//M+N+M+M+M//
*Bár Mofi még soha nem ivott annál többet, minthogy belekortyoljon apja italába, azt azért tudja, hogy milyen hatásai vannak az alkoholnak, Notin pedig egyértelműen látszik, hogy ez a pár korty is rendesen megártott neki.*
~Alig ivott valamennyit, és már nehezen beszél. Nem lesz ez így jó! De hát mit csináljak? Nem mondhatom neki, hogy ne igyon, mert biztosan megharagudna. A részegek agresszívak, ezt mondták sokan. Talán jobb, ha nem szólok hozzá. Még válaszolni is elfelejtett Morw Úrfinak a szívószálra. Igen. A részegek udvariatlanok lesznek. Nem! Csak figyelmetlen. Igen! Noti biztosan csak figyelmetlen lett, nem udvariatlan. Olyan nem jó ez így! Miért vette rá Morw Úrfi erre? Remélem most már akkor segít is hazakísérni, ha már ilyet csinált. És csak most kezdte inni! Mi lesz, ha megissza az egész korsóval? Talán segítenem kellene neki, hogy ne legyen nagyon rossz. Nem! Akkor én is csak ilyen lennék, és Morw Úrfinak biztosan meglenne rólunk a véleménye. Ez az egész taverna dolog egy buta ötlet volt! Tudhattam volna, hogy nem lehet egy ilyen helyre úgy bejönni, hogy ne legyen baj! De hát még Taitos Úrfi is ajánlotta. Miért olyan bonyolult ez?!~
*Ezután már nem is nagyon mer Noti irányába nézni sem, nehogy tolakodásnak vegye a tündértársa a pillantását, és inkább Morw felé sandít folyamatosan, amikor éppen nem a saját tányérját figyeli, amiről lassan, de biztosan fogy az étel. Azt azonban nem tűrheti, hogy Morw Úrfi válasz nélkül maradjon, így a modortalanságra modortalansággal válaszol, és felel a nem neki feltett kérdésre is.*
– Szívószálat általában szalmaszálból vagy nádból készítenek, és arra jó, hogy...
~Ezen még soha nem gondolkodtam. Mire jó azon kívül, hogy vicces?~
– Lehet vele úgy inni, mint a pillangók, és ha tesz mondjuk a teába gyümölcsdarabokat, vagy nagyobb fűszert, akkor az nem ütközik mindig a szájához, amikor iszik. Praktikus és vicces.
*A takarítás szónál azért csak oda kell fordulnia Noti felé, bár megszólalni itt sem szólal meg, mindössze egy meglepett hümmögést hallat.*
~Leandana kisasszony őt már rögtön beengedte a házába? Tényleg nagyon kedvesek az itteniek! Soha nem gondolná senki, hogy egyébként harcosok, ha mindenkit ilyen kedvesen gyámolítanak. Ott van Zekd, aki még gyerek, vagyis embergyerek, mert tündérnek én is alig vagyok több, és mindkettőnket befogadtak, és rám még fontos feladatokat is bíztak. És Noti pedig tegnap érkezett, és máris a legfontosabb személy házában takarítgat. Azt hinné a tündér, hogy óvatosak, meg bizalmatlanok, meg morcosok, de akkor ezek csak megint pletykák a harcosokról. Morw Úrfi is rettenetesen kedves velünk. De miért néz így Noti?~
*Ez a kérdés akkor merül fel, amikor a tündér elcsodálkozik Mofi kereskedő mivoltán. Persze amíg nem kérdez, addig a leány nem tud válaszolni sem, és csak a pillantását kapja el, amit azonban nem tud mire vélni, így inkább visszafordul az óriás felé, és nagyokat bólogat.*
– Ön nagyon szép és okos dolgokat tud mondani, Morw Úrfi!
*Mondja jól hallható elismeréssel a hangjában, és bár kereskedő, ahogyan mondta is, semmifajta túlzott nyájasság nincs a szavaiban, valóban tetszik neki az idézet. Legalább is ő idézetnek véli, és elhatározza, hogy fel is írja majd a könyvébe. Erre ugyan nem tud válaszolni, ám a következő kérdésre igen, és fel is emeli a kezét, amelyben a villát tartja, hogy egy pici időt kérjen, ameddig lenyeli a falatot, és felelni tud, egy újabb bólintás kíséretében.*
– Nem, Leandana kisasszony valóban nem kereskedő, de Achim Mester már majdnem az, mert ő kancellár, és Rilai kisasszony már teljesen az, azt hiszem, és ő küldött ide Önökhöz. Úgy értettem, hogy Leandana kisasszony szolgálatában állok, hogy ő a vezető, de ahogy mondtam is, igaziból mindenkinek a szolgálatára állok a klánban, aki nálam magasabb rangon van. Azt hiszem...
