Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-09 17:11:58
Üzenet elküldve: 2017-04-09 17:11:58
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor semmi más sem jut eszébe, akkor elkezd rohanni. Reméli, hogy a valóságban nem ütközik bele/neki semminek/senkinek. Jelenleg a kastélyban van, úgyhogy rohan annak falaki között, ahogyan csak lába bírja, egészen addig, még nem egy fallal találja szembe magát; berohan egy szobán, majd ki is rohan tovább. Kacskaringózik vissza, de semmi értelmét nem látja, mert az elfek követik őt, hosszú kardokkal, a mágusok pedig mamalövedékeket dobálnak utána. Alig bír kitérni előlük, izzad reszket, akkor sem nyugszik meg, mire a látomás véget ér, és újra a Vérkertben találja magát. Az ork nő pedig fél méterre sincs tőle.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-09 16:16:03
Üzenet elküldve: 2017-04-09 16:16:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A varázslat megteszi a hatását, a mélységi férfi pultusa a tetőfokára hág, szaporán veszi a levegőt, izzad, retteg, pánikol. Az ork forma nő ettől újult erőre kap. Rég érzett már ilyen kellemesen bizsergető kínt, ahogyan a nyakáról a tarkóján át langyos zsibbadás terjed, behunyt szemmel a levegőbe szippant, hogy még utoljára érezhesse a rémület izzadság szagú mámorát. Talán ezt kihasználva, talán csak a véletlenek összjátékának köszönhetően mikor Assag újra kinyitja a szemét, Atehaner néhány lépésre van csak tőle, s kivont tőrrel ront felé.*
-Te fatty-
*Kárálna a mélységivel miközben maga elé tartja a kezét, de hamarabb eléri őt a támadó, mint ahogy befejezhetné a mondandóját. A szúró fegyvert többé-kevésbé sikerül félre löknie, karján azonban így is csúnya vágást ejt, s a roham lendületétől földre is terül, nyílt célpontot hagyva az agresszív támadónak. A varázslat szerencsére nem hagyja cserben, s mivel a másik még mindig rémképeket lát maga előtt, újra menekülőre fogja.*
~Rohadj meg, meg is érdemled.~
*S ezt a nő őszintén el is hiszi, majd felkel, és igyekszik mielőtt eltűnni onnan, mielőtt az újra ellene fordul.*
-Te fatty-
*Kárálna a mélységivel miközben maga elé tartja a kezét, de hamarabb eléri őt a támadó, mint ahogy befejezhetné a mondandóját. A szúró fegyvert többé-kevésbé sikerül félre löknie, karján azonban így is csúnya vágást ejt, s a roham lendületétől földre is terül, nyílt célpontot hagyva az agresszív támadónak. A varázslat szerencsére nem hagyja cserben, s mivel a másik még mindig rémképeket lát maga előtt, újra menekülőre fogja.*
~Rohadj meg, meg is érdemled.~
*S ezt a nő őszintén el is hiszi, majd felkel, és igyekszik mielőtt eltűnni onnan, mielőtt az újra ellene fordul.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-09 15:18:17
Üzenet elküldve: 2017-04-09 15:18:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Észreveszi az ork nőt, meg hogy a fejéhez ér, a meglepődöttségtől rögtön rávág egyet a nőre, próbál akkorát, hogy az hanyatt vágódjon. Nem tudja hova tenni az egészet, mindaddig, még nem újra a kastélyban találja magát. De nincs ideje gondolkozni, mert két hatalmas, izmos elf férfi esik neki. Kardokkal, és megpróbálják levágni a félvér fejét. Ő rohan, úgy, ahogyan csak tud, közben segítségért ordibál, ezután rájön valamire: évekig futott ezektől, hát akkor most miért tenné? Előveszi zsebéből az üvegtőrét, megfordul, és teljes erőből az elfekre ront. Persze azok erősebbek nála, és Atehaner rögtön a földre kerül. Meglát két mágust is, olyanokat, akik mindig kínozták és verték, úgy indulnak meg felé, mintha mészárlásra készülnének. Atehanert elkapja a pánik, nem a haláltól fél, hanem attól, hogy az a kettő meggondolja magát, és inkább egy szűk cellába dugják. Úgy érzi, hogy csak egyetlen egy lehetősége van: olyan varázslatot használni, amitől erősebb lesz. Sokkal erősebb. Még akkor is, ha kis idő múlva összeesik.
De még mielőtt kimondaná a szavakat eszébe jut valami: nemrég még a Vérkertben volt. Előtte pedig a Zöldzugban beszélgetett új barátjával. Nem lehet a kastélyban, az képtelenség. Ekkor jut eszébe újra az ork nő, a fejérintés, és egy varázslat, amit nemrég tanult meg. Hangosan káromkodik, de semmi értelme, mert a mágusok és a harcosok közelednek felé, szolgának, alávalónak hívják, aki nem érdemli meg az életet, a félvér pedig elhiszi, hogy ebben a helyzetben meg tudna halni. Fogalma sincs, hogy mennyire valóságosak az elfek, nem tudja hogy mit tehetne, így inkább menekül.*
De még mielőtt kimondaná a szavakat eszébe jut valami: nemrég még a Vérkertben volt. Előtte pedig a Zöldzugban beszélgetett új barátjával. Nem lehet a kastélyban, az képtelenség. Ekkor jut eszébe újra az ork nő, a fejérintés, és egy varázslat, amit nemrég tanult meg. Hangosan káromkodik, de semmi értelme, mert a mágusok és a harcosok közelednek felé, szolgának, alávalónak hívják, aki nem érdemli meg az életet, a félvér pedig elhiszi, hogy ebben a helyzetben meg tudna halni. Fogalma sincs, hogy mennyire valóságosak az elfek, nem tudja hogy mit tehetne, így inkább menekül.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:55:24
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:55:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A jelenlévő fura figurák meglepően segítőkészek, s némi ellenjuttatásért cserébe beavatják néhány alap trükkbe, eztán viszon Assag egy rövid pihenőt követően távozóra fogja. A kikötő felől egy mélységi fazon közeledik éppen, s bár már a vérkertben van, az obeliszt köré gyűltektől még távolabb. Az új tudásán felbuzdulva nem tér ki az érkező útjából, és mikor az elég közel ér, tenyerét a másik homlokához teszi, másfél mázsáját kihasználni igyekezve meg is löki, átkot szórva ezzel a kormosra, aki, ha az ork sikerrel járt, egyrészt igen kellemetlen néhány percnek néz elébe, másrész pedig a lökéstől a furán szivacsos talajon hanyatt vágódik. Assag pedig mintha mi sem történt volna baktat tovább előre a város felé.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusz
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusz
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-08 14:41:38
Üzenet elküldve: 2017-04-08 14:41:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Járt itt. Még akkor, amikor, amikor ezt a helyet Tündérkertnek hívták, és áradt belőle a gönyörűség. Minden szintre szikrázott a szépségtől, de ezt most egyáltalán nem mondható el róla. De azért jobb a pletykák elejébe menni, és tényleg megnézni, hogy mi lett a régi Tündérkertből. Mi történhetett vele, hogy most Vérkertnek hívják? Hát nem sok jó. Az biztos, hogy józan eszű alakok nem teszik be ide a lábukat. De Atehaner sötételf énje nem számít józan eszűnek, sem kedvesnek, vagy figyelmesnek. De az miért is lenne jó?*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-03 10:07:25
Üzenet elküldve: 2017-04-03 10:07:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan hagyja a háta mögött a kikötő városát, a nehéz terep felteszi a néhány napos túra i-jére a pontot, viszont ahogy a környék lassan kezd átfordulni egy földöntúli szentségtelenséget sugárzó elátkozott környékké, Assag már egészen biztos abban, hogy jó irányba jön. A fákból az élet méterről méterre tűnik el, a kopott, sárga fűszálak már csak árnyékai régi önmaguknak, sőt mintha egyenesen így nőttek volna ki a földből. A földből, ami olyan szivacsos, mint egy beteg disznó mája, s olyan furcsa anyagot is ereszt magából, mikor a nehéz léptű ork nő rátapos. Nincs annyi ember, elf vagy törp a világon, hogy az egész környék ilyen véráztatta legyen, ez a legbiztosabb jele, hogy itt valami túlvilági mágia van jelen, s nem csak egy barbár hentes otthona. Minél közelebb ér a hajdani tündérkerthez, ezek a jelenségek egyre inkább elnyomják, s végül már teljesen átveszik az élet helyét. A terjengő szagok egy dögveremre emlékeztetik a nőt, leginkább egy járvány sújtotta falu gödre mielőtt végleg hamuvá válik a fertő minden hordozója, s még eresztik magukból a halál mindent átitató szagát. Assag soha nem látta fénykorában a tündérkertet, de ő, aki a konvencionális szépséghez szokott, bár soha nem kedvelte túlzottan a társadalmi normák diktálta ideált, mégis görcsös gyomorral közelíti meg a tisztáson álló vér itatta obszidián obeliszket.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-03-07 00:45:33
Üzenet elküldve: 2017-03-07 00:45:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nappali ima//
- Ó hidd el, célravezető volna!
*Számára mindenképpen. Néhány gyönyörű vágás, akár ruhán keresztül is. Nem baj, hogy csak egy foltban fogja csak átfesteni a ruházatát, azt majd a kormos képű megoldja utólag magának.
Talán mások is gondoltak már róla hasonló szép jelzőket, az esetek többségében nem azért választ ilyen ruhákat. Könnyebb mozgás, ízlés és egyéb más tényezők amik praktikusabbá teszik a számára. Nem mintha ne lennének sokkal visszafogottabb szürke egyszerű göncei, amikkel teljesen beleolvad a tömegbe, de kényelmetlen és idegesíti.
Ahogy gondolta, nem mindkettő, hanem sokkal inkább egyik sem.*
- Inkább férfiként tudok rá gondolni. *Morfondírozik el ő is a szavak hallatán. Amennyit látott meg hallott, és a neve is inkább férfira hajaz, mint nőre. Bár ki tudja mennyire helytállóak a kormos információi, az is lehet, hogy valójában van neme, pusztán nem ismert biztosan. De ezt az elképzelését is bölcsen megtartja magának. Ennek elég lenne egy kósza kicsúszott szócska is, és már plusz órákig bizonygatná az ellenkezőjét.*
- Köszönöm az érdekes információkat! *Szokásos sötét mosolyával fűszerezi meg a szavait, ahogy biccentve sarkon fordul. Ez biztosan egyértelmű válasz a kérdésre. Igazából nem is akart volna tovább maradni. Választ kapott a hellyel kapcsolatos történtekre, és ha van egyáltalán alapja mindannak, amit ez a tárnapatkány elmondott neki, akkor most már szinte biztos abban, hogy halvány aggodalmai feleslegesek voltak. De azért, ki tudja…
Minél hamarabb kikerül ebből a mocsárból annál jobb. A mélységinek is jobb lesz így, ha távol viszi tőle a karmait. Nagy a szája, de egy bolhánál is kevesebb ereje lehet ilyen girhes testtel. Ez talán a nagy szerencséje, hogy olyan visszataszító, hogy még Soth-nak se jött meg hozzá a gusztusa. Biztos pár nővére nem lenne ilyen válogatós de neki jobb ízlése van ennél. Meg aztán most végképp nem tudja, hogy gyűlöli-e jobban, vagy szórakoztatónak találja. Nagyjából ugyanannyit mulatott rajta, mint amennyiszer a torkát tépte volna ki, de mégiscsak démoni lény, így inkább a gyűlöletnél marad.
Talán most jobb, ha inkább valami normális étel után néz, lesz dolga amúgy is a saját testének szükségletein kívül. A szigonyát is le kell majd takarítania, és ki tudja mennyi mocsok marad ezek után a csizmáján.*
//Egy nappali ima//
- Ó hidd el, célravezető volna!
*Számára mindenképpen. Néhány gyönyörű vágás, akár ruhán keresztül is. Nem baj, hogy csak egy foltban fogja csak átfesteni a ruházatát, azt majd a kormos képű megoldja utólag magának.
Talán mások is gondoltak már róla hasonló szép jelzőket, az esetek többségében nem azért választ ilyen ruhákat. Könnyebb mozgás, ízlés és egyéb más tényezők amik praktikusabbá teszik a számára. Nem mintha ne lennének sokkal visszafogottabb szürke egyszerű göncei, amikkel teljesen beleolvad a tömegbe, de kényelmetlen és idegesíti.
Ahogy gondolta, nem mindkettő, hanem sokkal inkább egyik sem.*
- Inkább férfiként tudok rá gondolni. *Morfondírozik el ő is a szavak hallatán. Amennyit látott meg hallott, és a neve is inkább férfira hajaz, mint nőre. Bár ki tudja mennyire helytállóak a kormos információi, az is lehet, hogy valójában van neme, pusztán nem ismert biztosan. De ezt az elképzelését is bölcsen megtartja magának. Ennek elég lenne egy kósza kicsúszott szócska is, és már plusz órákig bizonygatná az ellenkezőjét.*
- Köszönöm az érdekes információkat! *Szokásos sötét mosolyával fűszerezi meg a szavait, ahogy biccentve sarkon fordul. Ez biztosan egyértelmű válasz a kérdésre. Igazából nem is akart volna tovább maradni. Választ kapott a hellyel kapcsolatos történtekre, és ha van egyáltalán alapja mindannak, amit ez a tárnapatkány elmondott neki, akkor most már szinte biztos abban, hogy halvány aggodalmai feleslegesek voltak. De azért, ki tudja…
Minél hamarabb kikerül ebből a mocsárból annál jobb. A mélységinek is jobb lesz így, ha távol viszi tőle a karmait. Nagy a szája, de egy bolhánál is kevesebb ereje lehet ilyen girhes testtel. Ez talán a nagy szerencséje, hogy olyan visszataszító, hogy még Soth-nak se jött meg hozzá a gusztusa. Biztos pár nővére nem lenne ilyen válogatós de neki jobb ízlése van ennél. Meg aztán most végképp nem tudja, hogy gyűlöli-e jobban, vagy szórakoztatónak találja. Nagyjából ugyanannyit mulatott rajta, mint amennyiszer a torkát tépte volna ki, de mégiscsak démoni lény, így inkább a gyűlöletnél marad.
