Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-28 09:13:54
Üzenet elküldve: 2024-10-28 09:13:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
* Kicsit értetlenül áll a dolgok előtt. Miért lenne baj kiontani a másik vérét, amikor az dicsőséges. A vér istenének nem az a tetszetős, ha erős bajnokai vannak, kik egymást is képesek próbára tenni. Hangot ennek ugyan nem ad, főleg azután, hogy a másik így elbánt vele.*
- Megígérem.* Dörmögi, de abban biztos lehet a másik, hogy azért odacsap a bárdjával, ha úgy véli a másik ártani akar neki. Csupán azért ilyen együttműködő most, mert Hornor elbánt vele, meg mert érzi, hogy ez a lélekkötős dolog az, amire rá akarta venni a hang is. Lassan előcammog, de igen óvatosan közelíti meg a másikat. Amikor elég közel ér majd hozzá, hogy lássa, akkor fog csak igazán ledöbbeni, mert nem ilyesmire számított. Első ránézésre elég nyomorult lénynek tűnik férfi, de még másodikra is. Gyanakodva méregeti és még egy kis távolságot is tart.*
- Itt vagyok! Mit akarsz helytartó?* Homlokából még mindig szivárog a vér, még így a szövet alól is. Macskából szintén , ahol megvágta az éles tárgy, amikor azt megfogta.*
* Kicsit értetlenül áll a dolgok előtt. Miért lenne baj kiontani a másik vérét, amikor az dicsőséges. A vér istenének nem az a tetszetős, ha erős bajnokai vannak, kik egymást is képesek próbára tenni. Hangot ennek ugyan nem ad, főleg azután, hogy a másik így elbánt vele.*
- Megígérem.* Dörmögi, de abban biztos lehet a másik, hogy azért odacsap a bárdjával, ha úgy véli a másik ártani akar neki. Csupán azért ilyen együttműködő most, mert Hornor elbánt vele, meg mert érzi, hogy ez a lélekkötős dolog az, amire rá akarta venni a hang is. Lassan előcammog, de igen óvatosan közelíti meg a másikat. Amikor elég közel ér majd hozzá, hogy lássa, akkor fog csak igazán ledöbbeni, mert nem ilyesmire számított. Első ránézésre elég nyomorult lénynek tűnik férfi, de még másodikra is. Gyanakodva méregeti és még egy kis távolságot is tart.*
- Itt vagyok! Mit akarsz helytartó?* Homlokából még mindig szivárog a vér, még így a szövet alól is. Macskából szintén , ahol megvágta az éles tárgy, amikor azt megfogta.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-21 21:01:09
Üzenet elküldve: 2024-10-21 21:01:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Greksar Drogestrom//
* Úgy látja, különösen együgyű teremtéssel találkozott, amivel nem is lenne baj, hiszen így talán könnyebben befolyásolható. A gond csak azzal van, hogy a behemót orknak valahogy el kéne magyarázni, hogy nem támadhat rá bárkire bármikor. Kezdetnek az is elég lenne, ha őt nem próbálná megölni, hiszen akkor végre nekiláthatna a rituálénak, amiért idejött. Próbálja efelé terelni a szót. *
– Jól látod, hogy vért kíván az istenünk, de ha engem megölnél, azzal feldühítenéd, hiszen én is őt szolgálom. Gyere hát közelebb! Ennél a kőtömbnél kell elvégezni egy bonyolultabb rituálét, hogy lelkedet összekösd az Arctalannal. Azaz a Vér Istennel. * Teszi hozzá, hogy az ork is megértse, miről beszél. *
– Ha megígéred, hogy nem rontasz rám, megmutatom, hogyan kell végezni a rituálét.
* Úgy látja, különösen együgyű teremtéssel találkozott, amivel nem is lenne baj, hiszen így talán könnyebben befolyásolható. A gond csak azzal van, hogy a behemót orknak valahogy el kéne magyarázni, hogy nem támadhat rá bárkire bármikor. Kezdetnek az is elég lenne, ha őt nem próbálná megölni, hiszen akkor végre nekiláthatna a rituálénak, amiért idejött. Próbálja efelé terelni a szót. *
– Jól látod, hogy vért kíván az istenünk, de ha engem megölnél, azzal feldühítenéd, hiszen én is őt szolgálom. Gyere hát közelebb! Ennél a kőtömbnél kell elvégezni egy bonyolultabb rituálét, hogy lelkedet összekösd az Arctalannal. Azaz a Vér Istennel. * Teszi hozzá, hogy az ork is megértse, miről beszél. *
– Ha megígéred, hogy nem rontasz rám, megmutatom, hogyan kell végezni a rituálét.
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-21 12:09:34
Üzenet elküldve: 2024-10-21 12:09:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
- Satet?* Ejti ki nehézkesen a nevet maga elé. Ezt a gnóm valószínűleg nem is hallja. Bonyolult név ez. A Vér Isten vagy a Suttogó neki könnyebben a szájára áll. A Vérkert szó az, ami pedig végül igazán meggyőzi, hogy ugyanazon isten miatt vannak itt. A hang is ezt a nevet suttogta, amikor ide ért.*
- Mán mondtam! Én ölök, Vér Istennek ez tetszik, nekem is tetszik. Add érte erőt, így még többet ölhetek és ez neki még jobban tetszik.* Foglalja megint össze röviden és tömören az itt létének okát.*
- Osztán mi kedves az Istennek helytartó?* Teszi fel a kérdést, ha már amaz ilyen nagy titulust aggatott magára. Egy kis plusz tudás az nem árthat meg. Sejtése szerint viszont többet nem fog tudni neki elmondani, mint amit már eddig is tud. Vér. Ez a válasz mindenre.*
- Satet?* Ejti ki nehézkesen a nevet maga elé. Ezt a gnóm valószínűleg nem is hallja. Bonyolult név ez. A Vér Isten vagy a Suttogó neki könnyebben a szájára áll. A Vérkert szó az, ami pedig végül igazán meggyőzi, hogy ugyanazon isten miatt vannak itt. A hang is ezt a nevet suttogta, amikor ide ért.*
- Mán mondtam! Én ölök, Vér Istennek ez tetszik, nekem is tetszik. Add érte erőt, így még többet ölhetek és ez neki még jobban tetszik.* Foglalja megint össze röviden és tömören az itt létének okát.*
- Osztán mi kedves az Istennek helytartó?* Teszi fel a kérdést, ha már amaz ilyen nagy titulust aggatott magára. Egy kis plusz tudás az nem árthat meg. Sejtése szerint viszont többet nem fog tudni neki elmondani, mint amit már eddig is tud. Vér. Ez a válasz mindenre.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-17 09:55:33
Üzenet elküldve: 2024-10-17 09:55:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Greksar Drogestrom//
* Érzi, hogy öreg testét már nem járja át úgy az Arctalan isten ereje, mint egykor. Meglehet, túlértékelte saját erejét és most patt helyzetbe került az orkkal. Legalább az agyaras nem támad felé újból, így legalább fizikailag ki tudja pihenni magát. Tovább üldögél tehát a kövön, jó hogy kedvenc pipáját nem veszi elő, hogy megpecsételjék békességüket röviddel azután, hogy egymás életére törtek. Azonban ennyire még nem biztos benne, hogy az akciónak vége. Elvégre egy gógyisnak titulált, minden áron vért követelő orkban nehéz megbízni. *
– Mint mondtam, az Arctalan isten, Sa'Tereth szent helyén jársz. Sokan Vérkertnek nevezik. De te se véletlenül keveredtél ide, mi dolgod hát itt, ha nem Őt akarod szolgálni?
