Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-18 13:36:33
Üzenet elküldve: 2016-10-18 13:36:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Ethea már kiheverte az erdőben történt kis kalandot. Sikerült jót pihennie is. Mi tagadás, kellemes része volt benne Dharrennek is. A férfire gondolva baktat lefelé a hegyről, hogy aztán útja egyenesen a Tavernába vigye. A poros út fogyhat gyorsan a talpai alatt, de a gondolatai megragadnak egy helyen, s bizony a felidézett történések mosolyt csalnak ajkára. A múltról át is térnek gondolatai a jövő lehetséges ösvényére, s éppen azt képzelgi maga elé, miként lepi majd meg Dharrent, mikor végre eléri a kocsmát. Ujjai a csukott ajtó kilincsére fonódnak, majd megnyitja maga előtt a bejáratot, és be is lép. Tekintete körbefut a bent időzőkön.*
-'Napot!
*Böki ki a kurta köszönést, majd a pult felé indul. Ha már itt van, iszik is valamit. Az már egyből kiveri szemeit, hogy a hely koránt sem olyan pazar már, mint mikor még Rilai tüsténkedett a pult mögött. Van-e most egyáltalán valaki, aki főz és süt a Tavernában? Na félreértés ne essék, Ethea minden bizonnyal kerülni fogja ezt a lehetőséget, másoknak is jobb lesz az úgy. Miután szerzett magának egy kupányit a vizezett borból, megfordul, és újra csak szemügyre veszi a bent lévőket. Troddot a pásztort ismeri még Kalácsfalváról. A vén fickó meg, mintha Leandana játékszere lenne. A termetes fickó azonban nem ismerős neki, így tekintetét még inkább rajta felejti. Vajon ki lehet a fickó?*
-'Napot!
*Böki ki a kurta köszönést, majd a pult felé indul. Ha már itt van, iszik is valamit. Az már egyből kiveri szemeit, hogy a hely koránt sem olyan pazar már, mint mikor még Rilai tüsténkedett a pult mögött. Van-e most egyáltalán valaki, aki főz és süt a Tavernában? Na félreértés ne essék, Ethea minden bizonnyal kerülni fogja ezt a lehetőséget, másoknak is jobb lesz az úgy. Miután szerzett magának egy kupányit a vizezett borból, megfordul, és újra csak szemügyre veszi a bent lévőket. Troddot a pásztort ismeri még Kalácsfalváról. A vén fickó meg, mintha Leandana játékszere lenne. A termetes fickó azonban nem ismerős neki, így tekintetét még inkább rajta felejti. Vajon ki lehet a fickó?*
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-18 00:10:23
Üzenet elküldve: 2016-10-18 00:10:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Trodd nem tudja, hogy mennyi szabadideje is van a démon, szellem, szörnyeknek vagy hogy mit csinálnak mikor nincs szabadidejük, de bólint az atya megállapítására. A heves válaszra Trodd meglepődik. Nemcsak azért mert pap még nem beszélt így vele, inkább mert egyébként se nagyon hívta őt már senki fiamnak. Viszont nem sértődik meg hisz nem olyan az ő lelke.*
-Rendben.
*A kapott sört elveszi, amennyiben az atya kíván koccint vele majd belekortyol. Jól esik neki ezt nem tagadja.*
-Hát még laknom nincs hol, de a jószágokért jöttem. A többi majd lesz. Mikor mindenki ment el a vashegyre a faluból én még elmentem Azil-hoz az ácshoz és szóltam, hogy vigye a gyereket, meg Chiari-t biztonságba. Aztán most visszajöttem.
*Nem nagy történet. Attól még, hogy mindenféle élőholtak meg hasonlók garázdálkodnak a pásztornak nem változik meg a dolga. Még ha előtte szól a barátoknak a bajról.*
-Rendben.
*A kapott sört elveszi, amennyiben az atya kíván koccint vele majd belekortyol. Jól esik neki ezt nem tagadja.*
-Hát még laknom nincs hol, de a jószágokért jöttem. A többi majd lesz. Mikor mindenki ment el a vashegyre a faluból én még elmentem Azil-hoz az ácshoz és szóltam, hogy vigye a gyereket, meg Chiari-t biztonságba. Aztán most visszajöttem.
*Nem nagy történet. Attól még, hogy mindenféle élőholtak meg hasonlók garázdálkodnak a pásztornak nem változik meg a dolga. Még ha előtte szól a barátoknak a bajról.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-16 20:21:27
Üzenet elküldve: 2016-10-16 20:21:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan betolja az ajtót és besétál rajta. Őszes haja csapzottan és sárosan van félrenyalva feje búbján. Arca koszos, homlokán horzsolás nyoma, egyik szeme bedagadva, szájaszélén alvadtvér. A nemrég még szinte csillogó páncélzata most több helyen horpadt, koszos, de még mindig hiánytalanul feszül rajta. Hatalmas kardja már nem lóg az oldalán, csupán díszes tőre maradt meg a harc után. Körbe tekint a fogadón, láthatóan keres valakit, ám a bent lévő urakon csak átsiklik a tekintete. Ahogy lassú léptekkel halad minél beljebb, úgy meggyötört arca egyre jobban csalódott lesz, amiért nem találja az illetőt. Eddigi zihálása mintha nyugodtabbá válna, ahogy mélyebbeket próbál lélegezni, miközben horpadt mellvértje fel le mozog a mellkasán.*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-13 13:29:57
Üzenet elküldve: 2016-10-13 13:29:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A pásztor jó fejnek tűnik, csak kicsit szűkszavú; sebaj, Arnulf tud beszélni kettő helyett is. Könnyen van, hiszen az ő fejében vagy Heten dumálnak szinte állandóan.*
- Ja, hogy... értem. Úgy tűnik, mostanság többnek is túl sok a szabadideje. *biccent fejével északnak, ahonnan a csúf ultramágikus fényjelenségek szórakoztatják a tüzijátékon edződött népeket.*
*Arnulf atya nem óriás, még csak nem is túlzottan magas. Ennek ellenére szokták óriásnak nézni, főleg azok, akiket jól lábközön rúg, és azok ettől a lába elé heverednek, halk vinnyogás keretében.*
- Mérem, csak ne magázzál, mert nyakon váglak, fiam... *mérgelődik, mert a magázástól mindig ideges lesz. Beáll egy kicsit a pult mögé, csapol egy adag sört, aztán még egy adag sört, és már kész is van.*
- Amúgy mi járatban erre? Itt laksz?
- Ja, hogy... értem. Úgy tűnik, mostanság többnek is túl sok a szabadideje. *biccent fejével északnak, ahonnan a csúf ultramágikus fényjelenségek szórakoztatják a tüzijátékon edződött népeket.*
*Arnulf atya nem óriás, még csak nem is túlzottan magas. Ennek ellenére szokták óriásnak nézni, főleg azok, akiket jól lábközön rúg, és azok ettől a lába elé heverednek, halk vinnyogás keretében.*
- Mérem, csak ne magázzál, mert nyakon váglak, fiam... *mérgelődik, mert a magázástól mindig ideges lesz. Beáll egy kicsit a pult mögé, csapol egy adag sört, aztán még egy adag sört, és már kész is van.*
- Amúgy mi járatban erre? Itt laksz?
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-12 19:22:03
Üzenet elküldve: 2016-10-12 19:22:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A kérdés meglepte és el is gondolkoztatta. Nem járatos annyira a vallásokban, de tudja, hogy vannak mindenféle istenek, meg szellemek, meg démonok és hasonló lények akik szeretnek az egyszerű emberek életébe beleszólni. Hol jó szándékból, hol pedig egyszerű kicseszésből. Mindig így köszön, de annyira nem ismeri az isteneket, hogy külön egyet válasszon ki és neki szóljon.*
-Hát... Amelyik éppen ráér.
*Ritkán viccelődik Trodd és mikor mégis az is ilyen furcsa tréfa. Az óriás eldöntheti, hogy tetszik-e neki. Az italmérésre Trodd bólogat.*
-Ilyen idők ezek.
*Csak remélni tudja, hogy hamarosan vége lesz és az istenek meg a hasonlók megnyugszanak és visszamennek az égbe vagy a föld alá ahonnan előjöttek. Arra emlékszik Trodd is, hogy a másikkal találkoztak már, de talán bemutatkozásig nem jutottak. Ha pedig mégis akkor neki van ilyen lyukas feje, hogy nem marad meg benne. Most már viszont megjegyzi. Magának is megjegyzi, hogy jó sok címe van az óriásnak és biztos tanult ember lehet. Főleg az egyik cím lepi meg.*
-Atya?
*Tiszteli ő a papokat. Mikor még nem a törzsnek dolgozott mindig eljött egy pap a földekre és megáldotta a termést el ne verje az eső. Ők pedig jól megvendégelték. Nagy tiszteletnek örvendett egy pap. Magázni kellett és kezet is kellett csókolni. A feltett kérdésre ezért már magázva ad választ.*
-Mérje atyám.
-Hát... Amelyik éppen ráér.
*Ritkán viccelődik Trodd és mikor mégis az is ilyen furcsa tréfa. Az óriás eldöntheti, hogy tetszik-e neki. Az italmérésre Trodd bólogat.*
-Ilyen idők ezek.
*Csak remélni tudja, hogy hamarosan vége lesz és az istenek meg a hasonlók megnyugszanak és visszamennek az égbe vagy a föld alá ahonnan előjöttek. Arra emlékszik Trodd is, hogy a másikkal találkoztak már, de talán bemutatkozásig nem jutottak. Ha pedig mégis akkor neki van ilyen lyukas feje, hogy nem marad meg benne. Most már viszont megjegyzi. Magának is megjegyzi, hogy jó sok címe van az óriásnak és biztos tanult ember lehet. Főleg az egyik cím lepi meg.*
-Atya?
*Tiszteli ő a papokat. Mikor még nem a törzsnek dolgozott mindig eljött egy pap a földekre és megáldotta a termést el ne verje az eső. Ők pedig jól megvendégelték. Nagy tiszteletnek örvendett egy pap. Magázni kellett és kezet is kellett csókolni. A feltett kérdésre ezért már magázva ad választ.*
-Mérje atyám.
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-12 16:08:01
Üzenet elküldve: 2016-10-12 16:08:01
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fürdeni sokkal kényelmesebb és praktikusabb, mint törölgetni magát. Ez valószínűleg az, ami miatt a testiségre rásütik a "mocskos" bélyegzőt, noha mocskosnak igazán nem érzi magát, de azért szereti lemosni a csatakot, és akkor nem szárad rá a lepedőre, vagy az ember ruhájára. Vagy éppen a konyharuhára. Neki is nevetnie kell a gondolatra, hogy a szakács legközelebb evvel törli szárazra a tányért, amire majd kitálalja valaki vacsoráját. Talán el kellene égetni, hogy ne folyton azon agyaljon evés közben, hogy vajon saját testnedveivel kitörölték-e a poharát, bár őt valószínűleg ez kevéssé zavarná, szemben az Ámoni Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal. Mivel azonban ilyen hivatal nem létezik, vagy Achim még nem hozta létre, így ezen sem aggódik különösebben.*
- De véletlenül tudom.
*Nem először jár a Taverna konyháján - noha ilyet most művelt először, de most úgy érzi, hogy bármikor megismételné -, így tudja, hogy hova kell nyúlnia, ha keres ezt-azt. Lesandít Laor gatyapőcére, majd elmosolyodik, hiszen most nyúlt oda eleget, még a végén elkopna. Viszont leveszi a teás dobozt a polcról. Teljesen nyilvánvaló, hogy Laor azért nem találta, mert a dobozon az a felirat, hogy "cukor". Csókkal adja át, aztán nekiáll összeszedni a szétdobált ruháit. De egyelőre csak csomóba gyűri, mert nem nagyon akaródzik csatakosan felvenni. Komolyan vágyik a fürdésre, vagy például a fürdődézsában való ölelkezésre. Igen, az határozottan izgató, már csak a gondolat is. Valahogy most úgy érzi magát, mint egy kamasz, aki felfedezett valami remek dolgot, és folyamatosan csinálná. Pedig tényleg komolyan fáradt. Azt viszont már elhatározta, hogy bekérezkedik Laor ágyába, de hagyni fogja aludni. Mondjuk úgy hajnalig.
Míg a teavíz fel nem forr, addig nekilát a rendrakásnak. Noha nem szeret ilyesmit csinálni - ki szereti? -, de anélkül szedi fel az üvegcserepeket, vagy törli fel a kiloccsant bort, hogy húzná ezen a száját. Már csak a békesség miatt is meg kell ezt csinálni, mert Rili még a végén azt hinné, hogy valaki betörő forgatta fel a helyiséget, és zabálta ki a kamrát, akkor aztán meg telekürtölné a Vashegyet a konyháján esett gyalázattal, és valaki egészen biztosan akadt aki látta őt bejönni ide, vagy aki erre jártában - hisz itt visz az út a hegyre - a konyhaablakon bekukkantva látta őket pucéran egymásnak feszülni. Viszont túl nagy rendet sem szabad csinálni, mert az pont ugyanannyira gyanús lenne. Szóval a terepet valahogy a vacsora előtti állapotra kéne visszarendezni.*
- Mármint teafőzésért?
*kérdezi egészen ártatlanul, miközben hátulról átkarolja Laor derekát.*
- De egyébként igazad van. Ez bűnös dolog. De szeretek bűnbe esni. Veled.
*A szája, ennek a szemtelen fickónak a kívánatos szája tehet az egészről. Szoborba kéne önteni, és akkor hazavihetné.*
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fürdeni sokkal kényelmesebb és praktikusabb, mint törölgetni magát. Ez valószínűleg az, ami miatt a testiségre rásütik a "mocskos" bélyegzőt, noha mocskosnak igazán nem érzi magát, de azért szereti lemosni a csatakot, és akkor nem szárad rá a lepedőre, vagy az ember ruhájára. Vagy éppen a konyharuhára. Neki is nevetnie kell a gondolatra, hogy a szakács legközelebb evvel törli szárazra a tányért, amire majd kitálalja valaki vacsoráját. Talán el kellene égetni, hogy ne folyton azon agyaljon evés közben, hogy vajon saját testnedveivel kitörölték-e a poharát, bár őt valószínűleg ez kevéssé zavarná, szemben az Ámoni Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal. Mivel azonban ilyen hivatal nem létezik, vagy Achim még nem hozta létre, így ezen sem aggódik különösebben.*
- De véletlenül tudom.