Talán most jobb, ha inkább valami normális étel után néz, lesz dolga amúgy is a saját testének szükségletein kívül. A szigonyát is le kell majd takarítania, és ki tudja mennyi mocsok marad ezek után a csizmáján.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-03-03 12:15:24
Üzenet elküldve: 2017-03-03 12:15:24
ÚJ
![>Rakrenor, a Megtért [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10786_1481039350_orias_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Sötét erők //
*Már-már úgy érzi, neki semmi szerep nem jut az egészben, vele senki nem foglalkozik. Talán így is lenne a legjobb, de ez hamar változik, mikor Arhius újabb szertartás-félét kezd. Úgy tűnik, hogy már eldöntötték helyette, hogy márpedig ő le fog térdelni, úgyhogy bizonyára ez is történik. Le is térdel szépen, mikor erre felszólítják. Ez után elhangzik a szokásos szöveg, amit ő is elismétel, pedig egyáltalán nem veszi észre a másikon, hogy telepatikusan küldi felé a jeleket a nézésével.*
- Dicsőséget az Örök Igazságnak, dicsőséget Sa'Terethnek, a Pusztulásnak, Akhan! *Az utolsó szót még mindig nem érti, de majd idővel... Most úgy tűnik, hogy mindent jól csinált.
Ez után térdelve marad, amíg a lányon is végre nem hajtódik a szertartás. Ami félbeszakad valami csörömpölés miatt. Egyszer csak azt parancsolja a démon, hogy hozzák elé az orkot. Rakrenor nem habozik, ez már a neki való feladat, tisztán vas és vér. Miután feláll, körülnéz, de nem kell sokáig keresgélnie, mert az ork monológba kezd arról, hogy ő nem akar semmi rosszat. A páncélos határozott léptekkel indul meg a másik felé, ő megy, amíg a másik beszél, így bizonyára hamar beéri. A hátáról leemeli fegyverét, jelezvén az orknak, hogy jobban teszi, ha csak engedelmeskedik. Beszélni nem beszél hozzá. Fölöslegesnek érzi.*
*Már-már úgy érzi, neki semmi szerep nem jut az egészben, vele senki nem foglalkozik. Talán így is lenne a legjobb, de ez hamar változik, mikor Arhius újabb szertartás-félét kezd. Úgy tűnik, hogy már eldöntötték helyette, hogy márpedig ő le fog térdelni, úgyhogy bizonyára ez is történik. Le is térdel szépen, mikor erre felszólítják. Ez után elhangzik a szokásos szöveg, amit ő is elismétel, pedig egyáltalán nem veszi észre a másikon, hogy telepatikusan küldi felé a jeleket a nézésével.*
- Dicsőséget az Örök Igazságnak, dicsőséget Sa'Terethnek, a Pusztulásnak, Akhan! *Az utolsó szót még mindig nem érti, de majd idővel... Most úgy tűnik, hogy mindent jól csinált.
Ez után térdelve marad, amíg a lányon is végre nem hajtódik a szertartás. Ami félbeszakad valami csörömpölés miatt. Egyszer csak azt parancsolja a démon, hogy hozzák elé az orkot. Rakrenor nem habozik, ez már a neki való feladat, tisztán vas és vér. Miután feláll, körülnéz, de nem kell sokáig keresgélnie, mert az ork monológba kezd arról, hogy ő nem akar semmi rosszat. A páncélos határozott léptekkel indul meg a másik felé, ő megy, amíg a másik beszél, így bizonyára hamar beéri. A hátáról leemeli fegyverét, jelezvén az orknak, hogy jobban teszi, ha csak engedelmeskedik. Beszélni nem beszél hozzá. Fölöslegesnek érzi.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-03-01 21:04:44
Üzenet elküldve: 2017-03-01 21:04:44
ÚJ
![>Arhius Dequitra [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/607_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nappali ima//
-Az nem volna célra vezető. Sokkal szerencsésebb, ha ártatlanok vére kenődik bőrömön.
*Kimért, komor tekintettel beszél, hangja viszont arról árulkodik, hogy annál is nagyobb őrült és megszállott, mint elsőre tűnhet. Ugyanis az, ki úgy leli örömét a vérengzésben, hogy röhögve pancsol, na az egy elmebeteg szörnyeteg, aki viszont mindezt nádszál egyenes háttal, kimért hangnemben teszi, az talán még ennél is elborultabb elme. Továbbá Arhius jó, hogy nem lát bele a nő gondolataiba. Eddig is teljesen hülyének gondolta, azonban a megromlás reményét még látja benne. Ezek a gondolatok kiölnék azt. Egyelőre azonban csak a tetszetősen gőgös alakot látja.*
~Ha nem úgy öltözne, mint egy csitri még leányommá is fogadnám.~
*Ez a gondolat pedig Arhiustól inkább haszonlesés. Egy leányt lehet utasítgatni, elnyomni, a kérőit sanyargatni, és ha rossz, akkor feláldozni az Úrnak, vagy eladni. Az odavetett megjegyzésekre nem felel.*
~Ahogyan Horan mondta, ki nem fogja fel ésszel, vagy lelkének romlásával a tanokat, aznak szíve kitépessék.~
*Helyesel most Arhius elődjének gondolatban. De valamiért nem szándékozik még eltenni láb alól a másikat.*
~Valahogy van benne sötétség is ugyanakkor, csak a csomagolása. Hát silány.~
*Egyértelműen megbizonyosodik gondolatban arró, hogy a másikon a ringyó habókos rontása ül, így nem engedheti csak így útjára.*
-A Sötétség, A Romlás Maga, se nem férfi, se nem nő. Sa'Terethet tehát nem kötik a nemhez hasonló e világi dolgok. Ő maga jóval ezen fogalmak megszületése előtt már jelen volt, hiszen ő az Egyetlen Örök. Számtalan formájában pedig Úr és Úrnő is lehet. Egyszerre ő az eredeti, véres kezű Atya, és az igazi élvező Anya is.
*Magyarázza immár a mélyebb tudást.*
-Jómagam Úrként tisztelem leginkább, mert ereje egy férfiéval egyenlő, ugyanakkor fondorlatossága, fattyai felé irányuló kegyetlen nevelése egyértelműen női erények.
*Beszél továbbra is komolyan.*
-Akarsz még tudni valamit gyermekem, vagy utadra engedhetlek?
*Tér vissza a neki olyan kényelmes atyáskodó hangnemre. Habár az indulatokat nem tette le teljesen, hiszen a düh a világ hajtó eleme, nem hagyhatja, hogy az irányítsa. Hideg kimértséggel sokkalta mélyebbre hatolhat, ahogyan a húst a tűz csak égeti, a tőr pedig felmetszi.*
//Egy nappali ima//
-Az nem volna célra vezető. Sokkal szerencsésebb, ha ártatlanok vére kenődik bőrömön.
*Kimért, komor tekintettel beszél, hangja viszont arról árulkodik, hogy annál is nagyobb őrült és megszállott, mint elsőre tűnhet. Ugyanis az, ki úgy leli örömét a vérengzésben, hogy röhögve pancsol, na az egy elmebeteg szörnyeteg, aki viszont mindezt nádszál egyenes háttal, kimért hangnemben teszi, az talán még ennél is elborultabb elme. Továbbá Arhius jó, hogy nem lát bele a nő gondolataiba. Eddig is teljesen hülyének gondolta, azonban a megromlás reményét még látja benne. Ezek a gondolatok kiölnék azt. Egyelőre azonban csak a tetszetősen gőgös alakot látja.*
~Ha nem úgy öltözne, mint egy csitri még leányommá is fogadnám.~
*Ez a gondolat pedig Arhiustól inkább haszonlesés. Egy leányt lehet utasítgatni, elnyomni, a kérőit sanyargatni, és ha rossz, akkor feláldozni az Úrnak, vagy eladni. Az odavetett megjegyzésekre nem felel.*
~Ahogyan Horan mondta, ki nem fogja fel ésszel, vagy lelkének romlásával a tanokat, aznak szíve kitépessék.~
*Helyesel most Arhius elődjének gondolatban. De valamiért nem szándékozik még eltenni láb alól a másikat.*
~Valahogy van benne sötétség is ugyanakkor, csak a csomagolása. Hát silány.~
*Egyértelműen megbizonyosodik gondolatban arró, hogy a másikon a ringyó habókos rontása ül, így nem engedheti csak így útjára.*
-A Sötétség, A Romlás Maga, se nem férfi, se nem nő. Sa'Terethet tehát nem kötik a nemhez hasonló e világi dolgok. Ő maga jóval ezen fogalmak megszületése előtt már jelen volt, hiszen ő az Egyetlen Örök. Számtalan formájában pedig Úr és Úrnő is lehet. Egyszerre ő az eredeti, véres kezű Atya, és az igazi élvező Anya is.
*Magyarázza immár a mélyebb tudást.*
-Jómagam Úrként tisztelem leginkább, mert ereje egy férfiéval egyenlő, ugyanakkor fondorlatossága, fattyai felé irányuló kegyetlen nevelése egyértelműen női erények.
*Beszél továbbra is komolyan.*
-Akarsz még tudni valamit gyermekem, vagy utadra engedhetlek?
*Tér vissza a neki olyan kényelmes atyáskodó hangnemre. Habár az indulatokat nem tette le teljesen, hiszen a düh a világ hajtó eleme, nem hagyhatja, hogy az irányítsa. Hideg kimértséggel sokkalta mélyebbre hatolhat, ahogyan a húst a tűz csak égeti, a tőr pedig felmetszi.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-26 18:06:49
Üzenet elküldve: 2017-02-26 18:06:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Hét év, hét gyertya//
//Ne olvasd el, VP!//
*A VP jóllakottan mormog a Világmindenség tetején, mely történetesen a Vérkert egyik zárt sarka most, mert ő így akarta, odabent üzletelés folyik.*
-Nesze Taitos fiam, itt egy griff is.
*Ad át a botos mágusnak pár dolgot, aztán a klánjához fordul.*
-Nektek meg fejenként háromezer arany, hajrá, ja igen, más nem tud róla, úgyhogy csak csendben. Tudjátok milyenek ezek, ha kiderül.
*Sötét csuklyája mögül beszél.*
~És még azt sem tudják, hogy a staffban vagyok. Hogy nevet adtam magamnak, haha "Mesélő". Milyen hangzatos név a VPre.~
*Ül önelégülten, aztán kimeséli a trónja elől a kis csapatot.*
-És most lássuk!
*Picit belelapoz a szabálykönyvbe, hogy a következő oldalra juthasson.*
-Háhh, még hogy nem?
*Ezzel kezeit sem emeli, sőt, nem is gondol rá, csak úgy bemeséli Jast, aki most hét farkas bundáját hordja magán, és fejének tetején Morw csuklyája fityeg, mint valami olcsó sityak.*
~Na, akkor ezzel letudtuk ezt is.~
*Lapoz a negyedik oldalra.*
-Háh, ezt nem sérti meg a fene sem, idejétmúlt kacat.
*Ugorja is át azonnal a negyedik szabálypontot, amit bizony nem tart méltónak sem egy jó kis megszegésre. Ismét lapoz.*
-Kellemetlen helyzet.
*Futtatja végig a szemét a lapon, aztán az alant elterülő Lanawinon is.*
-Na lássuk akkor. Egy strand ide, igen... ez jó lesz. Atomerőművet a Krenkataurba, szuper.
*Ujjainak nyomán életre kel a világmindenség, hiszen ő szövögeti azt.*
-Jó. Lássuk tovább.
*Lenéz ismét a Vérkertre.*
-Na jó, akkor most szépen osztogatunk.
*A lepényfutár már fékezi is a lovakat az ajtaja előtt.*
-Fenét érdekel a funkció a Pegazusban, tartsd meg... Ezt meg vidd le nekik.
*A VP kissé szórakozottan leküld a sok szerencsétlen próbálkozónak pár lepényt, persze nem kedvességből, csupán céljai esnek ilyen irányba.
Végül az utolsó oldalra ér.*
-Haha, hát ez jó.
*Néz rá a lapra, és végül úgy dönt, hogy a Vérkertben materializálja magát, és magához meséli az összes jelenlévő tanoncot is.*
-Na, mi van?
*Búg a csuklya alól a VP hangja.*
-Én vagyok a VP.
*Mutatkozik be.*
-Be kell valljam jól esett ez az egész.
*Mirasyn Foks kerül elsőre szeme elé.*
-Te kislányom VP vagy a VPk között, viszont, hát sajnos nyomomba sem értek.
*Hallatszik a gúny a szövet takarásából.*
-Nem hittétek mi. Én is meg tudok szegni szabályokat, sőt...
*Ekkor egyszerre búg fel a tömeg, hogy bizony ők pontosan hetet szegtek meg, míg a VP csak hatot, így pedig jár nekik a gyertya.*
-Jól van, jól van...
*A VP bemesél magának pár NJK-t, akik most elkaphatják a feléjük pöckölt fekete gyertyát. Nagy mágusok ők, akik majd jól elkábítják, és a tortára viszik a vadóc darabot.*
-Tudjátok, még ha csak arról volna szó, hogy ti nem tehetitek ezt meg minden áldott nap, én pedig igen.
