Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 15:08:50
Üzenet elküldve: 2016-02-03 15:08:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Reggel//
*Teljesen kész van, mindent előkészített amit rábíztak, így felőle akár indulhatnak is. Saját kis cókmókját összepakolászta, minden szükséges felszerelése nála van: jó dzsudzsuk, talizmánok, szerencse-kövek, szóval teljesen totális készen áll az indulásra. Ja meg azért páncélját és fegyvereit sem hagyta a vacokban. Szépen is néznénk ki ha anélkül indulna csatába.
Talán ő volt az egyetlen aki nem a Korsóban pihent le az éjszaka, így azért bekukkant, hogy lássa hogy állnak a többiek.*
-Mönnyünk mán'.
*Türelmetlenkedik izgatottan.*
//Reggel//
*Teljesen kész van, mindent előkészített amit rábíztak, így felőle akár indulhatnak is. Saját kis cókmókját összepakolászta, minden szükséges felszerelése nála van: jó dzsudzsuk, talizmánok, szerencse-kövek, szóval teljesen totális készen áll az indulásra. Ja meg azért páncélját és fegyvereit sem hagyta a vacokban. Szépen is néznénk ki ha anélkül indulna csatába.
Talán ő volt az egyetlen aki nem a Korsóban pihent le az éjszaka, így azért bekukkant, hogy lássa hogy állnak a többiek.*
-Mönnyünk mán'.
*Türelmetlenkedik izgatottan.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 14:55:50
Üzenet elküldve: 2016-02-03 14:55:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis pihenés//
*A kolbászt elrabolva, kifordítja a széket és lovaglóülésben ül le, izmos karjait megtámasztva a szék támláján, úgy várja a produkciót. Valóban, a kolosszus ritkán van szolgálaton kívül, valójában most sincs teljesen szolgálaton kívül. Az embernek az ő pozíciójában vannak dolgok, amiket nem engedhet meg magának. De egy könnyed beszélgetés mindenképp belefér. Legalább megismeri közelebbről a társait, akikkel vállvetve harcol.
Hanyagul beleharap a kolbászba, de a falat megáll a szájában, amikor Akheel belekezd az előadásba. Jobb szemöldöke feljebb szalad homlokán, lélegzetvisszafojtva várja, hogy a produkció véget érjen.*
- Hát ez nagyon... hogy is mondja, érdekes volt.
*Nyögi ki végül megköszörülve a torkát. Erre azért nem számított. Igyekszik elnyomni egy mosolyt, kolbász mögé rejti felfelé görbülő száját.*
- Miféle nagy dolgokat? Múlt? Jelen? Jövő?
*Kérdi még mindig mosolyogva. Igyekszik beszélni, hátha sikerül túltennie magát a Vörös bemutatóján.*
//Kis pihenés//
*A kolbászt elrabolva, kifordítja a széket és lovaglóülésben ül le, izmos karjait megtámasztva a szék támláján, úgy várja a produkciót. Valóban, a kolosszus ritkán van szolgálaton kívül, valójában most sincs teljesen szolgálaton kívül. Az embernek az ő pozíciójában vannak dolgok, amiket nem engedhet meg magának. De egy könnyed beszélgetés mindenképp belefér. Legalább megismeri közelebbről a társait, akikkel vállvetve harcol.
Hanyagul beleharap a kolbászba, de a falat megáll a szájában, amikor Akheel belekezd az előadásba. Jobb szemöldöke feljebb szalad homlokán, lélegzetvisszafojtva várja, hogy a produkció véget érjen.*
- Hát ez nagyon... hogy is mondja, érdekes volt.
*Nyögi ki végül megköszörülve a torkát. Erre azért nem számított. Igyekszik elnyomni egy mosolyt, kolbász mögé rejti felfelé görbülő száját.*
- Miféle nagy dolgokat? Múlt? Jelen? Jövő?
*Kérdi még mindig mosolyogva. Igyekszik beszélni, hátha sikerül túltennie magát a Vörös bemutatóján.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 14:40:56
Üzenet elküldve: 2016-02-03 14:40:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Reggel//
- Nyeld. Szükségem van rád.
*Nem javaslat, akár parancsként is értelmezhető. Nincs értelme sérülten szenvednie Gardurnak, ha egészségesen is elindulhatnak. Jobban fogja bírni az utat és nem lesz annyira fáradt, ha odaértek a Grombar mellett állomásozó társaikhoz.
Rilaitól is megkapja a válaszát, amire komoran biccent egy kurtát, majd belapátol pár falat reggelit a szájába. Nem nagyon van étvágya, talán a fáradtság miatt, de ennie kell valamit. Az ellátmány felé fordul, amelyek egy közeli asztalon pihennek, nem tartja fontosnak átnézni, Rilai valószínűleg mindenre gondolt és mindent előkészített, amit kért. Észreveszi a szokatlanul kedvetlen viselkedést, de nem szólja meg, nem tudja, hogy a harc közelsége, vagy Khan távolmaradása okozza a derűtlenségét. Talán mindkettő...
A húst megeszi a tányérról, majd félretolja és megfordul, hogy szétnézzen a fogadóban. Ianmorn épp kifelé tart, ha jól hallotta, lovat akar magának. Nem szól közbe, pedig Akheel valószínűleg útban van már a Vaskorsó felé a kért lovakkal és a szekérrel. Legalábbis nagyon reméli, a Vörös érdekében.
Sajnos ezúttal is nevetségesen kevés erősítést tudnak felmutatni. Gardur és Ianmorn, Akheel. És Khan.*
- Készüljetek. Hamarosan indulunk.
*Szólal meg fennhangon, valószínűleg eddigre Arctalan is visszatért Rilaijal az istállóból és Gardur is megitta a gyógyitalt.
Indulniuk kell, már úton kellene lenniük.*
//Reggel//
- Nyeld. Szükségem van rád.
*Nem javaslat, akár parancsként is értelmezhető. Nincs értelme sérülten szenvednie Gardurnak, ha egészségesen is elindulhatnak. Jobban fogja bírni az utat és nem lesz annyira fáradt, ha odaértek a Grombar mellett állomásozó társaikhoz.
Rilaitól is megkapja a válaszát, amire komoran biccent egy kurtát, majd belapátol pár falat reggelit a szájába. Nem nagyon van étvágya, talán a fáradtság miatt, de ennie kell valamit. Az ellátmány felé fordul, amelyek egy közeli asztalon pihennek, nem tartja fontosnak átnézni, Rilai valószínűleg mindenre gondolt és mindent előkészített, amit kért. Észreveszi a szokatlanul kedvetlen viselkedést, de nem szólja meg, nem tudja, hogy a harc közelsége, vagy Khan távolmaradása okozza a derűtlenségét. Talán mindkettő...
A húst megeszi a tányérról, majd félretolja és megfordul, hogy szétnézzen a fogadóban. Ianmorn épp kifelé tart, ha jól hallotta, lovat akar magának. Nem szól közbe, pedig Akheel valószínűleg útban van már a Vaskorsó felé a kért lovakkal és a szekérrel. Legalábbis nagyon reméli, a Vörös érdekében.
Sajnos ezúttal is nevetségesen kevés erősítést tudnak felmutatni. Gardur és Ianmorn, Akheel. És Khan.*
- Készüljetek. Hamarosan indulunk.
*Szólal meg fennhangon, valószínűleg eddigre Arctalan is visszatért Rilaijal az istállóból és Gardur is megitta a gyógyitalt.
Indulniuk kell, már úton kellene lenniük.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 13:56:15
Üzenet elküldve: 2016-02-03 13:56:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kis pihenés//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Meglepődve, amolyan "Mi a szar?!" fejjel fordul a kolbászrabló irányába, mert nem nagyon hisz fülének. Gabrient viszonylag ritkán -szóval soha- nem látta még szolgálaton kívül, csak úgy csevegni. De több bátorítás sem kell, hamar feldolgozza a helyzetváltozást és mivel egyik fickó sem tudja mire buzdítják Akheelt, a nőszemély rettentő izgalommal készül neki a produkciónak.*
-Jójójó, na figyu!
*Helyezkedik el a széken, arcizmait ellazítja és nyelvét szép lassan kidugja szájából, felkanyarítja orrához és megcsiklandozza vele a szipákját!*
-Táá-dáá!
*Mondja miközben nyelve még mindig nincs helyén, így alig bír nyökögni. Vissza is húzza ha a kolosszus a témáról kérdezi őket és letörli mancsával arcáról és nózijáról a nyált.*
-Nincs sömmi, öszegetünk.
*Nyújtja a kosárkát is a lovag felé miután Gardur kirámolta belőle amit szeretett volna. Mindenféle finomságot összegyűjtött belé a vadász, s kis szerencsével még Gabrien is talál benne magának valót a kolbi mellé.*
-Mögtárgyaltuk az élet nagy dógait.
*Szusszant nagyot és beleharap egy almába. Csámcsog, mint a lovak de olyan jóízűen csemegézik, hogy bizonyára egyik fickó sem lesz olyan kegyetlen és kőszívű, hogy elvegye tőle a kedvét megregulázva a kócos vöröst.*
//Kis pihenés//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Meglepődve, amolyan "Mi a szar?!" fejjel fordul a kolbászrabló irányába, mert nem nagyon hisz fülének. Gabrient viszonylag ritkán -szóval soha- nem látta még szolgálaton kívül, csak úgy csevegni. De több bátorítás sem kell, hamar feldolgozza a helyzetváltozást és mivel egyik fickó sem tudja mire buzdítják Akheelt, a nőszemély rettentő izgalommal készül neki a produkciónak.*
-Jójójó, na figyu!
*Helyezkedik el a széken, arcizmait ellazítja és nyelvét szép lassan kidugja szájából, felkanyarítja orrához és megcsiklandozza vele a szipákját!*
-Táá-dáá!
*Mondja miközben nyelve még mindig nincs helyén, így alig bír nyökögni. Vissza is húzza ha a kolosszus a témáról kérdezi őket és letörli mancsával arcáról és nózijáról a nyált.*
-Nincs sömmi, öszegetünk.
*Nyújtja a kosárkát is a lovag felé miután Gardur kirámolta belőle amit szeretett volna. Mindenféle finomságot összegyűjtött belé a vadász, s kis szerencsével még Gabrien is talál benne magának valót a kolbi mellé.*
-Mögtárgyaltuk az élet nagy dógait.
