Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 220 (4381. - 4400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4400. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:37:22
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:37:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A Vaskorsó ajtaja kitárul és egy, az út porától piszkos, egyszerű ruházatú törpe lép be rajta, majd egy pillanatra megáll és körülnéz. Igaz, hogy van üres asztal, de ő kíváncsi természet révén inkább olyan asztalhoz szeretne ülni, ahol már vannak. Hátha hall valami érdekességet, vagy pletykát, mert az ilyen információk néha aranyat érhetnek…
Meg is akad a szeme egy asztaltársaságon, így hát közelebb megy hozzájuk és így szól: *
- Uraim, nem zavarja önöket, ha leülök? Gondolom nem!
* Ezek után nem várja meg a választ és lehuppan az öreg gnóm és a fiatal elf mellé. A gnómokat, törpe révén kifejezetten kedveli. Különben is ez a társaság keltette fel legjobban az érdeklődését. Vajon miről tud beszélni egy gnóm egy elfel? Remélhetőleg hamarosan kiderül! *
- Szóval a nevem Morak, Morak Asthún. Önökben kit tisztelhetek?
* Kérdi, miközben szemét rájuk szegezi és végigméri a társaságot… *
* A Vaskorsó ajtaja kitárul és egy, az út porától piszkos, egyszerű ruházatú törpe lép be rajta, majd egy pillanatra megáll és körülnéz. Igaz, hogy van üres asztal, de ő kíváncsi természet révén inkább olyan asztalhoz szeretne ülni, ahol már vannak. Hátha hall valami érdekességet, vagy pletykát, mert az ilyen információk néha aranyat érhetnek…
Meg is akad a szeme egy asztaltársaságon, így hát közelebb megy hozzájuk és így szól: *
- Uraim, nem zavarja önöket, ha leülök? Gondolom nem!
* Ezek után nem várja meg a választ és lehuppan az öreg gnóm és a fiatal elf mellé. A gnómokat, törpe révén kifejezetten kedveli. Különben is ez a társaság keltette fel legjobban az érdeklődését. Vajon miről tud beszélni egy gnóm egy elfel? Remélhetőleg hamarosan kiderül! *
- Szóval a nevem Morak, Morak Asthún. Önökben kit tisztelhetek?
* Kérdi, miközben szemét rájuk szegezi és végigméri a társaságot… *
4399. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:28:48
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:28:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Koreszba//
*Bár egész tetemes távolságot kell megtennie, nem fél, és nem tör le, inkább csak a kihívást látja az egészben. A fogadó előtt pár lépéssel lelassít, kifújja magát, hogy mégse csak úgy beessen az ajtón, majd belép. Szétnéz, hogy nem-e történt valami izgalmas, de arra jut, hogy míg odavolt aligha történhetett volna bármi is, így egy pillantást, és egy barátias biccentést küld a csaposnak, majd felsétál a szobájához. Nincsenek nagy igényei ami azt illeti, sőt, talán többet alszik a földön mint puha párnák között, de ha már egyszer kifizette, nem fosztja meg magától az örömöt, ami megadatik. Rheia ágya volt utoljára olyan kényelmes, minduntalan eszébe jut a nő. ~Egyszer akkor is az enyém lesz az az asszony.~ Csóválja meg a fejét bohókásan, ahogy becsukja maga mögött az ajtót, amit szerencsére be is tud zárni. Kikémlel az ablakon, hogy lássa, hát, hogy mit is lát igazából. Látná-e, ha jönnének ellenségei, tudna-e merre menni, ha alatta lángolna az épület. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ahogy leveti ruháit, s fáradtan, de mégis céltudatosan, tele reménnyel és szunnyadni nem akaró izzó tűzzel lelkében. Az éjszaka gyorsan telik, bár hideg az ágy a magány miatt, de nem töri le Rorkirt, kellemesen kialussza magát.*
//Napváltás//
*Kipihenten ébred, megmosakszik, felveszi ruháit, s szobájában nyújtózik egy hatalmasat, mielőtt lemenne a fogadótérbe, majd ki a szabadba. Edzenie kell, különben ellustul a teste és a szelleme egyaránt, ezt pedig vétek lenne hagynia. Így a szokásos, napi rutinját végzi el, de így sem telik el az egész nap, s tanakodni kezd, hogy mégis mi a fenét csináljon még jó pár napig, míg a kovácsok dolgoznak? ~Ha legalább a saját fegyvereim meglennének..~ De még azok sincsenek nála, hisz leadta őket az őröknek vagy miknek. ~Jó lenne egy saját hely ezeken a földeken.. Az a nő úgy is azt mondta, hogy annyira nincsenek itt rendezett őrök, csak nem zavarna senkit. Meg aztán, jöjjenek csak.~ Ezen a gondolaton egészen elvigyorodik, ahogy elképzeli, hogy a népek saját földjén ontja vérüket. ~Egy rönkház meg is tenné, hüm. Ahol elföldeltem azt a két szerencsétlent, ott jó sok fa van. Elesettek vére tökéletes táptalaj egy új kezdethez.~ A nap elteltével vissza is megy szobájába, hogy új terveket szőhessen a jövőre nézve.*
//Hatváltás//
*Jó pár nap eltelik, mire elérkezik ez a bizonyos, amikor már kész kell, hogy legyen az új fegyvere, a télpengékből kovácsolt különleges pallos. Rorkir már alig várja, hogy lássa az eredményt, remegéssel és izgalommal vág neki a napnak, minden holmiját összeszedi. Közben kialakul a fejében a kép a kunyhóról, amit idővel meg is fog építeni magának, amint ideje lesz rá. Mindenesetre most Amonra igyekszik, lovát is megsimogatja, s elindul a Vashegyre ismét.*
*Bár egész tetemes távolságot kell megtennie, nem fél, és nem tör le, inkább csak a kihívást látja az egészben. A fogadó előtt pár lépéssel lelassít, kifújja magát, hogy mégse csak úgy beessen az ajtón, majd belép. Szétnéz, hogy nem-e történt valami izgalmas, de arra jut, hogy míg odavolt aligha történhetett volna bármi is, így egy pillantást, és egy barátias biccentést küld a csaposnak, majd felsétál a szobájához. Nincsenek nagy igényei ami azt illeti, sőt, talán többet alszik a földön mint puha párnák között, de ha már egyszer kifizette, nem fosztja meg magától az örömöt, ami megadatik. Rheia ágya volt utoljára olyan kényelmes, minduntalan eszébe jut a nő. ~Egyszer akkor is az enyém lesz az az asszony.~ Csóválja meg a fejét bohókásan, ahogy becsukja maga mögött az ajtót, amit szerencsére be is tud zárni. Kikémlel az ablakon, hogy lássa, hát, hogy mit is lát igazából. Látná-e, ha jönnének ellenségei, tudna-e merre menni, ha alatta lángolna az épület. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ahogy leveti ruháit, s fáradtan, de mégis céltudatosan, tele reménnyel és szunnyadni nem akaró izzó tűzzel lelkében. Az éjszaka gyorsan telik, bár hideg az ágy a magány miatt, de nem töri le Rorkirt, kellemesen kialussza magát.*
//Napváltás//
*Kipihenten ébred, megmosakszik, felveszi ruháit, s szobájában nyújtózik egy hatalmasat, mielőtt lemenne a fogadótérbe, majd ki a szabadba. Edzenie kell, különben ellustul a teste és a szelleme egyaránt, ezt pedig vétek lenne hagynia. Így a szokásos, napi rutinját végzi el, de így sem telik el az egész nap, s tanakodni kezd, hogy mégis mi a fenét csináljon még jó pár napig, míg a kovácsok dolgoznak? ~Ha legalább a saját fegyvereim meglennének..~ De még azok sincsenek nála, hisz leadta őket az őröknek vagy miknek. ~Jó lenne egy saját hely ezeken a földeken.. Az a nő úgy is azt mondta, hogy annyira nincsenek itt rendezett őrök, csak nem zavarna senkit. Meg aztán, jöjjenek csak.~ Ezen a gondolaton egészen elvigyorodik, ahogy elképzeli, hogy a népek saját földjén ontja vérüket. ~Egy rönkház meg is tenné, hüm. Ahol elföldeltem azt a két szerencsétlent, ott jó sok fa van. Elesettek vére tökéletes táptalaj egy új kezdethez.~ A nap elteltével vissza is megy szobájába, hogy új terveket szőhessen a jövőre nézve.*
//Hatváltás//
*Jó pár nap eltelik, mire elérkezik ez a bizonyos, amikor már kész kell, hogy legyen az új fegyvere, a télpengékből kovácsolt különleges pallos. Rorkir már alig várja, hogy lássa az eredményt, remegéssel és izgalommal vág neki a napnak, minden holmiját összeszedi. Közben kialakul a fejében a kép a kunyhóról, amit idővel meg is fog építeni magának, amint ideje lesz rá. Mindenesetre most Amonra igyekszik, lovát is megsimogatja, s elindul a Vashegyre ismét.*
4398. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:26:41
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:26:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kérnie sem kellett, Therrad magától megörvendeztette az étlappal. Ezt egy enyhe mosollyal és bólintással fogadja.*
- Azt hiszem Ön gondolatolvasó, kedves Uram.
*Belepillant, de csak éppen átfutja a kategóriákat, majd újra felnéz, hogy figyelemmel adózzon asztaltársának.*
- Synmira? Sajnálom, nem hallottam róla. De Ön jól tippelt, a városból jöttem. *Szöget üt a fejében, hogy a gnóm viselkedése óvatosságot sugall, ráadásul úgy hírlik e vidék, mint a barbárok földje.*
- Mondja, biztonságos ez a környék? Nem szeretném félteni a zsíros kenyerem. *Ugyan többet is félthetne egy veszélyes helyen, de Zakar nem szereti a majrét. A zsíros kenyeret szeretné, azonban az étlap vajas pirítóst ajánl. Azzal annyira nincs kibékülve, ezért inkább Négy tojásos hagymás rántottat rendel 9 aranyért.
