Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-05 21:09:08
Üzenet elküldve: 2019-06-05 21:09:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*A felismerés és a mélységi szavai hideg zuhanyként érkezik.*
- Mit tettem?
*Tenyereit az ég felé fordítja és benne futó vonalakra mered.
A benne lévő sötétség letépte láncait és azt csinált, amit akart. ~Amit akart...~ Hátra pillant a sírra és rosszullét fogja el.*
- Én élveztem... de e-eez... nem jó. NEM! Nem én voltam a Bestia volt.
~Elbuktam. Eljöttem a Kikötőbe, hogy visszaszorítsam az ösztöneim, hogy ne ártsak másoknak. Nem az ösztöneim! A Bestia az!~
- Normális akarok lenni! HAGYJ EL!
*Elkezdi az arcán lévő tetoválásokat a körmével kaparni.* Hagyj békén.
*Eredménytelenül vakarja, nem jön le. Bele kell nyugodnia.
A felelősség érzete a vállát nyomja és az önundora a gyomrában kavarog.
Az erő elhagyja a lábait, teher lenyomja a földre. Reszkető karjaival tartja magát a süppedő talajon és gyomra ki akarja adni a benne gomolygó undort. Önbecsülése nem engedi, hogy ilyen meggyalázva lássák, ezért inkább elfordul és úgy könnyebbül.*
*A felismerés és a mélységi szavai hideg zuhanyként érkezik.*
- Mit tettem?
*Tenyereit az ég felé fordítja és benne futó vonalakra mered.
A benne lévő sötétség letépte láncait és azt csinált, amit akart. ~Amit akart...~ Hátra pillant a sírra és rosszullét fogja el.*
- Én élveztem... de e-eez... nem jó. NEM! Nem én voltam a Bestia volt.
~Elbuktam. Eljöttem a Kikötőbe, hogy visszaszorítsam az ösztöneim, hogy ne ártsak másoknak. Nem az ösztöneim! A Bestia az!~
- Normális akarok lenni! HAGYJ EL!
*Elkezdi az arcán lévő tetoválásokat a körmével kaparni.* Hagyj békén.
*Eredménytelenül vakarja, nem jön le. Bele kell nyugodnia.
A felelősség érzete a vállát nyomja és az önundora a gyomrában kavarog.
Az erő elhagyja a lábait, teher lenyomja a földre. Reszkető karjaival tartja magát a süppedő talajon és gyomra ki akarja adni a benne gomolygó undort. Önbecsülése nem engedi, hogy ilyen meggyalázva lássák, ezért inkább elfordul és úgy könnyebbül.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:23:52
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:23:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Ortas//
//Zárás//
*Az érzés úgy kúszik a gyomrába hirtelen, akárha éhségérzete támadna, vagy csupán valami sokk érné. Nem fájdalmas, mint egy késszúrás, nem is kellemetlen, csupán csak egy érzés, melyet hirtelen nem tud hová tenni. Ahogy azt sem, amint lába lassan megindul.*
- Bocsáss meg Hornor, indulnom kell... hív... hívnak engem... még visszajövök... *Nyögi ki, s közben már az úton jár, de arra azért figyel, hogy a fajtársa még hallhassa mondandóját. Sietősen halad, valamit, vagy valakit követ. Ismerősnek tűnik, s nagyon is közelinek, gondolataiba egy régi álomkép villan be, melynek illata a füves pusztabeli tűz parazsas illatával keveredik orrában. Mást is érez, ez lány illatát, egy suhanó kimonó hangját hallja, s a felemás szem varázsát.*
- Kaiyko... *Sóhajt fel, s szája halványan húzódik mosolyra, a feltörő emlékek jó érzéssel töltik el, jobb karja mellkasát érinti, hol talán annak idején a lány érintette meg.*
- Vajon álom volt? Vagy most álmodom? *Kérdezi meg magától a szokásos kérdést.* Megtalált... mindig megtalál... lát és érez engem, s én is őt. Lelkünk egy, csak testünk külön. *Megrázza a fejét, és a dokkok felé fordul, pontosan tudja, hogy hová és miért halad, ezért az útvonalat nem is nézi, csupán azt figyeli, hogy útonállók ne támadják, vagy, ha igen, hát legyen esélye védekezni.*
A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.05 19:29:14
//Zárás//
*Az érzés úgy kúszik a gyomrába hirtelen, akárha éhségérzete támadna, vagy csupán valami sokk érné. Nem fájdalmas, mint egy késszúrás, nem is kellemetlen, csupán csak egy érzés, melyet hirtelen nem tud hová tenni. Ahogy azt sem, amint lába lassan megindul.*
- Bocsáss meg Hornor, indulnom kell... hív... hívnak engem... még visszajövök... *Nyögi ki, s közben már az úton jár, de arra azért figyel, hogy a fajtársa még hallhassa mondandóját. Sietősen halad, valamit, vagy valakit követ. Ismerősnek tűnik, s nagyon is közelinek, gondolataiba egy régi álomkép villan be, melynek illata a füves pusztabeli tűz parazsas illatával keveredik orrában. Mást is érez, ez lány illatát, egy suhanó kimonó hangját hallja, s a felemás szem varázsát.*
- Kaiyko... *Sóhajt fel, s szája halványan húzódik mosolyra, a feltörő emlékek jó érzéssel töltik el, jobb karja mellkasát érinti, hol talán annak idején a lány érintette meg.*
- Vajon álom volt? Vagy most álmodom? *Kérdezi meg magától a szokásos kérdést.* Megtalált... mindig megtalál... lát és érez engem, s én is őt. Lelkünk egy, csak testünk külön. *Megrázza a fejét, és a dokkok felé fordul, pontosan tudja, hogy hová és miért halad, ezért az útvonalat nem is nézi, csupán azt figyeli, hogy útonállók ne támadják, vagy, ha igen, hát legyen esélye védekezni.*
A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.05 19:29:14
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-05 14:54:02
Üzenet elküldve: 2019-06-05 14:54:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Egyre jobban undorodó képpel nézi, ahogyan a fiú az egyik hullához megy, és olyan örömmel gyalázza meg, amitől Ernuss legszívesebben a fiúta hulla mellé helyezné, és hasonló módon gyilkolná le.*
~Kár lenne érte, inkább fel kellene áldozni.~
*Miközben a fiú gyerek módjára játszadozik, Ernuss a tetovált nőhöz lép.*
- Ha így képzeltétek el ezt, akkor jobb, ha keresek olyanokat, akik gyerekes játék helyett a feladatukra koncentrálnak.
*A hangja nem feszült, a testében nincs semmiféle idegesség, lénye egyszerre sugároz nyugodtságot és jeges tartózkodást, csupán az arcára kiülő undort és megvetést lehet látni. Nem is hallgat semmilyen parancsra, ha ostoba gyerekek és őrültek akarják utasítgatni.*
*Egyre jobban undorodó képpel nézi, ahogyan a fiú az egyik hullához megy, és olyan örömmel gyalázza meg, amitől Ernuss legszívesebben a fiúta hulla mellé helyezné, és hasonló módon gyilkolná le.*
~Kár lenne érte, inkább fel kellene áldozni.~
*Miközben a fiú gyerek módjára játszadozik, Ernuss a tetovált nőhöz lép.*
- Ha így képzeltétek el ezt, akkor jobb, ha keresek olyanokat, akik gyerekes játék helyett a feladatukra koncentrálnak.
*A hangja nem feszült, a testében nincs semmiféle idegesség, lénye egyszerre sugároz nyugodtságot és jeges tartózkodást, csupán az arcára kiülő undort és megvetést lehet látni. Nem is hallgat semmilyen parancsra, ha ostoba gyerekek és őrültek akarják utasítgatni.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-05 01:44:38
Üzenet elküldve: 2019-06-05 01:44:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//
*Összerezzenve fordul meg a nem várt szavakra. Meglepi a kis mélységi dühe, de legalább lehull a lepel. A visszafogott, naiv leány szerepe csupán csak színjáték volt. Összehúzott szemekkel követi Iktát, egy szót sem szól. Derekát az oltárnak veti, úgy nézi a leány mesterkedését. Leány egyáltalán? Már ebben sem bizonyos.
Arcára undor ül ki, miközben a fiatal mélységi tombolását szemléli. Szeme rebben csupán, miközben a sötételf nekikezd a holttest módszeres boncolásához, de még mindig nem szól semmit. Akaratlanul emeli kezét füléhez Ikta szavaira, miközben a felé hajított fülek undokul csattannak a vizenyős talajon. Nehéz lenne elvonatkoztatnia magát a meggyalázott holttestől és nagyon úgy tűnik, Kétszemű is hasonlóan gondolkodik. Semmiképp sem jó ómen, ám ezt most félre kell tennie. Egészen megdöbbenti, az eddig oly hallgatag és irányítható kis sötételf mennyire más szerepet öltött.
Lassan ismét arcába kúszik a vér, a vigyor pedig visszaköltözik arcára. A döbbenet elmúlt, a vér és a belsőségek látványa pedig nem rémiszti. Látott ő elég hasonlót élete során. Pont ilyen alakokra van szüksége. Hóhérokra, lelketlen gyilkosokra. Olyanokra, kiknek nevét hamar megismeri majd a vidék... Az pedig, hogy Ikta szinte még gyermek, még inkább hozzátesz a kéjes látványhoz. Csendesen szemléli a műveletet, csak egyszer-egyszer kúszik tekintete a férfire, hátha leolvashatja arcáról, mit szól mindehhez. A kis mélységi jól bánik a késsel, a világért sem kerülne a penge útjába... A gyomra is görcsbe rándul a gondolatra. Azonban lesz Iktának kin élvezkednie útjuk során, ebben bizonyos.