*Szusszant nagyot és beleharap egy almába. Csámcsog, mint a lovak de olyan jóízűen csemegézik, hogy bizonyára egyik fickó sem lesz olyan kegyetlen és kőszívű, hogy elvegye tőle a kedvét megregulázva a kócos vöröst.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 13:47:16
Üzenet elküldve: 2016-02-03 13:47:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
- Glydil. Ez jó, ez tetszik, megjegyezhető. Hát, akkor üdvözöllek a fedélzeten. - *Rázza meg a kezét vidáman, de vidámsága elpárolog és megint az a fajta hökkentség telepszik vonásaira, ami a korábbiakban, amikor a lány magától értetődőn közölt dolgokat szolgamivoltáról.* - Hát nézd, a lányoknak is lehetnek ilyen igények, bevallom ezen még nem gondolkoztam. Még sosem fordult volna elő, hogy ilyesmire kérték volna a lányaimat.
*Hogy beljebb ne menjünk a filozofálgatásba, csak ennyit mond, de magában felteszi még azt a kérdést is, hogy ugyan milyen lány vonzódik bármi máshoz, ha egyszer a teremtő szellemek feltalálták és iderakták nekik a Vashegyre az izmos, széles vállú, acélos testű, csupa férfierő és vadság harcosaikat?*
- Szóval, izé, nyújthatsz. - *Fene a gusztusát. Mit bánja ő, míg neki java származik belőle? Ismét elkényszerítik a figyelmét a leányzójától.* - Na, most iszogasd meg a teád, és hozd be a motyód, ha azzal jöttél, egy perc dolgom még van, aztán mutatom a kéglit meg a teendőket. Látod ott a kis sürgölődő feketét? Ő Tanil, úgy dolgozik most a Tavernában, ahogy te is fogsz. Azt hiszem, jól meglesztek. Hahó, Tanil? Nézd csak, kit találtam ma reggel a küszöbön!
*A bemutatkozást a lányaira hagyja. Elsurran a pult mellől, amikor a harcosok és az egyéb itt éjszakázók is kezdenek leszállingózni. Felkuncog az enervált Gabrien látványára, és idecitálná az ideillőt, miszerint "mint komor bikáé, olyan a járása", de nem lévén semmiféle világidegen gondolata, ezért inkább egy tál reggelit visz neki, aztán a pulthoz közeli asztalra bök, melyen ott van összekészítve minden, amit a parancsnok tegnap este kért.*
- Kész van minden. Ha korán indulnátok. - *Máskor folyvást nevető szemében felcsillan egy kis szomorúság, ahogy a kolosszusra felpillant: ez szólhat annak, hogy félti a harcosokat, azokat is, akik itt vannak, és azokat is, akik odaát, de annak is jele lehet, hogy egyébként nem a hóhajú az egyetlen, aki észrevette, hovatovább nehezményezte Khan távolmaradását.* - Arra gondoltam, hogy csak pár napra csomagolnánk nektek, ha annál távolabb maradtok, majd elszalasztunk valakit az ellátmánnyal, fölöslegesen nem kell terhelni a lovakat.
*Így is érdekes menet lesz, a stoppolt lábú Gardurral meg a kvázi-idegen Ianmornnal, de ez már nem az ő problémája. S ha már így, az Arctalanhoz fordul, ugyanis az is megszólította.*
- Drága hölgy, azt mondtad? Fene jó dolgom van! - *Vigyorog kajánul a pasasra. Örömmel látja, hogy a férfinépnek nem csak Tanilon, hanem új szerzeményén is jól esik nyugtatni tekintetüket. Kedves egészségükre és az ég tartsa meg jó szokásukat. Fejét ingatja.* - Eh-gen, akad pár hátas az istállónkban. Gyalog ne vágj neki, hosszú az út, és másra kell tartalékold az erődet. Míg a Thargodarok zászlaja alatt lovagolsz, kölcsönözhetek neked egyet. Gyere velem.
*Kilépdel a fogadóból, és az annak falához kapaszkodó, apró istállóba lép. Odabenn alig hat karámnak van hely, ebből egyet-egyet alighanem Gardur lova és Gabrien félelmetes küllemű, szilaj pokolfajzata foglal el, egyben az ő jámbor párductarka heréltje legelészik, őt mondjuk Rili nem adná oda a világ minden kincséért sem, de akad még két váltás ló, egyszerű, barna szőrű, békés természetű állat mindkettő. Egyik sem csatára termett, és páncélzott szerszámot sem tud adni mellé, csak az alapfelszerelést, de azért rájuk bök, és Ianhoz fordul.*
- Válassz. Amelyik kell, viheted. - *Alapos szemlélődés közben ámulva veszi észre, hogy a lovak és az állásaik varázsos módon kiganajozódtak az éjszaka folyamán, valamint friss szénával, vízzel is megtöltötték az etetőket-itatókat. Felrémlik előtte a heveny lószag, ami Rymor környékén megcsapta. Na, a drága idegen! El ne felejtse megköszönni neki!*
- Biztos léptű, nyugodt állatok, és amott, a sarokban találsz nyerget, kantárt, felszerszámozhatod. - *Sokzsebes szoknyájából almát húz elő, félbetöri, az egyik lónak kínálja. Mókázva összeszuszog vele, végigsimít selymes orrán.*
- Szívesen rád bízom bármelyiket, de kérlek viselj jól gondot rá. Remélem, nagyobb szerencsével hordoznak téged, mint egykori gazdáikat. - *Ennél többet nem mond, sőt, igazából ha ezzel megvannak, és Ianmorn a ló körüli bogarászásba fog, ő visszamegy a kocsmába.*
*A konyhába tart, felmar egy fatálat, friss kenyérrel, hagymás-szalonnás rántottával, egy korső hűs sört mér mellé. Utóbb célirányosan Rymor asztalához megy. Lepakol, karba tett kézzel megáll előtte.*
- Kiszagolom ám az önkéntes istállósfiúkat! - *Lábujja hegyével a szokásos számonkérő taktusban ütögeti a padlatot. Végül mosolyra húzódnak ajkai.* - Bármi okból is tetted, távol álljon tőlem, hogy a jövőben ilyen irányú rohamaidnak gátat szabjak. A reggeli az én ajándékom. És ha netán a környéken keresnél megélhetést, itt mindig szívesen vesszük a segítő kezet. Ha így értesz az állatokhoz. lehet, hogy érdemes lenne Kalácsfalva felé indulnod.
- Glydil. Ez jó, ez tetszik, megjegyezhető. Hát, akkor üdvözöllek a fedélzeten. - *Rázza meg a kezét vidáman, de vidámsága elpárolog és megint az a fajta hökkentség telepszik vonásaira, ami a korábbiakban, amikor a lány magától értetődőn közölt dolgokat szolgamivoltáról.* - Hát nézd, a lányoknak is lehetnek ilyen igények, bevallom ezen még nem gondolkoztam. Még sosem fordult volna elő, hogy ilyesmire kérték volna a lányaimat.
*Hogy beljebb ne menjünk a filozofálgatásba, csak ennyit mond, de magában felteszi még azt a kérdést is, hogy ugyan milyen lány vonzódik bármi máshoz, ha egyszer a teremtő szellemek feltalálták és iderakták nekik a Vashegyre az izmos, széles vállú, acélos testű, csupa férfierő és vadság harcosaikat?*
- Szóval, izé, nyújthatsz. - *Fene a gusztusát. Mit bánja ő, míg neki java származik belőle? Ismét elkényszerítik a figyelmét a leányzójától.* - Na, most iszogasd meg a teád, és hozd be a motyód, ha azzal jöttél, egy perc dolgom még van, aztán mutatom a kéglit meg a teendőket. Látod ott a kis sürgölődő feketét? Ő Tanil, úgy dolgozik most a Tavernában, ahogy te is fogsz. Azt hiszem, jól meglesztek. Hahó, Tanil? Nézd csak, kit találtam ma reggel a küszöbön!
*A bemutatkozást a lányaira hagyja. Elsurran a pult mellől, amikor a harcosok és az egyéb itt éjszakázók is kezdenek leszállingózni. Felkuncog az enervált Gabrien látványára, és idecitálná az ideillőt, miszerint "mint komor bikáé, olyan a járása", de nem lévén semmiféle világidegen gondolata, ezért inkább egy tál reggelit visz neki, aztán a pulthoz közeli asztalra bök, melyen ott van összekészítve minden, amit a parancsnok tegnap este kért.*
- Kész van minden. Ha korán indulnátok. - *Máskor folyvást nevető szemében felcsillan egy kis szomorúság, ahogy a kolosszusra felpillant: ez szólhat annak, hogy félti a harcosokat, azokat is, akik itt vannak, és azokat is, akik odaát, de annak is jele lehet, hogy egyébként nem a hóhajú az egyetlen, aki észrevette, hovatovább nehezményezte Khan távolmaradását.* - Arra gondoltam, hogy csak pár napra csomagolnánk nektek, ha annál távolabb maradtok, majd elszalasztunk valakit az ellátmánnyal, fölöslegesen nem kell terhelni a lovakat.
*Így is érdekes menet lesz, a stoppolt lábú Gardurral meg a kvázi-idegen Ianmornnal, de ez már nem az ő problémája. S ha már így, az Arctalanhoz fordul, ugyanis az is megszólította.*
- Drága hölgy, azt mondtad? Fene jó dolgom van! - *Vigyorog kajánul a pasasra. Örömmel látja, hogy a férfinépnek nem csak Tanilon, hanem új szerzeményén is jól esik nyugtatni tekintetüket. Kedves egészségükre és az ég tartsa meg jó szokásukat. Fejét ingatja.* - Eh-gen, akad pár hátas az istállónkban. Gyalog ne vágj neki, hosszú az út, és másra kell tartalékold az erődet. Míg a Thargodarok zászlaja alatt lovagolsz, kölcsönözhetek neked egyet. Gyere velem.
