Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 206 (4101. - 4120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4120. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-27 13:43:26
Üzenet elküldve: 2019-05-27 13:43:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kagaenae//
*Eltelt az első hónap és elérkezett a Pinty újabb részletének befizetése, amelyet az igric véletlenül sem szalasztana el. A legutóbbi látogatása a Vashegyen elég kellemesen végződött, kibérelték a Pintyet, így lett helye a kereskedőháznak, ráadásul a thargok úrnőjével is közelebbi kapcsolatba került.
Egy cseppet sem bánja a dolgot, bár nem gondolja, hogy sikerülhet komolyan hatnia a leányzóra, de egy befolyásos barát mindig jól jön. Persze tisztában van a veszélyeivel is, ám bízik a képességeiben és az újabb találkozás sikerességében.
Időben üzent, ahogy azt kell egy ilyen magas rangú személy esetében és kért hivatalos audienciát. Persze helyszínnek, gördülékenységi okokból a tavernát adta meg és különösen ügyelt rá, hogy a levél kizárólag Kagaenae kezébe kerüljön, nehogy az a minden lében kanál kancellár megzavarja a találkozójukat.
Megszokott fekete kabátjában, kalapjával és kesztyűjével az asztalon, egy csokor vadvirággal várja a találkozót a Vaskorsóban, miközben egy pohár bort rendelt magának. Még nem egyenlítette ki a számlát, hisz lehet, hogy fogyasztanak még.
Nyugodtan várja a tharg úrnőt, amelyre egy ajtóra néző asztalt választott egy nyugodt sarokban, egy olyat, ahol ő láthatja a betérő Kagaenaet, de a lány első pillantásra ne láthassa meg, ha belép az ajtón.*
//Kagaenae//
*Eltelt az első hónap és elérkezett a Pinty újabb részletének befizetése, amelyet az igric véletlenül sem szalasztana el. A legutóbbi látogatása a Vashegyen elég kellemesen végződött, kibérelték a Pintyet, így lett helye a kereskedőháznak, ráadásul a thargok úrnőjével is közelebbi kapcsolatba került.
Egy cseppet sem bánja a dolgot, bár nem gondolja, hogy sikerülhet komolyan hatnia a leányzóra, de egy befolyásos barát mindig jól jön. Persze tisztában van a veszélyeivel is, ám bízik a képességeiben és az újabb találkozás sikerességében.
Időben üzent, ahogy azt kell egy ilyen magas rangú személy esetében és kért hivatalos audienciát. Persze helyszínnek, gördülékenységi okokból a tavernát adta meg és különösen ügyelt rá, hogy a levél kizárólag Kagaenae kezébe kerüljön, nehogy az a minden lében kanál kancellár megzavarja a találkozójukat.
Megszokott fekete kabátjában, kalapjával és kesztyűjével az asztalon, egy csokor vadvirággal várja a találkozót a Vaskorsóban, miközben egy pohár bort rendelt magának. Még nem egyenlítette ki a számlát, hisz lehet, hogy fogyasztanak még.
Nyugodtan várja a tharg úrnőt, amelyre egy ajtóra néző asztalt választott egy nyugodt sarokban, egy olyat, ahol ő láthatja a betérő Kagaenaet, de a lány első pillantásra ne láthassa meg, ha belép az ajtón.*
4119. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-14 23:41:57
Üzenet elküldve: 2019-05-14 23:41:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
*A nő leginkább csak hallgat. Trodd pedig mesél. Ha ismerősök most látnák őket valószínűleg el se hinnék, hogy ilyesmi megtörténhet. A kezét hagyja a nőnek, hogy megérintse. Nem lát a helyzetbe semmit ugyanis nem is jelent semmit. Miután elmondta amit akart a nő udvariasan megköszönte és távozott. Trodd pedig biccentett és magára maradt. Egy darabig még üldögélt majd megállapítva, hogy se enni, se inni nem tud már és nem is éhes, felállt, magára kapta a szent birkabőrét és elindult ki. Még ma haza szeretne jutni.*
//Bent//
*A nő leginkább csak hallgat. Trodd pedig mesél. Ha ismerősök most látnák őket valószínűleg el se hinnék, hogy ilyesmi megtörténhet. A kezét hagyja a nőnek, hogy megérintse. Nem lát a helyzetbe semmit ugyanis nem is jelent semmit. Miután elmondta amit akart a nő udvariasan megköszönte és távozott. Trodd pedig biccentett és magára maradt. Egy darabig még üldögélt majd megállapítva, hogy se enni, se inni nem tud már és nem is éhes, felállt, magára kapta a szent birkabőrét és elindult ki. Még ma haza szeretne jutni.*
4118. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-14 08:44:48
Üzenet elküldve: 2019-05-14 08:44:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Riessa - Zárás//
*A vágy hirtelen elillan, volt, nincs formában. Meg is lepődik Roth erre a fordulatra, mivel Riessa nagyon bájos lánynak néz ki. Most, mint egy átlagos idegent vesz szemügyre, aki mellette ül a pultnál.
~Szép lány, de már nincs meg a varázs, mint az imént. Különben is, valamit ki kell okoskodnom erre az átlátszó bőrre. Ijesztő vagyok, jó, hogy van rajtam maszk meg kesztyű.~
Megköszörüli kiszáradó torkát, mély lélegzetet vesz és feláll, majd mindent és mindenki faképnél hagyva kilép a Vaskorsó ajtaját, enyhe borgőzös szájízzel.
Nem éhes, egyáltalán. Kifejezetten jól esik neki a borozgatás, még épp ideális egyensúlyban van a józanság és részegség között.
Verőfényes idő van odakint, újabb mély lélegzetet vesz és azon kezd tanakodni magában, az ajtó elől félrehúzódva, hogy mitévő legyen. A csillaghullást átoknak vagy áldásnak tekintse.
~Amióta kezembe vettem azt a szilánkot, azóta minden megváltozott. Mintha láthatatlanná váltam volna. Eddig sem voltam nagyon szem előtt, de ez a bőr állapot, nem állapot. Höh, ha levenném a ruháimat, hogy rám figyelne mindenki.~
Kuncog egyet saját helyzetének poénos vagy nem annyira vicces mivoltán. Közben a veranda egyik cölöpének támaszkodik és sodorva egy cigarettát, pöfékelni kezd egymagában.*
*A vágy hirtelen elillan, volt, nincs formában. Meg is lepődik Roth erre a fordulatra, mivel Riessa nagyon bájos lánynak néz ki. Most, mint egy átlagos idegent vesz szemügyre, aki mellette ül a pultnál.
~Szép lány, de már nincs meg a varázs, mint az imént. Különben is, valamit ki kell okoskodnom erre az átlátszó bőrre. Ijesztő vagyok, jó, hogy van rajtam maszk meg kesztyű.~
Megköszörüli kiszáradó torkát, mély lélegzetet vesz és feláll, majd mindent és mindenki faképnél hagyva kilép a Vaskorsó ajtaját, enyhe borgőzös szájízzel.
Nem éhes, egyáltalán. Kifejezetten jól esik neki a borozgatás, még épp ideális egyensúlyban van a józanság és részegség között.
Verőfényes idő van odakint, újabb mély lélegzetet vesz és azon kezd tanakodni magában, az ajtó elől félrehúzódva, hogy mitévő legyen. A csillaghullást átoknak vagy áldásnak tekintse.
~Amióta kezembe vettem azt a szilánkot, azóta minden megváltozott. Mintha láthatatlanná váltam volna. Eddig sem voltam nagyon szem előtt, de ez a bőr állapot, nem állapot. Höh, ha levenném a ruháimat, hogy rám figyelne mindenki.~
Kuncog egyet saját helyzetének poénos vagy nem annyira vicces mivoltán. Közben a veranda egyik cölöpének támaszkodik és sodorva egy cigarettát, pöfékelni kezd egymagában.*
4117. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-13 15:07:34
Üzenet elküldve: 2019-05-13 15:07:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kedves, de meghagyom a bátyámnak a férfiasabb és idősebb megjelenést. ~Az elfeken vajom mennyi szőr nő?~ *Tizio a legkevésbé sem akar hasonlítani az itteni népekre, ezért is borotválkozik többé-kevésbé rendszeresen, egy-két-háromnaponta, elég kínzás neki az, hogy itt kell lennie, nemhogy olyan szőrös legyen a pofája.*
- Csupa földi jó. *Válaszolja a nő kérdésére egy szinte láthatatlan és mégis mindentudó mosoly kíséretében.* - Próbáld meg nem feltüsszögni. *Tanácsolja, bár tudja, hogy ez amúgy szinte elkerülhetetlen, hogy Rel kiprüszkölje egy részét a cuccnak, hisz szokatlan érzés, hogy valami így ingerelje az orrát.* - Szokni kell, de legalább nem lesz büdös a hajad meg a ruhád. ~De a szád ugyanúgy kiszárad és pont ugyanannyira beállsz tőle, mintha elfüstölnéd.~ Fájdalom, de újabban megoldom magamnak, pedig szerettem, ha segítesz rajtam. ~Kicsit áthallásos ez.~ *Ha harmadik személy is hallja a társalgásuk ezen részét, akkor akár egészen másra is gondolhat, mint arra, hogy Tizio tippeket kért Reltől arra nézvést, hogy hol szerezhet be bódító szereket, mert a saját, jól bevált embereit megölték vagy elüldözték a riválisok, ilyen ügyletekben igen nagy a fluktuáció.*
- Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincsen. Majd kifaggatok erről is valami helyi gazdát. Ami azt illeti azt sem tudom, hogy hogyan néz ki a növény. Lehet, hogy nő az út szélén is. *Megrántja a vállát, hiszen ő könyvelő, nem rendelkezhet széleskörű növényismerettel, annak örült, hogy felismerte, hogy a birtokon alma- és szilvafa nő.