*Nem először jár a Taverna konyháján - noha ilyet most művelt először, de most úgy érzi, hogy bármikor megismételné -, így tudja, hogy hova kell nyúlnia, ha keres ezt-azt. Lesandít Laor gatyapőcére, majd elmosolyodik, hiszen most nyúlt oda eleget, még a végén elkopna. Viszont leveszi a teás dobozt a polcról. Teljesen nyilvánvaló, hogy Laor azért nem találta, mert a dobozon az a felirat, hogy "cukor". Csókkal adja át, aztán nekiáll összeszedni a szétdobált ruháit. De egyelőre csak csomóba gyűri, mert nem nagyon akaródzik csatakosan felvenni. Komolyan vágyik a fürdésre, vagy például a fürdődézsában való ölelkezésre. Igen, az határozottan izgató, már csak a gondolat is. Valahogy most úgy érzi magát, mint egy kamasz, aki felfedezett valami remek dolgot, és folyamatosan csinálná. Pedig tényleg komolyan fáradt. Azt viszont már elhatározta, hogy bekérezkedik Laor ágyába, de hagyni fogja aludni. Mondjuk úgy hajnalig.
Míg a teavíz fel nem forr, addig nekilát a rendrakásnak. Noha nem szeret ilyesmit csinálni - ki szereti? -, de anélkül szedi fel az üvegcserepeket, vagy törli fel a kiloccsant bort, hogy húzná ezen a száját. Már csak a békesség miatt is meg kell ezt csinálni, mert Rili még a végén azt hinné, hogy valaki betörő forgatta fel a helyiséget, és zabálta ki a kamrát, akkor aztán meg telekürtölné a Vashegyet a konyháján esett gyalázattal, és valaki egészen biztosan akadt aki látta őt bejönni ide, vagy aki erre jártában - hisz itt visz az út a hegyre - a konyhaablakon bekukkantva látta őket pucéran egymásnak feszülni. Viszont túl nagy rendet sem szabad csinálni, mert az pont ugyanannyira gyanús lenne. Szóval a terepet valahogy a vacsora előtti állapotra kéne visszarendezni.*
- Mármint teafőzésért?
*kérdezi egészen ártatlanul, miközben hátulról átkarolja Laor derekát.*
- De egyébként igazad van. Ez bűnös dolog. De szeretek bűnbe esni. Veled.
*A szája, ennek a szemtelen fickónak a kívánatos szája tehet az egészről. Szoborba kéne önteni, és akkor hazavihetné.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-12 14:55:36
Üzenet elküldve: 2016-10-12 14:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jó vicc! Kámforrá válni. Mintha most olyan könnyen ugrálna, mozdulni sem alig tudna. Leginkább úgy érzi magát, mintha futott volna pár mérföldet teljes vértezetben, átúszott volna egy folyót hosszában és barátságos ökölpárbajon vett volna részt egy óriással és egy tagbaszakadt orkkal. Nem mintha bármelyikben is nagy tapasztalatai lennének. De nincs is nagyon kedve mozdulni, Most nincs annál jobb, mint átkarolni a hozzásimuló, ránehezedő testet és bármennyire is leányregényekbe illő, melyeket pedánsan nevelt nemes kisasszonyok olvasnak gyönyörködéssel vegyes borzongással, persze titokban, egy idő után a lélegzetvételük is egymáshoz igazodik. Ezért aztán nem szívesen enged, amikor Lea kibontakozik az ölelésből, de nem tartóztatja, inkább hátulról is elgyönyörködik benne, ahogy ismét magára ölti a báli ruháját. Amikor a hétköznapokon konyhai törlőrongynak használt ruhadarabba bele is törli hosszú combjait, Laor nem tudja megállni, hogy fel ne nevessen. Lelki szemei előtt megjelenik a rongy további felhasználása. Ekkor határozza el azt is, hogy ismeretlen fogadókban nagyon óvatos lesz az ételekkel. A felszólításra csak megrázza a fejét, és amikor egyedül maradt, felül az asztalon, lelógázva lábait annak széléről. Testén még mindig veríték csillog, elvégre a konyhában kellemes idő van, hála a tűzhelyen még mindig parázsló tűznek és a felfűtött kemencének. Kicsit elkínzott arccal mozgatja meg a vállait, úgy érzi mintha lenyúzták volna a lapockáit. Ő volt alul, bizony, hogy izgalmas volt, de az asztal lapja valóban elég kemény.*
- És néhol még szálkás is. *morogja maga elé fenekét vakarva, miután leugrott a padlóra. Mire Lea visszatér, a nadrágot és a csizmát már magára rángatta, egy kanna víz már a tűzön hevül, Laor pedig kicsit tanácstalanul tekintget körbe, a konyha közepén álldogálva és a tarkóját vakarva.*
- Nem tudod, van valahol teafű? *néz az ajtó felé, ahogy Lea belép* Hideg van kint?
*Közelebb lép és ha a lány karja libabőrös, el is mosolyodik, választ kapott a kérdésre. Két tenyere közé fogja az arcát, megcsókolja a boszit, hiszen már olyan rég látta. Ujja hegyével végigsimít a finoman ívelt szemöldökökön. Újabb apró, kedvére való részlet.*
- Egy jó forró tea, ha nincs ellenedre, de utána muszáj lesz egy kis rendet raknunk. *néz vissza a megviselt konyhára. Itt-ott edények hevernek a padlón, a kiömlött bor erjedt szagot árasztva csöpög le az asztalról egy terebélyesedő tócsába, maga a masszív faalkotmány pedig különféle foltoktól tarkálik.* Ha visszatér a tulajdonos, és így talál itt kettőnket, biztos kitér a hitéből. És örülhetünk, ha első dühében nem vesz fel minket is az étlapra.
*Nem párosítja össze a hely gazdájának személyét azzal a bájos, barna hajú leányzóval, aki a kedélyeket igyekezett csillapítani, miután Dharren egy rövid bejelentéssel frászt hozott mindenkire. Az ő olvasatában a fogadós vagy mogorva, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon is jó kedélyű, de feltétlenül nagydarab férfiember, tetőtől talpig ételfoltos kötényben, néha kónyára csapott, valaha fehér volt sapkában. Egy ilyen kép ismeretében jogos lehet az aggodalma is.*
- Jó anyámnak is az volt a meggyőződése, hogy egyszer tömlöcben kötök ki. *bólint rá egy megjegyzésre* Bár valószínűleg nem ilyen okokra gondolt. Szóval? Hun a tea?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.12 14:59:45
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jó vicc! Kámforrá válni. Mintha most olyan könnyen ugrálna, mozdulni sem alig tudna. Leginkább úgy érzi magát, mintha futott volna pár mérföldet teljes vértezetben, átúszott volna egy folyót hosszában és barátságos ökölpárbajon vett volna részt egy óriással és egy tagbaszakadt orkkal. Nem mintha bármelyikben is nagy tapasztalatai lennének. De nincs is nagyon kedve mozdulni, Most nincs annál jobb, mint átkarolni a hozzásimuló, ránehezedő testet és bármennyire is leányregényekbe illő, melyeket pedánsan nevelt nemes kisasszonyok olvasnak gyönyörködéssel vegyes borzongással, persze titokban, egy idő után a lélegzetvételük is egymáshoz igazodik. Ezért aztán nem szívesen enged, amikor Lea kibontakozik az ölelésből, de nem tartóztatja, inkább hátulról is elgyönyörködik benne, ahogy ismét magára ölti a báli ruháját. Amikor a hétköznapokon konyhai törlőrongynak használt ruhadarabba bele is törli hosszú combjait, Laor nem tudja megállni, hogy fel ne nevessen. Lelki szemei előtt megjelenik a rongy további felhasználása. Ekkor határozza el azt is, hogy ismeretlen fogadókban nagyon óvatos lesz az ételekkel. A felszólításra csak megrázza a fejét, és amikor egyedül maradt, felül az asztalon, lelógázva lábait annak széléről. Testén még mindig veríték csillog, elvégre a konyhában kellemes idő van, hála a tűzhelyen még mindig parázsló tűznek és a felfűtött kemencének. Kicsit elkínzott arccal mozgatja meg a vállait, úgy érzi mintha lenyúzták volna a lapockáit. Ő volt alul, bizony, hogy izgalmas volt, de az asztal lapja valóban elég kemény.*
- És néhol még szálkás is. *morogja maga elé fenekét vakarva, miután leugrott a padlóra. Mire Lea visszatér, a nadrágot és a csizmát már magára rángatta, egy kanna víz már a tűzön hevül, Laor pedig kicsit tanácstalanul tekintget körbe, a konyha közepén álldogálva és a tarkóját vakarva.*
- Nem tudod, van valahol teafű? *néz az ajtó felé, ahogy Lea belép* Hideg van kint?
*Közelebb lép és ha a lány karja libabőrös, el is mosolyodik, választ kapott a kérdésre. Két tenyere közé fogja az arcát, megcsókolja a boszit, hiszen már olyan rég látta. Ujja hegyével végigsimít a finoman ívelt szemöldökökön. Újabb apró, kedvére való részlet.*
- Egy jó forró tea, ha nincs ellenedre, de utána muszáj lesz egy kis rendet raknunk. *néz vissza a megviselt konyhára. Itt-ott edények hevernek a padlón, a kiömlött bor erjedt szagot árasztva csöpög le az asztalról egy terebélyesedő tócsába, maga a masszív faalkotmány pedig különféle foltoktól tarkálik.* Ha visszatér a tulajdonos, és így talál itt kettőnket, biztos kitér a hitéből. És örülhetünk, ha első dühében nem vesz fel minket is az étlapra.
*Nem párosítja össze a hely gazdájának személyét azzal a bájos, barna hajú leányzóval, aki a kedélyeket igyekezett csillapítani, miután Dharren egy rövid bejelentéssel frászt hozott mindenkire. Az ő olvasatában a fogadós vagy mogorva, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon is jó kedélyű, de feltétlenül nagydarab férfiember, tetőtől talpig ételfoltos kötényben, néha kónyára csapott, valaha fehér volt sapkában. Egy ilyen kép ismeretében jogos lehet az aggodalma is.*
- Jó anyámnak is az volt a meggyőződése, hogy egyszer tömlöcben kötök ki. *bólint rá egy megjegyzésre* Bár valószínűleg nem ilyen okokra gondolt. Szóval? Hun a tea?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.12 14:59:45
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-12 11:08:21
Üzenet elküldve: 2016-10-12 11:08:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nevet. A mai estén már sokadjára, és hát csak ma sokkal többször mind az elmúlt időszakban összesen. Pedig amúgy nagyon vidám személyiség, csak mostanában ugye nem sok ok van az örömre. A jókedvnek viszont egyáltalán nem az elfogyasztott alkohol az oka. Vagyis nem csak az.
Két kezével végigsimít az őt ölelő két karon, aztán letámaszkodik kétoldalt a férfi feje mellett és annak fülcimpáját kóstolgatja, hogy közben belesuttoghassa fülébe a következőt:*
- Ó nem, kedvesem. Nem erről van szó. Épp ellenkezőleg. A Gödörbe dobnak a szentségtörés miatt, amit az imént elkövettél.
*Kicsit kell csak áthelyeznie a testsúlyát, hogy egy karjára támaszkodjon, a másik keze pedig ismét Laor ajkán simít végig. Igen, most már tudja, hogy a másiknak ez az a testrésze, ami elsősorban kiváltotta belőle a gerjedelmet. Az érzés ezzel kapcsolatban nem változott, most is ugyanúgy ízlelni, csókolni akarja, csak közbejön a kis küzdelem a tepsiért, amiből Lea kerül ki győztesen. Diadalittasan csipegeti a húst, immáron újra felegyenesedve. Hallgatja Mesemondó újabb történetét a nagyevő nemesasszonyról. Egy pillanatra megáll a szájában a falat, ugyanis határozottan az az érzése támad, hogy ő most féltékeny arra a nőre, még akkor is, ha Laor állítja, hogy nem "úgy" ismerte. Laor szerencsére hamar menti a helyzetet egy megfelelő időben kimondott dicsérettel, így Lea is enyhül. Meg aztán az egész csak egy pillanatig tart, a férfi ebből csak annyit vehet észre, hogy Lea állkapcsa megáll a rágásban.*
- Azért lepődsz meg rajtam, mert nem ismered Akheelt. Ő komolyan morog, és még beléd is mélyeszti a fogát, ha akár csak ránézel a tányérjára.
*Hát igen, a drága Vörös is állandóan éhes, olyankor meg morcos. Ha pedig morcos, akkor jobban teszi az ember ha fedezékből addig dobálja kajával, amíg le nem nyugszik. Aztán egy kis édességgel végképp le lehet venni a lábáról, ha pedig az ember megtoldja az egészet valami csöncsörével, akkor örökre belopja magát Akheel szívébe. Egyszerű lány, de kiváló harcos - a vérszomjasabb fajtából - és amolyan kabala is nekik.*
- Reméltem, hogy nem kell színlelned.
*búgja egészen elmélyülő hangon, és karjait Laor nyaka köré fonja, fél szemöldöke megrándul, ahogyan megérzi a másiknak újra feltámadó vágyát. Le is pillant.*
- Ohohhóó katona!
*innen már csak egy egészen apró mozdulat, hogy aztán olyan közel kerüljenek egymáshoz, amilyen közel csak férfi és nő kerülni tud...
Végül Laor mellkasára omolva fekszik, a szíve úgy kalapál, hogy azt még Laor is érezheti. Elfáradt, de igazán édes fáradtság ez, amely után tagjai még mindig bizseregnek és izmai lüktetnek. Főleg azok az izmai, amik amúgy nem látszanak, de amiket Laor az imént nagyon is érezhetett, vagy talán még mindig érez. Ez az a pillanat, amikor ragyogóan álomba tudna szenderülni, ha nem érezné egyre égetőbb szükségét annak, hogy kimenjen pisilni. Az átkozott bor leért! Nyögéssel tápászkodik fel először ülő helyzetbe, teste csillog az izzadságtól, még kicsit remegnek a tagjai. Futó csók után már le is fordult Laorról, hogy aztán megpihenjen az asztal szélén ülve, és kinyújtsa a lábait kicsit. Ha eddig nem volt még összemaszatolva az asztal, hát most hogy Lea odaült már van rajta gazdagon az "anyagból"l.*
- Kámforrá ne válj!