Szemet szúr neki a "Kagan ökle" néven kínált tétel.*
- Ha megengedi, ismeri ezt a Kagan ökle nevű italt?
*Kérnie sem kellett, Therrad magától megörvendeztette az étlappal. Ezt egy enyhe mosollyal és bólintással fogadja.*
- Azt hiszem Ön gondolatolvasó, kedves Uram.
*Belepillant, de csak éppen átfutja a kategóriákat, majd újra felnéz, hogy figyelemmel adózzon asztaltársának.*
- Synmira? Sajnálom, nem hallottam róla. De Ön jól tippelt, a városból jöttem. *Szöget üt a fejében, hogy a gnóm viselkedése óvatosságot sugall, ráadásul úgy hírlik e vidék, mint a barbárok földje.*
- Mondja, biztonságos ez a környék? Nem szeretném félteni a zsíros kenyerem. *Ugyan többet is félthetne egy veszélyes helyen, de Zakar nem szereti a majrét. A zsíros kenyeret szeretné, azonban az étlap vajas pirítóst ajánl. Azzal annyira nincs kibékülve, ezért inkább Négy tojásos hagymás rántottat rendel 9 aranyért.
Szemet szúr neki a "Kagan ökle" néven kínált tétel.*- Ha megengedi, ismeri ezt a Kagan ökle nevű italt?
4397. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:11:03
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:11:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Realel, Rorkir, Fäenro, Fint egy kicsit//
*Fäenro jóllakott és meg is fürödhetett itt a Vaskorsóban. Számára ennyi elég a világbékéhez. De mintha őrültek seregét vonzanák ők Rellel, ez a hirtelen felbukkant nő rémes baljóslatokba kezd. Aztán el is tűnik. Fäenro meglepve néz utána és egy kicsit el is sápad, mert komolyan hangzott a figyelmeztetés.*
- Miféle sötétség, miről beszél ez? Kisasszony, miért van itt ilyen sok furcsa alak? Vagy mi vagyunk furcsák? *Fordul Relhez. Már kifelé haladnak, de eszébe jut, hogy Fint kedves volt vele. Ő kicsit sem volt beteg elméjű, még ha néhány vendég az is. Visszafordul egy pillanatra.*
- Viszont látásra! Köszönöm a meleg vizet! *Búcsúzik a tiszta gyerek és integet, aztán fut vissza, mielőtt Rel és Rorkir eltűnnek az ajtó mögött. Ugyan Rorkir elég feltűnő jelenség, ezért könnyen megtalálná őket, ha lemaradna, azért mégsem volna ideális.*
//Realel, Rorkir, Fäenro, Fint egy kicsit//
*Fäenro jóllakott és meg is fürödhetett itt a Vaskorsóban. Számára ennyi elég a világbékéhez. De mintha őrültek seregét vonzanák ők Rellel, ez a hirtelen felbukkant nő rémes baljóslatokba kezd. Aztán el is tűnik. Fäenro meglepve néz utána és egy kicsit el is sápad, mert komolyan hangzott a figyelmeztetés.*
- Miféle sötétség, miről beszél ez? Kisasszony, miért van itt ilyen sok furcsa alak? Vagy mi vagyunk furcsák? *Fordul Relhez. Már kifelé haladnak, de eszébe jut, hogy Fint kedves volt vele. Ő kicsit sem volt beteg elméjű, még ha néhány vendég az is. Visszafordul egy pillanatra.*
- Viszont látásra! Köszönöm a meleg vizet! *Búcsúzik a tiszta gyerek és integet, aztán fut vissza, mielőtt Rel és Rorkir eltűnnek az ajtó mögött. Ugyan Rorkir elég feltűnő jelenség, ezért könnyen megtalálná őket, ha lemaradna, azért mégsem volna ideális.*
4396. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-04 16:02:24
Üzenet elküldve: 2020-04-04 16:02:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valóban feltűnnek az öregnek az asztalra fektetett karok. Akkor még körülnéz, nem somfordál-e mögötte valaki, míg az elf a figyelmét eltereli, de senkit sem talál gyanús közelségben. Nos, egészen megnyugszik, és immár még jobb szívvel fordul az ifjú felé, csaknem elszálltak az aggályai...
Ritka, hogy az ilyen fiatalok épp egy magafajta vénséget válasszanak társaságnak, jobban szokták kedvelni a csinos, fiatal hölgyeket. Na, de ezt meg is tudja érteni a maga módján!
Hallgatja az elf válaszát, majd mikor amaz a vacsorát említi, egy kis mosollyal át is nyújtja neki az étlapot, mire fél szeme az arcát lesi, mit szól hozzá: tud-e olvasni, vagy kell a segítsége? De hozzáfűzést nem tesz, inkább a kérdésre válaszol közben.*
- Ne-ne-nem annyira. Synmiráról jöttem, az itt van ne-ne-nem messze, talán már hallott róla... De én sem vagyok még igazán helybéli, a-a-azért is jöttem ki, hogy ne legyek teljesen idegen a helyieknek. Ha a gnóm el akar intézni valamit, so-so-sokat számít, hogy idegennek nézik, vagy is-ismerik az arcát. Itt talán még többet is, mint a városban. - *Magyarázza mint valami leckét.*
- Ha-ha-ha nem helybéli, honnan jött, ha szabad megkérdeznem? A városból talán? - *Érdeklődik, mert Artheniorban éppen ő is járatos. Közben lát valakit közeledni, aki éppen a felszolgálónak tűnik...*
*Valóban feltűnnek az öregnek az asztalra fektetett karok. Akkor még körülnéz, nem somfordál-e mögötte valaki, míg az elf a figyelmét eltereli, de senkit sem talál gyanús közelségben. Nos, egészen megnyugszik, és immár még jobb szívvel fordul az ifjú felé, csaknem elszálltak az aggályai...
Ritka, hogy az ilyen fiatalok épp egy magafajta vénséget válasszanak társaságnak, jobban szokták kedvelni a csinos, fiatal hölgyeket. Na, de ezt meg is tudja érteni a maga módján!
Hallgatja az elf válaszát, majd mikor amaz a vacsorát említi, egy kis mosollyal át is nyújtja neki az étlapot, mire fél szeme az arcát lesi, mit szól hozzá: tud-e olvasni, vagy kell a segítsége? De hozzáfűzést nem tesz, inkább a kérdésre válaszol közben.*
- Ne-ne-nem annyira. Synmiráról jöttem, az itt van ne-ne-nem messze, talán már hallott róla... De én sem vagyok még igazán helybéli, a-a-azért is jöttem ki, hogy ne legyek teljesen idegen a helyieknek. Ha a gnóm el akar intézni valamit, so-so-sokat számít, hogy idegennek nézik, vagy is-ismerik az arcát. Itt talán még többet is, mint a városban. - *Magyarázza mint valami leckét.*
- Ha-ha-ha nem helybéli, honnan jött, ha szabad megkérdeznem? A városból talán? - *Érdeklődik, mert Artheniorban éppen ő is járatos. Közben lát valakit közeledni, aki éppen a felszolgálónak tűnik...*
4395. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-04 01:05:28
Üzenet elküldve: 2020-04-04 01:05:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- köszönöm! *Felel barátságos mosollyal és leül. Büszke ifjú, kihúzott háttal ül a széken. Karjai az asztalon, békésen és fegyvertelenül. Zakar nem gondol arra az ugyancsak lényeges információra, hogy ebből a helyzetből lopni sem lehet, viszont a másik számára fontos tény.*
- Nem, nem vagyok helybéli. Csak ma érkeztem és már el láttam a feladatomat. Itt dicsérem a napot, remélem, hogy vacsorával. Ön is messziről érkezett? *kérdi, sejtéseit követve. A helybéliek általában felismerik a szintén helybélieket. Látásból vagy szokásokból. Úgy látja, asztaltársa még nem végzett a választással, ezért vár. Ha az úr rendelt, el fogja kérni tőle az étlapot.*
- köszönöm! *Felel barátságos mosollyal és leül. Büszke ifjú, kihúzott háttal ül a széken. Karjai az asztalon, békésen és fegyvertelenül. Zakar nem gondol arra az ugyancsak lényeges információra, hogy ebből a helyzetből lopni sem lehet, viszont a másik számára fontos tény.*
- Nem, nem vagyok helybéli. Csak ma érkeztem és már el láttam a feladatomat. Itt dicsérem a napot, remélem, hogy vacsorával. Ön is messziről érkezett? *kérdi, sejtéseit követve. A helybéliek általában felismerik a szintén helybélieket. Látásból vagy szokásokból. Úgy látja, asztaltársa még nem végzett a választással, ezért vár. Ha az úr rendelt, el fogja kérni tőle az étlapot.*
4394. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 22:37:30
Üzenet elküldve: 2020-04-03 22:37:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Túlórázás//
*Az egész élet valahol dögunalom. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok merülnek fel a férfiban. Tekintete Estire kalandozik, aki a könyvével mintha hasonló lelkesedést sugallna. Fint ugyan tud olvasni, de túlzás lenne azt állítani, hogy sokat edzette ezt a képességét, és nagy örömet vagy izgalmat tulajdonítana egy rakás préselt, összefirkált pépnek. Valahogy össze se kapcsolja, hogy a dudorászás zavarhatja a lányt, logikusabbnak tűnik, hogy az a vacak az a kezében.*
- Nem kéne ilyesmivel fájdítanod a fejed. *Mondja a pultra könyökölve, okítóan, nyilván így az éneklést is abbahagyja.* A legjobb dolgok a könyveken kívül történnek.