*Kezd el testtelenül, maga előtt könyvvel fel-alá járkálni.*
-Még nem is nyertetek. Ugyanis, öltem már karaktert.
*Hangja komolyan cseng, bizony, ez már a hetedik szabály. Homokórát vesz elő, melyben egy éven át pereghetne a homok, de még nem ürült ki teljesen.*
-Látjátok, így hét.
*A VP végül anyagtalan karjait emeli. Helyrehoz mindent, ami sebet a VP tanoncok ejtettek a világon.*
-Keveset tudtok még erről, keveset tudtok rólam.
*Vigyorodik el kajánul a sötétség a csuklya alatt. Nem lehet látni, ugyanakkor a "Mesélő", vagyis a VP bemeséli az érzetet a fejükbe.*
-Tudjátok mit. Tököm belétek, nem mesélek nektek tovább.
*Fordul meg sértődötten, de azért aki elég szemfüles, láthatja, hogy leveszi a csuklyát, alatta pedig nincs más, csak egy nagy plakát, ami ennyit ír: "Nyolc". A távolból a VP kacagása hallatszik, ahogy visszaolvad, és láthatatlanul tevékenykedik tovább, szövi a valóság szövedékét, csapdákat állít, és kedvére játszadozik Lanawin jövőjével.*
//Ne olvasd el, VP!//
*A VP jóllakottan mormog a Világmindenség tetején, mely történetesen a Vérkert egyik zárt sarka most, mert ő így akarta, odabent üzletelés folyik.*
-Nesze Taitos fiam, itt egy griff is.
*Ad át a botos mágusnak pár dolgot, aztán a klánjához fordul.*
-Nektek meg fejenként háromezer arany, hajrá, ja igen, más nem tud róla, úgyhogy csak csendben. Tudjátok milyenek ezek, ha kiderül.
*Sötét csuklyája mögül beszél.*
~És még azt sem tudják, hogy a staffban vagyok. Hogy nevet adtam magamnak, haha "Mesélő". Milyen hangzatos név a VPre.~
*Ül önelégülten, aztán kimeséli a trónja elől a kis csapatot.*
-És most lássuk!
*Picit belelapoz a szabálykönyvbe, hogy a következő oldalra juthasson.*
-Háhh, még hogy nem?
*Ezzel kezeit sem emeli, sőt, nem is gondol rá, csak úgy bemeséli Jast, aki most hét farkas bundáját hordja magán, és fejének tetején Morw csuklyája fityeg, mint valami olcsó sityak.*
~Na, akkor ezzel letudtuk ezt is.~
*Lapoz a negyedik oldalra.*
-Háh, ezt nem sérti meg a fene sem, idejétmúlt kacat.
*Ugorja is át azonnal a negyedik szabálypontot, amit bizony nem tart méltónak sem egy jó kis megszegésre. Ismét lapoz.*
-Kellemetlen helyzet.
*Futtatja végig a szemét a lapon, aztán az alant elterülő Lanawinon is.*
-Na lássuk akkor. Egy strand ide, igen... ez jó lesz. Atomerőművet a Krenkataurba, szuper.
*Ujjainak nyomán életre kel a világmindenség, hiszen ő szövögeti azt.*
-Jó. Lássuk tovább.
*Lenéz ismét a Vérkertre.*
-Na jó, akkor most szépen osztogatunk.
*A lepényfutár már fékezi is a lovakat az ajtaja előtt.*
-Fenét érdekel a funkció a Pegazusban, tartsd meg... Ezt meg vidd le nekik.
*A VP kissé szórakozottan leküld a sok szerencsétlen próbálkozónak pár lepényt, persze nem kedvességből, csupán céljai esnek ilyen irányba.
Végül az utolsó oldalra ér.*
-Haha, hát ez jó.
*Néz rá a lapra, és végül úgy dönt, hogy a Vérkertben materializálja magát, és magához meséli az összes jelenlévő tanoncot is.*
-Na, mi van?
*Búg a csuklya alól a VP hangja.*
-Én vagyok a VP.
*Mutatkozik be.*
-Be kell valljam jól esett ez az egész.
*Mirasyn Foks kerül elsőre szeme elé.*
-Te kislányom VP vagy a VPk között, viszont, hát sajnos nyomomba sem értek.
*Hallatszik a gúny a szövet takarásából.*
-Nem hittétek mi. Én is meg tudok szegni szabályokat, sőt...
*Ekkor egyszerre búg fel a tömeg, hogy bizony ők pontosan hetet szegtek meg, míg a VP csak hatot, így pedig jár nekik a gyertya.*
-Jól van, jól van...
*A VP bemesél magának pár NJK-t, akik most elkaphatják a feléjük pöckölt fekete gyertyát. Nagy mágusok ők, akik majd jól elkábítják, és a tortára viszik a vadóc darabot.*
-Tudjátok, még ha csak arról volna szó, hogy ti nem tehetitek ezt meg minden áldott nap, én pedig igen.
*Kezd el testtelenül, maga előtt könyvvel fel-alá járkálni.*
-Még nem is nyertetek. Ugyanis, öltem már karaktert.
*Hangja komolyan cseng, bizony, ez már a hetedik szabály. Homokórát vesz elő, melyben egy éven át pereghetne a homok, de még nem ürült ki teljesen.*
-Látjátok, így hét.
*A VP végül anyagtalan karjait emeli. Helyrehoz mindent, ami sebet a VP tanoncok ejtettek a világon.*
-Keveset tudtok még erről, keveset tudtok rólam.
*Vigyorodik el kajánul a sötétség a csuklya alatt. Nem lehet látni, ugyanakkor a "Mesélő", vagyis a VP bemeséli az érzetet a fejükbe.*
-Tudjátok mit. Tököm belétek, nem mesélek nektek tovább.
*Fordul meg sértődötten, de azért aki elég szemfüles, láthatja, hogy leveszi a csuklyát, alatta pedig nincs más, csak egy nagy plakát, ami ennyit ír: "Nyolc". A távolból a VP kacagása hallatszik, ahogy visszaolvad, és láthatatlanul tevékenykedik tovább, szövi a valóság szövedékét, csapdákat állít, és kedvére játszadozik Lanawin jövőjével.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-26 17:22:22
Üzenet elküldve: 2017-02-26 17:22:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//Ne olvasd el, VP!//
//Epikus gyorsaság//
//Mitikus ügyesség//
//Aktív képesség: Árnytánc//
//Aktív képesség: Vérszomj//
//A hozzászólás 16+ karaktert tartalmazhat//
//és csúnya szavakat is//
*Syd éppen a Barakkban piheni ki Lorew letartóztatásának fáradalmait, mikor lihegve érkezik egy futár a hírrel, hogy a Városi Őrség a Vérkertben küzd a ellenség seregeivel. A félvér azonnal rohan az istállóba és elővezeti hű hátasát, a Lovat. Nyeregbe pattan és máris száguldanak fel északnak, amíg csak rá nem jönnek, hogy délnek kéne menniük. Akkor megfordulnak és ezúttal a helyes irányba kezdenek el száguldani. A Ló számolatlanul gyűjti maguk mögé a mérföldeket, ahogy suhannak bele a messzeségbe, hogy aztán a talajt borító taknyot magasra hányva fékezzenek le a Vérkert szélén.
Az egykor oly gyönyörű liget most a földi pokol. Mindenütt tüzek égnek, melyek fölé őrült elmék agyafúrt fém szerkezeteket tákoltak, amik fém rudakat forgatnak a forróság fölött. Minden rúdra egy-egy malac van feltűzve, minden malac szájában citrom. Hátborzongató. Odébb szörnyűséges üstökben sötét, gonosz alakok hagymát pirítanak, majd hidegvérrel meggyilkolt, ártatlan állatok darabokra tépett húsát hányják bele a legmegátalkodottabb vigyorral, mások gyanús porokat hintenek, gyomokat szórnak ugyanoda. Az egész környéket a démoni kotyvalékok lelket borzasztó szaga üli meg.*
-Tyűha! *szól Lorew, aki a semmiből bukkan fel Syd és Ló mellett. Rosszallóan megcsóválja a fejét.*
-Én inkább megyek is, nem való ez nekem. *Azzal csettint egyet az ujjával, toppant egyet a lábával, rövid varázsigét mormol, majd elsétál.
Legszívesebben Syd is hanyatt-homlok távozna innen, de tudja, neki feladata van. Kardot ránt és harsány csatakiáltással rohamra indul a Kert közepén álló kolbászos bódé felé. A gonosz ügynökei azonnal reagálnak, a bátor félvér hamarosan húsról szelt mócsingok, félig hámozott répák és főtt krumpli záporában találja magát. Epikus gyorsasága és mitikus ügyessége azonban megmenti, semmi sem találja el, sőt, néhány áramvonalasabb zöldség röppályáját menet közben módosítja, hogy az a feladó felé repüljön vissza és annak orrába fúródva agy agyáig hatoljon és megölje. Úgy tűnhet, ezt a harcot Syd nyeri, de ekkor Kert közepén tátongó barlangnyílásból előmászik Lanawin legocsmányabb teremtménye, az Élőhalott Vegetárinus Sárkány. A félelem jeges marka összeszorítja a félelf torkát. Amíg a hideg ujjakat feszegeti magáról, a Sárkány támadásba lendül és spenótot okád a férfire. A vég elkerülhetetlennek látszik, de az utolsó pillanatban a Ló a halálos támadás útjába vetődik.*
-Nem bánthatod Sydet, pokoli féreg! *Bátor kiáltásának vége spenótba fullad és a hűséges pára megdöglik. Ezt látva Sydnek végképp elborul az agya.*
-Ezt nem úszod meg, mocsok! Gyerünk, táncpárbaj! Itt és most, te és én!
*A fakanalakkal, húsvillákkal közelítő ellenség erre megtorpan. Minden szem a Sárkányra szegeződik, aki üvöltve vonaglik a megannyi szúrás fájdalma alatt, aztán undorodva söpri le magáról a számtalan látószervet.*
-Erre semmi szükség nem volt *morogja. Aztán legyint.* Legyen hát! Táncpárbaj!
*Nem tudja azonban a bolond gyík, hogy esélye sincs. Hiába pörög fejen, rázza a farkát és adja elő a Szárnycsattogtató Szalszát, Syd Árnytánca mindent visz, a közönség őrjöng, plüss macikkal, nedves bugyikkal, műfogsorokkal szórják a parkett ördögét. A sárkány vereségét nem képes feldolgozni, frusztrációjában a Kert közepén álló Világfa törzsébe veri fejét, de a rosszul összeállított étrend miatt elvékonyodott koponyacsont nem bírja a terhelést, az Élőhalott Vegetáriánus Sárkány betört fejjel holtan rogyik össze.
Syd körülnéz és nagyon férfiasan csak annyit kérdez.*
-Még valaki?
*Senki nem válaszol, minden, a sokkhatást és a karakter lehengerlő férfiasságát túlélő ellenség sietve pakolja konyhai eszközeit, bontja lacisátrát, húspultját és költözködik vissza a Kert közepén álló dimenziókapun keresztül arra a létsíkra, ahonnan jött. A környéken hamarosan helyre áll a rend, újra csak a véres mocsár bűzölög, jóravaló, becsületes kultisták terelgetik sikoltozó, könyörgő áldozataikat a vesztőhelyek felé. Idilli kép, amit a Kert közepén álló Sötét Oltár tesz teljessé. Syd elégedetten törli meg homlokát és indul új kalandokat keresni.*
-Azért ez kurva kemény volt *jegyzi meg félhangosan, csak, hogy még egy fejlécet írhassak a reag elejére. Bírom ezt a srácot, nagyon figyelmes.*
//Ne olvasd el, VP!//
//Epikus gyorsaság//
//Mitikus ügyesség//
//Aktív képesség: Árnytánc//
//Aktív képesség: Vérszomj//
//A hozzászólás 16+ karaktert tartalmazhat//
//és csúnya szavakat is//
*Syd éppen a Barakkban piheni ki Lorew letartóztatásának fáradalmait, mikor lihegve érkezik egy futár a hírrel, hogy a Városi Őrség a Vérkertben küzd a ellenség seregeivel. A félvér azonnal rohan az istállóba és elővezeti hű hátasát, a Lovat. Nyeregbe pattan és máris száguldanak fel északnak, amíg csak rá nem jönnek, hogy délnek kéne menniük. Akkor megfordulnak és ezúttal a helyes irányba kezdenek el száguldani. A Ló számolatlanul gyűjti maguk mögé a mérföldeket, ahogy suhannak bele a messzeségbe, hogy aztán a talajt borító taknyot magasra hányva fékezzenek le a Vérkert szélén.
Az egykor oly gyönyörű liget most a földi pokol. Mindenütt tüzek égnek, melyek fölé őrült elmék agyafúrt fém szerkezeteket tákoltak, amik fém rudakat forgatnak a forróság fölött. Minden rúdra egy-egy malac van feltűzve, minden malac szájában citrom. Hátborzongató. Odébb szörnyűséges üstökben sötét, gonosz alakok hagymát pirítanak, majd hidegvérrel meggyilkolt, ártatlan állatok darabokra tépett húsát hányják bele a legmegátalkodottabb vigyorral, mások gyanús porokat hintenek, gyomokat szórnak ugyanoda. Az egész környéket a démoni kotyvalékok lelket borzasztó szaga üli meg.*
-Tyűha! *szól Lorew, aki a semmiből bukkan fel Syd és Ló mellett. Rosszallóan megcsóválja a fejét.*
-Én inkább megyek is, nem való ez nekem. *Azzal csettint egyet az ujjával, toppant egyet a lábával, rövid varázsigét mormol, majd elsétál.