*lepattantában még finoman végigkarmolja Laor combját. Nem bajlódik különösebben az öltözködéssel, csak csizmáját húzza fel, meg a túlméretes inget, ami nagyjából a térdéig ér, szóval valószínűleg egy óriás volt az eredeti tulaj. Mivel más nincsen kéznél így a combján végigfolyó "matériát" a nevezett ingbe törli, aztán kirongyol a latrinára. Ha egy kellemes nyári éjszaka lenne, akkor valószínűleg nem kapkodná ennyire a lábait, de ez egy esős-taknyos, hideg őszi éjszaka, úgyhogy elsősorban nem azért siet, mert attól tart, hogy Laor olajra lép, hanem azért mert kutyául fázik. A hidegtől függetlenül mondjuk tényleg jó lenne, ha Laor nem pattanna meg. Meg egy forró fürdő is jól esne, és nem csak azért, hogy ki- és lemossa a mindenféle testnedveket, meg hogy felmelegedjen, ugyanis visszatérése után egész teste reszket.*
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nevet. A mai estén már sokadjára, és hát csak ma sokkal többször mind az elmúlt időszakban összesen. Pedig amúgy nagyon vidám személyiség, csak mostanában ugye nem sok ok van az örömre. A jókedvnek viszont egyáltalán nem az elfogyasztott alkohol az oka. Vagyis nem csak az.
Két kezével végigsimít az őt ölelő két karon, aztán letámaszkodik kétoldalt a férfi feje mellett és annak fülcimpáját kóstolgatja, hogy közben belesuttoghassa fülébe a következőt:*
- Ó nem, kedvesem. Nem erről van szó. Épp ellenkezőleg. A Gödörbe dobnak a szentségtörés miatt, amit az imént elkövettél.
*Kicsit kell csak áthelyeznie a testsúlyát, hogy egy karjára támaszkodjon, a másik keze pedig ismét Laor ajkán simít végig. Igen, most már tudja, hogy a másiknak ez az a testrésze, ami elsősorban kiváltotta belőle a gerjedelmet. Az érzés ezzel kapcsolatban nem változott, most is ugyanúgy ízlelni, csókolni akarja, csak közbejön a kis küzdelem a tepsiért, amiből Lea kerül ki győztesen. Diadalittasan csipegeti a húst, immáron újra felegyenesedve. Hallgatja Mesemondó újabb történetét a nagyevő nemesasszonyról. Egy pillanatra megáll a szájában a falat, ugyanis határozottan az az érzése támad, hogy ő most féltékeny arra a nőre, még akkor is, ha Laor állítja, hogy nem "úgy" ismerte. Laor szerencsére hamar menti a helyzetet egy megfelelő időben kimondott dicsérettel, így Lea is enyhül. Meg aztán az egész csak egy pillanatig tart, a férfi ebből csak annyit vehet észre, hogy Lea állkapcsa megáll a rágásban.*
- Azért lepődsz meg rajtam, mert nem ismered Akheelt. Ő komolyan morog, és még beléd is mélyeszti a fogát, ha akár csak ránézel a tányérjára.
*Hát igen, a drága Vörös is állandóan éhes, olyankor meg morcos. Ha pedig morcos, akkor jobban teszi az ember ha fedezékből addig dobálja kajával, amíg le nem nyugszik. Aztán egy kis édességgel végképp le lehet venni a lábáról, ha pedig az ember megtoldja az egészet valami csöncsörével, akkor örökre belopja magát Akheel szívébe. Egyszerű lány, de kiváló harcos - a vérszomjasabb fajtából - és amolyan kabala is nekik.*
- Reméltem, hogy nem kell színlelned.
*búgja egészen elmélyülő hangon, és karjait Laor nyaka köré fonja, fél szemöldöke megrándul, ahogyan megérzi a másiknak újra feltámadó vágyát. Le is pillant.*
- Ohohhóó katona!
*innen már csak egy egészen apró mozdulat, hogy aztán olyan közel kerüljenek egymáshoz, amilyen közel csak férfi és nő kerülni tud...
Végül Laor mellkasára omolva fekszik, a szíve úgy kalapál, hogy azt még Laor is érezheti. Elfáradt, de igazán édes fáradtság ez, amely után tagjai még mindig bizseregnek és izmai lüktetnek. Főleg azok az izmai, amik amúgy nem látszanak, de amiket Laor az imént nagyon is érezhetett, vagy talán még mindig érez. Ez az a pillanat, amikor ragyogóan álomba tudna szenderülni, ha nem érezné egyre égetőbb szükségét annak, hogy kimenjen pisilni. Az átkozott bor leért! Nyögéssel tápászkodik fel először ülő helyzetbe, teste csillog az izzadságtól, még kicsit remegnek a tagjai. Futó csók után már le is fordult Laorról, hogy aztán megpihenjen az asztal szélén ülve, és kinyújtsa a lábait kicsit. Ha eddig nem volt még összemaszatolva az asztal, hát most hogy Lea odaült már van rajta gazdagon az "anyagból"l.*
- Kámforrá ne válj!
*lepattantában még finoman végigkarmolja Laor combját. Nem bajlódik különösebben az öltözködéssel, csak csizmáját húzza fel, meg a túlméretes inget, ami nagyjából a térdéig ér, szóval valószínűleg egy óriás volt az eredeti tulaj. Mivel más nincsen kéznél így a combján végigfolyó "matériát" a nevezett ingbe törli, aztán kirongyol a latrinára. Ha egy kellemes nyári éjszaka lenne, akkor valószínűleg nem kapkodná ennyire a lábait, de ez egy esős-taknyos, hideg őszi éjszaka, úgyhogy elsősorban nem azért siet, mert attól tart, hogy Laor olajra lép, hanem azért mert kutyául fázik. A hidegtől függetlenül mondjuk tényleg jó lenne, ha Laor nem pattanna meg. Meg egy forró fürdő is jól esne, és nem csak azért, hogy ki- és lemossa a mindenféle testnedveket, meg hogy felmelegedjen, ugyanis visszatérése után egész teste reszket.*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-12 00:46:26
Üzenet elküldve: 2016-10-12 00:46:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Őszintén sajnálom, hogy ennyire kevésnek bizonyultam. *vág tragikus arckifejezést, mikor kiderül, hogy Lea még fél tucat jelentkezőre számít. Arra gondol, hogy mennyire nem venné jó néven, ha azok a markos legények most besorjáznának az ajtón, erről pedig eszébe jut még valami. Ahogy oldalt fordítja fejét, láthatja, hogy a derékszíja, amire fegyvereit csatolta, valahol az asztal mellett hever, jelenleg elérhetetlen távolságra. Ez nem jó, viszont ahhoz, hogy hozzájuk juthasson vagy különleges tornamutatványokra lenne szükség, vagy a göndör hajút kitessékelni az öléből. Az elsőhöz semmi kedve, a másodikhoz még annyi sincs. Annyi baj legyen, mióta élőholtak motoszkálnak a kertek alatt, senki nem merészkedne ki ilyen késő este a városból, hogy tiszteletét tegye a tavernában, és a szobát bérlő vendégek is inkább az ágyuk biztonságában bíznak. Hacsak nem pont a dögök tévednek be, de erre inkább nem is kéne gondolni. Ki tudja, hátha gondolatolvasásban is jók?
Ahogy Lea oldalt hajol a húsért, elgyönyörködik kicsit a lapos has fehér bőre alatt hullámzó izmok játékában. Azt mondják, hogy ami egzotikus, az mindig izgalmas, és számára ez a tejfehér bőr pont ilyen. A vízszintes sebhellyel nem foglalkozik sokat, betudja olyannak, amilyen rajta is akad pár. Veszélyes a világ és ennek néha nyoma marad az emberen. Eszébe sem jut, hogy gyógyító beavatkozás nyoma lehet. A két tenyérforma hegtetoválás már érdekesebb, de egyelőre erre sem tud rákérdezni, mert most kezdenek el birkózni a tepsiért, aminek az a vége, hogy elfúló hangon nevetve vonaglani kezd Lea alatt, ahogy a folyton éhes nőszemély elkezdi végigharapdálni finoman. Csiklandós, nem is kicsit. Így aztán hamar legyőzi az ellenállását a kéjes erőszak, és kénytelen a lányt enni hagyni.*
- Ne érts félre, semmi baj nincs ezzel. *vesz egy nagy levegőt, mivel most már nem nevet görcsösen és kap* Valamikor rég ismertem egy nőt. Nem úgy. Egy nemesember felesége volt, maga is előkelő családból származott. Igazán szerencse, hogy az ura tehetős ember volt, különben az a törékeny kis teremtés éhen halt volna. Egy nyársra húzott bárány szinte meg sem kottyant neki. A naponta elfogyasztott bormennyiséget is inkább hordóban lehetett mérni nála, mint pohárban, de a legcsodálatosabb az volt, hogy mennyi édességet le tudott gyűrni a torkán. Mindegy volt nála, hogy édes tészta, tejszínes krém vagy gyümölcsös torta, csak sok legyen és tocsogjon a méztől. Persze nála nyoma sem volt ennek az ívnek, *csusszan fel a keze a csípőről, követve az összeszűkülő derekat* és az a has... *a köldököt cirógatja végig, aztán ujjhegyekkel végigsiklik a has izmainak kis árkai mentén* azzal ölni lehetett.
*Nézi, ahogy Lea csipeget és csak most tűnik fel neki a fogsor apró szabálytalansága. Meg sem lepődik rajta, hogy ezt is elragadónak találja. Most már inkább azon kéne aggódnia, hogy mit jelent az, amikor a másik minden porcikája elnyeri a tetszését, de felesleges lenne. Ez nem fordulhat elő.
Sajnos, illetve dehogy sajnos, az ölében második vacsoráját költő leányzó nem marad nyugton, hanem ficánkol egy kicsit. Az ingerlő, meztelen, fehér test és a csípő finom mozgatása és az, hogy a falat lenyelése után előrehajló lány a nyakát kezdi csókolgatni, elindít valamit. A csigákba ugró hajfürtök csiklandozó cirógatása pedig csak hab a tortán. Először is Laor, mint egy keljfeljancsi ül fel, egyik karjával háta mögött megtámasztva magát, másikkal az ölében ülő, hozzá simuló Leát tartja meg. A másik ami megmozdul, az nagyjából egy arasszal a köldöke alatt található, és lassan a boszinak is éreznie kell. Mert most már szinte egészen biztos benne, hogy egy boszorkával szűrte össze a levet. Ilyen rövid pihenés után ilyesmire még ifjúkorában sem nagyon volt képes.*
- Színlelni? Veled? Minek?
*Mind a két tenyere az apró, de annál feszesebb popsira szalad, ott sokkal kényelmesebb és kellemesebb a támasz, mint az asztal lapján. A csókban pedig most sem fedezi fel, hogy a másik ügyetlen lenne.*
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Őszintén sajnálom, hogy ennyire kevésnek bizonyultam. *vág tragikus arckifejezést, mikor kiderül, hogy Lea még fél tucat jelentkezőre számít. Arra gondol, hogy mennyire nem venné jó néven, ha azok a markos legények most besorjáznának az ajtón, erről pedig eszébe jut még valami. Ahogy oldalt fordítja fejét, láthatja, hogy a derékszíja, amire fegyvereit csatolta, valahol az asztal mellett hever, jelenleg elérhetetlen távolságra. Ez nem jó, viszont ahhoz, hogy hozzájuk juthasson vagy különleges tornamutatványokra lenne szükség, vagy a göndör hajút kitessékelni az öléből. Az elsőhöz semmi kedve, a másodikhoz még annyi sincs. Annyi baj legyen, mióta élőholtak motoszkálnak a kertek alatt, senki nem merészkedne ki ilyen késő este a városból, hogy tiszteletét tegye a tavernában, és a szobát bérlő vendégek is inkább az ágyuk biztonságában bíznak. Hacsak nem pont a dögök tévednek be, de erre inkább nem is kéne gondolni. Ki tudja, hátha gondolatolvasásban is jók?
Ahogy Lea oldalt hajol a húsért, elgyönyörködik kicsit a lapos has fehér bőre alatt hullámzó izmok játékában. Azt mondják, hogy ami egzotikus, az mindig izgalmas, és számára ez a tejfehér bőr pont ilyen. A vízszintes sebhellyel nem foglalkozik sokat, betudja olyannak, amilyen rajta is akad pár. Veszélyes a világ és ennek néha nyoma marad az emberen. Eszébe sem jut, hogy gyógyító beavatkozás nyoma lehet. A két tenyérforma hegtetoválás már érdekesebb, de egyelőre erre sem tud rákérdezni, mert most kezdenek el birkózni a tepsiért, aminek az a vége, hogy elfúló hangon nevetve vonaglani kezd Lea alatt, ahogy a folyton éhes nőszemély elkezdi végigharapdálni finoman. Csiklandós, nem is kicsit. Így aztán hamar legyőzi az ellenállását a kéjes erőszak, és kénytelen a lányt enni hagyni.*
- Ne érts félre, semmi baj nincs ezzel. *vesz egy nagy levegőt, mivel most már nem nevet görcsösen és kap* Valamikor rég ismertem egy nőt. Nem úgy. Egy nemesember felesége volt, maga is előkelő családból származott. Igazán szerencse, hogy az ura tehetős ember volt, különben az a törékeny kis teremtés éhen halt volna. Egy nyársra húzott bárány szinte meg sem kottyant neki. A naponta elfogyasztott bormennyiséget is inkább hordóban lehetett mérni nála, mint pohárban, de a legcsodálatosabb az volt, hogy mennyi édességet le tudott gyűrni a torkán. Mindegy volt nála, hogy édes tészta, tejszínes krém vagy gyümölcsös torta, csak sok legyen és tocsogjon a méztől. Persze nála nyoma sem volt ennek az ívnek, *csusszan fel a keze a csípőről, követve az összeszűkülő derekat* és az a has... *a köldököt cirógatja végig, aztán ujjhegyekkel végigsiklik a has izmainak kis árkai mentén* azzal ölni lehetett.
*Nézi, ahogy Lea csipeget és csak most tűnik fel neki a fogsor apró szabálytalansága. Meg sem lepődik rajta, hogy ezt is elragadónak találja. Most már inkább azon kéne aggódnia, hogy mit jelent az, amikor a másik minden porcikája elnyeri a tetszését, de felesleges lenne. Ez nem fordulhat elő.
