//Nyílt, főleg Kámorfra figyelve//
- Kérheti, de nem ígérhetek semmit. *A bonviván nem érzi kínosan magát és a barokk körmondatok is könnyedén hagyják el száját. Igazán élvezi, hogy így fejezheti ki magát. Számára a szavakkal való színjáték és a mondandója kicicomázása magától értetődő.*
- Ha csak nem kívánja, hogy eljátsszak egy bárdolatlan nőcsábászt. Vagy esetleg, egy szűkszavú marcona hős társaságára vágyik? Csak egy szavába kerül kegyednek, és bármit eljátszom.
*Poharából iszogatva is látszik Otenen a magabiztos mosolya.*
- Nyugodtan, próbára is tehet. Mondjon egy szerepet, ha gondolja.
*Ká véleményére, a városi zavargásokkal kapcsolatban, egyetértően bólogat. A férfiú sem érti, hogy mi értelme van a felesleges kardsuhogtatásnak, a veszély torkába vágtatásnak. Szerény véleménye szerint, a hősködés csak egy romantikus illúzió, ami színpadra való. Persze, eme véleményét nem osztja meg a sötételf nővel, a fivérére való tekintettel, akinek éppen hőstetteit akarja költeménybe foglalni.
Hifeti tovább ecsetelve a dalia Grawok kalandjait, már megihleti annyira a poétát, hogy pár strófába foglalja a hallottakat. Nem véletlenül tette maga elé azt a szürke tokot, ami nem dianás cukrot és nem is eldugott szíverősítőt rejt. Egy zenész is óvja hangszerét, hát nincs ez máshogy az ékesszólás művészénél sem.*
- Csodálatra méltó tartása van a testvérének, ahogy tettre készen szembe néz a különböző borzalmakkal. *Egy hetyke mosoly után a kezébe veszi a tokot, ami feltárul. Esetleg már a Ká is kitalálta, hogy mi leledzik benne. Egy kackiás, fehér toll, összecsavart pergamen és egy tintás tégely. Előkészülő mozdulatai alatt sem terelődik el figyelme a mélységi gyémánt szavairól.*
- Kereskedőasszony mivoltára való tekintettel ez teljesen érhető. Pénzt, csak pénzből lehet csinálni, hogy kicsit póriasabban fogalmazzak. Ne aggódjon! Nem áll szándékomban, önnél vagyonosabbak társaságát élvezni. Legalábbis abban a formában, ahogy magácska gondolta még beszélgetésünk elején. *Oten élcelődően nevet Kára.
Közben a hüvelyéből előhúzza hosszútőrét és megfeni a pennát.*
- A nagy vagyon nagy gonddal is jár, és be kell vallanom, nem is akarok egy nagyon pénzes hölgynek se a dzsigolója lenni. *Ha akarná, könnyedén megtudná tenni. Rendelkezik mindazon képességekkel, amikkel bárkinek a kegyei közé be tud férkőzni. De Oten D'Anar szabad félvér, és erre rendkívül büszke is.
A sötételf virág kacagását hallva a poéta kedve még jobb lesz, és teljesen biztos benne, hogy miatta nevet. Hogy a bor vagy a sziporkázó stílusa miatt, hát az jelenleg mindegy, a kiváltott hatás a lényeg.
A tintatartóból is kikerül a parafa dugó.*
- Köszönöm a bennfentes szavakat, majd megfontolom, hogy felkeresem-e a tharg udvart. Bizakodóan tekintek a helyre, és úgy hiszem megtalálnám ott a számításom.
*A papíros tekercset is kisimítva terül a pultra.
A poéta nem faggatózik, Ká választalansága az árujával kapcsolatban, nem zavarja. Tiszteletben tartja mások kis titkait, mindenkinek meg vannak a sajátjai. Amúgy sincsenek még olyan bizalmi viszonyban a mélységi nővel, hogy bármi olyat is meg kelljen osztania a férfiúval, amit nem szívesen osztana meg.
Ezután Oten nem sokat szól, szinte meghökkentően elcsendesedik, de a penna tintába merül, és helyette a toll forgatja a szavakat, sercegve a pergamenre. Olykor egy grafitszürke pillantást vet italozó tüneményre. Néha mintha nem is írna, hanem a nőt rajzolná, de papirosra sorok kerülnek, amik még csak nem is róla, hanem fivéréről szólnak. Az elkészült művet, könnyed mosollyal tolja Ká elé:
Óda Grawokról
Rettenettel játszó
sötétlovag dalia.
Por nem olvad a
pór leány fakó arcán,
félőn rí a vég csendjétől.
Szél-tömeg jő,
bajtépő vértől robajló.
Csitt, te gyermek!
Grawok-fi két karjában
csendesen hallgatag.
Rettegő anyai szív, hálás
vér-kincse ím hazatalál.
De Ő dicskoszorútlanul
zengő legyek raja rágta
bűzös holtak hadát hordja.
Hifeti fej le nem hajlik,
nyughatatlan dicslélek.
Aki torzapró, de nagytudó
kutatmányát hajtja,
lopóbrigád után járva.
O. D'Anar *
A hozzászólás írója (Oten D'Anar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.15 23:38:37