Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-30 16:43:33
Üzenet elküldve: 2017-06-30 16:43:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Unottan hallgatja Ark kis különóráját arról, hogyan kell a tetoválást tisztítani. Az őszinteséget megvallva, ez őt hidegen hagyja. Nem ő a művész, hogy neki is tudnia kelljen a részletekről. Ark megkapja a pénzét, aztán az árért elvárható odafigyeléssel és precizitással megcsinálja. Ennyi az egész.*
- Minek nézel engem, Ark? Hisztis kisgyereknek? Tudom, hogy fájni fog, de utálom, ha lenéznek.
*Kicsit kiakad azon, hogy nem tudnak leszállni a témáról, mennyire fog fájni neki a tetoválás. Na és? Majd csak túl lesz rajta. Nem dől össze a világ egy kis fájdalom miatt.*
- Viszont van egy ajánlatom. Ha kíméletes leszel velem, és tetszik amit csinálsz, akkor készíthetsz rám még valamit. Valamit, amit szeretnél. Bármit... izé, majdnem bármit.
*Mosolyog. Szinte biztos, hogy a lánynak tetszeni fog az ötlet. Már alig várja a reakcióját, de tudja, hogy Aregeor meséjét a hollóról nem akarja félbeszakítani. Mondjuk ezt már Nori is érdeklődőbb módon hallgatja. A férfi nem is tudja, hogy a családja iránti szeretet nem áll olyan messze Nori indokaitól, ami miatt a hollót választotta.
Már épp válaszolna az utóbb feltett kérdésre, amikor a többiek csak annyit láthatnak, hogy Nori felpattan, és lerohan a világítótoronytól, és csak egy jó tíz-tizenöt perccel később tér vissza.*
- Elnézést, volt egy kis dolgom.
*Nem magyarázkodik, hisz semmi közük hozzá, kihez rohant le ilyen hirtelen a dokkokhoz. Aniyä szavairól így sajnos lemaradt, pedig biztos elgondolkozott volna azon, hogy ő büszke-e arra, ahonnan jött. Aregeornak viszont még mindig válaszolhat, sőt, volt is ideje átgondolni a válaszát.*
- Tudod, Aregeor. A családom iránti szeretet, és a sötétség az én esetemben nem áll messze egymástól. Sötétségben nőttem fel, de ezt értsd szó szerint. Nyolc éves koromtól tizenöt éves koromig nem láttam a napfényt. A holló pedig annak az embernek a kedvenc madara, aki tartotta bennem a reményt odalent, persze csak addig, amíg ő is cserben nem hagyott. Vagyis akkor azt hittem, így volt...
*Megrázza a fejét. A Clionnal való újboli találkozás megváltoztatta a véleményét néhány múltban történt esetről. Most már ő sem tudja nagyon, mit is gondoljon, így jobb, ha vadidegeneknek még nem kezd mesélni erről.*
- Ark már tud egyet, s mást rólam, meg a múltamról, de ha nem gond, Aregeor, neked még nem részletezném. Illetve nem itt, és nem most.
*Valami van Ark és Aregeor közt, így biztos abban, hogy egyszer majd a mágusforma ember felé is őszinteséggel fog fordulni, de még nem. Főleg nem Aniyä jelenlétében. Abban is biztos, hogy a lány nem kíváncsi az alvilági történeteire.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.30 16:44:59
*Unottan hallgatja Ark kis különóráját arról, hogyan kell a tetoválást tisztítani. Az őszinteséget megvallva, ez őt hidegen hagyja. Nem ő a művész, hogy neki is tudnia kelljen a részletekről. Ark megkapja a pénzét, aztán az árért elvárható odafigyeléssel és precizitással megcsinálja. Ennyi az egész.*
- Minek nézel engem, Ark? Hisztis kisgyereknek? Tudom, hogy fájni fog, de utálom, ha lenéznek.
*Kicsit kiakad azon, hogy nem tudnak leszállni a témáról, mennyire fog fájni neki a tetoválás. Na és? Majd csak túl lesz rajta. Nem dől össze a világ egy kis fájdalom miatt.*
- Viszont van egy ajánlatom. Ha kíméletes leszel velem, és tetszik amit csinálsz, akkor készíthetsz rám még valamit. Valamit, amit szeretnél. Bármit... izé, majdnem bármit.
*Mosolyog. Szinte biztos, hogy a lánynak tetszeni fog az ötlet. Már alig várja a reakcióját, de tudja, hogy Aregeor meséjét a hollóról nem akarja félbeszakítani. Mondjuk ezt már Nori is érdeklődőbb módon hallgatja. A férfi nem is tudja, hogy a családja iránti szeretet nem áll olyan messze Nori indokaitól, ami miatt a hollót választotta.
Már épp válaszolna az utóbb feltett kérdésre, amikor a többiek csak annyit láthatnak, hogy Nori felpattan, és lerohan a világítótoronytól, és csak egy jó tíz-tizenöt perccel később tér vissza.*
- Elnézést, volt egy kis dolgom.
*Nem magyarázkodik, hisz semmi közük hozzá, kihez rohant le ilyen hirtelen a dokkokhoz. Aniyä szavairól így sajnos lemaradt, pedig biztos elgondolkozott volna azon, hogy ő büszke-e arra, ahonnan jött. Aregeornak viszont még mindig válaszolhat, sőt, volt is ideje átgondolni a válaszát.*
- Tudod, Aregeor. A családom iránti szeretet, és a sötétség az én esetemben nem áll messze egymástól. Sötétségben nőttem fel, de ezt értsd szó szerint. Nyolc éves koromtól tizenöt éves koromig nem láttam a napfényt. A holló pedig annak az embernek a kedvenc madara, aki tartotta bennem a reményt odalent, persze csak addig, amíg ő is cserben nem hagyott. Vagyis akkor azt hittem, így volt...
*Megrázza a fejét. A Clionnal való újboli találkozás megváltoztatta a véleményét néhány múltban történt esetről. Most már ő sem tudja nagyon, mit is gondoljon, így jobb, ha vadidegeneknek még nem kezd mesélni erről.*
- Ark már tud egyet, s mást rólam, meg a múltamról, de ha nem gond, Aregeor, neked még nem részletezném. Illetve nem itt, és nem most.
*Valami van Ark és Aregeor közt, így biztos abban, hogy egyszer majd a mágusforma ember felé is őszinteséggel fog fordulni, de még nem. Főleg nem Aniyä jelenlétében. Abban is biztos, hogy a lány nem kíváncsi az alvilági történeteire.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.30 16:44:59
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-30 15:41:18
Üzenet elküldve: 2017-06-30 15:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Aniyä elgondolkodik Idya szavain a tetoválás tisztítása és sárral dörzsölése kapcsán. Nem tudja mire számítson a közeljövőben, mennyire fogják ledönteni a sárba, de biztos, ami biztos, leköti majd egy anyagdarabbal a tetoválást erre a pár napra, egy hétre, amíg biztos nem lesz abban, hogy semmi fertőzést nem szedett össze. Elég szerencsétlen húzás lenne, ha lesántulna az egyik lábára, hiszen a kardforgatáson kívül semmihez sem ért, nem hogy elméleti munkához. Mégsem kezd idegeskedni, hogy mi van, ha a különös tündér pocsék munkát végez, ő pedig már nem tehet semmit a lábáért.*
- Nem szükséges, kibírom.
*Mondja gyorsan Idya kérdésére, szeretne minél előbb túlesni rajta, hogy mehessen a dolgára. Hiszen, ahogy az újonnan érkezett szerzet részletezni kezdi a tetoválásának az ihletését, kezd kicsit ideges lenni. Úgy érzi rossz emberek közé keveredett, hiszen az ő végtelen pozitív világfelfogása és családszeretete nem illik a sötét vallásos figura és magányos lány közé.*
- Büszke vagyok a hovatartozásomra.
*Feleli egyszerűen, mivel ez tényleg így van. Sosem jutott még eszébe, hogy letagadja a szüleit vagy hogy ne gondoljon szeretettel a testvéreire. Pedig ott is voltak aztán nézeteltérések, főleg olyanok, amik egy fiatal lánynak a világ végét is jelenthetik. Habár valamiért mégis otthagyta az egész kompániát...
A továbbiakban csak fél füllel figyel a társalgásra. Nem érzi, hogy bele tudna szólni. Habár Aregeor tudástágító szavait érdeklődve hallgatja és reméli, hogy a férfi felcsapja még a képzeletbeli lexikonját, hogy hasonló tudtad-e jellegű mondatokkal szórakoztassa őket.*
*Aniyä elgondolkodik Idya szavain a tetoválás tisztítása és sárral dörzsölése kapcsán. Nem tudja mire számítson a közeljövőben, mennyire fogják ledönteni a sárba, de biztos, ami biztos, leköti majd egy anyagdarabbal a tetoválást erre a pár napra, egy hétre, amíg biztos nem lesz abban, hogy semmi fertőzést nem szedett össze. Elég szerencsétlen húzás lenne, ha lesántulna az egyik lábára, hiszen a kardforgatáson kívül semmihez sem ért, nem hogy elméleti munkához. Mégsem kezd idegeskedni, hogy mi van, ha a különös tündér pocsék munkát végez, ő pedig már nem tehet semmit a lábáért.*
- Nem szükséges, kibírom.
*Mondja gyorsan Idya kérdésére, szeretne minél előbb túlesni rajta, hogy mehessen a dolgára. Hiszen, ahogy az újonnan érkezett szerzet részletezni kezdi a tetoválásának az ihletését, kezd kicsit ideges lenni. Úgy érzi rossz emberek közé keveredett, hiszen az ő végtelen pozitív világfelfogása és családszeretete nem illik a sötét vallásos figura és magányos lány közé.*
- Büszke vagyok a hovatartozásomra.
*Feleli egyszerűen, mivel ez tényleg így van. Sosem jutott még eszébe, hogy letagadja a szüleit vagy hogy ne gondoljon szeretettel a testvéreire. Pedig ott is voltak aztán nézeteltérések, főleg olyanok, amik egy fiatal lánynak a világ végét is jelenthetik. Habár valamiért mégis otthagyta az egész kompániát...
A továbbiakban csak fél füllel figyel a társalgásra. Nem érzi, hogy bele tudna szólni. Habár Aregeor tudástágító szavait érdeklődve hallgatja és reméli, hogy a férfi felcsapja még a képzeletbeli lexikonját, hogy hasonló tudtad-e jellegű mondatokkal szórakoztassa őket.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-28 17:00:42
Üzenet elküldve: 2017-06-28 17:00:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Idya tetovál szüntelen, közben még néhány dologgal kiegészíti a saját munkáját, nevezzük érdekességnek. Már akit érdekel, mert az elfet aligha. Jó, nem szeretne fertőzést kapni, de már annyit hallott a sebtisztogatásról, hogy a csapon is ez folyik lassan.*
-Aham...
*Aniyä sárkányos dolgától nincs elájulva. Ki a francot érdekel, hogy másoknak tetszik e, vagy sem? Azért nem firkáltatja össze magát, hogy anyuci meg apuci megcsipkedje a pofiját és a zsebébe toljon egy kis cukorkára, vagy perecre valót. Na persze a büszkeség. Aregeor erről nem sokat tud mondani, sosem volt büszke a családjára, ők meg rá, szóval kvittek.
Rien története sem valami lenyűgöző, viszont tetszetősebb, mivel a sötétséggel kacérkodik.*
-Inkább valami magányos és gyilkosabb kellene, ha már madár. *kötözködik kicsikét.* -Tudtad, hogy a holló végtelenül és odaadóan szereti családját? Ez meg nem igazán vág egybe a sötét oldallal, ami inkább magányos, önző út, ahol a szeretet, mint olyan nem létezik.
*Elpillant kicsit Idya felé, hogy a kis barátnéja hozzáfűz e ehhez valamit.
Mellesleg Aregeor nem is egyedi tetoválást akart, hanem olyat, ami a többi ilyen beállítottságú hívőnek is van. Hogy egy legyen a sok közül, ne keltsen különösebb feltűnést, meghúzza magát és elvegyüljön, amíg nem jő el az idő, hogy kitörjön. Tetoválni más is tud, hegeket vagdosni meg nem nagy kunszt, bárki képes pengéjét a másik bőrébe vájni.*
-Ha mondogatod magadnak, attól biztosan jobb lesz. *mondja szarkasztikusan és sóhajtva, mintha borzalmasan unná magát.*
-Rien. *pillant a nőre.* -Mesélsz nekünk arról a sötét múltbéli szeletkéről? Persze csak ha nem titok, bár miért ne lehetne elmondani olyat, aminek már nincs aktualitása, nemde?