*Mivel van egy remek lehetősége, hogy megközelítse a sötételfet, meg is markolja az üveget, és viszi, hogy töltsön neki. Ettől függetlenül akkor sem moccan, miután kiöntötte az itókát, túlságosan is elbűvöli a lány szépsége, inkább leteszi a legközelebbi asztalra az üveget, pimaszul közel marad hozzá, sőt, hátát flegmán a falnak veti, és pókot formájú gyűrűjét kezdi fel-le dobálni, szinte oda se figyelve a mozdulatra.*
- Csak olyanoknak mesélek a piszkos kis ügyeimről, akik tudnak titkot tartani. *Jegyzi meg vállat vonva, a közömböst tettetve. Kíváncsi, mit szól ehhez a pimasz megjegyzéshez a sötételf, de bármilyen válaszra is számít, mindegyik szórakoztatóbb lesz a semmittevésnél, ez biztos.*
//Túlórázás//
*Az egész élet valahol dögunalom. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok merülnek fel a férfiban. Tekintete Estire kalandozik, aki a könyvével mintha hasonló lelkesedést sugallna. Fint ugyan tud olvasni, de túlzás lenne azt állítani, hogy sokat edzette ezt a képességét, és nagy örömet vagy izgalmat tulajdonítana egy rakás préselt, összefirkált pépnek. Valahogy össze se kapcsolja, hogy a dudorászás zavarhatja a lányt, logikusabbnak tűnik, hogy az a vacak az a kezében.*
- Nem kéne ilyesmivel fájdítanod a fejed. *Mondja a pultra könyökölve, okítóan, nyilván így az éneklést is abbahagyja.* A legjobb dolgok a könyveken kívül történnek.
*Mivel van egy remek lehetősége, hogy megközelítse a sötételfet, meg is markolja az üveget, és viszi, hogy töltsön neki. Ettől függetlenül akkor sem moccan, miután kiöntötte az itókát, túlságosan is elbűvöli a lány szépsége, inkább leteszi a legközelebbi asztalra az üveget, pimaszul közel marad hozzá, sőt, hátát flegmán a falnak veti, és pókot formájú gyűrűjét kezdi fel-le dobálni, szinte oda se figyelve a mozdulatra.*
- Csak olyanoknak mesélek a piszkos kis ügyeimről, akik tudnak titkot tartani. *Jegyzi meg vállat vonva, a közömböst tettetve. Kíváncsi, mit szól ehhez a pimasz megjegyzéshez a sötételf, de bármilyen válaszra is számít, mindegyik szórakoztatóbb lesz a semmittevésnél, ez biztos.*
4393. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 20:55:56
Üzenet elküldve: 2020-04-03 20:55:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egészen elmerül az étel- és italkínálatban. Szerencsére annyira nincs nagy drágaság, még ő is megengedhet magának valamit a kínálatból. Éppen eldöntené, hogy valami teát kér, mikor észleli, hogy valaki árnyékot vet az asztalára.
Fölpillant, arra gondolva, hogy a személyzet találta meg, mikor a fiatal férfi megszólítja és kiderül, hogy másképp áll a dolog.*
- Szé-szé-szé-szép napot! Te-tessék csak! - *Int a szabad szék felé lassú, apró mozdulattal, mintha nem volna biztos a dolgában, de csak öreges tempója az oka.
Bár azért szeme az elfen közben. Próbálja felmérni, hogy veszélyforrás-e, valami tolvaj mondjuk, aki őt szemelte ki, mert a hozzá hasonló öreg és gyenge gnómokat igencsak szeretik az ilyenek... Vagy pedig csak egy egyszerű vendég, aki ismerkedni akar?*
- Mi-mi-mi járatban erre? A tha-tar... helybéli talán? - *Érdeklődik, megnyitva a beszélgetést. Azt akarta megkérdezni, tharg-e az ifjú, de van az úgy, hogy nem boldogul egy szóval sehogy sem, olyankor más utat talál annak, hogy kifejezze, amit akar.*
*Egészen elmerül az étel- és italkínálatban. Szerencsére annyira nincs nagy drágaság, még ő is megengedhet magának valamit a kínálatból. Éppen eldöntené, hogy valami teát kér, mikor észleli, hogy valaki árnyékot vet az asztalára.
Fölpillant, arra gondolva, hogy a személyzet találta meg, mikor a fiatal férfi megszólítja és kiderül, hogy másképp áll a dolog.*
- Szé-szé-szé-szép napot! Te-tessék csak! - *Int a szabad szék felé lassú, apró mozdulattal, mintha nem volna biztos a dolgában, de csak öreges tempója az oka.
Bár azért szeme az elfen közben. Próbálja felmérni, hogy veszélyforrás-e, valami tolvaj mondjuk, aki őt szemelte ki, mert a hozzá hasonló öreg és gyenge gnómokat igencsak szeretik az ilyenek... Vagy pedig csak egy egyszerű vendég, aki ismerkedni akar?*
- Mi-mi-mi járatban erre? A tha-tar... helybéli talán? - *Érdeklődik, megnyitva a beszélgetést. Azt akarta megkérdezni, tharg-e az ifjú, de van az úgy, hogy nem boldogul egy szóval sehogy sem, olyankor más utat talál annak, hogy kifejezze, amit akar.*
4392. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 20:01:07
Üzenet elküldve: 2020-04-03 20:01:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
*Olybá fest, Nirs maradni óhajt, így nem is töri magát, hogy tovább unszolja. Helyette a kilincsért nyúl, de mielőtt kilépne rajta, női hang csendül a háta mögött.
A hozzá intézett szavakra megvillan a zöld szempár, s kell néhány pillanat, mire feldolgozza a hirtelen jött információt.* ~A thargok úrnőjének férje. És nem a thargok ura.~
*Valahogy sejti, Nirs miért nem említette neki ezt a dolgot. A lányra emeli tekintetét, s egy néma pillanatig csak rezzenéstelen arccal viszonozza a kegyetlen mosolyt.*
-Óvd a gyermeket. Sötétség közelít e földre. Északon már a lámpás sem segít.
*Feleli a fajtársnak sejtelmesen, kikerülve a választ. Ha máskor, máshol lennének, ez a beszélgetés sokkal hosszabb és sokkal sötétebb lenne. Most azonban nincs ideje viaskodni. A zöldek még utoljára a barbárra kúsznak, majd lenyomja a kilincset és ha senki sem állítja meg, már ki is lépett az ajtón.
Érzi a hívását, s nem kevésbé ellenállhatatlan, mint eddig. Valami készül, lelke mélyén érzi. A feketén tátongó setét kút szép lassan megtelik, az alján pislákoló, apró lángocska pedig kialszik.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 20:04:00
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
*Olybá fest, Nirs maradni óhajt, így nem is töri magát, hogy tovább unszolja. Helyette a kilincsért nyúl, de mielőtt kilépne rajta, női hang csendül a háta mögött.
A hozzá intézett szavakra megvillan a zöld szempár, s kell néhány pillanat, mire feldolgozza a hirtelen jött információt.* ~A thargok úrnőjének férje. És nem a thargok ura.~
*Valahogy sejti, Nirs miért nem említette neki ezt a dolgot. A lányra emeli tekintetét, s egy néma pillanatig csak rezzenéstelen arccal viszonozza a kegyetlen mosolyt.*
-Óvd a gyermeket. Sötétség közelít e földre. Északon már a lámpás sem segít.
*Feleli a fajtársnak sejtelmesen, kikerülve a választ. Ha máskor, máshol lennének, ez a beszélgetés sokkal hosszabb és sokkal sötétebb lenne. Most azonban nincs ideje viaskodni. A zöldek még utoljára a barbárra kúsznak, majd lenyomja a kilincset és ha senki sem állítja meg, már ki is lépett az ajtón.
Érzi a hívását, s nem kevésbé ellenállhatatlan, mint eddig. Valami készül, lelke mélyén érzi. A feketén tátongó setét kút szép lassan megtelik, az alján pislákoló, apró lángocska pedig kialszik.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 20:04:00
4391. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 18:42:02
Üzenet elküldve: 2020-04-03 18:42:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Amióta visszatelepedett Artheniorba, nem igazán volt szokása elhagyni a várost. Azonban sosem mondta, hogy elzárkózik ettől. Jó indokkal szívesen indul útnak, a pénz pedig jó indok. Kora hajnalban, mikor éppen alkalmi munka után nézett, akadt egy utazó, aki megfizette őt hordárnak és útitársnak. Megállapodásuk egyetlen útra szólt, Arthenior és Amon Ruadh között. Miután célba értek és a pénz gazdát cserélt búcsút intettek egymásnak. Zakar már csak pihenni vágyik. Pihenni és enni, mert hosszú volt az út, sőt, egy jó sört is ezer örömmel gurítana le, megkoronázva a napot. Korábban még nem járt a Vaskorsóban, de már messziről kinézte magának. Legyen a hely akármilyen, ha csak egy zsíros deszkát kaphat itt, akkor ő már panaszkodni nem fog. Körül néz bent, és bár számos üres helyet lát, úgy véli, társaságban jobban csúszik a falat, feltéve, ha akad más is, aki így gondolja. Meglát egy idős urat, szimpatikusnak véli. Tesz egy kísérletet.*
- Adjon az ég szép jó napot! Nem bánja, ha csatlakozom?
*Amióta visszatelepedett Artheniorba, nem igazán volt szokása elhagyni a várost. Azonban sosem mondta, hogy elzárkózik ettől. Jó indokkal szívesen indul útnak, a pénz pedig jó indok. Kora hajnalban, mikor éppen alkalmi munka után nézett, akadt egy utazó, aki megfizette őt hordárnak és útitársnak. Megállapodásuk egyetlen útra szólt, Arthenior és Amon Ruadh között. Miután célba értek és a pénz gazdát cserélt búcsút intettek egymásnak. Zakar már csak pihenni vágyik. Pihenni és enni, mert hosszú volt az út, sőt, egy jó sört is ezer örömmel gurítana le, megkoronázva a napot. Korábban még nem járt a Vaskorsóban, de már messziről kinézte magának. Legyen a hely akármilyen, ha csak egy zsíros deszkát kaphat itt, akkor ő már panaszkodni nem fog. Körül néz bent, és bár számos üres helyet lát, úgy véli, társaságban jobban csúszik a falat, feltéve, ha akad más is, aki így gondolja. Meglát egy idős urat, szimpatikusnak véli. Tesz egy kísérletet.*
- Adjon az ég szép jó napot! Nem bánja, ha csatlakozom?
