//Achim, Leu'Natika//
- Rendben, gyere máskor is, uram. - *Biccent oda Achimnak, ki se szállva abból amit csinált, tovább vájkál a pult alatt, keresve a kulcsot. Aztán hallja csak, hogy a tündér valójában most nem a portékájára kíváncsi. Vagyis hogy arra, csak nem most, meg nem ő. Dühödten belöki a fiókot a nevet hallva, csak úgy nyekken, a benne lévő tárgyak, kések, ollók, spárga, miegyéb zizzenve koccan össze.*
- Szóval Az Úrnőt, heh? - *Fúj ingerülten, akár a dühös macska. Utóbb légcserél kicsit, színpadias mozdulattal hátrasimítja idegeit fejtetőjére. Elmantrázza magában párszor, hogy a bájitalokért kapott csinos summa boldoggá teszi, igazán boldoggá, nem úgy, mint az ő ábrándos lelkületű szeretője, aki minden valószínűség szerint akkortájt vághatta gerincre Synmira úrnőjét, amikor ő egyik aggodalomból a másikba esve csüggött az ablakon, az ajtón, hogy hírt kapjon szerelmeséről. Erről ennyit, már vissza is költözik hangjába a megszokott, nyílt és kedves dallamosság.*
- Hát, hatvan arany körül van darabja, ha sokra van szükségetek, akkor persze olcsóbb, megegyezés szerint. A közeljövőben megyek is a városba, megüzenheted a varázslónőnek, hogy írjon csak listát, beszerzem, és jöhettek érte ide, a Tavernába. Jó az úgy, tündérlányka?
*Ujjain számolja, miféléket tud szerezni.*
- Láttam zöldet, kéket, barnát, feketét, lilát, pirosat. Tán sárgát is, nem emlékszem, de nincs olyan, amivel ne boldogulnék, csak bízzátok ide.
*Illedelmesen megvárja a választ, és csak utána fordul vissza újdonsült alkalmazottaihoz.*
//Kelser, Cathan, Draenon//
- Szóval Kelser. Az én nevem Rilai, ha még nem jöttél volna rá abból, hogy napestig ezt ordítozza az összes vendégem. - *Kezét nyújtja. Utóbb Cathan fele fordul, és kissé bizalmatlanul vele is lemancsol.* - Nagyon örülök. Magas térdemelés, lépés indul, utánam.
*Menet közben egy percre odafordul a jóképű idegenhez egy félmondatra.*
- Szavad ne feledd! - *Markolja meg a szép szál ember csuklóját, mikor az ismét az ajkai felé közelíti a rumosüveget.* - Adósom vagy a történettel!
*Azzal már ott sincs. Először a konyhába kalauzolja el az önjelölt segítőit. Megmutogatja a tüzet, edényeket, lábasokat, dézsát. A fogadó mögött a kicsi kerekeskutat, veteményest.*
- Itt főzünk. Az étlapon fellelhetők mindegyikét, minden nap. A friss áru, a tej, a tojás, a sajt, az egyéb romlandó Kalácsfalváról jön minden nap, a többi odakinn, a kamrában és a pincében.
*A lépcső alatt kicsiny, spejzszerű helyiség található, arra értette, meg a pincelépcső mögött húzódó, hűs helyiségre, ahol a hordók sorakoznak. Rilai elhaladtában intő jelleggel meglengeti Cathannak mutatóujját.*
- Szigorúan számon tartunk mindent. Az istálló, a vendégek hátasai is a mi gondunk. Reggel elkészítünk minden étket, rendbe rakjuk a szobákat. Este úgy fekszünk, hogy a fogadótér rendben van. Záróra, ha már az utolsó jómadár is eltette magát holnapra.
*Aztán felcaplatnak az emeletre.*
- Tíz szoba van, ezek mindegyike kulcsos. A folyosó végén, amarra jobbra az én lakrészem, balra a tiétek. Rendezkedjetek csak be, ahogy tudtok, van szekrény, nyoszolyák.
*Elgondolkozik.*
- Kelser, szeretném, ha gondod lenne a vendégszobáim és a közös helyiségek tisztaságára, a szennyes edényre, illetve hogy az asztaloknál mindenkinek idejében legyen étke is, innivalója is. Besegíthetnél a főzésben is, legalábbis a reggelinél mindenképp. Arra is figyelni kell, hogy azok, akik elhagyják a fogadót, leadják a kulcsot, és kifizessék a szobát. Ezek mindegyike tíz és három arany egy éjre, tíz és öt reggelivel. A pult mellett a kulcsos szekrény, kérlek tartsd számon, melyik szobában ki alszik. - *Az emberhez fordul.* - Te pedig barátom, a pult mögött fogsz dolgozni, sört és bort mérsz, hordót versz csapra, cipekedsz, ha kell valami a konyhára, és kiszolgálod azt, aki a pultnál eszik vagy iszik. Továbbá szeretném, ha rendben tartanád az istállót és gondod lenne a lovakra is, meg a kicsi kertre hátul, amikor épp van vele dolog, nyáron és ősszel.
*Több dolog nem jut eszébe. Ő a maga részéről tud mindegyikben segíteni, amikor épp ideje és ereje engedi.*
- Kérdés?