Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-16 12:48:45
Üzenet elküldve: 2019-09-16 12:48:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rorkir, Relton//
*Szótlanul hallgatja a magyarázatot, és az idegenvezetést. Bár nem ő a legélesebb kés a fiókban, azért nem hülye. Tudja, hogy mire való egy kikötő. De nem teszi szóvá a dolgot, csak magában könyveli el.*
-Várj itt egy kicsit. Mindjárt jövök.
*Mondja, majd sietős léptékkel, majdnem kocogva indul el a világítótorony felé. Felszalad a lépcsőkön, és egy utolsó pillantást vet a tájra a magasból. Nem mostanában lesz ideje ilyen magasról szemlélni a világot, és ez némiképp megnyugtatja őt. Majd egy mély lélegzet után indul is vissza az idegenvezetőjéhez*
*Szótlanul hallgatja a magyarázatot, és az idegenvezetést. Bár nem ő a legélesebb kés a fiókban, azért nem hülye. Tudja, hogy mire való egy kikötő. De nem teszi szóvá a dolgot, csak magában könyveli el.*
-Várj itt egy kicsit. Mindjárt jövök.
*Mondja, majd sietős léptékkel, majdnem kocogva indul el a világítótorony felé. Felszalad a lépcsőkön, és egy utolsó pillantást vet a tájra a magasból. Nem mostanában lesz ideje ilyen magasról szemlélni a világot, és ez némiképp megnyugtatja őt. Majd egy mély lélegzet után indul is vissza az idegenvezetőjéhez*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-16 06:05:46
Üzenet elküldve: 2019-09-16 06:05:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Milhen, Khul, Rey, Vyl//
*Most, hogy biztosan a többiek társaságába került, ledér természete kezd lejjebb hagyni. Természetesen csípője illegetése és a társai testének felmérése megmaradt, de a cserfes lányból egy vad és eltökélt nő kezd megjelenni útközben. Céltudatosságát egy okosabb egyén le is tudná olvasni arcáról. Természetesen attól még Khul megjegyzéseire elmosolyodik.*
-Köszönöm és bocsánat! *Mondja, bár egyáltalán nem érez igazi bocsánatra való hajlamot. A férfinek láthatóan tetszett a titulus. ~ Attól még kufirc lehetne. ~ Lassan valami toronyba érnek, aminél Vyl felfokozott hangulatba kerül. Önkéntelenül is előkapja a vívókardot, ha szüksége lenne rá. Talán ebből rá lehet jönni: nem csupán könnyűvérű a hölgy, tanították küzdeni is. Ehhez pedig tökéletesnek véli az időpontot ahhoz, hogy a nagyszájú kérdésére válaszoljon.*
-Nem messze az erdőből. Hogy őszinte legyek, elszöktem apámtól. Nem bírtam azt tovább. *Mondja teljes közönnyel. Neem igazán szokása traumákon lovagolni. Rey valamit beszól neki, de a félvért ez nem különösebben izgatja. Kapott már cifrábbat is. ~ Meg ha úgy vesszük, az ő nézőpontjából igaza van. ~ Nem szokott foglalkozni az ilyen emberekkel (vagy sötételfekkel). Egyszerűen hidegen hagyják. A munka viszont annál inkább érdekli. Khulra néz és kérdi.*
-Szóval akkor kivel és mivel kell kezdenem?
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.16 06:10:34
//Őrjárat//
//Milhen, Khul, Rey, Vyl//
*Most, hogy biztosan a többiek társaságába került, ledér természete kezd lejjebb hagyni. Természetesen csípője illegetése és a társai testének felmérése megmaradt, de a cserfes lányból egy vad és eltökélt nő kezd megjelenni útközben. Céltudatosságát egy okosabb egyén le is tudná olvasni arcáról. Természetesen attól még Khul megjegyzéseire elmosolyodik.*
-Köszönöm és bocsánat! *Mondja, bár egyáltalán nem érez igazi bocsánatra való hajlamot. A férfinek láthatóan tetszett a titulus. ~ Attól még kufirc lehetne. ~ Lassan valami toronyba érnek, aminél Vyl felfokozott hangulatba kerül. Önkéntelenül is előkapja a vívókardot, ha szüksége lenne rá. Talán ebből rá lehet jönni: nem csupán könnyűvérű a hölgy, tanították küzdeni is. Ehhez pedig tökéletesnek véli az időpontot ahhoz, hogy a nagyszájú kérdésére válaszoljon.*
-Nem messze az erdőből. Hogy őszinte legyek, elszöktem apámtól. Nem bírtam azt tovább. *Mondja teljes közönnyel. Neem igazán szokása traumákon lovagolni. Rey valamit beszól neki, de a félvért ez nem különösebben izgatja. Kapott már cifrábbat is. ~ Meg ha úgy vesszük, az ő nézőpontjából igaza van. ~ Nem szokott foglalkozni az ilyen emberekkel (vagy sötételfekkel). Egyszerűen hidegen hagyják. A munka viszont annál inkább érdekli. Khulra néz és kérdi.*
-Szóval akkor kivel és mivel kell kezdenem?
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.16 06:10:34
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-16 00:00:42
Üzenet elküldve: 2019-09-16 00:00:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Nagy szerencséjére tovább indulnak. Úgy tűnik, a félvér velük tart, sőt, kifejezetten örül Khul társaságának. Nem adja fel, kitartóan ostromolja a férfit.*
~Ki tudja, mikor volt utoljára egy jó éjszakája...~
*Nem foglalkozik többet a lánnyal, majd Khul elintézi a maga módján. Mindeközben lassacskán odaérnek a szép és magas toronyhoz. Rey némiképp gyorsabban kezdi a lábát szedni. félig-meddig tudat alatt, ugyanis elég rossz emlékek kötik ide. Minél hamarabb meg akarja kerülni az építményt, és visszatérni az ismerős kikötői házak köré. Hogy mi köti ide, azt bizonyára senki nem fogja soha megtudni. Nem szép dolgok, az biztos... *
- Harcosból mindig elkél a plusz.
*Bólint a szőke lány felé.*
- Mint ahogy Sellőből is...
*Emeli tekintetét a láthatóan félvér nőre. Nem érdekli, hogy esetleg sértő dolgot mondott, számára ugyanis egyértelműnek tűnik, minek készül a leány- Ha téved, akkor meg így járt, kénytelen lesz bocsánatot kérni. De bízik magéban, talán túlságosan is.
Közben arra lesz figyelmes, hogy megkerülte a világítótornyot. Nem áll meg, indul vissza a kikötői dokkok felé, nem akar itt többet időzni. A többiek meg vagy követik, vagy nem, őt aligha érdekli. Vissza akar jutni a Sellőhöz, lejelentkezni, és eltűnni a szobájában a többiek elől.*
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Nagy szerencséjére tovább indulnak. Úgy tűnik, a félvér velük tart, sőt, kifejezetten örül Khul társaságának. Nem adja fel, kitartóan ostromolja a férfit.*
~Ki tudja, mikor volt utoljára egy jó éjszakája...~
*Nem foglalkozik többet a lánnyal, majd Khul elintézi a maga módján. Mindeközben lassacskán odaérnek a szép és magas toronyhoz. Rey némiképp gyorsabban kezdi a lábát szedni. félig-meddig tudat alatt, ugyanis elég rossz emlékek kötik ide. Minél hamarabb meg akarja kerülni az építményt, és visszatérni az ismerős kikötői házak köré. Hogy mi köti ide, azt bizonyára senki nem fogja soha megtudni. Nem szép dolgok, az biztos... *
- Harcosból mindig elkél a plusz.
*Bólint a szőke lány felé.*
- Mint ahogy Sellőből is...
*Emeli tekintetét a láthatóan félvér nőre. Nem érdekli, hogy esetleg sértő dolgot mondott, számára ugyanis egyértelműnek tűnik, minek készül a leány- Ha téved, akkor meg így járt, kénytelen lesz bocsánatot kérni. De bízik magéban, talán túlságosan is.
Közben arra lesz figyelmes, hogy megkerülte a világítótornyot. Nem áll meg, indul vissza a kikötői dokkok felé, nem akar itt többet időzni. A többiek meg vagy követik, vagy nem, őt aligha érdekli. Vissza akar jutni a Sellőhöz, lejelentkezni, és eltűnni a szobájában a többiek elől.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-15 13:25:09
Üzenet elküldve: 2019-09-15 13:25:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Milhen, Khul, Rey, Vyl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Olykor-olykor Reyraa arcára fut tekintete, mégis csak párban dolgoznak, így szívesen veszi véleményét is. Kezd összeszokni a nővel. Egy-egy mimika, arcrándulás sok mindent elárul és úgy tűnik, hogy nincs elragadtatva a folytatástól, jóllehet emberanyagra ellenben szükségük van. Khul azt gondolja, hogy ezzel Rey is tisztában van, ezért biccent hallgatólagosan és láthatatlanul a dologra. Milhen sötét mondatára kicsit odakapja tekintetét, a lány láthatóan tapasztalt az itteni dolgokkal kapcsolatban. Ismét végigméri, az oldalán megkocogtatott szabályt is.*
- Harcos vagy, Milhen? *Kérdezi, a kardra bökve.* Egy jó harcos mindig elkél. *Biccent még a válasz előtt, majd, ha mindenki úgy gondolja, a közös álldogálással tarkított értekezést lezárja.*
- Rendben, akkor induljunk. *Fordul immár a kvártett felé, s útközben is tökéletes alkalom nyílik az ismerkedésre. Reyraa a kalózlányt veszi kezelésbe, így Khul, marad a frissen megismert Vylnél, ami természetesen nincs ellenére, bár a kifejtett lendületre olykor felszalad a szája két széle, szeles egy leány, de cuki.*
- Vyliassa... szép név, kaland és munka meg akad dögivel. *Mosolyog a lányra, majd mellésorol. Aki kívülről látja ezt a négyest, sok minden megfordulhat a fejében. Egy hallgatag mélységi, egy kalóz emberlány és egy, talán félvér ledér hölgy, mellettük egy nagyszájú dromedárral. Nem bánja. A társaság és az idő jó, a feladat meg adott.*
- Hehh... azt a szabad szájú mindenedet! *Röhög fel öblösen. Mindennek hívták már, csak félig aranyfaszúnak nem, de hát ugye ennek is eljött az ideje.*
- Aranyfattyú... *Gondolkodik el, s közben laposan a lányra pillant.* Nem épp szívderítő becenév, bár a fattyút sejtem, hogy honnan származhat. Félvér vagy, babám? *Kérdezi, mindenféle bántó él nélkül hangjában. A dokkok térségében ritkul az ember, a világítótorony néhány őrszeme a söpredéket távol tartja. Kis kaptató vezet el a szirtre, így abba sorol, messziről persze már látszik a torony méltóságteljes égbe meredt váza.*
- Honnan származol? *Kérdezi, még mindig Vyltől, persze időközben Milhenre is figyel, hátha elcsíp egy-két információt.*
//Őrjárat//
//Milhen, Khul, Rey, Vyl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Olykor-olykor Reyraa arcára fut tekintete, mégis csak párban dolgoznak, így szívesen veszi véleményét is. Kezd összeszokni a nővel. Egy-egy mimika, arcrándulás sok mindent elárul és úgy tűnik, hogy nincs elragadtatva a folytatástól, jóllehet emberanyagra ellenben szükségük van. Khul azt gondolja, hogy ezzel Rey is tisztában van, ezért biccent hallgatólagosan és láthatatlanul a dologra. Milhen sötét mondatára kicsit odakapja tekintetét, a lány láthatóan tapasztalt az itteni dolgokkal kapcsolatban. Ismét végigméri, az oldalán megkocogtatott szabályt is.*
- Harcos vagy, Milhen? *Kérdezi, a kardra bökve.* Egy jó harcos mindig elkél. *Biccent még a válasz előtt, majd, ha mindenki úgy gondolja, a közös álldogálással tarkított értekezést lezárja.*
- Rendben, akkor induljunk. *Fordul immár a kvártett felé, s útközben is tökéletes alkalom nyílik az ismerkedésre. Reyraa a kalózlányt veszi kezelésbe, így Khul, marad a frissen megismert Vylnél, ami természetesen nincs ellenére, bár a kifejtett lendületre olykor felszalad a szája két széle, szeles egy leány, de cuki.*
- Vyliassa... szép név, kaland és munka meg akad dögivel. *Mosolyog a lányra, majd mellésorol. Aki kívülről látja ezt a négyest, sok minden megfordulhat a fejében. Egy hallgatag mélységi, egy kalóz emberlány és egy, talán félvér ledér hölgy, mellettük egy nagyszájú dromedárral. Nem bánja. A társaság és az idő jó, a feladat meg adott.*
- Hehh... azt a szabad szájú mindenedet! *Röhög fel öblösen. Mindennek hívták már, csak félig aranyfaszúnak nem, de hát ugye ennek is eljött az ideje.*
- Aranyfattyú... *Gondolkodik el, s közben laposan a lányra pillant.* Nem épp szívderítő becenév, bár a fattyút sejtem, hogy honnan származhat. Félvér vagy, babám? *Kérdezi, mindenféle bántó él nélkül hangjában. A dokkok térségében ritkul az ember, a világítótorony néhány őrszeme a söpredéket távol tartja. Kis kaptató vezet el a szirtre, így abba sorol, messziről persze már látszik a torony méltóságteljes égbe meredt váza.*
- Honnan származol? *Kérdezi, még mindig Vyltől, persze időközben Milhenre is figyel, hátha elcsíp egy-két információt.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-12 23:07:46
Üzenet elküldve: 2019-09-12 23:07:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A beszélgetés göngyölődik a maga egyedi, suta és kicsit torz módján a fura színjáték díszletében. Nem érinti túl jól a vöröst, hogy így látják. Igyekezett összeszedni magát, már-már úgy érezte, hogy a közelgő vihar erejéből tudott meríteni a maga számára is egy kicsit, hogy újra egyenes derékkal, felszegett állal nézhessen a világ szemébe. De nagyon úgy tűnik, hogy mindez csak önámítás. Aki ránéz, az még mindig csak egy megtiport lélek nyomorúságát látja. Mint valami ragály, úgy maradt rajta ez az érzés. Elgyengíti, elcsúfítja, kifakítja, s a jelek szerint az akarat vajmi kevés orvosság ellene.