Sajnos, illetve dehogy sajnos, az ölében második vacsoráját költő leányzó nem marad nyugton, hanem ficánkol egy kicsit. Az ingerlő, meztelen, fehér test és a csípő finom mozgatása és az, hogy a falat lenyelése után előrehajló lány a nyakát kezdi csókolgatni, elindít valamit. A csigákba ugró hajfürtök csiklandozó cirógatása pedig csak hab a tortán. Először is Laor, mint egy keljfeljancsi ül fel, egyik karjával háta mögött megtámasztva magát, másikkal az ölében ülő, hozzá simuló Leát tartja meg. A másik ami megmozdul, az nagyjából egy arasszal a köldöke alatt található, és lassan a boszinak is éreznie kell. Mert most már szinte egészen biztos benne, hogy egy boszorkával szűrte össze a levet. Ilyen rövid pihenés után ilyesmire még ifjúkorában sem nagyon volt képes.*
- Színlelni? Veled? Minek?
*Mind a két tenyere az apró, de annál feszesebb popsira szalad, ott sokkal kényelmesebb és kellemesebb a támasz, mint az asztal lapján. A csókban pedig most sem fedezi fel, hogy a másik ügyetlen lenne.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-11 21:47:46
Üzenet elküldve: 2016-10-11 21:47:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lea valóban könnyen kiismeri az embereket, de mivel ugye ilyen szituációba ritkán keveredik - sőt tulajdonképpen ez az első alkalom -, ezért érthető ha kicsit túlgondolja. Sosem tanulmányozta a férfiakat ebben az üzekedés utáni lelkiállapotban. Igazából most sem próbálja megfejteni a megfejthetetlent, csak a maga érzéseivel próbál tisztába kerülni. Hiányérzete nincsen, bűntudata is csak egy cseppnyi, de ez is hamar elmúlik, amint Laor szorosabban öleli.*
- Persze, hat markos legényt.
*vágja egyből rá nevetve a kérdésre. Nem osztja meg, hogy a fúriaként puffogó, sodrófával hadonászó Rilit képzelte az ajtóba. Sőt a nevetést is abbahagyja, mikor Laor a derekára markol. Életében talán most először pirul el amiatt, hogy valaki nézi. Sosem jött még ilyesmitől zavarba, mert tudja, hogy nem sok látnivaló van rajta: csípője fiúsan keskeny, fenekét-combját pedig izmosra köszörülte a messzi észak és a sok lovaglás, mellesleg sincsen túlzottan eleresztve - ha borogatná őket akkor még tán el is múlnának. Mivel nem harcos így hófehér bőrét nem tarkítják különböző csaták nyomai, azonban mégiscsak egy északi barbár törzs leánya, így hegtetoválásból van rajta néhány, a legfeltűnőbbek a csípője két oldalán egy-egy tenyérlenyomat - ha Laor már a derekát fogja, akkor pont oda illik a két keze. Egy sebhely viszont van rajta, a hasa alján egy viszonylag hosszú, kicsit ferde, vízszintes vágásnak a helye, Chiari keze munkája és az életét mentette meg. Szóval tudja, hogy nem nagyon van rajta mit nézni, mármint hogy semmi olyan nincs, ami a férfinép kedvére való általában, úgy mint puha, remegős cici, vagy markolni-való fenék, és talán ezért is nem érti, hogy Laor mit bámészkodik. Ösztönösen húzza fél karját maga elé, mintha azzal bármit is eltakarhatna, meg eddigre már összefonódik a tekintetük, úgyhogy Laor talán észre sem veszi a suta mozdulatot. Csak a férfi halk szavai miatt tudja rendezni a vonásait, és egy tréfával próbálja elütni az intermezzót.*
- A szárnyaim épp otthon felejtettem.
*már furakodik a tepsiért, mikor Laor - a gaz - próbálja megakadályozni azt, hogy magához ragadja. Erre Lea morog, no azért nem olyan harciasan, mint a kutya, aminek a tányérjába nyúlnak, hanem játékosan, és végig is harapdálja Laort a mellbimbójától egészen a felkarjáig, amaz nagyjából akkor engedi el a tepsit, mikor Lea a könyökéhez érne. Mivel megszerezte a zsákmányt, így már a morgásra nincsen szükség, marad helyette a mosoly az arcán, mikor csippent egy darab húsit.*
- Egy nagy gyomor vagyok. A fejem búbjától a lábam kisujjáig.
*tényleg valószínűtlenül sokat képes magába tömni, de mentségére szóljon, hogy általában lemozogja. Például kifejezetten kedveli a tűzifa hasogatását, mint testmozgást - a múlt télen szokott rá, mikor alig volt férfi az erődben. Meg aztán nem is zabál álló nap, csak reggelizni és vacsorázni szokott és azok után, hogy az egyik étkezése ennyit eszik gyakran kihagyja a következőt. Szóval nem a kiegyensúlyozott táplálkozás élharcosa.*
- Az asztal keménységén kívül más keménység nincs ellenemre.
*egészen aprót mozdít a csípőjén, hogy pontosítsa kicsit mire is gondol. Nem mintha nem lenne nyilvánvaló.*
- Hát a nők is tudják színlelni, hogy elégedettek, a férfiak miért ne tudnák?
*Ez persze egyértelműen tréfa, mert a férfiak elégedettségének azért olyan jelei vannak, amiket eléggé nehéz színlelni. Mikor ezt mondja, addigra már előrehajolva Laor nyakát kóstolgatja, amaz pedig próbálhatja kisöpörni a saját arcából Lea kezelhetetlen haját. Ha az előbb morgott, akkor most szinte dorombol.*
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lea valóban könnyen kiismeri az embereket, de mivel ugye ilyen szituációba ritkán keveredik - sőt tulajdonképpen ez az első alkalom -, ezért érthető ha kicsit túlgondolja. Sosem tanulmányozta a férfiakat ebben az üzekedés utáni lelkiállapotban. Igazából most sem próbálja megfejteni a megfejthetetlent, csak a maga érzéseivel próbál tisztába kerülni. Hiányérzete nincsen, bűntudata is csak egy cseppnyi, de ez is hamar elmúlik, amint Laor szorosabban öleli.*
- Persze, hat markos legényt.
*vágja egyből rá nevetve a kérdésre. Nem osztja meg, hogy a fúriaként puffogó, sodrófával hadonászó Rilit képzelte az ajtóba. Sőt a nevetést is abbahagyja, mikor Laor a derekára markol. Életében talán most először pirul el amiatt, hogy valaki nézi. Sosem jött még ilyesmitől zavarba, mert tudja, hogy nem sok látnivaló van rajta: csípője fiúsan keskeny, fenekét-combját pedig izmosra köszörülte a messzi észak és a sok lovaglás, mellesleg sincsen túlzottan eleresztve - ha borogatná őket akkor még tán el is múlnának. Mivel nem harcos így hófehér bőrét nem tarkítják különböző csaták nyomai, azonban mégiscsak egy északi barbár törzs leánya, így hegtetoválásból van rajta néhány, a legfeltűnőbbek a csípője két oldalán egy-egy tenyérlenyomat - ha Laor már a derekát fogja, akkor pont oda illik a két keze. Egy sebhely viszont van rajta, a hasa alján egy viszonylag hosszú, kicsit ferde, vízszintes vágásnak a helye, Chiari keze munkája és az életét mentette meg. Szóval tudja, hogy nem nagyon van rajta mit nézni, mármint hogy semmi olyan nincs, ami a férfinép kedvére való általában, úgy mint puha, remegős cici, vagy markolni-való fenék, és talán ezért is nem érti, hogy Laor mit bámészkodik. Ösztönösen húzza fél karját maga elé, mintha azzal bármit is eltakarhatna, meg eddigre már összefonódik a tekintetük, úgyhogy Laor talán észre sem veszi a suta mozdulatot. Csak a férfi halk szavai miatt tudja rendezni a vonásait, és egy tréfával próbálja elütni az intermezzót.*
- A szárnyaim épp otthon felejtettem.
*már furakodik a tepsiért, mikor Laor - a gaz - próbálja megakadályozni azt, hogy magához ragadja. Erre Lea morog, no azért nem olyan harciasan, mint a kutya, aminek a tányérjába nyúlnak, hanem játékosan, és végig is harapdálja Laort a mellbimbójától egészen a felkarjáig, amaz nagyjából akkor engedi el a tepsit, mikor Lea a könyökéhez érne. Mivel megszerezte a zsákmányt, így már a morgásra nincsen szükség, marad helyette a mosoly az arcán, mikor csippent egy darab húsit.*
- Egy nagy gyomor vagyok. A fejem búbjától a lábam kisujjáig.
*tényleg valószínűtlenül sokat képes magába tömni, de mentségére szóljon, hogy általában lemozogja. Például kifejezetten kedveli a tűzifa hasogatását, mint testmozgást - a múlt télen szokott rá, mikor alig volt férfi az erődben. Meg aztán nem is zabál álló nap, csak reggelizni és vacsorázni szokott és azok után, hogy az egyik étkezése ennyit eszik gyakran kihagyja a következőt. Szóval nem a kiegyensúlyozott táplálkozás élharcosa.*
- Az asztal keménységén kívül más keménység nincs ellenemre.
*egészen aprót mozdít a csípőjén, hogy pontosítsa kicsit mire is gondol. Nem mintha nem lenne nyilvánvaló.*
- Hát a nők is tudják színlelni, hogy elégedettek, a férfiak miért ne tudnák?
*Ez persze egyértelműen tréfa, mert a férfiak elégedettségének azért olyan jelei vannak, amiket eléggé nehéz színlelni. Mikor ezt mondja, addigra már előrehajolva Laor nyakát kóstolgatja, amaz pedig próbálhatja kisöpörni a saját arcából Lea kezelhetetlen haját. Ha az előbb morgott, akkor most szinte dorombol.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-11 20:01:03
Üzenet elküldve: 2016-10-11 20:01:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A maga részéről nincs oka panaszra. Valahogy sohasem vágyott arra, hogy partnere különleges kunsztokat tudjon az ágyban (vagy az asztalon), és különben is: egy férfi nem nagyon szokott panaszkodni, ha a végén szétszórhatja a magját. És mint a legtöbb férfinek, Laornak is sziklaszilárd meggyőződése, hogy kivételes tehetségű mestere a szerelmeskedésnek, így fel sem merül benne, hogy Leában maradhatott valami hiányérzet. Azt a kérdést is csak egy udvariassági körnek szánta volna, ha nem gondolja meg magát. Ahogy a nő közelebb húzodik hozzá, és érzi ajkait az arcán, másik karjával is átöleli, amennyire hanyatt fekve lehetséges. Ez pedig általában a fennkölt gondolatok ideje, de neki most olyan üres a feje, mint a fecskefészek ősszel. Egyszerűen csak kellemes a pihenés a kellemes fáradság után. Némi túlzással csak azért nem fordul a fal felé, mert leesne az asztalról.
Miután Lea jelzi, hogy nem kér inni, és maga jót húzott az üvegből, visszateszi azt maga mellé az asztalra. Ha eddig megúszta, hogy leverjék, és darabokra törjön a padlón, talán már egészben is fog maradni.*
- Vársz valakit? *kapja el a másik tekintetét, ahogy az ajtót fixírozza. Nem gondolja komolyan a kérdést, elég rendesen meglepődne egy igenlő válaszon.
Azt pedig elég nehéz meghatározni, hogy melyek azok a bizonyos pillanatok, amik kitörölhetetlenül beleégnek az ember elméjébe, és miért is azok? Legyen az örömteli vagy borzalmas. Nem töri a fejét a miérteken. Ahogy Lea lovaglóülésben helyezkedik el az ágyéka fölött, mindkét tenyerével végigsimít a gyertyák, fáklyák fényében gyöngyház csillogású, a lány magasságának megfelelően hosszú combokon, fel a karcsú derékig. Innen már csak a tekintete kalandozik feljebb, és most, amikor a váll fölött előreomló, göndör fürtök keretezte halvány, szeplőkkel tarkított arcba néz és azokba a valószínűtlen színű, rabul ejtő szemekbe, pontosan tudja, hogy ez egy ilyen pillanat. Képtelen elszakítani tekintetét, kezei lecsúsznak a csípőre és még a száját is eltátja kissé. Ha pedig úgy tűnne, hogy szembogara is kitágult, az nem a félhomályos konyhának köszönhető; egyszerűen csak a lehető legtöbbet akarja befogni ebből a látványból.*
- Ah... *fel sem tűnik neki, hogy halkan bár, de kimondja gondolatait* tényleg egy tündér.
*Végül saját hangja az, ami kiragadhatja ebből a röpke kábulatból. Amikor pedig Lea elkezd nyújtózkodni a tepsi után, ő maga is kinyújtja felé a karját. Ez elsőre segítő gesztusnak tűnhet, és csak azért nem pöcköli arrébb ujjai hegyével, mert félő, hogy leszédülne az asztalról. Tehát tenyerével támasztja meg a tepsit, hogy ne legyen olyan könnyű azt közelebb húzni.*
- Azt ne mondd, hogy megint éhes vagy! *kuncog fel, némi hitetlenkedéssel a hangjában* Egek, de hát hova fér beléd ennyi étel? Mert ha egy jó tenyeres-talpas asszonyság lennél, vagy egy olyan úri dáma, aki fűzője megoldásakor gyakorlatilag szétfolyik, megérteném. Igaz, akkor most kiszorítanád belőlem a szuszt.
*De elveszi kezét a tepsi útjából, és ismét Lea derekára fogva szorítja magához. A lány testének melege szinte égeti az altestét, de esze ágában sincs elereszteni. És miért ne lehetne a nő felül? Egész izgalmas. Aztán hangosan nevet fel. Tetszik neki a másik humora, és az is, ahogy egy élcet vissza tud fordítani.*
- Ha csak az asztal keménysége volt ellenedre, akkor nincs baj. Én most nem pontoznék, csak nézz végig rajtam! Hát így néz ki egy elégedetlen férfi, akinek hiányérzete van?
*Somolyogva rázza meg kicsit a fejét, mintegy ráerősítve a helyes válaszra.*
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A maga részéről nincs oka panaszra. Valahogy sohasem vágyott arra, hogy partnere különleges kunsztokat tudjon az ágyban (vagy az asztalon), és különben is: egy férfi nem nagyon szokott panaszkodni, ha a végén szétszórhatja a magját. És mint a legtöbb férfinek, Laornak is sziklaszilárd meggyőződése, hogy kivételes tehetségű mestere a szerelmeskedésnek, így fel sem merül benne, hogy Leában maradhatott valami hiányérzet. Azt a kérdést is csak egy udvariassági körnek szánta volna, ha nem gondolja meg magát. Ahogy a nő közelebb húzodik hozzá, és érzi ajkait az arcán, másik karjával is átöleli, amennyire hanyatt fekve lehetséges. Ez pedig általában a fennkölt gondolatok ideje, de neki most olyan üres a feje, mint a fecskefészek ősszel. Egyszerűen csak kellemes a pihenés a kellemes fáradság után. Némi túlzással csak azért nem fordul a fal felé, mert leesne az asztalról.
