//Nyugati felderítők//
*Lapos, unott és csak enyhén gyűlölködő pillantást vet leánykájára.*
- Igen, de feltétlenül gondoskodni fogok birkabélről a lécemre, nehogy megint olyan tévedés sújtsa a világot, mint te. *hát, továbbra sem egy mintaapa, ha őszinték akarunk lenni.*
- Zabálj csak, nőjjön a segged. Mint anyádnak. *dörmögi, majd a pult felé fordul.*
- Nicsak, egy pultos! *vidámodik meg.*
- Egy sűrű barnát, meg egy bárcást kérnék. *kacsint a nőre.*
- Lehetőleg előbbit cipóban, az utóbbit meg... nyársra húzva. *vigyorog a szemöldökét húzogatva. Le is csap a pultra egy kis aranyat, amit majd átad, ha megkapta, amit kért - így vagy úgy.*
- Ne már, tényleg? Szerintem láttam elszekerezni. *Syoud nem finnyás, ezt Alyo létezése bizonyítja a legjobban.*
- Tényleg baltaarca volt. Szinte fütyült a menetszél körülötte, amikor hasította. *mélázik el, mert hát ami igaz, az igaz.*