//Szilánkok hazafelé//
*Persze, hogy lecsapja a labdát.*
- Ja, és éhes makkal disznókat álmodsz, vágom! *kacsint a karcos képű elf lányra. Valamitől Daewe zabos, de Kriyon még nem látja, mi a baja.*
- Akkor azt hiszem, nem a megfelelő dózist kaptad! De majd ismételünk. *rázza meg a zacsit Daewe orra előtt. Na nem a pulykázós zacskót, hanem a füves tasakot.*
- Betépünk, aztán mesélünk, ha? *vihog fel halkan.*
- Cöh. Biztos mer úrifélelf voltam. *kámpicsorodik el, mert bizony itt elkapták a szottyát.*
*Varázsol. És elrontják.*
- Ajmár. *dohog a pult felé fordulva.*
- Micsoda csírák. *ekkor veszi észre, hogy az utcák éjképű kézimunkása őt fixírozza. Ettől még rosszabb kedve lesz.*
- Mi van, csoki, nem láttál még fehér embert? *dünnyögi maga elé, aztán a sikongató Segandrinára bámul.*
- Ne visíts, csöcsi. *kéri bágyadt, másnapos hangon.*
- Szétszakad a fejem. Daewe, gyere, lelépünk! *nehogy már tutujgassák a piktort a csajok, mikor ő is itt van.*
- Tiszteltetem a nagyérdeműt. *búcsúzkodik, majd mielőtt kilép, odamegy Nerewhez.*
- Bocsika, adsz ebből? *ha sikerül és Nerew ad, vagy nem figyel, akkor kikap egy papírlapot az üresek közül. Ha nem, akkor nyilván más fog történni, de ha igen, akkor rávigyorog a fickóra.*
- Köszike. *leheli, majd a papírra néhány ákombákomot ró. Közelebbről szemlélve felvételt hirdet varázslóknak, Synmirára.*