Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 189 (3761. - 3780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3780. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-16 10:28:38
Üzenet elküldve: 2019-02-16 10:28:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*Latamie-nek eddig a részegekkel csak olyan tapasztalata volt, hogy csicseregnek amint a nádiposzáta. Ő csak kérdez, azok meg kitálalnak mindent. Asszonyt, szeretőt, titkos aranyakat, simliket, stikliket, bármit. De ezek az amoni pasasok úgy tűnik, más fajta részegek. Az lehet az oka, hogy nem bírják úgy a piát, mint egy átlagos tengerész. Lemondó csóválja meg a fejét, és gombol ki kabátján egy két gombot. Szó sincs folytatásról, de ennek a kérdezősködésnek neki kell vetkőzni.*
- Ne aggódj, előttem nem fuccsolsz be ma. *Fordul egy kupáért, önt egy kis vizet a kancsóból, majd mivel Pash magától nem mosott arcot, egyenesen a képébe löttyinti.*
- Felelj. *Dörren szinte a fiúra. Nem kedves, és még csak nem is bájos. Ha akarna sem biztos hogy tudna az lenni.* A pasas, akitől a kabátod és pajzsod van. Hol a fickó? Az a nagy darab, nagypofájú.
*Ha ebből sem lesz észhez térés, kénytelen lesz egy maflást is lekeverni, és meg is teszi, az első értelmetlen, hezitáló, kertelő, vagy mismásoló válasz után azonnal. A vizes pofon ugyanis meglehetősen fájdalmas élmény, ezt a hajón volt ideje megtanulni. Lerach kapitánynak ennél sokkal fájdalmasabb vallatási és józanító módszerei voltak, amiket bár nem saját bőrén, de mások kárán Latamie is megtanult.
Ügyet sem vet a földön szurkoló elfre, neki válaszok kellenek, és Pash tűnik közlékenyebbnek és értelmesebbnek is. Ha meg nem kap, majd legfeljebb hazudik valamit Chayssnek, de elsősorban Pashból akar kicsikarni információt.*
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*Latamie-nek eddig a részegekkel csak olyan tapasztalata volt, hogy csicseregnek amint a nádiposzáta. Ő csak kérdez, azok meg kitálalnak mindent. Asszonyt, szeretőt, titkos aranyakat, simliket, stikliket, bármit. De ezek az amoni pasasok úgy tűnik, más fajta részegek. Az lehet az oka, hogy nem bírják úgy a piát, mint egy átlagos tengerész. Lemondó csóválja meg a fejét, és gombol ki kabátján egy két gombot. Szó sincs folytatásról, de ennek a kérdezősködésnek neki kell vetkőzni.*
- Ne aggódj, előttem nem fuccsolsz be ma. *Fordul egy kupáért, önt egy kis vizet a kancsóból, majd mivel Pash magától nem mosott arcot, egyenesen a képébe löttyinti.*
- Felelj. *Dörren szinte a fiúra. Nem kedves, és még csak nem is bájos. Ha akarna sem biztos hogy tudna az lenni.* A pasas, akitől a kabátod és pajzsod van. Hol a fickó? Az a nagy darab, nagypofájú.
*Ha ebből sem lesz észhez térés, kénytelen lesz egy maflást is lekeverni, és meg is teszi, az első értelmetlen, hezitáló, kertelő, vagy mismásoló válasz után azonnal. A vizes pofon ugyanis meglehetősen fájdalmas élmény, ezt a hajón volt ideje megtanulni. Lerach kapitánynak ennél sokkal fájdalmasabb vallatási és józanító módszerei voltak, amiket bár nem saját bőrén, de mások kárán Latamie is megtanult.
Ügyet sem vet a földön szurkoló elfre, neki válaszok kellenek, és Pash tűnik közlékenyebbnek és értelmesebbnek is. Ha meg nem kap, majd legfeljebb hazudik valamit Chayssnek, de elsősorban Pashból akar kicsikarni információt.*
3779. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-15 12:59:40
Üzenet elküldve: 2019-02-15 12:59:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kézről kézre//
*Taitos elmosolyodik a Kancellár szavaira és ajánlatára.*
~Ez nagyon jó lenne!~
*Örül kicsit, de aztán sajnos az új törzsfő megvétózza a féktelen mágushepajok ingyenességét.*
-Érthető.
*Teszi hozzá végül. Talán tényleg könnyebb így.*
~Mondjuk én itt talán még soha nem fizettem semmiért sem.~
*Jegyzi meg csak magának, hiszen amióta Taitos a környéken van vagy a fogadóban dolgozott, vagy az övé volt a fogadó, vagy nem ivott itt.
A szövetségük kérdéseit övező dolgokat viszont teljes egészében elfogadják, ami jó.*
-Rendben, akkor azt hiszem már csak kezet nem adtunk a dologra.
*Áll fel, hogy megfelelő körülmények között "szentesíthessék" az alkut. Ekkor azonban a pénz kérdése jön szóba.*
-A synmirai pénzekkel nem csak én bánok, legegyszerűbb lenne, ha a tanítvány érkeztével küldenél.
*Kéri a thargot.*
-Gondolom nem fog elszáradni egy bankban.
*Mosolyodik el hozzátéve, hogy talán ezzel pont ők járnak rosszabbul, de ezt még elhatározták Worenth mester tiszta időszakaiban, jobb nem tartozni. Kezét nyújtja hát, előbb Waldrannak, aztán a Kancellárnak is.*
-Akkor a fogadóra és az újra megköttetett egyezségre!
*Finoman szorítva rázza meg beszélgetőtársai kezét, majd búcsúzóra is fogja.*
-Most ugyanezeket ideje lenne megbeszélnem odahaza is. Ha megengeditek...
*Kezébe veszi botját.*
-Távoznék is.
//Kézről kézre//
*Taitos elmosolyodik a Kancellár szavaira és ajánlatára.*
~Ez nagyon jó lenne!~
*Örül kicsit, de aztán sajnos az új törzsfő megvétózza a féktelen mágushepajok ingyenességét.*
-Érthető.
*Teszi hozzá végül. Talán tényleg könnyebb így.*
~Mondjuk én itt talán még soha nem fizettem semmiért sem.~
*Jegyzi meg csak magának, hiszen amióta Taitos a környéken van vagy a fogadóban dolgozott, vagy az övé volt a fogadó, vagy nem ivott itt.
A szövetségük kérdéseit övező dolgokat viszont teljes egészében elfogadják, ami jó.*
-Rendben, akkor azt hiszem már csak kezet nem adtunk a dologra.
*Áll fel, hogy megfelelő körülmények között "szentesíthessék" az alkut. Ekkor azonban a pénz kérdése jön szóba.*
-A synmirai pénzekkel nem csak én bánok, legegyszerűbb lenne, ha a tanítvány érkeztével küldenél.
*Kéri a thargot.*
-Gondolom nem fog elszáradni egy bankban.
*Mosolyodik el hozzátéve, hogy talán ezzel pont ők járnak rosszabbul, de ezt még elhatározták Worenth mester tiszta időszakaiban, jobb nem tartozni. Kezét nyújtja hát, előbb Waldrannak, aztán a Kancellárnak is.*
-Akkor a fogadóra és az újra megköttetett egyezségre!
*Finoman szorítva rázza meg beszélgetőtársai kezét, majd búcsúzóra is fogja.*
-Most ugyanezeket ideje lenne megbeszélnem odahaza is. Ha megengeditek...
*Kezébe veszi botját.*
-Távoznék is.
3778. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-15 12:20:36
Üzenet elküldve: 2019-02-15 12:20:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Még hogy finom kisasszony. Vajon mit mondott volna rá Cha'yss akkor, mikor még tényleg városi kisasszonyka volt? Divatos, földet söprő ruhában, könnyű topánkában, minden nap tökéletes frizurával, vagyont érő ékszerekkel. Elmosolyodik a gondolatra, hirtelen ingere támad arra, hogy keressen valami tükröződő felületet, amiben megnézhetné magát. Mondjuk nem is kell a tükör, tudja, hogy arcbőrét megkapta a nap, ezért nem olyan fakó a bőre, mint azt a gazdagnegyedi kisasszonykáktól elvárják. Hogy a haja is rendezetlen, visszagondolva a reggelre, csak ujjaival fésülködött. Hogy a ruhája meg praktikus, és nem divatos, a fülében lévő ékszerek meg filléresek.*
- Csak nem sodort be ide a szél.
*Mondja végül, hiszen ez egy elég kellemes hely, csak Aenae nem szeret igazán enni, inni meg még annyira sem, ezért érthető módon nem jár vendéglátóipari egységekbe, sem ebbe, sem másikba.*
- Hát nem tudom, lehet, hogy a kancellártól jobb árat tudsz kialkudni.
*Nem gondol semmi "olyan"-ra, csupán csak arra, hogy ő megszabott egy pofátlanul magas árat, a kancellár meg nem akart az idegen előtt vitába szállni vele az árképzésről. Persze lehet az is, hogy ez az ár túlságosan alacsony, de a kancellár erről sem nyitott - nagyon bölcsen - vitát Cha'yss előtt.*
- Ja igen. Elraboltál. Sőt egy rögtönzött, titkos szertartáson rögtön nőül is vettél. Amiben csak annyit bánok, ebben a ruhában, nem valami csinosabban.
*Szerencsére a házasság pont egy olyan téma, amit a háta közepére nem kíván, így elvörösödni sem fog miatta. Persze vannak a házasságnak arcpirító részei, de ezekhez nyilván nem kell frigyre lépni senkivel és pláne nem kell róluk beszélni.*
- Egy teát elfogadok, aztán utadra engedlek.
*Figyelmét nem kerüli el, hogy a férfi kutat valaki, vagy valami után, Aenaenek meg rögtön leesik, hogy a társait keresi. Még azelőtt, hogy a kancellárián megbeszélték volna az ügyeket, Cha'yss arra kérte a nőt, hogy szedje össze innen a másik társukat, majd a hajónál várjanak rá.*
- Biztosan elkerültétek egymást.
*Mondja csendesen, hiszen ő sem látja a nőt és mivel a hajónál sem volt, ezért nyilván elkerülték egymást.*
*Még hogy finom kisasszony. Vajon mit mondott volna rá Cha'yss akkor, mikor még tényleg városi kisasszonyka volt? Divatos, földet söprő ruhában, könnyű topánkában, minden nap tökéletes frizurával, vagyont érő ékszerekkel. Elmosolyodik a gondolatra, hirtelen ingere támad arra, hogy keressen valami tükröződő felületet, amiben megnézhetné magát. Mondjuk nem is kell a tükör, tudja, hogy arcbőrét megkapta a nap, ezért nem olyan fakó a bőre, mint azt a gazdagnegyedi kisasszonykáktól elvárják. Hogy a haja is rendezetlen, visszagondolva a reggelre, csak ujjaival fésülködött. Hogy a ruhája meg praktikus, és nem divatos, a fülében lévő ékszerek meg filléresek.*
- Csak nem sodort be ide a szél.
*Mondja végül, hiszen ez egy elég kellemes hely, csak Aenae nem szeret igazán enni, inni meg még annyira sem, ezért érthető módon nem jár vendéglátóipari egységekbe, sem ebbe, sem másikba.*
- Hát nem tudom, lehet, hogy a kancellártól jobb árat tudsz kialkudni.
*Nem gondol semmi "olyan"-ra, csupán csak arra, hogy ő megszabott egy pofátlanul magas árat, a kancellár meg nem akart az idegen előtt vitába szállni vele az árképzésről. Persze lehet az is, hogy ez az ár túlságosan alacsony, de a kancellár erről sem nyitott - nagyon bölcsen - vitát Cha'yss előtt.*
- Ja igen. Elraboltál. Sőt egy rögtönzött, titkos szertartáson rögtön nőül is vettél. Amiben csak annyit bánok, ebben a ruhában, nem valami csinosabban.
*Szerencsére a házasság pont egy olyan téma, amit a háta közepére nem kíván, így elvörösödni sem fog miatta. Persze vannak a házasságnak arcpirító részei, de ezekhez nyilván nem kell frigyre lépni senkivel és pláne nem kell róluk beszélni.*
- Egy teát elfogadok, aztán utadra engedlek.
*Figyelmét nem kerüli el, hogy a férfi kutat valaki, vagy valami után, Aenaenek meg rögtön leesik, hogy a társait keresi. Még azelőtt, hogy a kancellárián megbeszélték volna az ügyeket, Cha'yss arra kérte a nőt, hogy szedje össze innen a másik társukat, majd a hajónál várjanak rá.*
- Biztosan elkerültétek egymást.