Még mindig mosollyal arcán fürkészi a leányt, ahogy hozzálép. Így közelről talán nem is annyira lányos. De az álca mindenképp jól működött, őt legalábbis megvezette. Némi elismerés is csillan tán szemében, elvégre nagyon úgy tűnik, hogy Ikta jól keverte lapjait eddig.
Csak akkor önti el az indulat, mikor a kis mélységi a férfihez fordul. Szeme rebben a háttérben húzodó sötételfre, miközben tenyerét a tetoválásra helyezi.*
-Elég adósságot kell lerónom a sötét úr előtt, Te kis hazug. Ez a bélyeg emlékeztet rá.
*Sziszegi dühösen.* ~Hogy majd ő törli el a fény oltárokat?!~ *Meg kell fékeznie a mélységit, be kell törnie, engedelmességre bírnia. Egy gyermek nem vezetheti a Fekete Légiót, hát még őt. Biztos, ami biztos, ellép a közeléből, néhány tétova lépést téve a mélységi férfi felé, de tekintetét nem veszi le róla.*
-Meg kell tanulnod a leckét, de nem foglak bántani. Ki kell állnod a próbát, ha valóban a sötétség szolgálatában állsz.
*Szól a lányhoz, majd a férfire villan a tekintete.*
-Fogd le, de ne bántsd.
*Biccent a lány felé jelentőségteljesen. Az, hogy a férfi együttműködik-e, kulcsfontosságú az ő szempontjából. Most csupán nyugalmat erőltet arcára, de feszülten vár. A szemtelen kis mélységi majd engedelmességet tanul, ha túl lesznek a varázslaton.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//
*Összerezzenve fordul meg a nem várt szavakra. Meglepi a kis mélységi dühe, de legalább lehull a lepel. A visszafogott, naiv leány szerepe csupán csak színjáték volt. Összehúzott szemekkel követi Iktát, egy szót sem szól. Derekát az oltárnak veti, úgy nézi a leány mesterkedését. Leány egyáltalán? Már ebben sem bizonyos.
Arcára undor ül ki, miközben a fiatal mélységi tombolását szemléli. Szeme rebben csupán, miközben a sötételf nekikezd a holttest módszeres boncolásához, de még mindig nem szól semmit. Akaratlanul emeli kezét füléhez Ikta szavaira, miközben a felé hajított fülek undokul csattannak a vizenyős talajon. Nehéz lenne elvonatkoztatnia magát a meggyalázott holttestől és nagyon úgy tűnik, Kétszemű is hasonlóan gondolkodik. Semmiképp sem jó ómen, ám ezt most félre kell tennie. Egészen megdöbbenti, az eddig oly hallgatag és irányítható kis sötételf mennyire más szerepet öltött.
Lassan ismét arcába kúszik a vér, a vigyor pedig visszaköltözik arcára. A döbbenet elmúlt, a vér és a belsőségek látványa pedig nem rémiszti. Látott ő elég hasonlót élete során. Pont ilyen alakokra van szüksége. Hóhérokra, lelketlen gyilkosokra. Olyanokra, kiknek nevét hamar megismeri majd a vidék... Az pedig, hogy Ikta szinte még gyermek, még inkább hozzátesz a kéjes látványhoz. Csendesen szemléli a műveletet, csak egyszer-egyszer kúszik tekintete a férfire, hátha leolvashatja arcáról, mit szól mindehhez. A kis mélységi jól bánik a késsel, a világért sem kerülne a penge útjába... A gyomra is görcsbe rándul a gondolatra. Azonban lesz Iktának kin élvezkednie útjuk során, ebben bizonyos.
Még mindig mosollyal arcán fürkészi a leányt, ahogy hozzálép. Így közelről talán nem is annyira lányos. De az álca mindenképp jól működött, őt legalábbis megvezette. Némi elismerés is csillan tán szemében, elvégre nagyon úgy tűnik, hogy Ikta jól keverte lapjait eddig.
Csak akkor önti el az indulat, mikor a kis mélységi a férfihez fordul. Szeme rebben a háttérben húzodó sötételfre, miközben tenyerét a tetoválásra helyezi.*
-Elég adósságot kell lerónom a sötét úr előtt, Te kis hazug. Ez a bélyeg emlékeztet rá.
*Sziszegi dühösen.* ~Hogy majd ő törli el a fény oltárokat?!~ *Meg kell fékeznie a mélységit, be kell törnie, engedelmességre bírnia. Egy gyermek nem vezetheti a Fekete Légiót, hát még őt. Biztos, ami biztos, ellép a közeléből, néhány tétova lépést téve a mélységi férfi felé, de tekintetét nem veszi le róla.*
-Meg kell tanulnod a leckét, de nem foglak bántani. Ki kell állnod a próbát, ha valóban a sötétség szolgálatában állsz.
*Szól a lányhoz, majd a férfire villan a tekintete.*
-Fogd le, de ne bántsd.
*Biccent a lány felé jelentőségteljesen. Az, hogy a férfi együttműködik-e, kulcsfontosságú az ő szempontjából. Most csupán nyugalmat erőltet arcára, de feszülten vár. A szemtelen kis mélységi majd engedelmességet tanul, ha túl lesznek a varázslaton.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-05 01:11:36
Üzenet elküldve: 2019-06-05 01:11:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kérdésre kapott válaszokon felidegesíti magát. Nem tud meg róluk semmi hasznosat, de legalább a Ernuss nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolta.
A Vérkert kapujában a figyelmeztetésen csak mosolyogni tud.*
~ Tartósítja a hullákat? A rovarok csak gyorsítják a természet munkáját, ha nem hiszed, hamarosan te is megtudhatod.~
*A kapu túloldalán félig kiásott vagy félbehagyott hantok sokaságát látja. Akit itt eltemetnek, arról gyakran a családja sem tud, csak a kóválygó erdei állatok.
A nőtől kapott "Várj itt" parancsot homlok egyenest megszegi és követi a nagy obszidián tömbhöz. Türelmesen vár, elvégre nincs bűntény, nincs tettes. Felkészül arra, hogyha gyanakvása helyesnek bizonyul akkor azonnal tudjon cselekedni. A rituálé nem úgy zajlott ahogy elképzelte, elhűlve nézi a történéseket.
Eeyr hívő-féle hókusz-pókuszra várt, egy Elűzésre, de helyette egy Véráldozat szemtanúja lesz. Tudatlannak érzi magát és fortyogó dühe megbénítja. A hozzáintézett szavak rángatják vissza a való életbe.*
- A kurva életbe! Korábban nem tudtad volna megmutatni?! Már annyira rákészültem, hogy megöllek, te kétszínű szuka! Miért kell szerteszét baszni a terveimet?
*Lábával vadul tapossa a talajt.*
- Dobhatom kukába a sok tervezkedést!
*Dühében szétrúgja az elé kerülő sírokat, Urtokh sírját sem kíméli. Végül megállapodik az egyiknél. Csak néhány lapát föld lehetett rajta, azt is lehányták róla a vadak, néhol megdézsmálták, talán túlzás lenne sírnak nevezni.
Leporolja a felsőtestet és lovagló pózba helyezkedik rajta. Ráfúj az arcára, hogy a maradék föld is eltűnjön róla. Egy elf nőt vél felfedezni.*
- Eljövök a kibaszott idegesítő fény hívőktől, mert felbasz a viselkedésük, erre neked is ki kell basznod velem!
*Furcsa érzésre lesz figyelmes. Leszáll a holttestről és levágja a ruháját. Két szúrás van a testén és sok karmolás.*
- Háh, egy keltető. Valaki nagyon irgalmas volt vele, hogy ilyen egyszerűen végzett vele. Milyen szépek is a holttestek... Nem hazudnak és nem szégyellik magukat, mint az élők.
*Nevet a sérülések klasszikusságán és visszaül a helyére.
A hulla faja és neme megegyezik a tetováltéval, ezért nem nehéz elképzelni, ahogy rajta ül.*
- Tudod, hogy a milyen büszkék az elfek a kibaszott füleikre?
*Ahogy kimondja le is vágja mindkettőt, legalábbis amit a természet meghagyott belőle. A fülvégeket Hanloren irányába vágja.*
- Jól figyelj Tetovált. Van egy kínzás, megszégyenítésre használták, de hamar elfeledték.
*Nagy mozdulatokkal adja elő a mondandóját. Most ő uralkodik, ezért jött el eddig. Az érzés, hogy azt tehet amit akar. A mámorító érzés kiszorítja a haragját és sértődöttségét.*
- Sok helyen egyszerűen csak a "Halál ezer vágása" néven illették. Először a füleket vágják le. Utána a szemek, ujjak, orr, végtagok és szív kerülnek levágásra. *Mindegyik rész felett köröz a pengével, ahogy felsorolja őket.*
- Akkor lássunk is neki.
*Elkezdi a folyamatot.*
- Olyan egy hete lehet itt.
*Magyarázza. Ilyenféle szagok nem voltak Arthenior utcáin, még a Szegénynegyedben sem.*
- Mivel már meghalt, ezért a vére is elfáradt. A benne lévő élénk piros vér kimegy az arcából és a föld felé megy. Ezért lesz az arc fehér és *levágja a ruháit és megdönti a testet, ahol a hátán egy véraláfutásra emlékeztető folt van.* minden vér a hátába gyűlik egy nagy, sötét foltba, ezért nem enged vért a test.
*Tovább folytatja.*
- Az ezer vágás hazugság. Az egész a hóhértól függ. Akar-e kegyelmezni neki vagy csak egyszerűen ügyetlen. Ha jól csinálják akkor háromezer vágást is túl lehet élni.
