Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-21 13:20:34
Üzenet elküldve: 2017-06-21 13:20:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Aniyä a háta mögött támaszkodik a tenyereivel, egyelőre így kényelmes, hiszen nem egy kényelmes helyre kérte a tetoválást. Talán ha végül a háta mellett döntött volna, akkor csak görnyednie kéne, vagy hasra feküdnie, így viszont biztos, hogy be fog állni a lába.
A combbámulás egyáltalán nem zavarja, csak felnevet kettejük párbeszédén ezzel kapcsolatban.*
- Én elhiszem neked.
*Mondja Aregeornak, noha tudja, hogy ezzel egyértelműen hazudik. Ebből már úgysem fogja tudni kivágni magát, őt pedig nem zavarja, hogyha megnézik. Tudja magáról, hogy nőnemű, és vannak domborulatai, s hogyha nem is nemének legszebb példánya, egy kiéhezett egyénnek már ez szép látvány lehet.
Némán nyugtázza a tényt, hogy egyelőre nem fogja látni a férfi tetoválását, így a környéket kezdi nézegetni.*
- Úgyis az eredeti minta is csak fekete.
*Mondja, közben legyint egyet a kezével. Ezen már nem fog múlni. Kicsit megretten, amikor Idya máris felszólítja őt, és előveszi a tűt. Megfeszülnek az idegei, azt se tudja mire számítson. Ajkai elfehérednek, ahogy összeszorítja őket, hogy ne mutassa a jelét fájdalomnak, pedig nem egy kellemes érzés szánkázik végig benne, amikor tű éri a bőrét. De nem kapja el a combját, talán csak egy kicsit megremeg a váratlan fájdalomtól.*
- Kellemes három órának nézünk elébe.
*Próbál viccelődni a fájdalmai közepette, de a hangja elég elhaló és nyöszörgős. Hát milyen kardforgató ő így, hogy alig bírja ezt a kis fájdalmat?*
*Aniyä a háta mögött támaszkodik a tenyereivel, egyelőre így kényelmes, hiszen nem egy kényelmes helyre kérte a tetoválást. Talán ha végül a háta mellett döntött volna, akkor csak görnyednie kéne, vagy hasra feküdnie, így viszont biztos, hogy be fog állni a lába.
A combbámulás egyáltalán nem zavarja, csak felnevet kettejük párbeszédén ezzel kapcsolatban.*
- Én elhiszem neked.
*Mondja Aregeornak, noha tudja, hogy ezzel egyértelműen hazudik. Ebből már úgysem fogja tudni kivágni magát, őt pedig nem zavarja, hogyha megnézik. Tudja magáról, hogy nőnemű, és vannak domborulatai, s hogyha nem is nemének legszebb példánya, egy kiéhezett egyénnek már ez szép látvány lehet.
Némán nyugtázza a tényt, hogy egyelőre nem fogja látni a férfi tetoválását, így a környéket kezdi nézegetni.*
- Úgyis az eredeti minta is csak fekete.
*Mondja, közben legyint egyet a kezével. Ezen már nem fog múlni. Kicsit megretten, amikor Idya máris felszólítja őt, és előveszi a tűt. Megfeszülnek az idegei, azt se tudja mire számítson. Ajkai elfehérednek, ahogy összeszorítja őket, hogy ne mutassa a jelét fájdalomnak, pedig nem egy kellemes érzés szánkázik végig benne, amikor tű éri a bőrét. De nem kapja el a combját, talán csak egy kicsit megremeg a váratlan fájdalomtól.*
- Kellemes három órának nézünk elébe.
*Próbál viccelődni a fájdalmai közepette, de a hangja elég elhaló és nyöszörgős. Hát milyen kardforgató ő így, hogy alig bírja ezt a kis fájdalmat?*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-20 06:40:05
Üzenet elküldve: 2017-06-20 06:40:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A különleges megszólítást csak akkor használja, mikor kettesben vannak, idegenek előtt soha. Ezt majd az idő múlásával észreveheti a "kicsi poén", így Aregeor remélhetőleg megússza épp bőrrel. Azaz... bőre már sosem lesz épp, hiszen rajta virít egy baromi nagy tetoválás.
Idya jó napnak néz elébe, hiszen a szalmakalapos nőnek van ideje és pénze is. Ha Aregeor lenne a mester, ő megpróbálna rásózni még valamit, de hát nem ő az.*
-Öhm... miii?? *nyújtja el a szót és bosszúsan néz a tündérre, amiért a drága felhívta a másik nő figyelmét a combbámulásra.*
~Köszönöm... nagyon köszi, de tényleg!~
-Csak azt néztem, hogy a felülethez mérten elég jól fog e kinézni a tetkó, vagy netán módosítani kell a sárkány méretein. *hazudja szemrebbenés nélkül, bár aligha ezzel elkésett. Na de akkor sincs semmi gond, férfiból van, ráadásul épp ideje lenne már egy kiadós kamatyolásnak, szóval ennyit megenged magának, ha már több nem is lehet.*
-Igen, az van neki! *mondja nevetve.*
~Nézz csak magadra! Te is Sa'Tereth egy kicsi poénja vagy!~
*Ezt Idya aligha fogja tudni levakarni magáról.*
-Majd akkor, ha a tiéd is készen van. Tartunk egy kis bemutatót.
*Idya közbeszólására csak legyint.*
-Hát, gondoltam, hogy egy kis kedvezmény jár visszatérő kuncsaftoknak, és így nem megy rá a gatyám!
*Kiderül az is, hogy milyen lenne egy színes tetoválás. Neki egyébként tök jó a fekete tinta, nem is kellene más. Ugyanakkor a sárkányt vörösben, vagy smaragdzöldben képzeli el, úgy lenne az igazi. Talán amit Aniyä kap az olyan lesz, mint a mesebéli éjsárkány.*
*A különleges megszólítást csak akkor használja, mikor kettesben vannak, idegenek előtt soha. Ezt majd az idő múlásával észreveheti a "kicsi poén", így Aregeor remélhetőleg megússza épp bőrrel. Azaz... bőre már sosem lesz épp, hiszen rajta virít egy baromi nagy tetoválás.
Idya jó napnak néz elébe, hiszen a szalmakalapos nőnek van ideje és pénze is. Ha Aregeor lenne a mester, ő megpróbálna rásózni még valamit, de hát nem ő az.*
-Öhm... miii?? *nyújtja el a szót és bosszúsan néz a tündérre, amiért a drága felhívta a másik nő figyelmét a combbámulásra.*
~Köszönöm... nagyon köszi, de tényleg!~
-Csak azt néztem, hogy a felülethez mérten elég jól fog e kinézni a tetkó, vagy netán módosítani kell a sárkány méretein. *hazudja szemrebbenés nélkül, bár aligha ezzel elkésett. Na de akkor sincs semmi gond, férfiból van, ráadásul épp ideje lenne már egy kiadós kamatyolásnak, szóval ennyit megenged magának, ha már több nem is lehet.*
-Igen, az van neki! *mondja nevetve.*
~Nézz csak magadra! Te is Sa'Tereth egy kicsi poénja vagy!~
*Ezt Idya aligha fogja tudni levakarni magáról.*
-Majd akkor, ha a tiéd is készen van. Tartunk egy kis bemutatót.
*Idya közbeszólására csak legyint.*
-Hát, gondoltam, hogy egy kis kedvezmény jár visszatérő kuncsaftoknak, és így nem megy rá a gatyám!
*Kiderül az is, hogy milyen lenne egy színes tetoválás. Neki egyébként tök jó a fekete tinta, nem is kellene más. Ugyanakkor a sárkányt vörösben, vagy smaragdzöldben képzeli el, úgy lenne az igazi. Talán amit Aniyä kap az olyan lesz, mint a mesebéli éjsárkány.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-19 22:14:19
Üzenet elküldve: 2017-06-19 22:14:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Önelégült vigyorral méregeti ő is a férfi hátán virító tetoválást. Ahhoz képest, hogy ez volt az első, amit tintával készített, kifejezetten tetszetős lett.*
-Tudom.
*Persze, hogy szép munka, hát ő csinálta! Habár a tündérbarátnő megszólítással nincsen kibékülve, de ezt most lógva hagyja. Ha valóban összefonódott a sorsuk, és találkoznak még, lesz idejük megbeszélni.*
-Ahogy gondolod.
*Idyát aztán teljesen hidegen hagyja, mit kezd a tőle kapott információval, amíg fizet neki. Még ha csak egy arany mondatonként is, az is valami, és néhány mondat után már egy kiadós vacsorára is meg lesz hívva. Aregeorra fel sem pillant, már látta eleget az elmúlt órákban, így neki nem tűnik fel, mennyire a szívére vette, hogy rá emelte az ujját a lány.*
-Nagyszerű, akkor lássunk is neki!
*Csapja össze lelkesen a kezét, és nekiáll a rajzolásnak.*
-Ki ne essenek a szemeid, te mamlasz!
*Éppen csak felpillantott, és azt kell látnia, hogy Aregeor a szalmakalapos combját falja a tekintetével. Nem sokon múlhat, hogy a nyála is elcsöppenjen. És még ez akart vele összefeküdni!*
-Én szarkasztikusnak mondanám. *Veti oda, fel sem pillantva a combról.* Szerintem a Sorsnak kifejezetten szórakoztató humora van. Nézd csak meg a kacsacsőrű emlőst.
*Mennyivel szórakozottabb, és elviselhetőbb a modora most, hogy el kell adnia magát. Legalábbis ő így gondolja. Meg kell szenvednie azért, hogy ráharapjon a nyelvére minden áldott alkalommal, mikor valami csúnya dolog szaladna ki a száján, de a pénz beszél...*
-Kiváló, csak bírd megfizetni. Lassan már minden aranyad rám vered el. Na, nem mintha panaszkodnék!
*Vigyorog, miközben félreteszi a ceruzát, és a tű után nyúl.*
-A színes is biztos kivitelezhető lenne, viszont a halványabbak, mint a sárga, fehér, világoskék, hamar kikopnak és elveszítik a színüket. És sajnos nekem nincs is más színem, csak a fekete, úgyhogy kénytelenek lesztek ezzel beérni. Na most szorítsd össze a fogaidat!
*Figyelmezteti a lányt, és megejti az első szúrást. Egy röpke pillanatot vár, hogyha elugrana, akkor ne menjen félre a következő, majd erősen leszorítja a combját, amennyire csak tudja, és elkezdi felvinni az első vonalat.*
*Önelégült vigyorral méregeti ő is a férfi hátán virító tetoválást. Ahhoz képest, hogy ez volt az első, amit tintával készített, kifejezetten tetszetős lett.*
-Tudom.
*Persze, hogy szép munka, hát ő csinálta! Habár a tündérbarátnő megszólítással nincsen kibékülve, de ezt most lógva hagyja. Ha valóban összefonódott a sorsuk, és találkoznak még, lesz idejük megbeszélni.*
-Ahogy gondolod.
*Idyát aztán teljesen hidegen hagyja, mit kezd a tőle kapott információval, amíg fizet neki. Még ha csak egy arany mondatonként is, az is valami, és néhány mondat után már egy kiadós vacsorára is meg lesz hívva. Aregeorra fel sem pillant, már látta eleget az elmúlt órákban, így neki nem tűnik fel, mennyire a szívére vette, hogy rá emelte az ujját a lány.*
-Nagyszerű, akkor lássunk is neki!
*Csapja össze lelkesen a kezét, és nekiáll a rajzolásnak.*
-Ki ne essenek a szemeid, te mamlasz!
*Éppen csak felpillantott, és azt kell látnia, hogy Aregeor a szalmakalapos combját falja a tekintetével. Nem sokon múlhat, hogy a nyála is elcsöppenjen. És még ez akart vele összefeküdni!*
-Én szarkasztikusnak mondanám. *Veti oda, fel sem pillantva a combról.* Szerintem a Sorsnak kifejezetten szórakoztató humora van. Nézd csak meg a kacsacsőrű emlőst.