*Mondja csendesen, hiszen ő sem látja a nőt és mivel a hajónál sem volt, ezért nyilván elkerülték egymást.*
3777. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-15 10:51:52
Üzenet elküldve: 2019-02-15 10:51:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Vannak pillanatok, amikor minden színész kiesik a szerepéből, mint éppen most az igric is. Érzi, hogy a kérdés élesebbre sikerült a kelleténél, ráadásul az etikettet is megtörte azzal, hogy letegezte Kagaenaet. Persze korrigál, de a válasz máris másmilyen hangnemben érkezik. Kezdi azt hinni, hogy a lány nem volt jóban az apjával. Mármint mindezt csak a vele kapcsolatos válaszokból gondolja, de könnyen lehet, hogy téved.
Szerencsére visszafordíthatatlan hibát nem vétett és Kagaenae is megbocsátani látszik és mivel ő maga is ejti a témát, talán később sem lesz belőle gond.*
- Megértem, nem finom kisasszonyoknak való hely ez. *Néz szét a tavernában CCC. Egyszerű berendezés, vidéki hangulat és enyhe hányásszag. Semmi különös.
A ládika és az elismervény gazdát cserél, így az üzlet teljessé válik.*
- Azt kell mondanom, hogy szerencsémnek tartok, hogy összefutottunk. *Mosolyog kedvesen a lányra.
A súlytalannak tetsző letolásra csak laposan mosolyog. Nem ez volt a terve neki sem, de nem adhatott át egy láda aranyat a folyóparton. Az üzlet komolyságához nem illett volna.*
- Ha bajba kerülne miatta, minden felelősséget vállalok. Majd mondja azt, hogy elraboltam a szívét, s vele együtt önt is. *Széles mosollyal kíséri szavait.*
- Természetesen nem szeretném feltartani, így is röstellem, hogy eddig raboltam a drága idejét. Ha elfogadja, meghívnám valamire, de amennyiben menni kíván, nem tartom fel tovább. *Teszi hozzá. Maga is menne már, de az etikett és a későbbi jó kapcsolat megőrzése nem teszi lehetővé, hogy egyszerűen csak elvágja a társalgás fonalát.
Míg válaszra vár, sárga tekintete Latamiet és Meronnant keresi, de a fogadóban nem leli őket. Nem mondhatná, hogy nem teszi kicsit idegessé a gondolat, hogy egyiküket sem leli. Azt gondolta, hogy legalább az egyik itt lesz, nem kívánja végigjárni miattuk az egész átkozott tharg földet, hogy a nyomukra bukkanjon.*
*Vannak pillanatok, amikor minden színész kiesik a szerepéből, mint éppen most az igric is. Érzi, hogy a kérdés élesebbre sikerült a kelleténél, ráadásul az etikettet is megtörte azzal, hogy letegezte Kagaenaet. Persze korrigál, de a válasz máris másmilyen hangnemben érkezik. Kezdi azt hinni, hogy a lány nem volt jóban az apjával. Mármint mindezt csak a vele kapcsolatos válaszokból gondolja, de könnyen lehet, hogy téved.
Szerencsére visszafordíthatatlan hibát nem vétett és Kagaenae is megbocsátani látszik és mivel ő maga is ejti a témát, talán később sem lesz belőle gond.*
- Megértem, nem finom kisasszonyoknak való hely ez. *Néz szét a tavernában CCC. Egyszerű berendezés, vidéki hangulat és enyhe hányásszag. Semmi különös.
A ládika és az elismervény gazdát cserél, így az üzlet teljessé válik.*
- Azt kell mondanom, hogy szerencsémnek tartok, hogy összefutottunk. *Mosolyog kedvesen a lányra.
A súlytalannak tetsző letolásra csak laposan mosolyog. Nem ez volt a terve neki sem, de nem adhatott át egy láda aranyat a folyóparton. Az üzlet komolyságához nem illett volna.*
- Ha bajba kerülne miatta, minden felelősséget vállalok. Majd mondja azt, hogy elraboltam a szívét, s vele együtt önt is. *Széles mosollyal kíséri szavait.*
- Természetesen nem szeretném feltartani, így is röstellem, hogy eddig raboltam a drága idejét. Ha elfogadja, meghívnám valamire, de amennyiben menni kíván, nem tartom fel tovább. *Teszi hozzá. Maga is menne már, de az etikett és a későbbi jó kapcsolat megőrzése nem teszi lehetővé, hogy egyszerűen csak elvágja a társalgás fonalát.
Míg válaszra vár, sárga tekintete Latamiet és Meronnant keresi, de a fogadóban nem leli őket. Nem mondhatná, hogy nem teszi kicsit idegessé a gondolat, hogy egyiküket sem leli. Azt gondolta, hogy legalább az egyik itt lesz, nem kívánja végigjárni miattuk az egész átkozott tharg földet, hogy a nyomukra bukkanjon.*
3776. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-14 15:04:35
Üzenet elküldve: 2019-02-14 15:04:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Sosem épített még birodalmat, ezért nagyjából semmi fogalma a dologról, bár sejtései vannak, például arról, hogy szükség van hozzá egy Kagan Thargodarhoz hasonlóan karizmatikus vezető. A karizma belőle nyilván hiányzik, de meglátása szerint Waldranból is, már az a fajta, ami Kaganban megvan.
Elmerengne még hosszasan az is, hogy ő miért is lenne képtelen egy birodalom felépítésére - vagy akár a fenntartására -, de ekkor Cha'yss nekiszegezi a kérdést, ráadásul teljesen más hangnemben, mint eddig. Aenae félrebiccentett fejjel néz rá.*
- Mondtam már. Akadályoztatva van.
*Konkrétan borostyánná változott, ráadásul a torony tetején, ez pedig igazán megnehezíti a másokkal való interakcióit. De korábban már elmondta Cha'yssnak, hogy Kagan akadályoztatva van, akkor is pont ennyire szűkszavúan nyilatkozott, most sem tervezi kifejteni. Pedig hosszasan tudna mesélni a haragról, amit Kagan megszobrulásának kapcsán érez.*
- Ugyan, nem történt semmi.
*Könnyedén túl tud lépni a Kagan kapcsán felmerülő témákon, van amelyiket könnyű kikerülni, másokat nehezebb, de a megszobrulásról nem fog beszélni és itt le is zárja magában az ügyet. Látszólag Cha'yss sem akar tovább erősködni, úgyhogy gond egy szál sem.*
- Itt most vagyok harmadszor.
*Mondja már, mikor odabent vannak és a téli göncöktől való megszabadulás után leülnek. Mikor először tért be, akkor rögtön megvádolták azzal, hogy Kagan rokona, hiába is igyekezett tagadni, majdhogynem elé rángatták. Másodjára a sérült lábú Ephemiával tértek be. Mintha évekkel ezelőtt történt volna.*
- Akkor én is átadom az átvételi elismervényt.
*Ezt még akkor tette el, mikor lemásolta a szerződést, ez is kétpéldányos, az egyiket adja át a férfinek, a másikat a ládába rejti. Nem számolja meg, nem gondolja, hogy a férfi átverné azzal, hogy kevesebbet ad át.*
- Amúgy is sétálni indultam, bár nem ez volt a végcélom.
*Hanem Effy birtoka, ahol csend van és nem találják meg mindenfélével.*
- Bár kicsit átverve érzem magam, mert arról volt szó, hogy máskor vacsorázunk, erre egy fogadóban találom magam.
*Elmosolyodik, és ráadásul képes mindezt úgy művelni, hogy ne vörösödjön el mellé.*
*Sosem épített még birodalmat, ezért nagyjából semmi fogalma a dologról, bár sejtései vannak, például arról, hogy szükség van hozzá egy Kagan Thargodarhoz hasonlóan karizmatikus vezető. A karizma belőle nyilván hiányzik, de meglátása szerint Waldranból is, már az a fajta, ami Kaganban megvan.
Elmerengne még hosszasan az is, hogy ő miért is lenne képtelen egy birodalom felépítésére - vagy akár a fenntartására -, de ekkor Cha'yss nekiszegezi a kérdést, ráadásul teljesen más hangnemben, mint eddig. Aenae félrebiccentett fejjel néz rá.*
- Mondtam már. Akadályoztatva van.
*Konkrétan borostyánná változott, ráadásul a torony tetején, ez pedig igazán megnehezíti a másokkal való interakcióit. De korábban már elmondta Cha'yssnak, hogy Kagan akadályoztatva van, akkor is pont ennyire szűkszavúan nyilatkozott, most sem tervezi kifejteni. Pedig hosszasan tudna mesélni a haragról, amit Kagan megszobrulásának kapcsán érez.*
- Ugyan, nem történt semmi.
*Könnyedén túl tud lépni a Kagan kapcsán felmerülő témákon, van amelyiket könnyű kikerülni, másokat nehezebb, de a megszobrulásról nem fog beszélni és itt le is zárja magában az ügyet. Látszólag Cha'yss sem akar tovább erősködni, úgyhogy gond egy szál sem.*
- Itt most vagyok harmadszor.
*Mondja már, mikor odabent vannak és a téli göncöktől való megszabadulás után leülnek. Mikor először tért be, akkor rögtön megvádolták azzal, hogy Kagan rokona, hiába is igyekezett tagadni, majdhogynem elé rángatták. Másodjára a sérült lábú Ephemiával tértek be. Mintha évekkel ezelőtt történt volna.*
- Akkor én is átadom az átvételi elismervényt.
*Ezt még akkor tette el, mikor lemásolta a szerződést, ez is kétpéldányos, az egyiket adja át a férfinek, a másikat a ládába rejti. Nem számolja meg, nem gondolja, hogy a férfi átverné azzal, hogy kevesebbet ad át.*
- Amúgy is sétálni indultam, bár nem ez volt a végcélom.
*Hanem Effy birtoka, ahol csend van és nem találják meg mindenfélével.*
- Bár kicsit átverve érzem magam, mert arról volt szó, hogy máskor vacsorázunk, erre egy fogadóban találom magam.