Legszívesebben Syd is hanyatt-homlok távozna innen, de tudja, neki feladata van. Kardot ránt és harsány csatakiáltással rohamra indul a Kert közepén álló kolbászos bódé felé. A gonosz ügynökei azonnal reagálnak, a bátor félvér hamarosan húsról szelt mócsingok, félig hámozott répák és főtt krumpli záporában találja magát. Epikus gyorsasága és mitikus ügyessége azonban megmenti, semmi sem találja el, sőt, néhány áramvonalasabb zöldség röppályáját menet közben módosítja, hogy az a feladó felé repüljön vissza és annak orrába fúródva agy agyáig hatoljon és megölje. Úgy tűnhet, ezt a harcot Syd nyeri, de ekkor Kert közepén tátongó barlangnyílásból előmászik Lanawin legocsmányabb teremtménye, az Élőhalott Vegetárinus Sárkány. A félelem jeges marka összeszorítja a félelf torkát. Amíg a hideg ujjakat feszegeti magáról, a Sárkány támadásba lendül és spenótot okád a férfire. A vég elkerülhetetlennek látszik, de az utolsó pillanatban a Ló a halálos támadás útjába vetődik.*
-Nem bánthatod Sydet, pokoli féreg! *Bátor kiáltásának vége spenótba fullad és a hűséges pára megdöglik. Ezt látva Sydnek végképp elborul az agya.*
-Ezt nem úszod meg, mocsok! Gyerünk, táncpárbaj! Itt és most, te és én!
*A fakanalakkal, húsvillákkal közelítő ellenség erre megtorpan. Minden szem a Sárkányra szegeződik, aki üvöltve vonaglik a megannyi szúrás fájdalma alatt, aztán undorodva söpri le magáról a számtalan látószervet.*
-Erre semmi szükség nem volt *morogja. Aztán legyint.* Legyen hát! Táncpárbaj!
*Nem tudja azonban a bolond gyík, hogy esélye sincs. Hiába pörög fejen, rázza a farkát és adja elő a Szárnycsattogtató Szalszát, Syd Árnytánca mindent visz, a közönség őrjöng, plüss macikkal, nedves bugyikkal, műfogsorokkal szórják a parkett ördögét. A sárkány vereségét nem képes feldolgozni, frusztrációjában a Kert közepén álló Világfa törzsébe veri fejét, de a rosszul összeállított étrend miatt elvékonyodott koponyacsont nem bírja a terhelést, az Élőhalott Vegetáriánus Sárkány betört fejjel holtan rogyik össze.
Syd körülnéz és nagyon férfiasan csak annyit kérdez.*
-Még valaki?
*Senki nem válaszol, minden, a sokkhatást és a karakter lehengerlő férfiasságát túlélő ellenség sietve pakolja konyhai eszközeit, bontja lacisátrát, húspultját és költözködik vissza a Kert közepén álló dimenziókapun keresztül arra a létsíkra, ahonnan jött. A környéken hamarosan helyre áll a rend, újra csak a véres mocsár bűzölög, jóravaló, becsületes kultisták terelgetik sikoltozó, könyörgő áldozataikat a vesztőhelyek felé. Idilli kép, amit a Kert közepén álló Sötét Oltár tesz teljessé. Syd elégedetten törli meg homlokát és indul új kalandokat keresni.*
-Azért ez kurva kemény volt *jegyzi meg félhangosan, csak, hogy még egy fejlécet írhassak a reag elejére. Bírom ezt a srácot, nagyon figyelmes.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-26 03:05:08
Üzenet elküldve: 2017-02-26 03:05:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hét év, hét gyertya//
//Ne olvasd el, VP!//
*Hallotta miféle felszíni istenfajzatokat imádnak itt. Áruló fajtársai közül nem elég, hogy páran a magát gonosznak beállító istent imádják, valakik a kedvességnek hajtanak fejet. Menjünk csak sorjában. Erfalody mormolni kezd ismeretlen nyelven, nagy levegőt vesz, és már a Vérkertbe is teleportálja magát. Mérgesen néz körbe. Nem elég, hogy egy sötételf egy felszíni istent imád, még hím is?! Hallatlan! Megbocsájthatatlan! Elfelejtették hol van a helyük, és Erfalody nem által emlékeztetni őket erre. Idézésbe kezd, és pár percre rá a nőstény közelében egyre felgyülemlenek a vérre emlékeztető folyadékok, és a hatalmasra nőtt tócsákból driderek… Igen, driderek, deréktól lefele póktestű, felfele – bár kissé torz – sötételfnek kinéző lények másznak elő. Mindegyik mást szorongat, valamelyiknél kard, valamelyiknél íj, de néhányuknál pallos látható. Viszont mind mesterien tudja használni a saját fegyverét. Igen, ezek nem a drágalátos Sa'Tereth szolgái. Hetvenhét ilyen lény mászik elő.*
- Tiétek. *Még a szó végére sem ér, már ki is lőttek a bestiák a démonnal való szertartással bajlódó csapat felé. Nem telik bele egy-két perc, és a démonból a többi már lakmározni kezd, a Próféta meg úgy tűnik, menekülni akar. Erfalody bosszúsan vesz elő a tarisznyájából egy ritka bájitalt, gyorsan felhajtja azt, mire a gyorsasága az egekbe szökik. Egy pillanat alatt szeli át a köztük lévő legalább száz méter távolságot és állítja meg a hímet.*
- Gyerünk, ölj csak meg! *Húzza ki magát a férfi, Erfalody arcán viszont sötét vigyor ül.*
- Ó nem, ahová most te mész, ott a magadfajta kibaszott hímek még csak meg sem szólalhatnak engedély nélkül! *Már gyilkos fényben izzanak jégszín lélektükrei, mik hirtelen vörösbe váltanak át, haja kifehéredik.* Gyere! *Ragadja meg a hím csuklóját, aki már mozdulni sem tud, és a következő pillanatban valami sötét helyen vannak. Nem telik bele sok, mire hozzászokik a szemük, és kirajzolódnak a mágikus fények. Egy hatalmas mélységi város közepén ácsorognak. Hatalmas épületek különböző mágikus fényben pompáznak, még a fentről lelógó gigantikus cseppkövek sora is palotákként funkcionálnak, mik hidakkal vannak összekötve. Erfalody odarángatja a hímet egy hatalmas zöldes izzású kapu elé. Az őrök azonnal átengedik, miután felmutatja a jelvényét.*
- Mit hoztál ide nekem, Erfalody A'theriona? *Hideg kimért hang vonja magára az erkélyről a figyelmet, ahol a ház matrónája hideg mosollyal méregeti a két jövevényt.*
- Új rabszolgát. Felszíni. *Az utolsó szó épp elég, hogy undorodó, lenéző grimasszal méregessék még a közrendű katonák is. A matróna int felé, mire két katona feléjük lép, két oldalt közrefogják Arhiust.* Most megtanulod, mit is jelent sötételfnek lenni. *Mosolyog rá még utoljára gonoszul, mielőtt a két harcos elvonszolná. Megtapasztalja majd inkább, mert abban a néhány napban, amíg még életben marad, az tanulni ugyan nem fog.
Elégedett mosollyal tér vissza a felszínre. Mára megvolt a napi jó cselekedete.*
//Ne olvasd el, VP!//
*Hallotta miféle felszíni istenfajzatokat imádnak itt. Áruló fajtársai közül nem elég, hogy páran a magát gonosznak beállító istent imádják, valakik a kedvességnek hajtanak fejet. Menjünk csak sorjában. Erfalody mormolni kezd ismeretlen nyelven, nagy levegőt vesz, és már a Vérkertbe is teleportálja magát. Mérgesen néz körbe. Nem elég, hogy egy sötételf egy felszíni istent imád, még hím is?! Hallatlan! Megbocsájthatatlan! Elfelejtették hol van a helyük, és Erfalody nem által emlékeztetni őket erre. Idézésbe kezd, és pár percre rá a nőstény közelében egyre felgyülemlenek a vérre emlékeztető folyadékok, és a hatalmasra nőtt tócsákból driderek… Igen, driderek, deréktól lefele póktestű, felfele – bár kissé torz – sötételfnek kinéző lények másznak elő. Mindegyik mást szorongat, valamelyiknél kard, valamelyiknél íj, de néhányuknál pallos látható. Viszont mind mesterien tudja használni a saját fegyverét. Igen, ezek nem a drágalátos Sa'Tereth szolgái. Hetvenhét ilyen lény mászik elő.*
- Tiétek. *Még a szó végére sem ér, már ki is lőttek a bestiák a démonnal való szertartással bajlódó csapat felé. Nem telik bele egy-két perc, és a démonból a többi már lakmározni kezd, a Próféta meg úgy tűnik, menekülni akar. Erfalody bosszúsan vesz elő a tarisznyájából egy ritka bájitalt, gyorsan felhajtja azt, mire a gyorsasága az egekbe szökik. Egy pillanat alatt szeli át a köztük lévő legalább száz méter távolságot és állítja meg a hímet.*
- Gyerünk, ölj csak meg! *Húzza ki magát a férfi, Erfalody arcán viszont sötét vigyor ül.*
- Ó nem, ahová most te mész, ott a magadfajta kibaszott hímek még csak meg sem szólalhatnak engedély nélkül! *Már gyilkos fényben izzanak jégszín lélektükrei, mik hirtelen vörösbe váltanak át, haja kifehéredik.* Gyere! *Ragadja meg a hím csuklóját, aki már mozdulni sem tud, és a következő pillanatban valami sötét helyen vannak. Nem telik bele sok, mire hozzászokik a szemük, és kirajzolódnak a mágikus fények. Egy hatalmas mélységi város közepén ácsorognak. Hatalmas épületek különböző mágikus fényben pompáznak, még a fentről lelógó gigantikus cseppkövek sora is palotákként funkcionálnak, mik hidakkal vannak összekötve. Erfalody odarángatja a hímet egy hatalmas zöldes izzású kapu elé. Az őrök azonnal átengedik, miután felmutatja a jelvényét.*
- Mit hoztál ide nekem, Erfalody A'theriona? *Hideg kimért hang vonja magára az erkélyről a figyelmet, ahol a ház matrónája hideg mosollyal méregeti a két jövevényt.*
- Új rabszolgát. Felszíni. *Az utolsó szó épp elég, hogy undorodó, lenéző grimasszal méregessék még a közrendű katonák is. A matróna int felé, mire két katona feléjük lép, két oldalt közrefogják Arhiust.* Most megtanulod, mit is jelent sötételfnek lenni. *Mosolyog rá még utoljára gonoszul, mielőtt a két harcos elvonszolná. Megtapasztalja majd inkább, mert abban a néhány napban, amíg még életben marad, az tanulni ugyan nem fog.
Elégedett mosollyal tér vissza a felszínre. Mára megvolt a napi jó cselekedete.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-26 00:37:10
Üzenet elküldve: 2017-02-26 00:37:10
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//Ne olvasd el, VP!/
* Habár már évekkel korábban mozgásra érzékelő műszerekkel szórtam tele az egész Vérkertet, hogy az esetleges arra járókra ráuszítsam a halál édes mámorát, ám a biztonság kedvéért méretes, sötét tollakkal fedett szárnyaim segítségével már hónapok óta megállás nélkül figyelem a helyet, hogy biztosan ne kerülhessen más az én területemre.
Az alant lévő emberek észre sem vesznek, így egyelőre csak mosolyogva hallgatom Fresh gondolatait. Elvégre én Parden vagyok és természetesen ez az alap, ha én Parden vagyok.
Na, ha már úgyis összegyűltek itt alattam páran, ideje Ziát megkérnem, hogy aktiválja a titkos fegyverem. Mivel Zia nem tud nemet mondani a csábos nézésemnek, ezért aktiválja a rendszert, mire az egész környék hatalmas durranással felrobban, csupán én élem túl, mert előtte persze jó magasra szállok. Közben énekelek egy kicsit, mert az mindig jó, főleg angolul. *
And it burns, burns, burns,
The ring of fire, the ring of fire,
The ring of fire, the ring of fire.
* Persze aztán ezt is megunom, mert én vagyok Parden, de még csak hat szabálypontot szegtem meg. Nehezebb, mint gondoltam volna. *
- ELADÓA LIGHASZNÁLT UNIVERZUM NEM LOPOTT EMPHUSNAK IS VOLT EGY IJENE DE EZ NEM AZ GYORSAN KÉNE MERT MOST KAPTAM AJÁNDÉKBA TÖBBIT MEGBESZÉLJÜK PRIVÁTBA 15 000 FT+KISZALLÍTÁS+ANYAGKÖLTSÉG CSAK TISZTESSÉGES ÜZLET ÉN NEM VERLEK ÁT, CSAK ELŐREUTALÁS!
//Ne olvasd el, VP!/
* Habár már évekkel korábban mozgásra érzékelő műszerekkel szórtam tele az egész Vérkertet, hogy az esetleges arra járókra ráuszítsam a halál édes mámorát, ám a biztonság kedvéért méretes, sötét tollakkal fedett szárnyaim segítségével már hónapok óta megállás nélkül figyelem a helyet, hogy biztosan ne kerülhessen más az én területemre.
Az alant lévő emberek észre sem vesznek, így egyelőre csak mosolyogva hallgatom Fresh gondolatait. Elvégre én Parden vagyok és természetesen ez az alap, ha én Parden vagyok.
Na, ha már úgyis összegyűltek itt alattam páran, ideje Ziát megkérnem, hogy aktiválja a titkos fegyverem. Mivel Zia nem tud nemet mondani a csábos nézésemnek, ezért aktiválja a rendszert, mire az egész környék hatalmas durranással felrobban, csupán én élem túl, mert előtte persze jó magasra szállok. Közben énekelek egy kicsit, mert az mindig jó, főleg angolul. *
And it burns, burns, burns,
The ring of fire, the ring of fire,
The ring of fire, the ring of fire.
