszerűen nem lenne vicces, ha a sisak valóban megsérülne egy lövéstől. Ő nem kovács, jártas a vértek vizsgálatában, de a fémhez magához nem ért, szóval átverhetik a mesterek, ami egy ennyire drága sisak esetében akár az életébe is kerülhet.*
-Hát, ha sikerül átlőni akkor nem enni megyek, hanem vissza Artheniorba, és a kovács képébe vágom a kreálmányát. *A mosoly erős keserédes arckifejezéssel vegyül. Nem, ezt egyáltalán nem szeretné meglátni, megérni. A kellemetlenségnek egy nagyon súlyos foka lenne.
Az összeszedés viszonylag hamar megvan az íj Alyo házából, a sisak a lezárt részről, és a férfi viszi is a vasbödönt, hogy Alyo majd rá is tudjon lőni. Egyébként nem nagy részről van szó, nagyobb, vastagabb fejű nyilak át sem férnek rajta, egyszerűen megakadnak, mint egy gyerek a sikátorban aki rosszul mérte fel annak szélességét. Lehajtott rostély mellett a szemrés szinte tökéletes védelmet nyújt. Szinte. A fegyvertárat természetesen visszazárják, mert a vért nem két arany volt és már indulhatnak is lefelé.*
-Nem is értem. Ha engednétek én egész nap fegyverekkel járkálnék. *Említi meg. Viszont úgy látszik a legtöbben nincsenek ennyire oda a saját gyilokjaikért. Persze sokakat látott fegyverben, az pedig mindjárt kiderül tudják e használni.*
-Ki tudja, sose voltam még börtönben. *Próbálja rövidre zárni a beszélgetés tortákra vonatkozó részét. Igazából senkit nem tud aki a börtönbekerülése után akár egy szóra is méltatná. A családja talán írna neki valami visszafogottat, de a bajtársaitól nem nagyon várhat semmit.*
-De rólad nem hinném, hogy folyton odaégett tortákat készítesz. *Már említette a félvér, hogy jó szakács. Ezt persze még maga is le akarja ellenőrizni, de ki tudja. A barbároknak nincs nagy kapcsolatuk az édességekkel lehet a lánynak is pont ez a gyenge pontja.*
-Kár. *Válaszolja megjátszott csalódottsággal, miközben felrakja a sisakot az említett oszlopra. Ha sikerül a keresztüllövés akkor a nyílhegy egyből a fába áll majd be, és nem karcolja össze a vasat a túloldalon. Ha nem akkor talán lesz egy két karcolás, de azok sem a mélyebb fajtából.*
-Akkor maradjunk a marhánál. *Lépked el a sisaktól, és próbálja kijelölni a lánynak a távolságot. Nem akarja lehetetlen helyzetbe hozni. Bizonyos távolság mellett egyszerűen nem lehet rendesen lőni. A szél egyszerűen elfújja a vesszőt. Alig tesz meg tíz lépést hosszú lábaival, mely tíz méternél is többnek felelhet meg, a célpont máris lehetetlenül kicsinek tűnik. Ő általában messzire lő és a számszeríj erejét használja ki ahhoz, hogy irtózatos erővel üsse át az ellenfél páncélját. Most azonban nem ez a lényeg. Egy kicsit korrigál a távolságon, hogy az ne legyen egyszerű és ne legyen lehetetlen majd végül megállapodik és kijelöli a helyet.
A lány ruháit megfogja és karjára teríti amíg az lő. Nem a célpontot figyeli, tekintete elmereng a félvér alakján ahogy az az íjat feszíti, meg persze a tartását próbálja elemezni egy egykori őrmester szemével. Úgy látszik ha elkészül a visszacsapó íja együtt kell majd nekilátniuk a tanulásoz. Szívesen kijavítaná persze amit a másik csinál, de amennyit javítani tudna annyit el is rontana rajta.
Aztán a nyíl elrepül és a következő pillanatban már hallani is lehet, ahogy a fém megcsúszik a vason, és a kis rés bevezeti a nyíl fejét a lyukba. Ha ez nem lenne elég elrettentő a lány ezt még meg is ismétli, a másik szemgödörbe is hamar beillesztve egy nyilat.*
-Még jó, hogy nem tettem rá a gatyámat. *Sóhajtja. Igen ezzel a veszéllyel a jövőben számolnia kell, ám tekintetét most jobban izgatja az ami a lány karjával történt. Talán sokad rangú probléma de mikor a győzedelmes félvér leány mellé lép, üres karjával mégis a lány valamikor az íjat tartó balja felé nyúl. Kiskorában csapta meg a kezét utoljára sima íjjal, azóta csak számszeríjakat használt.*
-Te jól vagy? *Teszi fel a kérdést, bár úgy látja a leányzó túl fogja élni a történteket.* -Ha ez ezzel jár akkor inkább ne ölj meg. *Próbál viccelni, és persze ő is örül a kapuőr győzelmének. Örül mert ez azt jelenti a lány a vashegyen biztonságban van, és itt lesz legközelebb is amikor visszajön. Reméli még visszajöhet.*
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-15 17:40:11
Üzenet elküldve: 2017-03-15 17:40:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- De aztán majd ne sírdogálj, mikor megtűzdelem a sisakod, mint valami vadsültet szokás.
*Nevetgél rosszmájúan, és annak teljes tudatában, hogy egy Aoneeréhez hasonló sisakban az ő íja és nyilai nem nagyon tudnak kárt tenni. Az egyetlen esély tényleg az, ha betalál a szemrésbe. Ez a kis közjáték természetesen elhalasztja kicsit az étkezést.*
- A tieidet elzárva. Az enyémeket pedig láttad.
*Következésképpen össze kell szedni előbb a férfi sisakját, utána pedig a lány fegyverét is. Az előbbi a kapunál van, valóban egy zárt helyiségben az összes többi Vashegyre érkezőével egyetemben. Az ideiglenesen elkobzott fegyverek között pedig rend van, nincsenek egymás hegyére hányva, amik egy személyhez tartoznak azok együtt vannak, így Aoneer könnyen kihalászhatja a magáét. Azután újra kattan a lakat a helyiség ajtaján.*
- Még úgysem tudtam még kipróbálni az új tegezem.
*A felajzatlan íjjal együtt a szóban forgó tegezt is magához ragadja a szobájában, olyan apróságokkal nem törődik, mikor alkar- vagy ujjvédő, pár lövéstől nem fog felhorzsolódni a bőre, meg amúgy is bőrkeményedéses a megfelelő helyeken.*
- Olyan sok tortát kapnál, hogy nem tudnád, hogy tőlem van?
*teszi fel azt a kérdést, ami alapján még féltékenynek is tűnhetne, ha nem mosolyogna.*
- Nem, az emberhúsnak sajnos tényleg nincs. Éppen elfogytak a környékbeli újszülöttek, pedig az ő húsuk a legporhanyósabb. Közvetlen utánuk a tündérek jönnek.
*Tódítja Aoneert, akinek ezalatt van lehetősége, hogy a Taverna mögötti istálló karámjának egyik oszlopán elhelyezze a sisakot. Remélhetőleg rá tudja húzni, és akkor nem kell minden sikertelen találat után felvenni a földről. Állatok nincsenek most az istállóban, úgyhogy nem kell attól félni, hogy lelő valamit, amit nem kéne.*
- Mondd meg te, hogy hová álljak.