*Elmosolyodik, és ráadásul képes mindezt úgy művelni, hogy ne vörösödjön el mellé.*
3775. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-12 23:15:14
Üzenet elküldve: 2019-02-12 23:15:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
* Sóhajtva néz a kis részeg társaság irányába, akik elindulnak felfelé. Szinte biztos benne, hogy az elf nem fog lejönni mostanában, ezért inkább úgy dönt, hogy maga veszi kezelésbe a dolgot és feltörli a hányást meg a rongyot is kimossa, amit a nő csak úgy arrébb hajított. Az italát is félreteszi, ahogy a vörös kérte és inmár, minden csillog ahogy eddig is a nagy rosszullét előtt. Tehát semmi dolga egyelőre, simogatja a kis oposszumkölyköt aki még mindig ott pihengél a pulton és vár a nap további történéseire. *
* Sóhajtva néz a kis részeg társaság irányába, akik elindulnak felfelé. Szinte biztos benne, hogy az elf nem fog lejönni mostanában, ezért inkább úgy dönt, hogy maga veszi kezelésbe a dolgot és feltörli a hányást meg a rongyot is kimossa, amit a nő csak úgy arrébb hajított. Az italát is félreteszi, ahogy a vörös kérte és inmár, minden csillog ahogy eddig is a nagy rosszullét előtt. Tehát semmi dolga egyelőre, simogatja a kis oposszumkölyköt aki még mindig ott pihengél a pulton és vár a nap további történéseire. *
3774. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-12 21:21:17
Üzenet elküldve: 2019-02-12 21:21:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Valóban. Biztos fel is találták már. *bólogat Tizio szavaira. ~Csak még én nem tudok róla!~ sóhajt magában lemondóan, hogy mennyi tanulnivaló áll még előtte* A tűzmágiának is van értelme. Lehet, hogy Kriyon nem épp a legmegfelelőbb célokra használja, de attól még elképzelhető olyan helyzet, ahol szükség lehet egy kis szikrára. *jegyzi meg komoly hangon, bár magában el kell ismernie, eddig ő is csak arra látta használni Kriyon varázstudását, hogy felvágjon vele mások előtt, vagy megleckéztessen másokat, ezért pedig kimondatlanul is neheztel kissé a férfira, mesterhez nem illő viselkedése miatt. Igyekszik azonban kiverni a fejéből a tűzmágust, mielőtt odalenne a jókedve. Szerencséjére ebben Tizio igazán nagy segítségére van.*
- Nem szép tőled az ilyesmi. *jegyzi meg mosolyogva* És ha egyszer tényleg kitörik a nyakuk? Kitalálhatnál valami biztonságosabb helyzetet is, amiből megmentheted őket! *folytatja nevetve, mielőtt elnyomna egy apró ásítást. Muszáj valamit csinálnia, hogy ne aludjon el ténylegesen, így úgy dönt, helyezkedik kicsit, hogy felélénküljön. A mozdulat csak félsikerrel jár, hiszen bár az álmot sikerül kiűznie a szeméből, gondolatai között mégis elveszik egy időre. Lassan tér vissza a jelenbe, a kapott válasz azonban teljesen magához téríti. A plafonon lévő bogár említésére önkéntelenül is összerázkódik picit, és közelebb húzódik Tiziohoz. Bár számtalan kisebb-nagyobb rovarral körülvéve nőtt fel, hiszen ezek a Szegénynegyed természetes velejárói, sosem tudott teljesen megbékélni velük, ezért igyekszik akkora távolságot tartani tőlük, amekkorát csak lehetséges. A légy azonban a tekintetét is magára vonja, így miután Tizio felhívta rá a figyelmét, nem is bír másra koncentrálni.*
- Valóban nem túl gyakoriak ilyenkor. De biztos jól érzi magát a fogadóban. *elmélkedik rajta, vajon mit kereshet erre a kis bogár. ~Egy ilyen hely valószínűleg tökéletes lehet neki. Ételmaradékok mindenhol és kellemes meleg. Mi más kéne még?~ töpreng magában. Azon, hogy miért tudnak a legyek a plafonon járni, még sohasem gondolkodott, ám be kell látnia, ez valóban egy furcsa és szokatlan képesség.*
- Talán azért megy nekik, mert olyan kicsik és tudnak repülni... vagy csak a lábukkal tudnak valahogy könnyebben kapaszkodni... *mereng hangosan, szemével továbbra is a legyet követve, elég távol van-e még tőle. Csak akkor pillant újra a férfira, mikor az érintését érzi az arcán. A bőrén végigsimító ujjak nyomán arcába szökik a vér, és csak tovább vörösödik Tizio szavai hallatán, miközben készségesen simul közelebb hozzá.*
- Tényleg így gondolod? *kérdezi aggódva. Bár magának sem szívesen ismeri be, titkon azért mégis tart tőle picit, hogy untatja a férfit, hiszen vele közel se történt annyi izgalmas dolog az élete során, nem bővelkedik érdekes vagy mulatságos anekdotákban, amiket a múltjáról mesélhetne és természetéből fakadóan nem is mondható különösebben kalandvágyó személynek. Magában attól fél, ha még több időt töltenek együtt, előbb-utóbb Tizio is rájön erre és egyszer csak ráun majd.*
- Valóban. Biztos fel is találták már. *bólogat Tizio szavaira. ~Csak még én nem tudok róla!~ sóhajt magában lemondóan, hogy mennyi tanulnivaló áll még előtte* A tűzmágiának is van értelme. Lehet, hogy Kriyon nem épp a legmegfelelőbb célokra használja, de attól még elképzelhető olyan helyzet, ahol szükség lehet egy kis szikrára. *jegyzi meg komoly hangon, bár magában el kell ismernie, eddig ő is csak arra látta használni Kriyon varázstudását, hogy felvágjon vele mások előtt, vagy megleckéztessen másokat, ezért pedig kimondatlanul is neheztel kissé a férfira, mesterhez nem illő viselkedése miatt. Igyekszik azonban kiverni a fejéből a tűzmágust, mielőtt odalenne a jókedve. Szerencséjére ebben Tizio igazán nagy segítségére van.*
- Nem szép tőled az ilyesmi. *jegyzi meg mosolyogva* És ha egyszer tényleg kitörik a nyakuk? Kitalálhatnál valami biztonságosabb helyzetet is, amiből megmentheted őket! *folytatja nevetve, mielőtt elnyomna egy apró ásítást. Muszáj valamit csinálnia, hogy ne aludjon el ténylegesen, így úgy dönt, helyezkedik kicsit, hogy felélénküljön. A mozdulat csak félsikerrel jár, hiszen bár az álmot sikerül kiűznie a szeméből, gondolatai között mégis elveszik egy időre. Lassan tér vissza a jelenbe, a kapott válasz azonban teljesen magához téríti. A plafonon lévő bogár említésére önkéntelenül is összerázkódik picit, és közelebb húzódik Tiziohoz. Bár számtalan kisebb-nagyobb rovarral körülvéve nőtt fel, hiszen ezek a Szegénynegyed természetes velejárói, sosem tudott teljesen megbékélni velük, ezért igyekszik akkora távolságot tartani tőlük, amekkorát csak lehetséges. A légy azonban a tekintetét is magára vonja, így miután Tizio felhívta rá a figyelmét, nem is bír másra koncentrálni.*
- Valóban nem túl gyakoriak ilyenkor. De biztos jól érzi magát a fogadóban. *elmélkedik rajta, vajon mit kereshet erre a kis bogár. ~Egy ilyen hely valószínűleg tökéletes lehet neki. Ételmaradékok mindenhol és kellemes meleg. Mi más kéne még?~ töpreng magában. Azon, hogy miért tudnak a legyek a plafonon járni, még sohasem gondolkodott, ám be kell látnia, ez valóban egy furcsa és szokatlan képesség.*
- Talán azért megy nekik, mert olyan kicsik és tudnak repülni... vagy csak a lábukkal tudnak valahogy könnyebben kapaszkodni... *mereng hangosan, szemével továbbra is a legyet követve, elég távol van-e még tőle. Csak akkor pillant újra a férfira, mikor az érintését érzi az arcán. A bőrén végigsimító ujjak nyomán arcába szökik a vér, és csak tovább vörösödik Tizio szavai hallatán, miközben készségesen simul közelebb hozzá.*
- Tényleg így gondolod? *kérdezi aggódva. Bár magának sem szívesen ismeri be, titkon azért mégis tart tőle picit, hogy untatja a férfit, hiszen vele közel se történt annyi izgalmas dolog az élete során, nem bővelkedik érdekes vagy mulatságos anekdotákban, amiket a múltjáról mesélhetne és természetéből fakadóan nem is mondható különösebben kalandvágyó személynek. Magában attól fél, ha még több időt töltenek együtt, előbb-utóbb Tizio is rájön erre és egyszer csak ráun majd.*
3773. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-12 13:46:26
Üzenet elküldve: 2019-02-12 13:46:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Ühüm. ~Lovak, számok, ez vagyok én.~ *Ötlik fel benne ez a roppant cinikus gondolat, aminek hatására fúj egyet.* - Pedig hasznos varázslat lenne. Nem csak neked, hanem úgy általában később is. Az ilyen varázslatoknak van értelme, Kriyon bezzeg csak az égő ujjáról gyújtotta a spanglit. *Tizio nem ért ugyan a mágiához, de Kriyonról azt gondolja, hogy csak menőzni akar az égő ujjával, gyakorlati hasznot Tizio nem sokat lát, azonkívül, hogy meggyújtsa a tábortüzet, vagy a kandallót.*
- Gyakran, persze. Direkt göröngyöket helyezek el a hölgyek vonulási útvonalán és mikor majdnem nyakukat szegik, akkor a megmentő szerepében tetszelgek. Mit gondolsz, miben izmosodtam meg? *Tiziora általánosan jellemző a szarkazmus, most azonban semmi ilyesmiről nincsen szó, egyszerűen csak viccel, el is mosolyodik. ~Meg fog fájdulni az arcom a sok mosolygástól.~ A lány helyezkedik, Tizio pillantása végigszalad rajta. ~Mi a fenéért vagyunk mi felöltözve?~ A kék szempár ezután a plafon egy szegletét kezdi tanulmányozni, ahol egy kövérre hízott légy tanyázik. ~Hát te, hogy maradtál még életben?~ Tekintete meg-megrebbenve követi a rovar kissé darabos mozgását. ~Hogy nem esnek le a legyek a plafonról?~ A szeme sarkából látja, hogy Nava őt nézi, de Tizio most a legyet tanulmányozza és a hájas ízeltlábún kívül nincsenek egyéb gondolatai, semmi a szokásos önmarcangolásból, vagy kesergésből, a lány szavai törik meg ezt a révületet, ekkor már felé fordítja a fejét.*
- Ott a légy. Azon töprengtem, hogy ebben az évszakban nincs túl sok belőle. Meg azon, hogy miért tud a plafonon járni. *Újra odapillant a zümmögő felé, aztán oldalára fordul, a lány felé, felkönyököl és a fejét tenyerébe támasztja, másik kezének mutatóujja végigvándorol Nava arcán, nyakán az oldalán és csípőjén, a tenyere itt meg is állapodik, próbálja közelebb húzni magához a másikat és ezzel egy időben a saját csípőjén is moccant egyet, hogy ágyéka a másikéhoz érjen. ~Miért van rajtunk ruha?~* - De te sokkal érdekesebb vagy, mint az ott a falon, csak elbambulhattam rá.
- Ühüm. ~Lovak, számok, ez vagyok én.~ *Ötlik fel benne ez a roppant cinikus gondolat, aminek hatására fúj egyet.* - Pedig hasznos varázslat lenne. Nem csak neked, hanem úgy általában később is. Az ilyen varázslatoknak van értelme, Kriyon bezzeg csak az égő ujjáról gyújtotta a spanglit. *Tizio nem ért ugyan a mágiához, de Kriyonról azt gondolja, hogy csak menőzni akar az égő ujjával, gyakorlati hasznot Tizio nem sokat lát, azonkívül, hogy meggyújtsa a tábortüzet, vagy a kandallót.*
- Gyakran, persze. Direkt göröngyöket helyezek el a hölgyek vonulási útvonalán és mikor majdnem nyakukat szegik, akkor a megmentő szerepében tetszelgek. Mit gondolsz, miben izmosodtam meg? *Tiziora általánosan jellemző a szarkazmus, most azonban semmi ilyesmiről nincsen szó, egyszerűen csak viccel, el is mosolyodik. ~Meg fog fájdulni az arcom a sok mosolygástól.~ A lány helyezkedik, Tizio pillantása végigszalad rajta. ~Mi a fenéért vagyunk mi felöltözve?~ A kék szempár ezután a plafon egy szegletét kezdi tanulmányozni, ahol egy kövérre hízott légy tanyázik. ~Hát te, hogy maradtál még életben?~ Tekintete meg-megrebbenve követi a rovar kissé darabos mozgását. ~Hogy nem esnek le a legyek a plafonról?~ A szeme sarkából látja, hogy Nava őt nézi, de Tizio most a legyet tanulmányozza és a hájas ízeltlábún kívül nincsenek egyéb gondolatai, semmi a szokásos önmarcangolásból, vagy kesergésből, a lány szavai törik meg ezt a révületet, ekkor már felé fordítja a fejét.*
- Ott a légy. Azon töprengtem, hogy ebben az évszakban nincs túl sok belőle. Meg azon, hogy miért tud a plafonon járni. *Újra odapillant a zümmögő felé, aztán oldalára fordul, a lány felé, felkönyököl és a fejét tenyerébe támasztja, másik kezének mutatóujja végigvándorol Nava arcán, nyakán az oldalán és csípőjén, a tenyere itt meg is állapodik, próbálja közelebb húzni magához a másikat és ezzel egy időben a saját csípőjén is moccant egyet, hogy ágyéka a másikéhoz érjen. ~Miért van rajtunk ruha?~* - De te sokkal érdekesebb vagy, mint az ott a falon, csak elbambulhattam rá.