* Persze aztán ezt is megunom, mert én vagyok Parden, de még csak hat szabálypontot szegtem meg. Nehezebb, mint gondoltam volna. *
- ELADÓA LIGHASZNÁLT UNIVERZUM NEM LOPOTT EMPHUSNAK IS VOLT EGY IJENE DE EZ NEM AZ GYORSAN KÉNE MERT MOST KAPTAM AJÁNDÉKBA TÖBBIT MEGBESZÉLJÜK PRIVÁTBA 15 000 FT+KISZALLÍTÁS+ANYAGKÖLTSÉG CSAK TISZTESSÉGES ÜZLET ÉN NEM VERLEK ÁT, CSAK ELŐREUTALÁS!
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-26 00:34:30
Üzenet elküldve: 2017-02-26 00:34:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Hét év, hét gyertya //
// Ne olvasd el, VP! //
*A hatalmas kutyafalkámon érkeztem, Dagival az élen. Dagi hatalmas csataeb, élőholtak legyőzője, dögönyözések követelője. Néha felöklendez nagyon ritka bájitalokat amiből meg is ittam egy kéket, mert már nagyon megszomjaztam mire ide értünk. Ettől mindenkinél okosabb lettem és már írni és olvasni is hibátlanul tudok.
Lecsusszantam a kutyusról, és úgy döntöttem, leszüretelem az őshonos vérkerti piskótafákat. De jaj nekem, mert hirtelen Mordi mama ugrott elő a kert közepén lévő domb mögül. Rázta a sodrófáját. Ijedtemben el is dobtam az összes sütit.*
- Jaj, lelkecském, hát nem ízlik a csokis kuglóf? Jobban szerettél volna kókuszosat?
- Utálom a kókusztot!
*Vettem egy nagy levegőt és messze fújtam Mordi mamát, egészen hazáig. Otthon aztán sírt és rítt és könyörgött Ryznek, hogy egye meg a csokis kuglófot amitől Ryz aztán rosszul lett és két hétig hányt.
Nekem viszont elfogyott az összes levegőm mert Mordi mama nagyon kövér és nagyon nehéz elfújni, és megfulladtam. De aztán, hogy meghaltam, fölkeltem és fogtam egy nagyon ritka Pokemont úgyhogy elértem a célom, hogy jó legyek hű társam oldalán. Oly sok a harc, a küzdelem, de győzelem vár rám mert én mindig győzök.*
// Ne olvasd el, VP! //
*A hatalmas kutyafalkámon érkeztem, Dagival az élen. Dagi hatalmas csataeb, élőholtak legyőzője, dögönyözések követelője. Néha felöklendez nagyon ritka bájitalokat amiből meg is ittam egy kéket, mert már nagyon megszomjaztam mire ide értünk. Ettől mindenkinél okosabb lettem és már írni és olvasni is hibátlanul tudok.
Lecsusszantam a kutyusról, és úgy döntöttem, leszüretelem az őshonos vérkerti piskótafákat. De jaj nekem, mert hirtelen Mordi mama ugrott elő a kert közepén lévő domb mögül. Rázta a sodrófáját. Ijedtemben el is dobtam az összes sütit.*
- Jaj, lelkecském, hát nem ízlik a csokis kuglóf? Jobban szerettél volna kókuszosat?
- Utálom a kókusztot!
*Vettem egy nagy levegőt és messze fújtam Mordi mamát, egészen hazáig. Otthon aztán sírt és rítt és könyörgött Ryznek, hogy egye meg a csokis kuglófot amitől Ryz aztán rosszul lett és két hétig hányt.
Nekem viszont elfogyott az összes levegőm mert Mordi mama nagyon kövér és nagyon nehéz elfújni, és megfulladtam. De aztán, hogy meghaltam, fölkeltem és fogtam egy nagyon ritka Pokemont úgyhogy elértem a célom, hogy jó legyek hű társam oldalán. Oly sok a harc, a küzdelem, de győzelem vár rám mert én mindig győzök.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-25 23:57:05
Üzenet elküldve: 2017-02-25 23:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//Ne olvasd el, VP!//
*Pedig hogy kérte Creton hagyja ezt az egészet, ne jöjjön a holtak után a tündérkertbe. Most mégis itt küzdenek. Váll-vállnak vetve, idő sincs belegondolni miért, miként pont a tisztek. És persze Aon. Gyönyörű vérengzés, hatalmas pusztítás. A felé repesztő mana lövedéket hárítja fordultában, a városőri köpeny teátrálisan lebben a szélben, a pusztító gömb visszapattanva róla, kétszer olyan erővel repül az élőholtak közé, hogy hatalmas robbanást követve tizedelje meg soraikat. Persze ideje sincs gyönyörködni a lángok szépségében, élvezni az égő hús illatát, a holtak holttá vált sikolyait, szemből egy gyíklényt kaszabol, még hátulról két félig oszló hulla próbál megküzdeni a még mindig vészesen csattogó, lágy részeket pengeként hasító vörös köpennyel. És valami azt súgja a feje felett gomolygó áttetszően ködszerű alak sem az ő saját bejáratú, lángos-pallosos, előző munkakörében még a jelenleginél idillibb kert illetéktelen behatolóit riasztó őrangyala. Legalábbis sehol sem látni rajta a "Paradicsom security" logót.
Már mindkét markában sikamlós a tőr a nem feltétlen élők, de még harcképesek testnedveitől, csizmái alatt különféle testrészek hevernek, akadályozva a mozgást, vagy, hogy stabilan vesse meg lábait. Mégis mozdul előre, keresztezve karjait maga előtt, hogy egy lendületes, széles mozdulattal tárja fel az ellen mellkasát, tágítva bordáit, és a békés, nyugodt, mozdulatlan halálról alkotott ismereteit. A manőver sikeres, miért ne lenne az? Miért lenne bármi is esetleges, feltételes? Ám lába megcsúszik, egy halk pukkanással, igen, ez egy szemgolyó volt, mely szép ívben repül, és találja homlokon Aoneert. Sajnos ezt Zia nem látja, tekintve maga is bejár egy alacsonyabb röppályát, és puhán landol popsival a dupla zombin. Most valahogy képtelen Aon szitkaira figyelni. A két agyatlan máris kihasználva a helyzetet szorítja, marcangolja, könyökölne, de reménytelen, csak lábaival rúgkapálhat. Sikeresen állítva lanawin körüli pályára a kísértetet, és rendezve át még nyolc élőholt állkapcsát fél szempillantás alatt.
Creton siet segítségére hősiesen, két másfélkezes kardot forgatva tisztítja meg hamar egy méteres körzetben a területet, miközben Aont eléri a felismerés saját megrottyant mentális állapotáról, s immár kislányosan visítva adja minden élő, és holt, meg élőholt tudtára, hogy ő bizony pánikbeteg, és nagyon nem szereti az arcába csapódó szemgolyókat.
Borzalmas a hanghatás. Alig elviselhető. Szintúgy a látvány, ahogy a debella katona lándzsájával arcát csapkodva, sikongatva rohangál körbe-körbe.
Zia maga csak azért képes az egészet elviselni, mert állóképessége és fájdalomtűrése magasabb, mint egy óriásé, és mert Creton óvón vonja széles mellkasára, védelmezőn öleli, takarva a látványtól arcát, a hangjától fülét. A zombik nem ily szerencsések, szép sorban pukkadnak ki, és terítenek be mindent félig alvadt vérükkel, oszlásnak indult belsőségeikkel. Mindent, köztük Aont is. Vagyis a pusztulás generálja önmagát.
Végül már csak az ölelkező páros, és a keringő őrült marad a harctéren. Utóbbiért fertály óra, és szirénázó fehér lovas szekér érkezik, melyből a vezető sztájliszt kipattanva, megruházza a közlegényt (értsd, cseréli a köpenyét, érdekesen gombolódó kabátkára). Már ha az hagyja. Ha nem, akkor előbb a kredencszekrény méreteit, és empátiáját bitroló ork aneszteziológusok szedálják le.
A harc, és a háború ezzel véget ért. A béke helyre állt, és hogy Lanawin lakosai ne unják a folytonos pitypangszedést Emphus kiadta a helyesírás ellenőrző béta verzióját, mely immár a külalakot is figyelembe vette.
Utólag természetesen kaptam még Cretontól vigaszul, és hősi érdemeimért egy nagy halom kitüntetést, villát a gazdagnegyedben, egy nyaralót Wegtorenben, hat lovas hintót, és jelentős tartásdíjat a válásunk után.*
//Off: Természetesen nem azért módosítottam, mert erre a Mesélő megkért, azért módosítottam, mert párosat dobtam.//
A hozzászólás írója (Ziana Yedhir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.26 00:17:13
//Ne olvasd el, VP!//
*Pedig hogy kérte Creton hagyja ezt az egészet, ne jöjjön a holtak után a tündérkertbe. Most mégis itt küzdenek. Váll-vállnak vetve, idő sincs belegondolni miért, miként pont a tisztek. És persze Aon. Gyönyörű vérengzés, hatalmas pusztítás. A felé repesztő mana lövedéket hárítja fordultában, a városőri köpeny teátrálisan lebben a szélben, a pusztító gömb visszapattanva róla, kétszer olyan erővel repül az élőholtak közé, hogy hatalmas robbanást követve tizedelje meg soraikat. Persze ideje sincs gyönyörködni a lángok szépségében, élvezni az égő hús illatát, a holtak holttá vált sikolyait, szemből egy gyíklényt kaszabol, még hátulról két félig oszló hulla próbál megküzdeni a még mindig vészesen csattogó, lágy részeket pengeként hasító vörös köpennyel. És valami azt súgja a feje felett gomolygó áttetszően ködszerű alak sem az ő saját bejáratú, lángos-pallosos, előző munkakörében még a jelenleginél idillibb kert illetéktelen behatolóit riasztó őrangyala. Legalábbis sehol sem látni rajta a "Paradicsom security" logót.
Már mindkét markában sikamlós a tőr a nem feltétlen élők, de még harcképesek testnedveitől, csizmái alatt különféle testrészek hevernek, akadályozva a mozgást, vagy, hogy stabilan vesse meg lábait. Mégis mozdul előre, keresztezve karjait maga előtt, hogy egy lendületes, széles mozdulattal tárja fel az ellen mellkasát, tágítva bordáit, és a békés, nyugodt, mozdulatlan halálról alkotott ismereteit. A manőver sikeres, miért ne lenne az? Miért lenne bármi is esetleges, feltételes? Ám lába megcsúszik, egy halk pukkanással, igen, ez egy szemgolyó volt, mely szép ívben repül, és találja homlokon Aoneert. Sajnos ezt Zia nem látja, tekintve maga is bejár egy alacsonyabb röppályát, és puhán landol popsival a dupla zombin. Most valahogy képtelen Aon szitkaira figyelni. A két agyatlan máris kihasználva a helyzetet szorítja, marcangolja, könyökölne, de reménytelen, csak lábaival rúgkapálhat. Sikeresen állítva lanawin körüli pályára a kísértetet, és rendezve át még nyolc élőholt állkapcsát fél szempillantás alatt.
Creton siet segítségére hősiesen, két másfélkezes kardot forgatva tisztítja meg hamar egy méteres körzetben a területet, miközben Aont eléri a felismerés saját megrottyant mentális állapotáról, s immár kislányosan visítva adja minden élő, és holt, meg élőholt tudtára, hogy ő bizony pánikbeteg, és nagyon nem szereti az arcába csapódó szemgolyókat.
Borzalmas a hanghatás. Alig elviselhető. Szintúgy a látvány, ahogy a debella katona lándzsájával arcát csapkodva, sikongatva rohangál körbe-körbe.
Zia maga csak azért képes az egészet elviselni, mert állóképessége és fájdalomtűrése magasabb, mint egy óriásé, és mert Creton óvón vonja széles mellkasára, védelmezőn öleli, takarva a látványtól arcát, a hangjától fülét. A zombik nem ily szerencsések, szép sorban pukkadnak ki, és terítenek be mindent félig alvadt vérükkel, oszlásnak indult belsőségeikkel. Mindent, köztük Aont is. Vagyis a pusztulás generálja önmagát.
Végül már csak az ölelkező páros, és a keringő őrült marad a harctéren. Utóbbiért fertály óra, és szirénázó fehér lovas szekér érkezik, melyből a vezető sztájliszt kipattanva, megruházza a közlegényt (értsd, cseréli a köpenyét, érdekesen gombolódó kabátkára). Már ha az hagyja. Ha nem, akkor előbb a kredencszekrény méreteit, és empátiáját bitroló ork aneszteziológusok szedálják le.
A harc, és a háború ezzel véget ért. A béke helyre állt, és hogy Lanawin lakosai ne unják a folytonos pitypangszedést Emphus kiadta a helyesírás ellenőrző béta verzióját, mely immár a külalakot is figyelembe vette.
Utólag természetesen kaptam még Cretontól vigaszul, és hősi érdemeimért egy nagy halom kitüntetést, villát a gazdagnegyedben, egy nyaralót Wegtorenben, hat lovas hintót, és jelentős tartásdíjat a válásunk után.*
//Off: Természetesen nem azért módosítottam, mert erre a Mesélő megkért, azért módosítottam, mert párosat dobtam.//
A hozzászólás írója (Ziana Yedhir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.26 00:17:13
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-25 23:49:50
Üzenet elküldve: 2017-02-25 23:49:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//Ne olvasd el, VP!//
*Atehaner három méteres fekete repülő wargján érkezik a Vérkertbe, majd a játékostól kapott száraz jeges hűtőládába rejti az állatot, hogy az ne okozzon több gondot a számára. Végigsétál a Vérkerten, és rájön, hogy ez így nem tetszik neki, így hát egy egyszerű varázslattal kivarázsolja Wilhorp Gjarrazzot a kastélyból, és maga elé rendeli.*
- Mostantól a szolgám vagy! Azt kell tenned, amit mondok!