*Idya tetovál szüntelen, közben még néhány dologgal kiegészíti a saját munkáját, nevezzük érdekességnek. Már akit érdekel, mert az elfet aligha. Jó, nem szeretne fertőzést kapni, de már annyit hallott a sebtisztogatásról, hogy a csapon is ez folyik lassan.*
-Aham...
*Aniyä sárkányos dolgától nincs elájulva. Ki a francot érdekel, hogy másoknak tetszik e, vagy sem? Azért nem firkáltatja össze magát, hogy anyuci meg apuci megcsipkedje a pofiját és a zsebébe toljon egy kis cukorkára, vagy perecre valót. Na persze a büszkeség. Aregeor erről nem sokat tud mondani, sosem volt büszke a családjára, ők meg rá, szóval kvittek.
Rien története sem valami lenyűgöző, viszont tetszetősebb, mivel a sötétséggel kacérkodik.*
-Inkább valami magányos és gyilkosabb kellene, ha már madár. *kötözködik kicsikét.* -Tudtad, hogy a holló végtelenül és odaadóan szereti családját? Ez meg nem igazán vág egybe a sötét oldallal, ami inkább magányos, önző út, ahol a szeretet, mint olyan nem létezik.
*Elpillant kicsit Idya felé, hogy a kis barátnéja hozzáfűz e ehhez valamit.
Mellesleg Aregeor nem is egyedi tetoválást akart, hanem olyat, ami a többi ilyen beállítottságú hívőnek is van. Hogy egy legyen a sok közül, ne keltsen különösebb feltűnést, meghúzza magát és elvegyüljön, amíg nem jő el az idő, hogy kitörjön. Tetoválni más is tud, hegeket vagdosni meg nem nagy kunszt, bárki képes pengéjét a másik bőrébe vájni.*
-Ha mondogatod magadnak, attól biztosan jobb lesz. *mondja szarkasztikusan és sóhajtva, mintha borzalmasan unná magát.*
-Rien. *pillant a nőre.* -Mesélsz nekünk arról a sötét múltbéli szeletkéről? Persze csak ha nem titok, bár miért ne lehetne elmondani olyat, aminek már nincs aktualitása, nemde?
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-25 16:09:28
Üzenet elküldve: 2017-06-25 16:09:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Fél füllel hallgatja csak munka közben a többiek fecsegését egymás között, akkor sem pillant fel, mikor hozzá szólnak vagy válaszol.*
-Ez is igaz. A helyszín választott téged, nem te a helyszínt... *Mondja tettetett átszellemüléssel.* Mindenképpen megtisztítalak, nehogy már azt higgyék, nem vagyok képes egy rendes tetoválást összehozni.
*Újabb adag tintát dörzsöl a mintára. Már kicsivel több, mint a fele készen van, még néhány vonal, az apró részletek javítása, és kész. Ha ügyes, akkor csak egy kicsit fognak belelógni a negyedik órába, amit ettől függetlenül ki kell fizetnie.*
-Nem szabad mélyen tisztítani a sebeket közvetlenül a tetoválás után, meg kell várni, hogy a tinta beegye magát a bőr alá. Egy nedves ronggyal szoktam áttörölni a bőrfelületet, hogy a felesleges festéket és vért lemossam. Ha véletlenül elkapnál egy fertőzést, amit kötve hiszek, ha nem fogod sárral kenegetni a hegeket, akkor pár napig ki lehet maratni vegyszerekkel, de néhány nap után már csak kivágni lehet. Szóval amint valamilyen elváltozást tapasztaltok, gyertek vissza hozzám!
*Ez minden jelenlévőnek szól, aki nem akarja, hogy a tündér kivágjon belőle egy méretes darabot.*
-Bírod még? *Kérdezi a kalapostól.* A nagy részén már túl vagyunk, de ha szeretnéd, tarthatunk egy kis pihenőt, mielőtt folytatom.
*Még nagyjából egy óra lehet vissza a munkából, persze bármeddig el tudná húzni minél apróbb és sűrűbb pontozással, de annak csak a finom bőr látná kárát. Sokkal nehezebben gyógyulna, és a festék is összefolyhat a különböző sebekben, elmaszatolva az éles vonalakat. És legyen szó bármilyen összegről, elvi kérdés, hogy tökéletlen munkát nem ad ki a kezéből.
A motívumokról való beszélgetésbe nem nagyon tud beleszólni. Számára mind érdektelen. Sosem viselne magán tetoválást, hiszen azzal csak közszemlére tenne valamit az életéből, a gondolataiból. Aregeor a hitét hirdeti, Aniyä a felmenői és családja előtt tiszteleg, Lil... Rein a sötét oldalát akarja felfedni. Unalmas, értelmetlen indokok, semmi egyediség nincsen bennük. Idyának a varrás gondolatában a készítés, na meg a megbélyegzés tetszik. Az ő keze munkája virít más bőrén egy életen át, ezzel valamilyen szinten összeköttettek, a hordozó alárendelte magát a lánynak. Amit ő csinál az egyedi és megismételhetetlen, még akkor is, ha mások kívánságát teljesíti. Hiszen a férfi egy közismert, akár más emberen is megtalálható tetoválást kért, a kalapos olyan mintát, ami szintén nem az ő kis buksijából pattant ki, a feketeségé pedig fájdalmasan egyszerű. Több fantáziát várt volna tőle. Ha jól tudja, az állatos minták mindig nagyon népszerűek voltak, és a fekete madáralak benne van az első ötben. Az első a macska, ami főleg a gazdag kisasszonyok körében népszerű.*
-De utólagos reklamációt nem fogadok el. Amint megvolt az első tűszúrás, nincs visszaút.
*Nem tudja, hogy csak nagylánynak akar tűnni előtte és a többiek előtt, vagy tudja magáról, hogy erős idegzetű, magas fájdalomküszöbbel.*
*Fél füllel hallgatja csak munka közben a többiek fecsegését egymás között, akkor sem pillant fel, mikor hozzá szólnak vagy válaszol.*
-Ez is igaz. A helyszín választott téged, nem te a helyszínt... *Mondja tettetett átszellemüléssel.* Mindenképpen megtisztítalak, nehogy már azt higgyék, nem vagyok képes egy rendes tetoválást összehozni.
*Újabb adag tintát dörzsöl a mintára. Már kicsivel több, mint a fele készen van, még néhány vonal, az apró részletek javítása, és kész. Ha ügyes, akkor csak egy kicsit fognak belelógni a negyedik órába, amit ettől függetlenül ki kell fizetnie.*
-Nem szabad mélyen tisztítani a sebeket közvetlenül a tetoválás után, meg kell várni, hogy a tinta beegye magát a bőr alá. Egy nedves ronggyal szoktam áttörölni a bőrfelületet, hogy a felesleges festéket és vért lemossam. Ha véletlenül elkapnál egy fertőzést, amit kötve hiszek, ha nem fogod sárral kenegetni a hegeket, akkor pár napig ki lehet maratni vegyszerekkel, de néhány nap után már csak kivágni lehet. Szóval amint valamilyen elváltozást tapasztaltok, gyertek vissza hozzám!
*Ez minden jelenlévőnek szól, aki nem akarja, hogy a tündér kivágjon belőle egy méretes darabot.*
-Bírod még? *Kérdezi a kalapostól.* A nagy részén már túl vagyunk, de ha szeretnéd, tarthatunk egy kis pihenőt, mielőtt folytatom.
*Még nagyjából egy óra lehet vissza a munkából, persze bármeddig el tudná húzni minél apróbb és sűrűbb pontozással, de annak csak a finom bőr látná kárát. Sokkal nehezebben gyógyulna, és a festék is összefolyhat a különböző sebekben, elmaszatolva az éles vonalakat. És legyen szó bármilyen összegről, elvi kérdés, hogy tökéletlen munkát nem ad ki a kezéből.
A motívumokról való beszélgetésbe nem nagyon tud beleszólni. Számára mind érdektelen. Sosem viselne magán tetoválást, hiszen azzal csak közszemlére tenne valamit az életéből, a gondolataiból. Aregeor a hitét hirdeti, Aniyä a felmenői és családja előtt tiszteleg, Lil... Rein a sötét oldalát akarja felfedni. Unalmas, értelmetlen indokok, semmi egyediség nincsen bennük. Idyának a varrás gondolatában a készítés, na meg a megbélyegzés tetszik. Az ő keze munkája virít más bőrén egy életen át, ezzel valamilyen szinten összeköttettek, a hordozó alárendelte magát a lánynak. Amit ő csinál az egyedi és megismételhetetlen, még akkor is, ha mások kívánságát teljesíti. Hiszen a férfi egy közismert, akár más emberen is megtalálható tetoválást kért, a kalapos olyan mintát, ami szintén nem az ő kis buksijából pattant ki, a feketeségé pedig fájdalmasan egyszerű. Több fantáziát várt volna tőle. Ha jól tudja, az állatos minták mindig nagyon népszerűek voltak, és a fekete madáralak benne van az első ötben. Az első a macska, ami főleg a gazdag kisasszonyok körében népszerű.*
-De utólagos reklamációt nem fogadok el. Amint megvolt az első tűszúrás, nincs visszaút.
*Nem tudja, hogy csak nagylánynak akar tűnni előtte és a többiek előtt, vagy tudja magáról, hogy erős idegzetű, magas fájdalomküszöbbel.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-25 14:34:56
Üzenet elküldve: 2017-06-25 14:34:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Én sem csak idekeveredtem.
*De nem ám. Sokkal inkább menekült Artheniortól egészen idáig. A városban az elkövetkezendő hetekben, hónapokban biztosan nem lesz szívesen látott személy csak úgy az ork által, akit átvert, és magának sajátította ki a kis tündért, mint a városőrség, akik már bizonyára minden erejükkel keresik a lányt.
Hatalmas szerencséje van Clionnal, hogy ideiglenes búvóhelyet tudott nyújtani neki a kikötőben. Az már csak a minden rosszban van valami jó kategória, hogy Arkot is pont most, pont itt találta meg. Neki még szóról szóra ki is fejtené, hogyan akarták egy éjszaka alatt kétszer megölni, és mi lett végül ennek az eredménye három halottal. Hárommal, mert biztos benne, hogy az íjász és a lovag összecsapásából az egyik nem távozott a saját lábán, illetve lován. Ahogy a most tetoválóművészként ténykedő lányt ismeri, még tetszene is neki a vérbe fagyott, felismerhetetlen, mostanra már undorítóan büdös hullákkal tarkított, és a vérükkel vörösre festett kibaszott szegénynegyed.
De erről egyelőre még hallgat mint a sír, mert se a sárkányimádó hölgyikében, sem az Aregeornak nevezett úriemberben nem bízik, na meg nem is rájuk tartozik. Ruháit azóta nagyjából sikerült kimosnia a folyóban, így azok legfeljebb csak réginek és szakadtnak tűnhetnek. A sebeivel pedig kitűnő munkát végzett a piactéren szerzett varázsital, már csak néhányuk ékeskedik Nori karján és oldalán. ~Rohadt ribanc!~ Illeti nem túl kedves szavakkal az azóta a másvilágra költözött tündért, amikor a sérüléseire gondol, de itt inkább eldönti, hogy nem is gondolkozik tovább ezen, mert a végén még megint elborul az agya, és megint meggondolatlanságokat művelne. ~Meggondolatlanságokat?~ Kérdez vissza magában saját magának. Clion is ezt mondta, pedig nem is szokott meggondolatlan lenni! Vagy mégis? Inkább hagyja az egész dolgot a francba, és újra becsatlakozik a kis csevegésbe a többiekkel.*
- A holló? Nos... ez egy nehéz kérdés. Fekete, mint az éjszaka. A halálmadár ki a sötét éjben érzi magát elemében, pont ahogy én is. Emellett pedig a múltam egy szeletére emlékeztet, egy szintén sötét periódusra, aminek köszönhetően ma az vagyok aki.
*Ez bizony szöges ellentétben áll azzal, amit Clionnak mondott. Talán maga sem tudja, hogy meg akar-e szabadulni a benne élő szörnytől, vagy inkább még erősebbé akarja tenni. Ark mellett inkább az utóbbi tűnik valószínűnek.
Aztán meghallgatja Aniyä történetét is a készülő sárkányáról.*
- Szóval nem is magad miatt akarod a sárkányt, hanem a családod miatt? Érdekes gondolat.
*Érdekes helyett inkább szánalmast mondana, de nem akarja megbántani a lányt. Annyi az egész, hogy Norinak már rég nincs családja, és emiatt talán irigy is egy kicsit a nemes hölgyre.*
- A fájdalmat pedig ki fogom bírni! Igenis ki fogom bírni!