Miután Lea jelzi, hogy nem kér inni, és maga jót húzott az üvegből, visszateszi azt maga mellé az asztalra. Ha eddig megúszta, hogy leverjék, és darabokra törjön a padlón, talán már egészben is fog maradni.*
- Vársz valakit? *kapja el a másik tekintetét, ahogy az ajtót fixírozza. Nem gondolja komolyan a kérdést, elég rendesen meglepődne egy igenlő válaszon.
Azt pedig elég nehéz meghatározni, hogy melyek azok a bizonyos pillanatok, amik kitörölhetetlenül beleégnek az ember elméjébe, és miért is azok? Legyen az örömteli vagy borzalmas. Nem töri a fejét a miérteken. Ahogy Lea lovaglóülésben helyezkedik el az ágyéka fölött, mindkét tenyerével végigsimít a gyertyák, fáklyák fényében gyöngyház csillogású, a lány magasságának megfelelően hosszú combokon, fel a karcsú derékig. Innen már csak a tekintete kalandozik feljebb, és most, amikor a váll fölött előreomló, göndör fürtök keretezte halvány, szeplőkkel tarkított arcba néz és azokba a valószínűtlen színű, rabul ejtő szemekbe, pontosan tudja, hogy ez egy ilyen pillanat. Képtelen elszakítani tekintetét, kezei lecsúsznak a csípőre és még a száját is eltátja kissé. Ha pedig úgy tűnne, hogy szembogara is kitágult, az nem a félhomályos konyhának köszönhető; egyszerűen csak a lehető legtöbbet akarja befogni ebből a látványból.*
- Ah... *fel sem tűnik neki, hogy halkan bár, de kimondja gondolatait* tényleg egy tündér.
*Végül saját hangja az, ami kiragadhatja ebből a röpke kábulatból. Amikor pedig Lea elkezd nyújtózkodni a tepsi után, ő maga is kinyújtja felé a karját. Ez elsőre segítő gesztusnak tűnhet, és csak azért nem pöcköli arrébb ujjai hegyével, mert félő, hogy leszédülne az asztalról. Tehát tenyerével támasztja meg a tepsit, hogy ne legyen olyan könnyű azt közelebb húzni.*
- Azt ne mondd, hogy megint éhes vagy! *kuncog fel, némi hitetlenkedéssel a hangjában* Egek, de hát hova fér beléd ennyi étel? Mert ha egy jó tenyeres-talpas asszonyság lennél, vagy egy olyan úri dáma, aki fűzője megoldásakor gyakorlatilag szétfolyik, megérteném. Igaz, akkor most kiszorítanád belőlem a szuszt.
*De elveszi kezét a tepsi útjából, és ismét Lea derekára fogva szorítja magához. A lány testének melege szinte égeti az altestét, de esze ágában sincs elereszteni. És miért ne lehetne a nő felül? Egész izgalmas. Aztán hangosan nevet fel. Tetszik neki a másik humora, és az is, ahogy egy élcet vissza tud fordítani.*
- Ha csak az asztal keménysége volt ellenedre, akkor nincs baj. Én most nem pontoznék, csak nézz végig rajtam! Hát így néz ki egy elégedetlen férfi, akinek hiányérzete van?
*Somolyogva rázza meg kicsit a fejét, mintegy ráerősítve a helyes válaszra.*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-11 16:58:07
Üzenet elküldve: 2016-10-11 16:58:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A fújdogáló parasztemberre barátságos pillantást vet, több szemszögből is. Nem emlékezteti ugyan Rolffra, de azért elég jól elvan a nép egyszerű fiaival.*
- Melyik? *kérdez vissza, mert hát ha adj isten, akkor jó lenne tudni, melyiktől várhatja a segítséget. Vagy akármit.*
- Hát innék, de... nincs ki adjon. Legutóbb is magam mérém ki, amit kell. *a bemutatkozásra széles vigyor a válasz.*
- Tudom, tudom, találkoztunk Kalácsfalván. Arnul vagyok, Arnulf Molina atya. Meg őrmester. Meg ilyenek. Na... mérjem a sört?
- Melyik? *kérdez vissza, mert hát ha adj isten, akkor jó lenne tudni, melyiktől várhatja a segítséget. Vagy akármit.*
- Hát innék, de... nincs ki adjon. Legutóbb is magam mérém ki, amit kell. *a bemutatkozásra széles vigyor a válasz.*
- Tudom, tudom, találkoztunk Kalácsfalván. Arnul vagyok, Arnulf Molina atya. Meg őrmester. Meg ilyenek. Na... mérjem a sört?
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-11 15:57:05
Üzenet elküldve: 2016-10-11 15:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A pulzusa lassan normalizálódik, ahogyan az asztalon fekve pihegnek. Lea Laor mellkasát cirógatja lehunyt szemmel. Az érzékei ilyenkor eltompulnak, és beletelik kis időbe, amíg eljut az agyáig az, hogy a haja beszorul a saját válla és a férfi hónalja közé, így kellemetlenül húzzák azt. Fészkelődik kicsit, és addig tornázik, amíg végül megszabadulnak a göndör tincsek, ezt a kis moccanást kihasználva lehel egy csókot Laor füle tövébe. Fél lábát lazán veti át Laor fél térdén, szinte mintha csak a birtokviszonyát akarná kifejezni, noha valójában azt a pózt keresi, amiben a legnagyobb testfelületen tudnak egymáshoz érni.
Elégedett. Noha a beteljesülés ezúttal elmaradt mégis kielégült valamilyen szinten, csak sajnos nem tudta elengedni azt a gondolatot, hogy esetleg csalódást okoz. Mert ugye ő is nőből van, a nők pedig sokszor agyalnak ilyen dolgokon. Ezzel egyébként még önmagát is meglepi, mert ilyesmin nagyjából akkor gondolkodott utoljára, mikor lelkileg összetörten zokogott a szüzessége elvesztése utáni percekben. Azóta persze sok idő eltelt és miután kellően megismerte a saját testét már élvezni is kezdte az együttléteket, amik régen még inkább játszottak rituális szerepet az életében, a szertartásossága persze a mai napig megmaradt és ragaszkodnak a jól bevált forgatókönyvükhöz, de most már nem a Szertartás a dolog lényege, hanem az, hogy élvezik egymást. Viszont a spontaneitás teljesen levette a lábáról. De már eleve a vacsora is, hosszú évek óta ez volt az első eset, hogy ennyire kedélyesen tudott beszélgetni egy férfivel. A konyhaasztal "felavatása" csak a hab volt a tortán.
Laor szavaira összerezzen. Leginkább azért mert kirángatja az elmélkedésből. De egyébként jó is, hogy így tesz, mert Lea már egészen odáig jutott, hogy összehasonlítsa Kagannal. Mármint, hogy a méreteit, meg a pajkosságát. Valószínűleg fordított esetben is így tenne, sőt bárki így tenne, aki hosszú ideig csak egy emberrel bújik ágyba, és aztán belecsöppen egy másik is a képbe. Felemeli hát a fejét, sőt fel is könyököl. Ő nem szomjas, hanem éhes, mert ugye a vacsora adta energiát nagyjából már el is égette mostanra. Nézi ahogyan Laor iszik, de ismét elhárítja. Neki két nagy gondja van. Az egyik az, hogy éhes, a másik pedig az, hogy pisilnie kell. Kimenni persze semmi kedve, a hűvös ősz nem tartozik a kedvenc évszakai közé, pláne ha még egy kis esővel is megkínálja.
Egyébként valami hasonlóra gondolhat ő, mint Laor, mert neki is nevethetnékje van, miközben borostyán tekintetét az ajtóra veti. Szinte látja maga előtt a berobbanó Rilit, aki kitér a hitéből, amikor meglátja a lukaikat, meg a bemocskolt konyhaasztalát. Vagy egy percig nézi az ajtót, de azon csak nem lép be Rili, így nem is kell lássa ezt. A következő pillanatban pedig már Laor fölött térdel, hogy elnyújtózkodjon a tepsiért, amit amúgy csak egy hajszál választ el attól, hogy le ne essen. Mikor megszerezte a tepsit, akkor felültében puhán megcsókolja a férfit, talán nem is csók, olyan rövid ideig érnek össze az ajkaik.*
- Nos?
*Aztán meg már ott ül Laor testnedvektől iszamós, pucér ágyékán, szinte abban a szentségtörő pózban, mikor mikor "felül akar lenni", csak azzal a különbséggel, hogy most csak szimplán ül. A tepsi az asztalon a lábszára mellett.*
- Verdikt? Én hét pontot adok rá! Hármat levontam a kemény vánkos miatt.
*Féloldalas mosollyal néz Laor szemébe, miután tekintete végigpásztázta a férfi felsőtestét.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-11 14:43:09
Üzenet elküldve: 2016-10-11 14:43:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy pillanatig sem gondolta komolyan azt a kérdést a szeretők számáról, meg aztán mi köze is lenne hozzá? Akkor szinte fel sem tűnt neki, hogy Lea milyen komolyan, szinte szigorúan reagált rá, csak most, hogy a göndör hajkoronával díszített buksi itt pihen a vállgödrében. Semmi oka nincs, hogy kételkedjen ezekben a szavakban, s ha így van, akkor most különös büszkeséget is kéne éreznie. Egy erényes asszonyt, egy jó kislányt elcsábítani mindig nagy diadal, de most mégsem ezt érzi. Ha jobban belegondol és saját magával szemben sem akar álszent lenni, akkor az előbbi gondolat úgy módosítható, hogy nem csak ezt érzi. Természetesen szó sincs itt holmi gyengéd érzelmekről, hiszen nem is ismerik egymást, a szerelem első látásra intézményében pedig nem hisz. Szerény véleménye szerint amit olyankor éreznek, hirtelen feltámadó nemi vágy, semmi több. Viszont az is megvan, hogy egyáltalán nem érzi sürgősnek, hogy felrángassa a nadrágját, beleugorjon a csizmáiba, és egy futó csók után biztosítsa Leát arról, hogy nem feledi, majd pánikszerűen távozzon. Éppen ellenkezőleg, noha a kemény asztallap nem szolgál kényelmes fekhelyként. És ebben nem is az játszik szerepet, hogy tartana a szellemjárótól. Az önérzetükben megbántott nők igen veszélyesek tudnak lenni, főleg ha bűbájos erők birtokosai. Nem, egyszerűen csak jól érzi magát vele, akár vacsoráról van szó, akár a vacsoraasztalon végzett szabadidős tevékenységről, akár az azt követő, egymás karjaiban pihegésről.
Szabad karját, amelyikkel nem öleli a lányt, kinyújtja, éppen eléri a borosüveget. Persze felborult, és kiömlött a tartalma, de még így is marad benne pár korty. A felét lehúzza, és most örül neki, hogy nem valami mézédes desszertbor volt a palackban, hanem ez a savankás vinkó, ez jobban oltja a szomjat.*
- Nem vagy szomjas? *ha Lea felé fordítja a fejét, nem is nagyon vár a válaszra, az üveget a szája fölé tartva csorgat rá egy kis bort. Persze esélyes, hogy jó része az arcán csurog végig, de hát most csak szórakozik. Eddig szinte meg sem mozdult... mióta? Nem figyelte mennyi ideje pihennek így, egyszerűen jó volt figyelni a másik szuszogását. Egyszer majdnem megszólalt, de aztán úgy érezte, hogy inkább ennen kezével tépné ki a nyelvét, ha feltenné az obligát „Neked is jó volt? ” kérdést. Erről eszébe jut valami. Először csak felkuncog, aztán hangosan kezd nevetni. Előkelő körökben mégsem lehet naturalisztikus részletességgel felvázolni a fiatal lányoknak, hogy mire számíthatnak nászéjszakájukon. Ezért méhekkel és a rétek virágaival, esetleg madarakkal példálóznak. Azt a pillanatot, amikor az ifjú férj végre megkapja ami neki jár, rendszerint a „méhecske rászállt a bibére” eufemizmussal írják le. Laor pedig nevet, mert most úgy érzi, – talán nem önhitten – hogy itt egy kaptárnyi méhről lehet szó, amint rászabadult egy pompásan virágba borult rétre. Arról már nem is beszélve, hogy azon az asztalon, amin most csupasz fenékkel fekszenek, jóféle étkeket szoktak készíteni a Vaskorsó vendégeinek, akik ezeket jó étvággyal kebelezik be. És ez a jövőben sem lesz másként.*
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy pillanatig sem gondolta komolyan azt a kérdést a szeretők számáról, meg aztán mi köze is lenne hozzá? Akkor szinte fel sem tűnt neki, hogy Lea milyen komolyan, szinte szigorúan reagált rá, csak most, hogy a göndör hajkoronával díszített buksi itt pihen a vállgödrében. Semmi oka nincs, hogy kételkedjen ezekben a szavakban, s ha így van, akkor most különös büszkeséget is kéne éreznie. Egy erényes asszonyt, egy jó kislányt elcsábítani mindig nagy diadal, de most mégsem ezt érzi. Ha jobban belegondol és saját magával szemben sem akar álszent lenni, akkor az előbbi gondolat úgy módosítható, hogy nem csak ezt érzi. Természetesen szó sincs itt holmi gyengéd érzelmekről, hiszen nem is ismerik egymást, a szerelem első látásra intézményében pedig nem hisz. Szerény véleménye szerint amit olyankor éreznek, hirtelen feltámadó nemi vágy, semmi több. Viszont az is megvan, hogy egyáltalán nem érzi sürgősnek, hogy felrángassa a nadrágját, beleugorjon a csizmáiba, és egy futó csók után biztosítsa Leát arról, hogy nem feledi, majd pánikszerűen távozzon. Éppen ellenkezőleg, noha a kemény asztallap nem szolgál kényelmes fekhelyként. És ebben nem is az játszik szerepet, hogy tartana a szellemjárótól. Az önérzetükben megbántott nők igen veszélyesek tudnak lenni, főleg ha bűbájos erők birtokosai. Nem, egyszerűen csak jól érzi magát vele, akár vacsoráról van szó, akár a vacsoraasztalon végzett szabadidős tevékenységről, akár az azt követő, egymás karjaiban pihegésről.
