Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:18:12
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:18:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Teljesen kiakassza a férfi. A vigyorát már nem látja, de hallja a szavait.*
- Nem vagyok rá kíváncsi. *csattan fel Lisé. Aztán végre elcsitulnak a részegedés fázisai. A vörös visszafordul, és bizonygatás veszi kezdetét.*
- Aha, látom ám mennyire. *a nem részeg kijelentésre szemöldökét felvonja, és ezt alátámasztja a hanyatt vágódás a mocsaras kertbe.
~Hát persze akkor én meg nagy harcos vagyok, mint az apám.~ Gondolja ironikusan. Sosem lesz olyan nagy harcos, mint az apja. ”Halál” hát már megint ez szellőbe kavarodott suttogás. Kezdi idegesíteni. Jobb volt, mikor ez a hang csak az álmában szövegelt neki, és nem így szavakban süvített a széllel.
~Szállást kell találni.~
Odalép a férfi mellé, és felhúzza. Legalábbis a szándéka meg van, mert ugyan nem olyan magas a fiú mint ő, de mégis valahogy izmosabb, ha nem is nagyon. Azonban Lisé kitartó, és felhúzza a fiút. Ekkor nézi meg az arcát közelebbről. A kék szemeit a fiatalos vonásait. Nehéz belőni a korát, de húsznál biztos nem látott telet. Vagyis Lisétől csak fiatalabb lehet, vagy egy korúak. Von vállat a vörös hajú.*
- Na, gyere te részeg gyáva hős. *mosolyodik el. Aztán a fiú egyik kezét átveti a vállán, és hóna alá nyúlva amennyire tudja, talpra rántja. Kicsit görnyednie kell, mert vagy hét nyolc centivel magasabb a fiúnál.*
- Közben elárulhatnád a neved, vagy gyáva hősnek szólítsalak? * kérdezgeti a másikat. Ezután jön az a heves tiltakozás, hogy majdnem Lisé is vág egy hátast a cuppanós mocsárba.*
- Jólvaannnaa! * kiáltja túl a fiút.*
- Nem arra megyünk, de ha nem hagyod abba és lerántasz, esküszöm Sa'Terethre hogy szét rúgom a segged. *ezt most csak azért mondja így, hogy ezzel is felidegesítse, vagy jól megfenyítse a fiút. Nagyon reméli, abba hagyja ezt az idióta viselkedést. De a név megint megpendít benne valamit. A fiú karja alatt a hege ismét szurkálni kezdi. Ezúttal olyan erősen, hogy felszisszen, ajkába harapva nyomja el a hangtani jelét ennek.*
- Van a Sellő, az egy kicsit drága hely. Nem hiszem, hogy lesz rá pénzem. *itt a fiúra néz. *
- Te meg már elittad a tiédet. *mondja halkan motyogva.*
- Azonban van a Rókalyuk, nem olyan jó, mint a Sellő, de talán megfelel egy éjszakára. *mondja hosszan. Közben gondosan hosszabb útvonalon megkerüli az oltárt. Így aztán lassan haladnak a Lakónegyedek felé.*
- Szerinted melyikbe menjünk? *kérdezi meg a fiút.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Teljesen kiakassza a férfi. A vigyorát már nem látja, de hallja a szavait.*
- Nem vagyok rá kíváncsi. *csattan fel Lisé. Aztán végre elcsitulnak a részegedés fázisai. A vörös visszafordul, és bizonygatás veszi kezdetét.*
- Aha, látom ám mennyire. *a nem részeg kijelentésre szemöldökét felvonja, és ezt alátámasztja a hanyatt vágódás a mocsaras kertbe.
~Hát persze akkor én meg nagy harcos vagyok, mint az apám.~ Gondolja ironikusan. Sosem lesz olyan nagy harcos, mint az apja. ”Halál” hát már megint ez szellőbe kavarodott suttogás. Kezdi idegesíteni. Jobb volt, mikor ez a hang csak az álmában szövegelt neki, és nem így szavakban süvített a széllel.
~Szállást kell találni.~
Odalép a férfi mellé, és felhúzza. Legalábbis a szándéka meg van, mert ugyan nem olyan magas a fiú mint ő, de mégis valahogy izmosabb, ha nem is nagyon. Azonban Lisé kitartó, és felhúzza a fiút. Ekkor nézi meg az arcát közelebbről. A kék szemeit a fiatalos vonásait. Nehéz belőni a korát, de húsznál biztos nem látott telet. Vagyis Lisétől csak fiatalabb lehet, vagy egy korúak. Von vállat a vörös hajú.*
- Na, gyere te részeg gyáva hős. *mosolyodik el. Aztán a fiú egyik kezét átveti a vállán, és hóna alá nyúlva amennyire tudja, talpra rántja. Kicsit görnyednie kell, mert vagy hét nyolc centivel magasabb a fiúnál.*
- Közben elárulhatnád a neved, vagy gyáva hősnek szólítsalak? * kérdezgeti a másikat. Ezután jön az a heves tiltakozás, hogy majdnem Lisé is vág egy hátast a cuppanós mocsárba.*
- Jólvaannnaa! * kiáltja túl a fiút.*
- Nem arra megyünk, de ha nem hagyod abba és lerántasz, esküszöm Sa'Terethre hogy szét rúgom a segged. *ezt most csak azért mondja így, hogy ezzel is felidegesítse, vagy jól megfenyítse a fiút. Nagyon reméli, abba hagyja ezt az idióta viselkedést. De a név megint megpendít benne valamit. A fiú karja alatt a hege ismét szurkálni kezdi. Ezúttal olyan erősen, hogy felszisszen, ajkába harapva nyomja el a hangtani jelét ennek.*
- Van a Sellő, az egy kicsit drága hely. Nem hiszem, hogy lesz rá pénzem. *itt a fiúra néz. *
- Te meg már elittad a tiédet. *mondja halkan motyogva.*
- Azonban van a Rókalyuk, nem olyan jó, mint a Sellő, de talán megfelel egy éjszakára. *mondja hosszan. Közben gondosan hosszabb útvonalon megkerüli az oltárt. Így aztán lassan haladnak a Lakónegyedek felé.*
- Szerinted melyikbe menjünk? *kérdezi meg a fiút.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 21:47:26
Üzenet elküldve: 2020-03-20 21:47:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
- Pedig lenne mit mesélnem.* Vigyorog rá a lányra, ami még nagyobb vigyorra vált át, amikor az eltakarja a szemét. Még nem volt lehetősége közelről megszemlélni a hölgyeményt. Bár egyelőre nem is áll szándékában. Máról viszont elég volt már a nőkből.*
- Az én érzékeim csalhatatlanok. Mondom csalhatatlan. Na meg már részeg sem vagyok.* Állításaiban teljes mértékben biztos. Nazron biztosan értékelte volna, ha hallotta volna, hogy kijavítottam magát a nő és végül nem ejtette ki azt az átkozott nevet. Eléggé kellemetlen lenne a helyzete, ha józan teljesen józan volna. Viszont nem az így egyelőre annyira nem fáj ez még a büszkeségének. Talán majd később fog neki. Most inkább joggal félhet, mert így kiszolgáltatottan ha kultista a nő, akkor könnyedén elbánhat vele. És meg is érkezik hóhéra, de úgy látszik, hogy nincs szándékában, hogy végezzen a fiúval. Semmiféle fegyvert sem lát nála, ami okot adhatna a félelemre. Mit tehetne hát, mint azt, hogy abba hagyja a kalimpálást és megragadja a segítő kezet. Biztosan hangos cuppanás közepette fog kikerülni a sárból. Nem fogja megköszönni a segítséget. Még biztosan nem. Talán ha kijutottak erről az ocsmány helyről. Ha végül talpra állítják és még kifelé is kezdik vezetni a helyről, akkor mindaddig együttműködik, amíg a kőoltár felé nem indulnak. Ha abba az irányba fordulnak, akkor hevesen tiltakozni kezd, hogy ő bizony a közelébe sem megy annak a kőnek. Széles ívben kell megkerülni, majd az oltárt.*
- Pedig lenne mit mesélnem.* Vigyorog rá a lányra, ami még nagyobb vigyorra vált át, amikor az eltakarja a szemét. Még nem volt lehetősége közelről megszemlélni a hölgyeményt. Bár egyelőre nem is áll szándékában. Máról viszont elég volt már a nőkből.*
- Az én érzékeim csalhatatlanok. Mondom csalhatatlan. Na meg már részeg sem vagyok.* Állításaiban teljes mértékben biztos. Nazron biztosan értékelte volna, ha hallotta volna, hogy kijavítottam magát a nő és végül nem ejtette ki azt az átkozott nevet. Eléggé kellemetlen lenne a helyzete, ha józan teljesen józan volna. Viszont nem az így egyelőre annyira nem fáj ez még a büszkeségének. Talán majd később fog neki. Most inkább joggal félhet, mert így kiszolgáltatottan ha kultista a nő, akkor könnyedén elbánhat vele. És meg is érkezik hóhéra, de úgy látszik, hogy nincs szándékában, hogy végezzen a fiúval. Semmiféle fegyvert sem lát nála, ami okot adhatna a félelemre. Mit tehetne hát, mint azt, hogy abba hagyja a kalimpálást és megragadja a segítő kezet. Biztosan hangos cuppanás közepette fog kikerülni a sárból. Nem fogja megköszönni a segítséget. Még biztosan nem. Talán ha kijutottak erről az ocsmány helyről. Ha végül talpra állítják és még kifelé is kezdik vezetni a helyről, akkor mindaddig együttműködik, amíg a kőoltár felé nem indulnak. Ha abba az irányba fordulnak, akkor hevesen tiltakozni kezd, hogy ő bizony a közelébe sem megy annak a kőnek. Széles ívben kell megkerülni, majd az oltárt.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 16:59:59
Üzenet elküldve: 2020-03-20 16:59:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
*A bocsánat kérés letudva, innentől nem ejti ki ezt a szót a száján az is biztos. A férfi lehet amúgy se fog emlékezni erre a beszélgetésre. Próbál nem tudomást venni a férfi kutató tekintetéről. Hiszen úgy követi minden mozdulatát, mintha valami vérszomjas gyilkos lenne. ”Halál” Ismét ez a hang, ami nem ismeretlen. Egyre többször sodorja felé a szél. Igazán teljesen olyan, mintha a szél süvítene, amibe nagyon könnyű belehallani bizonyos szavakat. Megköszörüli a torkát. Eltalálta hát. A férfi berúgott, ráadásul nem is kicsit. Emellett megemlít még valamit. Sőt inkább kiket.*
- Óh azért minden részletre nem vagyok kíváncsi. *Túl élénk a fantáziája, és már többet lát lelki szemei előtt, mint szeretne. Szemét eltakarja, mintha most elevenedne meg előtte a férfi részegedés közben a két nővel. Elfordul, az oltárt látja. Ismét a hegébe szúr valami. Már kezdi egyre erősebb sejtése lenni, hogy összefügg a hellyel.*
- Igen? *kérdez és vissza fordul. A férfi nagyon dülöngél a kő tetején álldogálva. Ahogy beszél meg hevesen gesztikulál, kicsit murisnak tartja Lisé.*
