//Shaia//
*Meira még mindig tart a többi élőlénytől, főleg azoktól, akiknél fegyver is van. Nem mint ha túl sok olyan mászkálnának a környéken, akiknél nincs semmi hegyes, éles eszköz. Mindenesetre nem merné megkérni az őröket, hogy átöltözhessen, így inkább a bokrokat, és Shaia kifogástalan őrzői képességeit választja. Akkor van csak bajban, ha a szatír már eleve a bokorban várja. Erre szerencsére nem kerül sor, minden probléma nélkül át tud öltözni. Ja nem. Sosem hordott még ilyen ruhákat, így kicsit tovább tart neki a dolog. Vicces belegondolni, hogy egy fűzőt gyorsabban meg tud kötni, mint becsatolni egy nadrághoz tartozó övet. Végül sikerül minden új ruhadarabját lecserélni. Felül a fűzőjét azért meghagyja, attól nem válna meg semmiképp. Végül meglepetten sétál ki a bokrok mögül.*
- Kész vagyok. Hűha! Tényleg más mint a hosszú szoknya és a magassarkú. Olyan... Olyan érzés, mint ha repülnék. Sokkal könnyebb mászkálni és-és...
*A következő pillanatokban Shaia már csak azt látja, hogy Meira körbe-körbe futkározik a szirten, a világítótorony körül, szabadnak érzi magát. Párszor azért Shaiát is körbefutja, meg a nyakába ugrik, megölelgeti, hisz a napi Meira-féle ölelés nem maradhat el. Bele sem gondol, hogy ezzel az "örömtánccal" már el is kezdte az edzést, ami végül azzal ér véget, hogy Shaia nyakában csüng.*
- Köszönöm! Megint csak ezt tudom mondani. *Már azon is elgondolkozik, hogy puszit is ad érte a lánynak, de annak talán előre nem látható következményei is lehetnek, így inkább lemond hirtelen jött ötletéről.*
- Na, akkor megmutatod, hogyan kell tornázni? Kérlek! Kérlek! *A fecsegés sem marad el természetesen. A kérlek szó minimális idő alatt szinte végtelen alkalommal hangzik el. Meira maga sem gondolta volna, hogy ennyire tud örülni egy új dolognak, eddig számára szokatlan kipróbálásának.*