Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 162 (3221. - 3240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3240. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-22 15:25:46
Üzenet elküldve: 2018-08-22 15:25:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenféle népek//
//Ingyen sör//
//Trió//
*Úgy látszik a kopasz úr járatos errefelé, mert Morw úr ismerős neki. Mogrimnak is valahonnan ismerős a pult mögött álló férfi. ~Talán vendég volt mikor még itthon voltam? Lehet onnan ismerős az arca.~ Határozottan jó az arcmemóriája, de a nevét egészen biztosan nem tudja a férfinak. Annyit megállapít, hogy igen határozott személyiség, keményen odamondta Morw úrnak a szabályokat. Nem is beszélve róla, hogy a földre köpő hölgyet, - aki amolyan harcos fajta – szintén rendre utasítja. ~Ejha, ez aztán a szigor.~ Nyel egy nagyot a látottak és hallottak után, majd Arnulf szavaira figyel inkább. A kopasz férfi kedvesen felajánlja neki a lehetőséget, hogy segítsen. Ennek igazán megörül, mert így nem érzi magát annyira hasznavehetetlennek.*
- Köszönöm a lehetőséget, máris körbekérdezősködök. Maradjon csak nyugodtan a pult mögött, ha nem bánja akkor a többit intézem. *Kacsint jó kedvűen a férfinak, de mielőtt elszaladna körbekérdezni, hátrafordul.*
- Megkérdezhetem, hogyan szólíthatom? *Barátságosan kérdezi Arnulf-ot mert, ha együtt fognak dolgozni, akkor mégis csak jó lenne tudni a nevét. Ha a férfi elárulja neki, akkor bólint egyet és indul a dolgára, hiszen ő már az előbb bemutatkozott. De, a kérdésre visszafordul.*
- Tudtommal a fogadó a környékbeli parasztok, vagyis Tharg földek terményéből, alapanyagaiból van ellátva. Ha minden igaz hetente szokott jönni friss áru, étel, ital alapanyag, vagyis csak étel alapanyag, mert az ital már készen érkezik. *Elneveti a magyarázata végét, mert ugye félkész italt nem árulnak és nem is tartanak, csak olyat, ami már felszolgálható. Ha elégedett Arnulf a válasszal akkor a kopasz férfi kérdésére igenlően bólint.*
- Én is kérnék egyet visszafelé. *Az ingyen sört nem hagyja ki, most kivételesen nem.*
- Hálásan köszönöm Morw úr a meghívását! *Úgy illik, hogy megköszönje ha kap valamit ezt meg is teszi egy hálás mosollyal Morw felé. Ezután gyors léptű útja Kaehyla és társasága felé iramodik. Szerencsére még pont elcsípi a kisasszony bemutatkozását.*
- Üdvözlöm Kaehyla kisasszony! Én Mogrim Jorlin vagyok, a fogadó személyzetétől. Elnézésüket kérem a késedelemért, de már itt is vagyok, hogy felvegyem a rendelésüket. *Kedves és barátságos szavakkal illeti a harcos külsejű, hozzá képest magas kisasszonyt.*
- Esetleg van konkrét elképzelésük, vagy ajánlhatok a fogadó specialitásai közül? *Remélhetőleg a légkört sikerül elcsendesítenie és mindenki igényének megfelelni. Türelmesen várakozik, hogy mi legyen, mert magától is tudna ajánlani, de valaki ez nem szereti, mert tukmálásnak érzékeli.*
//Ingyen sör//
//Trió//
*Úgy látszik a kopasz úr járatos errefelé, mert Morw úr ismerős neki. Mogrimnak is valahonnan ismerős a pult mögött álló férfi. ~Talán vendég volt mikor még itthon voltam? Lehet onnan ismerős az arca.~ Határozottan jó az arcmemóriája, de a nevét egészen biztosan nem tudja a férfinak. Annyit megállapít, hogy igen határozott személyiség, keményen odamondta Morw úrnak a szabályokat. Nem is beszélve róla, hogy a földre köpő hölgyet, - aki amolyan harcos fajta – szintén rendre utasítja. ~Ejha, ez aztán a szigor.~ Nyel egy nagyot a látottak és hallottak után, majd Arnulf szavaira figyel inkább. A kopasz férfi kedvesen felajánlja neki a lehetőséget, hogy segítsen. Ennek igazán megörül, mert így nem érzi magát annyira hasznavehetetlennek.*
- Köszönöm a lehetőséget, máris körbekérdezősködök. Maradjon csak nyugodtan a pult mögött, ha nem bánja akkor a többit intézem. *Kacsint jó kedvűen a férfinak, de mielőtt elszaladna körbekérdezni, hátrafordul.*
- Megkérdezhetem, hogyan szólíthatom? *Barátságosan kérdezi Arnulf-ot mert, ha együtt fognak dolgozni, akkor mégis csak jó lenne tudni a nevét. Ha a férfi elárulja neki, akkor bólint egyet és indul a dolgára, hiszen ő már az előbb bemutatkozott. De, a kérdésre visszafordul.*
- Tudtommal a fogadó a környékbeli parasztok, vagyis Tharg földek terményéből, alapanyagaiból van ellátva. Ha minden igaz hetente szokott jönni friss áru, étel, ital alapanyag, vagyis csak étel alapanyag, mert az ital már készen érkezik. *Elneveti a magyarázata végét, mert ugye félkész italt nem árulnak és nem is tartanak, csak olyat, ami már felszolgálható. Ha elégedett Arnulf a válasszal akkor a kopasz férfi kérdésére igenlően bólint.*
- Én is kérnék egyet visszafelé. *Az ingyen sört nem hagyja ki, most kivételesen nem.*
- Hálásan köszönöm Morw úr a meghívását! *Úgy illik, hogy megköszönje ha kap valamit ezt meg is teszi egy hálás mosollyal Morw felé. Ezután gyors léptű útja Kaehyla és társasága felé iramodik. Szerencsére még pont elcsípi a kisasszony bemutatkozását.*
- Üdvözlöm Kaehyla kisasszony! Én Mogrim Jorlin vagyok, a fogadó személyzetétől. Elnézésüket kérem a késedelemért, de már itt is vagyok, hogy felvegyem a rendelésüket. *Kedves és barátságos szavakkal illeti a harcos külsejű, hozzá képest magas kisasszonyt.*
- Esetleg van konkrét elképzelésük, vagy ajánlhatok a fogadó specialitásai közül? *Remélhetőleg a légkört sikerül elcsendesítenie és mindenki igényének megfelelni. Türelmesen várakozik, hogy mi legyen, mert magától is tudna ajánlani, de valaki ez nem szereti, mert tukmálásnak érzékeli.*
3239. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-22 12:01:54
Üzenet elküldve: 2018-08-22 12:01:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek//
//Ingyen sör//
*Anyaglilag teljesen megéri fogadósnak lenni, legalábbis beugrós fogadósnak. A népek csak tömik bele a pénzt, bár... tart tőle, hogy a készletek fogytával problémák lesznek.*
- Nem, nem hallottam. De hallottam a széltoló, széllelbélelt szélkelep Morwonról, szóval hoci a pénzt! *csodák csodája, meg is kapja.*
~ Biztos lemészárolt egy falut vagy egy karavánt a beste. ~ *de hát a pénznek ritkán van szaga, inkább csak a mancsnak, ami adja.*
- Nagyon szívesen, galambom! *fordul a sokkal szimpatikusabb Latlie felé és széles, enyhén kéjenc mosolyt vet rá. Mint egy rendes nagybácsi, vagy ilyesmi.*
- Nem köpködünk a padlóra, hé! Ebadta parasztgyerek! *bődül el, mikor látja, hogy egyesek már túlzottan otthon érzik magukat.*
- Nemrég szórták fel! *szerencsére a kis gnóm úgy gondolja, újra munkába áll.*
- Ja... segíts kérlek. Menj körbe az ebadták között és kérdezd meg, ki mit kér. Én addig főzök valamit ennek a meláknak. Figyelj már... ha elfogy valami, olyankor mi van? *közben csapol magának egy nagy korsó INGYEN sört, mert hát ő tulajdonképpen nem is csapos, hanem amolyan vendégféle.*
- Ki kér sört?
//Ingyen sör//
*Anyaglilag teljesen megéri fogadósnak lenni, legalábbis beugrós fogadósnak. A népek csak tömik bele a pénzt, bár... tart tőle, hogy a készletek fogytával problémák lesznek.*
- Nem, nem hallottam. De hallottam a széltoló, széllelbélelt szélkelep Morwonról, szóval hoci a pénzt! *csodák csodája, meg is kapja.*
~ Biztos lemészárolt egy falut vagy egy karavánt a beste. ~ *de hát a pénznek ritkán van szaga, inkább csak a mancsnak, ami adja.*
- Nagyon szívesen, galambom! *fordul a sokkal szimpatikusabb Latlie felé és széles, enyhén kéjenc mosolyt vet rá. Mint egy rendes nagybácsi, vagy ilyesmi.*
- Nem köpködünk a padlóra, hé! Ebadta parasztgyerek! *bődül el, mikor látja, hogy egyesek már túlzottan otthon érzik magukat.*
- Nemrég szórták fel! *szerencsére a kis gnóm úgy gondolja, újra munkába áll.*
- Ja... segíts kérlek. Menj körbe az ebadták között és kérdezd meg, ki mit kér. Én addig főzök valamit ennek a meláknak. Figyelj már... ha elfogy valami, olyankor mi van? *közben csapol magának egy nagy korsó INGYEN sört, mert hát ő tulajdonképpen nem is csapos, hanem amolyan vendégféle.*
- Ki kér sört?
