//Hív a tenger, a jó oroszlán ma békés álmot lát//
*Grotg elégedetten szemléli az épületet, még körbe is járja, ha nem zavar ezzel senkit. Vagyis, ha senki nem zavarja meg benne, mert az, hogy másokat mennyire zavar, az nem nagyon érdekli az óriást. Fel is menne, hogy megnézze a lángot, de az őrök nem annyira örülnének neki, ez látszódik rajtuk. A paraszt lassú felfogású, de annyit már megtanult, hogy ha valakinél hegyes fegyverek vannak, azokat jobb nem bosszantani. Ahogy így nézelődik, egyszer csak odamegy az egyik őrhöz, egy kis pénzt csúsztatva oda.*
- Edzenék, ha van kedved. * Vakkantja oda a férfinak, aki ránéz az aranyra, majd az óriásra, és bólint. Valószínűleg neki is jól esik, hogy van mivel kicsit lekösse magát, és az őrség is kevésbé unalmas. Amúgy se minden nap harcolhat az ember egy óriással, lehet ez is vonzza egy kicsit. Most Grotg nem arra megy, hogy egyből fejbe verje a tagot, akar egy kicsit tanulni, hogy technikásabbnak tűnjön. Gyakran az is elég, ha látják valakin, hogy tud harcolni, hogy ne kössenek belé. Ez is inkább csak erről szól, a látszatról. Az edzés végeztével verejtékesen mászik le a sziklafalon, hogy kicsit megvizezze magát, ami valószínűleg sokak számára lenne végzetes próbálkozás, az óriásnak inkább egy edzés, és kicsit kellemetlen testmozgás. Hamarosan újra kiemelkedik a partra, és leül a fűbe, hogy kicsit megpihenjen, kémlelje az eget, és hamarosan lehet, hogy ha hátra dől, akkor el is szundít egy kicsit. végtére is, mi baj történhetne itt, ahol olyan nyugodt minden, csak a tenger háborgó morajlása nem az.*