Ez a kis játék egy-egy részletébe kecsegtette még némi fordulattal. Apró kis parázs harap vékonyka szalmaszálra egy pillanatnyi lobbanásért. A remények viszont hamuvá esnek, mielőtt melegükben megkapaszkodhatna.*
- Talán felébresztene picit? *ismétli lassan a csuhás szavait. Nyomukban keserűn mar az a méreg, ami már eddig is túl rút sebeket tépett rajta.
Azzal együtt, hogy veszedelmes vérmágusnak adja ki magát, idéző varázslattal bohóckodik és szándékoltan hepciáskodik a másik szavain, nagyjából az szűrhető le, hogy: untatja.*
- Felejtsd el *mondja. Sóhajtva húzza szorosra magán a köpenyt.* - Nem vagyok se vérmágus, se Xurra, se semmilyen démonok gazdája. Szóval ha teát akarsz, azt magadnak kell intézned.
*Szívesen hagyta volna jobban kibontakozni a dolgokat, de minthogy ebben a szerepben is ilyen szégyenteljesen pocsékul alakít, inkább jobbnak látja lelépni a színről, mielőtt még jobban lejáratja magát. Sehogy sem akar ez menni. Mintha valami eltört, elromlott volna. Nem érti. Talán ez a legrosszabb az egészben: nem érti az okát.
Mintha elfacsarodó szíve magával húzná az ég szürke szemének könnyeit, az eső lassan rákezd. Szemérmessége nem tart soká. Hamarosan kövér cseppek szakadnak rájuk, sűrű függönnyé szaporodva. Yeza meg is iramodik gyorsan a világítótorony felé, hogy fedezéket keressen. Nem figyeli, hogy a férfit kiugrasztja-e a lecsapó zivatar a heverészésből, csak szalad, míg el nem éri az épületet, és egészen a falhoz lapul a szélárnyékos oldalon, hogy valamelyest védve legyen az esőtől.*
*A beszélgetés göngyölődik a maga egyedi, suta és kicsit torz módján a fura színjáték díszletében. Nem érinti túl jól a vöröst, hogy így látják. Igyekezett összeszedni magát, már-már úgy érezte, hogy a közelgő vihar erejéből tudott meríteni a maga számára is egy kicsit, hogy újra egyenes derékkal, felszegett állal nézhessen a világ szemébe. De nagyon úgy tűnik, hogy mindez csak önámítás. Aki ránéz, az még mindig csak egy megtiport lélek nyomorúságát látja. Mint valami ragály, úgy maradt rajta ez az érzés. Elgyengíti, elcsúfítja, kifakítja, s a jelek szerint az akarat vajmi kevés orvosság ellene.
Ez a kis játék egy-egy részletébe kecsegtette még némi fordulattal. Apró kis parázs harap vékonyka szalmaszálra egy pillanatnyi lobbanásért. A remények viszont hamuvá esnek, mielőtt melegükben megkapaszkodhatna.*
- Talán felébresztene picit? *ismétli lassan a csuhás szavait. Nyomukban keserűn mar az a méreg, ami már eddig is túl rút sebeket tépett rajta.
Azzal együtt, hogy veszedelmes vérmágusnak adja ki magát, idéző varázslattal bohóckodik és szándékoltan hepciáskodik a másik szavain, nagyjából az szűrhető le, hogy: untatja.*
- Felejtsd el *mondja. Sóhajtva húzza szorosra magán a köpenyt.* - Nem vagyok se vérmágus, se Xurra, se semmilyen démonok gazdája. Szóval ha teát akarsz, azt magadnak kell intézned.
*Szívesen hagyta volna jobban kibontakozni a dolgokat, de minthogy ebben a szerepben is ilyen szégyenteljesen pocsékul alakít, inkább jobbnak látja lelépni a színről, mielőtt még jobban lejáratja magát. Sehogy sem akar ez menni. Mintha valami eltört, elromlott volna. Nem érti. Talán ez a legrosszabb az egészben: nem érti az okát.
Mintha elfacsarodó szíve magával húzná az ég szürke szemének könnyeit, az eső lassan rákezd. Szemérmessége nem tart soká. Hamarosan kövér cseppek szakadnak rájuk, sűrű függönnyé szaporodva. Yeza meg is iramodik gyorsan a világítótorony felé, hogy fedezéket keressen. Nem figyeli, hogy a férfit kiugrasztja-e a lecsapó zivatar a heverészésből, csak szalad, míg el nem éri az épületet, és egészen a falhoz lapul a szélárnyékos oldalon, hogy valamelyest védve legyen az esőtől.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-10 11:17:23
Üzenet elküldve: 2019-09-10 11:17:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kérdés valójában eléggé meglepi. Persze nem érzi magát kifejezetten olyan helyzetben, hogy kérdéseket tehessen fel, és azokra egyenes választ kapjon. Csak gondolta, esetleg jól esne a hölgynek, ha kiönthetné a lelkét valakinek. Pláne ha már úgyis meg fogják ölni a démonok, akkor hogyan adhatná tovább bárkinek? Nem mintha ezt tervezné, Komblard többek között azt is szereti magában, hogy igazából senkivel nincs állandó beszélő viszonyban, ezért nem adhatja tovább a titkokat, amiket meg tud. Nem is akarja, de hát az emberi akarat oly gyenge, jót tesz a dolognak ennyi biztosíték. Beszélgetőtársa azonban nem adja be túl könnyen a derekát, pedig Komblard már feltárta legbelsőbb lelki problémáit is, hogy megtörje a jeget.*
- De, persze, csak az általában nem ilyen. Olyankor valami varázslat lesújt rám, fáj, megijeszt, ők meg gonoszul nevetnek. És rajtam, nem velem, ez fontos. De te nem nevettél, lelked valószínűleg fájdalomtól és keserűségtől duzzadt... Megszakad a szívem, ha csak belegondolok is...
*Kicsit túlságosan beleéli magát a dologba, mert tényleg elszomorodik, ahogy arra gondol, hogy a lányt valami bántja.
~ Még jó, hogy nem egy színtársulat tagja vagyok... Nem tudok én együttérzést színlelni. Ez az egész így... jön magától. ~
Nyugalomra inti magát, nehogy elszaladjon vele a ló, elvégre a hölgy nem is akart erről beszélgetni, nem illik hát feszegetnie.*
- Nem tudom... megsértettelek vele? Kedves gesztusnak éreztem, hogy nem öltél meg, hanem hagytad, hogy meggondoljam magam, igazán jól esett. Miért ne lehetne egy vérmágusban kedvesség? Biztosan szeretik mondjuk... a saját démonaikat. Vagy talán némely nektromanta az élőholt szolgáihoz is kötődhet, ki tudja? Jó, hát... nem mindenkivel kedvesek... bonyolult népek vagytok! De nem, nem tartom kizártnak, hogy legyen bennetek kedvesség, ez a fő!
*Hát honnan tudná ő, mi sértő egy vérmágusnak, és mi nem? Volt már, hogy meg akart sérteni egyet, de akkor sem gondolta ennyire túl a dolgot. Úgy sértette meg, mint bárki mást.*
- Mágia? Nem... Nincs hozzá türelmem. Én általában puszta kézzel rendezem le, amit le kell rendezni. Ebben az esetben például a démonokat, ha ideérnek. De ne érjenek! Olyan kellemes a levegő. Úgy nincs kedvem most egy élet-halál harc miatt felkelni. Meg hát... ha meg akarnál ölni, már megtetted volna, nem? Igazából... ötletem sincs, miért hívod ide őket... Talán hogy a létszámfölény elvegye a kedvem attól, hogy trükközzek? Ne, ne izguld túl, nem tervezek trükközni. Tényleg, csináld csak nyugodtan a dolgodat, szaggasd szét az eget, zúdíts ránk véresőt, de ha azt akarod, hogy megállítsalak, akkor hozass az egyik démonnal egy pohár teát. Az talán felébresztene picit.
*A kérdés valójában eléggé meglepi. Persze nem érzi magát kifejezetten olyan helyzetben, hogy kérdéseket tehessen fel, és azokra egyenes választ kapjon. Csak gondolta, esetleg jól esne a hölgynek, ha kiönthetné a lelkét valakinek. Pláne ha már úgyis meg fogják ölni a démonok, akkor hogyan adhatná tovább bárkinek? Nem mintha ezt tervezné, Komblard többek között azt is szereti magában, hogy igazából senkivel nincs állandó beszélő viszonyban, ezért nem adhatja tovább a titkokat, amiket meg tud. Nem is akarja, de hát az emberi akarat oly gyenge, jót tesz a dolognak ennyi biztosíték. Beszélgetőtársa azonban nem adja be túl könnyen a derekát, pedig Komblard már feltárta legbelsőbb lelki problémáit is, hogy megtörje a jeget.*
- De, persze, csak az általában nem ilyen. Olyankor valami varázslat lesújt rám, fáj, megijeszt, ők meg gonoszul nevetnek. És rajtam, nem velem, ez fontos. De te nem nevettél, lelked valószínűleg fájdalomtól és keserűségtől duzzadt... Megszakad a szívem, ha csak belegondolok is...
*Kicsit túlságosan beleéli magát a dologba, mert tényleg elszomorodik, ahogy arra gondol, hogy a lányt valami bántja.
~ Még jó, hogy nem egy színtársulat tagja vagyok... Nem tudok én együttérzést színlelni. Ez az egész így... jön magától. ~
Nyugalomra inti magát, nehogy elszaladjon vele a ló, elvégre a hölgy nem is akart erről beszélgetni, nem illik hát feszegetnie.*
- Nem tudom... megsértettelek vele? Kedves gesztusnak éreztem, hogy nem öltél meg, hanem hagytad, hogy meggondoljam magam, igazán jól esett. Miért ne lehetne egy vérmágusban kedvesség? Biztosan szeretik mondjuk... a saját démonaikat. Vagy talán némely nektromanta az élőholt szolgáihoz is kötődhet, ki tudja? Jó, hát... nem mindenkivel kedvesek... bonyolult népek vagytok! De nem, nem tartom kizártnak, hogy legyen bennetek kedvesség, ez a fő!
*Hát honnan tudná ő, mi sértő egy vérmágusnak, és mi nem? Volt már, hogy meg akart sérteni egyet, de akkor sem gondolta ennyire túl a dolgot. Úgy sértette meg, mint bárki mást.*
- Mágia? Nem... Nincs hozzá türelmem. Én általában puszta kézzel rendezem le, amit le kell rendezni. Ebben az esetben például a démonokat, ha ideérnek. De ne érjenek! Olyan kellemes a levegő. Úgy nincs kedvem most egy élet-halál harc miatt felkelni. Meg hát... ha meg akarnál ölni, már megtetted volna, nem? Igazából... ötletem sincs, miért hívod ide őket... Talán hogy a létszámfölény elvegye a kedvem attól, hogy trükközzek? Ne, ne izguld túl, nem tervezek trükközni. Tényleg, csináld csak nyugodtan a dolgodat, szaggasd szét az eget, zúdíts ránk véresőt, de ha azt akarod, hogy megállítsalak, akkor hozass az egyik démonnal egy pohár teát. Az talán felébresztene picit.
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 10:43:27
Üzenet elküldve: 2019-09-07 10:43:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az már szinte biztosnak tűnik, hogy a férfi vele ellentétben nem emlékszik rá a Sellőházból. Ezen már meg se lepődik. Lassan kezdi megszokni, hogy a jelek szerint teljesen varázsát vesztette Wegtorenen innen. Na jó, az ilyesmit nem lehet csak úgy megszokni, megemészteni meg pláne nem. Arra nevelték, hogy megakadjanak rajta a tekintetek, hogy buja suttogást idézzen, hogy felkeltse az érdeklődést. De lassacskán mégis kénytelen lesz beletörődni, hogy amit mostanság felkelt, az leginkább a szánalom. Ha egyáltalán észreveszik. Pedig amikor a csuhás a bordélyban megjelent, még a reggel csendesebb szakaszában jártak. Alfonz talán épp csak becsukta a spalettákat a szellőztetés után.*
- Miből gondolod, hogy nincs jó kedvem? *fonja össze a karját durcásan.* - Egy vérmágus jókedvében talán nem kezdhet ki egy magadfajtát? *Őszintén szólva kétli, hogy a csuhás valaha is összefutott volna igazi vérmágussal. Vagy ha úgy volt, vagy hozzá hasonló dologkerülő fráter lehetett az illető vagy igen jó humorérzékkel áldotta meg az ég. Esetleg rendkívüli türelemmel és respektussal az ártalmatlan (és egy fura szempontból egész szórakoztató) futóbolondok iránt.*
- És milyen dolog ez, hogy kedvesnek titulálsz egy vérmágust? *Az igazat megvallva Yeza nem igazán művelt a kérdésben, de már a szó maga is, meg ez a Sötét Nagyfőnök dolog valahogy arra enged következtetni, hogy ezek a vérmágusok a saját értékrendjük szerint a kedvességet pont nem vennék fel a legmérvadóbb erényeik közé. Egy tízes listán biztos nem. Vagy egy százason... Ezresen sereghajtónak talán.* - Nem gondolod, hogy ez sértő?