*Ennyi engedményt igazán tehet, ha már készül megtűzdelni azt a sisakot. Ha Aoneer kijelölte a távolságot, akkor a lány kényelmes felajzza az íjat, a tegezt hátul, a bal csípőjénél helyezi el, hogy épp kényelmes mozdulattal tudjon újabb és újabb vesszőkért nyúlni. Ha Aoneer egy megalázóan rövid távolságot választott, akkor Alyo ezt felülvizsgálva hátra fog menni. A köpenyét és a kardigánját a férfinak nyújtja, egészen nekivetkőzik a dolognak, hogy ne zavarja meg a bő ruhaujj se.*
- És láss csodát!
*Mosolyog, de most már arra figyel, hogy nyilat illesszen az idegre, és kihúzza azt. Az avatott szem egyből észreveszi tartásában az apró hibákat, például, hogy az íjat tartó jobb karjának könyökét túlságosan kifordítja, így könnyen megcsaphatja az ideg az alkarját. Mélyet lélegzik míg céloz, majd a levegőt bent tartva útjára engedi a nyílvesszőt. Az eredményt meg sem várva nyúl az újabb vesszőért, és csak kicsit módosítva az előbbi irányon kilövi a másodikat is. A találatra, illetve találatokra szívesen örömtáncot járna, azonban mégsem teszi, csak mosolyogva a férfira néz. Az ideg tényleg megcsapta a karját, de nem számít.*
- De aztán majd ne sírdogálj, mikor megtűzdelem a sisakod, mint valami vadsültet szokás.
*Nevetgél rosszmájúan, és annak teljes tudatában, hogy egy Aoneeréhez hasonló sisakban az ő íja és nyilai nem nagyon tudnak kárt tenni. Az egyetlen esély tényleg az, ha betalál a szemrésbe. Ez a kis közjáték természetesen elhalasztja kicsit az étkezést.*
- A tieidet elzárva. Az enyémeket pedig láttad.
*Következésképpen össze kell szedni előbb a férfi sisakját, utána pedig a lány fegyverét is. Az előbbi a kapunál van, valóban egy zárt helyiségben az összes többi Vashegyre érkezőével egyetemben. Az ideiglenesen elkobzott fegyverek között pedig rend van, nincsenek egymás hegyére hányva, amik egy személyhez tartoznak azok együtt vannak, így Aoneer könnyen kihalászhatja a magáét. Azután újra kattan a lakat a helyiség ajtaján.*
- Még úgysem tudtam még kipróbálni az új tegezem.
*A felajzatlan íjjal együtt a szóban forgó tegezt is magához ragadja a szobájában, olyan apróságokkal nem törődik, mikor alkar- vagy ujjvédő, pár lövéstől nem fog felhorzsolódni a bőre, meg amúgy is bőrkeményedéses a megfelelő helyeken.*
- Olyan sok tortát kapnál, hogy nem tudnád, hogy tőlem van?
*teszi fel azt a kérdést, ami alapján még féltékenynek is tűnhetne, ha nem mosolyogna.*
- Nem, az emberhúsnak sajnos tényleg nincs. Éppen elfogytak a környékbeli újszülöttek, pedig az ő húsuk a legporhanyósabb. Közvetlen utánuk a tündérek jönnek.
*Tódítja Aoneert, akinek ezalatt van lehetősége, hogy a Taverna mögötti istálló karámjának egyik oszlopán elhelyezze a sisakot. Remélhetőleg rá tudja húzni, és akkor nem kell minden sikertelen találat után felvenni a földről. Állatok nincsenek most az istállóban, úgyhogy nem kell attól félni, hogy lelő valamit, amit nem kéne.*
- Mondd meg te, hogy hová álljak.
*Ennyi engedményt igazán tehet, ha már készül megtűzdelni azt a sisakot. Ha Aoneer kijelölte a távolságot, akkor a lány kényelmes felajzza az íjat, a tegezt hátul, a bal csípőjénél helyezi el, hogy épp kényelmes mozdulattal tudjon újabb és újabb vesszőkért nyúlni. Ha Aoneer egy megalázóan rövid távolságot választott, akkor Alyo ezt felülvizsgálva hátra fog menni. A köpenyét és a kardigánját a férfinak nyújtja, egészen nekivetkőzik a dolognak, hogy ne zavarja meg a bő ruhaujj se.*
- És láss csodát!
*Mosolyog, de most már arra figyel, hogy nyilat illesszen az idegre, és kihúzza azt. Az avatott szem egyből észreveszi tartásában az apró hibákat, például, hogy az íjat tartó jobb karjának könyökét túlságosan kifordítja, így könnyen megcsaphatja az ideg az alkarját. Mélyet lélegzik míg céloz, majd a levegőt bent tartva útjára engedi a nyílvesszőt. Az eredményt meg sem várva nyúl az újabb vesszőért, és csak kicsit módosítva az előbbi irányon kilövi a másodikat is. A találatra, illetve találatokra szívesen örömtáncot járna, azonban mégsem teszi, csak mosolyogva a férfira néz. Az ideg tényleg megcsapta a karját, de nem számít.*
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-15 16:18:24
Üzenet elküldve: 2017-03-15 16:18:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megcsappant az tény, csak azt nem tudja miben. A városi őrség sorai között ő az egyedüli aki leselejtezésre kerül, a legtöbben tisztességgel dobták fel a talpukat. Talán neki is ezt kellett volna tennie amíg megvolt rá a lehetősége, és akkor a szánalmas kitüntetése helyett egy szánalmas kis sírdombot kapott volna. De legalább megmenekül drága hadnagyának az ő lejáratására tett ok és cél nélküli kísérleteitől.
A vashegy viszont nem szenvedett akkora veszteségeket, a végső harcba nem szálltak be, és mást sem engedtek oda beszállni, a lovagok pedig eltűntek. Talán a nagyúr nem adott nekik elég birtokot ők pedig úgy kiskirályt kerestek akit szolgálhatnának, de ez is csak egy az alaptalan feltételezések közül.*
-Legyen. *Áll bele a dologba. Mindig szerette a fogadásokat, és jelen esetben nincs mit nyernie, vagy veszítenie. A nyíl nem fogja összezúzni a sisakot annál keményebb anyagból készítették, ha meg tényleg betalál a részen, akkor a lovag joggal félhet attól, hogy erre esetleg más is képes. No persze ő sem fog állni és nem várja meg amíg egy csinos lány szemgödrön lövi, de az efféle veszélyeket akkor sem szabad majd figyelmen kívül hagyni.*
-Hol is tartjátok a fegyvereket? *Teszi fel a kérdést, nyilván a saját fegyvereinek a helye érdekli. Drága holmik, drága holmik a vashegyen meg sötételfek vannak.*
-Igen gondolom az megvédené. De akkor ha nem tudom, hogy reszelő van benne, akkor valószínűleg én is ki fogom dobni. *Mosolyog a feltételezésre. Nyilván nem eszik meg valamit ami már meg van szenesedve. Pár napra azzal ellóghatná a munkát, de csak jobb követ törni mint az ágyat nyomni a bánya hentesdoktorainak keze alatt. Illetve betegen megszökni sem lehet.*
-Szóval majd írd rá cukormázzal, hogy ez az a torta amiben a reszelő van. *Viccel persze. Az ötlet meg már az elejétől fogva is képtelenség volt. Talán még az álmok gyöngyét sem tudná a lány úgy becsempészni egy dió belében, hogy az őrök ne fogjanak gyanút, pedig az lehet hatásosabb lenne mint egy reszelő. Lehet.*
-Marhát. *Válaszolja.* -Az emberhúsnak gondolom nincs idénye. *Süt el egy kicsit durva viccet a Thargok étkezési szokásaival kapcsolatban. Mivel a koponyából vért ivós, fűszoknyás szertartást nem látta ezért valószínűleg most a kannibalizmus sem dívik annyira.