*Kilépdel a fogadóból, és az annak falához kapaszkodó, apró istállóba lép. Odabenn alig hat karámnak van hely, ebből egyet-egyet alighanem Gardur lova és Gabrien félelmetes küllemű, szilaj pokolfajzata foglal el, egyben az ő jámbor párductarka heréltje legelészik, őt mondjuk Rili nem adná oda a világ minden kincséért sem, de akad még két váltás ló, egyszerű, barna szőrű, békés természetű állat mindkettő. Egyik sem csatára termett, és páncélzott szerszámot sem tud adni mellé, csak az alapfelszerelést, de azért rájuk bök, és Ianhoz fordul.*
- Válassz. Amelyik kell, viheted. - *Alapos szemlélődés közben ámulva veszi észre, hogy a lovak és az állásaik varázsos módon kiganajozódtak az éjszaka folyamán, valamint friss szénával, vízzel is megtöltötték az etetőket-itatókat. Felrémlik előtte a heveny lószag, ami Rymor környékén megcsapta. Na, a drága idegen! El ne felejtse megköszönni neki!*
- Biztos léptű, nyugodt állatok, és amott, a sarokban találsz nyerget, kantárt, felszerszámozhatod. - *Sokzsebes szoknyájából almát húz elő, félbetöri, az egyik lónak kínálja. Mókázva összeszuszog vele, végigsimít selymes orrán.*
- Szívesen rád bízom bármelyiket, de kérlek viselj jól gondot rá. Remélem, nagyobb szerencsével hordoznak téged, mint egykori gazdáikat. - *Ennél többet nem mond, sőt, igazából ha ezzel megvannak, és Ianmorn a ló körüli bogarászásba fog, ő visszamegy a kocsmába.*
*A konyhába tart, felmar egy fatálat, friss kenyérrel, hagymás-szalonnás rántottával, egy korső hűs sört mér mellé. Utóbb célirányosan Rymor asztalához megy. Lepakol, karba tett kézzel megáll előtte.*
- Kiszagolom ám az önkéntes istállósfiúkat! - *Lábujja hegyével a szokásos számonkérő taktusban ütögeti a padlatot. Végül mosolyra húzódnak ajkai.* - Bármi okból is tetted, távol álljon tőlem, hogy a jövőben ilyen irányú rohamaidnak gátat szabjak. A reggeli az én ajándékom. És ha netán a környéken keresnél megélhetést, itt mindig szívesen vesszük a segítő kezet. Ha így értesz az állatokhoz. lehet, hogy érdemes lenne Kalácsfalva felé indulnod.
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 11:58:37
Üzenet elküldve: 2016-02-03 11:58:37
![>Arctalan Ianmorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10338_1455268501_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel//
*Türelmetlenül várja az indulás pillanatát. Egyre inkább kínozza, a gondolat, hogy megfelelő hátas nélkül kell csatába indulnia. Bár Akheelt megbízták, hogy kerítsen lovakat, de hát, neki híre hamva sincs. Utolsó gondolata, hogy Rilaitól megérdeklődi, nincs véletlenül, egy szabad lova, itt az istállóban. Fürkésző tekintete hamar beleakad a cserfes fogadósba. Sajnálatára éppen beszédbe elegyedett egy másik, általa már felfedezett hölggyel. Egy élet, egy halál, de muszáj pontot tenni a ló kérdésre. Melléjük ér, hangosan krákog, majd mikor biztosra veszi, hogy rá figyelnek elkezdi.*
- Elnézésüket kell kérjem, hogy otromba mód megzavarom e két, gyönyörű hölgy beszélgetését, de kérdésem lenne Rilai felé. Szóval, drága hölgyem, akadna számomra megfelelő hátas az istállóban?
*Türelmetlenül várja az indulás pillanatát. Egyre inkább kínozza, a gondolat, hogy megfelelő hátas nélkül kell csatába indulnia. Bár Akheelt megbízták, hogy kerítsen lovakat, de hát, neki híre hamva sincs. Utolsó gondolata, hogy Rilaitól megérdeklődi, nincs véletlenül, egy szabad lova, itt az istállóban. Fürkésző tekintete hamar beleakad a cserfes fogadósba. Sajnálatára éppen beszédbe elegyedett egy másik, általa már felfedezett hölggyel. Egy élet, egy halál, de muszáj pontot tenni a ló kérdésre. Melléjük ér, hangosan krákog, majd mikor biztosra veszi, hogy rá figyelnek elkezdi.*
- Elnézésüket kell kérjem, hogy otromba mód megzavarom e két, gyönyörű hölgy beszélgetését, de kérdésem lenne Rilai felé. Szóval, drága hölgyem, akadna számomra megfelelő hátas az istállóban?
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 11:03:04
Üzenet elküldve: 2016-02-03 11:03:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Napváltás- Kora reggel//
*Nem nagyon tudott aludni az éjszaka. Zavaros álmok gyötörték. Még hajnalban lebaktatott a lépcsőn mikor még senki sem volt ébren. Nem nagyon tudott magával mit kezdeni, így kiment az istállóba. Egy ideig nézte a jószágokat, majd vasvillát fogott, és kiganézott alattuk. Friss szalmát tett alájuk, és vizet meg zabot is kaptak. Csak reméli hogy a házigazda nem tépi le a fejét mert elvégezte a "piszkos" munkát. Kicsit később megy vissza a fogadóba, és ha tud valahol kezet mos. Enyhe lógané szaga van, talán hamar fel is figyelnek erre a reggelit fogyasztók. De hát az állattartás, és a paraszti élethez ez hozzájár. Leül az egyik asztalhoz, hátha kap valami harapni valót.*
-Jó reggelt!
*Nem nagyon tudott aludni az éjszaka. Zavaros álmok gyötörték. Még hajnalban lebaktatott a lépcsőn mikor még senki sem volt ébren. Nem nagyon tudott magával mit kezdeni, így kiment az istállóba. Egy ideig nézte a jószágokat, majd vasvillát fogott, és kiganézott alattuk. Friss szalmát tett alájuk, és vizet meg zabot is kaptak. Csak reméli hogy a házigazda nem tépi le a fejét mert elvégezte a "piszkos" munkát. Kicsit később megy vissza a fogadóba, és ha tud valahol kezet mos. Enyhe lógané szaga van, talán hamar fel is figyelnek erre a reggelit fogyasztók. De hát az állattartás, és a paraszti élethez ez hozzájár. Leül az egyik asztalhoz, hátha kap valami harapni valót.*
-Jó reggelt!
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 10:14:36
Üzenet elküldve: 2016-02-03 10:14:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis pihenés//
* Jó, hogy Akheel itt van s nem kell magában ücsörögnie. Ez hatalmas segítség, hiszen az események negatív vonzatai lelkileg nem érik utol, s figyelme is inkább a lány szavaira meg a kettejük közötti kosárka tartalmára vándorol. Nos, a kissé tikkadt, ezáltal ízesebb kolbász felé lendül, s keze is lendül, de sajnálatára fél úton más veszi magához. Gardur öröme hirtelen eltűnik. Helyette meglepettség villan szemeiben s rá mered felettesére, aki úgy tűnik csatlakozik kettősükhöz.*
- Igen... mutasd.
* Jegyzi meg s előre hajolva szemre veszi a benne lappangó ínyencségeket. Talál sajtot, túrót és cipót. Kiveszi a túrót, ami kisebb kerámia edényben van s tőrét elővonva, mely csizmájának szárában pihen, megszeli azt s ken rá a kecske túróból. Erre sajtot illeszt és neki áll majszolgatni. *
- Üdv Gabrien.
* Köszönti felettesét végül.*
//Kis pihenés//
* Jó, hogy Akheel itt van s nem kell magában ücsörögnie. Ez hatalmas segítség, hiszen az események negatív vonzatai lelkileg nem érik utol, s figyelme is inkább a lány szavaira meg a kettejük közötti kosárka tartalmára vándorol. Nos, a kissé tikkadt, ezáltal ízesebb kolbász felé lendül, s keze is lendül, de sajnálatára fél úton más veszi magához. Gardur öröme hirtelen eltűnik. Helyette meglepettség villan szemeiben s rá mered felettesére, aki úgy tűnik csatlakozik kettősükhöz.*
- Igen... mutasd.
* Jegyzi meg s előre hajolva szemre veszi a benne lappangó ínyencségeket. Talál sajtot, túrót és cipót. Kiveszi a túrót, ami kisebb kerámia edényben van s tőrét elővonva, mely csizmájának szárában pihen, megszeli azt s ken rá a kecske túróból. Erre sajtot illeszt és neki áll majszolgatni. *
- Üdv Gabrien.
* Köszönti felettesét végül.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 06:16:52
Üzenet elküldve: 2016-02-03 06:16:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Napváltás - reggel//
*Rilai nagyon kedves, figyelmes. Noha a lépcsőfokokat maga egykedvűen el tudja koptatni, jólesően mosolyodik el a lány gesztusán. Hagyja, hadd segítsenek neki, bár ezt saját oldaláról kicsit fájlalja. Gyengének érzi magát. Pedig tudja, felfogja, hogy ez nem úgy értendő. Lenn az asztal mellett óvatosan simítja meg kötésének kidudorodó helyét.
Azon a tényen, hogy a kis szelíd, mosolygós Rilai ébresztgetési módszere mennyire hatásos és fület sértegető, csak jót vigyorog. Igaz a szólítgatás után bekövetkezendő hangos dübörgésre ültében össze rezzen. Ez a kedvesnek nevezhető segítség felborzolja érzékeit hallás útján s elképzeli szegény ajtónak mekkora megpróbáltatásokon kell átmennie.*
- Köszönöm kérdését, mint egy vágott kakas úgy aludtam.
* Igaz ha nem is teljesen, de ápoltabb külsővel sokkal jobb érzés ébren lenni, mint koszossal és büdössel. Lehet, hogy lába ettől nem lesz jobban, sebe sem gyógyul hamarabb, de közérzete sokat javul. A cselekmények beindulnak, mert egy idegen, de nagyon szemre való nő bukkan fel a kocsmában, aki a pult mögött álló Rilai-hoz siet. *
~Ó mennyi szépséges hölgy van itt! Bűn rájuk nézni. Egyszer Tanil most meg ez az idegen. Még ha nem is ide való, de a szemnek a két nő tökéletes gyönyör.~
*Vélekedik magában. Mivel nem tartja magát szent embernek, s nincs senkije, megengedhet efféle gondolatokat. No meg Tanil ígért neki valamit, amit, ha túléli az elébük álló harcokat, be fog hajtatni a lánnyal.
Pihent szemei most, a nemsokkal Rilai akciója után érkező Oroszlán lovagra terelődnek, aki kissé gyűrött szemekkel arra enged utalni, hogy igen, nem tudta egészen jól kialudni magát. Nem mellesleg az a tény is le rí róla, hogy nem foglalkozik most afféle parányi dologgal, mint a borotválkozás, ami Gardur felé megnyugvás, mert így nem kell azon rágódnia, hogy ápolatlan a képes fele. Biccent a Hósörényűnek üdvözlés képen, s annak kérdésére sebes végtagjára pislant.*
- Szépen össze fércelték. De rá állni nem tudok hosszú távon. Lehet le kell nyelnem majd azt az üvegcsét, amit valaki betett hozzám míg aludtam. Remélem helyre hozza.