*Határozza el magát a lapockájára szánt tetoválás mellett. Ki akarja bírni a fájdalmat, mert magának is bizonyítani akar, hogy a tűrőképessége messze az átlagos felett áll, habár ebben maga sem olyan biztos, de amíg nem próbálja ki, addig ezt nem is fogja megtudni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Én sem csak idekeveredtem.
*De nem ám. Sokkal inkább menekült Artheniortól egészen idáig. A városban az elkövetkezendő hetekben, hónapokban biztosan nem lesz szívesen látott személy csak úgy az ork által, akit átvert, és magának sajátította ki a kis tündért, mint a városőrség, akik már bizonyára minden erejükkel keresik a lányt.
Hatalmas szerencséje van Clionnal, hogy ideiglenes búvóhelyet tudott nyújtani neki a kikötőben. Az már csak a minden rosszban van valami jó kategória, hogy Arkot is pont most, pont itt találta meg. Neki még szóról szóra ki is fejtené, hogyan akarták egy éjszaka alatt kétszer megölni, és mi lett végül ennek az eredménye három halottal. Hárommal, mert biztos benne, hogy az íjász és a lovag összecsapásából az egyik nem távozott a saját lábán, illetve lován. Ahogy a most tetoválóművészként ténykedő lányt ismeri, még tetszene is neki a vérbe fagyott, felismerhetetlen, mostanra már undorítóan büdös hullákkal tarkított, és a vérükkel vörösre festett kibaszott szegénynegyed.
De erről egyelőre még hallgat mint a sír, mert se a sárkányimádó hölgyikében, sem az Aregeornak nevezett úriemberben nem bízik, na meg nem is rájuk tartozik. Ruháit azóta nagyjából sikerült kimosnia a folyóban, így azok legfeljebb csak réginek és szakadtnak tűnhetnek. A sebeivel pedig kitűnő munkát végzett a piactéren szerzett varázsital, már csak néhányuk ékeskedik Nori karján és oldalán. ~Rohadt ribanc!~ Illeti nem túl kedves szavakkal az azóta a másvilágra költözött tündért, amikor a sérüléseire gondol, de itt inkább eldönti, hogy nem is gondolkozik tovább ezen, mert a végén még megint elborul az agya, és megint meggondolatlanságokat művelne. ~Meggondolatlanságokat?~ Kérdez vissza magában saját magának. Clion is ezt mondta, pedig nem is szokott meggondolatlan lenni! Vagy mégis? Inkább hagyja az egész dolgot a francba, és újra becsatlakozik a kis csevegésbe a többiekkel.*
- A holló? Nos... ez egy nehéz kérdés. Fekete, mint az éjszaka. A halálmadár ki a sötét éjben érzi magát elemében, pont ahogy én is. Emellett pedig a múltam egy szeletére emlékeztet, egy szintén sötét periódusra, aminek köszönhetően ma az vagyok aki.
*Ez bizony szöges ellentétben áll azzal, amit Clionnak mondott. Talán maga sem tudja, hogy meg akar-e szabadulni a benne élő szörnytől, vagy inkább még erősebbé akarja tenni. Ark mellett inkább az utóbbi tűnik valószínűnek.
Aztán meghallgatja Aniyä történetét is a készülő sárkányáról.*
- Szóval nem is magad miatt akarod a sárkányt, hanem a családod miatt? Érdekes gondolat.
*Érdekes helyett inkább szánalmast mondana, de nem akarja megbántani a lányt. Annyi az egész, hogy Norinak már rég nincs családja, és emiatt talán irigy is egy kicsit a nemes hölgyre.*
- A fájdalmat pedig ki fogom bírni! Igenis ki fogom bírni!
*Határozza el magát a lapockájára szánt tetoválás mellett. Ki akarja bírni a fájdalmat, mert magának is bizonyítani akar, hogy a tűrőképessége messze az átlagos felett áll, habár ebben maga sem olyan biztos, de amíg nem próbálja ki, addig ezt nem is fogja megtudni.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-25 11:57:28
Üzenet elküldve: 2017-06-25 11:57:28
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Sose gondolt még arra, hogy nagyobbacska csapatot alakítson maga körül. Valószínűleg ennek ahhoz lehet köze hogy ő önmagában felér egy öt fős farkas falkával, így nem sok szüksége volt soha társakra. A vadonban mindig is ő volt az egyik veszélyesebb jószág. Vagy legalábbis olyan valami amire a többiek nem támadnak elővigyázatosságból. De ez a városi játszma, ezzel a sok fém fegyverrel, meg nyíllal, már más tészta. Itt nem csak a puszta méret, és a brutális erő a döntő, mint annak idején. Érdemes tehát mérlegre tennie azt amit a törpe javasolt.*
-Meg kőne tanúnunk csapatban harcóni'.*Összegzi tömören a saját maga által levont konzekvenciát. Ha jobb csapatot alkotnak, ketten is kemény ellenfelek lehetnek bárki számára. Főleg ha sikerülne némileg jobb felszerelést is beszerezniük, de ez már másik kérdés.*
-Egy olyan pajzsa', meg pöröllye' jobban muzsikánék asszem.* Bök a másik fegyvertára felé.Komolyan kezdi mérlegelni hogy leváltsa a husángot. Régi jó barát, ezer bunyót megjárt darab, de nem igazán hatékony ha íjászok és kardok ellen kell harcolni. Akármennyire is utálja a fémeket, kénytelen lesz hozzájuk szokni, mert ebben a világban nem sokáig fogja húzni a husánggal mert a bőrvértjével. Sisakot meg egy nyílálló mellényt már szerzett, de úgy tűnik további fejlesztéseket tesz szükségessé ez a világ.*
-És kén' egy má'hás ló, amire a cuccokat tennénk.*Ezzel mindent megbeszéltnek tekint, így ha a törpe indul, úgy ő is azt teszi. Egyik hatalmas láb lép a másik után, s ha minden jól megy, hamarosan már a Kikötő utcáit róhatják.*
*Sose gondolt még arra, hogy nagyobbacska csapatot alakítson maga körül. Valószínűleg ennek ahhoz lehet köze hogy ő önmagában felér egy öt fős farkas falkával, így nem sok szüksége volt soha társakra. A vadonban mindig is ő volt az egyik veszélyesebb jószág. Vagy legalábbis olyan valami amire a többiek nem támadnak elővigyázatosságból. De ez a városi játszma, ezzel a sok fém fegyverrel, meg nyíllal, már más tészta. Itt nem csak a puszta méret, és a brutális erő a döntő, mint annak idején. Érdemes tehát mérlegre tennie azt amit a törpe javasolt.*
-Meg kőne tanúnunk csapatban harcóni'.*Összegzi tömören a saját maga által levont konzekvenciát. Ha jobb csapatot alkotnak, ketten is kemény ellenfelek lehetnek bárki számára. Főleg ha sikerülne némileg jobb felszerelést is beszerezniük, de ez már másik kérdés.*
-Egy olyan pajzsa', meg pöröllye' jobban muzsikánék asszem.* Bök a másik fegyvertára felé.Komolyan kezdi mérlegelni hogy leváltsa a husángot. Régi jó barát, ezer bunyót megjárt darab, de nem igazán hatékony ha íjászok és kardok ellen kell harcolni. Akármennyire is utálja a fémeket, kénytelen lesz hozzájuk szokni, mert ebben a világban nem sokáig fogja húzni a husánggal mert a bőrvértjével. Sisakot meg egy nyílálló mellényt már szerzett, de úgy tűnik további fejlesztéseket tesz szükségessé ez a világ.*
-És kén' egy má'hás ló, amire a cuccokat tennénk.*Ezzel mindent megbeszéltnek tekint, így ha a törpe indul, úgy ő is azt teszi. Egyik hatalmas láb lép a másik után, s ha minden jól megy, hamarosan már a Kikötő utcáit róhatják.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-25 11:43:12
Üzenet elküldve: 2017-06-25 11:43:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Aniyä Idya szavaira csak legyint. Az imént ismertetett tarifa alapján még azt is meg tudja majd fizetni, szóval nem érzi, hogy probléma lenne vele. Így, hogy a hátán elterülve fekszik, igazán nem megerőltető neki ez a tetoválás. Lassan a fájdalmat is kezdi megszokni, habár még mindig nem olyan, mintha pihetollal cirógatnák a combját. Aki ebben igazán el fog fáradni az a tetováló művész. És inkább legyen drágább és több idő, minthogy el legyen rontva.*
- Van valami speciális eljárás, miután kész lesz?
*Kérdezi, miután megpróbálta elhessegetni a csúnya fertőzés gondolatát. Elképzelni sem tudja, hogy a férfinek milyen körülmények között készült a tetoválása, de örül, hogy nem ő az első áldozat.
Idő közben egy új résztvevő is érkezik, akit Aniyä fekvésből próbál nyomon követni, ami így nem túl egyszerű. Ezért végül feladja, az eget kezdi bámulni és közben hallgatja a többiek szövegelését.*
- Aregeornak igaza van, van valami varázslatos ebben a tetoválás dologban. Habár én határozottan ezért jöttem, nem csak idekeveredtem.
*Mondja, miközben továbbra is a fájdalommal küszködik. Néha Idya felé sandít, hogy lássa mit művel, de nem lát belőle sokat. A kényelem kedvéért a feje alá teszi a kezeit.
A férfi következő megszólalására már sértődötten kapná fel a fejét, hiszen ismeretlenek ne becsméreljék így ezt a fantasztikus állatot, amit ő a combján fog viselni. Viszont kíváncsian pislog Rien felé, hogy ő is megtudja a holló eredetét. Megvárja, amíg a lány válaszol, utána kezd bele ő is.*
- A nemes lung családunk jelképe és büszke vagyok származásomra. Egyik bátyám már magán viseli a címerállatunkat, így most én jövök. Alig várom, hogy egyszer hazamenjek és meglássák rajtam a sárkányt.
*Válasza végére egész izgatott lesz, maga elé képzeli a keleti módra felépített kúriájukat, benne a családjával és cselédekkel. De messze van még az, hogy ő hazamenjen.*
*Aniyä Idya szavaira csak legyint. Az imént ismertetett tarifa alapján még azt is meg tudja majd fizetni, szóval nem érzi, hogy probléma lenne vele. Így, hogy a hátán elterülve fekszik, igazán nem megerőltető neki ez a tetoválás. Lassan a fájdalmat is kezdi megszokni, habár még mindig nem olyan, mintha pihetollal cirógatnák a combját. Aki ebben igazán el fog fáradni az a tetováló művész. És inkább legyen drágább és több idő, minthogy el legyen rontva.*
- Van valami speciális eljárás, miután kész lesz?
*Kérdezi, miután megpróbálta elhessegetni a csúnya fertőzés gondolatát. Elképzelni sem tudja, hogy a férfinek milyen körülmények között készült a tetoválása, de örül, hogy nem ő az első áldozat.
Idő közben egy új résztvevő is érkezik, akit Aniyä fekvésből próbál nyomon követni, ami így nem túl egyszerű. Ezért végül feladja, az eget kezdi bámulni és közben hallgatja a többiek szövegelését.*
- Aregeornak igaza van, van valami varázslatos ebben a tetoválás dologban. Habár én határozottan ezért jöttem, nem csak idekeveredtem.
*Mondja, miközben továbbra is a fájdalommal küszködik. Néha Idya felé sandít, hogy lássa mit művel, de nem lát belőle sokat. A kényelem kedvéért a feje alá teszi a kezeit.
A férfi következő megszólalására már sértődötten kapná fel a fejét, hiszen ismeretlenek ne becsméreljék így ezt a fantasztikus állatot, amit ő a combján fog viselni. Viszont kíváncsian pislog Rien felé, hogy ő is megtudja a holló eredetét. Megvárja, amíg a lány válaszol, utána kezd bele ő is.*
- A nemes lung családunk jelképe és büszke vagyok származásomra. Egyik bátyám már magán viseli a címerállatunkat, így most én jövök. Alig várom, hogy egyszer hazamenjek és meglássák rajtam a sárkányt.
*Válasza végére egész izgatott lesz, maga elé képzeli a keleti módra felépített kúriájukat, benne a családjával és cselédekkel. De messze van még az, hogy ő hazamenjen.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-24 19:28:47
Üzenet elküldve: 2017-06-24 19:28:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Hát, Aniyä még így is jobban bírja, mint Aregeor, aki szörnyen káromkodott. Mondjuk segített is, kiadta magából dühét, bár legközelebb inkább ráharap valamire, mert kis híján kitörtek fogai, olyan erősen szorította össze.*
-Rosszabb? *lepődik meg Idya szavain.* -Én nem így mondanám. Szerintem a körülmények olyanok voltak, mint amilyen a tetoválás gazdája. *húzza mosolyra száját.* -Na persze, ettől még láss el, kérlek és tisztíts meg.