4390. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 16:04:33
Üzenet elküldve: 2020-04-03 16:04:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir most is rá kell hogy jöjjön, mennyire új a vidéken, és mennyire mások a szokások is itt, mint ott, ahonnan ő jö. Ez a pár hat csak nem elég, hogy mindent megismerjen. Látja. hogy a kölyökkel nincs baj, legalábbis Rorkir szemszögéből, a nő pedig kedvesnek látszik első körben. Meg is mosolyogja, majd kíváncsian hallgatja, hogy mi is az a nemeslelkű, majd ízlelgeti is a szót egy kicsit.*
-Nemeslelkű…Furcsa népek élnek itt. Mifelénk az ilyen embert úgy hívjuk, hogy ember.
*Gúnyos vigyor veszi át a hatalmat arcizmai felett, bár nem rosszindulatról van szó, pusztán csak a másféle mentalitás győzedelmeskedésének érzi ezt az apró kis dolgot. Aki nem tisztalelkű, azt hamar kardélre hányja egy-egy Rorkir a messzi északon. De persze most nem otthon van, így igyekszik mindent a fejébe vésni, és ott is tartani, ami nehéz feladat ugyan, de a kihívások éltetik. Épp csak folytatná az áldott állapotos hölgy, mikor valami fura szerzet robog át a tavernán, nyers stílusa teljesen más, mint Rorkiré, ez inkább olyan felsőbbrendű, és csökönyös. Legalábbis neki ez jön le. ~Nem törte még be senki ezt a kancát rendesen… Pedig szép hosszú haja van, fura, hogy nem rángatta senki még el egy zugba, vagy valamit nem jól csinált, ha továbbra is ilyen.~ Rázza meg a fejét, bár ő sosem volt ennek híve, de tudja jól, hogy néha szükség van a nevelésre, s ahol a szép szó nem használ, ott a penge igen. No de ugyebár nőket nem szívesen gyilkol le az ember, ha nem muszáj, ha nem épp elfoglalja a városukat és útban vannak a pici kis lábaikkal, vagy fogpiszkáló késekkel akarják zavarni a férfiak dolgát. Ám egy mondat iszonyatosan megcsapja a fülét. Talán másnak nem is fura, de hanagsúlyozása..*
-A Thargok Úrnőjének férjét? Ez.. hogy lehet? Nem inkább a thargok urának felesége? Jól értem, hogy ez az erőd itt egy úrNőjé?
*Semmi baja nincs vele, nem nézi le a nőket, csak furcsállja a dolgot, azt hitte, hogy egy hatalmas harcos lehet a vezér, nem pedig egy leány. Az talán még inkább furcsa neki, hogy milyen férfi az, ki elviseli, hogy az asszonya legyen egy törzs vezére, őt pedig ilyen tiszteletlenül emlegessék, hogy a feleségét nevezzék meg őelőtte. Rosszallóan rázza meg a fejét, majd a hosszúfűlű nőhöz szól.*
-Kedvesem ne izgassa magát annyira, árt a gyermeknek. Mutassa az utat, s én követem.
*Azzal lép is egy határozottat, nem akar ott szobrozni egy helyben, egyébként is feszült a fegyverei nélkül. Szívesen szólítaná nevén a nőt, de még nem tudja mi az, ő meg annyira nem kíváncsi, hogy kérdezgessen ilyen dolgokat, majd kiderül, ha a szellemek is úgy akarják.*
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir most is rá kell hogy jöjjön, mennyire új a vidéken, és mennyire mások a szokások is itt, mint ott, ahonnan ő jö. Ez a pár hat csak nem elég, hogy mindent megismerjen. Látja. hogy a kölyökkel nincs baj, legalábbis Rorkir szemszögéből, a nő pedig kedvesnek látszik első körben. Meg is mosolyogja, majd kíváncsian hallgatja, hogy mi is az a nemeslelkű, majd ízlelgeti is a szót egy kicsit.*
-Nemeslelkű…Furcsa népek élnek itt. Mifelénk az ilyen embert úgy hívjuk, hogy ember.
*Gúnyos vigyor veszi át a hatalmat arcizmai felett, bár nem rosszindulatról van szó, pusztán csak a másféle mentalitás győzedelmeskedésének érzi ezt az apró kis dolgot. Aki nem tisztalelkű, azt hamar kardélre hányja egy-egy Rorkir a messzi északon. De persze most nem otthon van, így igyekszik mindent a fejébe vésni, és ott is tartani, ami nehéz feladat ugyan, de a kihívások éltetik. Épp csak folytatná az áldott állapotos hölgy, mikor valami fura szerzet robog át a tavernán, nyers stílusa teljesen más, mint Rorkiré, ez inkább olyan felsőbbrendű, és csökönyös. Legalábbis neki ez jön le. ~Nem törte még be senki ezt a kancát rendesen… Pedig szép hosszú haja van, fura, hogy nem rángatta senki még el egy zugba, vagy valamit nem jól csinált, ha továbbra is ilyen.~ Rázza meg a fejét, bár ő sosem volt ennek híve, de tudja jól, hogy néha szükség van a nevelésre, s ahol a szép szó nem használ, ott a penge igen. No de ugyebár nőket nem szívesen gyilkol le az ember, ha nem muszáj, ha nem épp elfoglalja a városukat és útban vannak a pici kis lábaikkal, vagy fogpiszkáló késekkel akarják zavarni a férfiak dolgát. Ám egy mondat iszonyatosan megcsapja a fülét. Talán másnak nem is fura, de hanagsúlyozása..*
-A Thargok Úrnőjének férjét? Ez.. hogy lehet? Nem inkább a thargok urának felesége? Jól értem, hogy ez az erőd itt egy úrNőjé?
*Semmi baja nincs vele, nem nézi le a nőket, csak furcsállja a dolgot, azt hitte, hogy egy hatalmas harcos lehet a vezér, nem pedig egy leány. Az talán még inkább furcsa neki, hogy milyen férfi az, ki elviseli, hogy az asszonya legyen egy törzs vezére, őt pedig ilyen tiszteletlenül emlegessék, hogy a feleségét nevezzék meg őelőtte. Rosszallóan rázza meg a fejét, majd a hosszúfűlű nőhöz szól.*
-Kedvesem ne izgassa magát annyira, árt a gyermeknek. Mutassa az utat, s én követem.
*Azzal lép is egy határozottat, nem akar ott szobrozni egy helyben, egyébként is feszült a fegyverei nélkül. Szívesen szólítaná nevén a nőt, de még nem tudja mi az, ő meg annyira nem kíváncsi, hogy kérdezgessen ilyen dolgokat, majd kiderül, ha a szellemek is úgy akarják.*
4389. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 11:19:15
Üzenet elküldve: 2020-04-03 11:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy ideje már belakta magát Synmirán, úgyhogy elérkezettnek látta az időt, hogy összeismerkedjen a helyi népséggel. Tudja, hogy az Ezüstszilánkok egyfajta szövetségben állnak a thargokkal, akkor pedig már nem árt, ha ismerik az arcát és nem csak egy idegen vénséget látnak benne, hanem valakit, aki hébe-hóba már megfordult a környéken.
Odáig azért nem merészkedett, hogy egyenesen Thargarodban tegyen egy kerülőt, egyrészt mert a meredek szerpentin annyira nem hívogatja, másrészt mert bemelegítésnek éppen elég lesz a fogadóba betérnie. Sokfélét pletykálnak a városban, ő meg tart a barbároktól, különösen, hogy már ideérkeztekor volt szerencséje látni őket. Termetesek, véresek... Az a másik szempont, hogy kedvesek voltak hozzá és útba igazították. Ebből a jó tapasztalatból merít bátorságot, mikor lenyomja a kilincset, na meg a hely takaros, barátságos külleméből.
Az ajtót azért óvatosan nyitja, kivárja, nem repkednek-e éppen bútordarabok odabent vagy kések, biztos ami biztos... De viszonylag csend van éppen, úgyhogy félősen beoldalog.*
- Ü-ü-üdvözlet! - *Kezdi dadogósan, majd hangereje megemelkedik, mikor végre sikerül kimondania a köszöntést.
Kalapját leveszi és hagyja hátraesni a nyakába kötött zsinóron. Tömött ősz haja lelapult a fejfedő alatt, úgyhogy most úgy áll kétoldalt csúcsosodva mint két fül. Magas gallérú lila kabátja apró termete ellenére is eléggé feltűnővé teszi, ahogyan szikrázó, kerek szemüvege is szokatlan látvány lehet. Megigazítja orrán ezt a tartozékot, miközben félősen körülnéz üres asztal után, majd mikor kiszúr egyet, óvatosan megközelíti és leül hozzá. Nem tudja, hogy mennek errefelé a dolgok, de talán van itt is kiszolgálás, úgyhogy azt kivárja. Addig is a kínálatot olvasgatja meg titkon megfigyeli az összegyűlteket.*
*Egy ideje már belakta magát Synmirán, úgyhogy elérkezettnek látta az időt, hogy összeismerkedjen a helyi népséggel. Tudja, hogy az Ezüstszilánkok egyfajta szövetségben állnak a thargokkal, akkor pedig már nem árt, ha ismerik az arcát és nem csak egy idegen vénséget látnak benne, hanem valakit, aki hébe-hóba már megfordult a környéken.