3238. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-21 12:53:29
Üzenet elküldve: 2018-08-21 12:53:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenféle népek//
//INGYEN SÖR!//
*A rövid szünet után a kopasz férfi (Arnulf) feltesz neki egy kérdést amit akaratlanul is megmosolyog.*
- Tudtommal még élek. *Majd röviden megpróbálja összefoglalni a történéseket*
- Egy rövid beszerző körúton voltam, amikor elraboltak. Nemrég tudtam megszökni és visszatérni, jelezni, hogy még élek, itt vagyok. *Az úton elnyűtt ruháját leporolja egy kicsit, majd leszáll a székről, hogy talpon legyen. Morw úr közben szemöldökét ráncolgatja Mogrimra. ~Lehet, hogy nem emlékszik rám? De hisz egyszer fel is akart áldozni a falusiaknak… Nem sok óriás ismerősöm van, de ezek szerint szelektívebb az emlékezésük, mint az átlagnak. Sebaj, lehet új ismerőse leszek, megint.~ Morw úr egy kicsit méltatlankodik azon, hogy a kis gnóm nem nagyon szokott inni. Ez az igazság, nem egy nagyivó.*
- Igaza van Morw úr, a legtöbben isznak, vagy akik nem, egyszer elkezdik. *Mosolyodik el, hiszen ő is most kezdett el inni, bár egy sör azért még nem nevezhető nagy ivászatnak. Közben Morw úr nyelve megered és elkezd mesélni, hogy mik történtek vele mostanság. Mogrim érdeklődő tekintettel hallgatja az óriást. Nagyon mulatságos, ahogy Morw úr beszél, persze ezt jó értelemben gondolja róla. Az eltűnő törpe említésére felhúzza egyik szemöldökét.*
- Bizony furcsa világot élünk Morw úr. Ezek a törpék meg már csak ilyenek. *Vállat ránt mosolyogva az eseten. A Tharg vesztegzáron kicsit elcsodálkozik. Mindig is úgy hitte, hogy Morw úr Tharg harcos. De akkor miért nem engedik be? Merülhet fel a kérdés.*
- Morw úr, úgy vélem valami zöld fülű lehetett az őrségben. Tharg vidéken ki ne ismerné Morw urat, a legendás óriást? Nézze el neki, bizonyára tudatlanságból nem engedte be. *Próbálja oldani Morw-ban a feszültséget, bár lehet, hogy amit Mogrim feszültségnek gondol az pár perc múlva már elfelejtődik Morw fejében. Arnulf felé fordulva még szeretne egy gondolatot megpendíteni.*
- Elnézést, elfelejtettem bemutatkozni. Mogrim Jorlin volnék. *Illedelmesen meghajtja magát bemutatkozásképpen a kopasz férfi felé.*
- Amíg tisztázom körülményeim a vezetőségnél, nem bánja, ha beállok segíteni? *Kérdi nagy, gubó szemekkel Arnulfot. Nem szeret téblábolni, addig is csinálna valamit, meg amúgy is úgy néz ki elkél a segítség az egyre dagadó vendégsereg mellett.*
//INGYEN SÖR!//
*A rövid szünet után a kopasz férfi (Arnulf) feltesz neki egy kérdést amit akaratlanul is megmosolyog.*
- Tudtommal még élek. *Majd röviden megpróbálja összefoglalni a történéseket*
- Egy rövid beszerző körúton voltam, amikor elraboltak. Nemrég tudtam megszökni és visszatérni, jelezni, hogy még élek, itt vagyok. *Az úton elnyűtt ruháját leporolja egy kicsit, majd leszáll a székről, hogy talpon legyen. Morw úr közben szemöldökét ráncolgatja Mogrimra. ~Lehet, hogy nem emlékszik rám? De hisz egyszer fel is akart áldozni a falusiaknak… Nem sok óriás ismerősöm van, de ezek szerint szelektívebb az emlékezésük, mint az átlagnak. Sebaj, lehet új ismerőse leszek, megint.~ Morw úr egy kicsit méltatlankodik azon, hogy a kis gnóm nem nagyon szokott inni. Ez az igazság, nem egy nagyivó.*
- Igaza van Morw úr, a legtöbben isznak, vagy akik nem, egyszer elkezdik. *Mosolyodik el, hiszen ő is most kezdett el inni, bár egy sör azért még nem nevezhető nagy ivászatnak. Közben Morw úr nyelve megered és elkezd mesélni, hogy mik történtek vele mostanság. Mogrim érdeklődő tekintettel hallgatja az óriást. Nagyon mulatságos, ahogy Morw úr beszél, persze ezt jó értelemben gondolja róla. Az eltűnő törpe említésére felhúzza egyik szemöldökét.*
- Bizony furcsa világot élünk Morw úr. Ezek a törpék meg már csak ilyenek. *Vállat ránt mosolyogva az eseten. A Tharg vesztegzáron kicsit elcsodálkozik. Mindig is úgy hitte, hogy Morw úr Tharg harcos. De akkor miért nem engedik be? Merülhet fel a kérdés.*
- Morw úr, úgy vélem valami zöld fülű lehetett az őrségben. Tharg vidéken ki ne ismerné Morw urat, a legendás óriást? Nézze el neki, bizonyára tudatlanságból nem engedte be. *Próbálja oldani Morw-ban a feszültséget, bár lehet, hogy amit Mogrim feszültségnek gondol az pár perc múlva már elfelejtődik Morw fejében. Arnulf felé fordulva még szeretne egy gondolatot megpendíteni.*
- Elnézést, elfelejtettem bemutatkozni. Mogrim Jorlin volnék. *Illedelmesen meghajtja magát bemutatkozásképpen a kopasz férfi felé.*
- Amíg tisztázom körülményeim a vezetőségnél, nem bánja, ha beállok segíteni? *Kérdi nagy, gubó szemekkel Arnulfot. Nem szeret téblábolni, addig is csinálna valamit, meg amúgy is úgy néz ki elkél a segítség az egyre dagadó vendégsereg mellett.*
3237. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-21 08:34:21
Üzenet elküldve: 2018-08-21 08:34:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Trió//
*A két nő beleegyezését követően helyet foglal ő is az asztalnál. Már nylúna is katdja után, hogy maga mellé tegye, de teljesen kiment a fejéből, hogy az bizony már nincs nála. Keserűen elfintorkdik, de aztán inkább a két nő felé fordul. Bemutatkozásukra csak bólint egyet.*
- Jó magam Kaehyla Hardoghar vagyok, északról érkeztem nemrégiben.
*A pult felé pillant, hogy vajon mikor óhajt egy felszolgáló odamenni.*
- Ilyen egy pocsék kiszolgálást! *Még köp is egyet maga mellé. Ahonnan ő jött, ez egyáltalán nem számít bunkóságnak, pláne nem egy útszéli kocsmában.*
- Na de mindegy is. Ti mit kerestek erre?
*A két nő beleegyezését követően helyet foglal ő is az asztalnál. Már nylúna is katdja után, hogy maga mellé tegye, de teljesen kiment a fejéből, hogy az bizony már nincs nála. Keserűen elfintorkdik, de aztán inkább a két nő felé fordul. Bemutatkozásukra csak bólint egyet.*
- Jó magam Kaehyla Hardoghar vagyok, északról érkeztem nemrégiben.
*A pult felé pillant, hogy vajon mikor óhajt egy felszolgáló odamenni.*
- Ilyen egy pocsék kiszolgálást! *Még köp is egyet maga mellé. Ahonnan ő jött, ez egyáltalán nem számít bunkóságnak, pláne nem egy útszéli kocsmában.*
- Na de mindegy is. Ti mit kerestek erre?
3236. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-20 17:30:33
Üzenet elküldve: 2018-08-20 17:30:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek majd Relael és Samonyr//
* Samonyr kérésének eleget téve leül a pulthoz és csendben várakozik, a pénzt markában szorongatva. Ritkán van nála ekkora érték s igazán nem akarja elveszíteni vagy ügyetlenségből leejteni. Vigyáznia kell rá. Vigyáznia arra, amivel Samonyr megbízta őt. Milyen régen volt is már, hogy tényleg azt tette, amit egy szolgóllány tesz. Nem szabad elrontania, mert ha még egyszer utcára kerül, akkor aztán magára vethet, olyan nincstelen utcalakóvá fog válni, amilyeneknek régen maradékot vitt, hogy ne haljanak éhen. A gondolatba is belesápad, s próbálná elterelni gondolatat, Coráékhoz fordulni, hogy ha mást nem, legalább hallgathassa őket, amikor is Arnulf megérkezik az étkekkel. *
- Köszönöm uram - *szelíd mosollyal hálálja meg a férfi fáradozását, majd feláll és átadja Arnulf Molinanak a úrfi által rá bízott 100 aranyat
. Ezután levesz a tálcáról két korsót és két tányér kosztot, egyiket Darenahr elé teszi, másikat pedig egy gyors hátrapillantás után, (amikor is megbizonyosodik róla, hogy sem Rel sem Sam nem feléjük figyel.) Cora elé teszi. *
- Egyél belőle nyugodtan, majd megeszem a maradékot - * súgja oda és a választ meg sem várva a felkapja a tálcát a másik két étellel és itallal. Gyorsan lépked, nem akarja, hogy sokáig éhezzen a nemesebb páros. *
- Kisasszony, úrfi a ribizliboruk és a csülökpörköltjük
* Samonyr kérésének eleget téve leül a pulthoz és csendben várakozik, a pénzt markában szorongatva. Ritkán van nála ekkora érték s igazán nem akarja elveszíteni vagy ügyetlenségből leejteni. Vigyáznia kell rá. Vigyáznia arra, amivel Samonyr megbízta őt. Milyen régen volt is már, hogy tényleg azt tette, amit egy szolgóllány tesz. Nem szabad elrontania, mert ha még egyszer utcára kerül, akkor aztán magára vethet, olyan nincstelen utcalakóvá fog válni, amilyeneknek régen maradékot vitt, hogy ne haljanak éhen. A gondolatba is belesápad, s próbálná elterelni gondolatat, Coráékhoz fordulni, hogy ha mást nem, legalább hallgathassa őket, amikor is Arnulf megérkezik az étkekkel. *
- Köszönöm uram - *szelíd mosollyal hálálja meg a férfi fáradozását, majd feláll és átadja Arnulf Molinanak a úrfi által rá bízott 100 aranyat
. Ezután levesz a tálcáról két korsót és két tányér kosztot, egyiket Darenahr elé teszi, másikat pedig egy gyors hátrapillantás után, (amikor is megbizonyosodik róla, hogy sem Rel sem Sam nem feléjük figyel.) Cora elé teszi. *- Egyél belőle nyugodtan, majd megeszem a maradékot - * súgja oda és a választ meg sem várva a felkapja a tálcát a másik két étellel és itallal. Gyorsan lépked, nem akarja, hogy sokáig éhezzen a nemesebb páros. *
- Kisasszony, úrfi a ribizliboruk és a csülökpörköltjük
3235. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-20 16:47:58
Üzenet elküldve: 2018-08-20 16:47:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//INGYEN SÖR!//
//Mindenféle népek//
* Míg a kocsmárosra vár, le is csap rá egy sörre szomjas alak. Elvileg ismerik is egymást, bár Morwon csak szemöldökét ráncolva néz a gnómra.
~ Bizton hallott a nagy hőstetteimről. ~ De aztán meghallja, hogy Mogrim nemcsak, hogy hallott róla, de látta is őt. Ebből következtetve nagy valószínűséggel óriásunknak is emlékeznie kéne a gnómra. Kéne. Hacsak nem egy titkos rajongója találta meg, de ez nem túl valószínű. *
– Üdv, üdv. * Tulajdonképpen mindegy is, hogy ismeri vagy sem. Elvégre mindenkit meghívott az ingyen sörre, nem csak ismerőseit.
~ Furcsa, nem is tudtam, hogy vannak gnóm barátim. ~ Merthogy Morwon – ugyebár – rendkívüli tehetséggel tudja megállapítani az aprónépekről, hogy gnómok vagy törpék. Merthogy Morwon – ugyebár – mindenhez ért.
Eddig összeráncolt szemöldöke lassan feljebb kúszik, mígnem átcsap kételkedő állásúba. *
– Ugyan mán, mi az, hogy "kivételesen", he?! * Röhög egy nagyot. Nem is igazán a gnómon, hogy nem szokott inni, hanem azon, hogy nem szokott inni a gnóm. * Háh, de hát mindenki szokott inni, nem?! * Költői kérdés ez, de azért olyan hangerővel kérdezi, hogy az emeleten, egy bezárt szobában ücsörgő süket aggastyán is meghallja. Kis túlzással persze.