Ha megtalálja a sisakját ő bizony felrakja, de ha nem, vagy ha le van zárva a hely akkor persze nem foglalkozik ezzel a fogadással. Az ő kíváncsisága sem vezet mindenen túl.*
*Megcsappant az tény, csak azt nem tudja miben. A városi őrség sorai között ő az egyedüli aki leselejtezésre kerül, a legtöbben tisztességgel dobták fel a talpukat. Talán neki is ezt kellett volna tennie amíg megvolt rá a lehetősége, és akkor a szánalmas kitüntetése helyett egy szánalmas kis sírdombot kapott volna. De legalább megmenekül drága hadnagyának az ő lejáratására tett ok és cél nélküli kísérleteitől.
A vashegy viszont nem szenvedett akkora veszteségeket, a végső harcba nem szálltak be, és mást sem engedtek oda beszállni, a lovagok pedig eltűntek. Talán a nagyúr nem adott nekik elég birtokot ők pedig úgy kiskirályt kerestek akit szolgálhatnának, de ez is csak egy az alaptalan feltételezések közül.*
-Legyen. *Áll bele a dologba. Mindig szerette a fogadásokat, és jelen esetben nincs mit nyernie, vagy veszítenie. A nyíl nem fogja összezúzni a sisakot annál keményebb anyagból készítették, ha meg tényleg betalál a részen, akkor a lovag joggal félhet attól, hogy erre esetleg más is képes. No persze ő sem fog állni és nem várja meg amíg egy csinos lány szemgödrön lövi, de az efféle veszélyeket akkor sem szabad majd figyelmen kívül hagyni.*
-Hol is tartjátok a fegyvereket? *Teszi fel a kérdést, nyilván a saját fegyvereinek a helye érdekli. Drága holmik, drága holmik a vashegyen meg sötételfek vannak.*
-Igen gondolom az megvédené. De akkor ha nem tudom, hogy reszelő van benne, akkor valószínűleg én is ki fogom dobni. *Mosolyog a feltételezésre. Nyilván nem eszik meg valamit ami már meg van szenesedve. Pár napra azzal ellóghatná a munkát, de csak jobb követ törni mint az ágyat nyomni a bánya hentesdoktorainak keze alatt. Illetve betegen megszökni sem lehet.*
-Szóval majd írd rá cukormázzal, hogy ez az a torta amiben a reszelő van. *Viccel persze. Az ötlet meg már az elejétől fogva is képtelenség volt. Talán még az álmok gyöngyét sem tudná a lány úgy becsempészni egy dió belében, hogy az őrök ne fogjanak gyanút, pedig az lehet hatásosabb lenne mint egy reszelő. Lehet.*
-Marhát. *Válaszolja.* -Az emberhúsnak gondolom nincs idénye. *Süt el egy kicsit durva viccet a Thargok étkezési szokásaival kapcsolatban. Mivel a koponyából vért ivós, fűszoknyás szertartást nem látta ezért valószínűleg most a kannibalizmus sem dívik annyira.
Ha megtalálja a sisakját ő bizony felrakja, de ha nem, vagy ha le van zárva a hely akkor persze nem foglalkozik ezzel a fogadással. Az ő kíváncsisága sem vezet mindenen túl.*
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-15 15:06:00
Üzenet elküldve: 2017-03-15 15:06:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Tény és való, hogy a vashegyi sereg rendesen megszenvedte a háborút, és a száma jelentősen megcsappant. Ezen a tényen sajnos az a tény sem változtat, hogy a városi őrség sem állhat sokkal jobban, ha elmeroggyantnak nyilvánítja az övéit.*
- Ilyen közelről egészen más fegyvert alkalmaznék.
*Tőrt mondjuk, vagy bármi olyat, amit alattomosan a másik oldalához csempészhet, mint most a kezét, ami utat talál a férfi ruhája alá, és bár cirógat mégis könnyűszerrel elkövethetné azt az aljasságot, hogy megcsikizze, vagy megcsipkedje.*
- Úgy érzem, hogy nem hiszel nekem. De fogod a sisakod, felrakod a falnál egy cölöpre, aztán meglátjuk, hogy betalálok-e a szemrésen.
*Amúgy a lány sem biztos benne, hogy képes lenne-e erre, mivel még sosem próbált ilyesmit, de ugye mindent el kell kezdeni egyszer. Ha meg elsőre nem talált, akkor talál majd másodjára, vagy ha másodjára sem, akkor harmadjára, Alyoban nem dolgozik olyan virtus, ami azt diktálja neki, hogy megmutassa, hogy a helyi vagány, meg a legprofibb céllövő.*
- Óh szóval az őrök zabálják fel, amit a raboknak szánnak? Hmm.
*elgondolkodik egy pillanatra.*
- De ha nagyon rossz az a süti, akkor csak meghagyják, nem? Ha szenes, vagy mondjuk már szőrös a penésztől?
*Elmélkedik tovább, persze azért tudja, hogy egy bányából nem lehet megszökni egy ráspoly segítségével, vagy csak igen-igen lassan. Meg odalenn az a fránya fizika is az szökni vágyó ellen dolgozik, és amaz könnyen egy beomlott tárna alján találhatja magát.*
- És mondd, mit fogsz kérni? Grifftojást omlettnek, vagy egy fél marhát kövön sütve?
*Ezzel egy korábbi beszélgetés-szálhoz tér vissza, miszerint Aoneer hatalmas testének rettentő sok kajára van szüksége, hogy ilyen nagy maradjon.
A tavernába érve Alyo felméri, hogy elég kihalt a hely, már ami a vendégeket illeti, mert a konyhából hallani valakit dudorászni, így csak elég hangosan kell krahácsolni, hogy meghallja őket, és kiszolgálja őket. Alyo meg is kísérli ezt, de Aoneer hangja ugye sokkal mélyebb, nagyobb az esély arra, hogy meghallják hátulról is.*
*Tény és való, hogy a vashegyi sereg rendesen megszenvedte a háborút, és a száma jelentősen megcsappant. Ezen a tényen sajnos az a tény sem változtat, hogy a városi őrség sem állhat sokkal jobban, ha elmeroggyantnak nyilvánítja az övéit.*
- Ilyen közelről egészen más fegyvert alkalmaznék.
