Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 212 (4221. - 4240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4240. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-08 18:43:41
Üzenet elküldve: 2019-11-08 18:43:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kicsit mindenki//
*Miközben Fréridha néni lóbálja szegény csirkét, az természetesen elégedetlenül csapkod szárnyaival. Öszvére megáll, ezért a rá aggatott tárgyak sem csörögnek, zörögnek tovább, például kedvenc fazeka sem csapódik a fakanálnak. Ugyan lehet, hogy a fazék kissé kormos, és lyukas is, mert a lángok nem válogatnak, de az Idha néni kedvence, így nyilván nem hajtja el. Kitárja az ajtót maga előtt, és első dolga az, hogy szabad kezével leveszi egyik, majd másik cipőjét is, és közvetlenül ezután megkönnyebbülten felsóhajt.*
- No végre, ez máris kényelmesebb.
*Elvégre ősszel már kicsit fázik az öreg lába, de a Vaskorsóban kellemes meleg van, és így átmozgathatja lábujjait, amit örömmel meg is tesz. Lehajolva a cipőiért a fűzőjüknél fogva vállára csapja, és körbenéz, arcán természetesen egy derűs mosollyal.*
- Napot kedveskéim! Ki itt az illetékes? Kellene nekem egy húsvágó bárd, mert ez a tik túl eleven itten a markomban.
*Szólal meg fennhangon, majd vet egy pillantást lefelé a szabadulni próbáló madárra.*
*Miközben Fréridha néni lóbálja szegény csirkét, az természetesen elégedetlenül csapkod szárnyaival. Öszvére megáll, ezért a rá aggatott tárgyak sem csörögnek, zörögnek tovább, például kedvenc fazeka sem csapódik a fakanálnak. Ugyan lehet, hogy a fazék kissé kormos, és lyukas is, mert a lángok nem válogatnak, de az Idha néni kedvence, így nyilván nem hajtja el. Kitárja az ajtót maga előtt, és első dolga az, hogy szabad kezével leveszi egyik, majd másik cipőjét is, és közvetlenül ezután megkönnyebbülten felsóhajt.*
- No végre, ez máris kényelmesebb.
*Elvégre ősszel már kicsit fázik az öreg lába, de a Vaskorsóban kellemes meleg van, és így átmozgathatja lábujjait, amit örömmel meg is tesz. Lehajolva a cipőiért a fűzőjüknél fogva vállára csapja, és körbenéz, arcán természetesen egy derűs mosollyal.*
- Napot kedveskéim! Ki itt az illetékes? Kellene nekem egy húsvágó bárd, mert ez a tik túl eleven itten a markomban.
*Szólal meg fennhangon, majd vet egy pillantást lefelé a szabadulni próbáló madárra.*
4239. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-08 12:22:14
Üzenet elküldve: 2019-11-08 12:22:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
~Tehát hordhatjuk a fegyvereinket. De jó!~
-Bizony mester! Nagyon menő. Most már akkor nézzük meg azt a kocsmát, amit annyira emlegetett azt az őr fickó. Azt mondtad, ha kész a tőr ihatok egy sört!
*Riwanden csak nevet, és bólogat, ahogy lassan, szemükkel keresgélve lelik meg a Vaskorsó Tavernát. Nehéz elszúrni, mert szinte a környék egyetlen tisztességes fogadója áll előttük, amin hamar be is lép a páros. Beérve nyüzsgést látnak, leginkább ott lévő embereket, vendégeket, ami igazán jó ismérve egy csehónak. Körbe sok asztal és szék, de ők a pulthoz sétálnak, révén először vannak itt, nem is tudják pontosan, hogy mit lenne érdemes fogyasztani, vagy hogy hogy mennek itt a dolgok. A törpe mindenkire nagyot bólint, és mosolyog, aki esetleg ránéz a bent lévők közül, a fiú pedig jó hangosan és tisztelettudóan köszönt mindenkit.*
-Jó napokat!
*Majd a pulthoz sétálva rátámaszkodnak, amennyire felérik, bár valószínű, hogy elég alacsonyak hozzá.*
-Valami erőset kellene inni, hogy oldjuk a feszültséget, ugye mester? Jó tudom, nem esek a ló túloldalára! Na, ne nézz már ilyen rosszallóan, hiába mosolyogsz, tudom mire gondolsz. Nem fogsz berúgatni, hogy aztán hülyeségeket csináljak!
~Tehát hordhatjuk a fegyvereinket. De jó!~
-Bizony mester! Nagyon menő. Most már akkor nézzük meg azt a kocsmát, amit annyira emlegetett azt az őr fickó. Azt mondtad, ha kész a tőr ihatok egy sört!
*Riwanden csak nevet, és bólogat, ahogy lassan, szemükkel keresgélve lelik meg a Vaskorsó Tavernát. Nehéz elszúrni, mert szinte a környék egyetlen tisztességes fogadója áll előttük, amin hamar be is lép a páros. Beérve nyüzsgést látnak, leginkább ott lévő embereket, vendégeket, ami igazán jó ismérve egy csehónak. Körbe sok asztal és szék, de ők a pulthoz sétálnak, révén először vannak itt, nem is tudják pontosan, hogy mit lenne érdemes fogyasztani, vagy hogy hogy mennek itt a dolgok. A törpe mindenkire nagyot bólint, és mosolyog, aki esetleg ránéz a bent lévők közül, a fiú pedig jó hangosan és tisztelettudóan köszönt mindenkit.*
-Jó napokat!
*Majd a pulthoz sétálva rátámaszkodnak, amennyire felérik, bár valószínű, hogy elég alacsonyak hozzá.*
-Valami erőset kellene inni, hogy oldjuk a feszültséget, ugye mester? Jó tudom, nem esek a ló túloldalára! Na, ne nézz már ilyen rosszallóan, hiába mosolyogsz, tudom mire gondolsz. Nem fogsz berúgatni, hogy aztán hülyeségeket csináljak!
4238. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:42:30
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:42:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Egyre jobban sajnálja, hogy Fint pont most fogta menekülőre a dolgot, és ő maga is nagy késztetést érez, hogy kövesse, pusztán azért, hogy meneküljön a jelenlévő hölgyek elől. Most, hogy mindkettő él és virul, már közel sem érdeklik annyira, mint amikor még semmit nem tudott róluk. Kifürkészhetetlen arccal hallgatja, Armen honnan is találhatja ismerősnek új takarítónőjét, bár úgy a történet felénél kezdi igencsak elunni magát*
- Igen, az enyém. Estanellaria Dwirinthalen vagyok. *mutatkozik be végül, magában a szemeit forgatva, vajon mennyire kell valakinek bevernie a fejét ahhoz, hogy barátságos helynek lásson egy kocsmát* Mivel egyelőre senki nem dörömböl az ajtón, hogy magának követeljen, azt hiszem, maradhatsz... *adja meg nagy kegyesen az engedélyt, legfőképp azért, hogy végre szabaduljon mindkettejüktől. Szerencséjére erre Xavy remek lehetőséget kínál, bár Ennának még sikerül előtte felbosszantania. ~Ténsasszony az öreganyád, te kis liba!~ jön dühbe egy pillanat alatt, bár ahogy korábban unalma, úgy most haragja se látszik rajta*
- Intézem. Addig ti csak ismerkedjetek. *zárja rövidre negédes mosollyal a dolgot, a pulthoz menet elvéve a gnómtól az aranyakat*
- Tudok nekik egy jobb helyet! *kacsint a lányra, ahogy a zsebébe süllyeszti az érméket* Egy pohár tej rendel. *tölt tele egy poharat a kért itallal, ezúttal eltekintve annak megjegyzésétől, hogy pár pohár pálinkától ugyanolyan jól tudna aludni, mint egy kis tejtől*
- Egészség! *küldi a pulton át a lány felé a teli poharat, remélve, hogy Xavy ezúttal nem lesz olyan lyukas markú, mint a levessel és elkapja azt, mielőtt leeshetne. Ha pedig már elől van a tej, akkor hozzálát, hogy az Armen által kért ennivalót is elkészítse*
- Készen van. *teszi a gőzölgő zabkását is a pultra, miközben jelentőségteljes pillantást vet Ennára, hogy most jött el az ő ideje, pattanjon és szolgálja ki a kedves vendéget. Ha a lány nem venné a célzást, akkor bizony az étel ottmarad a pulton és Armennek kell érte jönnie, ha enni szeretne. ~És fizetni tudsz, aranyom, vagy a pénzt is elvették tőled a csúnya, gonosz útonállók?~ töpreng magában, míg azon fáradozik, hogy egy újabb pohár pálinkát tüntessen el, koccintásképpen röviden Xavy bögréjéhez érintve előtte, ha lehetősége van rá.*
*Egyre jobban sajnálja, hogy Fint pont most fogta menekülőre a dolgot, és ő maga is nagy késztetést érez, hogy kövesse, pusztán azért, hogy meneküljön a jelenlévő hölgyek elől. Most, hogy mindkettő él és virul, már közel sem érdeklik annyira, mint amikor még semmit nem tudott róluk. Kifürkészhetetlen arccal hallgatja, Armen honnan is találhatja ismerősnek új takarítónőjét, bár úgy a történet felénél kezdi igencsak elunni magát*
- Igen, az enyém. Estanellaria Dwirinthalen vagyok. *mutatkozik be végül, magában a szemeit forgatva, vajon mennyire kell valakinek bevernie a fejét ahhoz, hogy barátságos helynek lásson egy kocsmát* Mivel egyelőre senki nem dörömböl az ajtón, hogy magának követeljen, azt hiszem, maradhatsz... *adja meg nagy kegyesen az engedélyt, legfőképp azért, hogy végre szabaduljon mindkettejüktől. Szerencséjére erre Xavy remek lehetőséget kínál, bár Ennának még sikerül előtte felbosszantania. ~Ténsasszony az öreganyád, te kis liba!~ jön dühbe egy pillanat alatt, bár ahogy korábban unalma, úgy most haragja se látszik rajta*
- Intézem. Addig ti csak ismerkedjetek. *zárja rövidre negédes mosollyal a dolgot, a pulthoz menet elvéve a gnómtól az aranyakat*
- Tudok nekik egy jobb helyet! *kacsint a lányra, ahogy a zsebébe süllyeszti az érméket* Egy pohár tej rendel. *tölt tele egy poharat a kért itallal, ezúttal eltekintve annak megjegyzésétől, hogy pár pohár pálinkától ugyanolyan jól tudna aludni, mint egy kis tejtől*
- Egészség! *küldi a pulton át a lány felé a teli poharat, remélve, hogy Xavy ezúttal nem lesz olyan lyukas markú, mint a levessel és elkapja azt, mielőtt leeshetne. Ha pedig már elől van a tej, akkor hozzálát, hogy az Armen által kért ennivalót is elkészítse*
- Készen van. *teszi a gőzölgő zabkását is a pultra, miközben jelentőségteljes pillantást vet Ennára, hogy most jött el az ő ideje, pattanjon és szolgálja ki a kedves vendéget. Ha a lány nem venné a célzást, akkor bizony az étel ottmarad a pulton és Armennek kell érte jönnie, ha enni szeretne. ~És fizetni tudsz, aranyom, vagy a pénzt is elvették tőled a csúnya, gonosz útonállók?~ töpreng magában, míg azon fáradozik, hogy egy újabb pohár pálinkát tüntessen el, koccintásképpen röviden Xavy bögréjéhez érintve előtte, ha lehetősége van rá.*
4237. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-04 15:47:34
Üzenet elküldve: 2019-11-04 15:47:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mindenki//
*A sötételf helyet foglal mellette és kedves mosoly kíséretében nyugtatni próbálja. A történtek még erősen élnek emlékezetében, így könnyű felidéznie.*
-Banditák lehettek. Éppen hazafelé tartottunk egy utazásból, amikor megtámadtak. Senki nem élte túl csak én, engem pedig elhurcoltak magukkal hiába küzdöttem. Sajnos elájultam és amikor felébredtem, ott feküdtem a földön ők pedig körülöttem halottak voltak. Felkaptam gyorsan az egyik zsákot és menekülni kezdtem. Nem hiszem, hogy bárki is követett.
*Amint mondókája végéhez ér, már érkezik is a víz a fél-vér jóvoltából. Iszik, majd ismét beszélni kezd a kérdő tekintetek ösztönzésére.*
-Igen. Amikor kinéztem a kocsiból, hogy merre visznek, láttam egy rád nagyon hasonlító lányt az árokban feküdni.
*Nem biztos benne, hogy valójában csak a szeme káprázott, vagy ténylegesen egy női alakot látott.*
-Azt nem tudom, hogy a mi kocsink okozta-e, hogy az az illető vagy akármi az árokban végezte.
*Mondandóját nem biztos, hogy a hallgatóság végig hallja, mivel az apró gnóm lányka elég nagy hangzavart kelt türelmetlenségében, az érmekkel az asztallapon. Kicsit hangosabban szólal fel és a sötételfhez fordul.*
-A tiéd a hely? Nagyon barátságos. Ha nem szeretnéd, hogy itt maradjak, tekintve, hogy üldözhetnek is, akkor tovább állok.
*Határozottan kétli, hogy erre az opcióra eshetőség van, de a nőnek kell döntenie. Amennyiben nem küldik el, tanulmányozni kezdi a kínálatot.*
-Kérhetnék egy édes zabkását?
