Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-27 18:15:35
Üzenet elküldve: 2015-11-27 18:15:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Meera//
*Turrog nyugodtan konstalálja, hogy partnere (emberfeletti mivolta ellenére is) egészen emberként képes a világra tekinteni és viselkedni. Hogyha minden kötél szakad, ezt a törpe még pozitívumnak is képes leírni a démonnal kapcsolatban. A nő pohár emelésére ő is efféleképpen válaszol, majd pedig kortyol italából. A törpe nem fogja vissza magát, a kihozott ételből bőszen markol. Nem habzsol, de azért az illedelmes étkezés szabályait sem követi. A nő kétes megjegyzéseire és kissé sötét szavaira csak megingatja a fejét, elgondolkodva azon, hogy miként is került efféle asztaltársaságba. Nem mintha rossz társaságnak tartana a hölgyet, viszont az ember mégsem ül olyan kényelmesen székében, hogyha egy démonnal osztozik elemózsiáján. A kisebb felfordulás amit valamiféle Thargodar ügyködés okoz nem foglalkoztatja túlságosan, azonban lejegyzi magában a történteket. A vörös kérdésére finoman hátradől, és ekképen válaszol.*
- A város nagyon sokat változott mióta elmentem. Kósza hírekből és pletykákból azt hallottam, hogy az a bizonyos Thargodar törzs *itt hüvelykjével az ajtó felé bök, ahol nemrég a hangos leány jelent meg parancsaival* aki annak idején még csak a város falainál táborozott, most egészen nagy hatalommal bír. Ha jól értesültem, akkor az a flancos hegy meg még jónéhány hektár a vezetőjük, Kagan keze alá került. *A törpe borából kortyol, éppen csak hogy megnedvesítse torkát.* Van egy kis múltam a barbárral. Annak idején nem kis vérdíj fejében elválalták, hogy Elwyrient és engem is eltávolítanak a városból. Ez a díj már nem aktuális, viszont szívesen a szemeibe néznék annak a Kagannak. *A harcos fintorogva étele fordul.* Nem tudom, mit tehettek ami miatt Arthenior ilyen hatalommal ruházta fel őket, de szép kis kabalájuk lehet ha ilyen szerencse zuhant rájuk.
*Turrog nyugodtan konstalálja, hogy partnere (emberfeletti mivolta ellenére is) egészen emberként képes a világra tekinteni és viselkedni. Hogyha minden kötél szakad, ezt a törpe még pozitívumnak is képes leírni a démonnal kapcsolatban. A nő pohár emelésére ő is efféleképpen válaszol, majd pedig kortyol italából. A törpe nem fogja vissza magát, a kihozott ételből bőszen markol. Nem habzsol, de azért az illedelmes étkezés szabályait sem követi. A nő kétes megjegyzéseire és kissé sötét szavaira csak megingatja a fejét, elgondolkodva azon, hogy miként is került efféle asztaltársaságba. Nem mintha rossz társaságnak tartana a hölgyet, viszont az ember mégsem ül olyan kényelmesen székében, hogyha egy démonnal osztozik elemózsiáján. A kisebb felfordulás amit valamiféle Thargodar ügyködés okoz nem foglalkoztatja túlságosan, azonban lejegyzi magában a történteket. A vörös kérdésére finoman hátradől, és ekképen válaszol.*
- A város nagyon sokat változott mióta elmentem. Kósza hírekből és pletykákból azt hallottam, hogy az a bizonyos Thargodar törzs *itt hüvelykjével az ajtó felé bök, ahol nemrég a hangos leány jelent meg parancsaival* aki annak idején még csak a város falainál táborozott, most egészen nagy hatalommal bír. Ha jól értesültem, akkor az a flancos hegy meg még jónéhány hektár a vezetőjük, Kagan keze alá került. *A törpe borából kortyol, éppen csak hogy megnedvesítse torkát.* Van egy kis múltam a barbárral. Annak idején nem kis vérdíj fejében elválalták, hogy Elwyrient és engem is eltávolítanak a városból. Ez a díj már nem aktuális, viszont szívesen a szemeibe néznék annak a Kagannak. *A harcos fintorogva étele fordul.* Nem tudom, mit tehettek ami miatt Arthenior ilyen hatalommal ruházta fel őket, de szép kis kabalájuk lehet ha ilyen szerencse zuhant rájuk.
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-27 08:23:51
Üzenet elküldve: 2015-11-27 08:23:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Oda és vissza; megint//
*Csend. Talán nagyon hosszúnak tűnik a csend, míg a lány megszólal. Addig is, szinte mint egy prédáját leső ragadozó, úgy figyeli a félszemű arcának minden egyes rezdülését. A látottaktól azonban a harag és a felháborodás lassan párologni kezd. Ott azért még nem tart, hogy teljesen nyugodt lenne, és rögtön fátylat borítana az egészre, de legalább a vöröske részéről nem valószínűsíthető hangos szó, feltűnő jelenet, vagy egyéb fenyegetőnek mondható jelenség. Eddig feszült, egyenes tartása ha el nem is lazul, vállai kissé leereszkednek.*
- Kérdés? Az akad bőven, de akitől választ kaphatnék rájuk, már nincs itt. *Rázza meg a fejét. Faggathatná a félszeműt a miértekről, arról, hogy mit tervez a mélységi, merre indult, vagy egyáltalán, mit tud, de van egy olyan érzése, minden talányra nem kapna feleletet. És ezek a kérdések még mindig csak a jéghegy csúcsát jelentenék. Mást kell kifaggatnia, másból kell kiszednie a válaszokat. Majd egy nap, ha a Sors ismét keresztezi útjaikat, és a hím hajlandó lesz vele szembe nézni. Fejében persze ott motoszkál, miért is ne merne vele szembe nézni Kharasshi? Az erőfölény nyilvánvalóan vele van, több értelemben is, akkor hát miért bujkálna előle? Egy újabb kérdés, amire nem tud maga válaszolni, ezek pedig egyre csak gyűlnek és gyűlnek.
Bocsánatkérő mosollyal fordul vissza Rilai felé.*
- Elnézést, hogy ennyi problémát okoztam, nem gondoltam volna, hogy a felbukkanásom ekkora... port kavar. Ígérem, fogok hozni még friss vadat, de az új hírek fényében előbb még el kell intéznem néhány dolgot. Addig is minden jót nektek. *Búcsúzik mind Rilaitól, mind Khantól, habár a nap már későre jár, jobbnak látja az indulást. Így is kell még egy kitérőt tennie, mielőtt nekikezdhetne a maga kis felderítésének, így hát muszáj valahogy időt nyernie.
Ahel, az iménti kis jelenet egyetlen haszonélvezője rögtön gazdája után lohol, még a neki szánt hívás előtt megindulva. A fogadóból kilépve a lány egyből felnyalábolja a kölyköt, aki persze már tudja, mi következik ilyenkor. Előbb a barna szőrmók kerül a ló hátára, majd a gazdája lendül a nyeregbe, mindezt persze miután a hátast már eloldozta. Fél kézzel a blökit tartva, a másikkal pedig a kantárt tartva indítja el a kancát, hamar gyors vágtára ösztökélve a jószágot. Hosszú utat kell még megtenniük, ráadásául minél gyorsabban.*
*Csend. Talán nagyon hosszúnak tűnik a csend, míg a lány megszólal. Addig is, szinte mint egy prédáját leső ragadozó, úgy figyeli a félszemű arcának minden egyes rezdülését. A látottaktól azonban a harag és a felháborodás lassan párologni kezd. Ott azért még nem tart, hogy teljesen nyugodt lenne, és rögtön fátylat borítana az egészre, de legalább a vöröske részéről nem valószínűsíthető hangos szó, feltűnő jelenet, vagy egyéb fenyegetőnek mondható jelenség. Eddig feszült, egyenes tartása ha el nem is lazul, vállai kissé leereszkednek.*
- Kérdés? Az akad bőven, de akitől választ kaphatnék rájuk, már nincs itt. *Rázza meg a fejét. Faggathatná a félszeműt a miértekről, arról, hogy mit tervez a mélységi, merre indult, vagy egyáltalán, mit tud, de van egy olyan érzése, minden talányra nem kapna feleletet. És ezek a kérdések még mindig csak a jéghegy csúcsát jelentenék. Mást kell kifaggatnia, másból kell kiszednie a válaszokat. Majd egy nap, ha a Sors ismét keresztezi útjaikat, és a hím hajlandó lesz vele szembe nézni. Fejében persze ott motoszkál, miért is ne merne vele szembe nézni Kharasshi? Az erőfölény nyilvánvalóan vele van, több értelemben is, akkor hát miért bujkálna előle? Egy újabb kérdés, amire nem tud maga válaszolni, ezek pedig egyre csak gyűlnek és gyűlnek.
Bocsánatkérő mosollyal fordul vissza Rilai felé.*
- Elnézést, hogy ennyi problémát okoztam, nem gondoltam volna, hogy a felbukkanásom ekkora... port kavar. Ígérem, fogok hozni még friss vadat, de az új hírek fényében előbb még el kell intéznem néhány dolgot. Addig is minden jót nektek. *Búcsúzik mind Rilaitól, mind Khantól, habár a nap már későre jár, jobbnak látja az indulást. Így is kell még egy kitérőt tennie, mielőtt nekikezdhetne a maga kis felderítésének, így hát muszáj valahogy időt nyernie.
Ahel, az iménti kis jelenet egyetlen haszonélvezője rögtön gazdája után lohol, még a neki szánt hívás előtt megindulva. A fogadóból kilépve a lány egyből felnyalábolja a kölyköt, aki persze már tudja, mi következik ilyenkor. Előbb a barna szőrmók kerül a ló hátára, majd a gazdája lendül a nyeregbe, mindezt persze miután a hátast már eloldozta. Fél kézzel a blökit tartva, a másikkal pedig a kantárt tartva indítja el a kancát, hamar gyors vágtára ösztökélve a jószágot. Hosszú utat kell még megtenniük, ráadásául minél gyorsabban.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 23:30:24
Üzenet elküldve: 2015-11-26 23:30:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanil és Kriyon//
* Az az ingyen pia mégsem jut el Dorderhez olyan könnyen, mint ahogy azt elsőre elképzelte. Talán a másiknak sikerül megfűznie Tanilt, bár van egy olyan érzése, hogy valójából a félvér sem sokkal gazdagabb, mint ő és bizonyára a számlát sem fogja egyhamar törleszteni.
~ Mágusiskola? ~ Ilyenről sem hallott még. Na meg, hogy a két óriás oda indult? Bár ezzel az információval nincs tisztában, mivel nem mondták neki, de nem nagyon tud itt más dolgot, ahova mehetnének. De mondjuk nem is tud semmit Amon Ruadhról, csak, hogy van errefelé ez a kocsma, meg az az iskola. Aztán még ott volt az a nagy falú erődítmény is.
~ Az lenne Synmira? ~ Töpreng, majd gondolatban megrázza fejét.
~ Minek egy iskolának akkora fal? Nem... Van itt még valami más is akkor. ~ Jut végre valamire, majd ismét megszólal. *
- És az az erőd? Miféle szerzetek lakják azt és... Mi az...? * Ennyi kérdés miatt már ő is rosszul lenne, de most még fékezni is próbálja a nyelvét, így ez a sok szó nem mondható igazán soknak más alkalmakhoz képest. *
- Csak hallottam, hogy mit beszélsz annak. * Bök Tanil felé. *
- Akkor hallottam, hogy Synmirából jöttél. Szóval te is ott... Tanulsz? * A tanulsz előtt egy kis szünetet tart, hogy felmérje, hogy mennyire öreg, de a "vén salabakter" kifejezésezés csöppet sem illik rá, na meg nem nevezné magát úgy, ezért minden bizonnyal ő egy tanuló. Olyan fiatal féle. Hacsak nem valami takarító.
