*Elgondolkodik, majd kissé csücsörítve -mintha csak ajka szélét harapná meg kissé belülről- megingatja fejét.*
- Nem, legkevésbé sem zavar a pőreség. Miért zavarna? Elvégre az jelenti mindenki teljes világi valóját, nem? Nem is a ruhák, vagy a csillogó csecsebecsék. A ruhátlan testnél kevés természetesebb dolog van... És alkalmanként a természetesség igencsak vonzó is. Miért is kéne sikítva rohanni ez elől?
*A sorozatos komolyság után most ismét nevet kicsit, amolyan mély, érces, kissé vontatott hangon, mintha épp maga elé is képzelt volna egy ilyen rendkívül vonzó alakot, aki mezítelenül feszít előtte.*
- De aggódnod nem kell, már megvan a magam választottja, később sem lesz szükségem rád ilyen alapon. A feladatokra és a lányokra visszatérve pedig...
*Alaposan végigrág minden szót, ami elhagyta a férfi torkát, hogy az elhangzottak minden jelentős pontjára tudjon reflektálni.*
- Lányt ajánlani, igen. Vagy férfit, ha hölgyvendégünk térne be. De azt hiszem, ezzel nem lesz sok gond. Majd mindenképp meghagyjuk a hölgyeknek és uraknak, hogy nyerjék el a vendégek tetszését. Így leginkább csak addig kellhet szóval tartani ezt vagy azt, míg a közelbe nem kerül valamelyik kedveske.
*Újabb korty sör, majd ha Orrden még mindig nem kér belőle, bedugaszolja és visszaakasztja köpenye rejtekébe, a szokásos helyére.*
- A tárgyak vásárlását természetesen én sem úgy gondolom, hogy mind megkaphat majd bármit, ami csak szem-szájnak ingere. Az ízléses berendezés már egyébként is megvan, és külön ruhatára is lesz a hölgyeknek, egy egész szoba. Viszont aki jól dolgozik és sok pénzt hajt be, annak az igyekezetét honorálhatjuk. És akkor már miért ne olyasmivel tennénk ezt, aminek munka során is hasznát veszi? De nem, ahogy mondod, nem cél őket elkapatni és nem cél többet költeni rájuk, mint amennyi hasznuk lesz. És többek között ezért is kell majd jegyezni, ki mennyi pénzt keres és mennyit van távol. Ingyenélőket nem fogunk eltartani.
*Amikor Orrden az időszakos ellenőrzésről beszélt, felcsillant a szeme, s arcára elismerő mosoly költözött. Most arra is kitér, hogy mi is ennek az oka.*
- Ez nagyszerű ötlet, támogatom. Az ilyesmit akár a leltár idején is lehetne intézni. Ahhoz egyébként is ragaszkodom. Túl sok szép és értékes holmim van a házban, amit használatra bocsátok. Viszont azt nagyon nem szeretném, ha bármiféle kár esne bennük. Legyen az akár az enyves kéz vagy egy óvatlan karcolás, aminek áldozatául eshet egy-egy bútor. Így akár még a kedveskék tudta nélkül is folyhat a kis kutakodásod. Lopkodó vagy kétes ügyletekbe keveredő alakokra nem lesz szükségünk. Mert te is talán gyilkos bandába tartoztál, de mától nem vagy az. Mától tisztes életet élsz, felelősségteljes beosztásban, a szó és vér adta kötelékben.
*Hangsúlyoz ismét. Bár nem hiszi, hogy a férfi elfelejtette volna az alkut, amit ő maga ajánlott fel, de így a biztos. Még egyszer, súlyos szavakkal elmélyíteni a dolog lényegességét.
Nézi még, míg a másik vele szinte pontosan szembe kerül, s átmozgatja elgémberedett, zsibbadó tagjait. Addig nem zavarja, inkább kutat még elméjében újabb fontos dolgok után. Hiába tűnik úgy, hogy beszélgetésük végére értek, még biztosra akar menni, hogy véletlenül sem siklottak át valami felett. Igen kínos lenne, ha elválnának egymástól, s csak az után jutna eszébe valami olyan fontos dolog, amiről itt és most mindenképp szót kellett volna ejtsen.*
- Tehát akkor egyelőre ennyi. Nekem lenne még egy kis dolgom a környéken, de igyekszem haladni, hogy utána mehessek bejegyeztetni a Kóbor Kutyát, aztán összeszedni mindazt a holmit, amire szükség lehet majd. Adj mondjuk erre három napot. Addig te is gondold végig, mi lesz az, amire mindenképp szükséged lesz a műhelyt illetően és járj nyitott szemmel és fülekkel. Jó lenne, ha a három nap múltán nem csak azt tudnánk megnézni, elfér-e a műhelyed és raktárad a kertben, hanem már akár indulhatnánk portyázni, válogatni is azok közt, akik megfelelhetnek.
*Összehúzza a szemeit kissé, s bár nem tesz fel már konkrét kérdést, ezúttal is véleményre vagy beleegyezésre vár.*
- Három nap múltán tehát várlak a háznál, hogy szemrevételezd. Gazdagnegyed, harmadik utca közepe. Magas, kétszintes kőépület, szinte teljesen dísztelen. A homlokzaton van csupán egy széttárt szárnyú sas... de az úgyis le lesz cserélve. A kerítés fekete kovácsolt vas, ugyanilyen rács van a kapun és az ablakokon is. Ez minden ismertetőjegye, de így biztosan megtalálod.
*Ha Orrdennek valóban nincs már más közölni valója vagy kérése, úgy elbúcsúzik tőle, s megindul vissza, az erdőben rejtőző torony felé.*
- Réti Ármányt azért szedj még!
*Kiált vissza, ahogy eszébe jut ez is, de ez már valóban az utolsó szava a férfihoz - ha az nem állítja meg.*