*Bár nagyon éhes, nem szeretné alakját elveszíteni, hiszen lehet utolsó reménye csak a szépsége lesz egyszer.*
*A sötételf helyet foglal mellette és kedves mosoly kíséretében nyugtatni próbálja. A történtek még erősen élnek emlékezetében, így könnyű felidéznie.*
-Banditák lehettek. Éppen hazafelé tartottunk egy utazásból, amikor megtámadtak. Senki nem élte túl csak én, engem pedig elhurcoltak magukkal hiába küzdöttem. Sajnos elájultam és amikor felébredtem, ott feküdtem a földön ők pedig körülöttem halottak voltak. Felkaptam gyorsan az egyik zsákot és menekülni kezdtem. Nem hiszem, hogy bárki is követett.
*Amint mondókája végéhez ér, már érkezik is a víz a fél-vér jóvoltából. Iszik, majd ismét beszélni kezd a kérdő tekintetek ösztönzésére.*
-Igen. Amikor kinéztem a kocsiból, hogy merre visznek, láttam egy rád nagyon hasonlító lányt az árokban feküdni.
*Nem biztos benne, hogy valójában csak a szeme káprázott, vagy ténylegesen egy női alakot látott.*
-Azt nem tudom, hogy a mi kocsink okozta-e, hogy az az illető vagy akármi az árokban végezte.
*Mondandóját nem biztos, hogy a hallgatóság végig hallja, mivel az apró gnóm lányka elég nagy hangzavart kelt türelmetlenségében, az érmekkel az asztallapon. Kicsit hangosabban szólal fel és a sötételfhez fordul.*
-A tiéd a hely? Nagyon barátságos. Ha nem szeretnéd, hogy itt maradjak, tekintve, hogy üldözhetnek is, akkor tovább állok.
*Határozottan kétli, hogy erre az opcióra eshetőség van, de a nőnek kell döntenie. Amennyiben nem küldik el, tanulmányozni kezdi a kínálatot.*
-Kérhetnék egy édes zabkását?
*Bár nagyon éhes, nem szeretné alakját elveszíteni, hiszen lehet utolsó reménye csak a szépsége lesz egyszer.*
4236. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-02 22:35:39
Üzenet elküldve: 2019-11-02 22:35:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Esti leereszkedő stílusa természetesen feltűnik neki, de igyekszik nem foglalkozni vele. A tény pedig, hogy a Korsó úrnője nem mutatkozott be neki név szerint, hivatalosan is okot ad rá, hogy Ténsasszonynak nevezze, ez pedig elég kárpótlás neki.
A padlón békésen folydogáló leves látványa úgyszintén nem indítja meg, egészen addig, míg rá nem ébred, valószínűleg neki kéne feltakarítania. Szerencsésre Xavy helyette is cselekszik, segítségül hívva a multifunkcionális ősi zokni erejét. A végeredmény, ha nem is tökéletes, mindenesetre a lány szerint épp elég ahhoz, hogy a padló kérdését annyiban hagyja. Volt már azon rosszabb is - de még lesz is.
Miután Fint kifújtatja magát, Enna úgy érzi, ismét lányává fogadta a szerencse, hiszen még a felmosást is sikerül megúsznia. Bár a víz felszolgálásával kapcsolatban hasonló aggodalmai vannak, mint Estinek (nevezetesen, hogy a végén még pálinkát talál felkínálni a vendégnek), de a férfi leírása alapján úgy gondolja, csak megtalálja.*
- Rendben a… ~ …pu… Huhh. Ez közel volt. ~ …Fint! Intézem! *Úgy látszik, a véleményváltozás verbális formát is kíván ölteni, de időben sikerül megállítani – ezúttal.
A kulcsot elégedetten zsebre vágja, és tervei szerint akár már az itatás után meg is nézné magának azt a szobát. Elindul a pult mögé, majd viszonylag hamar meg is találja a leírásnak megfelelő üvegeket. Találomra kikap egyet a többi közül, megragadja az első kezébe akadó söröskorsót, majd leteszi őket Armen mellé az asztalra. A folyamat közben félfüllel figyel a két sötételf párbeszédére, amely egyre érdekesebb fordulatokat vesz.
„Ismerős?” kérdezné a kettes számú feketeséget, ha az egyes számú meg nem előzné benne. Így csak tekintetével visszhangozza a már feltett kérdést.
Szíve vad kapálózásba kezd, hiszen emlékezetkiesése óta először adódhat alkalom arra, hogy végre fény derüljön a múltjára. Úgy érzi, a titok nyitja már a kezében van a mélységi képében, csak valahogy ki kéne belőle szedni, amit tud. Reméli, legalább a másik rendesen emlékszik a dolgokra. Azért az egészben az nem tetszik neki, hogy pont egy emberrablás áldozata az, aki felismerte. Nem lenne jó, ha a végén még rákennének valami olyat, amit nem tett, hiszen semmilyen alibivel nem rendelkezik. Az egészben a legrosszabb, hogy ha megvádolnák, még ő maga sem lehetne teljesen biztos benne, valóban nem vett-e részt az elrablásban. Mindenesetre bármi is történt szegény szökevénnyel, Enna úgy érzi, semmi köze nincs a dologhoz. Nem érez a lelkében semmi olyat, ami ilyen tettek elkövetésére ösztönözné, vagy akár csak arra, hogy támogassa őket. Ráadásul néhány napnyi emléke már biztosan van, még akkor is, ha abból az első néhány igencsak ködös, és ezek között semmi ilyesmi nem szerepel. Tehát ha nemrég történt az eset, ő nem lehetett ott. Azonban az sem kizárt, hogy közös elrablás áldozatai ők ketten, csak a fél-elf valamiért hamarabb szabadult, és nem is emlékszik. Ezeket a lehetőségeket viszonylag gyorsan végigpörgeti magában, közben igyekszik úgy állni, hogy arca minél tisztábban látszódjon, hátha segít vele a másiknak az azonosításban.*
- Na és honnan? *Kérdezi őszinte kíváncsisággal.
Miközben figyelmesen hallgatja a választ, elindul vissza a pult mögé, mivel Xavy meglehetősen hangosan csörög azokkal az érmékkel. A gnóm valami tejről motyog, ezért nem nehéz összerakni, mire is vár ilyen látványosan. Azonban Enna még mindig nem igazán találja meg a helyét a pult mögött, ezért – attól függetlenül, hogy épp valaki beszél-e, vagy sem – elkiáltja magát.*
- Ténsasszony, hol a tej?
*Esti leereszkedő stílusa természetesen feltűnik neki, de igyekszik nem foglalkozni vele. A tény pedig, hogy a Korsó úrnője nem mutatkozott be neki név szerint, hivatalosan is okot ad rá, hogy Ténsasszonynak nevezze, ez pedig elég kárpótlás neki.
A padlón békésen folydogáló leves látványa úgyszintén nem indítja meg, egészen addig, míg rá nem ébred, valószínűleg neki kéne feltakarítania. Szerencsésre Xavy helyette is cselekszik, segítségül hívva a multifunkcionális ősi zokni erejét. A végeredmény, ha nem is tökéletes, mindenesetre a lány szerint épp elég ahhoz, hogy a padló kérdését annyiban hagyja. Volt már azon rosszabb is - de még lesz is.
Miután Fint kifújtatja magát, Enna úgy érzi, ismét lányává fogadta a szerencse, hiszen még a felmosást is sikerül megúsznia. Bár a víz felszolgálásával kapcsolatban hasonló aggodalmai vannak, mint Estinek (nevezetesen, hogy a végén még pálinkát talál felkínálni a vendégnek), de a férfi leírása alapján úgy gondolja, csak megtalálja.*
- Rendben a… ~ …pu… Huhh. Ez közel volt. ~ …Fint! Intézem! *Úgy látszik, a véleményváltozás verbális formát is kíván ölteni, de időben sikerül megállítani – ezúttal.
A kulcsot elégedetten zsebre vágja, és tervei szerint akár már az itatás után meg is nézné magának azt a szobát. Elindul a pult mögé, majd viszonylag hamar meg is találja a leírásnak megfelelő üvegeket. Találomra kikap egyet a többi közül, megragadja az első kezébe akadó söröskorsót, majd leteszi őket Armen mellé az asztalra. A folyamat közben félfüllel figyel a két sötételf párbeszédére, amely egyre érdekesebb fordulatokat vesz.
„Ismerős?” kérdezné a kettes számú feketeséget, ha az egyes számú meg nem előzné benne. Így csak tekintetével visszhangozza a már feltett kérdést.
Szíve vad kapálózásba kezd, hiszen emlékezetkiesése óta először adódhat alkalom arra, hogy végre fény derüljön a múltjára. Úgy érzi, a titok nyitja már a kezében van a mélységi képében, csak valahogy ki kéne belőle szedni, amit tud. Reméli, legalább a másik rendesen emlékszik a dolgokra. Azért az egészben az nem tetszik neki, hogy pont egy emberrablás áldozata az, aki felismerte. Nem lenne jó, ha a végén még rákennének valami olyat, amit nem tett, hiszen semmilyen alibivel nem rendelkezik. Az egészben a legrosszabb, hogy ha megvádolnák, még ő maga sem lehetne teljesen biztos benne, valóban nem vett-e részt az elrablásban. Mindenesetre bármi is történt szegény szökevénnyel, Enna úgy érzi, semmi köze nincs a dologhoz. Nem érez a lelkében semmi olyat, ami ilyen tettek elkövetésére ösztönözné, vagy akár csak arra, hogy támogassa őket. Ráadásul néhány napnyi emléke már biztosan van, még akkor is, ha abból az első néhány igencsak ködös, és ezek között semmi ilyesmi nem szerepel. Tehát ha nemrég történt az eset, ő nem lehetett ott. Azonban az sem kizárt, hogy közös elrablás áldozatai ők ketten, csak a fél-elf valamiért hamarabb szabadult, és nem is emlékszik. Ezeket a lehetőségeket viszonylag gyorsan végigpörgeti magában, közben igyekszik úgy állni, hogy arca minél tisztábban látszódjon, hátha segít vele a másiknak az azonosításban.*
- Na és honnan? *Kérdezi őszinte kíváncsisággal.
Miközben figyelmesen hallgatja a választ, elindul vissza a pult mögé, mivel Xavy meglehetősen hangosan csörög azokkal az érmékkel. A gnóm valami tejről motyog, ezért nem nehéz összerakni, mire is vár ilyen látványosan. Azonban Enna még mindig nem igazán találja meg a helyét a pult mögött, ezért – attól függetlenül, hogy épp valaki beszél-e, vagy sem – elkiáltja magát.*
- Ténsasszony, hol a tej?
4235. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-02 20:53:38
Üzenet elküldve: 2019-11-02 20:53:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
-Jutalom? *Gondolkodik el a szón, magán, hiszen a jutalom nála talán egészen mást takar, mint egy átlag artheniori polgárnál. A jutalom a jól elvégzett munka után általában az öreglány patkányfarok kocsonyája volt, elég csak rágondolnia, máris összefut a nyál a szájában.*
-Ki tudja, lehet ők is tudnak olyan kerítésszaggató patkányfarok kocsonyát készíteni. Hidd el, azért érdemes szenvedni egy kicsit. *Kacsint a lányra, majd figyeli tovább a benti eseményeket evés közben. Ekkor rivall rá Fint, akire eleinte csak meglepetten pislog, majd letekint, ahova ő is, így a kanálból kifordul a maradék étel is. Nem tehet róla, egyszerre két dologra nem tud figyelni.*
-Oh, hogy az. Jóvanmá. *Motyog kicsit mogorván, hiszen öreganyja már régen nincs a közelében, mástól meg nem igazán szereti, ha dirigál neki, de hát úgy van vele, már talán nincs sok hátra az életéből, legyen az utolsó néhány napja boldog a vén fószernek. Leugrik a székéből és a rajta lévő zoknival szépen felitatja a kilöttyent kaját, azaz rányomja a szövetet és elkezdi jobbra- balra maszatolni, majd, mintha mi se történt volna, visszapattan és az így megmaradt kevéske ételt még betolja. Majd hallja, hogy a kormos azt állítja elrabolták. ~Nem lesz ennek jó vége. ~ Nem igazán szeret belekeveredni az ilyesmibe, elég sok veszélyes környéken járt már és csak úgy úszta meg mindig ezeket a dolgokat, hogy tudja, mikor kell lelépni. Bár a szemetest akkor sem tudta elkerülni, azokat a zsiványok mindig lesből támadtak. Csapja dühösen a gondolatra az öklét a pultra. Majd leér a vacsi a pocakba. Elégedetten böffent maga elé, a vendéglátók akár dicséretnek is vehetik, a finom ételért cserébe, majd a szeme az étlapra kalandozik újból és ki is csenget 4 aranyat a pultra egy pohár Friss tehéntej árát.