*Ezek után maga elé varázsolja Lauwirra Tyilariat is, ráadja az emberi külsejét, majd acéllánccal jó erősen egymáshoz kötözi a két személyt.*
- Te is a szolgám leszel!
*El is van döntve a dolog. Most, hogy van két szolgája idevarázsolja hát a fórum minden mágusát, azok pedig készségesen meg is jelennek előtte.*
- Mágusok! Le kell rombolnotok a kastélyt!
*Azzal az összes mágus egyszerre kezdi el ostromolni az építményt, és az össze is dől.*
- Ti! A romokat!
*Szól két új szolgájához, azok pedig a félvér talpát csókolva elkezdik pakolgatni a romokat. Atehaner közben unatkozni kezd, így hát kéjes élvezetbe kezd az egyik tündér mágussal. Mire végeznek az aktussal a két szolga el is hordja a romokat.*
- Mágusok! Zöld füvet és fákat! Két napot az égre!
*Azzal a mágusok zöld füvet, fákat, és két napot is varázsolnak az égre, így hát Atehaner átnevezi a Vérkertet Napkerté. Gyorsan rájön ám, hogy a két nap nagyon melegít, így hát megfogja az egyik Holdmágust, majd Íjához helyezi, és belelövi egy egyik napba. A nap holddá változik, és így egyszerre lesz az égen hold és nap.*
- Mágusok! A főtérre!
*Azzal a Napkert közepén megjelenik egy teleportgép, mindenki egymás után belép, még Atehaner talpát csókolgató szolgák is, és egyből a főtéren találják magukat.*
- Szobrot a tiszteletemre!
*Rikkantja el magát, mire a főtér összes népe szerszámot ragad. A félvér visszateleportálódik a Vérkertbe, megfog egy öt méter magas sziklát, a vállára kapja, majd visszaviszi a főtérre.
A levegő városának minden alakja, még maga Taitos mester és Kagan nagyúr is szerszámot ragad, hogy tökéletes képest faragjanak a félvérről. Addig ő puha selyemágyon, ananászlevet kortyolgatva élvezi két szolgája ölelését. Ezek után a tömeg Atehaner nagymester érdekeit tartva szemelőt kiűznek egy nemes családot a Gazdanegyedi lakrészükből, hogy a félvér ott élvezhesse a város irányítását.
Pár hónap múlva aztán egy tündér nő kúszik hozzá, nagy tisztelettel, majd elmondja a nagyúrnak, hogy az gyermekét várja. Így történt az, negyedig ember, negyedig sötételf, félig tündér lények jöttek létre, akik csodálatos mágia tudásukkal, eszükkel és bájukkal egész Lanawint elfoglalták, és halhatatlanan vérét hordozva, hogy mindenkinek elmondhassák, mekkora hatalmas félvér is ő!*
//Ne olvasd el, VP!//
*Atehaner három méteres fekete repülő wargján érkezik a Vérkertbe, majd a játékostól kapott száraz jeges hűtőládába rejti az állatot, hogy az ne okozzon több gondot a számára. Végigsétál a Vérkerten, és rájön, hogy ez így nem tetszik neki, így hát egy egyszerű varázslattal kivarázsolja Wilhorp Gjarrazzot a kastélyból, és maga elé rendeli.*
- Mostantól a szolgám vagy! Azt kell tenned, amit mondok!
*Ezek után maga elé varázsolja Lauwirra Tyilariat is, ráadja az emberi külsejét, majd acéllánccal jó erősen egymáshoz kötözi a két személyt.*
- Te is a szolgám leszel!
*El is van döntve a dolog. Most, hogy van két szolgája idevarázsolja hát a fórum minden mágusát, azok pedig készségesen meg is jelennek előtte.*
- Mágusok! Le kell rombolnotok a kastélyt!
*Azzal az összes mágus egyszerre kezdi el ostromolni az építményt, és az össze is dől.*
- Ti! A romokat!
*Szól két új szolgájához, azok pedig a félvér talpát csókolva elkezdik pakolgatni a romokat. Atehaner közben unatkozni kezd, így hát kéjes élvezetbe kezd az egyik tündér mágussal. Mire végeznek az aktussal a két szolga el is hordja a romokat.*
- Mágusok! Zöld füvet és fákat! Két napot az égre!
*Azzal a mágusok zöld füvet, fákat, és két napot is varázsolnak az égre, így hát Atehaner átnevezi a Vérkertet Napkerté. Gyorsan rájön ám, hogy a két nap nagyon melegít, így hát megfogja az egyik Holdmágust, majd Íjához helyezi, és belelövi egy egyik napba. A nap holddá változik, és így egyszerre lesz az égen hold és nap.*
- Mágusok! A főtérre!
*Azzal a Napkert közepén megjelenik egy teleportgép, mindenki egymás után belép, még Atehaner talpát csókolgató szolgák is, és egyből a főtéren találják magukat.*
- Szobrot a tiszteletemre!
*Rikkantja el magát, mire a főtér összes népe szerszámot ragad. A félvér visszateleportálódik a Vérkertbe, megfog egy öt méter magas sziklát, a vállára kapja, majd visszaviszi a főtérre.
A levegő városának minden alakja, még maga Taitos mester és Kagan nagyúr is szerszámot ragad, hogy tökéletes képest faragjanak a félvérről. Addig ő puha selyemágyon, ananászlevet kortyolgatva élvezi két szolgája ölelését. Ezek után a tömeg Atehaner nagymester érdekeit tartva szemelőt kiűznek egy nemes családot a Gazdanegyedi lakrészükből, hogy a félvér ott élvezhesse a város irányítását.
Pár hónap múlva aztán egy tündér nő kúszik hozzá, nagy tisztelettel, majd elmondja a nagyúrnak, hogy az gyermekét várja. Így történt az, negyedig ember, negyedig sötételf, félig tündér lények jöttek létre, akik csodálatos mágia tudásukkal, eszükkel és bájukkal egész Lanawint elfoglalták, és halhatatlanan vérét hordozva, hogy mindenkinek elmondhassák, mekkora hatalmas félvér is ő!*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-25 23:24:02
Üzenet elküldve: 2017-02-25 23:24:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//Daidalos figyelmébe//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Ne olvasd el, VP!//
*Freshko ádázul hajszolja, a fejvesztve menekülő sötét alakot. A bizonyos, csak VP-ként említett személy ellopta a mágikus fekete gyertyát. Az őr elszántan megfogadta, visszaszerzi Artheniornak a nagy becsben tartott tárgyat.
~Mily bűzös ingoványra vezettél?~ Tekint a friss lábnyomokra, melyek egyre jobban süllyednek a puhuló talajban. A férfit szem elől veszítette, de a legendás nyomolvasása, tökéletes irányba vezeti az elfet. A levegő egyre fojtogatóbb kénes szagú és a füstben lecsökkent az egyébként legendás, mérföldekre ellátó "sas" szemének kiváltsága.
Ekkor pillantja meg ismét az űzött vadat, aki éppen elérkezett egy obszidián tömbhöz, útja céljához.
Az emelvény, egy ősi, sötét mágiát használó lények áldozati oltára lehetett.
~Szóval Sa'Tereth szolgálatában állsz te féreg?~
VP kezében meggyulladt a fekete gyertya, füstje zöldes méregként kezd vegyülni a mocsár szagával. A gyertyát az oltár közepére helyezi, majd átvágja csuklóját, vérével megpecsételve a fekete mágiát.
Freshko szép lassan lopakodva közeledik, majd lassan elér füléhez, az egyre hangosabban kántált szöveg.
A nyelv idegen a az elf számára, ám erejét hamarosan megismerheti. A mocsár elkezd egyre jobban bugyogni, majd villámok ereszkednek le az égből, megteremtve a még jobb hangulatot, a két látogatónak.
Freshko körül, a sárgás feneketlen tócsákból végtagok, és fegyverek hegyei kezdenek kiemelkedni.*
-Lehetetlen! Ezzel elpusztíthatja a levegő városát. *Még erősebben rászorít a két tőr markolatára, majd körbe tekint az addig üresen elterülő ingoványon. Egy hatalmas halott sereg emelkedik ki a mocsárból. Réges-régen elesett katonák elátkozott csontjai. Öltözékük és fegyverzetükről lerí, hogy anno ember sereg volt, akiket most egy halál isten szólít csatába.*
-Hát idáig követtél? *Fordul meg az elfre pillantva a csuklyás alak.*
-Nem tudom, hogy bátor vagy bolond húzás volt? De legalább kipróbálhatom a katonáimat. Megölni a hosszú életűt! *Harsogja, majd vértől csöpögő karjával az elfre mutat.*
~Hát eljött a vég? De nem adom könnyen!~
Ekkor a semmiből egy motivációs, tempós zene kezd megszólalni. Freshko egyenesen az áldozati oltár felé kezd rohanni, két tőrét maga elé szegezve.
Reménytelen támadását, az egész sereg ugrik megállítani. Ekkor furcsa jelenség válik láthatóvá az elfen.
A szorongatott pengékre vésett ősi jelek elkezdenek izzani, mint az olvadt fém világos színe. Pupillái fenn akadnak, csak szeme fehérje látható. Szinte lángra lobban a két mágikus tőr, az elf felordít, majd egy sárgás felhő veszi körbe testét.
Mindkét kezében tartott fegyver a pusztulásba taszítja, az útjába kerülő élő-holtakat. A hatalmas létszám azonban feltartóztatja. Időközben rájött, a férfi megakarja idézni Sa'Terethet, emberi alakban.*
A rozsdás fegyvereket sorban veri vissza az elf, majd egy több méteres szaltóval kirugaszkodik, az őt ellepő tömeg közepéről. Az ugrás, vagy tíz méter, így a csuklyás alak mögé kerülhet.
-VP! Úgy megraklak, hogy fókajárásban mész vissza anyádhoz, kinyalni belőle a fáradt olajat!!!
*Próbálja elterelni a férfit, hogy befejezze a rituálét. A gúnyos sértések elérik céljukat, megfordul a csuklyás alak. Nyált fröcskölve üvölt, felfedve arcát.*
-Meghalsz elf!!!
-Kagan Thargodar? Lehetetlen. *A körötte álló csontvázakat leteríti, a fejükbe vágott dobókésekkel. Majd szembe néz az igazi ellenséggel.
A Kagan kinézetű szellem-ember-démon rárohan Freshkora, majd egy 3-4 órás feszült kardozás veszi kezdetét. A harc során sorra buknak el, a VP-t segítő csontváz-katonák.
-Az előtörténetemből kiderül, hogy titánok küldtek e világra, legyőzni az Artheniort fenyegető főgonoszt. *Blöfföl egyet, majd levágja a férfi fejét egy suhintással. A repülő testrészt, akár egy focilabdát elrúgja, egész Arthenior főteréig, jelezve, hogy sikeres a küldetés.
A fekete mágia félbe szakítva, a maradék hulla porrá válik. Freshko leül az oltárra, majd egy piros Marlborót húz elő a mellényéből és a bizonyos fekete gyertya zöld lángjával meggyújtja.*
//Daidalos figyelmébe//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Ne olvasd el, VP!//
*Freshko ádázul hajszolja, a fejvesztve menekülő sötét alakot. A bizonyos, csak VP-ként említett személy ellopta a mágikus fekete gyertyát. Az őr elszántan megfogadta, visszaszerzi Artheniornak a nagy becsben tartott tárgyat.
~Mily bűzös ingoványra vezettél?~ Tekint a friss lábnyomokra, melyek egyre jobban süllyednek a puhuló talajban. A férfit szem elől veszítette, de a legendás nyomolvasása, tökéletes irányba vezeti az elfet. A levegő egyre fojtogatóbb kénes szagú és a füstben lecsökkent az egyébként legendás, mérföldekre ellátó "sas" szemének kiváltsága.
Ekkor pillantja meg ismét az űzött vadat, aki éppen elérkezett egy obszidián tömbhöz, útja céljához.
Az emelvény, egy ősi, sötét mágiát használó lények áldozati oltára lehetett.
~Szóval Sa'Tereth szolgálatában állsz te féreg?~
VP kezében meggyulladt a fekete gyertya, füstje zöldes méregként kezd vegyülni a mocsár szagával. A gyertyát az oltár közepére helyezi, majd átvágja csuklóját, vérével megpecsételve a fekete mágiát.
Freshko szép lassan lopakodva közeledik, majd lassan elér füléhez, az egyre hangosabban kántált szöveg.
A nyelv idegen a az elf számára, ám erejét hamarosan megismerheti. A mocsár elkezd egyre jobban bugyogni, majd villámok ereszkednek le az égből, megteremtve a még jobb hangulatot, a két látogatónak.
Freshko körül, a sárgás feneketlen tócsákból végtagok, és fegyverek hegyei kezdenek kiemelkedni.*
-Lehetetlen! Ezzel elpusztíthatja a levegő városát. *Még erősebben rászorít a két tőr markolatára, majd körbe tekint az addig üresen elterülő ingoványon. Egy hatalmas halott sereg emelkedik ki a mocsárból. Réges-régen elesett katonák elátkozott csontjai. Öltözékük és fegyverzetükről lerí, hogy anno ember sereg volt, akiket most egy halál isten szólít csatába.*
-Hát idáig követtél? *Fordul meg az elfre pillantva a csuklyás alak.*
-Nem tudom, hogy bátor vagy bolond húzás volt? De legalább kipróbálhatom a katonáimat. Megölni a hosszú életűt! *Harsogja, majd vértől csöpögő karjával az elfre mutat.*
~Hát eljött a vég? De nem adom könnyen!~
Ekkor a semmiből egy motivációs, tempós zene kezd megszólalni. Freshko egyenesen az áldozati oltár felé kezd rohanni, két tőrét maga elé szegezve.