*Végig magyaráz a gyalázás alatt.*
-Ezerhétszázharmincnyolc és a lábakhoz nem nyúltam. Van még mit fejlődnöm.
*Hanlorenhez megy.*
- Tudom, hogy el kell törölnöm minden Fény oltárt, nem szükséges emlékeztetned.
*Sokkal nyugodtabban viselkedik, mint a boncolás előtt.*
- Kétszemű Nemezis, a logika és vér istenének szolgája. Te mélységi, *Mutat Ernussra.* hogy engedhetted hívő létedre, hogy egy ilyen Eeyr tetoválásos az oltárhoz menjen? *Számon kéri a hanyagságát.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.10 19:51:00, a következő indokkal:
18 éven felülieknek szánt tartalom a fórumra nem helyezhető ki.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kérdésre kapott válaszokon felidegesíti magát. Nem tud meg róluk semmi hasznosat, de legalább a Ernuss nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolta.
A Vérkert kapujában a figyelmeztetésen csak mosolyogni tud.*
~ Tartósítja a hullákat? A rovarok csak gyorsítják a természet munkáját, ha nem hiszed, hamarosan te is megtudhatod.~
*A kapu túloldalán félig kiásott vagy félbehagyott hantok sokaságát látja. Akit itt eltemetnek, arról gyakran a családja sem tud, csak a kóválygó erdei állatok.
A nőtől kapott "Várj itt" parancsot homlok egyenest megszegi és követi a nagy obszidián tömbhöz. Türelmesen vár, elvégre nincs bűntény, nincs tettes. Felkészül arra, hogyha gyanakvása helyesnek bizonyul akkor azonnal tudjon cselekedni. A rituálé nem úgy zajlott ahogy elképzelte, elhűlve nézi a történéseket.
Eeyr hívő-féle hókusz-pókuszra várt, egy Elűzésre, de helyette egy Véráldozat szemtanúja lesz. Tudatlannak érzi magát és fortyogó dühe megbénítja. A hozzáintézett szavak rángatják vissza a való életbe.*
- A kurva életbe! Korábban nem tudtad volna megmutatni?! Már annyira rákészültem, hogy megöllek, te kétszínű szuka! Miért kell szerteszét baszni a terveimet?
*Lábával vadul tapossa a talajt.*
- Dobhatom kukába a sok tervezkedést!
*Dühében szétrúgja az elé kerülő sírokat, Urtokh sírját sem kíméli. Végül megállapodik az egyiknél. Csak néhány lapát föld lehetett rajta, azt is lehányták róla a vadak, néhol megdézsmálták, talán túlzás lenne sírnak nevezni.
Leporolja a felsőtestet és lovagló pózba helyezkedik rajta. Ráfúj az arcára, hogy a maradék föld is eltűnjön róla. Egy elf nőt vél felfedezni.*
- Eljövök a kibaszott idegesítő fény hívőktől, mert felbasz a viselkedésük, erre neked is ki kell basznod velem!
*Furcsa érzésre lesz figyelmes. Leszáll a holttestről és levágja a ruháját. Két szúrás van a testén és sok karmolás.*
- Háh, egy keltető. Valaki nagyon irgalmas volt vele, hogy ilyen egyszerűen végzett vele. Milyen szépek is a holttestek... Nem hazudnak és nem szégyellik magukat, mint az élők.
*Nevet a sérülések klasszikusságán és visszaül a helyére.
A hulla faja és neme megegyezik a tetováltéval, ezért nem nehéz elképzelni, ahogy rajta ül.*
- Tudod, hogy a milyen büszkék az elfek a kibaszott füleikre?
*Ahogy kimondja le is vágja mindkettőt, legalábbis amit a természet meghagyott belőle. A fülvégeket Hanloren irányába vágja.*
- Jól figyelj Tetovált. Van egy kínzás, megszégyenítésre használták, de hamar elfeledték.
*Nagy mozdulatokkal adja elő a mondandóját. Most ő uralkodik, ezért jött el eddig. Az érzés, hogy azt tehet amit akar. A mámorító érzés kiszorítja a haragját és sértődöttségét.*
- Sok helyen egyszerűen csak a "Halál ezer vágása" néven illették. Először a füleket vágják le. Utána a szemek, ujjak, orr, végtagok és szív kerülnek levágásra. *Mindegyik rész felett köröz a pengével, ahogy felsorolja őket.*
- Akkor lássunk is neki.
*Elkezdi a folyamatot.*
- Olyan egy hete lehet itt.
*Magyarázza. Ilyenféle szagok nem voltak Arthenior utcáin, még a Szegénynegyedben sem.*
- Mivel már meghalt, ezért a vére is elfáradt. A benne lévő élénk piros vér kimegy az arcából és a föld felé megy. Ezért lesz az arc fehér és *levágja a ruháit és megdönti a testet, ahol a hátán egy véraláfutásra emlékeztető folt van.* minden vér a hátába gyűlik egy nagy, sötét foltba, ezért nem enged vért a test.
*Tovább folytatja.*
- Az ezer vágás hazugság. Az egész a hóhértól függ. Akar-e kegyelmezni neki vagy csak egyszerűen ügyetlen. Ha jól csinálják akkor háromezer vágást is túl lehet élni.
*Végig magyaráz a gyalázás alatt.*
-Ezerhétszázharmincnyolc és a lábakhoz nem nyúltam. Van még mit fejlődnöm.
*Hanlorenhez megy.*
- Tudom, hogy el kell törölnöm minden Fény oltárt, nem szükséges emlékeztetned.
*Sokkal nyugodtabban viselkedik, mint a boncolás előtt.*
- Kétszemű Nemezis, a logika és vér istenének szolgája. Te mélységi, *Mutat Ernussra.* hogy engedhetted hívő létedre, hogy egy ilyen Eeyr tetoválásos az oltárhoz menjen? *Számon kéri a hanyagságát.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.10 19:51:00, a következő indokkal:
18 éven felülieknek szánt tartalom a fórumra nem helyezhető ki.
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-04 09:15:27
Üzenet elküldve: 2019-06-04 09:15:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Úgy tűnik, a nőstény rögtön megfutamodik, amit Ernuss csak egy lesajnáló pillantással tud jutalmazni.*
~Haszonleső, nem igazi hívő.~
*A férfi úgy érzi, nincs mitől félnie, nem tart a Vérúrtól, hiszen az nem fog ártani a saját szolgáinak.
A fiatalabb fiú tesz egy elég egyértelmű kijelentést, ő kicsit olyan Ernussnak, mint egy bolond, ki nem tudja összerakni azt, amit lát, és levonni belőle a következtetéseket.*
~Vagy csak túl fiatal még.~
*A fiú következő kijelentésén akaratlanul is elneveti magát.*
- Soha ne higgy a látszatnak fiú, vagy gyorsan megjárod.
~Sokat kell még tanulnod.~
- Nem vagyok sem nemes, sem pedig gazdag, a tőreim nem azért olyan “díszesek” *használja a fiú szavait.* Nem költöm a pénzem a felesleges dolgokra, neked pedig nem kellene találgatnod.
*Az erőről való kérkedésre csak egy szemforgatással felel, illetve a nő reakciójára csak egy egyetértő bólintással.
Pontosan tudja, merre kell mennie, és a Vérkertbe érve sem lepődik meg semmin. Járt már itt, ismeri a helyet. Nos, az biztos, hogy nem fogja megosztani a nevét egy csapat idegennel, így csupán megáll hátul, és csendben figyeli, hogy mit művel a nő.*
*Úgy tűnik, a nőstény rögtön megfutamodik, amit Ernuss csak egy lesajnáló pillantással tud jutalmazni.*
~Haszonleső, nem igazi hívő.~
*A férfi úgy érzi, nincs mitől félnie, nem tart a Vérúrtól, hiszen az nem fog ártani a saját szolgáinak.
A fiatalabb fiú tesz egy elég egyértelmű kijelentést, ő kicsit olyan Ernussnak, mint egy bolond, ki nem tudja összerakni azt, amit lát, és levonni belőle a következtetéseket.*
~Vagy csak túl fiatal még.~
*A fiú következő kijelentésén akaratlanul is elneveti magát.*
- Soha ne higgy a látszatnak fiú, vagy gyorsan megjárod.
~Sokat kell még tanulnod.~
- Nem vagyok sem nemes, sem pedig gazdag, a tőreim nem azért olyan “díszesek” *használja a fiú szavait.* Nem költöm a pénzem a felesleges dolgokra, neked pedig nem kellene találgatnod.
*Az erőről való kérkedésre csak egy szemforgatással felel, illetve a nő reakciójára csak egy egyetértő bólintással.
Pontosan tudja, merre kell mennie, és a Vérkertbe érve sem lepődik meg semmin. Járt már itt, ismeri a helyet. Nos, az biztos, hogy nem fogja megosztani a nevét egy csapat idegennel, így csupán megáll hátul, és csendben figyeli, hogy mit művel a nő.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-04 06:58:14
Üzenet elküldve: 2019-06-04 06:58:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Követi tekintetével a nőstényt, ahogy az elveszik az emberek sűrűjében. Hasonlóra számított. Szerencsevadász, ki az első adandó alkalomkor faképnél hagyja őket, ha az érdeke úgy kívánja. Ura nem tűri a hasonló követőket.
Ikta feleletére nem válaszol. Nem forszírozza a dolgot. Kitérő választ kapott, de neki ennyi is elég. Egyelőre. Fél füllel hallgatja a kis mélységi szavait, amit a férfihez intéz.*
-Aki kérkedik erejével, hamar rajtaveszít, húgom.