Nincs ellenére, hogy a nő közelebbről megszemlélje a tenyereit, ritkán van ellenére az, ha csinos nők mustrálják, hiába elfek és hiába nem "olyan" szemmel nézik.*
- Hát a simításom most nem a legpuhább, de még senki nem panaszkodott. ~Vétkes ritkán panaszkodik.~ *Tizio lényében van egy jó adag önelégültség, ami jelentős apátiával párosul, látszólagos apátiával, az utóbbi idők eseményei viszont megviselték, csak tökéletes a közönyös maszk az arcán.*
- Nem vagy indiszkrét. A csőcselék merő szórakozásból kínozta. Majdnem belehalt. ~Az egyetlen bátyám.~ Lassan talán már összeszedi magát. Rajta több a seb, mint énrajtam. És sokkal komolyabbak. ~Bár én kaptam volna azokat a sebeket.~
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kedves, de meghagyom a bátyámnak a férfiasabb és idősebb megjelenést. ~Az elfeken vajom mennyi szőr nő?~ *Tizio a legkevésbé sem akar hasonlítani az itteni népekre, ezért is borotválkozik többé-kevésbé rendszeresen, egy-két-háromnaponta, elég kínzás neki az, hogy itt kell lennie, nemhogy olyan szőrös legyen a pofája.*
- Csupa földi jó. *Válaszolja a nő kérdésére egy szinte láthatatlan és mégis mindentudó mosoly kíséretében.* - Próbáld meg nem feltüsszögni. *Tanácsolja, bár tudja, hogy ez amúgy szinte elkerülhetetlen, hogy Rel kiprüszkölje egy részét a cuccnak, hisz szokatlan érzés, hogy valami így ingerelje az orrát.* - Szokni kell, de legalább nem lesz büdös a hajad meg a ruhád. ~De a szád ugyanúgy kiszárad és pont ugyanannyira beállsz tőle, mintha elfüstölnéd.~ Fájdalom, de újabban megoldom magamnak, pedig szerettem, ha segítesz rajtam. ~Kicsit áthallásos ez.~ *Ha harmadik személy is hallja a társalgásuk ezen részét, akkor akár egészen másra is gondolhat, mint arra, hogy Tizio tippeket kért Reltől arra nézvést, hogy hol szerezhet be bódító szereket, mert a saját, jól bevált embereit megölték vagy elüldözték a riválisok, ilyen ügyletekben igen nagy a fluktuáció.*
- Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincsen. Majd kifaggatok erről is valami helyi gazdát. Ami azt illeti azt sem tudom, hogy hogyan néz ki a növény. Lehet, hogy nő az út szélén is. *Megrántja a vállát, hiszen ő könyvelő, nem rendelkezhet széleskörű növényismerettel, annak örült, hogy felismerte, hogy a birtokon alma- és szilvafa nő.
Nincs ellenére, hogy a nő közelebbről megszemlélje a tenyereit, ritkán van ellenére az, ha csinos nők mustrálják, hiába elfek és hiába nem "olyan" szemmel nézik.*
- Hát a simításom most nem a legpuhább, de még senki nem panaszkodott. ~Vétkes ritkán panaszkodik.~ *Tizio lényében van egy jó adag önelégültség, ami jelentős apátiával párosul, látszólagos apátiával, az utóbbi idők eseményei viszont megviselték, csak tökéletes a közönyös maszk az arcán.*
- Nem vagy indiszkrét. A csőcselék merő szórakozásból kínozta. Majdnem belehalt. ~Az egyetlen bátyám.~ Lassan talán már összeszedi magát. Rajta több a seb, mint énrajtam. És sokkal komolyabbak. ~Bár én kaptam volna azokat a sebeket.~
4116. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-12 21:43:58
Üzenet elküldve: 2019-05-12 21:43:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy vigyorral adja Tizio tudtára, hogy értékeli őszinteségét. Ez benne is feloldja ezeket a gátakat, bár Relaelnél nem sok ilyen van és nem nehéz őket elsöpörni, ahhoz túl sokáig szabott magának gátakat. Hümmögve vizsgálgatja a férfi arcát, érezhetően hátsó szándék nélkül, inkább amolyan „szakmai” szemmel, mint valaki, aki a szépre érzékeny.*
- Szerintem jól áll neked. Férfiasabb vagy tőle és a jó értelemben idősebbnek is tűnsz.
*Persze nem teljesen elfogulatlan, mert Relael szereti a termetes, férfias férfiakat, így a barbárok között akad néznivaló. Kagan pont ideális volt erre, leszámítva azt, hogy Relael tiszteletben tartotta Ephemiával való kapcsolatát. Ez is bizonyítja, hogy időnként rendes is tud lenni, főleg azokkal, akiket ténylegesen kedvel.*
- Pontosan mi is ez?
*Pillant érdeklődve a szelence tartalma felé, amit ha már kínáltak neki, akkor elfogadja. Még tudnak neki javában újdonságokat mutatni, ez például pont olyan, mert még nem látta, hogy bárki így fogyasztotta volna a lazítószereket. Igyekszik utánozni azt amit Tiziotól látott a legutóbbi pár percben.*
- Virágszál.
*Önkéntelenül is vigyorognia kell ezen. Egészen kedves jelző, éppen ezért nem illik rá.*
- Akkor nem figyeltem eléggé. Ezek szerint még érdemes ismerkednem a környezettel.
*Ezután a megállapítás után diszkréten vissza is nyújtja a szelencét annak tulajdonosának.*
- Ezek szerint akkor nincs is szükséged a segítségemre. Hát ez szomorú.
*Az említett érzelem ellenére hangja továbbra is színtelen, ezúttal az ő arcizmai sem rándulnak meg, csak unottan jelenti ki nem is fárasztva magát színjátékokkal. A csíráztatásra megint fellelkesedik, visszafogottan ugyan, de érzékelhetően jobban figyel. Láthatóan nagyon gondolkodik az előbb elhangzottakon.*
- Vajon mennyire lehet nehéz?
*Teszi fel végül kérdését. Alyo biztosan nem haragudna meg ezért, csak ott emlékei szerint nem igen van erre alkalmas terület. Nem mintha egyébként lenne bármi tapasztalata a növények termesztésével, ezért is meddő az ötlet, mégis kellőképpen foglalkoztatja.*
- Nocsak, milyen sokrétű vagy Tizio.
*Teszi hozzá vigyorogva ahogy elképzeli a férfit miközben a gyümölcsfákat metszegeti. Valamiért komikus ez a számára, persze nem kevésbé, mint az amikor ő próbált ételt csinálni. Első körben az odaégetésének elkerülése lenne a cél. Vigyora leolvad meglátva a megviselt kézfejeket. Ha a férfi engedi közelebb hajolva jobban megszemléli őket. Talál bennük valami vonzót, ennek viszont jelét sem adja. Azon töpreng vajon ha hozzáérne, akkor a fájdalomtól Tizio felszisszenne-e, mint ahogy Syoud mordult rá a megharapott arca miatt. Hiányzik neki.*
- Igen, emlékszem rá.
*Zökken vissza és igyekszik felhevülő gondolatai után lehiggadni. Inkább feleleveníti azt az estét, a megható találkozást és egyebeket. Emlékszik, hogy akkor Tizio nagyon elviharzott lovával.*
- Megkérdezhetem, hogy mi volt vele? Persze, csak ha nem túl indiszkrét.
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy vigyorral adja Tizio tudtára, hogy értékeli őszinteségét. Ez benne is feloldja ezeket a gátakat, bár Relaelnél nem sok ilyen van és nem nehéz őket elsöpörni, ahhoz túl sokáig szabott magának gátakat. Hümmögve vizsgálgatja a férfi arcát, érezhetően hátsó szándék nélkül, inkább amolyan „szakmai” szemmel, mint valaki, aki a szépre érzékeny.*
- Szerintem jól áll neked. Férfiasabb vagy tőle és a jó értelemben idősebbnek is tűnsz.
*Persze nem teljesen elfogulatlan, mert Relael szereti a termetes, férfias férfiakat, így a barbárok között akad néznivaló. Kagan pont ideális volt erre, leszámítva azt, hogy Relael tiszteletben tartotta Ephemiával való kapcsolatát. Ez is bizonyítja, hogy időnként rendes is tud lenni, főleg azokkal, akiket ténylegesen kedvel.*
- Pontosan mi is ez?
*Pillant érdeklődve a szelence tartalma felé, amit ha már kínáltak neki, akkor elfogadja. Még tudnak neki javában újdonságokat mutatni, ez például pont olyan, mert még nem látta, hogy bárki így fogyasztotta volna a lazítószereket. Igyekszik utánozni azt amit Tiziotól látott a legutóbbi pár percben.*
- Virágszál.
*Önkéntelenül is vigyorognia kell ezen. Egészen kedves jelző, éppen ezért nem illik rá.*
- Akkor nem figyeltem eléggé. Ezek szerint még érdemes ismerkednem a környezettel.
*Ezután a megállapítás után diszkréten vissza is nyújtja a szelencét annak tulajdonosának.*
- Ezek szerint akkor nincs is szükséged a segítségemre. Hát ez szomorú.
*Az említett érzelem ellenére hangja továbbra is színtelen, ezúttal az ő arcizmai sem rándulnak meg, csak unottan jelenti ki nem is fárasztva magát színjátékokkal. A csíráztatásra megint fellelkesedik, visszafogottan ugyan, de érzékelhetően jobban figyel. Láthatóan nagyon gondolkodik az előbb elhangzottakon.*
- Vajon mennyire lehet nehéz?
*Teszi fel végül kérdését. Alyo biztosan nem haragudna meg ezért, csak ott emlékei szerint nem igen van erre alkalmas terület. Nem mintha egyébként lenne bármi tapasztalata a növények termesztésével, ezért is meddő az ötlet, mégis kellőképpen foglalkoztatja.*
- Nocsak, milyen sokrétű vagy Tizio.
*Teszi hozzá vigyorogva ahogy elképzeli a férfit miközben a gyümölcsfákat metszegeti. Valamiért komikus ez a számára, persze nem kevésbé, mint az amikor ő próbált ételt csinálni. Első körben az odaégetésének elkerülése lenne a cél. Vigyora leolvad meglátva a megviselt kézfejeket. Ha a férfi engedi közelebb hajolva jobban megszemléli őket. Talál bennük valami vonzót, ennek viszont jelét sem adja. Azon töpreng vajon ha hozzáérne, akkor a fájdalomtól Tizio felszisszenne-e, mint ahogy Syoud mordult rá a megharapott arca miatt. Hiányzik neki.*
- Igen, emlékszem rá.
*Zökken vissza és igyekszik felhevülő gondolatai után lehiggadni. Inkább feleleveníti azt az estét, a megható találkozást és egyebeket. Emlékszik, hogy akkor Tizio nagyon elviharzott lovával.*
- Megkérdezhetem, hogy mi volt vele? Persze, csak ha nem túl indiszkrét.