- Lehet, részegen megcsalnak az érzékeid. *mondja nagy okosan. Hallott már olyanról, hogy részegen az ember nem igazán tudja, merre van a fent és a lent, nem hogy a jobb és a bal irány. És akkor már az égtájakról ne is beszéljünk. *
- De hát miért ne? Ez a Sa… ez az isten ez gonosz? *kérdezi. Az nagyon megijesztené. Ám ebbe nem lesz lehetősége belemélyedni, hiszen a férfi elveszti az egyensúlyát, és egy klasszikus hátast dob a sáros véres masszába. A nevét még eltudta mondani, de a mondata végére a férfi már vízszintesben kalimpál a hátán. Lisé ajkába harap, hogy ne hogy felnevessen hangosan. Aztán megkerüli a követ és a férfi mellé lép.*
- Ha abbahagyod a hadonászást felhúzlak, és kivezetlek innen. Ígérem, semmi rosszat nem akarok, csak segíteni. *mondja jelentőségteljesen. A kezét közben a férfi felé nyújtja, és kéri, kihúzza a cuppanós mocsaras talaj fogságából.*
- Na, még választhatsz is, hogy a Sellőbe vagy a Rókába menjünk? *teszi még hozzá. Bár szerinte az egyik drágább, és lehet a vörösnek arra nem lesz pénze. Egy magányosan élő fiatal lány, akinek nincsen, munkája nem sok pénze akad. Az erdőben éléshez nem kellett sok pénz amúgy sem. De a város már drágább, és erre most kezd rájönni.*
*A bocsánat kérés letudva, innentől nem ejti ki ezt a szót a száján az is biztos. A férfi lehet amúgy se fog emlékezni erre a beszélgetésre. Próbál nem tudomást venni a férfi kutató tekintetéről. Hiszen úgy követi minden mozdulatát, mintha valami vérszomjas gyilkos lenne. ”Halál” Ismét ez a hang, ami nem ismeretlen. Egyre többször sodorja felé a szél. Igazán teljesen olyan, mintha a szél süvítene, amibe nagyon könnyű belehallani bizonyos szavakat. Megköszörüli a torkát. Eltalálta hát. A férfi berúgott, ráadásul nem is kicsit. Emellett megemlít még valamit. Sőt inkább kiket.*
- Óh azért minden részletre nem vagyok kíváncsi. *Túl élénk a fantáziája, és már többet lát lelki szemei előtt, mint szeretne. Szemét eltakarja, mintha most elevenedne meg előtte a férfi részegedés közben a két nővel. Elfordul, az oltárt látja. Ismét a hegébe szúr valami. Már kezdi egyre erősebb sejtése lenni, hogy összefügg a hellyel.*
- Igen? *kérdez és vissza fordul. A férfi nagyon dülöngél a kő tetején álldogálva. Ahogy beszél meg hevesen gesztikulál, kicsit murisnak tartja Lisé.*
- Lehet, részegen megcsalnak az érzékeid. *mondja nagy okosan. Hallott már olyanról, hogy részegen az ember nem igazán tudja, merre van a fent és a lent, nem hogy a jobb és a bal irány. És akkor már az égtájakról ne is beszéljünk. *
- De hát miért ne? Ez a Sa… ez az isten ez gonosz? *kérdezi. Az nagyon megijesztené. Ám ebbe nem lesz lehetősége belemélyedni, hiszen a férfi elveszti az egyensúlyát, és egy klasszikus hátast dob a sáros véres masszába. A nevét még eltudta mondani, de a mondata végére a férfi már vízszintesben kalimpál a hátán. Lisé ajkába harap, hogy ne hogy felnevessen hangosan. Aztán megkerüli a követ és a férfi mellé lép.*
- Ha abbahagyod a hadonászást felhúzlak, és kivezetlek innen. Ígérem, semmi rosszat nem akarok, csak segíteni. *mondja jelentőségteljesen. A kezét közben a férfi felé nyújtja, és kéri, kihúzza a cuppanós mocsaras talaj fogságából.*
- Na, még választhatsz is, hogy a Sellőbe vagy a Rókába menjünk? *teszi még hozzá. Bár szerinte az egyik drágább, és lehet a vörösnek arra nem lesz pénze. Egy magányosan élő fiatal lány, akinek nincsen, munkája nem sok pénze akad. Az erdőben éléshez nem kellett sok pénz amúgy sem. De a város már drágább, és erre most kezd rájönni.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 12:42:32
Üzenet elküldve: 2020-03-20 12:42:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
* A bocsánat kérésre nem reagál, mivel továbbra sem hiszi, hogy tiszta szándékok vezérelték a nőt. Talán a forduló pont ebben a bizalmi helyzetben akkor történik meg, amikor a szarkasztikus tündéri hasonlatát magára veszi a lány. Ráadásul úgy tűnik, hogy teljes komolysággal beszélt a dologról. ~ Ez most komolyan vette, amit mondtam róla? Lehet, hogy mégse az akinek gondolom? ~ A további csevegés majd biztosan megválaszolja ezen kérdést. A lány saját bevallás szerint még soha nem járt itt, ami szintén a kultistaság ellen szól. Sőt így még hihetőbbé válik a története. Amikor az elkezd a táskájában kutakodni, meg törölgetni magát akkor nagyon figyeli ám a mozdulatait, bár látása az jelenleg is korlátozva. Csak annyit lát, hogy valamit piszkál egy darabig. Lassan a sziklán ácsorgás kezd terhessé válni számára. Rendesen megküzd testével, hogy ne zuhanjon bele a dágványba. Aztán jól a fejéhez vágják a csúf igazságot.*
- Nagyon. A fenébe azzal az olcsó rummal meg a két szukával.* Átkozódik egy keveset, ha már szóba került a téma.*
- Én is tudom, hogy merről jöttem be ide. És meg mernék esküdni rá, hogy nem arról.* Mutat abba az irányba, amerre a másik célozgat. Mondjuk a mutogatásra igyekszik figyelni. Próbálná a fák körvonalait kivenni a sötétben, de hát ez neki most nem igazán jön össze. Csak a gomolygó lila ködöt látja. Elvileg az ismeretlen nőszemély messziről érkezett ide. Ez is magyarázná, hogy miért is ennyire tudatlan. Mikor Naz kiejti a sötét isten nevét, még bele is borzong.*
- Ne emlegesd feleslegesen a nevét! Főleg itt ne!* Dorgálja meg, mert nem szeretné akaratlanul is jobban magára vonni ennek a helynek a figyelmét. Így is eléggé nyomasztó ez a környezet. Éppen a bemutatkozásnál tart a hölgyemény, amikor a férfi kicsit jobban meg borul és elveszti a maradék egyensúlyát is. Csizmája alapból sáros, szóval esélye sincs rá, hogy meg vesse a lábát. Lebucskázik az oszlop mellé a földre. Pont a hátára érkezik. Fájdalmas kiáltás hallatszik, majd aztán ocsmány szitkozódás. Ha valaki látná annak biztosan egy hátára borult bogár jutna eszébe, mert a férfi éppen úgy kalimpál végtagjaival. Viszont a felállás az nem nagyon akar neki össze jönni.*
* A bocsánat kérésre nem reagál, mivel továbbra sem hiszi, hogy tiszta szándékok vezérelték a nőt. Talán a forduló pont ebben a bizalmi helyzetben akkor történik meg, amikor a szarkasztikus tündéri hasonlatát magára veszi a lány. Ráadásul úgy tűnik, hogy teljes komolysággal beszélt a dologról. ~ Ez most komolyan vette, amit mondtam róla? Lehet, hogy mégse az akinek gondolom? ~ A további csevegés majd biztosan megválaszolja ezen kérdést. A lány saját bevallás szerint még soha nem járt itt, ami szintén a kultistaság ellen szól. Sőt így még hihetőbbé válik a története. Amikor az elkezd a táskájában kutakodni, meg törölgetni magát akkor nagyon figyeli ám a mozdulatait, bár látása az jelenleg is korlátozva. Csak annyit lát, hogy valamit piszkál egy darabig. Lassan a sziklán ácsorgás kezd terhessé válni számára. Rendesen megküzd testével, hogy ne zuhanjon bele a dágványba. Aztán jól a fejéhez vágják a csúf igazságot.*
- Nagyon. A fenébe azzal az olcsó rummal meg a két szukával.* Átkozódik egy keveset, ha már szóba került a téma.*
- Én is tudom, hogy merről jöttem be ide. És meg mernék esküdni rá, hogy nem arról.* Mutat abba az irányba, amerre a másik célozgat. Mondjuk a mutogatásra igyekszik figyelni. Próbálná a fák körvonalait kivenni a sötétben, de hát ez neki most nem igazán jön össze. Csak a gomolygó lila ködöt látja. Elvileg az ismeretlen nőszemély messziről érkezett ide. Ez is magyarázná, hogy miért is ennyire tudatlan. Mikor Naz kiejti a sötét isten nevét, még bele is borzong.*
- Ne emlegesd feleslegesen a nevét! Főleg itt ne!* Dorgálja meg, mert nem szeretné akaratlanul is jobban magára vonni ennek a helynek a figyelmét. Így is eléggé nyomasztó ez a környezet. Éppen a bemutatkozásnál tart a hölgyemény, amikor a férfi kicsit jobban meg borul és elveszti a maradék egyensúlyát is. Csizmája alapból sáros, szóval esélye sincs rá, hogy meg vesse a lábát. Lebucskázik az oszlop mellé a földre. Pont a hátára érkezik. Fájdalmas kiáltás hallatszik, majd aztán ocsmány szitkozódás. Ha valaki látná annak biztosan egy hátára borult bogár jutna eszébe, mert a férfi éppen úgy kalimpál végtagjaival. Viszont a felállás az nem nagyon akar neki össze jönni.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 08:18:23
Üzenet elküldve: 2020-03-20 08:18:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
*Teljesen összezavarja a férfi. Egészen fura kettősséget érez, hiszen amúgy se érezte magát túl egységesnek, mióta a kertbe lépett. Mintha valami figyelné, és itt lenne mellette. Tetejébe még az a nyamvadt tőr általi szúrás a bal lapockája felett is viszket. Megvakarja, bár szerinte már lehet ismét véresre kaparta. Kár hogy nem igazán ért a gyógyításhoz. Igazából fogalma sincsen mihez ért, de valami fura érzések kerítik hatalmába.*
- Hát ne haragudj, nem szándékos volt. *kér bocsánatot utoljára. Többször nem fog, még ha a férfi nem is reagál rá. Mindennek van azért határa, nem fog senki előtt meghunyászkodni. Nagyot sóhajt, mert a férfi is furcsa, ha nem úgy, mint Lisé, de az.*
- Nem találtam ki semmit se. *felel az első kérdésre, mire a férfi tündérnek nevezi.*
- Micsoda? Hogy lennék már tündér. Nem látod, milyen magas vagyok? *újabb sóhaj hagyja el a vörös hajú ajkait. Kicsit fárasztó a férfi. Úgy sejti nagyon berúghatott, ha ilyen sületlenségeket beszél.*
- Nem viccelek, most járok itt életemben először. *osztja meg, hogy mennyire új számára ez a hely.
~Új mégis ismerős.~ A heg viszketni kezd megint. Ismét megvakarja, ezúttal megnézi a körmét véres. ”Vér” A feltámadó szélben hallja a szót süvíteni.