* Már felkészült rá, hogy megint csak valami "orkos" választ kapjon, mint például hogy "vért, vért, vért!", de ad még egy esélyt a zöldbőrűnek. *
~ Ha eszéért nem is, fizikai erejéért érdemes lenne megtartani. ~
* Érzi, hogy öreg testét már nem járja át úgy az Arctalan isten ereje, mint egykor. Meglehet, túlértékelte saját erejét és most patt helyzetbe került az orkkal. Legalább az agyaras nem támad felé újból, így legalább fizikailag ki tudja pihenni magát. Tovább üldögél tehát a kövön, jó hogy kedvenc pipáját nem veszi elő, hogy megpecsételjék békességüket röviddel azután, hogy egymás életére törtek. Azonban ennyire még nem biztos benne, hogy az akciónak vége. Elvégre egy gógyisnak titulált, minden áron vért követelő orkban nehéz megbízni. *
– Mint mondtam, az Arctalan isten, Sa'Tereth szent helyén jársz. Sokan Vérkertnek nevezik. De te se véletlenül keveredtél ide, mi dolgod hát itt, ha nem Őt akarod szolgálni?
* Már felkészült rá, hogy megint csak valami "orkos" választ kapjon, mint például hogy "vért, vért, vért!", de ad még egy esélyt a zöldbőrűnek. *
~ Ha eszéért nem is, fizikai erejéért érdemes lenne megtartani. ~
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-14 21:44:56
Üzenet elküldve: 2024-10-14 21:44:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
* Nem jutottak előrébb, mivel teljesen különbözőek a céljaik. Graksar harci kedve már sokat párolgott, főleg, hogy még mindig nem tudja hova tenni az apró lényt, ami egyre magabiztosabb, mivel előbújik eddigi rejtekéből. Az ork is kitekint a kő mögül, de ilyen sötétben úgysem fogja látni, hogy ki vagy mi az, ami talán az egyik nagy szerencséje a gnómnak. Valamennyi kíváncsiság ébredt az agyaraban, mert úgy tűnik ez az alak többet tud a fejében lévő hangról, mint ő maga.*
- Beszélj! Miféle hely ez. Ki itt az úr?* Ha mást nem beszélni azt szeret ez a valami. Ha így tesz ebből a távolságból meg fogja hallgatni a szavait, aztán majd mérlegel a továbbiakkal kapcsolatban.*
* Nem jutottak előrébb, mivel teljesen különbözőek a céljaik. Graksar harci kedve már sokat párolgott, főleg, hogy még mindig nem tudja hova tenni az apró lényt, ami egyre magabiztosabb, mivel előbújik eddigi rejtekéből. Az ork is kitekint a kő mögül, de ilyen sötétben úgysem fogja látni, hogy ki vagy mi az, ami talán az egyik nagy szerencséje a gnómnak. Valamennyi kíváncsiság ébredt az agyaraban, mert úgy tűnik ez az alak többet tud a fejében lévő hangról, mint ő maga.*
- Beszélj! Miféle hely ez. Ki itt az úr?* Ha mást nem beszélni azt szeret ez a valami. Ha így tesz ebből a távolságból meg fogja hallgatni a szavait, aztán majd mérlegel a továbbiakkal kapcsolatban.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-14 19:43:39
Üzenet elküldve: 2024-10-14 19:43:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Greksar Drogestrom//
* Szónoklata nem talál megértő fülekre.
~ Ez az ork teljesen gógyis. ~ A sötétben nem látja tisztán, hogy mit tervez a melák. Ő azonban nem harcolni jött, így amíg a másik nem indul meg felé, addig ő sem támad. Azért azt kénytelen belátni, hogy még ha kis méretéből adódóan mozgékonyabb is, elég lenne egyetlen ütést benyelnie és búcsút mondhatna beleinek. *
– Ha nem, hát nem! De az én véremet nem adom. * Mondja és a helyzethez mérten nagy nyugodtsággal leül az tömb tetején. Nem akar harcolni, de távozni sem. Abban bízik, hogy a dobócsillag megtette hatását és az ork ezután kétszer is meggondolja, hogy újra nekirohanjon a gnómnak. Hornor próbálja szemmel tartani az orkot, ha az valamivel próbálkozik, nem hagyja annyiban. Neki csak kedvez az, ha küzdelmük elhúzódik, hiszen így vissza tudja nyerni a korábban elpazarolt manáját. *
* Szónoklata nem talál megértő fülekre.
~ Ez az ork teljesen gógyis. ~ A sötétben nem látja tisztán, hogy mit tervez a melák. Ő azonban nem harcolni jött, így amíg a másik nem indul meg felé, addig ő sem támad. Azért azt kénytelen belátni, hogy még ha kis méretéből adódóan mozgékonyabb is, elég lenne egyetlen ütést benyelnie és búcsút mondhatna beleinek. *
– Ha nem, hát nem! De az én véremet nem adom. * Mondja és a helyzethez mérten nagy nyugodtsággal leül az tömb tetején. Nem akar harcolni, de távozni sem. Abban bízik, hogy a dobócsillag megtette hatását és az ork ezután kétszer is meggondolja, hogy újra nekirohanjon a gnómnak. Hornor próbálja szemmel tartani az orkot, ha az valamivel próbálkozik, nem hagyja annyiban. Neki csak kedvez az, ha küzdelmük elhúzódik, hiszen így vissza tudja nyerni a korábban elpazarolt manáját. *
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-14 16:06:09
Üzenet elküldve: 2024-10-14 16:06:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
* A hirtelen cselekedetek egyfajta állóháborúvá válnak. A két fél egy-egy biztonságos helyre húzódva vár. Graksar töri meg elsőnek a csendet és rá felel a gnóm, de amit az agyaras hal az egyáltalán nincs ínyére.*
- Graksar nem szolgál többé senkit! Se istent, se halandót! A Suttogó vért akar, én is vért akarok. Erőt add a vérét, én meg erőt akarok. Inkább ezer halált halok, de nem szolgálok senkit se.* Bömböli bele a sötétségbe, miközben rámarkol a fejszéje nyelére keményen. Ha kell megvív az ismeretlen lénnyel, legyen az bármi, de a rabigát, mi oly mély sebeket ejtett testén és lelkén többé vállaira nem veszi. Orkként bár buta, de elvei azok vannak, sőt még némi tisztesség is szorúlt belé, hiszen nem utasítana vissza semmilyen párbajt.*
* A hirtelen cselekedetek egyfajta állóháborúvá válnak. A két fél egy-egy biztonságos helyre húzódva vár. Graksar töri meg elsőnek a csendet és rá felel a gnóm, de amit az agyaras hal az egyáltalán nincs ínyére.*
- Graksar nem szolgál többé senkit! Se istent, se halandót! A Suttogó vért akar, én is vért akarok. Erőt add a vérét, én meg erőt akarok. Inkább ezer halált halok, de nem szolgálok senkit se.* Bömböli bele a sötétségbe, miközben rámarkol a fejszéje nyelére keményen. Ha kell megvív az ismeretlen lénnyel, legyen az bármi, de a rabigát, mi oly mély sebeket ejtett testén és lelkén többé vállaira nem veszi. Orkként bár buta, de elvei azok vannak, sőt még némi tisztesség is szorúlt belé, hiszen nem utasítana vissza semmilyen párbajt.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-12 17:43:45
Üzenet elküldve: 2024-10-12 17:43:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Greksar Drogestrom//
* Maga is meglepődik, hogy vénsége ellenére még mindig milyen jól céloz. Pedig fiatalkorában sem volt nagy harcos vagy kalandor, de a dobócsillag telibe találja az ork homlokát, aki ettől egy darabig szem elől veszti a gnómot. Hornor ez idő alatt az obszidiántömbhöz siet és az ellenfelével átellenes oldalához lapulva kifújja magát. Nem ezt tervezte, de úgy látszik, egyesekkel nem lehet máshogy szót váltani. Mire Greksar végez sebének ellátásával, úgy tűnik, már hajlandó normálisabb hangnemben tárgyalni. Habár az, hogy most épp nem rohan felé csatabárddal a kezében, nem jelent semmit – lehet, hogy csak azért nem, mert a sötétben nem látja, hová bújt. Hornor tudja, hogy az erőviszonyok nem neki kedveznek és nem lehet mindig ekkora szerencséje, de bízik saját képességében, hogy szükség esetén varázslattal jobb belátásra bírja a hatalmas, szőrös orkot. Röviden elgondolkodik, hogy miként is mutatkozzon be, az első ötlete jónak is tűnik. Úgyhogy felkapaszkodik az oltár tetejére és jó hangosan, egy kicsit talán színpadiasan, ismét belekezd mondandójába. Reméli, hogy ezúttal nem szakítja félbe se az ork, se más az előadását. *
– Én vagyok Hornor, az Arctalan isten földi helytartója! Hátha ezúttal tovább jutunk. "Vért a Véristennek!" – én is ezen fáradozom, de nem megy úgy, ha megzavarnak. Te bátor harcos vagy, de még ostoba. Ha hűséget fogadsz nekem, cserébe megtanítom, hogyan szolgáld úgy az istenünket, ahogy ő azt elvárná! Ha nem vállalod… akkor most még szabadon elhagyhatod az Ő kertjét!