*
-Nem tudok jól aludni, ha nem iszom meg a tejemet. *Csapkodja a pulton az aranyérméket, és egészen addig csörög is velük, míg valaki ki nem szolgálja, mint egy akaratos gyerek. Igazából, csak mehetnékje van, bár, ha ide most berontanak, a pult mögött egészen jól el tudna rejtőzni, ilyen helyeken, mindig akad egy kis rekesz, ami pont akkora mint ő, a pancsolt boroktól jobbra, az ecetes buggyantott tojásos üveg mellett.*
-Jutalom? *Gondolkodik el a szón, magán, hiszen a jutalom nála talán egészen mást takar, mint egy átlag artheniori polgárnál. A jutalom a jól elvégzett munka után általában az öreglány patkányfarok kocsonyája volt, elég csak rágondolnia, máris összefut a nyál a szájában.*
-Ki tudja, lehet ők is tudnak olyan kerítésszaggató patkányfarok kocsonyát készíteni. Hidd el, azért érdemes szenvedni egy kicsit. *Kacsint a lányra, majd figyeli tovább a benti eseményeket evés közben. Ekkor rivall rá Fint, akire eleinte csak meglepetten pislog, majd letekint, ahova ő is, így a kanálból kifordul a maradék étel is. Nem tehet róla, egyszerre két dologra nem tud figyelni.*
-Oh, hogy az. Jóvanmá. *Motyog kicsit mogorván, hiszen öreganyja már régen nincs a közelében, mástól meg nem igazán szereti, ha dirigál neki, de hát úgy van vele, már talán nincs sok hátra az életéből, legyen az utolsó néhány napja boldog a vén fószernek. Leugrik a székéből és a rajta lévő zoknival szépen felitatja a kilöttyent kaját, azaz rányomja a szövetet és elkezdi jobbra- balra maszatolni, majd, mintha mi se történt volna, visszapattan és az így megmaradt kevéske ételt még betolja. Majd hallja, hogy a kormos azt állítja elrabolták. ~Nem lesz ennek jó vége. ~ Nem igazán szeret belekeveredni az ilyesmibe, elég sok veszélyes környéken járt már és csak úgy úszta meg mindig ezeket a dolgokat, hogy tudja, mikor kell lelépni. Bár a szemetest akkor sem tudta elkerülni, azokat a zsiványok mindig lesből támadtak. Csapja dühösen a gondolatra az öklét a pultra. Majd leér a vacsi a pocakba. Elégedetten böffent maga elé, a vendéglátók akár dicséretnek is vehetik, a finom ételért cserébe, majd a szeme az étlapra kalandozik újból és ki is csenget 4 aranyat a pultra egy pohár Friss tehéntej árát.
*-Nem tudok jól aludni, ha nem iszom meg a tejemet. *Csapkodja a pulton az aranyérméket, és egészen addig csörög is velük, míg valaki ki nem szolgálja, mint egy akaratos gyerek. Igazából, csak mehetnékje van, bár, ha ide most berontanak, a pult mögött egészen jól el tudna rejtőzni, ilyen helyeken, mindig akad egy kis rekesz, ami pont akkora mint ő, a pancsolt boroktól jobbra, az ecetes buggyantott tojásos üveg mellett.*
4234. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-02 11:58:28
Üzenet elküldve: 2019-11-02 11:58:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
- Értem. *hagyja helyben röviden Enna bemutatkozását, bár a hangsúly, amivel beszél, jobban illene a csak gondolatban kimondott ~Bánom is én~ megjegyzéshez. Továbbra se érdekli különösképp a lány, csak somolyogva szemléli, ahogy most, hogy ízelítőt kapott abból, mit is jelent itt dolgozni, már nem is fűlik hozzá annyira a foga. ~Jajj, aranyom, rövid ismeretség lesz ez... ~sóhajt fel magában fejcsóválva. Örömmel látja azonban, hogy a Fint és Enna közti viszonyt is sikerült megváltoztatnia, ezt pedig apró sikernek könyveli el, elégedettségét pedig csak fokozza a magányos Dora látványa, sajnos azonban nincs ideje, hogy eme rejtély titkát kutassa, hiszen másik, még különösebb látogatójukra és annak igazán érdekes házi kedvencére kell figyelnie. Fint kérdésére csak egy hitetlenkedő szemöldök felvonással és lenéző pillantással válaszol. ~Tényleg azt hiszed, hogy nem értek hozzájuk?~ próbálja üzenni pillantásával, és bár közel sincs ellenére a mozdulat, végül mégis kibontakozik az ölelésből, hiszen mindennek megvan a maga helye és ideje, ez pedig most nem éppen a legalkalmasabb pillanat erre. A köszönésre viszont annál inkább, amit Enna meg is tesz helyette, amiért jutalma egy félig elismerő, félig lekicsinylő pillantás, hogy ilyen ügyesen el tudta ismételni a fogadó nevét. ~Remélem, a víz helyett nem a pálinkát fogod idehozni!~ sóhajt fel magában, mikor Fint kiosztja a feladatokat. Szinte sajnálja, hogy a férfi felmegy takarítani inkább, ő pedig maradhat itt egyedül a sok hisztériás nővel. Sose volt türelme az ilyen kisasszonyokhoz, így most Armennel se tudja igazán, mit kezdjen, bár a sok éves rutinnak hála ez egyáltalán nem látszik rajta, ahogy leül a lány melletti székre, próbálva elővenni legtürelmesebb formáját*
- Nyugalom, itt már biztonságban vagy. *ereszt meg egy bátorító mosolyt felé, igyekezve megnyugtatni őt, míg a víz meg nem érkezik*
- Kik raboltak el? És honnan? Hogy tudtál megszökni tőlük? *igyekszik többet megtudni a történtekről, hiszen bár az előbb biztonságot ígért, azért ha egy egész dühös horda üldözi a lányt, szemrebbenés nélkül kipenderíti az ajtón, hisz mégiscsak a Vaskorsó épsége az első, csak utána jönnek a vendégek*
- Ismerős? *néz a megjegyzést hallva meglepetten Armenről Ennára, majd vissza* Találkoztatok már? *vizslatja hol egyik, hol másik lányt, hisz keresve sem tudna találni ennél különösebb ismerősöket, így kíváncsian várja, mi lesz a titok nyitja. ~Na ehhez mit szólsz?~ pillant kérdőn Xavyra, vajon a lánynak akad-e valami elmés megjegyzése ezt a véletlen összetalálkozást illetően.*
- Értem. *hagyja helyben röviden Enna bemutatkozását, bár a hangsúly, amivel beszél, jobban illene a csak gondolatban kimondott ~Bánom is én~ megjegyzéshez. Továbbra se érdekli különösképp a lány, csak somolyogva szemléli, ahogy most, hogy ízelítőt kapott abból, mit is jelent itt dolgozni, már nem is fűlik hozzá annyira a foga. ~Jajj, aranyom, rövid ismeretség lesz ez... ~sóhajt fel magában fejcsóválva. Örömmel látja azonban, hogy a Fint és Enna közti viszonyt is sikerült megváltoztatnia, ezt pedig apró sikernek könyveli el, elégedettségét pedig csak fokozza a magányos Dora látványa, sajnos azonban nincs ideje, hogy eme rejtély titkát kutassa, hiszen másik, még különösebb látogatójukra és annak igazán érdekes házi kedvencére kell figyelnie. Fint kérdésére csak egy hitetlenkedő szemöldök felvonással és lenéző pillantással válaszol. ~Tényleg azt hiszed, hogy nem értek hozzájuk?~ próbálja üzenni pillantásával, és bár közel sincs ellenére a mozdulat, végül mégis kibontakozik az ölelésből, hiszen mindennek megvan a maga helye és ideje, ez pedig most nem éppen a legalkalmasabb pillanat erre. A köszönésre viszont annál inkább, amit Enna meg is tesz helyette, amiért jutalma egy félig elismerő, félig lekicsinylő pillantás, hogy ilyen ügyesen el tudta ismételni a fogadó nevét. ~Remélem, a víz helyett nem a pálinkát fogod idehozni!~ sóhajt fel magában, mikor Fint kiosztja a feladatokat. Szinte sajnálja, hogy a férfi felmegy takarítani inkább, ő pedig maradhat itt egyedül a sok hisztériás nővel. Sose volt türelme az ilyen kisasszonyokhoz, így most Armennel se tudja igazán, mit kezdjen, bár a sok éves rutinnak hála ez egyáltalán nem látszik rajta, ahogy leül a lány melletti székre, próbálva elővenni legtürelmesebb formáját*
- Nyugalom, itt már biztonságban vagy. *ereszt meg egy bátorító mosolyt felé, igyekezve megnyugtatni őt, míg a víz meg nem érkezik*
- Kik raboltak el? És honnan? Hogy tudtál megszökni tőlük? *igyekszik többet megtudni a történtekről, hiszen bár az előbb biztonságot ígért, azért ha egy egész dühös horda üldözi a lányt, szemrebbenés nélkül kipenderíti az ajtón, hisz mégiscsak a Vaskorsó épsége az első, csak utána jönnek a vendégek*
- Ismerős? *néz a megjegyzést hallva meglepetten Armenről Ennára, majd vissza* Találkoztatok már? *vizslatja hol egyik, hol másik lányt, hisz keresve sem tudna találni ennél különösebb ismerősöket, így kíváncsian várja, mi lesz a titok nyitja. ~Na ehhez mit szólsz?~ pillant kérdőn Xavyra, vajon a lánynak akad-e valami elmés megjegyzése ezt a véletlen összetalálkozást illetően.*
4233. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-30 12:41:54
Üzenet elküldve: 2019-10-30 12:41:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mindenki//
*Egyre jobban magához tér, így a sötételf szavai is eljutnak az agyáig.*
-Vaskorsó...hm...még nem hallottam róla.
*Várva a vizet, megakad a szeme azon, ahogy a gyermek termetű gnóm lányka a padlót locsolja levesével. Felkuncog, mivel viccesnek találja a helyzetet, majd amikor az ember férfi idegei láthatóan pattanásig feszültek, gyorsan a szája elé kapja a kezét és torok köszörülést színlel.*
-Bocsánat.
*Bűnbánóan néz, majd rájön, hogy válaszát várják, így kihúzza magát.*
-Armendoruan Girmananter vagyok. Röviden csak Armen.
*Végignéz magán és sírhatnékja támad. Nem szokott ő hozzá, hogy csapzottan, kivert kutya módjára ücsörögjön egy széken.*
-Megtámadtak, elraboltak és megszöktem.
*Tulajdon képen ő sem tudja még, hogy mi történt vele valójában, ő csak menekült ahogyan tudott. Segélykérően pillant először a sötételfre, majd a félvérre és ekkor feltűnik neki valami.*
-Olyan ismerős vagy.
*Összeszűkült szemekkel pillant a lányra, próbálja felidézni valójában honnan ismeri, de még nem tudja. Közben a férfi eltűnik, egy felmosó rongy kíséretében. Eddig úgy gondolta, hogy a sötételf lehet az úrnője ennek a háznak, de hirtelen kétségei támadnak.*
~Talán házasok lennének?~
*Gondolkodás közben megvakarja a tarkóját, így pedig hajából pár levél kiesik. Ijedten pillantgat a leszálló növényi részekre, majd újra sírhatnékja támad.*
~Ez eddig a fejemen volt?~
A hozzászólás írója (Armendoruan Girmananter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.30 12:44:11
*Egyre jobban magához tér, így a sötételf szavai is eljutnak az agyáig.*
-Vaskorsó...hm...még nem hallottam róla.
*Várva a vizet, megakad a szeme azon, ahogy a gyermek termetű gnóm lányka a padlót locsolja levesével. Felkuncog, mivel viccesnek találja a helyzetet, majd amikor az ember férfi idegei láthatóan pattanásig feszültek, gyorsan a szája elé kapja a kezét és torok köszörülést színlel.*
-Bocsánat.
*Bűnbánóan néz, majd rájön, hogy válaszát várják, így kihúzza magát.*
-Armendoruan Girmananter vagyok. Röviden csak Armen.
*Végignéz magán és sírhatnékja támad. Nem szokott ő hozzá, hogy csapzottan, kivert kutya módjára ücsörögjön egy széken.*
-Megtámadtak, elraboltak és megszöktem.
*Tulajdon képen ő sem tudja még, hogy mi történt vele valójában, ő csak menekült ahogyan tudott. Segélykérően pillant először a sötételfre, majd a félvérre és ekkor feltűnik neki valami.*
-Olyan ismerős vagy.
*Összeszűkült szemekkel pillant a lányra, próbálja felidézni valójában honnan ismeri, de még nem tudja. Közben a férfi eltűnik, egy felmosó rongy kíséretében. Eddig úgy gondolta, hogy a sötételf lehet az úrnője ennek a háznak, de hirtelen kétségei támadnak.*
~Talán házasok lennének?~
*Gondolkodás közben megvakarja a tarkóját, így pedig hajából pár levél kiesik. Ijedten pillantgat a leszálló növényi részekre, majd újra sírhatnékja támad.*
~Ez eddig a fejemen volt?~
A hozzászólás írója (Armendoruan Girmananter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.30 12:44:11
4232. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-30 10:31:11
Üzenet elküldve: 2019-10-30 10:31:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Fint szíve a torkában dobog, ahogy lassan sikerül visszatérnie a valóságba. Még mindig megbabonázva nézi azt a kígyót, de ennél is kínosabb, hogy karját túl sokáig felejti Esti derekán. Lassan húzza el a kezét, hogy végigsimítsa a lányt közben – ennyi öröme csak lehet ebben a kellemetlen helyzetben!*
- Honnan veszed, hogy nem mérges? *Kérdezi felháborodással a hangjában, hogy megőrizze méltóságát, ha ugyan maradt még neki.* Még a végén bajod lesz… *Csúszik ki a száján rendkívül érzelgősen. Magát azzal nyugtatja, hogy azért viselkedik így, mert tervei vannak a nővel. Csak azért. Bizony.
