//Rilai, aztán kábé mindenki//
-Plevaen, Ziana... főként. Ezek közül előbbi ugyan elhalálozott, tragikusan rejtélyes körülmények között, a másik még egészen biztosan életben van. *válaszol, s ezzel éppenséggel utalhat arra is, hogy ugyebár a közös lónak...
Na meg, ha már itt tartunk, akkor éppenséggel nem elhanyagolható szempont, hogy vajh az egyik tulajdonos miért is tűnt el, mint szürke szamár a ködben, a másik miért nem fellelhető sehol, s miért árulják a nevében a bordélyt?
A nekiszegezett kérdés árnyaltabb megválaszolása akár órákba is telhetne, de kalózunk alkalmasint nagyon is készen áll a megfelelő válasszal, legalábbis a szerinte megfelelővel:*
-Az attól függ. Érted? Igen. Ha azzal megvédhetlek, gondolkodás nélkül. *felel a lánynak, mintha a magától értetődőt magyarázná. Fel sem merül benne kétség, ha arra gondol, hogy Rilait kell megvédenie, bárkitől is, nem, ha kell, akkor a komplett Nagytanácsot kiirtja, egyesével, ha másképpen nem megy.
Magához húzza a lányt, s egy ideig nem is ereszti, iménti összeszólalkozásuk feszültségének immáron szerencsére nyoma sincsen köztük, annak helyét átvette valami más, valami, ami a férfi számára egyelőre aligha definiálható, ám lényegesen kellemesebb érzés.*
-Mindig az eszemre szoktam hallgatni. Az tartott életben eddig... aztán megjelentél te. *grimaszol, drámaian fel is sóhajt mellé, mintha ugyan bármit is változtathatna a tényálláson. De persze nem, hát helyette inkább viszonozza Rili csókját, egy röpke pillanatra ismét elfeledkezve a külvilágról, s minden kötelességről, melyet az magába foglal.
De persze, ahogyan az lenni szokott, s amire minden alkalommal keservesen rá kell ébrednie, a világ bizony nem szűnik meg létezni, ahogyan az idő sem áll meg csupán csak az ő kedvéért.*
-Igen, ahogy hallom, amúgy is áll a bál odakint... *int fejével a fogadó felé, hát követi szíve hölgyét az említett irányba.
Cseppet sem meglepő, Syoud az, aki a feszültséget generálja, amit kalózunk egyébként nem kifejezetten ért nála. Vajon mit akarhat ennyire görcsösen kompenzálni a hegyesfülű, hogy úgy érzi, minden létező kormosképűbe bele kell kössön?
Na persze az említett kormosnak is lehetne több sütnivalója, mint hogy verbálisan megfenyegeti a helyi őrség oszlopos tagját, melyet egyébként Draenon is szóvá tesz, amint közelebb ér az említett idegenhez.*
-A helyedben inkább annyiban hagynám a dolgot, ha nem akarod, hogy a te szád, vagy épp egyéb testnyílásaid legyenek bevarrva... *a hangnem cinikus, a vigyor gunyoros, a fellépés pedig nem támadó, vagy agresszív, sőt. De talán a kormos, ha nem túl hülye, akkor érthet a célzásból.*