*Jobb félni, mint megijedni.*
-Ha végiggondolod sem biztos, hogy el tudsz tűnni. *szól bele a hölgyek dolgába.* -Van úgy, hogy egyszerűen csak belebotlasz, mindenféle előjel vagy elhatározás nélkül. *mondja, majd rápillant Idyara. Igen, a haláltündér tudna erről mit mesélni.*
-Én úgy tudom, egy művészt nem lehet siettetni. Biztos vagyok benne, hogy Aniyä is úgy van vele, hogy inkább tartson tovább és kerüljön többe, minthogy rossz legyen és egy életen át azt viselje bőrén.
*Idővel Idyat és túlszárnyalja valaki, mert bizony lesz tanítványa akár tetszik neki, akár nem. Ha ő lesz Sa'Tereth legfőbb földi halandó támogatója, akkor lesznek jobb kezei, akik idővel a nyakára nőnek. Ez szinte mindig így történik.*
~Micsoda egy rövid neve van mindenkinek! Talán még az enyém a leghosszabb és a leginkább nyelvtörő.~
-Így vagyunk mi ezzel. *néz Rienre.* -Alapvetően nem azért jövünk, de aztán hatalmába kerít minket a varázs, egy motívum képében, amit magunkon hordozunk.
*Holló... hát, nem túl eredeti, de mindegy.*
-Sárkány, holló. Én is magamra varratok valami bestiát, aztán kész állatkert leszünk! Ja igen, tényleg mocskosul kellemetlen volt, az volt a legrosszabb hely. Különösen érzékeny. Tényleg gondold meg! És miért éppen holló? Mit jelképez számodra? És neked a sárkány, Aniyä?
*Hát, Aniyä még így is jobban bírja, mint Aregeor, aki szörnyen káromkodott. Mondjuk segített is, kiadta magából dühét, bár legközelebb inkább ráharap valamire, mert kis híján kitörtek fogai, olyan erősen szorította össze.*
-Rosszabb? *lepődik meg Idya szavain.* -Én nem így mondanám. Szerintem a körülmények olyanok voltak, mint amilyen a tetoválás gazdája. *húzza mosolyra száját.* -Na persze, ettől még láss el, kérlek és tisztíts meg.
*Jobb félni, mint megijedni.*
-Ha végiggondolod sem biztos, hogy el tudsz tűnni. *szól bele a hölgyek dolgába.* -Van úgy, hogy egyszerűen csak belebotlasz, mindenféle előjel vagy elhatározás nélkül. *mondja, majd rápillant Idyara. Igen, a haláltündér tudna erről mit mesélni.*
-Én úgy tudom, egy művészt nem lehet siettetni. Biztos vagyok benne, hogy Aniyä is úgy van vele, hogy inkább tartson tovább és kerüljön többe, minthogy rossz legyen és egy életen át azt viselje bőrén.
*Idővel Idyat és túlszárnyalja valaki, mert bizony lesz tanítványa akár tetszik neki, akár nem. Ha ő lesz Sa'Tereth legfőbb földi halandó támogatója, akkor lesznek jobb kezei, akik idővel a nyakára nőnek. Ez szinte mindig így történik.*
~Micsoda egy rövid neve van mindenkinek! Talán még az enyém a leghosszabb és a leginkább nyelvtörő.~
-Így vagyunk mi ezzel. *néz Rienre.* -Alapvetően nem azért jövünk, de aztán hatalmába kerít minket a varázs, egy motívum képében, amit magunkon hordozunk.
*Holló... hát, nem túl eredeti, de mindegy.*
-Sárkány, holló. Én is magamra varratok valami bestiát, aztán kész állatkert leszünk! Ja igen, tényleg mocskosul kellemetlen volt, az volt a legrosszabb hely. Különösen érzékeny. Tényleg gondold meg! És miért éppen holló? Mit jelképez számodra? És neked a sárkány, Aniyä?
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-24 15:31:58
Üzenet elküldve: 2017-06-24 15:31:58
ÚJ
![>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1191_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Bólint. Nyilván nem mehetnek csak úgy egyszerűen neki a fűnek, ő mondjuk nem is oda akart menni, hanem végig az utakon aztán oda ahol a lovas nomádok élnek. Mert ha egy lóval járó kecskekedvelő emberke megél azon a vidéken akkor ők ketten csak átvághatnak rajta. Hisz ő a törpe nép nemesé s felfegyverzett harcosa, aztán itt ez a gigászi alak mellette aki véleménye szerint akár birkózhatna is egy warggal. Nem sokáig, de addig mindenképp amíg a törpe elmenekül a gyors lábú zsákmányolt lovon.*
-Hát akkor kerítsünk vezetőt. *Válaszolja.* -Én csak annyit mondok, hogy ha a patkányoknak nem kellünk, akkor egy rendes csapatot kell összeszednünk. És az nem megy ha mi is olyan földönfutó szerencsétlenek vagyunk mint mindenki más. *Mert hát azok. Ki követné őket, ha egyszer semmijük sincs ami kiemelné őket a nagy többségből. Az erejük pedig épp annyi mint amennyit két magányos harcos fel tud mutatni. Ő a maga részéről sosem akart nagy dolgot, de ha kis dolgokat tervez akkor azokat nagy erővel kell végrehajtani. A példának okáért ha egy újabb falut ki akarnak rabolni akkor így már ellen tudnak állni annak a pár száz kapára kaszára kapott parasztnak. Mert a parasztok nem állnak be egy Maihhin elé verekedni.*
-De, ha lehet találjunk valaki olcsót. Vagy üssük le egy sikátorban és tűnjünk el mielőtt rajta kapnának ezek a "patkányok". *Milyen rendes banda. Megkönnyítik a maguk sértegetését. Ugyanakkor ez frusztráló is a számára mert ő jobban szeret maga sértéseket kitalálni mind az ellenfeleire, mind az ellenfelei felmenő és lemenő családtagjaira, hét generációra előre és visszamenőleg.
Ha a meláknak nincs ellenvetése akkor ő indulna is. Gyáva alak, gyáva és tisztességtelen. Csak a sors különös fintora, hogy pont ő az akinek kivételesen nincs semmi lehetősége arra, hogy túléljen, mint egy ennyire őrült dolog elvállalása.*
*Bólint. Nyilván nem mehetnek csak úgy egyszerűen neki a fűnek, ő mondjuk nem is oda akart menni, hanem végig az utakon aztán oda ahol a lovas nomádok élnek. Mert ha egy lóval járó kecskekedvelő emberke megél azon a vidéken akkor ők ketten csak átvághatnak rajta. Hisz ő a törpe nép nemesé s felfegyverzett harcosa, aztán itt ez a gigászi alak mellette aki véleménye szerint akár birkózhatna is egy warggal. Nem sokáig, de addig mindenképp amíg a törpe elmenekül a gyors lábú zsákmányolt lovon.*
-Hát akkor kerítsünk vezetőt. *Válaszolja.* -Én csak annyit mondok, hogy ha a patkányoknak nem kellünk, akkor egy rendes csapatot kell összeszednünk. És az nem megy ha mi is olyan földönfutó szerencsétlenek vagyunk mint mindenki más. *Mert hát azok. Ki követné őket, ha egyszer semmijük sincs ami kiemelné őket a nagy többségből. Az erejük pedig épp annyi mint amennyit két magányos harcos fel tud mutatni. Ő a maga részéről sosem akart nagy dolgot, de ha kis dolgokat tervez akkor azokat nagy erővel kell végrehajtani. A példának okáért ha egy újabb falut ki akarnak rabolni akkor így már ellen tudnak állni annak a pár száz kapára kaszára kapott parasztnak. Mert a parasztok nem állnak be egy Maihhin elé verekedni.*
-De, ha lehet találjunk valaki olcsót. Vagy üssük le egy sikátorban és tűnjünk el mielőtt rajta kapnának ezek a "patkányok". *Milyen rendes banda. Megkönnyítik a maguk sértegetését. Ugyanakkor ez frusztráló is a számára mert ő jobban szeret maga sértéseket kitalálni mind az ellenfeleire, mind az ellenfelei felmenő és lemenő családtagjaira, hét generációra előre és visszamenőleg.
Ha a meláknak nincs ellenvetése akkor ő indulna is. Gyáva alak, gyáva és tisztességtelen. Csak a sors különös fintora, hogy pont ő az akinek kivételesen nincs semmi lehetősége arra, hogy túléljen, mint egy ennyire őrült dolog elvállalása.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-24 14:37:49
Üzenet elküldve: 2017-06-24 14:37:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Mikor a harmadik cirádás vonalat dörzsöli tintával a lány combjába, elgondolkodik, hogyan is fog ez kijönni. Biztosan elfér, azzal nincs baj, de ha beszélgetnek közben, valószínűleg lassabban halad majd, mint tervezte, és az plusz munkaóra.*
-Lehet, mégsem tudom befejezni három óra alatt, túl részletes a minta, a gomolygó felhőcskék, a sárkány testrészei... És nem szeretném elkapkodni.
*Ketten, sőt, hamarosan hárman ülnek majd körülötte, akik láthatják, hogy nem feleslegesen húzza az időt, de nem hitte volna, hogy ilyen macerásak lesznek a díszítések.*
-Na, ezért nem veszek magam mellé tanítványt! Túl sokat tanulhatna tőlem.
*Az már mellékes, hogy amúgy sem lenne türelme senkit tanítani. Akit maga mellé vesz, mint jobbkezét, az legyen kiemelkedő abban, amit csinál. Semmi szüksége valakire, aki ugyanazokat tudja, mint ő maga, és méghozzá ugyanúgy. Arra már itt van ő, aki ezt a tudást tökéletesen hasznosítani tudja.*
-Nem szükséges. Aregeornak kicsit rosszabb körülmények között kellett megcsinálnom a tetoválást. Elvileg nem lesz vele probléma.
*És semmi kedve visszajönni még egyszer mindenkihez, aki tetoválást csináltatott, hogy megtisztítsa a sebeket. Ha vigyáznak rá, nem lesz gond. Ha nem, az már nem az ő hibája.
Közben feltűnik a lila köpenyes viharfelleg a színen, aki felborítja az egész idilli hangulatot. Idya marad a kedves tetoválóművész szerepében, mégsem adhat el semmit a saját arrogáns, lekezelő stílusában. Lilnek, vagy kinek, viszont szokatlan lehet a kedvessége, az arcán ülő mosoly, amitől nem fagy meg az erekben a vér.*
-Én mondtam, hogy megtalálsz. *Megrántaná a vállát, ha nem dolgozna éppen valaki bőrén.* De akkor is meglepően gyorsan tetted. Éppen csak kibújta a nap a horizont mögül.
*Közben a tetovált lány nevét is megtudhatja. Vagy már eddig is tudta? Nem emlékszik, bemutatkozott-e, de most már megjegyzi, hátha szükség lesz rá. A másik kettő hamar egymásra talált, a férfi hellyel kínálja, mintha ő lenne a házigazda, Lil... pontosabban Rein pedig kedveskedve csacsog vele. Nagyon reméli, hogy ezek ketten nem fognak turbékolni, mint a galambok, különben egyikőjükre sem lesz szüksége. Semmi felesleges érzelmet nem akar a közelében tudni.*
-A lapocka érzékeny hely. Sokkal fájdalmasabb, mintha a combodra varratnál például. Aregeor tudna mesélni róla... Biztos vagy benne, hogy oda szeretnéd?
*Nem mintha nem lenne neki teljesen mindegy, de ha elkezd ficánkolni vagy hangosan nyögdécselni, akkor még miatta rontaná el a rajzot.*
-Főleg, ha ki is akarod színeztetni. *Teszi hozzá.* A körvonal gyorsan meglenne, de ha feketével ki akarod tölteni, akkor az kínkeserves órák lesznek.
*Mikor a harmadik cirádás vonalat dörzsöli tintával a lány combjába, elgondolkodik, hogyan is fog ez kijönni. Biztosan elfér, azzal nincs baj, de ha beszélgetnek közben, valószínűleg lassabban halad majd, mint tervezte, és az plusz munkaóra.*
-Lehet, mégsem tudom befejezni három óra alatt, túl részletes a minta, a gomolygó felhőcskék, a sárkány testrészei... És nem szeretném elkapkodni.
*Ketten, sőt, hamarosan hárman ülnek majd körülötte, akik láthatják, hogy nem feleslegesen húzza az időt, de nem hitte volna, hogy ilyen macerásak lesznek a díszítések.*
-Na, ezért nem veszek magam mellé tanítványt! Túl sokat tanulhatna tőlem.