* Maga is meglepődik, hogy vénsége ellenére még mindig milyen jól céloz. Pedig fiatalkorában sem volt nagy harcos vagy kalandor, de a dobócsillag telibe találja az ork homlokát, aki ettől egy darabig szem elől veszti a gnómot. Hornor ez idő alatt az obszidiántömbhöz siet és az ellenfelével átellenes oldalához lapulva kifújja magát. Nem ezt tervezte, de úgy látszik, egyesekkel nem lehet máshogy szót váltani. Mire Greksar végez sebének ellátásával, úgy tűnik, már hajlandó normálisabb hangnemben tárgyalni. Habár az, hogy most épp nem rohan felé csatabárddal a kezében, nem jelent semmit – lehet, hogy csak azért nem, mert a sötétben nem látja, hová bújt. Hornor tudja, hogy az erőviszonyok nem neki kedveznek és nem lehet mindig ekkora szerencséje, de bízik saját képességében, hogy szükség esetén varázslattal jobb belátásra bírja a hatalmas, szőrös orkot. Röviden elgondolkodik, hogy miként is mutatkozzon be, az első ötlete jónak is tűnik. Úgyhogy felkapaszkodik az oltár tetejére és jó hangosan, egy kicsit talán színpadiasan, ismét belekezd mondandójába. Reméli, hogy ezúttal nem szakítja félbe se az ork, se más az előadását. *
– Én vagyok Hornor, az Arctalan isten földi helytartója! Hátha ezúttal tovább jutunk. "Vért a Véristennek!" – én is ezen fáradozom, de nem megy úgy, ha megzavarnak. Te bátor harcos vagy, de még ostoba. Ha hűséget fogadsz nekem, cserébe megtanítom, hogyan szolgáld úgy az istenünket, ahogy ő azt elvárná! Ha nem vállalod… akkor most még szabadon elhagyhatod az Ő kertjét!
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-12 15:18:22
Üzenet elküldve: 2024-10-12 15:18:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az éj sötétjébe gyilkos szándék vegyül. Greksar az őt meglepőt készül felaprítani, de kistestű lény nem adja könnyen a bőrét. A felé cammogó ork felé hajít valamit, valamit jól homlokon is találja. Az agyaras ork fájdalmasan felhördül. Arcéra meleg ragacsos vér csordul. Baljával ösztönösen oda nyúl, ahol a sérülés érte. Méretes mancsátval bele is kap a dobócsillagba, ami kezét is megvágja egy kicsit. Megint felhördül, majd óvatosabban mozdulva megragadja a fejéből kiálló tárgyat és kihúzza. Még szerencse, hogy a sisakja a fején volt, mert ha nem lett volna ott, talán már az iszapban feküdne holtan. Érzi, hogy egy apró sebből folyik a vére, amitől lassan teljesen vérben ázik az arca. Dühödten fordul körbe, de addigra már elrejtőzött a kis szörnyszülött. Annyira meg ő sem ostoba, hogy itt maradjon helyben, amikor egy olyan ellenfele akadt ki ilyen veszélyes. Nem tudhatja, hogy mennyi ilyen éles tárgya van még. Egy szikla mögé húzódik be ő is. Egy darab vásznat szakít vásott ruhájából és azt nyomja a sebbe, amire ráhúzza a sisakot, hogy az ott is maradjon.*
- Milyen lény vagy te apró lény? Mit akarsz tőlem?* Kiált ki, de nem biztos benne, hogy ott találja még. mivel nem látta jól a sötétben, ezért nem tudja miféle lény egyáltalán a gnóm, ha tisztában lenne vele, akkor biztosan nem lenne ilyen óvatos, de a fején lévő seb óva inti. A vérveszteségtől kissé gyengébb. Méltatlan harc volt ez. Vár egy darabig, de ha nem hall semmit, akkor hamarosan inkább odébb áll. Túl sok az ismeretlen ezen a sötét helyen, hogy tovább maradjon. Az erdőben a vadállatok között töltött idő hasznára vált ilyen helyzetek felmérésekor.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az éj sötétjébe gyilkos szándék vegyül. Greksar az őt meglepőt készül felaprítani, de kistestű lény nem adja könnyen a bőrét. A felé cammogó ork felé hajít valamit, valamit jól homlokon is találja. Az agyaras ork fájdalmasan felhördül. Arcéra meleg ragacsos vér csordul. Baljával ösztönösen oda nyúl, ahol a sérülés érte. Méretes mancsátval bele is kap a dobócsillagba, ami kezét is megvágja egy kicsit. Megint felhördül, majd óvatosabban mozdulva megragadja a fejéből kiálló tárgyat és kihúzza. Még szerencse, hogy a sisakja a fején volt, mert ha nem lett volna ott, talán már az iszapban feküdne holtan. Érzi, hogy egy apró sebből folyik a vére, amitől lassan teljesen vérben ázik az arca. Dühödten fordul körbe, de addigra már elrejtőzött a kis szörnyszülött. Annyira meg ő sem ostoba, hogy itt maradjon helyben, amikor egy olyan ellenfele akadt ki ilyen veszélyes. Nem tudhatja, hogy mennyi ilyen éles tárgya van még. Egy szikla mögé húzódik be ő is. Egy darab vásznat szakít vásott ruhájából és azt nyomja a sebbe, amire ráhúzza a sisakot, hogy az ott is maradjon.*
- Milyen lény vagy te apró lény? Mit akarsz tőlem?* Kiált ki, de nem biztos benne, hogy ott találja még. mivel nem látta jól a sötétben, ezért nem tudja miféle lény egyáltalán a gnóm, ha tisztában lenne vele, akkor biztosan nem lenne ilyen óvatos, de a fején lévő seb óva inti. A vérveszteségtől kissé gyengébb. Méltatlan harc volt ez. Vár egy darabig, de ha nem hall semmit, akkor hamarosan inkább odébb áll. Túl sok az ismeretlen ezen a sötét helyen, hogy tovább maradjon. Az erdőben a vadállatok között töltött idő hasznára vált ilyen helyzetek felmérésekor.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:52:43
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:52:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Greksar Drogestrom//
– Ó, a francba! * Morog magában és próbálja kitalálni a következő lépést. A varázslat sikertelensége merőben megváltoztatja terveit. Érzi, hogy bár a varázslat nem fejti ki hatását, ő maga mentálisan kimerül. Ha most azonnal újra megkísérelné a varázslatot, ugyanúgy nem sikerülne. Nincsenek nála hasznos varázsitalok vagy varázstárgyak, csak a fegyverei. Mivel az ork nem hajlandó tárgyalni – illetve mindössze amolyan orkos eleganciával, vagyis csatabárdjával –, kénytelen lesz ő is fegyverhez nyúlni. Attól tart, egy ekkora behemótot aligha tudna lehagyni, ha menekülőre fogná. Persze, ha túl közel kerülne hozzá, kénytelen lesz kitérni a csapása elől. Addig is, előveszi dobócsillagát és viszonylag hosszasan céloz. Hagyja, hogy az ork egész közel kerüljön – négy-öt lépésre tőle –, hiszen csak egyetlen dobása van. Azt reméli, hogy ilyen távolságból még a vén gnóm bőven átlag alatti célzásával is jó esélye van eltalálni az agyarast. A homloka közepére próbálja célozni az apró dobócsillagot, majd egyből utána a dobás sikerétől függetlenül leugrik a kőről és új fedezék felé siet: jobb híján a Vérkert közepén található obszidiántömböt célozza meg, persze nagy ívben kikerülve támadóját. Más kérdés, hogy valaha eljut-e oda, illetve a saját lábán teszi-e majd ezt? *