* Felel őszintén.*
//Napváltás - reggel//
*Rilai nagyon kedves, figyelmes. Noha a lépcsőfokokat maga egykedvűen el tudja koptatni, jólesően mosolyodik el a lány gesztusán. Hagyja, hadd segítsenek neki, bár ezt saját oldaláról kicsit fájlalja. Gyengének érzi magát. Pedig tudja, felfogja, hogy ez nem úgy értendő. Lenn az asztal mellett óvatosan simítja meg kötésének kidudorodó helyét.
Azon a tényen, hogy a kis szelíd, mosolygós Rilai ébresztgetési módszere mennyire hatásos és fület sértegető, csak jót vigyorog. Igaz a szólítgatás után bekövetkezendő hangos dübörgésre ültében össze rezzen. Ez a kedvesnek nevezhető segítség felborzolja érzékeit hallás útján s elképzeli szegény ajtónak mekkora megpróbáltatásokon kell átmennie.*
- Köszönöm kérdését, mint egy vágott kakas úgy aludtam.
* Igaz ha nem is teljesen, de ápoltabb külsővel sokkal jobb érzés ébren lenni, mint koszossal és büdössel. Lehet, hogy lába ettől nem lesz jobban, sebe sem gyógyul hamarabb, de közérzete sokat javul. A cselekmények beindulnak, mert egy idegen, de nagyon szemre való nő bukkan fel a kocsmában, aki a pult mögött álló Rilai-hoz siet. *
~Ó mennyi szépséges hölgy van itt! Bűn rájuk nézni. Egyszer Tanil most meg ez az idegen. Még ha nem is ide való, de a szemnek a két nő tökéletes gyönyör.~
*Vélekedik magában. Mivel nem tartja magát szent embernek, s nincs senkije, megengedhet efféle gondolatokat. No meg Tanil ígért neki valamit, amit, ha túléli az elébük álló harcokat, be fog hajtatni a lánnyal.
Pihent szemei most, a nemsokkal Rilai akciója után érkező Oroszlán lovagra terelődnek, aki kissé gyűrött szemekkel arra enged utalni, hogy igen, nem tudta egészen jól kialudni magát. Nem mellesleg az a tény is le rí róla, hogy nem foglalkozik most afféle parányi dologgal, mint a borotválkozás, ami Gardur felé megnyugvás, mert így nem kell azon rágódnia, hogy ápolatlan a képes fele. Biccent a Hósörényűnek üdvözlés képen, s annak kérdésére sebes végtagjára pislant.*
- Szépen össze fércelték. De rá állni nem tudok hosszú távon. Lehet le kell nyelnem majd azt az üvegcsét, amit valaki betett hozzám míg aludtam. Remélem helyre hozza.
* Felel őszintén.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 00:46:39
Üzenet elküldve: 2016-02-03 00:46:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis pihenés//
*Kis pihenés mindig kell, még az olyan harcosoknak is, mint a kolosszus. Bolond az a fegyverforgató, aki azt hiszi, soha nem fárad el. Az állóképesség és az erő fejleszthető képességek, de végesek, embere válogatja, hogy hol is van az a határ.*
- Mutass valami tutit.
*Lép oda az emberóriás Gardur és Akheel asztalához, elmarva a Vörös kezéből a kolbászt. Nem tűnik nagyon privát beszélgetésnek a kettőjük diskurzusa, így talán nem fognak megharagudni érte. Már a belépőért, nem a kolbászért. Mert azt a kolosszus máris magáénak érzi és jóízűt harap belé.*
- Mi a téma, barátaim?
*Kérdi fáradt mosollyal a duót.*
//Kis pihenés//
*Kis pihenés mindig kell, még az olyan harcosoknak is, mint a kolosszus. Bolond az a fegyverforgató, aki azt hiszi, soha nem fárad el. Az állóképesség és az erő fejleszthető képességek, de végesek, embere válogatja, hogy hol is van az a határ.*
- Mutass valami tutit.
*Lép oda az emberóriás Gardur és Akheel asztalához, elmarva a Vörös kezéből a kolbászt. Nem tűnik nagyon privát beszélgetésnek a kettőjük diskurzusa, így talán nem fognak megharagudni érte. Már a belépőért, nem a kolbászért. Mert azt a kolosszus máris magáénak érzi és jóízűt harap belé.*
- Mi a téma, barátaim?
*Kérdi fáradt mosollyal a duót.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-03 00:36:15
Üzenet elküldve: 2016-02-03 00:36:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Napváltás - reggel//
*Jóval az ébresztő előtt ébred, álmában tűzköpő démonok és ködtestű szellemek ellen harcolt, mint előző nap a Kikötőben, tengernyi volt belőlük és nem akartak fogyni, hiába ölte őket halomra. A hajnal ezt az éber álmot is elűzi, neki pedig csak a néma szoba és a fáradt forgolódás marad.
Amikor Rilai kopog az ajtón, csak a naparany szemek mozdulnak lustán a hang irányába, a kiabáláskor se nagyon mozdul, csak pár perc múlva ül az ágy szélére, hogy kidörzsölje tenyerével az éjszaka és az álom maradékát a szemeiből.
A teste sem friss, de volt már rosszabb és most sikerült pár órát aludni. Kicsit felébred és minden rendben lesz. Felkel az ágyról, kinyitja az ablakot, hagyja, hogy a szobába betörő hideg szél kilúgozza belőle a fáradtság utolsó emlékét is. Meztelen teste megborzong, az asztaloz lép, hogy alaposan megmosakodjon, majd törölközés után nekikezd felöltözni.
Gyakorlott, gyors mozdulatokkal dolgozik, felölti az Oroszlánbőrt, mely oly kiválóan védte a Kikötői csatában, amikor végzett, felcsatolja fegyvereit is. Először a hosszú pengéjű tőr kerül a combtokba, majd az ork-koponyás láncos buzogány az oldalára, végül a mesterpallos a hátára szíjazott hevederbe.
Haját hószín, szoros varkocsba fonja, az állát borító fehér borostával most nem törődik, nincs ideje rá. Elteszi a Szellemjárótól kapott üvegcséket, hatásukat jól ismeri, jól fognak jönni még. Végül baljába fogja az oroszlánpofát mímelő sisakot is.
Körbenéz még a szobában, a kerek pajzs Balthazard mellett várja, a felszerelése a fogadóban maradt. Kinyitja az ajtót, majd komótosan leballag a lépcsőn a vendégtérbe, ahol páran már vannak.*
- 'reggelt.
*Hangja komor és kifejezéstelen, szóval semmi különleges, a kolosszus ilyen szokott lenni. Közelebb ballag a pulthoz, minden lépéskor halkan koppan a vasalt bakancs a fa borításon.*
- Rili, meg van minden?
*Kérdi a pultra könyökölve, bár a fogadóslány épp társalog valakivel. Gardur és Arctalan már lent vannak, épp egy asztalnál beszélgetnek. Ha választ kapott, az emberóriás a lovagok felé veszi az irányt.*
- Hogy van a lábad?
*Teszi fel a kérdést egyértelműen Gardurnak.*
- Akheelt láttátok már. Az ő dolga volt a lovak és a szekér, meg a fegyverek.
*Morogja. Hamarosan indulniuk kell és szeretné, ha minden a helyén lenne, bár valaki még hiányzik a felsoroltakon kívül. Khan. Khan még sehol. De picsán rúgja, ha nem fut be hamarosan.*
//Napváltás - reggel//
*Jóval az ébresztő előtt ébred, álmában tűzköpő démonok és ködtestű szellemek ellen harcolt, mint előző nap a Kikötőben, tengernyi volt belőlük és nem akartak fogyni, hiába ölte őket halomra. A hajnal ezt az éber álmot is elűzi, neki pedig csak a néma szoba és a fáradt forgolódás marad.
Amikor Rilai kopog az ajtón, csak a naparany szemek mozdulnak lustán a hang irányába, a kiabáláskor se nagyon mozdul, csak pár perc múlva ül az ágy szélére, hogy kidörzsölje tenyerével az éjszaka és az álom maradékát a szemeiből.
A teste sem friss, de volt már rosszabb és most sikerült pár órát aludni. Kicsit felébred és minden rendben lesz. Felkel az ágyról, kinyitja az ablakot, hagyja, hogy a szobába betörő hideg szél kilúgozza belőle a fáradtság utolsó emlékét is. Meztelen teste megborzong, az asztaloz lép, hogy alaposan megmosakodjon, majd törölközés után nekikezd felöltözni.
Gyakorlott, gyors mozdulatokkal dolgozik, felölti az Oroszlánbőrt, mely oly kiválóan védte a Kikötői csatában, amikor végzett, felcsatolja fegyvereit is. Először a hosszú pengéjű tőr kerül a combtokba, majd az ork-koponyás láncos buzogány az oldalára, végül a mesterpallos a hátára szíjazott hevederbe.
Haját hószín, szoros varkocsba fonja, az állát borító fehér borostával most nem törődik, nincs ideje rá. Elteszi a Szellemjárótól kapott üvegcséket, hatásukat jól ismeri, jól fognak jönni még. Végül baljába fogja az oroszlánpofát mímelő sisakot is.
Körbenéz még a szobában, a kerek pajzs Balthazard mellett várja, a felszerelése a fogadóban maradt. Kinyitja az ajtót, majd komótosan leballag a lépcsőn a vendégtérbe, ahol páran már vannak.*
- 'reggelt.
*Hangja komor és kifejezéstelen, szóval semmi különleges, a kolosszus ilyen szokott lenni. Közelebb ballag a pulthoz, minden lépéskor halkan koppan a vasalt bakancs a fa borításon.*
- Rili, meg van minden?
*Kérdi a pultra könyökölve, bár a fogadóslány épp társalog valakivel. Gardur és Arctalan már lent vannak, épp egy asztalnál beszélgetnek. Ha választ kapott, az emberóriás a lovagok felé veszi az irányt.*
- Hogy van a lábad?
*Teszi fel a kérdést egyértelműen Gardurnak.*
- Akheelt láttátok már. Az ő dolga volt a lovak és a szekér, meg a fegyverek.