*Duruzsolja, de egy önelégült félmosoly azért arcára kúszik. Persze, hogy hízik a mája, most, hogy van ki elismerje a hatalmát.*
-Erre.
*Mutatja az utat és rövidesen meg is érkeznek céljukhoz. A Vérkert.
Elsőként lép be a kapun, vigyorogva tekintve körbe a halovány, vérköd ülte ingoványon.*
-Vigyázz, hová lépsz. Ez itt jól konzervál.
*Tapogatja meg sarujával a süppedős talajt.*
-Frissen tartja a hullákat.
*Teszi hozzá magyarázólag, válla felett hunyorogva vissza a leányra.*
-Várj itt.
*Indul el előre, persze a vezényszó csak annyit jelent, hogy ne kövesse. Felőle azt tesz, amit akar. Vet még egy pillantást a férfira is, majd öles léptekkel elindul az oltár felé. Menet közben már villan is kezében a tőr, amit határozott mozdulattal, de óvatosan húz végig tenyerén. Halkan felszisszen, ahogy kicsordul a vér, de keze már az oltáron, ajkai pedig néma szavakat formálnak. Behunyja szemét, egy pillanatig vár, majd a kettőshöz fordul.*
-Urunk otthona.
*Lép el az oltártól, egyenesen Iktához lépve, hogy mutatóujjával szegje fel állát, ha netán nem rá figyelne.*
-Figyelünk a szavára és engedelmeskedünk. El fogjuk pusztítani az összes fény oltárt, mit a vidéken találunk.
*Keresi meg a mélységi férfi tekintetét. Most már ismeri a tervet. Hárman viszont kevesen lesznek véghez vinni a sötétség urának akaratát. Tekintete a halott ork hevenyészett hantjára kúszik. Őt még fel kell támasztania.*
-Halljam a nevetek.
*Parancsolja színtelen hangon, tekintete pedig ismét Kétszeműn állapodik meg. A kis sötételf tele van titkokkal, előtte azonban semmi sem maradhat rejtve sokáig.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
*Követi tekintetével a nőstényt, ahogy az elveszik az emberek sűrűjében. Hasonlóra számított. Szerencsevadász, ki az első adandó alkalomkor faképnél hagyja őket, ha az érdeke úgy kívánja. Ura nem tűri a hasonló követőket.
Ikta feleletére nem válaszol. Nem forszírozza a dolgot. Kitérő választ kapott, de neki ennyi is elég. Egyelőre. Fél füllel hallgatja a kis mélységi szavait, amit a férfihez intéz.*
-Aki kérkedik erejével, hamar rajtaveszít, húgom.
*Duruzsolja, de egy önelégült félmosoly azért arcára kúszik. Persze, hogy hízik a mája, most, hogy van ki elismerje a hatalmát.*
-Erre.
*Mutatja az utat és rövidesen meg is érkeznek céljukhoz. A Vérkert.
Elsőként lép be a kapun, vigyorogva tekintve körbe a halovány, vérköd ülte ingoványon.*
-Vigyázz, hová lépsz. Ez itt jól konzervál.
*Tapogatja meg sarujával a süppedős talajt.*
-Frissen tartja a hullákat.
*Teszi hozzá magyarázólag, válla felett hunyorogva vissza a leányra.*
-Várj itt.
*Indul el előre, persze a vezényszó csak annyit jelent, hogy ne kövesse. Felőle azt tesz, amit akar. Vet még egy pillantást a férfira is, majd öles léptekkel elindul az oltár felé. Menet közben már villan is kezében a tőr, amit határozott mozdulattal, de óvatosan húz végig tenyerén. Halkan felszisszen, ahogy kicsordul a vér, de keze már az oltáron, ajkai pedig néma szavakat formálnak. Behunyja szemét, egy pillanatig vár, majd a kettőshöz fordul.*
-Urunk otthona.
*Lép el az oltártól, egyenesen Iktához lépve, hogy mutatóujjával szegje fel állát, ha netán nem rá figyelne.*
-Figyelünk a szavára és engedelmeskedünk. El fogjuk pusztítani az összes fény oltárt, mit a vidéken találunk.
*Keresi meg a mélységi férfi tekintetét. Most már ismeri a tervet. Hárman viszont kevesen lesznek véghez vinni a sötétség urának akaratát. Tekintete a halott ork hevenyészett hantjára kúszik. Őt még fel kell támasztania.*
-Halljam a nevetek.
*Parancsolja színtelen hangon, tekintete pedig ismét Kétszeműn állapodik meg. A kis sötételf tele van titkokkal, előtte azonban semmi sem maradhat rejtve sokáig.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-02 08:12:12
Üzenet elküldve: 2019-06-02 08:12:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Ortas//
*Sétájuk közben álomról mereng, mely talán nem is álom volt, vagy csupán látomás? Vagy talán álmodott az álomban, nem lehet tudni, de céljuk közeleg, s gyomrában ismerős zsigeri érzés bolydul fel, miközben a már érzett szagokra és környezetre fókuszál.*
- Magam is így gondolom. Engem elsősorban az érdekel, hogy végre utam találjam meg, vagy így, vagy úgy. *Mormogja sejtelmesen.* Ha ehhez az kell, hogy Eeyr hívei hulljanak porba, ám legyen, de a cél az kell... a cél az fontos. *Elgondolkodva emeli fejét a házak teteje felé merengve.*
- Már az is cél, ha a célt keressük. *Vonja meg a vállát, miközben egy vizenyősebb területet lép át.*
- Ha úgy rendeltetik, hát csatlakoznak mások is, előbújnak a csatornából, mint a patkányok, vagy kimásznak vermükből, bár hiszem, hogy a gazdagabb rétegek közt is, kevésbé nyilvánvalóan de megvan a hit másokban is. De félik kimutatni, erősödnünk kell Hornor. *Ha teheti kinyújtott kézzel fogja meg a gnóm vállát.*
- Ha úgy tetszik saját oltár kell. *Biccent a másik immár szinte kézzel fogható közelségben látható posványos és bűzlő terület felé, hol kiszáradt indák kesze-kuszasága zavarja az összképet. De csak az összképet, Ortast nem, sokkal-inkább fürdik a látványban. E furcsa kettősséget megmagyarázni magában nem tudja. Szívesen élné régi életét, de szívesen élne mást is. Most még nem fog tudni dönteni, de talán nem is szükséges.*
- Ez a hely nem ér semmit... *Fortyan fel, de nem a fajtárs felé irányul a haragja.* Olyan kell, amiről más nem tud, amiről csak ketten tudunk. Ha ezzel foglalkozunk itt, mely régi, elkorcsosult, hírhedt... veszélybe kerülünk és, mit szerettünk volna, nem tudjuk véghezvinni. Találjunk egy helyet... és minden magától fog megtörténni. Előhívjuk az éjszakát! *Ha mondandóját befejezte, lassan elengedi Hornor vállát és továbbléphetnek, az oltár mellé.*
*Sétájuk közben álomról mereng, mely talán nem is álom volt, vagy csupán látomás? Vagy talán álmodott az álomban, nem lehet tudni, de céljuk közeleg, s gyomrában ismerős zsigeri érzés bolydul fel, miközben a már érzett szagokra és környezetre fókuszál.*
- Magam is így gondolom. Engem elsősorban az érdekel, hogy végre utam találjam meg, vagy így, vagy úgy. *Mormogja sejtelmesen.* Ha ehhez az kell, hogy Eeyr hívei hulljanak porba, ám legyen, de a cél az kell... a cél az fontos. *Elgondolkodva emeli fejét a házak teteje felé merengve.*
- Már az is cél, ha a célt keressük. *Vonja meg a vállát, miközben egy vizenyősebb területet lép át.*
- Ha úgy rendeltetik, hát csatlakoznak mások is, előbújnak a csatornából, mint a patkányok, vagy kimásznak vermükből, bár hiszem, hogy a gazdagabb rétegek közt is, kevésbé nyilvánvalóan de megvan a hit másokban is. De félik kimutatni, erősödnünk kell Hornor. *Ha teheti kinyújtott kézzel fogja meg a gnóm vállát.*
- Ha úgy tetszik saját oltár kell. *Biccent a másik immár szinte kézzel fogható közelségben látható posványos és bűzlő terület felé, hol kiszáradt indák kesze-kuszasága zavarja az összképet. De csak az összképet, Ortast nem, sokkal-inkább fürdik a látványban. E furcsa kettősséget megmagyarázni magában nem tudja. Szívesen élné régi életét, de szívesen élne mást is. Most még nem fog tudni dönteni, de talán nem is szükséges.*
- Ez a hely nem ér semmit... *Fortyan fel, de nem a fajtárs felé irányul a haragja.* Olyan kell, amiről más nem tud, amiről csak ketten tudunk. Ha ezzel foglalkozunk itt, mely régi, elkorcsosult, hírhedt... veszélybe kerülünk és, mit szerettünk volna, nem tudjuk véghezvinni. Találjunk egy helyet... és minden magától fog megtörténni. Előhívjuk az éjszakát! *Ha mondandóját befejezte, lassan elengedi Hornor vállát és továbbléphetnek, az oltár mellé.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-01 23:39:39
Üzenet elküldve: 2019-06-01 23:39:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Ortas//
* Útjuk egészen nyugodt. Senki nem akar utat állni előttük, ők pedig tovább beszélgetnek. A kikötő épületei szépen lassan távolodnak és immár a vérkert mocsaras vidékére érkeztek. A kérdésre, hogy miért kezdte el az Arctalant szolgálni, röviden eltűnődik. Nem, mintha magában nem tűnődött volna még el ezen a kérdésen, de megfogalmazni mégis egy kicsivel nehezebb. *