4115. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-12 10:12:07
Üzenet elküldve: 2019-05-12 10:12:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tudom. *Hangzik zsigerből a nagyképű, vagy nagyképűnek ható és cseppet sem megszokott válasz. ~Mindig kurva jól nézek ki.~ Tizio az a fajta férfi, aki igen kényes a megjelenésére, szereti karban tartani a testét.* - Csak manapság nem nyírom annyit a szőrt a pofámról. *Végigsimít borostától sötétlő, érzelmeket egyáltalán nem közlő arcán.* - Mint kéne. *Azelőtt bezzeg reggel-este borotválkozott, de manapság nem túl motivált. ~Mert sajnálod magam ahelyett, hogy borotválkoznál.~ A kézelőket is elhagyta, de a kifogástalan nyakkendőket megtartotta.*
- Itt könnyebb hozzájutni, mint odahaza. Sőt magokat is vettem. *Ő is a szelencére pillant, majd nyúl érte, kinyitja is szippant, int Relnek, hogy szolgálja ki magát, ha akarja, Tizio jobban szereti az orrába szippantani, mint elfüstölni, ennek az a prózai oka, hogy zavarja saját magán a füst szaga.* - Valóban ne menj a kikötőbe, ott a hozzád hasonló virágszálakat hamar eltapossák. ~Ha el nem is, de megtapossák. Sokszor. És abban nem fogod élvezeted lelni.~ Ha nyitott szemmel jársz, akkor tényleg utánad dobják, fillérekért. *Tizio nem az a kacsintós fajta, ezért arca most is minden érzelemtől mentes, tökéletes maszk.*
- Kevés dolgot élvezek jobban, mint a munkámat. A földművelés viszont... Távol áll tőlem. De talán a konyhakert egy szegletébe csíráztatok a magokból... *Mondja elgondolkodva, a szelencén kopogva mutatóujjának körmével.* - Ephemia birtokához gyümölcsös tartozik, van pár óra munkám a metszegetésükben és úgy néz ki, hogy nem is csesztem el végtelenül, mert szépek. De hát nem szoktat a kormos a szántást, ahogy mondani szokták... *Tenyereit kitárja Rel felé, mindkettőn víz- és vérhólyagok nyomai, nagy részük már gyógyul, egyértelműen látszik, hogy ezek a kezek nem ilyen munkához szoktak.
A nő közben rövid beszámolót tart arról, hogy neki itt annyira nem is borzasztó, Tizio hallgatja, csak néha bólint egyet-egyet. ~Akkor nővéred, fene se tudja követni, mind úgy néztek ki, mintha egykorúak lennétek, honnan a picsából lehet tudni, hogy melyik a szülő és melyik a gyerek.~*
- Igen a családdal talán könnyebb. ~Kivéve, ha a húgod olyan, mint Ephemia.~ A fivéremet láttad, mikor megérkezett. *Volt pár tanúja annak a jelenetnek, többek között Waldran és a pukkancs Nirs, meg bűzlő pesztonkájuk, mind látták, hogy Briwal milyen állapotban volt.* - Lassan tán összeszedi magát, de több hatnyi szenvedést kell kipihenjen.
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tudom. *Hangzik zsigerből a nagyképű, vagy nagyképűnek ható és cseppet sem megszokott válasz. ~Mindig kurva jól nézek ki.~ Tizio az a fajta férfi, aki igen kényes a megjelenésére, szereti karban tartani a testét.* - Csak manapság nem nyírom annyit a szőrt a pofámról. *Végigsimít borostától sötétlő, érzelmeket egyáltalán nem közlő arcán.* - Mint kéne. *Azelőtt bezzeg reggel-este borotválkozott, de manapság nem túl motivált. ~Mert sajnálod magam ahelyett, hogy borotválkoznál.~ A kézelőket is elhagyta, de a kifogástalan nyakkendőket megtartotta.*
- Itt könnyebb hozzájutni, mint odahaza. Sőt magokat is vettem. *Ő is a szelencére pillant, majd nyúl érte, kinyitja is szippant, int Relnek, hogy szolgálja ki magát, ha akarja, Tizio jobban szereti az orrába szippantani, mint elfüstölni, ennek az a prózai oka, hogy zavarja saját magán a füst szaga.* - Valóban ne menj a kikötőbe, ott a hozzád hasonló virágszálakat hamar eltapossák. ~Ha el nem is, de megtapossák. Sokszor. És abban nem fogod élvezeted lelni.~ Ha nyitott szemmel jársz, akkor tényleg utánad dobják, fillérekért. *Tizio nem az a kacsintós fajta, ezért arca most is minden érzelemtől mentes, tökéletes maszk.*
- Kevés dolgot élvezek jobban, mint a munkámat. A földművelés viszont... Távol áll tőlem. De talán a konyhakert egy szegletébe csíráztatok a magokból... *Mondja elgondolkodva, a szelencén kopogva mutatóujjának körmével.* - Ephemia birtokához gyümölcsös tartozik, van pár óra munkám a metszegetésükben és úgy néz ki, hogy nem is csesztem el végtelenül, mert szépek. De hát nem szoktat a kormos a szántást, ahogy mondani szokták... *Tenyereit kitárja Rel felé, mindkettőn víz- és vérhólyagok nyomai, nagy részük már gyógyul, egyértelműen látszik, hogy ezek a kezek nem ilyen munkához szoktak.
A nő közben rövid beszámolót tart arról, hogy neki itt annyira nem is borzasztó, Tizio hallgatja, csak néha bólint egyet-egyet. ~Akkor nővéred, fene se tudja követni, mind úgy néztek ki, mintha egykorúak lennétek, honnan a picsából lehet tudni, hogy melyik a szülő és melyik a gyerek.~*
- Igen a családdal talán könnyebb. ~Kivéve, ha a húgod olyan, mint Ephemia.~ A fivéremet láttad, mikor megérkezett. *Volt pár tanúja annak a jelenetnek, többek között Waldran és a pukkancs Nirs, meg bűzlő pesztonkájuk, mind látták, hogy Briwal milyen állapotban volt.* - Lassan tán összeszedi magát, de több hatnyi szenvedést kell kipihenjen.
4114. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-11 22:49:48
Üzenet elküldve: 2019-05-11 22:49:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Visszafogottan, mondhatni szelíden mosolyog a bókra. Ez a gesztus is éppen annyira jól betanult és üres, mint az egykori nemes elismerő szavai.*
- Jó magad is rendületlenül jóképű vagy.
*Tesz ő is egy előzékeny gesztust, amivel reméli az udvariaskodást le is zárhatják, mert felettébb untatja. Bár így belegondolva ha szerencséje van, akkor láthatja majd a férfit megöregedni, ráncosodni és azt, hogy haja fehérbe vált, míg ő jobbára csinos marad. Márha egyáltalán megéri azt a kort, amit Relael életmódja nem garantál.
A szelencére vet egy kósza pillantást, éppen csak látószervei mozdulnak. Türelmes hallgatásba burkolózik pár pillanat erejéig.*
- Sajnos ez ügyben nem sikerült előrébb lépni. Azt sem tudom mikor számíthatok bármire.
*Csalódott és fáradtan sóhajtva dől hátrébb.*
- Hidd el én sem örülök neki.
*Ezért is unatkozik annyira. Ezért is feszült. Grimaszol is mellé kelletlenségét kifejezve.*
- Ez az egy igazán szar abban, ami történt.
*Érti ez alatt az Artheniorban megtörtént lázadást.*
- Gondoltam rá, hogy elnézek a Kikötőbe, de... vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban.
*Érthetőek. Elvégre egy szemrevaló fiatal nő, nem szívesen menne egyedül, de talán még társasággal sem.*
- Egyébként sem hinném, hogy jó ötlet lenne a kikötői söpredékkel üzletelni. A nyakadra nőnek és aztán levágják az ujjad. Jobb esetben csak azt.
*Elhallgat, észre sem véve, hogy mennyit fecsegett a szelence tartalmának feltöltéséről, de csak azért, mert eléggé foglalkoztatja mostanság ez a gondolat.*
- Szóval könyvelő. Nem tűnsz boldognak ettől.
*Ő sem lenne. Próbálkozott ő is kereskedéssel, de módfelett untatta az is, mint majdnem minden.*
- Velem? Oh, hát...
*Kicsit megfontolja mit is szeretne mondani, hogy ne legyen túl közönséges és tömör is maradjon.*
- Megtaláltam a helyemet, meg a személyeket, akiknél úgy érzem közéjük tartozom. Van is hol laknom.
*Eltűnődik picit a szerinte gyönyörű Alyon, akinél sikeresen benyalta magát, és akihez kötődik is. Jelenleg talán ő az egyetlen akire tényleg számíthat, most, hogy Syoud is elhagyta egy mélységi szukáért. Még mindig fáj ez neki, sőt, talán minél jobban, ahogy egyre inkább próbálja elfojtani.*
- Összességében szeretek itt lenni. Jobban kedvelem ezt a közeget, mint Artheniort, de nyilván megvannak a nehézségei.
*Például az, hogy nem tud sehol tudatmódosítót szerezni. Ez egy komoly nehézség a számára, így kénytelen továbbra is csak alkohollal beérni, ez pedig végtelenül lehangolja. A kérdésre egy röpke pillanatig csak értetlenül pislog, amikor végre rájön mire is irányul pontosan.*
- Oh... a nővérem. Ha pont akarnék lenni, akkor pedig a féltestvérem.
*Megrántja vállait, jelezve, hogy valójában nincs jelentősége. Neki persze van, de Tiziot aligha érdekelheti.*
- Fogalmam sincs. Rég nem leveleztünk. Azt sem tudom merre kószálhat, mert nem kifejezetten letelepedő típus.
*Közönyös arca és rezignált hangja arról árulkodik, hogy cseppet sem érdekli féltestvére, de ez is olyan dolog, amit inkább magába - vagy gyakran alkoholba - fojt, mint Syoud elhagyásának esetét is.*
- Gondolom úgy könnyebb, hogy a családod veled van, nemde?
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Visszafogottan, mondhatni szelíden mosolyog a bókra. Ez a gesztus is éppen annyira jól betanult és üres, mint az egykori nemes elismerő szavai.*
- Jó magad is rendületlenül jóképű vagy.
*Tesz ő is egy előzékeny gesztust, amivel reméli az udvariaskodást le is zárhatják, mert felettébb untatja. Bár így belegondolva ha szerencséje van, akkor láthatja majd a férfit megöregedni, ráncosodni és azt, hogy haja fehérbe vált, míg ő jobbára csinos marad. Márha egyáltalán megéri azt a kort, amit Relael életmódja nem garantál.
A szelencére vet egy kósza pillantást, éppen csak látószervei mozdulnak. Türelmes hallgatásba burkolózik pár pillanat erejéig.*
- Sajnos ez ügyben nem sikerült előrébb lépni. Azt sem tudom mikor számíthatok bármire.