~Nyilván hallucinálok.~ Magyarázza meg magának. Közben ujjaival saját vérét tapintja meg, majd a táskájából egy kendőt vesz elő és letörli.*
- Na, még ez is. *motyogja magának. Felvont szemöldökkel figyeli a férfit, ahogy megszólal. Bizonygatva merre rejlik a kivezető út. Homlokát ráncolva nézi, sőt méregeti.*
- Nagyon berúgtál igaz? *kérdezi, csak a részegek ilyen magabiztosak a butaságokban is. Felsóhajt, és tesz egy lépést a férfi által mutatott irányba.*
- Tudom merről jöttem a kertbe, a lakónegyedek felől vezet ide egy kis út. Az arra van. *Mutat az épületek felé.*
- Arra az erdő. Nézd, ott vannak a fák, igaz sötét van, de látni arra a fákat. Szerintem arra van az erdő. A Kikötői erdőség, de ijesztő és sötét. Nem mennék arra a helyedben. *mondja. Újabb elképedés jön a férfi felől.*
- Mondjuk olyan, aki még sosem járt erre? Én messze északon éltem eddig a hegyek között. *A férfi közben kimondja a hely nevét. Sejtette, hogy valami ilyen bizarr neve lehet. ~Vérkert.~ Aztán megnevezi azt, akinek itt áldoznak. Nagyon különös érzés keríti hatalmába, egy része teljesen úgy éli meg a kert felfedezését, és az isten nevének kiejtését, mintha végre meglelte volna a nagyon kedvelt és elvesztett csecsebecséjét. Talán helyére kerülnek a dolgok az elméjében, ha még egy kicsit marad. Avagy nem, mert a másik része teljesen el akar zárkózni ettől. Idegenek a gondolatok az érzések. Mintha nem ő lenne.*
- Szóval Sa'Tereth oltára ez itt. *mondja és az oltár felé néz. Ismét megcsapja a szél, és vele egy szó. ”Vér” Inkább vissza fordul a férfi felé.*
- Lisé vagyok, és csak egy fiatal lány, aki a Kikötő városba jött valami munkát keresek. *mondja halkan csevegő hangnemben.*
- Na meg szállást. Kíváncsi voltam, hova vezet ez az út, és kertbe így érkeztem.*próbálja eloszlatni a férfi alaptalan gyanúját.
~Azt még sem mondhatom, hogy valami belső megérzés hozott ide, és a vállamon ért heg viszketése.~ Gondolja magában. Mindenesetre nagyon reméli, hogy a férfi felhagy ezzel az ijesztő vádaskodásával. Különben kénytelen lesz egyedül szállást keresni, és nem segíthet a férfinek, ahogy az elején akart.*
*Teljesen összezavarja a férfi. Egészen fura kettősséget érez, hiszen amúgy se érezte magát túl egységesnek, mióta a kertbe lépett. Mintha valami figyelné, és itt lenne mellette. Tetejébe még az a nyamvadt tőr általi szúrás a bal lapockája felett is viszket. Megvakarja, bár szerinte már lehet ismét véresre kaparta. Kár hogy nem igazán ért a gyógyításhoz. Igazából fogalma sincsen mihez ért, de valami fura érzések kerítik hatalmába.*
- Hát ne haragudj, nem szándékos volt. *kér bocsánatot utoljára. Többször nem fog, még ha a férfi nem is reagál rá. Mindennek van azért határa, nem fog senki előtt meghunyászkodni. Nagyot sóhajt, mert a férfi is furcsa, ha nem úgy, mint Lisé, de az.*
- Nem találtam ki semmit se. *felel az első kérdésre, mire a férfi tündérnek nevezi.*
- Micsoda? Hogy lennék már tündér. Nem látod, milyen magas vagyok? *újabb sóhaj hagyja el a vörös hajú ajkait. Kicsit fárasztó a férfi. Úgy sejti nagyon berúghatott, ha ilyen sületlenségeket beszél.*
- Nem viccelek, most járok itt életemben először. *osztja meg, hogy mennyire új számára ez a hely.
~Új mégis ismerős.~ A heg viszketni kezd megint. Ismét megvakarja, ezúttal megnézi a körmét véres. ”Vér” A feltámadó szélben hallja a szót süvíteni.
~Nyilván hallucinálok.~ Magyarázza meg magának. Közben ujjaival saját vérét tapintja meg, majd a táskájából egy kendőt vesz elő és letörli.*
- Na, még ez is. *motyogja magának. Felvont szemöldökkel figyeli a férfit, ahogy megszólal. Bizonygatva merre rejlik a kivezető út. Homlokát ráncolva nézi, sőt méregeti.*
- Nagyon berúgtál igaz? *kérdezi, csak a részegek ilyen magabiztosak a butaságokban is. Felsóhajt, és tesz egy lépést a férfi által mutatott irányba.*
- Tudom merről jöttem a kertbe, a lakónegyedek felől vezet ide egy kis út. Az arra van. *Mutat az épületek felé.*
- Arra az erdő. Nézd, ott vannak a fák, igaz sötét van, de látni arra a fákat. Szerintem arra van az erdő. A Kikötői erdőség, de ijesztő és sötét. Nem mennék arra a helyedben. *mondja. Újabb elképedés jön a férfi felől.*
- Mondjuk olyan, aki még sosem járt erre? Én messze északon éltem eddig a hegyek között. *A férfi közben kimondja a hely nevét. Sejtette, hogy valami ilyen bizarr neve lehet. ~Vérkert.~ Aztán megnevezi azt, akinek itt áldoznak. Nagyon különös érzés keríti hatalmába, egy része teljesen úgy éli meg a kert felfedezését, és az isten nevének kiejtését, mintha végre meglelte volna a nagyon kedvelt és elvesztett csecsebecséjét. Talán helyére kerülnek a dolgok az elméjében, ha még egy kicsit marad. Avagy nem, mert a másik része teljesen el akar zárkózni ettől. Idegenek a gondolatok az érzések. Mintha nem ő lenne.*
- Szóval Sa'Tereth oltára ez itt. *mondja és az oltár felé néz. Ismét megcsapja a szél, és vele egy szó. ”Vér” Inkább vissza fordul a férfi felé.*
- Lisé vagyok, és csak egy fiatal lány, aki a Kikötő városba jött valami munkát keresek. *mondja halkan csevegő hangnemben.*
- Na meg szállást. Kíváncsi voltam, hova vezet ez az út, és kertbe így érkeztem.*próbálja eloszlatni a férfi alaptalan gyanúját.
~Azt még sem mondhatom, hogy valami belső megérzés hozott ide, és a vállamon ért heg viszketése.~ Gondolja magában. Mindenesetre nagyon reméli, hogy a férfi felhagy ezzel az ijesztő vádaskodásával. Különben kénytelen lesz egyedül szállást keresni, és nem segíthet a férfinek, ahogy az elején akart.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-19 21:03:14
Üzenet elküldve: 2020-03-19 21:03:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
* A vélhetően kultista nő szépen végig néz magán. Ez kicsit furcsának tűnik Naz számára. ~ Ez most mi a fenét csinál? ~ Hát akármi is legyen az, amit művel a fiú azt árgus szemekkel figyeli. Úgy néz ki, hogy semmi olyasmi, ami veszélyes lenne rá nézve, de ettől függetlenül továbbra is marad a kövecskéjén. Aztán megszólal az ismeretlen és mentegetőzésbe kezd.*
- Attól még, hogy nem akartad sikerült.* A vádaskodások célba érhettek, mert megbicsaklik a másik beszéde közben. Elégé rosszul játssza a értetlen szerepét a nő. Naz egyből átlát ám a szitán, amit rögtön szóvá is tesz.*
- Ennél jobbat nem találtál ki? Azt állítod, hogy te vagy a helyi jó tündér, aki kivezeti innen a bajbajutottakat. Ráadásul fogalmad sincsen, hogy miféle hely ez. Aha jó vicc.* Még indig szentül hiszi, hogy előtte egy kultista ácsorog. Ráadásul még el is akarják tántorítani a helyes iránytól. Vagyis a férfi által helyesnek gondolt iránytól.*
- Szerintem meg pont AZ a helyes irány. Mondom, hogy nem csapsz be. Hiába próbálkozol. Biztosíthatlak, hogy arrafelé fogok távozni erről az átkozott helyről. * Mondjuk, azért odapillant, hogy biztosan az-e a helyes irány, de a köd miatt nem képes megállapítani semmit. Amikor a nő egy pillanatra félre kapja a fejét, akkor Naz is rögvest arra tekint, de semmit sem lát. ~ Vajon többen is vannak? Mi késztette arra, hogy oda nézzen? ~ Újabb logikátlan kérdések irányulnak felé. Egy pillanatra felötlik benne a gondolat, hogy talán mégis csak egy ártalmatlan nőről van, de aztán gyorsan elhessegeti ezen gondolatát. ~ Marha vagy Nazi. Pont azt akarja, hogy bedőlj a kis játékának. ~*
- Ezt a helyet ki nem ismerné? A Vérkertnek önmagában is elég rossz a híre, hogy elkerüljék. A legtöbb ember nem szívesen áldozná önként életét Sa'Tereth oltárán. Kétlem, hogy csak úgy kirándulni érkeztél ide.* Kíváncsi, hogy milyen mesével fog ezek után előállni nő.*
* A vélhetően kultista nő szépen végig néz magán. Ez kicsit furcsának tűnik Naz számára. ~ Ez most mi a fenét csinál? ~ Hát akármi is legyen az, amit művel a fiú azt árgus szemekkel figyeli. Úgy néz ki, hogy semmi olyasmi, ami veszélyes lenne rá nézve, de ettől függetlenül továbbra is marad a kövecskéjén. Aztán megszólal az ismeretlen és mentegetőzésbe kezd.*
- Attól még, hogy nem akartad sikerült.* A vádaskodások célba érhettek, mert megbicsaklik a másik beszéde közben. Elégé rosszul játssza a értetlen szerepét a nő. Naz egyből átlát ám a szitán, amit rögtön szóvá is tesz.*
- Ennél jobbat nem találtál ki? Azt állítod, hogy te vagy a helyi jó tündér, aki kivezeti innen a bajbajutottakat. Ráadásul fogalmad sincsen, hogy miféle hely ez. Aha jó vicc.* Még indig szentül hiszi, hogy előtte egy kultista ácsorog. Ráadásul még el is akarják tántorítani a helyes iránytól. Vagyis a férfi által helyesnek gondolt iránytól.*
- Szerintem meg pont AZ a helyes irány. Mondom, hogy nem csapsz be. Hiába próbálkozol. Biztosíthatlak, hogy arrafelé fogok távozni erről az átkozott helyről. * Mondjuk, azért odapillant, hogy biztosan az-e a helyes irány, de a köd miatt nem képes megállapítani semmit. Amikor a nő egy pillanatra félre kapja a fejét, akkor Naz is rögvest arra tekint, de semmit sem lát. ~ Vajon többen is vannak? Mi késztette arra, hogy oda nézzen? ~ Újabb logikátlan kérdések irányulnak felé. Egy pillanatra felötlik benne a gondolat, hogy talán mégis csak egy ártalmatlan nőről van, de aztán gyorsan elhessegeti ezen gondolatát. ~ Marha vagy Nazi. Pont azt akarja, hogy bedőlj a kis játékának. ~*
- Ezt a helyet ki nem ismerné? A Vérkertnek önmagában is elég rossz a híre, hogy elkerüljék. A legtöbb ember nem szívesen áldozná önként életét Sa'Tereth oltárán. Kétlem, hogy csak úgy kirándulni érkeztél ide.* Kíváncsi, hogy milyen mesével fog ezek után előállni nő.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-18 20:48:16
Üzenet elküldve: 2020-03-18 20:48:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
*Érdeklődve és kicsit unottan figyeli a férfit. Megijed, felsikolt, és a kőre mászik a szavaitól. Elsőre lenéz magára. Megtapogatja a fejét. A zöld ruhája van rajta, melynek alját megfogta az itt nedvedző vöröses mocsárszerűség. Fejét is megtapogatja, és hát ott is minden a megszokott. Vörös hosszú hullámos lobbonca van, az arcán sem nőtt semmi csúnya kinövés. Teljesen hétköznapian nézhet ki. A kinézetére eddig senki nem panaszkodott, csúnyának mondjuk még nem nevezték, vörös boszorkának már igen, de azt amúgy is mindig bóknak szokta venni. Megnézi hány madár tolla van még meg. Kettő sötétebb barna a van a fülében, négy különféle barna árnyalat pedig a hajában. Mind megvan. Nyugtázza magában.*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. *szólal meg a férfire nézve. A kőre felvonja a szemöldökét.*
- Kérlek tedd le, nem akarlak bántani. ~Tudnám egyáltalán?~*fogan meg elméjében a gondolat.*
- Segíteni szeret…* elakad a szava. Szemei ki kerekednek. ~Mégis minek neveztél?~ Az utolsó már egyenesen megdöbbenti.*
- Mégis mihez kezdenék a véreddel? Ne haragudj, fogalmam sincs, miket hadoválsz itt össze vissza. *Magyarázza, kezével még gesztikulál is hozzá, hogy magától értetődik.*
- Csak azt szerettem volna közölni veled, ha arra mész valami sötétebb helyre kerülsz, és nem ki jutsz a kertből. *Nos hogy ezt honnan tudja, nem sejti. Valami azt súgja neki, hogy ott arra sötét van.