– Mert látom, amit mások nem – hogy az emberek gyöngék, maguktól porba hullanak. Nem akartam, hogy én is úgy végezzem, mint megannyi elődöm, akik könyvek és színek italok között lelték végzetüket, miközben valami nagyot kerestek. Ezt a nagyságot megtaláltam - az Arctalan isten képében. Neki köszönhetően végre tudom, mi a feladatom Lanawin földjén. Természetesen vannak hosszútávú elképzeléseim, noha még magam sem vagyok biztos velük kapcsolatban, így nem tudok sokat mondani. * A következőkre csak bólint. Kár lenne a szót olyan dolgokra pazarolni, amikről legfeljebb halvány elképzeléseik vannak. Jelenleg nincsenek elegen ahhoz, hogy komolyabban szembeszálljanak Eeyr híveivel (illetve pontosabb megfogalmazás lehet, hogy nincs elég erejük hozzá – hiszen volt már rá példa, hogy egyetlen mágus rettegésben tartotta az egész környéket). Másrészt nem is igazán van kivel szembeszállni. A város önmagával viaskodik, így ezt az időszakot alighanem Sa'Tereth híveinek összegyűjtésére kell felhasználni. Ahogy teszi is ezt. *
– Mondhatni véletlen egybeesés volt, habár kötve hiszem, hogy az lett volna. ~ Igen, egyértelműen így kellett lennie. ~ A Vérkertben, Sa'Tereth oltára körül találkoztunk és még ott csatlakoztam hozzájuk. Hogy pedig mi lesz… * Egy rövid ideig elhallgat. Felnéz. Egész közel vannak az oltárhoz. *
– Mint mondottam, nekem van még egy kis dolgom. Remélem nem fognak benne megzavarni. * Közben megérkeznek az úti célhoz, azaz az oltár közelébe. *
* Útjuk egészen nyugodt. Senki nem akar utat állni előttük, ők pedig tovább beszélgetnek. A kikötő épületei szépen lassan távolodnak és immár a vérkert mocsaras vidékére érkeztek. A kérdésre, hogy miért kezdte el az Arctalant szolgálni, röviden eltűnődik. Nem, mintha magában nem tűnődött volna még el ezen a kérdésen, de megfogalmazni mégis egy kicsivel nehezebb. *
– Mert látom, amit mások nem – hogy az emberek gyöngék, maguktól porba hullanak. Nem akartam, hogy én is úgy végezzem, mint megannyi elődöm, akik könyvek és színek italok között lelték végzetüket, miközben valami nagyot kerestek. Ezt a nagyságot megtaláltam - az Arctalan isten képében. Neki köszönhetően végre tudom, mi a feladatom Lanawin földjén. Természetesen vannak hosszútávú elképzeléseim, noha még magam sem vagyok biztos velük kapcsolatban, így nem tudok sokat mondani. * A következőkre csak bólint. Kár lenne a szót olyan dolgokra pazarolni, amikről legfeljebb halvány elképzeléseik vannak. Jelenleg nincsenek elegen ahhoz, hogy komolyabban szembeszálljanak Eeyr híveivel (illetve pontosabb megfogalmazás lehet, hogy nincs elég erejük hozzá – hiszen volt már rá példa, hogy egyetlen mágus rettegésben tartotta az egész környéket). Másrészt nem is igazán van kivel szembeszállni. A város önmagával viaskodik, így ezt az időszakot alighanem Sa'Tereth híveinek összegyűjtésére kell felhasználni. Ahogy teszi is ezt. *
– Mondhatni véletlen egybeesés volt, habár kötve hiszem, hogy az lett volna. ~ Igen, egyértelműen így kellett lennie. ~ A Vérkertben, Sa'Tereth oltára körül találkoztunk és még ott csatlakoztam hozzájuk. Hogy pedig mi lesz… * Egy rövid ideig elhallgat. Felnéz. Egész közel vannak az oltárhoz. *
– Mint mondottam, nekem van még egy kis dolgom. Remélem nem fognak benne megzavarni. * Közben megérkeznek az úti célhoz, azaz az oltár közelébe. *
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-05-29 04:02:21
Üzenet elküldve: 2019-05-29 04:02:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az oltár előtt//
-De atyám, hisz minden, mi a nap alatt mozog, árnyékot vet. A lélek sosem lehet tiszta.
*Rázza a fejét hevesen. Homályos emlékkép csupán, ahogy a jóval fiatalabb énje széttárt karokkal áll a szobában... A baldachinos ággyal, a hatalmas, széles ablakokkal. Oly fiatal volt még és naiv.*
-Tévedsz, leányom. Nincs árnya annak, kit a fény belülről világít.
*Rolhagar atya. Azt tartották a nagyszakállú elfről, hogy van vagy négyszáz éves. Szeme alatt megannyi karika, hófehér szakálla pedig derekát súrolja. De délcegen áll az ajtóban a hosszú, sárga talárban, akár egy lovag... A Fény Bajnoka.*
-Belülről atyám?
*Ráncolja a homlokát fiatal énje.
Az emlékképnek végeszakad, ő pedig ott áll ismét az oltár mellett. Az oltár mellett, mivel elsőre nem sikerült lelkét összekötnie.*
-Ezúttal nem okozok csalódást.
*Suttogja,majd hátraveti fejéről a csuklyát. Szemében végtelen elszántság csillan, ahogy ismét végigsimítja ujjaival az obszidiántömböt. Hány és hány léleknek ontották már vérét e kőtömbön... És mennyinek fogják még. Az oltár úgy magasodik a Vérkert közepén, mint egy örökkön-örökké álló, elpusztíthatatlan mementó. Egy olyan világ ígérete, melynek így vagy úgy, de el kell jönnie. Ő pedig elhozza majd.
Ajkai ismét formálni kezdik a szavakat. Ezúttal sikerülnie kell.*
A varázsló egy fertályórás rituálét hajt végre egy Sötétség Oltár előtt, melynek hatására lelkét hozzáköti ahhoz az oltárhoz. Annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű az oltár. Ha az oltárhoz már hozzá van kötve annyi lélek, ahányadik szintű, akkor közülük a leggyengébb (legkevesebb sötétség ponttal rendelkező) lélekkötése felszakad, ha a varázsló lelke erősebb (több sötétség pontja van). Ha a varázslónak korábban volt oltárhoz kötve lelke, a lélekkötés felszakad, és az új lesz érvényes.
-De atyám, hisz minden, mi a nap alatt mozog, árnyékot vet. A lélek sosem lehet tiszta.
*Rázza a fejét hevesen. Homályos emlékkép csupán, ahogy a jóval fiatalabb énje széttárt karokkal áll a szobában... A baldachinos ággyal, a hatalmas, széles ablakokkal. Oly fiatal volt még és naiv.*
-Tévedsz, leányom. Nincs árnya annak, kit a fény belülről világít.
*Rolhagar atya. Azt tartották a nagyszakállú elfről, hogy van vagy négyszáz éves. Szeme alatt megannyi karika, hófehér szakálla pedig derekát súrolja. De délcegen áll az ajtóban a hosszú, sárga talárban, akár egy lovag... A Fény Bajnoka.*
-Belülről atyám?
*Ráncolja a homlokát fiatal énje.
Az emlékképnek végeszakad, ő pedig ott áll ismét az oltár mellett. Az oltár mellett, mivel elsőre nem sikerült lelkét összekötnie.*
-Ezúttal nem okozok csalódást.
*Suttogja,majd hátraveti fejéről a csuklyát. Szemében végtelen elszántság csillan, ahogy ismét végigsimítja ujjaival az obszidiántömböt. Hány és hány léleknek ontották már vérét e kőtömbön... És mennyinek fogják még. Az oltár úgy magasodik a Vérkert közepén, mint egy örökkön-örökké álló, elpusztíthatatlan mementó. Egy olyan világ ígérete, melynek így vagy úgy, de el kell jönnie. Ő pedig elhozza majd.
Ajkai ismét formálni kezdik a szavakat. Ezúttal sikerülnie kell.*
A varázsló egy fertályórás rituálét hajt végre egy Sötétség Oltár előtt, melynek hatására lelkét hozzáköti ahhoz az oltárhoz. Annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű az oltár. Ha az oltárhoz már hozzá van kötve annyi lélek, ahányadik szintű, akkor közülük a leggyengébb (legkevesebb sötétség ponttal rendelkező) lélekkötése felszakad, ha a varázsló lelke erősebb (több sötétség pontja van). Ha a varázslónak korábban volt oltárhoz kötve lelke, a lélekkötés felszakad, és az új lesz érvényes.
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-05-28 00:42:04
Üzenet elküldve: 2019-05-28 00:42:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az oltár előtt//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Már reflexből lép át a könnyű kis hanton, mi a rothadó testet takarja. Azzal majd később foglalkozik. Az ő dolga most az oltár... És az ő új ura. Mámoros vigyorral arcán kel át a süppedős, ám vizet aligha látott kerten és az oltár elé áll.*
-Ahogy ígértem, uram. Rendelkezz velem, Tied elmém, lelkem, testem. Ellenségeid eltörlöm akaratod szerint, tornyaikat megroppantom, a hatalmad pedig oly nagy lesz, mint soha eddig. A Fekete Légió ismét eljön.
*Suttogja, hangja pedig teli szenvedéllyel. Ajkai némán kezdik formálni a titkos szavakat, melyeket nem is oly rég még rettegett volna kiejteni... Mik a legbűnösebb szavaknak voltak számon tartva Lihanechben. Halállal lakolt, ki e szavakat kiejtette.