Közben akármilyen jól virul pia nélkül is, nem szabad megfeledkeznie a kocsmárosról sem. Elvégre ő adja a kocsmázás ízét, nélküle az egész olyan lenne mint a világ Morwon nélkül: úgy-ahogy ellenne magában is, de hamar káosz és őrület alakulna ki. *
– He, nem hallottál még tán Morwonról és nekije a nagylelkűségérűl? * Megint elneveti magát, hiszen ő már csak ilyen vidám figura. Hogy ne csak üres szavak, hanem tett is igazát bizonyítsa, kiszór vagy 100 aranyat az asztalra, mely jó esetben Arnulf Molina tulajdonába kerül. Morwon nem sokat szokott a pénzzel törődni. Valahogy mindig van neki és ennek örül, mert vehet belőle sört és még másokat is meghívhat. Néha enni is szokott, általában amikor éhes. *
– No, meg még vajmi húst is főzzé' mán nekem. * Hogy biztosan elég legyen az arany, még néhány érmét odarak az asztalra, nagyjából 20 arany értékben, mely szintén Arnulf Molina tarsolyába fog kerülni. Hacsak nincs a közelben egynéhány furmányos tolvaj, mivel az némileg megváltoztatná a dolgokat. Miután az aranyosztással végzett, már majdnem visszafordul a gnómhoz, mikor eszébe jut egy kedves kis varázsszó. Ki is mondja hát, bár úgy, mintha idegen nyelven szólna. *
– Légyszíves. * Ezután viszont a pultra könyököl és, ha gnómunk nem szívódott fel azóta, visszafordul hozzá. Még nem is válaszolt a kérdésére, úgyhogy mielőbb szeretné bepótolni. *
– Há' én csak úgy elvónék, járok erre-arra, meg amarra. A minap gyütt egy törpe is, oszt' mondotta, hogy keresi a Vashegyet, há' én elkísértem errefelé egy darabon, de oszt' eltűnődött. Há' te láttál mán ilyet, he? Egyik pillanatrúl a másikra, vót törpe – nem vót törpe. Én mondom néked, vajmi rosszul van ebbe' a világba'. Há', de nem igaz?! No, meg aztán épp mostan értem haza, oszt' mentem vón' be Amonra. Asszongya az őr… Asszongya tehát, hogy most nem enged be, mer' nincsenek itthon Kaganék, vagy mi. Há' hallod, én ilyet még nem láttam! Nem is t'om ki az, oszt' asszongya, nem enged bé. Te! A Thargoké-e még egyált'án ez a vidék, vagy megszállták vajmi gonosz élőhalók, míg nem vótam itten?
//Mindenféle népek//
* Míg a kocsmárosra vár, le is csap rá egy sörre szomjas alak. Elvileg ismerik is egymást, bár Morwon csak szemöldökét ráncolva néz a gnómra.
~ Bizton hallott a nagy hőstetteimről. ~ De aztán meghallja, hogy Mogrim nemcsak, hogy hallott róla, de látta is őt. Ebből következtetve nagy valószínűséggel óriásunknak is emlékeznie kéne a gnómra. Kéne. Hacsak nem egy titkos rajongója találta meg, de ez nem túl valószínű. *
– Üdv, üdv. * Tulajdonképpen mindegy is, hogy ismeri vagy sem. Elvégre mindenkit meghívott az ingyen sörre, nem csak ismerőseit.
~ Furcsa, nem is tudtam, hogy vannak gnóm barátim. ~ Merthogy Morwon – ugyebár – rendkívüli tehetséggel tudja megállapítani az aprónépekről, hogy gnómok vagy törpék. Merthogy Morwon – ugyebár – mindenhez ért.
Eddig összeráncolt szemöldöke lassan feljebb kúszik, mígnem átcsap kételkedő állásúba. *
– Ugyan mán, mi az, hogy "kivételesen", he?! * Röhög egy nagyot. Nem is igazán a gnómon, hogy nem szokott inni, hanem azon, hogy nem szokott inni a gnóm. * Háh, de hát mindenki szokott inni, nem?! * Költői kérdés ez, de azért olyan hangerővel kérdezi, hogy az emeleten, egy bezárt szobában ücsörgő süket aggastyán is meghallja. Kis túlzással persze.
Közben akármilyen jól virul pia nélkül is, nem szabad megfeledkeznie a kocsmárosról sem. Elvégre ő adja a kocsmázás ízét, nélküle az egész olyan lenne mint a világ Morwon nélkül: úgy-ahogy ellenne magában is, de hamar káosz és őrület alakulna ki. *
– He, nem hallottál még tán Morwonról és nekije a nagylelkűségérűl? * Megint elneveti magát, hiszen ő már csak ilyen vidám figura. Hogy ne csak üres szavak, hanem tett is igazát bizonyítsa, kiszór vagy 100 aranyat az asztalra, mely jó esetben Arnulf Molina tulajdonába kerül.
Morwon nem sokat szokott a pénzzel törődni. Valahogy mindig van neki és ennek örül, mert vehet belőle sört és még másokat is meghívhat. Néha enni is szokott, általában amikor éhes. *– No, meg még vajmi húst is főzzé' mán nekem. * Hogy biztosan elég legyen az arany, még néhány érmét odarak az asztalra, nagyjából 20 arany értékben, mely szintén Arnulf Molina tarsolyába
fog kerülni. Hacsak nincs a közelben egynéhány furmányos tolvaj, mivel az némileg megváltoztatná a dolgokat. Miután az aranyosztással végzett, már majdnem visszafordul a gnómhoz, mikor eszébe jut egy kedves kis varázsszó. Ki is mondja hát, bár úgy, mintha idegen nyelven szólna. *– Légyszíves. * Ezután viszont a pultra könyököl és, ha gnómunk nem szívódott fel azóta, visszafordul hozzá. Még nem is válaszolt a kérdésére, úgyhogy mielőbb szeretné bepótolni. *
– Há' én csak úgy elvónék, járok erre-arra, meg amarra. A minap gyütt egy törpe is, oszt' mondotta, hogy keresi a Vashegyet, há' én elkísértem errefelé egy darabon, de oszt' eltűnődött. Há' te láttál mán ilyet, he? Egyik pillanatrúl a másikra, vót törpe – nem vót törpe. Én mondom néked, vajmi rosszul van ebbe' a világba'. Há', de nem igaz?! No, meg aztán épp mostan értem haza, oszt' mentem vón' be Amonra. Asszongya az őr… Asszongya tehát, hogy most nem enged be, mer' nincsenek itthon Kaganék, vagy mi. Há' hallod, én ilyet még nem láttam! Nem is t'om ki az, oszt' asszongya, nem enged bé. Te! A Thargoké-e még egyált'án ez a vidék, vagy megszállták vajmi gonosz élőhalók, míg nem vótam itten?
3234. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-20 15:27:29
Üzenet elküldve: 2018-08-20 15:27:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek//
*Kicsinység elbambáskodik, ami nem meglepő egy olyan embertől, aki kerekasztal-beszélgetést tud folytatni saját magával. Ez egészen addig tart, amíg meg nem rendül a föld.*
- Jaaaaj! *kapja karjait a feje fölé, hogy védje magát a lehulló dolgoktól.*
- Átkos istenek! Mi a manó?! *ezért egy időre nincs érkezése foglalkozni a pöttöm fickóval, aki magát néhai fogadósnak titulálja.*
- Mér, tán meghaltál? *kérdez vissza azért rá jellemző éleselméjűséggel, majd - ha lehet ezt a napot még fokozni ilyesmivel - tovább romlik a helyzet. Alig szabadult meg az orktól, belép egy óriás és fura dolgokat beszél.*
- Elébb az aranyat viríccsad, melák, aztán hergeld a népeket ingyen sörrel! *inti meg Morwont, mert nem nézi ki belőle, hogy akár a saját italát ki tudná fizetni.*
*Kicsinység elbambáskodik, ami nem meglepő egy olyan embertől, aki kerekasztal-beszélgetést tud folytatni saját magával. Ez egészen addig tart, amíg meg nem rendül a föld.*
- Jaaaaj! *kapja karjait a feje fölé, hogy védje magát a lehulló dolgoktól.*
- Átkos istenek! Mi a manó?! *ezért egy időre nincs érkezése foglalkozni a pöttöm fickóval, aki magát néhai fogadósnak titulálja.*
- Mér, tán meghaltál? *kérdez vissza azért rá jellemző éleselméjűséggel, majd - ha lehet ezt a napot még fokozni ilyesmivel - tovább romlik a helyzet. Alig szabadult meg az orktól, belép egy óriás és fura dolgokat beszél.*
- Elébb az aranyat viríccsad, melák, aztán hergeld a népeket ingyen sörrel! *inti meg Morwont, mert nem nézi ki belőle, hogy akár a saját italát ki tudná fizetni.*
3233. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:15:37
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:15:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Kísérleti jeleggel //
// Samonyr Talwakr //
*Bár figyelmét eddig is Samnek szentelte, de ez akkor teljesedik ki igazán, amikor szóba kerül annak édesanyja és fiatalkori afférja. A szülői problémákat hallva csak jóleső érzés tölti el, rokonszenv és az a fajta kapocs, hogy valaki tudja, vagy legalább sejtheti, hogy mit érez. Ugyanakkor ez nem annyira érdekli, kíváncsiságát még mindig a harmadik állítás köti le, talán a kelleténél jobban is.*
- Ez őszintén meglep, de inkább az foglalkoztat, hogy vajon milyen szerepet töltöttél be.
*Biztos benne, hogy a férfi érti mire gondol, de ha nem, valószínűleg sokat sejtető mosolya és látszólag elgondolkodott arca biztosan árulkodik, hogy az érdekli Sam a fogadó fél volt-e vagy sem. Vagy talán másba kóstolt bele? Az, hogy mennyire indiszkrét nem igényel magyarázatot, tökéletesen tisztában van vele ő maga is, ugyanakkor cseppet sem zavarja, vagy érzi szükségét gátnak, már csak játékukból kiindulva is.
Nem tetszik ám neki a döntetlen, vagy inkább az, hogy a büntetés elmaradt. Csalódottságát nem is rejt kifejezni lebiggyesztett alsó ajkával. Kicsit töpreng azon, hogy küszöbölhetnék ezt ki, elvégre mint mindig, most is fontos neki, hogy hogyan teljesülhetne akarata.*
- Rendben.
*Látszólag elfogadja a helyzetet, de mielőtt a nemes ezt hihetné még gyorsan folytatja.*
- Viszont akkor a következő dupla vagy semmi.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrően. Éppen gondolkodóba esne, amikor minden előjel nélkül megremeg alattuk a föld. Relael szerencséjére még éppen időben észbe kap, lábait sikerül a szomszédos székről a földre engednie és megtámaszkodni az imbolygó székkel. Bizonytalanul, picit riadtan tekint körbe, majd a plafonra és végül a lábuk alatt lévő talajra. Úgy tűnik a nyugalom visszatér, és nem fog rájuk omolni az épület, legfeljebb egy kis vakolat.*
- Először Arthenior kap lángra, most pedig a Vaskorsó alatt mocorog a föld.
*Kezdi kissé megátkozva érezni magát, ugyanakkor ellenérzéseit igyekszik elengedni és vissza zökkeni a régi kerékvágásba.*
- Szóval...
*Köszörüli meg torkát és kezd el töprengeni. Ez valamivel nehézkesebben megy a kizökkenés után, illetve mert az először eszébe jutott ötleteit már elsütötte. Bár sokat gondol magára, de az esetek túlnyomórészt felszínesen és a mélységeket meghagyja felderítetlenül. Meglepi, hogy nem ismeri annyira jól magát, mint kellene.*
- Az első, hogy; jól énekelek és táncolok.
*Mereven Samonyrt bámulja, így megkövetelve a koncentrációt, ha esetleg eszébe jutna megint holmi aranyérmékkel játszadozni.*
- A második úgy szól, hogy; mivel vágyom az igaz szerelemre, ezért nem vagyok még házas.