*Az már mellékes, hogy amúgy sem lenne türelme senkit tanítani. Akit maga mellé vesz, mint jobbkezét, az legyen kiemelkedő abban, amit csinál. Semmi szüksége valakire, aki ugyanazokat tudja, mint ő maga, és méghozzá ugyanúgy. Arra már itt van ő, aki ezt a tudást tökéletesen hasznosítani tudja.*
-Nem szükséges. Aregeornak kicsit rosszabb körülmények között kellett megcsinálnom a tetoválást. Elvileg nem lesz vele probléma.
*És semmi kedve visszajönni még egyszer mindenkihez, aki tetoválást csináltatott, hogy megtisztítsa a sebeket. Ha vigyáznak rá, nem lesz gond. Ha nem, az már nem az ő hibája.
Közben feltűnik a lila köpenyes viharfelleg a színen, aki felborítja az egész idilli hangulatot. Idya marad a kedves tetoválóművész szerepében, mégsem adhat el semmit a saját arrogáns, lekezelő stílusában. Lilnek, vagy kinek, viszont szokatlan lehet a kedvessége, az arcán ülő mosoly, amitől nem fagy meg az erekben a vér.*
-Én mondtam, hogy megtalálsz. *Megrántaná a vállát, ha nem dolgozna éppen valaki bőrén.* De akkor is meglepően gyorsan tetted. Éppen csak kibújta a nap a horizont mögül.
*Közben a tetovált lány nevét is megtudhatja. Vagy már eddig is tudta? Nem emlékszik, bemutatkozott-e, de most már megjegyzi, hátha szükség lesz rá. A másik kettő hamar egymásra talált, a férfi hellyel kínálja, mintha ő lenne a házigazda, Lil... pontosabban Rein pedig kedveskedve csacsog vele. Nagyon reméli, hogy ezek ketten nem fognak turbékolni, mint a galambok, különben egyikőjükre sem lesz szüksége. Semmi felesleges érzelmet nem akar a közelében tudni.*
-A lapocka érzékeny hely. Sokkal fájdalmasabb, mintha a combodra varratnál például. Aregeor tudna mesélni róla... Biztos vagy benne, hogy oda szeretnéd?
*Nem mintha nem lenne neki teljesen mindegy, de ha elkezd ficánkolni vagy hangosan nyögdécselni, akkor még miatta rontaná el a rajzot.*
-Főleg, ha ki is akarod színeztetni. *Teszi hozzá.* A körvonal gyorsan meglenne, de ha feketével ki akarod tölteni, akkor az kínkeserves órák lesznek.
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-24 13:45:38
Üzenet elküldve: 2017-06-24 13:45:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Esze ágában sincs harcolni. Egyrészt jelenleg egy életre elege van a harcokból, másrészt egy ilyen kedves üdvözlés után kinek lenne szíve megtámadni a másikat? Na jó, ez így ebben a formában nem igaz, hisz Nori a falra tudna mászni idegességében, amiért Ark olyan közömbösséggel, és szerinte álszent kedvességgel köszönti. Valami meglepődött arckifejezésre, vagy "Mi a francot keresel itt?" megszólalásra számított inkább, de hát ezen már nem kéne megrökönyödnie. Arkról van szó, és már most, újboli találkozásuk első másodperceiben sikerült összezavarnia, kizökkentenie a szerepéből Norit.*
- Ha nem gondolod végig, mi alapján találhatnak meg, akkor meg fognak találni. Csupán ennyi az oka annak, hogy most itt lehetek.
*Céloz a lány hirdetésein található Ark aláírásra, mely néven akár hárman is felismerhetik arról a bizonyos éjszakáról a szegénynegyedben.
Közben az Arktól meg nem kapott meglepettséget az általa Aregeornak nevezett férfin látja viszont. Nem tudja hová tenni a férfi arcára kiülő tekintetet, olyan, mintha szellemet látna, vagy valami ilyesmi.
~Ezzel meg mi van?~ Gondolja magában, miközben azon is tűnődik, hogy az Aregeor szintén csak egy álnév, vagy a férfi igazi nevét hallhatta-e. Igazából túl érdekes és hosszú ahhoz, hogy egy kitalált név legyen, de Ark környékén bármi megeshet.
Végül újra magára erőlteti kedvesebb stílusát, és mosolyogva köszön, illetve mutatkozik be újra Aregeornak és az Ark kezei között ülő lánynak.*
- Rien.
*Nem érdekli, hogy ezelőtt egy-két perccel, még máshogy hívták, nem akarja azt a nevet használni. Az igazi nevét még így sem árulja el, de nem is csak egy kellemesen csengő szavacskát használ, ami épp most jutott az eszébe. A valódi nevéhez köthető becenevén mutatkozik be, amin sok-sok évvel ezelőtt mindenki szólította őt. Kivéve persze Cliont, de hozzá minden szempontból kivételes emlékek kötik a lányt.
Aregeor felajánlását boldogan elfogadja. A világítótoronyhoz vezető meredek dombnak a megmászása után jól fog esni egy kis ücsörgés. A neki felajánlott kőhöz sétál, közben csuklyáját leveszi a fejéről, majd helyet foglal, lábait keresztezi egymással, kezeivel pedig megtámasztja magát a háta mögött.*
- Nem a tetoválás miatt jöttem, de ha már így megkérdezed, nem is olyan rossz ötlet.
*Úgy csinál, mintha tűnődne ezen egy kicsit, de már a kérdés feltevése utáni pillanatban biztos volt a válaszában.*
- Egy holló. A lapockámra. Az tetszene.
*Mosolyog picit, majd a továbbiakban Ark precíz mozdulatait és készülő művét vizslatja.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.24 13:47:08
*Esze ágában sincs harcolni. Egyrészt jelenleg egy életre elege van a harcokból, másrészt egy ilyen kedves üdvözlés után kinek lenne szíve megtámadni a másikat? Na jó, ez így ebben a formában nem igaz, hisz Nori a falra tudna mászni idegességében, amiért Ark olyan közömbösséggel, és szerinte álszent kedvességgel köszönti. Valami meglepődött arckifejezésre, vagy "Mi a francot keresel itt?" megszólalásra számított inkább, de hát ezen már nem kéne megrökönyödnie. Arkról van szó, és már most, újboli találkozásuk első másodperceiben sikerült összezavarnia, kizökkentenie a szerepéből Norit.*
- Ha nem gondolod végig, mi alapján találhatnak meg, akkor meg fognak találni. Csupán ennyi az oka annak, hogy most itt lehetek.
*Céloz a lány hirdetésein található Ark aláírásra, mely néven akár hárman is felismerhetik arról a bizonyos éjszakáról a szegénynegyedben.
Közben az Arktól meg nem kapott meglepettséget az általa Aregeornak nevezett férfin látja viszont. Nem tudja hová tenni a férfi arcára kiülő tekintetet, olyan, mintha szellemet látna, vagy valami ilyesmi.
~Ezzel meg mi van?~ Gondolja magában, miközben azon is tűnődik, hogy az Aregeor szintén csak egy álnév, vagy a férfi igazi nevét hallhatta-e. Igazából túl érdekes és hosszú ahhoz, hogy egy kitalált név legyen, de Ark környékén bármi megeshet.
Végül újra magára erőlteti kedvesebb stílusát, és mosolyogva köszön, illetve mutatkozik be újra Aregeornak és az Ark kezei között ülő lánynak.*
- Rien.
*Nem érdekli, hogy ezelőtt egy-két perccel, még máshogy hívták, nem akarja azt a nevet használni. Az igazi nevét még így sem árulja el, de nem is csak egy kellemesen csengő szavacskát használ, ami épp most jutott az eszébe. A valódi nevéhez köthető becenevén mutatkozik be, amin sok-sok évvel ezelőtt mindenki szólította őt. Kivéve persze Cliont, de hozzá minden szempontból kivételes emlékek kötik a lányt.
Aregeor felajánlását boldogan elfogadja. A világítótoronyhoz vezető meredek dombnak a megmászása után jól fog esni egy kis ücsörgés. A neki felajánlott kőhöz sétál, közben csuklyáját leveszi a fejéről, majd helyet foglal, lábait keresztezi egymással, kezeivel pedig megtámasztja magát a háta mögött.*
- Nem a tetoválás miatt jöttem, de ha már így megkérdezed, nem is olyan rossz ötlet.
*Úgy csinál, mintha tűnődne ezen egy kicsit, de már a kérdés feltevése utáni pillanatban biztos volt a válaszában.*
- Egy holló. A lapockámra. Az tetszene.
*Mosolyog picit, majd a továbbiakban Ark precíz mozdulatait és készülő művét vizslatja.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.24 13:47:08
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-24 10:31:37
Üzenet elküldve: 2017-06-24 10:31:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Aniyä csak látszatra bírja jobban a tűszúrásokat, mint amennyire a férfi bírhatta őket, mikor az övé készült. Ha valaki az arcára is néz a combjai helyett, akkor lehet látni, hogyan vörösödik az erőlködéstől, amivel megpróbálja meggátolni, hogy nyüszíteni kezdjen, mint egy korcs. Hogy kicsit elterelje a figyelmét, a fűszálakat kezdi tépkedni, amiken ül, közben pedig és Idya és Aregeor szóváltását hallgatja. Szórakoztatja kettejük csípős kapcsolata, legalábbis amilyennek első ránézésre ítéli meg ezt. A kisasszony megnevezésen akaratlanul felkuncog, hiszen hiába nemesi család sarja, ezt a titulust elég ritkán hallotta.*
- Nekem is vissza kell majd jönnöm tisztításra?
*Kérdezi érdeklődve, ezzel végre kiengedve az eddig visszatartott levegőt. Igaz, hogy nem róla volt szó, de úgy érzi muszáj ezt megkérdeznie, a saját egészsége érdekében is. Habár nem biztos, hogy megérné visszamenni neki a városba, ha később újra el kell jönnie ide egy kis tetkó ápolásra.
Aniyä kezei kezdenek beállni, ezért úgy dönt, hogy hanyatt dől a földön, egyáltalán nem finnyás, hogy egy kis koszos talaj zavarja. Ebben a pozitúrában pillantja meg az újonnan érkezőt. Kíváncsian vizslatja és még a baljós párbeszéd sem zökkenti ki jó hangulatából.*
- Hali! Aniyä vagyok.
*Köszön ő is kedvesen, majd bemutatkozik, noha úgy érzi neki van itt a legkevesebb köze ehhez a különös ismeretlenhez. Mindenesetre reménykedik, hogy nem kezdenek harcba vagy bármi másféle tevékenykedésbe, ami az ő tetoválásán rontana vagy esetleg félbemaradna. Ha már ekkora fájdalomra vállalkozott a sárkány érdekében, akkor legyen szép, érje meg pénzét és a fájdalmat. Közben persze a fogait még mindig szorosan összeszorítja.*
*Aniyä csak látszatra bírja jobban a tűszúrásokat, mint amennyire a férfi bírhatta őket, mikor az övé készült. Ha valaki az arcára is néz a combjai helyett, akkor lehet látni, hogyan vörösödik az erőlködéstől, amivel megpróbálja meggátolni, hogy nyüszíteni kezdjen, mint egy korcs. Hogy kicsit elterelje a figyelmét, a fűszálakat kezdi tépkedni, amiken ül, közben pedig és Idya és Aregeor szóváltását hallgatja. Szórakoztatja kettejük csípős kapcsolata, legalábbis amilyennek első ránézésre ítéli meg ezt. A kisasszony megnevezésen akaratlanul felkuncog, hiszen hiába nemesi család sarja, ezt a titulust elég ritkán hallotta.*
- Nekem is vissza kell majd jönnöm tisztításra?
*Kérdezi érdeklődve, ezzel végre kiengedve az eddig visszatartott levegőt. Igaz, hogy nem róla volt szó, de úgy érzi muszáj ezt megkérdeznie, a saját egészsége érdekében is. Habár nem biztos, hogy megérné visszamenni neki a városba, ha később újra el kell jönnie ide egy kis tetkó ápolásra.
Aniyä kezei kezdenek beállni, ezért úgy dönt, hogy hanyatt dől a földön, egyáltalán nem finnyás, hogy egy kis koszos talaj zavarja. Ebben a pozitúrában pillantja meg az újonnan érkezőt. Kíváncsian vizslatja és még a baljós párbeszéd sem zökkenti ki jó hangulatából.*
- Hali! Aniyä vagyok.