Az óriásokkal kapcsolatban tökéletesen egyetért. Ismer ugyan (már) kicsit okosabb fajta óriásokat is, de jól tudja, hogy milyen a többségük. *
- Heh. Na szóval, errefelé is vannak akkor olyanok. * Állapítja meg. Mondjuk nem is tudja, miért ne lennének, hiszen nem olyan helynek tűnik, ahol bármilyen fajt is elítélnének. Talán még az orkokat is beengedik, bár erre nem tud élő példát mutatni, ellenben halottat sem, így semmi sem biztos még. *
//Tanil és Kriyon//
* Az az ingyen pia mégsem jut el Dorderhez olyan könnyen, mint ahogy azt elsőre elképzelte. Talán a másiknak sikerül megfűznie Tanilt, bár van egy olyan érzése, hogy valójából a félvér sem sokkal gazdagabb, mint ő és bizonyára a számlát sem fogja egyhamar törleszteni.
~ Mágusiskola? ~ Ilyenről sem hallott még. Na meg, hogy a két óriás oda indult? Bár ezzel az információval nincs tisztában, mivel nem mondták neki, de nem nagyon tud itt más dolgot, ahova mehetnének. De mondjuk nem is tud semmit Amon Ruadhról, csak, hogy van errefelé ez a kocsma, meg az az iskola. Aztán még ott volt az a nagy falú erődítmény is.
~ Az lenne Synmira? ~ Töpreng, majd gondolatban megrázza fejét.
~ Minek egy iskolának akkora fal? Nem... Van itt még valami más is akkor. ~ Jut végre valamire, majd ismét megszólal. *
- És az az erőd? Miféle szerzetek lakják azt és... Mi az...? * Ennyi kérdés miatt már ő is rosszul lenne, de most még fékezni is próbálja a nyelvét, így ez a sok szó nem mondható igazán soknak más alkalmakhoz képest. *
- Csak hallottam, hogy mit beszélsz annak. * Bök Tanil felé. *
- Akkor hallottam, hogy Synmirából jöttél. Szóval te is ott... Tanulsz? * A tanulsz előtt egy kis szünetet tart, hogy felmérje, hogy mennyire öreg, de a "vén salabakter" kifejezésezés csöppet sem illik rá, na meg nem nevezné magát úgy, ezért minden bizonnyal ő egy tanuló. Olyan fiatal féle. Hacsak nem valami takarító.
Az óriásokkal kapcsolatban tökéletesen egyetért. Ismer ugyan (már) kicsit okosabb fajta óriásokat is, de jól tudja, hogy milyen a többségük. *
- Heh. Na szóval, errefelé is vannak akkor olyanok. * Állapítja meg. Mondjuk nem is tudja, miért ne lennének, hiszen nem olyan helynek tűnik, ahol bármilyen fajt is elítélnének. Talán még az orkokat is beengedik, bár erre nem tud élő példát mutatni, ellenben halottat sem, így semmi sem biztos még. *
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 23:20:07
Üzenet elküldve: 2015-11-26 23:20:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Oda és vissza; megint//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Erre most rábaszott.
Majd legközelebbi találkozásuk alkalmával leveri Kharasshin a dolgot, amiért most az ő hátán készülnek szíjat hasítani. Igaz, talán nem szó szerint, de egy fehérnép gyanúsító-megrovó pillantása komoly fegyvertényező a képességet forgatni tudók kezében. És Rilai cseszett jól csinálja, de elismerést érdemlő az is, ahogy Ydriss fogadja a félszeműt. Jobb ötlet híján elidőzik még egy kicsit a bolhafészek fülével, bár sokkal bölcsebbé nem válik azután sem, hogy elodázza a szólás-tett kényszerét.
Az az igazság, hogy ő maga sem értette már az elejétől fogva, hogy mi a francért nem képes a vörös elé állni a mélységi fattyú és elmondani, hogy "nem hóttam meg, még". Amit végül a rókaképű tett a férfiért, most a visszájára sül el, csak épp nincs kivel megossza azt az egész hadseregnek elegendő rosszindulatot, ami most a két nőből sugároz. Ha ennél is érzékenyebb lenne a lélek dolgaira, akkor valószínűleg beleroppanna, de azért akad szerencséje is a szerencsétlenségben: ő egyáltalán nem ilyen. Sőt, ennél meredekebb kelepcékből is mászott már ki, ezen is túl fog lépni. Ő is, Rilai is és Ydriss is.*
- Ez így nekem is könnyebb. - *Ismeri el, hogy bár megtette, mégsem érezte kényelmesen magát a szituációban.* - Van bármi, amit kérdeznél tőlem és szavad is venném, ha azt állítanám róluk, hogy ezúttal igazak?
*A válasz gyorsan lezárhatja a beszélgetés további menetét az egyik irányba, a másik picit elnyújthatja még.
A pulttól azonban nem hátrál el, még úgy sem, hogy kitörni kész förgeteg akaszkodik össze szemével a fogadóslány borostyán tekintetén keresztül. Egyfajta bátorságnak beillik az is, amit most Khan produkál: nem old kereket egy olyan probléma elől, aminek kezelésében vajmi kevés tapasztalata van, inkább szembenéz a viharral. Tény, hogy mindezt olyan érzéssel, mintha letolt nadrággal és előrehajolva várná az évszázad orkánját, de attól még itt van.*
~ 'szem ma nem lesz ingyen a bor se. ~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Erre most rábaszott.
Majd legközelebbi találkozásuk alkalmával leveri Kharasshin a dolgot, amiért most az ő hátán készülnek szíjat hasítani. Igaz, talán nem szó szerint, de egy fehérnép gyanúsító-megrovó pillantása komoly fegyvertényező a képességet forgatni tudók kezében. És Rilai cseszett jól csinálja, de elismerést érdemlő az is, ahogy Ydriss fogadja a félszeműt. Jobb ötlet híján elidőzik még egy kicsit a bolhafészek fülével, bár sokkal bölcsebbé nem válik azután sem, hogy elodázza a szólás-tett kényszerét.
Az az igazság, hogy ő maga sem értette már az elejétől fogva, hogy mi a francért nem képes a vörös elé állni a mélységi fattyú és elmondani, hogy "nem hóttam meg, még". Amit végül a rókaképű tett a férfiért, most a visszájára sül el, csak épp nincs kivel megossza azt az egész hadseregnek elegendő rosszindulatot, ami most a két nőből sugároz. Ha ennél is érzékenyebb lenne a lélek dolgaira, akkor valószínűleg beleroppanna, de azért akad szerencséje is a szerencsétlenségben: ő egyáltalán nem ilyen. Sőt, ennél meredekebb kelepcékből is mászott már ki, ezen is túl fog lépni. Ő is, Rilai is és Ydriss is.*
- Ez így nekem is könnyebb. - *Ismeri el, hogy bár megtette, mégsem érezte kényelmesen magát a szituációban.* - Van bármi, amit kérdeznél tőlem és szavad is venném, ha azt állítanám róluk, hogy ezúttal igazak?
*A válasz gyorsan lezárhatja a beszélgetés további menetét az egyik irányba, a másik picit elnyújthatja még.
A pulttól azonban nem hátrál el, még úgy sem, hogy kitörni kész förgeteg akaszkodik össze szemével a fogadóslány borostyán tekintetén keresztül. Egyfajta bátorságnak beillik az is, amit most Khan produkál: nem old kereket egy olyan probléma elől, aminek kezelésében vajmi kevés tapasztalata van, inkább szembenéz a viharral. Tény, hogy mindezt olyan érzéssel, mintha letolt nadrággal és előrehajolva várná az évszázad orkánját, de attól még itt van.*
~ 'szem ma nem lesz ingyen a bor se. ~
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 22:04:27
Üzenet elküldve: 2015-11-26 22:04:27
ÚJ
![>Kőszirt Dwartak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Harckészültségre nem nagyon készülve //
// Dél felé tartó óriások - Tanil Diao //
*Hallgat és figyel. Érdekes dolgokat mond a nő. Az étlapról egyelőre a sűrű barna elnevezésű dolog tűnik nyerőnek, meg a házi sör, de azért megvárja mire futnak ki a dolgok, mielőtt megszólalna.*
~ Isurii Thargodar, megvagy ~
*Most hogy két teljesen más forrás is ugyanazt a személyt jelöli meg, olyan 80%-ban biztosnak tűnik a találat. Persze van némi sansza, hogy az óriás és a pultos is bakot lőttek, de egy esélyt azért érdemes lenne adni a dolognak.*
-Isurii, furcsa név.*Vakarja meg szakállát.* Nem idevalósi név. Barbár népek?*Érdeklődik óvatosan.*
És ez a Hadúr, Kagan, milyen embernek ismered? Fent tartja a rendet, vagy csak pöffeszkedni szeret? Veszélyes a vidék az átutazók számára?*Sok volt a kérdés, ennyi elég lesz, ideje visszakanyarodni a menühöz.*
-Kettőt kérnék, ebből a Sűrű Barnából, és két korsó sört. Az ha jól számolom 16 arany.*Beletúr az erszényébe és Átad Tanil Diao-nak 16 aranyat.
.*
-Mondd csak, merre találom ezt az Isurii-t?*Kérdi, majd gyors pillantást vet az ablakra. Lement a nap. Nem tudja mi lenne-e a jobb. Itt tölteni az éjszakát, vagy tovább indulni evés után. A döntést nagyban meghatározza majd a lány válasza.
Nem igen van az erdőben vagy a hegyek között olyasmi amitől félnie kell éjszaka, szóval a vadonban nem is okozna gondot egy kis gyalog menet a sötétben, de ez itt nem a vadon. Ha ez egy uradalom akkor tele van őrjáratokkal, és őrökkel akiknek viszket az ujja a nyílpuska ravaszán. Alap esetben ez nem is lenne akkora gond, de tekintettel a rémhírekre melyek futótűzként terjednek, valamelyik őrnél talán elpattan a húr és reflexből lőne két hatalmas alakra amik előbukkannak az őszi ködből.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.26 23:46:25, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
// Dél felé tartó óriások - Tanil Diao //
*Hallgat és figyel. Érdekes dolgokat mond a nő. Az étlapról egyelőre a sűrű barna elnevezésű dolog tűnik nyerőnek, meg a házi sör, de azért megvárja mire futnak ki a dolgok, mielőtt megszólalna.*
~ Isurii Thargodar, megvagy ~
*Most hogy két teljesen más forrás is ugyanazt a személyt jelöli meg, olyan 80%-ban biztosnak tűnik a találat. Persze van némi sansza, hogy az óriás és a pultos is bakot lőttek, de egy esélyt azért érdemes lenne adni a dolognak.*
-Isurii, furcsa név.*Vakarja meg szakállát.* Nem idevalósi név. Barbár népek?*Érdeklődik óvatosan.*
És ez a Hadúr, Kagan, milyen embernek ismered? Fent tartja a rendet, vagy csak pöffeszkedni szeret? Veszélyes a vidék az átutazók számára?*Sok volt a kérdés, ennyi elég lesz, ideje visszakanyarodni a menühöz.*
-Kettőt kérnék, ebből a Sűrű Barnából, és két korsó sört. Az ha jól számolom 16 arany.*Beletúr az erszényébe és Átad Tanil Diao-nak 16 aranyat.
.*-Mondd csak, merre találom ezt az Isurii-t?*Kérdi, majd gyors pillantást vet az ablakra. Lement a nap. Nem tudja mi lenne-e a jobb. Itt tölteni az éjszakát, vagy tovább indulni evés után. A döntést nagyban meghatározza majd a lány válasza.
Nem igen van az erdőben vagy a hegyek között olyasmi amitől félnie kell éjszaka, szóval a vadonban nem is okozna gondot egy kis gyalog menet a sötétben, de ez itt nem a vadon. Ha ez egy uradalom akkor tele van őrjáratokkal, és őrökkel akiknek viszket az ujja a nyílpuska ravaszán. Alap esetben ez nem is lenne akkora gond, de tekintettel a rémhírekre melyek futótűzként terjednek, valamelyik őrnél talán elpattan a húr és reflexből lőne két hatalmas alakra amik előbukkannak az őszi ködből.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.26 23:46:25, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 21:52:31
Üzenet elküldve: 2015-11-26 21:52:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Harckészültségre nem nagyon készülve //
// Dél felé tartó óriások - Kőszirt Dwartak //
- Igen, barbár törzs és sok közöttük a harcos. Emberek és elfek vegyesen, de akad óriás és törpe is, néhány félvér. Kagan pedig, hát. Nem csak a termete és az ereje nagy, a hangját is messzire viszi a szél, mikor parancsot osztogat. Nem szereti a nagy rendetlenséget és általában hamar eléri a céljait. Össze tudja tartani az embereit és az erőd, ahol a törzs él, magas fallal van körülvéve. Őrök őrzik, járőröznek is, olykor ide is betérnek. Este nem ajánlott a fal környékén mászkálni, mert akkor szó nélkül lőnek az őrök.