*Tőrt mondjuk, vagy bármi olyat, amit alattomosan a másik oldalához csempészhet, mint most a kezét, ami utat talál a férfi ruhája alá, és bár cirógat mégis könnyűszerrel elkövethetné azt az aljasságot, hogy megcsikizze, vagy megcsipkedje.*
- Úgy érzem, hogy nem hiszel nekem. De fogod a sisakod, felrakod a falnál egy cölöpre, aztán meglátjuk, hogy betalálok-e a szemrésen.
*Amúgy a lány sem biztos benne, hogy képes lenne-e erre, mivel még sosem próbált ilyesmit, de ugye mindent el kell kezdeni egyszer. Ha meg elsőre nem talált, akkor talál majd másodjára, vagy ha másodjára sem, akkor harmadjára, Alyoban nem dolgozik olyan virtus, ami azt diktálja neki, hogy megmutassa, hogy a helyi vagány, meg a legprofibb céllövő.*
- Óh szóval az őrök zabálják fel, amit a raboknak szánnak? Hmm.
*elgondolkodik egy pillanatra.*
- De ha nagyon rossz az a süti, akkor csak meghagyják, nem? Ha szenes, vagy mondjuk már szőrös a penésztől?
*Elmélkedik tovább, persze azért tudja, hogy egy bányából nem lehet megszökni egy ráspoly segítségével, vagy csak igen-igen lassan. Meg odalenn az a fránya fizika is az szökni vágyó ellen dolgozik, és amaz könnyen egy beomlott tárna alján találhatja magát.*
- És mondd, mit fogsz kérni? Grifftojást omlettnek, vagy egy fél marhát kövön sütve?
*Ezzel egy korábbi beszélgetés-szálhoz tér vissza, miszerint Aoneer hatalmas testének rettentő sok kajára van szüksége, hogy ilyen nagy maradjon.
A tavernába érve Alyo felméri, hogy elég kihalt a hely, már ami a vendégeket illeti, mert a konyhából hallani valakit dudorászni, így csak elég hangosan kell krahácsolni, hogy meghallja őket, és kiszolgálja őket. Alyo meg is kísérli ezt, de Aoneer hangja ugye sokkal mélyebb, nagyobb az esély arra, hogy meghallják hátulról is.*
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-12 19:32:54
Üzenet elküldve: 2017-03-12 19:32:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Sörben az igazság//
*Mosolyogva bólogat az üdvözlésre. Tulajdonképpen értékelnie kéne, hogy a városőr ezúttal nem óhajtja felkoncolni és többé-kevésbé udvarias kommunikációra is futja tőle. Ezt értékeli is, bár ettől még nem lesznek régi jó cimborák és arra sincs semmi szükség, hogy társalogni próbáljanak. Aoneer hamarosan megkapja a rendelését és táplálkozni kezd. Kekecebb lelkek - Laor természetesen nem az - megfigyelnék, hogy itt inkább zabálásáról van szó és helytelenítően csóválnák a fejüket. A tharg konyha messze földön híres és elismert, a Vaskorsó szakácsai specialitásaikkal több ízben is elnyerték a fogadónak a rangos Arany Vágódeszka elismerést.
A második fogásra csak néz egyet. Azt hitte, hogy rosszul hallotta a rendelést, de valóban egy szép adag nedves földet falatozik a lovag. Elhűlve figyeli a lakomát, aztán kicsit odébb húzódik és az elmebetegeket megillető szelíd mosollyal kíván jó étvágyat a városőrnek.
Aki sebesen lapátol és mire odáig juthatna, hogy talán mégis el kéne beszélgetni vele, mert azért mégis érdekelné, hogy mi vehet rá valaki, hogy agyagot ebédeljen, már a pultra is dob pár aranyat és véget vet a villámlátogatásnak. Aránylag sokáig nézi a becsukódó ajtót, aztán a kiürült, agyagfoltos tálat. Komolyan nem tudja mire vélni a dolgot.*
- Láttad ezt? *fordul végül az elfhez* Mondd csak, ettél már valaha földet?
*Mosolyogva bólogat az üdvözlésre. Tulajdonképpen értékelnie kéne, hogy a városőr ezúttal nem óhajtja felkoncolni és többé-kevésbé udvarias kommunikációra is futja tőle. Ezt értékeli is, bár ettől még nem lesznek régi jó cimborák és arra sincs semmi szükség, hogy társalogni próbáljanak. Aoneer hamarosan megkapja a rendelését és táplálkozni kezd. Kekecebb lelkek - Laor természetesen nem az - megfigyelnék, hogy itt inkább zabálásáról van szó és helytelenítően csóválnák a fejüket. A tharg konyha messze földön híres és elismert, a Vaskorsó szakácsai specialitásaikkal több ízben is elnyerték a fogadónak a rangos Arany Vágódeszka elismerést.
A második fogásra csak néz egyet. Azt hitte, hogy rosszul hallotta a rendelést, de valóban egy szép adag nedves földet falatozik a lovag. Elhűlve figyeli a lakomát, aztán kicsit odébb húzódik és az elmebetegeket megillető szelíd mosollyal kíván jó étvágyat a városőrnek.
Aki sebesen lapátol és mire odáig juthatna, hogy talán mégis el kéne beszélgetni vele, mert azért mégis érdekelné, hogy mi vehet rá valaki, hogy agyagot ebédeljen, már a pultra is dob pár aranyat és véget vet a villámlátogatásnak. Aránylag sokáig nézi a becsukódó ajtót, aztán a kiürült, agyagfoltos tálat. Komolyan nem tudja mire vélni a dolgot.*
- Láttad ezt? *fordul végül az elfhez* Mondd csak, ettél már valaha földet?
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-11 17:35:03
Üzenet elküldve: 2017-03-11 17:35:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*A megkapott ételt hamar belapátolja. Úgy nyeli le az egészet, hogy az ízét is alig érzi, mintha megint egy nagy katonai sátor alatt lenne. Francnak jött ide vissza. Amennyire látja nem igazán hiányolta senki, és ez örömteli, hisz ezek szerint a közeljövőben sem fognak aggódni a jelenléte illetve annak hiánya miatt. Vagy talán nem is vártak mást valakitől akiről tudják, hogy a háta közepére nem kívánja az egész kócerájt.