– Ó, a francba! * Morog magában és próbálja kitalálni a következő lépést. A varázslat sikertelensége merőben megváltoztatja terveit. Érzi, hogy bár a varázslat nem fejti ki hatását, ő maga mentálisan kimerül. Ha most azonnal újra megkísérelné a varázslatot, ugyanúgy nem sikerülne. Nincsenek nála hasznos varázsitalok vagy varázstárgyak, csak a fegyverei. Mivel az ork nem hajlandó tárgyalni – illetve mindössze amolyan orkos eleganciával, vagyis csatabárdjával –, kénytelen lesz ő is fegyverhez nyúlni. Attól tart, egy ekkora behemótot aligha tudna lehagyni, ha menekülőre fogná. Persze, ha túl közel kerülne hozzá, kénytelen lesz kitérni a csapása elől. Addig is, előveszi dobócsillagát és viszonylag hosszasan céloz. Hagyja, hogy az ork egész közel kerüljön – négy-öt lépésre tőle –, hiszen csak egyetlen dobása van. Azt reméli, hogy ilyen távolságból még a vén gnóm bőven átlag alatti célzásával is jó esélye van eltalálni az agyarast. A homloka közepére próbálja célozni az apró dobócsillagot, majd egyből utána a dobás sikerétől függetlenül leugrik a kőről és új fedezék felé siet: jobb híján a Vérkert közepén található obszidiántömböt célozza meg, persze nagy ívben kikerülve támadóját. Más kérdés, hogy valaha eljut-e oda, illetve a saját lábán teszi-e majd ezt? *
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-11 13:14:58
Üzenet elküldve: 2024-10-11 13:14:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor Arnul//
*Az obszidián tömb mellett állva mélyen beszívja a tudást. Talán az a halk, suttogó hang is módosított valamit a tervén, hiszen most már sokkal egyszerűbb utasításokkal látja el a nagy darab agyarast. Csak egy dolgot kell tennie, ölni. Egyeseket jobban, mint másokat Az ölés az orknak természetes, és különös örömét is leli benne. A hang meg majd kiválasztja magának, hogy melyik gyilkosság tetszik neki leginkább. Most, hogy valamit végre megértett, még a kedve is javul. Legszívesebben azonnal felnyomna valakit erre a hideg, sötét kőre, és kioltaná az életét. Talán akad is itt valaki, aki önként vállalkozik erre, ahogy a sötétben Greksar mögé lopakodik.*
– Hrrr!* Horkan fel, miközben leveszi hátáról a csatabárdot. Össze kell hunyorítania a szemét, hogy jobban ki tudja venni az alakot. Nem sok fogalma van róla, mit mormolt ez az ott odafent az Arctalan istenéről. Az ő feladata egyszerű: ölni a hang kedvéért, ami ide vezette. És ez az alak szemmel láthatóan egyedül van itt.*
– Vért a Véristennek!* Morogja, miközben egyre közelebb lép Arnulhoz, láthatóan nem békés szándékkal.*
*Az obszidián tömb mellett állva mélyen beszívja a tudást. Talán az a halk, suttogó hang is módosított valamit a tervén, hiszen most már sokkal egyszerűbb utasításokkal látja el a nagy darab agyarast. Csak egy dolgot kell tennie, ölni. Egyeseket jobban, mint másokat Az ölés az orknak természetes, és különös örömét is leli benne. A hang meg majd kiválasztja magának, hogy melyik gyilkosság tetszik neki leginkább. Most, hogy valamit végre megértett, még a kedve is javul. Legszívesebben azonnal felnyomna valakit erre a hideg, sötét kőre, és kioltaná az életét. Talán akad is itt valaki, aki önként vállalkozik erre, ahogy a sötétben Greksar mögé lopakodik.*
– Hrrr!* Horkan fel, miközben leveszi hátáról a csatabárdot. Össze kell hunyorítania a szemét, hogy jobban ki tudja venni az alakot. Nem sok fogalma van róla, mit mormolt ez az ott odafent az Arctalan istenéről. Az ő feladata egyszerű: ölni a hang kedvéért, ami ide vezette. És ez az alak szemmel láthatóan egyedül van itt.*
– Vért a Véristennek!* Morogja, miközben egyre közelebb lép Arnulhoz, láthatóan nem békés szándékkal.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-11 11:44:19
Üzenet elküldve: 2024-10-11 11:44:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Greksar Drogestrom//
* Évek teltek el, mióta alkut kötött az Arctalan istennel. A világ egész más hely lett azóta, Hornor is megváltozott. Már nem érdeke híveket gyűjtenie, inkább saját túlélését és fejlődését tartja szem előtt. Úgy érzi, mióta a sötét mágiával foglalkozik, teste még jobban megöregedett és megcsúfult. Viszont tudja, hogy ez csak átmeneti állapot, Sa'Tereth ugyanis örök életet kínál igazán méltó híveinek. Gnómunk tudja magáról, hogy nem az – annak idején cserben hagyta az istent, hiszen nem hozott elég hívet az oltárhoz. Ennek meg is lett a következménye: tudása már nem akkora, mint néhány éve. Viszont tudós lévén azt is tudja, hogy a mágia bár az istenektől ered, voltaképpen mégiscsak egy tudományág, amit elköteleződéssel és rengeteg tanulással ki lehet ismerni ától zéig.
Hornor egy nála több, mint fél méterrel magasabb óriási orkra lesz figyelmes, ahogy a obszidiánt-oltárhoz siet. A Vérkert ritkán járt hely, de ez nem azt jelenti, hogy elhagyatott. A kis gnóm lassú léptekkel, de nem settenkedve elindul az ork felé, közben magában mormog valamit. Mikor nagyjából húsz lépés távolságra van az orktól, akkor amennyiben a varázslat sikerült, egy árnyékhullám indul ki belőle. Ugyan aligha van hatással a zöldbőrűre, nem is ez a célja, csupán az erőfitogtatás. Ha elrontotta a varázsigét, annak sincs különösebb következménye, hiszen a másik nem tudja, hogy varázsolni próbált. Akárhogy is, az árnyékhullám (vagy annak hiánya) után feláll egy nagyobb kőre, hogy magasabbnak tűnjön, és mutatóujját az orkra szegezve megszólal rekedtes hangján. *
– Ki vagy és mi dolgod akad az Arctalan isten kertjében?
Hornor Arnul megpróbált varázsolni egy Árnyékhullám nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* Évek teltek el, mióta alkut kötött az Arctalan istennel. A világ egész más hely lett azóta, Hornor is megváltozott. Már nem érdeke híveket gyűjtenie, inkább saját túlélését és fejlődését tartja szem előtt. Úgy érzi, mióta a sötét mágiával foglalkozik, teste még jobban megöregedett és megcsúfult. Viszont tudja, hogy ez csak átmeneti állapot, Sa'Tereth ugyanis örök életet kínál igazán méltó híveinek. Gnómunk tudja magáról, hogy nem az – annak idején cserben hagyta az istent, hiszen nem hozott elég hívet az oltárhoz. Ennek meg is lett a következménye: tudása már nem akkora, mint néhány éve. Viszont tudós lévén azt is tudja, hogy a mágia bár az istenektől ered, voltaképpen mégiscsak egy tudományág, amit elköteleződéssel és rengeteg tanulással ki lehet ismerni ától zéig.