Odáig azért nem merészkedett, hogy egyenesen Thargarodban tegyen egy kerülőt, egyrészt mert a meredek szerpentin annyira nem hívogatja, másrészt mert bemelegítésnek éppen elég lesz a fogadóba betérnie. Sokfélét pletykálnak a városban, ő meg tart a barbároktól, különösen, hogy már ideérkeztekor volt szerencséje látni őket. Termetesek, véresek... Az a másik szempont, hogy kedvesek voltak hozzá és útba igazították. Ebből a jó tapasztalatból merít bátorságot, mikor lenyomja a kilincset, na meg a hely takaros, barátságos külleméből.
Az ajtót azért óvatosan nyitja, kivárja, nem repkednek-e éppen bútordarabok odabent vagy kések, biztos ami biztos... De viszonylag csend van éppen, úgyhogy félősen beoldalog.*
- Ü-ü-üdvözlet! - *Kezdi dadogósan, majd hangereje megemelkedik, mikor végre sikerül kimondania a köszöntést.
Kalapját leveszi és hagyja hátraesni a nyakába kötött zsinóron. Tömött ősz haja lelapult a fejfedő alatt, úgyhogy most úgy áll kétoldalt csúcsosodva mint két fül. Magas gallérú lila kabátja apró termete ellenére is eléggé feltűnővé teszi, ahogyan szikrázó, kerek szemüvege is szokatlan látvány lehet. Megigazítja orrán ezt a tartozékot, miközben félősen körülnéz üres asztal után, majd mikor kiszúr egyet, óvatosan megközelíti és leül hozzá. Nem tudja, hogy mennek errefelé a dolgok, de talán van itt is kiszolgálás, úgyhogy azt kivárja. Addig is a kínálatot olvasgatja meg titkon megfigyeli az összegyűlteket.*
4388. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:00:27
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:00:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyformán jót mulatnak Fäenron, ez pedig jó kezdet a szimpátiára. Relael nem csak jobb, de kifejezetten jó emberismerő, így nem tart sokba felmérnie, hogy Rorkir milyen is valójában. Egészen bájosnak tartja a férfi egyszerűségét, ugyanakkor veszélyesnek is becsületességét, amit nehezebb megtörni női praktikákkal. Pedig őt nagyon szívesen használná saját céljaira, meg persze szórakoztatására.*
- Így van. Fäenro a kis hősöm, kár, hogy nem ismertem előbb.
*Dicséri a gyermeket, aki kitartóan idealizálja őt, pedig egyre inkább a legrosszabb arcát mutatja mások felé a jelenlétében. Persze arra gondosan ügyel, hogy a kisfiúval ne így tegyen.*
- A nemeslelkű olyasmi, mint a tisztalelkű. A nemesek vagyonos emberek, akiknél nagyon fontos a jó modor.
*Magyarázza a barbár férfinek, és szinte gyönyörködve csodálkozik rá arra, hogy mennyire különbözik tőle. Relael vérbeli nemes, azok leggusztustalanabb tulajdonságaival együtt, Rorkit pedig nem is lehetne vérgőzösebb barbár.*
- Szóval méltó?
*Meghökken. Még sosem találták méltatlannak bármi beavatására. Meglehetősen bosszantja is, talán kicsit szurkálódna is, de jobban leköti a férfi leírása a hazug embereket illetően. Szinte kéjes öröm járja át a becsmérlő szavak okán, amik rá tökéletesen igazak, és azért is önti el arcát egy széles, elégedett mosoly, mert bizony magára is veszi őket.*
- Magam sem mondhattam volna szebben.
*Kezét szívére helyezi, és nagyot sóhajt megremegő hangon.*
- Igazán nagyra értékelem és...
*Folytatná, ám csodák csodájára ismételten megzavarják őket. Relael állkapcsa megfeszül, de töretlenül mosolyog tovább, ezzel igencsak vészjósló összehatást eredményezve.*
- Na és ki vagy te, hogy a Thargok Úrnőjének férjét utasítgasd itt, a barbárok földjén?
*Kérdezi fejét oldalra billentve. Világoszöld íriszeiben megint apróra szűkülnek fekete pupillái, tekintetével pedig leplezetlenül szeretné megölni az elf lányt, aki modortalanul megzavarta őket.*
~ Hogy fulladnál meg te ribanc! ~
*Mosolya szórakozottabbá válik, csupán pislogás nélküli tekintete marad változatlanul egy macskára jellemzően fenyegető. Persze akár elmehetne szó nélkül is az ügy mellett, de kellőképpen feszült a számtalan esemény tükrében, plusz az elf lányban konkurenciát is vél felfedezni, Relael pedig kevesebb dolgot gyűlöl jobban a vetélytársaknál.*
- Ó, én is, kicsi Fäenro.
*Pillant a gyermekre, a fenyegetést inkább Hanlorennek, semmint Nirsnek szánva, akiben tagadhatatlanul csalódott kicsit, mert ilyen galád módon árulja el az ő kedves barátnőjét. Persze Kagaenae aligha tenne bármit a szeretőnek titulált lánnyal, de Relael arra épít, hogy ezt a másik úgysem tudja.*
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyformán jót mulatnak Fäenron, ez pedig jó kezdet a szimpátiára. Relael nem csak jobb, de kifejezetten jó emberismerő, így nem tart sokba felmérnie, hogy Rorkir milyen is valójában. Egészen bájosnak tartja a férfi egyszerűségét, ugyanakkor veszélyesnek is becsületességét, amit nehezebb megtörni női praktikákkal. Pedig őt nagyon szívesen használná saját céljaira, meg persze szórakoztatására.*
- Így van. Fäenro a kis hősöm, kár, hogy nem ismertem előbb.
*Dicséri a gyermeket, aki kitartóan idealizálja őt, pedig egyre inkább a legrosszabb arcát mutatja mások felé a jelenlétében. Persze arra gondosan ügyel, hogy a kisfiúval ne így tegyen.*
- A nemeslelkű olyasmi, mint a tisztalelkű. A nemesek vagyonos emberek, akiknél nagyon fontos a jó modor.
*Magyarázza a barbár férfinek, és szinte gyönyörködve csodálkozik rá arra, hogy mennyire különbözik tőle. Relael vérbeli nemes, azok leggusztustalanabb tulajdonságaival együtt, Rorkit pedig nem is lehetne vérgőzösebb barbár.*
- Szóval méltó?
*Meghökken. Még sosem találták méltatlannak bármi beavatására. Meglehetősen bosszantja is, talán kicsit szurkálódna is, de jobban leköti a férfi leírása a hazug embereket illetően. Szinte kéjes öröm járja át a becsmérlő szavak okán, amik rá tökéletesen igazak, és azért is önti el arcát egy széles, elégedett mosoly, mert bizony magára is veszi őket.*
- Magam sem mondhattam volna szebben.
*Kezét szívére helyezi, és nagyot sóhajt megremegő hangon.*
- Igazán nagyra értékelem és...
*Folytatná, ám csodák csodájára ismételten megzavarják őket. Relael állkapcsa megfeszül, de töretlenül mosolyog tovább, ezzel igencsak vészjósló összehatást eredményezve.*
- Na és ki vagy te, hogy a Thargok Úrnőjének férjét utasítgasd itt, a barbárok földjén?
*Kérdezi fejét oldalra billentve. Világoszöld íriszeiben megint apróra szűkülnek fekete pupillái, tekintetével pedig leplezetlenül szeretné megölni az elf lányt, aki modortalanul megzavarta őket.*
~ Hogy fulladnál meg te ribanc! ~
*Mosolya szórakozottabbá válik, csupán pislogás nélküli tekintete marad változatlanul egy macskára jellemzően fenyegető. Persze akár elmehetne szó nélkül is az ügy mellett, de kellőképpen feszült a számtalan esemény tükrében, plusz az elf lányban konkurenciát is vél felfedezni, Relael pedig kevesebb dolgot gyűlöl jobban a vetélytársaknál.*
- Ó, én is, kicsi Fäenro.