*Mosolya egy leheletnyi szomorúságot fed fel, amit egy fáradt sóhajt zavar el és hozza el a folytatást.*
- Az utolsó pedig az, hogy; szeretem a gyerekeket és nagyon vágyom egyre.
*Hátradől a szokásos módon, bár most lábait a földön tartva. Kicsit talán az előbbieknél személyesebb, tematikusabb kört választott, de még mindig jobbnak vélte ezt, mint esetleg félelmeiről vagy gyengeségeiről szót ejteni, amit még önmagának sem vallana be, hát még másnak. A kiszolgáltatottságot csak egy bizonyos helyzetben képes elviselni, de mivel egész életében ez volt, legalább érzelmileg felvértezi magát, ha amúgy egy gyenge nőnek született.*
- Jól fontold meg a válaszodat, mert a vesztes most kétszer annyi büntetést kap.
*Bár egy kicsit most ő kedvezett a könnyebbséggel, ugyanúgy kíváncsiságból, ahogy Samonyr is tette. Nagyon érdekli milyen feladatot kaphat.*
// Kísérleti jeleggel //
// Samonyr Talwakr //
*Bár figyelmét eddig is Samnek szentelte, de ez akkor teljesedik ki igazán, amikor szóba kerül annak édesanyja és fiatalkori afférja. A szülői problémákat hallva csak jóleső érzés tölti el, rokonszenv és az a fajta kapocs, hogy valaki tudja, vagy legalább sejtheti, hogy mit érez. Ugyanakkor ez nem annyira érdekli, kíváncsiságát még mindig a harmadik állítás köti le, talán a kelleténél jobban is.*
- Ez őszintén meglep, de inkább az foglalkoztat, hogy vajon milyen szerepet töltöttél be.
*Biztos benne, hogy a férfi érti mire gondol, de ha nem, valószínűleg sokat sejtető mosolya és látszólag elgondolkodott arca biztosan árulkodik, hogy az érdekli Sam a fogadó fél volt-e vagy sem. Vagy talán másba kóstolt bele? Az, hogy mennyire indiszkrét nem igényel magyarázatot, tökéletesen tisztában van vele ő maga is, ugyanakkor cseppet sem zavarja, vagy érzi szükségét gátnak, már csak játékukból kiindulva is.
Nem tetszik ám neki a döntetlen, vagy inkább az, hogy a büntetés elmaradt. Csalódottságát nem is rejt kifejezni lebiggyesztett alsó ajkával. Kicsit töpreng azon, hogy küszöbölhetnék ezt ki, elvégre mint mindig, most is fontos neki, hogy hogyan teljesülhetne akarata.*
- Rendben.
*Látszólag elfogadja a helyzetet, de mielőtt a nemes ezt hihetné még gyorsan folytatja.*
- Viszont akkor a következő dupla vagy semmi.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrően. Éppen gondolkodóba esne, amikor minden előjel nélkül megremeg alattuk a föld. Relael szerencséjére még éppen időben észbe kap, lábait sikerül a szomszédos székről a földre engednie és megtámaszkodni az imbolygó székkel. Bizonytalanul, picit riadtan tekint körbe, majd a plafonra és végül a lábuk alatt lévő talajra. Úgy tűnik a nyugalom visszatér, és nem fog rájuk omolni az épület, legfeljebb egy kis vakolat.*
- Először Arthenior kap lángra, most pedig a Vaskorsó alatt mocorog a föld.
*Kezdi kissé megátkozva érezni magát, ugyanakkor ellenérzéseit igyekszik elengedni és vissza zökkeni a régi kerékvágásba.*
- Szóval...
*Köszörüli meg torkát és kezd el töprengeni. Ez valamivel nehézkesebben megy a kizökkenés után, illetve mert az először eszébe jutott ötleteit már elsütötte. Bár sokat gondol magára, de az esetek túlnyomórészt felszínesen és a mélységeket meghagyja felderítetlenül. Meglepi, hogy nem ismeri annyira jól magát, mint kellene.*
- Az első, hogy; jól énekelek és táncolok.
*Mereven Samonyrt bámulja, így megkövetelve a koncentrációt, ha esetleg eszébe jutna megint holmi aranyérmékkel játszadozni.*
- A második úgy szól, hogy; mivel vágyom az igaz szerelemre, ezért nem vagyok még házas.
*Mosolya egy leheletnyi szomorúságot fed fel, amit egy fáradt sóhajt zavar el és hozza el a folytatást.*
- Az utolsó pedig az, hogy; szeretem a gyerekeket és nagyon vágyom egyre.
*Hátradől a szokásos módon, bár most lábait a földön tartva. Kicsit talán az előbbieknél személyesebb, tematikusabb kört választott, de még mindig jobbnak vélte ezt, mint esetleg félelmeiről vagy gyengeségeiről szót ejteni, amit még önmagának sem vallana be, hát még másnak. A kiszolgáltatottságot csak egy bizonyos helyzetben képes elviselni, de mivel egész életében ez volt, legalább érzelmileg felvértezi magát, ha amúgy egy gyenge nőnek született.*
- Jól fontold meg a válaszodat, mert a vesztes most kétszer annyi büntetést kap.
*Bár egy kicsit most ő kedvezett a könnyebbséggel, ugyanúgy kíváncsiságból, ahogy Samonyr is tette. Nagyon érdekli milyen feladatot kaphat.*
3232. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:10:05
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:10:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//INGYEN SÖR!//
//Kísérleti jelleggel//
//Arnulf//
*A rázkódás és felborulás után továbbra is kitartóan kapaszkodik a pultba, de nem történik semmi. Várja, hogy valami utórengés következzen be, mert olvasmányaiból tudja, hogy egy földrengés után sokszor van utórengés is. Telik a pillanat, egyre több, de rengés továbbra sincs, legalább is utórengés. Óvatosan kezdi elereszteni a pultot megnyugodva, hogy nincs több rengés. Valami ezután mégis megüti éles fülét és érzékeit. Újabb rengések, de ezek már korántsem akkorák, mint az előbbi, ami ledöntötte a székről. Ezek a rengések ütemesebbek és mintha egyre erősödnének. Újra megkapaszkodik kezével a pultban, biztos, ami biztos. Tekintetét pedig újra körbe forgatja, hogy mi lehet az újabb rengések kiváltó oka. Fejét egyre feljebb kell emelni, mert a hatalmas test, amit meglát maga mellett egészen a mennyezethez közel végződik. Talán az óriás nem vette észre a kis gnómot, Mogrimnak azonban széles mosoly jelenik meg az arcán!*
- Morw úr, de jó, hogy látom! Maga nagyobb lett mióta nem találkoztunk. *Nevet fel kissé derűsebb hangulatban, mint, ahogy az előbb érezte magát. Tényleg örül az óriásnak. Legutóbbi emlékei között egyértelműen emlékszik rá, hogy az óriás nagyvonalúan hívott meg másokat a fogadóban, sőt még bőkezű borravalót is adott. Jelen helyzetben nem Mogrim az illetékes így nem pattan fel kiszolgálni, mert a végén még kidobnák a Vaskorsóból túlzott önállóságáért.*
- Morw úr, én most kivételesen és nagy köszönettel elfogadnám a finom Tharg sört. *Hálásan néz fel az óriásra, már ha a mindenkibe őt is beleszámolják. Való igaz, hogy szinte sosem szokott inni, de most úgy érzi, hogy kell, ez most az a pillanat. Reméli, azért az óriás megismeri őt, noha jó ideje már annak, hogy találkoztak. Morw úr mindig foglalatoskodott valamivel, vagy valakikkel, mert többnyire társasággal szokott érkezni, most mégis talán társaságot jött keresni.*
- Hogy van mostanában az ivóversenyek bajnoka? *Kíváncsian érdeklődik az óriás hogyléte felől. Ezt az apró részletet is megjegyezte, amit még anno Morw úr mesélt el neki, amúgy meg kocsmáros körökben köztudott, hogy a környéken nem sokan tudnák leinni Morw urat.*
//Kísérleti jelleggel//
//Arnulf//
*A rázkódás és felborulás után továbbra is kitartóan kapaszkodik a pultba, de nem történik semmi. Várja, hogy valami utórengés következzen be, mert olvasmányaiból tudja, hogy egy földrengés után sokszor van utórengés is. Telik a pillanat, egyre több, de rengés továbbra sincs, legalább is utórengés. Óvatosan kezdi elereszteni a pultot megnyugodva, hogy nincs több rengés. Valami ezután mégis megüti éles fülét és érzékeit. Újabb rengések, de ezek már korántsem akkorák, mint az előbbi, ami ledöntötte a székről. Ezek a rengések ütemesebbek és mintha egyre erősödnének. Újra megkapaszkodik kezével a pultban, biztos, ami biztos. Tekintetét pedig újra körbe forgatja, hogy mi lehet az újabb rengések kiváltó oka. Fejét egyre feljebb kell emelni, mert a hatalmas test, amit meglát maga mellett egészen a mennyezethez közel végződik. Talán az óriás nem vette észre a kis gnómot, Mogrimnak azonban széles mosoly jelenik meg az arcán!*
- Morw úr, de jó, hogy látom! Maga nagyobb lett mióta nem találkoztunk. *Nevet fel kissé derűsebb hangulatban, mint, ahogy az előbb érezte magát. Tényleg örül az óriásnak. Legutóbbi emlékei között egyértelműen emlékszik rá, hogy az óriás nagyvonalúan hívott meg másokat a fogadóban, sőt még bőkezű borravalót is adott. Jelen helyzetben nem Mogrim az illetékes így nem pattan fel kiszolgálni, mert a végén még kidobnák a Vaskorsóból túlzott önállóságáért.*
- Morw úr, én most kivételesen és nagy köszönettel elfogadnám a finom Tharg sört. *Hálásan néz fel az óriásra, már ha a mindenkibe őt is beleszámolják. Való igaz, hogy szinte sosem szokott inni, de most úgy érzi, hogy kell, ez most az a pillanat. Reméli, azért az óriás megismeri őt, noha jó ideje már annak, hogy találkoztak. Morw úr mindig foglalatoskodott valamivel, vagy valakikkel, mert többnyire társasággal szokott érkezni, most mégis talán társaságot jött keresni.*
- Hogy van mostanában az ivóversenyek bajnoka? *Kíváncsian érdeklődik az óriás hogyléte felől. Ezt az apró részletet is megjegyezte, amit még anno Morw úr mesélt el neki, amúgy meg kocsmáros körökben köztudott, hogy a környéken nem sokan tudnák leinni Morw urat.*
3231. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-18 21:31:07
Üzenet elküldve: 2018-08-18 21:31:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//INGYEN SÖR!//
//Kísérleti jelleggel//
//Arnulf//
* Még a fogadót sem éri el – nemhogy lerészegedjen – mikor a talaj rengeni kezd lába alatt. *
– Nincs ez így jól… * Kétségbeesetten néz a földre lábai alatt és már épp azon kezd tűnődni, hogy a földnek melyik szegletébe lépjen át, ha kettéválna alatta a világ. Ez azonban egyelőre nem történik meg, úgyhogy a rengés elmúltával bizalmatlanul tesz egy lépést előre. Aztán még párat, s mire a bejárathoz ér, el is felejti a szokatlan eseményt. *