Hornor egy nála több, mint fél méterrel magasabb óriási orkra lesz figyelmes, ahogy a obszidiánt-oltárhoz siet. A Vérkert ritkán járt hely, de ez nem azt jelenti, hogy elhagyatott. A kis gnóm lassú léptekkel, de nem settenkedve elindul az ork felé, közben magában mormog valamit. Mikor nagyjából húsz lépés távolságra van az orktól, akkor amennyiben a varázslat sikerült, egy árnyékhullám indul ki belőle. Ugyan aligha van hatással a zöldbőrűre, nem is ez a célja, csupán az erőfitogtatás. Ha elrontotta a varázsigét, annak sincs különösebb következménye, hiszen a másik nem tudja, hogy varázsolni próbált. Akárhogy is, az árnyékhullám (vagy annak hiánya) után feláll egy nagyobb kőre, hogy magasabbnak tűnjön, és mutatóujját az orkra szegezve megszólal rekedtes hangján. *
– Ki vagy és mi dolgod akad az Arctalan isten kertjében?
Hornor Arnul megpróbált varázsolni egy Árnyékhullám nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-02 17:06:33
Üzenet elküldve: 2024-10-02 17:06:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A friss levegő és a gondolkodás tisztasága jó hatással volt rá, sőt, mintha máris okosabbnak érezné magát, mint korábban. Nem lett ugyan bölcs, de az összefüggések érthetőbbé váltak számára. Felbuzdulva ezen, azonnal visszaindul a Vérkert felé, hiszen már jócskán elidőzött, és az ég is sötétbe borult. Sietve trappol a nyomasztó kert ingoványos talaján, mintha csak hazatérne. A sötét, baljós atmoszféra csak már várt. Nem áll meg addig, amíg el nem éri a hatalmas, obszidiánból készült oltárt. A fejében újra felcsendül a hang, de már nincs szüksége rá, pontosan tudja, mit kell tennie. Ezúttal biztos benne, hogy magáévá teszi azt az erőt, amelyet korábban nem sikerült. El fog venni mindent, amit csak lehet. Hatalmat, erőt, tudást. A földeket vörösre fogja festeni az általa kiontott vér.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-10-02 14:14:29
Üzenet elküldve: 2024-10-02 14:14:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Az épületek lassan szétnyílnak Greksar előtt, engedve, hogy feltáruljon útjának célja: a Vérkert. Bár nem tudja, hogy ez a hely neve, valahol mélyen a tudatában mégis ezt a nevet hallja. Barátságtalan hely, de számára nem teljesen idegen. Ez is csak egy ingovány, mint ahonnan jött, csupán sokkal sötétebb, kisebb és gonoszabb. Talpa alatt újra iszapot érez, ami egyfajta kellemes érzést ébreszt benne, egy falatnyi nosztalgiát. Nem tétlenkedik, hanem keresztül vág a mocsár sűrű ködjén át, egészen az oltárig. Ahogy közeledik, a levegő egyre nehezebb és áthatóbb szagú lesz, a rothadó mocsár bűze keveredik a titokzatos hely szorongató aurájával. A talaj alatt valami sötét és fenyegető lüktet, amit Greksar ösztönösen megérez. A kőtömbhöz érve megáll, és felnéz a derékmagasságú obszidián sziklára, amely vad, csúf formáival kiemelkedik a környezetből. A vörös mélyedés, mint egy visszataszító sebhely, figyelmeztetőül néz vissza rá. Pókhálószerű repedések futnak a felszínen, mintha már maga a kő is megsérült volna és most ezek a sötét varratok fognák össze. Az ork szíve egy pillanatra megáll, ahogy a hely misztikus hatása körülöleli. Az ingovány sötét titkai, a régi fájdalmak és a bűnök, amelyek itt lakoznak, egyre inkább magukhoz vonzzák, ahogy a hang is. Greksar belép az oltár árnyékába, és a lélegzetét visszafojtva érzékeli, hogy a hely már várja. A sötét energia magába szippantja, és ő tudja, hogy az útja itt, a Vérkert szívében folytatódik. Hatalmas mancsát a hideg, sötét kőre helyezi, és engedi, hogy a benne rejlő erő átjárja.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-04-12 13:25:04
Üzenet elküldve: 2024-04-12 13:25:04
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
//Az ork vágyak álomnyilasa//
-Azoknak is van ereje, kik a szemedben talán gyöngének tűnnek. Keress könnyű szíveket! *Hallhatóan Khunezk nem kívánja megkönnyíteni túlságosan Wruzto dolgát.*
-Építsd ki a hatalmad, ne a káoszra vágyj. Urunk azt nem kedveli. *Hangja oly zengő, mintha az egész Vérkertből szólna.*
-Nyugaton a Hármas kikelt sírjából. *Csitítólag emeli fel kezét, mintha csak megóhajtaná előzni, hogy Wruzto kérdéseket tegyen fel.*
-Valamelyikük talán megfog keresni, ha eljön az idő. Többet nem érdemes tudnod. És most menj, tégy belátásod szerint! De ne hibázz többé. *Utolsó szavai elmélyülnek, már-már fenyegetően hatnak. A homály felerősödik körülöttük, s mire a lángtekintetű ork kettőt pislogna, Khunezk is köddé válik. Egyedül marad, de most már tudhatja; figyelő tekintetek követik nyomon ténykedéseit.*
-Azoknak is van ereje, kik a szemedben talán gyöngének tűnnek. Keress könnyű szíveket! *Hallhatóan Khunezk nem kívánja megkönnyíteni túlságosan Wruzto dolgát.*
-Építsd ki a hatalmad, ne a káoszra vágyj. Urunk azt nem kedveli. *Hangja oly zengő, mintha az egész Vérkertből szólna.*
-Nyugaton a Hármas kikelt sírjából. *Csitítólag emeli fel kezét, mintha csak megóhajtaná előzni, hogy Wruzto kérdéseket tegyen fel.*
-Valamelyikük talán megfog keresni, ha eljön az idő. Többet nem érdemes tudnod. És most menj, tégy belátásod szerint! De ne hibázz többé. *Utolsó szavai elmélyülnek, már-már fenyegetően hatnak. A homály felerősödik körülöttük, s mire a lángtekintetű ork kettőt pislogna, Khunezk is köddé válik. Egyedül marad, de most már tudhatja; figyelő tekintetek követik nyomon ténykedéseit.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-04-11 11:53:35
Üzenet elküldve: 2024-04-11 11:53:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork vágyak álomnyilasa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Khunezk jót nevet a tervein, de semmi biztató nincs benne. Igaz, azt sem mondja, hogy faszság az egész.*
~Fejben félig megvan már az egyház alapító okirata is…~
*Szavakba nem önti a gondolatot, eleget szórakoztatta már a fehércsuklyást. Inkább eláll az útjából.*
~Mi az, hogy vagy megfogadom, vagy nem?~
*Nem fér a fejébe. Ha egyszer Khunezk a feljebbvalója, miért nem ad neki utasítást? Vagy miért nem fogja az ork testét, aztán végzi el vele, amit helyesnek tart? Ő a félisten, nyilván messzebbre lát!
Wruzto ugyanakkor harminc évig szolgálta a kormosokat, és tudja, mikor fogja be. Többek között akkor, ha a felettese nem kérdezi a véleményét.*
- Értettem. *bólint a fentieknek megfelelően. Reszel a hangja a szomjúságtól. Nem biztos, hogy a Rókalyuk olcsó söre el tudja majd oltani.
Ha Khunezk további tanácsokkal látja el, természetesen megjegyzi őket, és úgy veszi, mintha tágan értelmezhető parancsok volnának. Legalább valamiféle kerete lesz a működésének. Eddig ennyi se volt, nem csoda, ha nevetséges tervekkel tudott csak előállni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Khunezk jót nevet a tervein, de semmi biztató nincs benne. Igaz, azt sem mondja, hogy faszság az egész.*
~Fejben félig megvan már az egyház alapító okirata is…~
*Szavakba nem önti a gondolatot, eleget szórakoztatta már a fehércsuklyást. Inkább eláll az útjából.*
~Mi az, hogy vagy megfogadom, vagy nem?~
*Nem fér a fejébe. Ha egyszer Khunezk a feljebbvalója, miért nem ad neki utasítást? Vagy miért nem fogja az ork testét, aztán végzi el vele, amit helyesnek tart? Ő a félisten, nyilván messzebbre lát!