*Pillant a gyermekre, a fenyegetést inkább Hanlorennek, semmint Nirsnek szánva, akiben tagadhatatlanul csalódott kicsit, mert ilyen galád módon árulja el az ő kedves barátnőjét. Persze Kagaenae aligha tenne bármit a szeretőnek titulált lánnyal, de Relael arra épít, hogy ezt a másik úgysem tudja.*
4387. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:46:22
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:46:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro, Hanloren//
*Rel nevet. Szinte visszhangzik az épület miatta. A magas férfi pedig barátságosan fordul felé. Fäenro úgy gondolja, ma már nem lesz baj. És valóban érdekes, vajon léteznek igenes lelkű emberek? Ez a szójáték még nem jutott eszébe. Széles vigyor szökik arcára, mialatt eltárolja ezt a "jó viccek dobozban", hogy alkalomadtán villogjon vele a többi gyerek között. Rorkirnak igen tisztességes szakállat adott a természet. Azzal, hogy ő megsimítja a magáét, Fäenro is saját állához nyúl, ám azon még egy pihe szőr sincs. Szerette volna, ha legalább annyit talál már, de csak a csupasz bőr fogadta. Még egy-két év. Rel indulni készül és Nirst is megkörnyékezi egy hölgy.*
- Szép jó estét! *Köszön neki Fäenro. Úgy látja, Nirstől el kell búcsúzniuk mára.*
- Örülök, hogy megismerhettem. Ha újra találkozom a nejével, el fogom mondani neki. *Ezután ha Rel és Rorkir indulnak, megy velük ő is.*
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro, Hanloren//
*Rel nevet. Szinte visszhangzik az épület miatta. A magas férfi pedig barátságosan fordul felé. Fäenro úgy gondolja, ma már nem lesz baj. És valóban érdekes, vajon léteznek igenes lelkű emberek? Ez a szójáték még nem jutott eszébe. Széles vigyor szökik arcára, mialatt eltárolja ezt a "jó viccek dobozban", hogy alkalomadtán villogjon vele a többi gyerek között. Rorkirnak igen tisztességes szakállat adott a természet. Azzal, hogy ő megsimítja a magáét, Fäenro is saját állához nyúl, ám azon még egy pihe szőr sincs. Szerette volna, ha legalább annyit talál már, de csak a csupasz bőr fogadta. Még egy-két év. Rel indulni készül és Nirst is megkörnyékezi egy hölgy.*
- Szép jó estét! *Köszön neki Fäenro. Úgy látja, Nirstől el kell búcsúzniuk mára.*
- Örülök, hogy megismerhettem. Ha újra találkozom a nejével, el fogom mondani neki. *Ezután ha Rel és Rorkir indulnak, megy velük ő is.*
4386. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-30 19:17:54
Üzenet elküldve: 2020-03-30 19:17:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
-Indulunk. *Hűvös, de lágy hang csendül Nirs háta mögött, a zöld szempár pedig türelmetlen pillant körbe a a társaságon a csuklya takarásából.*
-Gyerünk. *Fűzi hozzá kissé türelmetlenül. Így is túl soká időztek e földön, s talán teljesen feleslegesen. Nem kérdi, hogy rendbe jött-e Nirs válla, a férfi úgy is elkotyogja majd út közben, már ha nem marad az... "Övéi" között. Még egyszer körberebben pillantása a fogadó népén, szeme pedig hosszan elidőz az állapotos leányon. Ajkai széle alig észrevehetően rándul csak mosolyba egy pillanatig, miközben Nirs már a vállán is érezheti a hűvös tenyeret.*
-Dolgunk van. *A legkevésbé sem zavarja, ha beszélgetést szakít meg, netalán mást. Indulni akar, mégpedig rögtön.
Hatok óta először tudta kialudni magát kellően, s most, hogy ledobhatja magáról a fáradtság béklyóit, újra érzi a buzgó lendületet, mi untalan hajtja előre, mióta a sötétség felnyitotta szemét. Hosszúra nyúltak az elmúlt éjszakák, túlontúl hosszúra... A halált hívni keringőre majd minden éjjel, bizony kimerítő vállalkozás.
Nem is teketóriázik sokat, sűrűn kerülgetve a fogadó vendégeit rögtön az ajtó felé veszi az irányt. Hogy a férfi vele tart-e, rajta áll, szabadon dönthet, ahogy eddig is.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.30 19:37:05
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
-Indulunk. *Hűvös, de lágy hang csendül Nirs háta mögött, a zöld szempár pedig türelmetlen pillant körbe a a társaságon a csuklya takarásából.*
-Gyerünk. *Fűzi hozzá kissé türelmetlenül. Így is túl soká időztek e földön, s talán teljesen feleslegesen. Nem kérdi, hogy rendbe jött-e Nirs válla, a férfi úgy is elkotyogja majd út közben, már ha nem marad az... "Övéi" között. Még egyszer körberebben pillantása a fogadó népén, szeme pedig hosszan elidőz az állapotos leányon. Ajkai széle alig észrevehetően rándul csak mosolyba egy pillanatig, miközben Nirs már a vállán is érezheti a hűvös tenyeret.*
-Dolgunk van. *A legkevésbé sem zavarja, ha beszélgetést szakít meg, netalán mást. Indulni akar, mégpedig rögtön.
Hatok óta először tudta kialudni magát kellően, s most, hogy ledobhatja magáról a fáradtság béklyóit, újra érzi a buzgó lendületet, mi untalan hajtja előre, mióta a sötétség felnyitotta szemét. Hosszúra nyúltak az elmúlt éjszakák, túlontúl hosszúra... A halált hívni keringőre majd minden éjjel, bizony kimerítő vállalkozás.
Nem is teketóriázik sokat, sűrűn kerülgetve a fogadó vendégeit rögtön az ajtó felé veszi az irányt. Hogy a férfi vele tart-e, rajta áll, szabadon dönthet, ahogy eddig is.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.30 19:37:05
4385. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-30 18:59:04
Üzenet elküldve: 2020-03-30 18:59:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro//
*Rorkir testbeszéde beszédes, a szája helyett akár egy jobb emberismerőnek ez is elég lehet, hogy lássa a milyenségét. Kihúzva áll, karjai a teste mellett, mellkasát tárva-nyitva hagyva. Talán egy közembernek egy semmit nem jelent, egy harcos azonban tudja, hogy így szabadon hagyja a gyenge pontjait, ám ez tudatod döntés. Így mutatja a büszkeségét és azt, hogy nem fél. Egy vörös hajú kölyök lép oda, mielőtt a hölgy válaszolhatna Rorkir szavaira. Önkéntelen és őszinte mosolyt csal a férfi arcára, s hatalmas tenyerét a másik buksijára teszi, ha csak nagyon gyorsan el nem húzódik a másik, s meglapogatja azt.*
-Bátor vagy, fiam. Megvéded a nőt, mi? Helyes!
*Jó látni, hogy nem minden porbafingó fiú olyan nyeszlett, mint amiket Artheniorban látott. Majd megcsapja fülét a negédes hang, s szinte alig figyel a szavakra, csak azt látja, ahogy a puha ajkak mozognak. Talán csak a nemeslelkűnél kezd el igazán koncentrálni.*
-Nemeslelkű? Azmiaz?
*Kérdi őszinte, szerethető őszinteséggel, hisz fogalma sincs, hogy mi a fene lehet az, hogy nemeslelkű. ~Mi az, hogy nemes?~*
-Igeneslelkűek is vannak?
*Fejét kissé oldalra billenti, majd egy párat gyorsan pislog, hogy tudja tartani a tempót.*
-Ha méltó lesz rá a hölgy, talán beavatom.
*Simogatja végig a szakállát egy párszor. Arra, hogy őszinte, nehezen tud mit mondani. Nem érzi furának, otthon náluk mindenki ilyen.*
-Csak egyenes gerinccel érdemes élni. Aki nem őszinte, annak csak méreg folyik ki a száján, épp csak a nyelve nem villás. Karóra valók mind.
*Kicsit fintorog is, de igyekszik nem felhúzni magát egy aprócska szófordulaton. Éppen folytatná, amikor meglátja Relt, ahogy feláll a székből, s egy élet növekszik a pocakjában. Kezét a mellkasára teszi, s mélyen s fejet hajt, egy jó másodpercig, vagy kettőig.*
-Bocsánatáért esedezem. Nem tudhattam. Az az élet szent, és meg kell védeni, minden áron. A szellemek majd eldöntik az útját, miután megszületett. De addig ez a feladat ránk, földön járókra hárul.
*Hangja érces és zizegő, mégis a szavai melegséget sugároznak.*
-Rorkir vagyok, a Vérgőzös klánból, s szívesen elkísérem a lakhelyére, nehogy az ilyen koszosarcúak megtalálják megint.
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro//
*Rorkir testbeszéde beszédes, a szája helyett akár egy jobb emberismerőnek ez is elég lehet, hogy lássa a milyenségét. Kihúzva áll, karjai a teste mellett, mellkasát tárva-nyitva hagyva. Talán egy közembernek egy semmit nem jelent, egy harcos azonban tudja, hogy így szabadon hagyja a gyenge pontjait, ám ez tudatod döntés. Így mutatja a büszkeségét és azt, hogy nem fél. Egy vörös hajú kölyök lép oda, mielőtt a hölgy válaszolhatna Rorkir szavaira. Önkéntelen és őszinte mosolyt csal a férfi arcára, s hatalmas tenyerét a másik buksijára teszi, ha csak nagyon gyorsan el nem húzódik a másik, s meglapogatja azt.*
-Bátor vagy, fiam. Megvéded a nőt, mi? Helyes!
*Jó látni, hogy nem minden porbafingó fiú olyan nyeszlett, mint amiket Artheniorban látott. Majd megcsapja fülét a negédes hang, s szinte alig figyel a szavakra, csak azt látja, ahogy a puha ajkak mozognak. Talán csak a nemeslelkűnél kezd el igazán koncentrálni.*
-Nemeslelkű? Azmiaz?
*Kérdi őszinte, szerethető őszinteséggel, hisz fogalma sincs, hogy mi a fene lehet az, hogy nemeslelkű. ~Mi az, hogy nemes?~*
-Igeneslelkűek is vannak?
*Fejét kissé oldalra billenti, majd egy párat gyorsan pislog, hogy tudja tartani a tempót.*
-Ha méltó lesz rá a hölgy, talán beavatom.
*Simogatja végig a szakállát egy párszor. Arra, hogy őszinte, nehezen tud mit mondani. Nem érzi furának, otthon náluk mindenki ilyen.*
-Csak egyenes gerinccel érdemes élni. Aki nem őszinte, annak csak méreg folyik ki a száján, épp csak a nyelve nem villás. Karóra valók mind.
*Kicsit fintorog is, de igyekszik nem felhúzni magát egy aprócska szófordulaton. Éppen folytatná, amikor meglátja Relt, ahogy feláll a székből, s egy élet növekszik a pocakjában. Kezét a mellkasára teszi, s mélyen s fejet hajt, egy jó másodpercig, vagy kettőig.*
-Bocsánatáért esedezem. Nem tudhattam. Az az élet szent, és meg kell védeni, minden áron. A szellemek majd eldöntik az útját, miután megszületett. De addig ez a feladat ránk, földön járókra hárul.
*Hangja érces és zizegő, mégis a szavai melegséget sugároznak.*
-Rorkir vagyok, a Vérgőzös klánból, s szívesen elkísérem a lakhelyére, nehogy az ilyen koszosarcúak megtalálják megint.
