//Második szál//
//Szilánk gyűlés//
*Nem bánná, ha Daewe vagy Kriyon megszólítaná, de neki jó ez így is. Nem társul be a beszélgetésbe, ám ő mégis úgy érzi, hogy részese a társaságnak már pusztán a jelenlétével.
És egyedül üldögélnie sem kell sokáig, mert hamarosan megérkeznek a többiek is, és az ő asztalához telepednek le. Valóban elég zárkózottnak tűnhet, ahogy ott gubbaszt némán a székén, a zsákját ölelve, fejére húzott csuklyával. De aki az arcára néz, persze most is a szokásos mosolygós fintort láthatja rajta, mintha épphogy azért különülne így el, mert lenézi a többieket. Ám aki jobban ismeri, az már tudhatja, hogy csupán az arcvonásai ilyenek.
Például Taitos, akinek üdvözlő mosolyára egy igazi kerül az ő arcára is, még pimaszabbá téve a fizimiskáját. Aztán rögtön utána ő is érdeklődve pillant az ismeretlen nőre, aki mestere nyomában jár. De hogy Taitos nem mutatja be, csak belekezd a beszédébe, ő nem szól közbe, úgy véli, a fiú megtette volna, ha ő, vagy a nő akarják, hogy tudják, kicsoda. Meg igazából azon sem lenne meglepve, ha a többiek ismernék. Hiszen ő a jelenlévők többségét is csak felületesen ismeri, némelyiküket csak látásból. Mint az érkező tündért is, Nellarát, akinek szintén kijár egy üdvözlő pillantás; majd figyeli, ahogy Daewe-el melegen, öleléssel köszöntik egymást. Ő is úgy gondolja, jó barátok lehetnek ők ketten.
Aztán figyelme már egészen Taitosé, akinek komoly szavait meglepően jól ellensúlyozza Kriyon szemtelen válasza. Úgy érzi, minden rendben lesz, boldogulni fognak Worenth nélkül is a szövetség fenntartásával.*
- Pipafüvem van nekem is. - *szól közbe elsőízben, mikor a füstölni valóra térül a szó. Ugyan csekély elképzelése van róla, hogy mi is van a keverékben, de tisztában van vele, hogy van benne valami „vicces” dolog is, mert kitapasztalta már a hatását. De hacsak Taitos nem kér most azonnal, akkor nem gyújt pipára, marad nyugton. Annál is inkább, mert Kriyon a maga módján rákérdez az új jövevény kilétére és Taitos bele is kezd a válaszba.
Közben befut Lapu is, de egy pillantásnál többel most nem köszönti őt, mert mesterére figyel.
Tehát a nő, vagyis Nanaia harcos, mint Zaras is. Eddig minden további nélkül elkönyveli magában a hallottakat. Ám ahogy Taitos folytatja és felvezeti, hogy a nő vele együtt fog lakni, valami kellemetlen érzés költözik a gyomrába, a tagjai meg mintha elgyengülnének. Tekintetét ottfelejti a pároson és most szerencse, hogy olyan furcsán csalókák a vonásai, mert legalább kevésbé vehetők ki az érzései.
Amik… talán a csalódottságnak felelnek meg? Vagy az elszomorodásnak?
Míg máskor olyan nehezen érti meg a rejtett utalásokat, most egyértelműnek tekinti, hogy Taitos azért veszi maga mellé Nanaiát a szobájába, mert ők együtt vannak, mint Zaras és Loka, vagy mint Daewe és Kriyon (legalábbis ő ez utóbbiakról is úgy képzeli, hogy egy párt alkotnak). Emellett pedig azt is magától értetődőnek veszi, hogy így neki ebben a szobában már nem lesz helye. Ez pedig valamiért összezavarja, azt az érzést kelti benne, hogy Taitosról is le kell mondania. Hogy ezentúl már igazán csak mint mesterére számíthat a fiúra, ettől pedig hirtelen nagyon magányosnak és üresnek kezdi érezni magát.
Elemeli pillantását mesteréről és újdonsült társáról, s meglehet odafigyel a megbeszélésre, de javában a saját érzéseit igyekszik elrendezni. Viszont sok ideje nem marad erre, mert közben újabb meglepetés éri, amire fel kell kapnia a fejét és nem maradhat tovább néma résztvevő.
Hogy ő, mester? Csak így, váratlanul? Taitosra néz, majd Nellarára, aki máris Krestvir mesterként szólítja meg őt. Aztán vissza Taitosra…
„Szerencsére” Lapu előbb esik kétségbe, mint ő, így neki van ideje összeszedni magát. Az első sokk után még valami dühféle is elönti, amiért az ő megkérdezése nélkül nevezték ki mesternek. Aztán meg arra gondol, hogy nem nagyon mondhat ellen, mert befogadták és tanították, ezt valahogy viszonoznia kell. De akkor is marad benne valami sértett érzés, amihez talán hozzájárul, hogy már előzőleg fölkavarták amúgy békés érzelmi világát és most haragszik Taitosra. Haragszik, amiért úgy érzi, semmit nem tud róla, mégis kötődik hozzá. Haragszik, amiért a fiú meg sem beszélte vele ezt a tervet, csak kész tények elé állította. Haragszik, mert így úgy érzi magát, mint egy inas, akinek egyszerűen engedelmeskednie kell a mesterének.
De ami mindebben értelmesebb gondolat: nem is érzi úgy, hogy ő megfelelő lenne mesternek. Egy ilyen feladathoz rátermettség kell.
Mikor alkalmat talál, hogy szóhoz jusson, gyorsan összekaparja minden lélekjelenlétét és a Kriyon által megnyilvánuló egyszerű testi folyamatokkal mit sem törődve megszólal.*
- Én… szívesen segítek Nellarának a tanulásban, ahogy tudok. De mester nem vagyok, Taitos mester. Én ezt nem vállalom, mert nem vállalhatom felelősséggel. Mester nem vagyok. - *próbál kimért és távolságtartó lenni, részben azért is, hogy komolyan vegyék, de a sok szóismétlés mutatja, hogy nehezére esik ez az ellenszegülés és visszautasítás. (Meg igazából az is, hogy a többiek előtt kell felszólalnia, de ez most mellékes.)*
- Kérlek, jelölj ki más mestert, vagy maradj meg mesterének te magad! Én pedig majd segítem a tanulásban, a leckék teljesítésében, mint tanulótársa. A terhek egy részét így is leveszem a válladról… - *áll elő egy javaslattal, ami úgy véli, még mestere száméra is elfogadható lehet. Ugyan számára még így is túl sok, hiszen tényleg nehezére esik még csak elképzelni is, hogy valakivel rendszeresen foglalkoznia, találkoznia, beszélnie kelljen, és egyáltalán nem tudja hogyan fog ő magyarázni és tanítani, de meg fogja próbálni, mert ennyivel tartozik.*