* S akkor indul is, hogy előkészítse azt a két óriási adagra való Sűrű barnát. S míg összefőnek a hozzávalók, addig válaszol a további kérdésekre. *
- Nem tudom pontosan. Néha az erődben van a bátyjával és a Szellemjáróval. Máskor pedig a közelben, a Synmira nevezetű helyen. Ha tovább mész az ösvényen, találsz egy elágazást, onnan már nincs messze egy tisztás, rajta házikó. Benne Isu és a társai. No, ők sem épp gyümölcsön élnek és értenek azokhoz a dolgokhoz, amiket sokan nem érnek fel ésszel és amiket nem lehet látni. Isu sem jár soha egyedül, ahogy Kagan sem.
* Eszébe ne jusson valami rosszaság, mert akármilyen nagy és erős termet, könnyen megütheti a bokáját. Inkább kiszedegeti az egyik nagyobb cipó közepét és beleszedi a Sűrű barnát, majd egy másik cipót is megtöm így, jó alaposan és az óriás elé teszi, a két korsó sörrel együtt. *
- Jó étvágyat hozzá.
// Dél felé tartó óriások - Kőszirt Dwartak //
- Igen, barbár törzs és sok közöttük a harcos. Emberek és elfek vegyesen, de akad óriás és törpe is, néhány félvér. Kagan pedig, hát. Nem csak a termete és az ereje nagy, a hangját is messzire viszi a szél, mikor parancsot osztogat. Nem szereti a nagy rendetlenséget és általában hamar eléri a céljait. Össze tudja tartani az embereit és az erőd, ahol a törzs él, magas fallal van körülvéve. Őrök őrzik, járőröznek is, olykor ide is betérnek. Este nem ajánlott a fal környékén mászkálni, mert akkor szó nélkül lőnek az őrök.
* S akkor indul is, hogy előkészítse azt a két óriási adagra való Sűrű barnát. S míg összefőnek a hozzávalók, addig válaszol a további kérdésekre. *
- Nem tudom pontosan. Néha az erődben van a bátyjával és a Szellemjáróval. Máskor pedig a közelben, a Synmira nevezetű helyen. Ha tovább mész az ösvényen, találsz egy elágazást, onnan már nincs messze egy tisztás, rajta házikó. Benne Isu és a társai. No, ők sem épp gyümölcsön élnek és értenek azokhoz a dolgokhoz, amiket sokan nem érnek fel ésszel és amiket nem lehet látni. Isu sem jár soha egyedül, ahogy Kagan sem.
* Eszébe ne jusson valami rosszaság, mert akármilyen nagy és erős termet, könnyen megütheti a bokáját. Inkább kiszedegeti az egyik nagyobb cipó közepét és beleszedi a Sűrű barnát, majd egy másik cipót is megtöm így, jó alaposan és az óriás elé teszi, a két korsó sörrel együtt. *
- Jó étvágyat hozzá.
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 21:42:41
Üzenet elküldve: 2015-11-26 21:42:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*Meera fáradt mosollyal ajkain hátrasimít egy kósza hajtincset a füle mögé, mely nem átallott útra kelve a méregzöld lélektükrök elé libbenni. *
-Ha belegondolsz annyira nem meglepő, az úgy nevezett "isteneknek" is el kell ütniük valamivel az időt. S ti éppúgy szervezkedtek egymás ellen, háborúkat vívtok, vagy épp egy tollvonással döntötök százak sorsa felett. A játék ugyanaz, csak a lépték más. *dünnyögi, majd amíg a törp ételt rendel, körbenéz a fogadóban. Egyelőre azonban nem talál több mókával kecsegtető elfoglaltságot, mint a harcossal való társalgás, így visszafordul az apró termetű férfiú felé.*
-Ó nem, jól ismerem az Éhséget. *húzódik finom mosolyra ajka, ahogy kissé megnyomja az utolsó szót.*
-Nem kell bemutatni minket egymásnak, régi jó barátok vagyunk. Igen hamar találkoztunk, midőn ezen világra kárhoztam. *enged meg magának egy apróbb kuncogást, bár nyilvánvalóan egészen mást értenek ők ketten "éhség" alatt. Ettől függetlenül nem csak átvitt értelemben mondta, amit mondott, mert bár Meera függősége mellett természetesen a teljesen hétköznapi ételt sem tagadhatja meg magától, mert akkor a test, amit birtokba vett lassan elsorvadna, mint akármely másik halandóé. Vannak dolgok, amik sosem változnak, és amik felett még neki sincs hatalma.*
-S be kell valljam, némely étek igen kedvemre valónak bizonyult. Nem különben, mint egyes italok, mint azt az imént már kifejtettük.*emeli meg a törp felé a borospoharat, majd kortyol belőle, alaposan megforgatva szájában a vörös nedűt.*
-S mondd csak, Turrog, egy efféle hősnek mégis mi dolga akad itt a környéken? *dől előre kissé, könyökével a pultra támaszkodva, ebből a testhelyzetből jobban belátja a teret.*
*Meera fáradt mosollyal ajkain hátrasimít egy kósza hajtincset a füle mögé, mely nem átallott útra kelve a méregzöld lélektükrök elé libbenni. *
-Ha belegondolsz annyira nem meglepő, az úgy nevezett "isteneknek" is el kell ütniük valamivel az időt. S ti éppúgy szervezkedtek egymás ellen, háborúkat vívtok, vagy épp egy tollvonással döntötök százak sorsa felett. A játék ugyanaz, csak a lépték más. *dünnyögi, majd amíg a törp ételt rendel, körbenéz a fogadóban. Egyelőre azonban nem talál több mókával kecsegtető elfoglaltságot, mint a harcossal való társalgás, így visszafordul az apró termetű férfiú felé.*
-Ó nem, jól ismerem az Éhséget. *húzódik finom mosolyra ajka, ahogy kissé megnyomja az utolsó szót.*
-Nem kell bemutatni minket egymásnak, régi jó barátok vagyunk. Igen hamar találkoztunk, midőn ezen világra kárhoztam. *enged meg magának egy apróbb kuncogást, bár nyilvánvalóan egészen mást értenek ők ketten "éhség" alatt. Ettől függetlenül nem csak átvitt értelemben mondta, amit mondott, mert bár Meera függősége mellett természetesen a teljesen hétköznapi ételt sem tagadhatja meg magától, mert akkor a test, amit birtokba vett lassan elsorvadna, mint akármely másik halandóé. Vannak dolgok, amik sosem változnak, és amik felett még neki sincs hatalma.*
-S be kell valljam, némely étek igen kedvemre valónak bizonyult. Nem különben, mint egyes italok, mint azt az imént már kifejtettük.*emeli meg a törp felé a borospoharat, majd kortyol belőle, alaposan megforgatva szájában a vörös nedűt.*
-S mondd csak, Turrog, egy efféle hősnek mégis mi dolga akad itt a környéken? *dől előre kissé, könyökével a pultra támaszkodva, ebből a testhelyzetből jobban belátja a teret.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 21:36:56
Üzenet elküldve: 2015-11-26 21:36:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Rilai, Aletai//
*Mae felnéz Rilaira, majd szomorkásan elmosolyodik.*
– Köszönöm, azt most nem, megemlékező vacsoráról jövök. Ám ha tudnál irkát, valami papirost vagy pergament adni, és tollat, azt megköszönném. Kell egy levelet írnom Kagannak.
*Ekkor lép hozzá Aletai, akit az előbb már észrevett, a mosolyára kissé felvidul amúgy bánatos arca. A baráti érintés pedig tényleg jólesik neki.*
- Ennek igazán örülök, már annak, hogy felderített. Meg annak is, hogy emlékeztél rá.
*Most már szélesebben és őszintébben mosolyog, egy régi barát szavai jót tesznek a lelkének. Elhelyezkedik Aletai-jal szemben, egészségére kívánja az ételt, de az aztán következő kérdések újra elszomorítják.*
– Valamennyire sikerült, és volt munkám és voltak terveim, meg reményeim is. De úgy tűnik, túl nagyot, túl szépet álmodtam magamnak. Rá kellett jönnöm, hogy a valóság messze nem olyan. Ugyanakkor, bár a törpék élete rövid, Aletai, de úgy érzem, pont ezért nem adhatom fel az álmaimat. Ewaval együtt voltunk a Krenkataur küldetésen, arról biztosan mesélt. A Thán jól bánt velem közben és kezdtem megkedvelni *meséli halkan*, mikor visszajöttünk még folyt az építkezés. Abban segítettem, a műhelyt beköltöztettük az erődbe, és a kovácsműhely sarkában kaptam én is helyet, meg lett egy picike hálókamrám is. Kagan rendelt medálokat, így munka is került, bár nem tudom fizetést kaptam-e volna aranyban, vagy épp csak az ételt? *A törpelány megvonja a vállát.* De mindegy is. Már mindegy.
*Mae felnéz, ha Aletai őt figyeli, akkor egyenesen a férfi szemébe.*
– Biztos persze nem lehetek benne, de a szavai, meg a csókjai alapján úgy gondolom, Hrothgaar valamennyire vonzónak talált, és nem tagadom, tetszett nekem is. Még az is lehet, persze nem biztos, de lehet, hogyha csendben vagyok, és megalkuszom, akkor tavaszra gyűrű került volna az ujjamra és kistörpe a hasamba.
*Mae egy pillanatra az asztal lapjára fordítja a tekintetét, majd újra felnéz.*
– Csakhogy ez nem lesz így. Mert eljöttem Hrothgaartól, el a szobácskámból, és el a műhelyből is.
És megint nincs senkim és semmim és munkám se és otthonom se, csak az álmaim, mert nem tudtam feladni őket, és mert nem tudok csak félig élni. Mert Hrothgaarnak, ahogy ő fogalmazott, kivannak a tökei ettől az élettől, amiben most része van. Aminek én is része voltam. Mert neki csata kell és kalandok, és vér és harc és a bajtársai, és a béke, a kovácsműhely, egy asszony, ezek nem fontosak. Én pedig nem akarok nemfontos lenni! Még fiatal vagyok, és még találhatok olyan törpét, akinek számítok. Aki ha rám néz, akkor örül a szíve, és nem arra gondol, hogy bárcsak a harci bárdját lóbálhatná épp, és ne kellene velem lennie.
*Maereh nem tudja, Aletai megérti-e őt, fogalma sincsen, mit gondol a férfi az ilyen dolgokról, de emlékszik rá, hogyan mondta ki Ewa nevét, és hogyan nézett a kedvese felé, mikor először megmutatta őt Maenek.*
– Lehet, hogy sokat akarok, tudom. De mi maradna belőlem, ha feladnám az álmaimat? És ha boldogtalan lennék, akkor hogyan tudnék bárki mást boldoggá tenni?
*Mae az ujjaival ábrákat rajzolgat az asztal lapjára, a lábai a padló felett harangoznak.*
– De én már eleget beszéltem, talán túl sokat is. Mesélj te, kérlek! *Mae hangjában őszinte érdeklődés van.* Merre jártál? Mik történtek veled? Már persze csak azt, amit elmondhatsz, tudom ám, hogy felderítő is vagy, fontos katona.
*Kicsit elkomorul.*
– Féltelek is, azt hallottam, harckészültség van.
*A törpelány érdeklődve néz régi barátjára, hátha erről is megtud valamit.*
*Mae felnéz Rilaira, majd szomorkásan elmosolyodik.*
– Köszönöm, azt most nem, megemlékező vacsoráról jövök. Ám ha tudnál irkát, valami papirost vagy pergament adni, és tollat, azt megköszönném. Kell egy levelet írnom Kagannak.
*Ekkor lép hozzá Aletai, akit az előbb már észrevett, a mosolyára kissé felvidul amúgy bánatos arca. A baráti érintés pedig tényleg jólesik neki.*
- Ennek igazán örülök, már annak, hogy felderített. Meg annak is, hogy emlékeztél rá.