– No, ett tán legalább lesz egypár ismer'tes figura. A jó Hroti, meg a többi bizton ett vedel, he! * Ezzel a gondolattal nyitja az ajtót maga előtt, majd vigyázva fejére benéz–, majd lép. A sok jó cimbora tovább bujdos Morwon elől, ám óriásunk nem veszi rossz néven, elvégre legeslegjobb cimboráját csak fellelte: íme, a Vaskorsó. Széles vigyor honol arcán. Óriáshoz mérten rendkívül fürge léptekkel hasít a pulthoz, minden lépésével egy-egy földrengést keltve. *
– No, ett vón mán jó ser, nem igaz-é?! Komáém, manap mindenki – ki itt vón! – a vendégem egy jó seritalra! * Idefelé jövet még azon bosszankodott, hogy az ismeretlen amoni őr nem engedte be a kapun, ám újabban nem jelent neki nagy gondot, hogy a kocsma mindenféle idegenjét meghívja. *
– Hej, ki mostan itt a kocsmáros? Menten csapúd a seredet, jóember! * Szól Arnulfhoz, ha épp elérhető közelségben van. *
//Kísérleti jelleggel//
//Arnulf//
* Még a fogadót sem éri el – nemhogy lerészegedjen – mikor a talaj rengeni kezd lába alatt. *
– Nincs ez így jól… * Kétségbeesetten néz a földre lábai alatt és már épp azon kezd tűnődni, hogy a földnek melyik szegletébe lépjen át, ha kettéválna alatta a világ. Ez azonban egyelőre nem történik meg, úgyhogy a rengés elmúltával bizalmatlanul tesz egy lépést előre. Aztán még párat, s mire a bejárathoz ér, el is felejti a szokatlan eseményt. *
– No, ett tán legalább lesz egypár ismer'tes figura. A jó Hroti, meg a többi bizton ett vedel, he! * Ezzel a gondolattal nyitja az ajtót maga előtt, majd vigyázva fejére benéz–, majd lép. A sok jó cimbora tovább bujdos Morwon elől, ám óriásunk nem veszi rossz néven, elvégre legeslegjobb cimboráját csak fellelte: íme, a Vaskorsó. Széles vigyor honol arcán. Óriáshoz mérten rendkívül fürge léptekkel hasít a pulthoz, minden lépésével egy-egy földrengést keltve. *
– No, ett vón mán jó ser, nem igaz-é?! Komáém, manap mindenki – ki itt vón! – a vendégem egy jó seritalra! * Idefelé jövet még azon bosszankodott, hogy az ismeretlen amoni őr nem engedte be a kapun, ám újabban nem jelent neki nagy gondot, hogy a kocsma mindenféle idegenjét meghívja. *
– Hej, ki mostan itt a kocsmáros? Menten csapúd a seredet, jóember! * Szól Arnulfhoz, ha épp elérhető közelségben van. *
3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-18 18:53:49
Üzenet elküldve: 2018-08-18 18:53:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Arnulf Molina//
//Kísérleti jelleggel//
*Nyugodtan üldögél a pultnál lévő székén és várakozik egy kicsit. Persze tudja ő, hogy nem mindig érnek itt rá azonnal foglalkozni a betérővel. Állt a kis gnóm is pár hónapja a pult másik oldalán, bár a sütést azt csak egyszer vette a kezébe, épp elég volt a felszolgálás. A vendégek rendeléseit felvenni, pár szót váltani velük, szervírozni az elkészült rendelést vagy akár többet is, az igényeket a konyhán leadni, szóval van elég sokféle feladat itt, amire ügyelni kell, ebben már van némi tapasztalata. Ezért is nem is nagyon próbál valakit eltéríteni feladatától, megpróbája kivárni a sorát. Több hónapnyi kényszerű távollét után azért jól esik visszatérni újra. Maga a hely hangulata, a hozzá kötődő emlékek. Az egykori segítőkész és barátságos klántársak. Ezek azért nagyon hiányoztak. ~Mi lehet vajon Worenth és Taitos mesterrel, és a többiekkel?~ Néhány kérdés vetődik fel benne, mert az úton hazafelé nem sok új hírt hallott. A célja az volt, hogy megszabaduljon a banditáktól és vissza tudjon térni az otthonába. Ez sikerült, de most ennyi távollét után bizonyára kell némi idő Mogrim újbóli beilleszkedésére. Egykor csillogó szemei most elgyötörten keresgélnek ismerős arcot, de sajnos nem nagyon talál ilyet. A széken eme cselekvés közben forgolódik. Ekkor rázkódásra figyel fel. Mintha egy lovasszázad dübörögne éppen a fogadó mellett el. ~Ez meg mi a ménkű lehet?~ A tárgyak mozogni kezdenek a helyükön, a polcok is remegnek, s mivel Mogrim nem túl stabilan ült a székén ezért a pult mellett levágódik a székről. Az esés nem volt vészes, csupán a kobakját fájlalja kicsit, de az sem komoly. Szépen visszaállítja a székét és újra felül rá, de ezúttal már stabilabban, kapaszkodik kézzel a pultba is, és fürkésző tekintetével keresi a rengések forrását, de idelent nem látja mi lehetett az. ~Talán földrengés? De hiszen ezelőtt sosem volt erre jellemző földrengés. Lehet most ennek is el kellett következnie.~ Mivel konkrét magyarázattal nem tud szolgálni ezért csak találgatásokba bocsátkozik, amíg tovább várakozik.*
//Kísérleti jelleggel//
*Nyugodtan üldögél a pultnál lévő székén és várakozik egy kicsit. Persze tudja ő, hogy nem mindig érnek itt rá azonnal foglalkozni a betérővel. Állt a kis gnóm is pár hónapja a pult másik oldalán, bár a sütést azt csak egyszer vette a kezébe, épp elég volt a felszolgálás. A vendégek rendeléseit felvenni, pár szót váltani velük, szervírozni az elkészült rendelést vagy akár többet is, az igényeket a konyhán leadni, szóval van elég sokféle feladat itt, amire ügyelni kell, ebben már van némi tapasztalata. Ezért is nem is nagyon próbál valakit eltéríteni feladatától, megpróbája kivárni a sorát. Több hónapnyi kényszerű távollét után azért jól esik visszatérni újra. Maga a hely hangulata, a hozzá kötődő emlékek. Az egykori segítőkész és barátságos klántársak. Ezek azért nagyon hiányoztak. ~Mi lehet vajon Worenth és Taitos mesterrel, és a többiekkel?~ Néhány kérdés vetődik fel benne, mert az úton hazafelé nem sok új hírt hallott. A célja az volt, hogy megszabaduljon a banditáktól és vissza tudjon térni az otthonába. Ez sikerült, de most ennyi távollét után bizonyára kell némi idő Mogrim újbóli beilleszkedésére. Egykor csillogó szemei most elgyötörten keresgélnek ismerős arcot, de sajnos nem nagyon talál ilyet. A széken eme cselekvés közben forgolódik. Ekkor rázkódásra figyel fel. Mintha egy lovasszázad dübörögne éppen a fogadó mellett el. ~Ez meg mi a ménkű lehet?~ A tárgyak mozogni kezdenek a helyükön, a polcok is remegnek, s mivel Mogrim nem túl stabilan ült a székén ezért a pult mellett levágódik a székről. Az esés nem volt vészes, csupán a kobakját fájlalja kicsit, de az sem komoly. Szépen visszaállítja a székét és újra felül rá, de ezúttal már stabilabban, kapaszkodik kézzel a pultba is, és fürkésző tekintetével keresi a rengések forrását, de idelent nem látja mi lehetett az. ~Talán földrengés? De hiszen ezelőtt sosem volt erre jellemző földrengés. Lehet most ennek is el kellett következnie.~ Mivel konkrét magyarázattal nem tud szolgálni ezért csak találgatásokba bocsátkozik, amíg tovább várakozik.*
3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-16 20:04:22
Üzenet elküldve: 2018-08-16 20:04:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 918
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 918
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Kísérleti jelleggel//
*Lassan pakolja össze a dolgait, kénytelen elhagyni emeleti szobáját. Biztos bérelhetné még egy napra, de lassan állna tovább, itt nincs, amit tegyen. Kéne neki gyakorolnia, mert a tudása kopik. Több, mint egy éve nem nyúlt mágiához, így természetesen jön az igény, hogy még ért-e egyáltalán hozzá. Jelenleg a segédamulettje is Soránál van, így még fontosabb lenne tudni, hogy mennyi mágikus potenciálja maradt még Nestarnak. Valamint, egyszerűen olyan keveset használja azt, amije van, hogy ő maga se tudja, mennyire is hatékony ebben. Természetesen bízik abban, hogy az egyszerű mágiákat még könnyedé el tudja nyomni, de ezért próbálkozik meg egy hármas szintű mágiával.*
*Amennyiben sikere volt, úgy gyorsan észrevételezi, hogy a mágia sokkalta erősebb, mint ahogy azt számításai vélték. Kicsit megvakarja a fejét, úgy emlékezett, hogy ennek nem kellene ekkora hatékonysággal működnie, ez viszont ha mégis, akkor a lehető legrosszabb ötlet a további gyakorlatait is itt végeznie.*
A varázsló a magasba mutat két kezével, majd mintha letépne valamit, a föld felé rántja kezét, melynek hatására ezüst fényű pászmák hatolnak a talajba, gyenge földrengést okozva száz lépéses körzetben. A földrengés minden könnyű vagy instabil tárgyat felborít, illetve minden nem mágiával védett élőlényt kizökkent egyensúlyából.
*Lassan pakolja össze a dolgait, kénytelen elhagyni emeleti szobáját. Biztos bérelhetné még egy napra, de lassan állna tovább, itt nincs, amit tegyen. Kéne neki gyakorolnia, mert a tudása kopik. Több, mint egy éve nem nyúlt mágiához, így természetesen jön az igény, hogy még ért-e egyáltalán hozzá. Jelenleg a segédamulettje is Soránál van, így még fontosabb lenne tudni, hogy mennyi mágikus potenciálja maradt még Nestarnak. Valamint, egyszerűen olyan keveset használja azt, amije van, hogy ő maga se tudja, mennyire is hatékony ebben. Természetesen bízik abban, hogy az egyszerű mágiákat még könnyedé el tudja nyomni, de ezért próbálkozik meg egy hármas szintű mágiával.*
*Amennyiben sikere volt, úgy gyorsan észrevételezi, hogy a mágia sokkalta erősebb, mint ahogy azt számításai vélték. Kicsit megvakarja a fejét, úgy emlékezett, hogy ennek nem kellene ekkora hatékonysággal működnie, ez viszont ha mégis, akkor a lehető legrosszabb ötlet a további gyakorlatait is itt végeznie.*
A varázsló a magasba mutat két kezével, majd mintha letépne valamit, a föld felé rántja kezét, melynek hatására ezüst fényű pászmák hatolnak a talajba, gyenge földrengést okozva száz lépéses körzetben. A földrengés minden könnyű vagy instabil tárgyat felborít, illetve minden nem mágiával védett élőlényt kizökkent egyensúlyából.