*Csalódott és fáradtan sóhajtva dől hátrébb.*
- Hidd el én sem örülök neki.
*Ezért is unatkozik annyira. Ezért is feszült. Grimaszol is mellé kelletlenségét kifejezve.*
- Ez az egy igazán szar abban, ami történt.
*Érti ez alatt az Artheniorban megtörtént lázadást.*
- Gondoltam rá, hogy elnézek a Kikötőbe, de... vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban.
*Érthetőek. Elvégre egy szemrevaló fiatal nő, nem szívesen menne egyedül, de talán még társasággal sem.*
- Egyébként sem hinném, hogy jó ötlet lenne a kikötői söpredékkel üzletelni. A nyakadra nőnek és aztán levágják az ujjad. Jobb esetben csak azt.
*Elhallgat, észre sem véve, hogy mennyit fecsegett a szelence tartalmának feltöltéséről, de csak azért, mert eléggé foglalkoztatja mostanság ez a gondolat.*
- Szóval könyvelő. Nem tűnsz boldognak ettől.
*Ő sem lenne. Próbálkozott ő is kereskedéssel, de módfelett untatta az is, mint majdnem minden.*
- Velem? Oh, hát...
*Kicsit megfontolja mit is szeretne mondani, hogy ne legyen túl közönséges és tömör is maradjon.*
- Megtaláltam a helyemet, meg a személyeket, akiknél úgy érzem közéjük tartozom. Van is hol laknom.
*Eltűnődik picit a szerinte gyönyörű Alyon, akinél sikeresen benyalta magát, és akihez kötődik is. Jelenleg talán ő az egyetlen akire tényleg számíthat, most, hogy Syoud is elhagyta egy mélységi szukáért. Még mindig fáj ez neki, sőt, talán minél jobban, ahogy egyre inkább próbálja elfojtani.*
- Összességében szeretek itt lenni. Jobban kedvelem ezt a közeget, mint Artheniort, de nyilván megvannak a nehézségei.
*Például az, hogy nem tud sehol tudatmódosítót szerezni. Ez egy komoly nehézség a számára, így kénytelen továbbra is csak alkohollal beérni, ez pedig végtelenül lehangolja. A kérdésre egy röpke pillanatig csak értetlenül pislog, amikor végre rájön mire is irányul pontosan.*
- Oh... a nővérem. Ha pont akarnék lenni, akkor pedig a féltestvérem.
*Megrántja vállait, jelezve, hogy valójában nincs jelentősége. Neki persze van, de Tiziot aligha érdekelheti.*
- Fogalmam sincs. Rég nem leveleztünk. Azt sem tudom merre kószálhat, mert nem kifejezetten letelepedő típus.
*Közönyös arca és rezignált hangja arról árulkodik, hogy cseppet sem érdekli féltestvére, de ez is olyan dolog, amit inkább magába - vagy gyakran alkoholba - fojt, mint Syoud elhagyásának esetét is.*
- Gondolom úgy könnyebb, hogy a családod veled van, nemde?
4113. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-08 20:22:09
Üzenet elküldve: 2019-05-08 20:22:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drogbárók//
- Téged is öröm látni, szépséged megkapó, mint mindig. *Kötelező körök ezek, az ilyen bókokat mindig is elvárták a magafajtától, bár amilyen fa arccal képes ezt közölni, nos van, mikor nehezen hihető, bár Rel esetében aligha kell ilyen hazugság, hiszen csinos nő. ~Elf.~ Ha már a másik hellyel kínálta, akkor bizony leül, zsebéből előkerül az ezüstveretes szelence, hisz pont annak kapcsán ismerték meg egymást, illetve annak tartalma kapcsán, ki is nyitja, szippant is.*
- Hát mit mondjak most neked? Könyvelő vagyok, nem pedig földműves. *Megrántja a vállát, nem hozza túlságosan lázba a vidék.* - Ephemia szép darab földet kapott a hadúrtól, de mindketten tudjuk, hogy ő nem fogja megművelni, így nekem kell, ha nem akarjuk, hogy elkallódjon. ~Végtére is keményen megdolgozott érte azzal, hogy befeküdt alá.~ Veled mi a helyzet? ~Találtál valami magas rangú bumburnyák barbárt, hogy eltartson?~ Neked se lehet könnyű, egyikünknek sem az. Ez a hely bőven kívül esik azon, amit megszoktunk. *Halkan beszél, nyugodt hangon, ezért senki számára nem tűnhet úgy, hogy pocskondiázná a helyieket vagy a helyet, nem is akarja ezt tenni, csak közli a tényeket, hogy a városi nemesek számára nem ez a kényelmes közeg.* - Biztos megszokjuk. Muszáj lesz. ~Én ugyan nem megyek vissza.~ A húgod? *Felületesen ismeri a nőt, azt tudja, hogy van egy húga és azt is, hogy egy igen rossz hírű család sarja. ~Bezzeg mi mindig is ügyeltünk a makulátlan hírünkre.~ Azt persze tudja, hogy van egy közös szenvedélyük, ez pedig összehozhatja őket, kialakulhat egyfajta barátság a felületes ismeretségen kívül.*
//Drogbárók//
- Téged is öröm látni, szépséged megkapó, mint mindig. *Kötelező körök ezek, az ilyen bókokat mindig is elvárták a magafajtától, bár amilyen fa arccal képes ezt közölni, nos van, mikor nehezen hihető, bár Rel esetében aligha kell ilyen hazugság, hiszen csinos nő. ~Elf.~ Ha már a másik hellyel kínálta, akkor bizony leül, zsebéből előkerül az ezüstveretes szelence, hisz pont annak kapcsán ismerték meg egymást, illetve annak tartalma kapcsán, ki is nyitja, szippant is.*
- Hát mit mondjak most neked? Könyvelő vagyok, nem pedig földműves. *Megrántja a vállát, nem hozza túlságosan lázba a vidék.* - Ephemia szép darab földet kapott a hadúrtól, de mindketten tudjuk, hogy ő nem fogja megművelni, így nekem kell, ha nem akarjuk, hogy elkallódjon. ~Végtére is keményen megdolgozott érte azzal, hogy befeküdt alá.~ Veled mi a helyzet? ~Találtál valami magas rangú bumburnyák barbárt, hogy eltartson?~ Neked se lehet könnyű, egyikünknek sem az. Ez a hely bőven kívül esik azon, amit megszoktunk. *Halkan beszél, nyugodt hangon, ezért senki számára nem tűnhet úgy, hogy pocskondiázná a helyieket vagy a helyet, nem is akarja ezt tenni, csak közli a tényeket, hogy a városi nemesek számára nem ez a kényelmes közeg.* - Biztos megszokjuk. Muszáj lesz. ~Én ugyan nem megyek vissza.~ A húgod? *Felületesen ismeri a nőt, azt tudja, hogy van egy húga és azt is, hogy egy igen rossz hírű család sarja. ~Bezzeg mi mindig is ügyeltünk a makulátlan hírünkre.~ Azt persze tudja, hogy van egy közös szenvedélyük, ez pedig összehozhatja őket, kialakulhat egyfajta barátság a felületes ismeretségen kívül.*
4112. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-08 17:49:01
Üzenet elküldve: 2019-05-08 17:49:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drogbárók//
*Annyira elfoglalja a pótcselekvés, hogy nem is figyel fel Tiziora. Bár időnként felpillant, de nem lát csak néz, ezért sem tudatosul benne, hogy egy ismerős tart felé. Meg talán az arcszőrzet miatt. Ennek okán, a megjegyzésre szemei szikrákat szórnak. Lassan emeli fel fejét, ráérősen haladva végig a ruházaton egészen a férfi arcéléig.
~ Szerintem meg be foghatod a pofád. ~
Érkezik a válasz, de szerencséjére csak gondolatként születnek meg és formás ajkaival nem formálja szavakká őket. Hirtelen realizálódik benne, hogy ki is tornyosul előtte, mire öntudatlanul arcán megjelenik jól betanult bájos mosolya.*
- Tizio! De kellemes viszont látni téged.
*Köszönti örömtelien a férfit, aki a thargok között sem felejtett el udvariasnak maradni. Egy fejbiccentéssel jelzi elismerését irányába. Kissé megemelkedik ültében és az asztalnál lévő egyik széket kihúzza, kezével pedig színpadiasan felkínálja az ülőhelyet, ezzel egyidejűleg pedig saját társaságát.*
- Nem is volt alkalmunk még rendesen beszélgetni. Mesélj!
*Érdeklődve fürkésző tekintetével igyekszik azt az érzetet kelteni, hogy ténylegesen figyel a válaszra és kíváncsi. Ez részben igaz is.*
- Sikerült beilleszkednek és megtalálnod a helyed? Hogy éled meg a környezetváltozást? Ahogy látom egészséged szerencsére jól szolgál.
*Bár az egykori nemes külseje megváltozott, de betegnek mégsem tűnik. Relael az asztallapra fektetett tőrét elveszi onnan, és elteszi helyére, hiszen nem szeretné fenyegetés érzetét kelteni. Ha esetleg időnként vannak erre irányuló gondolatai, akkor sem szeretné bántani Tiziot. Egyelőre. Közben próbál visszaemlékezni arra az estére, mikor először találkoztak és beszéltek is, de arra már nem emlékszik, hogy mit. Elméjét elhomályosítja az aznap elfogyasztott alkohol tetemes mennyisége.*
//Drogbárók//
*Annyira elfoglalja a pótcselekvés, hogy nem is figyel fel Tiziora. Bár időnként felpillant, de nem lát csak néz, ezért sem tudatosul benne, hogy egy ismerős tart felé. Meg talán az arcszőrzet miatt. Ennek okán, a megjegyzésre szemei szikrákat szórnak. Lassan emeli fel fejét, ráérősen haladva végig a ruházaton egészen a férfi arcéléig.
~ Szerintem meg be foghatod a pofád. ~
Érkezik a válasz, de szerencséjére csak gondolatként születnek meg és formás ajkaival nem formálja szavakká őket. Hirtelen realizálódik benne, hogy ki is tornyosul előtte, mire öntudatlanul arcán megjelenik jól betanult bájos mosolya.*
- Tizio! De kellemes viszont látni téged.
*Köszönti örömtelien a férfit, aki a thargok között sem felejtett el udvariasnak maradni. Egy fejbiccentéssel jelzi elismerését irányába. Kissé megemelkedik ültében és az asztalnál lévő egyik széket kihúzza, kezével pedig színpadiasan felkínálja az ülőhelyet, ezzel egyidejűleg pedig saját társaságát.*
- Nem is volt alkalmunk még rendesen beszélgetni. Mesélj!