*Most már szélesebben és őszintébben mosolyog, egy régi barát szavai jót tesznek a lelkének. Elhelyezkedik Aletai-jal szemben, egészségére kívánja az ételt, de az aztán következő kérdések újra elszomorítják.*
– Valamennyire sikerült, és volt munkám és voltak terveim, meg reményeim is. De úgy tűnik, túl nagyot, túl szépet álmodtam magamnak. Rá kellett jönnöm, hogy a valóság messze nem olyan. Ugyanakkor, bár a törpék élete rövid, Aletai, de úgy érzem, pont ezért nem adhatom fel az álmaimat. Ewaval együtt voltunk a Krenkataur küldetésen, arról biztosan mesélt. A Thán jól bánt velem közben és kezdtem megkedvelni *meséli halkan*, mikor visszajöttünk még folyt az építkezés. Abban segítettem, a műhelyt beköltöztettük az erődbe, és a kovácsműhely sarkában kaptam én is helyet, meg lett egy picike hálókamrám is. Kagan rendelt medálokat, így munka is került, bár nem tudom fizetést kaptam-e volna aranyban, vagy épp csak az ételt? *A törpelány megvonja a vállát.* De mindegy is. Már mindegy.
*Mae felnéz, ha Aletai őt figyeli, akkor egyenesen a férfi szemébe.*
– Biztos persze nem lehetek benne, de a szavai, meg a csókjai alapján úgy gondolom, Hrothgaar valamennyire vonzónak talált, és nem tagadom, tetszett nekem is. Még az is lehet, persze nem biztos, de lehet, hogyha csendben vagyok, és megalkuszom, akkor tavaszra gyűrű került volna az ujjamra és kistörpe a hasamba.
*Mae egy pillanatra az asztal lapjára fordítja a tekintetét, majd újra felnéz.*
– Csakhogy ez nem lesz így. Mert eljöttem Hrothgaartól, el a szobácskámból, és el a műhelyből is.
És megint nincs senkim és semmim és munkám se és otthonom se, csak az álmaim, mert nem tudtam feladni őket, és mert nem tudok csak félig élni. Mert Hrothgaarnak, ahogy ő fogalmazott, kivannak a tökei ettől az élettől, amiben most része van. Aminek én is része voltam. Mert neki csata kell és kalandok, és vér és harc és a bajtársai, és a béke, a kovácsműhely, egy asszony, ezek nem fontosak. Én pedig nem akarok nemfontos lenni! Még fiatal vagyok, és még találhatok olyan törpét, akinek számítok. Aki ha rám néz, akkor örül a szíve, és nem arra gondol, hogy bárcsak a harci bárdját lóbálhatná épp, és ne kellene velem lennie.
*Maereh nem tudja, Aletai megérti-e őt, fogalma sincsen, mit gondol a férfi az ilyen dolgokról, de emlékszik rá, hogyan mondta ki Ewa nevét, és hogyan nézett a kedvese felé, mikor először megmutatta őt Maenek.*
– Lehet, hogy sokat akarok, tudom. De mi maradna belőlem, ha feladnám az álmaimat? És ha boldogtalan lennék, akkor hogyan tudnék bárki mást boldoggá tenni?
*Mae az ujjaival ábrákat rajzolgat az asztal lapjára, a lábai a padló felett harangoznak.*
– De én már eleget beszéltem, talán túl sokat is. Mesélj te, kérlek! *Mae hangjában őszinte érdeklődés van.* Merre jártál? Mik történtek veled? Már persze csak azt, amit elmondhatsz, tudom ám, hogy felderítő is vagy, fontos katona.
*Kicsit elkomorul.*
– Féltelek is, azt hallottam, harckészültség van.
*A törpelány érdeklődve néz régi barátjára, hátha erről is megtud valamit.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:55:53
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:55:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Harckészültségre nem nagyon készülve //
// Dél felé tartó óriások - Kőszirt Dwartak //
* Az egyik óriás az ő egyik óriásukkal társalog, a másik pedig, mintha kicsit el lenne révedbe. ~Biztos ki van merülve már, lehet hosszú utat tettek meg.~ Ezen a vidéken bizony előfordulhat az ilyesmi. Viszont a társa, a másik nagyra nőtt szőkeség már úgy tűnik, jön is rendelni. Az igazat megvallva, nem látni gyakran ilyen dús bozontot. Tetszetős. *
- Szebb estét, mint remélné.
* Szebb estét, van, mikor csak ennyit mond. S lényege végül is az, hogy történj a köszöntöttel jobb, mint amit vár akkora. *
- Két nagy tál meleg ételt és esetleg puha vánkost, ha megpihennétek.
- Amúgy pedig tudnám ajánlani nektek a „Sűrű barna” nevezetű fogást, ami húsos-zöldséges sűrű erőleves, cipóban, 5 aranyért. A boros csülökpörkölt, kakukkfüves, hagymás krumplikörettel 10 arany. Esetleg a Sziklakirály kincseit, ami bőségtál hússal, idényzöldséggel, sajttal, dióval. 15 arany az utóbbi ára, és ha sört innátok inkább, akkor a Sűrű barnát, vagy a Sziklakirály kincsét ajánlanám enni, azokhoz jobban csúszik a sör. Ami pedig házi főzésű sör, korsóban 3 aranyért. Szorgos törpéink főzete.
* Ez utóbbi már kész ajánlólevél, mert köztudott, hogy a törpék nem csak inni, de főzni is szeretik a sört, értenek is hozzá. Úgyhogy nem valami vizes ízetlen löttyöt kapnak azért a három aranyért. *
- Itt élek már egy ideje.
* Felel meg rögtön és várja, hogy mi lesz a kérdés. A mosoly akkor sem tűnik el arcáról és hát, mivel ez nála adottság, ez a mosoly nem egy kedves nővéré. Inkább pajzán. *
- Hát igen, hozzá képest is te szép nagyra nőttél és bőséggel megdolgozhattál az izmaidért.
- Isurii az, Isurii Thargodar. Kagan húga. Kagan Thargodar vagyis, a Thargodarok vezére, Amon Ruadh - a Vashegy Hadura. Erről a közeli hegyről van szó, és a környező vidékről, elég nagy távolságban, itt Kagan az "úr".
* Kagan már annyiszor mutatkozott be így mások előtt, hogy már kívülről fújja majdnem az egészet. Újdonságnak számít, a dél őrizője, a mit tudom én milyen tanács tagja és a többi. Na, azt még nem fújja kívülről. *
A hozzászólás írója (Tanil Diao) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.26 20:57:22
// Dél felé tartó óriások - Kőszirt Dwartak //
* Az egyik óriás az ő egyik óriásukkal társalog, a másik pedig, mintha kicsit el lenne révedbe. ~Biztos ki van merülve már, lehet hosszú utat tettek meg.~ Ezen a vidéken bizony előfordulhat az ilyesmi. Viszont a társa, a másik nagyra nőtt szőkeség már úgy tűnik, jön is rendelni. Az igazat megvallva, nem látni gyakran ilyen dús bozontot. Tetszetős. *
- Szebb estét, mint remélné.
* Szebb estét, van, mikor csak ennyit mond. S lényege végül is az, hogy történj a köszöntöttel jobb, mint amit vár akkora. *
- Két nagy tál meleg ételt és esetleg puha vánkost, ha megpihennétek.
- Amúgy pedig tudnám ajánlani nektek a „Sűrű barna” nevezetű fogást, ami húsos-zöldséges sűrű erőleves, cipóban, 5 aranyért. A boros csülökpörkölt, kakukkfüves, hagymás krumplikörettel 10 arany. Esetleg a Sziklakirály kincseit, ami bőségtál hússal, idényzöldséggel, sajttal, dióval. 15 arany az utóbbi ára, és ha sört innátok inkább, akkor a Sűrű barnát, vagy a Sziklakirály kincsét ajánlanám enni, azokhoz jobban csúszik a sör. Ami pedig házi főzésű sör, korsóban 3 aranyért. Szorgos törpéink főzete.
* Ez utóbbi már kész ajánlólevél, mert köztudott, hogy a törpék nem csak inni, de főzni is szeretik a sört, értenek is hozzá. Úgyhogy nem valami vizes ízetlen löttyöt kapnak azért a három aranyért. *
- Itt élek már egy ideje.
* Felel meg rögtön és várja, hogy mi lesz a kérdés. A mosoly akkor sem tűnik el arcáról és hát, mivel ez nála adottság, ez a mosoly nem egy kedves nővéré. Inkább pajzán. *
- Hát igen, hozzá képest is te szép nagyra nőttél és bőséggel megdolgozhattál az izmaidért.
- Isurii az, Isurii Thargodar. Kagan húga. Kagan Thargodar vagyis, a Thargodarok vezére, Amon Ruadh - a Vashegy Hadura. Erről a közeli hegyről van szó, és a környező vidékről, elég nagy távolságban, itt Kagan az "úr".
* Kagan már annyiszor mutatkozott be így mások előtt, hogy már kívülről fújja majdnem az egészet. Újdonságnak számít, a dél őrizője, a mit tudom én milyen tanács tagja és a többi. Na, azt még nem fújja kívülről. *
A hozzászólás írója (Tanil Diao) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.26 20:57:22
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:35:36
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:35:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanil és Dorder//
*Vigyorogva biccent egyet, ám vigyora hamar leolvad.*
- Na, ne égess be már... *egy aranyat csúsztat Tanil kezébe, amolyan előleg-borravaló gyanánt.*
- Két sör, szépséges, két söröcske. A végén rendezem. *veszi könyörgőre, majd lezöttyen az egyik ülőalkalmatosságra.*
- Nah! Hogy mi? Synmira? Egy mágusiskola, tehetséges fiataloknak meg néhány vén salabakternak, hehehe. *kacsint, majd ha Tanil úgy megy el, akkor megpróbál finoman rápaskolni a fenekére.*
- Kemény habbal, gyönyörűségem, mert úgy szeretem, ha fehér, és kemény, sokáig megmarad... mert mint az igazi nő, olyan ám a sörömön a hab! *énekelget, aztán Dordenre pillant.*
- Mer' miért érdekes? Meg milyen óriások? Azok muris fazonok amúgy, imádom, ahogy esnek-kelnek-bénáskodnak, hehehe!
//Tanil és Dorder//
*Vigyorogva biccent egyet, ám vigyora hamar leolvad.*
- Na, ne égess be már... *egy aranyat csúsztat Tanil kezébe, amolyan előleg-borravaló gyanánt.*
- Két sör, szépséges, két söröcske. A végén rendezem. *veszi könyörgőre, majd lezöttyen az egyik ülőalkalmatosságra.*
- Nah! Hogy mi? Synmira? Egy mágusiskola, tehetséges fiataloknak meg néhány vén salabakternak, hehehe. *kacsint, majd ha Tanil úgy megy el, akkor megpróbál finoman rápaskolni a fenekére.*
- Kemény habbal, gyönyörűségem, mert úgy szeretem, ha fehér, és kemény, sokáig megmarad... mert mint az igazi nő, olyan ám a sörömön a hab! *énekelget, aztán Dordenre pillant.*
- Mer' miért érdekes? Meg milyen óriások? Azok muris fazonok amúgy, imádom, ahogy esnek-kelnek-bénáskodnak, hehehe!
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 17:44:23
Üzenet elküldve: 2015-11-26 17:44:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai, Khan//
*Ki tudja, melyik lenne a hatásosabb orvosság most, a szíverősítő, vagy az a két pofon, esetleg a kettő együtt. Kissé leforrázva hallgatja még a folytatást, ami persze további löketet ad a benne duzzadva kavargó érzelmi viharnak.*
- Igen. Annak nevezett, akként is bánt velem. *Bólint a röpke visszaemlékezésre, ezúttal a szomorúság és a harag viaskodik benne. Talán nem is teljesen tudatos, de legalábbis meggondolatlan, amibe belekezd, utóbb biztos bolondságként fogja értékelni, amibe belekezd. Megoldja kicsit a zsinórokat ruháin, no nem kezd el nagyban vetkőzni, épp csak annyira, hogy jobb válláról egy kicsit lecsúsztathassa. Amin pedig egy gyógyulófélben lévő seb leledzik, kerek forma, bárki is csinálta (a sérülés pozíciójából eredően a lány kis is van zárva, mint alkotó, hiszen akkor egy mészáros munkáját lehetne látni a kényelmetlen hozzáférés miatt), értette a dolgát, mert felesleges vágást nem ejtet, a kontúr töretlen. Mélynek nem éppen mély, amiből lábadozik, hiszen csak a bőrt metszették le onnan, kicsit olyan, mintha egy festményből vágtak volna ki egy oda nem illő, nem tetsző darabot.*
- Aztán jött a kellemetlen ébredés. *Keserűség és harag itatja át szavait, ám a mondat végére mintha elfogyna erejük, s csak egy fáradt, szomorú sóhaj marad belőle, miközben visszahúzza a ruhát vállára.