Úgy látja, hogy Enna egy normális emberi lény, mert kérdései merülnek fel a szituációval kapcsolatban. Ez egyrészt jó – a normális emberi lényekből többnek kéne lennie ezen a világon, és annyi hülyeség se történne –, másrészt viszont bájos egy olyan közegben, ami minden racionalitást nélkülöz, mert kígyósálas sötételfek ájuldoznak be az ajtón, meg egy büdös zoknis gnóm lány locsolja össze a…*
- A padló! *Mutat Fint mogorván a földre fröcskölt ételre Xavy alatt.* Az ég szerelmére, ügyelj már rá, hogy a tányér felett egyél! *A férfi a tarkójához emeli mindkét kezét, idegesen nyög, és látszik rajta, hogy mindjárt idegösszeroppanást kap. Hova a fenébe keveredett? Nagyokat fúj, körülbelül tíz nagy levegő után fordul csak Ennihez.*
- Kérlek, intézd a vizet. A pult alatt találod, üvegekben, rá fogsz jönni. Csak azon nincs címke. *Ezt most egész kedvesen, tanító jelleggel közli, a lány örülhet. Ami a többit illeti, Fint átnyújtja az egyik kulcsot Enninek, amin egy szám virít. Ez a szobája száma. Ezután pedig magához ragadja a felmosót, és, igen, a vödröt is, az is kelleni fog, és nem volt szem előtt. Elindul felfelé a lépcsőn, minél messzebb ettől a bosszantó társaságtól. A helyzet nem olyan vészes, mint hitte, a padló hősiesen állta a sarat. A férfi nekilát felitatgatni. Az egyedüllét kellemesen megnyugtatja, lassan azon kapja magát, hogy nem is akar megnyúzni senkit.*
*Fint szíve a torkában dobog, ahogy lassan sikerül visszatérnie a valóságba. Még mindig megbabonázva nézi azt a kígyót, de ennél is kínosabb, hogy karját túl sokáig felejti Esti derekán. Lassan húzza el a kezét, hogy végigsimítsa a lányt közben – ennyi öröme csak lehet ebben a kellemetlen helyzetben!*
- Honnan veszed, hogy nem mérges? *Kérdezi felháborodással a hangjában, hogy megőrizze méltóságát, ha ugyan maradt még neki.* Még a végén bajod lesz… *Csúszik ki a száján rendkívül érzelgősen. Magát azzal nyugtatja, hogy azért viselkedik így, mert tervei vannak a nővel. Csak azért. Bizony.
Úgy látja, hogy Enna egy normális emberi lény, mert kérdései merülnek fel a szituációval kapcsolatban. Ez egyrészt jó – a normális emberi lényekből többnek kéne lennie ezen a világon, és annyi hülyeség se történne –, másrészt viszont bájos egy olyan közegben, ami minden racionalitást nélkülöz, mert kígyósálas sötételfek ájuldoznak be az ajtón, meg egy büdös zoknis gnóm lány locsolja össze a…*
- A padló! *Mutat Fint mogorván a földre fröcskölt ételre Xavy alatt.* Az ég szerelmére, ügyelj már rá, hogy a tányér felett egyél! *A férfi a tarkójához emeli mindkét kezét, idegesen nyög, és látszik rajta, hogy mindjárt idegösszeroppanást kap. Hova a fenébe keveredett? Nagyokat fúj, körülbelül tíz nagy levegő után fordul csak Ennihez.*
- Kérlek, intézd a vizet. A pult alatt találod, üvegekben, rá fogsz jönni. Csak azon nincs címke. *Ezt most egész kedvesen, tanító jelleggel közli, a lány örülhet. Ami a többit illeti, Fint átnyújtja az egyik kulcsot Enninek, amin egy szám virít. Ez a szobája száma. Ezután pedig magához ragadja a felmosót, és, igen, a vödröt is, az is kelleni fog, és nem volt szem előtt. Elindul felfelé a lépcsőn, minél messzebb ettől a bosszantó társaságtól. A helyzet nem olyan vészes, mint hitte, a padló hősiesen állta a sarat. A férfi nekilát felitatgatni. Az egyedüllét kellemesen megnyugtatja, lassan azon kapja magát, hogy nem is akar megnyúzni senkit.*
4231. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-28 23:55:00
Üzenet elküldve: 2019-10-28 23:55:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Örül neki, hogy látszólag Xavy számára tetsző válaszokat sikerül adnia a zoknikérdésre. A ruhadarab korát és tisztán tartásának körülményeit meghallva pedig némán hálát ad magának, hogy ösztönösen távol maradt tőle. Ki tudja, mik laknak már abban.*
- Helyes, úsztasd is. Szerintem kérj még egy fürdőt. *Mondja vigyorogva, nem sejtve, ezzel saját későbbi sírját ássa csak mélyebbre, mikor majd a nyakába varrják a gnóm fürdővizének feltakarítását.*
- Hát, máshonnan is előkotorhatnak hasonlóan gusztustalan dolgokat. *Próbál meg választ adni a lány kérdésére, miközben igyekszik nem megnevezni semmi konkrétumot.
Ezután kerül sorra a munka részleteinek tárgyalására, azon belül is a „hős lovag” monológjára, amellyel el is kezd gyanút kelteni Ennában. Valahogy túlságosan nyálasra sikeredik ez a néhány mondat, amivel kissé hiteltelenné válik Fint mondanivalójának egésze. *
- Ja. *Jut eszébe bemutatkozásának hiányos mivolta.* Én pedig Ennalinae Traelehnn vagyok. Röviden Enna. Bocsánat, hogy olyan sután sikerült az előbb elmondanom. *Biccent Fint és Esti irányába egyet-egyet.
A levegőben repülő takarítórongy Ennát teljesen elkerülve ér földet, aki utána sem kap, annyira megilletődik a hirtelen nyers mozdulaton, vagyis legfőképpen az azt útnak indító férfi modorának változásán. Még több parancs hangzik el, de a félvér még mindig nem mozdul, egyáltalán nem véve őket komolyan. Valami rossz viccnek gondolja az egészet. Persze magától értetődő, hogy egy fogadóban ilyen jellegű munkák adódnak, de mégis felbukkannak Ennában a felháborodás első halvány jelei. Ilyen állapotban találnak rá Xavy szavai, amelyeket jókedvűen meg is hallgat. Úgy tűnik, még a zokni sem olyan büdös, mint a munka.*
- És én még azt hittem, hogy a jó munkáért valami jutalom jár majd. *Súgja válaszul Xavynak, miközben visszafojtja a nevetést. Így, hogy Fint a felettese lett, már el is dőlt, hogy férfi vagy apa szerepét tölti-e be a lány világképében. Ezentúl már biztos nem fogja férfiszámba venni.
Időközben Estinek is válaszol, egy szórakozott „Értem én, értem.” formájában. Érzékel némi irányába tanúsított ellenszenvet Esti részéről, de igyekszik ezt ignorálni. Egyelőre kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy valakinek mennyire szimpatikus, vagy sem. Ráadásul biztos benne, emlékei visszanyerésével ez a helyzet is jobbra fordul majd, csak egy kis idő szükséges hozzá - vagy legfeljebb lelép innen. Nem sok ideje van emberek között, és máris kezdenek visszapattanni helyükre rég elfeledett fogaskerekek, így egyre inkább teljessé téve őt. Nem elveszett ő, csak még nem találta meg magát – legalábbis így vigasztalódik.
A felmosórongyot már úgy látszik, nem tudja elkerülni. Miután hozzá kerül, megadóan maga elé teszi a kezeit.*
- Rendben, megyek már, megyek. De egy vödröt is kérek hozzá, mert egy rongy önmagában elég kevés lesz a feladathoz, ahogy hallottam. Ja, és megmutatná valaki esetleg a szobámat? Lepakolnám ezeket, hogy jobban menjen a munka. *Bök a hátán található íj-tegez páros felé.
Valójában szinte egyáltalán nem hátráltatnák a hátán lévő fegyverek a mozgásban - legalábbis eddigi tapasztalatai szerint -, inkább csak kíváncsi lenne már az ígért kvártélyra.
Nagyjából ekkor esik be a sötételf, akinek segítségére már rohan is a daliátlan lovag. Természetesen Ennának is feltűnik a kígyó a nyakában, különösen Fint ordítozása után. A lány – bár igyekszik mindezt halkan tenni – még nevetgél is a jeleneten, mivel felismeri, hogy csak egy siklóról van szó - nem éppen egy vérengző, óriási rémségről.
Mindeközben a háttérben elhaladó Dorát szinte észre sem veszi. Úgy látszik, máris kezd kissé belefásulni a fogadókban szokásos jövés-menésbe.
A kígyóhölgy hamarosan visszanyeri eszméletét, komolyabb veszély talán még sincs. Így már szinte nem is izgul a jövevényért.*
- Nekem fel kell mosnom. Vagy inkább szolgáljam ki helyette a hölgyet? *Kérdezi Fintet, remélve, így felmentést nyer a nehezebbik feladat alól. Bár fogalma sincs, hol a víz, de valószínűnek tartja, hogy hamarabb megtalálja, minthogy felmosson egy vízi tornász gnóm után. Közben eszébe jut, ő már itt tulajdonképpen dolgozónak számít, szóval kissé kihúzza magát és így szól Armenhez.* Üdvözlöm a Vaskorsóban!
~ Na, a köszönés már megy. Már csak a többibe kéne belerázódni. ~
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.29 00:00:25
*Örül neki, hogy látszólag Xavy számára tetsző válaszokat sikerül adnia a zoknikérdésre. A ruhadarab korát és tisztán tartásának körülményeit meghallva pedig némán hálát ad magának, hogy ösztönösen távol maradt tőle. Ki tudja, mik laknak már abban.*
- Helyes, úsztasd is. Szerintem kérj még egy fürdőt. *Mondja vigyorogva, nem sejtve, ezzel saját későbbi sírját ássa csak mélyebbre, mikor majd a nyakába varrják a gnóm fürdővizének feltakarítását.*
- Hát, máshonnan is előkotorhatnak hasonlóan gusztustalan dolgokat. *Próbál meg választ adni a lány kérdésére, miközben igyekszik nem megnevezni semmi konkrétumot.
Ezután kerül sorra a munka részleteinek tárgyalására, azon belül is a „hős lovag” monológjára, amellyel el is kezd gyanút kelteni Ennában. Valahogy túlságosan nyálasra sikeredik ez a néhány mondat, amivel kissé hiteltelenné válik Fint mondanivalójának egésze. *
- Ja. *Jut eszébe bemutatkozásának hiányos mivolta.* Én pedig Ennalinae Traelehnn vagyok. Röviden Enna. Bocsánat, hogy olyan sután sikerült az előbb elmondanom. *Biccent Fint és Esti irányába egyet-egyet.
A levegőben repülő takarítórongy Ennát teljesen elkerülve ér földet, aki utána sem kap, annyira megilletődik a hirtelen nyers mozdulaton, vagyis legfőképpen az azt útnak indító férfi modorának változásán. Még több parancs hangzik el, de a félvér még mindig nem mozdul, egyáltalán nem véve őket komolyan. Valami rossz viccnek gondolja az egészet. Persze magától értetődő, hogy egy fogadóban ilyen jellegű munkák adódnak, de mégis felbukkannak Ennában a felháborodás első halvány jelei. Ilyen állapotban találnak rá Xavy szavai, amelyeket jókedvűen meg is hallgat. Úgy tűnik, még a zokni sem olyan büdös, mint a munka.*
- És én még azt hittem, hogy a jó munkáért valami jutalom jár majd. *Súgja válaszul Xavynak, miközben visszafojtja a nevetést. Így, hogy Fint a felettese lett, már el is dőlt, hogy férfi vagy apa szerepét tölti-e be a lány világképében. Ezentúl már biztos nem fogja férfiszámba venni.
Időközben Estinek is válaszol, egy szórakozott „Értem én, értem.” formájában. Érzékel némi irányába tanúsított ellenszenvet Esti részéről, de igyekszik ezt ignorálni. Egyelőre kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy valakinek mennyire szimpatikus, vagy sem. Ráadásul biztos benne, emlékei visszanyerésével ez a helyzet is jobbra fordul majd, csak egy kis idő szükséges hozzá - vagy legfeljebb lelép innen. Nem sok ideje van emberek között, és máris kezdenek visszapattanni helyükre rég elfeledett fogaskerekek, így egyre inkább teljessé téve őt. Nem elveszett ő, csak még nem találta meg magát – legalábbis így vigasztalódik.
A felmosórongyot már úgy látszik, nem tudja elkerülni. Miután hozzá kerül, megadóan maga elé teszi a kezeit.*
- Rendben, megyek már, megyek. De egy vödröt is kérek hozzá, mert egy rongy önmagában elég kevés lesz a feladathoz, ahogy hallottam. Ja, és megmutatná valaki esetleg a szobámat? Lepakolnám ezeket, hogy jobban menjen a munka. *Bök a hátán található íj-tegez páros felé.
Valójában szinte egyáltalán nem hátráltatnák a hátán lévő fegyverek a mozgásban - legalábbis eddigi tapasztalatai szerint -, inkább csak kíváncsi lenne már az ígért kvártélyra.
Nagyjából ekkor esik be a sötételf, akinek segítségére már rohan is a daliátlan lovag. Természetesen Ennának is feltűnik a kígyó a nyakában, különösen Fint ordítozása után. A lány – bár igyekszik mindezt halkan tenni – még nevetgél is a jeleneten, mivel felismeri, hogy csak egy siklóról van szó - nem éppen egy vérengző, óriási rémségről.
Mindeközben a háttérben elhaladó Dorát szinte észre sem veszi. Úgy látszik, máris kezd kissé belefásulni a fogadókban szokásos jövés-menésbe.
A kígyóhölgy hamarosan visszanyeri eszméletét, komolyabb veszély talán még sincs. Így már szinte nem is izgul a jövevényért.*
- Nekem fel kell mosnom. Vagy inkább szolgáljam ki helyette a hölgyet? *Kérdezi Fintet, remélve, így felmentést nyer a nehezebbik feladat alól. Bár fogalma sincs, hol a víz, de valószínűnek tartja, hogy hamarabb megtalálja, minthogy felmosson egy vízi tornász gnóm után. Közben eszébe jut, ő már itt tulajdonképpen dolgozónak számít, szóval kissé kihúzza magát és így szól Armenhez.* Üdvözlöm a Vaskorsóban!