*Érdeklődve fürkésző tekintetével igyekszik azt az érzetet kelteni, hogy ténylegesen figyel a válaszra és kíváncsi. Ez részben igaz is.*
- Sikerült beilleszkednek és megtalálnod a helyed? Hogy éled meg a környezetváltozást? Ahogy látom egészséged szerencsére jól szolgál.
*Bár az egykori nemes külseje megváltozott, de betegnek mégsem tűnik. Relael az asztallapra fektetett tőrét elveszi onnan, és elteszi helyére, hiszen nem szeretné fenyegetés érzetét kelteni. Ha esetleg időnként vannak erre irányuló gondolatai, akkor sem szeretné bántani Tiziot. Egyelőre. Közben próbál visszaemlékezni arra az estére, mikor először találkoztak és beszéltek is, de arra már nem emlékszik, hogy mit. Elméjét elhomályosítja az aznap elfogyasztott alkohol tetemes mennyisége.*
4111. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-08 11:44:03
Üzenet elküldve: 2019-05-08 11:44:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drogbárók//
*Tizio igencsak rózsás hangulatban van, noha a külső szemlélő számára most is ugyanolyan kifejezéstelen az arca, mint máskor, tulajdonképpen minden olyan rajta, mint máskor szokott lenni, ruhája rendezett, tartása egyenes, szája most is cserepes, viszont arca borostásabb, mint általában, ez pedig magát Tiziot is zavarja. ~Borotválkozni kéne.~ Sercegteti állán a serkenő szőrt, így lép oda Relhez, bár csak köszönni akar, hisz régi ismerőse, egy régi világból, amitől egyre jobban eltávolodnak.*
- Szerintem nem kellene rongálni a berendezést.
*Áll meg Rel asztala mellett, akin látszik, hogy vele ellentétben csöppet sem rózsás a hangulata, Tizio hangjában nincsen feddés, sőt semmi érzelem nincsen benne, de máskor sem engedi érzéseit az arcára ülni, vagy a hangjába vegyülni. ~Frusztráltnak tűnsz, kisanyám.~ Állapítja meg magában, közben pedig már nyúl is a nő kezéért, hogy odalehelhesse az ujjai végére azt a tökéletes kézcsókot, amit máskor is.*
//Drogbárók//
*Tizio igencsak rózsás hangulatban van, noha a külső szemlélő számára most is ugyanolyan kifejezéstelen az arca, mint máskor, tulajdonképpen minden olyan rajta, mint máskor szokott lenni, ruhája rendezett, tartása egyenes, szája most is cserepes, viszont arca borostásabb, mint általában, ez pedig magát Tiziot is zavarja. ~Borotválkozni kéne.~ Sercegteti állán a serkenő szőrt, így lép oda Relhez, bár csak köszönni akar, hisz régi ismerőse, egy régi világból, amitől egyre jobban eltávolodnak.*
- Szerintem nem kellene rongálni a berendezést.
*Áll meg Rel asztala mellett, akin látszik, hogy vele ellentétben csöppet sem rózsás a hangulata, Tizio hangjában nincsen feddés, sőt semmi érzelem nincsen benne, de máskor sem engedi érzéseit az arcára ülni, vagy a hangjába vegyülni. ~Frusztráltnak tűnsz, kisanyám.~ Állapítja meg magában, közben pedig már nyúl is a nő kezéért, hogy odalehelhesse az ujjai végére azt a tökéletes kézcsókot, amit máskor is.*
4110. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-07 21:27:14
Üzenet elküldve: 2019-05-07 21:27:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drogbárók//
*Unottan piszkálgatja az üres pohár szélét, és nézi a Vaskorsó már jól ismert berendezését. Semmi sem történik, Relael pedig nagyon hamar meg szokta ezt unni. Nem szeret gondolataiba merülni. Jobb híján tőrével kezdi el az egyik közeli asztalt kivésni, egyelőre még céltalanul, de lehet a végén majd valami csinos mintát hagy maguk mögött. Úgy emlékszik ez volt az asztal aminél Syouddal ült akkor, amikor megismerte. Ez mosolyt csal az arcára. Szép este volt. Megismételné újra.*
- Be kéne már rúgni.
*Motyogja orra alatt, de már a sört is unja, meg úgy majdnem mindent. Nehéz így az élet. Szenvedését nem is próbálja meg palástolni, folyamatosan grimaszol az asztallap szélének forgácsolása közben.*
//Drogbárók//
*Unottan piszkálgatja az üres pohár szélét, és nézi a Vaskorsó már jól ismert berendezését. Semmi sem történik, Relael pedig nagyon hamar meg szokta ezt unni. Nem szeret gondolataiba merülni. Jobb híján tőrével kezdi el az egyik közeli asztalt kivésni, egyelőre még céltalanul, de lehet a végén majd valami csinos mintát hagy maguk mögött. Úgy emlékszik ez volt az asztal aminél Syouddal ült akkor, amikor megismerte. Ez mosolyt csal az arcára. Szép este volt. Megismételné újra.*
- Be kéne már rúgni.
*Motyogja orra alatt, de már a sört is unja, meg úgy majdnem mindent. Nehéz így az élet. Szenvedését nem is próbálja meg palástolni, folyamatosan grimaszol az asztallap szélének forgácsolása közben.*
4109. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-07 20:35:54
Üzenet elküldve: 2019-05-07 20:35:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
*Waldran válasza furcsa mód kijózanítóan hat a lányra. A már-már delejes érzetek csillapodnak, helyükre pedig lassan bekúszik a fájó valóság. Agya mintha zsibbadna a benne tolongó gondolatoktól és érzelmektől. Ahogy az ölelésnek vége szakad, ő nem is néz apja felé; szemlesütve pillant oldalra.*
-Esténként... mindig rólad énekelt. Rólad és a... hőstetteidről. Olyan szép volt, hogy az összes gyerek odagyűlt a környékről...* Halkan és lassan beszél, hangja egészen lemondó, ami nem csoda, tekintve hogy épp most derül ki élete egyik meghatározó élményéről, hogy hazugságon alapszik.* - Aztán egy nap abbahagyta és azt mondta, meghaltál. *Fűzi hozzá most már Waldran szemébe nézve, sokkal kimértebb hangnemben. Ez a történet nyilvánvalóan nem összeegyeztethető azzal, amit eddig a férfi mondott, ami pedig nyilvánvalóan feszültséget szül a lányban. Hirtelen döntenie kellene, kinek hisz; anyjának, aki tisztességben felnevelte, és megadott neki mindent, amit tudott, vagy apjának, akit egészen pár perccel ezelőttig nagyjából istenként tisztelt... Mindkettő alapjaiban borogatná fel azt, amit eddig magáról, a világról, és az abban elfoglalt helyéről gondolt. Az is lehet, hogy semmi nem igaz abból, amit eddig apjáról tudni vélt. Minden csak mese volt, hogy az ő kicsi lelke ne sérüljön meg annyira...*
- Egyáltalán... csatába indultál? Vagy csak... meguntad a családot? *A kiszolgáltatottság és a kezelhetetlen mértékű bizonytalanság nem éppen a kedves oldalát csalogatja elő Awaiuból. Még mindig nem ül le, csak meredten néz a sárga szemekbe, jó erősen megkapaszkodva egy széktámlában. Kezdi elönteni agyát a düh és a méreg, de egyelőre még képes türtőztetni magát.*
//A rég látott gyermek//
*Waldran válasza furcsa mód kijózanítóan hat a lányra. A már-már delejes érzetek csillapodnak, helyükre pedig lassan bekúszik a fájó valóság. Agya mintha zsibbadna a benne tolongó gondolatoktól és érzelmektől. Ahogy az ölelésnek vége szakad, ő nem is néz apja felé; szemlesütve pillant oldalra.*
-Esténként... mindig rólad énekelt. Rólad és a... hőstetteidről. Olyan szép volt, hogy az összes gyerek odagyűlt a környékről...* Halkan és lassan beszél, hangja egészen lemondó, ami nem csoda, tekintve hogy épp most derül ki élete egyik meghatározó élményéről, hogy hazugságon alapszik.* - Aztán egy nap abbahagyta és azt mondta, meghaltál. *Fűzi hozzá most már Waldran szemébe nézve, sokkal kimértebb hangnemben. Ez a történet nyilvánvalóan nem összeegyeztethető azzal, amit eddig a férfi mondott, ami pedig nyilvánvalóan feszültséget szül a lányban. Hirtelen döntenie kellene, kinek hisz; anyjának, aki tisztességben felnevelte, és megadott neki mindent, amit tudott, vagy apjának, akit egészen pár perccel ezelőttig nagyjából istenként tisztelt... Mindkettő alapjaiban borogatná fel azt, amit eddig magáról, a világról, és az abban elfoglalt helyéről gondolt. Az is lehet, hogy semmi nem igaz abból, amit eddig apjáról tudni vélt. Minden csak mese volt, hogy az ő kicsi lelke ne sérüljön meg annyira...*
- Egyáltalán... csatába indultál? Vagy csak... meguntad a családot? *A kiszolgáltatottság és a kezelhetetlen mértékű bizonytalanság nem éppen a kedves oldalát csalogatja elő Awaiuból. Még mindig nem ül le, csak meredten néz a sárga szemekbe, jó erősen megkapaszkodva egy széktámlában. Kezdi elönteni agyát a düh és a méreg, de egyelőre még képes türtőztetni magát.*
4108. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-06 14:14:19
Üzenet elküldve: 2019-05-06 14:14:19
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
* Az ölelés nem is érzékeli, hogy mennyi ideig tart, de nem is nagyon érdekli. Elég neki az, hogy a karjai között tarthatja rég elveszettnek hitt gyerekét, aki felismerve őt nem is akarja megölni, nem szór szitkokat a fejéhez, és még csak el sem menekül előle. Évek óta egyre nagyobb, és egyre nehezebb a kő, ami Waldran szívét nyomja, és most egy hatalmas hegyomlásként zúdul le róla, a férfi pedig mintha víz alól bukna fel, és most jutna percek óta először levegőhöz, könnyebbül meg. A kérdésekre nagyot nyel, és megcsóválja a fejét. *
- Nem mehettem. * Feleli egyszerűen, száraz torokkal, amit minden egyes szó kínzó módon kapar. * Anyád elég világosan fogalmazott. Azzal, hogy kisétáltam azon az ajtón, örökre becsuktam magam mögött. De hát nem mesélte neked? * A kérdést csodálkozva teszi fel, el is engedi a lányt, és ha tud, akkor hátra lép, hogy láthassa rajta az őszinte meglepettséget. *
- Egyáltalán... mit mondott el neked? Mit mesélt az egészről? * Teszi fel a kérdést, tétován kinyúlva a legközelebbi szék felé, hogy kihúzza, és leüljön rá. Bár nem reszketnek a térdei, azért tart tőle, hogy egyszer csak össze fognak csuklani, és ezt szeretné mindenképpen elkerülni. *
//A rég látott gyermek//
* Az ölelés nem is érzékeli, hogy mennyi ideig tart, de nem is nagyon érdekli. Elég neki az, hogy a karjai között tarthatja rég elveszettnek hitt gyerekét, aki felismerve őt nem is akarja megölni, nem szór szitkokat a fejéhez, és még csak el sem menekül előle. Évek óta egyre nagyobb, és egyre nehezebb a kő, ami Waldran szívét nyomja, és most egy hatalmas hegyomlásként zúdul le róla, a férfi pedig mintha víz alól bukna fel, és most jutna percek óta először levegőhöz, könnyebbül meg. A kérdésekre nagyot nyel, és megcsóválja a fejét. *
- Nem mehettem. * Feleli egyszerűen, száraz torokkal, amit minden egyes szó kínzó módon kapar. * Anyád elég világosan fogalmazott. Azzal, hogy kisétáltam azon az ajtón, örökre becsuktam magam mögött. De hát nem mesélte neked? * A kérdést csodálkozva teszi fel, el is engedi a lányt, és ha tud, akkor hátra lép, hogy láthassa rajta az őszinte meglepettséget. *
- Egyáltalán... mit mondott el neked? Mit mesélt az egészről? * Teszi fel a kérdést, tétován kinyúlva a legközelebbi szék felé, hogy kihúzza, és leüljön rá. Bár nem reszketnek a térdei, azért tart tőle, hogy egyszer csak össze fognak csuklani, és ezt szeretné mindenképpen elkerülni. *
4107. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-04 16:32:20
Üzenet elküldve: 2019-05-04 16:32:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Riessa és Roth//
*~Riessa Kalengim~ Visszhangzik Rothawdar elméjében a lány bemutatkozása. Most már kezdi érzékelni, hogy nem egy kósza délibábhoz beszél, hanem egy hús és vér emberhez. Sőt, teljességgel bizonyos, ha megérintené a kezét vagy a haját, szilárd példáját kapná annak, hogy Riessa valódi személy.*
-Őszintén örülök a találkozásnak!