*Yeza paprikás hangulata azért még időben megtorpan, mert a józan esze (kivételesen) a meggondolatlanság elé lép. Az mindig intő jel, ha valaki ennyire higgadt, márpedig ha nagy, szőrös kandémonokat idéznek rád, a nyugalom nem a első reakció, ami felötlik az emberben. Mindemellett Yeza nem érzi úgy, hogy a fickó kételkedne az idézés valódiságában, legalábbis mintha valóban valaminek a jöttére fülelne. De arra se merne mérget venni, hogy nem a bolondját járatja vele. A név-nem név kérdésben túl világos és logikus az érvelés egy félcéduláshoz képest.*
- Meglátjuk *mondja immár kicsit óvatosabban. Végigméri a férfit. Alapos, kiértékelő pillantása minden részletet körüljár.* - És mondd csak *emelkedik leheletnyit az egyik szemöldöke* - talán magad is mágiaforgató lennél? *kérdi puhatolózva.* - Vagy más oka van, hogy nem rimánkodsz vagy menekülsz inkább egy ilyen helyzetben? *A mérhetetlen lustaság és tunyaság például egy ilyen ok, de lássuk be, ilyen szintre emelni ezeket a tulajdonságokat már-már abszurd lenne, így inkább reálisabb magyarázat felé húz a következtetése.
Yeza nem szereti a mágiát. Láthatatlan, alattomos fegyver. Nehéz rá következtetni, kivédeni meg szinte lehetetlen. Hasonló ez, mint az alkimisták szerei. A lejegyzett históriák szerint egy időben szörnyű halállal arató a végzettel töltötték meg Wegtoren többségében emberek és mélységiek lakta negyedét, amit a helyiek csak Rurak néven emlegetnek. Habos, véres nyálat öklendezve, lassan, belülről élve elemésztve távozni az árnyékvilágról nem a legjobb halál. Ételben, italban, kelmébe itatva, mindennapi tárgyakra permetezve. Annyira elharapódzott irtózattá nőtte ki magát a jelenség, hogy a céhek és klánok egyezményben kötötték meg az elborult pusztítás útjára tévedt alkimisták kezét. A dolgok pedig visszaterelődtek az orgyilkosságok autentikusabb változataihoz. Wegtorenben nincsenek törvények, de íratlan szabályok azért vannak, amiket jobb betartani. Ezt hamar megtanulja, aki arra vetődik.*
*Az már szinte biztosnak tűnik, hogy a férfi vele ellentétben nem emlékszik rá a Sellőházból. Ezen már meg se lepődik. Lassan kezdi megszokni, hogy a jelek szerint teljesen varázsát vesztette Wegtorenen innen. Na jó, az ilyesmit nem lehet csak úgy megszokni, megemészteni meg pláne nem. Arra nevelték, hogy megakadjanak rajta a tekintetek, hogy buja suttogást idézzen, hogy felkeltse az érdeklődést. De lassacskán mégis kénytelen lesz beletörődni, hogy amit mostanság felkelt, az leginkább a szánalom. Ha egyáltalán észreveszik. Pedig amikor a csuhás a bordélyban megjelent, még a reggel csendesebb szakaszában jártak. Alfonz talán épp csak becsukta a spalettákat a szellőztetés után.*
- Miből gondolod, hogy nincs jó kedvem? *fonja össze a karját durcásan.* - Egy vérmágus jókedvében talán nem kezdhet ki egy magadfajtát? *Őszintén szólva kétli, hogy a csuhás valaha is összefutott volna igazi vérmágussal. Vagy ha úgy volt, vagy hozzá hasonló dologkerülő fráter lehetett az illető vagy igen jó humorérzékkel áldotta meg az ég. Esetleg rendkívüli türelemmel és respektussal az ártalmatlan (és egy fura szempontból egész szórakoztató) futóbolondok iránt.*
- És milyen dolog ez, hogy kedvesnek titulálsz egy vérmágust? *Az igazat megvallva Yeza nem igazán művelt a kérdésben, de már a szó maga is, meg ez a Sötét Nagyfőnök dolog valahogy arra enged következtetni, hogy ezek a vérmágusok a saját értékrendjük szerint a kedvességet pont nem vennék fel a legmérvadóbb erényeik közé. Egy tízes listán biztos nem. Vagy egy százason... Ezresen sereghajtónak talán.* - Nem gondolod, hogy ez sértő?
*Yeza paprikás hangulata azért még időben megtorpan, mert a józan esze (kivételesen) a meggondolatlanság elé lép. Az mindig intő jel, ha valaki ennyire higgadt, márpedig ha nagy, szőrös kandémonokat idéznek rád, a nyugalom nem a első reakció, ami felötlik az emberben. Mindemellett Yeza nem érzi úgy, hogy a fickó kételkedne az idézés valódiságában, legalábbis mintha valóban valaminek a jöttére fülelne. De arra se merne mérget venni, hogy nem a bolondját járatja vele. A név-nem név kérdésben túl világos és logikus az érvelés egy félcéduláshoz képest.*
- Meglátjuk *mondja immár kicsit óvatosabban. Végigméri a férfit. Alapos, kiértékelő pillantása minden részletet körüljár.* - És mondd csak *emelkedik leheletnyit az egyik szemöldöke* - talán magad is mágiaforgató lennél? *kérdi puhatolózva.* - Vagy más oka van, hogy nem rimánkodsz vagy menekülsz inkább egy ilyen helyzetben? *A mérhetetlen lustaság és tunyaság például egy ilyen ok, de lássuk be, ilyen szintre emelni ezeket a tulajdonságokat már-már abszurd lenne, így inkább reálisabb magyarázat felé húz a következtetése.
Yeza nem szereti a mágiát. Láthatatlan, alattomos fegyver. Nehéz rá következtetni, kivédeni meg szinte lehetetlen. Hasonló ez, mint az alkimisták szerei. A lejegyzett históriák szerint egy időben szörnyű halállal arató a végzettel töltötték meg Wegtoren többségében emberek és mélységiek lakta negyedét, amit a helyiek csak Rurak néven emlegetnek. Habos, véres nyálat öklendezve, lassan, belülről élve elemésztve távozni az árnyékvilágról nem a legjobb halál. Ételben, italban, kelmébe itatva, mindennapi tárgyakra permetezve. Annyira elharapódzott irtózattá nőtte ki magát a jelenség, hogy a céhek és klánok egyezményben kötötték meg az elborult pusztítás útjára tévedt alkimisták kezét. A dolgok pedig visszaterelődtek az orgyilkosságok autentikusabb változataihoz. Wegtorenben nincsenek törvények, de íratlan szabályok azért vannak, amiket jobb betartani. Ezt hamar megtanulja, aki arra vetődik.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-06 23:51:23
Üzenet elküldve: 2019-09-06 23:51:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Már egész kényelmesen elhelyezkedett, az idő szép volt, egy vérmágus hölgy társaságát élvezte, és erre - akár derült égből a villámcsapás - port rúgnak az arcába.
~ Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemeltem ezt. ~
Prüszköl néhányat, miközben fura igére lesz figyelmes. Szinte biztos benne, hogy feldühítette a lányt. Bár általában nem szokott feltűnni neki, ha rosszat szól, a következményekből ügyesen le szokta szűrni, hogy ilyen történt. Most is ezt a furcsa bizsergést érzi a tarkójában. Azonban bármit követett is el, a büntetést túlzásnak érzi. Ott helyben panaszt is nyújtana be ezt illetően, ha nem foglalná le, hogy a koszt valahogy kiszedje a szemeiből. Legalább annyira, hogy csukott állapotban ne fájjanak. Látnia csak akkor kell, hogyha megérkeznek a démonok, azt meg hallani fogja. Tippre a Vérkertből indulnak majd, szóval van még ideje összekaparni magát. De mi vette rá a lányt, hogy ilyen hirtelen ilyen nagy fordulatot vegyen baráti beszélgetésük mezején?
~ Női hisztéria, legalább olyan veszedelmes, mint a vérmágia maga! Lehet inkább csendben kéne maradnom. Jót ilyenkor úgyse mondhatok. Esetleg megdicsérhetnéma haját... bár nem, nyitott szemmel nem tettem, most már furcsa lenne. Átlátna rajtam... Valami őszinte bók kéne... ~
Persze a helyzetet tetézi csak, hogy nem akarja túl nyálasra venni a formát, ez meg igazából eléggé behátarolja a lehetőségeket.*
- Nagyon kedves, hogy még nem öltél meg. És teljesen megértem a démonjaidat, én is utálom a szakállasokat. Mármint... mi az a szőrcsomó a képükön? Komolyan, hogy gondolták? Egyébként úgy vettem észre, nincs túl jó kedved. Ha esetleg van kedved beszélni róla a csetepaté előtt...
*Úgy saccolja, fél órája lehet még. Addigra megint kéne látnia, ezen felbuzdulva eltakarja az arcát, nehogy megint port kapjon bele. Párszor pislog, megpróbálja kikönnyezni a felesleges dolgokat a szeméből, ami meglepően jól sikerül.*
- Hát én igazából nem gondoltam, hogy név. Illetve, ez volt egy tipp. A másik, hogy valami bűverejű szó. Valami varázslat alapkelléke. Meg gondoltam arra is, hogy azon a bizonyos estén előbukkant egy démon, amely befészkelte magát a kikötőbe, és ez az ő neve. Vagy hívószava! Ettől erősödik, minél többet mondják. Ha pedig ezzel van tele a kikötő, mindenki erről fog beszélni. Én magam legalább százszor mondtam már azóta. Igazán elmés ötlet lett volna. Aztán igazából... csak hallgattál rá, mármint... Abból gondoltam. De elnézést, ha téves a következtetésem. Nem terveztem megbántani.
*Már csak azért sem tervezett ilyet, mert érezhetően megtette ezt már előtte valaki más, és Komblardnak nem szokása olyat verni, akit megvertek már az istenek. Közben egyre csak fülel, de a szél zúgásán kívül nem hall semmit. Ez talán azt jelenti, hogy a démonok még messze vannak. Ha közel lennének, biztosan hallaná őket. Ha a kikötőn át jönnek, annak egyéb hangjai is lennének. De mivel nem ilyen halálra vágyik, így szomorú bár, de úgy fest, ma is küzdenie kell. Talán legjobb lenne lerendezni a lánnyal, mielőtt a démonok ideérnek...
~ Tényleg, ez az egész fura. Miért nem ide idézte meg a démonokat? Így veszélyben hagyta a valódi testét. Kivéve persze, ha ez nem a valódi teste. Csak valami furcsa illúzió. Mondjuk a port elég jól az arcomba rúgta... hús-vér bábu? Rajta keresztül beszél? Valami itt sántít... Eee, belement a por a csuklyámba is... ~*
- Azt hiszem, mindketten picit túlzásba estünk. Nem lehetne, hogy inkább csak feláldozd a vérem urad egyik oltárán, aztán... lesz, ami lesz?
*Már egész kényelmesen elhelyezkedett, az idő szép volt, egy vérmágus hölgy társaságát élvezte, és erre - akár derült égből a villámcsapás - port rúgnak az arcába.
~ Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemeltem ezt. ~
Prüszköl néhányat, miközben fura igére lesz figyelmes. Szinte biztos benne, hogy feldühítette a lányt. Bár általában nem szokott feltűnni neki, ha rosszat szól, a következményekből ügyesen le szokta szűrni, hogy ilyen történt. Most is ezt a furcsa bizsergést érzi a tarkójában. Azonban bármit követett is el, a büntetést túlzásnak érzi. Ott helyben panaszt is nyújtana be ezt illetően, ha nem foglalná le, hogy a koszt valahogy kiszedje a szemeiből. Legalább annyira, hogy csukott állapotban ne fájjanak. Látnia csak akkor kell, hogyha megérkeznek a démonok, azt meg hallani fogja. Tippre a Vérkertből indulnak majd, szóval van még ideje összekaparni magát. De mi vette rá a lányt, hogy ilyen hirtelen ilyen nagy fordulatot vegyen baráti beszélgetésük mezején?
~ Női hisztéria, legalább olyan veszedelmes, mint a vérmágia maga! Lehet inkább csendben kéne maradnom. Jót ilyenkor úgyse mondhatok. Esetleg megdicsérhetnéma haját... bár nem, nyitott szemmel nem tettem, most már furcsa lenne. Átlátna rajtam... Valami őszinte bók kéne... ~
Persze a helyzetet tetézi csak, hogy nem akarja túl nyálasra venni a formát, ez meg igazából eléggé behátarolja a lehetőségeket.*
- Nagyon kedves, hogy még nem öltél meg. És teljesen megértem a démonjaidat, én is utálom a szakállasokat. Mármint... mi az a szőrcsomó a képükön? Komolyan, hogy gondolták? Egyébként úgy vettem észre, nincs túl jó kedved. Ha esetleg van kedved beszélni róla a csetepaté előtt...