”Arra” Az eddig álmodott hang az most mintha a háta mögött szólna. Odakapja a fejét, de senki nincsen ott. Fellélegzik, és hát igazán megkönnyebbül, hogy mögötte üres az oltár környéke. Biztos a hely bizarr hangulata, és az élénk fantáziája játszik vele. A férfire néz megint.*
- Te ismered ezt a helyet? Tudod, hogy kinek áldoznak itt? *érdeklődik ártatlanul. Egyáltalán nem fenyegetően áll a férfi előtt. Sőt mint inkább egy tudatlan fiatal lány.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 20:50:28
*Érdeklődve és kicsit unottan figyeli a férfit. Megijed, felsikolt, és a kőre mászik a szavaitól. Elsőre lenéz magára. Megtapogatja a fejét. A zöld ruhája van rajta, melynek alját megfogta az itt nedvedző vöröses mocsárszerűség. Fejét is megtapogatja, és hát ott is minden a megszokott. Vörös hosszú hullámos lobbonca van, az arcán sem nőtt semmi csúnya kinövés. Teljesen hétköznapian nézhet ki. A kinézetére eddig senki nem panaszkodott, csúnyának mondjuk még nem nevezték, vörös boszorkának már igen, de azt amúgy is mindig bóknak szokta venni. Megnézi hány madár tolla van még meg. Kettő sötétebb barna a van a fülében, négy különféle barna árnyalat pedig a hajában. Mind megvan. Nyugtázza magában.*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. *szólal meg a férfire nézve. A kőre felvonja a szemöldökét.*
- Kérlek tedd le, nem akarlak bántani. ~Tudnám egyáltalán?~*fogan meg elméjében a gondolat.*
- Segíteni szeret…* elakad a szava. Szemei ki kerekednek. ~Mégis minek neveztél?~ Az utolsó már egyenesen megdöbbenti.*
- Mégis mihez kezdenék a véreddel? Ne haragudj, fogalmam sincs, miket hadoválsz itt össze vissza. *Magyarázza, kezével még gesztikulál is hozzá, hogy magától értetődik.*
- Csak azt szerettem volna közölni veled, ha arra mész valami sötétebb helyre kerülsz, és nem ki jutsz a kertből. *Nos hogy ezt honnan tudja, nem sejti. Valami azt súgja neki, hogy ott arra sötét van.
”Arra” Az eddig álmodott hang az most mintha a háta mögött szólna. Odakapja a fejét, de senki nincsen ott. Fellélegzik, és hát igazán megkönnyebbül, hogy mögötte üres az oltár környéke. Biztos a hely bizarr hangulata, és az élénk fantáziája játszik vele. A férfire néz megint.*
- Te ismered ezt a helyet? Tudod, hogy kinek áldoznak itt? *érdeklődik ártatlanul. Egyáltalán nem fenyegetően áll a férfi előtt. Sőt mint inkább egy tudatlan fiatal lány.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 20:50:28
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:11:37
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:11:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Naz és Lisé //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Egy másnapos teljes erőbedobásával igyekszik kijutni erről a borzalmas helyről. Érzék szervei alapból elég tompák voltak az alkoholtól, de ez a köd még jobban eltompítja. A surrogó hangra fel se figyel nagyon. A saját trappolása, amúgy is elég nagy zajt kelt. Éppen egy különösen tésztaszerűre vált sárkupacból tépi ki cuppogva a csizmáját, amikor hátulról valaki csak úgy úgy megszólítja. Állapotát meghazudtoló gyorsasággal ugrik fel ijedtében. Na megy egy nem túl férfias kiáltást is hallat. Egy szempillantás alatt mászik fel az egyik kidőlt kőoszlopra.*
- Bassza meg! Ne ijesztget!* Nem jellemző rá, hogy csak így ijedezzék, de jelen helyzetében roppant feszült. Ráadásul még fegyvere sincsen, amivel megvédhetné magát. Egy követ, azért kézbe vesz, hogy tudjon védekezni, ha esetleg az ismeretlen rátámadna. Tisztes távolságban veszi szemügyre az alakot. Ahogy látja egy nő az, de ebben a ködben nem igazán tudja rendesen kivenni az arcát. Na meg inkább a kezeit fürkészi fegyver nyomát kutatva. A felé intézet kérdés nem jutott el a tudatához.*
- Ki vagy te és mit keresel itt? Valamiféle szekta tag vagy? A véremre pályázol?* Kérdezi gyanakodva dobásra emelt kővel a kezében. Valószínűleg a legtöbb átlag ember így reagálna jelen helyzetben. Akik ide betévednek, azok javarészt a sötét istenhez jönnek imádkozni, vagy áldozni. És itt nem ételeket vagy tárgyakat ajánlanak fel. Vért. Ennek az istennek vérre van szüksége. Nazron meg igazán ragaszkodik a véréhez. Gyanakvó tekintettel figyeli a másik minden mozdulatát. Általában a férfi szokott vadászni, de most úgy tűnik felcserélődött a szerep. Kiszolgáltatottan áll egy sötét és idegen terepen. Ha a nő fegyvert rántana és barátaival rátámadna nem biztos, hogy megúszná a dolgot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Egy másnapos teljes erőbedobásával igyekszik kijutni erről a borzalmas helyről. Érzék szervei alapból elég tompák voltak az alkoholtól, de ez a köd még jobban eltompítja. A surrogó hangra fel se figyel nagyon. A saját trappolása, amúgy is elég nagy zajt kelt. Éppen egy különösen tésztaszerűre vált sárkupacból tépi ki cuppogva a csizmáját, amikor hátulról valaki csak úgy úgy megszólítja. Állapotát meghazudtoló gyorsasággal ugrik fel ijedtében. Na megy egy nem túl férfias kiáltást is hallat. Egy szempillantás alatt mászik fel az egyik kidőlt kőoszlopra.*
- Bassza meg! Ne ijesztget!* Nem jellemző rá, hogy csak így ijedezzék, de jelen helyzetében roppant feszült. Ráadásul még fegyvere sincsen, amivel megvédhetné magát. Egy követ, azért kézbe vesz, hogy tudjon védekezni, ha esetleg az ismeretlen rátámadna. Tisztes távolságban veszi szemügyre az alakot. Ahogy látja egy nő az, de ebben a ködben nem igazán tudja rendesen kivenni az arcát. Na meg inkább a kezeit fürkészi fegyver nyomát kutatva. A felé intézet kérdés nem jutott el a tudatához.*
- Ki vagy te és mit keresel itt? Valamiféle szekta tag vagy? A véremre pályázol?* Kérdezi gyanakodva dobásra emelt kővel a kezében. Valószínűleg a legtöbb átlag ember így reagálna jelen helyzetben. Akik ide betévednek, azok javarészt a sötét istenhez jönnek imádkozni, vagy áldozni. És itt nem ételeket vagy tárgyakat ajánlanak fel. Vért. Ennek az istennek vérre van szüksége. Nazron meg igazán ragaszkodik a véréhez. Gyanakvó tekintettel figyeli a másik minden mozdulatát. Általában a férfi szokott vadászni, de most úgy tűnik felcserélődött a szerep. Kiszolgáltatottan áll egy sötét és idegen terepen. Ha a nő fegyvert rántana és barátaival rátámadna nem biztos, hogy megúszná a dolgot.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:00:22
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:00:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Egyik kőtől a másik felé halad. A ruhája halk surrogó hanggal adja tudtára az itt lévőknek, hogy éppen erre jár. A második kő mögött sem bújt el senki. Egészen furán érzi magát, leginkább azt, hogy valaki a bolondját járatja vele. Nem feltétlen gondolná azt, hogy valaki kézzel fogható ember vagy más faj képviselője. Inkább úgy gondolja, hogy ezek a képességei, amik egyre határozottabban mutatkoznak meg, az ami elérte, hogy ide jöjjön. Kissé magához térve eléggé bizarr ez a Vérkert, de mégis valahol belül mikor meglátta megmozdult valami érzés benne. Talán egy szimpátia, a bal lapockájánál a hege is szúrni kezdett, amit azóta se hagyott abba. Meg is vakarja megint. Összekapcsolja, a kertnek köze van valami módon a sérüléséhez. Nos, azt tudta, hogy ami megsebezte az nem valami hétköznapi penge volt, és hogy nem igazán gyógyult be rendesen soha. Felsóhajt. Mire összerezzen, szinte megugrik, és mozdulatlanná dermed. Még a levegőt is bent tartja.