Wruzto ugyanakkor harminc évig szolgálta a kormosokat, és tudja, mikor fogja be. Többek között akkor, ha a felettese nem kérdezi a véleményét.*
- Értettem. *bólint a fentieknek megfelelően. Reszel a hangja a szomjúságtól. Nem biztos, hogy a Rókalyuk olcsó söre el tudja majd oltani.
Ha Khunezk további tanácsokkal látja el, természetesen megjegyzi őket, és úgy veszi, mintha tágan értelmezhető parancsok volnának. Legalább valamiféle kerete lesz a működésének. Eddig ennyi se volt, nem csoda, ha nevetséges tervekkel tudott csak előállni.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-04-10 22:12:13
Üzenet elküldve: 2024-04-10 22:12:13
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
//Az ork vágyak álomnyilasa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Khunezk szemmel láthatóan érdeklődve hallgatja Wruzto mondanivalóját. Az artheniori templom említésekor még érdeklődve előre is dől. De ahogy az ork halad előre igen csak nagyívű terveivel, rázkódni kezd az elfojtott kuncogástól. Ha szívből jön, ha nem, valahogy szívbe markolóan rideg e kacaj, lelkekig hatoló. Még a legelhivatottabb, legvakmerőbb kalandort is meggondolná terveit tőle.*
-Látom, elképzelésből akad bőven! De nem törhet csúcsra az, aki nem kapaszkodott fel előbb a hegygerincen, nem így van?
*Khunezk feltápászkodik a trónból, mire az eltűnik mögötte a homályban. Így, álló helyzetben kibomlik hófehér köpenye is maga mögött, mi majd a földet súrolja. Súlyos léptekkel indul el, s elsőre talán azt is hihetné Wruzto, hogy őt célozza a hatalmas, páncélos alak, az végül az oltár felé fordul.*
-Több az ellenséged, mint a barátod. *Mormolja a csuklya takarásából, miközben érdes fémkesztyűjében óvatosan simít végig az obszidiántömb sima felületén.*
-Bizonyosan akadnak még lehetőségeid önhitt gyilkosokon és megtört fénynővéreken kívül is. Próbálkozz! Szükséged van követőkre. *Végül csak Wruzto felé fordul.*
-Az élők világában mindenki saját sorsának kovácsa, és ez így van jól. Én csak tanáccsal szolgálhatok, amit vagy megfogadsz, vagy nem. Érdemes kicsiben kezdeni. Senkitől sem zavartatva. Másodszor már nem lesz, ki leszed a bitóról. *Összefonja kezeit maga előtt. Szemmel láthatóan rövidke csevejük a végéhez közelít; ha Wruztonak bármi akad még a tarsolyában vagy mondani kíván valamit, itt a lehetőség.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Khunezk szemmel láthatóan érdeklődve hallgatja Wruzto mondanivalóját. Az artheniori templom említésekor még érdeklődve előre is dől. De ahogy az ork halad előre igen csak nagyívű terveivel, rázkódni kezd az elfojtott kuncogástól. Ha szívből jön, ha nem, valahogy szívbe markolóan rideg e kacaj, lelkekig hatoló. Még a legelhivatottabb, legvakmerőbb kalandort is meggondolná terveit tőle.*
-Látom, elképzelésből akad bőven! De nem törhet csúcsra az, aki nem kapaszkodott fel előbb a hegygerincen, nem így van?
*Khunezk feltápászkodik a trónból, mire az eltűnik mögötte a homályban. Így, álló helyzetben kibomlik hófehér köpenye is maga mögött, mi majd a földet súrolja. Súlyos léptekkel indul el, s elsőre talán azt is hihetné Wruzto, hogy őt célozza a hatalmas, páncélos alak, az végül az oltár felé fordul.*
-Több az ellenséged, mint a barátod. *Mormolja a csuklya takarásából, miközben érdes fémkesztyűjében óvatosan simít végig az obszidiántömb sima felületén.*
-Bizonyosan akadnak még lehetőségeid önhitt gyilkosokon és megtört fénynővéreken kívül is. Próbálkozz! Szükséged van követőkre. *Végül csak Wruzto felé fordul.*
-Az élők világában mindenki saját sorsának kovácsa, és ez így van jól. Én csak tanáccsal szolgálhatok, amit vagy megfogadsz, vagy nem. Érdemes kicsiben kezdeni. Senkitől sem zavartatva. Másodszor már nem lesz, ki leszed a bitóról. *Összefonja kezeit maga előtt. Szemmel láthatóan rövidke csevejük a végéhez közelít; ha Wruztonak bármi akad még a tarsolyában vagy mondani kíván valamit, itt a lehetőség.*
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-04-08 11:36:04
Üzenet elküldve: 2024-04-08 11:36:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork vágyak álomnyilasa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amilyen veszettül ellenáll, az őrök csak úgy tehetik nyakába a hurkot, ha előtte gyomron vágják. Míg levegő után kapkod, Cagon előadja a magáét, a parancsnok meg szarik rá magasról. Wruztónak nincs ideje kijátszani az utolsó lapját. Kirúgják alóla a sámlit, megszorul a nyakán a kötél, és a világ lassan elsötétül a szeme előtt.*
- Eljövök érted, Nariuss Gorkraff…
*Ez az utolsó, amit ki tud csikorogni magából. A parancsnok valószínűleg nem hallja, de a bitónál állók biztosan.
A következő pillanatban kis híján beszakad a dobhártyája a semmiből jött pukkanástól. Fekete űrben zuhan, immár kötél nélkül. Sárga szemei riadtan keresnek valami támpontot, ami elárulná, mi a lihanechi kurtarosseb történik. Állkapcája hol összeszorul, hol görcsösen kinyílik. Vadul, rettegő állat módjára hörög. Nincs se fent, se lent, csak a feneketlen üresség, perceken át. Hirtelen földet ér.*
- Geci…
*Mindene fáj a kemény landolástól. Nem is bír egyből megmozdulni, csak fekszik, mint egy kilapított bogár. Orrába szivárog a dögszag.*
- Geci…
*Négykézlábra kecmereg valahogy. Sűrű köd mindenütt. Kicsavarodott sziklák sziluettjei. A durva fű közt vörös nedvet izzad magából a talaj.*
~Szopattok, bazmeg…~
*Minden jel arra utal, hogy a Vérkertben van. Valami moccan a ködben. Wruzto úgy ugrik talpra, mint akit kígyó mart meg, jobbja a kése helyéhez kap. Aztán a fehércsuklyás alak kiröhögi. De legalább megmondja, kiféle.
Az orknak haloványan rémlik ez a név. A Pirtianesi Hittanban lehet, nem is szerepelt, de az egy vékony kis füzetecske volt Wruzto tanulóidejében. Talán valamelyik jelentésben olvasott a félistenről.
Akárhogyan is, nincs oka kételkedni, hogy a feljebbvalójával áll szemben, aki belátása szerint használhatja. "Pihenj"-be vágja magát, és megpróbálja összeszedni a gondolatait.*
- Vissza akarom szerezni az artheniori templomot Sa'Terethnek. Föl akarom ajánlani a Népek Tanácsának, hogy észrevétlenül bejuttatom a katonáikat a Vámházba, ahol leszámolhatnak a Patkányokkal. Ezzel övék lesz a Kikötő. Cserébe kérném a templomot, meg hogy Eeyr vallását helyezzék törvényen kívül.