*Kezdi Rothawdar rövid szünet után.*
-Mi szél hozott errefelé Riessa?
*Apró léptekkel próbál puhatolózni, szépen körbe szeretné járni a kertet, ahol ez a tünemény virágszál kibújt. Nem érzi helyénvalónak, maga sem tudja miért, hogy egyből olyasmivel kezdje, mint a bókolás vagy ajnározás. Ettől függetlenül szeretné Riessa-t a tenyerén hordozni, ha ugyan sikerül az neki.
Gyorsan jobbra pillant, a pult mögé, hogy lássa a közelben van-e a csapos, ha esetleg italt szeretnének rendelni.
Ismét Riessa igéző szemeibe néz, de szinte alig bírja, s közbe-közbe az ajkaira téved Rothawdar pillantása.
~Mézédes lehet megízlelni. Testének illata, akár egy virágoskerté.~ Játszik el kicsit a gondolattal, amíg a lány válaszára vár. Bár biztos abban, hogy egyikük sem gondolatolvasó, s mèg nem mondott semmi lényegretörőt, azért igyekszik a lány érdeklődését felcsigázni vagy fenntartani. Olykor kihúzza magát, férfias mellkasát kidüllesztve, az elmaradhatatlan mosolyt sem nélkülözi, sőt, közelebb is húzódik székével a lányhoz. Magabiztosnak érzi magát, nagy valószínűséggel Riessa közelségének köszönhetően.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.04 16:41:54
*~Riessa Kalengim~ Visszhangzik Rothawdar elméjében a lány bemutatkozása. Most már kezdi érzékelni, hogy nem egy kósza délibábhoz beszél, hanem egy hús és vér emberhez. Sőt, teljességgel bizonyos, ha megérintené a kezét vagy a haját, szilárd példáját kapná annak, hogy Riessa valódi személy.*
-Őszintén örülök a találkozásnak!
*Kezdi Rothawdar rövid szünet után.*
-Mi szél hozott errefelé Riessa?
*Apró léptekkel próbál puhatolózni, szépen körbe szeretné járni a kertet, ahol ez a tünemény virágszál kibújt. Nem érzi helyénvalónak, maga sem tudja miért, hogy egyből olyasmivel kezdje, mint a bókolás vagy ajnározás. Ettől függetlenül szeretné Riessa-t a tenyerén hordozni, ha ugyan sikerül az neki.
Gyorsan jobbra pillant, a pult mögé, hogy lássa a közelben van-e a csapos, ha esetleg italt szeretnének rendelni.
Ismét Riessa igéző szemeibe néz, de szinte alig bírja, s közbe-közbe az ajkaira téved Rothawdar pillantása.
~Mézédes lehet megízlelni. Testének illata, akár egy virágoskerté.~ Játszik el kicsit a gondolattal, amíg a lány válaszára vár. Bár biztos abban, hogy egyikük sem gondolatolvasó, s mèg nem mondott semmi lényegretörőt, azért igyekszik a lány érdeklődését felcsigázni vagy fenntartani. Olykor kihúzza magát, férfias mellkasát kidüllesztve, az elmaradhatatlan mosolyt sem nélkülözi, sőt, közelebb is húzódik székével a lányhoz. Magabiztosnak érzi magát, nagy valószínűséggel Riessa közelségének köszönhetően.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.04 16:41:54
4106. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-02 12:38:13
Üzenet elküldve: 2019-05-02 12:38:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Riessa és Roth//
*Első látásra, épp, hogy egy pillantásnyi idő után még sosem törtek rá ilyen érzések. De úgy látszik így van, ha az embernek hirtelen megtetszik valaki. Az egyik pillanatban még nem is létezik, utána pedig elkezd mindent betölteni. Eddig csak azért jött, hogy megpihenjen, egy kicsit kikapcsolódjon, embereket láthasson. Most pedig úgy ül itt, a férfit fürkészve, mintha a fogadóban most csak ez az egy lenne, amire érdemes a figyelmét fordítani. Belülről olyan furcsa érzések kezdenek uralkodni fölötte, amit nem tud megnevezni, de igyekszik nem mutatni a felszínen. Hisz hogyan is érezhet valami mást olyan iránt, aki mellé még csak most érkezett meg, s ezidáig még csak a létezéséről sem tudott. Most mégis elönti arcát a pír, a gyomra pedig kezd összeszorulni.
Nem tud elszakadni attól az arctól, már azt is kezdi képzelni, mintha érezné az illatát, ami kellemesnek tűnik, ahogy az ujjaival gyürkézni kezdi koszos kis nadrágját, mintha a férfi bőrének puhaságát érezné.
Fogalma sem volt róla, hogy a sóvárgás ekkora erővel bír. Beférkőzött minden porcikájába, az érzékeit pedig kezdi a milliószorosára fokozni.
Aztán hirtelen vissza szakad a valóságba. Fején aprót ráz, majd kissé álmatagon pislog vissza a kék szemekbe.*
- Én, öhm...
*Egy pillanatra elgondolkodik, feldolgozza mit is kell válaszolni, majd észbe kapva kissé elmosolyodik. Hát csak a bemutatkozás köre. De még ez is milyen nehezen jutott el most elméjébe. Aprót biccent az üdvözlet viszonzásául, majd kissé kihúzza magát.*
- A nevem Riessa Kalengim.
*Mosolyodik el kissé határozottabban, ahogy kezd újfent visszazökkenni a valóságba.*
*Első látásra, épp, hogy egy pillantásnyi idő után még sosem törtek rá ilyen érzések. De úgy látszik így van, ha az embernek hirtelen megtetszik valaki. Az egyik pillanatban még nem is létezik, utána pedig elkezd mindent betölteni. Eddig csak azért jött, hogy megpihenjen, egy kicsit kikapcsolódjon, embereket láthasson. Most pedig úgy ül itt, a férfit fürkészve, mintha a fogadóban most csak ez az egy lenne, amire érdemes a figyelmét fordítani. Belülről olyan furcsa érzések kezdenek uralkodni fölötte, amit nem tud megnevezni, de igyekszik nem mutatni a felszínen. Hisz hogyan is érezhet valami mást olyan iránt, aki mellé még csak most érkezett meg, s ezidáig még csak a létezéséről sem tudott. Most mégis elönti arcát a pír, a gyomra pedig kezd összeszorulni.
Nem tud elszakadni attól az arctól, már azt is kezdi képzelni, mintha érezné az illatát, ami kellemesnek tűnik, ahogy az ujjaival gyürkézni kezdi koszos kis nadrágját, mintha a férfi bőrének puhaságát érezné.
Fogalma sem volt róla, hogy a sóvárgás ekkora erővel bír. Beférkőzött minden porcikájába, az érzékeit pedig kezdi a milliószorosára fokozni.
Aztán hirtelen vissza szakad a valóságba. Fején aprót ráz, majd kissé álmatagon pislog vissza a kék szemekbe.*
- Én, öhm...
*Egy pillanatra elgondolkodik, feldolgozza mit is kell válaszolni, majd észbe kapva kissé elmosolyodik. Hát csak a bemutatkozás köre. De még ez is milyen nehezen jutott el most elméjébe. Aprót biccent az üdvözlet viszonzásául, majd kissé kihúzza magát.*
- A nevem Riessa Kalengim.
*Mosolyodik el kissé határozottabban, ahogy kezd újfent visszazökkenni a valóságba.*
4105. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-01 21:05:43
Üzenet elküldve: 2019-05-01 21:05:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
*Bemutatkozásának hatása nem marad el; amint kimondja a nevét, Waldran arcából is hihetetlen gyorsasággal fut ki a vér. Ugyan csak egy pillanat az egész, míg így bámulják egymást megdöbbenve, de Awának sokkal hosszabb időnek tűnik. Révületéből a hátraperdülő szék hangja ébreszti, mire ösztönösen felpattan ültéből, keze pedig kardjának markolatára csúszik. Fogalma sincs, mi fog történni a következő percekben, szíve pedig úgy ver, mintha ki akarna szakadni a helyéről. Apja, vagyis a férfi, aki apja nevén mutatkozott be, közelebb lép, majd ellentmondást nem tűrően magához öleli. Annyira hirtelen és érthetetlen az egész jelenet, hogy a lánynak se ideje, se elég akarata nincs ahhoz, hogy ellenálljon. Nem mintha azt akarna, vagy akarna épp bármit is jelenleg... valószínűleg még soha nem érezte magát annyira tanácstalannak és kiszolgáltatottnak, mint most.