3772. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-11 21:32:08
Üzenet elküldve: 2019-02-11 21:32:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Bármiről is esik szó köztük, az nem változtat a tényen, hogy továbbra is élvezi Tizio csókjait, és különös forróság önti el a férfi érintése nyomán. Legszívesebben egész este itt maradna mellette, a sérült lába azonban ellátást kíván, így kénytelen felkelni az ágyról, hogy elkészítse az ecetes borogatást. Visszatérve pedig szakszerűen fel is tekeri azt a bokájára.*
- Tényleg sokat tudsz róluk. *jegyzi meg elgondolkodva. Eddigi élete során nem sok dolga volt még lovakkal, így az ápolásukkal kapcsolatban is igen csekély tudással rendelkezik. Ahogy egyelőre a mágia terén is* Még nem ismerek ilyen varázslatot, de ha nem javul, megkérdezem majd a mestereket. Bár nem tűnik olyan súlyosnak, és nem szívesen zavarom őket ilyesmivel... *nézegeti beszéd közben bekötött lábát, hogy felmérje a sérülés kiterjedését. Nem szívesen kérne segítséget olyan probléma miatt, amit saját magának okozott az ügyetlenségével, hiszen nem szeretne senkinek felesleges gondot okozni azzal, hogy őt ápolja. ~Reggelre meglátjuk!~ fohászkodik magában, remélve, hogy legalább annyira alábbhagy a duzzanat, hogy rá tudjon állni, különben fogalma sincs, hogy fog hazajutni. Ez a kérdés azonban nem sokáig foglalkoztatja, hiszen Tiziohoz bújva szép lassan minden egyes aggodalma és félelme háttérbe szorul, és valamiféle boldog békesség lesz úrrá rajta, amihez foghatót régen érzett már.*
- Ma is? Szóval történt már ilyesmi? *kérdezi mosolyogva, már kissé álmos hangon. Egyre közelebb sodródik ahhoz, hogy tényleg el is aludjon, azonban udvariatlanságnak érezné azelőtt elbóbiskolni, hogy Tizio is álmos lenne, így egy apró ásítást követően úgy dönt, inkább változtat kissé pozícióján, hátha a mozgás és a csevegés felélénkíti. Óvatosan hasra fordul és kicsit feljebb kúszik, hogy jobban láthassa a férfi arcát. Egy darabig nem is szól semmit, csak némán mosolyogva gyönyörködik a látványban. Még mindig nem tudja teljesen elhinni, hogy itt vannak ketten együtt, egy szobában egész este. Ahogy belemerül gondolataiba, megszűnik számára a külvilág és fogalma sincs, mennyi idő telik el egyetlen szó nélkül. Végül azonban megrázza kissé a fejét és képzeletének álomvilágából visszatérve a jelenbe, halkan megszólal.*
- Mire gondolsz most? *pillant fürkészően a kék szemekbe, hiszen hiába töltötték együtt a nap nagy részét, néha még mindig az az érzése, kicsit sem ismeri Tiziot, így az ő szájából szeretné hallani, mi jár a fejében. Beszéd közben egy kósza hajtincs minduntalan belibben a szeme elé, hiába próbálja elűzni onnan, így végül feladja a küzdelmet, és hajszálain keresztül vizsgálja Tizio arcvonásait, hogy ha a szavak nincsenek is segítségére, legalább azokból igyekszik kiolvasni valamit. ~Remélem, te is jól érzed magad!~ sóhajt fel magában.*
*Bármiről is esik szó köztük, az nem változtat a tényen, hogy továbbra is élvezi Tizio csókjait, és különös forróság önti el a férfi érintése nyomán. Legszívesebben egész este itt maradna mellette, a sérült lába azonban ellátást kíván, így kénytelen felkelni az ágyról, hogy elkészítse az ecetes borogatást. Visszatérve pedig szakszerűen fel is tekeri azt a bokájára.*
- Tényleg sokat tudsz róluk. *jegyzi meg elgondolkodva. Eddigi élete során nem sok dolga volt még lovakkal, így az ápolásukkal kapcsolatban is igen csekély tudással rendelkezik. Ahogy egyelőre a mágia terén is* Még nem ismerek ilyen varázslatot, de ha nem javul, megkérdezem majd a mestereket. Bár nem tűnik olyan súlyosnak, és nem szívesen zavarom őket ilyesmivel... *nézegeti beszéd közben bekötött lábát, hogy felmérje a sérülés kiterjedését. Nem szívesen kérne segítséget olyan probléma miatt, amit saját magának okozott az ügyetlenségével, hiszen nem szeretne senkinek felesleges gondot okozni azzal, hogy őt ápolja. ~Reggelre meglátjuk!~ fohászkodik magában, remélve, hogy legalább annyira alábbhagy a duzzanat, hogy rá tudjon állni, különben fogalma sincs, hogy fog hazajutni. Ez a kérdés azonban nem sokáig foglalkoztatja, hiszen Tiziohoz bújva szép lassan minden egyes aggodalma és félelme háttérbe szorul, és valamiféle boldog békesség lesz úrrá rajta, amihez foghatót régen érzett már.*
- Ma is? Szóval történt már ilyesmi? *kérdezi mosolyogva, már kissé álmos hangon. Egyre közelebb sodródik ahhoz, hogy tényleg el is aludjon, azonban udvariatlanságnak érezné azelőtt elbóbiskolni, hogy Tizio is álmos lenne, így egy apró ásítást követően úgy dönt, inkább változtat kissé pozícióján, hátha a mozgás és a csevegés felélénkíti. Óvatosan hasra fordul és kicsit feljebb kúszik, hogy jobban láthassa a férfi arcát. Egy darabig nem is szól semmit, csak némán mosolyogva gyönyörködik a látványban. Még mindig nem tudja teljesen elhinni, hogy itt vannak ketten együtt, egy szobában egész este. Ahogy belemerül gondolataiba, megszűnik számára a külvilág és fogalma sincs, mennyi idő telik el egyetlen szó nélkül. Végül azonban megrázza kissé a fejét és képzeletének álomvilágából visszatérve a jelenbe, halkan megszólal.*
- Mire gondolsz most? *pillant fürkészően a kék szemekbe, hiszen hiába töltötték együtt a nap nagy részét, néha még mindig az az érzése, kicsit sem ismeri Tiziot, így az ő szájából szeretné hallani, mi jár a fejében. Beszéd közben egy kósza hajtincs minduntalan belibben a szeme elé, hiába próbálja elűzni onnan, így végül feladja a küzdelmet, és hajszálain keresztül vizsgálja Tizio arcvonásait, hogy ha a szavak nincsenek is segítségére, legalább azokból igyekszik kiolvasni valamit. ~Remélem, te is jól érzed magad!~ sóhajt fel magában.*
3771. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:17:53
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:17:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Kisfiús félmosoly csak a válasz, immáron mindenre azzal válaszol, néha csókokkal, közben pedig bűntudattal küzd. ~Tiszta vagy, ártatlan és bemocskoltalak.~ A bűntudat mardossa emiatt, meg amiatt, hogy bizseregnek az ujjbegyei, ahogyan a lányt simogatja. ~És újra meg akarlak kapni.~ Szívesen adna magának egy nagy, kijózanító pofont, de ehelyett csak mosolyogva nézi a lányt, ahogyan az az ecettel bíbelődik, az ecetszag ellenére is ugyanolyan kívánatosnak látja.*
- Lovak. *Említette korábban is, Vétlen és Vétkes kapcsán.* - Vannak egyéb tinktúrák is, gyógynövény-kivonat keverékek, de ezek nem hozzáférhetők. Ha ez nem húzza le a duzzanatot, akkor majd kerítünk valami hatásosabbat. Vagy esetleg a mágusmestereidnek van valami varázslatuk. ~Ó kislány, lehet, hogy nálad, a mágusnál a megoldás, aztán hagyod, hogy eljátsszam a megmentőt.~ Csodás nap, igen. Ma is megmentettem egy bajbajutott hölgyet. ~Közvetlenül azután, hogy bajba sodortam.~ *Cirógatja a lány hátát, magához húzza, úgy tűnik, hogy ezúttal Nava az, aki elálmosodik, Tizio viszont nagyon is éber. ~És nemrég még azzal vádoltál, hogy minden az akaratom szerint történik. Pedig nem.~ Ha az akarata szerint történik a dolog, akkor anélkül férkőzik a lány combjai közé, hogy két szót is beszélt volna vele és akkor most nem is lenne bűntudata, simán magára hagyta volna a dolog után, vagy nem zavarta volna, ha a lány teszi meg ugyanezt. ~Nem lett volna szabad beszélgetni veled. Akkor nem érdekelnél. Még a végén kisül, hogy te alakítottad így a dolgokat.~ A gondolatra belemosolyog a lány hajába. ~Képtelenség. Hisz nem ígértem semmit. Eztán sem fogok. Mindkettőnk érdekében.~ A férfi nem akar üres ígéreteket puffogtatni, leígérni a csillagokat is az égről, a lánynál meg minden bizonyára tele a padlás ezekkel a soha be nem tartott hazugságokkal, egyikre sincsen semmi szükség, Tizio most egy részről végtelenül elégedett, másrészről persze kényelmetlenül érzi magát, nem szokott érzelmeket fecsérelni másokra, Nava mégis elintézte valahogy, hogy gyengéd érzelmekkel gondoljon rá.*
*Kisfiús félmosoly csak a válasz, immáron mindenre azzal válaszol, néha csókokkal, közben pedig bűntudattal küzd. ~Tiszta vagy, ártatlan és bemocskoltalak.~ A bűntudat mardossa emiatt, meg amiatt, hogy bizseregnek az ujjbegyei, ahogyan a lányt simogatja. ~És újra meg akarlak kapni.~ Szívesen adna magának egy nagy, kijózanító pofont, de ehelyett csak mosolyogva nézi a lányt, ahogyan az az ecettel bíbelődik, az ecetszag ellenére is ugyanolyan kívánatosnak látja.*
- Lovak. *Említette korábban is, Vétlen és Vétkes kapcsán.* - Vannak egyéb tinktúrák is, gyógynövény-kivonat keverékek, de ezek nem hozzáférhetők. Ha ez nem húzza le a duzzanatot, akkor majd kerítünk valami hatásosabbat. Vagy esetleg a mágusmestereidnek van valami varázslatuk. ~Ó kislány, lehet, hogy nálad, a mágusnál a megoldás, aztán hagyod, hogy eljátsszam a megmentőt.~ Csodás nap, igen. Ma is megmentettem egy bajbajutott hölgyet. ~Közvetlenül azután, hogy bajba sodortam.~ *Cirógatja a lány hátát, magához húzza, úgy tűnik, hogy ezúttal Nava az, aki elálmosodik, Tizio viszont nagyon is éber. ~És nemrég még azzal vádoltál, hogy minden az akaratom szerint történik. Pedig nem.~ Ha az akarata szerint történik a dolog, akkor anélkül férkőzik a lány combjai közé, hogy két szót is beszélt volna vele és akkor most nem is lenne bűntudata, simán magára hagyta volna a dolog után, vagy nem zavarta volna, ha a lány teszi meg ugyanezt. ~Nem lett volna szabad beszélgetni veled. Akkor nem érdekelnél. Még a végén kisül, hogy te alakítottad így a dolgokat.~ A gondolatra belemosolyog a lány hajába. ~Képtelenség. Hisz nem ígértem semmit. Eztán sem fogok. Mindkettőnk érdekében.~ A férfi nem akar üres ígéreteket puffogtatni, leígérni a csillagokat is az égről, a lánynál meg minden bizonyára tele a padlás ezekkel a soha be nem tartott hazugságokkal, egyikre sincsen semmi szükség, Tizio most egy részről végtelenül elégedett, másrészről persze kényelmetlenül érzi magát, nem szokott érzelmeket fecsérelni másokra, Nava mégis elintézte valahogy, hogy gyengéd érzelmekkel gondoljon rá.*
3770. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-11 11:16:28
Üzenet elküldve: 2019-02-11 11:16:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csatahajó//
*Karheia nem igazán emlékszik arra, hogy hogyan kell lassan enni, de majd igyekszik változtatni ezen is. Meg megpróbálkozik az ételek ízlelgetésével is, de aztán pánikba esik és kissé kétségbeesetten pillant Nozarinra, hiszen továbbra is minden nagyon finom.
A puszinak és a simogatásnak nagyon örül, a férfi ilyen kedveskedő és megnyugtató közelségétől mindig kisimulnak aggodalomtól befeszült vonásai. Felsóhajt.*
- De elszomorodtál.
*Feleli röviden és ezzel a magyarázatot adva arra is, hogy a későbbiekben miért nem fog inkább ilyenekről érdeklődni. Inkább hagyja, hogy tovább lépjenek és mókázzanak picikét.*
- Jaj, ugyan!
*Egy mosoly kerekedik arcára és nézi a szomorú szemeket. Dacol is egy darabig, nagyon elszántan bámul vissza, de mindketten tudják, hogy esélye sincs. Ismételten felsóhajt, fejét is ingatja, de arca ragyog előbbi szomorúságával ellentétben.*
- Úgy csinálsz mintha nem tudnád tökéletesen biztosan, hogy nem tudok nemet mondani neked. Főleg, ha az öledbe ülhetek és a kedvenc helyemre dőlhetek.
*Tekintete el is tévelyedik oda, ahogy kézfeje is Nozarin mellkasa környékén matat, ami Karheia kedvenc helye, főleg ha arról van szó, hogy hova hajtja legszívesebben pöttöm buksiját. Kicsit elkalandoznak gondolatai, de éppen csak pár pillanatra, majd visszafordul az asztal és az ételek felé, hogy folytassa a maradék elfogyasztását. Kissé talán helyzeti előnyben van habzsolásának köszönhetően, közben pedig már gondolkodik is, hogy esetleg miket tudna kérdezni a férfitól, ami talán nem olyan, hogy elszomorodjon tőle.*
*Karheia nem igazán emlékszik arra, hogy hogyan kell lassan enni, de majd igyekszik változtatni ezen is. Meg megpróbálkozik az ételek ízlelgetésével is, de aztán pánikba esik és kissé kétségbeesetten pillant Nozarinra, hiszen továbbra is minden nagyon finom.
A puszinak és a simogatásnak nagyon örül, a férfi ilyen kedveskedő és megnyugtató közelségétől mindig kisimulnak aggodalomtól befeszült vonásai. Felsóhajt.*
- De elszomorodtál.
*Feleli röviden és ezzel a magyarázatot adva arra is, hogy a későbbiekben miért nem fog inkább ilyenekről érdeklődni. Inkább hagyja, hogy tovább lépjenek és mókázzanak picikét.*
- Jaj, ugyan!
*Egy mosoly kerekedik arcára és nézi a szomorú szemeket. Dacol is egy darabig, nagyon elszántan bámul vissza, de mindketten tudják, hogy esélye sincs. Ismételten felsóhajt, fejét is ingatja, de arca ragyog előbbi szomorúságával ellentétben.*
- Úgy csinálsz mintha nem tudnád tökéletesen biztosan, hogy nem tudok nemet mondani neked. Főleg, ha az öledbe ülhetek és a kedvenc helyemre dőlhetek.