Reménytelen támadását, az egész sereg ugrik megállítani. Ekkor furcsa jelenség válik láthatóvá az elfen.
A szorongatott pengékre vésett ősi jelek elkezdenek izzani, mint az olvadt fém világos színe. Pupillái fenn akadnak, csak szeme fehérje látható. Szinte lángra lobban a két mágikus tőr, az elf felordít, majd egy sárgás felhő veszi körbe testét.
Mindkét kezében tartott fegyver a pusztulásba taszítja, az útjába kerülő élő-holtakat. A hatalmas létszám azonban feltartóztatja. Időközben rájött, a férfi megakarja idézni Sa'Terethet, emberi alakban.*
A rozsdás fegyvereket sorban veri vissza az elf, majd egy több méteres szaltóval kirugaszkodik, az őt ellepő tömeg közepéről. Az ugrás, vagy tíz méter, így a csuklyás alak mögé kerülhet.
-VP! Úgy megraklak, hogy fókajárásban mész vissza anyádhoz, kinyalni belőle a fáradt olajat!!!
*Próbálja elterelni a férfit, hogy befejezze a rituálét. A gúnyos sértések elérik céljukat, megfordul a csuklyás alak. Nyált fröcskölve üvölt, felfedve arcát.*
-Meghalsz elf!!!
-Kagan Thargodar? Lehetetlen. *A körötte álló csontvázakat leteríti, a fejükbe vágott dobókésekkel. Majd szembe néz az igazi ellenséggel.
A Kagan kinézetű szellem-ember-démon rárohan Freshkora, majd egy 3-4 órás feszült kardozás veszi kezdetét. A harc során sorra buknak el, a VP-t segítő csontváz-katonák.
-Az előtörténetemből kiderül, hogy titánok küldtek e világra, legyőzni az Artheniort fenyegető főgonoszt. *Blöfföl egyet, majd levágja a férfi fejét egy suhintással. A repülő testrészt, akár egy focilabdát elrúgja, egész Arthenior főteréig, jelezve, hogy sikeres a küldetés.
A fekete mágia félbe szakítva, a maradék hulla porrá válik. Freshko leül az oltárra, majd egy piros Marlborót húz elő a mellényéből és a bizonyos fekete gyertya zöld lángjával meggyújtja.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-25 23:12:00
Üzenet elküldve: 2017-02-25 23:12:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//Ne olvasd el, VP!//
*Elhűlve nézegeti a festményeket az impozáns kastély falán, miközben élvezi az alant rohanó kristályvizű forrás ablakon bekúszó pompás illatát. Különös, különös érzés fut át rajta. Mintha az imént még egészen másfelé kalandozott volna.*
- Hejh, hogy kerültem én most hirtelen ide? *morran morcul.*
- Na ne bassza már meg az a telibe vert ördögputtony a pokolban így télvíz idején.
*Bosszantó dolog az ilyesmi. De ha már itt van, egy kicsit jobban körülnéz. Eleinte nem lát semmi érdemlegeset, de aztán észreveszi, hogy az előző reagból a fél-elf nő meg a vele lévő fura ork valamit kavar. Ez eléggé idegesíti, ezért füttyent, és behívja a kastély alatt várakozó saját, zöldbőrű ork szolgáit, lehetnek vagy tucatnyian. Int nekik, hogy emeljék a fejük fölé azt a kettőt, egy kicsit passzolgassák egymás között, majd pörgessék meg őket az ujjuk begyével, hogy aztán útjukra engedve őket a légtérbe, a mélységbe történő zuhanás elvégezhesse a piszkos munkát. Az áldozatoknak esélyük sincsen, punktum, és biztos nem is tiltakoznak az ilyetén bánásmód ellen. Így jártak. Éljen a Vérkert és a valóra vált álmok!*
//Ne olvasd el, VP!//
*Elhűlve nézegeti a festményeket az impozáns kastély falán, miközben élvezi az alant rohanó kristályvizű forrás ablakon bekúszó pompás illatát. Különös, különös érzés fut át rajta. Mintha az imént még egészen másfelé kalandozott volna.*
- Hejh, hogy kerültem én most hirtelen ide? *morran morcul.*
- Na ne bassza már meg az a telibe vert ördögputtony a pokolban így télvíz idején.
*Bosszantó dolog az ilyesmi. De ha már itt van, egy kicsit jobban körülnéz. Eleinte nem lát semmi érdemlegeset, de aztán észreveszi, hogy az előző reagból a fél-elf nő meg a vele lévő fura ork valamit kavar. Ez eléggé idegesíti, ezért füttyent, és behívja a kastély alatt várakozó saját, zöldbőrű ork szolgáit, lehetnek vagy tucatnyian. Int nekik, hogy emeljék a fejük fölé azt a kettőt, egy kicsit passzolgassák egymás között, majd pörgessék meg őket az ujjuk begyével, hogy aztán útjukra engedve őket a légtérbe, a mélységbe történő zuhanás elvégezhesse a piszkos munkát. Az áldozatoknak esélyük sincsen, punktum, és biztos nem is tiltakoznak az ilyetén bánásmód ellen. Így jártak. Éljen a Vérkert és a valóra vált álmok!*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-25 18:53:10
Üzenet elküldve: 2017-02-25 18:53:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nappali ima//
*Mindig fontos a látszat fenntartása, a nyugodt magabiztosság, és a gond nem ott kezdődik, hogy Soth nem képes ezt a látszatot kelteni, ha egyáltalán kell neki, és nem valóban teljesen nyugodt, hanem, hogy nem érdekli annak a fenntartása. Forrófejű, hirtelen haragú, de nem ez, hanem szeszélye szabja meg mikor milyen arcát lehet látni. Most épp a sértődöttől kezdve a szkeptikuson át a lesajnálóig és érdektelenig minden jelen van.*
- Ha ennyire tetszik, mindjárt mázolok én rád néhányat a saját véredből! *Túlvilágian gyilkos mosoly terül szét az igencsak szép arcon, feneketlen lélektükrei veszedelmesen villannak.*
~Ez most leringyózott?~ *Nem mozdul, csak keze szorul ökölbe, arcán is azért talán látni lehet, hogy még így is rendesen visszafogja magát, hogy bármit tegyen. Talán szintén szeszélyből, talán csak nem talál benne szórakozást, vagy csak annyira undorítónak találja az előtte állót, hogy még megölni sincsen gusztusa, nemhogy táplálkozzon belőle… Ez se érhetett évtizedek óta nőhöz, legalábbis említésre méltóhoz, akinek nem kellett fizetnie, vagy nem kényszerítették rá, biztosan nem. Ezekre a gondolatokra hamar lazul a szorítás az öklén, a sértettség lenéző elégedettségbe vált át. Ez mindenkit leringyóz, ki kihívó, vagy szép, de csak mert belül dühíti, hogy ő egyiknek sem kell. Fennhéjázón a más külsejét, ízlését és életét elítéli, de nem a hitének tanai, hanem az irigység vezérli. Szép is vallással leplezni, a hitre és tanokra fogni bármit, ami szimplán csak neki személy szerint sértő, vagy degradáló. És ha tudná, hogy még csak nem is csicsásan öltözött fel, de neki ez már sok… Hosszabb utakhoz, ha kell önvédelemhez van öltözve, nem pedig bálba vagy hasonló cifra helyekre, ahova a magafajta koszos földmélyi patkány csavargókat be sem engednék. Amúgy sem szereti a túl sok cicomát. Jól tudja, hogy a kevesebb néha több, és a visszafogottabb sokszor vonzóbb.*
~Hm… Inkább maradok a harcnál. Kell a halálnak egy újabb bál.~ *Kissé elkalandozik, de nagyjából ennyire is érdekli a sötétbőrű hablatyolása.*
- Akar a fene! *Veti oda félvállról, unott arccal. Továbbra is csak reménykedik benne, hogy nem ennek a helynek a légköre babrált bele a férfi elméjébe, vagy testi sorvadtságába. Bár már majdnem teljesen hozzászokott a dögszaghoz, ami egyáltalán nem jó pont. Talán mégis jobb lenne, ha innen vacsorázni menne. Nem, először lemossa magáról ennek a helynek még a szagát is, aztán megy egy jót enni, na és persze inni. Átkozott egy test ennyi szükséglettel, de legalább néhány itteni ételt és italt még élvezni is tud.*
- Kérlek! *Túr bele kínjában a hajába. De most megint ő a bűnös, mi a fenéért nyitotta ki a száját? Ezzel veszekedni, még ha provokációnak is indult, nincs kedve folytatni. Ez a csökött eszű lény valószínűleg a másik két istenként tisztelt lény létezését is elutasítja, talán csak akkor lenne képes dühíteni, ha Eeyr papnője lenne, és akkor is csak, ha ő is olyan szűk látókörű elmebajos lenni, mint ez itt.*
- Ha te mondod, elhiszem… *Gúnyos mosolyából, és hangneméből, lenéző pillantásából egyértelmű, hogy ő bizony erről a halálformáról teljesen más véleményen van. Most már teljesen biztos benne, hogy a sötételf valamit nagyon félreértett itt. Neki ebbe, csak ha mázlija van, akkor lesz önként beleszólása, hogy hogyan fog meghalni, halála után pedig az utolsó, akinek valószínűleg joga lesz megállapítani, hova, és milyen módon vagy formában fog belépni az ő lesz. Túl sokat képzel magáról, és azt képzeli egy gonosz istenség szolgálatában minden úgy lesz, ahogy ő azt elhiszi. Ha Sa'Tereth valóban a legkisebb érdeklődést is mutatja ez iránt az egyed iránt, ha egyáltalán tud a létezéséről, akkor csak szimpla játékszernek, bábunak tekinti, porszemnek, amit egy pillanat alatt arrébb fúj amint ráun, vagy talál egy ígéretesebbet a helyére. Ha tényleg azt képzeli, senki sem lyuggatja ki idő előtt, és majd ő eldöntheti, hogy hogyan is fog belépni a „Halál Birodalmába” akkor egy szánni való idióta. Bár ki tudja milyen hülyeségben hisz ezzel kapcsolatban.
A leigázást már meg sem hallja. Egyelőre nem úgy néz ki, hogy ezen a helyen kívül bármit le tudnának igázni, bár ő örülne neki a legjobban, ha csapnának a városban egy kis lármát, nem nagyon ad hitelt a szavainak, kevesebb jövőt lát ebben a tervben, mint a holtak elleni csatában látott. Ettől függetlenül vannak kérdései, és ő lesz az utolsó, aki szívbajos lenne pár csepp vértől. Főleg ha ez elhallgattatja a másikat. Illetve majdnem elhallgattatja. Valóban, mint egy gyerek, akinek most dobtak oda néhány cukorkát.
Csak sóhajtva hallgatja az imát, vagy mi akar az lenni, egy grimasz kíséretében. Hogy nem száll már le végre az öltözékéről…! Azért magára erőltet egy enyhe mosolyt. Kicsit megkönnyíti a dolgát, hogy azért, amiket mond, kedvére valók, de azért igazán leszállhatna már a kinézetéről!
Nos, a hallottakból szintén nem sokat tud meg, egy fontosat viszont igen. Ezek inkább szolgadémonoknak vagy hasonlóknak tűnnek. Tehát biztos nincsenek a fajtájuk közül, ők saját magukért élnek, nem más uralma alatt, ha pedig mégis, hát mind csak érdekből, és amint megkapják amit akarnak, vagy csak szimplán megunják, esetleg jobb lehetőség kínálkozik, már ott sem vannak. Nem épp a hűségükről, lojalitásukról híresek. Arról pedig végképp nem tud semmit, hogy saját valójukban is meg tudnának itt jelenni. Ha mégis, hát nagyon dühös lesz egykori megidézőjére.*
- Most akkor úr, vagy úrnő? *A neve is hímneműre utal, folyton Úrként emlegetik. Most akkor férfi, vagy nő? Esetleg mindkettő? Na, az igazán kényelmes lenne. A kelleténél jobban elszalad a fantáziája, inkább kiveri az egészet a fejéből. Amúgy is sokkal valószínűbb, hogy egyik se, minthogy mindkettő egyszerre.