Aztán az érkező első szavak után zajosabb mozdulatok következnek. Megfordul, a másik hangja alapján egy férfi. Fintorog, ahogy hallja a másikat okádni.*
- Egy részeg matróz lehet. *mondja magának halkan. Elindul felé, aztán megtorpan mikor megint hányás hangját hallja. Most már úgy fintorog mintha a szagát is érezné. Fejét oldalra biccentve figyeli a férfit, és próbálja kitalálni, hogy kivel beszéli meg mindezt? Kiút viszont nem nagyon kifelé fogja vinni a férfit. Ezért határozottabban lép mögé.*
- Nem igazán jó irányba tartasz. * Mondja halkan. A férfi szavaiból indul ki, hogy ki akar innen jutni. Nos, jelenleg nem a kifelé tart. Igazán elgondolkodik Lisé, hogy ha arra tart, akkor az az irány hova viszi. Ismét a hege szúrni kezd, és az elméjébe valami ismerős benyomás furakodik be. Kezeit két oldalról a halántékára támassza, és homlokát ráncolva várja, hogy elmúljon ez az érzés.
Jó pár másodperc múltán eltűnik.
Közelebb lépdel a férfihez, csak óvatosan, nehogy megijessze, aztán rosszra forduljon az egész találkozás.*
- Ha szeretnéd, segítek kijutni? *ajánlja fel a segítségét. Közelebb érve viszont megérzi a tömény alkohol és izzadság szagot. A száját eltátva akad fenn a szeme.*
- A ma…~Sötétre.~ A sötétségre, egy hideg zuhanyra van szükséged. *Zavartan néz maga elé, nem azt akarta mondani. Kedve lenne ismét megpróbálni a szót kimondani, de a férfi előtt úgy dönt, nem kísérletezget most. Nagy levegőt vesz, és a sötétségre való tekintettel inkább később fejti meg ezt a sok új felfoghatatlan érzést magával kapcsolatban.*
- Milyen jó hogy, ide jöttem és válaszok helyett újabb kérdéséket kaptam. *zsörtölődik magának, de akár a férfi válaszolhat rá. Egyébiránt még mindig vár rá, hogy kér-e a férfi a segítségéből.*
Aztán az érkező első szavak után zajosabb mozdulatok következnek. Megfordul, a másik hangja alapján egy férfi. Fintorog, ahogy hallja a másikat okádni.*
- Egy részeg matróz lehet. *mondja magának halkan. Elindul felé, aztán megtorpan mikor megint hányás hangját hallja. Most már úgy fintorog mintha a szagát is érezné. Fejét oldalra biccentve figyeli a férfit, és próbálja kitalálni, hogy kivel beszéli meg mindezt? Kiút viszont nem nagyon kifelé fogja vinni a férfit. Ezért határozottabban lép mögé.*
- Nem igazán jó irányba tartasz. * Mondja halkan. A férfi szavaiból indul ki, hogy ki akar innen jutni. Nos, jelenleg nem a kifelé tart. Igazán elgondolkodik Lisé, hogy ha arra tart, akkor az az irány hova viszi. Ismét a hege szúrni kezd, és az elméjébe valami ismerős benyomás furakodik be. Kezeit két oldalról a halántékára támassza, és homlokát ráncolva várja, hogy elmúljon ez az érzés.
Jó pár másodperc múltán eltűnik.
Közelebb lépdel a férfihez, csak óvatosan, nehogy megijessze, aztán rosszra forduljon az egész találkozás.*
- Ha szeretnéd, segítek kijutni? *ajánlja fel a segítségét. Közelebb érve viszont megérzi a tömény alkohol és izzadság szagot. A száját eltátva akad fenn a szeme.*
- A ma…~Sötétre.~ A sötétségre, egy hideg zuhanyra van szükséged. *Zavartan néz maga elé, nem azt akarta mondani. Kedve lenne ismét megpróbálni a szót kimondani, de a férfi előtt úgy dönt, nem kísérletezget most. Nagy levegőt vesz, és a sötétségre való tekintettel inkább később fejti meg ezt a sok új felfoghatatlan érzést magával kapcsolatban.*
- Milyen jó hogy, ide jöttem és válaszok helyett újabb kérdéséket kaptam. *zsörtölődik magának, de akár a férfi válaszolhat rá. Egyébiránt még mindig vár rá, hogy kér-e a férfi a segítségéből.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-18 16:04:49
Üzenet elküldve: 2020-03-18 16:04:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Lassan, de biztosan halad. Érzék szervei kezdek újra üzemelni, bár azért még nem teljesen tökéletesek. Az első dolog, amit elkezd érezni az a tömény bűz. A falak elfogynak és a keze egy rácsos kerítést érint. Most már erőszakkal ráveszi magát, hogy végre felemelje nehéz fejét.*
- A büdös francba! Az összes hely közül pont ide kellett kilyukadnom? Ilyen nincs.* Az ocsmány szag hányingert kelt elgyengült gyomrában. Aztán rögvest meggörbül, hogy némi epét kiadjon magából a földre. Tanácstalanul körbefordul, hogy meglelje a kiutat, de a köd szemét módon körbefogta. Cipője csak úgy cuppog a véres sárban. Valami tetembe bele is lép, amit átkozódva igyekszik lerugdalni magáról.*
- Hogy a rosseb vinné el ezt az egész helyet!* Köp ki egye kis keserű epés nyálat oldalra, miközben tovább halad a ködben előre. Időnként rövid szünetet tartva az egyik kőnek támaszkodva. ~ Már csak a hiányzik, hogy valami őrült kultistára akadjak itt. Túl szép vagyok ahhoz, hogy feláldozzanak.~ Csak rá kellett gondolni az áldozó kőre és az rögvest előtte is terem. Szinte belebotlik a nagy fekete obszidián tömbbe.*
- Te most szívatsz engem he? Nem fogom itt a vérem ontani.* Mondja a kőnek, de aztán az agya egyik szegletében elkezd nőni egy gondolat, hogy miért is ne tenné? Habozni kezd, majd tesz egy bizonytalan lépést a kő felé. Szerencsére még egy hányós roham tör rá. A hányással együtt ez a kósza gondolat is távozik a fejéből. Talán saját istene küldte ezt, hogy megoltalmazza.*
- Na jól van ideje eltűnni innét. Ha a kő itt van, akkor a kijárat valahol arra lesz.* Fordul abba az irányba amerre a kutat sejti. Volt már itt korábban szétnézni, mikor józanabb volt, ezért mer ilyen következtetést levonni. Botladozva el is indul kifelé, de azért sűrűn beiktat pár pihenőt is.*
* Lassan, de biztosan halad. Érzék szervei kezdek újra üzemelni, bár azért még nem teljesen tökéletesek. Az első dolog, amit elkezd érezni az a tömény bűz. A falak elfogynak és a keze egy rácsos kerítést érint. Most már erőszakkal ráveszi magát, hogy végre felemelje nehéz fejét.*
- A büdös francba! Az összes hely közül pont ide kellett kilyukadnom? Ilyen nincs.* Az ocsmány szag hányingert kelt elgyengült gyomrában. Aztán rögvest meggörbül, hogy némi epét kiadjon magából a földre. Tanácstalanul körbefordul, hogy meglelje a kiutat, de a köd szemét módon körbefogta. Cipője csak úgy cuppog a véres sárban. Valami tetembe bele is lép, amit átkozódva igyekszik lerugdalni magáról.*
- Hogy a rosseb vinné el ezt az egész helyet!* Köp ki egye kis keserű epés nyálat oldalra, miközben tovább halad a ködben előre. Időnként rövid szünetet tartva az egyik kőnek támaszkodva. ~ Már csak a hiányzik, hogy valami őrült kultistára akadjak itt. Túl szép vagyok ahhoz, hogy feláldozzanak.~ Csak rá kellett gondolni az áldozó kőre és az rögvest előtte is terem. Szinte belebotlik a nagy fekete obszidián tömbbe.*
- Te most szívatsz engem he? Nem fogom itt a vérem ontani.* Mondja a kőnek, de aztán az agya egyik szegletében elkezd nőni egy gondolat, hogy miért is ne tenné? Habozni kezd, majd tesz egy bizonytalan lépést a kő felé. Szerencsére még egy hányós roham tör rá. A hányással együtt ez a kósza gondolat is távozik a fejéből. Talán saját istene küldte ezt, hogy megoltalmazza.*
- Na jól van ideje eltűnni innét. Ha a kő itt van, akkor a kijárat valahol arra lesz.* Fordul abba az irányba amerre a kutat sejti. Volt már itt korábban szétnézni, mikor józanabb volt, ezért mer ilyen következtetést levonni. Botladozva el is indul kifelé, de azért sűrűn beiktat pár pihenőt is.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-12 23:27:51
Üzenet elküldve: 2020-03-12 23:27:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Lisé se számított bárkire is pont itt. Azt hitte egyedül lesz, hogy elmélkedhet a sorsáról. Hogy talán válaszokat kap. A válaszok azonban most sem találják meg ébren.*
- Tehát szállást keresek és alszom. *jut döntésre. Akkor lehet, kap valami válasz félét. Álmosnak ugyan nem az, de igazán sokat utazott, így lehet, tudna aludni. Homlokát dörzsöli meg, majd lehúzza fejéről a köpenyének a csuklya részét. Hosszú láng vörös hullámos hajzata szabadon omlik vállaira így. Kutató zöld szemei, háta mögé lesnek, hogy mégis ki jár mögötte? A kert azonban csak bizarr, de üresnek tűnik. Valami halk búja benyomás azt súgja ez nem így van, s a vállán lévő heg is aljas viszketésbe kezd. ~Miért most?~ tajtékzik gondolatban, mert baj, ha most a figyelmetlensége miatt megtámadják. Mégis úgy érzi a Vérkert erőt, és védelmet nyújt. Ismét szemeit dörzsölve hessegeti el ezeket a gondolatokat. Mintha nem is Lisé lenne. Nagy levegőt vesz, és próbál úrrá lenni ezen az egész késztetésen. ~Még mindig nem akarom, ezt a fajta változást. ~ A megfigyelés érzete azonban nem múlik el. Ideje hát utána járni mindennek. Talán a titokzatos idegen az álmaiból, aki idecsalta, talán ő figyeli éppen. Megérzései tévedhetetlen, ahogy elindul a fura kövek mögé belesni. Az egyik mögött ~lennie kell valakinek.~ gondolja. Az első kő üres, ~jöjjön a következő.~ Léptei halk, szinte alig adnak neszt. Azonban ruhája halk ritmikus suhanó neszezéssel tudatja közeledtét.*
- Tehát szállást keresek és alszom. *jut döntésre. Akkor lehet, kap valami válasz félét. Álmosnak ugyan nem az, de igazán sokat utazott, így lehet, tudna aludni. Homlokát dörzsöli meg, majd lehúzza fejéről a köpenyének a csuklya részét. Hosszú láng vörös hullámos hajzata szabadon omlik vállaira így. Kutató zöld szemei, háta mögé lesnek, hogy mégis ki jár mögötte? A kert azonban csak bizarr, de üresnek tűnik. Valami halk búja benyomás azt súgja ez nem így van, s a vállán lévő heg is aljas viszketésbe kezd. ~Miért most?~ tajtékzik gondolatban, mert baj, ha most a figyelmetlensége miatt megtámadják. Mégis úgy érzi a Vérkert erőt, és védelmet nyújt. Ismét szemeit dörzsölve hessegeti el ezeket a gondolatokat. Mintha nem is Lisé lenne. Nagy levegőt vesz, és próbál úrrá lenni ezen az egész késztetésen. ~Még mindig nem akarom, ezt a fajta változást. ~ A megfigyelés érzete azonban nem múlik el. Ideje hát utána járni mindennek. Talán a titokzatos idegen az álmaiból, aki idecsalta, talán ő figyeli éppen. Megérzései tévedhetetlen, ahogy elindul a fura kövek mögé belesni. Az egyik mögött ~lennie kell valakinek.~ gondolja. Az első kő üres, ~jöjjön a következő.~ Léptei halk, szinte alig adnak neszt. Azonban ruhája halk ritmikus suhanó neszezéssel tudatja közeledtét.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:21:37