Az étel után a kis tál agyagot is belapátolja, már ha kihozzák neki, és nem sértődnek meg magától a kéréstől. Hasznos dolog az, az orvos is felírhatná mint valami ételkiegészítőt. Nadragulya, bürök, bolondgomba, sisakvirág, gyöngyvirág. Hosszú a listája azon növényeknek amiket nem vesz be a gyomra és ki tudja a Thargok mivel fűszerezik a kedves vendég ebédjét.*
-Egy élmény volt. *Mondja visszacsúsztatva a két tálat, és melléjük a csülökpörkölttért járó 10 aranyat úgy, hogy Laor Vylnis is lássa
nehogy a végén még megvádolják amiért ingyen zabál a vaskorsóban. Többet nem kíván szólni, és egy darabig megint nem kell aggódniuk a jelenléte miatt. Belegondolva mennyit sikerült az előbb pár óra alatt elérnie szinte már bűnnek tartja amiért itt lopja a napot. A sámánasszony úgyis csak holnap kezd bele a kezelésébe, amennyire látja ez nem változott addigra meg mindenképp visszaér. És ha egy kicsit mégis megváratná akkor sincs gond. Még mindig nem hisz a helyi gyógyászatban.*
Az étel után a kis tál agyagot is belapátolja, már ha kihozzák neki, és nem sértődnek meg magától a kéréstől. Hasznos dolog az, az orvos is felírhatná mint valami ételkiegészítőt. Nadragulya, bürök, bolondgomba, sisakvirág, gyöngyvirág. Hosszú a listája azon növényeknek amiket nem vesz be a gyomra és ki tudja a Thargok mivel fűszerezik a kedves vendég ebédjét.*
-Egy élmény volt. *Mondja visszacsúsztatva a két tálat, és melléjük a csülökpörkölttért járó 10 aranyat úgy, hogy Laor Vylnis is lássa
nehogy a végén még megvádolják amiért ingyen zabál a vaskorsóban. Többet nem kíván szólni, és egy darabig megint nem kell aggódniuk a jelenléte miatt. Belegondolva mennyit sikerült az előbb pár óra alatt elérnie szinte már bűnnek tartja amiért itt lopja a napot. A sámánasszony úgyis csak holnap kezd bele a kezelésébe, amennyire látja ez nem változott addigra meg mindenképp visszaér. És ha egy kicsit mégis megváratná akkor sincs gond. Még mindig nem hisz a helyi gyógyászatban.*
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:53:12
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:53:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Babakitérő//
*Anya lerakja. Anya eltávolodik tőle… Jó, jó. Semmi baj. Máskor is volt már ilyen… Próbálja nyugtatni magát és elfogadni a kellemetlen helyzetet. De anya csak nem jön vissza, és itt minden annyira idegen!
Tartja magát a csöppség, de csak eltörik a mécses, mikor számára váratlanul kézbe veszi valaki, és a szaga, de még hangja sem anyáé. Görbül a kicsi szája és nyöszörög Mogrimra, aztán mikor meghallja testvére visítását, már teljesen betelik a pohár.*
~ Mi az? Miért sírsz? Hol vagy? Hol van anya? ~ *ordítja vissza Zakt'arnak, de úgy, hogy belevörösödik a feje, amitől olyan lesz, mint egy denevérfülű, ráncos kis lila krumpli. Nem épp a legbájosabb jelenség, de mivel szüleitől csakis jót örökölt, természetesen még így is tökéletes és imádni való!
Aztán ő is a törpeasszonyság karjára kerül, és már csak a hangerőből is megállapítja, hogy bátyja igencsak közel van hozzá. Ennek ugyan megörül, de ha már ennyire benne van az üvöltésben, miért is hagyná abba? Voltaképpen egész jól esik gyakorolni a hangját.*
*Anya lerakja. Anya eltávolodik tőle… Jó, jó. Semmi baj. Máskor is volt már ilyen… Próbálja nyugtatni magát és elfogadni a kellemetlen helyzetet. De anya csak nem jön vissza, és itt minden annyira idegen!
Tartja magát a csöppség, de csak eltörik a mécses, mikor számára váratlanul kézbe veszi valaki, és a szaga, de még hangja sem anyáé. Görbül a kicsi szája és nyöszörög Mogrimra, aztán mikor meghallja testvére visítását, már teljesen betelik a pohár.*
~ Mi az? Miért sírsz? Hol vagy? Hol van anya? ~ *ordítja vissza Zakt'arnak, de úgy, hogy belevörösödik a feje, amitől olyan lesz, mint egy denevérfülű, ráncos kis lila krumpli. Nem épp a legbájosabb jelenség, de mivel szüleitől csakis jót örökölt, természetesen még így is tökéletes és imádni való!
Aztán ő is a törpeasszonyság karjára kerül, és már csak a hangerőből is megállapítja, hogy bátyja igencsak közel van hozzá. Ennek ugyan megörül, de ha már ennyire benne van az üvöltésben, miért is hagyná abba? Voltaképpen egész jól esik gyakorolni a hangját.*
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-10 19:10:40
Üzenet elküldve: 2017-03-10 19:10:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sörben az igazság//
*A pultossal többet nem foglalkozik, csak várja az ételt amit megrendelt. Jelenleg neki több szüksége van a vacsorára mint a vashegynek az ő húsz aranyára, de nem feltételezné a fogadósról, hogy puszta sértődöttségből nem hozza majd ki neki azt amit errefelé a barbárok annyira taksálnak mint a pegazus fogadó legjobb étkeit. Vagy néha még többre is.*
-Neked is jó estét. *Mondja maga elé meredve válaszul a hosszan kitartott "Á" hangra, és még csak véletlenül se néz feléje. Hangja nyugodt, de nem tudta belőle a sóhajtás összes tónusát kiszűrni. Amennyire kiérzi, meg amennyire a tárgyaláson látta a férfi erős józanodásban van annak minden pozitív és negatív tulajdonságával, és persze a reá nehezedő pozitív és negatív tulajdonságokkal. Ilyenkor nyűgösebb az ember, de legalább semmi értelmes nem jut eszébe. Tovább nem folytatja a remek eszmecserét. Ha érdekli is bármi jelenleg az ételen kívül az inkább a két gorilla, meg persze azok rendeltetése, ám erre még a saját háza táján se lenne sok értelme rákérdezni. Pedig ott még ki is kéne találniuk valamit, itt pedig legfeljebb elküldik az anyjába.
Jobb dolga nem lévén, hát elkezdi böngészni a pult mögötti italkínálatot. Rossz jel, ha egy ivóban többért mérik a sört mint a bort. Most vagy tanácsot kéne kérnie az itteniektől, vagy absztinensként zárnia a nehéz napot. Valahogy egyik se éri meg igazán.*
*A pultossal többet nem foglalkozik, csak várja az ételt amit megrendelt. Jelenleg neki több szüksége van a vacsorára mint a vashegynek az ő húsz aranyára, de nem feltételezné a fogadósról, hogy puszta sértődöttségből nem hozza majd ki neki azt amit errefelé a barbárok annyira taksálnak mint a pegazus fogadó legjobb étkeit. Vagy néha még többre is.*
-Neked is jó estét. *Mondja maga elé meredve válaszul a hosszan kitartott "Á" hangra, és még csak véletlenül se néz feléje. Hangja nyugodt, de nem tudta belőle a sóhajtás összes tónusát kiszűrni. Amennyire kiérzi, meg amennyire a tárgyaláson látta a férfi erős józanodásban van annak minden pozitív és negatív tulajdonságával, és persze a reá nehezedő pozitív és negatív tulajdonságokkal. Ilyenkor nyűgösebb az ember, de legalább semmi értelmes nem jut eszébe. Tovább nem folytatja a remek eszmecserét. Ha érdekli is bármi jelenleg az ételen kívül az inkább a két gorilla, meg persze azok rendeltetése, ám erre még a saját háza táján se lenne sok értelme rákérdezni. Pedig ott még ki is kéne találniuk valamit, itt pedig legfeljebb elküldik az anyjába.