4384. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-30 02:14:28
Üzenet elküldve: 2020-03-30 02:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro//
*Relael érdeklődve figyeli Rorkir egyre szélesedő mosolyát.*
- Mikor mondtam én ilyet? Ha emlékezetem nem csal nem azzal volt bármi kifogásom, hanem azzal, hogy hozzám szólt, amikor nem is kérdeztem.
*A rossz kislányra némileg feljebb szaladnak szemöldökei, de csupán azért, mert legutóbb Syoud kislányozta, egy igencsak más szituáció közben. Amint eszébe jut szívszerelme karja libabőrössé válik, és mellkasát újra elönti a fájdalom a férfi hiánya miatt. Poharáért nyúl, de az már üres, és több bort nem szeretne inni, főleg attól tartva, hogy rossz megítélése lesz, mintha már egyébként nem lenne. Hiába minden ballépése, Relael többnyire igyekszik kedveltetni magát, elvégre nagyon más fegyvere nincs, mint bájos és kedvelhető pofija.
A pimaszkodás mögött természetesen kiérzi a hátsó szándékot, egyelőre viszont nem tudja mit kezdjen vele. Különösen azért nem, mert bár kíváncsi lenne Rorkirra, de minduntalan eszébe jut Intath is, ez pedig bűntudatot kelt benne. Rühelli a bűntudatot, ami makacsul ragaszkodik hozzá, hiába igyekszik gyökerestől kitépni magából.*
- Milyen nemeslelkű itt mindenki.
*Jegyzi meg némi éllel szavaiban, ám valahogy még elismerendő felfedezésként tálalva.*
- Miféle szellemek miféle tanai?
*Érdeklődik, elvégre eddig még nem igen homályosította fel a barbár népek hitvilágáról, hiába él már közöttük jó ideje. Ám Rorkir valami ajánlattal készül neki, felmutatott ujja is ezt jelzi és a leheletnyi hatásszünet is, ami kíváncsissággal tölti el Relaelt. A választ pedig megdöbbenti, nyilvánvalóan zavarba nem hozza, de ez a szemérmetlen nyíltság nagyon új számára. Nem is állhatja meg, nevetésre kényszeríti őt.*
- Milyen gátlástalanul őszinte.
*Meg is kell törölgetnie szemét, mert a nevetéstől könnyessé váltak világos íriszei. Mielőtt bármit tudna szólni Rorkirnak, Fäenro rögvest védelmére is kel, ami továbbra is mélyen meghatja és elégedettséggel tölti el őt.*
- Semmi baj, kicsi Fäenro.
*Ismételten megsimogatja a gyermek fejét dicsérés és megnyugtatás jelleggel.*
- Nem olyan hölgy vagyok, aki egy ékszer reményében felajánlja magát. Ellenben olyan, aki éppen védelmet keres maga mellé, és keresve sem találhatna jobbat egy tekintélyes méretű barbár férfinél.
*Hagy némi szünetet Rorkirnak, közben kitolja maga alól székét jelezve, hogy ideje indulniuk. A levelet is felveszi az asztalról.*
- Különösen most van szükség rá, amikor pár fiatalabbról is gondoskodnom kell.
*Lassan feláll, így dudorodó hasa is láthatóvá válik, közben pedig az árva fiúcskára is lepillant.*
- Mit szól hozzá, kedves...
*Reményei szerint ha elutasítják legalább Rorkir nevéről tudomást szerez.*
- Amennyiben nem, úgy az is lekötelezne, ha csupán elkísérne a lakhelyemig. Nincs messze, de ki tudja milyen szokatlan alakok találnának meg ismét.
*Sóhajt meglehetősen drámaian, mintha a kis incidensek olyan nagy fejfájást okoztak volna neki, ami részben igaz is, de Relael most is, mint mindig, meglehetősen túlzó.*
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro//
*Relael érdeklődve figyeli Rorkir egyre szélesedő mosolyát.*
- Mikor mondtam én ilyet? Ha emlékezetem nem csal nem azzal volt bármi kifogásom, hanem azzal, hogy hozzám szólt, amikor nem is kérdeztem.
*A rossz kislányra némileg feljebb szaladnak szemöldökei, de csupán azért, mert legutóbb Syoud kislányozta, egy igencsak más szituáció közben. Amint eszébe jut szívszerelme karja libabőrössé válik, és mellkasát újra elönti a fájdalom a férfi hiánya miatt. Poharáért nyúl, de az már üres, és több bort nem szeretne inni, főleg attól tartva, hogy rossz megítélése lesz, mintha már egyébként nem lenne. Hiába minden ballépése, Relael többnyire igyekszik kedveltetni magát, elvégre nagyon más fegyvere nincs, mint bájos és kedvelhető pofija.
A pimaszkodás mögött természetesen kiérzi a hátsó szándékot, egyelőre viszont nem tudja mit kezdjen vele. Különösen azért nem, mert bár kíváncsi lenne Rorkirra, de minduntalan eszébe jut Intath is, ez pedig bűntudatot kelt benne. Rühelli a bűntudatot, ami makacsul ragaszkodik hozzá, hiába igyekszik gyökerestől kitépni magából.*
- Milyen nemeslelkű itt mindenki.
*Jegyzi meg némi éllel szavaiban, ám valahogy még elismerendő felfedezésként tálalva.*
- Miféle szellemek miféle tanai?
*Érdeklődik, elvégre eddig még nem igen homályosította fel a barbár népek hitvilágáról, hiába él már közöttük jó ideje. Ám Rorkir valami ajánlattal készül neki, felmutatott ujja is ezt jelzi és a leheletnyi hatásszünet is, ami kíváncsissággal tölti el Relaelt. A választ pedig megdöbbenti, nyilvánvalóan zavarba nem hozza, de ez a szemérmetlen nyíltság nagyon új számára. Nem is állhatja meg, nevetésre kényszeríti őt.*
- Milyen gátlástalanul őszinte.
*Meg is kell törölgetnie szemét, mert a nevetéstől könnyessé váltak világos íriszei. Mielőtt bármit tudna szólni Rorkirnak, Fäenro rögvest védelmére is kel, ami továbbra is mélyen meghatja és elégedettséggel tölti el őt.*
- Semmi baj, kicsi Fäenro.
*Ismételten megsimogatja a gyermek fejét dicsérés és megnyugtatás jelleggel.*
- Nem olyan hölgy vagyok, aki egy ékszer reményében felajánlja magát. Ellenben olyan, aki éppen védelmet keres maga mellé, és keresve sem találhatna jobbat egy tekintélyes méretű barbár férfinél.
*Hagy némi szünetet Rorkirnak, közben kitolja maga alól székét jelezve, hogy ideje indulniuk. A levelet is felveszi az asztalról.*
- Különösen most van szükség rá, amikor pár fiatalabbról is gondoskodnom kell.
*Lassan feláll, így dudorodó hasa is láthatóvá válik, közben pedig az árva fiúcskára is lepillant.*
- Mit szól hozzá, kedves...
*Reményei szerint ha elutasítják legalább Rorkir nevéről tudomást szerez.*
- Amennyiben nem, úgy az is lekötelezne, ha csupán elkísérne a lakhelyemig. Nincs messze, de ki tudja milyen szokatlan alakok találnának meg ismét.
*Sóhajt meglehetősen drámaian, mintha a kis incidensek olyan nagy fejfájást okoztak volna neki, ami részben igaz is, de Relael most is, mint mindig, meglehetősen túlzó.*
4383. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-29 21:46:27
Üzenet elküldve: 2020-03-29 21:46:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
*Fäenroban csak most tudatosult, hogy még egy férfi az asztalukhoz lépett. Kemény, barbár fickónak látszik. Az a nyaklánc egyszerre ijesztő és érdekes. Figyelmesen hallgatja Relt és Rorkirt. Nem biztos benne, hogy jót jelent nekik ez a fickó, akkor sem ha elsőre segítséget ajánl. Talán még több baj szakad rájuk, pedig ők tényleg csak enni jöttek. Volt itt már hittérítő törpe is. Az előbb meg ez az önkéntes szónok, most pedig a hegy méretű pasas. Fäenro eléggé fiatal, de nagyon is érti az utolsó célzást. Feláll, hogy szóljon, bár alig ér fel a férfi melléig. Igyekszik kicsit sem fenyegető, de azért határozott lenni.*
- A kisasszony tisztességes hölgy! Így beszéljen vele... kérem! *Sokat rontana e vállalkozásán, ha remegne a térde, de alig bírja visszafogni.*
A hozzászólás írója (Fäenro Knirin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 21:46:56
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
*Fäenroban csak most tudatosult, hogy még egy férfi az asztalukhoz lépett. Kemény, barbár fickónak látszik. Az a nyaklánc egyszerre ijesztő és érdekes. Figyelmesen hallgatja Relt és Rorkirt. Nem biztos benne, hogy jót jelent nekik ez a fickó, akkor sem ha elsőre segítséget ajánl. Talán még több baj szakad rájuk, pedig ők tényleg csak enni jöttek. Volt itt már hittérítő törpe is. Az előbb meg ez az önkéntes szónok, most pedig a hegy méretű pasas. Fäenro eléggé fiatal, de nagyon is érti az utolsó célzást. Feláll, hogy szóljon, bár alig ér fel a férfi melléig. Igyekszik kicsit sem fenyegető, de azért határozott lenni.*
- A kisasszony tisztességes hölgy! Így beszéljen vele... kérem! *Sokat rontana e vállalkozásán, ha remegne a térde, de alig bírja visszafogni.*
A hozzászólás írója (Fäenro Knirin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 21:46:56
4382. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-22 07:16:52
Üzenet elküldve: 2020-03-22 07:16:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
*Rorkir nagyon türelmes ember, ha éppen úgy van kedve hozzá. Szerencséjükre most jó napok állnak mögötte, így egyáltalán nem feldúlt, bár ez sajnos családi vonás, hogy bármikor egy pillanat alatt elönti a fejét a vér. Nem zavarja, hogy senki nem nagyon veszi észre, és mindenki csak a saját dolgával törődik.*
-Itt biztos ilyenek az emberek. Hüm.