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:21:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Stappy lassan, óvatosan lépked a mocsárban, vigyázva, hogy lehetőleg ne nyelje őt el a sár. Undorodik a szagtól. A rothadó hullák félreismerhetetlen bűze facsarja az orrát. Nem szereti a sötét helyeket, de most kifejezetten örül, hogy nem látja egészen pontosan, hogy mi veszi őt körül, még elképzelni is bőven sok neki. Hallja, ahogy a bizarr alakú kövekről vér csepeg le. Egy biztos: a hely neve találó. Egyáltalán nem számított rá, hogy egy ilyen kietlen helyen bárkivel is találkozna, mégis mintha egy emberi alakot látotna nem messze. Elbújik egy kő mögé, és onnan figyeli, mert nem mer közelebb menni.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.17 15:02:30, a következő indokkal:
Igeidő javítása
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.17 15:02:30, a következő indokkal:
Igeidő javítása
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-08 23:27:05
Üzenet elküldve: 2020-03-08 23:27:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Lisé enged a régóta tiszta hívó késztetésnek. Szálláskeresést elengedve indul, inkább amerre az ösztönei vezetik. Nem tudja, hogy ennek a kertnek mi volt az elődje. Valószínű nem igazán nyerné el a tetszését, ha megtudná, hogy milyen néven ismerték régebben. Mostani neve, a Vérkert sokkalta találóbb. Még az sem zavarja, hogy a ruhája alját valamiféle sötétebb anyag festi meg. A fura pózba tekeredő kövek az álmában megjelenő ködön átsejlő sziluettekre emlékezteti. Nagy levegőt vesz, itt valahogy erősebben érzi azt, amit vérszagnak azonosított. Valami más lehet, nem tudja beazonosítani, de mégis ismerős. Különösen úgy érzi, mintha ismerné ezt a helyet. Vajon hogyan érezhet így. Az oltárhoz közeledik, egyelőre nem érinti meg, csak megáll a közelében és figyeli. Elméjében most először nem csaponganak a gondolatok, hanem lecsendesülten tisztán csak az oltárra és az a mögött húzódó erőre gondol.*
~Bennem is ez van vajon?~ *Nem érti, csak valami ösztönösség kergette ide, így nem lehet benne biztos. Ennyi volt az egész, hogy ide kellett jönnie. Az pedig, hogy tetszetős számára ez a hely, hogy ismerős, mert álmodott róla, az még nagyon nem jelent semmit sem. Így tanácstalan kicsit. Lassan távoznia kell, szállást keresni, ám még kicsit maradhat itt. Talán valami ihletet kap, és kiderül mi is űzte el ennyire messze az otthonától.*
~Bennem is ez van vajon?~ *Nem érti, csak valami ösztönösség kergette ide, így nem lehet benne biztos. Ennyi volt az egész, hogy ide kellett jönnie. Az pedig, hogy tetszetős számára ez a hely, hogy ismerős, mert álmodott róla, az még nagyon nem jelent semmit sem. Így tanácstalan kicsit. Lassan távoznia kell, szállást keresni, ám még kicsit maradhat itt. Talán valami ihletet kap, és kiderül mi is űzte el ennyire messze az otthonától.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-29 02:13:39
Üzenet elküldve: 2019-11-29 02:13:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
*Úgy látszik a mélységi Lazyar kedvére való férfiú. Intelligens, kiváló beszélgetőpartner, és teljesen hidegen hagyja őt a lány. Mármint lány, mint forma, test, és vágyak, amit Lazyar nem tud, de kezd motoszkálni a fejében a gondolat, hogy Ernuss talán cölibátust fogadott. De egyelőre le van foglalva mással az agya. Elsőnek egy bólintással megköszöni, ha társasága marad a másik, amíg visszamennek a Sellőházba. Aztán az udvarias, és tréfás megköszönésre a férfi vázolja a helyzetet, miszerint neki ez a természetes. Dolgozik, hogy élhessen. Megértő biccentés és egy mosoly után a lágy hang tárgyasan szól.*
-Értem
*Mondja, majd mintha egy kis kioktató hangsúlyt érezne a másik hangjában mikor az a leveleket említi, mint kommunikációs forma. Legalábbis a másik hangulata változott, és ezt nem is rejti véka alá. Lazyar finoman igazítja ki magát.*
-Érthető. Lehet, hogy túlmisztifikáltam a dolgot.
*Mondja, és nem huzakodik elő a dologgal, hogy mintha olvasott volna valamit egy varázslatról, bár nem is emlékszik pontosan, és nem is nagyon van ideje átgondolni, mert a másik egy igazi leírásba kezdett a mester, és tanítványa kapcsolatról, a maga szerzetesi berkein belül. Érdeklődő, és őszinte hallgatás után Lazyar finoman fűzi hozzá a véleményét, természetesen utólag. Nem szakítja félbe.*
-Tudod, én már az első hasonlatot nem nagyon értem. *Kezdi a lágy hang tárgyilagosan.* Árva vagyok. Se anyám, se apám nem él emlékeimben csak néhány nevelő, aki nem érdemel ekkora tiszteletet, mint amit te mutatsz a mestered felé. *Kicsit elgondolkozik, majd hümmög egyet.* Én még csak hasonlót sem éreztem soha. Volt már, hogy valakit tiszteltem, becsültem, hűséges voltam hozzá, sőt! Felnéztem rá. *Láthatóan beleréved egy pillanatra emlékeibe, és szinte érezni ahogy egy sóhajtással elengedi azokat.* De az egy másféle kapcsolat volt. *Mondja kicsit szomorúan, majd maradva a témánál, de azért terelve kicsit folytatja.* Illetve voltak tanáraim, de velük egészen más volt a viszony. Ők nem vezettek az úton, hanem megmutattak rengeteg utat, és megmondták mi várhat a végén, majd adtak egy két jó tanácsot, hogy hogyan is lehet magadat végigverekedni rajta. Akár az összesen, bár itt kicsit megtörik a hasonlat.
*Mondja beismerően majd inkább visszatér a maga nyelvezetére.*
-Tudod, én nem lennék képes arra amire te. Hogy alárendeljem magam valakinek, és általa váljak jobbá. Én előbb halok bele, de magamnak taposom ki az utamat, minthogy úgy érezzem rá vagyok utalva valakire.
*Hirtelen észreveszi, hogy ez talán bántó lehet a szájából, de gyorsan, és őszintén korrigál.*
-Kérlek ne értsd félre. Csodálom amiket mondasz, de... Talán az a szép a világban, hogy nem vagyunk egyformák.
*Zárja le maga is a hosszú, és csapongó monológját, miközben a lábuk nyilván elvitte őket valameddig. Lazyar a beszélgetés közben nem is nagyon figyelt merre járnak. A tegnap éjszaka, mintegy szelep, megtisztította zavaros elméjét a kavargó vágyaktól, így végre jó újra tiszta fejjel gondolkoznia, és talán ezért nem lenne ő sohasem szerzetes. Neki kell a vágy, az arany, a siker, az öröm. Lehet hogy nem az első a sorban, de attól még ott van, és kell!*
*Úgy látszik a mélységi Lazyar kedvére való férfiú. Intelligens, kiváló beszélgetőpartner, és teljesen hidegen hagyja őt a lány. Mármint lány, mint forma, test, és vágyak, amit Lazyar nem tud, de kezd motoszkálni a fejében a gondolat, hogy Ernuss talán cölibátust fogadott. De egyelőre le van foglalva mással az agya. Elsőnek egy bólintással megköszöni, ha társasága marad a másik, amíg visszamennek a Sellőházba. Aztán az udvarias, és tréfás megköszönésre a férfi vázolja a helyzetet, miszerint neki ez a természetes. Dolgozik, hogy élhessen. Megértő biccentés és egy mosoly után a lágy hang tárgyasan szól.*
-Értem
*Mondja, majd mintha egy kis kioktató hangsúlyt érezne a másik hangjában mikor az a leveleket említi, mint kommunikációs forma. Legalábbis a másik hangulata változott, és ezt nem is rejti véka alá. Lazyar finoman igazítja ki magát.*
-Érthető. Lehet, hogy túlmisztifikáltam a dolgot.
*Mondja, és nem huzakodik elő a dologgal, hogy mintha olvasott volna valamit egy varázslatról, bár nem is emlékszik pontosan, és nem is nagyon van ideje átgondolni, mert a másik egy igazi leírásba kezdett a mester, és tanítványa kapcsolatról, a maga szerzetesi berkein belül. Érdeklődő, és őszinte hallgatás után Lazyar finoman fűzi hozzá a véleményét, természetesen utólag. Nem szakítja félbe.*
-Tudod, én már az első hasonlatot nem nagyon értem. *Kezdi a lágy hang tárgyilagosan.* Árva vagyok. Se anyám, se apám nem él emlékeimben csak néhány nevelő, aki nem érdemel ekkora tiszteletet, mint amit te mutatsz a mestered felé. *Kicsit elgondolkozik, majd hümmög egyet.* Én még csak hasonlót sem éreztem soha. Volt már, hogy valakit tiszteltem, becsültem, hűséges voltam hozzá, sőt! Felnéztem rá. *Láthatóan beleréved egy pillanatra emlékeibe, és szinte érezni ahogy egy sóhajtással elengedi azokat.* De az egy másféle kapcsolat volt. *Mondja kicsit szomorúan, majd maradva a témánál, de azért terelve kicsit folytatja.* Illetve voltak tanáraim, de velük egészen más volt a viszony. Ők nem vezettek az úton, hanem megmutattak rengeteg utat, és megmondták mi várhat a végén, majd adtak egy két jó tanácsot, hogy hogyan is lehet magadat végigverekedni rajta. Akár az összesen, bár itt kicsit megtörik a hasonlat.
*Mondja beismerően majd inkább visszatér a maga nyelvezetére.*
-Tudod, én nem lennék képes arra amire te. Hogy alárendeljem magam valakinek, és általa váljak jobbá. Én előbb halok bele, de magamnak taposom ki az utamat, minthogy úgy érezzem rá vagyok utalva valakire.
*Hirtelen észreveszi, hogy ez talán bántó lehet a szájából, de gyorsan, és őszintén korrigál.*
-Kérlek ne értsd félre. Csodálom amiket mondasz, de... Talán az a szép a világban, hogy nem vagyunk egyformák.
