//Második szál//
*Nem igazán bízott abban, hogy egy kovács képes lesz segítségére lenni, hisz ezek a műszerek olyan aprók, és finomak mondjuk egy kardhoz képest, hogy felmerült benne a kósza gondolat, talán ékszerészhez, vagy gnómhoz kell forduljon. Így pedig, hogy a törpe sikerrel kecsegteti csak egyre nagyobb öröme.
Mint kisleány a vásáron kikönyörgött, és megkapott színes szélforgónak úgy vidul minden egyes szónak. Bár ez lehet az ital hatása is. Ugyan nem adná borbélykodásra fejét, de hajat vágni hosszában jó mérték, ahhoz képest, mit maga szokott nyiszálni.*
-Jahm, az őrséggel.
*Reagálja le a kérdést két korty között, oly egyszerűen, mintha csak az utolsó apród lenne a seregben.*
-De a testvérem itt lakik.
*Vált át csevegősebbe.*
-Lehet ismered is, nagy darab fickó, jó sok bölcsességgel. Morwnak hívják.
*Pislog kérdőn a törpére, azért egy óriás nem oly észrevehetetlen, hogy el lehessen kerülni, vagy figyelmen kívül hagyni.
A kanálka vizsgálatára gyorsan ad választ, élvezettel magyarázva.*
-Én Szúnyognak nevezem, de nem csíp, egy speciális kaparó kés, igazából. A széle vág, a kanál mélysége pedig elegendő ahhoz, hogy a sebbe került oda nem való vackokat kikotorjuk. De ezzel szoktam szemölcsöt kimetszeni, és tályogot felnyitni is.
*Hogy kinek mi a pihentető azzal kapcsolatban csak felnevet. Talán nem is állnak olyan messze egymástól a szakmák jeles képviselői.*
-Igen, olykor én is elmolyolok szépítőszerek kikeverésével. Érdekes téma, ha épp nincs más, vagy nagyon egyhangú a sebellátás.
*Mondjuk említett szerek használata momentán nem látszik rajta. A páciensek meg olyanok, hogy háborún kívül alig szórakoztatják végtaglevágással, az itt-ott ilyen-olyan kisebb vágott, vagy szúrt sebek meg egy idő után halál unalmasak tudnak lenni.
A bókkal nem igazán tud mit kezdeni, csak vállát vonogatja.*
-Olyan ez is mint a többi.
*És hát minden szakmának meg van a maga szépsége, becsülendő volta.*
-Én a fafaragókat csodálom nagyon. Na az nem semmi kihívás lehet. Hogy miként láthat bárki tűzrevalóban bölcsőt, koporsót, késnyelet azt fel nem foghatom. Mi ehhez képest csak egyszerű varrónők vagyunk, megstoppoljuk, ami kiszakadt.
*Érti úgy, hogy nem alkotnak újat, csak rendbe hozzák azt ami adott.*
-De nélkületek eszköz híján egyikünk se érne semmit. Ti a fémmel teszitek mindezt, sokkal kreatívabb alkotni, mint javítani.
*Biccent is tiszteletteljesen a kovács felé.*
-Az.
*Vigyorodik el a Grombar említésére, és jellemzésére.*
-Még talaj részegen se voltam képes soha annyi képtelenséget összeálmodni, mint ami ott van.
*Láthatóan szórakoztatónak talál valamit mindebben, legalábbis önfeledt vigyora erről árulkodik.
Nem óhajt semmit ezeken felül, bár még egyszer elgondolkodik a kérdésen, szépen sorba véve egy sebellátás folyamatát, hátha akad valami, mi megkönnyítené dolgát. De nem, semmi.
Az áldomásra maga is megemeli kupicáját.*
-De vörössé.
*A holtak miatt már eme kikötést is be kell eszközölni, így változik a világ. Hajtja le az italt a rutinos alkoholfogyasztók vehemenciájával, egyetlen kortyra, arcizma sem rezdül, mintha csak patakvizet iszogatna.*