*Mennyivel szórakozottabb, és elviselhetőbb a modora most, hogy el kell adnia magát. Legalábbis ő így gondolja. Meg kell szenvednie azért, hogy ráharapjon a nyelvére minden áldott alkalommal, mikor valami csúnya dolog szaladna ki a száján, de a pénz beszél...*
-Kiváló, csak bírd megfizetni. Lassan már minden aranyad rám vered el. Na, nem mintha panaszkodnék!
*Vigyorog, miközben félreteszi a ceruzát, és a tű után nyúl.*
-A színes is biztos kivitelezhető lenne, viszont a halványabbak, mint a sárga, fehér, világoskék, hamar kikopnak és elveszítik a színüket. És sajnos nekem nincs is más színem, csak a fekete, úgyhogy kénytelenek lesztek ezzel beérni. Na most szorítsd össze a fogaidat!
*Figyelmezteti a lányt, és megejti az első szúrást. Egy röpke pillanatot vár, hogyha elugrana, akkor ne menjen félre a következő, majd erősen leszorítja a combját, amennyire csak tudja, és elkezdi felvinni az első vonalat.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-19 20:30:34
Üzenet elküldve: 2017-06-19 20:30:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Aniyä örül, mint majom a farkának, hogy viszonylag ilyen könnyedén megtalálta a tetoválómestert, és nem is kell próbákat kiállnia, hogy megkapja az áhított tetoválást.
Vidáman helyet is foglal, kíváncsian nézelődik, főleg az eszközöket és a két jelenlévőt veszi szemügyre.
Miután helyet foglal, nem kell sokat várni, hogy a lényegre térjenek. Elmondja mit szeretne és hová, ezután az ár is kiderül.*
- Persze, ráérek és van elég aranyam.
*Feleli széles mosollyal, majd míg Idya a mintát vizsgálja, tekintetét a férfire veti. Mintha csak azt kérdezné barna szemeivel, hogy tetszik-e, amit lát. Egy hosszúnak tűnő pillanatig húzza el a szemkontaktust, már ha Aregeor el tud szakadni a combjától. Utána újra a tündérre néz. Illendőségből leveszi a szalmakalapot a fejéről, és maga mellé a földre teszi. Kíváncsian nézi, hogyan dolgoznak rajta. Eleinte kicsit csikis érzés, valamennyire bizsergető, de fogadni merne rá, hogyha a ceruzát a tűre cseréli, az már nem lesz ilyen kellemes. Legbelül fél, hogy vajon mennyire fogja bírni. Sérült már meg, s ha tüzetesebben átvizsgálja valaki a testét, akkor lehet rajta hegeket találni, de ez messziről nem látszik annyira. Egy tű monoton szurkálása a bőrbe viszont teljesen más, mint amikor megvágják az embert.
Közben újra a férfire vigyorog, annak ellenére, hogy feltűnik neki a megfeszülő állkapocs. Nem biztos benne, hogy a mutogatásra reagált így, de úgy gondolja nem fog ebbe belehalni egyikük sem. Egyik szemöldöke felszalad, reakcióként a "huncut" szóra.*
- Hú, hadd lássam!
*Mondja lelkesen, mivel a tükrös szenzációról még lemaradt. Ezután újra Idya felé fordul.*
- Ez engem is érdekelne. Mármint, hogy van e színes tetoválás.
*Kérdezi a tündérke válaszára és a férfi tetoválásbemutatójára várva.*
*Aniyä örül, mint majom a farkának, hogy viszonylag ilyen könnyedén megtalálta a tetoválómestert, és nem is kell próbákat kiállnia, hogy megkapja az áhított tetoválást.
Vidáman helyet is foglal, kíváncsian nézelődik, főleg az eszközöket és a két jelenlévőt veszi szemügyre.
Miután helyet foglal, nem kell sokat várni, hogy a lényegre térjenek. Elmondja mit szeretne és hová, ezután az ár is kiderül.*
- Persze, ráérek és van elég aranyam.
*Feleli széles mosollyal, majd míg Idya a mintát vizsgálja, tekintetét a férfire veti. Mintha csak azt kérdezné barna szemeivel, hogy tetszik-e, amit lát. Egy hosszúnak tűnő pillanatig húzza el a szemkontaktust, már ha Aregeor el tud szakadni a combjától. Utána újra a tündérre néz. Illendőségből leveszi a szalmakalapot a fejéről, és maga mellé a földre teszi. Kíváncsian nézi, hogyan dolgoznak rajta. Eleinte kicsit csikis érzés, valamennyire bizsergető, de fogadni merne rá, hogyha a ceruzát a tűre cseréli, az már nem lesz ilyen kellemes. Legbelül fél, hogy vajon mennyire fogja bírni. Sérült már meg, s ha tüzetesebben átvizsgálja valaki a testét, akkor lehet rajta hegeket találni, de ez messziről nem látszik annyira. Egy tű monoton szurkálása a bőrbe viszont teljesen más, mint amikor megvágják az embert.
Közben újra a férfire vigyorog, annak ellenére, hogy feltűnik neki a megfeszülő állkapocs. Nem biztos benne, hogy a mutogatásra reagált így, de úgy gondolja nem fog ebbe belehalni egyikük sem. Egyik szemöldöke felszalad, reakcióként a "huncut" szóra.*
- Hú, hadd lássam!
*Mondja lelkesen, mivel a tükrös szenzációról még lemaradt. Ezután újra Idya felé fordul.*
- Ez engem is érdekelne. Mármint, hogy van e színes tetoválás.
*Kérdezi a tündérke válaszára és a férfi tetoválásbemutatójára várva.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-19 19:53:03
Üzenet elküldve: 2017-06-19 19:53:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Hamar kikapja Idya kezéből a tükröt, ami valóban kicsit nagyobb, mint egy tündér mérete. Mikor rájön, hogy hogyan is tartsa úgy, hogy jól láthassa a tetoválást, nézegetni kezdi.*
-Hmmm... egész... csecse. Szép munka, tündérbarátnőm. *kacsint egyet. Aztán a másik oldalról is megnézegeti, az is elnyeri tetszését.*
-Remélem nem fog.
*Képzeli, hogy Idya milyen módon oldaná meg a dolgot. Köszöni szépen, ha egy mód van rá nem kér belőle, jó lesz ez így.
Egyébként hálás ő minden kis mákszemnyi információért, mivel így nem kell úgymond a sötétben tapogatóznia, de jobb kicsit zsörtölődni és elégedetlenkedni, hogy Idya ne bízza el magát és arra törekedjen, hogy minél több legyen az infó, amit átad.*
-Majd megnézem.
*Kicsit pipiskedik, hogy lássa a mintát, ugyanis roppant kíváncsi. A kivillanó combokon mohón siklik végig tekintete, képzeletben pedig pár arasznyit már fentebb jár.
Idya ismerteti az árat, ami elég reális. Nem drága, szóval megéri és bárki képes kifizetni.
Nem szereti, mikor mutogatnak rá, ilyenkor fogai összeszorulnak és csikorognak. Nem annyira feltűnően, de talán látható.*
-Ugye? *néz mosolyogva Idyara.* -Ilyen ez a huncut kis világ...
*A szalmakalapos kérdésére bólint.*
-Igen, lehet. Épp gondolkozom egy újabb mintán. *pillant Idyara.* -Meglepetés! Hehe. Az a sárkány. *bök a papírra.* -Az mi lenne? Színes lesz, vagy fekete-fehér? *érdeklődik. Vagy van egyáltalán színes tetoválás? Nem tudja, majd a tetoválómester megválaszolja.*
*Hamar kikapja Idya kezéből a tükröt, ami valóban kicsit nagyobb, mint egy tündér mérete. Mikor rájön, hogy hogyan is tartsa úgy, hogy jól láthassa a tetoválást, nézegetni kezdi.*
-Hmmm... egész... csecse. Szép munka, tündérbarátnőm. *kacsint egyet. Aztán a másik oldalról is megnézegeti, az is elnyeri tetszését.*
-Remélem nem fog.
*Képzeli, hogy Idya milyen módon oldaná meg a dolgot. Köszöni szépen, ha egy mód van rá nem kér belőle, jó lesz ez így.
Egyébként hálás ő minden kis mákszemnyi információért, mivel így nem kell úgymond a sötétben tapogatóznia, de jobb kicsit zsörtölődni és elégedetlenkedni, hogy Idya ne bízza el magát és arra törekedjen, hogy minél több legyen az infó, amit átad.*
-Majd megnézem.
*Kicsit pipiskedik, hogy lássa a mintát, ugyanis roppant kíváncsi. A kivillanó combokon mohón siklik végig tekintete, képzeletben pedig pár arasznyit már fentebb jár.
Idya ismerteti az árat, ami elég reális. Nem drága, szóval megéri és bárki képes kifizetni.
Nem szereti, mikor mutogatnak rá, ilyenkor fogai összeszorulnak és csikorognak. Nem annyira feltűnően, de talán látható.*
-Ugye? *néz mosolyogva Idyara.* -Ilyen ez a huncut kis világ...
*A szalmakalapos kérdésére bólint.*
-Igen, lehet. Épp gondolkozom egy újabb mintán. *pillant Idyara.* -Meglepetés! Hehe. Az a sárkány. *bök a papírra.* -Az mi lenne? Színes lesz, vagy fekete-fehér? *érdeklődik. Vagy van egyáltalán színes tetoválás? Nem tudja, majd a tetoválómester megválaszolja.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:39:35
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:39:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt nekiállna munkát keresni a kikötőben, körbenéz a környéken. A helyi kocsmákat és fogadókat már jó részt ismeri, a part vonalát követve a civilizációtól távolabb eső részeket fedezné fel. Rögtön első állomása a világítótorony. Kellemes, hűs szellő kap a csuklyájába, lerántva azt a fejéről szabadjára engedi a dús, piszkosfehér hajkoronát. Egészen a sziklaperemig kisétál, hogy letekinthessen a mélybe. Félelmetes. A sós víz illata, a sirályok visongása csábítja a tenger felé, de túl kedves neki az élete, hogy ennyivel meg lehessen győzni. Hiába vesztett el mindent, oda a hajója, a szülei, az egész legénység, ő még itt van, és új kalandokra éhes.
Visszasétál a torony tövébe, a vállain pihenő köpenyt a földre teríti, és helyet foglal a meleg anyagon. Nem fog sokáig időzni, pár percet enged csak meg magának, hogy élvezhesse a csendet. Aztán újra beleveti magát az alkoholgőzös mocsokba.*
Visszasétál a torony tövébe, a vállain pihenő köpenyt a földre teríti, és helyet foglal a meleg anyagon. Nem fog sokáig időzni, pár percet enged csak meg magának, hogy élvezhesse a csendet. Aztán újra beleveti magát az alkoholgőzös mocsokba.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:29:45
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:29:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
-Igaz, a tükör! *A homlokára is csapna, ha nem lenne vastagon bemázolva, így inkább rögtön a táskájába nyúl, hogy előkeresse a tenyérnyi méretű kézitükröt. Szerencsére nem egy tündérke kezéhez igazították, hanem egy emberéhez, így ha Aregeor ügyesen tartja, a tetoválás felét is láthatja egyszerre.*
-Addig jó, amíg nem kezd el viszketni vagy marni. Ha valamelyik megtörténne, keress fel, megoldom.
*Ha más nem, kikanyarintja egy éles késsel a begyulladt részt. De pénzt nem szolgáltat vissza!*
-Hé! Én sem tudhatok mindent. *Még egy gonoszkás mosoly is kiül az arcára. Hát persze, hogy tud mindent.* Viszont mivel nem jártam még benn, ennél többet nem mondhatok.
