//Reydis, Lataronel, Pritundafay, Shaia//
*Valamelyest megörül neki, hogy a hajó-felvigyázás kevéssé nemes feladata kiosztásra kerül a nála sokkal sötétebb bőrű, tényleg kormos Kormosnak. Nem gondolja, hogy belehalna egy kis munkába, hiszen eddig sem tette, de azért van egy szint, amit szeret elvárni, és azalatt nem teljesíteni. Már éppen készülne, hogy valami újabb sértőt vág fejéhez az egykor oly kedves Reydis, amikor az említett hirtelen vált üzemmódot, mintha csettintésre hullana le valamiféle lepel lelke előtt, és ismeri fel apró termetű mélységinket. Eddig a pillanatig pedig nem is igazán veszi komolyan a másik két személy jelenlétét, mert eddig teljesen érdektelenek voltak számára. Mire pedig magával ragadná a lendület, hogy a kedves Reydisnek magyarázzon, a lány úgy változik meg, mintha megint csak csettintettek volna az orra előtt. Ha Pri bosszúsága valamelyest csökkent is, most kezdi megint felhúzni magát. Aztán persze a másik sötétképű nőstény szavain is, hiszen mikor használt az valakinek, ha idegességében közölték vele, hogy ugyan nyugodjon már meg? Mindenesetre ingázó figyelmét rövidebb-hosszabb időre az emberre irányítja, akivel szemben azonnal kettős érzései támadnak, ez pedig arcán is tökéletesen tükröződik, ugyanis íriszei felcsillannak, ajkai viszont rosszallóan lefelé konyulnak. Mintha egyszerre akarná megölni és megcsókolni, bár ilyen merész kijelentéseket azért nem tenne, még gondolatban sem. Mindenesetre illik a hozzá intézett szavakkal valahogy elbánni, így Shaia osztályrésze egy féloldalas vicsorgás, morranással kísérve. Legalább a bemutatkozás részén is túl vannak, ezzel sem kell bajlódnia, így figyelme visszatérhet Reydishez.*
- Mondanám, hogy nem kell szabadkoznod, de nem lenne túl igaz. De a sorrend lehet pénz, pasi, találgatás, nem bánom.
*Apró vigyort ereszt meg Reydis felé, látszik rajta azonban, hogy roppant bizonytalan jelenlegi helyzetét illetően, mert kicsit tart attól, hogy a lány személyiségei miként fognak változni az együtt töltendő idő alatt.*