*Morogja. Hamarosan indulniuk kell és szeretné, ha minden a helyén lenne, bár valaki még hiányzik a felsoroltakon kívül. Khan. Khan még sehol. De picsán rúgja, ha nem fut be hamarosan.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-02 19:37:48
Üzenet elküldve: 2016-02-02 19:37:48
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Még este - Rilai és pakolászás//
* Este ők Rilaival nekiesnek a pakolásnak, szinte szó szerint. Összekészítenek mindent a harcosoknak a holnapi induláshoz, hogy nekik már csak kézbe kelljen kapniuk és indulhassanak is. Persze szigorúan csak reggeli után. Későn fekszenek le aludni, a maga részéről elég rendesen kidől, és kicsit nehezen is ébred, de azért felébred. Összekapva magát siet le a fogadóba. *
//Napváltás - Rilai//
* Rilai keresi is őt, meg egy fiatal nőcivel is beszél éppen, szóval a közelben tesz-vesz, gyorsan megreggelizik és vár, hogy milyen ukázt adna ki a főnökasszony. Vagy hogy mi bántja szép lelkét, milyen teher nyomja vállát, és a többi. *
* Este ők Rilaival nekiesnek a pakolásnak, szinte szó szerint. Összekészítenek mindent a harcosoknak a holnapi induláshoz, hogy nekik már csak kézbe kelljen kapniuk és indulhassanak is. Persze szigorúan csak reggeli után. Későn fekszenek le aludni, a maga részéről elég rendesen kidől, és kicsit nehezen is ébred, de azért felébred. Összekapva magát siet le a fogadóba. *
//Napváltás - Rilai//
* Rilai keresi is őt, meg egy fiatal nőcivel is beszél éppen, szóval a közelben tesz-vesz, gyorsan megreggelizik és vár, hogy milyen ukázt adna ki a főnökasszony. Vagy hogy mi bántja szép lelkét, milyen teher nyomja vállát, és a többi. *
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-02 18:28:52
Üzenet elküldve: 2016-02-02 18:28:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
*Trodd tisztességesen kialudta magát. A fogadói ágy számára tökéletes volt. Persze szívesebben lenne Kalácsfalván és építgetné a saját otthonát és földjeit, de nem teheti és ezzel kell beérnie. Felöltözik és lesétál. Egy jó reggelinek örülne ahogy sok egyéb dolog is ráférne már. Például tiszta ruha és fürdés. Van egy kis szaga ami a saját szagából és az állatokéból áll. Ezt pedig tudja ő is és majd változtat is ezen. De legalább reggelizzen meg és majd este jöhetnek ezek a dolgok. Talán lesz még rosszabb szaga is a nap végére. Ki tudja milyen munka vár rá. A jószágokat majd megfeji az biztos, de keres még valamit.*
*Trodd tisztességesen kialudta magát. A fogadói ágy számára tökéletes volt. Persze szívesebben lenne Kalácsfalván és építgetné a saját otthonát és földjeit, de nem teheti és ezzel kell beérnie. Felöltözik és lesétál. Egy jó reggelinek örülne ahogy sok egyéb dolog is ráférne már. Például tiszta ruha és fürdés. Van egy kis szaga ami a saját szagából és az állatokéból áll. Ezt pedig tudja ő is és majd változtat is ezen. De legalább reggelizzen meg és majd este jöhetnek ezek a dolgok. Talán lesz még rosszabb szaga is a nap végére. Ki tudja milyen munka vár rá. A jószágokat majd megfeji az biztos, de keres még valamit.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-02 17:37:13
Üzenet elküldve: 2016-02-02 17:37:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel + hűséges szolga//
*Meglehet, hogy tényleg szokatlan viselkedése, mi számára teljesen átlagos. Számára, ki szolgaként élte eddigi életének legjavát, s már arra sem emlékszik, milyen az, ha saját akarata és óhajai vannak az embernek.*
- Mindeddig sokféleképp szólítottak. Ahány gazdám volt, szinte annyiféleképp, s egyik sem használta születésemkor kapott nevem. Talán… Glydil, de úgy szólítasz, miként szeretnél *teszi hozzá javaslatához.
Most nem kezdi el felsorolni korábbi neveit. Túl sok lenne, valószínűleg csak összezavarná vele a másikat. Némelyik pedig nem is nevezhető igazi emberi névnek, sokkal inkább valami tárgy nevére hasonlít. A nevetést örömmel fogadja. Még ha nem is szándékosan, de sikerült jó kedvre derítenie az egyébként sem borongósnak tűnő nőt. Leendő feladatait figyelmesen hallgatja végig. Itt-ott most ő az, ki pillanatok erejéig meglepett képet vág, erről fel-felemelkedő szemöldöke is árulkodik.*
- És ha női vendégnek lenne efféle igénye? Nők számára nem nyújthatok hálótársi szolgálatot? *kérdi, hiszen külön ki lettek emelve a férfiak.
Márpedig tudja jól, hogy nem csak férfiak vesznek igénybe azon a téren nőket, de nők is. Ebben is volt már része egyik-másik úrnőjénél.*
- Akkor, ha jól értem, Rilai úrnő… Az óhajod, hogy ne csak téged, de mindenki mást kiszolgáljak, aki a tavernába lép, legyen bármily kívánsága, amíg fizetnek neked érte *amennyiben feltételezése helyes, úgy kinyúl mindkét kezével a felé nyújtottért, hogy aztán hálásan pillantva új gazdájára, megrázza azt finoman.*
- Kérlek, tudasd velem, hogy miért mennyit kell fizetniük, valamint hogy mit óhajtasz tőlem először! *vár is első feladatára.
A későbbiekben minden bizonnyal fel fogja találni magát, annyi az egész, hogy kell még számára egy kis idő, míg kiismeri magát újdonsült környezetében.*
*Meglehet, hogy tényleg szokatlan viselkedése, mi számára teljesen átlagos. Számára, ki szolgaként élte eddigi életének legjavát, s már arra sem emlékszik, milyen az, ha saját akarata és óhajai vannak az embernek.*
- Mindeddig sokféleképp szólítottak. Ahány gazdám volt, szinte annyiféleképp, s egyik sem használta születésemkor kapott nevem. Talán… Glydil, de úgy szólítasz, miként szeretnél *teszi hozzá javaslatához.
Most nem kezdi el felsorolni korábbi neveit. Túl sok lenne, valószínűleg csak összezavarná vele a másikat. Némelyik pedig nem is nevezhető igazi emberi névnek, sokkal inkább valami tárgy nevére hasonlít. A nevetést örömmel fogadja. Még ha nem is szándékosan, de sikerült jó kedvre derítenie az egyébként sem borongósnak tűnő nőt. Leendő feladatait figyelmesen hallgatja végig. Itt-ott most ő az, ki pillanatok erejéig meglepett képet vág, erről fel-felemelkedő szemöldöke is árulkodik.*
- És ha női vendégnek lenne efféle igénye? Nők számára nem nyújthatok hálótársi szolgálatot? *kérdi, hiszen külön ki lettek emelve a férfiak.
Márpedig tudja jól, hogy nem csak férfiak vesznek igénybe azon a téren nőket, de nők is. Ebben is volt már része egyik-másik úrnőjénél.*
- Akkor, ha jól értem, Rilai úrnő… Az óhajod, hogy ne csak téged, de mindenki mást kiszolgáljak, aki a tavernába lép, legyen bármily kívánsága, amíg fizetnek neked érte *amennyiben feltételezése helyes, úgy kinyúl mindkét kezével a felé nyújtottért, hogy aztán hálásan pillantva új gazdájára, megrázza azt finoman.*
- Kérlek, tudasd velem, hogy miért mennyit kell fizetniük, valamint hogy mit óhajtasz tőlem először! *vár is első feladatára.
A későbbiekben minden bizonnyal fel fogja találni magát, annyi az egész, hogy kell még számára egy kis idő, míg kiismeri magát újdonsült környezetében.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-02 17:20:40
Üzenet elküldve: 2016-02-02 17:20:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
~ Eljön az idő, amikor búcsúzni kényszerülök. Mindentől ami biztonságot, nyugalmat ad.
Elindulni az ismeretlenbe. Menni a semmibe. Belépni a senki földjére. Kalandokat, háborút keresni. Bátorságot, erőt, s erényeket próbára tenni.~
* Ianmorn gondolatai mélyén jól tudja, hátralevő életének meghatárzó pontja a mai napforduló. Elmélkedés közben, megjelenik Gardur. Nem látszik rajta javulás. Tisztább, de jobb? Aligha. Bár nem az Ő dolga ezt megítélni. Amikor a szék támlájára rakja a kezét Inmorn segítőészen mellé lép.*
- Jó reggelt Gardur uram! Reménykedem, hogy alvása zavartalan és kiadós volt.
*Mindeközben belép, egy igazán takaros leányzó is. Tekintete zavartnak látszik. Mintha keresne valakit. Mindegy. Neki most más utat kell bejárnia.*
~ Eljön az idő, amikor búcsúzni kényszerülök. Mindentől ami biztonságot, nyugalmat ad.
Elindulni az ismeretlenbe. Menni a semmibe. Belépni a senki földjére. Kalandokat, háborút keresni. Bátorságot, erőt, s erényeket próbára tenni.~
* Ianmorn gondolatai mélyén jól tudja, hátralevő életének meghatárzó pontja a mai napforduló. Elmélkedés közben, megjelenik Gardur. Nem látszik rajta javulás. Tisztább, de jobb? Aligha. Bár nem az Ő dolga ezt megítélni. Amikor a szék támlájára rakja a kezét Inmorn segítőészen mellé lép.*
- Jó reggelt Gardur uram! Reménykedem, hogy alvása zavartalan és kiadós volt.
*Mindeközben belép, egy igazán takaros leányzó is. Tekintete zavartnak látszik. Mintha keresne valakit. Mindegy. Neki most más utat kell bejárnia.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-02 16:59:44
Üzenet elküldve: 2016-02-02 16:59:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel + hűséges szolga//
*Lehet egyébként, hogy nem olyan könnyű zsarnoklelkű gazdát vagy jámbor, beletörődő szolgát találni a nagyvilágban, s talán az ő soraikban sem menne ritkaságszámba, ám neki az a szomorú tapasztalata a rablányokkal, hogy vagy teljesen értelmi fogyatékosak, és a beléjük vert-gyötört alázat következtében érdemi munkavégzésre alkalmatlanok, vagy idővel a fejükbe száll az a fajta szabadság, amit az itteni népek alapnak vesznek, és utána képtelenek tartani magukat azokhoz a nem túl számos játékszabályhoz, amit mondjuk egy ilyen munka támaszthat számukra. Ő úgy emlékszik egyébként, hogy a Hadúr hóbortja volt egy időben a mindenféle egzotikus szépségek rabláncon tartása, de mióta elszólította a kötelesség, azóta valószínűleg kevés ideje van az efféle mulatságokra, ezért aztán Rilai nem is ajánlja fel, mint opciót, hogy a formás kis hölgy kaptasson fel Thargarodba, és vesse magát a Hegy Ura elé. Pedig valószínűleg nem utasították volna el.*
- Az fura. - *Morfondírozik a válaszra. Vajon ennek a lánynak minden mindegy? Ő is egy amolyan szökött rabnő, aki már annak is örül, ha épp nem ütik? Ha így, természetesen hamar fel fog ébredni benne a tyúkanyó-ösztön irányába, mint ahogy mindenkiről kéretlen-keresetlen, óvó szeretettel gondoskodik a Törzs tagjai közül is. De azért volt pár rossz tapasztalata az utóbbi időben.*
- És mondd, nincs valami rövidebb neved? - *Suhan át egy játékos, halvány mosoly az arcán a másik nevét hallva. Elgondolkozva próbálgatja, hogy lehetne olyanra faragni, ami könnyen megjegyezhető, még igen ittas állapotban is, teszem azt.* - Glidica? Dilcia? Valami? Á, mindegy. Kitaláljuk.