*Zárja le maga is a hosszú, és csapongó monológját, miközben a lábuk nyilván elvitte őket valameddig. Lazyar a beszélgetés közben nem is nagyon figyelt merre járnak. A tegnap éjszaka, mintegy szelep, megtisztította zavaros elméjét a kavargó vágyaktól, így végre jó újra tiszta fejjel gondolkoznia, és talán ezért nem lenne ő sohasem szerzetes. Neki kell a vágy, az arany, a siker, az öröm. Lehet hogy nem az első a sorban, de attól még ott van, és kell!*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-28 14:27:11
Üzenet elküldve: 2019-11-28 14:27:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Lazyar//
- Igen, szívesen visszakísérlek *bólint. Nem lepi meg, hogy Lazyar ott száll meg, hiszen sok év óta az a legnormálisabb hely a Kikötőben. Aki kicsit is igényesebb, ott száll meg, és Ernuss pont ezért választotta azt a helyet. A munkájából adódóan csendesen megfigyelhet másokat, senki sem fog gyanakodni vagy kérdezősködni, hogy egy testőr miért áll az ajtó vagy a pult mellett, és figyeli a sellőket, vendégeket. Sőt, azért szólnák meg, ha nem tenné, így pedig nyugodtan keresheti azt a személyt, akit.*
- Nem kell köszönnöd *válaszolja komolyan.* Ez a feladatom. Ezért kapom a szállást, az ételt, ezért mosakodhatok és edzhetek a Sellőben.
*Ralas tudja jól, hogy nem kér aranyat, Ernussnak elég, ha a különböző szükségleteit kielégítik, elvégre a sok fogadalom között, amit letett, ott volt a szegénység is. Nem bánja.*
- Úgy, hogy felkeresem, levelet küldök neki, mondjuk egy futárral vagy egy madárral.
*A kezdeti lelkesedése kissé alábbhagy a buta kérdések hallatán, ám tudja, hogy fiatal tanoncként maga is sok buta kérdést tett fel. Ez még nem ok a visszakozásra.*
- A mestered a legjobban az édesanyádhoz, ki által megfogantál, és édesapádhoz, ki nemzett téged, tudnám hasonlítani. Nekik lenne a feladatuk, hogy megtanítsanak mindarra, amit tudnak, hogy mire felnősz, el tudd kezdeni az életed. Sajnos sokaknak nem adatik meg. A mester hasonló, mint a szülő, csak a tanításai mások. A kovácsmester a kovácsolás művészetére tanítja a tanoncot. A kovácstanoncnak lehetnek szülei, akik gondoskodnak róla, a szülei kötelezhetik a tanonc létre a kovácsmester mellett, de saját maga is dönthet úgy, hogy felkeresi a kovácsmestert, és bebizonyítja neki: érdemes arra, hogy megtanulja a kovácsolás művészetét. Nálunk is hasonlóan képzeld el. Minden szerzetesnek van egy mestere: ő az, aki már elérte azt, amit te szeretnél, és szívesen átadja neked a tudását. Ő tanít meg a harcművészetre, és vezet téged a teljes belső nyugalom, béke és egyensúly eléréséhez. Életünkben csak egyszer választhatunk mestert, bár gyakran inkább ő választ ki téged. Nehéz elmagyarázni ezt a kapcsolatot annak, aki nem érti. Senki nem magyarázza vagy kér rá, mégis a hűséged és lojalitásod a speciális kapcsolat miatt alapvető és megkérdőjelezhetetlen. Nincs sem esküd sem fogadalmad, senki sem kényszerít rá, viszont tudod, neki, az önzetlenül rád szánt idejének köszönheted, hogy meg tudod védeni magadat, hogy a lelked fejlődik és erősödik. Tudod, hogy sokkal többet élt át, látott és tapasztalt, mint te, a tudása nagyobb, mint neked, és nem egy mesterségről, hanem magáról az életről és a lélekről. Olyan alapvető készségekre és képességekre tanít meg arany, vagy egyéb ellenérték nélkül, ami alapvetően meghatározza, ki vagy, ki akarsz lenni, mi a célod, és hogyan éred azt el. Nem azért, mert megváltoztatja azt, aki vagy, hanem azért, mert a rengeteg tudást halmozott fel, átélte már mindazt, amit te majd csak fogsz, és pontosan tudja, hogy hogyan kerülheted el a hibákat, és hogyan fejlődhetsz gyorsabban, mint mások. Ebből árad az alapvető hűséged és tiszteleted.
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-26 12:52:48
Üzenet elküldve: 2019-11-26 12:52:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
*Arra, hogy a testiség teljesen hidegen hagyja a mélységit nem is igazán gondol a lány, de el is ereszti a problémát nemsokára.*
-Nem. A kikötő világa számomra teljesen új regény.
*Mondja lágy hangján. Ugyan messziről valóban kiszúrta már, de akkor is átfutott az agyán, hogy fel kéne menni.*
~Yathlanae egyszer. Habár. Nem tudom milyen viszonyban... Ah. Mindegy. Talán egyszer felmehetek vele.~
*A leheletnyi elkeseredést észre lehet venni arcán, meg azt is hogy elgondolkozik. De hamar visszatér, mikor újra a Sellő kerül szóba.*
-Igen a Sellőházban szálltam meg.
*Mondja mosolyogva, és néhol megérti a meglepettséget. Maga pedig azon lepődik meg amit a férfi mond.*
-Milyen kicsi a világ nem igaz? Akkor akár vissza is mehetünk együtt?
*Kérdezi, majd összekapcsolja a két gondolatot, és finoman nevetve hozzáteszi.*
-Ez esetben köszönöm hogy biztonságban tartottál minket tegnap éjjel.
*Mondja kedvesen. Kicsit megfeddik azért mert újra magáz, amit ő maga se nagyon ért.*
-Tényleg milyen buta vagyok. Ne haragudj kérlek.
*Mondja miközben megigazítja az egyik hajfonatát.*
~Az aki vezet az utadon?~
*Érdekes gondolatnak tartja, de nem egészen értett meg belőle semmit.*
-De hát, hogy beszélhetsz vele amikor csak akarsz? Úgy értem fizikálisan. Illetve, ha engem senki sem vezet az utamon? Ne haragudj, de nem egészen tudom elképzelni.
*Noha megtapasztalta a hit magasztos ízét, de ő ettől még túl elementarista marad az ilyen kifejezésekhez.*
*Arra, hogy a testiség teljesen hidegen hagyja a mélységit nem is igazán gondol a lány, de el is ereszti a problémát nemsokára.*
-Nem. A kikötő világa számomra teljesen új regény.
*Mondja lágy hangján. Ugyan messziről valóban kiszúrta már, de akkor is átfutott az agyán, hogy fel kéne menni.*
~Yathlanae egyszer. Habár. Nem tudom milyen viszonyban... Ah. Mindegy. Talán egyszer felmehetek vele.~
*A leheletnyi elkeseredést észre lehet venni arcán, meg azt is hogy elgondolkozik. De hamar visszatér, mikor újra a Sellő kerül szóba.*
-Igen a Sellőházban szálltam meg.
*Mondja mosolyogva, és néhol megérti a meglepettséget. Maga pedig azon lepődik meg amit a férfi mond.*
-Milyen kicsi a világ nem igaz? Akkor akár vissza is mehetünk együtt?
*Kérdezi, majd összekapcsolja a két gondolatot, és finoman nevetve hozzáteszi.*
-Ez esetben köszönöm hogy biztonságban tartottál minket tegnap éjjel.
*Mondja kedvesen. Kicsit megfeddik azért mert újra magáz, amit ő maga se nagyon ért.*
-Tényleg milyen buta vagyok. Ne haragudj kérlek.
*Mondja miközben megigazítja az egyik hajfonatát.*
~Az aki vezet az utadon?~
*Érdekes gondolatnak tartja, de nem egészen értett meg belőle semmit.*
-De hát, hogy beszélhetsz vele amikor csak akarsz? Úgy értem fizikálisan. Illetve, ha engem senki sem vezet az utamon? Ne haragudj, de nem egészen tudom elképzelni.
*Noha megtapasztalta a hit magasztos ízét, de ő ettől még túl elementarista marad az ilyen kifejezésekhez.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-26 08:13:03
Üzenet elküldve: 2019-11-26 08:13:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Lazyar//
*Ernuss közvetlensége egyáltalán nem intimebb jellehre utal, még akkor sem, ha elsőnek annak tűnhet. A sötételfet nem nyűgözik le a női idomok, sosem kívánta meg őket. Egykk nemben sem talált olyan elemeket, amik fizikai vágyodást okozott volna nála. Talán a szerzetesi lét, talán így született, nem tudni.*
- Rendben *bólint.* Láttad már a világítótornyot?
*Messziről biztosan, de közelről már nem biztos, és egészen más látvány. Na meg a sziklák...*
- A Sellőt? *Láthatóan nem kicsit lepődik meg a kijelentésen.* Akkor különös, hogy még nem találkoztunk, ugyanis ott dolgozom, mint testőr.
*Egy pillanatra végignéz a lányon. Miért járhat a Sellőbe? Talán férfiak szolgáltatását venné igénybe? Ernuss feleslegesnek tartaná, itt a Kikötőben fél óra alatt foghatna magának olyan férfit, aki tetszik neki, és még fizetnie sem kellene érte.
A visszakérdezést nem egészen érti, hiszen a szavak alapján egyértelmű, így először nem is tudja, mit mondhatna.*
- Kérlek, az előbb már letegeztél, felesleges a magázódás. Egyébként pedig nagyon egyszerűen: a mestered az, aki vezet az utadon.
*Ernuss közvetlensége egyáltalán nem intimebb jellehre utal, még akkor sem, ha elsőnek annak tűnhet. A sötételfet nem nyűgözik le a női idomok, sosem kívánta meg őket. Egykk nemben sem talált olyan elemeket, amik fizikai vágyodást okozott volna nála. Talán a szerzetesi lét, talán így született, nem tudni.*
- Rendben *bólint.* Láttad már a világítótornyot?
*Messziről biztosan, de közelről már nem biztos, és egészen más látvány. Na meg a sziklák...*
- A Sellőt? *Láthatóan nem kicsit lepődik meg a kijelentésen.* Akkor különös, hogy még nem találkoztunk, ugyanis ott dolgozom, mint testőr.
*Egy pillanatra végignéz a lányon. Miért járhat a Sellőbe? Talán férfiak szolgáltatását venné igénybe? Ernuss feleslegesnek tartaná, itt a Kikötőben fél óra alatt foghatna magának olyan férfit, aki tetszik neki, és még fizetnie sem kellene érte.
A visszakérdezést nem egészen érti, hiszen a szavak alapján egyértelmű, így először nem is tudja, mit mondhatna.*
- Kérlek, az előbb már letegeztél, felesleges a magázódás. Egyébként pedig nagyon egyszerűen: a mestered az, aki vezet az utadon.
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-26 01:29:04
Üzenet elküldve: 2019-11-26 01:29:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
-Valóban nagyon tündéresen hangzik.
*Mondja a visszaemlékező leírásra, kicsit kuncogva. Megindul a sétájuk. Noha nem tudja, hogy a mélységi keres valakit, egy fajta személyiséget, de egy biztos: Ha tudná furcsállná, hogy ő éppen miért esett bele ebbe a rátába. Nem tartja magát különlegesnek. Bár a halovány lelkesedést észreveszi a szerzetes szemeiben, amit valami különös érzés folytán félre értelmez, és próbálja az esetleges testi közeledést rövidre zárni, de csak finoman. Említés szintjén.*
-Ha nem is vérkertet, de a kikötőt is megmutathatnád, ha úgy akad időd.