*Úgy saccolja, fél órája lehet még. Addigra megint kéne látnia, ezen felbuzdulva eltakarja az arcát, nehogy megint port kapjon bele. Párszor pislog, megpróbálja kikönnyezni a felesleges dolgokat a szeméből, ami meglepően jól sikerül.*
- Hát én igazából nem gondoltam, hogy név. Illetve, ez volt egy tipp. A másik, hogy valami bűverejű szó. Valami varázslat alapkelléke. Meg gondoltam arra is, hogy azon a bizonyos estén előbukkant egy démon, amely befészkelte magát a kikötőbe, és ez az ő neve. Vagy hívószava! Ettől erősödik, minél többet mondják. Ha pedig ezzel van tele a kikötő, mindenki erről fog beszélni. Én magam legalább százszor mondtam már azóta. Igazán elmés ötlet lett volna. Aztán igazából... csak hallgattál rá, mármint... Abból gondoltam. De elnézést, ha téves a következtetésem. Nem terveztem megbántani.
*Már csak azért sem tervezett ilyet, mert érezhetően megtette ezt már előtte valaki más, és Komblardnak nem szokása olyat verni, akit megvertek már az istenek. Közben egyre csak fülel, de a szél zúgásán kívül nem hall semmit. Ez talán azt jelenti, hogy a démonok még messze vannak. Ha közel lennének, biztosan hallaná őket. Ha a kikötőn át jönnek, annak egyéb hangjai is lennének. De mivel nem ilyen halálra vágyik, így szomorú bár, de úgy fest, ma is küzdenie kell. Talán legjobb lenne lerendezni a lánnyal, mielőtt a démonok ideérnek...
~ Tényleg, ez az egész fura. Miért nem ide idézte meg a démonokat? Így veszélyben hagyta a valódi testét. Kivéve persze, ha ez nem a valódi teste. Csak valami furcsa illúzió. Mondjuk a port elég jól az arcomba rúgta... hús-vér bábu? Rajta keresztül beszél? Valami itt sántít... Eee, belement a por a csuklyámba is... ~*
- Azt hiszem, mindketten picit túlzásba estünk. Nem lehetne, hogy inkább csak feláldozd a vérem urad egyik oltárán, aztán... lesz, ami lesz?
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:48:32
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:48:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nagy lendületből ernyedten lekókadó lelkesedésre szűkül Yeza barna pillantása, de egyelőre nem kommentálja. Azért ha nem szedte volna már össze valamelyest, ez a dolog biztos tovább rágta volna az önbecsülését. Veszedelmes vérmágusnak nézik, a sötétség követének, s még így is érdektelenségbe fullad a személye. Totális, csüggedt és apátiában tocsogó érdektelenségbe. Ha valóban vérmágus lenne és valóban ezt a gonosz hatalmat szolgálná, biztos kifordítaná a fickót a bőréből. Most egy egész kicsit, egy pillanat egész kis töredékéig igazán bánja, hogy a csuhás feltételezései teljesen hamisak.
Finom mozdulattal kel fel a kényelmesen hátára heveredő férfi mellől, egy pillanatig csak nézi a furcsa vonzalmat sejtető érdeklődést a vonásokon, majd egy jól irányzott mozdulattal port rúg a szakállas ábrázatba.*
- XURRA AREWHAN DE'MERRAS! *keményíti meg, mélyíti el a hangját, ahogy a szavakat kimondja. Az igéhez kerít néhány kézmozdulatot is, ötvözve egy wegtoreni fátyoltánc és egy erőnléti formagyakorlat elemeit.*
- Nagy, szőrös kandémonok. Sok-sok gennyedző csáppal *szűri a fogai közt.* - Jelet tettem rád, hogy biztos megtaláljanak. Az ilyen körszakállasok a kedvenceik.
*Nem is tudja, miért teszi ezt hozzá. Talán azért, mert a férfiak mind nagyon kényesek, ha szakállról van szó. Ez a jómadár is biztos nagyobb gondot visel az arcszőrzetére, mint más a gyerekére.
Meglehet, hogy a fickó egy ártalmatlan futóbolond és nem is tehet róla, hogy épp erre érzékeny hangulatban találta a vöröst, de úgy tűnik, sikerrel hívta ki maga ellen Yeza aljasságban testet öltő haragját. Sajnos az utóbbi időben túl sok sérelem érte, amit jobb híján csak magába fojtott.*
- Honnan vetted egyáltalán, hogy a XURRA egy név? *Emlékei szerint mindenhol, kivétel nélkül csupa nagybetűvel látta felpingálva. A furcsa események ellenére ő mondjuk inkább gyerekcsínynek gondolta a dolgot, mint a sötétség kinyilatkozásának. De ha igaz, hogy még egy macskán is rajta volt a különös felirat, akkor az bizony már igen derék munka a kikötői kölyköktől. Mondhatná, hogy erre a szerencsétlenre azért jól ráhozták a frászt, de ez a fickó csak egy semmirekellő, aki a világ megmentését is épp olyan ráérős hanyagsággal tolja másnapra, mint az átlag azt, hogy kivigye a szemetet. Nagy pácban lenne a világ, ha ezen a kókleren múlna a sorsa.*
~Nincs kedve. Fáradt. Megáll az eszem! A kandémonoknak mondogasd, csuhás!~ *rándul a szája szegletébe apró, fintorgó, kaján mosolygás. Azért nem bízza el magát. A bolondokat nehéz kiszámítani, és nem is igazán tud erről az alakról semmit. Legfeljebb, hogy nem fél az elázástól, se kül- se beltéren.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nagy lendületből ernyedten lekókadó lelkesedésre szűkül Yeza barna pillantása, de egyelőre nem kommentálja. Azért ha nem szedte volna már össze valamelyest, ez a dolog biztos tovább rágta volna az önbecsülését. Veszedelmes vérmágusnak nézik, a sötétség követének, s még így is érdektelenségbe fullad a személye. Totális, csüggedt és apátiában tocsogó érdektelenségbe. Ha valóban vérmágus lenne és valóban ezt a gonosz hatalmat szolgálná, biztos kifordítaná a fickót a bőréből. Most egy egész kicsit, egy pillanat egész kis töredékéig igazán bánja, hogy a csuhás feltételezései teljesen hamisak.
Finom mozdulattal kel fel a kényelmesen hátára heveredő férfi mellől, egy pillanatig csak nézi a furcsa vonzalmat sejtető érdeklődést a vonásokon, majd egy jól irányzott mozdulattal port rúg a szakállas ábrázatba.*
- XURRA AREWHAN DE'MERRAS! *keményíti meg, mélyíti el a hangját, ahogy a szavakat kimondja. Az igéhez kerít néhány kézmozdulatot is, ötvözve egy wegtoreni fátyoltánc és egy erőnléti formagyakorlat elemeit.*
- Nagy, szőrös kandémonok. Sok-sok gennyedző csáppal *szűri a fogai közt.* - Jelet tettem rád, hogy biztos megtaláljanak. Az ilyen körszakállasok a kedvenceik.
*Nem is tudja, miért teszi ezt hozzá. Talán azért, mert a férfiak mind nagyon kényesek, ha szakállról van szó. Ez a jómadár is biztos nagyobb gondot visel az arcszőrzetére, mint más a gyerekére.
Meglehet, hogy a fickó egy ártalmatlan futóbolond és nem is tehet róla, hogy épp erre érzékeny hangulatban találta a vöröst, de úgy tűnik, sikerrel hívta ki maga ellen Yeza aljasságban testet öltő haragját. Sajnos az utóbbi időben túl sok sérelem érte, amit jobb híján csak magába fojtott.*
- Honnan vetted egyáltalán, hogy a XURRA egy név? *Emlékei szerint mindenhol, kivétel nélkül csupa nagybetűvel látta felpingálva. A furcsa események ellenére ő mondjuk inkább gyerekcsínynek gondolta a dolgot, mint a sötétség kinyilatkozásának. De ha igaz, hogy még egy macskán is rajta volt a különös felirat, akkor az bizony már igen derék munka a kikötői kölyköktől. Mondhatná, hogy erre a szerencsétlenre azért jól ráhozták a frászt, de ez a fickó csak egy semmirekellő, aki a világ megmentését is épp olyan ráérős hanyagsággal tolja másnapra, mint az átlag azt, hogy kivigye a szemetet. Nagy pácban lenne a világ, ha ezen a kókleren múlna a sorsa.*
~Nincs kedve. Fáradt. Megáll az eszem! A kandémonoknak mondogasd, csuhás!~ *rándul a szája szegletébe apró, fintorgó, kaján mosolygás. Azért nem bízza el magát. A bolondokat nehéz kiszámítani, és nem is igazán tud erről az alakról semmit. Legfeljebb, hogy nem fél az elázástól, se kül- se beltéren.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-05 23:59:13
Üzenet elküldve: 2019-09-05 23:59:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos, a dolgok kifejezetten jól alakulnak, nem ölték meg. Bizonyos napokon már ez is értékelendő. Nem mellesleg ez a Xurra nem lehet valami gyors kántáló, ha elmulasztott egy ilyen jó esélyt. Vagy talán meg sem akarta ölni. Ő is inkább a békés megoldásban hisz. Esetleg csapdát sejtett. Számtalan lehetőség, de legalább van idejük kideríteni, melyik a valós indok a tettek mögött. Ezért is jó a beszélgetés a csetepaté előtt, után, közben, helyett.*
- Hát... én sem így képzeltem el, csak úgy... nem tudom, elment a kedvem a harctól. Általában fellelkesít az elkövetkezendő összecsapás gondolata, de most valahogy... Fáradt vagyok, nincs kedvem a véremet ontani a kikötői patkányok életéért. Majd holnap megfékezem a mágiádat, és megküzdünk életre-halálra.
*Ő is megrántja a vállát. Vannak azok a bizonyos napok, amikor a kedvetlenség csak úgy elragadja az embert, aztán utána már nincs megállás. Valami jó kis izgalom hamar felrázná, de közben meg ő maga az, aki megöli az izgalmas lehetőségeket maga körül. Démoni csapda ez, annyi már biztos. A kedves felajánlásra leül, közben viszont az ötlik eszébe, hogy nem biztos az még, hogy épp ép bőrrel ússza meg. Xurra nem úgy fest, mint aki már döntésre jutott, függetlenül attól, hogy a legkínálkozóbb alkalmat már elszalasztotta.
~ Csak húzza az agyad, cimbora! Ez női praktika. Démonoktól való, akár a vérmágia, ne dőlj be neki! ~
Igyekszik hát nem úgy viselkedni, mint aki retteg a haláltól. Jelen állapotában nem is igazán tudna rettegni semmitől.*
- Elnézést. Gondoltam, nem szégyelled, ha felírtad úgy... mindenhova. Említettem a macskát? Eredetileg azt hittem, te vagy macska képében. Tudod, valami vérmágus trükk... Aztán úgy döntöttem, hülyeség, ki hordaná a nevét a saját hátán, mint valami cégért?
*Abban sem biztos egészen, hogy a közelgő vihar vajon tényleg a vérmágus műve-e. Ez most sokkal természetesebbnek hat, mint legutóbb. Semmi hasadék az égen a felhők között, semmi csóva, amely az ég felé nyargal... Komblard szívéből reméli, hogy legfeljebb víz lesz a vége. A vér eléggé undorító lenne. Meg ki se lehetne mosni a csuhából.*
- Mi? Nem. Neeem. Nem, nem, nem. *nevet enyhén erőltetetten. Még a fejét is megrázza a következőre.* Nem. Nem. *Legyint.* Nem. Dehogy! Hogy én? Neeem. Nem jönnénk ki jól a Sötét Nagyfőnökkel, én inkább csak... tudod, beleköpök a levesébe, ahol tudok. Megküzdök a vérmágusaival, megakadályozom a terveit... ha valahol csatát veszít, azt mondom, az én érdemem. Így szokott ez lenni. Az imént csak elgondolkodtam, megéri-e ez. Jó-e ez. Van-e kedvem ehhez. Élni még jó, persze... de nem fáradtam már bele a szüntelen démonvadászatba? Egyáltalán mi a vége ennek? Vacak ez, ahogy van *sóhajt fel végül, és hanyatt fekszik.*
- Mondd csak, vannak polipcsápos vérmágus hölgyek a sötét oldalon?
*Nos, a dolgok kifejezetten jól alakulnak, nem ölték meg. Bizonyos napokon már ez is értékelendő. Nem mellesleg ez a Xurra nem lehet valami gyors kántáló, ha elmulasztott egy ilyen jó esélyt. Vagy talán meg sem akarta ölni. Ő is inkább a békés megoldásban hisz. Esetleg csapdát sejtett. Számtalan lehetőség, de legalább van idejük kideríteni, melyik a valós indok a tettek mögött. Ezért is jó a beszélgetés a csetepaté előtt, után, közben, helyett.*
- Hát... én sem így képzeltem el, csak úgy... nem tudom, elment a kedvem a harctól. Általában fellelkesít az elkövetkezendő összecsapás gondolata, de most valahogy... Fáradt vagyok, nincs kedvem a véremet ontani a kikötői patkányok életéért. Majd holnap megfékezem a mágiádat, és megküzdünk életre-halálra.