*Tekintete el is tévelyedik oda, ahogy kézfeje is Nozarin mellkasa környékén matat, ami Karheia kedvenc helye, főleg ha arról van szó, hogy hova hajtja legszívesebben pöttöm buksiját. Kicsit elkalandoznak gondolatai, de éppen csak pár pillanatra, majd visszafordul az asztal és az ételek felé, hogy folytassa a maradék elfogyasztását. Kissé talán helyzeti előnyben van habzsolásának köszönhetően, közben pedig már gondolkodik is, hogy esetleg miket tudna kérdezni a férfitól, ami talán nem olyan, hogy elszomorodjon tőle.*
3769. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-10 20:04:13
Üzenet elküldve: 2019-02-10 20:04:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*Sheninek fel sem tűnt, hogy Latamie is követi őket felfelé. Halványan dereng neki, hogy valakinek a hangját hallja, de azon van, hogy hős haverját feljuttassa a szobába, hogy biztonságban lepihenhessen.
Odafent csak akkor tudatosul benne, hogy a vörös is ott van velük, amikor a földön fekve megpillantja a lányt a szobában. Ez igen, nem hitte, hogy Pash képes beváltani az ígéretét és odaadni a lánynak az ártatlanságát, legalábbis ebben az állapotában.*
- Hajrá, tigris! *biztatja a kölköt és még kettőt a levegőbe is bokszol, hogy ekképp jelezze elismerését.*
- Add meg neki! *teszi hozzá kásás hangon, de a szemhéjait eléggé húzza lefelé az alkohol.
Az elhangzottakból csak részleteket hall, igazából össze sem tudja illeszteni a szavakat, amelyek szépen lepattognak a szesztől felépült véd-művekről.*
- Ne is zavartazs-zsátok magatokat, mintha itt se lennék. *biztosítja őket, de sajnos ebben az állapotában képtelen volna kikúszni a szobából, legfeljebb akkor, ha valaki megragadná a két lábát és kivonszolná onnan.
A továbbiakban már eszméletlenül fekszik a földön és horkol, főleg akkor, ha valamiért a hátára fordul. Szerencsére nem forog vele a világ, mert a padlón fekszik. Ha ágyon feküdne, biztosan forogna vele. Az öreg fogadós, aki felnevelte, azt mondta, olyankor tegye le az egyik lábát a talajra és akkor megáll a forgás. De most erre nincs szükség. Kiütve alukál az ágy mellett.*
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*Sheninek fel sem tűnt, hogy Latamie is követi őket felfelé. Halványan dereng neki, hogy valakinek a hangját hallja, de azon van, hogy hős haverját feljuttassa a szobába, hogy biztonságban lepihenhessen.
Odafent csak akkor tudatosul benne, hogy a vörös is ott van velük, amikor a földön fekve megpillantja a lányt a szobában. Ez igen, nem hitte, hogy Pash képes beváltani az ígéretét és odaadni a lánynak az ártatlanságát, legalábbis ebben az állapotában.*
- Hajrá, tigris! *biztatja a kölköt és még kettőt a levegőbe is bokszol, hogy ekképp jelezze elismerését.*
- Add meg neki! *teszi hozzá kásás hangon, de a szemhéjait eléggé húzza lefelé az alkohol.
Az elhangzottakból csak részleteket hall, igazából össze sem tudja illeszteni a szavakat, amelyek szépen lepattognak a szesztől felépült véd-művekről.*
- Ne is zavartazs-zsátok magatokat, mintha itt se lennék. *biztosítja őket, de sajnos ebben az állapotában képtelen volna kikúszni a szobából, legfeljebb akkor, ha valaki megragadná a két lábát és kivonszolná onnan.
A továbbiakban már eszméletlenül fekszik a földön és horkol, főleg akkor, ha valamiért a hátára fordul. Szerencsére nem forog vele a világ, mert a padlón fekszik. Ha ágyon feküdne, biztosan forogna vele. Az öreg fogadós, aki felnevelte, azt mondta, olyankor tegye le az egyik lábát a talajra és akkor megáll a forgás. De most erre nincs szükség. Kiütve alukál az ágy mellett.*
3768. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-10 17:16:51
Üzenet elküldve: 2019-02-10 17:16:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
* Pash végtelenül hálás, amiért két mondhatni idegen ennyit foglalkozik vele. Nem csak Sheni, de Latamie is felkísérik a szobába, ahol viszont nem a nő kezdi vetkőztetni, hanem az elf. Szerencsére tisztázza, hogy semmit nem akar, úgyhogy Pashthrának nincs oka kiakadni rá. Inkább hálásan köszöni meg a dolgot. Halványan rémlik neki, hogy Latamie kérdéseket tett fel, amíg felfelé jöttek, de nem emlékszik rájuk. Pedig válaszolni akart rá. Most viszont itt fekszik az ágyon, és itt van előtte ez a szép lány, aki láthatóan nem tudja elengedni csak úgy. *
- Nézd... nem tudom mit csináljak. Csináljunk. Nem hiszem, hogy tudok élni a nyereményemmel, vagyis veled... * Kezd magyarázkodni, bár azért érzi magában, hogy még mindig vonzza őt a másik, és hogy szeretne vele eltölteni egy estét. De az elf itt fekszik a padlón, és az ősz hajú fiú se hiszi, hogy képes lenne bármi komoly élvezetet nyújtani. Bár már határozottan jobban van a hányás után. Csodálja, hogy a nő még mindig itt van, és nem vette el a kedvét. Még sose érezte azt, hogy valakinek tetszene. Fura érzés, és önbizalommal tölti el. *
- De nem tudom, hogy mire feleljek. * Tárja szét a karjait tanácstalanul. Hiába az előbb jött önbizalom hullám, most nagyon szégyelli magát, amiért ilyen állapotba került. Megfogadja azt is, hogy soha többé nem fog inni. *
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
* Pash végtelenül hálás, amiért két mondhatni idegen ennyit foglalkozik vele. Nem csak Sheni, de Latamie is felkísérik a szobába, ahol viszont nem a nő kezdi vetkőztetni, hanem az elf. Szerencsére tisztázza, hogy semmit nem akar, úgyhogy Pashthrának nincs oka kiakadni rá. Inkább hálásan köszöni meg a dolgot. Halványan rémlik neki, hogy Latamie kérdéseket tett fel, amíg felfelé jöttek, de nem emlékszik rájuk. Pedig válaszolni akart rá. Most viszont itt fekszik az ágyon, és itt van előtte ez a szép lány, aki láthatóan nem tudja elengedni csak úgy. *
- Nézd... nem tudom mit csináljak. Csináljunk. Nem hiszem, hogy tudok élni a nyereményemmel, vagyis veled... * Kezd magyarázkodni, bár azért érzi magában, hogy még mindig vonzza őt a másik, és hogy szeretne vele eltölteni egy estét. De az elf itt fekszik a padlón, és az ősz hajú fiú se hiszi, hogy képes lenne bármi komoly élvezetet nyújtani. Bár már határozottan jobban van a hányás után. Csodálja, hogy a nő még mindig itt van, és nem vette el a kedvét. Még sose érezte azt, hogy valakinek tetszene. Fura érzés, és önbizalommal tölti el. *
- De nem tudom, hogy mire feleljek. * Tárja szét a karjait tanácstalanul. Hiába az előbb jött önbizalom hullám, most nagyon szégyelli magát, amiért ilyen állapotba került. Megfogadja azt is, hogy soha többé nem fog inni. *
3767. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-10 16:13:24
Üzenet elküldve: 2019-02-10 16:13:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatahajó//
*Karheia azt hiszi, hogy megint másodrangba állíthatja magát, ami nem szép dolog és sejtheti, hogy Nozarin ilyesmit nem fog hagyni neki.*
-Ha minden nagyon ízletes, akkor mindent át kell pakoljak a tányérodra...
*Jegyzi meg sunyi mosolyával. Nem gondolja komolyan persze, mert így is sok lesz neki és, ha nem, hát vesznek még.*
-Viszont, lehet lassabban enném a helyedben, mert ez ilyen bemutató a kínálatból. Szóval, ha valami nagyon tetszik neked, mondjuk ez a kecskehús, akkor legközelebb kérhetünk külön azt is. Vagy, csak maradunk ennél és akkor mindig lakomázunk egy jót.
*Mutatja fel a villáján a kecskekockát, amit összevágott magának, bár lehet Karheia így már kevesebb kedvvel eszi meg, hogy egy elég furcsa állat nevét hallja hozzá. Nozarin se érti, nem is a kedvence, de ez jár a mindenes tálakkal. És ez tényleg egy bőségtál, ha nem is eszik meg mindent, eleget kap ahhoz, hogy jól lakjék. A lehajtott pöttöm buksi kap egy kedves puszit,
valamint megcirógatják a hátát is, a jó evéshez nem illik a szomorkodás és Karheiába kell, hogy valami egy kis önbizalmat öntsön. Őt aztán lehet kérdésekkel terhelni.*
-De, kérdezz csak ilyeneket nyugodtan. Nem kell engem kímélni. Kivéve, amikor olyan gonosz dolgokat mondasz, minthogy nem ülnél az ölembe. Ott légy
kicsit kíméletesebb, mert lehet nem viselem jól az, hogy ellöknél magadtól.
*Szomorúan csillogó szemeiben visszareng a melankólia, még nem tette túl magát azon, hogy ilyen kegyetlenségre is képes lenne egyetlen Rheiája. Pár megnyugtató szó jól esne neki, még ha megjátszott is a műsor.*
*Karheia azt hiszi, hogy megint másodrangba állíthatja magát, ami nem szép dolog és sejtheti, hogy Nozarin ilyesmit nem fog hagyni neki.*
-Ha minden nagyon ízletes, akkor mindent át kell pakoljak a tányérodra...
*Jegyzi meg sunyi mosolyával. Nem gondolja komolyan persze, mert így is sok lesz neki és, ha nem, hát vesznek még.*
-Viszont, lehet lassabban enném a helyedben, mert ez ilyen bemutató a kínálatból. Szóval, ha valami nagyon tetszik neked, mondjuk ez a kecskehús, akkor legközelebb kérhetünk külön azt is. Vagy, csak maradunk ennél és akkor mindig lakomázunk egy jót.
*Mutatja fel a villáján a kecskekockát, amit összevágott magának, bár lehet Karheia így már kevesebb kedvvel eszi meg, hogy egy elég furcsa állat nevét hallja hozzá. Nozarin se érti, nem is a kedvence, de ez jár a mindenes tálakkal. És ez tényleg egy bőségtál, ha nem is eszik meg mindent, eleget kap ahhoz, hogy jól lakjék. A lehajtott pöttöm buksi kap egy kedves puszit,
valamint megcirógatják a hátát is, a jó evéshez nem illik a szomorkodás és Karheiába kell, hogy valami egy kis önbizalmat öntsön. Őt aztán lehet kérdésekkel terhelni.*
-De, kérdezz csak ilyeneket nyugodtan. Nem kell engem kímélni. Kivéve, amikor olyan gonosz dolgokat mondasz, minthogy nem ülnél az ölembe. Ott légy
kicsit kíméletesebb, mert lehet nem viselem jól az, hogy ellöknél magadtól.
*Szomorúan csillogó szemeiben visszareng a melankólia, még nem tette túl magát azon, hogy ilyen kegyetlenségre is képes lenne egyetlen Rheiája. Pár megnyugtató szó jól esne neki, még ha megjátszott is a műsor.*
3766. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-10 15:25:56
Üzenet elküldve: 2019-02-10 15:25:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
//pici Latlie//
*Megkapja a pultos lánytól a nedves rongyot, és gyors mozdulatokkal letakarítja a csizmáját.*
- Weh... *Fintorodó arccal löki a róka mellé, mikor végzett. Nem törődik ilyen tizedrangú dolgokkal, mert a kabát immár sokkal jobban érdekli. Még az átlagos intelligenciával megáldott lélek is észrevenné a nyelvbotlást, s mivel éppen egy ilyen kabátos fazont keres, fel is csillan a szeme.*
- Kitől kaptad? *Kérdezi, de a fiú olyan rosszul van, hogy el is indul felfelé. Latamie pedig a három töményből az egyiket bedobja, a másik kettőt otthagyja a pulton, Latlie-re*
- Tedd félre, később megiszom. *Aztán követi a fiút felfelé. Az elfről immár meg is feledkezik, aki ezek szerint velük tart, mert Latamie nem hagyja annyiban. Meronnan nem olyannak tűnik, aki csak úgy idegeneknek adogatja a kabátját.*
- Hol a fazon, aki adta? Merre ment? Mikor járt itt?