*Letörli a habot a szája széléről. Némi pia jól jönne.*
- Kell pár dolog, mielőtt a Tanács elé állhatnék. Föl kell térképzenem a Csatornát, mer' azon át juttatnám be a támadókat. Mágiát kell tanulnom, hogy túl is éljem, meg hogy picsán tudjam rúgni, aki a terv útjába áll. Az arthenioriakkal meg kell értetnem, hogy a Halál Legyőzője nem hogy nem gonosz, de az egyetlen értelmes választás. A vallástalanság járhatatlan út, a többi isten meg hazudik, és csak hízik a halandók vérén anélkül, hogy bármit adna érte.
*Megnyalja az ajkát. Egy darab tapló a nyelve.*
- Ha a népben van támogatás, a Tanácsra is könnyebb lesz hatni. Ha a Tanács nem segít, túszul ejtem őket a gecibe.
*Megköszörüli a torkát.*
- Erre az egészre egyedül vagyok. Az isten eszközei eltűntek vagy megbízhatatlanok. A Fekete Nővér ül a vackán és baszik mindenre. Sa'Tereth Első Kardja faszom tudja hol van, de nem hallom, hogy bármit előre mozdítana. Találtam egy gnómot, egy boszorkányt, mindkettő fölszívódott idő előtt. Egy feltámadottat magam nyírtam ki, mer' csak áldozatnak volt jó. Más hívőkről nem tudok. Keresem őket, de igazából csak alkalmi szövetségeseim vannak, akik vagy kitartanak, vagy nem…
*Bár mindent elkövet, hogy tárgyilagos hangot üssön meg, nem tudja teljesen palástolni a keserűségét. Nem annyira az zavarja, hogy egyedül kell dolgoznia. Sokkal inkább az arthenioriak bicskanyitogató anyagiassága, önzése és léhasága, amivel éjszakáról éjszakára küszködnie kell.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.08 12:33:38
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amilyen veszettül ellenáll, az őrök csak úgy tehetik nyakába a hurkot, ha előtte gyomron vágják. Míg levegő után kapkod, Cagon előadja a magáét, a parancsnok meg szarik rá magasról. Wruztónak nincs ideje kijátszani az utolsó lapját. Kirúgják alóla a sámlit, megszorul a nyakán a kötél, és a világ lassan elsötétül a szeme előtt.*
- Eljövök érted, Nariuss Gorkraff…
*Ez az utolsó, amit ki tud csikorogni magából. A parancsnok valószínűleg nem hallja, de a bitónál állók biztosan.
A következő pillanatban kis híján beszakad a dobhártyája a semmiből jött pukkanástól. Fekete űrben zuhan, immár kötél nélkül. Sárga szemei riadtan keresnek valami támpontot, ami elárulná, mi a lihanechi kurtarosseb történik. Állkapcája hol összeszorul, hol görcsösen kinyílik. Vadul, rettegő állat módjára hörög. Nincs se fent, se lent, csak a feneketlen üresség, perceken át. Hirtelen földet ér.*
- Geci…
*Mindene fáj a kemény landolástól. Nem is bír egyből megmozdulni, csak fekszik, mint egy kilapított bogár. Orrába szivárog a dögszag.*
- Geci…
*Négykézlábra kecmereg valahogy. Sűrű köd mindenütt. Kicsavarodott sziklák sziluettjei. A durva fű közt vörös nedvet izzad magából a talaj.*
~Szopattok, bazmeg…~
*Minden jel arra utal, hogy a Vérkertben van. Valami moccan a ködben. Wruzto úgy ugrik talpra, mint akit kígyó mart meg, jobbja a kése helyéhez kap. Aztán a fehércsuklyás alak kiröhögi. De legalább megmondja, kiféle.
Az orknak haloványan rémlik ez a név. A Pirtianesi Hittanban lehet, nem is szerepelt, de az egy vékony kis füzetecske volt Wruzto tanulóidejében. Talán valamelyik jelentésben olvasott a félistenről.
Akárhogyan is, nincs oka kételkedni, hogy a feljebbvalójával áll szemben, aki belátása szerint használhatja. "Pihenj"-be vágja magát, és megpróbálja összeszedni a gondolatait.*
- Vissza akarom szerezni az artheniori templomot Sa'Terethnek. Föl akarom ajánlani a Népek Tanácsának, hogy észrevétlenül bejuttatom a katonáikat a Vámházba, ahol leszámolhatnak a Patkányokkal. Ezzel övék lesz a Kikötő. Cserébe kérném a templomot, meg hogy Eeyr vallását helyezzék törvényen kívül.
*Letörli a habot a szája széléről. Némi pia jól jönne.*
- Kell pár dolog, mielőtt a Tanács elé állhatnék. Föl kell térképzenem a Csatornát, mer' azon át juttatnám be a támadókat. Mágiát kell tanulnom, hogy túl is éljem, meg hogy picsán tudjam rúgni, aki a terv útjába áll. Az arthenioriakkal meg kell értetnem, hogy a Halál Legyőzője nem hogy nem gonosz, de az egyetlen értelmes választás. A vallástalanság járhatatlan út, a többi isten meg hazudik, és csak hízik a halandók vérén anélkül, hogy bármit adna érte.
*Megnyalja az ajkát. Egy darab tapló a nyelve.*
- Ha a népben van támogatás, a Tanácsra is könnyebb lesz hatni. Ha a Tanács nem segít, túszul ejtem őket a gecibe.
*Megköszörüli a torkát.*
- Erre az egészre egyedül vagyok. Az isten eszközei eltűntek vagy megbízhatatlanok. A Fekete Nővér ül a vackán és baszik mindenre. Sa'Tereth Első Kardja faszom tudja hol van, de nem hallom, hogy bármit előre mozdítana. Találtam egy gnómot, egy boszorkányt, mindkettő fölszívódott idő előtt. Egy feltámadottat magam nyírtam ki, mer' csak áldozatnak volt jó. Más hívőkről nem tudok. Keresem őket, de igazából csak alkalmi szövetségeseim vannak, akik vagy kitartanak, vagy nem…
*Bár mindent elkövet, hogy tárgyilagos hangot üssön meg, nem tudja teljesen palástolni a keserűségét. Nem annyira az zavarja, hogy egyedül kell dolgoznia. Sokkal inkább az arthenioriak bicskanyitogató anyagiassága, önzése és léhasága, amivel éjszakáról éjszakára küszködnie kell.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.08 12:33:38
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-04-06 22:21:11
Üzenet elküldve: 2024-04-06 22:21:11
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
//Az ork vágyak álomnyilasa//
*Noha másodpercekről van szó, Wruzto hosszú perceknek érzi. Végül hangos puffanással csak földet ér, s ahogy kinyitja sárga szemeit, hamar rájöhet, hová is került. A Vérkert most ködben úszik, ő pedig jó, ha két lépésnyire lát. A fehér, párás miazma teljesen kioltja a napot az égen, egykedvű szürkeségbe öltöztetve a helyet.
Wruzto a szeme sarkából mozgásra lehet figyelmes; valami moccan a ködben. Nem kell sokat meresztgetnie szemeit a homályba, hogy kivegye, mivel is van dolga. Egy jókora alak ücsörög egy addig még sosem látott kőtrónuson. A faragványokkal tarkított ülőalkalmatosság hatalmas, ahogy az is, aki benne ül. Akár óriás is lehetne első ránézésre. Nehéz lenne megállapítani, ugyanis vaskos, szépen mívelt páncélt visel, arca pedig egy hófehér csuklya árnyába vész. Az alak megrázkódik, a próféta pedig hallhatja, ahogy miért; amaz kuncog.*
-Nem Te vagy az első, akit kihúzunk a csávából. *Hangja mély és túlvilági, mintha csak síron túlról érkezne.*
-Szükség van még rád az élők sorában, ehhez nem férhet kétség. De többé nem hibázhatsz. *Hátborzongató látvány a sötétbe vesző arc, mi most kétségtelenül őt fixírozza.*
-Az én nevem Khunezk. Az én feladatom többek között urunk földi helytartóinak szolgálni iránymutatással. Már ha igénylik. *Szünetet tart. Ha el is mosolyodik, ezt az ork nem láthatja.*
-Avass be a terveidbe. Beszélj! Noha látok egy s mást a fejedben, a gondolatolvasás képességével nem rendelkezem.