*Köszön ő is kedvesen, majd bemutatkozik, noha úgy érzi neki van itt a legkevesebb köze ehhez a különös ismeretlenhez. Mindenesetre reménykedik, hogy nem kezdenek harcba vagy bármi másféle tevékenykedésbe, ami az ő tetoválásán rontana vagy esetleg félbemaradna. Ha már ekkora fájdalomra vállalkozott a sárkány érdekében, akkor legyen szép, érje meg pénzét és a fájdalmat. Közben persze a fogait még mindig szorosan összeszorítja.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-24 10:16:41
Üzenet elküldve: 2017-06-24 10:16:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Fejben alaposan megrágja amit a törpe mond. Nem az a gyors felfogású típus, de szépen lassan azért mindig bólint egyet, mikor eljut odáig fejben ameddig a másik szóban.*
-Igaz.*Morog, mikor az erőviszonyokat tárgyalják. Aztán csak ki bújik a szög a zsákból és kiderül merre húzza a törpét a szíve.*
-A Fűtenge' a legveszélyesebb hely ahova csak indúhat valaki.*Mondja komoran, mikor végre fény derül a nagy tervre.*
-Játam a szélibe', és az se kellemes helyecske.
~ De nem ám komám ~
-Utójára a ződek gyűttek keresztül rajta, másnak nem sikerűt azóta se. A fű még nököm is derékig ér, és hullámzi', mintha éne, vagy mi a fene. Vándoro', mozog, mintha csak saját akarata vóna.*A törpe wargtól fél, most már sejtheti az óriás mitől fél egy kissé.*
-Beszéttem egyszer egy zsódóssa', hejj, régen vót, vagy 30 éve biztosa'. Aszondta' neke, járt benn', valami elszökött herceg lányocská' kerestek, vagy mi fönét. Százan mentök be, hárman gyütte' ki éve.*Komoran bambul maga elé.*
-Mi kette' 10 mérfődig se jutunk, hacsak..hacsak.*Morfondírozik magában.* Hacsak, nem találun' vezetőt.*Most sokatmondóan néz a törpére.*
-Olyan ke' aki nem téved e odabent, és tudja milyen dögökre számíccsunk.
*Fejben alaposan megrágja amit a törpe mond. Nem az a gyors felfogású típus, de szépen lassan azért mindig bólint egyet, mikor eljut odáig fejben ameddig a másik szóban.*
-Igaz.*Morog, mikor az erőviszonyokat tárgyalják. Aztán csak ki bújik a szög a zsákból és kiderül merre húzza a törpét a szíve.*
-A Fűtenge' a legveszélyesebb hely ahova csak indúhat valaki.*Mondja komoran, mikor végre fény derül a nagy tervre.*
-Játam a szélibe', és az se kellemes helyecske.
~ De nem ám komám ~
-Utójára a ződek gyűttek keresztül rajta, másnak nem sikerűt azóta se. A fű még nököm is derékig ér, és hullámzi', mintha éne, vagy mi a fene. Vándoro', mozog, mintha csak saját akarata vóna.*A törpe wargtól fél, most már sejtheti az óriás mitől fél egy kissé.*
-Beszéttem egyszer egy zsódóssa', hejj, régen vót, vagy 30 éve biztosa'. Aszondta' neke, járt benn', valami elszökött herceg lányocská' kerestek, vagy mi fönét. Százan mentök be, hárman gyütte' ki éve.*Komoran bambul maga elé.*
-Mi kette' 10 mérfődig se jutunk, hacsak..hacsak.*Morfondírozik magában.* Hacsak, nem találun' vezetőt.*Most sokatmondóan néz a törpére.*
-Olyan ke' aki nem téved e odabent, és tudja milyen dögökre számíccsunk.
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-23 19:59:56
Üzenet elküldve: 2017-06-23 19:59:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Az óriás szavait igaznak érzi, csak hát akinek igaza van annak általában mása sincs. Nekik pedig nem igazság kell, hanem erő. Ez itt a fő baj. Ő a patkányok helyében kiélvezné a kikötő adta erőt amíg lehet, építene, vagy építtetne egy flottát aztán meg mindenki mehet amerre lát. A kalózkodás egy kellemes sport, úgy tűnik már most is űzik, mi több találhatnak kevésbé felkészült, barbár sanyargatható földet ahol gyengébbek a férfiak és szebbek az asszonyok. De persze érti ő az új nemzet ideológiáját, meg a nagy isten "akaratát" is. Talán mégis van valami tervük a patkányoknak. Nem mintha Arthenior sokat tenne a vállának vonogatásán kívül.*
-Nálunk erősebbek és ez baj. *Jelenti ki. Igazából felmérni sem tudja hányan vannak és mennyire erősek. Miféle fegyvereik vannak, és mekkora költségvetéssel rendelkeznek.*
-Menedéknek még jó ez a hely amíg valaki porig nem égeti. *Teszi még hozzá.*
-A városiak fosnak ide jönni, ha mást nem hát ezt az egyet kihasználhatjuk. *A dolog hamarosan az állatra terelődik. A törpe szemei kissé elkerekednek amikor meghallja a felvetést a warggal kapcsolatban. Nem. A wargtól fél, az egy nagy és veszélyes dög ami a saját utasát is felfalja és az acélvértet is széjjeltépi. Neki meg rossz a lába is.*
-Dehogy akarok én wargot, nem őrültem meg. *Inti le az óriást és kissé meg is borzong, no de nem a hidegtől, csupán a gondolattól amit a nagy és veszélyes állat okozott.*
-De azt mondják az északi pusztán van pár szarvas, tülkös dög ami idomítható. És ami rosszabb napjain letapos egy kisebb tábort. *Ez leginkább sátortáborokra vonatkozik. No mondjuk egy ilyen teremtményt is nehézkes lehet beidomítani, de legalább nem lehetetlen mint a wargok esetében.*
-Csak azt tudnám, hogy kell egy ilyet felszerszámozni. Te akár meg is lovagolhatnád. *Incselkedik. Gyanítja, hogy az óriás nem tud lovagolni, hisz ritka az olyan állat amit egy melák maga alá fogadhat. Drahun, Maihhin, meg talán még az elefánt az ami ide tartozik. A törpe terve persze kockázatos, de melyik terv ne lenne az az ő helyzetükben.*
-Aztán valami jó vértet is rakni kéne rá, de az már egy kész vagyon lesz. *Morogja. Nem akar ennyire a jövőbe tekinteni. Előbb legyen meg az állat, a hatalom aztán már lehet egyéb terveket is szőni.*
-Nah. *Áll fel és néz körül.*
-Menjünk kerítsünk valakit, aztán húzzunk innen mielőtt ránk fogják, hogy itt is a bajt keressük. *Mondja aztán a távolban megpillant egy kisebb társaságot. Ő elég gyáva ahhoz, hogy ha akasztással fenyegetik akkor ne menjen neki valakinek. Az akasztás remek visszatartó erő.*
-Amíg nem vagyunk ötvenen addig én nem szórakoznék a patkányokkal. *Mondja. Persze sosem lesznek annyian, és akkor is lehet fel fogják áldozni a két főkolompost. Egyelőre komoly esélyük van rá, hogy hozzájuk hasonló gyáva alakokba botlanak.*
*Az óriás szavait igaznak érzi, csak hát akinek igaza van annak általában mása sincs. Nekik pedig nem igazság kell, hanem erő. Ez itt a fő baj. Ő a patkányok helyében kiélvezné a kikötő adta erőt amíg lehet, építene, vagy építtetne egy flottát aztán meg mindenki mehet amerre lát. A kalózkodás egy kellemes sport, úgy tűnik már most is űzik, mi több találhatnak kevésbé felkészült, barbár sanyargatható földet ahol gyengébbek a férfiak és szebbek az asszonyok. De persze érti ő az új nemzet ideológiáját, meg a nagy isten "akaratát" is. Talán mégis van valami tervük a patkányoknak. Nem mintha Arthenior sokat tenne a vállának vonogatásán kívül.*
-Nálunk erősebbek és ez baj. *Jelenti ki. Igazából felmérni sem tudja hányan vannak és mennyire erősek. Miféle fegyvereik vannak, és mekkora költségvetéssel rendelkeznek.*
-Menedéknek még jó ez a hely amíg valaki porig nem égeti. *Teszi még hozzá.*
-A városiak fosnak ide jönni, ha mást nem hát ezt az egyet kihasználhatjuk. *A dolog hamarosan az állatra terelődik. A törpe szemei kissé elkerekednek amikor meghallja a felvetést a warggal kapcsolatban. Nem. A wargtól fél, az egy nagy és veszélyes dög ami a saját utasát is felfalja és az acélvértet is széjjeltépi. Neki meg rossz a lába is.*
-Dehogy akarok én wargot, nem őrültem meg. *Inti le az óriást és kissé meg is borzong, no de nem a hidegtől, csupán a gondolattól amit a nagy és veszélyes állat okozott.*
-De azt mondják az északi pusztán van pár szarvas, tülkös dög ami idomítható. És ami rosszabb napjain letapos egy kisebb tábort. *Ez leginkább sátortáborokra vonatkozik. No mondjuk egy ilyen teremtményt is nehézkes lehet beidomítani, de legalább nem lehetetlen mint a wargok esetében.*
-Csak azt tudnám, hogy kell egy ilyet felszerszámozni. Te akár meg is lovagolhatnád. *Incselkedik. Gyanítja, hogy az óriás nem tud lovagolni, hisz ritka az olyan állat amit egy melák maga alá fogadhat. Drahun, Maihhin, meg talán még az elefánt az ami ide tartozik. A törpe terve persze kockázatos, de melyik terv ne lenne az az ő helyzetükben.*
-Aztán valami jó vértet is rakni kéne rá, de az már egy kész vagyon lesz. *Morogja. Nem akar ennyire a jövőbe tekinteni. Előbb legyen meg az állat, a hatalom aztán már lehet egyéb terveket is szőni.*
-Nah. *Áll fel és néz körül.*
-Menjünk kerítsünk valakit, aztán húzzunk innen mielőtt ránk fogják, hogy itt is a bajt keressük. *Mondja aztán a távolban megpillant egy kisebb társaságot. Ő elég gyáva ahhoz, hogy ha akasztással fenyegetik akkor ne menjen neki valakinek. Az akasztás remek visszatartó erő.*
-Amíg nem vagyunk ötvenen addig én nem szórakoznék a patkányokkal. *Mondja. Persze sosem lesznek annyian, és akkor is lehet fel fogják áldozni a két főkolompost. Egyelőre komoly esélyük van rá, hogy hozzájuk hasonló gyáva alakokba botlanak.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-23 19:32:46
Üzenet elküldve: 2017-06-23 19:32:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Úgy fest a törpét nem zavarja a hideg, sőt, pont hogy úgy fest itt akarja össze eszkábálni a haditervet.*
~ No, hallju' ~
*Helyet foglal egy nagyobbacska sziklán, s míg a másik beszél tekintetét végig futtatja a tengeren. A távolban mintha vihar készülne.
Nem tud vitába szállni az elhangzottakkal.*
-Ezek a patkányo' idióták.*Állapítja meg, hisz csak egy elmebeteg utasítaná vissza a plusz zsoldosokat, ha már egyszer önként jelentkeznek.*
-Nincsenek elege', és be vanna' ékelődve a fődek, meg a víz közé.*Mondhatni stratégiai szempontból nem a legjobb pozíció. Mondhat akárki amit akar, ő nem szívesen harcolna úgy hogy víz van a hátában. Erősen lekorlátozza a bejátszható mozgás tartományt. Ha egyszer ostrom gyűrű kerül a Kikötő köré, nem sokra mennek a tengerrel. Max menekülni tudnak a hajókon. Mást nem. Ő úgy saccolja hogy itt nincs olyan flotta ami el tudná látni őket fegyverrel, élelemmel, meg gyógyszerrel.
Vagyis az egyetlen logikus megoldás az ha akkora sereget raknak össze amekkorát csak tudnak, és nyílt csatában verik meg az Artheniort, még azelőtt hogy ostromgyűrűbe zárják őket. Egy nyílt csatában pedig minden egyes kardforgató jól jön. És vissza is kanyarodtunk oda miért tartja tökkel ütött fickóknak a patkányokat.*
-Néggye' elbírunk, de jó mondod, kőll még valaki.*Ebben a pontban is meg tudnak egyezni. Azonban a nagy bestia beszerzésnél összehúzódik állatias szemöldöke, s úgy sandít a törpére, mint aki a másikat valami turpisságon kapta.*
-A Warg veszélye' dög ám komám. És csak kölök korukba idomíthatókk amennyire én halluttam.*Felkapja az első keze ügyébe akadó követ, s elhajítja a tenger felé.*
-Na mondju' az jó kis muri lenne. Höhhö.*Ércesen felröhög.*
-Wargr' fáj a fogad törpe?
*Úgy fest a törpét nem zavarja a hideg, sőt, pont hogy úgy fest itt akarja össze eszkábálni a haditervet.*
~ No, hallju' ~
*Helyet foglal egy nagyobbacska sziklán, s míg a másik beszél tekintetét végig futtatja a tengeren. A távolban mintha vihar készülne.