*Mosolyodik el, majd valamilyen furcsa okból kifolyólag megnyomja a következő mondat hangsúlyát.*
-Innen csak a Sellőt ismerem.
*Persze ez nem engedhet egyenes következtetésre, de most nem jutott más eszébe.*
~Mégsem mondhatom azt, hogy a nőket szeretem.~
*Érvel a saját kérdéseire, hogy a tetteit önmaga előtt igazolja.*
~És ne menjünk el a mellett sem, hogy egy ilyen intellektussal rendelkező férfi, egyáltalán nem biztos, hogy azt akarja mint a szegénynegyedi utcatöltelékek.~
*Egyelőre kivárja mi lesz belőle, és egy jóhiszemű kíváncsisággal hallgatja a férfi minden szavát, miközben a zöld ruha, sétájuk közben finoman libegve, éppen nem ér le a mocsártengerbe.*
-Csak ugyan?
*Kérdez vissza őszinte érdeklődéssel.*
-Hogy érti, hogy kikérheti a mestere tanácsát?
*Lágy hangja, és ez a kis séta egészen megszépíti a tájat. Ugyan az a mocsár, de már legalább nem bántja a szemét a nem épp szívet melengető táj.*
-Valóban nagyon tündéresen hangzik.
*Mondja a visszaemlékező leírásra, kicsit kuncogva. Megindul a sétájuk. Noha nem tudja, hogy a mélységi keres valakit, egy fajta személyiséget, de egy biztos: Ha tudná furcsállná, hogy ő éppen miért esett bele ebbe a rátába. Nem tartja magát különlegesnek. Bár a halovány lelkesedést észreveszi a szerzetes szemeiben, amit valami különös érzés folytán félre értelmez, és próbálja az esetleges testi közeledést rövidre zárni, de csak finoman. Említés szintjén.*
-Ha nem is vérkertet, de a kikötőt is megmutathatnád, ha úgy akad időd.
*Mosolyodik el, majd valamilyen furcsa okból kifolyólag megnyomja a következő mondat hangsúlyát.*
-Innen csak a Sellőt ismerem.
*Persze ez nem engedhet egyenes következtetésre, de most nem jutott más eszébe.*
~Mégsem mondhatom azt, hogy a nőket szeretem.~
*Érvel a saját kérdéseire, hogy a tetteit önmaga előtt igazolja.*
~És ne menjünk el a mellett sem, hogy egy ilyen intellektussal rendelkező férfi, egyáltalán nem biztos, hogy azt akarja mint a szegénynegyedi utcatöltelékek.~
*Egyelőre kivárja mi lesz belőle, és egy jóhiszemű kíváncsisággal hallgatja a férfi minden szavát, miközben a zöld ruha, sétájuk közben finoman libegve, éppen nem ér le a mocsártengerbe.*
-Csak ugyan?
*Kérdez vissza őszinte érdeklődéssel.*
-Hogy érti, hogy kikérheti a mestere tanácsát?
*Lágy hangja, és ez a kis séta egészen megszépíti a tájat. Ugyan az a mocsár, de már legalább nem bántja a szemét a nem épp szívet melengető táj.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-25 16:49:56
Üzenet elküldve: 2019-11-25 16:49:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Lazyar//
- Hogy hogyan mutatott? Hmmm... Régen volt már. *Mielőtt ténylegesen válaszolna, egy pillanatra elgondolkodik, közben pedig tekintetével a végtelenbe mered.*
- Ha jól emlékezek, középen volt egy fa, körülötte kerítéssel elzárt vert, fő virágok, egy folyó... Olyan tündéri.
*Nem biztos, hogy teljesen így volt, Ernuss ritkán járt a Tündérkertbe, és egy ideig a Kikötőt is messze kerülte: nem direkt, mestere után ment, ő pedig arra vezette az ifjú tanoncát, amerre.
Ahogyan Lazyar mesél magáról, Ernuss egyre ígéretesebbnek tartja, mintha tényleg megtalálta volna azt, akit mindvégig keresett. Ez halvány lelkesedést ültet a tekintetébe, bár tudja, hogy hamar kijelentés. Többet kell megtudnia a lányról, ám amit eddig megtudott, ígéretes. Nagyon ígéretes.*
- Sétálhatunk, de a Vértkertben nagyon nincs mit körbevezetni.
*Ennek ellenére mégis elindul egy találomra választott irányba. Hagyja, hogy a lány belé karoljon, ha akar, m óhatatlanul is figyel arra, nehogy előrántson egy kést, vagy bármi hasonlót.*
- Igen, valóban nehéz *bólint.* Ám a lelki kiteljesedés közelebb visz hozzá, hogy kiess az élet körforgásából, és saját magad is irányíthasd azt. Pont azzal foglalkozunk, ami téged érdekel. Vallással, szellemi kiteljesedéssel, van, a legtöbben mágiával is. Én is szeretnék többet megtudni róla, és sikerrel alkalmazni, ám ahhoz még hosszú út áll előttem, és más dolgokat kell helyrerakni. Bár már eltávolodtam mesteremtől, ahogyan annak lennie kell, mégis kikérhetem a tanácsát, mikor szükségem van rá.
- Hogy hogyan mutatott? Hmmm... Régen volt már. *Mielőtt ténylegesen válaszolna, egy pillanatra elgondolkodik, közben pedig tekintetével a végtelenbe mered.*
- Ha jól emlékezek, középen volt egy fa, körülötte kerítéssel elzárt vert, fő virágok, egy folyó... Olyan tündéri.
*Nem biztos, hogy teljesen így volt, Ernuss ritkán járt a Tündérkertbe, és egy ideig a Kikötőt is messze kerülte: nem direkt, mestere után ment, ő pedig arra vezette az ifjú tanoncát, amerre.
Ahogyan Lazyar mesél magáról, Ernuss egyre ígéretesebbnek tartja, mintha tényleg megtalálta volna azt, akit mindvégig keresett. Ez halvány lelkesedést ültet a tekintetébe, bár tudja, hogy hamar kijelentés. Többet kell megtudnia a lányról, ám amit eddig megtudott, ígéretes. Nagyon ígéretes.*
- Sétálhatunk, de a Vértkertben nagyon nincs mit körbevezetni.
*Ennek ellenére mégis elindul egy találomra választott irányba. Hagyja, hogy a lány belé karoljon, ha akar, m óhatatlanul is figyel arra, nehogy előrántson egy kést, vagy bármi hasonlót.*
- Igen, valóban nehéz *bólint.* Ám a lelki kiteljesedés közelebb visz hozzá, hogy kiess az élet körforgásából, és saját magad is irányíthasd azt. Pont azzal foglalkozunk, ami téged érdekel. Vallással, szellemi kiteljesedéssel, van, a legtöbben mágiával is. Én is szeretnék többet megtudni róla, és sikerrel alkalmazni, ám ahhoz még hosszú út áll előttem, és más dolgokat kell helyrerakni. Bár már eltávolodtam mesteremtől, ahogyan annak lennie kell, mégis kikérhetem a tanácsát, mikor szükségem van rá.
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-24 20:57:02
Üzenet elküldve: 2019-11-24 20:57:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
*A mélységit valóban nem feszélyezi a hely, és egy kellemes beszélgetésbe kezd Lazyarral, amire egy állandóan kellemes mosoly lesz a válasza. A lány először találkozik életében olyan mélységivel aki ilyen intellektusról, és hozzáállásról tesz tanúbizonyságot.*
-Természetesen most sincs semmi bajom a tájjal, de érdekelne, hogy mutatott még mikor tündérkertnek hívták. Nem biztos hogy szebb lenne a látvány, de más esztétikai ízlést ütnek meg.
*Próbál finoman tréfálni lágy hangján. A férfi egyelőre egy kellemes meglepetés számára, és ez így van mióta visszajött Lihanechből. Kellemes meglepetések egymásutánja. Egészen egy pillanatig átfut emlékein a tegnap este a sellőben, a fekete hajú, elf lánnyal, és alig várja a ma estét.*
~Nem most!~
*Szól magára, hogy összeszedje magát, majd visszafordulva a férfi felő, ő is bemutatkozik. Kezet nyújt ahogy illik.*
-Árva Lazyar. Tanuló, felfedező, kalandor?
*Mondja a felsorolást mindegyiket kérdő hangsúlyban.*
-Ki tudja. Érdekel a tudomány, a vallás, a mágia, az alkímia. A szellemi kiteljesedés. Nem tudnám magam egy címszó alá beskatulyázni. Persze ezt sok ember nem szereti.
*Mesél magáról, és megfeledkezik szinte mindenről. Mintha csak a Lihanechi egyetem kertjében lenne egy korrepetítorral, egyik kezét felemelve finoman jelezné, hogy belé karolna a sötételfbe.*
-Sétálunk egyet? Körbe vezethetnél.
*Mondja egy szelíd mosollyal, és hagyja, hogy kezdetét vegye, különös, mégis érdekes beszélgetésük. Ha belekarolhat, és elindulnak, amint útnak ér a lába, kérdésre ered a nyelve.*
-És mesélj! Milyen szerzetesnek lenni? A vallást, és az energiák áramlását, tökéletes testi összhangba hozni. Piszok nehéz lehet.
*A mélységit valóban nem feszélyezi a hely, és egy kellemes beszélgetésbe kezd Lazyarral, amire egy állandóan kellemes mosoly lesz a válasza. A lány először találkozik életében olyan mélységivel aki ilyen intellektusról, és hozzáállásról tesz tanúbizonyságot.*
-Természetesen most sincs semmi bajom a tájjal, de érdekelne, hogy mutatott még mikor tündérkertnek hívták. Nem biztos hogy szebb lenne a látvány, de más esztétikai ízlést ütnek meg.
*Próbál finoman tréfálni lágy hangján. A férfi egyelőre egy kellemes meglepetés számára, és ez így van mióta visszajött Lihanechből. Kellemes meglepetések egymásutánja. Egészen egy pillanatig átfut emlékein a tegnap este a sellőben, a fekete hajú, elf lánnyal, és alig várja a ma estét.*
~Nem most!~
*Szól magára, hogy összeszedje magát, majd visszafordulva a férfi felő, ő is bemutatkozik. Kezet nyújt ahogy illik.*
-Árva Lazyar. Tanuló, felfedező, kalandor?
*Mondja a felsorolást mindegyiket kérdő hangsúlyban.*
-Ki tudja. Érdekel a tudomány, a vallás, a mágia, az alkímia. A szellemi kiteljesedés. Nem tudnám magam egy címszó alá beskatulyázni. Persze ezt sok ember nem szereti.
*Mesél magáról, és megfeledkezik szinte mindenről. Mintha csak a Lihanechi egyetem kertjében lenne egy korrepetítorral, egyik kezét felemelve finoman jelezné, hogy belé karolna a sötételfbe.*
-Sétálunk egyet? Körbe vezethetnél.
*Mondja egy szelíd mosollyal, és hagyja, hogy kezdetét vegye, különös, mégis érdekes beszélgetésük. Ha belekarolhat, és elindulnak, amint útnak ér a lába, kérdésre ered a nyelve.*
-És mesélj! Milyen szerzetesnek lenni? A vallást, és az energiák áramlását, tökéletes testi összhangba hozni. Piszok nehéz lehet.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1049-1068