//Pultnál, kábé mindenki//
*Oldalra sunyít egy darabig, míg elhallgatja Celabbreh és Laor társalgását nem tehet róla, de neki valahogy úgy tűnik, a fekete üstökű kobakban több hétköznapi sütnivalót és emberismeretet neszel, mint amennyit első blikrre az ezüstderes mögött tartanak. Aztán felkapja a fejét Dharren zajongására: szemét összehúzva, orrát ráncolva próbál rájönni, honnan ilyen veszettül ismerős a csóka. Arra jut, tán korábban a Vashegy népével élt, ha már ismerősként üdvözöl többeket, deerről egyelőre nincs alkalma faggatózni, mert a jó Cathan már reppen is keresztül a téren egy sörrel meg egy-két jó szóval. Elfogódottan felsóhajt: egyre biztosabb benne, hogy a fickó kézben fog tartani mindent a távollétében, miként eddig is.*
- Spongyát rá, nem vagyok sértődékeny! - *Legyint Celabbreh szavaira, aztán hümmög egy sort az elhangzottakra. * - Igen, mondhatjuk azt, hogy ritka errefelé a cifra beszéd.
*Ekkorájt érhet közéjük Daewe, de Rilai még mindig Nirassal van elfoglalva.*
- Hogyne szeretném! - *Könyököl a pult másik oldalára a pasassal átellenben.* - Tudod, errefelé elég ritkák a vándor énekmondók, és azok is jobbára ugyanazokat a dalokat fújják: A Hadúr dicsősége, a Thargok ereje, tralala. Mondj olyat, amit még nem tudunk. Messzi vidékről jöttél? Na várj.
*Kuncogva fordul egyet és egy tál gőzölgő, barnás ragut, friss kenyeret, meg egy korsó vizezett bort hoz.*
- Elébb egyél, utóbb jöhet a szórakozás.
*Míg Niras nekilát az étkezésnek, Rilainak menten alkalma nyílik közelebbről is megismerni a furcsán ismerős férfiút, Dharrent, ugyanis az neki címzi a következő mondatát. Amúgy szépen ívelt szemöldöke felszökik a homloka közepére és már épp szóra nyitná száját, de a harcos szóra emelkedik, mieltt megtehetné. Utóbb meg úgy sem tud köpni-nyelni sem.*
- Mi az hogy csak saját felelősségre?! - *Nyekken visszhangként.* - Mi történt?!
*A hullák és rémlények már a Vashegyet is fenyegetik? Igazán nem bánná, ha némileg több részletet is megosztana ez a drága ember, mielőtt porig rombolja a mai bevételét. Rutinból fog rá a Dharren körül tébláboló Daewe csuklójára, ha hagyja.*
- Nyugodj meg kedvesem, a Vaskorsó biztonságos. - *Néz rá nyomatékosan, de a következő pillanatban már a kisettenkedő kalóz és az őrszem utánnéz. Kissé aggódik: mi olyan történt egy nap leforgása alatt, ami elkerülte a figyelmét? Szerencsére a borostás harcost annyian kezdik egyből nyúzni, hogy kénytelen-kelletlen kibök még több részletet. Rilai érzi, hogy mászik felfele a nyakán-tarkóján az ideg az általános felbolydulást látva. Ezt lehet okosabb lett volna másképpen intézni.*
//Most már tényleg MINDENKI//
- Segíts megnyugtatni mindenkit. - *Szisszen rá kérlelőn Cathanra, ahogy elmegy Mila és a fickó mellett, aztán a lába alá penderíti a pult alatti apró sámlit, hogy némi extra testmagassághoz jutva a fogadónép feje fölé emelkedjen egy pár mondat erejéig.*
- Emberek!!! Emberek, nyugalom! - *Kiáltja végül el magát, és remélhetőleg a pult körüli sokadalom nagy része meg is hallja az öklömnyi leányszemélyt, mert hangja erélyesen csengő és magabiztos. Kezét széttárva csitító mozdulatot tesz.* - Igazán nem jó hírek ezek, és megértem, hogy aggodalmat kelt bennetek, de kérlek, ne bolyduljatok teljesen meg! Odakinn már leszállt az este, ne kezdjetek el őrült módjára bóklászni a környéken! Kalácsfalva egy jó darab járás, a Gázlót sem éritek egyhamar, a Vashegyen pedig jócskán kényelmetlenebb a szállás, mint itt, egy fogadóban. Kérlek maradjatok nyugton, ma éjszakára legalábbis mindenképp.
*Kissé ingerült szemvillanást intéz Dharrenhez, aki már beszélgetésbe merült Laorral. Nagyon reméli, hogy a következő hasonló közlendőjét lesz szíves először a fogadó személyzetével megosztani, mielőtt elkezd ilyeneket ordibálni, ugyanis szabad szemmel is tisztán látható, micsoda nyugtalanságot keltettek szavai. Tovább beszél, emelt hangon.*
- Gondolkozzatok! Ma este már úgysem nagyon mehettek sehova. Ma éjszakára mindenkit elszállásolunk, őrséget állítunk, holnap pedig a Vashegy harcosai nagyítóval nézik át a környéket, hogy semmi ártó meg ne bújhasson a földjeinken. Nyugalom! Ne féljetek! Ma este békében pihenhettek, akárhogy is lesz!