*Ő is megrántja a vállát. Vannak azok a bizonyos napok, amikor a kedvetlenség csak úgy elragadja az embert, aztán utána már nincs megállás. Valami jó kis izgalom hamar felrázná, de közben meg ő maga az, aki megöli az izgalmas lehetőségeket maga körül. Démoni csapda ez, annyi már biztos. A kedves felajánlásra leül, közben viszont az ötlik eszébe, hogy nem biztos az még, hogy épp ép bőrrel ússza meg. Xurra nem úgy fest, mint aki már döntésre jutott, függetlenül attól, hogy a legkínálkozóbb alkalmat már elszalasztotta.
~ Csak húzza az agyad, cimbora! Ez női praktika. Démonoktól való, akár a vérmágia, ne dőlj be neki! ~
Igyekszik hát nem úgy viselkedni, mint aki retteg a haláltól. Jelen állapotában nem is igazán tudna rettegni semmitől.*
- Elnézést. Gondoltam, nem szégyelled, ha felírtad úgy... mindenhova. Említettem a macskát? Eredetileg azt hittem, te vagy macska képében. Tudod, valami vérmágus trükk... Aztán úgy döntöttem, hülyeség, ki hordaná a nevét a saját hátán, mint valami cégért?
*Abban sem biztos egészen, hogy a közelgő vihar vajon tényleg a vérmágus műve-e. Ez most sokkal természetesebbnek hat, mint legutóbb. Semmi hasadék az égen a felhők között, semmi csóva, amely az ég felé nyargal... Komblard szívéből reméli, hogy legfeljebb víz lesz a vége. A vér eléggé undorító lenne. Meg ki se lehetne mosni a csuhából.*
- Mi? Nem. Neeem. Nem, nem, nem. *nevet enyhén erőltetetten. Még a fejét is megrázza a következőre.* Nem. Nem. *Legyint.* Nem. Dehogy! Hogy én? Neeem. Nem jönnénk ki jól a Sötét Nagyfőnökkel, én inkább csak... tudod, beleköpök a levesébe, ahol tudok. Megküzdök a vérmágusaival, megakadályozom a terveit... ha valahol csatát veszít, azt mondom, az én érdemem. Így szokott ez lenni. Az imént csak elgondolkodtam, megéri-e ez. Jó-e ez. Van-e kedvem ehhez. Élni még jó, persze... de nem fáradtam már bele a szüntelen démonvadászatba? Egyáltalán mi a vége ennek? Vacak ez, ahogy van *sóhajt fel végül, és hanyatt fekszik.*
- Mondd csak, vannak polipcsápos vérmágus hölgyek a sötét oldalon?
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-03 18:57:59
Üzenet elküldve: 2019-09-03 18:57:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A megölésre való felszólítás egy kicsit váratlanul éri, meg az is, hogy valamiféle vérmágusnak nézik. A hadaró lelkesültségből egyre nyilvánvalóbbnak látszik, hogy a fickó ha nem is csendes őrült, mert előbbi aztán egyáltalán nem rá illő jelző, de valószínűleg minden további nélkül nevezhető bolondnak... de legalábbis félnótásnak.
Yeza egyelőre hallgatásba burkolózik. Csak sokat sejtető, keveset mondó lapos pillantást vet a csuhásra. Nem akarja kiábrándítani a képzelgéseiből. Még. Talán aljasság egy bolonddal a bolondját járatni, de legalább elvonja egy kicsit Yeza figyelmét a saját bajairól.*
- Hát jó *vonja meg a vállát nagyvonalúan a visszakozásra.* - Egy kis ellenállásra azért megerőltethetted volna magad. Egy passzív áldozat elveszi a dolog ízét, nem gondolod? *sóhajt.
A hallottak alapján a teóriája viszont nem látszik beigazolódni. Ezek szerint mégse a férfi pingálta fel azt a sok feliratot és ez a Xurra egy név. A fickó szerint Yeza neve.*
- Szóval élni akarsz, hm? Gyere, ülj csak le *biccent a fejével nem sokkal maga mellé, mintha épp morfondírozna rajta, hogy mi legyen a fickó sorsa.* - És nem szólíthatsz meg úgy, hogy Xurra *szűkíti össze a szemét.* - Az nem való!
*Máskor talán nem menne bele ilyen ostoba játékokba, de most mégis olyan természetesen adta magát a dolog. Régóta sújtja már láthatatlanság átka. Egy kis önzés, egy kis csalás, ennyi kell, hogy ne fakuljon ki végleg ezen az idegen és rá teljesen közönyös helyen. Persze azért nem ment el az esze, az éberségét nem rúgta le a szakadékba. Csak játék, de attól még egy bolond is lehet veszélyes.*
- És mondd csak *emeli meg egyik szemöldökét míg a férfi tekintetébe fúrja a sajátját.* - Miért akarnál élni? És mi hozott ilyen nagy izgalomba? A Sötét Úr szolgálatába ácsingóznál talán?
*A megölésre való felszólítás egy kicsit váratlanul éri, meg az is, hogy valamiféle vérmágusnak nézik. A hadaró lelkesültségből egyre nyilvánvalóbbnak látszik, hogy a fickó ha nem is csendes őrült, mert előbbi aztán egyáltalán nem rá illő jelző, de valószínűleg minden további nélkül nevezhető bolondnak... de legalábbis félnótásnak.
Yeza egyelőre hallgatásba burkolózik. Csak sokat sejtető, keveset mondó lapos pillantást vet a csuhásra. Nem akarja kiábrándítani a képzelgéseiből. Még. Talán aljasság egy bolonddal a bolondját járatni, de legalább elvonja egy kicsit Yeza figyelmét a saját bajairól.*
- Hát jó *vonja meg a vállát nagyvonalúan a visszakozásra.* - Egy kis ellenállásra azért megerőltethetted volna magad. Egy passzív áldozat elveszi a dolog ízét, nem gondolod? *sóhajt.
A hallottak alapján a teóriája viszont nem látszik beigazolódni. Ezek szerint mégse a férfi pingálta fel azt a sok feliratot és ez a Xurra egy név. A fickó szerint Yeza neve.*
- Szóval élni akarsz, hm? Gyere, ülj csak le *biccent a fejével nem sokkal maga mellé, mintha épp morfondírozna rajta, hogy mi legyen a fickó sorsa.* - És nem szólíthatsz meg úgy, hogy Xurra *szűkíti össze a szemét.* - Az nem való!
*Máskor talán nem menne bele ilyen ostoba játékokba, de most mégis olyan természetesen adta magát a dolog. Régóta sújtja már láthatatlanság átka. Egy kis önzés, egy kis csalás, ennyi kell, hogy ne fakuljon ki végleg ezen az idegen és rá teljesen közönyös helyen. Persze azért nem ment el az esze, az éberségét nem rúgta le a szakadékba. Csak játék, de attól még egy bolond is lehet veszélyes.*
- És mondd csak *emeli meg egyik szemöldökét míg a férfi tekintetébe fúrja a sajátját.* - Miért akarnál élni? És mi hozott ilyen nagy izgalomba? A Sötét Úr szolgálatába ácsingóznál talán?
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-01 23:39:43
Üzenet elküldve: 2019-09-01 23:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az alak hirtelen meg is fordul, de olyan hirtelen, hogy Komblard elfelejt megijedni.
~ No lám, milyen fürge. Jó kis pofozkodás lesz ebből. Ó, fenébe... Ő is nő? Manapság csak nők állnak a rossz oldalon? Hogyan lesznek így a kis vérmágusok? Nem jó ez, nagyon nem. Na mindegy, koncentrálj, ne veszítsd el a fejed! Hát hol vannak a polipcsápjai? Hol? Jól látod, sehol! Ha most megöleted magad, hogy fogsz találkozni álmaid nőjével? Legyen erőd, ne feküdj le az első kanyarban! ~
Hiszi is, meg nem is, amit gondol. Igazából eléggé el van már fáradva a sötétség erőinek kaszabolásában. Hogy minden kanyarban újból erőt vesz magán, hogy aztán haladjon tovább a végeláthatatlan úton. Ki tudja, hogy lesz-e valami az út végén? Ugyan ki mondja, hogy nem halhat meg itt és most? A belső hangja? Az a rohadék már épp elég ideje parancsolgat neki, és nagyon megunta. Most megtanít neki egy leckét!*
- Jól van, legyen így, jöjjön, aminek jönnie kell! Ölj meg! Varázsold rám a legborzalmasabb vérmágiádat! Nem fogok védekezni.
*Az az önelégült belső hang most megtanulja, hogy Komblard a főnök! A szerzetes véletlenül sem szorítja a kezeit ökölbe, és a teste mellett hagyja őket. Hadd lógjanak. A szemét is lehunyja, vesz néhány nagy levegőt. Jöjjön, aminek jönnie kell... A halál. Eddig élt. Nem volt túl hosszú élet, meg jó sem feltétlen. Kár, hogy ilyen hamar vége van. No de ezt mégsem akarja!*
- Várj, mégse! Meggondoltam, élni akarok! Inkább beszéljük meg, Xurra! Én valójában nagy tisztelője vagyok a munkásságodnak. Mármint... nehéz lehetett elkapni azt a macskát, hogy a hátára írd a neved. Biztos valami vérmágus trükk, mi? Vagy csak odacsalogattad valami hallal?
*Reméli, hogy valami komplikáltabb trükk áll a háttérben. Ahogy azt is, hogy azoknak a feliratoknak van komolyabb jelentése. Talán varázsütésre felrobban minden, amire ráírták, akárha lőporral lenne tele. Vagy csak sötét manával van átitatva mind, hogy erőt adjon a démonnak, aki készül átjönni. Na majd azzal megverekszik!*
- Az csak víz *vonja meg a vállát.* Mármint remélem. Legutóbb majdnem vér lett belőle, igaz? Áh, bocsánat, igazán nem akarok tolakodni, csak olyan izgatott vagyok. Milyen a Sötét Nagyfőnököt szolgálni? Megéri?
*Az alak hirtelen meg is fordul, de olyan hirtelen, hogy Komblard elfelejt megijedni.
~ No lám, milyen fürge. Jó kis pofozkodás lesz ebből. Ó, fenébe... Ő is nő? Manapság csak nők állnak a rossz oldalon? Hogyan lesznek így a kis vérmágusok? Nem jó ez, nagyon nem. Na mindegy, koncentrálj, ne veszítsd el a fejed! Hát hol vannak a polipcsápjai? Hol? Jól látod, sehol! Ha most megöleted magad, hogy fogsz találkozni álmaid nőjével? Legyen erőd, ne feküdj le az első kanyarban! ~
Hiszi is, meg nem is, amit gondol. Igazából eléggé el van már fáradva a sötétség erőinek kaszabolásában. Hogy minden kanyarban újból erőt vesz magán, hogy aztán haladjon tovább a végeláthatatlan úton. Ki tudja, hogy lesz-e valami az út végén? Ugyan ki mondja, hogy nem halhat meg itt és most? A belső hangja? Az a rohadék már épp elég ideje parancsolgat neki, és nagyon megunta. Most megtanít neki egy leckét!*
- Jól van, legyen így, jöjjön, aminek jönnie kell! Ölj meg! Varázsold rám a legborzalmasabb vérmágiádat! Nem fogok védekezni.
*Az az önelégült belső hang most megtanulja, hogy Komblard a főnök! A szerzetes véletlenül sem szorítja a kezeit ökölbe, és a teste mellett hagyja őket. Hadd lógjanak. A szemét is lehunyja, vesz néhány nagy levegőt. Jöjjön, aminek jönnie kell... A halál. Eddig élt. Nem volt túl hosszú élet, meg jó sem feltétlen. Kár, hogy ilyen hamar vége van. No de ezt mégsem akarja!*
- Várj, mégse! Meggondoltam, élni akarok! Inkább beszéljük meg, Xurra! Én valójában nagy tisztelője vagyok a munkásságodnak. Mármint... nehéz lehetett elkapni azt a macskát, hogy a hátára írd a neved. Biztos valami vérmágus trükk, mi? Vagy csak odacsalogattad valami hallal?
*Reméli, hogy valami komplikáltabb trükk áll a háttérben. Ahogy azt is, hogy azoknak a feliratoknak van komolyabb jelentése. Talán varázsütésre felrobban minden, amire ráírták, akárha lőporral lenne tele. Vagy csak sötét manával van átitatva mind, hogy erőt adjon a démonnak, aki készül átjönni. Na majd azzal megverekszik!*
- Az csak víz *vonja meg a vállát.* Mármint remélem. Legutóbb majdnem vér lett belőle, igaz? Áh, bocsánat, igazán nem akarok tolakodni, csak olyan izgatott vagyok. Milyen a Sötét Nagyfőnököt szolgálni? Megéri?
