//Estefelé, főleg Rossarie//
- A szobaár plusz egy és öt aranyat leszámítva a saját kontójukra dolgoznak. Szerintem igazán jó dolguk van velem, nem vagyok uzsorás, ha segítenek a ház körül, elég csak a szobapénzt, de hát látod! Megszökdösnek! Szégyentelenek! - *Dohog félhangosan a kurtizán-ügyre. Talán majd a városban, ha járnak, köthet új ismerettséget, bár őszintén kétli, hogy egy városi fruska csak úgy, egyik percről a másikra kicuccolna a Vashegyre. Visszafordul a leányzóhoz, aki szerfelett zajos társaságnak bizonyul. Ez egyébként neki nem probléma, Rili kifejezetten csípi a szószátyár, talpraesett szerzeteket, még akkor is, ha ez itt előtte, szemmel láthatóan defektes, hogy a harcmezőre meg lovagságra áhítozik leány létére.*
- Háááát, a kikötő elég messze van... - *Vakargatja meg elgondolkodva fültővét, és kipillant az ablakon. Odakinn jócskán tábort vert az éji hideg, s a sötétség, nem szívesen látná, hogy a kiscsaj egyedül nekivág az éj közepén a veszélyes útnak arrafelé.* - Pár napnyi járás, de szerintem ne most vágj neki. Nem hallottad tán, hogy háborúskodás folyik azon a vidéken?
*Felhümment a lovagosdi kismonológra, valóban kétli, hogy a süldőleány már most odáig vitte volna, de nem teszi szóvá.*
- Alapesetben nagyon is jó helyen jársz: A Vashegy szívesen lát minden kardforgató erős kart és hű szívet soraiban, azonban, mint mondtam, most a Hadúr is, a lovagok parancsnoka is házon kívül van, és buzgón élőholtakat mészárol. Javaslom, aludj meg nálunk és rágd meg a döntést, hogy megvárod-e itt visszatértüket, vagy a nyomukba eredsz holnap.