*Három arany is több a semminél, szó nélkül zsebre vágja a tallérokat, majd a lányt fogadja szívélyes mosollyal. Átveszi tőle a papírt, amin a minta van, és összehúzott szemöldökkel vizsgálgatja.*
-Tetszetős. *Húzza végig ujját a sárkányon, majd ugyanazt a mozdulatot megismétli a lány combján is, mintha azt nézné, hogyan fog elférni rajta a minta.*
-Ha nagyon részletesen szeretnéd, az nagyjából három órát vesz igénybe. Tizenöt aranyas óradíjjal negyvenöt arany lenne a végösszeg. Ez így megfelelne?
*Ha a lány bólint, akkor neki is áll a tetoválásnak. Egy nedves ronggyal megtisztítja a bőrfelületet, majd kényelmesen az ölébe veszi a kalapos lábát, lehetőleg úgy, hogy neki se legyen nagyon kényelmetlen, és a ceruzával elkezdi felrajzolni a vázlatot.*
-Milyen kicsi a világ. *Jegyzi meg a nagy egymásra találást hallgatva.*
-Igaz, a tükör! *A homlokára is csapna, ha nem lenne vastagon bemázolva, így inkább rögtön a táskájába nyúl, hogy előkeresse a tenyérnyi méretű kézitükröt. Szerencsére nem egy tündérke kezéhez igazították, hanem egy emberéhez, így ha Aregeor ügyesen tartja, a tetoválás felét is láthatja egyszerre.*
-Addig jó, amíg nem kezd el viszketni vagy marni. Ha valamelyik megtörténne, keress fel, megoldom.
*Ha más nem, kikanyarintja egy éles késsel a begyulladt részt. De pénzt nem szolgáltat vissza!*
-Hé! Én sem tudhatok mindent. *Még egy gonoszkás mosoly is kiül az arcára. Hát persze, hogy tud mindent.* Viszont mivel nem jártam még benn, ennél többet nem mondhatok.
*Három arany is több a semminél, szó nélkül zsebre vágja a tallérokat, majd a lányt fogadja szívélyes mosollyal. Átveszi tőle a papírt, amin a minta van, és összehúzott szemöldökkel vizsgálgatja.*
-Tetszetős. *Húzza végig ujját a sárkányon, majd ugyanazt a mozdulatot megismétli a lány combján is, mintha azt nézné, hogyan fog elférni rajta a minta.*
-Ha nagyon részletesen szeretnéd, az nagyjából három órát vesz igénybe. Tizenöt aranyas óradíjjal negyvenöt arany lenne a végösszeg. Ez így megfelelne?
*Ha a lány bólint, akkor neki is áll a tetoválásnak. Egy nedves ronggyal megtisztítja a bőrfelületet, majd kényelmesen az ölébe veszi a kalapos lábát, lehetőleg úgy, hogy neki se legyen nagyon kényelmetlen, és a ceruzával elkezdi felrajzolni a vázlatot.*
-Milyen kicsi a világ. *Jegyzi meg a nagy egymásra találást hallgatva.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-19 16:54:04
Üzenet elküldve: 2017-06-19 16:54:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Aniyä kezében még mindig ott van a térkép, mire odaér a kétfős társasághoz. Éppen látja, ahogy arany landol a különös tündérnél, de azt nem tudja, hogy mi a téma. Nem is érdekli, s talán jobb is, ha nem tud róla.
Vidáman köszön nekik, ám Idya nem lacafacázik, szinte rögtön a lényegre tér. A különös és borongós külseje ellenére első blikkre elég nyájas, ezért Aniyä nem kéreti magát. Rögtön lehuppan a tomporára a batyuját pedig maga mellé teszi.*
- Igen, igen.
*Feleli gyorsan, amíg a táskájában matat. Először elteszi a térképet, majd előkeresi a papírt, amin a családja jelképének tusrajza van. Amint a kezébe akad, rögtön átnyújtja azt a tündérnek.*
- Ezt szeretném festéktetoválással a combomra.
*Mondja, majd egy laza mozdulattal elhúzza amúgy is elég lenge szoknyáját, hogy megvillanthassa izmos combját. Már látja is maga előtt a felhők között kígyózó lung sárkányt, ahogy az a combján virít.
Még bőven benne van a témában, mikor a férfi is megszólítja.*
- Tudtam, hogy ismerős vagy!
*Kiált fel, mutatóujját az ismerős ismeretlennek szegezve.*
- Semmi gond, megértem.
*Legyint ugyanazzal a lendülettel és tényleg ennyivel letudja a dolgot.*
- Te is tetováltatni szeretnél?
*Kérdezi kíváncsian, hogy ne lankadjon le a beszélgetés. Közben végignéz a tűkön és festékeken. Beleborzong a kellemetlen látványba, de bátyjára gondol, aki szintén kibírta ezt a tortúrát, vagyis neki is menni fog.*
*Aniyä kezében még mindig ott van a térkép, mire odaér a kétfős társasághoz. Éppen látja, ahogy arany landol a különös tündérnél, de azt nem tudja, hogy mi a téma. Nem is érdekli, s talán jobb is, ha nem tud róla.
Vidáman köszön nekik, ám Idya nem lacafacázik, szinte rögtön a lényegre tér. A különös és borongós külseje ellenére első blikkre elég nyájas, ezért Aniyä nem kéreti magát. Rögtön lehuppan a tomporára a batyuját pedig maga mellé teszi.*
- Igen, igen.
*Feleli gyorsan, amíg a táskájában matat. Először elteszi a térképet, majd előkeresi a papírt, amin a családja jelképének tusrajza van. Amint a kezébe akad, rögtön átnyújtja azt a tündérnek.*
- Ezt szeretném festéktetoválással a combomra.
*Mondja, majd egy laza mozdulattal elhúzza amúgy is elég lenge szoknyáját, hogy megvillanthassa izmos combját. Már látja is maga előtt a felhők között kígyózó lung sárkányt, ahogy az a combján virít.
Még bőven benne van a témában, mikor a férfi is megszólítja.*
- Tudtam, hogy ismerős vagy!
*Kiált fel, mutatóujját az ismerős ismeretlennek szegezve.*
- Semmi gond, megértem.
*Legyint ugyanazzal a lendülettel és tényleg ennyivel letudja a dolgot.*
- Te is tetováltatni szeretnél?
*Kérdezi kíváncsian, hogy ne lankadjon le a beszélgetés. Közben végignéz a tűkön és festékeken. Beleborzong a kellemetlen látványba, de bátyjára gondol, aki szintén kibírta ezt a tortúrát, vagyis neki is menni fog.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-19 15:11:45
Üzenet elküldve: 2017-06-19 15:11:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
-Biztos jól. *vonja meg a vállát.* -Még nem láttam, ugyebár... *köszörüli meg torkát. Igencsak jó lenne már az a fránya tükör még akkor is, ha egészen kicsi.*
-Egyébként már egyre kevésbé fáj, ha erre vagy kíváncsi. *jegyzi meg vigyorogva.*
-Szóval ennyi? *bukik ki.* -Egy rozoga viskó, amiben vagy van valami vagy nincs? *tárja szét kérdően karjait. Mivel azonban nem gondolja azt, hogy Idya becsapná, így csak megrázza kobakját, sóhajt egyet és legyint.* -Jó, ez is több a semminél. *nyom Idya Rotan markába 3 aranyat.
*
~Végül is, én még ennyit sem tudok.~
*Felvonja szemöldökét és elég savanyú képet vág.*
~Na pff... ez ilyen is tud lenni?~
*A "tudod melyik testrészedre" kérdésnél kíváncsian hajol közelebb, hátha valami intim helyre kéri és esetleg az elf meg végignézheti a művet. De aligha van ilyen piszok szerencséje.*
-Várj csak... *néz végig a nőn, majd a kalapról egyből beugrik neki valami.* -Nem te voltál ott a tisztáson? De, biztos te voltál! Bocs, hogy csak úgy elrohantam, de dolgom volt.
*Nem akarja már mondani, hogyha késik, akkor Idya elvágja a torkát fültől fülig. Jó, ez így drasztikus, de a kis liba képes lenne rá.*
-Biztos jól. *vonja meg a vállát.* -Még nem láttam, ugyebár... *köszörüli meg torkát. Igencsak jó lenne már az a fránya tükör még akkor is, ha egészen kicsi.*
-Egyébként már egyre kevésbé fáj, ha erre vagy kíváncsi. *jegyzi meg vigyorogva.*
-Szóval ennyi? *bukik ki.* -Egy rozoga viskó, amiben vagy van valami vagy nincs? *tárja szét kérdően karjait. Mivel azonban nem gondolja azt, hogy Idya becsapná, így csak megrázza kobakját, sóhajt egyet és legyint.* -Jó, ez is több a semminél. *nyom Idya Rotan markába 3 aranyat.
*~Végül is, én még ennyit sem tudok.~
*Felvonja szemöldökét és elég savanyú képet vág.*
~Na pff... ez ilyen is tud lenni?~
*A "tudod melyik testrészedre" kérdésnél kíváncsian hajol közelebb, hátha valami intim helyre kéri és esetleg az elf meg végignézheti a művet. De aligha van ilyen piszok szerencséje.*
-Várj csak... *néz végig a nőn, majd a kalapról egyből beugrik neki valami.* -Nem te voltál ott a tisztáson? De, biztos te voltál! Bocs, hogy csak úgy elrohantam, de dolgom volt.
*Nem akarja már mondani, hogyha késik, akkor Idya elvágja a torkát fültől fülig. Jó, ez így drasztikus, de a kis liba képes lenne rá.*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-18 18:19:45
Üzenet elküldve: 2017-06-18 18:19:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A horizonton egy ismerős alak sziluettje tűnik fel. Ez nem lehet igaz. Alig egy órája van itt a toronynál, és az első ember, aki eljön hozzá, az Aregeor. Még hangosan fel is horkan, amikor odaér hozzá.*
-Te is. *Feleli szarkasztikusan.* Hogy van a tetoválásod?
*Ha már nincs jobb dolga, megérdeklődi, milyen lett a műve, amin több órán át dolgozott, mennyire elégedett vele. Az érmék csilingelő hangjára kissé élénkebb lesz, koromfekete bogarai érdeklődve csillognak. Most költött el egy csomó aranyat a kémiai akármire, amiről még csak nem is tudja pontosan, micsoda, jól jönne az utánpótlás.*
-Rúnáztatni? *Fogas kérdés.* Konkrét személyt nem ismerek, aki ezzel foglalkozna, viszont... *Emeli fel a mutatóujját jelezve, így is tud valamit, amiért érdemes fizetni.* A dokkoknál bármit megtalálhatsz, amire szükséged van. Amikor megyek hazafelé, mindig útba esik egy rozoga faház, aminek az oldalára az van írva, fafaragás, fémmegmunkálás, kovácsolás. Sosem láttam még bemenni senkit, de hátha nem csak egy fennfelejtett firka. Én ott megnézném.
*Nyújtja jobbját a fizetségért, de mielőtt folytathatnák a kellemes csevegést, újabb jövevény érkezik.*
-Szia! *Mosolyog a lányra a férfinak még ismeretlennek számító kedves, meggyőző mosolyával.* Igen, én vagyok az. Gyere nyugodtan közelebb. *Ütögeti meg maga előtt a földet jelzésértékűen.* Ha jól sejtem, varratni szeretnél magadra valamit, ugye? Van konkrét elképzelésed? Festék- vagy hegtetoválást szeretnél? Tudod, melyik testrészedre?
*Ontja magából a kérdéseket, és ez még mind csak az alap volt, hogy el tudja kezdeni a munkát. Rengeteg bújik még meg a tarsolyában, amivel elszórakoztathatja az érdeklődőket.*
*A horizonton egy ismerős alak sziluettje tűnik fel. Ez nem lehet igaz. Alig egy órája van itt a toronynál, és az első ember, aki eljön hozzá, az Aregeor. Még hangosan fel is horkan, amikor odaér hozzá.*
-Te is. *Feleli szarkasztikusan.* Hogy van a tetoválásod?
