//Fangli és a konyhásfiúk//
- Igen úgy tűnt félt, mondta, hogy a kancellárnak adjak oda pénzt, meg mondjam meg, hogy ő nem akar tovább maradni, de még nem mentem fel a vashegyre, féltem egyedül hagyni a fogadót, nehogy betörjön valaki vagy ilyesmi. Soha nem lehet tudni az ilyesmit kiasszony - * rázza meg a fejét, aztán rögtön mentegetőzni kezd, mert a meséje elég hihetetlen, de így történt. Arnulf neki adta, nem is adhatta volna másnak, mert csak ő volt itt, és ő is csak azért, hogy felmoshasson mert máskülönben fel lett küldve Amonra. *
- Igen kisasszony, megrémít. Háztartásbeli voltam, s ez sokban nem is különbözik, mosni kell, főzni, kiszolgálni másokat, ám a tudat, hogy én vezetek valamit, jaj, hát ilyet még soha nem csináltam - * hallatszódik hangjából a rémület, ő mindigis rabszolga volt, aztán habár már annyira nem tűnik annak, még így sem akar gazda lenni, hisz nem is lenne jó benne. *
- Jaj kisasszony, maga olyan kegyes és kedves - * csillog a szeme a visszafolyott könnyektől, mert legszívesebben bőgne, hogy valaki ennyire jó hozzá, de az a rengeteg pofon és nyakleves, amit gyermekkorában kapott ha sírva fakadt azért visszatarja ettől a drámai hálától. *
- Hogy jól érzem magam? Azt hiszem igen. Kellemes hely. De mióta egyedül vagyok félek, és nem is alaptalanul, mondjuk ma is hárman bejöttek a konyhába. Azt mondják targok, most kinn vannak a kútnál, levest akartak főzni. Ám halálra rémítettek, mert szó nélkül jöttek be, vagy ha szóltak is azt nem hallottam meg - * végre kiadhatja magából aggodalmát valakinek, akiben megbízik. Persze Tizio is nagyon kedvesnek tűnik és lovagiasnak, a többiekkel nem váltott szót, viszont még így is picit tart tőlük, nincs meg feléjük az a bizalom, mint Rel felé. *
- Erőlevest úrnőm. A három férfi kívánsága volt, én segítek nekik. Vagy ők nekem? - * közben rá is jön, hogy igen, csacsogás csacsogás, de munka is van bőven, tehát ellép az elftől és folytatja a főzést, kavargatja a rotyogó üstöt, lassan pedig majd a hús is belekerül. *
- Én már nem tudom - * rázza meg fejét szégyenlősen *- Akkor kellett bezárni, mikor Arnulf elment. Azóta itt vagyok, nem tudtam információkat gyűjteni. - * vallja be kicsit levörösödő képpel, hogy úrnőjének nem tud kielégítő választ nyújtani, s közben meg is érkezik a három úr. *