Nem tud vitába szállni az elhangzottakkal.*
-Ezek a patkányo' idióták.*Állapítja meg, hisz csak egy elmebeteg utasítaná vissza a plusz zsoldosokat, ha már egyszer önként jelentkeznek.*
-Nincsenek elege', és be vanna' ékelődve a fődek, meg a víz közé.*Mondhatni stratégiai szempontból nem a legjobb pozíció. Mondhat akárki amit akar, ő nem szívesen harcolna úgy hogy víz van a hátában. Erősen lekorlátozza a bejátszható mozgás tartományt. Ha egyszer ostrom gyűrű kerül a Kikötő köré, nem sokra mennek a tengerrel. Max menekülni tudnak a hajókon. Mást nem. Ő úgy saccolja hogy itt nincs olyan flotta ami el tudná látni őket fegyverrel, élelemmel, meg gyógyszerrel.
Vagyis az egyetlen logikus megoldás az ha akkora sereget raknak össze amekkorát csak tudnak, és nyílt csatában verik meg az Artheniort, még azelőtt hogy ostromgyűrűbe zárják őket. Egy nyílt csatában pedig minden egyes kardforgató jól jön. És vissza is kanyarodtunk oda miért tartja tökkel ütött fickóknak a patkányokat.*
-Néggye' elbírunk, de jó mondod, kőll még valaki.*Ebben a pontban is meg tudnak egyezni. Azonban a nagy bestia beszerzésnél összehúzódik állatias szemöldöke, s úgy sandít a törpére, mint aki a másikat valami turpisságon kapta.*
-A Warg veszélye' dög ám komám. És csak kölök korukba idomíthatókk amennyire én halluttam.*Felkapja az első keze ügyébe akadó követ, s elhajítja a tenger felé.*
-Na mondju' az jó kis muri lenne. Höhhö.*Ércesen felröhög.*
-Wargr' fáj a fogad törpe?
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-23 08:06:23
Üzenet elküldve: 2017-06-23 08:06:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Banditák//
*Ahogy mennek az út úgy válik egyre nehezebbé és a törpe számára a végére már szinte lehetetlen lesz. Az óriás megjegyzése pedig olyasmi ami nem igazán segít a dolgon.*
-Persze, mert az én lábam jobb állapotban van. *Morogja, hisz a bokája még mindig nem áll olyan jól mint az törpeileg amúgy lehetséges lenne. Neki nincsenek hatalmas karjai, vagy lábai. Ő nem tud átmászni a sziklák halmán, szóval az előrejutása sokkal inkább a "jó" út megkeresésében rejlik mintsem az ügyességében.*
-Hát. Most, hogy mondod az érdeklődésen már túl vagyunk. *Válaszolja az óriásnak, és leszáll a lóról. A kikötőt a patkányok uralják és a patkányok messze rosszabbak mint a városőrök, már ami a büntetés sebességét és formáját illeti. Meg talán nagyobb bandákban is járnak, hisz idekint nyílt harci helyzet lehet a város utcáin.*
-De most tőled érdeklődnék. *Köti át a dolgot, és leszáll a lováról, hisz már nem fognak, vagy nem tudnak tovább menni. Megfogja a kantárat nehogy elrohanjon az állat, de amúgy sok dolgot nem tud csinálni. Ülepét lehelyezi egy sziklára, mintha a leszállástól máris elfáradt volna, és úgy folytatja ezt a kis beszélgetést.*
-Az világos, hogy rendes munkát itt nem fogunk kapni. A városba sem mehetünk vissza, ha egyszer a kezünkhöz vér tapad, a falvak meglátogatása pedig nem biztonságos ha csak ketten vagyunk. És őszinte leszek, mióta lelőttem egy lovat azóta már ebben a patásban sem bízok. *Mert megint le fogja lőni valaki a szegény lovat és akkor már ő lesz az aki orra bukik.*
-Amondó vagyok, ha nem kapunk állást akkor nekünk kéne munkaadónak lenni. A tengert én nem ismerem. Nem is törpének való az. De ha kerítünk valami nagy bestiát, meg talán még pár hozzánk hasonló nagy rakás szerencsétlenséget. Akkor talán már ezek a patkányok is másként fognak ránk tekinteni. *Gondolkozik, dohányzik. Pipájából lassan elfogy a pipafű, és a füst is már csak gyéren teríti be a torkát. A kis teremtmény mégis úgy szopkodja ki belőle az utolsó füstszemcséket is mintha gyermekkorában a tápláló anyatejet.*
-Egy városőr őrjárat kettő, négy emberből áll. Tehát nekünk is kéne még két társ, vagy több hogy ha baj van esélyesen tudjunk szétcsapni köztünk. *Ez az utolsó megjegyzése. Várja a társa válaszát, persze neki is elég nehéz a feje, de talán most megmutatkozik benne valami kicsiny szikra amit eddig eltitkolt, vagy nem volt alkalma felszínre kúszni.*
*Ahogy mennek az út úgy válik egyre nehezebbé és a törpe számára a végére már szinte lehetetlen lesz. Az óriás megjegyzése pedig olyasmi ami nem igazán segít a dolgon.*
-Persze, mert az én lábam jobb állapotban van. *Morogja, hisz a bokája még mindig nem áll olyan jól mint az törpeileg amúgy lehetséges lenne. Neki nincsenek hatalmas karjai, vagy lábai. Ő nem tud átmászni a sziklák halmán, szóval az előrejutása sokkal inkább a "jó" út megkeresésében rejlik mintsem az ügyességében.*
-Hát. Most, hogy mondod az érdeklődésen már túl vagyunk. *Válaszolja az óriásnak, és leszáll a lóról. A kikötőt a patkányok uralják és a patkányok messze rosszabbak mint a városőrök, már ami a büntetés sebességét és formáját illeti. Meg talán nagyobb bandákban is járnak, hisz idekint nyílt harci helyzet lehet a város utcáin.*
-De most tőled érdeklődnék. *Köti át a dolgot, és leszáll a lováról, hisz már nem fognak, vagy nem tudnak tovább menni. Megfogja a kantárat nehogy elrohanjon az állat, de amúgy sok dolgot nem tud csinálni. Ülepét lehelyezi egy sziklára, mintha a leszállástól máris elfáradt volna, és úgy folytatja ezt a kis beszélgetést.*
-Az világos, hogy rendes munkát itt nem fogunk kapni. A városba sem mehetünk vissza, ha egyszer a kezünkhöz vér tapad, a falvak meglátogatása pedig nem biztonságos ha csak ketten vagyunk. És őszinte leszek, mióta lelőttem egy lovat azóta már ebben a patásban sem bízok. *Mert megint le fogja lőni valaki a szegény lovat és akkor már ő lesz az aki orra bukik.*
-Amondó vagyok, ha nem kapunk állást akkor nekünk kéne munkaadónak lenni. A tengert én nem ismerem. Nem is törpének való az. De ha kerítünk valami nagy bestiát, meg talán még pár hozzánk hasonló nagy rakás szerencsétlenséget. Akkor talán már ezek a patkányok is másként fognak ránk tekinteni. *Gondolkozik, dohányzik. Pipájából lassan elfogy a pipafű, és a füst is már csak gyéren teríti be a torkát. A kis teremtmény mégis úgy szopkodja ki belőle az utolsó füstszemcséket is mintha gyermekkorában a tápláló anyatejet.*
-Egy városőr őrjárat kettő, négy emberből áll. Tehát nekünk is kéne még két társ, vagy több hogy ha baj van esélyesen tudjunk szétcsapni köztünk. *Ez az utolsó megjegyzése. Várja a társa válaszát, persze neki is elég nehéz a feje, de talán most megmutatkozik benne valami kicsiny szikra amit eddig eltitkolt, vagy nem volt alkalma felszínre kúszni.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-23 00:13:17
Üzenet elküldve: 2017-06-23 00:13:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Követi a törpét a sziklás hegyoldalban. Nem tudja, hogy a ló bírni fogja-e. Bár tény ami tény, ide nagyobb mennyiségű ember feljár, hisz a toronynak feltételezhetően állandó személyzetet és őrsége van. De akkor is ugye. Nem azért kínlódtak azzal az átkozott döggel hogy most nyakát törje valami fránya sziklán.*
-Inkább vezessed kantár száro'. Nem kő hogy elbicsakoljo' a lába.*Morran a másiknak, s függetlenül attól hogy az megfogadja e a tanácsot, ő kitartóan kapaszkodik tovább. Mígnem el nem érnek a hőn áhított célhoz. A világító torony szikár épületéhez.*
-Hideg va'*Morran, hisz innen már csak a nyílt víz van, és nem épp szélvédett hely.*
-Mi az anyáma' csinálunk itte'?*Kérdi, s őszintén szeretne választ kapni. Vagy legalábbis egy kis rumot. Ha válasz nincsen.*
*Követi a törpét a sziklás hegyoldalban. Nem tudja, hogy a ló bírni fogja-e. Bár tény ami tény, ide nagyobb mennyiségű ember feljár, hisz a toronynak feltételezhetően állandó személyzetet és őrsége van. De akkor is ugye. Nem azért kínlódtak azzal az átkozott döggel hogy most nyakát törje valami fránya sziklán.*
-Inkább vezessed kantár száro'. Nem kő hogy elbicsakoljo' a lába.*Morran a másiknak, s függetlenül attól hogy az megfogadja e a tanácsot, ő kitartóan kapaszkodik tovább. Mígnem el nem érnek a hőn áhított célhoz. A világító torony szikár épületéhez.*
-Hideg va'*Morran, hisz innen már csak a nyílt víz van, és nem épp szélvédett hely.*
-Mi az anyáma' csinálunk itte'?*Kérdi, s őszintén szeretne választ kapni. Vagy legalábbis egy kis rumot. Ha válasz nincsen.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-22 08:41:48
Üzenet elküldve: 2017-06-22 08:41:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A szalmakalapos nő sokkal jobban tűri a tűszúrásokat, mint Aregeor tette, aki visított az elején. Még jó, hogy nem hallották sokan, bár Idya még párszor majd biztosan a fejéhez vágja.*
-A tanítvány előbb-utóbb mindig túlszárnyalja a mesterét. *jegyzi meg kacsintva, hogy igen, már ő is tetoválómester. Azaz csak elméletben, de mentségére szóljon, hogy úgy nagyon megy!*
-Rendben, lehet nem ártana.
*Biztos ami biztos, még a végén bekrepál itt, aztán vége a dalnak, az álmok és a célok elmúlnak. Nagy kár lenne értük.
Egyre inkább érzi, hogy az Idyaval való viszonya kezd elbillenni egyértelműen a baráti irányba. Jók lesznek ők ketten, legalábbis addig, amíg szükségük van egymásra. Ha már nem lesz, ha fölösleges lesz ápolni a kapcsolatukat, valamelyikőjük meghal. Ez a sötétség és pusztítás útja! Hacsak nem szól majd közbe Teysus...
Egy lila, csuklyás köpenyes alak érkezik, aki csak ácsorog és Idyat bámulja. Nem kell fellöknie senkit, hiszen Aregeor tőle távolabb helyezkedik el, na meg mégsem lenne valami okos lépés. Hol Idyara, hol a nőre néz, míg végül Idya meg nem töri a csendet.
Egy másodpercre kihagy a szíve, mikor meghallja a nevet.*
~Lil? Ő lenne...~
*Ám mielőtt tovább folytatná gondolatmenetét, Idya tovább beszél és kiderül, hogy nem az a Lil jött el, aki Sa'Tereth Démona, hanem a lány Lil. Amúgy ha Idya nem teszi hozzá, hogy a lány, akkor óriási értetlenkedés lett volna ebből.*
-Helló, Lil! *emeli meg mancsát.* -Örvendek a szerencsének!
~Az... és milyen zsúfolt!~
*Mivel Idya említette a nevét, így neki nem kell már bemutatkoznia.*
-Dobd le magad. *biccent az egyik kőre.* -Mit varratsz?
*A szalmakalapos nő sokkal jobban tűri a tűszúrásokat, mint Aregeor tette, aki visított az elején. Még jó, hogy nem hallották sokan, bár Idya még párszor majd biztosan a fejéhez vágja.*
-A tanítvány előbb-utóbb mindig túlszárnyalja a mesterét. *jegyzi meg kacsintva, hogy igen, már ő is tetoválómester. Azaz csak elméletben, de mentségére szóljon, hogy úgy nagyon megy!*
-Rendben, lehet nem ártana.
*Biztos ami biztos, még a végén bekrepál itt, aztán vége a dalnak, az álmok és a célok elmúlnak. Nagy kár lenne értük.
Egyre inkább érzi, hogy az Idyaval való viszonya kezd elbillenni egyértelműen a baráti irányba. Jók lesznek ők ketten, legalábbis addig, amíg szükségük van egymásra. Ha már nem lesz, ha fölösleges lesz ápolni a kapcsolatukat, valamelyikőjük meghal. Ez a sötétség és pusztítás útja! Hacsak nem szól majd közbe Teysus...