Szabad karját, amelyikkel nem öleli a lányt, kinyújtja, éppen eléri a borosüveget. Persze felborult, és kiömlött a tartalma, de még így is marad benne pár korty. A felét lehúzza, és most örül neki, hogy nem valami mézédes desszertbor volt a palackban, hanem ez a savankás vinkó, ez jobban oltja a szomjat.*
- Nem vagy szomjas? *ha Lea felé fordítja a fejét, nem is nagyon vár a válaszra, az üveget a szája fölé tartva csorgat rá egy kis bort. Persze esélyes, hogy jó része az arcán csurog végig, de hát most csak szórakozik. Eddig szinte meg sem mozdult... mióta? Nem figyelte mennyi ideje pihennek így, egyszerűen jó volt figyelni a másik szuszogását. Egyszer majdnem megszólalt, de aztán úgy érezte, hogy inkább ennen kezével tépné ki a nyelvét, ha feltenné az obligát „Neked is jó volt? ” kérdést. Erről eszébe jut valami. Először csak felkuncog, aztán hangosan kezd nevetni. Előkelő körökben mégsem lehet naturalisztikus részletességgel felvázolni a fiatal lányoknak, hogy mire számíthatnak nászéjszakájukon. Ezért méhekkel és a rétek virágaival, esetleg madarakkal példálóznak. Azt a pillanatot, amikor az ifjú férj végre megkapja ami neki jár, rendszerint a „méhecske rászállt a bibére” eufemizmussal írják le. Laor pedig nevet, mert most úgy érzi, – talán nem önhitten – hogy itt egy kaptárnyi méhről lehet szó, amint rászabadult egy pompásan virágba borult rétre. Arról már nem is beszélve, hogy azon az asztalon, amin most csupasz fenékkel fekszenek, jóféle étkeket szoktak készíteni a Vaskorsó vendégeinek, akik ezeket jó étvággyal kebelezik be. És ez a jövőben sem lesz másként.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-11 09:08:17
Üzenet elküldve: 2016-10-11 09:08:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lea furcsa nő, talán ezért is lehet az, hogy ha némi fájdalom ki is szűrődik a hangjából, akkor az nem az elvesztett gyermeknek, vagy gyermekeknek szól. Sokkal inkább a felismerés fájdalmas, hogy ő sem kivétel, mert őt is megérintette az elmúlás szele. Pedig gyógyítóként is tevékenykedve azért látott már rengeteg dolgot, számtalan gyermeket segített a világra és számtalan ember lelelte ki a lelkét a kezei között azért, mert a segítség nem érkezett időben. De az ilyesmit kívülről végignézni gyökeresen más, mint megélni. Hónapokig vegetált, és újabb hosszú hónapok kellettek ahhoz, hogy összeszedje magát, hogy ne csak árnyéka legyen önmagának, hogy a tükörbe nézve ne azt az áttetsző bőrű csontvázat lássa. Azóta persze már majdnem két tél is eltelt, így volt ideje túllendülni a dolgon, most is csak pillanatnyi rossz érzése támad, de azt is egy gondolatbeli vállrándítással hessenti el. Inkább azzal foglalkozik, hogy Laor arcát cirógassa. Az inkriminált kérdésre azonban beszünteti ezen tevékenységét és meglehetősen komoly arckifejezéssel néz a férfi szemébe.*
- Egyet sem. Mivel sosem voltak szeretőim. Alkalmilag is csak egy darab, néhány téllel ezelőtt. De ha gondolod elhessegethetsz. Meg is eskethetsz.
*Ha Laor valóban erre vágyik, akkor nem fog akadékoskodni, teljesen megértené, ha félne tettének az esetleges következményeitől. Nem lenne ezzel egyedül, és Lea még csak meg sem haragudna rá emiatt. Még akkor sem, ha történetesen Laoré a legszebb vashegyi férfiszáj és emiatt nem csókolhatná többet.
Viszont nem mozdul, meghagyja Laornak a döntést. A férfi pedig úgy tűnik, hogy meghozta a döntést, mert a következő pillanatban lesöpri az asztalt, Lea pedig már az asztal szélén ül. A pulzusa pedig már ennyitől is megugrik annyira, hogy a lélegzete is elakadjon egy pillanatra. Aztán megrázza a fejét, mert nem akarja leállítani, miért is akarná? Laor olyan húrokat penget meg benne, amit még senki Kaganon kívül. Ez persze joggal vethetné fel azt a kérdést, hogy ha Kagannal ugyanígy van, akkor most mit is keres itt, és tényleg miért nem állítja le Laort? Erre talán Lea maga sem tudja a választ, de jelen pillanatban nem is nagyon keresi. Az ajtó bezárására sem nagyon fecsérelne időt. Arra viszont már rászánja azt a pár másodpercet, hogy lerúgja a csizmáját, így a pár lábbeli tompa puffanással ér földet Laor mögött, fél keze pedig a férfi övén babrál.
Igazából ez egy merőben új szituáció Lea számára, mert az ágyon kívül még sosem csinált ilyesmit, így hát nem nagyon tud mit tenni, mint sodródni az árral, és ezúttal meghagyni a férfi kezében az irányítást. Meglehetősen ambivalens érzései vannak egyébként, mert egyrészt ott van az ágyékából lüktetően induló, de még az ujjai hegyét is bizsergető vágy, az a vágy ami arra készteti, hogy még szorosabban kulcsolja rá Laor derekára a lábait, másrészt pedig az agyának egy hátsó szegletében tényleg ott van a pánik, amit az eredményez, hogy egy ismeretlen szituációba keveredett egy ismeretlen férfival, akinek nem ismeri az igényeit és aki nem ismeri az ő igényeit, így aztán könnyen lehet, hogy csalódást okoznak egymásnak. Ez utóbbi gondolatot igyekszik igen messzire száműzni, és inkább csak élvezni a pillanatot.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-10 22:31:57
Üzenet elküldve: 2016-10-10 22:31:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Van egy olyan sanda gyanúja, hogy iménti, kajánnak szánt megjegyzésével belepancsolt valamibe, amibe nem kellett volna. Legalábbis Lea hangjába némi fájdalom vegyülne, ahogy válaszol rá. Nem ismerik egymást, így nem ismerheti az előzményeket sem. Úgy nem élcelődött volna ilyesmivel, s noha most sem jött tisztába semmivel, de a hangszínből azért érzi, hogy ezzel nem szerencsés tovább tréfálkoznia. És most, amikor már Lea olyan szép kényelmesen elhelyezkedett az ölében, amikor szabad kezével jólesően átölelte az izmosan karcsú derekat és tulajdonképpen csak élvezni kéne a csókot, elveszve a borostyánsárga szemek tüzében, ez a tündér kiváló érzékkel, tökéletes időzítéssel dobja be kettejük közé Kagant, Laor pedig egy szemvillanásnyi időre lefagy.
Persze ha régebben tartózkodna a Vashegyen, minderre sor sem került volna. Úgy most illedelmesen, ölbe tett kezekkel ücsörögnének egymás mellett, időnként elnyomva egy diszkrét büfit a vacsora után és eszmecserét folytatnának a korán beköszöntött, hűvös őszi esték, a bűbájos ráolvasások témakörében, esetleg a mezők pitypangjainak örvendetes elszaporodásáról, hiszen nincs is szebb egy sárga virágtengerbe boruló tavaszi rétnél. Így viszont csak egy-két kósza pletykát kapott el arról, hogy Lea informálisan a Vashegy ura asszonyának tekinthető, de szóbeszédekre ritkán szokott adni. Pedig néha lehet, hogy kéne, főleg amikor a karjaiban tartott nőszemély erősíti meg ezeket.*
- Ó, remek! *húzza el a száját, de a hangja nem tűnik felháborodottnak vagy csalódottnak, és a szemével is incselkedően hunyorít* Kagan eddig hány szeretődet húzatta karóba? Csak hogy tudjam, mire számíthatok. És vajon bátor, vagy ostobán vakmerő vagyok-e, ha most nem hessegetlek arrébb és nem esketlek meg, hogy ez maradjon kettőnk között? Persze amiről már ketten tudnak, az már nem lehet titok. Már ha bűnös dolgot mívelünk.
*Amíg félig komolyan moralizálgat, érzi, ahogy Lea végigcirógatja a hegeket az arcán, nyakán, melyek közül a nagyobb pont neki köszönhetően gyógyult be szépen. Amikor aztán a simogató ujj az ajkaihoz ér, utánakap a fogaival, óvatosan két fogsora közé szorítva, hogy végül egy csókot nyomjon a hegyére. Ez az a pillanat, amikor úgy tűnhet, hogy elsötétedik a tekintete és megfeszülnek az izmai. Egy szívdobbanásnyi idővel később Lea azt érezheti, hogy Laor jobb kezének tenyere a feneke alá csúszik, hogy amolyan támasztékként szolgáljon, amikor a széket kirúgva maga alól talpra pattan. Ha minden igaz, a szeplős leányzó hosszú lábai még mindig a derekát kulcsolják, így nem kell attól tartani, hogy a földre zuhanna a hirtelen mozdulattól. Derékból fordul oldalt, kicsit előredől és bal alkarjával végigsöpör az asztalon. Tábortüzek mellett mesélt pikáns történetekben nem egyszer találkozhatott ilyen jelenettel, amikor a hős így teremt helyet a nászággyá avanzsáló asztalon. És már rég ki akarta próbálni, milyen lehet. Jó!
A két üres fatál és az egyik kupa hangos csattanásokkal ér földet és pattognak még néhányat, de a tepsi, a vacsora maradékával szerencsére megáll az asztal szélén. Így is elég helyet sikerül teremteni, hogy a bűbájos boszorkát felültethesse a bútordarab szélére, és – bár ez még a jövő zenéje – arra is, hogy hanyatt dönthesse.*
- Ha le akarsz állítani, most tedd! *szólal meg suttogva úgy, hogy homlokuk, orruk összeér* - Ha be akarjuk zárni az ajtót, hogy ne érjen meglepetés, most tegyük!
*Egyre inkább bebizonyosodik, hogy amit az előbb mondott, száz százalékig igaz: a férfi nem gondolkodik, amikor a farka veszi át az irányítást. Mostanra tökéletesen elfelejtette, hogy Lea szerint miért tartanak tőle a vashegyi férfiak.*
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Van egy olyan sanda gyanúja, hogy iménti, kajánnak szánt megjegyzésével belepancsolt valamibe, amibe nem kellett volna. Legalábbis Lea hangjába némi fájdalom vegyülne, ahogy válaszol rá. Nem ismerik egymást, így nem ismerheti az előzményeket sem. Úgy nem élcelődött volna ilyesmivel, s noha most sem jött tisztába semmivel, de a hangszínből azért érzi, hogy ezzel nem szerencsés tovább tréfálkoznia. És most, amikor már Lea olyan szép kényelmesen elhelyezkedett az ölében, amikor szabad kezével jólesően átölelte az izmosan karcsú derekat és tulajdonképpen csak élvezni kéne a csókot, elveszve a borostyánsárga szemek tüzében, ez a tündér kiváló érzékkel, tökéletes időzítéssel dobja be kettejük közé Kagant, Laor pedig egy szemvillanásnyi időre lefagy.
Persze ha régebben tartózkodna a Vashegyen, minderre sor sem került volna. Úgy most illedelmesen, ölbe tett kezekkel ücsörögnének egymás mellett, időnként elnyomva egy diszkrét büfit a vacsora után és eszmecserét folytatnának a korán beköszöntött, hűvös őszi esték, a bűbájos ráolvasások témakörében, esetleg a mezők pitypangjainak örvendetes elszaporodásáról, hiszen nincs is szebb egy sárga virágtengerbe boruló tavaszi rétnél. Így viszont csak egy-két kósza pletykát kapott el arról, hogy Lea informálisan a Vashegy ura asszonyának tekinthető, de szóbeszédekre ritkán szokott adni. Pedig néha lehet, hogy kéne, főleg amikor a karjaiban tartott nőszemély erősíti meg ezeket.*
- Ó, remek! *húzza el a száját, de a hangja nem tűnik felháborodottnak vagy csalódottnak, és a szemével is incselkedően hunyorít* Kagan eddig hány szeretődet húzatta karóba? Csak hogy tudjam, mire számíthatok. És vajon bátor, vagy ostobán vakmerő vagyok-e, ha most nem hessegetlek arrébb és nem esketlek meg, hogy ez maradjon kettőnk között? Persze amiről már ketten tudnak, az már nem lehet titok. Már ha bűnös dolgot mívelünk.
*Amíg félig komolyan moralizálgat, érzi, ahogy Lea végigcirógatja a hegeket az arcán, nyakán, melyek közül a nagyobb pont neki köszönhetően gyógyult be szépen. Amikor aztán a simogató ujj az ajkaihoz ér, utánakap a fogaival, óvatosan két fogsora közé szorítva, hogy végül egy csókot nyomjon a hegyére. Ez az a pillanat, amikor úgy tűnhet, hogy elsötétedik a tekintete és megfeszülnek az izmai. Egy szívdobbanásnyi idővel később Lea azt érezheti, hogy Laor jobb kezének tenyere a feneke alá csúszik, hogy amolyan támasztékként szolgáljon, amikor a széket kirúgva maga alól talpra pattan. Ha minden igaz, a szeplős leányzó hosszú lábai még mindig a derekát kulcsolják, így nem kell attól tartani, hogy a földre zuhanna a hirtelen mozdulattól. Derékból fordul oldalt, kicsit előredől és bal alkarjával végigsöpör az asztalon. Tábortüzek mellett mesélt pikáns történetekben nem egyszer találkozhatott ilyen jelenettel, amikor a hős így teremt helyet a nászággyá avanzsáló asztalon. És már rég ki akarta próbálni, milyen lehet. Jó!
A két üres fatál és az egyik kupa hangos csattanásokkal ér földet és pattognak még néhányat, de a tepsi, a vacsora maradékával szerencsére megáll az asztal szélén. Így is elég helyet sikerül teremteni, hogy a bűbájos boszorkát felültethesse a bútordarab szélére, és – bár ez még a jövő zenéje – arra is, hogy hanyatt dönthesse.*
- Ha le akarsz állítani, most tedd! *szólal meg suttogva úgy, hogy homlokuk, orruk összeér* - Ha be akarjuk zárni az ajtót, hogy ne érjen meglepetés, most tegyük!
