//Degusztáék//
//Napváltás//
*Vállát vonja újra, tényleg nem akar beleszólni abba öccse mivel, kivel árt magának.*
-Eh.
*Nyög fel kelletlenül az emléken ahogy a kicsi Éné, egy kicsi kislány leplezetlen bugyutaságával ácsingózott utána.*
-Az sosem töltött el reménnyel.
*Sóhajt nagyot, inkább volt számára kellemetlen, kínos a lány rajongása, ahogy az lenni szokott az ifjak esetében, ha egy gyereklány csüng rajtuk.*
-Csak a doboz miatt kérdezem, meg az iratok miatt, nem tudom mennyit látott belőlük, mennyit fogott fel, mielőtt az összeset elégettem volna.
*Ad magyarázatot érdeklődésére, véleménye szerint ez teljesen elfogadható indok, másodsorban valóban aggódott ezek miatt is.*
-Maydel bácsi, és Burghre összes irata szétszórva hevert a dolgozószobában. Levelezések, számlák, üzleti papírok.
*De mivel Éné, és Effy ezek szerint semmi miatt nem vert ki nagy hisztit talán a családi titkok megőrződtek a fiúk között. Briwalé pedig önmaga, és Éné között.
Fáradtan mosolyog a leányok titkos fegyverére, élvezettel hallgatja öccsét, csak a kancellár említésére kezd tiltakozni.*
-Hé! Ő egy finom, művelt úriember, nem lenne rossz kérő Effynek.
*A bódulat kecsegtető, ám hallgat a tapasztaltabbra, meg amúgy sincs szüksége altatószerekre, épp elég kimerítő volt ez a reggel így is.*
-Menni fog még bárányok, és lapostevék nélkül is.
*Húzza le a teát egy hajtásra, csukott szemmel, hogy minél kevesebbet érezzen, lásson belőle, a szaga még így is förtelmes.
A takargatás ellen azért tiltakozna, de megbántani se akarja öccsét.*
-Esti mesét is fogsz olvasni?
*Bánja is a kérdést egyből, ahogy elevenedik meg a kép lelki szemei előtt, miként ültek apjuk körül, a kandalló melegénél, és hallgatták csepp gyermekként minden este a kalandos regéket.
Hunyja be szemeit, nem csak azért, mert az álom kerülgeti, próbál gátat vetni könnyeinek, hiszen nem egy gyenge leány, hogy folyamatosan pityeregjen afelett, mit elvesztett. Tovább kell lépni. Előre kell tekinteni. Örülni mindannak, mi megmaradt.
Mire idáig jut a gondolatban már álom, és ébrenlét határán lebeg. Motyog még halkan, öntudata utolsó szikrájával.*
-Szeretlek testvér.