Eközben a ludas is befut, szerencsétlenségére két cseppet sem derűs hölgyemény társaságába. Vigasztalásul a blöki viszont lelkes fogadtatásban részesíti, hiszen megjegyezte, hogy a félszemű ember a legutóbb is megvakargatta a füle tövét, és ez most sem marad el.
A csípős fogadtatás elsőbbségét meghagyja Rilainak, ő addig is legalább minimális szinten igyekszik iciri piciri rendet tenni, vagy józan kis sarkot kaparni magának. Utána azonban villan a barna íriszek tekintete Khanra, méghozzá meglehetősen beszédesen - függetlenül attól a korábbi beszélgetésből vagy kis bemutatóból mennyit csípett el.
Tudja. A kérdés, ami azonban felmerülhetne, a nagy miért, mégsem hangzik el hangosan. Hiszen a barna szemekben az is egyértelműen megmutatkozik, hogy bármilyen választ is kapjon, cseppet sem biztos, hogy hitelt ad neki. Haragját némileg enyhíti a feltételezés, hogy a félszemű talán nem tud mindenről, s talán őt is rútul átejtette a hím. Ám ezt nem tudhatja biztosan, így csak a magyarázatra vár, amit vagy hajlandó elé tárni a cinkos, vagy nem. Ám ha csupán hallgatás a válasz, úgy Rilainak megköszönve a vendéglátást távozóra fogja, hiszen a felkavaró, felzaklató események ellenére feladata akadt.*
*Ki tudja, melyik lenne a hatásosabb orvosság most, a szíverősítő, vagy az a két pofon, esetleg a kettő együtt. Kissé leforrázva hallgatja még a folytatást, ami persze további löketet ad a benne duzzadva kavargó érzelmi viharnak.*
- Igen. Annak nevezett, akként is bánt velem. *Bólint a röpke visszaemlékezésre, ezúttal a szomorúság és a harag viaskodik benne. Talán nem is teljesen tudatos, de legalábbis meggondolatlan, amibe belekezd, utóbb biztos bolondságként fogja értékelni, amibe belekezd. Megoldja kicsit a zsinórokat ruháin, no nem kezd el nagyban vetkőzni, épp csak annyira, hogy jobb válláról egy kicsit lecsúsztathassa. Amin pedig egy gyógyulófélben lévő seb leledzik, kerek forma, bárki is csinálta (a sérülés pozíciójából eredően a lány kis is van zárva, mint alkotó, hiszen akkor egy mészáros munkáját lehetne látni a kényelmetlen hozzáférés miatt), értette a dolgát, mert felesleges vágást nem ejtet, a kontúr töretlen. Mélynek nem éppen mély, amiből lábadozik, hiszen csak a bőrt metszették le onnan, kicsit olyan, mintha egy festményből vágtak volna ki egy oda nem illő, nem tetsző darabot.*
- Aztán jött a kellemetlen ébredés. *Keserűség és harag itatja át szavait, ám a mondat végére mintha elfogyna erejük, s csak egy fáradt, szomorú sóhaj marad belőle, miközben visszahúzza a ruhát vállára.
Eközben a ludas is befut, szerencsétlenségére két cseppet sem derűs hölgyemény társaságába. Vigasztalásul a blöki viszont lelkes fogadtatásban részesíti, hiszen megjegyezte, hogy a félszemű ember a legutóbb is megvakargatta a füle tövét, és ez most sem marad el.
A csípős fogadtatás elsőbbségét meghagyja Rilainak, ő addig is legalább minimális szinten igyekszik iciri piciri rendet tenni, vagy józan kis sarkot kaparni magának. Utána azonban villan a barna íriszek tekintete Khanra, méghozzá meglehetősen beszédesen - függetlenül attól a korábbi beszélgetésből vagy kis bemutatóból mennyit csípett el.
Tudja. A kérdés, ami azonban felmerülhetne, a nagy miért, mégsem hangzik el hangosan. Hiszen a barna szemekben az is egyértelműen megmutatkozik, hogy bármilyen választ is kapjon, cseppet sem biztos, hogy hitelt ad neki. Haragját némileg enyhíti a feltételezés, hogy a félszemű talán nem tud mindenről, s talán őt is rútul átejtette a hím. Ám ezt nem tudhatja biztosan, így csak a magyarázatra vár, amit vagy hajlandó elé tárni a cinkos, vagy nem. Ám ha csupán hallgatás a válasz, úgy Rilainak megköszönve a vendéglátást távozóra fogja, hiszen a felkavaró, felzaklató események ellenére feladata akadt.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 16:23:20
Üzenet elküldve: 2015-11-26 16:23:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Khan//
*Megrázza súlyos, gesztenyeszín tincseit. Az arcán látszódik, hogy nem volt épp az ő kedvére való a komédiázás Kharassi körül, de már kellőképp elunta és összekavarta a hazudgálást, valamint felhergelte magát Khan ignoranciáján, hogy elhatározza: a pohárba márpedig tiszta víz lészen öntve. A vörös arcát látva hirtelen nem tud dönteni, hogy még egy kör szíverősítőt hozzon-e, vagy kissé megpofozgassa jobbról-balról a drágát, hátha múlik valamicskét sápadtsága. Utóbb legyint.*
- Honnan tudjam?! Nem ismerem a csókát, és ha rajtam múlna, nem is ismerem meg behatóbban soha. Miért állítana csapdát? Azt hittem egyfajta izé. Szóval, a nőstényének hívott, akkor, ott, a Barakkoknál. Szóval dehogy ismerem! De életem párja persze idehozta a nyakamra, aztán meg, mint a tündérrémmesében, megjelensz te, aztán a sarkadban megjelenik az a fekete-elf spiné. - *Így esett, hogy Ydriss újabb szót tanul a női nemet illetően a bukszán kívül. És hamarosan fog más újakat is, ezúttal a férfiakra, amint Khan közelebb ér. Ilyeneket: Lator, ebugatta, kókler, bitang, imposztor.*
- Szóval haladékod van. - *Bólint csípősen, aztán fölényesen átnéz Khanon és Ydrishez fordul, várva a választ. Ha Khan olyan botor lenne, hogy közelebb hajol a felpaprikázott teremtéshez, alighanem hallható fogai összecsikordulása.*
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.26 16:25:22
*Megrázza súlyos, gesztenyeszín tincseit. Az arcán látszódik, hogy nem volt épp az ő kedvére való a komédiázás Kharassi körül, de már kellőképp elunta és összekavarta a hazudgálást, valamint felhergelte magát Khan ignoranciáján, hogy elhatározza: a pohárba márpedig tiszta víz lészen öntve. A vörös arcát látva hirtelen nem tud dönteni, hogy még egy kör szíverősítőt hozzon-e, vagy kissé megpofozgassa jobbról-balról a drágát, hátha múlik valamicskét sápadtsága. Utóbb legyint.*
- Honnan tudjam?! Nem ismerem a csókát, és ha rajtam múlna, nem is ismerem meg behatóbban soha. Miért állítana csapdát? Azt hittem egyfajta izé. Szóval, a nőstényének hívott, akkor, ott, a Barakkoknál. Szóval dehogy ismerem! De életem párja persze idehozta a nyakamra, aztán meg, mint a tündérrémmesében, megjelensz te, aztán a sarkadban megjelenik az a fekete-elf spiné. - *Így esett, hogy Ydriss újabb szót tanul a női nemet illetően a bukszán kívül. És hamarosan fog más újakat is, ezúttal a férfiakra, amint Khan közelebb ér. Ilyeneket: Lator, ebugatta, kókler, bitang, imposztor.*
- Szóval haladékod van. - *Bólint csípősen, aztán fölényesen átnéz Khanon és Ydrishez fordul, várva a választ. Ha Khan olyan botor lenne, hogy közelebb hajol a felpaprikázott teremtéshez, alighanem hallható fogai összecsikordulása.*
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.26 16:25:22
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 11:09:31
Üzenet elküldve: 2015-11-26 11:09:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Oda és vissza; megint//
*Amon felé azért csak szöget üt a fejébe, hogy önmagán kívül senki mást nem lát szélsebesen ügetni arra a riadófújásra. Gyorsan jön is az ötlet: megugrasztja a gebét, hogy utolérve Janemitát kifaggassa a mikéntről is. A merre-hány óra pontosítása után megereszkednek vállai és nem a rajtuk fekvő vállvért súlya miatt. Mindenesetre egy "kösz"-t elmorrant, tisztázva, hogy a pillanatnyi mord hangulatnak se nem forrása, sem pedig a célpontja nem a kócos akar lenni, aztán azzal a lendülettel meg is fordítja maga alatt a szerencsétlen párát és visszirányt mutat oda, ahonnét elszelelt sebtében az imént.
Haragja szalmalángként lobban el, hisz máris rátelepszik a gondolat, hogy a következő néhány órát talán háborítatlanul eltöltheti Rilaival. Bánja is ő, ha a fogadó egyébként épp most a legforgalmasabb: van két talpasa is, akiknek többek közt ezt a feladatot is el kell látniuk.
A lovat ugyanott, ugyanolyan mozdulatsorral köti ki, megígérve az egykori bérállatnak, hogy egy darabon most nyugtot élvezhet, lovagi becsület szavára. Ez utóbbi három szón jól el is göcög magában, mielőtt belökné az ajtót. Remek hírnek találja, hogy az óriások még nem törtek el maguk alatt vagy másokon semmilyen bútort és még egész elviselhető figuráknak is tűnnek.
Imából ugyan egy sem hangzott el tőle, sem fennhangon sem titkon, de valami meghallgatatthatott, mert újbóli felbukkanásakor a beltérben leli csicsergő szépségét is, amint épp a vörös loboncúval váltanak bizalmasnak tűnő szavakat. A szemkötősben valahogy nem merül fel, hogy éppen most leplezik le Kharassival szőtt "összeesküvésüket", ezért gyanútlanul könyököl le Ydriss mellett a söntésre, figyelve a lábak környékén cikázó fél-vadászra, Ahelra is.*
- Milyen a pörkölt? - *Beleszippant a levegőbe.* - Ti hoztátok az alapanyagot? - *Fültövet vakar a blökinek, azt már korábban is engedményezte neki a négylábú, tán most sem lesz ellenére.*
- Van egy kis haladékom a jelentésig, mennyire vagy elfoglalt szépségem? - *Ez már természetesen nem Ydrissnek vagy Ahelnak szól, hanem macskatermészetű- és szemű fogadósának.*
*Amon felé azért csak szöget üt a fejébe, hogy önmagán kívül senki mást nem lát szélsebesen ügetni arra a riadófújásra. Gyorsan jön is az ötlet: megugrasztja a gebét, hogy utolérve Janemitát kifaggassa a mikéntről is. A merre-hány óra pontosítása után megereszkednek vállai és nem a rajtuk fekvő vállvért súlya miatt. Mindenesetre egy "kösz"-t elmorrant, tisztázva, hogy a pillanatnyi mord hangulatnak se nem forrása, sem pedig a célpontja nem a kócos akar lenni, aztán azzal a lendülettel meg is fordítja maga alatt a szerencsétlen párát és visszirányt mutat oda, ahonnét elszelelt sebtében az imént.
Haragja szalmalángként lobban el, hisz máris rátelepszik a gondolat, hogy a következő néhány órát talán háborítatlanul eltöltheti Rilaival. Bánja is ő, ha a fogadó egyébként épp most a legforgalmasabb: van két talpasa is, akiknek többek közt ezt a feladatot is el kell látniuk.