~Kabát nélkül csak szoknya alatt matathat, mert kint kutya hideg van. Vagy csatak részegen fetreng. Bár azt nem hinném.~
*Sorjáznak a kérdések, jól lehet hiába, de azért megpróbálja egyelőre a Pashból kiszedni, pláne mikor a felfelé haladó fiú hátán a földből előkapart fokos, s ha annak jellegzetesen ázott nyele a pajzs alól kandikál, és a jól megfigyelt pajzs is feltűnik. Eleget nézte Meronnan hátát a Patkányfészektől a Sellőig, hogy tudja, az biztosan az övé. Túl sok az egybeesés, és túl nagy a csend, márpedig a nagydarab férfi legalább akkora hanggal is van.
Ezért a szobában, ha nem kap kielégítő válaszokat, megpróbálja elterelni Pasht, nehogy a szöszke elf módján elaludjon a földön, vagy egyáltalán eldőljön válaszok nélkül.*
- Mosd meg az arcod, segít. Aztán felelj!
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
//pici Latlie//
*Megkapja a pultos lánytól a nedves rongyot, és gyors mozdulatokkal letakarítja a csizmáját.*
- Weh... *Fintorodó arccal löki a róka mellé, mikor végzett. Nem törődik ilyen tizedrangú dolgokkal, mert a kabát immár sokkal jobban érdekli. Még az átlagos intelligenciával megáldott lélek is észrevenné a nyelvbotlást, s mivel éppen egy ilyen kabátos fazont keres, fel is csillan a szeme.*
- Kitől kaptad? *Kérdezi, de a fiú olyan rosszul van, hogy el is indul felfelé. Latamie pedig a három töményből az egyiket bedobja, a másik kettőt otthagyja a pulton, Latlie-re*
- Tedd félre, később megiszom. *Aztán követi a fiút felfelé. Az elfről immár meg is feledkezik, aki ezek szerint velük tart, mert Latamie nem hagyja annyiban. Meronnan nem olyannak tűnik, aki csak úgy idegeneknek adogatja a kabátját.*
- Hol a fazon, aki adta? Merre ment? Mikor járt itt?
~Kabát nélkül csak szoknya alatt matathat, mert kint kutya hideg van. Vagy csatak részegen fetreng. Bár azt nem hinném.~
*Sorjáznak a kérdések, jól lehet hiába, de azért megpróbálja egyelőre a Pashból kiszedni, pláne mikor a felfelé haladó fiú hátán a földből előkapart fokos, s ha annak jellegzetesen ázott nyele a pajzs alól kandikál, és a jól megfigyelt pajzs is feltűnik. Eleget nézte Meronnan hátát a Patkányfészektől a Sellőig, hogy tudja, az biztosan az övé. Túl sok az egybeesés, és túl nagy a csend, márpedig a nagydarab férfi legalább akkora hanggal is van.
Ezért a szobában, ha nem kap kielégítő válaszokat, megpróbálja elterelni Pasht, nehogy a szöszke elf módján elaludjon a földön, vagy egyáltalán eldőljön válaszok nélkül.*
- Mosd meg az arcod, segít. Aztán felelj!
3765. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-09 16:20:40
Üzenet elküldve: 2019-02-09 16:20:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Ez meglehet, de... nincs miért bocsánatot kérned! *mosolyog Tiziora. ~Talán tényleg máshogy alakult volna minden, ha nem vagy ott, de akkor sose találkoztunk volna, nem?~ gondolja magában. Bár az ügyetlensége kisebb-nagyobb mértékben egész életét megnehezítette, most az egyszer igazán hálás érte, hiszen ki tudja, mi történt volna, ha nem kényszerül maradásra. Amikor a kihasználás kerül szóba, értetlenül pillant vissza a férfira, hiszen megítélésre szerint ilyesmiről szó sincs* Örülök, hogy minden úgy történt, ahogy történt! *jelenti ki őszinte, határozott hangon, hogy eloszlassa a férfi aggályait.*
- Mindig az leszek veled. Remélem, egyszer majd megérted, miért... *válaszolja a kérdésre. ~Mindenki megérdemli a kedvességet és a törődést. Te nem leszel tőle kevesebb, másoknak viszont sokat jelenthet egy ilyen apróság is. Különben sem vagy te olyan rossz ember, mint amilyennek tartod magad! Több van benned, mint hinnéd!~ fut át agyán a gondolat, remélve, hogy lesz még alkalma ezt bebizonyítani a férfinak. Ezen aggodalmak azonban hamar feledésbe merülnek, ahogy egy sokkal komolyabb téma kerül előtérbe.*
- Sajnálom, erre nem gondoltam... *szabadkozik hirtelen, mikor újra fájó emlékeket sikerült felidéznie Tizioban a múltját és a jelenét illetően. Ezek mellett saját félelmei gyerekes semmiségeknek tűnnek csupán* Hamarosan elő fognak kerülni, érzem! *szorítja meg újfent a férfi kezét, hogy egy kis erőt öntsön belé* Ha Wegtorenbe mentek is, előbb-utóbb biztos hírt adnak majd szerencsés megmenekülésük felől! *próbálkozik meg egy bátorító mosollyal, bár ő maga is tudja, ha családtagjaiért aggódik valaki, nem sokat érnek még a kedves szavak sem, csak a bizonyosság jelent megnyugvást. ~Ezért mentem vissza én is a városba~ sóhajt magában, ahogy lelki szemei előtt megjelenik régi otthonuk képe, ami utolsó látogatásakor már üresen és magányosan állt. Kicsit megrázza a fejét, hogy elhessegesse az emlékeket, elvégre az ő problémái közel sem olyan súlyosak vagy sürgetőek. Ő már tudja a választ a kérdéseire, még ha a válaszok nem is azok, amiket remélni mert. ~Bár tehetnék valamit érted is, hogy megnyugodj!~ gondolja szomorúan, mielőtt rábólint a találkozásra.*
- Akarom. És köszönöm, hogy megkérdeztél! *igyekszik biztosítani szándékai felől a férfit, miközben érzi, hogy ismét kezd elpirulni kicsit. ~Igazán figyelmes vagy, hálás vagyok érte, hogy ennyire törődsz velem!~ gondolja magában, még inkább zavarban érezve magát Tizio meglepett arckifejezése láttán. Kicsit azért még mindig fél a találkozó végkimenetele miatt, így igyekszik elterelni a figyelmét, és inkább fájós lábával kezd foglalkozni. Nagy nehezen elevickél az asztalhoz, hogy hozzálásson a borogatás előkészítéséhez.*
- Igazad van! *bólint a javaslatra, egy kis vizet is öntve a kendőre, majd mikor végzett visszasántikál az ágyhoz. Régen kellett utoljára ilyesmit csinálnia, így kissé kijött már a gyakorlatból, ám végül hamar sikerül bokájára tekernie a rongydarabot.*
- Honnan tudsz ennyit a sérülések kezeléséről? *pillant közben kíváncsian Tiziora, akiről nehezen tudja elképzelni, hogy valaha is érdeklődött volna a gyógyítás iránt. A kötés elkészültével pedig gondolkozás nélkül bújik oda a férfihoz, boldogan mosolyodva el, mikor Tizio átöleli őt.*
- Ez egy csodás nap volt! *sóhajt fel, ahogy ő is átkarolja a férfit. Tizio egyenletes légzésének és szívverésének hangja megnyugtatja, sőt, valami furcsa, álomhoz közeli állapotba sodorja, ahol már gondolkodnia is nehezére esik.*
- Ez meglehet, de... nincs miért bocsánatot kérned! *mosolyog Tiziora. ~Talán tényleg máshogy alakult volna minden, ha nem vagy ott, de akkor sose találkoztunk volna, nem?~ gondolja magában. Bár az ügyetlensége kisebb-nagyobb mértékben egész életét megnehezítette, most az egyszer igazán hálás érte, hiszen ki tudja, mi történt volna, ha nem kényszerül maradásra. Amikor a kihasználás kerül szóba, értetlenül pillant vissza a férfira, hiszen megítélésre szerint ilyesmiről szó sincs* Örülök, hogy minden úgy történt, ahogy történt! *jelenti ki őszinte, határozott hangon, hogy eloszlassa a férfi aggályait.*
- Mindig az leszek veled. Remélem, egyszer majd megérted, miért... *válaszolja a kérdésre. ~Mindenki megérdemli a kedvességet és a törődést. Te nem leszel tőle kevesebb, másoknak viszont sokat jelenthet egy ilyen apróság is. Különben sem vagy te olyan rossz ember, mint amilyennek tartod magad! Több van benned, mint hinnéd!~ fut át agyán a gondolat, remélve, hogy lesz még alkalma ezt bebizonyítani a férfinak. Ezen aggodalmak azonban hamar feledésbe merülnek, ahogy egy sokkal komolyabb téma kerül előtérbe.*
- Sajnálom, erre nem gondoltam... *szabadkozik hirtelen, mikor újra fájó emlékeket sikerült felidéznie Tizioban a múltját és a jelenét illetően. Ezek mellett saját félelmei gyerekes semmiségeknek tűnnek csupán* Hamarosan elő fognak kerülni, érzem! *szorítja meg újfent a férfi kezét, hogy egy kis erőt öntsön belé* Ha Wegtorenbe mentek is, előbb-utóbb biztos hírt adnak majd szerencsés megmenekülésük felől! *próbálkozik meg egy bátorító mosollyal, bár ő maga is tudja, ha családtagjaiért aggódik valaki, nem sokat érnek még a kedves szavak sem, csak a bizonyosság jelent megnyugvást. ~Ezért mentem vissza én is a városba~ sóhajt magában, ahogy lelki szemei előtt megjelenik régi otthonuk képe, ami utolsó látogatásakor már üresen és magányosan állt. Kicsit megrázza a fejét, hogy elhessegesse az emlékeket, elvégre az ő problémái közel sem olyan súlyosak vagy sürgetőek. Ő már tudja a választ a kérdéseire, még ha a válaszok nem is azok, amiket remélni mert. ~Bár tehetnék valamit érted is, hogy megnyugodj!~ gondolja szomorúan, mielőtt rábólint a találkozásra.*
- Akarom. És köszönöm, hogy megkérdeztél! *igyekszik biztosítani szándékai felől a férfit, miközben érzi, hogy ismét kezd elpirulni kicsit. ~Igazán figyelmes vagy, hálás vagyok érte, hogy ennyire törődsz velem!~ gondolja magában, még inkább zavarban érezve magát Tizio meglepett arckifejezése láttán. Kicsit azért még mindig fél a találkozó végkimenetele miatt, így igyekszik elterelni a figyelmét, és inkább fájós lábával kezd foglalkozni. Nagy nehezen elevickél az asztalhoz, hogy hozzálásson a borogatás előkészítéséhez.*
- Igazad van! *bólint a javaslatra, egy kis vizet is öntve a kendőre, majd mikor végzett visszasántikál az ágyhoz. Régen kellett utoljára ilyesmit csinálnia, így kissé kijött már a gyakorlatból, ám végül hamar sikerül bokájára tekernie a rongydarabot.*
- Honnan tudsz ennyit a sérülések kezeléséről? *pillant közben kíváncsian Tiziora, akiről nehezen tudja elképzelni, hogy valaha is érdeklődött volna a gyógyítás iránt. A kötés elkészültével pedig gondolkozás nélkül bújik oda a férfihoz, boldogan mosolyodva el, mikor Tizio átöleli őt.*
- Ez egy csodás nap volt! *sóhajt fel, ahogy ő is átkarolja a férfit. Tizio egyenletes légzésének és szívverésének hangja megnyugtatja, sőt, valami furcsa, álomhoz közeli állapotba sodorja, ahol már gondolkodnia is nehezére esik.*
3764. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-08 10:33:13
Üzenet elküldve: 2019-02-08 10:33:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Bólintással veszi tudomásul, hogy a lány nem kér többet, végtére is nem kislány már, hogy ne tudja eldönteni, hogy mennyivel is lakik jól.*
- Ugyan. Ha nem vagyok ott Kriyonnal, akkor valószínűleg nem is szorulsz megmentésre. ~Te hős, te. Bajba sodrod, úgy könnyű megmenteni bárkit.~ Bocsánatot kell kérnem emiatt. És, hogy kihasználtalak. ~Testileg és lelkileg is.~ *Jóképűségének beismerésére bólint, tudja, hogy az bár hangoztatni nem szokta, noha enyhén nárcisztikus, több egyéb mentális zavar mellett, és már vissza sem tudja idézni, hogy hogyan merül ez fel beszélgetésük korábbi szakaszában.*
