//Most akkor ez zárva van?//
*Ahogy belép, kap egy gyanakvó pillantást a bent lévő fickótól, amire megtorpan és megtörli a száját.*
- Van valami az arcomon? *kérdi aggódva, mert lehet, hogy a reggeli aludt tej, amibe a kenyerét mártogatta, esetleg a szája sarkán maradt és akkor tökre megértené, hogy így néznek rá.
Amikor kiderül számára, hogy semmi sincs kisfiús charme-mal meghintett arcán, megnyugodva folytatja útját a pulthoz.*
- Az erdei kísértet. *ismétli meg szemét forgatva, mintha az olyan dolog volna, amit csak az nem ismer, aki barlangban lakik.*
- Erdőmélye szelleme, ami vigyáz a fákra, meg virágokra és bogarakra. Meg amúgy mindenre ott. Amolyan izé, istenféle. *ad magyarázatot, bár szakrális kérdésekben még volna hova fejlődnie. Az biztos, hogy ő egyszer, s mindenkorra megtanulta tisztelni az a kísértetet.
Nemsokára előkerül a pult mögött Latlie, aminek Sheni azonnal megörül.*
- Ha nem volna foglalt a szívem, akkor bármikor. *válaszol vigyorogva a fehér hajúnak, de mosolya a lánynak szól.*
- Szia, drága! *köszönti, pedig csak egyszer találkoztak, de az tök mély benyomást tett rá.*
- Van még abból a kellemes pálinkából, amit nemrég ittam? *kérdi, miután a fickó leadta a saját rendelését.*
- Sheni, szólíts csak Sheninek, vagy Aranyhajnak, ha úgy tetszik. *emeli fel engedékenyen a kezét a kilétét firtató felé, láthatóan lepereg róla a pimaszság.*
- Új, újféle, Kagan tábornok vett még fel nemrég, de aztán ő ugye megszobrult *szereti a szót, Énétől hallotta.*, úgyhogy itt maradtam meló nélkül. *meséli, miközben a pálinkájára vár. Hanyagul a pultnak támaszkodik és maga is végigméri a leányképű fickót.*
- Waldran bácsit kell majd megkeresnem, azt mondta Éné, tudod, ő nekem Éné, együtt éltünk egy időben az erdőben, szóval majd őt kell megkeresnem, mert ő vezeti a felderítéseket és itt, fiacskám *mutat hüvelykujjával magára.* egy valódi erdei nyomolvasóval állsz szemben. *könyököl büszkén a pultra és kioszt egy kacsintást Latlienek is, mert olyan szép.*