*Ha már nincs jobb dolga, megérdeklődi, milyen lett a műve, amin több órán át dolgozott, mennyire elégedett vele. Az érmék csilingelő hangjára kissé élénkebb lesz, koromfekete bogarai érdeklődve csillognak. Most költött el egy csomó aranyat a kémiai akármire, amiről még csak nem is tudja pontosan, micsoda, jól jönne az utánpótlás.*
-Rúnáztatni? *Fogas kérdés.* Konkrét személyt nem ismerek, aki ezzel foglalkozna, viszont... *Emeli fel a mutatóujját jelezve, így is tud valamit, amiért érdemes fizetni.* A dokkoknál bármit megtalálhatsz, amire szükséged van. Amikor megyek hazafelé, mindig útba esik egy rozoga faház, aminek az oldalára az van írva, fafaragás, fémmegmunkálás, kovácsolás. Sosem láttam még bemenni senkit, de hátha nem csak egy fennfelejtett firka. Én ott megnézném.
*Nyújtja jobbját a fizetségért, de mielőtt folytathatnák a kellemes csevegést, újabb jövevény érkezik.*
-Szia! *Mosolyog a lányra a férfinak még ismeretlennek számító kedves, meggyőző mosolyával.* Igen, én vagyok az. Gyere nyugodtan közelebb. *Ütögeti meg maga előtt a földet jelzésértékűen.* Ha jól sejtem, varratni szeretnél magadra valamit, ugye? Van konkrét elképzelésed? Festék- vagy hegtetoválást szeretnél? Tudod, melyik testrészedre?
*Ontja magából a kérdéseket, és ez még mind csak az alap volt, hogy el tudja kezdeni a munkát. Rengeteg bújik még meg a tarsolyában, amivel elszórakoztathatja az érdeklődőket.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:34:36
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:34:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A térképnek és néhány kicsit alkoholgőzös útbaigazításnak köszönhetően Aniyä megtalálja a világítótornyot. A környék szinte kihalt, ami kicsit gyanús a lánynak, ezért a fejét gyorsan forgatja körbe-körbe, élet illetve figyelemfelkeltő jelek után kutatva. Ha egy valaki rá akar támadni, azt még talán meg tudja úszni, de több erős fickóval már nem bírna el. Ettől függetlenül mélyeket szippant a sós tengeri levegőből és nem felejti el megcsodálni a hullámokat. Nem sokára közelebb ér magához a toronyhoz, ami egész idillinek és lakályosnak tűnik már kívülről is. Úgy tűnik neki nem kell bemennie, mivel két alakot már a tövében kiszúr. Egy férfit és egy nőt, akik bizalmasnak tűnő légkörben beszélgetnek. Mégis a tündér körül különös felszerelést pillant meg, amik leginkább egy nagyon bizarr gyógyító kacatjaira hasonlítanak, mégsem torpan meg.*
- Szép napot kívánok mindkettőtöknek! Remélem nem zavarok meg semmit, de úgy tudom, hogy valaki errefelé vállal tetoválás készítést.
*Köszön mind a két jelenlévőnek, majd tekintetét egyértelműen a tűkre és festékekre szegezi.*
- Remélem jó helyen járok.
*Mondja végül, majd ha nem küldik el a fenébe, akkor ő maga is helyet foglal, türelmesen várva a sorára, hiszen az ismerősnek tűnő férfi volt itt előbb, nem fog elé vágni a sorban.*
*A térképnek és néhány kicsit alkoholgőzös útbaigazításnak köszönhetően Aniyä megtalálja a világítótornyot. A környék szinte kihalt, ami kicsit gyanús a lánynak, ezért a fejét gyorsan forgatja körbe-körbe, élet illetve figyelemfelkeltő jelek után kutatva. Ha egy valaki rá akar támadni, azt még talán meg tudja úszni, de több erős fickóval már nem bírna el. Ettől függetlenül mélyeket szippant a sós tengeri levegőből és nem felejti el megcsodálni a hullámokat. Nem sokára közelebb ér magához a toronyhoz, ami egész idillinek és lakályosnak tűnik már kívülről is. Úgy tűnik neki nem kell bemennie, mivel két alakot már a tövében kiszúr. Egy férfit és egy nőt, akik bizalmasnak tűnő légkörben beszélgetnek. Mégis a tündér körül különös felszerelést pillant meg, amik leginkább egy nagyon bizarr gyógyító kacatjaira hasonlítanak, mégsem torpan meg.*
- Szép napot kívánok mindkettőtöknek! Remélem nem zavarok meg semmit, de úgy tudom, hogy valaki errefelé vállal tetoválás készítést.
*Köszön mind a két jelenlévőnek, majd tekintetét egyértelműen a tűkre és festékekre szegezi.*
- Remélem jó helyen járok.
*Mondja végül, majd ha nem küldik el a fenébe, akkor ő maga is helyet foglal, türelmesen várva a sorára, hiszen az ismerősnek tűnő férfi volt itt előbb, nem fog elé vágni a sorban.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-18 09:38:18
Üzenet elküldve: 2017-06-18 09:38:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Hamarabb megy Idya után, mint gondolta. Úgy volt, hogy elmegy valamerre és kicsit körülnéz, talán vásárol valamit. Ám amire szüksége lenne, arról nem tudja, hogy kit kereshetne. Mivel Idya jelenleg az informátora, ráadásul eddig egészen jó, így inkább tőle kérdezi meg mert feltételezi, hogy nem veri át. Legalábbis ha pénzt akar a jövőben is, akkor nem ajánlatos.
Aregeor érkezik elsőnek a tündérhez. Háta még fáj, de egyre kevésbé elviselhetetlenebb. Mondhatni, a végére már egészen belejött és nem nyafogott, mint egy elkényeztetett kislány.*
-Csinosan festesz! *mondja köszönésként, szándékosan kétértelműen, közben jobbját enyhén megemeli. Majd körülnéz.* -Látom, pang az üzlet. Kicsit megtolom a szekeredet. *ül le törökülésben a tündérrel szemben, majd megkocogtatja erszényét jelezve, hogy hajlandó fizetni némi infóért.* -Rúnáztatni szeretném a tőrömet. Kit keressek?
A hozzászólás írója (Aregeor Aqq'rax Ozax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.18 09:38:55
*Hamarabb megy Idya után, mint gondolta. Úgy volt, hogy elmegy valamerre és kicsit körülnéz, talán vásárol valamit. Ám amire szüksége lenne, arról nem tudja, hogy kit kereshetne. Mivel Idya jelenleg az informátora, ráadásul eddig egészen jó, így inkább tőle kérdezi meg mert feltételezi, hogy nem veri át. Legalábbis ha pénzt akar a jövőben is, akkor nem ajánlatos.
Aregeor érkezik elsőnek a tündérhez. Háta még fáj, de egyre kevésbé elviselhetetlenebb. Mondhatni, a végére már egészen belejött és nem nyafogott, mint egy elkényeztetett kislány.*
-Csinosan festesz! *mondja köszönésként, szándékosan kétértelműen, közben jobbját enyhén megemeli. Majd körülnéz.* -Látom, pang az üzlet. Kicsit megtolom a szekeredet. *ül le törökülésben a tündérrel szemben, majd megkocogtatja erszényét jelezve, hogy hajlandó fizetni némi infóért.* -Rúnáztatni szeretném a tőrömet. Kit keressek?
A hozzászólás írója (Aregeor Aqq'rax Ozax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.18 09:38:55
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-27 23:28:38
Üzenet elküldve: 2017-05-27 23:28:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv//
-Hagyjuk már ezt a gyerekes viselkedést, és próbálj meg legalább egy rövid időre felnőni! A sebed nem mély, de ha sokáig időzünk elfertőződhet. Mindenképpen el kell látni!
*Erre a kis ellátásra pedig tud is egy megfelelő helyet. A Kárhozottak idegenek elől jól elrejtett barlangja elég tágas, és nyugodt ahhoz, hogy ott megejtsék a szükséges műveleteket. De rég is járt legutóbb ott Rasdeher, pedig még egykoron ő maga fedezte fel ezt a szirtek szívébe vájt természetes képződményt. Régi szép idők, mikor még Rovénával közösen járták a világot... Most meg le kellett süllyednie ilyen semmirekellők szintjére. Bár azért mégsem annyira rossz társaság a sötételf, mint elsőre tűnt. Egész szórakoztató tud lenne a maga bugyuta módján.*
-Majd veszel magadnak nadrágot! Kezdjük az elején, hogy megértsd azzal a csöppnyi eszeddel mit akarok mondani! A Kárhozottak nevű alvilági szervezet tagja vagyok. Mielőtt valami baromságot gondolnál, nem, nincsenek világra törő terveink! Leginkább csak azért jöttünk létre, hogy a hasonló kvalitásokkal, és szakértelemmel rendelkező egyének minél könnyebben tudják a kapcsolatot tartani, és bizonyos esetekben kisegíteni egymást.
*Mielőtt tovább mesélné szervezetének rendszerét maga is elgondolkodik pár másodpercre. Mivel nem nagyon tartotta az utóbbi időben a többiekkel a kapcsolatot, és a hullák ébredése is szétzilálta a csapatot nem tudja valójában ki is a vezető. Mert hogy egykoron valami olyasmi pozíciót töltött be az vitathatatlan, ám most könnyen lecsaphattak a pozíciójára. Az pedig nem jó... nagyon nem jó.*
-Általában van egy vagy két személy, aki összetartja a tagokat, ám mivel én egy időre elvesztetettem a kapcsolatot a többiekkel nem tudom, hogy egyáltalán létezik-e még egyáltalán írmagja a Kárhozottaknak.
*Bosszúsan köp egyet maga elé, míg kíváncsian megpiszkálgatja az előbbi párharcuk során szerzett karcolását. Semmi komoly, így tovább folytatja.*
-Ezért van szükségem rád! A korábbi társam... elhagyott, de egyedül dolgozni jóval nehezebb. Ezt már korábban megtanultam. Ha pedig senkit sem találunk a rejtekhelyen, hát újra birtokba vesszük azt, s elkezdjük újraépíteni a jól bevált rendszert. A bevétel felét megkapod, de cserébe teljesíted nekem amit mondok! Krízishelyzetben azonnal, gondolkodás nélkül! Hogy tetszik az ötlet?
*Kivillantja rá enyhén sárgás fogait, és újból végigméri a jelenleg elég rossz állapotban lévő partnerét. Nincs túl jó bőrben, hiába az óvatosság, így nincs mit tenni, el kell halasztania a kóstolót. Felkászálódik a földről, leporolja magát, s odalép a másikhoz, hogy segéd kezet nyújtson neki.*
-Gyere, majd a továbbiakat rendezzük később!
*Nem mintha annyira segítőkész lenne, de nem szeretné, ha nagyon lelassítaná a nyávogós kisfiú. Ha nem utasítja vissza magára vesz egy keveset Teliir testsúlyából, s a karja alatt átbújva támogatja el egészen az Üvöltő szirtig.*
-Hagyjuk már ezt a gyerekes viselkedést, és próbálj meg legalább egy rövid időre felnőni! A sebed nem mély, de ha sokáig időzünk elfertőződhet. Mindenképpen el kell látni!