3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-16 18:32:50
Üzenet elküldve: 2018-08-16 18:32:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Arnulf Molina//
*Bizony sok idő telt el mióta most újra betér e helyre. A kis gnóm megviselten tekintettel nyit be fogadóba. Most nem ér fülig a szája és nem köszönget a bent lévőknek sem. Lassú léptekkel a pulthoz igyekszik és fel is mászik az egyik székre ott. Oldaláról egy kulacsot akaszt le melyből párat kortyol, majd visszacsatolja helyére. Ha van valaki a pult mögött, akkor egy nagy levegőt vesz és belekezd.*
- Üdv! Mogrim Jorlin vagyok, a néhai fogadós… *Látásból ismerős egy-két személy, de az elmúlt hónapok megviselték, megtépdelték lelkületét. Nem is tudja, hogy mindezek után mit is tehetne vagy mihez is kezdhetne. Egy rövid idő lett volna, amíg távol van, de az élet fintora, hogy a beszerző útból valami egészen más lett, valami, amit soha nem szeretett volna átélni. Egyelőre nem mond semmi egyebet, hanem várja, hogy a széles termetű, kopasz férfi – akit illetékesnek ítéljen meg – le tudja reagálni a megérkezését. Fejét óvatosan körbe járatja, s azért némi jó érzés fogja el, amikor észleli, hogy itt nagyjából majdnem minden olyan, mint mikor útnak indult.*
*Bizony sok idő telt el mióta most újra betér e helyre. A kis gnóm megviselten tekintettel nyit be fogadóba. Most nem ér fülig a szája és nem köszönget a bent lévőknek sem. Lassú léptekkel a pulthoz igyekszik és fel is mászik az egyik székre ott. Oldaláról egy kulacsot akaszt le melyből párat kortyol, majd visszacsatolja helyére. Ha van valaki a pult mögött, akkor egy nagy levegőt vesz és belekezd.*
- Üdv! Mogrim Jorlin vagyok, a néhai fogadós… *Látásból ismerős egy-két személy, de az elmúlt hónapok megviselték, megtépdelték lelkületét. Nem is tudja, hogy mindezek után mit is tehetne vagy mihez is kezdhetne. Egy rövid idő lett volna, amíg távol van, de az élet fintora, hogy a beszerző útból valami egészen más lett, valami, amit soha nem szeretett volna átélni. Egyelőre nem mond semmi egyebet, hanem várja, hogy a széles termetű, kopasz férfi – akit illetékesnek ítéljen meg – le tudja reagálni a megérkezését. Fejét óvatosan körbe járatja, s azért némi jó érzés fogja el, amikor észleli, hogy itt nagyjából majdnem minden olyan, mint mikor útnak indult.*
3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-15 21:13:40
Üzenet elküldve: 2018-08-15 21:13:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál, távozóban//
* Pash végre megkapja amit rendelt, amit, tekintve, hogy miféle népek érkeztek, úgy dönt, hogy majd a hegyen fogyaszt el. *
- Köszöntem. * Mondja a csaposnak, és mivel nem volt szörnyen rossz a kiszolgálás, ezért úgy dönt hogy jattol is egy kicsit. A pulton odacsúsztat 1 aranyat Arnulf Molina elé borravaló gyanánt.. Hiába, azért a pénz nem veti fel, de ez is több, mint a semmi. Nem törődve azzal, hogy a pultos mennyire értékeli a gesztust, ügyesen összerendezi az ételeket, aztán bizonytalanul megindul kifelé felszerelkezve a kajával. Egy leves, két pörkölt, és két kancsó bor, nem lesz könnyű felvinni a hegyre, de az biztos, hogy nem fogja ilyen társaságban jóízűen elfogyasztani. *
* Pash végre megkapja amit rendelt, amit, tekintve, hogy miféle népek érkeztek, úgy dönt, hogy majd a hegyen fogyaszt el. *
- Köszöntem. * Mondja a csaposnak, és mivel nem volt szörnyen rossz a kiszolgálás, ezért úgy dönt hogy jattol is egy kicsit. A pulton odacsúsztat 1 aranyat Arnulf Molina elé borravaló gyanánt.
. Hiába, azért a pénz nem veti fel, de ez is több, mint a semmi. Nem törődve azzal, hogy a pultos mennyire értékeli a gesztust, ügyesen összerendezi az ételeket, aztán bizonytalanul megindul kifelé felszerelkezve a kajával. Egy leves, két pörkölt, és két kancsó bor, nem lesz könnyű felvinni a hegyre, de az biztos, hogy nem fogja ilyen társaságban jóízűen elfogyasztani. *
3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-15 13:11:21
Üzenet elküldve: 2018-08-15 13:11:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek//
* Szívesen agyonütne bárkit, de mindenekelőtt a kocsmárost. Ez viszont gyanúsan rossz döntés lenne, így orkos méltósággal odasétál a sarokba és leül. Nekitámaszkodik a falnak, kinyújtja lábait, meg hasonlóakat művel, amiket lények szoktak mikor lerakják a seggüket valahová. Azután pedig vár, hátha megszánja valaki. Tudniillik, ami az embereknek moslék, az az orkoknak gyakran fejedelmi ebéd. Hogy elüsse valamivel az önfeledt várakozásra szánt időt (és, hogy ne nézzék felpuffadt hullának), elővesz egy üvegcsét és azt nézegeti. Már meg is feledkezett róla, olyan régen gyűjtötte. Ám az üveg csillog, ha fény éri, így Ante mindig boldog lesz tőle – nincs ez másképp most sem, orkunk vigyorogva figyeli az üvegcsét. Közben azon ábrándozik, hogy valaki majdcsak megszánja akár csak egy száraz kenyérnek a héjával, így hát meggyőző mosolya mellé enyhe nyálcsurgás is társul. A fiolában egyébként világoskék folyadék van. *
* Szívesen agyonütne bárkit, de mindenekelőtt a kocsmárost. Ez viszont gyanúsan rossz döntés lenne, így orkos méltósággal odasétál a sarokba és leül. Nekitámaszkodik a falnak, kinyújtja lábait, meg hasonlóakat művel, amiket lények szoktak mikor lerakják a seggüket valahová. Azután pedig vár, hátha megszánja valaki. Tudniillik, ami az embereknek moslék, az az orkoknak gyakran fejedelmi ebéd. Hogy elüsse valamivel az önfeledt várakozásra szánt időt (és, hogy ne nézzék felpuffadt hullának), elővesz egy üvegcsét és azt nézegeti. Már meg is feledkezett róla, olyan régen gyűjtötte. Ám az üveg csillog, ha fény éri, így Ante mindig boldog lesz tőle – nincs ez másképp most sem, orkunk vigyorogva figyeli az üvegcsét. Közben azon ábrándozik, hogy valaki majdcsak megszánja akár csak egy száraz kenyérnek a héjával, így hát meggyőző mosolya mellé enyhe nyálcsurgás is társul. A fiolában egyébként világoskék folyadék van. *
3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-14 11:44:43
Üzenet elküldve: 2018-08-14 11:44:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Relael Ellerin lae'Natar //
* Sam nehezen állja meg, hogy ne nevesse el magát Relt figyelve, ahogy őszintén beszél. Persze nem kinevetné a nőt, véletlenül sem, inkább őszinte öröm lenne, ha nem fojtaná el magában. Végre valaki, aki ugyan úgy viszonyul az anyjához, mint ő maga. Tökéletesen megérti az elfet, de ő még nem érzi idejét annak, hogy ilyen nyílt, és őszinte érzelmeket nyilvánítson ki. Nem, sziklaszilárd arccal hallgatja a nőt, rezzenés- és érzelemmentes arckifejezéssel, miközben magában együtt érez a nővel. Ahogy Rel befejezte az érzelmes megnyilvánulást, ideje visszatérjenek a játékhoz. Sam kimondja az állításait, Rel pedig elkezd találgatni. Szerencsére most valóban nehezebb volt a feladvány, és ez az elért sikereken is látszódik. Ravaszul csillogtatja szemeit, miközben a kapott válaszokat hallgatja, aztán mosoly is kiül arcára. *
- Azt hiszem akkor ez egy döntetlen. * Jelenti ki elégedetten, mert nem akart újból alul maradni. Jobb partner ő annál.*
- Sose szerettem anyámat, már egész kiskoromban sem, amióta emlékeim fűződnek hozzá, azok vagy közönyösek, vagy szánakozóak, esetleg gyűlölködőek. Egy szeretetteljes emléket se tudok felidézni. *Mondja el őszintén, miközben valóban visszagondol, mert egyelőre nem kíván hazudni, de rövid töprengés után ismét úgy ítéli meg, hogy igazat állít. *
- És valóban, gyerekként sokkal jobb elfoglaltságokat kerestem magamnak. Értelmesebbeket, ha mondhatjuk így, de felnőtt fejjel már tudok értékelni egy szépen előadott balladát. Úgyhogy ezt eltaláltad, valóban hazugság.
* Itt pedig sóhajt egyet, mint korábban, aztán egykedvűen folytatja.*
- Viszont valóban voltam férfival. * Itt már elvigyorodik. * Viszont nem mondhatnám, hogy élveztem, mindenképp kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet. De nem ismételném meg az élményt. * Most, hogy így elmondott mindent, elővehet egy aranypénzt, amivel játszadozni kezdhet, mintha csak zavarát leplezné ilyen önkéntelen mozdulattal. *
- Úgyhogy azt hiszem, ez a forduló nem dőlt el. Jöhetnek újra az állításaid, drágám. * Emeli hirtelen az elfre a tekintetét az aranypénzről, amit vissza is csúsztat a zsebébe. Ismét szemezhetnek, ismét egymásra figyelhetnek. *
A hozzászólás írója (Samonyr Talwakr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.14 12:11:09
// Relael Ellerin lae'Natar //
* Sam nehezen állja meg, hogy ne nevesse el magát Relt figyelve, ahogy őszintén beszél. Persze nem kinevetné a nőt, véletlenül sem, inkább őszinte öröm lenne, ha nem fojtaná el magában. Végre valaki, aki ugyan úgy viszonyul az anyjához, mint ő maga. Tökéletesen megérti az elfet, de ő még nem érzi idejét annak, hogy ilyen nyílt, és őszinte érzelmeket nyilvánítson ki. Nem, sziklaszilárd arccal hallgatja a nőt, rezzenés- és érzelemmentes arckifejezéssel, miközben magában együtt érez a nővel. Ahogy Rel befejezte az érzelmes megnyilvánulást, ideje visszatérjenek a játékhoz. Sam kimondja az állításait, Rel pedig elkezd találgatni. Szerencsére most valóban nehezebb volt a feladvány, és ez az elért sikereken is látszódik. Ravaszul csillogtatja szemeit, miközben a kapott válaszokat hallgatja, aztán mosoly is kiül arcára. *
- Azt hiszem akkor ez egy döntetlen. * Jelenti ki elégedetten, mert nem akart újból alul maradni. Jobb partner ő annál.*
- Sose szerettem anyámat, már egész kiskoromban sem, amióta emlékeim fűződnek hozzá, azok vagy közönyösek, vagy szánakozóak, esetleg gyűlölködőek. Egy szeretetteljes emléket se tudok felidézni. *Mondja el őszintén, miközben valóban visszagondol, mert egyelőre nem kíván hazudni, de rövid töprengés után ismét úgy ítéli meg, hogy igazat állít. *
- És valóban, gyerekként sokkal jobb elfoglaltságokat kerestem magamnak. Értelmesebbeket, ha mondhatjuk így, de felnőtt fejjel már tudok értékelni egy szépen előadott balladát. Úgyhogy ezt eltaláltad, valóban hazugság.