Kezét gyengéden húzza végig az oltár szélén, miközben körbejárja, majd letérdel az obszidiántömb elé. Nem hagyja abba a a beszédet egy pillanatra sem. Néhol jól érthetően, néhol suttogva, néhol szinte kántálva.* ~Meg kell hallania.~
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Lélekkötés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Már reflexből lép át a könnyű kis hanton, mi a rothadó testet takarja. Azzal majd később foglalkozik. Az ő dolga most az oltár... És az ő új ura. Mámoros vigyorral arcán kel át a süppedős, ám vizet aligha látott kerten és az oltár elé áll.*
-Ahogy ígértem, uram. Rendelkezz velem, Tied elmém, lelkem, testem. Ellenségeid eltörlöm akaratod szerint, tornyaikat megroppantom, a hatalmad pedig oly nagy lesz, mint soha eddig. A Fekete Légió ismét eljön.
*Suttogja, hangja pedig teli szenvedéllyel. Ajkai némán kezdik formálni a titkos szavakat, melyeket nem is oly rég még rettegett volna kiejteni... Mik a legbűnösebb szavaknak voltak számon tartva Lihanechben. Halállal lakolt, ki e szavakat kiejtette.
Kezét gyengéden húzza végig az oltár szélén, miközben körbejárja, majd letérdel az obszidiántömb elé. Nem hagyja abba a a beszédet egy pillanatra sem. Néhol jól érthetően, néhol suttogva, néhol szinte kántálva.* ~Meg kell hallania.~
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Lélekkötés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-05-27 19:11:15
Üzenet elküldve: 2019-05-27 19:11:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Út a sötétségbe//
*Álmélkodva néz körbe a régen oly rettegett Vérkertben. Odafenn északon megannyi történet keringett a megkínzott Tündérkertről, de sosem hitte volna, hogy ez... Ilyen csodálatos. A lehetetlen szögben magasodó girbe-gurba sziklák, a ruganyos föld felett áramló vöröslő köd... Mintha egy különös álomban járna.
Hamar kiszúrja az oltárt, ajkai halovány félmosolyra húzódnak. Mintha egy rég nem látott ismerőst köszönthetne újra. Hamar el is indul az oltár felé, de valami lába útjába akad.*
-Hoppácska.
*Fordul vissza egyensúlyát visszanyerve. Egy hevenyészve betemetett oszló tetem kandikál ki karjával a földből, szemmel láthatóan valaki igen csak sietett az elhantolással.*
-Senkit sem kaparnak el ide ok nélkül.
*Szólítja meg a holttestet bujkáló mosollyal, de nem foglalkozik vele egyelőre a továbbiakban. Helyette az oltárhoz lép és lassan, lehajtott fejjel térdre ereszkedik.*
-Nagy utat tettem meg eddig, Feketeség Ura. Ott, a Templomban szólítottál, én pedig felelek hívásodra.
*Szegi fel állát és mered az oltárra. Úgy tornyosul fölé az obszidiántömb, akár egy megmászhatatlan szikla.*
-A sötétség erői megtörtek, de ez kellett, hogy látásom kitisztuljék... Hogy a Fény, mi eddig vakított, megszűnjön végleg. Járj át, hadd tapasztalom meg az igazi hatalmat, mivel jobbá tehetem e világot s mi térdre kényszerít minden egyéb hatalmat!
*Emelkedik fel lassan, de tekintetét nem veszi le az oltárról. Nem számít válaszra. Hisz nem adta még vérét, nem csatlakozott a Rendhez.*
-Visszatérek Uram, még mielőtt a nap lenyugszik.
*Vigyorodik el, majd hátat fordít az oltárnak. A hosszú, tépett szoknya szinte a földet súrolja, miközben átlép az imént felfedezett hulla felett.*
-Veled még nem végeztem.
*Sziszegi halkan, de nem vár választ az oszló holttesttől. Helyette kisétál a Vérkertből, hogy mielőbb feltérképezhesse új otthonát.*
*Álmélkodva néz körbe a régen oly rettegett Vérkertben. Odafenn északon megannyi történet keringett a megkínzott Tündérkertről, de sosem hitte volna, hogy ez... Ilyen csodálatos. A lehetetlen szögben magasodó girbe-gurba sziklák, a ruganyos föld felett áramló vöröslő köd... Mintha egy különös álomban járna.
Hamar kiszúrja az oltárt, ajkai halovány félmosolyra húzódnak. Mintha egy rég nem látott ismerőst köszönthetne újra. Hamar el is indul az oltár felé, de valami lába útjába akad.*
-Hoppácska.
*Fordul vissza egyensúlyát visszanyerve. Egy hevenyészve betemetett oszló tetem kandikál ki karjával a földből, szemmel láthatóan valaki igen csak sietett az elhantolással.*
-Senkit sem kaparnak el ide ok nélkül.
*Szólítja meg a holttestet bujkáló mosollyal, de nem foglalkozik vele egyelőre a továbbiakban. Helyette az oltárhoz lép és lassan, lehajtott fejjel térdre ereszkedik.*
-Nagy utat tettem meg eddig, Feketeség Ura. Ott, a Templomban szólítottál, én pedig felelek hívásodra.
*Szegi fel állát és mered az oltárra. Úgy tornyosul fölé az obszidiántömb, akár egy megmászhatatlan szikla.*
-A sötétség erői megtörtek, de ez kellett, hogy látásom kitisztuljék... Hogy a Fény, mi eddig vakított, megszűnjön végleg. Járj át, hadd tapasztalom meg az igazi hatalmat, mivel jobbá tehetem e világot s mi térdre kényszerít minden egyéb hatalmat!
*Emelkedik fel lassan, de tekintetét nem veszi le az oltárról. Nem számít válaszra. Hisz nem adta még vérét, nem csatlakozott a Rendhez.*
-Visszatérek Uram, még mielőtt a nap lenyugszik.
*Vigyorodik el, majd hátat fordít az oltárnak. A hosszú, tépett szoknya szinte a földet súrolja, miközben átlép az imént felfedezett hulla felett.*
-Veled még nem végeztem.
*Sziszegi halkan, de nem vár választ az oszló holttesttől. Helyette kisétál a Vérkertből, hogy mielőbb feltérképezhesse új otthonát.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-04-27 09:46:16
Üzenet elküldve: 2019-04-27 09:46:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
*~A régi tündérkert megteszi.~ gondolja, bár annyit belül bizonyosan érez, hogy valahogy nagyon nem illik most ide, ebbe a káoszba a régesrégi kert idilli szigete. De azt azért nem feltételezi legbaljósabb és legbúskomorabb kósza gondolatában sem, ami a valaha volt Tündérkert helyén fogadja.
~Az istenekre!~ nyög fel magában, megdermedve egy pillanatra a látványon, amit azért már kellően előkészített az áradó bűz és az egyre ingoványosabbá váló talaj idegesítő képe.
Még a sziklákat is mintha valami nem e világi kéz facsarta volna össze és dobta volna le újra ezeréves helyükre!
És az a baljósan felmeredő obszidián oszlop az egész megkínzott táj közepén!
~Még csak nem is akarom tudni, mi az!~ morran fel magában résnyire szűkülő szemmel, egy pillanat alatt döntésre jutva, és hátat fordít az egész visszataszító látványnak.
Persze nagyon is tudni véli: az új istenek megjelenéséről, hatalmáról, az ajándékaikról és az eddigi manifesztációikról szóló hírek Wegtorenbe is eljutottak, a követők ott is megjelentek.
Drannak most ennyi pont elég volt. ~Vajon mi lett a tündérekkel?~ gondol még bele hitetlen szomorúsággal, és megkeményedik a szíve.*
*~A régi tündérkert megteszi.~ gondolja, bár annyit belül bizonyosan érez, hogy valahogy nagyon nem illik most ide, ebbe a káoszba a régesrégi kert idilli szigete. De azt azért nem feltételezi legbaljósabb és legbúskomorabb kósza gondolatában sem, ami a valaha volt Tündérkert helyén fogadja.
~Az istenekre!~ nyög fel magában, megdermedve egy pillanatra a látványon, amit azért már kellően előkészített az áradó bűz és az egyre ingoványosabbá váló talaj idegesítő képe.
Még a sziklákat is mintha valami nem e világi kéz facsarta volna össze és dobta volna le újra ezeréves helyükre!
És az a baljósan felmeredő obszidián oszlop az egész megkínzott táj közepén!
~Még csak nem is akarom tudni, mi az!~ morran fel magában résnyire szűkülő szemmel, egy pillanat alatt döntésre jutva, és hátat fordít az egész visszataszító látványnak.
Persze nagyon is tudni véli: az új istenek megjelenéséről, hatalmáról, az ajándékaikról és az eddigi manifesztációikról szóló hírek Wegtorenbe is eljutottak, a követők ott is megjelentek.