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-01 19:43:59
Üzenet elküldve: 2019-09-01 19:43:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rokir //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Szinte érzi a mellkasában lévő tüzet, mikor hozzáér. A kijelentésére reagál a férfi és ezzel szabad utat engedve a dolognak. Kacér vigyorát még látja mikor megfordul. Aztán érzi ahogy a kéz felkúszik a hátáról a fejére és megmarkolja a haját.*
– Oh igen! Gyerünk te barbár!* Aztán ha bekerült, aminek be kell akkor elégedetten nyögdécsel. Már nagyon vágyott erre és most kiélvezi az utolsó cseppig. Egy ideig még összeforrva élvezik egymás társaságát, majd a férfi megszólal. *
– Bizony ám. * Válaszolja a csók előtt, majd végig simítja a szakállas arcot és rátapad Rokir ajkára.*
– Szerintem is megérte ide jönni. Viszont ha jól emlékszem, akkor azt mondtad sok próbát kiálltál már. Ez tiszteletre méltó, de nekem is van egy számodra. Ez csak egy kis erőfelmérés volt, a nagy próba még hátra van. Majd később még azon, át kell esned.* Aztán ellép tőle és megigazítja a ruháját. Ha mindennel készen vannak akkor indulhatnak is.*
– Nos szerintem indulhatunk is. Bejárjuk a kikötőt?* Kérdezi meg és ha elindulnak lefelé, akkor követi majd. A torony őrei biztos néznek majd rájuk, mert ők fültanúi lehettek a fent történt eseménynek. Nagyon meg van elégedve a mostani állapottal. Kíváncsian várja, hogy ezen az új helyen milyen élményekben lesz még része.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.09.01 22:22:35, a következő indokkal:
16+-os fejléc pótolva.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Szinte érzi a mellkasában lévő tüzet, mikor hozzáér. A kijelentésére reagál a férfi és ezzel szabad utat engedve a dolognak. Kacér vigyorát még látja mikor megfordul. Aztán érzi ahogy a kéz felkúszik a hátáról a fejére és megmarkolja a haját.*
– Oh igen! Gyerünk te barbár!* Aztán ha bekerült, aminek be kell akkor elégedetten nyögdécsel. Már nagyon vágyott erre és most kiélvezi az utolsó cseppig. Egy ideig még összeforrva élvezik egymás társaságát, majd a férfi megszólal. *
– Bizony ám. * Válaszolja a csók előtt, majd végig simítja a szakállas arcot és rátapad Rokir ajkára.*
– Szerintem is megérte ide jönni. Viszont ha jól emlékszem, akkor azt mondtad sok próbát kiálltál már. Ez tiszteletre méltó, de nekem is van egy számodra. Ez csak egy kis erőfelmérés volt, a nagy próba még hátra van. Majd később még azon, át kell esned.* Aztán ellép tőle és megigazítja a ruháját. Ha mindennel készen vannak akkor indulhatnak is.*
– Nos szerintem indulhatunk is. Bejárjuk a kikötőt?* Kérdezi meg és ha elindulnak lefelé, akkor követi majd. A torony őrei biztos néznek majd rájuk, mert ők fültanúi lehettek a fent történt eseménynek. Nagyon meg van elégedve a mostani állapottal. Kíváncsian várja, hogy ezen az új helyen milyen élményekben lesz még része.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.09.01 22:22:35, a következő indokkal:
16+-os fejléc pótolva.
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-01 11:42:35
Üzenet elküldve: 2019-09-01 11:42:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit megkönnyebbül, hogy nem haragszik a nő, mert elhitte a hallott pletykákat. Talán nem is volt semmi értelme bocsánatot kérni, de Rorkir mindig is nagyon babonás volt, így inkább biztosra megy, hogy a lelke békében legyen, és nyugodtan tudjon aludni.*
-Akkor örülök.
*Majd elmosolyodik egy picit, és tovább hallgatja a lányt. Egy pillanatra meg is ijed, mikor azt mondja, hogy lázba hozta őt, hirtelen azon töpreng, hogy nem-e megbetegítette szegényt valamivel, de aztán hamar kapcsol. Még mindig furcsák neki a szófordulatok, legalábbis némelyik, de szorgalmasan tanulja őket. Mikor aztán leesik neki, hogy miről is van szó, a mosolya csak még szélesebbre húzódik. Főleg, amikor azt mondja, hogy nincs itt más, csak ők ketten. Habár nem a legokosabb férfi ezen a földön, a nők nyelvén mindig is értett, és csak egy hülye nem értené, hogy miről is van szó. Nem bánja, hogy a lány megérinti a mellkasát, sőt. Ha esetleg hideg lenne a keze jobban érezheti a Rorkirból áradó hőt, ami olyan forró, mint egy kovács tüze.*
-Vagy inkább használjuk ki közösen.
*Majd a széles mosolya valami kacérabbá válik, egészen incselkedővé. ~ Nem gondoltam, hogy ilyen vérmes asszonyok is élnek errefelé. Kellemes meglepetés.~ Úgy gondolja, hogy nincs is itt szükség több beszédre, inkább csak átadja magát az érzésnek. Egy cseppet sem ellenkezik, belemegy a játékba. Jellemző rá, hogy hamar lobban, nincs ez másképp ezen a téren se. Érzéki és vad szerető egyben, legalábbis ez a hír járja róla. A lány kérésére csak bólint, bár rajta egyébként sincs sok ruha, ami útban lehetne. Meg amúgy is szereti a titokzatosságot. Lassan ráteszi tenyerét a nő hátára, majd végigsimítja egészen a tarkójáig, majd a hajába túr, ahogy közelebb lép hozzá, és belemarkol, majd egy picit húzza is azt közben, de épp csak annyira, hogy ne fájjon Zrinandának, de mégis egy kis vadságot és izgalmat visz az egészbe. Pont olyat, mint amilyen maga Rorkirk is. Aztán teljesen összegabalyodnak a lánnyal, egymásba forrnak, s egy rövid ideig, mintha ketten lennének együtt egy egész, valami gyönyörű, izgalmas és égető egész. Önelégült kifejezés ül arcára, még csak most jut az agya abba az állapotba, hogy értelmesen gondolkodni tudjon egy kicsit.*
-Tehát későbbre jut, mi?
*Érti, hogy ez mit jelent, valószínűleg nem tervezte most azonnal elhagyni a társaságát. Majd ha a lány nem ellenkezik, megfordítja, végigsimít az arcán gyengéden, és megcsókolja, mintegy köszönetnyilvánításképp.*
-Tudod máris megérte idehajózni.
~Bár azért sajnálom, hogy nem lehet gyermek a gyümölcse ennek. Milyen erős fiú születhetne két ilyen szülőtől.~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit megkönnyebbül, hogy nem haragszik a nő, mert elhitte a hallott pletykákat. Talán nem is volt semmi értelme bocsánatot kérni, de Rorkir mindig is nagyon babonás volt, így inkább biztosra megy, hogy a lelke békében legyen, és nyugodtan tudjon aludni.*
-Akkor örülök.
*Majd elmosolyodik egy picit, és tovább hallgatja a lányt. Egy pillanatra meg is ijed, mikor azt mondja, hogy lázba hozta őt, hirtelen azon töpreng, hogy nem-e megbetegítette szegényt valamivel, de aztán hamar kapcsol. Még mindig furcsák neki a szófordulatok, legalábbis némelyik, de szorgalmasan tanulja őket. Mikor aztán leesik neki, hogy miről is van szó, a mosolya csak még szélesebbre húzódik. Főleg, amikor azt mondja, hogy nincs itt más, csak ők ketten. Habár nem a legokosabb férfi ezen a földön, a nők nyelvén mindig is értett, és csak egy hülye nem értené, hogy miről is van szó. Nem bánja, hogy a lány megérinti a mellkasát, sőt. Ha esetleg hideg lenne a keze jobban érezheti a Rorkirból áradó hőt, ami olyan forró, mint egy kovács tüze.*
-Vagy inkább használjuk ki közösen.
*Majd a széles mosolya valami kacérabbá válik, egészen incselkedővé. ~ Nem gondoltam, hogy ilyen vérmes asszonyok is élnek errefelé. Kellemes meglepetés.~ Úgy gondolja, hogy nincs is itt szükség több beszédre, inkább csak átadja magát az érzésnek. Egy cseppet sem ellenkezik, belemegy a játékba. Jellemző rá, hogy hamar lobban, nincs ez másképp ezen a téren se. Érzéki és vad szerető egyben, legalábbis ez a hír járja róla. A lány kérésére csak bólint, bár rajta egyébként sincs sok ruha, ami útban lehetne. Meg amúgy is szereti a titokzatosságot. Lassan ráteszi tenyerét a nő hátára, majd végigsimítja egészen a tarkójáig, majd a hajába túr, ahogy közelebb lép hozzá, és belemarkol, majd egy picit húzza is azt közben, de épp csak annyira, hogy ne fájjon Zrinandának, de mégis egy kis vadságot és izgalmat visz az egészbe. Pont olyat, mint amilyen maga Rorkirk is. Aztán teljesen összegabalyodnak a lánnyal, egymásba forrnak, s egy rövid ideig, mintha ketten lennének együtt egy egész, valami gyönyörű, izgalmas és égető egész. Önelégült kifejezés ül arcára, még csak most jut az agya abba az állapotba, hogy értelmesen gondolkodni tudjon egy kicsit.*
-Tehát későbbre jut, mi?
*Érti, hogy ez mit jelent, valószínűleg nem tervezte most azonnal elhagyni a társaságát. Majd ha a lány nem ellenkezik, megfordítja, végigsimít az arcán gyengéden, és megcsókolja, mintegy köszönetnyilvánításképp.*
-Tudod máris megérte idehajózni.
~Bár azért sajnálom, hogy nem lehet gyermek a gyümölcse ennek. Milyen erős fiú születhetne két ilyen szülőtől.~
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-09-01 10:01:37
Üzenet elküldve: 2019-09-01 10:01:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rokir //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Kiderül, hogy Rokir még óriást nem is látott. Ráadásul csúnyább hitte őket. Mondjuk ez csak nézőpont kérdése. Ezen a lány nem fog megsértődni. A bocsánat kérést meg nem is érti. Mondjuk tény, hogy a fajtájának tagjai nem az eszükről híresek. A furcsa morgó hanggal se tud, mit kezdeni. Úgy gondolja, biztos valamilyen törzsi szokás.*
– Semmi baj nem haragszom. ~ Egyáltalán miért kért bocsánatot? ~ * A gyermek belé helyezésére széles vigyor ül ki az arcára. Imádja ezt a nyers és őszinte stílust. Roppantul beindul a férfira, de még vissza fogja magát egy kicsit. A barbár folytatja közben a mondandóját. Kiderül, hogy ő is átjött Wegtorenen. Sőt hasonló felfedező úton van, mint ő. A próbákra kíváncsian húzza fel a szemöldökét, de erről majd később fogja kifaggatni. A szemébe nézést is állja, és nem szólja meg érte. Bizony néha óvatosnak kellett lenni, mert voltak nemesek akik haragudtak ezért. Zrinanda bemutatkozására reagálva a férfi is megmondja a nevét. Egyszerű és rövid, pont illik is hozzá. És ahogyan a lány nevét ízlelgeti, elég érdekesen hangzik a szájából. Ahogy a férfi ránéz érzi a lány, hogy most lenne alkalom egy kis huncutságra. Be is próbálkozik. A bal kezét Rokir csupasz mellkasára helyezi és végig húzza rajta. Közben odahajol a jobb füléhez és a fülébe búgja a következő szavakat.*
– Be kell valljam, hogy lázba hoztál, mikor azt emlegetted, hogy belém tettél volna egy gyereket. Bár gyermek nem lesz belőle én szívesen kihasználnám a lehetőséget. Nincs itt más csak te és én.* Ha elutasítja, akkor egyelőre tudomásul fogja venni. Ha belemegy, akkor háttal áll és lehúzza térdig a bugyiját. Majd neki dől a korlátnak és várja a másikat. Ellőtte viszont még ellátja némi utasítással.*
– Ne nézz oda, csak húzd félre a szoknyám és tedd, amit kell. Jobb ha még nem látjuk egymást csak ruhában. Így sokkal izgalmasabb és a felfedezés öröme későbbre jut.* Nem gondolja, hogy ez problémát jelentene a barbárnak, mert valószínűleg nem kell érzésből is betalál.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Kiderül, hogy Rokir még óriást nem is látott. Ráadásul csúnyább hitte őket. Mondjuk ez csak nézőpont kérdése. Ezen a lány nem fog megsértődni. A bocsánat kérést meg nem is érti. Mondjuk tény, hogy a fajtájának tagjai nem az eszükről híresek. A furcsa morgó hanggal se tud, mit kezdeni. Úgy gondolja, biztos valamilyen törzsi szokás.*
– Semmi baj nem haragszom. ~ Egyáltalán miért kért bocsánatot? ~ * A gyermek belé helyezésére széles vigyor ül ki az arcára. Imádja ezt a nyers és őszinte stílust. Roppantul beindul a férfira, de még vissza fogja magát egy kicsit. A barbár folytatja közben a mondandóját. Kiderül, hogy ő is átjött Wegtorenen. Sőt hasonló felfedező úton van, mint ő. A próbákra kíváncsian húzza fel a szemöldökét, de erről majd később fogja kifaggatni. A szemébe nézést is állja, és nem szólja meg érte. Bizony néha óvatosnak kellett lenni, mert voltak nemesek akik haragudtak ezért. Zrinanda bemutatkozására reagálva a férfi is megmondja a nevét. Egyszerű és rövid, pont illik is hozzá. És ahogyan a lány nevét ízlelgeti, elég érdekesen hangzik a szájából. Ahogy a férfi ránéz érzi a lány, hogy most lenne alkalom egy kis huncutságra. Be is próbálkozik. A bal kezét Rokir csupasz mellkasára helyezi és végig húzza rajta. Közben odahajol a jobb füléhez és a fülébe búgja a következő szavakat.*
– Be kell valljam, hogy lázba hoztál, mikor azt emlegetted, hogy belém tettél volna egy gyereket. Bár gyermek nem lesz belőle én szívesen kihasználnám a lehetőséget. Nincs itt más csak te és én.* Ha elutasítja, akkor egyelőre tudomásul fogja venni. Ha belemegy, akkor háttal áll és lehúzza térdig a bugyiját. Majd neki dől a korlátnak és várja a másikat. Ellőtte viszont még ellátja némi utasítással.*
– Ne nézz oda, csak húzd félre a szoknyám és tedd, amit kell. Jobb ha még nem látjuk egymást csak ruhában. Így sokkal izgalmasabb és a felfedezés öröme későbbre jut.* Nem gondolja, hogy ez problémát jelentene a barbárnak, mert valószínűleg nem kell érzésből is betalál.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-31 23:39:55
Üzenet elküldve: 2019-08-31 23:39:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy hangos, legalábbis a nő által is hallható morgással reagál önkéntelenül is arra, amit mondd, és persze a mosoly miatt is. Láthatóan nem igazán zavarja a nőt a barbár nyers stílusa.*
-Szóval te egy óriás vagy? Hmm. Sosem láttam egyet sem a fajtádból, csak szóbeszédeket hallottam. Rusnyábbnak gondoltam az óriásokat, de. Hm.