* Itt pedig sóhajt egyet, mint korábban, aztán egykedvűen folytatja.*
- Viszont valóban voltam férfival. * Itt már elvigyorodik. * Viszont nem mondhatnám, hogy élveztem, mindenképp kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet. De nem ismételném meg az élményt. * Most, hogy így elmondott mindent, elővehet egy aranypénzt, amivel játszadozni kezdhet, mintha csak zavarát leplezné ilyen önkéntelen mozdulattal. *
- Úgyhogy azt hiszem, ez a forduló nem dőlt el. Jöhetnek újra az állításaid, drágám. * Emeli hirtelen az elfre a tekintetét az aranypénzről, amit vissza is csúsztat a zsebébe. Ismét szemezhetnek, ismét egymásra figyelhetnek. *
A hozzászólás írója (Samonyr Talwakr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.14 12:11:09
3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-12 18:06:01
Üzenet elküldve: 2018-08-12 18:06:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek//
*Az ork kérdést intéz hozzá.*
- Hát milyen hülye az, aki ezt se tudja? *üti el a kérdés élét, lévén fogalma sincs, hol lehet.*
- Arra hátra, la! *mutogat a konyha másik vége felé, mert az van tőle a legmesszebb.*
- Nézd meg, ott vagyok-e!? *szerencsére innentől jobbára békénhagyják, így elvonulhato főzni, és egyéb dolgokat csinálni.*
~ Tíz perce vagyok én a főszakács, és már megmérgezném az egész bandát. ~ *mérgelődik.*
*Mire elkészül, a főmadame és a ványadt mosolyú pénzes hímringyó lassan túljut a násztáncon.*
- Vályúhoz! Fizetés nálam! *rikkant, hogy mindenki képben legyen, mert ma nincs asztalhoz kiszolgálás.*
- Kész a barna, kész a lé, vigyed most már elfelé! *közben Pashrának szánt ételek is elkészültek, így a kocogtatós ürge is megkapja a magáét.*
- Az az őré, ez meg a tiéd. Nyugi, nem köptem bele.
*Az ork kérdést intéz hozzá.*
- Hát milyen hülye az, aki ezt se tudja? *üti el a kérdés élét, lévén fogalma sincs, hol lehet.*
- Arra hátra, la! *mutogat a konyha másik vége felé, mert az van tőle a legmesszebb.*
- Nézd meg, ott vagyok-e!? *szerencsére innentől jobbára békénhagyják, így elvonulhato főzni, és egyéb dolgokat csinálni.*
~ Tíz perce vagyok én a főszakács, és már megmérgezném az egész bandát. ~ *mérgelődik.*
*Mire elkészül, a főmadame és a ványadt mosolyú pénzes hímringyó lassan túljut a násztáncon.*
- Vályúhoz! Fizetés nálam! *rikkant, hogy mindenki képben legyen, mert ma nincs asztalhoz kiszolgálás.*
- Kész a barna, kész a lé, vigyed most már elfelé! *közben Pashrának szánt ételek is elkészültek, így a kocogtatós ürge is megkapja a magáét.*
- Az az őré, ez meg a tiéd. Nyugi, nem köptem bele.
3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-12 02:41:20
Üzenet elküldve: 2018-08-12 02:41:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Samonyr Talwakr //
*Samonyr reakcióját nem tudja hová tenni semmilyen szinten. Amit elképzelhetőnek tart, hogy a férfi felismerte a téma személyes jellegét és erre érdeklődése is megugrott.*
- Nem csak a neve volt szép. Gyönyörű nő volt, és szokatlan, amolyan nem e világi. Olyan akivel bármit tettek, mintha érinthetetlen lenne.
*Hangja egyszerre van teli csodálattal és megvetéssel, és egyértelműen kiérezhetően haraggal. Nem is tudja miért mondja ezt el, talán azért mert jól esik valakivel ténylegesen megosztania igazi érzéseit. Olyan ritkán történik ez, és olyan magányos tud lenni az álarca mögött.*
- Bájos, önzetlen, odaadó...
*Folytatja ábrándos hangon, miközben egy feszült mosoly kerekedik arcára, és gyilkos vágyak jelennek meg íriszeiben.*
- Gyáva, gyenge, szánalmas... Úgyhogy örülök, hogy én izgalmasabb vagyok, és a külsőmet, meg a nevemet leszámítva, nincs bennünk semmi közös.
*Mindig erre törekedett. Sosem akart olyan lenni, mint az a nő, aki az égvilágon semmit nem tett érte. Sosem fogja neki megbocsátani, hogy oltalmazás helyett vigasztaló szeretettel próbálta kibökni a szemét. Ezért is lett inkább féltestvére a példaképe, aki gyakran volt pajzs a pofonokkal szemben, és a mindennapjait is élhetővé tette.*
- Hmm, ez valóban nagyobb kihívás.
*Hamar elpárolognak ezek a múlt iránt táplált felesleges érzelmek ahogy elkezd töprengeni a feladványon. Elégedett, hogy végre egyenlő elbánást kap. Koncentrál a reakciókra, az elhangzottak kiejtésének mikéntjére és figyelmezteti magát, hogy lehet direkt csapdát is rejtenek. Elvégre ha tényleges játszmázásba kezd Relael is képes a legapróbb rezdüléseire is odafigyelni.*
- Hűha, az első talán a legnehezebb. A hangod cseles, de azt gondolom, hogy ez igaz. Persze itt pontosítható az, hogy esetleg mennyi ideig, de szerintem egy ideig mindenki szereti a szüleit.
*Ahogy erősen koncentrál homlokát ráncolja és száját harapdálja. Szinte látható, hogy agya szorgosan dolgozik és igyekszik minden oldalról megvizsgálni amit tapasztalt.*
- A második szerintem nem igaz. Nehezen tudlak elképzelni muzikális vénával, annak ellenére is, hogy a mondatban nem volt leszögezve, hogy jó voltál-e benne vagy sem. A harmadik szintén nem igaz. Bár azt mondtad mindent meg akarsz tapasztalni, de az nem biztos, hogy ez meg is történt. Úgy gondolom ez egy friss szemléletmódod és még korlátoltan értek csak ilyen khm szabados behatások.
// Samonyr Talwakr //
*Samonyr reakcióját nem tudja hová tenni semmilyen szinten. Amit elképzelhetőnek tart, hogy a férfi felismerte a téma személyes jellegét és erre érdeklődése is megugrott.*
- Nem csak a neve volt szép. Gyönyörű nő volt, és szokatlan, amolyan nem e világi. Olyan akivel bármit tettek, mintha érinthetetlen lenne.
*Hangja egyszerre van teli csodálattal és megvetéssel, és egyértelműen kiérezhetően haraggal. Nem is tudja miért mondja ezt el, talán azért mert jól esik valakivel ténylegesen megosztania igazi érzéseit. Olyan ritkán történik ez, és olyan magányos tud lenni az álarca mögött.*
- Bájos, önzetlen, odaadó...
*Folytatja ábrándos hangon, miközben egy feszült mosoly kerekedik arcára, és gyilkos vágyak jelennek meg íriszeiben.*
- Gyáva, gyenge, szánalmas... Úgyhogy örülök, hogy én izgalmasabb vagyok, és a külsőmet, meg a nevemet leszámítva, nincs bennünk semmi közös.
*Mindig erre törekedett. Sosem akart olyan lenni, mint az a nő, aki az égvilágon semmit nem tett érte. Sosem fogja neki megbocsátani, hogy oltalmazás helyett vigasztaló szeretettel próbálta kibökni a szemét. Ezért is lett inkább féltestvére a példaképe, aki gyakran volt pajzs a pofonokkal szemben, és a mindennapjait is élhetővé tette.*
- Hmm, ez valóban nagyobb kihívás.
*Hamar elpárolognak ezek a múlt iránt táplált felesleges érzelmek ahogy elkezd töprengeni a feladványon. Elégedett, hogy végre egyenlő elbánást kap. Koncentrál a reakciókra, az elhangzottak kiejtésének mikéntjére és figyelmezteti magát, hogy lehet direkt csapdát is rejtenek. Elvégre ha tényleges játszmázásba kezd Relael is képes a legapróbb rezdüléseire is odafigyelni.*
- Hűha, az első talán a legnehezebb. A hangod cseles, de azt gondolom, hogy ez igaz. Persze itt pontosítható az, hogy esetleg mennyi ideig, de szerintem egy ideig mindenki szereti a szüleit.
*Ahogy erősen koncentrál homlokát ráncolja és száját harapdálja. Szinte látható, hogy agya szorgosan dolgozik és igyekszik minden oldalról megvizsgálni amit tapasztalt.*
- A második szerintem nem igaz. Nehezen tudlak elképzelni muzikális vénával, annak ellenére is, hogy a mondatban nem volt leszögezve, hogy jó voltál-e benne vagy sem. A harmadik szintén nem igaz. Bár azt mondtad mindent meg akarsz tapasztalni, de az nem biztos, hogy ez meg is történt. Úgy gondolom ez egy friss szemléletmódod és még korlátoltan értek csak ilyen khm szabados behatások.
3222. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-12 01:18:58
Üzenet elküldve: 2018-08-12 01:18:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Relael Ellerin lae'Natar //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz //
* Rel jól sejti, a becézés mögött semmi hátsó szándék nincs. Sam számára olyan idegen a szerelem, mint a tenger számára a repülés. A szerelem olyan fogalmakkal párosul, amivel a férfi nem tud azonosulni. Önzetlenség? Önfeláldozás? Feltétel nélküli szeretet? Sam előbb fog gyereket szülni, minthogy ezeket megértse, és átélje. A férfi egyszerű dolgokban hisz. Vonzalom, tisztelet, vágy. Ezeket mind érzi Rel irányában, egyre égetőbben. De sosem tudna beleszeretni. Pedig tud szeretni. Szereti a pénzt, és szereti a méltóságot, a tiszteletet. Szerette az első nőt, akivel lefeküdt, és talán Relt is tudná szeretni, ha nem unnának kölcsönösen egymásra. De szerelem... már a gondolatától is hányni kell. És most a korábbi érzelmeket, a vágyat, a vonzalmat, igaz hogy vissza tudta száműzni elméje mélyére, de tudja jól, hogy csak egy ideig képes rá. Akarja Relt, ebben már biztos. Meg akarja kapni, ha csak egy estére, akkor csak egy estére, de Rel olyan élmény, amit nem hagyhat ki. Ki kell próbálnia. Akkor is, ha utána számtalan fájdalmas emlékeztető marad a testén, akkor is, ha a nő olyan dolgokat akarhat, amiket Sam még sosem próbált. Hiszen Rel látszólag olyan ajtókat nyithat ki, amiken Sam örömmel sétál át, hiába nem is tudta, hogy azok léteztek. De most nincs ennek ideje. Nem, most az analitikus, gondolkodó elméjét kell használnia, és ebben nagyban könnyíti dolgát, hogy testéből távoztak bizonyos... dolgok, az előbb. Ahogy lassan oldódik a pillanat, úgy Sam is egyre józanabb. Mire a tévedését ecseteli az elf, addigra már teljesen önmaga. Bosszantja, hogy újból hibázott. Szeme ravaszul csillog, miközben már az állításokon töri a fejét. Hamarosan össze is rakja, hogy mit fog mondani. Persze közben figyel partnerére, hiszen ez a játék egyik érdekessége, hogy megismerhetik egymást. Egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy hazudni fog. Megtehetné, semmi sem tiltja a játékban, és nincs rá garancia, hogy a nő még nem tette. Sőt, Sam a helyében már az első alkalommal is hazudott volna. De elismerése jeleként még nem teszi.