Talán túl hitetlennek, fennhéjázónak vagy tiszteletlennek tűnhet, és ha ő is olyan alsóbbrendű halandó lenne, mint ezek a kis pondrók, még egyet is értene vele. Azonban ő pont olyan démoni lény, és természetéből adódóan sokkal nehezebb kivívni a tiszteletét, nemhogy rávenni, hogy bárkit is szolgáljon. Azt valószínűleg nem ez a sötételf érhetné el.*
//Egy nappali ima//
*Mindig fontos a látszat fenntartása, a nyugodt magabiztosság, és a gond nem ott kezdődik, hogy Soth nem képes ezt a látszatot kelteni, ha egyáltalán kell neki, és nem valóban teljesen nyugodt, hanem, hogy nem érdekli annak a fenntartása. Forrófejű, hirtelen haragú, de nem ez, hanem szeszélye szabja meg mikor milyen arcát lehet látni. Most épp a sértődöttől kezdve a szkeptikuson át a lesajnálóig és érdektelenig minden jelen van.*
- Ha ennyire tetszik, mindjárt mázolok én rád néhányat a saját véredből! *Túlvilágian gyilkos mosoly terül szét az igencsak szép arcon, feneketlen lélektükrei veszedelmesen villannak.*
~Ez most leringyózott?~ *Nem mozdul, csak keze szorul ökölbe, arcán is azért talán látni lehet, hogy még így is rendesen visszafogja magát, hogy bármit tegyen. Talán szintén szeszélyből, talán csak nem talál benne szórakozást, vagy csak annyira undorítónak találja az előtte állót, hogy még megölni sincsen gusztusa, nemhogy táplálkozzon belőle… Ez se érhetett évtizedek óta nőhöz, legalábbis említésre méltóhoz, akinek nem kellett fizetnie, vagy nem kényszerítették rá, biztosan nem. Ezekre a gondolatokra hamar lazul a szorítás az öklén, a sértettség lenéző elégedettségbe vált át. Ez mindenkit leringyóz, ki kihívó, vagy szép, de csak mert belül dühíti, hogy ő egyiknek sem kell. Fennhéjázón a más külsejét, ízlését és életét elítéli, de nem a hitének tanai, hanem az irigység vezérli. Szép is vallással leplezni, a hitre és tanokra fogni bármit, ami szimplán csak neki személy szerint sértő, vagy degradáló. És ha tudná, hogy még csak nem is csicsásan öltözött fel, de neki ez már sok… Hosszabb utakhoz, ha kell önvédelemhez van öltözve, nem pedig bálba vagy hasonló cifra helyekre, ahova a magafajta koszos földmélyi patkány csavargókat be sem engednék. Amúgy sem szereti a túl sok cicomát. Jól tudja, hogy a kevesebb néha több, és a visszafogottabb sokszor vonzóbb.*
~Hm… Inkább maradok a harcnál. Kell a halálnak egy újabb bál.~ *Kissé elkalandozik, de nagyjából ennyire is érdekli a sötétbőrű hablatyolása.*
- Akar a fene! *Veti oda félvállról, unott arccal. Továbbra is csak reménykedik benne, hogy nem ennek a helynek a légköre babrált bele a férfi elméjébe, vagy testi sorvadtságába. Bár már majdnem teljesen hozzászokott a dögszaghoz, ami egyáltalán nem jó pont. Talán mégis jobb lenne, ha innen vacsorázni menne. Nem, először lemossa magáról ennek a helynek még a szagát is, aztán megy egy jót enni, na és persze inni. Átkozott egy test ennyi szükséglettel, de legalább néhány itteni ételt és italt még élvezni is tud.*
- Kérlek! *Túr bele kínjában a hajába. De most megint ő a bűnös, mi a fenéért nyitotta ki a száját? Ezzel veszekedni, még ha provokációnak is indult, nincs kedve folytatni. Ez a csökött eszű lény valószínűleg a másik két istenként tisztelt lény létezését is elutasítja, talán csak akkor lenne képes dühíteni, ha Eeyr papnője lenne, és akkor is csak, ha ő is olyan szűk látókörű elmebajos lenni, mint ez itt.*
- Ha te mondod, elhiszem… *Gúnyos mosolyából, és hangneméből, lenéző pillantásából egyértelmű, hogy ő bizony erről a halálformáról teljesen más véleményen van. Most már teljesen biztos benne, hogy a sötételf valamit nagyon félreértett itt. Neki ebbe, csak ha mázlija van, akkor lesz önként beleszólása, hogy hogyan fog meghalni, halála után pedig az utolsó, akinek valószínűleg joga lesz megállapítani, hova, és milyen módon vagy formában fog belépni az ő lesz. Túl sokat képzel magáról, és azt képzeli egy gonosz istenség szolgálatában minden úgy lesz, ahogy ő azt elhiszi. Ha Sa'Tereth valóban a legkisebb érdeklődést is mutatja ez iránt az egyed iránt, ha egyáltalán tud a létezéséről, akkor csak szimpla játékszernek, bábunak tekinti, porszemnek, amit egy pillanat alatt arrébb fúj amint ráun, vagy talál egy ígéretesebbet a helyére. Ha tényleg azt képzeli, senki sem lyuggatja ki idő előtt, és majd ő eldöntheti, hogy hogyan is fog belépni a „Halál Birodalmába” akkor egy szánni való idióta. Bár ki tudja milyen hülyeségben hisz ezzel kapcsolatban.
A leigázást már meg sem hallja. Egyelőre nem úgy néz ki, hogy ezen a helyen kívül bármit le tudnának igázni, bár ő örülne neki a legjobban, ha csapnának a városban egy kis lármát, nem nagyon ad hitelt a szavainak, kevesebb jövőt lát ebben a tervben, mint a holtak elleni csatában látott. Ettől függetlenül vannak kérdései, és ő lesz az utolsó, aki szívbajos lenne pár csepp vértől. Főleg ha ez elhallgattatja a másikat. Illetve majdnem elhallgattatja. Valóban, mint egy gyerek, akinek most dobtak oda néhány cukorkát.
Csak sóhajtva hallgatja az imát, vagy mi akar az lenni, egy grimasz kíséretében. Hogy nem száll már le végre az öltözékéről…! Azért magára erőltet egy enyhe mosolyt. Kicsit megkönnyíti a dolgát, hogy azért, amiket mond, kedvére valók, de azért igazán leszállhatna már a kinézetéről!
Nos, a hallottakból szintén nem sokat tud meg, egy fontosat viszont igen. Ezek inkább szolgadémonoknak vagy hasonlóknak tűnnek. Tehát biztos nincsenek a fajtájuk közül, ők saját magukért élnek, nem más uralma alatt, ha pedig mégis, hát mind csak érdekből, és amint megkapják amit akarnak, vagy csak szimplán megunják, esetleg jobb lehetőség kínálkozik, már ott sem vannak. Nem épp a hűségükről, lojalitásukról híresek. Arról pedig végképp nem tud semmit, hogy saját valójukban is meg tudnának itt jelenni. Ha mégis, hát nagyon dühös lesz egykori megidézőjére.*
- Most akkor úr, vagy úrnő? *A neve is hímneműre utal, folyton Úrként emlegetik. Most akkor férfi, vagy nő? Esetleg mindkettő? Na, az igazán kényelmes lenne. A kelleténél jobban elszalad a fantáziája, inkább kiveri az egészet a fejéből. Amúgy is sokkal valószínűbb, hogy egyik se, minthogy mindkettő egyszerre.
Talán túl hitetlennek, fennhéjázónak vagy tiszteletlennek tűnhet, és ha ő is olyan alsóbbrendű halandó lenne, mint ezek a kis pondrók, még egyet is értene vele. Azonban ő pont olyan démoni lény, és természetéből adódóan sokkal nehezebb kivívni a tiszteletét, nemhogy rávenni, hogy bárkit is szolgáljon. Azt valószínűleg nem ez a sötételf érhetné el.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-02-25 15:07:25
Üzenet elküldve: 2017-02-25 15:07:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//Ne olvasd el, VP!//
//Mirasyn Foks MEGHALTÁL!//
* A legenda úgy szól, hogy a régi időkben, mikor még az első tündérek születtek a csodás virágokból, akkor ez a hely volt az, ahol az Elsők meglátták a napvilágot. A kis kertet magasodó sziklák védik oldalról, azonban a napfénynek nem fontos besütnie ide: a kis kertet egy nagyon sekély, bokáig alig érő, tónak nem is mondható víz öleli körbe, mely a közepén levő apró földszigetet táplálja. Számos ragyogó növény, csodálatos, szinte mesébe illő virágok, s egy magasodó fa díszíti a helyet, mely mikor virágzik, apró, bolyhos szirmokat szór. A helyet varázslat járja át, hiszen a növények színes fényben pompáznak: zöldes, kékes, pirosas árnyalatok bújnak meg a sziklák közt. Olykor hallani halk, kellemes éneket is a kövek és virágok között, hiszen az egykori tündérek szellemei még a mai napig olykor visszatérnek, s hűségesen őrzik a helyet.*
- Te ott, aki a telefon vagy a képernyő előtt ülve olvassa eme remek művemet figyelj jól, mert csalok!
*Ariának nem nehéz, hogy egy egyik dimenzióból átszóljon a másikba, hiszen egy nap ott is ki fogja élvezni az élet örömeit. De egyelőre ez még várhat, hiszen most a vérkertet járja, hogy valami laktatóbb után nézzen. Forr benne vágy, hogy legalább egy nagy hatalmú entitást bekebelezzen, ameddig ebben a világban leledzik. A démoni lény, a következő kiszemeltje nem más mint Sa'Tereth.
Fel is veszi az eredeti alakját, hogy ne keljen ezzel is vacakolnia a későbbiekben. A csontoktól és a véráztatta földön csúszik, és kutatja az zsákmányát. Olvasta, hogy a valóságban, hogy itt tanyázik valahol.
Azonban egyszer csak meglát egy emberi lényt. Egy szőke hajú amazon harcost. A lény arcára egy hatalmas mosoly kúszik. Tündérkertben nincsenek jó látási viszonyok, hiszen köd van és este van; így könnyedén be tudja cserkészni az előételt, még mielőtt a főfogásnak neki látna.*
~ Ezt ti is láttátok?~ *Kérdezi az olvasóitól, mert nem tudja hová rakni, amit kajája éppen csinált.*
- Na mindegy. *Legyint egyet nem törődve a részletekkel, s egyből megkörnyékezi Mirasyn Foksot, hiszen így hívják nem? Tyilaria, a farkával megkötözi a lány majd. Miután ezt végrehajtotta, egyből hatalmasra nyitja száját, hogy egy újabb lélekkel gazdagodjon, és magába olvaszthat. Szépen bekapja, és egyre jobban tolja befelé a szájába, hogy minél hamarabb a gyomrába kerülhessen.
Egy utolsó nyeléssel, végül a feneketlen bendőbe kerül, és az emésztési folyamatok rögtön megkezdődnek. Hiába kitűnő a fájdalomtűrése, ezt nem fogja kibírni. Miután végzett a halandóval, és végérvényesen magába olvasztotta a lelkét, a csontjait, és a meg nem emésztett felszerelését, visszaöklendezi, s csak ennyit mond, egy kacér mosollyal.*
- Köszönöm az ételt.
*Arrébb csúszik, és várja a nagy hatalmú entitást akiért jött eredetileg.*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 15:27:00
//Ne olvasd el, VP!//
//Mirasyn Foks MEGHALTÁL!//
* A legenda úgy szól, hogy a régi időkben, mikor még az első tündérek születtek a csodás virágokból, akkor ez a hely volt az, ahol az Elsők meglátták a napvilágot. A kis kertet magasodó sziklák védik oldalról, azonban a napfénynek nem fontos besütnie ide: a kis kertet egy nagyon sekély, bokáig alig érő, tónak nem is mondható víz öleli körbe, mely a közepén levő apró földszigetet táplálja. Számos ragyogó növény, csodálatos, szinte mesébe illő virágok, s egy magasodó fa díszíti a helyet, mely mikor virágzik, apró, bolyhos szirmokat szór. A helyet varázslat járja át, hiszen a növények színes fényben pompáznak: zöldes, kékes, pirosas árnyalatok bújnak meg a sziklák közt. Olykor hallani halk, kellemes éneket is a kövek és virágok között, hiszen az egykori tündérek szellemei még a mai napig olykor visszatérnek, s hűségesen őrzik a helyet.*
- Te ott, aki a telefon vagy a képernyő előtt ülve olvassa eme remek művemet figyelj jól, mert csalok!
*Ariának nem nehéz, hogy egy egyik dimenzióból átszóljon a másikba, hiszen egy nap ott is ki fogja élvezni az élet örömeit. De egyelőre ez még várhat, hiszen most a vérkertet járja, hogy valami laktatóbb után nézzen. Forr benne vágy, hogy legalább egy nagy hatalmú entitást bekebelezzen, ameddig ebben a világban leledzik. A démoni lény, a következő kiszemeltje nem más mint Sa'Tereth.
Fel is veszi az eredeti alakját, hogy ne keljen ezzel is vacakolnia a későbbiekben. A csontoktól és a véráztatta földön csúszik, és kutatja az zsákmányát. Olvasta, hogy a valóságban, hogy itt tanyázik valahol.
Azonban egyszer csak meglát egy emberi lényt. Egy szőke hajú amazon harcost. A lény arcára egy hatalmas mosoly kúszik. Tündérkertben nincsenek jó látási viszonyok, hiszen köd van és este van; így könnyedén be tudja cserkészni az előételt, még mielőtt a főfogásnak neki látna.*
~ Ezt ti is láttátok?~ *Kérdezi az olvasóitól, mert nem tudja hová rakni, amit kajája éppen csinált.*
- Na mindegy. *Legyint egyet nem törődve a részletekkel, s egyből megkörnyékezi Mirasyn Foksot, hiszen így hívják nem? Tyilaria, a farkával megkötözi a lány majd. Miután ezt végrehajtotta, egyből hatalmasra nyitja száját, hogy egy újabb lélekkel gazdagodjon, és magába olvaszthat. Szépen bekapja, és egyre jobban tolja befelé a szájába, hogy minél hamarabb a gyomrába kerülhessen.
Egy utolsó nyeléssel, végül a feneketlen bendőbe kerül, és az emésztési folyamatok rögtön megkezdődnek. Hiába kitűnő a fájdalomtűrése, ezt nem fogja kibírni. Miután végzett a halandóval, és végérvényesen magába olvasztotta a lelkét, a csontjait, és a meg nem emésztett felszerelését, visszaöklendezi, s csak ennyit mond, egy kacér mosollyal.*
- Köszönöm az ételt.
*Arrébb csúszik, és várja a nagy hatalmú entitást akiért jött eredetileg.*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 15:27:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1049-1068