A lovat ugyanott, ugyanolyan mozdulatsorral köti ki, megígérve az egykori bérállatnak, hogy egy darabon most nyugtot élvezhet, lovagi becsület szavára. Ez utóbbi három szón jól el is göcög magában, mielőtt belökné az ajtót. Remek hírnek találja, hogy az óriások még nem törtek el maguk alatt vagy másokon semmilyen bútort és még egész elviselhető figuráknak is tűnnek.
Imából ugyan egy sem hangzott el tőle, sem fennhangon sem titkon, de valami meghallgatatthatott, mert újbóli felbukkanásakor a beltérben leli csicsergő szépségét is, amint épp a vörös loboncúval váltanak bizalmasnak tűnő szavakat. A szemkötősben valahogy nem merül fel, hogy éppen most leplezik le Kharassival szőtt "összeesküvésüket", ezért gyanútlanul könyököl le Ydriss mellett a söntésre, figyelve a lábak környékén cikázó fél-vadászra, Ahelra is.*
- Milyen a pörkölt? - *Beleszippant a levegőbe.* - Ti hoztátok az alapanyagot? - *Fültövet vakar a blökinek, azt már korábban is engedményezte neki a négylábú, tán most sem lesz ellenére.*
- Van egy kis haladékom a jelentésig, mennyire vagy elfoglalt szépségem? - *Ez már természetesen nem Ydrissnek vagy Ahelnak szól, hanem macskatermészetű- és szemű fogadósának.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 10:49:01
Üzenet elküldve: 2015-11-26 10:49:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
*Nem meglepő módon a fogadóban a készültség hallatán azért az amúgy sem kis létszámú jelenlevők azért felbolydultak. Ráadásul mintha valaki még eleven holtakat is emlegetne a tömegben. Fél füllel azért hallgatózik, hátha hall valami hasznosat, vagy használhatót, de hogy az élettelen hullák nagyon is elevenként viselkednek, olyasmi, amiben addig nem hisz, míg nem látta a saját szemével. Talán csak egy ügyes trükk. De ha mégsem...
Valószínűleg megint elhordanák őt mindenféle bolondnak és ostobának, amiért éppen a baj forrása felé veszi az irányt. Ám az aggasztó hírek mindenképp bizonyosságot követelnek.
Előbb azonban még egy valószínűleg egy kényes beszélgetés vár rá. Vajon a mélységi mit követett el, ami egy amúgy meglehetősen talpraesett és cserfes ember lányt képes ennyire kellemetlen helyzetbe hozni. Mire Rilai visszatér hozzá, azért a pörökölt nagyja, a kenyér porcióval egyetemben már betermelődött, s bár igyekezett suttyomban csinálni, azért az elégedetten, és nyugodtan ücsörgő kölyök látványa árulkodó, hogy nem az elf egyéni teljesítményének köszönhető a finom étel gyors fogyása.
A kezdésre csak bólint. Ül, és felkészült, lehet rázúdítani, bármi is jön. Habár hamar kiderül, az a bármire felkészült állapot kicsit elhamarkodott kijelentésnek bizonyult volna. Arra ugyanis nem számított, hogy a hírek ellenére a holtak már itt és most megelevenednek. Illetve jelen esetben nem is igazán haláloztak el. vicces, de legalábbis érdekes látványt nyújthat a vöröske reakcióit figyelni. Elsőként valamiféle megkönnyebbülést látni, sőt, talán mintha valami szomorkás mosoly árnyéka is megkörnyékezné. De magában biztosan tovább szövi az újdonsült információt, mert az örömhöz köthető jeleket homlokegyenest más jelzések váltják fel.
Egy pillanat alatt szalad ki minden vér az arcából, és válik ingen sápadttá, ahogy a félelem is visszakúszik a gerincén. Egy újabb hazugság, talán egy újabb csapdát is jelent? Ott legbelül bármennyire is megkönnyebbült, hogy a mélységi mégis él, elválásuk körülményei újra belé marnak, kétséget és félelmet és kétséget hagyva maguk mögött.*
- Miért menekülne előlem? *Néz keserűen Rilaira.* - Hacsak nem azért akart kereket oldani és időt nyerni, hogy újabb csapdát állítson. Valahol. De ez lényegtelen. *Rázza meg a fejét, miközben felkel a helyéről.* Északra kell mennem a karavánpihenőhöz, ahova most aligha fog merészkedni, ha igazak a hírek. Meg kell tudnom, ezek a valamik... fenyegetést jelentenek-e az enyéimre.
*Nem meglepő módon a fogadóban a készültség hallatán azért az amúgy sem kis létszámú jelenlevők azért felbolydultak. Ráadásul mintha valaki még eleven holtakat is emlegetne a tömegben. Fél füllel azért hallgatózik, hátha hall valami hasznosat, vagy használhatót, de hogy az élettelen hullák nagyon is elevenként viselkednek, olyasmi, amiben addig nem hisz, míg nem látta a saját szemével. Talán csak egy ügyes trükk. De ha mégsem...
Valószínűleg megint elhordanák őt mindenféle bolondnak és ostobának, amiért éppen a baj forrása felé veszi az irányt. Ám az aggasztó hírek mindenképp bizonyosságot követelnek.
Előbb azonban még egy valószínűleg egy kényes beszélgetés vár rá. Vajon a mélységi mit követett el, ami egy amúgy meglehetősen talpraesett és cserfes ember lányt képes ennyire kellemetlen helyzetbe hozni. Mire Rilai visszatér hozzá, azért a pörökölt nagyja, a kenyér porcióval egyetemben már betermelődött, s bár igyekezett suttyomban csinálni, azért az elégedetten, és nyugodtan ücsörgő kölyök látványa árulkodó, hogy nem az elf egyéni teljesítményének köszönhető a finom étel gyors fogyása.
A kezdésre csak bólint. Ül, és felkészült, lehet rázúdítani, bármi is jön. Habár hamar kiderül, az a bármire felkészült állapot kicsit elhamarkodott kijelentésnek bizonyult volna. Arra ugyanis nem számított, hogy a hírek ellenére a holtak már itt és most megelevenednek. Illetve jelen esetben nem is igazán haláloztak el. vicces, de legalábbis érdekes látványt nyújthat a vöröske reakcióit figyelni. Elsőként valamiféle megkönnyebbülést látni, sőt, talán mintha valami szomorkás mosoly árnyéka is megkörnyékezné. De magában biztosan tovább szövi az újdonsült információt, mert az örömhöz köthető jeleket homlokegyenest más jelzések váltják fel.
Egy pillanat alatt szalad ki minden vér az arcából, és válik ingen sápadttá, ahogy a félelem is visszakúszik a gerincén. Egy újabb hazugság, talán egy újabb csapdát is jelent? Ott legbelül bármennyire is megkönnyebbült, hogy a mélységi mégis él, elválásuk körülményei újra belé marnak, kétséget és félelmet és kétséget hagyva maguk mögött.*
- Miért menekülne előlem? *Néz keserűen Rilaira.* - Hacsak nem azért akart kereket oldani és időt nyerni, hogy újabb csapdát állítson. Valahol. De ez lényegtelen. *Rázza meg a fejét, miközben felkel a helyéről.* Északra kell mennem a karavánpihenőhöz, ahova most aligha fog merészkedni, ha igazak a hírek. Meg kell tudnom, ezek a valamik... fenyegetést jelentenek-e az enyéimre.
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 09:48:52
Üzenet elküldve: 2015-11-26 09:48:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Éhes-édes harckészültség//
//Aletai, Mae, utóbb Ydriss//
*Mielőtt habzó szájjal elterülne a flaszteron, inkább vesz egy mély levegőt. Majd mégegyet. Mentében besöpri az Aletai által kiutalt vacsorapénzt. Mindjárt jobban érzi magát, ahogy a csengő aranyakat zsebébe süllyeszti. Máris szolidabban légcserél, alig fújtat, a vörös köd is oszladozni látszik szeme elől. A tiszt meg van annyira udvarias, hogy nem említi, hogy az étel, amit a dúlt ábrázató fogadósné a kezébe nyomott, baromira nem az, amit előzőleg kért. A törpelányra pislog.*
- Hát te, törpelány? Enni-inni? - *Ha Mae szeretne rendelni, ennek megelelően meg is kapja a kért étket vagy frissítőt. Aztán Rili nem is zavarja tovább köreiket, hagyja beszélgetni a két régi barátot. Az útjába akadó, puffogó és meglehetősen dúlt küllemű Awynniát fölényesen ignorálja - majd még ő fog bocsánatot kérni amiért a kosztért, kvártélyért, házhoz jövő biznicért mást is kell csinálnia, mint szétrakni a két lábát! Példát lehet venni Tanilről: sürög-forog egész álló nap, és zokszó megdolgozik a betevőért, ugyanúgy, ahogy a taverna kábé minden más személyzete. Nem is zavarja hát őt most sem, hadd szórakoztassa a böhöm idegeneket, akiket ide evett a fene ma este.*
- Szóval. - *Kocogtatja meg körmével a pultot meg a vöröske előtt. Folytatná a kis közjáték előtti dialógst. Most, hogy láttha Khan üstökét ilyen hivalkodóan ignoráőns módon eltűnni a fogadóajtóban, véglegesítette az elhatározást: keresztbe tesz a két széltolónak. Nagyot szusszan.*
- Kapaszkodsz? Ülsz? Helyes. Kharassi él és virul, a két drága ember valamely általam ismeretlen okból ebbe a hülye színjátékba kényszerített. Gondolom, meglépett előled, de technikailag ép és egészséges. Bocsáss meg az ízetlen tréfáért. - *Vállat von grimaszolva. Kivárja, hogy a vörös kap-e szélütést, komolyabb búrohamot a hír hallatán, netán örömtáncba kezd, vagy egyéb szélsőséges reakciót várhat. Ha nem, folytatja.* - Ha tippelnem kéne, azt az égetnivaló félszeműt azért kérte meg, hogy fedezze, hogy kereket oldhasson, mielőtt összefutnátok. Létezik ez? Mármint, nem a betyárbecsület, az a két szerencsétlen úgy látom, valami eszehagyott módon barátkozásba kezdett. Hanem az létezik-e, hogy előled menekült volna?
//Aletai, Mae, utóbb Ydriss//
*Mielőtt habzó szájjal elterülne a flaszteron, inkább vesz egy mély levegőt. Majd mégegyet. Mentében besöpri az Aletai által kiutalt vacsorapénzt. Mindjárt jobban érzi magát, ahogy a csengő aranyakat zsebébe süllyeszti. Máris szolidabban légcserél, alig fújtat, a vörös köd is oszladozni látszik szeme elől. A tiszt meg van annyira udvarias, hogy nem említi, hogy az étel, amit a dúlt ábrázató fogadósné a kezébe nyomott, baromira nem az, amit előzőleg kért. A törpelányra pislog.*
- Hát te, törpelány? Enni-inni? - *Ha Mae szeretne rendelni, ennek megelelően meg is kapja a kért étket vagy frissítőt. Aztán Rili nem is zavarja tovább köreiket, hagyja beszélgetni a két régi barátot. Az útjába akadó, puffogó és meglehetősen dúlt küllemű Awynniát fölényesen ignorálja - majd még ő fog bocsánatot kérni amiért a kosztért, kvártélyért, házhoz jövő biznicért mást is kell csinálnia, mint szétrakni a két lábát! Példát lehet venni Tanilről: sürög-forog egész álló nap, és zokszó megdolgozik a betevőért, ugyanúgy, ahogy a taverna kábé minden más személyzete. Nem is zavarja hát őt most sem, hadd szórakoztassa a böhöm idegeneket, akiket ide evett a fene ma este.*
- Szóval. - *Kocogtatja meg körmével a pultot meg a vöröske előtt. Folytatná a kis közjáték előtti dialógst. Most, hogy láttha Khan üstökét ilyen hivalkodóan ignoráőns módon eltűnni a fogadóajtóban, véglegesítette az elhatározást: keresztbe tesz a két széltolónak. Nagyot szusszan.*
- Kapaszkodsz? Ülsz? Helyes. Kharassi él és virul, a két drága ember valamely általam ismeretlen okból ebbe a hülye színjátékba kényszerített. Gondolom, meglépett előled, de technikailag ép és egészséges. Bocsáss meg az ízetlen tréfáért. - *Vállat von grimaszolva. Kivárja, hogy a vörös kap-e szélütést, komolyabb búrohamot a hír hallatán, netán örömtáncba kezd, vagy egyéb szélsőséges reakciót várhat. Ha nem, folytatja.* - Ha tippelnem kéne, azt az égetnivaló félszeműt azért kérte meg, hogy fedezze, hogy kereket oldhasson, mielőtt összefutnátok. Létezik ez? Mármint, nem a betyárbecsület, az a két szerencsétlen úgy látom, valami eszehagyott módon barátkozásba kezdett. Hanem az létezik-e, hogy előled menekült volna?