*Jegyzi meg, szinte csak magának, hisz úgyse hallja senki, amit mondd, vagy legalábbis nem érdekli őket. A sötételf csak tovább vágja maga alatt a fát, ROrkir nem is érti, hogy ez most tényleg hülye, vagy csak bajt akar keverni. Az utóbbi az sokkal rosszabb, de szórakoztatóbb is tud lenni, ha úgy hozza az élet. Ő a maga részéről tündért még nem is látott, és furcsa is neki, hogy így idegesítenek másokat.*
~BIztos félnek tőlük, és azért nem szeretik őket. Remélem egyszer küzdhetek majd eggyel.~
*Gondolja magában, el is mosolyodik a gondolaton, de hamar kirángatja magát, ez most nem az a helyzet. A csapos szavaira egy nagy bólintással felel, volt ő egy időben kocsmáros is, tudja, hogy nem egy leányálom ez a munkakör, s mindig jól jön egy kis segítség. Ám úgy tűnik, hogy az elf nő, az a sejtelmes mégiscsak észreveszi őt. ~Akkor mégsem lettem láthatatlan. A francba, pedig jó lett volna.~ Hozzászól, s a szavakon Rorkir derülni kezd, széles vigyorral az arcán válaszol.*
-Hogy fennakadt kend az imént, hogy ez a szenespofájú letegezte, és most csak így "mondd csak"-olgatunk? Valaki nagyon rossz kislány itt.
*Szavai pimaszak és valahol igaza is van, de mégis, az a kellemes és érdeklődő pimaszkodás ez, legalábbis Rorkir szemszögéből, aztán hogy ezt Rel hogy veszi fel, azt nem lehet előre tudni, de bízik benne, hogy nem fogja félre érteni.*
-Egy igazi férfi sosem kérhet aranyat csak úgy, hogy bántson másokat. A szellemek tanai ellen valók. Ellenben.
*Mondja, s a mutatóujját a levegőbe emeli, mutatván, hogy egy.*
-Csupán egyetlen éjszaka az ára, hogy felmelegítse a gyönyörű hölgy a hideg szívemet, s bármilyen nyaklánc az övé lehet, mit két kezemmel meg tudok szerezni.
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
*Rorkir nagyon türelmes ember, ha éppen úgy van kedve hozzá. Szerencséjükre most jó napok állnak mögötte, így egyáltalán nem feldúlt, bár ez sajnos családi vonás, hogy bármikor egy pillanat alatt elönti a fejét a vér. Nem zavarja, hogy senki nem nagyon veszi észre, és mindenki csak a saját dolgával törődik.*
-Itt biztos ilyenek az emberek. Hüm.
*Jegyzi meg, szinte csak magának, hisz úgyse hallja senki, amit mondd, vagy legalábbis nem érdekli őket. A sötételf csak tovább vágja maga alatt a fát, ROrkir nem is érti, hogy ez most tényleg hülye, vagy csak bajt akar keverni. Az utóbbi az sokkal rosszabb, de szórakoztatóbb is tud lenni, ha úgy hozza az élet. Ő a maga részéről tündért még nem is látott, és furcsa is neki, hogy így idegesítenek másokat.*
~BIztos félnek tőlük, és azért nem szeretik őket. Remélem egyszer küzdhetek majd eggyel.~
*Gondolja magában, el is mosolyodik a gondolaton, de hamar kirángatja magát, ez most nem az a helyzet. A csapos szavaira egy nagy bólintással felel, volt ő egy időben kocsmáros is, tudja, hogy nem egy leányálom ez a munkakör, s mindig jól jön egy kis segítség. Ám úgy tűnik, hogy az elf nő, az a sejtelmes mégiscsak észreveszi őt. ~Akkor mégsem lettem láthatatlan. A francba, pedig jó lett volna.~ Hozzászól, s a szavakon Rorkir derülni kezd, széles vigyorral az arcán válaszol.*
-Hogy fennakadt kend az imént, hogy ez a szenespofájú letegezte, és most csak így "mondd csak"-olgatunk? Valaki nagyon rossz kislány itt.
*Szavai pimaszak és valahol igaza is van, de mégis, az a kellemes és érdeklődő pimaszkodás ez, legalábbis Rorkir szemszögéből, aztán hogy ezt Rel hogy veszi fel, azt nem lehet előre tudni, de bízik benne, hogy nem fogja félre érteni.*
-Egy igazi férfi sosem kérhet aranyat csak úgy, hogy bántson másokat. A szellemek tanai ellen valók. Ellenben.
*Mondja, s a mutatóujját a levegőbe emeli, mutatván, hogy egy.*
-Csupán egyetlen éjszaka az ára, hogy felmelegítse a gyönyörű hölgy a hideg szívemet, s bármilyen nyaklánc az övé lehet, mit két kezemmel meg tudok szerezni.
4381. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:33:38
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:33:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
- A tündérek tenyérbemászóak.
*Szól közbe Relael, ezzel pedig alátámasztva Fäenro esetleg ellenérzéseit velük szemben. Persze Relaelnek komoly gondja nincs velük, nem jobban rühelli őket, mint általában mindenkit.
Relaelben mint általában, most is rengeteg érzelem van jelen. Egyfelől örömmel tölti el az, hogy többnyire az ő oldalán állnak a népek, ha másért nem is, de fizikai védelem miatt, ezt pedig Artheniorban sosem érezte. Másfelől egy pár pillanatra Rorkirra szegezi tekintetét, akinek fellépése hatással van rá, nem is akármilyenre.*
- Egészen meghat az a rengeteg segítő szándék. Őszintén.
*Mondja édes hangján, egy kedves mosollyal arcán. A fogakból készült nyakláncra felkapja a fejét, egy halovány mosollyal szája szegletében, fejét félrebillentve pillant a barbár férfira, addig sem kell a bosszantó mélységire figyelnie.*
- Egy olyat én is örömmel elfogadnék.
*Ezután veszi csupán a fáradtságot, hogy a hőbörgő mélységire figyeljen, de csupán egy rövid ideig, ugyanis a mondandója fele sem érdekli őt. Ellenben szemöldökei egyre feljebb és feljebb szöknek, éppen csak nem hagyják el fejét. Végül kelletlen, utálatos arckifejezése, amivel Londerlossát jutalmazta egy nyugtalanító vigyorba fordul át, majd végül tovább fokozódik, addig, amíg nem bírja megállni, hogy kitörjön belőle egy nevetést. Semmit nem fűz hozzá, csupán gúnyos nevetése tölti be a Vaskorsó terét, ami nem hagy alább Nirs megjegyzésére sem. Felé is vet egy huncut, elismerő pillantást, aminek mélyén csillapíthatatlan vérszomj lappang.*
- Mondd csak...
*Emeli újra tekintetét Rorkirra, amíg Nirs szóval tartja a sötételfet. Arcán töretlenül ott feszül ravaszkás mosolya.*
- Mennyit kérnél egy nyakláncért a fogaiból?
*Kérdezi, és fejével a rögtönzött szónok felé biccent. Pislogás nélkül emeli ajkaihoz poharát, világoszöld íriszeivel és apróra összeszűkült pupillával pedig mereven, és sokat sejtetően néz farkasszemet Rorkirral.*
//Relael, Rorkir, Nirs, Fäenro//
- A tündérek tenyérbemászóak.
*Szól közbe Relael, ezzel pedig alátámasztva Fäenro esetleg ellenérzéseit velük szemben. Persze Relaelnek komoly gondja nincs velük, nem jobban rühelli őket, mint általában mindenkit.
Relaelben mint általában, most is rengeteg érzelem van jelen. Egyfelől örömmel tölti el az, hogy többnyire az ő oldalán állnak a népek, ha másért nem is, de fizikai védelem miatt, ezt pedig Artheniorban sosem érezte. Másfelől egy pár pillanatra Rorkirra szegezi tekintetét, akinek fellépése hatással van rá, nem is akármilyenre.*
- Egészen meghat az a rengeteg segítő szándék. Őszintén.
*Mondja édes hangján, egy kedves mosollyal arcán. A fogakból készült nyakláncra felkapja a fejét, egy halovány mosollyal szája szegletében, fejét félrebillentve pillant a barbár férfira, addig sem kell a bosszantó mélységire figyelnie.*
- Egy olyat én is örömmel elfogadnék.
*Ezután veszi csupán a fáradtságot, hogy a hőbörgő mélységire figyeljen, de csupán egy rövid ideig, ugyanis a mondandója fele sem érdekli őt. Ellenben szemöldökei egyre feljebb és feljebb szöknek, éppen csak nem hagyják el fejét. Végül kelletlen, utálatos arckifejezése, amivel Londerlossát jutalmazta egy nyugtalanító vigyorba fordul át, majd végül tovább fokozódik, addig, amíg nem bírja megállni, hogy kitörjön belőle egy nevetést. Semmit nem fűz hozzá, csupán gúnyos nevetése tölti be a Vaskorsó terét, ami nem hagy alább Nirs megjegyzésére sem. Felé is vet egy huncut, elismerő pillantást, aminek mélyén csillapíthatatlan vérszomj lappang.*
- Mondd csak...
*Emeli újra tekintetét Rorkirra, amíg Nirs szóval tartja a sötételfet. Arcán töretlenül ott feszül ravaszkás mosolya.*
- Mennyit kérnél egy nyakláncért a fogaiból?
*Kérdezi, és fejével a rögtönzött szónok felé biccent. Pislogás nélkül emeli ajkaihoz poharát, világoszöld íriszeivel és apróra összeszűkült pupillával pedig mereven, és sokat sejtetően néz farkasszemet Rorkirral.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063