//Második szál//
*Csak hogy végre... Vajon meddig kell valakinek biztatnia egy nőt, hogy végre leüljön? Hát ő kérte a helyet, de rendben, akkor leül. Tulajdonképpen lehet valami főnemesi méltóság, és Lorewnek megtisztelve kéne éreznie magát, de ez most valahogy nem megy. Lehet csak a fáradtság, esetleg az éhség teszi, vagy lehet, hogy ő simán csak olyan ember, aki nem értékeli a nagy pillanatokat, de hát akárhogyan is... A mai nem az a nap. Kap egy nevet is, ebből a Linthy rész néhány percre talán meg is ragad a fejében, de igazából ketten vannak, így nem lesz szüksége megszólítási formákra, egy fertály óra, és már semmire sem fog emlékezni belőle. De persze a továbbiak is érdekesek... Ugyanis nem kap választ a kérdésére, de ettől még nem szándékozik a feledés homályába temetni azt is, így felpillant a nőre, és némi gondolkodás után megkérdezi:*
- Ezt vegyem igennek? *vonja fel a szemöldökét. Tény, nincsenek sokan hallótávolságon belül, és azok sem úgy tűnnek, mint akik figyelnének, tehát akkor most épp arra néz, amerre beszél. De így van ez mindig? Erre volt kíváncsi, mivel Lorew akárhogy is töri a fejét, arra jut, hogy ő személy szerint sok esetben lusta megmozdítani a fejét, és arra nézni, amerre a szavait címezi, de hát többnyire nem ő kezdi a beszélgetéseket, így mindenképpen figyelnek a szavaira* És mindig így van ez? Néha meglepően hasznos, ha nem arra nézünk, amerre beszélünk, sok mindent elkerülhetünk ezzel...
*Persze nem az ő dolga ítélkezni efelett, meg úgy általánosságban nem is érdekli, melyik az elfogadott. Amire most kíváncsi lett, az az, hogy ki hogy csinálja. Persze ez bizonyára apróságnak tűnik az égen megjelenő fényekhez, meg minden, de hát a másik oldalról meg... Az égen mindig voltak fények, régen ezt csak úgy mondták, süt a nap. Miért kell ebből máris felhajtást csinálni, ha gondol egyet, és másképpen süt? Mindegy, ha sikerült eme első kérdésére választ szereznie, akkor már érdemben el is gondolkodhat a nő által feltett kérdéseken, mert hát mostanában igen nagy divat lett az égen lévő fényekkel foglalkozni. Igen, persze hogy hallott a pletykákról, de hát a dolgok nem mennek mindig olyan egyszerűen. Ő éppenséggel éhes, meg szomjas, hát így gondolkodjon?*
- Igen, nagyon érdekes kérdések, örömmel válaszolnék is mindegyikre, hiszen ki tudja, ha én nem? De sajnos... *itt egy kis szünetet tart, és sóhajt, majd némileg szomorkásan folytatja* Már elfogyott minden élelemtartalékom, nem is beszélve a vizemről, és hiába értem ide a fogadóhoz, ha ugyebár pénzem sincs, amiből ilyesmiket vehetnék. És hát ugye éhesen és szomjasan mégis hogyan jusson el az agyamig, amit kérdezel? Vagy hogyan válaszoljak? Nem, amíg nem ettem valamit, addig sajnos ilyen dolgokban nem sok hasznomat fogod venni. Az egyetlen, amin az eszem jár, az az éhség...
*Azzal újból lehajtja a fejét a kezeire, de a szemeit továbbra sem csukja le (persze pislog, de azt leszámítva), helyette türelmesen vár, hogy mennyire akar a nő válaszokat kapni a dolgokról, amelyek nemrég felütötték a fejüket itt-ott. Fények, hullák, szörnyek, démonok, volt itt már minden, de igazából érthetetlen, miért lepődik meg ezen mindenki. Ez itt Lanawin, több entitás és démon mászkál ezen a földön, mint amennyit meg tudnának számolni, hát most eggyel több vagy kevesebb, számít az? Nagyon el vannak kényelmesedve a népek...*