*Aztán amikor a csajszi elkezdi sorolni a megszólításokat, előbb 'S' alakba szalad a szemöldöke, aztán ívesen fel a homloka tetejére, utóbb visszaugrik kiindulási helyére, mikor Rili rácsap tenyérrel. Ugyanis mire a lány a lista végére ér, akkora egy hangos és fékezhetetlen nevetés tör ki belőle.*
- Disznó? Disznó?! - *Selypegi, ha levegőhöz jut, miközben kitöröl kisujja hegyével egy krokodilkönnyet az egyik szeméből. Még mindig kacarászva némi komolyságot erőltet magára.* - Nem, köszönöm! A nevem mondjuk megteszi, és cserébe én is így szólítalak majd. A neveden. Na jó, mondom az ábrát: A fogadóba keresek kézilányt, aki ha kell, akkor mosogat, főz, kiszolgál, felszolgál, szórakoztat, takarít, és általánosságban, segít a Vaskorsó olajozott működésben. A hely Amon Ruadh és a Vashegy egyetlen és legforgalmasabb vendégkátó egysége a Gázlótól idáig, van forgalom, és dolog is, bőséggel, nekem pedig nincs időm toszakodni lusta vagy tutyimutyi teremtésekkel. Igen, amúgy ide értendő az is, hogy ha férfi a vendég, akkor olyan módokon is szórakoztatni, ahogyan a nő kedvére lehet egy férfinak, no persze ezt nem teszem kötelezővé. Nekem olyan kell, aki nem unja el két hét után a dolgot, képes és hajlandó együtt dolgozni velem és Tanillal, a másik csaposlánnyal. Aki tud kedves és cserfes lenni a vendégekkel, kacér vagy szűzies, helyzettől függőn, és nem utolsó sorban csinos legyen és ápolt. Cserébe kapsz kosztot, kvártélyt, a borravalót, és a szoknyaemelgetésért járó tarifát te szabod meg, és meg is tarthatod azt, a szoba árát leszámítva. Na, mit szólsz?
*Kezét nyújtja, ha a monológ végére jutott. Azt várja, hogy Glydilcia elfogadja, vagy belecsap, vagy mitbánja ő, valami hasonlóra számít, de az eszébe sem jut, hogy ha a lány szolga, vagy rabszolga volt mind ez idáig, akkor nem biztos hogy érteni fogja a gesztus értékét vagy jelentését, úgyhogy egy újabb egymásrabámulós szeánsz várhat rájuk - a lány reakciójától függően.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.02.02 17:09:17, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Lehet egyébként, hogy nem olyan könnyű zsarnoklelkű gazdát vagy jámbor, beletörődő szolgát találni a nagyvilágban, s talán az ő soraikban sem menne ritkaságszámba, ám neki az a szomorú tapasztalata a rablányokkal, hogy vagy teljesen értelmi fogyatékosak, és a beléjük vert-gyötört alázat következtében érdemi munkavégzésre alkalmatlanok, vagy idővel a fejükbe száll az a fajta szabadság, amit az itteni népek alapnak vesznek, és utána képtelenek tartani magukat azokhoz a nem túl számos játékszabályhoz, amit mondjuk egy ilyen munka támaszthat számukra. Ő úgy emlékszik egyébként, hogy a Hadúr hóbortja volt egy időben a mindenféle egzotikus szépségek rabláncon tartása, de mióta elszólította a kötelesség, azóta valószínűleg kevés ideje van az efféle mulatságokra, ezért aztán Rilai nem is ajánlja fel, mint opciót, hogy a formás kis hölgy kaptasson fel Thargarodba, és vesse magát a Hegy Ura elé. Pedig valószínűleg nem utasították volna el.*
- Az fura. - *Morfondírozik a válaszra. Vajon ennek a lánynak minden mindegy? Ő is egy amolyan szökött rabnő, aki már annak is örül, ha épp nem ütik? Ha így, természetesen hamar fel fog ébredni benne a tyúkanyó-ösztön irányába, mint ahogy mindenkiről kéretlen-keresetlen, óvó szeretettel gondoskodik a Törzs tagjai közül is. De azért volt pár rossz tapasztalata az utóbbi időben.*
- És mondd, nincs valami rövidebb neved? - *Suhan át egy játékos, halvány mosoly az arcán a másik nevét hallva. Elgondolkozva próbálgatja, hogy lehetne olyanra faragni, ami könnyen megjegyezhető, még igen ittas állapotban is, teszem azt.* - Glidica? Dilcia? Valami? Á, mindegy. Kitaláljuk.
*Aztán amikor a csajszi elkezdi sorolni a megszólításokat, előbb 'S' alakba szalad a szemöldöke, aztán ívesen fel a homloka tetejére, utóbb visszaugrik kiindulási helyére, mikor Rili rácsap tenyérrel. Ugyanis mire a lány a lista végére ér, akkora egy hangos és fékezhetetlen nevetés tör ki belőle.*
- Disznó? Disznó?! - *Selypegi, ha levegőhöz jut, miközben kitöröl kisujja hegyével egy krokodilkönnyet az egyik szeméből. Még mindig kacarászva némi komolyságot erőltet magára.* - Nem, köszönöm! A nevem mondjuk megteszi, és cserébe én is így szólítalak majd. A neveden. Na jó, mondom az ábrát: A fogadóba keresek kézilányt, aki ha kell, akkor mosogat, főz, kiszolgál, felszolgál, szórakoztat, takarít, és általánosságban, segít a Vaskorsó olajozott működésben. A hely Amon Ruadh és a Vashegy egyetlen és legforgalmasabb vendégkátó egysége a Gázlótól idáig, van forgalom, és dolog is, bőséggel, nekem pedig nincs időm toszakodni lusta vagy tutyimutyi teremtésekkel. Igen, amúgy ide értendő az is, hogy ha férfi a vendég, akkor olyan módokon is szórakoztatni, ahogyan a nő kedvére lehet egy férfinak, no persze ezt nem teszem kötelezővé. Nekem olyan kell, aki nem unja el két hét után a dolgot, képes és hajlandó együtt dolgozni velem és Tanillal, a másik csaposlánnyal. Aki tud kedves és cserfes lenni a vendégekkel, kacér vagy szűzies, helyzettől függőn, és nem utolsó sorban csinos legyen és ápolt. Cserébe kapsz kosztot, kvártélyt, a borravalót, és a szoknyaemelgetésért járó tarifát te szabod meg, és meg is tarthatod azt, a szoba árát leszámítva. Na, mit szólsz?
*Kezét nyújtja, ha a monológ végére jutott. Azt várja, hogy Glydilcia elfogadja, vagy belecsap, vagy mitbánja ő, valami hasonlóra számít, de az eszébe sem jut, hogy ha a lány szolga, vagy rabszolga volt mind ez idáig, akkor nem biztos hogy érteni fogja a gesztus értékét vagy jelentését, úgyhogy egy újabb egymásrabámulós szeánsz várhat rájuk - a lány reakciójától függően.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.02.02 17:09:17, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-02 15:47:50
Üzenet elküldve: 2016-02-02 15:47:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel + hűséges szolga//
*A meglepettséget értelmetlennek ítéli. Számára teljesen egyszerű és hétköznapi dolog szolgálni, vagy új szolgálható személy után kutatni. Arra már azért rájött, hogy mások közt vajmi kevés olyat találni, ki hasonlóként vélekedik. A megjegyzésen ismételten elmosolyodik.*
- Számomra lényegtelen, hogy mi vagy. Volt már gazdám haramia, nemes úr, nincstelen tolvaj, erdőben élő öreg, s úrnőim is voltak szintén hasonlóan nagy választékban. Játszottam már feleséget, lányt, táncost, szeretőt, vagy egyszerűen társat, ki milyen szerepet szánt nekem. A lustaságtól nem kell tartani. Jobban kedvemre van, ha tehetek birtoklóimért.
*A kapott kérdés fogósnak bizonyul. Egy ideig fejben tartotta, merre jár, utána azonban…*
- Fogalmam sincs. Nem is nagyon érdekel *jegyzi meg.
Ábrázata továbbra is magabiztos, magán hordozva a közben mindvégig fenntartott mosolyt. Tényleg nem érdekli, merre keveredett. Az sem tudja foglalkoztatni, miféle alakkal hozza össze a sors, éppen ezért attól sem retten meg, hogy az idegeneknek állítólag itt nehéz dolga van.*
- Glydilcia Hinir, szolgálatodra *mutatkozik be, egy apróbb főhajtás kíséretében.*
- Szívesen… dolgoznék neked, ha így fogalmazva jobban tetszik.
*Szokatlan számára ez a szó. Bárkit szolgál, tény, hogy dolgozik, mégis, sosem nevezi ténylegesen így tevékenységét. Jobb szereti szolgálatnak hívni mindezt, elvégre alázattal teszi, teljes odaadással, bármit is kérjenek tőle, vagy parancsoljanak neki.*
- Mond, mit tegyek, esetleg kivel. Na meg azt, miként szólíthatlak. Mester, Úrnő, Asszonyom, Kisasszony, Drágám, Kedvesem, Szemétláda, Disznó…? *kezd bele egy kisebb felsorolásba, várva, hogy végül megmondják azt, amelyik helyénvaló.*
*A meglepettséget értelmetlennek ítéli. Számára teljesen egyszerű és hétköznapi dolog szolgálni, vagy új szolgálható személy után kutatni. Arra már azért rájött, hogy mások közt vajmi kevés olyat találni, ki hasonlóként vélekedik. A megjegyzésen ismételten elmosolyodik.*
- Számomra lényegtelen, hogy mi vagy. Volt már gazdám haramia, nemes úr, nincstelen tolvaj, erdőben élő öreg, s úrnőim is voltak szintén hasonlóan nagy választékban. Játszottam már feleséget, lányt, táncost, szeretőt, vagy egyszerűen társat, ki milyen szerepet szánt nekem. A lustaságtól nem kell tartani. Jobban kedvemre van, ha tehetek birtoklóimért.