*Erre a kis ellátásra pedig tud is egy megfelelő helyet. A Kárhozottak idegenek elől jól elrejtett barlangja elég tágas, és nyugodt ahhoz, hogy ott megejtsék a szükséges műveleteket. De rég is járt legutóbb ott Rasdeher, pedig még egykoron ő maga fedezte fel ezt a szirtek szívébe vájt természetes képződményt. Régi szép idők, mikor még Rovénával közösen járták a világot... Most meg le kellett süllyednie ilyen semmirekellők szintjére. Bár azért mégsem annyira rossz társaság a sötételf, mint elsőre tűnt. Egész szórakoztató tud lenne a maga bugyuta módján.*
-Majd veszel magadnak nadrágot! Kezdjük az elején, hogy megértsd azzal a csöppnyi eszeddel mit akarok mondani! A Kárhozottak nevű alvilági szervezet tagja vagyok. Mielőtt valami baromságot gondolnál, nem, nincsenek világra törő terveink! Leginkább csak azért jöttünk létre, hogy a hasonló kvalitásokkal, és szakértelemmel rendelkező egyének minél könnyebben tudják a kapcsolatot tartani, és bizonyos esetekben kisegíteni egymást.
*Mielőtt tovább mesélné szervezetének rendszerét maga is elgondolkodik pár másodpercre. Mivel nem nagyon tartotta az utóbbi időben a többiekkel a kapcsolatot, és a hullák ébredése is szétzilálta a csapatot nem tudja valójában ki is a vezető. Mert hogy egykoron valami olyasmi pozíciót töltött be az vitathatatlan, ám most könnyen lecsaphattak a pozíciójára. Az pedig nem jó... nagyon nem jó.*
-Általában van egy vagy két személy, aki összetartja a tagokat, ám mivel én egy időre elvesztetettem a kapcsolatot a többiekkel nem tudom, hogy egyáltalán létezik-e még egyáltalán írmagja a Kárhozottaknak.
*Bosszúsan köp egyet maga elé, míg kíváncsian megpiszkálgatja az előbbi párharcuk során szerzett karcolását. Semmi komoly, így tovább folytatja.*
-Ezért van szükségem rád! A korábbi társam... elhagyott, de egyedül dolgozni jóval nehezebb. Ezt már korábban megtanultam. Ha pedig senkit sem találunk a rejtekhelyen, hát újra birtokba vesszük azt, s elkezdjük újraépíteni a jól bevált rendszert. A bevétel felét megkapod, de cserébe teljesíted nekem amit mondok! Krízishelyzetben azonnal, gondolkodás nélkül! Hogy tetszik az ötlet?
*Kivillantja rá enyhén sárgás fogait, és újból végigméri a jelenleg elég rossz állapotban lévő partnerét. Nincs túl jó bőrben, hiába az óvatosság, így nincs mit tenni, el kell halasztania a kóstolót. Felkászálódik a földről, leporolja magát, s odalép a másikhoz, hogy segéd kezet nyújtson neki.*
-Gyere, majd a továbbiakat rendezzük később!
*Nem mintha annyira segítőkész lenne, de nem szeretné, ha nagyon lelassítaná a nyávogós kisfiú. Ha nem utasítja vissza magára vesz egy keveset Teliir testsúlyából, s a karja alatt átbújva támogatja el egészen az Üvöltő szirtig.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-27 20:21:38
Üzenet elküldve: 2017-05-27 20:21:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Rasdeher tesz sötételfünknek egy apró szívességet és szélesít a seben mielőtt kihúzná kardját. Teliir egyből a térdre rogy. Nem igazán bírja a fájdalmat. Ezelőtt nem igazán voltak felületi sérülésnél rosszabb sebei. Teste teljesen előre dől. jobb kezével megtámasztja magát, a ballal pedig a sebet szorítja hátha csillapítja a vérzést. Nem túl mély a testén ütött lyuk, de ezen keresztül is elvérezhetne ha nem figyel rá.*
-Mintha érdekelne hogy nyertél. Bár szívesen kinyírnálak.
*Halkan nyögi a szavakat. A végeredményről pedig hazudott, persze hogy érdekli. Megalázva érzi magát. Szinte teljesen kivetkőzött magából és még is veszített. Amikor pedig a madarász beletörli az így vérbe ázott nadrágba a pengéjét. Akkor megint csak nem maradhat szótlan.*
-Nagyon sokra vagy magaddal barom!
*Feláll, és sebét ugyan úgy szorítva elindul összeszedni fegyvereit. Aztán kabátja mellett leteszi őket, és leül. Aztán előveszi dobókését. A kannibál felé szegezi.*
-Akár még most is kinyírhatlak. Csak hogy először még jössz egy új nadrággal.
*Leengedi kezét, és nekilát annak amiért eredetileg elővette az eszközt. Levág a nadrágja jobb szárából egy nagyjából tizenöt centiméteres darabot. Amit rászorít a hasán lévő sebre.
Szembesítik vele hogy itt az ideje betartani a megállapodást. Bólint egyet.*
-Nem fogom újra felsorolni amit tudni akarok. Egyszerűen csak fogd magad és mondd el mi a helyzet!
*Nincs ínyére hogy az az embernek látszó borzadály belőle lakmározzon. Főleg hogy kitudja mire is fáj a foga. Nem lenne hosszú életű társulás, ha megfosztaná őt egyik karjától vagy lábától. Ha túl sokat akar akkor biztos éhen marad mert Teliir nem fog fejet hajtani előtte. Egyelőre csak feljebb emeli a még mindig kezében lévő kést, és megkérdezi.*
-Mondja uram mivel szolgálhatok?
*Rasdeher tesz sötételfünknek egy apró szívességet és szélesít a seben mielőtt kihúzná kardját. Teliir egyből a térdre rogy. Nem igazán bírja a fájdalmat. Ezelőtt nem igazán voltak felületi sérülésnél rosszabb sebei. Teste teljesen előre dől. jobb kezével megtámasztja magát, a ballal pedig a sebet szorítja hátha csillapítja a vérzést. Nem túl mély a testén ütött lyuk, de ezen keresztül is elvérezhetne ha nem figyel rá.*
-Mintha érdekelne hogy nyertél. Bár szívesen kinyírnálak.
*Halkan nyögi a szavakat. A végeredményről pedig hazudott, persze hogy érdekli. Megalázva érzi magát. Szinte teljesen kivetkőzött magából és még is veszített. Amikor pedig a madarász beletörli az így vérbe ázott nadrágba a pengéjét. Akkor megint csak nem maradhat szótlan.*
-Nagyon sokra vagy magaddal barom!
*Feláll, és sebét ugyan úgy szorítva elindul összeszedni fegyvereit. Aztán kabátja mellett leteszi őket, és leül. Aztán előveszi dobókését. A kannibál felé szegezi.*
-Akár még most is kinyírhatlak. Csak hogy először még jössz egy új nadrággal.
*Leengedi kezét, és nekilát annak amiért eredetileg elővette az eszközt. Levág a nadrágja jobb szárából egy nagyjából tizenöt centiméteres darabot. Amit rászorít a hasán lévő sebre.
Szembesítik vele hogy itt az ideje betartani a megállapodást. Bólint egyet.*
-Nem fogom újra felsorolni amit tudni akarok. Egyszerűen csak fogd magad és mondd el mi a helyzet!
*Nincs ínyére hogy az az embernek látszó borzadály belőle lakmározzon. Főleg hogy kitudja mire is fáj a foga. Nem lenne hosszú életű társulás, ha megfosztaná őt egyik karjától vagy lábától. Ha túl sokat akar akkor biztos éhen marad mert Teliir nem fog fejet hajtani előtte. Egyelőre csak feljebb emeli a még mindig kezében lévő kést, és megkérdezi.*
-Mondja uram mivel szolgálhatok?
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-27 18:59:13
Üzenet elküldve: 2017-05-27 18:59:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv//
*A szerencse istennője ezen a holdfényes éjszakán minden bizonnyal figyeli őket, ezért lehetséges az, hogy még a heves párbajuk után is képesek mindketten talpon maradni. Pedig már Ras éppen azt hitte, hogy vége van, és ő maga rohan bele a végzetébe. Micsoda mázli, hogy a maga mögött hagyott harcokból sikerült néhány ösztönös, berögződött mozdulatot is magának tudnia. Enélkül a rutin nélkül most biztosan egy penge hegye kukucskálna ki a hátából.
A helyzet tehát megfordult, így az ő fegyvere talál húst. Bármennyire is furcsa, az érzés, mikor kardja megakad a puha, s ruganyos bőrrel borított szövetekben, hányingert vált ki belőle. Undorodik attól, hogy valakit meg kell ölnie. Sőt, többször is sikerült rókáznia egy jó nagyot, miután kardjával végzett valakivel. Ezt a rossz szokását azóta sikerült levetkőznie, vagyis inkább visszafojtania, ám az érzés még a mai napig nem vált ki különösebben pozitív hatást. Egyszerűen nem élvezi a gyilkolást.
És másodjára is megsegíti őket a szerencse nagy asszonya, miként megállítja Ras karját, mielőtt teljesen feltűzné Teliirt, akár egy apró kis díszbogarat.*
-Legközelebb beszélj kevesebbet!
*Elfintorodva húzná ki belőle a kardot, amikor is érkezik a váratlan ütés. Nem mondhatni, hogy rettentő fájdalmakat élne át miatta, de meglepetésként érte, így kicsit megmozgatja legújabb társában fegyverét, majdcsak ezután húzza ki.*
-Ez akkor sem döntetlen! Én nyertem!
*A régi rókavigyor visszakúszik az arcára, miközben visszacsúsztatja tokjába a két fegyvert. Persze csak miután Teliir ruhájába törölte a vérben megfürdőző acél végét.*
-Akkor ideje a megállapodásunknak megfelelően elintézni a dolgokat. Előbb válaszolok a kérdéseidre, aztán pedig... te is tudod mi következik!
*Egészen poénos kedvében van így nyertesként kikerülve a párbajukból. Ráadásul nem is siet sehova, így egyszerűen leül a földre, és várja a neki szegezett kérdéseket.*
*A szerencse istennője ezen a holdfényes éjszakán minden bizonnyal figyeli őket, ezért lehetséges az, hogy még a heves párbajuk után is képesek mindketten talpon maradni. Pedig már Ras éppen azt hitte, hogy vége van, és ő maga rohan bele a végzetébe. Micsoda mázli, hogy a maga mögött hagyott harcokból sikerült néhány ösztönös, berögződött mozdulatot is magának tudnia. Enélkül a rutin nélkül most biztosan egy penge hegye kukucskálna ki a hátából.
A helyzet tehát megfordult, így az ő fegyvere talál húst. Bármennyire is furcsa, az érzés, mikor kardja megakad a puha, s ruganyos bőrrel borított szövetekben, hányingert vált ki belőle. Undorodik attól, hogy valakit meg kell ölnie. Sőt, többször is sikerült rókáznia egy jó nagyot, miután kardjával végzett valakivel. Ezt a rossz szokását azóta sikerült levetkőznie, vagyis inkább visszafojtania, ám az érzés még a mai napig nem vált ki különösebben pozitív hatást. Egyszerűen nem élvezi a gyilkolást.
És másodjára is megsegíti őket a szerencse nagy asszonya, miként megállítja Ras karját, mielőtt teljesen feltűzné Teliirt, akár egy apró kis díszbogarat.*
-Legközelebb beszélj kevesebbet!
*Elfintorodva húzná ki belőle a kardot, amikor is érkezik a váratlan ütés. Nem mondhatni, hogy rettentő fájdalmakat élne át miatta, de meglepetésként érte, így kicsit megmozgatja legújabb társában fegyverét, majdcsak ezután húzza ki.*
-Ez akkor sem döntetlen! Én nyertem!
*A régi rókavigyor visszakúszik az arcára, miközben visszacsúsztatja tokjába a két fegyvert. Persze csak miután Teliir ruhájába törölte a vérben megfürdőző acél végét.*
-Akkor ideje a megállapodásunknak megfelelően elintézni a dolgokat. Előbb válaszolok a kérdéseidre, aztán pedig... te is tudod mi következik!