Ahogy Waldran hozzásimul, s arcát vállába fúrja, még kósza gondolatként átfut rajta, hogy ellökje őt magától, s hátat fordítva neki addig fusson az ellenkező irányba, míg a lábai bírják. De a következő pillanat valami egészen mást hoz. Elveszik az ölelésben, a rátörő érzelmekben, hogy aztán végül az a kislány legyen, aki egész életében erre a pillanatra várt. Hogy apja végre hazatérjen és szorosan megölelje őt. Nem számít már, hogy ennek réges-régen meg kellett volna történnie, ahogy az sem, miként is viselkedett vele a férfi, mielőtt bemutatkoztak volna egymásnak. Ösztönösen öleli magához apját, mint ahogyan néhány pillanattal korábban hosszúkardjától remélt megoldást.*
- Hol... Miért... én... miért nem jöttél haza? * Nyögi ki nagy nehezen, egészen halkan, miközben még mindig úgy öleli a másikat, mint aki soha többet nem akarja elereszteni. Jobb is, hogy most nem láthatja, milyen arcot vág mindehhez Waldran, illetve saját arckifejezése is rejtve marad az ölelésnek köszönhetően, hiszen teljességgel képtelen uralkodni az érzésein. Sírna, üvöltene és nevetne egyszerre, amiből valami egészen sajátos, és semmihez nem hasonlítható állapotba kerül.*
//A rég látott gyermek//
*Bemutatkozásának hatása nem marad el; amint kimondja a nevét, Waldran arcából is hihetetlen gyorsasággal fut ki a vér. Ugyan csak egy pillanat az egész, míg így bámulják egymást megdöbbenve, de Awának sokkal hosszabb időnek tűnik. Révületéből a hátraperdülő szék hangja ébreszti, mire ösztönösen felpattan ültéből, keze pedig kardjának markolatára csúszik. Fogalma sincs, mi fog történni a következő percekben, szíve pedig úgy ver, mintha ki akarna szakadni a helyéről. Apja, vagyis a férfi, aki apja nevén mutatkozott be, közelebb lép, majd ellentmondást nem tűrően magához öleli. Annyira hirtelen és érthetetlen az egész jelenet, hogy a lánynak se ideje, se elég akarata nincs ahhoz, hogy ellenálljon. Nem mintha azt akarna, vagy akarna épp bármit is jelenleg... valószínűleg még soha nem érezte magát annyira tanácstalannak és kiszolgáltatottnak, mint most.
Ahogy Waldran hozzásimul, s arcát vállába fúrja, még kósza gondolatként átfut rajta, hogy ellökje őt magától, s hátat fordítva neki addig fusson az ellenkező irányba, míg a lábai bírják. De a következő pillanat valami egészen mást hoz. Elveszik az ölelésben, a rátörő érzelmekben, hogy aztán végül az a kislány legyen, aki egész életében erre a pillanatra várt. Hogy apja végre hazatérjen és szorosan megölelje őt. Nem számít már, hogy ennek réges-régen meg kellett volna történnie, ahogy az sem, miként is viselkedett vele a férfi, mielőtt bemutatkoztak volna egymásnak. Ösztönösen öleli magához apját, mint ahogyan néhány pillanattal korábban hosszúkardjától remélt megoldást.*
- Hol... Miért... én... miért nem jöttél haza? * Nyögi ki nagy nehezen, egészen halkan, miközben még mindig úgy öleli a másikat, mint aki soha többet nem akarja elereszteni. Jobb is, hogy most nem láthatja, milyen arcot vág mindehhez Waldran, illetve saját arckifejezése is rejtve marad az ölelésnek köszönhetően, hiszen teljességgel képtelen uralkodni az érzésein. Sírna, üvöltene és nevetne egyszerre, amiből valami egészen sajátos, és semmihez nem hasonlítható állapotba kerül.*
4104. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-01 14:21:28
Üzenet elküldve: 2019-05-01 14:21:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
- Értem. *mereng poharába pillantva azon, amit az új vezetőségről megtudott. ~Szóval egy harcos és egy városi fruska. Érdekes párosítás...~ somolyog magában, alig várva, hogy egyszer személyesen is találkozhasson majd velük. Addig azonban igyekszik a tharg történelmet illetően is bővíteni ismereteit, és szerencséjére Trodd megfelelő partnernek bizonyul ebben, hiszen a maga egyszerű módján elég részletesen beszámol neki a történtekről. ~Hm, a régi szép idők!~ sajnálkozik magában a hallottakon. A szellemjáró említésére azonban óhatatlanul is nyugtalan lesz kissé, nem tud úgy gondolni rá, hogy ne jussanak eszébe a kúriába történtek. Idegessége azonban nem látszik rajta, egy újabb korty bor pedig a múlt emlékeit is visszazavarja oda, ahová valók, nevezetesen agya egyik hátsó szegletébe, ahonnan ritkán ereszti ki őket. Igyekszik inkább a jelenre koncentrálni és a pásztor kezén lévő rúnára. Ujjai bármiféle kérdés vagy engedély nélkül futnak végig Trodd tenyerén, kíváncsian vizsgálva a jelet és annak elkészítési módját. ~Nem semmi!~ gondolja magában, bár ezen észrevételét inkább nem osztja meg a pásztorral. Bár el kell ismernie, a maga módján becsületes férfi lehet, de sokkal inkább tűnik az események külső szemlélőjének, semmint formálójának, így pedig a múlton való merengésnél többre nem igazán számíthat tőle, márpedig neki pont a pörgés és az izgalom az, ami hiányzik az életéből. ~Meg a pia~ teszi hozzá magában morogva, ahogy poharába pillantva észreveszi, hogy már kiürült. Szomorúan tapasztalja, hogy a kancsóval is ez a helyzet, ez pedig csak egy dolgot jelenthet. ~Új helyet kell keresnem, ahol akad valami iható lőre... ~ érvel magában, ebből pedig csak egy jut eszébe jelenleg. ~Sajnálom, Dora, véget ért a móka mára!~ húzza halvány félmosolyra a száját, ahogy eldönti magában, itt az idő új lakosztálya felé venni az irányt, ami történetesen a kancelláré szomszédságában van. Természetesen nem fog rányitni az enyelgő párocskára, de ha esetleg mégis egymásba botlanak, nem fog úgy tenni, mint ha ott sem lenne. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat forgatva a fejében emelkedik fel székéről*
- Hálás vagyok a kellemes diskurzusért. Remélem, egyszer még folytathatjuk! *pillant Troddra, egy kis biccentéssel búcsúzva tőle, hiszen biztos benne, a férfinak ennyi is elég, majd a bejárat felé indul, hogy egy időre elhagyja a fogadót. ~Visszatérek még~ gondolja somolyogva, ahogy keze az ajtót nyitja.*
//Bent//
- Értem. *mereng poharába pillantva azon, amit az új vezetőségről megtudott. ~Szóval egy harcos és egy városi fruska. Érdekes párosítás...~ somolyog magában, alig várva, hogy egyszer személyesen is találkozhasson majd velük. Addig azonban igyekszik a tharg történelmet illetően is bővíteni ismereteit, és szerencséjére Trodd megfelelő partnernek bizonyul ebben, hiszen a maga egyszerű módján elég részletesen beszámol neki a történtekről. ~Hm, a régi szép idők!~ sajnálkozik magában a hallottakon. A szellemjáró említésére azonban óhatatlanul is nyugtalan lesz kissé, nem tud úgy gondolni rá, hogy ne jussanak eszébe a kúriába történtek. Idegessége azonban nem látszik rajta, egy újabb korty bor pedig a múlt emlékeit is visszazavarja oda, ahová valók, nevezetesen agya egyik hátsó szegletébe, ahonnan ritkán ereszti ki őket. Igyekszik inkább a jelenre koncentrálni és a pásztor kezén lévő rúnára. Ujjai bármiféle kérdés vagy engedély nélkül futnak végig Trodd tenyerén, kíváncsian vizsgálva a jelet és annak elkészítési módját. ~Nem semmi!~ gondolja magában, bár ezen észrevételét inkább nem osztja meg a pásztorral. Bár el kell ismernie, a maga módján becsületes férfi lehet, de sokkal inkább tűnik az események külső szemlélőjének, semmint formálójának, így pedig a múlton való merengésnél többre nem igazán számíthat tőle, márpedig neki pont a pörgés és az izgalom az, ami hiányzik az életéből. ~Meg a pia~ teszi hozzá magában morogva, ahogy poharába pillantva észreveszi, hogy már kiürült. Szomorúan tapasztalja, hogy a kancsóval is ez a helyzet, ez pedig csak egy dolgot jelenthet. ~Új helyet kell keresnem, ahol akad valami iható lőre... ~ érvel magában, ebből pedig csak egy jut eszébe jelenleg. ~Sajnálom, Dora, véget ért a móka mára!~ húzza halvány félmosolyra a száját, ahogy eldönti magában, itt az idő új lakosztálya felé venni az irányt, ami történetesen a kancelláré szomszédságában van. Természetesen nem fog rányitni az enyelgő párocskára, de ha esetleg mégis egymásba botlanak, nem fog úgy tenni, mint ha ott sem lenne. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat forgatva a fejében emelkedik fel székéről*
- Hálás vagyok a kellemes diskurzusért. Remélem, egyszer még folytathatjuk! *pillant Troddra, egy kis biccentéssel búcsúzva tőle, hiszen biztos benne, a férfinak ennyi is elég, majd a bejárat felé indul, hogy egy időre elhagyja a fogadót. ~Visszatérek még~ gondolja somolyogva, ahogy keze az ajtót nyitja.*
4103. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-05-01 01:29:40
Üzenet elküldve: 2019-05-01 01:29:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Riessa//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz//
*A lány vöröslő arca, tenger kék smaragdjai, csöpp orrocskája ámulatba ejtik Rothawdart. Tenyerei kiizzadnak, teste mintha útra kelne, szíve hevesebben ver. Nyel egy aprócskát, gyomrában ott van az az érzés, mivel hirtelen nem tudja mitévő legyen. Legszívesebben magához ölelné a formás testű lányt, kinek keblei s csípője olyan vonzerővel hatnak Rothawdarra, hogy férfiassága motoszkálni kezd nadrágjában.
