//Második szál//
//Gabrien//
-Gondolom.
*Elvigyorodik a visszakérdezésen, mert tudja, hogy bizony hiányzik neki. Ám a halottak elleni háború bizton elszakítja őket egymástól egy időre, ezzel tisztában van. Nem volt még rá példa, hogy Gabrien kihagyott volna egyetlen lehetőséget is, amikor harcolhatott, legalábbis ő így tudja.
Ha az emberóriás vonni akarja Janemitát bármerre is, hát ő megy. Nem áll szándékában ellenezni a táncoló lángok társaságát. Szereti érezni az arcát simogató forró levegőt, az égő fahasábok füstöt illatát, hallani a parázs halk pattogását, így szívesen csüccsen le egy közeli székre, hogy aztán a Kolosszus betakargathassa.*
-Csak nem ellene akarod vezetni a seregét? *Kérdezi meglepetten nevetve. Különben miért bánná meg Kagan, hogy az emberóriás kezére adja a haderejének egy részét?
Kagan terveit és politikai nézetét sosem tudta megérteni. Ő nem nagyban gondolkodik, mint Vezérük. Ő csak elfogad dolgokat, amik nem kezdik ki őt, teszi azt, amihez ért és szeret. Apró vállrándítás után szólal meg, belenézve az édes arany szempárba.*
-Nem értek a politikához és a nagyra törő tervekhez, tudod. Nekem nem jelentenek ezek semmit. Lehet ezért nem látok meg olyan dolgokat, amiket te.
*Sajnálja néha, hogy nem rendelkezik olyan tudással, mint kedvese, viszont talán pont ennek hatására tud kellően rugalmas lenni és tovább lépni az esetleges veszteségek felett.
Igaza van Gabriennek, a félvér bizony nem szándékozik a városon belül kötögetve vagy kisállatot gondozva várni, amíg visszatér. Elvetemült mosollyal, szemeiben elszánt csillogással nyitja szóra ajkait.*
-Bizony igen. Amint lehetőség adódik, jelentkezek is a következő küldetésre. Ha majd nem kell félnem attól, hogy álmomban kirágnak az ágyból ezek a félhalott dögök, majd visszatérek a varrogatáshoz. De épp nem olyan időket élünk, ugyebár.
*Vállat von ismét, mert szerinte ezt kell tennie. De eszében van még, hogy milyen képet vágott kedvese, amikor először jelezte Kagannak ilyen jellegű ambícióját. Azóta viszont sok idő eltelt és Janey (saját állítása szerint) már bizonyította valamennyire, hogy nem hal meg olyan könnyen, ha esetleg harcra kerül a sor.*
-Ha továbbra is mellettem áll a szerencse, nem lesz baj.
*Vigyorog vidáman, majd végigcsúsztatja puha ujjait az emberóriás alkarján és megszorítja kezét.*