*Egészen poénos kedvében van így nyertesként kikerülve a párbajukból. Ráadásul nem is siet sehova, így egyszerűen leül a földre, és várja a neki szegezett kérdéseket.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-27 16:02:25
Üzenet elküldve: 2017-05-27 16:02:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Végre valami izgalmas is történik. Sikerül véghez vinnie a tervét. Kisebb-nagyobb siker is koronázza a mozdulatait. Ellenfele is végre érez némi fájdalmat. Ez a tény jól esik a dühöngő sötételfnek. Bár kedélyeit nem csitítja. Inkább csak még jobban feltölti őt indulatokkal. Mikor Rasdeher életének vörös cseppjei is földet érnek. Teljesen bezsong, és még nagyobb lendülettel folytatná támadását. Egészen addig szeretné szurkálni őt amíg ember helyett inkább tűpárnának lehessen tekinteni. Igen ám, de csak folytatná. Hiszen ebben a pillanatban egyszerre meglendül az ellenséges kard. Mivel Teliir gondolataiban ez a baráti párbaj már teljesen más irányt vetett néhány másodperce ezért már józan gondolkodása elhagyta elméjét. Figyelme, és megfontoltsága maradéka hiányában, na meg teljes elbizakodottságában fel sem fogja pontosan ellenfele hárítását. Ebből adódóan a kard melyet eddig erősen szorongatott mind két kezében. Egyszerre egy nagy csattanással elhagyja gazdája markát, és jó pár lépésnyire repül. A dühöngő tekintetet tartalmazó szemek egykettőre hatalmasra kerekednek. Arcára kiül a meglepettség. Viszont a lendület még mindig viszi előre lábait. Aztán mintha megfagyna körülötte minden. Már csak íriszeivel tudja követni a felé közeledő penge élét ami visszatükrözi a hold fényét. Ereiben megfagy a vér, de még is valahogy megnyugszik. ~Legalább jól éreztem magam a vége előtt.~ Elborult dühöngése teljes mértékben felszívódik. Tisztában van vele ha lába mely elindult előre nem ér hamar földet, akkor itt lesz a befejező epizódja életének, egyenesen belefog rohanni a felé érkező szúrásba.
Teste hirtelen teljesen elhidegül, és csak hasában érez valamiféle melegséget. Terjedő melegséget. Lendülete alábbhagy, és lába is horgonyt vet végre a földön. Testében eztán megjelenik a már várt éles fájdalom. Hangot nem ad ki. legalább is nem nevezhető annak. Olyan mintha csak a kiköpné a levegőt, de van benne valami a fájdalmát tükröző halk még is erős sóhaj, köhintés, inkább krákogás. Tekintetét végigvezeti a pengén egészen az azáltal okozott vöröslő sebig.
Még áll. Szerencséje volt. Sikerült megfékeznie valahogy lábát így csak öt centire szalad bele a fegyver a hasába. És csodával határos módon még csak szervet sem ért. Igazán mázlistának is mondhatná magát. Persze ilyen szituációban elég nehéz ennyire pozitívan gondolkodni, viselkedni.
Testét még mindig rázza a fájdalom, de erőt vesz magán. Egyenesen bele néz a Rókának pofájába. Közben mosolyra húzódik a szája. Hiszen örül hogy él, plusz elég jól szórakozott. A tudat hogy saját vére áztatja testét, és végig folyva eláztatja nadrágját is elönti őt adrenalinnal. Ezzel fájdalmai is enyhülnek. Halkan megszólal.*
-A picsába! Szép volt.
*Aztán kiabálásban tör ki.*
-De most már kihúzhatod belőlem ezt a szart!
*Amint ezeket száján kiejti egyből nyomatékosítja a parancsát. Egy jobbjával Rasdeher arca felé meginduló ütéssel. Nem mondható túl erősnek, és gyorsnak sem. Jelenleg ennyire telik. Főleg azért mert azt sem várja meg hogy a kard eltávozzon testéből. Amilyen hülye még a végén elmélyíti a sebét.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Végre valami izgalmas is történik. Sikerül véghez vinnie a tervét. Kisebb-nagyobb siker is koronázza a mozdulatait. Ellenfele is végre érez némi fájdalmat. Ez a tény jól esik a dühöngő sötételfnek. Bár kedélyeit nem csitítja. Inkább csak még jobban feltölti őt indulatokkal. Mikor Rasdeher életének vörös cseppjei is földet érnek. Teljesen bezsong, és még nagyobb lendülettel folytatná támadását. Egészen addig szeretné szurkálni őt amíg ember helyett inkább tűpárnának lehessen tekinteni. Igen ám, de csak folytatná. Hiszen ebben a pillanatban egyszerre meglendül az ellenséges kard. Mivel Teliir gondolataiban ez a baráti párbaj már teljesen más irányt vetett néhány másodperce ezért már józan gondolkodása elhagyta elméjét. Figyelme, és megfontoltsága maradéka hiányában, na meg teljes elbizakodottságában fel sem fogja pontosan ellenfele hárítását. Ebből adódóan a kard melyet eddig erősen szorongatott mind két kezében. Egyszerre egy nagy csattanással elhagyja gazdája markát, és jó pár lépésnyire repül. A dühöngő tekintetet tartalmazó szemek egykettőre hatalmasra kerekednek. Arcára kiül a meglepettség. Viszont a lendület még mindig viszi előre lábait. Aztán mintha megfagyna körülötte minden. Már csak íriszeivel tudja követni a felé közeledő penge élét ami visszatükrözi a hold fényét. Ereiben megfagy a vér, de még is valahogy megnyugszik. ~Legalább jól éreztem magam a vége előtt.~ Elborult dühöngése teljes mértékben felszívódik. Tisztában van vele ha lába mely elindult előre nem ér hamar földet, akkor itt lesz a befejező epizódja életének, egyenesen belefog rohanni a felé érkező szúrásba.
Teste hirtelen teljesen elhidegül, és csak hasában érez valamiféle melegséget. Terjedő melegséget. Lendülete alábbhagy, és lába is horgonyt vet végre a földön. Testében eztán megjelenik a már várt éles fájdalom. Hangot nem ad ki. legalább is nem nevezhető annak. Olyan mintha csak a kiköpné a levegőt, de van benne valami a fájdalmát tükröző halk még is erős sóhaj, köhintés, inkább krákogás. Tekintetét végigvezeti a pengén egészen az azáltal okozott vöröslő sebig.
Még áll. Szerencséje volt. Sikerült megfékeznie valahogy lábát így csak öt centire szalad bele a fegyver a hasába. És csodával határos módon még csak szervet sem ért. Igazán mázlistának is mondhatná magát. Persze ilyen szituációban elég nehéz ennyire pozitívan gondolkodni, viselkedni.
Testét még mindig rázza a fájdalom, de erőt vesz magán. Egyenesen bele néz a Rókának pofájába. Közben mosolyra húzódik a szája. Hiszen örül hogy él, plusz elég jól szórakozott. A tudat hogy saját vére áztatja testét, és végig folyva eláztatja nadrágját is elönti őt adrenalinnal. Ezzel fájdalmai is enyhülnek. Halkan megszólal.*
-A picsába! Szép volt.
*Aztán kiabálásban tör ki.*
-De most már kihúzhatod belőlem ezt a szart!
*Amint ezeket száján kiejti egyből nyomatékosítja a parancsát. Egy jobbjával Rasdeher arca felé meginduló ütéssel. Nem mondható túl erősnek, és gyorsnak sem. Jelenleg ennyire telik. Főleg azért mert azt sem várja meg hogy a kard eltávozzon testéből. Amilyen hülye még a végén elmélyíti a sebét.*
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-27 13:59:22
Üzenet elküldve: 2017-05-27 13:59:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv//
*A felesleges nagy szavak már egészen serdülőkora óta megbabrálják a vékonyra fogyatkozott idegszálait. Mi értelme az olyan elhamarkodott ígéreteknek, melyeket akkor sem lenne képes betartani egy egyszerű halandó, ha valóban minden erejét belefekteti? Miért? Miért? Miért?
Nem elég a ficsúr nagyképű viselkedése, még jön ezekkel az ostoba ígéretekkel is... Ras haragja a tetőfokára hág. Mindent, mit az utóbbi időben felhalmozott a lelke egy szemetesdombként funkcionáló szegletében, most végre ráereszti a sötételf vérre szomjas személyére. Mivel jókorára sikerült duzzasztania a dombot a temérdek szarból, ami egyszerre csak ráborult, Teliir mértéktelen gyűlöletre számíthat.
Ez mégsem olyan elhamarkodott lépésekben terebélyesedik ki, mint ellenfelénél. Ennél azért sokkal tárgyiasabb, és megfontoltabb stílusa van kedvenc kannibálunknak.
Alaposan szereti megtervezni minden egyes cselekedetét, s a véletlenek szerepét a minimálisra csökkenti minden egyes lépésénél. Ami pedig talán a legnagyobb erénye, hogy harc közben is képes tisztán átlátni a helyzetet. A terve, miszerint visszafogja párbajtársa lendületét azáltal, hogy néhány vágással kimozdítja komfortzónájából beválni látszik. Sőt, mintha annyira megzavarná ez az egyszerű, ám igen hatékony mozdulatsor, mi a tenger hullámaival együtt érkező szelek szeszélyes követhetetlen, folytonos mozgását utánozza, hogy amaz kiesik a harc ritmusából egy pillanatra. A pengék, mintha Rasdeher meghosszabbított végtagjai lennének, teljesen folyamatosan sújtanak le egymás után.
Ez lenne hát a mélység népe? Valóban ennyire semmirekellőek lennének az éjbőrűek? A férfi combján kiserkenő vér pontosan ezt a következtetést támasztja alá. Hisz mi lehet őszintébb a vér szavánál?! A halandókban keringő vörös élet sosem hazudik!
Azonban a düh teljesen elönti társa egyébként sem túl tiszta elméjét, így talán már a megállapodásukra sem emlékszik, mibe a megmérettetésük előtt mindketten beleegyeztek. Az a tőr, melyet dobásra emel nem kecsegtet túl sok jóval Ras számára. Ekkora távolságból nem jelentene nehéz célpontot, még ha a másik dobása nem is sikerül a legpontosabbra. Nincs mit tenni, támadnia kell újra. Már felkészült arra, hogy elrugaszkodjon a talajról, és minél előbb rávesse magát a dobásra készülődőre, mikor is kiszáll a tenyeréből a szúrófegyver, s előtte csapódik a földbe. ~Az istenekre, ez a nyomorult nem is olyan ostoba, mint gondoltam! Csőbe húzott!~
Na, erre még hollóidomár sem számított! Ügyes kis csel volt, és így az előre rugaszkodó Ras tökéletesen beleszalad a felé suhanó kardnak titulált tövisbe. Arcára fájdalmas csalódottság ül ki. Egy teljesen torz emberi pofa vicsorog a végzetére. ~Pont ennek az idiótának kell végeznie velem? Mennyivel szebb halál lett volna a hús mámorába belepusztulni!~ Tudata beletörődik a halálba, miért is ne tenné? Már egyébként sincs miért élnie. Ám bal karja ösztönösen reagál a krízishelyzetre, s egy erőteljes félköríves vágással téríti el Teliir fegyverét a célpontjától. Annyira azonban mégsem volt gyors, hogy teljesen elkerülje a szúrást, így, akárcsak ellenfele vére, az övé is kiserken. De mit sem törődve ezzel, mégis némi habozással jobb kezében szorongatott fegyverével a lendülettől vezérelve döf egyet a fehér hajú gyomra irányába.*
*A felesleges nagy szavak már egészen serdülőkora óta megbabrálják a vékonyra fogyatkozott idegszálait. Mi értelme az olyan elhamarkodott ígéreteknek, melyeket akkor sem lenne képes betartani egy egyszerű halandó, ha valóban minden erejét belefekteti? Miért? Miért? Miért?