- Látod. Megint kedves vagy. Nem is értem, hogy miért? ~Nem ígértem semmit kislány, neked sem kéne.~ *Az önzetlenség majdhogynem ismeretlen a számára, szereti a testvéreit persze, feltétel nélkül, de kívülállókkal szemben ritkán tud önzetlen érzelmeket produkálni és a kívülállók is így vannak vele. ~Talán az artheniori nemesség képtelen az őszinteségre és velük is képtelen bárki őszintének lenni?~* - Újabban semmiben sem vagyok biztos. Merő bizonytalanság az életem, míg fivéreimről és apámról biztosat nem tudok és mit tehetek még azonkívül, hogy várok? *Bejárta már az összes lerakatukat, egy részét teljesen lefosztva találta meg, de rokonainak semmi nyoma.* - A nénikénk Wegtorenben él, de oda nem mennének. Vagyis nem tudom, hogy mennének-e. Jelen pillanatban Ephemia a családom és én neki. Nem hiszem, hogy kifogása lenne az ellen, hogy bárkit bemutassak neki. ~Ráadásul te lennél az első.~ De csak ha te is akarod. Mondtam, hogy nem tennék semmi olyat, amit te nem szeretnél. *Ebben a pillanatban már nem is gondol arra, hogy Nava igent mondhat erre, hiszen elsőre annyira ijedten tiltakozott ellene, úgyhogy látszik Tizio arcán a meglepetés, mikor végül a lány beleegyezik, nem válaszol, csak bólint. A fejét csóválja, mikor Nava elsántikál az asztalig, de most sem szól közbe, önfejű teremtésekkel kár vitatkozni.*
- Vizet is tegyél hozzá, mert marni fogja a bőröd. *Ennyit tanácsol csak, némán figyeli, hogy a lány mit csinál, míg elnézi, addig kipattintja a nadrágja legfelső gombját, mert úgy teli ette magát, hogy kicsit szorítja.* - Engem nem zavar. *Az ecetszag egyáltalán nem zavarja, a hozzá bújó lány meg pláne, átkarolja a vállát. ~Ki hitte volna ezt pár órával ezelőtt.~*
*Bólintással veszi tudomásul, hogy a lány nem kér többet, végtére is nem kislány már, hogy ne tudja eldönteni, hogy mennyivel is lakik jól.*
- Ugyan. Ha nem vagyok ott Kriyonnal, akkor valószínűleg nem is szorulsz megmentésre. ~Te hős, te. Bajba sodrod, úgy könnyű megmenteni bárkit.~ Bocsánatot kell kérnem emiatt. És, hogy kihasználtalak. ~Testileg és lelkileg is.~ *Jóképűségének beismerésére bólint, tudja, hogy az bár hangoztatni nem szokta, noha enyhén nárcisztikus, több egyéb mentális zavar mellett, és már vissza sem tudja idézni, hogy hogyan merül ez fel beszélgetésük korábbi szakaszában.*
- Látod. Megint kedves vagy. Nem is értem, hogy miért? ~Nem ígértem semmit kislány, neked sem kéne.~ *Az önzetlenség majdhogynem ismeretlen a számára, szereti a testvéreit persze, feltétel nélkül, de kívülállókkal szemben ritkán tud önzetlen érzelmeket produkálni és a kívülállók is így vannak vele. ~Talán az artheniori nemesség képtelen az őszinteségre és velük is képtelen bárki őszintének lenni?~* - Újabban semmiben sem vagyok biztos. Merő bizonytalanság az életem, míg fivéreimről és apámról biztosat nem tudok és mit tehetek még azonkívül, hogy várok? *Bejárta már az összes lerakatukat, egy részét teljesen lefosztva találta meg, de rokonainak semmi nyoma.* - A nénikénk Wegtorenben él, de oda nem mennének. Vagyis nem tudom, hogy mennének-e. Jelen pillanatban Ephemia a családom és én neki. Nem hiszem, hogy kifogása lenne az ellen, hogy bárkit bemutassak neki. ~Ráadásul te lennél az első.~ De csak ha te is akarod. Mondtam, hogy nem tennék semmi olyat, amit te nem szeretnél. *Ebben a pillanatban már nem is gondol arra, hogy Nava igent mondhat erre, hiszen elsőre annyira ijedten tiltakozott ellene, úgyhogy látszik Tizio arcán a meglepetés, mikor végül a lány beleegyezik, nem válaszol, csak bólint. A fejét csóválja, mikor Nava elsántikál az asztalig, de most sem szól közbe, önfejű teremtésekkel kár vitatkozni.*
- Vizet is tegyél hozzá, mert marni fogja a bőröd. *Ennyit tanácsol csak, némán figyeli, hogy a lány mit csinál, míg elnézi, addig kipattintja a nadrágja legfelső gombját, mert úgy teli ette magát, hogy kicsit szorítja.* - Engem nem zavar. *Az ecetszag egyáltalán nem zavarja, a hozzá bújó lány meg pláne, átkarolja a vállát. ~Ki hitte volna ezt pár órával ezelőtt.~*
3763. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-07 21:55:36
Üzenet elküldve: 2019-02-07 21:55:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Nem kérek többet, köszönöm! *rázza meg a fejét mosolyogva, nem csak udvariasságból mondva ezt, hanem mert már tényleg jól lakott annyival, amennyit eddig elfogyasztott. Az életveszély kérdését azonban kissé másképp látja.*
- De hisz éppen te mentesz meg a veszélyektől. Nélküled még mindig ott ülnék a fa alatt a hidegben. Köszönöm, hogy vigyázol rám! *suttogja fülig vörösödve az utolsó szavakat, ahogy odahajol egy csókért.*
- Jól van, jól van! Beismerem! *adja be végül nevetve a derekát egy szemforgatás és lemondó fejcsóválás kíséretében. ~Tényleg jóképű vagy, csak ne lennél ilyen nagyra vele!~ sóhajt magában, a gondtalan tréfálkozás azonban hamarosan sokkal komolyabb témákra vezet át. ~Milyen szomorú!~ gondolja, ahogy Tiziot hallgatja. ~Nem lehetett könnyű így felnőni...~ vélekedik magában, miközben megszorítja a férfi kezét.*
- Én mindig itt leszek neked, ha... ha kedvességre vágysz. *mikor belekezd a mondatba, még maga se tudja, hogy tervezi befejezni, azonban feltétlen szükségét érzi, hogy mondjon valami megnyugtatót, hirtelen pedig nem jut jobb az eszébe. A gondolat, hogy valaki szeretet és kedvesség nélkül nőjön fel, nagyon megviseli és erősen töpreng azon, mivel tudna enyhíti Tizio fájdalmán, a férfi kérdése azonban teljesen meghökkenti és feledteti vele ezt.*
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? *kérdez vissza ijedten* Mármint, nagyon szívesen találkozok vele, de... tényleg ezt szeretnéd? *érezhető az aggodalom a hangján, ahogy az utolsó kérdést felteszi, maga se tudva, milyen választ remél. Egyfelől megtisztelőnek érzi, hogy Tizio bemutatná a húgának, másfelől kicsit fél is a találkozástól. ~Mi van, ha nem fog kedvelni? Ha lenéz, mert egy szegény, jelentéktelen senki vagyok? Mi van, ha mellette te is rájössz, hogy tényleg így van?~ pillant szomorúan a férfira, attól tartva, hogy bármi is van köztük, annak vége szakad a találkozást követően, mielőtt még igazán kibontakozhatna. Nem tudja azonban, hogyan adjon hangot félelmeinek, így csak feszülten figyeli Tiziot, mit válaszol a kérdésekre, mikor valami olyasmit lát rajta, amire a legkevésbé sem számított. ~Lehetséges lenne?~ képed el magában, ahogy a zavartnak tűnő férfit szemléli.*
- Örülnék, ha bemutatnál neki! Már ha ő is beleegyezik. *bólint rá végül a találkozóra halvány mosollyal, bár közel sem biztos benne, jól tette-e, hogy igent mondott. Maga se tudja miért, de hirtelen idegesség fogja el, vajon Ephemia mit fog gondolni róla, vagy egyáltalán belemegy-e a találkozóba. ~És ha nem is akar látni?~ fut át agyán a gondolat. Pár mély lélegzetvétellel igyekszik lenyugtatni magát, ám csak félig jár sikerrel. Aggodalma, bár nem múlik el teljesen, nagymértékben csökken, így lehetősége nyílik mással is foglalkoznia, például fájós lábával. Óvatosan kel fel az ágyról, kipróbálva, mennyire tudja terhelni sérült bokáját, hiszen eddig még nem kellett teljes súlyával ránehezednie. Hiába bizonygatta azonban oly lelkesen az előbb, hogy egyedül is képes ellátni magát, kénytelen rájönni, ez talán mégse lesz olyan egyszerű, mint gondolta. Az a pár lépés, amit az asztalig kell megtennie, jobban fáj, mint várta, így kénytelen egy pillanatra megkapaszkodni a bútordarabban, amíg csökken a fájdalom. Mikor kicsit sikerül összeszednie magát, a mosdótál mellett talált rongyot igyekszik annyira átitatni ecettel, amennyire csak tudja. A tömény, csípős szag a köhögés és a tüsszögés közti furcsa tünetet vált ki belőle. Mikor végzett, az ecetes kendővel óvatosan visszasántikál az ágyhoz.*
- Sajnálom! *jegyzi meg bocsánatkérőn, ahogy leroskad Tizio mellé. Biztos benne, az ő orrát is hasonlóan irritálja az ecet, így igyekszik olyan távol helyezkedni tőle, amennyire csak tud, majd hozzálát, hogy lassan rátekerje a sérült testrészre a kendőt.*
- Kész! *szólal meg végül, kissé lelógatva lábát az ágyról, hogy jelezze, most már szabad a levegő. Bár azt tervezte, olyan távol marad, amennyire csak tud, Tiziot nézve mégsem bírja megállni, hogy ne bújjon oda hozzá, mellkasára hajtva a fejét*
- Nem zavar? *kérdezi halkan, látszólag az ecetszagra értve szavait, ami sokkal erősebb most, hogy közelebb van a férfihoz, valójában azonban elhelyezkedésére célozva.*
- Nem kérek többet, köszönöm! *rázza meg a fejét mosolyogva, nem csak udvariasságból mondva ezt, hanem mert már tényleg jól lakott annyival, amennyit eddig elfogyasztott. Az életveszély kérdését azonban kissé másképp látja.*
- De hisz éppen te mentesz meg a veszélyektől. Nélküled még mindig ott ülnék a fa alatt a hidegben. Köszönöm, hogy vigyázol rám! *suttogja fülig vörösödve az utolsó szavakat, ahogy odahajol egy csókért.*
- Jól van, jól van! Beismerem! *adja be végül nevetve a derekát egy szemforgatás és lemondó fejcsóválás kíséretében. ~Tényleg jóképű vagy, csak ne lennél ilyen nagyra vele!~ sóhajt magában, a gondtalan tréfálkozás azonban hamarosan sokkal komolyabb témákra vezet át. ~Milyen szomorú!~ gondolja, ahogy Tiziot hallgatja. ~Nem lehetett könnyű így felnőni...~ vélekedik magában, miközben megszorítja a férfi kezét.*
- Én mindig itt leszek neked, ha... ha kedvességre vágysz. *mikor belekezd a mondatba, még maga se tudja, hogy tervezi befejezni, azonban feltétlen szükségét érzi, hogy mondjon valami megnyugtatót, hirtelen pedig nem jut jobb az eszébe. A gondolat, hogy valaki szeretet és kedvesség nélkül nőjön fel, nagyon megviseli és erősen töpreng azon, mivel tudna enyhíti Tizio fájdalmán, a férfi kérdése azonban teljesen meghökkenti és feledteti vele ezt.*
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? *kérdez vissza ijedten* Mármint, nagyon szívesen találkozok vele, de... tényleg ezt szeretnéd? *érezhető az aggodalom a hangján, ahogy az utolsó kérdést felteszi, maga se tudva, milyen választ remél. Egyfelől megtisztelőnek érzi, hogy Tizio bemutatná a húgának, másfelől kicsit fél is a találkozástól. ~Mi van, ha nem fog kedvelni? Ha lenéz, mert egy szegény, jelentéktelen senki vagyok? Mi van, ha mellette te is rájössz, hogy tényleg így van?~ pillant szomorúan a férfira, attól tartva, hogy bármi is van köztük, annak vége szakad a találkozást követően, mielőtt még igazán kibontakozhatna. Nem tudja azonban, hogyan adjon hangot félelmeinek, így csak feszülten figyeli Tiziot, mit válaszol a kérdésekre, mikor valami olyasmit lát rajta, amire a legkevésbé sem számított. ~Lehetséges lenne?~ képed el magában, ahogy a zavartnak tűnő férfit szemléli.*