Arra, hogy az apja szerette az anyját, mintha megvillanna Sam szeme. Talán kételkedés? Nem egyértelmű, hogy mire utalhat, persze Relre van bízva, hogy minek értelmezi. Valójában részvét volt, de olyan hirtelen tűnt el, ahogy érkezett. Ezért is lehet könnyű félreérteni. *
- Szép neve volt anyádnak, és ha csak fele ilyen szép volt, mint te, akkor meg tudom érteni apád vonzalmát. De valamiért azt érzem, hogy anyád közel sem volt olyan izgalmas, mint te. * Mosolyog pimaszul, bár éppen Rel anyját becsmérli, de egyben bókol is neki. Amikor Rel a kézügyességéről beszél, Sam önkéntelenül is újra megnyalja az alsó ajkát. Ahogy ő következik, már mondja is az első állítást.*
- Az első, hogy szerettem anyámat. * Jelenti ki kifejezéstelen hangon. *
- A második, hogy gyerekként hobbim volt a zenélés. * Ennél a mondatnál egy óvatos mosoly ül ki az arcára, persze mindkét mondat közben Rellel szemez, pislogás nélkül. A következő állítás előtt sóhajt egyet. *
- A harmadik, hogy már tizenhat nyarat éltem meg, amikor először voltam férfival.
// Relael Ellerin lae'Natar //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz //
* Rel jól sejti, a becézés mögött semmi hátsó szándék nincs. Sam számára olyan idegen a szerelem, mint a tenger számára a repülés. A szerelem olyan fogalmakkal párosul, amivel a férfi nem tud azonosulni. Önzetlenség? Önfeláldozás? Feltétel nélküli szeretet? Sam előbb fog gyereket szülni, minthogy ezeket megértse, és átélje. A férfi egyszerű dolgokban hisz. Vonzalom, tisztelet, vágy. Ezeket mind érzi Rel irányában, egyre égetőbben. De sosem tudna beleszeretni. Pedig tud szeretni. Szereti a pénzt, és szereti a méltóságot, a tiszteletet. Szerette az első nőt, akivel lefeküdt, és talán Relt is tudná szeretni, ha nem unnának kölcsönösen egymásra. De szerelem... már a gondolatától is hányni kell. És most a korábbi érzelmeket, a vágyat, a vonzalmat, igaz hogy vissza tudta száműzni elméje mélyére, de tudja jól, hogy csak egy ideig képes rá. Akarja Relt, ebben már biztos. Meg akarja kapni, ha csak egy estére, akkor csak egy estére, de Rel olyan élmény, amit nem hagyhat ki. Ki kell próbálnia. Akkor is, ha utána számtalan fájdalmas emlékeztető marad a testén, akkor is, ha a nő olyan dolgokat akarhat, amiket Sam még sosem próbált. Hiszen Rel látszólag olyan ajtókat nyithat ki, amiken Sam örömmel sétál át, hiába nem is tudta, hogy azok léteztek. De most nincs ennek ideje. Nem, most az analitikus, gondolkodó elméjét kell használnia, és ebben nagyban könnyíti dolgát, hogy testéből távoztak bizonyos... dolgok, az előbb. Ahogy lassan oldódik a pillanat, úgy Sam is egyre józanabb. Mire a tévedését ecseteli az elf, addigra már teljesen önmaga. Bosszantja, hogy újból hibázott. Szeme ravaszul csillog, miközben már az állításokon töri a fejét. Hamarosan össze is rakja, hogy mit fog mondani. Persze közben figyel partnerére, hiszen ez a játék egyik érdekessége, hogy megismerhetik egymást. Egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy hazudni fog. Megtehetné, semmi sem tiltja a játékban, és nincs rá garancia, hogy a nő még nem tette. Sőt, Sam a helyében már az első alkalommal is hazudott volna. De elismerése jeleként még nem teszi.
Arra, hogy az apja szerette az anyját, mintha megvillanna Sam szeme. Talán kételkedés? Nem egyértelmű, hogy mire utalhat, persze Relre van bízva, hogy minek értelmezi. Valójában részvét volt, de olyan hirtelen tűnt el, ahogy érkezett. Ezért is lehet könnyű félreérteni. *
- Szép neve volt anyádnak, és ha csak fele ilyen szép volt, mint te, akkor meg tudom érteni apád vonzalmát. De valamiért azt érzem, hogy anyád közel sem volt olyan izgalmas, mint te. * Mosolyog pimaszul, bár éppen Rel anyját becsmérli, de egyben bókol is neki. Amikor Rel a kézügyességéről beszél, Sam önkéntelenül is újra megnyalja az alsó ajkát. Ahogy ő következik, már mondja is az első állítást.*
- Az első, hogy szerettem anyámat. * Jelenti ki kifejezéstelen hangon. *
- A második, hogy gyerekként hobbim volt a zenélés. * Ennél a mondatnál egy óvatos mosoly ül ki az arcára, persze mindkét mondat közben Rellel szemez, pislogás nélkül. A következő állítás előtt sóhajt egyet. *
- A harmadik, hogy már tizenhat nyarat éltem meg, amikor először voltam férfival.
3221. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-12 00:55:52
Üzenet elküldve: 2018-08-12 00:55:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Samonyr Talwakr //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Dorombolásszerű hangot ad ki, ahogy megkapja a neki kijáró elismerést és a sértegetésre is jól reagál partnere. Valahol a becézés is tetszik neki, pont amiatt, mert tudja, hogy semmilyen romantikus érzelem nincs mögötte. A szerelem könnyen lehangoló tud lenni a számára.
Pontosan azt kapta amit várt. Miközben Samonyr lehelete nyakát ostromolja újra nagyot nyel. Forróság és libabőr reakciója a hangokra, amik cseppet sem segítik őt az önmegtartóztatásban, most viszont viszonylag józan és több akaraterővel rendelkezik. Valamint nem elhanyagolandó, hogy élvezettel hergeli és váratja a férfit. Az élvezet egyértelmű számára, a fenti szögből a lenti jeleket is észleli, ami elégedettséggel tölti el, de nem szentel neki túlzott figyelmet, így a befejezés nem jut tudomására. Elvégre Relaelt jobban leköti a nyak fölötti, mint az öv alatti terület. Az egyik sok titkot rejthet, a másik meg aligha tud neki újat mutatni.*
- Örülök.
*Adja Samonyr tudtára, hogy ténylegesen őszinte örömöt okoz neki, hogy hatással volt rá. Mindig erre törekszik, akkor is, ha az a hatás negatív. Nagyon más értelme nincs is igazán az életének.*
- Érdekes érdekes. Továbbra is helytálló a gondolatmeneted.
*Szórakozottságában alsó ajkába harap. Szemei diadaltól csillognak, ami eléggé árulkodó jel lehet a férfi számára.*
- Nos, szeretek olvasni, de az nem a kedvenc időtöltésem, tehát ez nem igaz.
*Hogy mi is a kedvenc időtöltése nehéz lenne röviden körülírni, de amit jelenleg művelnek eléggé kezd arra hajazni.*
- Apám szerette anyámat, sőt mi több, imádta.
*Lassan kezd bele kicsit hosszabb szünetet is tartva, figyelve a reakciókat, egyben éreztetve azt is, hogy itt még nincs vége.*
- Olyannyira, hogy a második nevemet anyám után kaptam, elvileg hasonlítok is rá. De ő nem volt nemes kisasszony, csupán egy tizennégy éves kurva.
*Megvonja vállait. Viccesnek találja a tényt, hogy az ő édesanyja egy egyszerű senki volt, testvéréé valójában volt egy nemes asszony, kettejük közül mégis inkább Relael érzi magát otthon ebben a világban. Főleg hogy ez a világ Sam féléket is rejt magában.*
- Tehát a hímzés igaz. Persze utálom, de amikor éppen nem tanulnom kellett, akkor ez volt a kötelező elfoglaltság. Jó a kézügyességem.
*Mostanra már teljesen kitisztult a tudata, és visszanyerte önmagát, ahogy látszólag Sam is. Megköszörüli torkát, miközben tekintete az immár rongyként funkcionáló gyűrt anyagra téved, ami közös romlottságuk bizonyítékát takargatja.*
- Egyelőre elég rosszul állsz, ha nem adsz valami nehezet, szóval csak bátran. Te jössz.
// Samonyr Talwakr //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Dorombolásszerű hangot ad ki, ahogy megkapja a neki kijáró elismerést és a sértegetésre is jól reagál partnere. Valahol a becézés is tetszik neki, pont amiatt, mert tudja, hogy semmilyen romantikus érzelem nincs mögötte. A szerelem könnyen lehangoló tud lenni a számára.
Pontosan azt kapta amit várt. Miközben Samonyr lehelete nyakát ostromolja újra nagyot nyel. Forróság és libabőr reakciója a hangokra, amik cseppet sem segítik őt az önmegtartóztatásban, most viszont viszonylag józan és több akaraterővel rendelkezik. Valamint nem elhanyagolandó, hogy élvezettel hergeli és váratja a férfit. Az élvezet egyértelmű számára, a fenti szögből a lenti jeleket is észleli, ami elégedettséggel tölti el, de nem szentel neki túlzott figyelmet, így a befejezés nem jut tudomására. Elvégre Relaelt jobban leköti a nyak fölötti, mint az öv alatti terület. Az egyik sok titkot rejthet, a másik meg aligha tud neki újat mutatni.*
- Örülök.
*Adja Samonyr tudtára, hogy ténylegesen őszinte örömöt okoz neki, hogy hatással volt rá. Mindig erre törekszik, akkor is, ha az a hatás negatív. Nagyon más értelme nincs is igazán az életének.*
- Érdekes érdekes. Továbbra is helytálló a gondolatmeneted.
*Szórakozottságában alsó ajkába harap. Szemei diadaltól csillognak, ami eléggé árulkodó jel lehet a férfi számára.*
- Nos, szeretek olvasni, de az nem a kedvenc időtöltésem, tehát ez nem igaz.
*Hogy mi is a kedvenc időtöltése nehéz lenne röviden körülírni, de amit jelenleg művelnek eléggé kezd arra hajazni.*
- Apám szerette anyámat, sőt mi több, imádta.
*Lassan kezd bele kicsit hosszabb szünetet is tartva, figyelve a reakciókat, egyben éreztetve azt is, hogy itt még nincs vége.*
- Olyannyira, hogy a második nevemet anyám után kaptam, elvileg hasonlítok is rá. De ő nem volt nemes kisasszony, csupán egy tizennégy éves kurva.
*Megvonja vállait. Viccesnek találja a tényt, hogy az ő édesanyja egy egyszerű senki volt, testvéréé valójában volt egy nemes asszony, kettejük közül mégis inkább Relael érzi magát otthon ebben a világban. Főleg hogy ez a világ Sam féléket is rejt magában.*
- Tehát a hímzés igaz. Persze utálom, de amikor éppen nem tanulnom kellett, akkor ez volt a kötelező elfoglaltság. Jó a kézügyességem.
*Mostanra már teljesen kitisztult a tudata, és visszanyerte önmagát, ahogy látszólag Sam is. Megköszörüli torkát, miközben tekintete az immár rongyként funkcionáló gyűrt anyagra téved, ami közös romlottságuk bizonyítékát takargatja.*
- Egyelőre elég rosszul állsz, ha nem adsz valami nehezet, szóval csak bátran. Te jössz.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063