Egy lila, csuklyás köpenyes alak érkezik, aki csak ácsorog és Idyat bámulja. Nem kell fellöknie senkit, hiszen Aregeor tőle távolabb helyezkedik el, na meg mégsem lenne valami okos lépés. Hol Idyara, hol a nőre néz, míg végül Idya meg nem töri a csendet.
Egy másodpercre kihagy a szíve, mikor meghallja a nevet.*
~Lil? Ő lenne...~
*Ám mielőtt tovább folytatná gondolatmenetét, Idya tovább beszél és kiderül, hogy nem az a Lil jött el, aki Sa'Tereth Démona, hanem a lány Lil. Amúgy ha Idya nem teszi hozzá, hogy a lány, akkor óriási értetlenkedés lett volna ebből.*
-Helló, Lil! *emeli meg mancsát.* -Örvendek a szerencsének!
~Az... és milyen zsúfolt!~
*Mivel Idya említette a nevét, így neki nem kell már bemutatkoznia.*
-Dobd le magad. *biccent az egyik kőre.* -Mit varratsz?
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-21 16:30:48
Üzenet elküldve: 2017-06-21 16:30:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Idyának fog megfájdulni a háta, de nagyon hamar. Ez kis tetkó lesz, nem érdemes szünetet tartani közben, hacsak a lány nem ragaszkodik hozzá, így viszont három órán át kell a combja fölé görnyednie. És nem csak a háta, a szárnyai is megfogják sínyleni, hiszen folyamatosan feszülnek a fűző alatt. Aregeor cseppet sem átlátszó felháborodására csak forgatja a szemeit. Férfiak. Mintha nem lenne köztudott, hogy minden lehetőséget megragadnak, hogy mélyebb betekintést nyerhessenek egy nő testének rejtelmeibe. Nem mellesleg Idyát is megkörnyékezte, legalábbis ő annak vette, már nagyon ki lehet éhezve szegényke.*
-Áh, értem. Milyen szerencse, hogy hirtelen jobban értesz hozzá, mint én magam.
*Ereszt el egy erőltetetten kedvesnek szánt mosolyt.*
-Ha a kisasszonnyal végeztem... *Milyen nyájas szavak.* Akkor én is szemügyre venném a tiédet, lemosnám, ha kell, fertőtleníteném.
*A kettő teljesen ugyanazt jelenti, mivel fertőtlenítő folyadékot nem szerzett, de ezt a többieknek nem kell tudniuk.*
-Majd lesz színes tinta is, de egyelőre nem tart ott az üzlet, hogy ilyenbe beruházzak. Azt sem tudom, vevők lennének-e rá.
*Nem tervez tetoválóművészként dolgozni, de ha pár havonta meghirdeti, lehet sikerül egy kis extra bevételre szert tennie, amivel segítheti a terveit.*
-Neked talán. *Kacsint játékosan a férfira.* Ha jól megfizeted a munkáimat, egy kicsit lefaraghatok az árakból a kedvedért.
*Csak azért incselkedik, hogy szórakoztassa magát. Közben elkezdte tetoválni az izmos combot. Puha felület, nincs a közvetlen közelében csont, viszont mivel nem nagyon van védelmet nyújtó hájréteg, így jóval intenzívebb a fájdalom, mintha egy husis lányt tetoválna. Nagy figyelemmel követi a tű mozgását, tökéletes vonalakat húz. Ahogy elkészül az első ívvel, a tintába mártja az egyik rongyot, és alaposan beledörzsöli a sebekbe, majd ha már mindegyik megtelt a fekete folyadékkal, folytatja a pötyögést. Már a második íven dolgozik, mikor ismerős, lila köpenyt lát libbenni a szeme sarkában. Lopva az érkezőre pillant, majd mintha mi sem történt volna, dolgozik tovább. Arcán semmilyen érzelem nem látszódik, pedig őszintén meglepődött, hogy ilyen hamar megtalálta.*
-Örülök, hogy látlak, Lil! *Nem néz fel a tetoválásból.* Nem számítottam rád. Nem itt, és nem most.
*Ha kettesben lennének, sokkal nyíltabban beszélhetnének egymással, így viszont kénytelenek lesznek egyelőre elhalasztani a hivatalos ügyeket.*
-Aregeor! Ő itt Lil, a lány, akiről meséltem.
*Ugyan csak megemlítette, de a férfi mondta, hogy meg szeretné ismerni, hát, itt az alkalom!*
-Mint mondtam, kicsi a világ.
*Idyának fog megfájdulni a háta, de nagyon hamar. Ez kis tetkó lesz, nem érdemes szünetet tartani közben, hacsak a lány nem ragaszkodik hozzá, így viszont három órán át kell a combja fölé görnyednie. És nem csak a háta, a szárnyai is megfogják sínyleni, hiszen folyamatosan feszülnek a fűző alatt. Aregeor cseppet sem átlátszó felháborodására csak forgatja a szemeit. Férfiak. Mintha nem lenne köztudott, hogy minden lehetőséget megragadnak, hogy mélyebb betekintést nyerhessenek egy nő testének rejtelmeibe. Nem mellesleg Idyát is megkörnyékezte, legalábbis ő annak vette, már nagyon ki lehet éhezve szegényke.*
-Áh, értem. Milyen szerencse, hogy hirtelen jobban értesz hozzá, mint én magam.
*Ereszt el egy erőltetetten kedvesnek szánt mosolyt.*
-Ha a kisasszonnyal végeztem... *Milyen nyájas szavak.* Akkor én is szemügyre venném a tiédet, lemosnám, ha kell, fertőtleníteném.
*A kettő teljesen ugyanazt jelenti, mivel fertőtlenítő folyadékot nem szerzett, de ezt a többieknek nem kell tudniuk.*
-Majd lesz színes tinta is, de egyelőre nem tart ott az üzlet, hogy ilyenbe beruházzak. Azt sem tudom, vevők lennének-e rá.
*Nem tervez tetoválóművészként dolgozni, de ha pár havonta meghirdeti, lehet sikerül egy kis extra bevételre szert tennie, amivel segítheti a terveit.*
-Neked talán. *Kacsint játékosan a férfira.* Ha jól megfizeted a munkáimat, egy kicsit lefaraghatok az árakból a kedvedért.
*Csak azért incselkedik, hogy szórakoztassa magát. Közben elkezdte tetoválni az izmos combot. Puha felület, nincs a közvetlen közelében csont, viszont mivel nem nagyon van védelmet nyújtó hájréteg, így jóval intenzívebb a fájdalom, mintha egy husis lányt tetoválna. Nagy figyelemmel követi a tű mozgását, tökéletes vonalakat húz. Ahogy elkészül az első ívvel, a tintába mártja az egyik rongyot, és alaposan beledörzsöli a sebekbe, majd ha már mindegyik megtelt a fekete folyadékkal, folytatja a pötyögést. Már a második íven dolgozik, mikor ismerős, lila köpenyt lát libbenni a szeme sarkában. Lopva az érkezőre pillant, majd mintha mi sem történt volna, dolgozik tovább. Arcán semmilyen érzelem nem látszódik, pedig őszintén meglepődött, hogy ilyen hamar megtalálta.*
-Örülök, hogy látlak, Lil! *Nem néz fel a tetoválásból.* Nem számítottam rád. Nem itt, és nem most.
*Ha kettesben lennének, sokkal nyíltabban beszélhetnének egymással, így viszont kénytelenek lesznek egyelőre elhalasztani a hivatalos ügyeket.*
-Aregeor! Ő itt Lil, a lány, akiről meséltem.
*Ugyan csak megemlítette, de a férfi mondta, hogy meg szeretné ismerni, hát, itt az alkalom!*
-Mint mondtam, kicsi a világ.
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-06-21 15:44:39
Üzenet elküldve: 2017-06-21 15:44:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A barlangból távozva csuklyáját újra a fejére húzza, és csak rohan, csak rohan át az egész kikötőn, mert még mindig nem akar egy csapat részeg barom társaságába botlani. Kisebb gondja is nagyobb annál, mint még azokkal is foglalkozni. Végig fut, csak akkor lassít le, amikor a világítótoronyhoz vezető meredek domboldalhoz ér. Nincs még olyan jó állapotban a tegnap éjszaka után, hogy dombokon rohangáljon fel, s alá.
A Clionnal folytatott beszélgetés fénypontjai még mindig ott kavarognak a fejében, de azokra nem próbál most gondolni. Az Ark-kal való találkozás során teljesen tiszta fejjel kell gondolkoznia, különben neki vége.
~Megvagy! És most már nem takargathatod magadat. Ezúttal szemtől szemben találkozunk, végre megtudhatom, ki is vagy valójában.~
Mert bizony sokszor a dolgok csak addig félelmetesek, amíg meg nem tudjuk mi rejtőzik az álarc mögött. Nagyot csalódna, ha Ark személye csupán egy színjáték lenne, ő azt akarja viszont látni, akitől a szegénynegyedben olyannyira megijedt, csak most a valós, kiteljesedett formájában.
Felmászik a meredek domboldalon a világítótoronyhoz, ahol először csak egy férfit, és egy nőt lát, akik közül biztosan egyik sem az, akit keres. Köpenyét magára húzza, hogy a tegnap szerzett sérüléseit és fegyvereit eltakarja, majd lassú léptekkel közeledni kezd. Nem köszön annak a kettőnek, ha útban vannak neki, még félre is tolja őket, mert Norit csak egy valaki érdekli, akit hamarosan meg is pillanthat.
~Te vagy az!~
Nori továbbra sem szól semmit, karba teszi a kezeit, és egyenesen az általa Ark-nak ismert nő szemeibe néz. Bár legutóbbi találkozásukkor a látóviszonyok nem voltak a legjobbak, de a lila, csuklyás köpeny miatt Idya felismerheti őt.
~Na és most? Mit fogsz tenni?~
Be kell vallja magának is, hogy tűkön ülve várja Ark reakcióját, hisz nem érti, miért használta ugyanazt az álnevet, mint a szegénynegyedben, amikor jól tudja, hogy az alapján hárman már felismerhetik. Lehet, hogy számított a látogatására, vagy tudatosan csalogatta ide? Hamarosan kiderül... *
*A barlangból távozva csuklyáját újra a fejére húzza, és csak rohan, csak rohan át az egész kikötőn, mert még mindig nem akar egy csapat részeg barom társaságába botlani. Kisebb gondja is nagyobb annál, mint még azokkal is foglalkozni. Végig fut, csak akkor lassít le, amikor a világítótoronyhoz vezető meredek domboldalhoz ér. Nincs még olyan jó állapotban a tegnap éjszaka után, hogy dombokon rohangáljon fel, s alá.
A Clionnal folytatott beszélgetés fénypontjai még mindig ott kavarognak a fejében, de azokra nem próbál most gondolni. Az Ark-kal való találkozás során teljesen tiszta fejjel kell gondolkoznia, különben neki vége.
~Megvagy! És most már nem takargathatod magadat. Ezúttal szemtől szemben találkozunk, végre megtudhatom, ki is vagy valójában.~
Mert bizony sokszor a dolgok csak addig félelmetesek, amíg meg nem tudjuk mi rejtőzik az álarc mögött. Nagyot csalódna, ha Ark személye csupán egy színjáték lenne, ő azt akarja viszont látni, akitől a szegénynegyedben olyannyira megijedt, csak most a valós, kiteljesedett formájában.
Felmászik a meredek domboldalon a világítótoronyhoz, ahol először csak egy férfit, és egy nőt lát, akik közül biztosan egyik sem az, akit keres. Köpenyét magára húzza, hogy a tegnap szerzett sérüléseit és fegyvereit eltakarja, majd lassú léptekkel közeledni kezd. Nem köszön annak a kettőnek, ha útban vannak neki, még félre is tolja őket, mert Norit csak egy valaki érdekli, akit hamarosan meg is pillanthat.
~Te vagy az!~
Nori továbbra sem szól semmit, karba teszi a kezeit, és egyenesen az általa Ark-nak ismert nő szemeibe néz. Bár legutóbbi találkozásukkor a látóviszonyok nem voltak a legjobbak, de a lila, csuklyás köpeny miatt Idya felismerheti őt.
~Na és most? Mit fogsz tenni?~
Be kell vallja magának is, hogy tűkön ülve várja Ark reakcióját, hisz nem érti, miért használta ugyanazt az álnevet, mint a szegénynegyedben, amikor jól tudja, hogy az alapján hárman már felismerhetik. Lehet, hogy számított a látogatására, vagy tudatosan csalogatta ide? Hamarosan kiderül... *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 992-1011