Drannak most ennyi pont elég volt. ~Vajon mi lett a tündérekkel?~ gondol még bele hitetlen szomorúsággal, és megkeményedik a szíve.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-31 23:26:43
Üzenet elküldve: 2019-03-31 23:26:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Elvtárs, Ingon Lilliath//
* Társa távozik, amit egy kicsit sajnál, mert mégiscsak jobb lett volna együtt végigcsinálni, amit elkezdtek. Nem unatkozik sokat, míg kezét a hideg kövön tartja. A főpap gyors és precíz szúrásának emléke még jó ideig ott lesz Hornor elméjében, noha nem szívesen élné át újra és újra ezt az élményt. Gyenge fájdalomtűréssel nehéz átvészelni két véráldozatot egymás után, még szerencse, hogy a seb csak az egyik után maradt ott. Nincs kérdése a kopaszokhoz, így jobb híján ő is kiindul a Vérkertből. Nem egyből a munkára gondol, sokkal inkább egy kiadós alvásra a Rumos Rókalyukban. Későre jár, így még akkor is fáradt lenne, ha nem történt volna mindez. Így elindul. *
* Társa távozik, amit egy kicsit sajnál, mert mégiscsak jobb lett volna együtt végigcsinálni, amit elkezdtek. Nem unatkozik sokat, míg kezét a hideg kövön tartja. A főpap gyors és precíz szúrásának emléke még jó ideig ott lesz Hornor elméjében, noha nem szívesen élné át újra és újra ezt az élményt. Gyenge fájdalomtűréssel nehéz átvészelni két véráldozatot egymás után, még szerencse, hogy a seb csak az egyik után maradt ott. Nincs kérdése a kopaszokhoz, így jobb híján ő is kiindul a Vérkertből. Nem egyből a munkára gondol, sokkal inkább egy kiadós alvásra a Rumos Rókalyukban. Későre jár, így még akkor is fáradt lenne, ha nem történt volna mindez. Így elindul. *
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-31 22:48:28
Üzenet elküldve: 2019-03-31 22:48:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Elvtárs, Hornor Arnul//
*A büszkesége, melynek lángját sikerült újra meggyújtania a két kopasznak és a gnómnak, nem engedi, hogy akár csak visszapillantson a neki szóló megszólalásokra. Különleges képessége ellenére elég nehézkesen halad kifele a szörnyű helyről. Minden lépését alaposan megfontolja, hogy ne járjon úgy mint az egyszeri tengerész. Bár lehet iszapban megfulladni lényegesen rosszabb mint a tengerben, mert ez legalább kegyetlenül büdös is. A hely kisugárzása elég gyorsan felemészti az előbb még oly mértéktelennek tűnő önbizalmát, és egyre kevésbé tűnik jó döntésnek, hogy faképnél hagyta a triót. Azonban nem biztos abban, hogy visszatalálna az oltárhoz, ha megpróbálná, szóval céltudatosan próbál kijutni a vérkertből.*
*A büszkesége, melynek lángját sikerült újra meggyújtania a két kopasznak és a gnómnak, nem engedi, hogy akár csak visszapillantson a neki szóló megszólalásokra. Különleges képessége ellenére elég nehézkesen halad kifele a szörnyű helyről. Minden lépését alaposan megfontolja, hogy ne járjon úgy mint az egyszeri tengerész. Bár lehet iszapban megfulladni lényegesen rosszabb mint a tengerben, mert ez legalább kegyetlenül büdös is. A hely kisugárzása elég gyorsan felemészti az előbb még oly mértéktelennek tűnő önbizalmát, és egyre kevésbé tűnik jó döntésnek, hogy faképnél hagyta a triót. Azonban nem biztos abban, hogy visszatalálna az oltárhoz, ha megpróbálná, szóval céltudatosan próbál kijutni a vérkertből.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-29 18:52:46
Üzenet elküldve: 2019-03-29 18:52:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//
*Ingon kifakadására csak megvetően néz, de többet nem tesz hozzá Xotharr, mint egy egyszerű morgást.*
-A gyenge mindig talál okot arra, hogy elmeneküljék.
*Ingon szabadon távozhat, a Vérkert amúgy nem a vendégszeretetéről híres, de sokkal eseménytelenebb, amióta az új vezetés csak a saját malmára hajtja a vizet. Ebbe a mederbe fog hamarosan Hornor is belezavarni.*
-Kezdhetjük...
*Az árnyak megbolydulnak, ahogy Xotharr ráteszi hideg, csontos kezét Hornor kezére, majd másik tenyerébe fordul tőre és egy szúrással megpecsételi az alkujukat. Hornor tudatát egy hatalmas hullámban önti el a fájdalom, látása meghomályosodik. A ködből, mely látását takarta, vörösesbarna foltok csapnak fel és alá, de ő maga hideget érez, melyet pulzáló hőhullámok váltanak. Üvöltések, kínsikolyok, orrlikait az égő hús szaga tömi el, fülét a fa ropogása, ahogy a hatalmas lángok elfalatozzák. A kezét valami szorosan tartja. Kiérthetetlen üvöltözés, szájában érzi a vérének ismerős ízét és hirtelen a lábát elönti a hőség és mintha a saját bőre is sercegne, majd feketedne le. Majd az káprázatnak hirtelen vége szakad, ahogy Xotharr kihúzza a tőrt és hagyja összeesni Hornort. Xotharr nem sok lélegzetvételt hagy a gnómnak, de hangos lehet, hisz itt senki se mer vagy tud rászólni.*
-Nos, a hatalom a tiéd és... figyelmeztetve is vagy sötét jövődre, ha elbuknál. Ellenségeink sokan vannak és bármilyen hófehér a köpenyük, én se a véres oldalát forgatom kívülre. Próbálj meg nem szégyent hozni ránk.
*Ezt veheti egy tanácsnak. Az egyetlen megnyugtató, amivel távozhat az az, hogy a sebe hirtelen és nyom nélkül beforr és a vérveszteségét se érzi, annyira. Ellenben üresnek érzi magát és a fejében kusza, érthetetlen gondolatok cikáznak, melytől nehéznek, fáradtnak érzi magát. Xornorr és Zul távozóra fogják, de ha van még kérdése, utánuk vetheti.*
*Ingon kifakadására csak megvetően néz, de többet nem tesz hozzá Xotharr, mint egy egyszerű morgást.*
-A gyenge mindig talál okot arra, hogy elmeneküljék.
*Ingon szabadon távozhat, a Vérkert amúgy nem a vendégszeretetéről híres, de sokkal eseménytelenebb, amióta az új vezetés csak a saját malmára hajtja a vizet. Ebbe a mederbe fog hamarosan Hornor is belezavarni.*
-Kezdhetjük...
*Az árnyak megbolydulnak, ahogy Xotharr ráteszi hideg, csontos kezét Hornor kezére, majd másik tenyerébe fordul tőre és egy szúrással megpecsételi az alkujukat. Hornor tudatát egy hatalmas hullámban önti el a fájdalom, látása meghomályosodik. A ködből, mely látását takarta, vörösesbarna foltok csapnak fel és alá, de ő maga hideget érez, melyet pulzáló hőhullámok váltanak. Üvöltések, kínsikolyok, orrlikait az égő hús szaga tömi el, fülét a fa ropogása, ahogy a hatalmas lángok elfalatozzák. A kezét valami szorosan tartja. Kiérthetetlen üvöltözés, szájában érzi a vérének ismerős ízét és hirtelen a lábát elönti a hőség és mintha a saját bőre is sercegne, majd feketedne le. Majd az káprázatnak hirtelen vége szakad, ahogy Xotharr kihúzza a tőrt és hagyja összeesni Hornort. Xotharr nem sok lélegzetvételt hagy a gnómnak, de hangos lehet, hisz itt senki se mer vagy tud rászólni.*
-Nos, a hatalom a tiéd és... figyelmeztetve is vagy sötét jövődre, ha elbuknál. Ellenségeink sokan vannak és bármilyen hófehér a köpenyük, én se a véres oldalát forgatom kívülre. Próbálj meg nem szégyent hozni ránk.
*Ezt veheti egy tanácsnak. Az egyetlen megnyugtató, amivel távozhat az az, hogy a sebe hirtelen és nyom nélkül beforr és a vérveszteségét se érzi, annyira. Ellenben üresnek érzi magát és a fejében kusza, érthetetlen gondolatok cikáznak, melytől nehéznek, fáradtnak érzi magát. Xornorr és Zul távozóra fogják, de ha van még kérdése, utánuk vetheti.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-27 07:51:16
Üzenet elküldve: 2019-03-27 07:51:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Isteni akarat//
*A dolog nem egészen úgy alakult, ahogy tervezte, de ezen nem is akad fent. Az hogy, teljesen félre értette a jelenést, nem csak ő, de a másik is. Nevetésre kényszeríti. Miután a könnyeit letörölte, és a gyűrűjét felvette, nem néz a férfira hisz nincs dolga vele. Se macskája se kutyája ő. Viszont van két eszetlen, akikre figyelnie kell. Így ugyan figyelve az idegenre, a lovához lép. z eseményt nem kudarcként éli meg inkább egy tanulságként, hogy még az istenek sem félreérthetetlenek. Az egyetlen eltérés hogy nekik senki se mondja a szemébe. Ahogy csendesen elindul a saját dolgára, utoljára visszanéz az oltárra és a távozó férfira. Nem valószínű, hogy találkoznak még, és esélyes hogy megölnék egymást, így jobb, ha nem is közösködnek. Visszaindul a társaihoz, és új barátaihoz. Akik remélhetőleg, még nem nyírták ki sem egymást sem a kocsma vendégkörét. Útja új irányt vesz életében, nehezebb lesz az élete. De ez kicsit sem érdekli, ha túl könnyű lenne, akkor unalmassá válna.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 07:51:46
*A dolog nem egészen úgy alakult, ahogy tervezte, de ezen nem is akad fent. Az hogy, teljesen félre értette a jelenést, nem csak ő, de a másik is. Nevetésre kényszeríti. Miután a könnyeit letörölte, és a gyűrűjét felvette, nem néz a férfira hisz nincs dolga vele. Se macskája se kutyája ő. Viszont van két eszetlen, akikre figyelnie kell. Így ugyan figyelve az idegenre, a lovához lép. z eseményt nem kudarcként éli meg inkább egy tanulságként, hogy még az istenek sem félreérthetetlenek. Az egyetlen eltérés hogy nekik senki se mondja a szemébe. Ahogy csendesen elindul a saját dolgára, utoljára visszanéz az oltárra és a távozó férfira. Nem valószínű, hogy találkoznak még, és esélyes hogy megölnék egymást, így jobb, ha nem is közösködnek. Visszaindul a társaihoz, és új barátaihoz. Akik remélhetőleg, még nem nyírták ki sem egymást sem a kocsma vendégkörét. Útja új irányt vesz életében, nehezebb lesz az élete. De ez kicsit sem érdekli, ha túl könnyű lenne, akkor unalmassá válna.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 07:51:46
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-27 01:08:38
Üzenet elküldve: 2019-03-27 01:08:38
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Isteni akarat//
* A sötételf nő jelenléte csak akkor derült ki számára, amikor odaért. De már előre eltervezte, hogy mit mond ilyen esetben. És a színpadias fellépés -ha úgy vesszük- eredményre vezet, hiszen ő elsőként tud erőt és bölcsességet kérni. Ám legalább annyira hiábavalóan, mint azt a másik fajtársa próbálná.