Jobb dolga nem lévén, hát elkezdi böngészni a pult mögötti italkínálatot. Rossz jel, ha egy ivóban többért mérik a sört mint a bort. Most vagy tanácsot kéne kérnie az itteniektől, vagy absztinensként zárnia a nehéz napot. Valahogy egyik se éri meg igazán.*
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-09 19:21:53
Üzenet elküldve: 2017-03-09 19:21:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Sörben az igazság//
- Fogadós uram! *mosolyodik el szélesen, egy biccentés mellett. Őszinte a gesztus, hiszen a gnóm irányítása mellett a Vaskorsó határozottan prosperál, ami mindenképpen örömhír. Egyrészt kedveli ezt a helyet, kár lenne érte, ha avatatlan kezek között leromlana. Másrészt pedig közel és távol nincs más fogadó a környéken. Márpedig egy kis poharazgatásért senki sem menne szívesen Artheniorig.*
- Azt hiszem jobban járok, ha most nem kérek semmi nehezet. Legyen egy jó laktató erőleves. Vagy te mit ajánlanál egy kicsit... khm, gyenge gyomorra?
*Így is lehet nevezni az alkoholtól megviselt hasat.*
- Meg egy kancsó vizet kérek még. *Ezt még kimondani is szörnyű és szégyen.* És gratulálnunk kéne a gyermekáldáshoz is?
*Kicsit szemtelenül vigyorodik el, de ennyi talán belefér. Meglepő lenne, ha a tavernában ezentúl csecsemőkkel is találkozna az ember, de abban is lehet valami, hogy egy jó fogadós gondoskodik az utánpótlásról is. És ki lehetne méltóbb egykor majd átvenni a helyét a pult mögött, mint akit maga nevelt ki? Arról természetesen mit sem tud, hogy a kicsiket csupán megőrzésre kapta Mogrim.*
- Útonálló kompánia a Vashegyen? *ezt már az elftől kérdi kis kuncogással* Nem akarom elvenni a kedved semmi jótól, de valószínű, hogy elég kurta lenne a pályafutásod a haramiák között. Errefelé majd' mindenki ért a fegyverforgatáshoz és nem félnek használni, ha javaikat kell megvédeni. A Vaskorsó esetében pedig én lennék az első, aki kardot rántana. De egy kis artheniori fosztogatásra kapható lennék.
*Érti persze, hogy Harkron csak tréfál, ő sem beszél komolyan. A meghívásra köszönetképpen bólint egyet, fáradtnak érzi magát hozzá, hogy tiltakozzon, vagy arról beszéljen sokáig, hogy ez igazán túlzás. Legközelebb majd ő fizet, és kész.*
- Elég sok cipekedésre lehet szükség, ha ilyen segítségeket fogadtál. Csak nem házat építesz?
*Ekkoriban történik, hogy újabb vendég érkezik a fogadóba, akire addig nem is figyel, amíg a pulthoz nem ér. Ott már látja, hogy régi kedves barátja az, a Városőrségtől. Valóban felhorgad benne a kötekedhetnék, majdnem rá is kérdez, hogy mégis mi járatban újfent a Vashegyen, de egyelőre megmarad az üdvözlés egy egyedi formájánál, ahogy a lovagra néz.*
- Ááá...
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.09 19:26:23
- Fogadós uram! *mosolyodik el szélesen, egy biccentés mellett. Őszinte a gesztus, hiszen a gnóm irányítása mellett a Vaskorsó határozottan prosperál, ami mindenképpen örömhír. Egyrészt kedveli ezt a helyet, kár lenne érte, ha avatatlan kezek között leromlana. Másrészt pedig közel és távol nincs más fogadó a környéken. Márpedig egy kis poharazgatásért senki sem menne szívesen Artheniorig.*
- Azt hiszem jobban járok, ha most nem kérek semmi nehezet. Legyen egy jó laktató erőleves. Vagy te mit ajánlanál egy kicsit... khm, gyenge gyomorra?
*Így is lehet nevezni az alkoholtól megviselt hasat.*
- Meg egy kancsó vizet kérek még. *Ezt még kimondani is szörnyű és szégyen.* És gratulálnunk kéne a gyermekáldáshoz is?
*Kicsit szemtelenül vigyorodik el, de ennyi talán belefér. Meglepő lenne, ha a tavernában ezentúl csecsemőkkel is találkozna az ember, de abban is lehet valami, hogy egy jó fogadós gondoskodik az utánpótlásról is. És ki lehetne méltóbb egykor majd átvenni a helyét a pult mögött, mint akit maga nevelt ki? Arról természetesen mit sem tud, hogy a kicsiket csupán megőrzésre kapta Mogrim.*
- Útonálló kompánia a Vashegyen? *ezt már az elftől kérdi kis kuncogással* Nem akarom elvenni a kedved semmi jótól, de valószínű, hogy elég kurta lenne a pályafutásod a haramiák között. Errefelé majd' mindenki ért a fegyverforgatáshoz és nem félnek használni, ha javaikat kell megvédeni. A Vaskorsó esetében pedig én lennék az első, aki kardot rántana. De egy kis artheniori fosztogatásra kapható lennék.
*Érti persze, hogy Harkron csak tréfál, ő sem beszél komolyan. A meghívásra köszönetképpen bólint egyet, fáradtnak érzi magát hozzá, hogy tiltakozzon, vagy arról beszéljen sokáig, hogy ez igazán túlzás. Legközelebb majd ő fizet, és kész.*
- Elég sok cipekedésre lehet szükség, ha ilyen segítségeket fogadtál. Csak nem házat építesz?
*Ekkoriban történik, hogy újabb vendég érkezik a fogadóba, akire addig nem is figyel, amíg a pulthoz nem ér. Ott már látja, hogy régi kedves barátja az, a Városőrségtől. Valóban felhorgad benne a kötekedhetnék, majdnem rá is kérdez, hogy mégis mi járatban újfent a Vashegyen, de egyelőre megmarad az üdvözlés egy egyedi formájánál, ahogy a lovagra néz.*
- Ááá...
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.09 19:26:23
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-09 19:07:44
Üzenet elküldve: 2017-03-09 19:07:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sörben az igazság, fogadós, mi egyéb//
*Miután odafönt lepakolta a vértjét, és még egyszer gyanús pillantásokat vetett arra a bizonyos sötételfre megindul lefelé a taverna irányába. Úgy néz ki ma is kihagyott egy étkezést, ez a vége annak ha valaki egy kicsit délebbre kerül. Mikor az élőholtakat kellett figyelnie akkor is össze vissza evett, és akkor sem érezte magát sokkal kellemesebben. Csak akkor nem kellett ingben és pantallóban az ellenség elé állnia.
Fegyverei közül csak a számszeríjat viszi magával mert egy alabárddal mégsem lehet csak úgy beülni valahova, és a pajzs is útban lenne. A sólyom meg látva, hogy rá egy darabig nem lesz rá szükség maga is elmegy, hogy előkerítse a vacsorának valót. Aoneer pedig szívesen menne utána és szedne valami dögöt az erdőből, ha nem lenne megtiltva a vadászat a környéken. Ám ő így kénytelen a helyi fogadóba betérni.