~ Na, a köszönés már megy. Már csak a többibe kéne belerázódni. ~
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.29 00:00:25
4230. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-28 10:51:48
Üzenet elküldve: 2019-10-28 10:51:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
-Tartós, az bizony! Már vagy… *Itt elgondolkodva veti a tekintetét a vele szemben lévő pultra.*
-Már vagy hat, igen hat esztendeje is megvan, és alig igényel mosást. *Lóbálja meg büszkén, hiszen csak ki szokta aggatni, szellőzni, aztán már másnap teljesen jó is az újabb használatra.*
-Áh! Mondasz valamit, na, majd akkor ezt is jól megúsztatom. *Végül inkább visszahúzza a lábára, mert az még sokkal rosszabb lenne, ha mezítláb kéne elvergődnie a szobájáig. Most, erre, megteszi. Aztán a téma terelődik a köpet irányába, ami ismét érdeklődő tekintetét vonzza.*
-Hát, ha még nem is a legrosszabb, akkor mi az, ami még annál is rosszabb? *Látszik rajta, jelenleg ötlete sincsen. Majd hallgatja a párbeszédet és közelebb hajolva a lányhoz, odasúgja.*
-Én már most meg tudom mondani, mi van a pult mögött, ha érdekel. Egy vén fóószer. *Majd teljes komolysággal visszatért az ételhez, mert a végén még ki talál hűlni. A közben érkezők egy kivétellel elkerülik lankadatlan figyelmét, azaz egyetlen viszont érdekli, látszik, ahogy irányba fordított fejéhez emeli a kanalat, még akkor se figyel inkább az evésre, mikor a kanál tartalma a földön landol. Csak újra meríti. A kiáltás után viszont még mindig nem mozdul, csak meresztgeti a szemeit, hogy meglássa azt ami ekkora riadalmat okozott. Szíve szerint már kapná is el és zsákolná be, ha megmarja azt se bánja, hiszen van nála ellenszer, ilyenje még úgy sincsen otthon. ~Hol vagy pontosan kisanyám?! Hát a seggeden! ~ Vigyorog fel a magában elsütött gúnyos megjegyzésen, aztán úgy fest, az állat eléggé kézhez van szokva, így esélytelen a begyűjtése. ~De ha gazdátlanul meglátom a folyosón kóvályogni, akkor szabad a rablás. ~ Közben lassan befejezi az étkezést is.*
-Tartós, az bizony! Már vagy… *Itt elgondolkodva veti a tekintetét a vele szemben lévő pultra.*
-Már vagy hat, igen hat esztendeje is megvan, és alig igényel mosást. *Lóbálja meg büszkén, hiszen csak ki szokta aggatni, szellőzni, aztán már másnap teljesen jó is az újabb használatra.*
-Áh! Mondasz valamit, na, majd akkor ezt is jól megúsztatom. *Végül inkább visszahúzza a lábára, mert az még sokkal rosszabb lenne, ha mezítláb kéne elvergődnie a szobájáig. Most, erre, megteszi. Aztán a téma terelődik a köpet irányába, ami ismét érdeklődő tekintetét vonzza.*
-Hát, ha még nem is a legrosszabb, akkor mi az, ami még annál is rosszabb? *Látszik rajta, jelenleg ötlete sincsen. Majd hallgatja a párbeszédet és közelebb hajolva a lányhoz, odasúgja.*
-Én már most meg tudom mondani, mi van a pult mögött, ha érdekel. Egy vén fóószer. *Majd teljes komolysággal visszatért az ételhez, mert a végén még ki talál hűlni. A közben érkezők egy kivétellel elkerülik lankadatlan figyelmét, azaz egyetlen viszont érdekli, látszik, ahogy irányba fordított fejéhez emeli a kanalat, még akkor se figyel inkább az evésre, mikor a kanál tartalma a földön landol. Csak újra meríti. A kiáltás után viszont még mindig nem mozdul, csak meresztgeti a szemeit, hogy meglássa azt ami ekkora riadalmat okozott. Szíve szerint már kapná is el és zsákolná be, ha megmarja azt se bánja, hiszen van nála ellenszer, ilyenje még úgy sincsen otthon. ~Hol vagy pontosan kisanyám?! Hát a seggeden! ~ Vigyorog fel a magában elsütött gúnyos megjegyzésen, aztán úgy fest, az állat eléggé kézhez van szokva, így esélytelen a begyűjtése. ~De ha gazdátlanul meglátom a folyosón kóvályogni, akkor szabad a rablás. ~ Közben lassan befejezi az étkezést is.*
4229. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-27 22:38:56
Üzenet elküldve: 2019-10-27 22:38:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Bár igyekszik megőrizni az érzelemmentes arckifejezését, be kell vallania, egyre jobban mulattatja Xavy jelenléte. Sokkal jobban, mint Ennáé*
- Tudod, komolyan mondtam az előbb, hogy dolgozhatnál itt... *cseveg a lánnyal, míg beosztottja és annak a beosztottja a munka részleteit tárgyalják meg. Nem tudná megmondani, mit nem kedvel a szőkeségben, talán azt, hogy olyan kis szerencsétlennek tűnik szegény, így magában csak azért tud fohászkodni, hogy a kiszolgálásban és a takarításban jobban jeleskedjen majd, mint az az eddigiek alapján várható. ~Fintnek amúgy is hasznát tudnám venni máshol is... ~somolyog magában, egészen másféle terveket szánva a férfinak, mint a sörcsapolás. Ezekről talán be is számolna, ha nem szakítaná meg őket rövid időn belül két érkező is. Éppen a félájult sötételf köti le a figyelmét, mikor rég nem látott ismerőse sétál be az ajtón. ~Nocsak, nocsak, egyedül, Dorácska? És a drága kancellár hol van? ~vizslatja kérdőn a lányt, de túl sok feladata van ahhoz, hogy leálljon cseverészni vele*
- Ahogy gondolod. *vonja meg a vállát a kérésre. A maga részéről pénzt sem kért volna az éjszakáért, de ha már Dora önként adakozni kíván, természetesen nem fogja visszautasítani az aranyakat, így azok gyorsan meg is találják útjukat az erszényébe, míg ő újra az alélt kisasszonyra fordítja figyelmét. Azaz csak fordítaná, ha Fint nem rángatná el onnan*
- Ugyan, szépfiú! Tudsz te ennél jobbat is! *fordítja kissé hátra a fejét, egyik kezével végigsimítva a férfi arcélén, természetesen annak a számlájára írva eme viselkedést, hogy csupán a közelébe akart férkőzni* Ez még csak nem is mérges kígyó. *magyarázza, mintha csak egy kisgyereknek beszélne, és bár tulajdonképpen egészen kedvérevaló ez a szoros kapcsolat, végül mégis elhúzódik a férfitől, hogy éledező vendégüket vegye szemügyre*
- El van nézve. Ez itt a Vaskorsó. *válaszol neki röviden. Így, hogy láthatóan életben van és így is marad, már sokkal kevésbé találja érdekesnek* Honnan kerültél ide? *faggatja a lányt, mielőtt egy pillantást vetne Fintre, hogy vagy ő, vagy a segédje gondoskodjon a kért vízről.*
*Bár igyekszik megőrizni az érzelemmentes arckifejezését, be kell vallania, egyre jobban mulattatja Xavy jelenléte. Sokkal jobban, mint Ennáé*
- Tudod, komolyan mondtam az előbb, hogy dolgozhatnál itt... *cseveg a lánnyal, míg beosztottja és annak a beosztottja a munka részleteit tárgyalják meg. Nem tudná megmondani, mit nem kedvel a szőkeségben, talán azt, hogy olyan kis szerencsétlennek tűnik szegény, így magában csak azért tud fohászkodni, hogy a kiszolgálásban és a takarításban jobban jeleskedjen majd, mint az az eddigiek alapján várható. ~Fintnek amúgy is hasznát tudnám venni máshol is... ~somolyog magában, egészen másféle terveket szánva a férfinak, mint a sörcsapolás. Ezekről talán be is számolna, ha nem szakítaná meg őket rövid időn belül két érkező is. Éppen a félájult sötételf köti le a figyelmét, mikor rég nem látott ismerőse sétál be az ajtón. ~Nocsak, nocsak, egyedül, Dorácska? És a drága kancellár hol van? ~vizslatja kérdőn a lányt, de túl sok feladata van ahhoz, hogy leálljon cseverészni vele*
- Ahogy gondolod. *vonja meg a vállát a kérésre. A maga részéről pénzt sem kért volna az éjszakáért, de ha már Dora önként adakozni kíván, természetesen nem fogja visszautasítani az aranyakat, így azok gyorsan meg is találják útjukat az erszényébe, míg ő újra az alélt kisasszonyra fordítja figyelmét. Azaz csak fordítaná, ha Fint nem rángatná el onnan*
- Ugyan, szépfiú! Tudsz te ennél jobbat is! *fordítja kissé hátra a fejét, egyik kezével végigsimítva a férfi arcélén, természetesen annak a számlájára írva eme viselkedést, hogy csupán a közelébe akart férkőzni* Ez még csak nem is mérges kígyó. *magyarázza, mintha csak egy kisgyereknek beszélne, és bár tulajdonképpen egészen kedvérevaló ez a szoros kapcsolat, végül mégis elhúzódik a férfitől, hogy éledező vendégüket vegye szemügyre*
- El van nézve. Ez itt a Vaskorsó. *válaszol neki röviden. Így, hogy láthatóan életben van és így is marad, már sokkal kevésbé találja érdekesnek* Honnan kerültél ide? *faggatja a lányt, mielőtt egy pillantást vetne Fintre, hogy vagy ő, vagy a segédje gondoskodjon a kért vízről.*
4228. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:10:58
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:10:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mindenki//
*Nem érzékeli a külvilágot, csak foszlányokat hall, majd egy finom kéz pofozni kezdi és így egyre jobban magához tér. Érzi, ahogy felemelik a földről és újra pofozgatni kezdik. A nyakában mozgolódni kezd Sciy, így egyre éberebb lesz. Hall egy rémült férfi hangot és még mielőtt a sikló támadna, elkapja annak nyakát.*
- Kér-kérhetnék egy pohár vizet?
*Óvatosan nyitja ki szemeit, Sciyt kezdi el simogatni, aki látva, hogy nincs különösebb gond, összetekeredik az ölében. A veszélyt elhárítva, jobban figyelemre veszi a népes társaságot. Szeme először a sötételf nőn akad meg, akit már a belépőjekor észrevett, és aki talán egy idős lehet vele. A tekintetét a mellette álló sármos férfin futtatja végig, akitől több mint valószínű, hogy a rémült hangot is hallotta. A másik nő, aki a legközelebb áll hozzá egy fattyú nő, majd mögötte a pultnál egy apró gnóm lányka. Szemeit utoljára a környezetén futtatja végi, ami valószínűleg egy fogadó.*
- Elnézést, hogy így beestem. Hol vagyok pontosan?
*Ha megkapja a vizet, akkor eleganciáját megtartva, aprót kortyol belőle, bár úgy érzi mindjárt szomjan hal. Ha viszont nem, ül tovább a széken és várja, hogy választ adjanak kérdésére.*
A hozzászólás írója (Armendoruan Girmananter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 16:11:10
*Nem érzékeli a külvilágot, csak foszlányokat hall, majd egy finom kéz pofozni kezdi és így egyre jobban magához tér. Érzi, ahogy felemelik a földről és újra pofozgatni kezdik. A nyakában mozgolódni kezd Sciy, így egyre éberebb lesz. Hall egy rémült férfi hangot és még mielőtt a sikló támadna, elkapja annak nyakát.*
- Kér-kérhetnék egy pohár vizet?
*Óvatosan nyitja ki szemeit, Sciyt kezdi el simogatni, aki látva, hogy nincs különösebb gond, összetekeredik az ölében. A veszélyt elhárítva, jobban figyelemre veszi a népes társaságot. Szeme először a sötételf nőn akad meg, akit már a belépőjekor észrevett, és aki talán egy idős lehet vele. A tekintetét a mellette álló sármos férfin futtatja végig, akitől több mint valószínű, hogy a rémült hangot is hallotta. A másik nő, aki a legközelebb áll hozzá egy fattyú nő, majd mögötte a pultnál egy apró gnóm lányka. Szemeit utoljára a környezetén futtatja végi, ami valószínűleg egy fogadó.*
- Elnézést, hogy így beestem. Hol vagyok pontosan?
*Ha megkapja a vizet, akkor eleganciáját megtartva, aprót kortyol belőle, bár úgy érzi mindjárt szomjan hal. Ha viszont nem, ül tovább a széken és várja, hogy választ adjanak kérdésére.*
A hozzászólás írója (Armendoruan Girmananter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 16:11:10
4227. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-23 00:38:15
Üzenet elküldve: 2019-10-23 00:38:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fint nem egy nagylelkű típus, de a jelenet közben végig Esti arcát figyeli. Nem titkolt szándéka, hogy féltékennyé tegye, mielőtt a lány még egyáltalán ízelítőt kapott volna abból, amiért érdemes annak lenni. Mert Fint szerint kétségkívül érdemes. Most a hős lovag szerepében tetszeleg Enna előtt.*
- Kérem, kisasszony. A pórias ruhám alatt sokkal több lakozik, mint hinné. Egy érző lélek. *A vallomás elég teátrálisra sikerül, de hát aki hisz neki, amúgy is magára vessen. Persze a férfi afölött sem huny szemet, hogy betanítandó munkatársát még kevesebb gázsiért alkalmazzák, mint őt magát. Az epés szavakból úgy veszi ki, hogy Esti már épp eléggé unja hősködését, ezért komolyra veszi a szót.*
- Szólíts Fintnek. *Kéri velősen, és arcán nyoma se látszik annak, hogy értékelné a lány humorát.* És ha annyira szeretnél dolgozni, én nem állok az utadba. *Dobja neki oda a takarítórongyot nem valami elegánsan, szinte alig nézi, hova lövi, aztán körbemutat a helyiségben, miközben ő maga a pultnak támaszkodva tesz-vesz néha, láthatóan feleannyit se ügyködve.* Rendezgesd el a székeket, és töröld meg az asztalokat. Ha elég ügyes vagy, megmutatom, mi van a pult mögött. *Majdnem elneveti magát saját viccén, de ügyesen vissza tudja fogni magát.