- Örülnék, ha bemutatnál neki! Már ha ő is beleegyezik. *bólint rá végül a találkozóra halvány mosollyal, bár közel sem biztos benne, jól tette-e, hogy igent mondott. Maga se tudja miért, de hirtelen idegesség fogja el, vajon Ephemia mit fog gondolni róla, vagy egyáltalán belemegy-e a találkozóba. ~És ha nem is akar látni?~ fut át agyán a gondolat. Pár mély lélegzetvétellel igyekszik lenyugtatni magát, ám csak félig jár sikerrel. Aggodalma, bár nem múlik el teljesen, nagymértékben csökken, így lehetősége nyílik mással is foglalkoznia, például fájós lábával. Óvatosan kel fel az ágyról, kipróbálva, mennyire tudja terhelni sérült bokáját, hiszen eddig még nem kellett teljes súlyával ránehezednie. Hiába bizonygatta azonban oly lelkesen az előbb, hogy egyedül is képes ellátni magát, kénytelen rájönni, ez talán mégse lesz olyan egyszerű, mint gondolta. Az a pár lépés, amit az asztalig kell megtennie, jobban fáj, mint várta, így kénytelen egy pillanatra megkapaszkodni a bútordarabban, amíg csökken a fájdalom. Mikor kicsit sikerül összeszednie magát, a mosdótál mellett talált rongyot igyekszik annyira átitatni ecettel, amennyire csak tudja. A tömény, csípős szag a köhögés és a tüsszögés közti furcsa tünetet vált ki belőle. Mikor végzett, az ecetes kendővel óvatosan visszasántikál az ágyhoz.*
- Sajnálom! *jegyzi meg bocsánatkérőn, ahogy leroskad Tizio mellé. Biztos benne, az ő orrát is hasonlóan irritálja az ecet, így igyekszik olyan távol helyezkedni tőle, amennyire csak tud, majd hozzálát, hogy lassan rátekerje a sérült testrészre a kendőt.*
- Kész! *szólal meg végül, kissé lelógatva lábát az ágyról, hogy jelezze, most már szabad a levegő. Bár azt tervezte, olyan távol marad, amennyire csak tud, Tiziot nézve mégsem bírja megállni, hogy ne bújjon oda hozzá, mellkasára hajtva a fejét*
- Nem zavar? *kérdezi halkan, látszólag az ecetszagra értve szavait, ami sokkal erősebb most, hogy közelebb van a férfihoz, valójában azonban elhelyezkedésére célozva.*
3762. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-07 10:32:19
Üzenet elküldve: 2019-02-07 10:32:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Tizio nem szégyellősködik, ő éhes, ki akarja elégíteni a testének szükségleteit, nagyrészt csöndben eszik, a lányt nézi, néha elmosolyodik.*
- Egyél rendesen. Nem elég, hogy majdnem megfagysz, de utána majd éhen is halsz? Folyton életveszélyben vagy, mikor velem vagy. *Hangja komoly, de a szeme sarkában feltűnnek azok a ráncok, amik mosolygástól vagy nevetéstől jelennek meg az arcon, bár nem mosolyog vagy nevet.*
- Látod, én mondtam, hogy végtelenül jóképű vagyok. Végre te is beismered. *Már nem csak a szeme nevet, hanem ő maga is, lenyalja a sült hús zsírját az ujjairól és közelebb hajol a lányhoz. ~Nem így értetetted, mi?~ Nevetése mosollyá szelídül.* - És végtelenül szerény is vagyok, tudom, nem kell mondanod. *Alig a lányhoz érve megsimogatja Nava arcát.*
- Nem is emlékszem, hogy mikor volt velem valaki ilyen kedves. Már ha leszámítjuk azokat, akiknek fizettem a kedvességért, vagy egyéb dologért állt érdekükben. Talán az anyám. Nava. Megengeded, hogy bemutassalak a húgomnak? Nem most rögtön. Majd egyszer. Ha te is akarod. Butus kislány, de helyén van a szíve. De ne érezd erőszaknak. ~Hülye vagy Tizio, már megint hülye vagy.~ *Tizio ritkán esik ki a közömbös ember szerepéből, de most mégis zavarba jön valamiért.* - Mármint ha ő is akarja, mostanában furcsán viselkedik. ~Persze, egy barbár elcsábította, elvette a maradék eszét is. És akkor még ez a csapás is a városban.~ *Helyezkedik, hogy a lány ki tudja nyújtani a lábát, vagy bármi kényelmesebb pózt fel tudjon venni.*
- Jó, ha nem akarod, akkor nem ragaszkodom hozzá, de ha nem jól csinálod, akkor kénytelen leszek közbelépni. *Az étel időközben elfogy, ezért félreteszi az ágy mellé a kiürült tálat, aztán elnyúlik az ágyon, a hátára fekszik, bal kezét a feje alá rakja, a jobbal pedig saját hasát simogatja.* - Tele vagyok.
*Tizio nem szégyellősködik, ő éhes, ki akarja elégíteni a testének szükségleteit, nagyrészt csöndben eszik, a lányt nézi, néha elmosolyodik.*
- Egyél rendesen. Nem elég, hogy majdnem megfagysz, de utána majd éhen is halsz? Folyton életveszélyben vagy, mikor velem vagy. *Hangja komoly, de a szeme sarkában feltűnnek azok a ráncok, amik mosolygástól vagy nevetéstől jelennek meg az arcon, bár nem mosolyog vagy nevet.*
- Látod, én mondtam, hogy végtelenül jóképű vagyok. Végre te is beismered. *Már nem csak a szeme nevet, hanem ő maga is, lenyalja a sült hús zsírját az ujjairól és közelebb hajol a lányhoz. ~Nem így értetetted, mi?~ Nevetése mosollyá szelídül.* - És végtelenül szerény is vagyok, tudom, nem kell mondanod. *Alig a lányhoz érve megsimogatja Nava arcát.*
- Nem is emlékszem, hogy mikor volt velem valaki ilyen kedves. Már ha leszámítjuk azokat, akiknek fizettem a kedvességért, vagy egyéb dologért állt érdekükben. Talán az anyám. Nava. Megengeded, hogy bemutassalak a húgomnak? Nem most rögtön. Majd egyszer. Ha te is akarod. Butus kislány, de helyén van a szíve. De ne érezd erőszaknak. ~Hülye vagy Tizio, már megint hülye vagy.~ *Tizio ritkán esik ki a közömbös ember szerepéből, de most mégis zavarba jön valamiért.* - Mármint ha ő is akarja, mostanában furcsán viselkedik. ~Persze, egy barbár elcsábította, elvette a maradék eszét is. És akkor még ez a csapás is a városban.~ *Helyezkedik, hogy a lány ki tudja nyújtani a lábát, vagy bármi kényelmesebb pózt fel tudjon venni.*
- Jó, ha nem akarod, akkor nem ragaszkodom hozzá, de ha nem jól csinálod, akkor kénytelen leszek közbelépni. *Az étel időközben elfogy, ezért félreteszi az ágy mellé a kiürült tálat, aztán elnyúlik az ágyon, a hátára fekszik, bal kezét a feje alá rakja, a jobbal pedig saját hasát simogatja.* - Tele vagyok.
3761. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-07 10:00:53
Üzenet elküldve: 2019-02-07 10:00:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Latlie, Pash, Aranyhaj//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szerencsére Shen megfelelő magyarázatának kezd mindenki képbe kerülni végre a fogadás részleteit illetően. Meg amúgy általánosságban is. A vörös úgy látszik megértette, hogy a hegyesfülűnél nincs esélye, hisz őt szíve választottja várja az erdőben.*
- Hol máshol. *mondja maga is, mintha ezzel a világ összes kérdésére helyes választ mondott volna.*
- Értem, ha nyersz, nem kerezsünk meg senkit. *biccent egyet, de majd leesik a feje a nyakáról, mindazonáltal tökéletesen érti a nyereményt.
Ekkor következik be a sajnálatos incidens a rókával és Pash csaknem beterít mindent maguk körül, még Latamiet is. Azt mondjuk kicsit furcsának tartja, hogy a lányt a kabát érdekli, nem pedig a nem rókamentes móka, de mivel már a tűrhetetlen részegség és az eszméletvesztés útválasztójánál áll, hamar túlteszi magát rajta.*
- Az vagyok. *végre mindenkinek leesett, hogy ő a bíró. Azaz volt. A szabályokra már ugyan nem emlékszik, ha ugyan voltak, de nem csak szerinte, de Latile szerint is a fiú volt a gyorsabb a pálinkával.*
- Én neki adok igazat. *mutat a pult mögött álló lányra. Sajnos Latlie kezdi azt hinni, hogy miatta van minden, persze erről Shenci semmit sem sejt, de ha tudná, nagyon sajnálná, hogy ilyen gondolatok fordulnak meg a fejében. Hisz ő aztán semmiről se tehet. Kivételesen.*
- A víz az jó lenne. *helyesel.*
- A győztes az én hős barátom! *mutat Pashra, ki nem esve bírói szerepköréből.*
- De úgy látom, hogy a győztesnek járó díjat majd kicsit később kapja meg. *néz a rókára és a vörösre vállát vonva.
A kabát témát teljesen elengedi, most nem foglalkozhatnak ilyen huszadrangú dolgokkal, van elég bajuk azon kívül is.*
- Gyere, segítek haver. *karolja át Pash vállát, amikor a kölök egy szobát vesz ki.*
- Drágaság, mindjárt visszajövök, feltakarítom. *szól vissza, ha Pash engedi, hogy segítsen neki. Ha így lesz, akkor óvatosan felvezeti a lépcsőn, bár inkább egymás támogatják és a kiszemelt szobában az ágyra fekteti, majd becsukja az ajtót.*
- Nyugi, nem buzin. *szól még oda, majd lehúzza a kölök csizmáit. Rengetegszer ébredt már csizmában egy görbe este után és azt a lábfájást nem kívánja szerencsétlen srácnak.
Elindulna vissza, de úgy dönt, leheveredik kicsit a padlóra, neki is kijár egy kis pihenés a meló után. Karját rutinosan a feje alá helyezi, utolsó erejével lerúgja a csizmáit és öt percre lehunyja a szemét.
Nem kell mondani, hogy nem tér vissza öt perc múlva a fogadóba, hanem a csatak-részegek igaz álmát alussza odafent a padlón.*
//Latamie, Latlie, Pash, Aranyhaj//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szerencsére Shen megfelelő magyarázatának kezd mindenki képbe kerülni végre a fogadás részleteit illetően. Meg amúgy általánosságban is. A vörös úgy látszik megértette, hogy a hegyesfülűnél nincs esélye, hisz őt szíve választottja várja az erdőben.*
- Hol máshol. *mondja maga is, mintha ezzel a világ összes kérdésére helyes választ mondott volna.*
- Értem, ha nyersz, nem kerezsünk meg senkit. *biccent egyet, de majd leesik a feje a nyakáról, mindazonáltal tökéletesen érti a nyereményt.
Ekkor következik be a sajnálatos incidens a rókával és Pash csaknem beterít mindent maguk körül, még Latamiet is. Azt mondjuk kicsit furcsának tartja, hogy a lányt a kabát érdekli, nem pedig a nem rókamentes móka, de mivel már a tűrhetetlen részegség és az eszméletvesztés útválasztójánál áll, hamar túlteszi magát rajta.*
- Az vagyok. *végre mindenkinek leesett, hogy ő a bíró. Azaz volt. A szabályokra már ugyan nem emlékszik, ha ugyan voltak, de nem csak szerinte, de Latile szerint is a fiú volt a gyorsabb a pálinkával.*
- Én neki adok igazat. *mutat a pult mögött álló lányra. Sajnos Latlie kezdi azt hinni, hogy miatta van minden, persze erről Shenci semmit sem sejt, de ha tudná, nagyon sajnálná, hogy ilyen gondolatok fordulnak meg a fejében. Hisz ő aztán semmiről se tehet. Kivételesen.*
- A víz az jó lenne. *helyesel.*
- A győztes az én hős barátom! *mutat Pashra, ki nem esve bírói szerepköréből.*
- De úgy látom, hogy a győztesnek járó díjat majd kicsit később kapja meg. *néz a rókára és a vörösre vállát vonva.
A kabát témát teljesen elengedi, most nem foglalkozhatnak ilyen huszadrangú dolgokkal, van elég bajuk azon kívül is.*
- Gyere, segítek haver. *karolja át Pash vállát, amikor a kölök egy szobát vesz ki.*
- Drágaság, mindjárt visszajövök, feltakarítom. *szól vissza, ha Pash engedi, hogy segítsen neki. Ha így lesz, akkor óvatosan felvezeti a lépcsőn, bár inkább egymás támogatják és a kiszemelt szobában az ágyra fekteti, majd becsukja az ajtót.*
- Nyugi, nem buzin. *szól még oda, majd lehúzza a kölök csizmáit. Rengetegszer ébredt már csizmában egy görbe este után és azt a lábfájást nem kívánja szerencsétlen srácnak.
Elindulna vissza, de úgy dönt, leheveredik kicsit a padlóra, neki is kijár egy kis pihenés a meló után. Karját rutinosan a feje alá helyezi, utolsó erejével lerúgja a csizmáit és öt percre lehunyja a szemét.
Nem kell mondani, hogy nem tér vissza öt perc múlva a fogadóba, hanem a csatak-részegek igaz álmát alussza odafent a padlón.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063