*A végére picit elbizonytalanodik, hiszen nem igazán ismeri a szervezeti rendszert, és jelenleg talán csak Zekdet gondolja magával egyenrangúnak, és most már Notit is. Nem mintha egyébként zavarná, ha valakinek kötelezettség nélkül is segíthet, így nem aggasztja magát a kérdésen. Úgy véli elég részletes választ adott, ám ezután már nem is vesz új falatot a szájába, hiszen látja, hogy az óriás elgondolkodik valamin, így tehát türelmetlenül, ám hang nélkül, csillogó szemekkel várja, hogy milyen feladatot is fog neki adni Morw, majd amikor végre megkapja, szinte látszik rajta, ahogyan pici lelke örömmel sikkant fel a hasznosság jóleső érzésére.*
~Igen! Ezt tudom, ezt tudom! Végre!~
*Egyet azért kortyol gyorsan a teájából, hogy a hangján ne a gyermeki izgatottságot lehessen hallani, vagy legalább ne annyira feltűnően, ahogyan valójában érzi magát. Ezt csak fokozza, hogy Morw a becenevén szólítja, ami vélhetően csak azért történik, mert a hosszabbat nehezebb megjegyeznie, ám Mofinak jelenleg inkább tűnik ez kedvességnek, és annak a jelének, hogy Morw bizalommal fordul hozzá, ami csak fokozza az izgatottságát. Közelebb hajol a medalionhoz, már amennyire tud, és pár pillanatig szemléli. Ez ugyan teljesen szükségtelen, hiszen rögtön látja rajta, hogy nem mestermunka, és ha nincs rajta valamifajta varázslat, akkor vélhetően csak az óriás lelkét erősíti, a tündérke azonban azt is tudja, hogy ez az erő néha mágikusabb, mint akármilyen bűbáj. Azt csak sejti, hogy a darab vagy személyesen Morw, vagy valaki hozzá közelálló kezének munkáját dicséri.*
– Szép darab. Nekem baglyos van.
*Húzza elő a ruhája alól a sajátját, de csak egy pillanatra, és inkább annak okán, hogy megmutassa, annyira ért az amulettekhez, hogy neki magának is van, esze ágában sincs a saját dolgaira terelni a témát, vagy nem válaszolni a kérdésre.*
– Ééééés, az úgy van, hogy Morw Úrfinak el kellene mennie a kovácshoz, ott talán tud Önnek kovácsolni olyat, ami az Ön igényeinek megfelel. Ez azért jó, mert akkor nem választania kell, hanem biztosan olyan lesz, amilyet Ön szeretne, ha elég ügyes a kovács. Ha viszont ő mondjuk nem tud ilyet csinálni, akkor a piactéren van egy árus, aki ilyesmikkel foglalkozik. Tudom, mert a piactér volt az egyik első, ahol körülnéztem, amikor ide érkeztem. De...
*Itt egy kis szünetet tart, és picit el is gondolkodik, majd bizonytalanodik azon, hogy mennyire udvariatlanság ilyen közvetlenül ajánlania önmagát, ám úgy véli, hogy ha Morw Úrfi hozakodott elő a témával, akkor nem érzi majd tolakodásnak.*
– De olyat is csinálhat, hogy megkér valakit, aki picit ért az ilyenekhez, én ő beszerzi Önnek, és akkor nem kell fáradnia. Vagy ha gondolja, akkor szívesen el is kísérem, és segítek, hogy nehogy becsapják a piacon.
*Arcocskáján jelenleg hasonló érzések tükröződnek, mint amit egy menhelyen lehet tapasztalni, ha végigmegyünk a kiskutyák között. Várakozó tekintet, és a folyamatos „Válassz engem!” könyörgés, amit ugyan próbál leplezni, több-kevesebb sikerrel, de annak, aki figyelmes, nem nehéz észrevennie. Az, hogy Morw Noti felé is szegez egy kérdést, picit kibillenti, hiszen kezdi megsajnálni a tündértársát, aki láthatóan küszködik a szavakkal, azonban még nem igyekszik közbeavatkozni.*