Úgy tűnik, Xavy egy kedves megszólításra sem hallgat, talán mert gyermekkorában nem volt ilyesmikben része. Mindenesetre Fint nem tudja nem észrevenni a vele szemben érzett ellenszenvét, és persze felfortyan a tata szó hallatán. Nem is mond rá semmit, arcát csak a beletörődés felhőzi be, ahogy lelkes segédjéhez fordul, akár elkezdte már a kiadott munkát, akár nem.*
- Visszavontam, amit az asztalokkal kapcsolatban mondtam. Inkább menj, nézd meg azt a fürdőt. Az első szoba az. Hátha még nem ázott be a pocsolyától az egész épület. *A ma már Xavy miatt többször is alaposan benedvesedett felmosórongy most Enna birtokába kerül, hogy feloszlassa a kis gnóm keltette áradást – vagy legalább is megpróbálkozzon vele. Bár Fint nagyobb lélegzetvételű munkát bízott Ennára, elgondolkodik rajta, hogy ezek után ő is besegít a lánynak. Hogy ez mégsem történik meg, az azért van, mert váratlan fordulat történik: egy sötételf lány lép be, vagy inkább rogy be a kocsmába, mielőtt Fint egyáltalán köszönhetne. A férfi szereti az egzotikumokat, ez pedig igen csinos lányzó, kár, hogy kiterült. A férfi először csak nagyokat pislog, majd követi Esti utasításait, megragadja az alélt testet, és az egyik asztalhoz ülteti. Esti úgy dönt, pofozgatással próbálja felébreszteni, ami nem rossz terv, de Fint azért a hideg víz csodáiban sem kételkedik. Már indulna is, hogy egy vödör hideg vízzel rángassa vissza a láthatóan leharcolt lányt az életbe, amikor valami ijesztőt pillant meg. A lány nyakán egy kígyót látni, s tudja a fene, hogy miféle állat az. Egy másodpercre a férfi csak megbabonázva nézi a kis rémet, majd – maga sem tudja, miért – pánikszerűen Estire veti magát, hogy derekánál átkarolva a lányt elrántsa onnan minél messzebbre.*
- A kurva életbe! *Kiáltja, s szeme rémülten villan a sötételfre, mielőtt a kígyóra mutat.* Közel ne menj! *Figyelmezteti, mielőtt bármi ilyesmire készülne, és ha Esti szemügyre is akarná venni az állatot, mindent megtesz majd, hogy legalább ennyire távol tartsa tőle. A nagy ijedtségben észre sem veszi az érkező és le is fekvő kalapos látogatójukat.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.23 00:38:41
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fint nem egy nagylelkű típus, de a jelenet közben végig Esti arcát figyeli. Nem titkolt szándéka, hogy féltékennyé tegye, mielőtt a lány még egyáltalán ízelítőt kapott volna abból, amiért érdemes annak lenni. Mert Fint szerint kétségkívül érdemes. Most a hős lovag szerepében tetszeleg Enna előtt.*
- Kérem, kisasszony. A pórias ruhám alatt sokkal több lakozik, mint hinné. Egy érző lélek. *A vallomás elég teátrálisra sikerül, de hát aki hisz neki, amúgy is magára vessen. Persze a férfi afölött sem huny szemet, hogy betanítandó munkatársát még kevesebb gázsiért alkalmazzák, mint őt magát. Az epés szavakból úgy veszi ki, hogy Esti már épp eléggé unja hősködését, ezért komolyra veszi a szót.*
- Szólíts Fintnek. *Kéri velősen, és arcán nyoma se látszik annak, hogy értékelné a lány humorát.* És ha annyira szeretnél dolgozni, én nem állok az utadba. *Dobja neki oda a takarítórongyot nem valami elegánsan, szinte alig nézi, hova lövi, aztán körbemutat a helyiségben, miközben ő maga a pultnak támaszkodva tesz-vesz néha, láthatóan feleannyit se ügyködve.* Rendezgesd el a székeket, és töröld meg az asztalokat. Ha elég ügyes vagy, megmutatom, mi van a pult mögött. *Majdnem elneveti magát saját viccén, de ügyesen vissza tudja fogni magát.
Úgy tűnik, Xavy egy kedves megszólításra sem hallgat, talán mert gyermekkorában nem volt ilyesmikben része. Mindenesetre Fint nem tudja nem észrevenni a vele szemben érzett ellenszenvét, és persze felfortyan a tata szó hallatán. Nem is mond rá semmit, arcát csak a beletörődés felhőzi be, ahogy lelkes segédjéhez fordul, akár elkezdte már a kiadott munkát, akár nem.*
- Visszavontam, amit az asztalokkal kapcsolatban mondtam. Inkább menj, nézd meg azt a fürdőt. Az első szoba az. Hátha még nem ázott be a pocsolyától az egész épület. *A ma már Xavy miatt többször is alaposan benedvesedett felmosórongy most Enna birtokába kerül, hogy feloszlassa a kis gnóm keltette áradást – vagy legalább is megpróbálkozzon vele. Bár Fint nagyobb lélegzetvételű munkát bízott Ennára, elgondolkodik rajta, hogy ezek után ő is besegít a lánynak. Hogy ez mégsem történik meg, az azért van, mert váratlan fordulat történik: egy sötételf lány lép be, vagy inkább rogy be a kocsmába, mielőtt Fint egyáltalán köszönhetne. A férfi szereti az egzotikumokat, ez pedig igen csinos lányzó, kár, hogy kiterült. A férfi először csak nagyokat pislog, majd követi Esti utasításait, megragadja az alélt testet, és az egyik asztalhoz ülteti. Esti úgy dönt, pofozgatással próbálja felébreszteni, ami nem rossz terv, de Fint azért a hideg víz csodáiban sem kételkedik. Már indulna is, hogy egy vödör hideg vízzel rángassa vissza a láthatóan leharcolt lányt az életbe, amikor valami ijesztőt pillant meg. A lány nyakán egy kígyót látni, s tudja a fene, hogy miféle állat az. Egy másodpercre a férfi csak megbabonázva nézi a kis rémet, majd – maga sem tudja, miért – pánikszerűen Estire veti magát, hogy derekánál átkarolva a lányt elrántsa onnan minél messzebbre.*
- A kurva életbe! *Kiáltja, s szeme rémülten villan a sötételfre, mielőtt a kígyóra mutat.* Közel ne menj! *Figyelmezteti, mielőtt bármi ilyesmire készülne, és ha Esti szemügyre is akarná venni az állatot, mindent megtesz majd, hogy legalább ennyire távol tartsa tőle. A nagy ijedtségben észre sem veszi az érkező és le is fekvő kalapos látogatójukat.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.23 00:38:41
4226. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-19 23:21:42
Üzenet elküldve: 2019-10-19 23:21:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Esti//
*Már hulla fáradt, mire a ló hátán, rettenetesen rossz technikájával a város közelébe ér, ezért nem szerencsétlenkedik tovább, inkább megáll a Vaskorsóban.*
~ Ha alszom egyet, talán összeszedem az erőmet. ~ *Véli. Túl kései lenne ez a beszélgetés neki és Habrertusnak is, inkább holnapra hagyja. Ahogy a kalapos elf lány kissé fáradtan pislogva, de mégis kifogástalan külsővel betoppan, a szentként tisztelt felfedőjét meglendíti a közönség felé, akik talán észreveszik őt. Van itt valami nagyon részegnek tűnő sötételf lány, akit már pofozgatni kell, meg egy csomó erre járó. Semmi különös, legalább is Dora szemében, nem fordít rájuk külön figyelmet, csak kedvenc Estijével törődik.*
- Szép jó estét, itt aludnék, köszönöm. *Mormogja el ezeket egyben, és ezzel együtt 12 aranyat ad Estanellaria Dwirinthalennek. Ezután válogatás nélkül felmegy a valószínűleg neki kiadott szobába, megmosakszik, és be is borul az ágyba.*
//Napváltás//
*Másnap reggel már felkelve is görcsben áll a gyomra, de összeszedi minden bátorságát. A kérdés már csak az, hogy hova lett Habrertus. Dora most nem is reggelizik, csak elkölti az útra vásárolt hideg élelmének egy részét, majd felballag Amonra, száron vezetve lovát. Nincs is jobb, mint egy kis testmozgás.*
*Már hulla fáradt, mire a ló hátán, rettenetesen rossz technikájával a város közelébe ér, ezért nem szerencsétlenkedik tovább, inkább megáll a Vaskorsóban.*
~ Ha alszom egyet, talán összeszedem az erőmet. ~ *Véli. Túl kései lenne ez a beszélgetés neki és Habrertusnak is, inkább holnapra hagyja. Ahogy a kalapos elf lány kissé fáradtan pislogva, de mégis kifogástalan külsővel betoppan, a szentként tisztelt felfedőjét meglendíti a közönség felé, akik talán észreveszik őt. Van itt valami nagyon részegnek tűnő sötételf lány, akit már pofozgatni kell, meg egy csomó erre járó. Semmi különös, legalább is Dora szemében, nem fordít rájuk külön figyelmet, csak kedvenc Estijével törődik.*
- Szép jó estét, itt aludnék, köszönöm. *Mormogja el ezeket egyben, és ezzel együtt 12 aranyat ad Estanellaria Dwirinthalennek.
Ezután válogatás nélkül felmegy a valószínűleg neki kiadott szobába, megmosakszik, és be is borul az ágyba.*//Napváltás//
*Másnap reggel már felkelve is görcsben áll a gyomra, de összeszedi minden bátorságát. A kérdés már csak az, hogy hova lett Habrertus. Dora most nem is reggelizik, csak elkölti az útra vásárolt hideg élelmének egy részét, majd felballag Amonra, száron vezetve lovát. Nincs is jobb, mint egy kis testmozgás.*
4225. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-18 20:11:01
Üzenet elküldve: 2019-10-18 20:11:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Enna agya valójában már a „kormányzó” szónál kikapcsol, annyira unalmasnak tartja a témát. Többek között ezért is fordul Xavy irányába, nem is figyelve rá, azok ketten miről társalognak. Így figyelme teljes egészében Xavyra irányul, annál is inkább, mivel zokniját véres kardként lóbálja a fél-elf irányába, ráadásul vészesen közel.*
- Igen, valóban szép, meg tartósnak is tűnik. *Mondja, miközben végig igyekszik észrevétlenül úgy manőverezni, hogy a lehető legkevesebb kontaktba kerüljön az említett ruhadarabbal.* Igen, értettem. Nem csak nálatok szokás… ő… rottyantgatni. *Majd miután vállba bökdösik és intenzívebb lesz a szag, így szól.* Hááát, nem tudom. Nem lehet, hogy beleléptél valamibe?
*Azután Fint megérkezik a levessel és Enna vigyorogva figyeli a kis közjátékot közte és a gnóm között. Együttérez Finttel, de ugyanakkor legszívesebben összeborzolná Xavy haját, olyan pimaszul aranyosnak találja jelenleg.*
- Pedig tényleg így van. *Kel azért valamennyire a férfi védelmére.* Sőt, a beleköpés még egy jobbik eset.
*Közben észleli, hogy a frissen érkezett utazó máris elhagyja köreiket. Erről eszébe is jut, nem kéne-e neki is egy szoba. Egyelőre azonban nem biztos benne, mennyi időt szeretne pontosan itt tölteni, ezért szobát illetően egy szót sem szól. Jobban esik neki, ha nyitva hagyhatja lehetőségeit. Egyébként is, ha esetleg a szoba kifizetése után gondolná meg magát itt-tartózkodásával kapcsolatban, nem igazán nézi ki a ház sötét őrzőjéből, hogy visszaadná neki az összeget.*
- Jó éjszakát! *Kiált Arja után. Ezután normális(abb) hangerőn beszélve megtoldja Fint szavait.* Hát nem. *Bár a lány szavaiból a férfival ellentétben nem a lelkesedés, hanem inkább enyhe csalódottság hallatszik.
Majd Xavy fürdőjére terelődik a szó, amelyhez Enna hozzá is fűzne valamit vidáman, ha nem menne ki a gondolat teljesen a fejéből, mikor Esti munkáról kezd beszélni. Arcára enyhe zavartság ül ki. Hogy itt dolgozni? Persze, gondolkodott rajta, hogy esetleg kéne neki valami munka, de eléggé hirtelen éri ez az egész. Ő csak úgy beszélt, meg beszélt, de az eszébe sem jutott, hogy az első ember, akinek mesél erről, nem csak bólogat majd nagyokat, hanem egyből munkát is ajánl neki. Próbálja magát elképzelni a pult mögött, esetleg egy barna köténykében, ahogy mosolyogva tölti a sört kedélyes törpék korsójába. Elég nehezen megy. Valahogy nem érzi úgy, hogy egy fogadóban lenne a helye. Ugyanakkor jelenleg jobb ötlete nincs, mit tegyen, merre menjen. Ha nem tetszik neki, legfeljebb odébb áll. Sőt, még az is lehet, hogy a végén megszereti, ráadásul majd még ételt és aranyat is kap érte. Erre a gondolatra fel is derül kissé, majd vigyorogva Finthez fordul.*
- Nos, kedves „új barátom”, mi lesz a sorsom? Vagy szólítsalak egyből főnök úrnak? *Ezután érdeklődve hallgatja a másik válaszát.