Alig nyitja ki az ajtót, máris rá kell döbbennie, hogy ezúttal nem lesz egyedül. Mikor legutóbb betért a fogadóba egy teremtett lelket nem talált, most meg úgy tűnik ide gyűlt össze a vashegyi uradalom fele. Mind az öten.
Egyik irányba pillantva szemrevételezi a két hústornyot, és nyugodtan veszi észre, hogy ő még mindig egy kicsivel nagyobb náluk, a másik irányba nézve észreveszi a két másikat, és nyugtalanul veszi észre, hogy az egyikük épp Laor. Sokat nem gondol vele, visszakozni nem fog, megszólítani még kevésbé, de messzemenőkig bízik a helyiek kötekedhetnékében, és ellenszenvében.*
-Jó estét. *Köszön a gnómnak a pult mögött, akit a helyzet okán vendéglátójaként azonosít, és hamar leül egyre a még szabad székek közül. Számszeríjának a vége halkan koppan a földön.*
-Egy drágább fajta vacsorát, és némi agyagot legyen szíves. *Adja le a rendelést, mivel nincs tisztában a hely specialitásaival. Kissé fáradt is, neki bőven elég ha a minőségibb dolgokból hoznak valamit, az ő gyomra már majdnem mindent bevesz.*
*Miután odafönt lepakolta a vértjét, és még egyszer gyanús pillantásokat vetett arra a bizonyos sötételfre megindul lefelé a taverna irányába. Úgy néz ki ma is kihagyott egy étkezést, ez a vége annak ha valaki egy kicsit délebbre kerül. Mikor az élőholtakat kellett figyelnie akkor is össze vissza evett, és akkor sem érezte magát sokkal kellemesebben. Csak akkor nem kellett ingben és pantallóban az ellenség elé állnia.
Fegyverei közül csak a számszeríjat viszi magával mert egy alabárddal mégsem lehet csak úgy beülni valahova, és a pajzs is útban lenne. A sólyom meg látva, hogy rá egy darabig nem lesz rá szükség maga is elmegy, hogy előkerítse a vacsorának valót. Aoneer pedig szívesen menne utána és szedne valami dögöt az erdőből, ha nem lenne megtiltva a vadászat a környéken. Ám ő így kénytelen a helyi fogadóba betérni.
Alig nyitja ki az ajtót, máris rá kell döbbennie, hogy ezúttal nem lesz egyedül. Mikor legutóbb betért a fogadóba egy teremtett lelket nem talált, most meg úgy tűnik ide gyűlt össze a vashegyi uradalom fele. Mind az öten.
Egyik irányba pillantva szemrevételezi a két hústornyot, és nyugodtan veszi észre, hogy ő még mindig egy kicsivel nagyobb náluk, a másik irányba nézve észreveszi a két másikat, és nyugtalanul veszi észre, hogy az egyikük épp Laor. Sokat nem gondol vele, visszakozni nem fog, megszólítani még kevésbé, de messzemenőkig bízik a helyiek kötekedhetnékében, és ellenszenvében.*
-Jó estét. *Köszön a gnómnak a pult mögött, akit a helyzet okán vendéglátójaként azonosít, és hamar leül egyre a még szabad székek közül. Számszeríjának a vége halkan koppan a földön.*
-Egy drágább fajta vacsorát, és némi agyagot legyen szíves. *Adja le a rendelést, mivel nincs tisztában a hely specialitásaival. Kissé fáradt is, neki bőven elég ha a minőségibb dolgokból hoznak valamit, az ő gyomra már majdnem mindent bevesz.*
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-09 12:18:51
Üzenet elküldve: 2017-03-09 12:18:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sörben az igazság//
*A két hóhányó legény vigyorogva veszi át a szütyő aranyat. Egy üres asztalhoz leheverednek amíg Harkron fel nem szólítja őket a munkára.*
- Jó hely ez kölyök, jó a pia, jó a kaja.
*Dicsérgeti már a fogadóst hiszen mindig jópofa mosolyt mutat neki amikor betér ide. Hátrapillant az ajtónyitásra és vigyorogva konstatálja Laor betértét.*
- Gyere komám, egyél, igyál, ma az én vendégem vagy. Fogadós, az úr számláját is én fizetem.
*Laor kérdésére huncut mosolyra vált.*
- Arra gondoltam kifosztom a fogadót, kezdésnek. Később, ha még több pénzem lesz akkor még több marconát bérlek és végül mindenkit kifosztok.
*Először ezt suttogva mondja a cimborának mintha komoly lenne, a végén azonban elneveti magát.*
- Amúgy semmi extra. Cipekedni fognak nekem Amon Ruadh-ra.
*A gyereksírás neki is megüti a fülét. Elég magas, hogy belássa a pulton belüli részt.*
- Azok a maga gyerekei vagy a szakácsé? *Mogrimot faggatja, hogy mégis kié a két újszülött poronty.*
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-09 11:50:59
Üzenet elküldve: 2017-03-09 11:50:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// JK fogadós //
//Babakitérő//
//Sörben az igazság//
*Maon asszony rátermettsége egyre jobban igazolódni látszik egészen addig amíg Zakt'ar a törpe asszonyság kezében fel nem nyüsszen. Először még csak apró kis társalgásnak lehetne tekinteni aztán ez átcsap egy teli torkos ordításba. Maon asszony próbálja csitítani és ringatni, sőt dúdolgat neki valami törpe dalocskát. ~Ajaj, ugye nem végig bömbölésből fog állni a vigyázásuk?~ Kezd aggodalmaskodni, hogy most mi lesz ebből ha nem bírnak a két aprósággal. Váratlanul nyikorogva nyílik az ajtó – ami amúgy nem vall az ajtóra mert nemrég lett olajozva a forgó része de ettől még lehet nem sikerült tökéletesre – és belép rajta a lassan törzsvendégnek számító elf. Már épp kedvesen üdvözölni a kis gnóm a betérő vendéget amikor megpillant két nem túl barátságos alakot. Nagyot nyel, hogy mire készül az elf de a kedélyek hamar lenyugodnak amikor kiderül, hogy a két férfi valami felbérelt munkása lehet Harkron úrnak. Így megnyugszik egy kicsit. Az egyik baba azonban még mindig sír.*
- Maon asszony kérem vigyázzon az apróságokra, megpróbálok beállni az Ön helyébe. *Ezennel a másik csöppséget is Maon asszony kezébe adja, hogy vigyázzon rájuk.*
- Harkron úr köszöntöm újra a fogadóban! *Barátságosan köszönti az elfet aki odajön a pulthoz.*
- Máris intézkedem. *Hamar munkába is lát és a legegyszerűbbel kezdi a feladatát a két Kagan ökle kitöltésével, amelyet Harkron elé is tesz. Amint kitekint a pult mögül meglát egy újabb vendéget. ~Véget ért volna a gyűlés?~*
- Üdvözlöm Laor úr! Mivel szolgálhatok Önnek? *Kedvesen fogadja a Tharg férfit. Megvárja Laor rendelését mert az italokat gyorsan ki tudja adni aztán bíbelődhet az ételekkel egyedül.*
//Babakitérő//
//Sörben az igazság//