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-26 09:34:40
Üzenet elküldve: 2015-11-26 09:34:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Harckészültségre készülve //
// Dél felé tartó óriások - Morwon - Tanil Diao //
*Úgy tűnik azért mégis csak haladnak valamerre, ha nem is a leggyorsabban. Valamelyest meglepi a hír hogy a másik azonnal tud nevet kapcsolni az általa nyújtott személy leírás alapján. De ez egy pozitív értelemben vett meglepetés. Azonban az a tény hogy Turw nem mozdul, nem tölti el jó érzéssel.*
~ Még mindig az álom hatása alatt áll, most sokkal tovább tart mint általában. ~
*Nem örül a dolognak, hisz a vörös így sokkal kiszámíthatatlanabb, és sokkal lassabb is egyben. Nem a legjobb párosítás, főleg hogy holtak csatangolnak az óriások nyomában, s idegen földeken járnak, ahol hadurak alkotják a törvényeket. Apropó törvények, fogalma sincs mik azok, így észben kell tartania hogy mindent csak óvatosan. Nem akarja magukra vonni a figyelmet valami baklövéssel. A reflektor fény azért nem hiányzik.*
-Köszönöm. Neked is.*Búcsúzik Morwontól, majd feláll a székről - ezen cselekedet több padló deszka együttes nyögésével párosul - s öccse felé fordul.*
-Majd intézem a pultot.*Mondja, s hatalmas lábain el is indul az imént látott kacér leányzó felé, hogy informálódjon.*
-Jó estét.*Kezdi kimérten, hisz valóban alaposan lemenőben van már a nap, talán már alá is bukott az erdők felet.*
-Mit ajánlanál két éhes óriásnak?*Érdeklődik a menü felől.* És ha már itt tartunk, a sörkínálatra is kitérhetnél.*Megvillan egy halvány félmosoly.*
-Keresek valakit.*Köszörüli meg a torkát.* Ha ismerős vagy erre, talán tudod ki lehet az.*Ugyanazt a szöveget fogja elővezetni mint az óriásnak, ha hasonló a válasz, akkor nagy eséllyel tényleg ez az Isu Tharg izé mizé lesz az ő emberük.*
-Ember nőstény, közelebb a harminchoz mint a húszhoz. Nekem elég aprók vagytok mind.*Vakarja meg a fejét.* De a ti szemetekkel talán a magasabbak közül való.*Némi elmélkedés.* Vékonyka, vagy legalábbis nem egy termetes jószág. A haja fehéres, a bőre is világos. Hatalmat ural, mit a szem nem lát. Ebben az uradalomban, vagy királyságban. Mi is ez tulajdonképpen?*Kérdez vissza a biztonság kedvéért, mert ezt már eljátszotta egyszer, még egyszer nem akarja elszúrni.* Magasabban állhat a rangsorban, bárhogy is épüljön fel az a rangsor. Az ereje, nem olyan mint a miénk.*Mutat magára, Morwenre, meg Turwalra.* De komoly hatalommal bír.*Zárja végül, kissé sutára sikerült.*
-Ismersz olyat akire illene a leírás?
// Dél felé tartó óriások - Morwon - Tanil Diao //
*Úgy tűnik azért mégis csak haladnak valamerre, ha nem is a leggyorsabban. Valamelyest meglepi a hír hogy a másik azonnal tud nevet kapcsolni az általa nyújtott személy leírás alapján. De ez egy pozitív értelemben vett meglepetés. Azonban az a tény hogy Turw nem mozdul, nem tölti el jó érzéssel.*
~ Még mindig az álom hatása alatt áll, most sokkal tovább tart mint általában. ~
*Nem örül a dolognak, hisz a vörös így sokkal kiszámíthatatlanabb, és sokkal lassabb is egyben. Nem a legjobb párosítás, főleg hogy holtak csatangolnak az óriások nyomában, s idegen földeken járnak, ahol hadurak alkotják a törvényeket. Apropó törvények, fogalma sincs mik azok, így észben kell tartania hogy mindent csak óvatosan. Nem akarja magukra vonni a figyelmet valami baklövéssel. A reflektor fény azért nem hiányzik.*
-Köszönöm. Neked is.*Búcsúzik Morwontól, majd feláll a székről - ezen cselekedet több padló deszka együttes nyögésével párosul - s öccse felé fordul.*
-Majd intézem a pultot.*Mondja, s hatalmas lábain el is indul az imént látott kacér leányzó felé, hogy informálódjon.*
-Jó estét.*Kezdi kimérten, hisz valóban alaposan lemenőben van már a nap, talán már alá is bukott az erdők felet.*
-Mit ajánlanál két éhes óriásnak?*Érdeklődik a menü felől.* És ha már itt tartunk, a sörkínálatra is kitérhetnél.*Megvillan egy halvány félmosoly.*
-Keresek valakit.*Köszörüli meg a torkát.* Ha ismerős vagy erre, talán tudod ki lehet az.*Ugyanazt a szöveget fogja elővezetni mint az óriásnak, ha hasonló a válasz, akkor nagy eséllyel tényleg ez az Isu Tharg izé mizé lesz az ő emberük.*
-Ember nőstény, közelebb a harminchoz mint a húszhoz. Nekem elég aprók vagytok mind.*Vakarja meg a fejét.* De a ti szemetekkel talán a magasabbak közül való.*Némi elmélkedés.* Vékonyka, vagy legalábbis nem egy termetes jószág. A haja fehéres, a bőre is világos. Hatalmat ural, mit a szem nem lát. Ebben az uradalomban, vagy királyságban. Mi is ez tulajdonképpen?*Kérdez vissza a biztonság kedvéért, mert ezt már eljátszotta egyszer, még egyszer nem akarja elszúrni.* Magasabban állhat a rangsorban, bárhogy is épüljön fel az a rangsor. Az ereje, nem olyan mint a miénk.*Mutat magára, Morwenre, meg Turwalra.* De komoly hatalommal bír.*Zárja végül, kissé sutára sikerült.*
-Ismersz olyat akire illene a leírás?
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-25 22:56:50
Üzenet elküldve: 2015-11-25 22:56:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Harckészültségre készülve //
// Dwartak //
* A káosz csak nő a fogadóban, ahogy az egyik fehérnép azt mondja, mindenki harcra készüljön, a másik, hogy mindenki nyugodjon meg, mindeközben két irányba is kell figyelnie. Egyrészt fajtársára, másrészt a bizonyára már végző Linthyre, aki az italokat veszi.
Talán kicsit bunkóság volt Morwon részéről csak úgy otthagyni a lányt, de ő is hallhatta, "harckészültség" van, meg "nyugalom" is, úgyhogy valószínűleg Morwonra lesz itt a legnagyobb szükség, mivel ő mindkettőre képes. *
- Hmmm... Ez érdekes. De nem vicces. * Csóválja meg fejét. *
- Ez komoly ügynek hangzik. * Nem tudja, mennyire megbízható ez a forrás, de csak lehet valami valóságalapja, ha az egész Vashegyet felforgatta a hír, hogy jönnek a halottak. Csak ez éppenséggel most jutott el Morwonhoz.
A székre nem ül le, most elég sok dolga van, csak megállt egy kicsit érdeklődni. Na meg, most rajta a sor, hogy válaszokat is adjon. Pontosan egyet kéne, már, ha tud segíteni az óriásnak. *
- Fehér haj, nem túl öreg emberlány. * Emlékezetében lepörögnek az itt látott fehér hajú emberlányok képei, de mivel nevet csak kevesekhez tud, így a legtöbbekhez csak arc van.
Először az az öreg jut eszébe, aki egyszer itt járt, de mivel se nem látta egy jó ideje, se nem fiatal, se nem tekintélyes, így nem ő lesz az. Aztán egy másik, akit még a régi erődben látott parancsot osztogatni. Ő akár lehetne is, de mivel jó ideje azt sem látta, így Isu jut eszébe. Bár őt is rég látta, de rá illik a huszonéves kor és a fehér haj, na meg a tekintély is. *
- Azt hiszem megvan. * Töprengeni kezd. *
- Egy jó ideje nem láttam, de Synmira úrnőjére gondolsz szerintem. Isu' Thargodar. * Bár innen a fogadóból nehéz azt megmutatni, de nagyjából Synmira felé próbál mutatni. *
- Valahol arra lesz, ha "itthon" van.
- Köszönöm a segítséget és további... Napot. * Azzal el is indul vissza Linthyhez, aki talán már visszatért az asztalához. *
//Linthy//
* Ha valóban kap sört, akkor azt seperc alatt megissza, majd szomorúan tekint a lányra. *
- Most tényleg keresnek már szerintem. Elvileg valami holtak jönnek, nem orkok.
- Értesz a fegyverforgatáshoz? * Bármi is legyen a válasz, sietve folytatja. *
- Nem akarok pánikot kelteni, de jó, ha van nálad egy tőr legalább, hogy meg tudd magad védeni. A legbiztonságosabb, ha a többiekkel maradsz. * Már épp indulna az ajtó felé, hogy találjon magának valami pozíciót, aztán visszafordul. *
- Ne nagyon csatangolj el a hegyről, mert az erdő mindig veszélyes, este pláne. Most meg még ezek a halottak is... * Rosszallóan megcsóválja fejét. Félti a lányt, de végül csak elindul az ajtó felé. Annyi életösztöne azért csak van, hogy ne rohanjon bele a holtak seregébe, hanem meneküljön. Vagy, ha ért a fegyverforgatáshoz, akár harcoljon egyel-egyel, de remélhetőleg nem egyedül.
Így hát Morwon kimegy a tavernából, hogy keressen magának valami feladatot... Nem, mintha az nem találná meg magától is. *
// Dwartak //
* A káosz csak nő a fogadóban, ahogy az egyik fehérnép azt mondja, mindenki harcra készüljön, a másik, hogy mindenki nyugodjon meg, mindeközben két irányba is kell figyelnie. Egyrészt fajtársára, másrészt a bizonyára már végző Linthyre, aki az italokat veszi.
Talán kicsit bunkóság volt Morwon részéről csak úgy otthagyni a lányt, de ő is hallhatta, "harckészültség" van, meg "nyugalom" is, úgyhogy valószínűleg Morwonra lesz itt a legnagyobb szükség, mivel ő mindkettőre képes. *
- Hmmm... Ez érdekes. De nem vicces. * Csóválja meg fejét. *
- Ez komoly ügynek hangzik. * Nem tudja, mennyire megbízható ez a forrás, de csak lehet valami valóságalapja, ha az egész Vashegyet felforgatta a hír, hogy jönnek a halottak. Csak ez éppenséggel most jutott el Morwonhoz.
A székre nem ül le, most elég sok dolga van, csak megállt egy kicsit érdeklődni. Na meg, most rajta a sor, hogy válaszokat is adjon. Pontosan egyet kéne, már, ha tud segíteni az óriásnak. *
- Fehér haj, nem túl öreg emberlány. * Emlékezetében lepörögnek az itt látott fehér hajú emberlányok képei, de mivel nevet csak kevesekhez tud, így a legtöbbekhez csak arc van.
Először az az öreg jut eszébe, aki egyszer itt járt, de mivel se nem látta egy jó ideje, se nem fiatal, se nem tekintélyes, így nem ő lesz az. Aztán egy másik, akit még a régi erődben látott parancsot osztogatni. Ő akár lehetne is, de mivel jó ideje azt sem látta, így Isu jut eszébe. Bár őt is rég látta, de rá illik a huszonéves kor és a fehér haj, na meg a tekintély is. *
- Azt hiszem megvan. * Töprengeni kezd. *
- Egy jó ideje nem láttam, de Synmira úrnőjére gondolsz szerintem. Isu' Thargodar. * Bár innen a fogadóból nehéz azt megmutatni, de nagyjából Synmira felé próbál mutatni. *
- Valahol arra lesz, ha "itthon" van.