Kisvártatva beesik még egy vendég. Nem, nem is vendég – ismeri fel magában – ez inkább egy menekült. Ugyan meglehetősen csapzott állapotban van, de Enna egészen addig nem aggódik érte, amíg amaz látványosan végig nem terül a padlón. Ekkor azonnal felpattan, hogy segítsen. Amennyiben Fint segít Estinek cipelni a mélységit, csak egy helyben toporogva várja a fejleményeket, de ha a férfi nem mozdulna, ő maga igyekszik helyette székre segíteni Arment. Szeretne vizet, vagy ételt hozni a segítségre szorulónak, de sajnos nem tudja, merre találja ezeket (kivéve saját levesét, amelyből már csak az utált fehérrépák maradtak meg, de ezt nyilván nem tartja célnak megfelelőnek). Élénken figyel Estire és Fintre, hátha érkezik tőlük Enna számára utasítás, mit hozzon és honnan, ha esetleg szükség lenne rá.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.18 20:53:34
*Enna agya valójában már a „kormányzó” szónál kikapcsol, annyira unalmasnak tartja a témát. Többek között ezért is fordul Xavy irányába, nem is figyelve rá, azok ketten miről társalognak. Így figyelme teljes egészében Xavyra irányul, annál is inkább, mivel zokniját véres kardként lóbálja a fél-elf irányába, ráadásul vészesen közel.*
- Igen, valóban szép, meg tartósnak is tűnik. *Mondja, miközben végig igyekszik észrevétlenül úgy manőverezni, hogy a lehető legkevesebb kontaktba kerüljön az említett ruhadarabbal.* Igen, értettem. Nem csak nálatok szokás… ő… rottyantgatni. *Majd miután vállba bökdösik és intenzívebb lesz a szag, így szól.* Hááát, nem tudom. Nem lehet, hogy beleléptél valamibe?
*Azután Fint megérkezik a levessel és Enna vigyorogva figyeli a kis közjátékot közte és a gnóm között. Együttérez Finttel, de ugyanakkor legszívesebben összeborzolná Xavy haját, olyan pimaszul aranyosnak találja jelenleg.*
- Pedig tényleg így van. *Kel azért valamennyire a férfi védelmére.* Sőt, a beleköpés még egy jobbik eset.
*Közben észleli, hogy a frissen érkezett utazó máris elhagyja köreiket. Erről eszébe is jut, nem kéne-e neki is egy szoba. Egyelőre azonban nem biztos benne, mennyi időt szeretne pontosan itt tölteni, ezért szobát illetően egy szót sem szól. Jobban esik neki, ha nyitva hagyhatja lehetőségeit. Egyébként is, ha esetleg a szoba kifizetése után gondolná meg magát itt-tartózkodásával kapcsolatban, nem igazán nézi ki a ház sötét őrzőjéből, hogy visszaadná neki az összeget.*
- Jó éjszakát! *Kiált Arja után. Ezután normális(abb) hangerőn beszélve megtoldja Fint szavait.* Hát nem. *Bár a lány szavaiból a férfival ellentétben nem a lelkesedés, hanem inkább enyhe csalódottság hallatszik.
Majd Xavy fürdőjére terelődik a szó, amelyhez Enna hozzá is fűzne valamit vidáman, ha nem menne ki a gondolat teljesen a fejéből, mikor Esti munkáról kezd beszélni. Arcára enyhe zavartság ül ki. Hogy itt dolgozni? Persze, gondolkodott rajta, hogy esetleg kéne neki valami munka, de eléggé hirtelen éri ez az egész. Ő csak úgy beszélt, meg beszélt, de az eszébe sem jutott, hogy az első ember, akinek mesél erről, nem csak bólogat majd nagyokat, hanem egyből munkát is ajánl neki. Próbálja magát elképzelni a pult mögött, esetleg egy barna köténykében, ahogy mosolyogva tölti a sört kedélyes törpék korsójába. Elég nehezen megy. Valahogy nem érzi úgy, hogy egy fogadóban lenne a helye. Ugyanakkor jelenleg jobb ötlete nincs, mit tegyen, merre menjen. Ha nem tetszik neki, legfeljebb odébb áll. Sőt, még az is lehet, hogy a végén megszereti, ráadásul majd még ételt és aranyat is kap érte. Erre a gondolatra fel is derül kissé, majd vigyorogva Finthez fordul.*
- Nos, kedves „új barátom”, mi lesz a sorsom? Vagy szólítsalak egyből főnök úrnak? *Ezután érdeklődve hallgatja a másik válaszát.
Kisvártatva beesik még egy vendég. Nem, nem is vendég – ismeri fel magában – ez inkább egy menekült. Ugyan meglehetősen csapzott állapotban van, de Enna egészen addig nem aggódik érte, amíg amaz látványosan végig nem terül a padlón. Ekkor azonnal felpattan, hogy segítsen. Amennyiben Fint segít Estinek cipelni a mélységit, csak egy helyben toporogva várja a fejleményeket, de ha a férfi nem mozdulna, ő maga igyekszik helyette székre segíteni Arment. Szeretne vizet, vagy ételt hozni a segítségre szorulónak, de sajnos nem tudja, merre találja ezeket (kivéve saját levesét, amelyből már csak az utált fehérrépák maradtak meg, de ezt nyilván nem tartja célnak megfelelőnek). Élénken figyel Estire és Fintre, hátha érkezik tőlük Enna számára utasítás, mit hozzon és honnan, ha esetleg szükség lenne rá.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.18 20:53:34
4224. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-18 09:56:57
Üzenet elküldve: 2019-10-18 09:56:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Miközben éppen feltornássza magát a pultnál lévő székbe, már látja, hogy azaz idegesítő zokniárus elf is még mindig ott lopja a napot, bár már szerencséjére a száját tömi, miközben beszél. Azért neki is jut egy igen elmés megjegyzés. ~Tudtam én, hogy ért a zoknikhoz! ~ Furcsa mód, most úgy érzi ráhibázott valamire, így az egyik koszos zokniját lekapja és meglengeti az elf mellett.*
-Netán tetszik? Príma darab mi? Még öreganyám készítette két rottyanás között, mármint míg a patkányfarok kocsonya el nem készült. *Magyarázza a szavait, hátha itt olyan úri népségek laknak, akik azt se tudják mi fán terem az ilyesmi. Majd közelíti a saját orrához és beleszagol, majd elfanyalodik az arca.*
-Uh! Talán a mocsártól lett ilyen átható szagú, mi a véleményed? Úgy nézel ki, mint aki ért az ilyesmihez. *Bökdösi meg a zoknit tartó kezével a mellette ülő nő vállát, miközben a vacsoráját várja. Közben betéved még egy nő is, de Xavy vele nem igazán foglalkozik, most a zokniárus köti le minden figyelmét. Mikor kikerül elé az étel és Fint megjegyzést tesz, csak odafordul és meghallgatja, majd miután elfordul, ujjával feltolja az orrát és kinyújtott nyelvvel grimaszol utána. Persze, amint visszafordul felé, mindjárt előkapja azt az ártatlan, nagyokat pislogós képét. Ez a sokat nem mondó pislogás akkor is fenn áll, mikor a férfi felé fordulva érdeklődik a fürdőről, ám közben már disznó mód ráveti magát az ételre is, de mivel a kisasszony jelzővel illeti, így nem érzi magának a dolgot. Mint valami értetlen jószág fordítja oldalra fejét, hiszen úgy fest Fint rá néz, és mintha tőle várna feleletet a kérdésre. Magára is mutat.*
-Hogy hozzám beszélsz tata? *Szavaiban semmi gúny nincs, csupán a megszokás.*
-Igen, bár, ami azt illeti, nagyon ficánkolósra sikerült az a fürdő, nem akart megmaradni az edényben. Folyton kiugrált, alig tudtam némi csapkodással odabent tartani maga mellett. *Mondja rosszalló megállapítással, mintha az, hogy a fél szobát eláztatta természetesen a rosszul készített fürdő hibája lenne. Esti kérdését nem igazán veszi magára, ő csak enni jött le, mielőtt azonban belemélyedhetne akármilyen eszmefuttatásba is valami történik.
Az ajtó nyílik és egy eléggé megtépázott mélységi borul be rajta, és mint egy elszakadt krumpliszsák, tartalmastul, gurul szerteszét, beterítve a padlót.
~Remélem onnan már nem kel fel. ~ Nyílnak tágra a szemei és izgatott lapátolásba kezd, hogy kivégezze a kaját, mielőtt beállna rajta a hullamerevség. Figyeli az eseményeket.*
*Miközben éppen feltornássza magát a pultnál lévő székbe, már látja, hogy azaz idegesítő zokniárus elf is még mindig ott lopja a napot, bár már szerencséjére a száját tömi, miközben beszél. Azért neki is jut egy igen elmés megjegyzés. ~Tudtam én, hogy ért a zoknikhoz! ~ Furcsa mód, most úgy érzi ráhibázott valamire, így az egyik koszos zokniját lekapja és meglengeti az elf mellett.*
-Netán tetszik? Príma darab mi? Még öreganyám készítette két rottyanás között, mármint míg a patkányfarok kocsonya el nem készült. *Magyarázza a szavait, hátha itt olyan úri népségek laknak, akik azt se tudják mi fán terem az ilyesmi. Majd közelíti a saját orrához és beleszagol, majd elfanyalodik az arca.*
-Uh! Talán a mocsártól lett ilyen átható szagú, mi a véleményed? Úgy nézel ki, mint aki ért az ilyesmihez. *Bökdösi meg a zoknit tartó kezével a mellette ülő nő vállát, miközben a vacsoráját várja. Közben betéved még egy nő is, de Xavy vele nem igazán foglalkozik, most a zokniárus köti le minden figyelmét. Mikor kikerül elé az étel és Fint megjegyzést tesz, csak odafordul és meghallgatja, majd miután elfordul, ujjával feltolja az orrát és kinyújtott nyelvvel grimaszol utána. Persze, amint visszafordul felé, mindjárt előkapja azt az ártatlan, nagyokat pislogós képét. Ez a sokat nem mondó pislogás akkor is fenn áll, mikor a férfi felé fordulva érdeklődik a fürdőről, ám közben már disznó mód ráveti magát az ételre is, de mivel a kisasszony jelzővel illeti, így nem érzi magának a dolgot. Mint valami értetlen jószág fordítja oldalra fejét, hiszen úgy fest Fint rá néz, és mintha tőle várna feleletet a kérdésre. Magára is mutat.*
-Hogy hozzám beszélsz tata? *Szavaiban semmi gúny nincs, csupán a megszokás.*
-Igen, bár, ami azt illeti, nagyon ficánkolósra sikerült az a fürdő, nem akart megmaradni az edényben. Folyton kiugrált, alig tudtam némi csapkodással odabent tartani maga mellett. *Mondja rosszalló megállapítással, mintha az, hogy a fél szobát eláztatta természetesen a rosszul készített fürdő hibája lenne. Esti kérdését nem igazán veszi magára, ő csak enni jött le, mielőtt azonban belemélyedhetne akármilyen eszmefuttatásba is valami történik.
Az ajtó nyílik és egy eléggé megtépázott mélységi borul be rajta, és mint egy elszakadt krumpliszsák, tartalmastul, gurul szerteszét, beterítve a padlót.