*A kapott kérdés fogósnak bizonyul. Egy ideig fejben tartotta, merre jár, utána azonban…*
- Fogalmam sincs. Nem is nagyon érdekel *jegyzi meg.
Ábrázata továbbra is magabiztos, magán hordozva a közben mindvégig fenntartott mosolyt. Tényleg nem érdekli, merre keveredett. Az sem tudja foglalkoztatni, miféle alakkal hozza össze a sors, éppen ezért attól sem retten meg, hogy az idegeneknek állítólag itt nehéz dolga van.*
- Glydilcia Hinir, szolgálatodra *mutatkozik be, egy apróbb főhajtás kíséretében.*
- Szívesen… dolgoznék neked, ha így fogalmazva jobban tetszik.
*Szokatlan számára ez a szó. Bárkit szolgál, tény, hogy dolgozik, mégis, sosem nevezi ténylegesen így tevékenységét. Jobb szereti szolgálatnak hívni mindezt, elvégre alázattal teszi, teljes odaadással, bármit is kérjenek tőle, vagy parancsoljanak neki.*
- Mond, mit tegyek, esetleg kivel. Na meg azt, miként szólíthatlak. Mester, Úrnő, Asszonyom, Kisasszony, Drágám, Kedvesem, Szemétláda, Disznó…? *kezd bele egy kisebb felsorolásba, várva, hogy végül megmondják azt, amelyik helyénvaló.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-02 15:19:05
Üzenet elküldve: 2016-02-02 15:19:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel + hűséges szolga//
*Kissé hökkenten mered a leányzóra. Mármint, nem azért, mert megjelent, és szerencsét szeretne próbálni a Vashegyen, ilyet lát sokat, jobb napokon többször is, na de ez a szolgásdi? Elhűlve elveszi a bögrét és újra teletölti teával, röptében a saját arcába is tol egy löketet a kávésbögréből, hogy némiképp frissültebben fókuszáljon vissza a látogatóra.*
- Hát őőő - *Kezdi határozatlanul, de aztán megtalálja a hangját, és visszaköltözik szavaiba a folyvást jelenlévő pajkos, ha nem egyenesen gunyoros él, amely általában hozzásegíti ahhoz, hogy közvetlen, nyílt viselkedésével megnyerje az emberek szimpátiáját. Megdörgöli orrát, másik kezében még mindig elszántan szorongatja a kávéscsajkát. Az első körben felmerülő bizonytalankodás fő oka, hogy bár oroszlánrészt ő viszi a hátán a Tavernát, illetve ő kezeskedik érte, és a Vashegyre érkező áru jó részéről is, sosem volt az az ostorpattogtató típus, aki kifejezetten szolgákat alkalmazott volna, vagy legalábbis ebbe így eddig nem gondolt bele. Leginkább amiatt, mert ilyen kaliberű alakból van éppen elég a Thargodarok közt.*
- Hogy kifejezetten szolgálnál urat, vagy úrnőt, azzal nem tudok mit kezdeni, mivel a Vaskorsónak nincs ilyenje. Én vagyok a tulajdonos, és tudok számodra munkát adni, ha ügyes vagy és nem lusta. - *Ezt nem megrovón mondja, csak tényként kijelenti. S ha már itt tartunk, eszébe jut, hogy a mai napon sort fog keríteni arra, hogy annak a nemtörődöm, semmittevő Awynniának színpadiasan leszórja az összes cuccát a Tavernához vezető ösvény melletti vízelvezető árokba. Macskaszemei kíváncsian, méricskélőn villannak Glydilciára, karba fonja kezeit a pult fölött, és visszadobja a labdát.*
- Mondd csak, tudod, hogy miféle helyre tévedtél? - *Tudakolja homlokát ráncolva, miközben borostyán tekintetét bele-beleakasztja a másik arcába-ruháztába, általános attitűdjébe.* - Már csak azért kérdezem, mert itt az idegeneknek meglehetőst nehéz dolguk van, nemt'om mennyit hallottál erről a vidékről. De egyébiránt, jókor jöttél, mert épp égető szükségem lenne egy szorgalmas teremtésre a fogadóban. - *Rosszul titkolt büszkélkedéssel hozzáteszi.* - Az én nevem Rilai. Enyém a krimó.
*Kissé hökkenten mered a leányzóra. Mármint, nem azért, mert megjelent, és szerencsét szeretne próbálni a Vashegyen, ilyet lát sokat, jobb napokon többször is, na de ez a szolgásdi? Elhűlve elveszi a bögrét és újra teletölti teával, röptében a saját arcába is tol egy löketet a kávésbögréből, hogy némiképp frissültebben fókuszáljon vissza a látogatóra.*
- Hát őőő - *Kezdi határozatlanul, de aztán megtalálja a hangját, és visszaköltözik szavaiba a folyvást jelenlévő pajkos, ha nem egyenesen gunyoros él, amely általában hozzásegíti ahhoz, hogy közvetlen, nyílt viselkedésével megnyerje az emberek szimpátiáját. Megdörgöli orrát, másik kezében még mindig elszántan szorongatja a kávéscsajkát. Az első körben felmerülő bizonytalankodás fő oka, hogy bár oroszlánrészt ő viszi a hátán a Tavernát, illetve ő kezeskedik érte, és a Vashegyre érkező áru jó részéről is, sosem volt az az ostorpattogtató típus, aki kifejezetten szolgákat alkalmazott volna, vagy legalábbis ebbe így eddig nem gondolt bele. Leginkább amiatt, mert ilyen kaliberű alakból van éppen elég a Thargodarok közt.*
- Hogy kifejezetten szolgálnál urat, vagy úrnőt, azzal nem tudok mit kezdeni, mivel a Vaskorsónak nincs ilyenje. Én vagyok a tulajdonos, és tudok számodra munkát adni, ha ügyes vagy és nem lusta. - *Ezt nem megrovón mondja, csak tényként kijelenti. S ha már itt tartunk, eszébe jut, hogy a mai napon sort fog keríteni arra, hogy annak a nemtörődöm, semmittevő Awynniának színpadiasan leszórja az összes cuccát a Tavernához vezető ösvény melletti vízelvezető árokba. Macskaszemei kíváncsian, méricskélőn villannak Glydilciára, karba fonja kezeit a pult fölött, és visszadobja a labdát.*
- Mondd csak, tudod, hogy miféle helyre tévedtél? - *Tudakolja homlokát ráncolva, miközben borostyán tekintetét bele-beleakasztja a másik arcába-ruháztába, általános attitűdjébe.* - Már csak azért kérdezem, mert itt az idegeneknek meglehetőst nehéz dolguk van, nemt'om mennyit hallottál erről a vidékről. De egyébiránt, jókor jöttél, mert épp égető szükségem lenne egy szorgalmas teremtésre a fogadóban. - *Rosszul titkolt büszkélkedéssel hozzáteszi.* - Az én nevem Rilai. Enyém a krimó.
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-02 14:53:04
Üzenet elküldve: 2016-02-02 14:53:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel + hűséges szolga//
*Figyelemmel kíséri az őt fogadó mozdulatait. A kínált helyre leül, mosollyal arcán fogadva a gőzölgő italt, mely köré azonnal odafonja fázó ujjait.*
- Köszönöm! *hálálkodik az italért.
Néhányszor a bögrébe fúj, mielőtt belekortyolna. Egész testét melengeti az ízletes tea, melynek készítését szívesen ellesné, hogy a későbbiekben el tudja készíteni szükség esetén.*
- Türelmes ember vagyok, két perc is belefér. Nem kell annyira sietni *jegyzi még meg, továbbra is figyelemmel kísérve a sürgő-forgó nőt.
Akaratlan eszébe jut, hogy talán elkélne neki a segítség. Figyelmessége már-már figyelemre méltónak bizonyul, mikor kérés nélkül segíti a sérült mozgását. Késztetést érez, hogy felkeljen és maga is odamenjen, ha másért nem, hát legalább egy szék kihúzásáért, de megállja. Ujjait szorosabban fonja a pohárra önmaga türtőztetéséért. Visszafordul a pult felé, mely elé ültették. Lelke reményekkel teli. Hamarosan… Hamarosan talál magának új urat. Biztos ebben, sosem kellett túl soká járnia emiatt. Ez a mostani néhány hónap már így is a leghosszabb intervallum. Valószínűleg a világot sújtó vész miatt.
A nő visszatértét várja. Érkezésekor máris hallja kérdéseit, mik ismételten mosolyt csalnak arcára. Nem sűrűn foglalkoznak ennyire vele, bár tény, sosem igényelte. Érthetetlen számára, hogy most akkor miért örül ennek ennyire.*
- Igen, sikerült. Köszönöm a teát! Finom volt *dicséri az italt, miből ismét kortyol egyet, lenyelve utolsó cseppjeit.*
- Akárkit. Bárkit, akinek segítség kell, aki szolgát keres maga mellé. Következő uramat, vagy úrnőmet, ha úgy tetszik *tájékoztatja a nőt.
Átmelegedett annyira, hogy szíves örömest megszabaduljon köpenyétől. Leoldva azt magáról, egyszerűen a pultra hajtja, egyáltalán nem zavartatva magát sokat mutató öltözékében.*
- Segíthetek? *bök ujjával a készülő félben lévő étel felé.
Már áll is fel, hogy meginduljon a másik mellé. Nem úgy tűnik, mint aki beéri nemleges válasszal és nyilván egyáltalán nem számít még hasonlóra sem.*
- Neked nincs szükséged szolgára? Bármit megcsinálok, amire képes vagyok, csak kérned kell.
A hozzászólás írója (Glydilcia Hinir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.02 14:54:59
*Figyelemmel kíséri az őt fogadó mozdulatait. A kínált helyre leül, mosollyal arcán fogadva a gőzölgő italt, mely köré azonnal odafonja fázó ujjait.*
- Köszönöm! *hálálkodik az italért.
Néhányszor a bögrébe fúj, mielőtt belekortyolna. Egész testét melengeti az ízletes tea, melynek készítését szívesen ellesné, hogy a későbbiekben el tudja készíteni szükség esetén.*
- Türelmes ember vagyok, két perc is belefér. Nem kell annyira sietni *jegyzi még meg, továbbra is figyelemmel kísérve a sürgő-forgó nőt.
