//Nem várt találkozás//
*Ében tekintete már a közeledő férfiak zajára átsiklik a kisebb csapatra az oktondi nőszemélyről, akit az előbb még kifejezett vehemenciával gyűlölt. Azonban ilyenekre nincs most idő, mert megérkezik kettejükhöz a csodálatos társaság.*
~Marhajó... nem bírtatok volna akkor jönni, mikor Serrel voltam itt.~
*A sötételf megszólalását egy horkantással és egy lenéző pillantással jutalmazza.*
- Hát nem téged kereslek.
*Húzza el száját fintorogva. Ekkor aztán megvillan egy kard is, s Waerra további gondolatait inkább megtartja magának. Nem harcos, így aztán azzal is tisztában van, hogy ha nem akar egy kard élével pofont kapni, akkor jobb, ha nem folytatja a nagyszájúskodást. Fél szemmel gyors pillantást vet a gyűlölt nőre, aki úgy tűnik kikupálódott, mióta utoljára találkoztak, s már nem az a kis vernivaló lánygyerek, aki egykoron volt. Talán mégis megúszhatja vágások nélkül ezt a kis összetűzést, ha a másiknak is van annyi esze, hogy saját életét előre helyezze - hiszen akkor több, mint valószínű, hogy át kell vágnia magát mind az öt haramián. Természetesen Waenek is van annyi esze, hogy ne álljon ott, mint egy magányos tölgy az erdő közepén, s még ha sokat nem is ér vele a későbbiekben, de egy fürge mozdulattal előkapja az övébe tűzött tőrt. Arra még éppenséggel nem használta, hogy megvédje magát, mindig volt valaki, aki erre alkalmas volt, de rövid gondolkodás után azért arra jut, hogy nem fogja Assentriára bízni a védelmét. Jobb lábát lágyan előre csúsztatja, ahogy bal kezében tartott tőrét védekezőn maga elé tartja, hiszen arra még ő is képes, hogy kisebb vágásokat ejtsen valamelyik idiótán, ha szükséges volna.*
- Szerintem nem adjuk oda az értékeinket, és bántódásotok esik.
*Pimasz kis vigyort villant a férfira, aki elsőként vonta ki kardját, s úgy dönt, végső esetben megpróbálja átharapni a torkát. Elvégre, az is egy önvédelmi módszer.*