*Miközben beszél mély, morgó hangján leveszi kezét a lányról, s a torony tetejéről a város felé fordul egy pillanatra, majd visszafordul felé.*
-Belátom tévedtem. Sajnálom.
*Kér bocsánatot, noha semmi rosszat nem tett, de ő úgy gondolja, hogy már csak a magában előre elkönyvelt gondolat olyat, mintha szó, vagy tett lenne, vagy legalábbis lett volna, és ez neki már elég, hogy azt higgye, hogy van rá oka. Azután egy másfajta hangsúlyban ismétli magát ahogy tovább hallgatja őt, de ez már másvalaminek szól.*
-Sajnálom. Szívesen beléd tettem volna egy gyermeket.
*Olyan természetesen ejti ki ezeket a szavakat, mintha csak jó reggelt kívánna a piacon egy kofának, vagy a kocsmában a csapostól kérne egy sört.*
-Á, Wegtoren. Ott én is keresztül utaztam. Ott is furcsán néztek rám, talán tényleg a ruha teszi.
*Vállat von, majd folytatja.*
-Megtiszteltetés, hogy velem tartasz. Tudod talán több közös van bennünk, mint elsőre gondoltam. Én is hasonlóan vagyok, kaland, igen, azt keresem. Jöttem felfedezni ezt a vidéket. Otthon kiálltam minden próbát, gy kihívás nélkül maradtam, és mit ér egy férfi élete, ha nincs újabb hegy, amit megmászhat, nincs újabb ellenség, kinek vérét onthatja.
*Látja, hogy a nő szinte foglyul ejtette tekintetével, de Rorkir nem az a fajta, aki valaha is meghátrált volna bármi elől.*
-Az én nevem Rorkir, a Vérgőzös klánból, messzi északról.
*Majd kissé fejet hajt egy pillanatra.*
-Zrinanda Reender...
*Mondja ki ő is a nevet, kicsit lassabban és furcsa kiejtéssel, talán tájszólásnak is nevezhető, hogy jobban az eszébe véshesse ezáltal. Nem igazán zavarja, hogy a nő magasabb tőle, nem érzi magát kevesebbnek tőle, vagy bármiben is rosszabbnak, mint korábban. Sőt. Ez igazából csak izgatja a fantáziáját. Sosem találkozott még ekkora asszonnyal. A kedves és finom vonásokkal tűzdelt arcot ékesíti a gyönyörű szempár, ami hasonlóan, mint korábban a víz, kicsit mintha elveszne benne a barbár, ahogy nézi. A saját hol világos, hol sötétebb barna szeme pedig melegséget sugároz és békét, legalábbis ő mindig is így gondolt rá.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.31 23:45:04
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy hangos, legalábbis a nő által is hallható morgással reagál önkéntelenül is arra, amit mondd, és persze a mosoly miatt is. Láthatóan nem igazán zavarja a nőt a barbár nyers stílusa.*
-Szóval te egy óriás vagy? Hmm. Sosem láttam egyet sem a fajtádból, csak szóbeszédeket hallottam. Rusnyábbnak gondoltam az óriásokat, de. Hm.
*Miközben beszél mély, morgó hangján leveszi kezét a lányról, s a torony tetejéről a város felé fordul egy pillanatra, majd visszafordul felé.*
-Belátom tévedtem. Sajnálom.
*Kér bocsánatot, noha semmi rosszat nem tett, de ő úgy gondolja, hogy már csak a magában előre elkönyvelt gondolat olyat, mintha szó, vagy tett lenne, vagy legalábbis lett volna, és ez neki már elég, hogy azt higgye, hogy van rá oka. Azután egy másfajta hangsúlyban ismétli magát ahogy tovább hallgatja őt, de ez már másvalaminek szól.*
-Sajnálom. Szívesen beléd tettem volna egy gyermeket.
*Olyan természetesen ejti ki ezeket a szavakat, mintha csak jó reggelt kívánna a piacon egy kofának, vagy a kocsmában a csapostól kérne egy sört.*
-Á, Wegtoren. Ott én is keresztül utaztam. Ott is furcsán néztek rám, talán tényleg a ruha teszi.
*Vállat von, majd folytatja.*
-Megtiszteltetés, hogy velem tartasz. Tudod talán több közös van bennünk, mint elsőre gondoltam. Én is hasonlóan vagyok, kaland, igen, azt keresem. Jöttem felfedezni ezt a vidéket. Otthon kiálltam minden próbát, gy kihívás nélkül maradtam, és mit ér egy férfi élete, ha nincs újabb hegy, amit megmászhat, nincs újabb ellenség, kinek vérét onthatja.
*Látja, hogy a nő szinte foglyul ejtette tekintetével, de Rorkir nem az a fajta, aki valaha is meghátrált volna bármi elől.*
-Az én nevem Rorkir, a Vérgőzös klánból, messzi északról.
*Majd kissé fejet hajt egy pillanatra.*
-Zrinanda Reender...
*Mondja ki ő is a nevet, kicsit lassabban és furcsa kiejtéssel, talán tájszólásnak is nevezhető, hogy jobban az eszébe véshesse ezáltal. Nem igazán zavarja, hogy a nő magasabb tőle, nem érzi magát kevesebbnek tőle, vagy bármiben is rosszabbnak, mint korábban. Sőt. Ez igazából csak izgatja a fantáziáját. Sosem találkozott még ekkora asszonnyal. A kedves és finom vonásokkal tűzdelt arcot ékesíti a gyönyörű szempár, ami hasonlóan, mint korábban a víz, kicsit mintha elveszne benne a barbár, ahogy nézi. A saját hol világos, hol sötétebb barna szeme pedig melegséget sugároz és békét, legalábbis ő mindig is így gondolt rá.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.31 23:45:04
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-31 22:54:11
Üzenet elküldve: 2019-08-31 22:54:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rokir //
* A férfihez való közeledés elég egyszerű. Sőt a másik át is veszi a kezdeményezést. A kezét a lány csípőjére teszi, amit nem is bán. Az meg, hogy szépnek tartja máris megkönnyíti a dolgot. Már el is felejtette, hogy a törzsi szinten milyen fontos is a testalkat a szülés miatt. El is mosolyodik, mert ezek a régi emlékek már nagyon megfakultak.*
– Köszönöm a dicséreted. Te aztán lényegre törő vagy. Gyermekem nem igen fog születni egyhamar, mert ahhoz kéne egy erős óriás férfi. Itt viszont még csak fajtársam se láttam. A többi fajjal történő gyermeknemzésből nem lesz baba. ~ Nem is baj az. ~ *Na de átterelődik a szó más irányba. Most a hely van a terítéken.*
– Hát a ruházatod, meg talán a beszédeden is hallatszik. Én is a nagy vízről érkeztem, biztos hallottál már Wegrorenről. Magam se tudom, hogy kerültem ide, de most itt vagyok. Eddig nem sokat láttam a világból, mivel egy bordélyban kellett dolgoznom. Most viszont azt kezdek, amit akarok és én ha már ide kerültem, akkor felfedezem ezt a környéket.* A védelem jól hangzik, mert ez azt jelenti, hogy lesz aki megmelegíti az ágyát. Ráadásul nem árt ha van mellette valaki, amíg felfedezi a környéket.*
– A védelem jól hangzik, mert én fegyvertelen vagyok. Ha már így felkínálod, akkor élnék a lehetőséggel és csatlakoznék hozzád. Mivel egyelőre, csak a kaland vágy hajt, mindegy merre megyünk. Neked van valami célod?* Kérdezi meg tőle. Kíváncsi miért jön egy ilyen helyre a barbár. Ha végül belemegy a férfi abba, hogy Zrinanda csatlakozzon hozzá, akkor már illőnek találja, hogy be is mutatkozzék.*
– Nos ha már így megismertük egymást, akkor be is mutatkoznék. Zrinanda Reender vagyok, örülök, hogy megismertelek.* Miközben ezt mondja belenéz a másik szemébe. Ilyenkor sok mindent ki lehet belőle olvasni. Végre most legalább nem kell nagyon lefelé nézne. Bár termetes a férfi a nőnek még így is le kell néznie rá.*
* A férfihez való közeledés elég egyszerű. Sőt a másik át is veszi a kezdeményezést. A kezét a lány csípőjére teszi, amit nem is bán. Az meg, hogy szépnek tartja máris megkönnyíti a dolgot. Már el is felejtette, hogy a törzsi szinten milyen fontos is a testalkat a szülés miatt. El is mosolyodik, mert ezek a régi emlékek már nagyon megfakultak.*
– Köszönöm a dicséreted. Te aztán lényegre törő vagy. Gyermekem nem igen fog születni egyhamar, mert ahhoz kéne egy erős óriás férfi. Itt viszont még csak fajtársam se láttam. A többi fajjal történő gyermeknemzésből nem lesz baba. ~ Nem is baj az. ~ *Na de átterelődik a szó más irányba. Most a hely van a terítéken.*
– Hát a ruházatod, meg talán a beszédeden is hallatszik. Én is a nagy vízről érkeztem, biztos hallottál már Wegrorenről. Magam se tudom, hogy kerültem ide, de most itt vagyok. Eddig nem sokat láttam a világból, mivel egy bordélyban kellett dolgoznom. Most viszont azt kezdek, amit akarok és én ha már ide kerültem, akkor felfedezem ezt a környéket.* A védelem jól hangzik, mert ez azt jelenti, hogy lesz aki megmelegíti az ágyát. Ráadásul nem árt ha van mellette valaki, amíg felfedezi a környéket.*
– A védelem jól hangzik, mert én fegyvertelen vagyok. Ha már így felkínálod, akkor élnék a lehetőséggel és csatlakoznék hozzád. Mivel egyelőre, csak a kaland vágy hajt, mindegy merre megyünk. Neked van valami célod?* Kérdezi meg tőle. Kíváncsi miért jön egy ilyen helyre a barbár. Ha végül belemegy a férfi abba, hogy Zrinanda csatlakozzon hozzá, akkor már illőnek találja, hogy be is mutatkozzék.*
– Nos ha már így megismertük egymást, akkor be is mutatkoznék. Zrinanda Reender vagyok, örülök, hogy megismertelek.* Miközben ezt mondja belenéz a másik szemébe. Ilyenkor sok mindent ki lehet belőle olvasni. Végre most legalább nem kell nagyon lefelé nézne. Bár termetes a férfi a nőnek még így is le kell néznie rá.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-31 21:25:40
Üzenet elküldve: 2019-08-31 21:25:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda//
*Egy furcsa, mámoros érzéki csalódásból rángatja ki egy pillanat alatt a hang, ahogy valaki a lépcsőket tapossa, és léptei kopogása. Nem tulajdonit neki nagy figyelmet, nem érzi veszélyben magát, viszont mikor a másik ráköszön, egészen meglepődik. Mindenre számított, de erre nem.*
-Üdv néked!
*Fejét még csak ezután fordítja oda, amerről a hang jött. Szokásához híven lefelé tekint, mert általában magasabb szokott lenni az embereknél, de ekkor jön ám csak a igazi meglepetés. Egy nő az, aki szinte akkora, ha nem magasabb valamivel, mint Rorkir. Persze szélességben nem, furcsa lenne, ha egy nő akkora lenne, mint ő. Viszont vékonynak semmiképpen sem mondható, sőt. Igazán szemrevaló a barbárnak, egy darabig nem is jut szóhoz, hisz a nőies vonalak, valamint a méretek rabul ejtik. Mióta elindult útjára, jobbára csak csenevész, vézna nőket látott, akiket nem is mondana igazán nőnek, talán csak lánynak, de asszonynak semmiképp. Pedig ahonnan ő jön, ott az az igazi gyönyörűség mérőfoka, nem az olyanok, mint a városi udvarhölgyecskék, legalábbis ha igaz, amiket a hajósoktól hallott. Kezét a nő csípőjére teszi, persze ha nem ellenkezik nagyon, náluk ez nem számít ugyan tolakodásnak, de ki tudja, hogy itt milyenek a szokások.*
-Gyönyörű asszony vagy. Egészséges gyermekeket tudnál a világra hozni. Igazi áldás.
*Felkészül, hogy akár egy pofon is lehet a jutalma a dologért, de őszintén úgy érzi, hogy ennyit megér a dolog.*
-Ennyire látszik? Én sem vagyok idelévő.