Akaratlan eszébe jut, hogy talán elkélne neki a segítség. Figyelmessége már-már figyelemre méltónak bizonyul, mikor kérés nélkül segíti a sérült mozgását. Késztetést érez, hogy felkeljen és maga is odamenjen, ha másért nem, hát legalább egy szék kihúzásáért, de megállja. Ujjait szorosabban fonja a pohárra önmaga türtőztetéséért. Visszafordul a pult felé, mely elé ültették. Lelke reményekkel teli. Hamarosan… Hamarosan talál magának új urat. Biztos ebben, sosem kellett túl soká járnia emiatt. Ez a mostani néhány hónap már így is a leghosszabb intervallum. Valószínűleg a világot sújtó vész miatt.
A nő visszatértét várja. Érkezésekor máris hallja kérdéseit, mik ismételten mosolyt csalnak arcára. Nem sűrűn foglalkoznak ennyire vele, bár tény, sosem igényelte. Érthetetlen számára, hogy most akkor miért örül ennek ennyire.*
- Igen, sikerült. Köszönöm a teát! Finom volt *dicséri az italt, miből ismét kortyol egyet, lenyelve utolsó cseppjeit.*
- Akárkit. Bárkit, akinek segítség kell, aki szolgát keres maga mellé. Következő uramat, vagy úrnőmet, ha úgy tetszik *tájékoztatja a nőt.
Átmelegedett annyira, hogy szíves örömest megszabaduljon köpenyétől. Leoldva azt magáról, egyszerűen a pultra hajtja, egyáltalán nem zavartatva magát sokat mutató öltözékében.*
- Segíthetek? *bök ujjával a készülő félben lévő étel felé.
Már áll is fel, hogy meginduljon a másik mellé. Nem úgy tűnik, mint aki beéri nemleges válasszal és nyilván egyáltalán nem számít még hasonlóra sem.*
- Neked nincs szükséged szolgára? Bármit megcsinálok, amire képes vagyok, csak kérned kell.
A hozzászólás írója (Glydilcia Hinir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.02 14:54:59
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-02 14:29:38
Üzenet elküldve: 2016-02-02 14:29:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel + hűséges szolga//
*Lassan a kinti szürkeség már határozottan világossággá fajul az ablakon túl, s bár a felhők továbbra is kitartón és durcásan dagasztják egymást az égen a nap melengető sugarai előtt, azért látszik, hogy ma legalább nem lesz olyan istentelen hideg, meg fagyos cúg, mint tegnap. Mintha a fogadó előtt álló vén cseresznyefa is komótosan nyújtózna hosszú, gacsos ujjaival az égi fényesség felé, ágain széncinegepár perlekedik lelkesen. Meghitt kis kép. A lány békésen elücsörög a pult mögött, szórakozottan bámulja az ébredő tájat odakinn, kicsit teret engedve fejében annak az egykedvű, nyugodalmas semminek, aminek áldásos ürességét oly ritkán tapasztalja, mivel ő ugye folyvást jön-megy, stresszel, agyal, cselekszik, és legfőképp: mindeközben be nem áll a szája. Ám még a bögréje aljára se lát le, amikor betoppan az eddig nem látott hölgyemény. Rili a csajka pereme fölül leplezetlen kíváncsisággal pislog a jövevényre, hogy ugyan mi szél hozta erre ilyen korai órán. Végül koppan az ibrik az asztalon, amikor a csuklya alól egy csinos ifjú hölgy tűnik elő.*
- Jó reggelt! Foglalj csak helyet! - *Kínálja kézmozdulattal a pult melletti magas székek egyikével Glydilciát. Kap egy bögrét, bele gőzölgő, fűszeres gyümölcsteát, közben a fogadós komiszkodva ingatja a fejét jobbra-balra.* - Hogy tudok-e segíteni az nagyban attól függ, hogy kit keresel. Igyál egy bögrével, és engedj ki egy kicsit, nekem adj egy percet és máris készen állok megfelelni a kérdéseidre.
*Mutatóujját türelmet kérőn felemelve kiaraszol a lányzó látóteréből, és sebesen felfele indul a lépcsőn, hogy a levánszorgó Gardurnak segítsen.*
- Hogy aludt a harci sebesültünk? Mondtam, hogy mintaszerűn össze leszel fércelve, nem? - *Érdeklődik vidoran, miközben, ha a fickónak szüksége van rá, a karja alá bújik, hogy a legközelebbi asztalhoz segítse.* - Van reggeli, és van egy kis frissítő is. Már nem nézel ki olyan borzalmasan, de ha szeretnéd, a rendelkezésedre bocsátom az egyik fakanalam, ha harapdálnál ma is valamit.
*Viccelődve búcsút int, felszalad a fokokon az emeletre. Úgy határoz, most, hogy páran már lézengenek a fogadótérben, legfőbb ideje, hogy véget vessen a maradék harcosok sziesztájának is. Mivel érző és kíméletes lény, elébb csak lágy hangon dúdolva jön-megy a folyosón, sebesen beágyaz Gardur megürült fekhelyén, felseper, rendet rak a kicsi szobában, kiviszi a szennyes ágyneműt, törölközőleplet. Ha eme mámorítón édes dallamok nem csalták el az álmot a fickól szeméről, és még mindig a nyáluk találják folyatni félöntudatlanul odabenn, kettes fokozatba kapcsol. Kopog két ujjal Ianmorn és Gabrien szobáin is, halkan behallózik, kedves ébresztő-bohóságokat sugdos az ajtó és a keret közötti résbe. Ha most sem jár sikerrel, elveszti türelmét és ököllel istenesen megzörgeti mindkét ajtót.*
- Keljetek már fel, bakfitty! Jó reggelt!!! - *Nyüzsög a küszöbökon immáron megemelt hangon, ha továbbra sem észlel odabenn mást, csak dermedt csendet, aztán visszaindul a fogadótérbe. Mentében még kétszer-kétszer, szolidan belerúg mindkét ajtófélfába.*
*Visszaér az ivó vendégterébe. Serpenyőt izzít, hagymát, szalonnát szeletel, mert az álmoskönyv szerint a brutális ébresztőrituálé megtorlását megelőzendő legjobb, ha az ember lánya menten friss hagymás-sajtos omlett elkészítésébe fog. Ez tudott.*
- Na, jobb már? Átmelegedtél? Mit is mondtál, kit keresel? - *Sandít sürgölődés közben vissza a teázgató emberlánynak.*
*Lassan a kinti szürkeség már határozottan világossággá fajul az ablakon túl, s bár a felhők továbbra is kitartón és durcásan dagasztják egymást az égen a nap melengető sugarai előtt, azért látszik, hogy ma legalább nem lesz olyan istentelen hideg, meg fagyos cúg, mint tegnap. Mintha a fogadó előtt álló vén cseresznyefa is komótosan nyújtózna hosszú, gacsos ujjaival az égi fényesség felé, ágain széncinegepár perlekedik lelkesen. Meghitt kis kép. A lány békésen elücsörög a pult mögött, szórakozottan bámulja az ébredő tájat odakinn, kicsit teret engedve fejében annak az egykedvű, nyugodalmas semminek, aminek áldásos ürességét oly ritkán tapasztalja, mivel ő ugye folyvást jön-megy, stresszel, agyal, cselekszik, és legfőképp: mindeközben be nem áll a szája. Ám még a bögréje aljára se lát le, amikor betoppan az eddig nem látott hölgyemény. Rili a csajka pereme fölül leplezetlen kíváncsisággal pislog a jövevényre, hogy ugyan mi szél hozta erre ilyen korai órán. Végül koppan az ibrik az asztalon, amikor a csuklya alól egy csinos ifjú hölgy tűnik elő.*
- Jó reggelt! Foglalj csak helyet! - *Kínálja kézmozdulattal a pult melletti magas székek egyikével Glydilciát. Kap egy bögrét, bele gőzölgő, fűszeres gyümölcsteát, közben a fogadós komiszkodva ingatja a fejét jobbra-balra.* - Hogy tudok-e segíteni az nagyban attól függ, hogy kit keresel. Igyál egy bögrével, és engedj ki egy kicsit, nekem adj egy percet és máris készen állok megfelelni a kérdéseidre.
*Mutatóujját türelmet kérőn felemelve kiaraszol a lányzó látóteréből, és sebesen felfele indul a lépcsőn, hogy a levánszorgó Gardurnak segítsen.*
- Hogy aludt a harci sebesültünk? Mondtam, hogy mintaszerűn össze leszel fércelve, nem? - *Érdeklődik vidoran, miközben, ha a fickónak szüksége van rá, a karja alá bújik, hogy a legközelebbi asztalhoz segítse.* - Van reggeli, és van egy kis frissítő is. Már nem nézel ki olyan borzalmasan, de ha szeretnéd, a rendelkezésedre bocsátom az egyik fakanalam, ha harapdálnál ma is valamit.
*Viccelődve búcsút int, felszalad a fokokon az emeletre. Úgy határoz, most, hogy páran már lézengenek a fogadótérben, legfőbb ideje, hogy véget vessen a maradék harcosok sziesztájának is. Mivel érző és kíméletes lény, elébb csak lágy hangon dúdolva jön-megy a folyosón, sebesen beágyaz Gardur megürült fekhelyén, felseper, rendet rak a kicsi szobában, kiviszi a szennyes ágyneműt, törölközőleplet. Ha eme mámorítón édes dallamok nem csalták el az álmot a fickól szeméről, és még mindig a nyáluk találják folyatni félöntudatlanul odabenn, kettes fokozatba kapcsol. Kopog két ujjal Ianmorn és Gabrien szobáin is, halkan behallózik, kedves ébresztő-bohóságokat sugdos az ajtó és a keret közötti résbe. Ha most sem jár sikerrel, elveszti türelmét és ököllel istenesen megzörgeti mindkét ajtót.*
- Keljetek már fel, bakfitty! Jó reggelt!!! - *Nyüzsög a küszöbökon immáron megemelt hangon, ha továbbra sem észlel odabenn mást, csak dermedt csendet, aztán visszaindul a fogadótérbe. Mentében még kétszer-kétszer, szolidan belerúg mindkét ajtófélfába.*
*Visszaér az ivó vendégterébe. Serpenyőt izzít, hagymát, szalonnát szeletel, mert az álmoskönyv szerint a brutális ébresztőrituálé megtorlását megelőzendő legjobb, ha az ember lánya menten friss hagymás-sajtos omlett elkészítésébe fog. Ez tudott.*
- Na, jobb már? Átmelegedtél? Mit is mondtál, kit keresel? - *Sandít sürgölődés közben vissza a teázgató emberlánynak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063