*Maon asszony rátermettsége egyre jobban igazolódni látszik egészen addig amíg Zakt'ar a törpe asszonyság kezében fel nem nyüsszen. Először még csak apró kis társalgásnak lehetne tekinteni aztán ez átcsap egy teli torkos ordításba. Maon asszony próbálja csitítani és ringatni, sőt dúdolgat neki valami törpe dalocskát. ~Ajaj, ugye nem végig bömbölésből fog állni a vigyázásuk?~ Kezd aggodalmaskodni, hogy most mi lesz ebből ha nem bírnak a két aprósággal. Váratlanul nyikorogva nyílik az ajtó – ami amúgy nem vall az ajtóra mert nemrég lett olajozva a forgó része de ettől még lehet nem sikerült tökéletesre – és belép rajta a lassan törzsvendégnek számító elf. Már épp kedvesen üdvözölni a kis gnóm a betérő vendéget amikor megpillant két nem túl barátságos alakot. Nagyot nyel, hogy mire készül az elf de a kedélyek hamar lenyugodnak amikor kiderül, hogy a két férfi valami felbérelt munkása lehet Harkron úrnak. Így megnyugszik egy kicsit. Az egyik baba azonban még mindig sír.*
- Maon asszony kérem vigyázzon az apróságokra, megpróbálok beállni az Ön helyébe. *Ezennel a másik csöppséget is Maon asszony kezébe adja, hogy vigyázzon rájuk.*
- Harkron úr köszöntöm újra a fogadóban! *Barátságosan köszönti az elfet aki odajön a pulthoz.*
- Máris intézkedem. *Hamar munkába is lát és a legegyszerűbbel kezdi a feladatát a két Kagan ökle kitöltésével, amelyet Harkron elé is tesz. Amint kitekint a pult mögül meglát egy újabb vendéget. ~Véget ért volna a gyűlés?~*
- Üdvözlöm Laor úr! Mivel szolgálhatok Önnek? *Kedvesen fogadja a Tharg férfit. Megvárja Laor rendelését mert az italokat gyorsan ki tudja adni aztán bíbelődhet az ételekkel egyedül.*
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-08 17:41:27
Üzenet elküldve: 2017-03-08 17:41:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Sörben az igazság//
*Kis, az istálló felé tett kitérő után, Harkrontól lemaradva érkezik és egyik ámulatból esik a másikba. Már azt kis gyanakvással vette, hogy az elf meg akarja hívni pár kupicára, hiszen alig ismerik egymást, de ezt betudja egy kis üldözési mániának, és abban marad, hogy nem kell minden gesztus mögött hátsó szándékot keresni. A két melákot viszont végképp nem érti. A pulthoz telepedve csodálkozásának végül hangot is ad.*
- Ez a két szép szál legény mire kell neked? Költözködsz, útonállásra adtad a fejed vagy csak annyi arannyal szaladgálsz a világban, hogy testőrségre van szükséged?
*Rosszkedve mostanra ha nem is oszlott el teljesen, de - talán a Vaskorsót belengő ínycsiklandó illatok hatására - már nem látja annyira sötéten a világot. Pontosabban dehogynem, de muszáj lesz a saját gyászán kívül mással is foglalkozni. Tehát fenti kérdést már a szokásos szemtelen vigyorral teszi fel, és talán folytatná, de egy sajátságos hang belefojtja a szót. Ez a meglepetések napja, csodálkozó arckifejezéssel kapja fejét a konyha irányába.*
- Ugye te is hallottad? Gyereksírás? Mi a fene folyik itt?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 17:44:20
*Kis, az istálló felé tett kitérő után, Harkrontól lemaradva érkezik és egyik ámulatból esik a másikba. Már azt kis gyanakvással vette, hogy az elf meg akarja hívni pár kupicára, hiszen alig ismerik egymást, de ezt betudja egy kis üldözési mániának, és abban marad, hogy nem kell minden gesztus mögött hátsó szándékot keresni. A két melákot viszont végképp nem érti. A pulthoz telepedve csodálkozásának végül hangot is ad.*
- Ez a két szép szál legény mire kell neked? Költözködsz, útonállásra adtad a fejed vagy csak annyi arannyal szaladgálsz a világban, hogy testőrségre van szükséged?
*Rosszkedve mostanra ha nem is oszlott el teljesen, de - talán a Vaskorsót belengő ínycsiklandó illatok hatására - már nem látja annyira sötéten a világot. Pontosabban dehogynem, de muszáj lesz a saját gyászán kívül mással is foglalkozni. Tehát fenti kérdést már a szokásos szemtelen vigyorral teszi fel, és talán folytatná, de egy sajátságos hang belefojtja a szót. Ez a meglepetések napja, csodálkozó arckifejezéssel kapja fejét a konyha irányába.*
- Ugye te is hallottad? Gyereksírás? Mi a fene folyik itt?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 17:44:20
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-03-08 13:12:45
Üzenet elküldve: 2017-03-08 13:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sörben az igazság//
*Hangos nyikorgással toppan be a fogadóba. Háta mögött kér marcona, hórukk legénnyel. Mielőtt még valaki félreértené ez nem rablás. Egyszerűen szüksége van két cipelőre és út közben nem talált jobbat, mint két bárgyú, mamlaszt.*
- Nesztek itt a fizetségetek. Kicsit várnotok kell, addig foglaljátok le magatokat.
*Egy erszényt húz elő amiben 20 arany van a két hordár számára. Mesélő (Daidalos) Fizetségüket odadobja az egyiknek. Út közben valami egészen eszelős nászajándék jutott eszébe Kagan vezér számára. Mi mást adhatna, mint amit a legjobban szeret elfünk, hát persze, hogy szeszt. Nem kevesebb mint egy hordóval kívánja a násznépet megvendégelni.*
- Fogadósmester kérek két amolyan bőségtálat, meg két Kagan öklét.
*Odatelepszik a pulthoz, hogy amint kész a kaja azonnal befalhassa.*
- Ha lehet minél hamarabb kérném mert meghalok éhen!
*Hangos nyikorgással toppan be a fogadóba. Háta mögött kér marcona, hórukk legénnyel. Mielőtt még valaki félreértené ez nem rablás. Egyszerűen szüksége van két cipelőre és út közben nem talált jobbat, mint két bárgyú, mamlaszt.*
- Nesztek itt a fizetségetek. Kicsit várnotok kell, addig foglaljátok le magatokat.
*Egy erszényt húz elő amiben 20 arany van a két hordár számára. Mesélő (Daidalos) Fizetségüket odadobja az egyiknek.
Út közben valami egészen eszelős nászajándék jutott eszébe Kagan vezér számára. Mi mást adhatna, mint amit a legjobban szeret elfünk, hát persze, hogy szeszt. Nem kevesebb mint egy hordóval kívánja a násznépet megvendégelni.*- Fogadósmester kérek két amolyan bőségtálat, meg két Kagan öklét.
*Odatelepszik a pulthoz, hogy amint kész a kaja azonnal befalhassa.*
- Ha lehet minél hamarabb kérném mert meghalok éhen!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063