*Egyre inkább bebizonyosodik, hogy amit az előbb mondott, száz százalékig igaz: a férfi nem gondolkodik, amikor a farka veszi át az irányítást. Mostanra tökéletesen elfelejtette, hogy Lea szerint miért tartanak tőle a vashegyi férfiak.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-10 20:32:59
Üzenet elküldve: 2016-10-10 20:32:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Volt már rá példa. De én már nem aggódom ilyeneken.
*Lea nem igazán anya-típus, olyannyira nem, hogy nem igazán szereti a gyerekeket. Persze aranyosak, de csak messziről, úgy egy kilométerről. Egyébiránt világéletében az a fajta volt, aki gondoskodott arról, hogy ne eshessen meg vele ilyen baleset, de a vándorlás és a nélkülözés éveiben nem mindig úgy reagált a teste ezekre a szerekre, mint máskor így aztán többször is megesett, hogy "bekapta a legyet". De nem lenne jó méregkeverő, ha nem oldotta volna meg a problémát, mert a másállapottól sem támadtak fel anyai ösztönei. Az utolsó eset viszont elég balul ütött ki, és majdnem Lea életébe került, a hasa alján a kissé ferde, vízszintes sebhely örök emlék marad. Ha úgy tetszik, akkor mementó. A sors fintora, hogy ezúttal úgy gondolták, hogy hagyják megszületni, hiszen Kagannak utód kellett volna, sőt kellene azóta is.*
- Egy lendületes beszélgetést bármikor megszakíthat az íncsiklandozó étel, szóval én nem aggódnék ilyeneken.
*mosolyog, persze nem gondolja, hogy Laor tényleg azon agyalt volna az elmúlt percekben, hogy vajon mi rosszat mondott, hiszen a férfi is ugyanúgy tömte a fejét, mint Lea. Mindenesetre Lea kérdésétől mintha kicsit zavarba jönne.*
- Hát tudod a férfiak általában félnek tőlem. Vagy ha nem is tőlem, akkor a hadúrtól.
*Valószínűleg a Kagantól való félelem az, ami távol tartja a férfinépet Leától, meg hát az igazat megvallva Lea sem keresi a társaságukat azért, hogy ágyba bújjon, vagy hogy akár csak csókolózzon velük. A Vashegyen talán csak róla mondható el, hogy monogám lenne, mármint az egy bakit leszámítva a hisztis barbárral. Noha az nem volt más, csupán az állatias vágyaiknak szabadon engedése, ami különben felért egy nemi erőszakkal.
Hagyja egyébként, hogy Laor magához húzza, de azért picit fészkelődik az ölében úgy, hogy a felső testük összesimulhasson, karjaival pedig menten átöleli a férfi nyakát. Nem sok emberrel csókolózott életében, így aztán ő tényleg bátortalan. Persze tudja, hogy mit kell csinálni, csak azt nem, hogy a másik hogy szereti, ezáltal pedig igen bizonytalan.*
- Igen, a fokhagyma valóban levon az értékéből valamicskét. De azért olyan, amilyennek gondoltam.
*nevet, mert veszi ő a lapot, és esze ágában sincsen holmi bosszún törni a fejét egy elmés kis ugratás miatt. Most, hogy ilyen közel van az arcuk egymáshoz Lea még inkább Laor ajkait nézi, jobbjának hüvelykujjával végig is simít a férfi alsó ajkán. Határozottan úgy érzi, hogy ez a bizonyos testrész az, ami annyira bizsergeti. Máskor még soha nem nézett egy férfit sem ilyen szemmel, nem is igazán érti, hogy most miért figyelt rá fel. Talán azért, mert az imént amikor a kis történeteit mesélte, akkor Lea borostyánszínű tekintete sokszor odatévedt, maga sem tudja,hogy miért. Most már határozottan meg kell állapítsa, hogy Laornak kifejezetten szép szája van, mármint a kedvére való. Eddig azt sem tudta, hogy van kedvére való férfiszáj.
Újra odahajol hát, mert újra meg kell ízlelje, ezúttal kicsit már bátrabb, talán meg is harapja kicsit Laor alsó ajkát, de legalábbis gyengéden beszívja. Aztán lehunyt szemmel elemzi az átélteket.*
- Ízlik.
*mondja ki végül az ítéletet, miközben az előbb tapogató hüvelykujja már a férfi arcán lévő sebhelyeket simogatja, és azon elmélkedik, hogy vajon milyen történet társul hozzájuk. Túl sokat persze nem gondolkodik ezen a kérdéskörön, és inkább visszatér a jelenbe: a kedvére való férfiszájhoz.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.10 20:49:29
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Volt már rá példa. De én már nem aggódom ilyeneken.
*Lea nem igazán anya-típus, olyannyira nem, hogy nem igazán szereti a gyerekeket. Persze aranyosak, de csak messziről, úgy egy kilométerről. Egyébiránt világéletében az a fajta volt, aki gondoskodott arról, hogy ne eshessen meg vele ilyen baleset, de a vándorlás és a nélkülözés éveiben nem mindig úgy reagált a teste ezekre a szerekre, mint máskor így aztán többször is megesett, hogy "bekapta a legyet". De nem lenne jó méregkeverő, ha nem oldotta volna meg a problémát, mert a másállapottól sem támadtak fel anyai ösztönei. Az utolsó eset viszont elég balul ütött ki, és majdnem Lea életébe került, a hasa alján a kissé ferde, vízszintes sebhely örök emlék marad. Ha úgy tetszik, akkor mementó. A sors fintora, hogy ezúttal úgy gondolták, hogy hagyják megszületni, hiszen Kagannak utód kellett volna, sőt kellene azóta is.*
- Egy lendületes beszélgetést bármikor megszakíthat az íncsiklandozó étel, szóval én nem aggódnék ilyeneken.
*mosolyog, persze nem gondolja, hogy Laor tényleg azon agyalt volna az elmúlt percekben, hogy vajon mi rosszat mondott, hiszen a férfi is ugyanúgy tömte a fejét, mint Lea. Mindenesetre Lea kérdésétől mintha kicsit zavarba jönne.*
- Hát tudod a férfiak általában félnek tőlem. Vagy ha nem is tőlem, akkor a hadúrtól.
*Valószínűleg a Kagantól való félelem az, ami távol tartja a férfinépet Leától, meg hát az igazat megvallva Lea sem keresi a társaságukat azért, hogy ágyba bújjon, vagy hogy akár csak csókolózzon velük. A Vashegyen talán csak róla mondható el, hogy monogám lenne, mármint az egy bakit leszámítva a hisztis barbárral. Noha az nem volt más, csupán az állatias vágyaiknak szabadon engedése, ami különben felért egy nemi erőszakkal.
Hagyja egyébként, hogy Laor magához húzza, de azért picit fészkelődik az ölében úgy, hogy a felső testük összesimulhasson, karjaival pedig menten átöleli a férfi nyakát. Nem sok emberrel csókolózott életében, így aztán ő tényleg bátortalan. Persze tudja, hogy mit kell csinálni, csak azt nem, hogy a másik hogy szereti, ezáltal pedig igen bizonytalan.*
- Igen, a fokhagyma valóban levon az értékéből valamicskét. De azért olyan, amilyennek gondoltam.
*nevet, mert veszi ő a lapot, és esze ágában sincsen holmi bosszún törni a fejét egy elmés kis ugratás miatt. Most, hogy ilyen közel van az arcuk egymáshoz Lea még inkább Laor ajkait nézi, jobbjának hüvelykujjával végig is simít a férfi alsó ajkán. Határozottan úgy érzi, hogy ez a bizonyos testrész az, ami annyira bizsergeti. Máskor még soha nem nézett egy férfit sem ilyen szemmel, nem is igazán érti, hogy most miért figyelt rá fel. Talán azért, mert az imént amikor a kis történeteit mesélte, akkor Lea borostyánszínű tekintete sokszor odatévedt, maga sem tudja,hogy miért. Most már határozottan meg kell állapítsa, hogy Laornak kifejezetten szép szája van, mármint a kedvére való. Eddig azt sem tudta, hogy van kedvére való férfiszáj.
Újra odahajol hát, mert újra meg kell ízlelje, ezúttal kicsit már bátrabb, talán meg is harapja kicsit Laor alsó ajkát, de legalábbis gyengéden beszívja. Aztán lehunyt szemmel elemzi az átélteket.*
- Ízlik.
*mondja ki végül az ítéletet, miközben az előbb tapogató hüvelykujja már a férfi arcán lévő sebhelyeket simogatja, és azon elmélkedik, hogy vajon milyen történet társul hozzájuk. Túl sokat persze nem gondolkodik ezen a kérdéskörön, és inkább visszatér a jelenbe: a kedvére való férfiszájhoz.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.10 20:49:29
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-10 19:09:51
Üzenet elküldve: 2016-10-10 19:09:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eleinte érdeklődéssel vegyes büszkeséggel, aztán némi aggodalommal figyeli Lea étvágyát. Érdeklődéssel, mert nőt ritkán lát ekkora étvággyal, ráadásul úgy, hogy egy filigrán teremtés. Büszkeséggel, hiszen joggal hiheti azt, hogy mindennek főztje az oka, ami ezek szerint kivételesen jól sikerülhetett. És aztán aggodalommal, mert ha így megy tovább, akkor kiderülhet, hogy a kecske többi részét is be kellett volna tuszkolnia a kemencébe. Az elégedettség aztán lohad egy kicsit, amikor megtudja, hogy az étvágy permanensen ilyen és az aggodalom is szertefoszlik, miután Lea már csak csipeget, és szemmel láthatóan jóllakott.*
- Bekaptad a legyet? *méri végig, már amennyire az asztaltól lehetséges. Hirtelen más ötlet nem jut eszébe, ami indokolná a nagy étvágyat úgy, hogy az alkaton nem látszik az elfogyasztott, kivételes mennyiségű étel. Persze előbb-utóbb annak is szemmel látható jelei vannak, ha valaki várandós, de ilyen bagatell részletekkel most nem foglalkozik. Ez a szemtelen kérdés amúgy is csak egy vérszegény visszavágás akart lenni a férfiasságát firtató érdeklődésre. Aztán megvonja a vállát.*
- Előfordul, hogy ha egy lendületes beszélgetés akár csak pár pillanatra is megakad, a beszélgetők azon kezdenek töprengeni, hogy mi ennek az oka? Mi rosszat mondhattam, ami miatt a másik hallgat? És miért hallgatok én? Ilyenkor aztán félig-meddig lopott pillantásokkal méregetik egymást, hogy kiderüljön az ok. Mint most mi.
*Persze félrebeszél, dehogy gondolt olyasmire, hogy mi hangozhatott el, ami nem volt helyes. Sokkal inkább az asztalon folytatandó könnyed testmozgás részleteit gondolta tovább. A hárító kézmozdulat után csak magának tölt a borból, nem érzi még, hogy sok lenne. És ha mégis, legfeljebb majd ő alszik Lea vállán. Csakhogy megrándul a keze, a bor pedig a pohár mellé ömlik. Nem kár érte, nem volt díjnyertes nedű, de ezzel nem törődik, csak pislant egyet és azon gondolkodik, hogy jól értette-e az iménti mondatot? Az ezt követő aztán biztossá teszi, hogy nem tévedett. Hümmög egyet, leteszi az üveget. Furcsa, hogy már ettől gyorsult a szívverése. Lehet, hogy oka az, hogy a göndör hajú veszedelmes nőszemélynek látszik, főleg ha boszorka. De lehet, hogy csupán a vágy teszi. Nem szól semmit, csak megfogja a másik kezét és gyengéd erőszakkal húzza maga felé. Ha minden jól megy, akkor Lea hamarosan helyet foglal az ölében, akkor pedig tettetetten elkínzott arcot vág, egy sóhaj után*
- Legalább az illúziót hagyd meg, hogy a férfi hódít!
*Tényleg, micsoda dolog az már, hogy a nő akarja megcsókolni a férfit? A végén még azt is kitalálja, hogy ő akar felül lenni. Hová vezetne ez? Tehát azt már nem hagyja, hogy ebben is Lea legyen az első, bal keze a nő vállára siklik, onnan fel a nyakára, a füle alá, hogy közelebb húzhassa az arcát és kiderülhessen, hogy milyen is az a csók? Ami persze még csak amolyan tapogatózós puszilkodás, némi nyelvjátékkal.*
- Nos? *szólal meg suttogva, amikor szétválnak* Verdikt? Én hét pontot adok rá. Hármat levontam a fokhagyma miatt.
*Nagyon szemtelen arckifejezéssel és hangon teszi ezt hozzá, és ahogy kimondta, már meg is bánja. Ha Lea bosszút akarna állni, túl közel van hozzá, hogy érdemben védekezhessen ellene. És abban valahogy biztos, hogy ha valamit meg kell torolni, a nő fantáziája kimeríthetetlen és mocskos.*
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eleinte érdeklődéssel vegyes büszkeséggel, aztán némi aggodalommal figyeli Lea étvágyát. Érdeklődéssel, mert nőt ritkán lát ekkora étvággyal, ráadásul úgy, hogy egy filigrán teremtés. Büszkeséggel, hiszen joggal hiheti azt, hogy mindennek főztje az oka, ami ezek szerint kivételesen jól sikerülhetett. És aztán aggodalommal, mert ha így megy tovább, akkor kiderülhet, hogy a kecske többi részét is be kellett volna tuszkolnia a kemencébe. Az elégedettség aztán lohad egy kicsit, amikor megtudja, hogy az étvágy permanensen ilyen és az aggodalom is szertefoszlik, miután Lea már csak csipeget, és szemmel láthatóan jóllakott.*
- Bekaptad a legyet? *méri végig, már amennyire az asztaltól lehetséges. Hirtelen más ötlet nem jut eszébe, ami indokolná a nagy étvágyat úgy, hogy az alkaton nem látszik az elfogyasztott, kivételes mennyiségű étel. Persze előbb-utóbb annak is szemmel látható jelei vannak, ha valaki várandós, de ilyen bagatell részletekkel most nem foglalkozik. Ez a szemtelen kérdés amúgy is csak egy vérszegény visszavágás akart lenni a férfiasságát firtató érdeklődésre. Aztán megvonja a vállát.*
- Előfordul, hogy ha egy lendületes beszélgetés akár csak pár pillanatra is megakad, a beszélgetők azon kezdenek töprengeni, hogy mi ennek az oka? Mi rosszat mondhattam, ami miatt a másik hallgat? És miért hallgatok én? Ilyenkor aztán félig-meddig lopott pillantásokkal méregetik egymást, hogy kiderüljön az ok. Mint most mi.