~Ejnye, ne most!~
Igyekszik uralkodni magán, nem szeretné elijeszteni ezt a káprázatot, ezt a felhőt, amely hússá és vérré változott. Kezdi úgy érezni, hogy őmiatta, a vágyakozásai miatt vált valósággá mindez, ami most a szeme elé tárul. A sokatsejtető ingecske, amit visel, enged a fantáziának, Rothawdar kobakjában csak úgy serceg a vér.
~De mit is mondjak neki?~
Van egy olyan érzése, hogy a lány Rothawdar láthatásától pirul, ebből arra következtet, hogy a lány is hasonlóképp érezhet, mint ő.
Nincs miért tesze-toszáskodnia, mindenképp mondania kell valamit, mert a varázs ki tudja meddig tart, minden pillanata felbecsülhetetlen.
Végül megembereli magát és megköszörülve torkát, így szól.*
-Üdvözöllek. Rothawdar Arskeliss vagyok.
*~Mi vaaaan?! Csak ennyi?! Legalább azt kellett volna mondanod, hogy...hogy...mit is?~
Morfondírozik magában, mert valamit mást szeretett volna mondani, de lehet annak még nem jött el az ideje. Érzi, hogy ezzel a lánnyal komoly dolgai lesznek, ezért nem támadja le érzései tömkelegével. Habár az sem kétséges, hogy a lány nem venné rossz néven, ha Rothawdar kimondaná, amit érez legbelül. Ám Rothawdar arra vár, hogy a lány erre mit lép.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz//
*A lány vöröslő arca, tenger kék smaragdjai, csöpp orrocskája ámulatba ejtik Rothawdart. Tenyerei kiizzadnak, teste mintha útra kelne, szíve hevesebben ver. Nyel egy aprócskát, gyomrában ott van az az érzés, mivel hirtelen nem tudja mitévő legyen. Legszívesebben magához ölelné a formás testű lányt, kinek keblei s csípője olyan vonzerővel hatnak Rothawdarra, hogy férfiassága motoszkálni kezd nadrágjában.
~Ejnye, ne most!~
Igyekszik uralkodni magán, nem szeretné elijeszteni ezt a káprázatot, ezt a felhőt, amely hússá és vérré változott. Kezdi úgy érezni, hogy őmiatta, a vágyakozásai miatt vált valósággá mindez, ami most a szeme elé tárul. A sokatsejtető ingecske, amit visel, enged a fantáziának, Rothawdar kobakjában csak úgy serceg a vér.
~De mit is mondjak neki?~
Van egy olyan érzése, hogy a lány Rothawdar láthatásától pirul, ebből arra következtet, hogy a lány is hasonlóképp érezhet, mint ő.
Nincs miért tesze-toszáskodnia, mindenképp mondania kell valamit, mert a varázs ki tudja meddig tart, minden pillanata felbecsülhetetlen.
Végül megembereli magát és megköszörülve torkát, így szól.*
-Üdvözöllek. Rothawdar Arskeliss vagyok.
*~Mi vaaaan?! Csak ennyi?! Legalább azt kellett volna mondanod, hogy...hogy...mit is?~
Morfondírozik magában, mert valamit mást szeretett volna mondani, de lehet annak még nem jött el az ideje. Érzi, hogy ezzel a lánnyal komoly dolgai lesznek, ezért nem támadja le érzései tömkelegével. Habár az sem kétséges, hogy a lány nem venné rossz néven, ha Rothawdar kimondaná, amit érez legbelül. Ám Rothawdar arra vár, hogy a lány erre mit lép.*
4102. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-29 11:43:40
Üzenet elküldve: 2019-04-29 11:43:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//
*Úgy tűnik a pletykák a nemes kisasszonyokról és a mélységiek hamisak lehetnek. Vagy mindenképp egy kivétellel találkoztak ugyanis a hölgy kimondottan emberségesen beszél hozzájuk. Becsüli a tisztességes munkásokat és az egyenességet. Trodd szimpátiáját mindenképp elnyerte a nő. Bólogat az igazságos vezérről szóló mondatra, majd a kérdésre vállat von.*
-Igen rokonok. Nem nagyon ismerem, de ő is harcos. Sok csatában vett részt és ő is a törzsi szokásokba született. A kisasszonnyal egyszer találkoztam. A vezér lányával. Ő városi és még fiatal, de ahogy észrevettem ezt ő is tudja magáról. Kellhet neki a nagybátyja segítsége.
*Egyelőre egyikbe se bízik annyira mint Kagan nagyúrban. Pedig szükség van a jó vezetőkre. A szellemjáró is oda lett. Kéne egy új sámán vagy pap, aki megvédi őket a mindenféle misztikus meg szellemi meg egyéb gonoszoktól. Grotg távozik és a kisasszony rákérdez a régi barbár szokásokra. Trodd egy darabig csak bámul maga elé a kérdés hallatán. Megfontolja a választ alaposan. Főleg mert a hivatalos elnevezésekre nem emlékszik, de körül tudja írni őket.*
-A gondok harccal megoldása sokkal gyakoribb volt. A vezér az után tiltotta be a párbajokat, hogy meghalt az egyik rokona. Tán a testvére. Meg volt egy olyan szabály is, hogy ha valaki bűnt követett el az istenítéletet kérhetett. Egy párbajban bizonyította az ártatlanságát az istenek előtt. Meg ott volt még a trófeagyűjtés. A szellemjárónak is állítólag volt egy nyaklánca emberi fülekből. Meg akkor még nagy ünnepély volt a törzs tagjává válni. Ki kellett, azt érdemelni. A szellemjáró mindenki szeme láttára egy ünnep alkalmával egyesével mindenkire felvéste a törzs jelét oda ahova kérte.*Itt megmutatta a tenyerét amin ott volt a tharg rúna.*Meg mint mondtam a rabszolgaság is gyakoribb volt. Egy ideig volt egy ork is akit valahonnan befogtak. Az ilyen rabszolgák meg úgy válhattak utána szabaddá ha valamiért felszabadították őket vagy ha egy tharg asszonya lettek. Ilyenek.
*Von vállat. Ma már nincs ilyesmi Bár lehet, hogy az orkokat még most is lelőnék ha csak úgy az erődhöz mennének.*
//Bent//
*Úgy tűnik a pletykák a nemes kisasszonyokról és a mélységiek hamisak lehetnek. Vagy mindenképp egy kivétellel találkoztak ugyanis a hölgy kimondottan emberségesen beszél hozzájuk. Becsüli a tisztességes munkásokat és az egyenességet. Trodd szimpátiáját mindenképp elnyerte a nő. Bólogat az igazságos vezérről szóló mondatra, majd a kérdésre vállat von.*
-Igen rokonok. Nem nagyon ismerem, de ő is harcos. Sok csatában vett részt és ő is a törzsi szokásokba született. A kisasszonnyal egyszer találkoztam. A vezér lányával. Ő városi és még fiatal, de ahogy észrevettem ezt ő is tudja magáról. Kellhet neki a nagybátyja segítsége.
*Egyelőre egyikbe se bízik annyira mint Kagan nagyúrban. Pedig szükség van a jó vezetőkre. A szellemjáró is oda lett. Kéne egy új sámán vagy pap, aki megvédi őket a mindenféle misztikus meg szellemi meg egyéb gonoszoktól. Grotg távozik és a kisasszony rákérdez a régi barbár szokásokra. Trodd egy darabig csak bámul maga elé a kérdés hallatán. Megfontolja a választ alaposan. Főleg mert a hivatalos elnevezésekre nem emlékszik, de körül tudja írni őket.*
-A gondok harccal megoldása sokkal gyakoribb volt. A vezér az után tiltotta be a párbajokat, hogy meghalt az egyik rokona. Tán a testvére. Meg volt egy olyan szabály is, hogy ha valaki bűnt követett el az istenítéletet kérhetett. Egy párbajban bizonyította az ártatlanságát az istenek előtt. Meg ott volt még a trófeagyűjtés. A szellemjárónak is állítólag volt egy nyaklánca emberi fülekből. Meg akkor még nagy ünnepély volt a törzs tagjává válni. Ki kellett, azt érdemelni. A szellemjáró mindenki szeme láttára egy ünnep alkalmával egyesével mindenkire felvéste a törzs jelét oda ahova kérte.*Itt megmutatta a tenyerét amin ott volt a tharg rúna.*Meg mint mondtam a rabszolgaság is gyakoribb volt. Egy ideig volt egy ork is akit valahonnan befogtak. Az ilyen rabszolgák meg úgy válhattak utána szabaddá ha valamiért felszabadították őket vagy ha egy tharg asszonya lettek. Ilyenek.
*Von vállat. Ma már nincs ilyesmi Bár lehet, hogy az orkokat még most is lelőnék ha csak úgy az erődhöz mennének.*
4101. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-27 21:02:57
Üzenet elküldve: 2019-04-27 21:02:57
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rothawdar//
*Viszonylag hamar végez a fogadó szemrevételezésével. Minden apró részlethez azért neki sincs türelme. Meg aztán, ha mégsem úgy alakul a napja, akkor még lesz rá lehetősége.*
- Hm?
*Pislog fel álmatagon, majd tekintetét az idegen férfira emeli. Nem is biztos, hogy neki intézték, mégis a köhintésre csak felpislogott.*
~Egek.~
*Nyel is egy aprót, ahogy megpillantja a tenger-kék szemeket, a csábos arcot. Talán ez az, ami a mai napon rá vár. Egy véletlen találkozás egy megnyerő és vonzó férfival. A gyomra kissé össze is szorul, érzi, ahogy az arcát pír önti el, s tekintete nem tud szabadulni a kék íriszek vonzásából.*
*Viszonylag hamar végez a fogadó szemrevételezésével. Minden apró részlethez azért neki sincs türelme. Meg aztán, ha mégsem úgy alakul a napja, akkor még lesz rá lehetősége.*
- Hm?
*Pislog fel álmatagon, majd tekintetét az idegen férfira emeli. Nem is biztos, hogy neki intézték, mégis a köhintésre csak felpislogott.*
~Egek.~
*Nyel is egy aprót, ahogy megpillantja a tenger-kék szemeket, a csábos arcot. Talán ez az, ami a mai napon rá vár. Egy véletlen találkozás egy megnyerő és vonzó férfival. A gyomra kissé össze is szorul, érzi, ahogy az arcát pír önti el, s tekintete nem tud szabadulni a kék íriszek vonzásából.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063