*Kisebb gondolkodás után folytatja.*
-Idevalósi, nem innen származom. Nemrég érkeztem nagy vízről.
*A durva környék hallatán csak elmosolyodik.*
-Itt is vannak ilyen környékek? Ki hitte volna. Megvédelek, ha szeretnéd.
*Mondja teljesen őszintén és mindenféle hátsó szándék nélkül. Bár úgy hangozhat, de ez nem egy felkérés, valószínűleg akár akarja a nő, akár nem, nem hagyná, hogy bántódása essen. A hazájában nagy tisztelet övezi a nőket, és általában halálos bűn bántani őket. Legalábbis ők ezzel büntetik.*
-És mit keresel egy ilyen durva környéken? Nem lenne jobb egy biztonságos helyen?
*Egy furcsa, mámoros érzéki csalódásból rángatja ki egy pillanat alatt a hang, ahogy valaki a lépcsőket tapossa, és léptei kopogása. Nem tulajdonit neki nagy figyelmet, nem érzi veszélyben magát, viszont mikor a másik ráköszön, egészen meglepődik. Mindenre számított, de erre nem.*
-Üdv néked!
*Fejét még csak ezután fordítja oda, amerről a hang jött. Szokásához híven lefelé tekint, mert általában magasabb szokott lenni az embereknél, de ekkor jön ám csak a igazi meglepetés. Egy nő az, aki szinte akkora, ha nem magasabb valamivel, mint Rorkir. Persze szélességben nem, furcsa lenne, ha egy nő akkora lenne, mint ő. Viszont vékonynak semmiképpen sem mondható, sőt. Igazán szemrevaló a barbárnak, egy darabig nem is jut szóhoz, hisz a nőies vonalak, valamint a méretek rabul ejtik. Mióta elindult útjára, jobbára csak csenevész, vézna nőket látott, akiket nem is mondana igazán nőnek, talán csak lánynak, de asszonynak semmiképp. Pedig ahonnan ő jön, ott az az igazi gyönyörűség mérőfoka, nem az olyanok, mint a városi udvarhölgyecskék, legalábbis ha igaz, amiket a hajósoktól hallott. Kezét a nő csípőjére teszi, persze ha nem ellenkezik nagyon, náluk ez nem számít ugyan tolakodásnak, de ki tudja, hogy itt milyenek a szokások.*
-Gyönyörű asszony vagy. Egészséges gyermekeket tudnál a világra hozni. Igazi áldás.
*Felkészül, hogy akár egy pofon is lehet a jutalma a dologért, de őszintén úgy érzi, hogy ennyit megér a dolog.*
-Ennyire látszik? Én sem vagyok idelévő.
*Kisebb gondolkodás után folytatja.*
-Idevalósi, nem innen származom. Nemrég érkeztem nagy vízről.
*A durva környék hallatán csak elmosolyodik.*
-Itt is vannak ilyen környékek? Ki hitte volna. Megvédelek, ha szeretnéd.
*Mondja teljesen őszintén és mindenféle hátsó szándék nélkül. Bár úgy hangozhat, de ez nem egy felkérés, valószínűleg akár akarja a nő, akár nem, nem hagyná, hogy bántódása essen. A hazájában nagy tisztelet övezi a nőket, és általában halálos bűn bántani őket. Legalábbis ők ezzel büntetik.*
-És mit keresel egy ilyen durva környéken? Nem lenne jobb egy biztonságos helyen?
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-31 20:19:30
Üzenet elküldve: 2019-08-31 20:19:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rokir //
* Gyorsan halad a világítótorony felé. Nemsokára már a homokos tengerparton sétál. Majd egy rövid emelkedő érkezik. A toronyhoz érve üdvözli a hely őreit és elindul felfelé. Még egy kicsit el is fárad ebbe sok lépcsőzésben meg gyaloglásban. A torony tetejére érve veszi észre, hogy nem egyedül van. Egy megtermett barbár harcosnak kinéző alakot pillant meg. Szinte meg is feledkezik, miért is jött fel. Ilyen ruházatú embert nagyon régen látott. Az ő népe is ilyen ruhát hordott a hegyekben, de ez már olyan rég, hogy volt szinte nem is emlékszik rá. Javarészt nyikhaj kis nemeseket szórakoztattak. ~ Már megérte idejönnöm. ~ Gyorsan a korláthoz sétál, mert nem akarja feltűnően bámulni.*
- Üdv!* Köszön neki és aztán hagyja, hogy a tenger látványa rabul ejtse. A nagy hullámzó víztömeg, szinte megbabonázza. Itt-ott hajókat lát a távolban, de nagyon aprónak tűnnek innen fentről. Arrébb a mocskos kikötő látszik. Ha kibámészkodta magát, akkor a remélhetőleg még mellette lévő férfival kezd el foglalkozni. Feltett szándékában áll, hogy jobban megismerje. Reméli majd az ágyába tudja csalni a későbbiekben. A bordélyban nem találkozott olyan kuncsafttal, aki ilyen szép száll és jól izmolt lett volna. Sőt feltehetően erősebb is a lánynál.*
- Új vagy a környéken igaz, mert nem úgy nézel ki, mint aki helyi lenne. Én csak most érkeztem ide, de azt hallottam, hogy ez egy durva környék.* Ennyi Zirnanda szerint elegendő, hogy megindítsa a beszélgetést. A többi már majd fog jönni könnyedén.*
* Gyorsan halad a világítótorony felé. Nemsokára már a homokos tengerparton sétál. Majd egy rövid emelkedő érkezik. A toronyhoz érve üdvözli a hely őreit és elindul felfelé. Még egy kicsit el is fárad ebbe sok lépcsőzésben meg gyaloglásban. A torony tetejére érve veszi észre, hogy nem egyedül van. Egy megtermett barbár harcosnak kinéző alakot pillant meg. Szinte meg is feledkezik, miért is jött fel. Ilyen ruházatú embert nagyon régen látott. Az ő népe is ilyen ruhát hordott a hegyekben, de ez már olyan rég, hogy volt szinte nem is emlékszik rá. Javarészt nyikhaj kis nemeseket szórakoztattak. ~ Már megérte idejönnöm. ~ Gyorsan a korláthoz sétál, mert nem akarja feltűnően bámulni.*
- Üdv!* Köszön neki és aztán hagyja, hogy a tenger látványa rabul ejtse. A nagy hullámzó víztömeg, szinte megbabonázza. Itt-ott hajókat lát a távolban, de nagyon aprónak tűnnek innen fentről. Arrébb a mocskos kikötő látszik. Ha kibámészkodta magát, akkor a remélhetőleg még mellette lévő férfival kezd el foglalkozni. Feltett szándékában áll, hogy jobban megismerje. Reméli majd az ágyába tudja csalni a későbbiekben. A bordélyban nem találkozott olyan kuncsafttal, aki ilyen szép száll és jól izmolt lett volna. Sőt feltehetően erősebb is a lánynál.*
- Új vagy a környéken igaz, mert nem úgy nézel ki, mint aki helyi lenne. Én csak most érkeztem ide, de azt hallottam, hogy ez egy durva környék.* Ennyi Zirnanda szerint elegendő, hogy megindítsa a beszélgetést. A többi már majd fog jönni könnyedén.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-31 19:22:27
Üzenet elküldve: 2019-08-31 19:22:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Már egy jó nap is eltelhetett, mióta az utolsó ismert városból hajóra szállt. Valami Wegtoren lehetett a neve, Rorkir számára ez a név pont annyit jelent, mint a korábbiak, amikkel traktálták az útja során. Semennyit. ~Városok. Még hogy város. A Vérgőzős klán elfoglalná az egészet, mielőtt még felvirradna a hajnal első sugara.~ Megmosolyogtatja a gondolat, hogy népe ismét hódítani kezd, persze tudja, hogy erre sajnos nem sok esély van, legalábbis egy darabig biztosan nem. Ő maga is valamiféle felfedező útra indult a magas hegyek területéről, bár sosem járt még amolyan civilizált területen, a vének mégis úgy gondolták, hogy jót tenne neki, főleg most, hogy ereje teljében van. ~Indulj útnak, mondták, s ne feledd, hogy ki vagy, és hogy honnan indultál. Az ősi tanítás lebegjen szemed előtt utadon: Ellenséged eltiporni, leigázni, és hallani asszonyaik jajveszékelését.~*
-Háá
*Egy halk, inkább csak magának szóló halk, de mégis a lelkében lobogó tűznek tökéletes kifejezése ez a sóhaj. A hajóról leszállva a kikötőbe érkezik, ahol némi rosszullét és gyalázkodás után egyre jobban van. Körbenéz, s rögtön tudja is, hogy mit kell tennie. Meglátja a legmagasabb pontot a közelben, valamiféle fényes, mesterséges torony képében, melyet azelőtt még nemigen láthatott. Erős és határozott léptekkel igyekszik feléje, s fel is jut hamar a legtetejébe. Ez kicsit emlékezteti otthonára, és a kilátás is egész szép innen. Minden más perspektívába kerül, ha felülről szemlélődik az ember. Karját a korlátnak támasztja, testét szinte semmi sem fedi, így tökéletesen látszanak az izmai. Karja mintha egy külön fegyver lenne egymagában, akár egy tetemesebb kardnak is megfelelne. A fonott haját pedig lágyan lengeti a szellő. Egyáltalán nem fázik, nem zavarja a közeli víz miatti szél, egészen jól bírja az időjárást. Akár egész vonzó is lehet ez a megjelenés a szebbik nem tagjai számára, bár nem kifejezetten ezzel a céllal érkezett. Erős háta, és a nagy súly alatt feszülő lábai mind szabadon láthatóak, a duzzadó erek és a vízpára miatt gyöngyöző mellkasa csak hozzáad ehhez a hatáshoz. Persze ő erről mit sem sejt, hisz épp mással van elfoglalva, kémlel. Szeme ide-oda cikázik, de egy idő után csak elvész tekintete a hullámokban és a tengerben, ahogy arra is vizsgálódik, amerről érkezett, dél felé. Megnyugtató és kellemes ez a rendszertelennek tűnő vízrengeteg. Mintha az agya akaratlanul is próbálna valami mintát felfedezni benne. ~Olyan mintha, valaki csapkodná a vizet egy hatalmas kalapáccsal.~ Morfondírozik magában, miközben ott áll, mozdulatlanul.*
*Már egy jó nap is eltelhetett, mióta az utolsó ismert városból hajóra szállt. Valami Wegtoren lehetett a neve, Rorkir számára ez a név pont annyit jelent, mint a korábbiak, amikkel traktálták az útja során. Semennyit. ~Városok. Még hogy város. A Vérgőzős klán elfoglalná az egészet, mielőtt még felvirradna a hajnal első sugara.~ Megmosolyogtatja a gondolat, hogy népe ismét hódítani kezd, persze tudja, hogy erre sajnos nem sok esély van, legalábbis egy darabig biztosan nem. Ő maga is valamiféle felfedező útra indult a magas hegyek területéről, bár sosem járt még amolyan civilizált területen, a vének mégis úgy gondolták, hogy jót tenne neki, főleg most, hogy ereje teljében van. ~Indulj útnak, mondták, s ne feledd, hogy ki vagy, és hogy honnan indultál. Az ősi tanítás lebegjen szemed előtt utadon: Ellenséged eltiporni, leigázni, és hallani asszonyaik jajveszékelését.~*
-Háá
*Egy halk, inkább csak magának szóló halk, de mégis a lelkében lobogó tűznek tökéletes kifejezése ez a sóhaj. A hajóról leszállva a kikötőbe érkezik, ahol némi rosszullét és gyalázkodás után egyre jobban van. Körbenéz, s rögtön tudja is, hogy mit kell tennie. Meglátja a legmagasabb pontot a közelben, valamiféle fényes, mesterséges torony képében, melyet azelőtt még nemigen láthatott. Erős és határozott léptekkel igyekszik feléje, s fel is jut hamar a legtetejébe. Ez kicsit emlékezteti otthonára, és a kilátás is egész szép innen. Minden más perspektívába kerül, ha felülről szemlélődik az ember. Karját a korlátnak támasztja, testét szinte semmi sem fedi, így tökéletesen látszanak az izmai. Karja mintha egy külön fegyver lenne egymagában, akár egy tetemesebb kardnak is megfelelne. A fonott haját pedig lágyan lengeti a szellő. Egyáltalán nem fázik, nem zavarja a közeli víz miatti szél, egészen jól bírja az időjárást. Akár egész vonzó is lehet ez a megjelenés a szebbik nem tagjai számára, bár nem kifejezetten ezzel a céllal érkezett. Erős háta, és a nagy súly alatt feszülő lábai mind szabadon láthatóak, a duzzadó erek és a vízpára miatt gyöngyöző mellkasa csak hozzáad ehhez a hatáshoz. Persze ő erről mit sem sejt, hisz épp mással van elfoglalva, kémlel. Szeme ide-oda cikázik, de egy idő után csak elvész tekintete a hullámokban és a tengerben, ahogy arra is vizsgálódik, amerről érkezett, dél felé. Megnyugtató és kellemes ez a rendszertelennek tűnő vízrengeteg. Mintha az agya akaratlanul is próbálna valami mintát felfedezni benne. ~Olyan mintha, valaki csapkodná a vizet egy hatalmas kalapáccsal.~ Morfondírozik magában, miközben ott áll, mozdulatlanul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 992-1011