~Remélem onnan már nem kel fel. ~ Nyílnak tágra a szemei és izgatott lapátolásba kezd, hogy kivégezze a kaját, mielőtt beállna rajta a hullamerevség. Figyeli az eseményeket.*
4223. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:23:35
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:23:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Enna csak egy vállvonást kap válaszul, ha hagyjuk, hát hagyjuk, őt magát fikarcnyit sem érdekli a válasz. A leves és a fizetés kérdése se izgatja túlságosan, hisz akárki akármit gondol, végül mégiscsak ő lesz az, aki az ingyen vacsoráért fizet. ~Mintha annyi pénze lenne, hogy bárkit is kitartson~ horkant fel magában a Fintet illető megjegyzést hallva. Ezt követően, bár fél füllel hallgatja a lány meséjét, az az igazság, kicsit sem kíváncsi rá, mi a fene történt vele. ~Ez nem komplett, az már biztos~ sóhajt fel magában, miközben pusztán a jólneveltség tartja vissza attól, hogy ne kezdjen el látványosan ásítozni, míg az előadás tart. ~Sokat dumálsz még?~ teszi fel magában a kérdést, ahogy a lány és az íj közös kalandjait hallgatja. Szerencsére egyszer csak végre csend támad, még ha ehhez egy új érkező is kell. Úgy tűnik, kivételesen egy nem sok bosszúságot okozó vendéggel van dolguk, köszön, fizet, eszik és alszik. ~Bár a többi is ilyen lenne~ mereng magában, ahogy a vöröskét felváltja a visszatérő Xavy*
- Esetleg itt dolgozni is szeretnél? *kérdezi fáradt-unottan a gnómot, míg a lány megkapja a kért vacsorát* Felejtsd el! *rázza meg a fejét, majd Finthez fordul*
- Rád bízom. Ha kell segítség, vedd fel és bízd rá, amit nem akarsz elvégezni... *bök fejével Enna felé, majd a lányhoz is intéz pár szót*
- Az új barátodon múlik, ha úgy dönt, maradhatsz, maradhatsz. Eleinte koszt és kvártély a fizetség, ha beválsz, lehet szó csengő aranyakról is. *zárja rövidre részéről az üzleti ügyeket, Fintre hárítva, hogy döntsön a lány sorsáról. ~Ha nagyon béna lesz, majd kirúgom~ dönt magában, ne mondhassa rá senki, hogy nem ad esélyt annak, aki munkát keres nála. Ő maga ezt követően inkább csak némán szemléli a kocsmában zajló eseményeket, vagyis csak szemlélné, ha nem törnének rájuk ilyen hirtelen*
- Mi a fene? *képed el az érkező láttán* Jó napot! *hangzik el ösztönösen a felelet, míg az érkező mélységit szemléli. Nem igazán látott errefelé más hozzá hasonlót, így most meglepi az érkezése. ~Csak nem... ?~ várja kíváncsian a fejleményeket, bár úgy tűnik, a lány nem az, akitől tart, hogy érkezett. ~Vagy ez is csak színjáték?~ tűnődik magában, ahogy megfontolt léptekkel közelebb sétál, előbb cipője hegyével bökve oldalba a lányt, vajon reagál-e rá, majd pár pofonnal próbálva magához téríteni őt*
- Tegyük egy székre! *kiált Fintnek, és ha a férfi segít neki, akkor az egyik asztalhoz ültetik a mélységit, ahol tovább folytatja a gyenge pofozkodást, az újjáélesztés szerinte leghatásosabb módját*
- Jól vagy? *szólal meg végül, mikor már remélhetőleg sikerült egy kis életet verniük az új vendégbe.*
*Enna csak egy vállvonást kap válaszul, ha hagyjuk, hát hagyjuk, őt magát fikarcnyit sem érdekli a válasz. A leves és a fizetés kérdése se izgatja túlságosan, hisz akárki akármit gondol, végül mégiscsak ő lesz az, aki az ingyen vacsoráért fizet. ~Mintha annyi pénze lenne, hogy bárkit is kitartson~ horkant fel magában a Fintet illető megjegyzést hallva. Ezt követően, bár fél füllel hallgatja a lány meséjét, az az igazság, kicsit sem kíváncsi rá, mi a fene történt vele. ~Ez nem komplett, az már biztos~ sóhajt fel magában, miközben pusztán a jólneveltség tartja vissza attól, hogy ne kezdjen el látványosan ásítozni, míg az előadás tart. ~Sokat dumálsz még?~ teszi fel magában a kérdést, ahogy a lány és az íj közös kalandjait hallgatja. Szerencsére egyszer csak végre csend támad, még ha ehhez egy új érkező is kell. Úgy tűnik, kivételesen egy nem sok bosszúságot okozó vendéggel van dolguk, köszön, fizet, eszik és alszik. ~Bár a többi is ilyen lenne~ mereng magában, ahogy a vöröskét felváltja a visszatérő Xavy*
- Esetleg itt dolgozni is szeretnél? *kérdezi fáradt-unottan a gnómot, míg a lány megkapja a kért vacsorát* Felejtsd el! *rázza meg a fejét, majd Finthez fordul*
- Rád bízom. Ha kell segítség, vedd fel és bízd rá, amit nem akarsz elvégezni... *bök fejével Enna felé, majd a lányhoz is intéz pár szót*
- Az új barátodon múlik, ha úgy dönt, maradhatsz, maradhatsz. Eleinte koszt és kvártély a fizetség, ha beválsz, lehet szó csengő aranyakról is. *zárja rövidre részéről az üzleti ügyeket, Fintre hárítva, hogy döntsön a lány sorsáról. ~Ha nagyon béna lesz, majd kirúgom~ dönt magában, ne mondhassa rá senki, hogy nem ad esélyt annak, aki munkát keres nála. Ő maga ezt követően inkább csak némán szemléli a kocsmában zajló eseményeket, vagyis csak szemlélné, ha nem törnének rájuk ilyen hirtelen*
- Mi a fene? *képed el az érkező láttán* Jó napot! *hangzik el ösztönösen a felelet, míg az érkező mélységit szemléli. Nem igazán látott errefelé más hozzá hasonlót, így most meglepi az érkezése. ~Csak nem... ?~ várja kíváncsian a fejleményeket, bár úgy tűnik, a lány nem az, akitől tart, hogy érkezett. ~Vagy ez is csak színjáték?~ tűnődik magában, ahogy megfontolt léptekkel közelebb sétál, előbb cipője hegyével bökve oldalba a lányt, vajon reagál-e rá, majd pár pofonnal próbálva magához téríteni őt*
- Tegyük egy székre! *kiált Fintnek, és ha a férfi segít neki, akkor az egyik asztalhoz ültetik a mélységit, ahol tovább folytatja a gyenge pofozkodást, az újjáélesztés szerinte leghatásosabb módját*
- Jól vagy? *szólal meg végül, mikor már remélhetőleg sikerült egy kis életet verniük az új vendégbe.*
4222. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-17 16:05:39
Üzenet elküldve: 2019-10-17 16:05:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*Arja másnap elég korán ébred, először csak bámul maga elé a pirkadat félhomályában, nem is tudja, hol van.
De azután beúsznak a tegnapi emlékek, és ahogy felül, már azt is tudja, hogy a tavernában aludt meg előző éjjel.
Hirtelen eszébe jut a ló. Pashthra lova. ~Ha elvitte magával, felesleges tovább várjam itt. De persze akkor indulhatok haza gyalog~ gondolja kicsit mérgesen.
~Hiszen a ló miatt jöttem el vele Amon Ruadhra, és most meg eltűnik!~
Mindenesetre hamar összekapja magát, hiszen úgy gondolja, a báró már biztosan várhatja őt, meg hogy hogy mit intézett.
Leoson a lépcsőn, szerencsére nem találkozik senkivel, a szállást tegnap úgyis kifizette.
Hátul, a fogadó mögött lel rá a férfi lovára.
Ő nem tudja, hogy a fogadóslány egyáltalán nem adta át Latamie üzenetét Pashthra cimborájának.
Csak azt látja, hogy erre a lóra jó ideje már hogy senki rá nem nézett! Szörnyű állapotban van. Pedig tényleg, igazi csatamén.
Így az első dolga, hogy hoz neki egy vödör vizet, és megitatja. Aztán némi marokra fogott szénával lecsutakolja a ganét a lábáról, közben meg egy marék zabbal meg cirógatással elkezdi magához édesgetni.
~Ha azt akarom, hogy hazavigyen, abrakot kell szerezzek neki!~ tanakodik, mert úgy dönt, nem hagyja így itt Pashthra lovát. ~Ki tudja, hová lett, és mikor kerül elő! Ha eljön érte, úgyis odaadom neki!~ gondolja.
Óvatosan kioldja a kötőféket, és fellendülve az állatra lassan, lépésben elindul vele.
~A tharg piacon talán tudok venni valamennyi abrakot. Azzal kihúzzuk hazáig.~ gondolja, ahogy poroszkálásra fogja a hajnali szürkületben a piac irányába.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.17 18:07:31
*Arja másnap elég korán ébred, először csak bámul maga elé a pirkadat félhomályában, nem is tudja, hol van.
De azután beúsznak a tegnapi emlékek, és ahogy felül, már azt is tudja, hogy a tavernában aludt meg előző éjjel.
Hirtelen eszébe jut a ló. Pashthra lova. ~Ha elvitte magával, felesleges tovább várjam itt. De persze akkor indulhatok haza gyalog~ gondolja kicsit mérgesen.
~Hiszen a ló miatt jöttem el vele Amon Ruadhra, és most meg eltűnik!~
Mindenesetre hamar összekapja magát, hiszen úgy gondolja, a báró már biztosan várhatja őt, meg hogy hogy mit intézett.
Leoson a lépcsőn, szerencsére nem találkozik senkivel, a szállást tegnap úgyis kifizette.
Hátul, a fogadó mögött lel rá a férfi lovára.
Ő nem tudja, hogy a fogadóslány egyáltalán nem adta át Latamie üzenetét Pashthra cimborájának.
Csak azt látja, hogy erre a lóra jó ideje már hogy senki rá nem nézett! Szörnyű állapotban van. Pedig tényleg, igazi csatamén.
Így az első dolga, hogy hoz neki egy vödör vizet, és megitatja. Aztán némi marokra fogott szénával lecsutakolja a ganét a lábáról, közben meg egy marék zabbal meg cirógatással elkezdi magához édesgetni.
~Ha azt akarom, hogy hazavigyen, abrakot kell szerezzek neki!~ tanakodik, mert úgy dönt, nem hagyja így itt Pashthra lovát. ~Ki tudja, hová lett, és mikor kerül elő! Ha eljön érte, úgyis odaadom neki!~ gondolja.
Óvatosan kioldja a kötőféket, és fellendülve az állatra lassan, lépésben elindul vele.
~A tharg piacon talán tudok venni valamennyi abrakot. Azzal kihúzzuk hazáig.~ gondolja, ahogy poroszkálásra fogja a hajnali szürkületben a piac irányába.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.17 18:07:31
4221. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-10-17 13:13:34
Üzenet elküldve: 2019-10-17 13:13:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Megfáradva//
//Mindenki//
*Fáradtan pakolja egymás után a lábait az úton, úgy halad előre. Térde néha megremeg, ereje végén jár már. Izmai nem szoktak gyalogos közlekedéshez, pláne nem meneküléshez. Sietve hagyta ott elrabolói táborát, mielőtt bárki is gyanúsította volna. A távolban egy épületet pillant meg.*
~Gyerünk Armen! Nincs sok hátra!~
*Ösztönzi magát, hogy minden erejét össze szedve, még elmenjen az épület ajtajáig. Megigazítja hátán a zsákot, amelybe sietősen pakolt be és amelyben tulajdon képen nem is tudja, hogy mi rejtőzik pontosan. Nyakához emeli kezeit és óvatosan, szinte simogatóan fogja meg Sciyt, hogy tudja szerencsére az állat is életben van még.*
~Ne aggódj kis haver, minden rendben lesz.~
*Igazság szerint inkább magát nyugtatja, reménykedve, hogy nem fogadják elutasítóan. Amint az ajtóhoz ért végig néz magán. A látvány ami pedig fogadja eléggé elborzasztja. Testét nagy horzsolások és véraláfutások borítják, ruhája sok helyen koszosan, elszakadva lóg rajta, felfedve néhol tetoválásait, meztelen testét.*
~Bele se merek gondolni, hogy az arcom és a hajam, hogyan nézhet ki.~
*Remegő jobb kezével a kilincs után nyúl, majd megtámaszkodva az ajtófélfának benyit a helységbe, ahonnan beszélgetés hangja szűrődik ki. Elméje próbál összefüggő képeket alkotni és értelmezni a látványt, de nem sok sikerrel jár.*
~Egy férfi, négy nő, a finom leves illata...~
*Nagyot szippant a levegőbe és beljebb ténfereg.*
-Jó napot!
*Csupán ennyit tud már csak mondani, mielőtt lábai felmondanák a szolgálatot és a padlóra rogyna. Utolsó gondolataiban reménykedik, hogy segítenek rajta és nem hagyják a padlón feküdni, majd mielőtt szemei lecsukódnának, a remény szikrája fellobban benne.*
~Egy mélységi!~
//Mindenki//
*Fáradtan pakolja egymás után a lábait az úton, úgy halad előre. Térde néha megremeg, ereje végén jár már. Izmai nem szoktak gyalogos közlekedéshez, pláne nem meneküléshez. Sietve hagyta ott elrabolói táborát, mielőtt bárki is gyanúsította volna. A távolban egy épületet pillant meg.*
~Gyerünk Armen! Nincs sok hátra!~
*Ösztönzi magát, hogy minden erejét össze szedve, még elmenjen az épület ajtajáig. Megigazítja hátán a zsákot, amelybe sietősen pakolt be és amelyben tulajdon képen nem is tudja, hogy mi rejtőzik pontosan. Nyakához emeli kezeit és óvatosan, szinte simogatóan fogja meg Sciyt, hogy tudja szerencsére az állat is életben van még.*
~Ne aggódj kis haver, minden rendben lesz.~
*Igazság szerint inkább magát nyugtatja, reménykedve, hogy nem fogadják elutasítóan. Amint az ajtóhoz ért végig néz magán. A látvány ami pedig fogadja eléggé elborzasztja. Testét nagy horzsolások és véraláfutások borítják, ruhája sok helyen koszosan, elszakadva lóg rajta, felfedve néhol tetoválásait, meztelen testét.*
~Bele se merek gondolni, hogy az arcom és a hajam, hogyan nézhet ki.~
*Remegő jobb kezével a kilincs után nyúl, majd megtámaszkodva az ajtófélfának benyit a helységbe, ahonnan beszélgetés hangja szűrődik ki. Elméje próbál összefüggő képeket alkotni és értelmezni a látványt, de nem sok sikerrel jár.*
~Egy férfi, négy nő, a finom leves illata...~
*Nagyot szippant a levegőbe és beljebb ténfereg.*
-Jó napot!
*Csupán ennyit tud már csak mondani, mielőtt lábai felmondanák a szolgálatot és a padlóra rogyna. Utolsó gondolataiban reménykedik, hogy segítenek rajta és nem hagyják a padlón feküdni, majd mielőtt szemei lecsukódnának, a remény szikrája fellobban benne.*
~Egy mélységi!~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063