Linkelstar az első kudarc után már menne is el minél hamarabb. Engedi, hiszen bár megfordult a fejében, hogy közösen mehetnének vadászatra, de nincs kedve egy csajt magával cipelni egy ilyen feladatra.
Egész más tervei vannak.*
-Szóval egy test. Vagy egy vérrel borított amulett. Ahogy gondoltam. De egy próbát megért. De akkor a hosszabb utat kell választanunk.
* Távozik ő is a helyről, amilyen gyorsan csak lehet. Hamarosan már a lakóházak között hagy véres patanyomokat, de nem izgatja nagyon a dolog. Valahogy ma túlságosan mélabús még ehhez is.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-26 22:37:30
Üzenet elküldve: 2019-03-26 22:37:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Isteni akarat, nyílt//
*Az obszidián oltár a csillagtalan éjszaka sötétségét idézve, zord méltósággal magasodik a sokat látott szigeten, amelyre egy kalapos férfi veti rá a lábát, majd egy fajtársnője is követi. Grawok nagy önbizalma ellenére bagoly amulettje csak koppan egyet a fekete kövön, s pár pillanatig úgy tűnhet, mintha nem is történne semmi.
A feszült csendben azonban egyszer csak az ékszer megrezzen, és lassan emelkedni kezd, míg szemmagasságban meg nem áll a férfi előtt. A környéken gomolygó ködből mintha gúnyos nevetés foszlányait vélné hallani a két látogató. Grawok suttogásra lehet figyelmes. Ha odafordul, sem láthat senkit, mégis olyan közelről hallja a szavakat, mintha egy mély hangú férfi hajolna hol az egyik, hol a másik füléhez, és vérszagú lehelete arcát csiklandozná:*
- Főpap? Ugyan, kérlek. Hogy lehetnél főpap, ha még ezt sem tudod? Ha annyira szolgálni akarod Uradat és Parancsolódat, előbb vésd az eszedbe, mi lehet alku tárgya, te fajankó!
*Erre a végszóra az amulett a férfi felé röppen, mintha csak a láthatatlan alak vágná utána dühében. De az utána érkező Dreyia sem jár nagyobb sikerrel. A gyűrű nem moccan meg, nem kezd lebegni. A lány hízelgő fohásza mintha még figyelmes fülekre is találna, ám hirtelen egy szélhez hasonlító erő lesodorja a véres ékszert az oltárról. Ezúttal már mindketten hallhatják a ködből jövő, felháborodott kiáltást.*
- Amíg nem az ellenség nyamvadt testét vagy csökött értelmét erősítő amulettet hoztok Uratok elé, ti se várjatok erőt és bölcsességet! Majd ha kiérdemeltétek. El innen! *Dörren a hang, s ezután ha kérik, sem zendül többé, eltűnik hirtelen, pont, ahogy érkezett.
Megint csönd telepszik rájuk.*
*Az obszidián oltár a csillagtalan éjszaka sötétségét idézve, zord méltósággal magasodik a sokat látott szigeten, amelyre egy kalapos férfi veti rá a lábát, majd egy fajtársnője is követi. Grawok nagy önbizalma ellenére bagoly amulettje csak koppan egyet a fekete kövön, s pár pillanatig úgy tűnhet, mintha nem is történne semmi.
A feszült csendben azonban egyszer csak az ékszer megrezzen, és lassan emelkedni kezd, míg szemmagasságban meg nem áll a férfi előtt. A környéken gomolygó ködből mintha gúnyos nevetés foszlányait vélné hallani a két látogató. Grawok suttogásra lehet figyelmes. Ha odafordul, sem láthat senkit, mégis olyan közelről hallja a szavakat, mintha egy mély hangú férfi hajolna hol az egyik, hol a másik füléhez, és vérszagú lehelete arcát csiklandozná:*
- Főpap? Ugyan, kérlek. Hogy lehetnél főpap, ha még ezt sem tudod? Ha annyira szolgálni akarod Uradat és Parancsolódat, előbb vésd az eszedbe, mi lehet alku tárgya, te fajankó!
*Erre a végszóra az amulett a férfi felé röppen, mintha csak a láthatatlan alak vágná utána dühében. De az utána érkező Dreyia sem jár nagyobb sikerrel. A gyűrű nem moccan meg, nem kezd lebegni. A lány hízelgő fohásza mintha még figyelmes fülekre is találna, ám hirtelen egy szélhez hasonlító erő lesodorja a véres ékszert az oltárról. Ezúttal már mindketten hallhatják a ködből jövő, felháborodott kiáltást.*
- Amíg nem az ellenség nyamvadt testét vagy csökött értelmét erősítő amulettet hoztok Uratok elé, ti se várjatok erőt és bölcsességet! Majd ha kiérdemeltétek. El innen! *Dörren a hang, s ezután ha kérik, sem zendül többé, eltűnik hirtelen, pont, ahogy érkezett.
Megint csönd telepszik rájuk.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:43:21
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:43:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Elvtárs, Ingon Lilliath//
* A főpap és a mélységi között lévő feszültség Hornor szavaira sem enyhül: sőt, mintha immár a gnómban is ellenséget látna a nő. Nem, mintha idáig hatalmas bizalom kötötte volna őket egymáshoz, de valahogy csak sikerült idáig elhoznia. Azonban úgy látszik, menthetetlen. Mikor Xotharr szól, Hornor visszahelyezi kezét az oltárra és vár. Közben Lilliath viharzik – úgy beszédében, mint tetteiben. Mikor a sötételf elindul ki a mocsárból, először a kopaszékra néz, majd vissza a lassan sötétbe vesző mélységire. Eléggé megkedvelte már, nem örülne neki, ha azok valami halálos mágiát küldenének rá. Utánafutni nem látja értelmét. Habár öregsége ellenére előnyt kovácsolhatna kis termetéből (legalábbis amíg ki nem érnek a mocsárból), illetve a nő sincs a legjobb fizikumban, így akár utol is érhetné. Viszont nem tudja, miért. Nem kötöttek egyezséget, hogy együtt csinálják végig, így legfeljebb szavaival tarthatja vissza. *
– Elfuthatsz, de nem a végzeted elől. Arra csak a nyomorúság és éhezés vár rád! * Egy ideig még figyeli a sötét alakot, hátha hatnak rá szavai, de – hacsak a kopaszok nem találnak ki valami rendkívülit – kisvártatva visszafordul a pároshoz. Ezen a beavatáson túl akar esni. Utána még ráér jobban eltűnődni azon, hogy mit kezd a sötételffel: sorsára hagyja, vagy ad neki még egy esélyt, hogy jobb életet élhessen? *
– Tehát? * Néz kérdőn a főpap irányába. Csak remélni meri, hogy nem kell megint a vérét áldoznia, mert a végén még tényleg elájul. *
* A főpap és a mélységi között lévő feszültség Hornor szavaira sem enyhül: sőt, mintha immár a gnómban is ellenséget látna a nő. Nem, mintha idáig hatalmas bizalom kötötte volna őket egymáshoz, de valahogy csak sikerült idáig elhoznia. Azonban úgy látszik, menthetetlen. Mikor Xotharr szól, Hornor visszahelyezi kezét az oltárra és vár. Közben Lilliath viharzik – úgy beszédében, mint tetteiben. Mikor a sötételf elindul ki a mocsárból, először a kopaszékra néz, majd vissza a lassan sötétbe vesző mélységire. Eléggé megkedvelte már, nem örülne neki, ha azok valami halálos mágiát küldenének rá. Utánafutni nem látja értelmét. Habár öregsége ellenére előnyt kovácsolhatna kis termetéből (legalábbis amíg ki nem érnek a mocsárból), illetve a nő sincs a legjobb fizikumban, így akár utol is érhetné. Viszont nem tudja, miért. Nem kötöttek egyezséget, hogy együtt csinálják végig, így legfeljebb szavaival tarthatja vissza. *
– Elfuthatsz, de nem a végzeted elől. Arra csak a nyomorúság és éhezés vár rád! * Egy ideig még figyeli a sötét alakot, hátha hatnak rá szavai, de – hacsak a kopaszok nem találnak ki valami rendkívülit – kisvártatva visszafordul a pároshoz. Ezen a beavatáson túl akar esni. Utána még ráér jobban eltűnődni azon, hogy mit kezd a sötételffel: sorsára hagyja, vagy ad neki még egy esélyt, hogy jobb életet élhessen? *
– Tehát? * Néz kérdőn a főpap irányába. Csak remélni meri, hogy nem kell megint a vérét áldoznia, mert a végén még tényleg elájul. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1049-1068