*Nincsen arra szüksége, hogy mások jó étvágyat kívánjanak neki, az így is megvan. Ha pedig nem lenne, úgy sem az számítana, hogy valaki udvariaskodik. Ezen azonban nem gondolkodik, minthogy eszébe sem jut, inkább a következő falatra koncentrál. Gyors ütemben fogy a cipó tartalma és a cipóból is lecsippentett már néhány darabot, miközben a sört is hörpinti. Eddig nem sietett különösebben sehova sem, főleg nem tehenet nyúzni, de Tomislaw úgy van vele, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni, ki tudja, hogy mi esik ki belőle. Úgyhogy a gyorsabb józanodás útjára lép annak érdekében, hogy mielőbb indulhassanak.*
- Tarisznyára… *Ismétli meg elgondolkodva, de szinte rögvest meg is rázza a fejét, és nyel egy nagyot, hogy érthetőbben, üres szájjal folytathassa.*
- Nem, nincs szükségem tarisznyára. De megállapodhatunk. *Tisztázza gyorsan a fejrázás jelentését és hunyorogva a nőre tekint. Úgy tűnik, hogy meg is született az egyezség, noha annak mibenléte a későbbiekben még tisztázásra szorul. Ámde emiatt nem aggódik.*
~ Mi szél hozott erre? ~
*Abban sem biztos, hogy egyáltalán miként került pont ide. Szerencsére Sigraldwig a következő kérdésével rögvest kisegíti, így Tomislaw agya pihenhet.*
- Pontosan… amolyan munkakeresés céljából, de semmi konkrét. Ami épp szembejön. *Bólint rá válaszképpen, megvonva a vállát.
Valóban nem tűnik nemesnek, se úri ficsúrnak. Út porra szennyezi a ruháját, a bőrrészek kopottasak. Ha bármi is megállapítható egy ember ujjait vizslatva, akkor inkább a mellette lévő bárdhoz kapcsolódik, mint egy kártyapaklihoz… bár persze, ki tudja, hogy mit rejtenek a zsebei, lehet, hogy Tomislaw a negyvenes bajnoka. Elvégre mindkettőhöz kézügyességre van szükség, bár egyszerre nehéz művelni mindkettőt. No meg lehet, hogy ő az, aki előbb lenne túlságosan részeg. Viszont ha már szóba – azaz gondolatba – kerültek az ujjai… szürke, jellegtelen, de mégiscsak egy gyűrű van az egyiken, a belevésett jel pedig mintha egy…*
- Mehetünk? *Zökkenti ki az elkalandozott lányt, megvillantva megnyerő mosolyát. Kissé mulatatja a rátapadó méla tekintet, ami nem kerülte el a figyelmét.
Beljebb tolja a tálat a pulton és a kiürült korsót is, Sigraldwig elkalandozása közepette végzett. Készen áll arra, hogy búcsút intve maguk mögött hagyják a Vaskorsó Tavernát, ami kezd épp elég zsibongó lenni ahhoz, hogy Tomis egyébként se akarjon tovább maradni.*
A hozzászólás írója (Tomislaw Wojszkij) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.12 22:36:25