Nem elég a ficsúr nagyképű viselkedése, még jön ezekkel az ostoba ígéretekkel is... Ras haragja a tetőfokára hág. Mindent, mit az utóbbi időben felhalmozott a lelke egy szemetesdombként funkcionáló szegletében, most végre ráereszti a sötételf vérre szomjas személyére. Mivel jókorára sikerült duzzasztania a dombot a temérdek szarból, ami egyszerre csak ráborult, Teliir mértéktelen gyűlöletre számíthat.
Ez mégsem olyan elhamarkodott lépésekben terebélyesedik ki, mint ellenfelénél. Ennél azért sokkal tárgyiasabb, és megfontoltabb stílusa van kedvenc kannibálunknak.
Alaposan szereti megtervezni minden egyes cselekedetét, s a véletlenek szerepét a minimálisra csökkenti minden egyes lépésénél. Ami pedig talán a legnagyobb erénye, hogy harc közben is képes tisztán átlátni a helyzetet. A terve, miszerint visszafogja párbajtársa lendületét azáltal, hogy néhány vágással kimozdítja komfortzónájából beválni látszik. Sőt, mintha annyira megzavarná ez az egyszerű, ám igen hatékony mozdulatsor, mi a tenger hullámaival együtt érkező szelek szeszélyes követhetetlen, folytonos mozgását utánozza, hogy amaz kiesik a harc ritmusából egy pillanatra. A pengék, mintha Rasdeher meghosszabbított végtagjai lennének, teljesen folyamatosan sújtanak le egymás után.
Ez lenne hát a mélység népe? Valóban ennyire semmirekellőek lennének az éjbőrűek? A férfi combján kiserkenő vér pontosan ezt a következtetést támasztja alá. Hisz mi lehet őszintébb a vér szavánál?! A halandókban keringő vörös élet sosem hazudik!
Azonban a düh teljesen elönti társa egyébként sem túl tiszta elméjét, így talán már a megállapodásukra sem emlékszik, mibe a megmérettetésük előtt mindketten beleegyeztek. Az a tőr, melyet dobásra emel nem kecsegtet túl sok jóval Ras számára. Ekkora távolságból nem jelentene nehéz célpontot, még ha a másik dobása nem is sikerül a legpontosabbra. Nincs mit tenni, támadnia kell újra. Már felkészült arra, hogy elrugaszkodjon a talajról, és minél előbb rávesse magát a dobásra készülődőre, mikor is kiszáll a tenyeréből a szúrófegyver, s előtte csapódik a földbe. ~Az istenekre, ez a nyomorult nem is olyan ostoba, mint gondoltam! Csőbe húzott!~
Na, erre még hollóidomár sem számított! Ügyes kis csel volt, és így az előre rugaszkodó Ras tökéletesen beleszalad a felé suhanó kardnak titulált tövisbe. Arcára fájdalmas csalódottság ül ki. Egy teljesen torz emberi pofa vicsorog a végzetére. ~Pont ennek az idiótának kell végeznie velem? Mennyivel szebb halál lett volna a hús mámorába belepusztulni!~ Tudata beletörődik a halálba, miért is ne tenné? Már egyébként sincs miért élnie. Ám bal karja ösztönösen reagál a krízishelyzetre, s egy erőteljes félköríves vágással téríti el Teliir fegyverét a célpontjától. Annyira azonban mégsem volt gyors, hogy teljesen elkerülje a szúrást, így, akárcsak ellenfele vére, az övé is kiserken. De mit sem törődve ezzel, mégis némi habozással jobb kezében szorongatott fegyverével a lendülettől vezérelve döf egyet a fehér hajú gyomra irányába.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-25 00:16:32
Üzenet elküldve: 2017-05-25 00:16:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A kardok fémes sikolya zengi be a helyet. Kezd felébredni benne a harci vágy. Bár nem tervezi megölni ellenfelét nem fogja félvárról venni a harcot. Mikor tőre csak üres légbe kap kissé kiábrándul. Felszakadó bőr, és hús mámoros hangja helyett csak az egyszerű, bűnösen semmit sem érő, és unalommal teli néma csend jut neki. Dühítő helyzet. Éppen felébredt sóvárgása nem csillapul. Fájdalmasan nehéz elviselnie ezt a hiányt. Meg is torpan néhány pillanatra. De nem lankad a figyelme. Itt nem akar megállni. Megmutatja annak az átkozott vigyori rókának mi az amit magára szabadított, és aminek erejében kételkedett eddig. Életét kioltani persze továbbra sem tervezi de könnyen elszabadulhatnak benne az indulatok.
Mikor éppen újra nekirongyolna ellenfelének, akkor Rasdeher átveszi a kezdeményezést. Támadójának mozdulataikor arckifejezése teljesen megváltozik. Valami vérmes, elborult vonalakat vesz fel. Eztán a felülről érkező első pengét sikeresen hárítja bal kezével markolt kardjával. A csapásba kissé beleremeg a lába. Több okból is. Először is az erejétől. Aztán az újabb fémes sikolytól. Ez a hang mindig is úgy hatott rá mint valami ami emlékezteti őt az életre. Mivel amíg a számára szinte már élvezetes harci zajok csengenek fülében addig az eddig leélt élete képei, emlékei minden egyes alkalommal felvillannak. Ahányszor csak két kard üvöltve össze csap, vagy vér fröccsen szerte szét és a cseppek földet érését követően halk tompa hang rázza meg a dobhártyáját.
A második suhintás nem éri teljesen felkészületlenül. Várható hogy aki két kardot forgat mindkettővel támad is. Sajnálatosan nincs eszköze az alulról érkező vágás levédéséhez, így csak hátra ugrani tud. Viszont a fegyver éle így is eltalálja combját. Szerencséjére nem mélyen, nem éri el a fél centimétert sem, viszont hosszúságra öt centis vágás keletkezik a combján. Mivel ez még jó indulattal is alig haladja meg egy karcolás szintjét egy harchelyzetben, ezért belevetheti magát újra a küzdelembe.
Ahogy saját vére szökik meg a testén nyitott egérlyukon keresztül, és melegével egészen Teliir térdéig menekül le. Úgy kezdi elveszteni a kontrollt saját maga felett a sötételf.*
-Mindjárt kipróbálhatjuk a te véred íze mennyivel jobb az én fosban forgatott ízemnél!
*Jobbkezében tartott tőrjét erőteljesen lendíti meg ellenfele felé, mintha csak ilyen közelségből akarná eldobni azt. Ha ezt tenné az biztos hogy találna, és szép mély sebet okozna. Csakhogy félúton kiejti kezéből a dobófegyverét mely így éppen Rasdeher lába előtt csapódik a földbe. Ellenfele pillanatnyi meglepését, megzavarását szándékozik ezzel elérni. Hirtelen mindkét kezével rászorít kardjának markolatára, és gyors egymást követő három szúrást végez az ellenfele testének irányába. Teljesen úgy viselkedik mintha a harchevében százszázalékosan megfeledkezne egyetlen fontos szabályról. Nem öljük meg a másikat. A madaras barátunknak gyorsan tennie kell valamit ha nem szeretne léket kapni.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A kardok fémes sikolya zengi be a helyet. Kezd felébredni benne a harci vágy. Bár nem tervezi megölni ellenfelét nem fogja félvárról venni a harcot. Mikor tőre csak üres légbe kap kissé kiábrándul. Felszakadó bőr, és hús mámoros hangja helyett csak az egyszerű, bűnösen semmit sem érő, és unalommal teli néma csend jut neki. Dühítő helyzet. Éppen felébredt sóvárgása nem csillapul. Fájdalmasan nehéz elviselnie ezt a hiányt. Meg is torpan néhány pillanatra. De nem lankad a figyelme. Itt nem akar megállni. Megmutatja annak az átkozott vigyori rókának mi az amit magára szabadított, és aminek erejében kételkedett eddig. Életét kioltani persze továbbra sem tervezi de könnyen elszabadulhatnak benne az indulatok.
Mikor éppen újra nekirongyolna ellenfelének, akkor Rasdeher átveszi a kezdeményezést. Támadójának mozdulataikor arckifejezése teljesen megváltozik. Valami vérmes, elborult vonalakat vesz fel. Eztán a felülről érkező első pengét sikeresen hárítja bal kezével markolt kardjával. A csapásba kissé beleremeg a lába. Több okból is. Először is az erejétől. Aztán az újabb fémes sikolytól. Ez a hang mindig is úgy hatott rá mint valami ami emlékezteti őt az életre. Mivel amíg a számára szinte már élvezetes harci zajok csengenek fülében addig az eddig leélt élete képei, emlékei minden egyes alkalommal felvillannak. Ahányszor csak két kard üvöltve össze csap, vagy vér fröccsen szerte szét és a cseppek földet érését követően halk tompa hang rázza meg a dobhártyáját.
A második suhintás nem éri teljesen felkészületlenül. Várható hogy aki két kardot forgat mindkettővel támad is. Sajnálatosan nincs eszköze az alulról érkező vágás levédéséhez, így csak hátra ugrani tud. Viszont a fegyver éle így is eltalálja combját. Szerencséjére nem mélyen, nem éri el a fél centimétert sem, viszont hosszúságra öt centis vágás keletkezik a combján. Mivel ez még jó indulattal is alig haladja meg egy karcolás szintjét egy harchelyzetben, ezért belevetheti magát újra a küzdelembe.
Ahogy saját vére szökik meg a testén nyitott egérlyukon keresztül, és melegével egészen Teliir térdéig menekül le. Úgy kezdi elveszteni a kontrollt saját maga felett a sötételf.*
-Mindjárt kipróbálhatjuk a te véred íze mennyivel jobb az én fosban forgatott ízemnél!
*Jobbkezében tartott tőrjét erőteljesen lendíti meg ellenfele felé, mintha csak ilyen közelségből akarná eldobni azt. Ha ezt tenné az biztos hogy találna, és szép mély sebet okozna. Csakhogy félúton kiejti kezéből a dobófegyverét mely így éppen Rasdeher lába előtt csapódik a földbe. Ellenfele pillanatnyi meglepését, megzavarását szándékozik ezzel elérni. Hirtelen mindkét kezével rászorít kardjának markolatára, és gyors egymást követő három szúrást végez az ellenfele testének irányába. Teljesen úgy viselkedik mintha a harchevében százszázalékosan megfeledkezne egyetlen fontos szabályról. Nem öljük meg a másikat. A madaras barátunknak gyorsan tennie kell valamit ha nem szeretne léket kapni.*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-21 20:11:40
Üzenet elküldve: 2017-05-21 20:11:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv//
*Úgy tűnik párbajellenfele egyenesen belesétál a csapdába, melyet fejben nem is olyan régen tákolt össze. Egy pillanatig sem tervezett valódi támadást indítani ellene, hisz ez nem más, mint egy egyszerű próba, miben felmérheti a sötételf kritikus helyzetekben való viselkedését. Mindezen előre kitervelt lépéseit a taktikai szempontok mellett a kíváncsisága is nagyban vezérelte. Na meg nem is tudja milyen rég küzdött már egy jót bárkivel is.
Ennél fogva nem csoda hát, ha a harcuk előtt olyan izgalom lesz rajta úrrá, mit nehezen tud csak féken tartani.
Enyhén sárgás fogait vérmesen vicsorítja ki, mikor az ellen frontális támadásba kezd az égből lecsapó hátborzongató hang hatására. A halálmadár tehát ismét megmutathatja mennyi hasznot tud húzni gazdája az ő jelenlétéből, anélkül, hogy bármit is tenne. Mivel pedig a furfangos csel elérte célját, a célpont mozgásba lendül, így rá már nincs is szükség. Egy újabb gömbölyded kört ír a holdfényben úszó levegőbe.