*Noha másodpercekről van szó, Wruzto hosszú perceknek érzi. Végül hangos puffanással csak földet ér, s ahogy kinyitja sárga szemeit, hamar rájöhet, hová is került. A Vérkert most ködben úszik, ő pedig jó, ha két lépésnyire lát. A fehér, párás miazma teljesen kioltja a napot az égen, egykedvű szürkeségbe öltöztetve a helyet.
Wruzto a szeme sarkából mozgásra lehet figyelmes; valami moccan a ködben. Nem kell sokat meresztgetnie szemeit a homályba, hogy kivegye, mivel is van dolga. Egy jókora alak ücsörög egy addig még sosem látott kőtrónuson. A faragványokkal tarkított ülőalkalmatosság hatalmas, ahogy az is, aki benne ül. Akár óriás is lehetne első ránézésre. Nehéz lenne megállapítani, ugyanis vaskos, szépen mívelt páncélt visel, arca pedig egy hófehér csuklya árnyába vész. Az alak megrázkódik, a próféta pedig hallhatja, ahogy miért; amaz kuncog.*
-Nem Te vagy az első, akit kihúzunk a csávából. *Hangja mély és túlvilági, mintha csak síron túlról érkezne.*
-Szükség van még rád az élők sorában, ehhez nem férhet kétség. De többé nem hibázhatsz. *Hátborzongató látvány a sötétbe vesző arc, mi most kétségtelenül őt fixírozza.*
-Az én nevem Khunezk. Az én feladatom többek között urunk földi helytartóinak szolgálni iránymutatással. Már ha igénylik. *Szünetet tart. Ha el is mosolyodik, ezt az ork nem láthatja.*
-Avass be a terveidbe. Beszélj! Noha látok egy s mást a fejedben, a gondolatolvasás képességével nem rendelkezem.
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-02-16 18:52:54
Üzenet elküldve: 2024-02-16 18:52:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 909
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 909
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Az, hogy tőle félhet esetleg Nori, az megüti füleit, de most úgy érzi, nem kell tovább feszíteni a húrt, bőven elég az, ami itt és most történt. Majd máskor lesz lehetősége ezt fejtegetniük. Talán másra gondol, mint a lány, talán ugyan arra. Egy biztos, kötődni valakihez amilyen szép, olyan veszélyes. Gondolkodott már ezen, azokon a nyugtalan éjszakákon, amikor várta a barátnőjét, hogy újra megjelenjen és akkor is, amikor ő hagyta ott. Mert így kevés dolog fájt neki eddig, mint ahogyan a hiánya és a kételyei. Persze ebből kijutott mástól is, de szerencsére nem gondol rá, mert van, aki ettől most fontosabb. Lehet hogy rászakad majd egy egyedül töltött éjjelen újra mindaz, amit átélt, de most erősnek kell lennie és bizakodónak. Bólint hát, tegye úgy Nori, ahogyan akarja. Fejlődjön, tanuljon és ne legyen szétesve, amikor varázslatra készült, mert most szét volt. Bár nem ért annyira hozzá, azt tudja, hogy semmi nem működik jól, ha nem elég nyugodt és fókuszált az, aki csinálja. Az sokszor szül rosszat.
Örül neki, hogy visszamennek majd a városba, bár szívesen megismerné ezt a fertőt itt, de éppen elég volt a sötét aurából, most szórakozni akar és kirántani a feketeséget ebből a gondolatvilágból.*
- Így, menjünk és éljünk. Mindkettőnkre ránk fér egy kis szórakozás.
*Mosolyog és elkapja a lányt, mikor elindulna kifelé a kertből. Még egyszer magához akarja szorítani, csak pár pillanatra, ha engedi, hogy ő is letegye végre ezt a napot és minden izgalmát.
Aztán indulhatnak.*
- Huh, szeretem a fogadókat. Mindegyik egy új kis világ és sohasem állandó.
*Gondol arra, hogy nincsen állandó lakhelye, s néha vágyik rá, de most sokkal jobb felmérni a helyet, ahová vándorolt, hogy megtalálja a neki megfelelőt. Addig a fogadók jóleső zajában is tökéletesen elvan, főleg, ha ott van vele a másik...fele. Mert a mai nap után akkor is úgy érzi, hogy ő az.
Nem kellene győzködni amúgy sem olyan sokat, hogy innen elmenjen, egy időre bőven elég volt minden ami mágia, és minden ami istenség. Ha magát az örök fiatalság forrását dobná utána az egyik, akkor sem kéne most. Megmarad ő olyannak, amilyen. És ez így van jól.*
- Neked van olyan hely, ahol hosszabb időt töltesz, élsz? Mindig úton vagy úgy tűnik. *Próbál másról is beszélni végre, ami semmi mély, csak puszta ismerkedés azon túl, hogy úgy érzi mindenét ismeri a másiknak.* - Élvezem a fogadókat, de egyszer talán meg kéne valahol állapodni.
*Az, hogy tőle félhet esetleg Nori, az megüti füleit, de most úgy érzi, nem kell tovább feszíteni a húrt, bőven elég az, ami itt és most történt. Majd máskor lesz lehetősége ezt fejtegetniük. Talán másra gondol, mint a lány, talán ugyan arra. Egy biztos, kötődni valakihez amilyen szép, olyan veszélyes. Gondolkodott már ezen, azokon a nyugtalan éjszakákon, amikor várta a barátnőjét, hogy újra megjelenjen és akkor is, amikor ő hagyta ott. Mert így kevés dolog fájt neki eddig, mint ahogyan a hiánya és a kételyei. Persze ebből kijutott mástól is, de szerencsére nem gondol rá, mert van, aki ettől most fontosabb. Lehet hogy rászakad majd egy egyedül töltött éjjelen újra mindaz, amit átélt, de most erősnek kell lennie és bizakodónak. Bólint hát, tegye úgy Nori, ahogyan akarja. Fejlődjön, tanuljon és ne legyen szétesve, amikor varázslatra készült, mert most szét volt. Bár nem ért annyira hozzá, azt tudja, hogy semmi nem működik jól, ha nem elég nyugodt és fókuszált az, aki csinálja. Az sokszor szül rosszat.
Örül neki, hogy visszamennek majd a városba, bár szívesen megismerné ezt a fertőt itt, de éppen elég volt a sötét aurából, most szórakozni akar és kirántani a feketeséget ebből a gondolatvilágból.*
- Így, menjünk és éljünk. Mindkettőnkre ránk fér egy kis szórakozás.
*Mosolyog és elkapja a lányt, mikor elindulna kifelé a kertből. Még egyszer magához akarja szorítani, csak pár pillanatra, ha engedi, hogy ő is letegye végre ezt a napot és minden izgalmát.
Aztán indulhatnak.*
- Huh, szeretem a fogadókat. Mindegyik egy új kis világ és sohasem állandó.
*Gondol arra, hogy nincsen állandó lakhelye, s néha vágyik rá, de most sokkal jobb felmérni a helyet, ahová vándorolt, hogy megtalálja a neki megfelelőt. Addig a fogadók jóleső zajában is tökéletesen elvan, főleg, ha ott van vele a másik...fele. Mert a mai nap után akkor is úgy érzi, hogy ő az.
Nem kellene győzködni amúgy sem olyan sokat, hogy innen elmenjen, egy időre bőven elég volt minden ami mágia, és minden ami istenség. Ha magát az örök fiatalság forrását dobná utána az egyik, akkor sem kéne most. Megmarad ő olyannak, amilyen. És ez így van jól.*
- Neked van olyan hely, ahol hosszabb időt töltesz, élsz? Mindig úton vagy úgy tűnik. *Próbál másról is beszélni végre, ami semmi mély, csak puszta ismerkedés azon túl, hogy úgy érzi mindenét ismeri a másiknak.* - Élvezem a fogadókat, de egyszer talán meg kéne valahol állapodni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1050-1069