// Többiektől elvonulva //
// Relael Ellerin lae'Natar //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz //
* Ha Rel nem is, Sam azért felnevet, bár nem a kétértelmű mondaton, hanem a burkolt sértésen.*
- Tetszik, amikor óvatosan sértegetsz. * Kacsint a lányra, hogy szóban is kimutassa, mennyire értékeli ezeket a verbális gesztusokat. A kérdésre viszont egyből visszavág. *
- Attól függ, hogy mit. * Mosolyog, mert ahogy az elf sértegetheti, úgy Sam is lehet közönséges. ÉS ahogy eddig kiismerte, Rel olyan nőnek tűnik, aki értékeli az ilyen szintű közönségességet. A következő mondatra viszont csak legyint. *
- Sosem fosztanálak meg egyetlen fegyveredtől sem, drágám. Legyen az élesre köszörült nyelved, vagy borotvaéles eszed, vagy akár a női praktikáid.
* A gyors, pult felé célzott pillantás után igyekszik viszonozni a nő tekintetét, Sam is majd felfalja, valóban. Még nem találkozott nővel, aki ennyire felizgatta volna, persze nem a testi vonzalmat értve alatta, bár el kell ismernie, hogy a nő kinézetében sincs semmi kivetni való. Nem, Rel nem teljesen a kinézetével, sokkal inkább a személyiségével csábította el Samet. És a férfi most hagyja, hogy a nő vezesse a kezét, miközben sóvárgó pillantásokkal méregeti. A fájdalmat tompítja a kínzó vágy, és ahogy a nő közelebb húzza, fájdalmasan liheg, sziszeg, és nyög bele annak fülébe. Rel minden percét kiélvezheti ennek a perverz módon izgató szenvedésnek, főleg, hogy a nyögések mintha kéjesek lennének. Sam elveszik a pillanat hevében, öve alatt érzi, hogy durranásra készen feszül meg a szerv, ami majd átszakítja a nadrágját most már. Amikor a nő odanyúl ujjával, és végigsimít a vágáson, akkor Sam egész testében megfeszül, és amikor az elf elkezdi lenyalni a vért, akkor Sam egy halk sóhajjal engedi el magát, miközben csökken a feszültség a nadrágjában. Igazából csak ez a tény, és érzés tartja vissza attól, hogy megragadja Relt, és magához rántsa, hogy lecsókolja ajkairól a vöröslő vért, ami tőle származik, és amit még sose kóstolt, de most olyan hívogató. *
- Örülök, hogy kedvedre való volt a büntetésem. * Suttogja, miközben szinte forog vele a világ. A parancsra ösztönösen cselekszik, a kiszolgáltatott helyzetben nem is gondolkodva, és mellényének eddig térdén pihentetett darabkáját a sebre szorítja. Ahogy ismét végigfut a fájdalmas áramütésszerű fájdalom a testén, úgy tér magához, és fogja fel, hogy mi történt. Érdeklődve pillant a nőre, hogy amaz mennyit fogott fel a jelenetből, miközben rendezni kezdi a gondolatait, de a nő újabb mondata kizökkenti. Csak egy vad vigyorral reagál rá, majd néhány szóval. *
- Nem csak a testemen. * Biztosítja a nőt, de a kérdésre nem felel. Valóban, miért is akarná elfelejteni ezt az élményt? Nem akarja, sőt, akár újra át is élné bármikor... de ezt egyelőre nem kell elmondania. Épp elegedet adott Relnek az elmúlt pillanatokban, bár Samnek is megvolt a jutalma. De most ismét a játéké a főszerep, bár elég nehézkesen gondolkodik még mindig. Mindenesetre a pimasz, sóvárgó tekintet ismét az arcán ül, és megint Rel szemeivel van elfoglalva. Azokkal a szép szemekkel. Figyelmesen hallgatja az állításokat, aztán megpróbálja logikusan végiggondolni a dolgot. *
- Első nekifutásra mind a háromra azt mondanám, hogy hazugság. * Kezdi Sam, és gondolkodva húzza végig az asztallapon a mutatóujját, miközben óvatosan ülőpozíciót vált. *
- Második nekifutásra, azt mondom, hogy a hímzés az unatkozó kisasszonyok feladata, úgyhogy hihető hazugság, nade remekül? Az anyád nem feltétlenül volt nemes, az apád nem hiszem, hogy szerette, és ez a mondat amúgy is túl romantikus egy valóságos világhoz. A harmadik, az olvasás... persze, én is sokat olvastam, lehet belőle tanulni, és akár érdekes történeteket is találni, na de hogy a kedvenc időtöltésed lenne? Kötve hiszem, ahhoz, hogy a kedvenced legyen túl unalmas, és egész úton egy könyvet se láttam a közeledben. *Sóhajt egyet, de most nem olyan okból, mint korábban. *
- Már csak azt kell kitalálni, hogy a három valótlan állításból melyik lehet az, amelyik mégis igaz. * Tekintetét mélyen Relébe fúrja, még csak nem is pislog. *
- Mégis azt mondom, hogy szeretsz olvasni, de nem tudsz hímezni. Apád érdekből házasodott, vagy talán fizikai érzelmek miatt, de az nem a szerelem volt, maximum a vágy, a vonzódás. Úgyhogy az utolsó állításod volt igaz.