Mivel kedves barátja elég távol helyezkedett el a megmérettetésük előtt Rasdehertől, így a hirtelen rohamára is egész könnyen fel tud készülni, anélkül is, hogy komolyabb kapkodásba kezdene. Egy határozott, folytonos mozdulattal emeli le válláról készenlétbe állított fegyverét, mivel most már egészen más szerepben van rá szüksége. Ezidáig elsődlegesen egy erőteljes rohamban vette volna hasznát, ám a hamar megváltozott helyzet függvényében a füle mellett vezeti el a penge éhező vércsatornáját. Így mindkét fegyver egyenesen Teliirre szegeződik, s a mozgását követik le. Mikor már elég közel ér hozzá a mélységi egyszerűen feljebb emeli a bal kezében szorongatott kardot, felkészítve ezzel a hárításra.
A férfi első kísérlete egészen nevetséges. Egy egyszerű, egyenes vágás, mely egy képzett harcosnak csak a nevetőizmait dolgozza meg. Egyszerűen egymásnak vágódik a két fegyver, és végre felcsendül az az acélos szimfónia, mit a veterán kardforgatók már olyan jól ismernek. A másikhoz hasonlóan ő is végigcsúsztatja a gyilkolásra tervezett eszköz élét a másikon, majd a vigyorival ellentétes irányba kezd mozogni. Nem tervez egyelőre ellentámadást, nem célja, hogy rögtön véget érjen a kis csetepatéjuk. Inkább leutánozva a mozdulatait, szembe próbál fordulni vele. Így hiába az ügyes kis csel Teliirtől, a tőr pontosan a kannibál felsőteste előtt húz el.
A támadássorozat végén emberünk elismerően mosolyodik el. Legalább azt már tudja, hogy nem egy reménytelen esetről van szó reménybeli társa személyében. Jobbra kezd oldalazni, megfontoltan teszi egymás mellé lábait, hogy ismét felmérhesse ellenfele alapállását, már ha az nem kísérel meg ajtóstul a házba rontani egy újabb hirtelen támadással. Akkor bizonyára nem sok ideje maradna gondolkozni, és inkább a védekezésre koncentrálna. De ha amaz mégsem kezd őrjöngésbe, akkor bizony megint csak alapállást vált. A jobb fegyvere visszakerül a vállára, míg a másik karját a mellkasa előtt elfuttatja, hogy a kardja a jobb oldalához simuljon. Így tulajdonképpen mindkét fegyverét egyik oldalára összpontosítja, majd ha minden jól megy ő lendül támadásba. Előbb a feje irányába indít csapást a vállain pihenő pengével, majd rögtön utána a combjait kísérli meg átvágni a párjával. Egy egyszerű mozdulatsorozat, de ha az ember elég gyors meglepheti vele az ellenfelét.*
*Úgy tűnik párbajellenfele egyenesen belesétál a csapdába, melyet fejben nem is olyan régen tákolt össze. Egy pillanatig sem tervezett valódi támadást indítani ellene, hisz ez nem más, mint egy egyszerű próba, miben felmérheti a sötételf kritikus helyzetekben való viselkedését. Mindezen előre kitervelt lépéseit a taktikai szempontok mellett a kíváncsisága is nagyban vezérelte. Na meg nem is tudja milyen rég küzdött már egy jót bárkivel is.
Ennél fogva nem csoda hát, ha a harcuk előtt olyan izgalom lesz rajta úrrá, mit nehezen tud csak féken tartani.
Enyhén sárgás fogait vérmesen vicsorítja ki, mikor az ellen frontális támadásba kezd az égből lecsapó hátborzongató hang hatására. A halálmadár tehát ismét megmutathatja mennyi hasznot tud húzni gazdája az ő jelenlétéből, anélkül, hogy bármit is tenne. Mivel pedig a furfangos csel elérte célját, a célpont mozgásba lendül, így rá már nincs is szükség. Egy újabb gömbölyded kört ír a holdfényben úszó levegőbe.
Mivel kedves barátja elég távol helyezkedett el a megmérettetésük előtt Rasdehertől, így a hirtelen rohamára is egész könnyen fel tud készülni, anélkül is, hogy komolyabb kapkodásba kezdene. Egy határozott, folytonos mozdulattal emeli le válláról készenlétbe állított fegyverét, mivel most már egészen más szerepben van rá szüksége. Ezidáig elsődlegesen egy erőteljes rohamban vette volna hasznát, ám a hamar megváltozott helyzet függvényében a füle mellett vezeti el a penge éhező vércsatornáját. Így mindkét fegyver egyenesen Teliirre szegeződik, s a mozgását követik le. Mikor már elég közel ér hozzá a mélységi egyszerűen feljebb emeli a bal kezében szorongatott kardot, felkészítve ezzel a hárításra.
A férfi első kísérlete egészen nevetséges. Egy egyszerű, egyenes vágás, mely egy képzett harcosnak csak a nevetőizmait dolgozza meg. Egyszerűen egymásnak vágódik a két fegyver, és végre felcsendül az az acélos szimfónia, mit a veterán kardforgatók már olyan jól ismernek. A másikhoz hasonlóan ő is végigcsúsztatja a gyilkolásra tervezett eszköz élét a másikon, majd a vigyorival ellentétes irányba kezd mozogni. Nem tervez egyelőre ellentámadást, nem célja, hogy rögtön véget érjen a kis csetepatéjuk. Inkább leutánozva a mozdulatait, szembe próbál fordulni vele. Így hiába az ügyes kis csel Teliirtől, a tőr pontosan a kannibál felsőteste előtt húz el.
A támadássorozat végén emberünk elismerően mosolyodik el. Legalább azt már tudja, hogy nem egy reménytelen esetről van szó reménybeli társa személyében. Jobbra kezd oldalazni, megfontoltan teszi egymás mellé lábait, hogy ismét felmérhesse ellenfele alapállását, már ha az nem kísérel meg ajtóstul a házba rontani egy újabb hirtelen támadással. Akkor bizonyára nem sok ideje maradna gondolkozni, és inkább a védekezésre koncentrálna. De ha amaz mégsem kezd őrjöngésbe, akkor bizony megint csak alapállást vált. A jobb fegyvere visszakerül a vállára, míg a másik karját a mellkasa előtt elfuttatja, hogy a kardja a jobb oldalához simuljon. Így tulajdonképpen mindkét fegyverét egyik oldalára összpontosítja, majd ha minden jól megy ő lendül támadásba. Előbb a feje irányába indít csapást a vállain pihenő pengével, majd rögtön utána a combjait kísérli meg átvágni a párjával. Egy egyszerű mozdulatsorozat, de ha az ember elég gyors meglepheti vele az ellenfelét.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-21 13:17:33
Üzenet elküldve: 2017-05-21 13:17:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Mikor ellenfele megindul felé akkor tesz két lépést hátra. Biztosítani szeretné magának a kellő időt a támadás lereagálásához. Keze megszorul a két fegyver markolatán és felkészül a védekezésre. Viszont ekkor Rasdeher megáll. Bekövetkezik amit szívesen elkerült volna. Jön a tollas fattyú. Kellemetlen. Nem szerencsés egy ilyen helyzetben ha kétfelé kell figyelnie. Noha a madár komoly sebeket nem igazán tud neki okozni, persze hacsak nem a szemét vájja ki. Csakhogy itt most a találat számít. Ha a madár kissé mélyebben megcsípi vagy megkarmolja már is veszített. Még nem tudja merről fog támadni a dög, ha egyáltalán támad. Eddig higgadtnak nevezhető viselkedése megváltozik. Kezd átcsapni pánikba. Most könnyedén elveszítheti ezt a harcot. Át kéne gondolnia helyzetét a kétségbe esés helyett, de nem igazán töpreng sokat. Nem mondhatjuk hogy sok ideje lenne. Vele szemben ott az ellenség, és az átkozott kis kedvence is itt ólálkodik valahol. Hogyha nem kapkodná el a döntését akkor csak egyszerűen megvárná hogy miként akarnak azok ketten cselekedni.
Persze nem így tesz. Ahogy madáridomár barátunk egyszer már említette: a sarokba szorított kutya támad. Sötételfünk jelenleg is úgy véli a legjobb védekezés a támadás. Kezeiben a fegyvereket megcseréli és egyenesen megrohamozza ellenfelét. Talán futóléptekben véghez tudja vinni frontális támadását anélkül hogy a holló esetleges rajtaütése elérné. A rókaképűnek balról támad. Amint megfelelő közelségbe ér hogy kardja elérje Rasdehert, megáll. Miközben a lendület pár lépéssel még előre viszi a férfi mellé, a baljában lévő kardal számára nagyjából mellmagasságban egy vízszintes csapást indít teste mellett. Ha az elhamarkodottan kivitelezett támadást az ellenfele kivédi, akkor a pengéjét lehúzza a másik pengéről. Így nem kell ott tartania fegyverét, és jobb lábát előre helyezve oldalra tud fordulni. Ezen mozdulat végeztével nem hezitál. Jobbjában szorongatott tőrét megindítja a rókaképű oldala felé. Ez már megfontoltabb támadás mint az előző.
Viszont ha Rasdeher csak egyszerűen kitér a támadás elől, akkor Teliir gondolkodás nélkül tovább fut amíg nagyjából 2 méter távolság lesz kettejük közt. Aztán a férfi felé fordul.*
*Mikor ellenfele megindul felé akkor tesz két lépést hátra. Biztosítani szeretné magának a kellő időt a támadás lereagálásához. Keze megszorul a két fegyver markolatán és felkészül a védekezésre. Viszont ekkor Rasdeher megáll. Bekövetkezik amit szívesen elkerült volna. Jön a tollas fattyú. Kellemetlen. Nem szerencsés egy ilyen helyzetben ha kétfelé kell figyelnie. Noha a madár komoly sebeket nem igazán tud neki okozni, persze hacsak nem a szemét vájja ki. Csakhogy itt most a találat számít. Ha a madár kissé mélyebben megcsípi vagy megkarmolja már is veszített. Még nem tudja merről fog támadni a dög, ha egyáltalán támad. Eddig higgadtnak nevezhető viselkedése megváltozik. Kezd átcsapni pánikba. Most könnyedén elveszítheti ezt a harcot. Át kéne gondolnia helyzetét a kétségbe esés helyett, de nem igazán töpreng sokat. Nem mondhatjuk hogy sok ideje lenne. Vele szemben ott az ellenség, és az átkozott kis kedvence is itt ólálkodik valahol. Hogyha nem kapkodná el a döntését akkor csak egyszerűen megvárná hogy miként akarnak azok ketten cselekedni.
Persze nem így tesz. Ahogy madáridomár barátunk egyszer már említette: a sarokba szorított kutya támad. Sötételfünk jelenleg is úgy véli a legjobb védekezés a támadás. Kezeiben a fegyvereket megcseréli és egyenesen megrohamozza ellenfelét. Talán futóléptekben véghez tudja vinni frontális támadását anélkül hogy a holló esetleges rajtaütése elérné. A rókaképűnek balról támad. Amint megfelelő közelségbe ér hogy kardja elérje Rasdehert, megáll. Miközben a lendület pár lépéssel még előre viszi a férfi mellé, a baljában lévő kardal számára nagyjából mellmagasságban egy vízszintes csapást indít teste mellett. Ha az elhamarkodottan kivitelezett támadást az ellenfele kivédi, akkor a pengéjét lehúzza a másik pengéről. Így nem kell ott tartania fegyverét, és jobb lábát előre helyezve oldalra tud fordulni. Ezen mozdulat végeztével nem hezitál. Jobbjában szorongatott tőrét megindítja a rókaképű oldala felé. Ez már megfontoltabb támadás mint az előző.
Viszont ha Rasdeher csak egyszerűen kitér a támadás elől, akkor Teliir gondolkodás nélkül tovább fut amíg nagyjából 2 méter távolság lesz kettejük közt. Aztán a férfi felé fordul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 992-1011