- Köszönöm a segítséget és további... Napot. * Azzal el is indul vissza Linthyhez, aki talán már visszatért az asztalához. *
//Linthy//
* Ha valóban kap sört, akkor azt seperc alatt megissza, majd szomorúan tekint a lányra. *
- Most tényleg keresnek már szerintem. Elvileg valami holtak jönnek, nem orkok.
- Értesz a fegyverforgatáshoz? * Bármi is legyen a válasz, sietve folytatja. *
- Nem akarok pánikot kelteni, de jó, ha van nálad egy tőr legalább, hogy meg tudd magad védeni. A legbiztonságosabb, ha a többiekkel maradsz. * Már épp indulna az ajtó felé, hogy találjon magának valami pozíciót, aztán visszafordul. *
- Ne nagyon csatangolj el a hegyről, mert az erdő mindig veszélyes, este pláne. Most meg még ezek a halottak is... * Rosszallóan megcsóválja fejét. Félti a lányt, de végül csak elindul az ajtó felé. Annyi életösztöne azért csak van, hogy ne rohanjon bele a holtak seregébe, hanem meneküljön. Vagy, ha ért a fegyverforgatáshoz, akár harcoljon egyel-egyel, de remélhetőleg nem egyedül.
Így hát Morwon kimegy a tavernából, hogy keressen magának valami feladatot... Nem, mintha az nem találná meg magától is. *
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-25 21:24:38
Üzenet elküldve: 2015-11-25 21:24:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Éhes-édes harckészültség//
//Rilai, Mae//
*Bár szívébe öröm költözött, mikor meglátta Rilait, a nő rossz kedve igen hamar lelombozta. Jól látható, hogy nem bírja elviselni a harckészültség nyomán történt felbolydulást. Idegességében el is kiabál a félvér füle mellett, amitől Aletai egy kicsit összerezzen. Nem igazán jó dolog, ha egy hölgyet ennyire felbőszítenek. Igyekszik egy árva kukkot sem szólni, de miután Rilai neki is címezi a mondandóját, kénytelen dörmögni valamit az orra alatt.*
-A harckészültség nem azonnali riadót jelent.
*Leginkább csak magának mormogta a mondatot, miközben elveszi a pultostól az étket. Nem épp kecskepörköltet kapott, de itt Amonon már csak így mennek a dolgok. Ami a készleten van, abból főznek. Még így is a környék legmenőbb fogadója, és ha Rilai főz, akkor mindegy is, hogy mit rak elé. Valamit veszettül jól csinál! Talán Chiari az egyedüli, aki a közelébe tud érni.*
-Köszönöm!
*Kiszámolja az étek árát és megtoldja még kettővel, annak jeleként, hogy kivételesen örül a korai vacsorának. Rilai Raeling számára tehát 12 aranyat helyez a pultra, majd leül egy szabad asztalhoz. Kényelmes tempóban falatozni kezd, amikor egy régen látott ismerőse lép be a tavernába, és szerencsére észre is veszi az orgyilkost.*
-Mae!
*Széles mosoly telepszik Aletai arcára, majd feláll az asztaltól, hogy üdvözölhesse. A vállára teszi az egyik ezét és lelkesen megszólal.*
-Képzeld, eldúdoltam az éneket, amit a múltkor tanítottál! Egészen jól ment, és ami fontosabb, hogy jobb kedvre derített! Úgy döntöttem, hogy tanulok még többet is!
*Alapvetően egy szomorú dal, mégis kiváló magányűző és kedvcsináló, ha megfelelő hangulatban éneklik a lények.*
-Foglalj helyet! Mesélj, mi minden történt veled, míg nem láttalak!? Látom, sikerült beilleszkedned. Már munkát is kaptál?
*Az ezernyi gondolat és kérdés szinte egyszerre akar kitörni Ale fejéből. Láthatóan nagyon örül az énekes törpelánynak.
Remélve, hogy a nő leül, Aletai újra helyet foglal, és immár kíváncsisággal telve falatozik tovább.*
//Rilai, Mae//
*Bár szívébe öröm költözött, mikor meglátta Rilait, a nő rossz kedve igen hamar lelombozta. Jól látható, hogy nem bírja elviselni a harckészültség nyomán történt felbolydulást. Idegességében el is kiabál a félvér füle mellett, amitől Aletai egy kicsit összerezzen. Nem igazán jó dolog, ha egy hölgyet ennyire felbőszítenek. Igyekszik egy árva kukkot sem szólni, de miután Rilai neki is címezi a mondandóját, kénytelen dörmögni valamit az orra alatt.*
-A harckészültség nem azonnali riadót jelent.
*Leginkább csak magának mormogta a mondatot, miközben elveszi a pultostól az étket. Nem épp kecskepörköltet kapott, de itt Amonon már csak így mennek a dolgok. Ami a készleten van, abból főznek. Még így is a környék legmenőbb fogadója, és ha Rilai főz, akkor mindegy is, hogy mit rak elé. Valamit veszettül jól csinál! Talán Chiari az egyedüli, aki a közelébe tud érni.*
-Köszönöm!
*Kiszámolja az étek árát és megtoldja még kettővel, annak jeleként, hogy kivételesen örül a korai vacsorának. Rilai Raeling számára tehát 12 aranyat helyez a pultra, majd leül egy szabad asztalhoz.
Kényelmes tempóban falatozni kezd, amikor egy régen látott ismerőse lép be a tavernába, és szerencsére észre is veszi az orgyilkost.*-Mae!
*Széles mosoly telepszik Aletai arcára, majd feláll az asztaltól, hogy üdvözölhesse. A vállára teszi az egyik ezét és lelkesen megszólal.*
-Képzeld, eldúdoltam az éneket, amit a múltkor tanítottál! Egészen jól ment, és ami fontosabb, hogy jobb kedvre derített! Úgy döntöttem, hogy tanulok még többet is!
*Alapvetően egy szomorú dal, mégis kiváló magányűző és kedvcsináló, ha megfelelő hangulatban éneklik a lények.*
-Foglalj helyet! Mesélj, mi minden történt veled, míg nem láttalak!? Látom, sikerült beilleszkedned. Már munkát is kaptál?
*Az ezernyi gondolat és kérdés szinte egyszerre akar kitörni Ale fejéből. Láthatóan nagyon örül az énekes törpelánynak.
Remélve, hogy a nő leül, Aletai újra helyet foglal, és immár kíváncsisággal telve falatozik tovább.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-25 21:16:51
Üzenet elküldve: 2015-11-25 21:16:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kriyon és Dorder//
* Ingyen itt még Kagan sem ivott, pedig hát neki lenne rá módja ugye. Így hiába lebegteti a száját az újonnan jött elf, nem kap ingyen sem enni, sem inni. *
- Nem kaptam parancsot arra, hogy ingyen ihatnátok. Szóval szedd csak elő a pénzt rá és töltök, amennyit csak fizetsz. A fizetésre képtelen vendég ledolgozza azt, amit fogyaszt.
* Bár az is megérné a műsort, hogy valakivel elgyepáltatja a nem fizető vendégeket. De hát, nem ő a főnök. Majd ha ez így megfelel, akkor majd tölt két korsóval a házi sörből, vagy akár bármi másból, ha úgy kérik. *
//Kriyon és Dorder//
* Ingyen itt még Kagan sem ivott, pedig hát neki lenne rá módja ugye. Így hiába lebegteti a száját az újonnan jött elf, nem kap ingyen sem enni, sem inni. *
- Nem kaptam parancsot arra, hogy ingyen ihatnátok. Szóval szedd csak elő a pénzt rá és töltök, amennyit csak fizetsz. A fizetésre képtelen vendég ledolgozza azt, amit fogyaszt.
* Bár az is megérné a műsort, hogy valakivel elgyepáltatja a nem fizető vendégeket. De hát, nem ő a főnök. Majd ha ez így megfelel, akkor majd tölt két korsóval a házi sörből, vagy akár bármi másból, ha úgy kérik. *
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-25 20:56:43
Üzenet elküldve: 2015-11-25 20:56:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanil és Kriyon//
* Hamarosan egy elf (féle) tűnik fel az ajtóban. Mivel a hely amúgy sem túl csöndes, ki-be járkálnak a népek, így nem tulajdonít neki különösebb figyelmet. Egészen addig, amíg meg nem szólítja meg őt.
Nem finomkodik sokat, szépen belerázódik Tanil és Dorder nem túl hosszas "csevejébe". *
- Hömm... * Nem akar ő balhét, a végén még azért dobnák ki, nem pedig, mert a helyet foglalja, így nem szól vissza a félvérnek. Na persze ez még nem lenne olyan különös indok, ha nem hallaná a következő szavakat is, amelyek eldöntik a balhé-nem balhé kérdést. Egyelőre.
Amennyiben tényleg kap egy korsóval abból a sörből, abban az esetben neki is lát, hiszen tudja jól.
~ Ajándék sörnek ne nézd az ízét. ~ No, ha jelen esetben nincs is különösebb gond az ízével, a mondás továbbra is igaz, így nem is nézi az ízét, egyszerűen letolja, mintha vizet inna. Már amennyiben valóban eljut hozzá az a sör. Ha nem, akkor persze nehezebb lesz ez.
A félvér vele szemben foglal helyet, ő pedig egyből válaszol a felé intézett kérdésre. *
- Úgy tudom, nemrég ide érkezett két óriás, utánuk jöttem, még ha nem is közvetlenül. Csak érdekelt, hogy mi ez a hely, ha már annyit hallottam róla? Tehát igazából nem is az óriások miatt jöttem, csak... Utánuk. * Vázolja fel, nem sajnálva a szót, de még így sem tud meg sokat az asztaltárs eddigi történetéből, meg, hogy milyen céljai vannak azt leszámítva, hogy megnézze ezt a dombot. *
- Te meg itt laksz, mi? Vagy hol van az a Synmira? Meg... Öhm, az micsoda? * Elég tájékozatlan még az itteni dolgok terén, a Synmira szót is csak úgy kihallotta Kriyon szavaiból. *
//Tanil és Kriyon//
* Hamarosan egy elf (féle) tűnik fel az ajtóban. Mivel a hely amúgy sem túl csöndes, ki-be járkálnak a népek, így nem tulajdonít neki különösebb figyelmet. Egészen addig, amíg meg nem szólítja meg őt.
Nem finomkodik sokat, szépen belerázódik Tanil és Dorder nem túl hosszas "csevejébe". *
- Hömm... * Nem akar ő balhét, a végén még azért dobnák ki, nem pedig, mert a helyet foglalja, így nem szól vissza a félvérnek. Na persze ez még nem lenne olyan különös indok, ha nem hallaná a következő szavakat is, amelyek eldöntik a balhé-nem balhé kérdést. Egyelőre.
Amennyiben tényleg kap egy korsóval abból a sörből, abban az esetben neki is lát, hiszen tudja jól.
~ Ajándék sörnek ne nézd az ízét. ~ No, ha jelen esetben nincs is különösebb gond az ízével, a mondás továbbra is igaz, így nem is nézi az ízét, egyszerűen letolja, mintha vizet inna. Már amennyiben valóban eljut hozzá az a sör. Ha nem, akkor persze nehezebb lesz ez.
A félvér vele szemben foglal helyet, ő pedig egyből válaszol a felé intézett kérdésre. *
- Úgy tudom, nemrég ide érkezett két óriás, utánuk jöttem, még ha nem is közvetlenül. Csak érdekelt, hogy mi ez a hely, ha már annyit hallottam róla? Tehát igazából nem is az óriások miatt jöttem, csak... Utánuk. * Vázolja fel, nem sajnálva a szót, de még így sem tud meg sokat az asztaltárs eddigi történetéből, meg, hogy milyen céljai vannak azt leszámítva, hogy megnézze ezt a dombot. *
- Te meg itt laksz, mi? Vagy hol van az a Synmira? Meg... Öhm, az micsoda? * Elég tájékozatlan még az itteni dolgok terén, a Synmira szót is csak úgy kihallotta Kriyon szavaiból. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063