*Persze félrebeszél, dehogy gondolt olyasmire, hogy mi hangozhatott el, ami nem volt helyes. Sokkal inkább az asztalon folytatandó könnyed testmozgás részleteit gondolta tovább. A hárító kézmozdulat után csak magának tölt a borból, nem érzi még, hogy sok lenne. És ha mégis, legfeljebb majd ő alszik Lea vállán. Csakhogy megrándul a keze, a bor pedig a pohár mellé ömlik. Nem kár érte, nem volt díjnyertes nedű, de ezzel nem törődik, csak pislant egyet és azon gondolkodik, hogy jól értette-e az iménti mondatot? Az ezt követő aztán biztossá teszi, hogy nem tévedett. Hümmög egyet, leteszi az üveget. Furcsa, hogy már ettől gyorsult a szívverése. Lehet, hogy oka az, hogy a göndör hajú veszedelmes nőszemélynek látszik, főleg ha boszorka. De lehet, hogy csupán a vágy teszi. Nem szól semmit, csak megfogja a másik kezét és gyengéd erőszakkal húzza maga felé. Ha minden jól megy, akkor Lea hamarosan helyet foglal az ölében, akkor pedig tettetetten elkínzott arcot vág, egy sóhaj után*
- Legalább az illúziót hagyd meg, hogy a férfi hódít!
*Tényleg, micsoda dolog az már, hogy a nő akarja megcsókolni a férfit? A végén még azt is kitalálja, hogy ő akar felül lenni. Hová vezetne ez? Tehát azt már nem hagyja, hogy ebben is Lea legyen az első, bal keze a nő vállára siklik, onnan fel a nyakára, a füle alá, hogy közelebb húzhassa az arcát és kiderülhessen, hogy milyen is az a csók? Ami persze még csak amolyan tapogatózós puszilkodás, némi nyelvjátékkal.*
- Nos? *szólal meg suttogva, amikor szétválnak* Verdikt? Én hét pontot adok rá. Hármat levontam a fokhagyma miatt.
*Nagyon szemtelen arckifejezéssel és hangon teszi ezt hozzá, és ahogy kimondta, már meg is bánja. Ha Lea bosszút akarna állni, túl közel van hozzá, hogy érdemben védekezhessen ellene. És abban valahogy biztos, hogy ha valamit meg kell torolni, a nő fantáziája kimeríthetetlen és mocskos.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-10 16:01:27
Üzenet elküldve: 2016-10-10 16:01:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nevet, megint nevet. Persze csak azért, mert éppen sajnálja a szegény hátrányos helyzetű hímeket, akik nem tudják teljesíteni a szent kötelességüket, mert azok a csúnya-csúnya némberek nem hagyják ezt nekik. Micsoda dolgokat kell kiálljanak ezek a drága jó férfiak, azért, hogy abban az áldásban részesíthessék a hölgyeket, hogy nekik ajándékozzák a legértékesebbet, amit csak férfi adhat egy nőnek.*
- Én mindig éhes vagyok. Sokat eszem és mégis ilyen göthös vagyok.
*ennek ellenére a kalácsfalvi intéző rendre szívta a vérét azzal, hogy túl sovány és nem eszik eleget, ráadásul a kalácsfalvi pék is szent küldetésének tekintette azt, hogy Leát felhizlalja. Lea pedig tényleg becsülettel megevett mindent, amit a derék asszonyság elé rakott, de ettől sem nőtt több hús a csontjaira. Gond nélkül bevágna egy fél vadkant is, és csak a nadrágszíját kellene kicsit meglazítania, mert azért ha jól lakik, akkor az ő hasa is feszül, mint a dob. Most is eljut oda, hogy teljesen megteljen, pedig szívesen csipegetne reggelig, de ugye félő, hogy egyszer csak kidurran. Akkor meg aztán újra kell meszelni a konyhát, szóval egy bizonyos idő elteltével már jelentősen lassul a tempója.*
- Gondolod, hogy kínos? Mondjuk én hallom a saját csámcsogásom, biztos ezért nem tűnt fel az, hogy hallgatunk.
*meg mert ugye teli szájjal nem is nagyon illik beszélni, meg nem is túl praktikus, mert könnyen az ember torkára szaladhat a falat, vagy esetleg kiesik a szájából. Mindkettő pazarlás lenne, Lea pedig túlságosan szereti a hasát, hogy így elfecsérelje az ilyen pompás falatokat.
Az újabb kört a borból viszont már elhárítja azzal, hogy megrázza a fejét, tenyerével pedig lefedi a poharát. Az ember ha túltölti magát, akkor ugye könnyen kidobhatja a taccsot, márpedig ő azt sem akarja. Most talán egy kis víz jobb lesz. De nem mozdul, csak egy utolsó falatért a tepsi irányába, jól betunkolja még a megmaradt kis kenyérhéjat, hogy aztán jóízűen elfogyassza.*
- Tudod azon elmélkedtem, hogy vajon milyen ízű a csókod.
*tekintete újra levándorol Laor ajkaira*
- És, hogy mennyire lenne ellenedre, ha megkóstolnám?
*mármint persze úgy látja, hogy a férfinek nem lenne ellenére, hiszen nem kerüli el a figyelmét az a pillantás, ahogyan Laor a nyakát néz, meg az sem, hogy az imént hogy reagált egy teljesen ártatlan dologra - amit Lea tényleg nem delejezésnek szánt. De ennek ellenére azért mégsem akarja csak úgy rávetni magát. A nevetgélés már elmarad, olyan jelenősen sikerült a kecskesültnek visszaszorítania az alkohol okozta illumináltságot, szóval ebből sejthető, hogy már nem a bor beszél belőle, hanem ez egy teljesen saját döntése.
A válasz függvényében fog végül megmozdulni: ha pozitív akkor azzal az imént elképzelt laza mozdulattal valóban Laor ölébe siklik, úgy, hogy szemben legyenek egymással, és hogy a lábait majd a derekára tudja kulcsolni, bár egyelőre nem kulcsol semmit sehová, csak lógatja kétoldalt a lábát. Ha a válasz esetleg negatív, akkor valószínűleg először zavarba jön majd, utána pedig megvonja a vállát, legalábbis gondolatban. Amúgy amíg nem kap választ, addig maga is olyanokat vizionál, hogy miként söprik majd le az asztalt, és hogy azért annyira észnél kéne lenni, hogy a maradék ne landoljon a földön, ugyanis később még szívesen fogyasztana belőle.*
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-10 14:25:01
Üzenet elküldve: 2016-10-10 14:25:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nagyon szívesen! Meg kell mondjam, örömteli fáradság ez, szívesen csináljuk. De ha te megköszönted minden nő nevében, akkor hadd adjak át egy üzenetet, ami tulajdonképpen panasz is. A nők jó része nem értékeli ezt. Sivalkodnak, rúgkapálnak, harapnak, karmolnak. Annyira, hogy alig tudjuk teljesíteni e nemes kötelességet.
*Mostanra már Lea is az asztal mellé telepedett, és Laor épp elégedetten, talán kissé önelégülten is, elvigyorodna, hogy főztje tetszést aratott, de szinte nincs is rá ideje, a meglepetéstől. Természetesen nem arra számított, hogy Lea előhúzza kis, színarany úti étkészletét, és aprócska villával fogja óvatosan felcsipegetni a húscafatokat, de ekkora mohóság kicsit meglepi. Mint ahogy az is, hogy miközben két pofára tömi magát, a kézmozdulat, ami a bor kitöltését engedélyezi, olyan könnyed, olyan előkelő, hogy bármely uralkodó udvarában megszokott lehetne. Miután sikerül felocsúdnia, vigyor terül el az arcán, tölt mindkettőjüknek, majd maga is lehuppan az asztal mellé és nekilát a vacsorának.*
- Tényleg egész jól sikerült. *dicséri meg arcátlanul saját magát* Te pedig alaposan megéhezhettél. Lehet, hogy nem is lesz elég.
*Kaján vigyorral nyúl a pohara felé, és a mozdulat megakadt egy pillanatra. Amikor belekortyol, már csak felnéz Leára. A göndör hajkorona bájos tulajdonosa azonban a kecskesültnek szenteli minden figyelmét, és meghökkentő sebességgel pusztítja a húst. Így azt az apró bökést a térddel be lehet tudni a véletlennek vagy a fészkelődésnek. Valahogy eszébe jutnak a nemes lelkű lovagok, akik addig epekednek szívük hölgyéért, míg annak keszkenőjének érintése is éteri gyönyör jelenthet számukra. Az ilyesmit mindig is a eszményítés, a túlzás és a szexuális nyomor számlájára írta, de most mégis megérteni látszik ezt egy kicsit. Hiszen nem történt semmi, mégis kellemes élmény volt. Így tehát ő a vacsorának szenteli minden figyelmét és csendben táplálkoznak tovább. Ebben az a gondolat is benne lehet, hogy a hosszú életnek az is titka, ha nem fixírozzuk kitartóan a törzsfő kedvenc boszorkányát. Aztán amikor ismét a borért nyúlva észreveszi, hogy Lea pillantása rajta maradt, kicsit meg is lepődik. A következő pár pillanat azzal telik, hogy a borostyánszín szemekbe mered, aztán lassan indul el lefelé a tekintete a karcsú nyakon, egészen a meglehetősen viseltes ing nyakkivágásáig. Természetesen semmi baja a ruhadarab megviselt voltával, sőt. Adott esetben nem kár érte, ha szaggatnia kell. De ott még messze nem tartunk, egyelőre nagy a hallgatás.*
- Ó, ez a kínos csend. *maga is végiggondolta imént a csókot, és ami azt illeti, tovább is ment, mely gondolatnak fontos része volt a vacsoraasztal kurta mozdulattal való lesöprése, a sárga szemű felpakolása rá és az ezt követő vad, szilaj szerelmeskedés.* Még egy kis bor?
*Biccent fejével az üveg felé, tekintetét le nem véve Leáról. Nem akarja leitatni, legalábbis tudatos gondolata nem ez, csupán az ital is szép tempóban fogy. A sajátja is, de nem az alkohol miatt érzi úgy, hogy ha a szellemjáró csupán egy cselédlány lenne, már az asztalon lennének. Majdnem ki is böki ezt, de visszanyeli. Nem ismerik egymást, nem tudja, hogy Lea sértésnek vagy dicséretnek venné-e?*
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nagyon szívesen! Meg kell mondjam, örömteli fáradság ez, szívesen csináljuk. De ha te megköszönted minden nő nevében, akkor hadd adjak át egy üzenetet, ami tulajdonképpen panasz is. A nők jó része nem értékeli ezt. Sivalkodnak, rúgkapálnak, harapnak, karmolnak. Annyira, hogy alig tudjuk teljesíteni e nemes kötelességet.
*Mostanra már Lea is az asztal mellé telepedett, és Laor épp elégedetten, talán kissé önelégülten is, elvigyorodna, hogy főztje tetszést aratott, de szinte nincs is rá ideje, a meglepetéstől. Természetesen nem arra számított, hogy Lea előhúzza kis, színarany úti étkészletét, és aprócska villával fogja óvatosan felcsipegetni a húscafatokat, de ekkora mohóság kicsit meglepi. Mint ahogy az is, hogy miközben két pofára tömi magát, a kézmozdulat, ami a bor kitöltését engedélyezi, olyan könnyed, olyan előkelő, hogy bármely uralkodó udvarában megszokott lehetne. Miután sikerül felocsúdnia, vigyor terül el az arcán, tölt mindkettőjüknek, majd maga is lehuppan az asztal mellé és nekilát a vacsorának.*
- Tényleg egész jól sikerült. *dicséri meg arcátlanul saját magát* Te pedig alaposan megéhezhettél. Lehet, hogy nem is lesz elég.
*Kaján vigyorral nyúl a pohara felé, és a mozdulat megakadt egy pillanatra. Amikor belekortyol, már csak felnéz Leára. A göndör hajkorona bájos tulajdonosa azonban a kecskesültnek szenteli minden figyelmét, és meghökkentő sebességgel pusztítja a húst. Így azt az apró bökést a térddel be lehet tudni a véletlennek vagy a fészkelődésnek. Valahogy eszébe jutnak a nemes lelkű lovagok, akik addig epekednek szívük hölgyéért, míg annak keszkenőjének érintése is éteri gyönyör jelenthet számukra. Az ilyesmit mindig is a eszményítés, a túlzás és a szexuális nyomor számlájára írta, de most mégis megérteni látszik ezt egy kicsit. Hiszen nem történt semmi, mégis kellemes élmény volt. Így tehát ő a vacsorának szenteli minden figyelmét és csendben táplálkoznak tovább. Ebben az a gondolat is benne lehet, hogy a hosszú életnek az is titka, ha nem fixírozzuk kitartóan a törzsfő kedvenc boszorkányát. Aztán amikor ismét a borért nyúlva észreveszi, hogy Lea pillantása rajta maradt, kicsit meg is lepődik. A következő pár pillanat azzal telik, hogy a borostyánszín szemekbe mered, aztán lassan indul el lefelé a tekintete a karcsú nyakon, egészen a meglehetősen viseltes ing nyakkivágásáig. Természetesen semmi baja a ruhadarab megviselt voltával, sőt. Adott esetben nem kár érte, ha szaggatnia kell. De ott még messze nem tartunk, egyelőre nagy a hallgatás.*
- Ó, ez a kínos csend. *maga is végiggondolta imént a csókot, és ami azt illeti, tovább is ment, mely gondolatnak fontos része volt a vacsoraasztal kurta mozdulattal való lesöprése, a sárga szemű felpakolása rá és az ezt követő vad, szilaj szerelmeskedés.* Még egy kis bor?
*Biccent fejével az üveg felé, tekintetét le nem véve Leáról. Nem akarja leitatni, legalábbis tudatos gondolata nem ez, csupán az ital is szép tempóban fogy. A sajátja is, de nem az alkohol miatt érzi úgy, hogy ha a szellemjáró csupán egy cselédlány lenne, már az asztalon lennének. Majdnem ki is böki ezt, de visszanyeli. Nem ismerik egymást, nem tudja, hogy Lea sértésnek vagy dicséretnek venné-e?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063